Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-13 / 12. szám
Budapest, január 12. Pártalakulások és nemzetiségi küzdelmek összekeverése, olyan politikai hiba, sőt veszedelem, mely e monarchia lajtántúli részének parlamenti életét, sőt alkotmányos fejlődését is megmételyezé és ez az anomália most ért azon fordulóponthoz, melyen túl meg fog válni: a különböző nemzetiségek képesek lesznek-e a kül- és belpolitika követelményei szerint, egységes parlamenti pártokká egyesülni, vagy pedig még jobban ki fog fejlődni a nemzetiségi küzdelem, mely aztán lehetetlenné fogja tenni nemcsak az egészséges parlamenti életet, hanem még az alkotmányosság consolidatióját is. Mert amint eddig egyiket és másikat egyaránt nehezítő az a körülmény, hogy a nemzetiségek egy része a passiva resistentiában kereste politikai hivatását és nemzetiségi aspiratióinak megóvását, épen úgy (habár más irányban és más mértékben) rontja a parlamentarizmust és gyengíti, nehezíti az alkotmányos élet fejlődését és consolidatióját az a körülmény, hogy a csehek, lengyelek, szlovének, ruthenek most az alkotmányosság terén iparkodnak nemzetiségi aspiratióiknak és particuláris érdekeiknek eleget tenni. Igaz, hogy még eddig, talán épen azért, mert egy vegyes elemű többség fentartásának nehézségeivel és felelősségével küzdenek mérsékelték magukat, régi követeléseik föntartását és azok valósítására való törekvésüket emlegetik ugyan, de még eddig csak olyan indítványokkal léptek fel, melyek egyes iskolák és törvényszékek ügykezelési nyelvén túl nem mentek, de amelyeket az ellenkező túlzásban levő és a hosszasan hatalmat gyakorló alkotmányhű párt úgy felfújt, hogy például azt a körülményt, hogy Bécsben a cseheknek egy magániskola nyitása megengedtetett, az alkotmány és egységes állam valóságos felforgatásának hirdették. De az alkotmányosság, valamint Parlamentarismus zavarására tökéletesen mindegy, akárhonnan jön, a nemzetiségi féltékenységből eredő túlzás és egyoldalúság. Ha a túlzás és egyoldalúság megzavarja a parlamentarizmust és alkotmányosságot, ha lehetetlenné teszi a politikai feladatok elfogulatlan felismerését és sikeres megoldását, bizony közönyös kérdés az, ki ebben a hibás, német-e vagy cseh, alkotmányhű vagy feudális, föderalista vagy centralista. Márpedig korunkban mindenütt, de főleg monarchiánkban oly rohamosan torlódnak fel az alkotmányosság és parlamentarizmusra háruló teendők, hogy még egészséges politikai viszonyok közt is, alig marad elég idő és erő megoldásukra, így tehát midőn a hatalom birtokosai s a közélet egyéb tényezői a hatásos munka szükségét érzik, s az ezzel ellenkező nemzetiségi küzdelmek veszélyességét belátják, — midőn arra a meggyőződésre jutnak, hogy az alkotmányosság és Parlamentarismus e nehézségekkel szemben eredményes működésre képtelen: bizony félő, hogy előbbutóbb s bizonyos fentartásokkal megérlelődik bennük az a felfogás, hogy az állam lényeges szükségeinek az akadályul szolgáló forma (más szóval az alkotmányosság) feláldozható. Bűnös és végzetes gondolatnak tartanók ezt, de épen azért azt tartjuk, hogy nem menthetők föl a bűn vádjának súlya alól azok sem, akiknek ennek es előidézésében s meggyőződéssé érlelésében részük lehet. Tagadhatatlan, hogy az ausztriai nemzetiségek mostani erőlködése és belküzdelme, egyfelől a parlamentáris és államkövetelmények és másfelől a korábban hirdetett nemzetiségi, separatistikus törekvések és aspiratiók között, fényesen bizonyítja azt, hogy még politikailag is milyen nagy hiba volt az a törekvés, melyet pl. a cseh vezérek, régebben nemzetiségükbe csepegtettek. Riegernek és társainak most önmaguk által teremtett nehézségekkel és aspiratiókkal kell küzdeniük. A magatartás, melyet a cseh túlzók a külpolitikában követnek, másfelől az a kritika, melynek ezek részéről most követett belpolitikájuk ki van téve, érdekes és jellemzetes bizonyság e mellett. Olvassa el bárki a »Czesky Club« legutóbbi gyűléséről szóló tudósításokat, valamint a cseh lapoknak a Francziaország irányában tanúsítandó magatartás és a pánszláv törekvések ápolgatása tekintetében egymás közt folytatott polémiáját; meg fog győződni arról, hogy a tanítványok mily következetesen ragaszkodnak a cseh pártvezérek által hirdetett tanokhoz s mint viszik azokat — túlzásaik által — ad absurdum. Mert a panslavismus, valamint Francziaország és Oroszországnak monarchiánk elleni esetleges szövetsége, ezek régi vágya volt, melynek valósulásától a monarchia szétrobbantását remélék. Éveken át hirdeték a cseh államjog valósítását is. E tanokkal szemben most kénytelenek a csehek hol nyíltan, hol hallgatagon elfogadni azt a német-osztrák-magyar szövetséget , mely elsősorban egy francziaorosz szövetség meghiúsítására , másodsorban minden pánszláv törekvésnek területi vagy nemzetközi érvényesülése ellen van irányozva. És ugyancsak Riegernek kell magyarázni a Czesky-clubban, hogy ha nem akarják a csehek kockáztatni mostani alkotmányos állapotukat és a parlamenti többségben való állásukat, régi aspirátióik valósításának követelésével várniuk kell. Mi ugyan már csak a várakozásra való intést és buzdítást sem tartjuk egészen legális és vészes következmények nélkül való eljárásnak , de ez lehet taktika is a régi elhaló nóta elhallgattatására és ezáltal a kedélyek lecsillapítására. Hisz az mindenesetre ellenállást fejez ki az elégületlen, sőt talán kibékíthetlen elemekkel szemben. Bizonyos mértékig mi még alkotmányos és parlamenti szempontból és a monarchia consolidatiójára nézve is előnynek tartjuk hogy a csehek egy része vállalkozott a többivel való küzdelemre, a monarchia és Parlamentarismus érdekeinek védelmére. Ha lesz erejük és őszinteségük, még nagy szolgálatokat tehetnek mindkettőnek. Ha nem, akkor veszedelembe sodorhatják (a Lajtántúl) mindkettőt. Ezért nevezzük az osztrák parlamenti és alkotmányos élet fordulópontjának a jelenlegi helyzetet. Budapest, január 12. Érdekesnek épen nem mondható az a vita, mely a ház mai ülésében a mentelmi jog felett folyt. A primitív fogalmak harcza volt az a naivitások felett elmosolyodó komolyság ellen. Mit akart ezzel a vitával a szélsőbal? Meg akarta menteni a képviselők immunitását az agyrémekkel szemben, vagy csak egyszerűen meg akarta mutatni, hogy mindenből lehet pártkérdést csinálni, még a mentelmi jogból is? Hogy lehet opponálni mindenkor és mindenben, fel lehet áldozni még a komolyságot is, csak hogy egy párt ellentmondhasson ? A tényállás, melyben a szélsőbal a mentelmi jog megsértését látta, ismeretes. A ház Várady és Rohonczy képviselők mentelmi jogát, a budapesti kir. törvényszék megkeresésére, felfüggesztette. Erre a büntető per további folyamában az említett kir. törvényszék a mentelm joggal többé nem bíró képviselőket két-két heti államfogházbüntetésre ítélte, s erről a házat értesítette. A mentelmi bizottság a mai ülésben indítványozta, hogy a kir. törvényszék jelentése egyszerűen tudomásul vétessék. Ez az indítvány, melyet a ház el is fogadott, mint Unger, de különösen Teleszky alaposan kimutatták, egészen correct volt. A háznak többé semmi beleszólása sincs a bírói eljárásba. Akadályt vethet annak útjára, ha a mentelmi jog felfüggesztését megtagadja. De ha egyszer e jogot felfüggesztette, többé, ugyanazon concret eset további phasisának folyamán nem vonhatja vissza határozatát. A bíróság nemcsak nem tartozik a végrehajtásra engedélyt kérni a háztól, ezt tennie nem nem is szabad. Megsértené a törvényt. A bírói hatalmat a parlament alá rendelné. A t. házból csinálna egy nagy felülvizsgáló bíróságot, felebbezési fórumot, aminek a törvénykezés aligha örülne meg. Amit a szélsőbal követelt, az ott sem történik, ahol a parlament valóban bíróság. Nem történik Angliában sem. Az angol szokásokban, praecedens esetekben, sok logikátlanság, sok képtelenség van. Oly képtelenség, melyet a szélsőbal szónokai, kevés kivétellel, mind követelték, nem fordulhat elő még Angliában sem, mert ellentétben van az minden jogi és politikai érdekkel. Mi a mentelmi jog czélja ? Az, hogy a képviselő megmentessék a jogtalan, s főleg politikai természetű üldözéstől. Hogy képviselői tisztét szabadon és függetlenül gyakorolhassa. Ezért van privilégiuma. Ez a kiváltság azonban nem fedezheti tovább a képviselőt, mint meddig annak czélja követeli. Ha egyszer a ház kimondta, hogy nem forog fenn a zaklatás esete, az illető képviselő mi joggal sem bír a bírósággal szemben, mely jog magánembert meg nem illetne. A bíróság csak értesíti a házat a törvényes lépésekről, mint értesíti p. o. a felfüggesztett hivatalnok fölöttes hatóságát. Oly egyszerű ez, hogy szinte felesleges fejtegetni. Szó sem lehet róla, hogy a törvényszék akár újra kikérje az elítélteket, akár a büntetés végrehajtását a mandátum lejártáig elhalassza. Hiszen a bíróságnak arra is joga van, hogy, a mentelmi jog felfüggesztése után, az illető képviselőt vizsgálati fogságba helyezze, tehát az elzáráson kezdje. És talán ebből az következik, hogy a magyar parlament nem védi eléggé tagjainak immunitását. Hivatkoztunk fentebb Angliára. Az angol példa felderíti, miként védi a magyar parlamenti gyakorlat az országgyűlési képviselőket. Az angol parlamentnek bizonyára legtöbb és legnagyobb kiváltsága van. Kiváltságai, melyek szintén nem egyeztethetők meg a jogrenddel és a hatalmak felosztásának elvével. Souverain testület, mely körülbástyázta magát minden irányban. Féltékeny jogaira, fentartja azokat még akkor is, mikor a fentartás ellen a kor szelleme tiltakozik. És mi történt e század elején ebben a hatalmas parlamentben ? Lord Cochran parlamenti tagot a King Bench elítélte, de sikerült megszöknie. Az alsóházba menekült. Itt észre vette a sergeantatarms, megfogta, a törvényszéknek rövid uton kiszolgáltatta. Semmi megkeresés, irka-firka, disputa. A leghatalmasabb parlament, az angol tehát nem védi a büntető bíróval szemben tagjainak immunitását úgy, mint a magyar parlament. Gyakran megtörtént, hogy a bíróság elfogatott, a ház híte-tudta nélkül, parlamenti tagot. Csak utólagosan értesítette a képviselő távollétének okáról a parlamentet. A Habeas-Corpus Actót felfüggesztő törvények többnyire el szokták ugyan rendelni, hogy a képviselő elfogatásának indokát előre be kell jelenteni, s a ház engedélyét kikérni, az ezen kivételes törvények eseteitől eltekintve azonban, a bejelentés rendszerint utólagosan történt, így történt Smith OBrien esetében lődobban is. De mi czélból menjünk el az angol praecedens esetek tömkelegében? Tény, hogy az angol parlamentnél a magyar jobban védi tagjainak immunitását. Úgy védi, mint védnie kell. A szélsőbal úgy akarja védni, mint nem kell és nem lehet. S amikor jogi szakképzettséggel nem bíró férfiak teszik ezt, akik csak átalános szólamok után indulnak, akkor még nem csodálkozunk, habár alig szükséges jogi képzettség a mentelmi jog ez esetének megbírálásához. De mikor jeles jogászok, mint Győry Elek, a büntető ítéletet a mandátum lejárta előtt végrehajthatlannak tartják, akkor igazán nem tudjuk, hányadán vagyunk emberekkel és dolgokkal. Ezen újdonatúj elmélet szerint, mint az igazságügyminiszter és Baross Gábor igen helyesen utaltak reá, megtörténhetnek, hogy — nem párbaj — hanem lopás, sikkasztás, csalás miatt jogérvényesen elítélt képviselők akár két éven át a parlament tagjai maradhatnának, a ház szégyenére s a jogrend kigúnyolására. Ha az ily okoskodások fenekén párttactica rejlik, azt a pártot, mely a tacticát ennyire viszi, csak sajnálhatjuk. Úgy látszik azonban, az oppositió kapacitásai hallottak valamit harangozni , de nem értették meg jól. Blackstonenál olvashatták, hogy a parlamenti tag az alsóház prorogálása után 40 napig, s ugyanannyi időn át az új sessió megnyíltáig, mentes a személyfogságtól. Ez azonban az adósok börtönét jelenti, nem pedig criminális büntetést. Csak így magyarázható meg a szélsők eljárása, ha annak alapját jóhiszeműség képezte. Ellenkező esetben meg nem magyarázza semmi, csak a minden áron való ellenzékiség, melytől mind a két ellenzéket óva intjük, nehogy eljátsza komolyságának maradványát is. — Uj főrendiház tagok gr. Esterházy Jenő, ifj. gr. Széchényi Imre és gr. Teleky Gyula részére, a magyar országgyűlés főrendiházába szóló királyi meghívók. Ő felsége által már aláírattak s az illetőknek kézbesittettek. Ő felsége ma délelőtt gr. Kánoky külügyminisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. A miniszter Budapesten való tartózkodása — amint értesülünk — vasárnapig fog terjedni. Gr. Kálnoky kiséretében, Dóczy udvari tanácsos is ide érkezett. A vicinális vasutak ügye igen szép lendületnek indult Erdélyben, így arról értesülünk, hogy a nagy-küküllővölgyi székely vasút, mely alatt a Héjasfalva Sz.-Udvarhely közt tervezett vicinális vasút értendő, máris a megvalósulás stádiumába lépett. Az előmunkálati engedményesek által kiadott ismertető füzet és részvényjegyzésre való felhívás az érdekeltség által kedvezőleg fogadtatott. Ebből ítélve, de alapos értesülések alapján is feltehető, hogy Udvarhely és a szomszédos megyék érdekeltségénél mintegy 150—200.000 forint névértékű törzsrészvény könnyen lesz elhelyezhető. Értesülésünk szerint Udvarhely megye közönsége, valamint az érdekelt községek is, tetemes áldozatokat kívánnakózni e vasút létesülése érdekében. A Marosvásárhelytől a Szász-Régenig vivő vasút mielőbb megvalósulásához szintén lehet remény, amennyiben a mérnöki felvételek és előmunkálatok már megkezdettek. Továbbá tervbe van véve Szász- Régentől föl a Marosvölgyén a Tölgyesnél Romániával összekötő vasúti vonal is és hír szerint e vonal még ez év folytán kiépíttetnék. A külföldre szökött bűntettesek kiadatása, kik valamely közigazgatási hatóság megkeresése folytán lettek letartóztatva, igen sokszor akadályokba ütközik. A közigazgatási hatóságok ugyanis, a legtöbb esetben elmulasztják az illetékes bíróságot, bűnügyre vonatkozó körülmények közlése mellett, határozathozatal végett megkeresni, a letartóztatott tettes pedig, a külföldi államok legtöbbikével kötött szerződések szerint, csakis bírósági határozat alapján adható ki. Hogy tehát e hajón segítve legyen, az igazságügyminiszter, értesülésünk szerint, ez ügyben tárgyalást indított, melynek czélja a közigazgatási hatóságokat oly egyöntetű eljárásra utasítani, mely a bűntettesek kiadása tekintetében, a külállamokkal kötött szerződésekben foglalt stipulatióknak, minden tekintetben megfeleljen. A budapest-szőnyi vasútvonal kiépítéséről szóló törvény értelmében a közlekedésügyi miniszter kötelezve van az országgyűlésnek a vasút költségei előirányzata iránt előterjesztést tenni. A vonal adminisztratív bejárására kiküldött bizottság — amint értesülünk — holnap befejezi munkálatát és ezután rövid idő múlva — miután a részletes tervek már elkészültek és megközelítőleg a kisajátítás költségei is megállapítják — árlejtés útján megtörténik a földmunkálatok kiadatása. Az említett előterjesztésben, mely már legközelebb a képviselőház elé fog terjesztetni, a költségek az egész építésre 81/2 millió forinttal lesznek előirányozva. Ezen összegben nemcsak magának a vonalnak 5 millió forintnyi költségei foglaltatnak, hanem ezenkívül 2 *2 millió az üzleti anyag beszerzésére a budapestbrucki egész vonal számára, továbbá egy millió a magyar államvasutak különböző budapesti pályaudvarainak halaszthatlanná vált megnagyobbítására. Minthogy a magyar állam a szőnybrucki vonal átvételénél nem kapja meg a mozgó anyagot is, ezenkívül a budapest-szőnyi vonal 12 mértföld hosszában hozzáépíttetik és a magyar államvasutak anélkül is üzleti anyagban szűkölködnek, sürgős szükség lesz vagyonok beszerzésére. Erre 210 millió forint van előirányozva, ami aránylag csekély összeg, mert szükség esetén a vagyonbérlés, ha csak több hónapra is, sokkal többe kerül, mint amennyire az új vagyonok beszerzésének törlesztési hányada évenként rúg. A forgalmi eszközök szaporítása által azonban még épenséggel nincs a fenforgó bajokon segítve miután az itteni pályaudvarok szűk voltánál a forgalom már rendes körülmények közt is fennakad, amit ez pár hét óta elég élénken érezhető. A magyar államvasutak igazgatósága ennélfogva egy nagy vonatrendező pályaudvar sürgős építését tervezi, mely derékszögben a ferenczvárosi pályaudvarral elegendő számú vágányokkal volna berendezendő, míg egy második pályaudvar — tekintettel a folyton emelkedő petróleum-forgalomra — a budapest-zimonyi vasút vonalához csatlakozva, a Duna mellett volna építendő. E pályaudvaroknak a budapest-szőnyi vonal befejezéséig készen kell lenniök, miután a budapest-zimonyi és budapest-szőnyi vasútvonalak megnyíltával a teherszállítás a jelenlegi szűk rendező helyek mellett tökéletesen lehetetlenné válnék. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén Vizsolyi elnök bejelentette, hogy a zárszámadási bizottságba a függetlenségi párt Hentaller Lajost jelölte ki. Tudomásul vétetik: Ráday Gedeon gróf honvédelmi miniszter előadja azon válasz tartalmát, melyet Kis Gyulának a fehérmegyei katona-elszállásolás tárgyában intézett interpellációjára adni szándékozik. A választ az értekezlet helyeslő tudomásul veszi. Felvétetett az 1881: IV. t.-cz hatályának a kávé-fogyasztási adóra nézve megszüntetéséről és a czukor és sörfogyasztási adóra vonatkozó határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet Hegedűs Sándor előadó tüzetesen indokolt. Altalános tárgyaláshoz hozzászólottak: Busbach Péter, Prileszky Tádé, Eres Henri, Kapisztory és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, kinek kíséretében Márffy miniszteri tanácsos és Ludvig osztálytanácsos voltak jelen. A törvényjavaslat úgy átalánosságban mint részleteiben elfogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. Rómából. Január 9-én. Az irredentisták megszeppentek. A kormány kezdi komolyan venni a dolgot, saját vesztét ismervén föl a radikális elemek felülkerekedésében. Nem is lett volna semmi baj, ha a kormány mindjárt az első tüntetések alkalmával megtette volna kötelességét. Engedte, hogy az Oberbank emlékszobrára nyitott aláírások a radikális lapokban teljes két hétig közöltessenek. Engedte, hogy az államszolgálatában álló Carducci tanár a tanszékről hirdesse az Ausztria elleni gyűlöletet. Engedte, hogy az államügyészek lanyha magaviselete következtében az Oberbank tiszteletére országszerte rendezett emlékünnepélyek büntetlenül mehessenek végbe. Végre azonban Ausztria-Magyarország is megsokalta a dolgot s komoly föllépése nem is maradt eredmény nélkül. Az olasz kormány erélyes rendszabályokhoz nyúlt, s most már remélhető, hogy vége lesz valahára az izetlen tréfának. Ily izetlen tréfa volt a többi közt a következő eset. A f. hó 6-ki éjjeli népünnepen, a Navona téren, hol tudvalevőleg minden évben a Befana (epihpania) ünnepén álarczos tánczmulatságok szoktak tartatni a szabad ég alatt, egy c ro a tónak öltöztetett bábot hurczoltak meg. Itt ugyanis még mindig croatónak csúfolják az osztrák katonát. A nép vad zsivaja s Abbaso il Croato kiáltásai kisérték a megsétáltatott bábut. A rendőrség közbelépett. A tüntetők úgy látszik csak erre vártak, amint ugyanis a rendőrök ki akarták kezekből ragadni a fa n t o c c ió t, a nép darabokra tépte azt. . . . Másnap pedig néhány suhancz egész kőzáport hajított a palazzo Venezia kapuja felett levő osztrákmagyar czimerre, azzal védekezvén a közbelépett rendőrök előtt,hogy egymás ellen dobálóztak. Bekísérték őket a hűvösre. * * * Oberdank emlékére már több ízben igyekeztek a radikálisok gyászünnepet rendezni az olasz fővárosban , de tervük mindannyiszor meghiúsult a rendőrség közbejövetele miatt. Tegnap azonban mégis sikerült megtartani az ünnepélyt a Circolo Democratico universitario helyiségeiben. A rendőrség szétugrasztotta ugyan a gyászolókat, néhányat el is fogott közölük, a többi közt Tolazzit, a híres agitátort, ki mellesleg mondva a hatvanas évek elején magyar emigránsok kegyelemkenyeréből éldegélt, — de azért az ünnepély megtartatott. Egy nagy teremben mintegy hatvan irredentista vala együtt. A falakon lázitó föliratok valának olvashatók. Közlöm mutatványul a következőket: Infamia al Colonnello Austriaco ! Guerra all' Austria ! L’Austria é la China d’Europa, Dispotismo- Fero cia-Immobilita. (Mazzini.) Anche una volta sia maledetto VImperatore ! (Carducci.) Vendicate Trento e Trieste- Vendicatemi ! (Oberdank.) Ez utóbbi felirat Oberdank szobrával együtt az elnöki szék fölött vala látható. A rendőrség behatolván a terembe, a jelenvoltak által: Viva Oberdank! Abbasso l’Austria! kiáltásokkal fogadtattak. A rendőrbiztos fölszólítására, hogy oszoljanak szét, Albani, a gyülekezet elnöke, a D o v e r e hírlap szerkesztője igy válaszolt: — Nem fogunk szétmenni. Fogjon el mindnyájunkat. — A törvény nevében foglyok! kiáltá a biztos. Erre azonban vagy negyvenen jónak látták szép csendesen elpárologni. A többiek bekisértettek. De csak — rebus bene gestis. A mai lapok kivétel nélkül kárhoztatják a demagógok gyalázatos üzelmeit. A kormány pedig, mint már mondom, észre tért valahára. De már ideje is. *: * Olaszország mai napon Viktor Emanuel halálának évfordulóját gyászolja. A főváros ablakairól gyászlobogók lengnek. A királyi pár jelen volt a Pantheonban reggeli félnyolckor tartott gyászmisén. Azontúl pedig ezerekre menő tömegek tódultak a templomba, hol Viktor Emanuel számos koszorúkkal ellepett, sírja körül a hadastyánok állottak őrt. Megható volt az ország minden részéből idegyülekezett hadastyánok gyászmenete. A menet 3000 emberből állott» 300 lobogóval. Öt zenekar folyton a királyi hymnust játszá. Semminemű irredentisticus tüntetés nem zavara, e kegyeletes nemzeti ünnepélyt. ■* * * Táviratok. Bécs, jan. 12. A »Winer Abendpost« szerint ő felsége megengedte, hogy az első postai takarékpénztári betét könyvecske, nevére állíttassék ki, melynek az ellennyugtáját sajátkezűleg aláírta. Bécs, jan. 12. A hírlapok jelentése szerint a semmitőszék február 9-én fogja a Ringszínház-pert tárgyalni. London, jan. 12. (Eredeti távirat.) Granville külügyminiszter körjegyzéket készít, melyben javasolni fogja, hogy meg kell szüntetni Egyptomban a capitulatiókat, egyszersmind indítványokat terjeszt a hatalmak elé a consularis bíróságokat helyettesítő törvényszékekre nézve. Ausztria-Magyarország, Németország és Oroszország állítólag már beleegyezett Granville tervébe. Gladstone ismét meghűtötte magát, mikor hideg esőben templomba ment; állapota nem aggasztó, de mégis komolyabb, mint eleinte gondolni lehetett. London, jan. 12. (Eredeti távirat.) Dufferin értesítette tegnap az egyptomi kormányt, hogy Anglia beleegyezik azon egyezség megszüntetésébe, amelyen a közös ellenőrzés alapszik. Egyszersmind azt is értésére adta az egyptomi kormánynak, hogy czélszerű lesz európai pénzügyi tanácsost alkalmazni, de ezen tanácsos működése nem bírhat politikai jelleggel. Colvin az angol ellenőr lemondott tegnap. A »Times« czikkben fejtegeti, hogy Európa »leglogikusabb« nemzete bizonyára hamarjában be fogja látni, hogy ugyanazon okból, amelyek Angliát kényszerítik a francziák tunisi rendezkedésének elismerése, a francziáknak is el kell ismerniük az angolok egyptomi intézkedéseit, valamint a kettős ellenőrzés végleges megszüntetését. London, jan. 12. Gladstone még mindig nem hagyhatja el lakását. Hétfőn, ha egészségi állapota megengedi, eltávozik Hawardenből és valószínűleg Cannesba meg. Páris, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« inspirált tudósítója nem egészen keserűség nélkül emeli ki, hogy Francziaország az Angliával folytatott alkudozás megszakítása után használni fogja szabadságát, s hogy politikai érdekeit Egyptomban minden legitim eszközzel oltalmazza. Páris, jan. 12. A saint-denisi székesegyházból ■ elrabolt tárgyak nagy részét megtalálták a zsibáru- isoknál. Számos egyént fogtak el, kik különféle templomi lopásokban vettek részt. Páris, jan. 12. A senatus alelnökökké Peyrast, Calmont és Humbertet választotta. A negyedik alelnök választása, kit a jobboldal tagjai közül kell választani, elhalasztatott, de valószínűleg Batbie fog megválasztatni. Páris, jan. 12. Több hírlap állítása szerint Francziaország Egyptomra vonatkozó jogait föntartani szándékozik. E kérdés valószínűleg conferentia elé fog terjesztetni. Páris, jan. 12. Mint a Havas-ügynökség Kairóból jelenti, Corvin hir szerint a pénzügyek főfelügyelőjévé vagy a kormány pénzügyi tanácsosává fog kineveztetni. Róma, jan. 12. Azon hír, mintha egy olasz három árbóczos küldetett volna Tripolisba, megczáfoltatik. Az Agenzia Stefani kijelenti, hogy azon hírek, melyek szerint Olaszország és Francziaország az egyptomi ügyekre vonatkozólag közös eljárásban egyeztek meg, teljesen alaptalanok. Pétervár, jan. 12. A hivatalos lap megczáfolja : a »St. Petersb. Wjedomosti« azon hírét, hogy Finnország az iskolák és erődök kezelése tekintetében nagyobb önállóságra törekednék. Pétervár, jan. 12. A czár és czárné a czári családdal délután ide költöztek és az Anicskoff-palotában rendeztették be lakásukat. Belgrád, jan. 12. A szkupstina elvetette a fogyasztási adónak Belgrádba behozatalát. Pirozsanácz kijelentette, hogy a kormány a szkupstina határozataihoz híven, az alkotmány megváltoztatását fogja indítványozni és e végett össze fogja hívni a nagy szkupstinát. A király rendelete szerint a szkupstina ma bezáratott és holnapra a Németországgal és Francziaországgal kötendő kereskedelmi szerződések tárgyalására rendkívüli ülésszakra hivatott össze. Ez ülésszak csak néhány napig fog tartani és valószínűleg trónbeszéd által fog bezáratni. Belgrád, jan. 12. (Eredeti távirat.) Milán király ma délután bezárja a szkupstina ülésszakát. Újév után azonban rövid rendkívüli ülésszakra össze fog hivatni a skupstina a Németországgal és Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződések szentesítése végett. Persiani orosz követ hosszabb időre szabadságra megy legközelebb Oroszországba. Shangai, jan. 12. Megcáfolják azon hírt, mintha China Hue-ba követséget szándékoznék küldeni. A viszony Francziaország és China között kitűnő. China azt óhajtja, hogy Francziaország a tonkini tengeri rablókat megsemmisítse és ebben esetleg segélyére lesz. Az itteni »Rassegna« a napokban egy bécsi sürgönyt hozott, melyben az volt mondva, hogy Robilant bécsi követ legutóbbi estélyén a pápai nuncius is jelen volt. A vatikáni hivatalos »Osservatore Romano« tüntetőleg cáfolja meg e hirt. x. Közgazdasági táviratok. Fiume, jan. 12. (O. É.) A »T ibo r« nevű Adria gőzös 70,120 ki. liszt, — 250,000 klgr. bab, — 150,000 ki. árpa, — 102,000 ki. búza, — 60,000 ki. kendermag, 220,000 drb tölgydeszka, 160,000 ki. I parquette, 10,000 ki. keményítő és 249,510 ki. bori rakománynyal Rouenba elindult. Berlin, jan. 12. (Eredeti távirat.) Ma bejelentetett a Platho és Wolff itteni bankcég fizetésképtelensége. Hamburgban egy váltóügynök csődöt mondott.