Nemzet, 1883. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1883-03-01 / 59. szám

zásairól azt jelenti a »Politik«, hogy a csehek főképen azt a pontot akarják törölni a nép­iskolai törvényből, a­mely a nem-német pol­gári iskolákban köteles tantárgynak mondja a német nyelvet. A kormány a novellának változatlan elfogadásához ragaszkodik. A »Politik« azt is jelenti, hogy legköze­lebb határozni fog a cseh club a fölött, vájjon jövőben támogassa-e a kormányt. A »Národni Listy« szerint a novella ba­­rátjai club-kérdésnek fogják nyilvánítani a szavazást. Trojan ellenben kijelentette, hogy a nemzeti méltóság kérdéseiben nincs compromissum; ő és társai függetlenek akar­nak maradni. Clam-Martinitz gróf hír szerint kiszámította, hogy tizenöt cseh képviselő el­pártolása után is többségre számíthat a no­vella. Páris, febr. 28. A Havas-ügynökség jelenti Londonból : Az Oroszország által a Sulina torkolat­ban való hajózás védelmére kért biztosítékok fölötti tárgyalások folytattatnak. A véleménykülönbségek inkább alakiságra mint lényegre vonatkoznak. Az orosz ajánlat részletei fölött való megegyezés létesí­tése után a Duna-értekezletnek még valószínűig két ülést kell tartania, hogy a bizottság működési ideje meghosszabbíttassék és hogy a tett indítványok elfo­gadtassanak. A »Temps“ londoni távirata megc­áfolja a »Morningpost« amaz állítását, hogy Challemes­ La­­cour franczia külügyminiszter Tissot nagykövetnek oly utasításokat adott volna, melyek Duclerc utasítá­saival ellenkeznek. Páris, febr. 28. A »Temps« azt hiszi, hogy ama lépések, melyeket Angolország Libanon kormányzó­jának érdekében tett, méltó bizalmatlanságot kelte­nek a portánál, mely még nem feledte el, hogy Duf­­ferin lord a szyriai mészárlások után Szyriában ugyanazon kormányzást indítványozta, melyet jelen­leg Egyptomban alkalmaz. Páris, febr. 28. A Havas-ügynökség jelenti Alexandriából. Második kérvény forog kézen, mely védelmet kér a hatalmaktól azon esetben, ha az an­gol csapatok Egyptomot elhagyják. Páris, febr. 28. A »Temps« londoni távirata je­lenti Tissot és Granville a tárgyalások megszakítása és Duclerc nyilatkozata óta Egyptomra nézve nem ér­tekeztek. A »Temps« hozzáteszi, hogy Francziaország cselekvési szabadságát visszaveszi. Róma, febr. 28. (E r e d e t i t­á v i­r a t.) A Bour­bon Capua gróf hir szerint, követvén Aquila gróf példáját, legközelebb tisztelegni szándékozik az olasz udvarnál. A Németország s a szent szék közt folyó alkudozások a Würtembergnek tett engedmények alapján kötendő compromissum létrehozatalát czé­­lozzák. A római curia azonban e compromissumot megelőzőleg biztosabb garantiákat követel a májusi törvények ellen. Tegnapi híremmel kapcsolatban tudathatom, hogy a franczia kormány a gotthardi pálya megnyi­tása óta Genua felé irányuló, jelentékeny forgalom következtében, teljes erővel azon működik, hogy a Földközi-tengerre irányult német kereskedelmi forgal­mat, rendkívüli árszabás-kedvezményekkel Marseille felé terelje, mi­által Genua jelentékeny vesztesége­ket szenvedne. Franczia ügynökök a helyszínen ta­nulmányozzák a német transito forgalmat. Berlin, február 28. A trónörököspár ezüstme­nyegzője tiszteletére utólag rendezett ünnepély alkal­mából a város fel van díszítve. Rudolf osztrák-magyar trónörökös csaknem egy óra hosszáig tartó látogatást tett a szász királynál és Bismarck herczeget, Moltke gr. tábornagyot és a nagyköveteket is meg szándékozik látogatni. Délután ő felségeiknél nagy diszlakoma volt, melyen Rudolf trónörökös és a többi fejedelmi vendé­gek vettek részt. Berlin, febr. 28. A porosz és az osztrák vas­utak értekezletei a német-osztrák szövetkezeti tarifák részleteinek megállapítása tárgyában ma kezdőd­tek meg. London, febr. 28. (Eredeti távirat.) Barriére javaslatát változatlanul elfogadja a conferentia. Ausztria-Magyarország azonban mint esetleg kívánatosokat jelölt ki bizonyos módosításokat, a­melyekbe beleegyezik, ha Románia elfogadja a conferentia javaslatait. A zárjegyzőkönyv aláírása Románia hozzájárulását és a módsításokat megengedő formában fog megtörténni. (Pol. Corr.) Páris, febr. 28. (Eredeti távirat.) Gladstone meglátogatta tegnap Grévyt és Challemel­ Lacour külügyminisztert. Ma Fer­­rynél fog látogatást tenni. Ma este nagy diner lesz az angol nagykövetségben. Challemes-Lacour, mint diplomatiai kö­rökben hírlik, esetleg szabad kezet enged Angliának Egyptomban, ha Francziaország viszont bizonyos engedményeket kap. Az an­golok nem voltak eleinte megelégedve az új külügyminiszterrel, de most másképen kez­denek gondolkozni. Gladstone hír szerint úgy nyilatkozott, hogy szándékozik ott hagyni a politikai pá­lyát, hanem megmaradni a képviselőházban. Clémenceau meglátogatta ma Glad­­stonet. London, febr. 28. (Eredeti távirat). Az angol kormányköröket aggasztja Sudan állapota, mióta e hó 5-én a harai helyőrség (Kordofanban) meghódolt a hamis prófétának és a­mióta meggyő­ződtek, hogy az egyptomi katonaság nem képes le­győzni a terjedő lázadást. London, febr. 28. A Duna-értekezlet mára ki­tűzött ülése holnapra halasztatott. Pétervár, febr. 28. (Eredeti távirat). A czár ezt mondta e hó 24-én a katonai szemle után a csapatok összegyűlt parancsnokainak: Ő örül, hogy Moszkvában a koronázás alkalmával szemlét tarthat az egész gárda fölött. Mindegyik gárdaezredből te­hát egy combinált zászlóalj (800 ember) fog Moszk­vába menni. Bukarest febr. 28. (E r­e­d­e t­i t­á­v i­r­a­t). A »Romanul« jelenti, hogy Karagyorgyevicsot csetinyei látogatása alkalmával az ottani oroszok Petrovics vezetése mellett azzal a kiáltáss­al fogadták: »Le Obrenovicscsal ! Éljen Karagyorgyevics, Szerbia ki­rálya !­ Dublin, febr. 28. Dublin grófságban a conser­­vativ párti jelölt Harman ezredes választatott képviselővé a nemzeti párt jelöltje ellenében. Washington, febr. 28. F r e i r i g h e y s e u a se­­natusban kijelentette, hogy a kormány rosszalja az Egyesült­ Államok limai követének, Patridgenek azon tettét, hogy Anglia, Olaszország és Francziaország követeivel egyezségre lépett az iránt, hogy Chile és Peru a viszályok megszüntetésére szólíttassanak föl. Ennélfogva Patridge követségi állásáról visszahi­vatott. A szabadka-újvidéki vonalrész bejárása. Újvidék, febr. 28. (Eredeti távirat.) A műszaki bizottság reggeli 9 órakor indult innen vis­­­s­sza Verbászra, először is Piros falunál, a pirosi hidat vizsgálva meg, melynek vasszerkezete a magyar ál­­lamvasút gépgyárában készült. A híd 35 méter fesz­­távolú, kissé hajlott irányban épült, a Türr-féle kis gőzösök szabadon járnak-kelnek alatta a Sztapár öntöző csatornán. Pirosról 6-Kér állomásra és innen Kiszácsra ment a bizottság, mindenütt tengernyi nép és lelkes fogadtatás. A Ferencz-csatornán Ver­­bász alatt épült 25 méter hosszú, szintén vasszerke­zetű hidat, a műszaki bizottság még megvizsgálta s azután indult vissza Újvidék felé. Újvidék olyan ün­nepi szint öltött, mint mikor a magyar írók és művé­szek ott jártak. Az utczák fellobogózva, a taraczkok durrogtak. Péczi Popovics István senátor a perronon ma­gyar szónoklattal fogadta a bizottságot, beszédére Kilényi Hugó osztálytanácsos és miniszteri biztos, mint a bizottság elnöke válaszolt. Pont 4 órakor dél­után a lelkesedő és örömtől ujongó tömeg közt a bi­zottság tagjai ki­vergődtek a kocsikhoz s az Erzsébet szállodába hajtattak, aztán egy tiszteletükre rendezett műkedvelői előadást hallgattak meg, melyet fényes bankett követett. Vasuti bejárás alig találkozott ily osztatlan örömmel. A csantavéri paraszt, kinek ezelőtt jó négy lovon nyolcz óra hosszat kell­ Szabadkáig ügetni, szintúgy örül e vaspályának, mint az újvidéki iparos, vagy kereskedő, ki 16 óra alatt Bécsben lehet. Az eljárásról szóló jegyzőkönyv elkészülte után a vasút üzletképességének kérdése fog tárgyaltatni és jegyzőkönyvbe vétetni. A megnyitási határidő holnap délelőtt tűzetik ki. Májusig csak vegyes vonatok fog­nak közlekedni. A bizottság holnap délután indul és márczius 2-án reggel érkezik Budapestre. A római petárdamerénylet, Róma, február 28. (E r­e­d­e t­i távirat.) A tegnap dobott petárdák lőporral voltak töltve, falazatukat papiros képezte, melyet spárga kötött össze. A petárdákat bevitték a rendőrséghez. Mind a három petárda egy idő­ben sült el, de sem a Quirinal előtt, sem a corson, sem pedig a Palazzo Venezia előtt nem sikerült a tetteseket elfogni, kik a gyor­san összefutott tömegben eltűntek. A Palazzo Venezia előtt Galli hadnagy, a­kit a robbanó darabok mellen találtak, de nem sebesítettek meg, az őröknek egy menekülő papot muta­tott meg; ez a Palazzoi Venezia mellett levő Markus templom segédlelkésze volt. Ezt el­fogták, de három óra múlva ismét szabadon bocsátották. A Corson bizonyos Attilio Cavalieri trieszti származású lapkihordót is elfogtak, de miután alibijét igazolni tudta, ismét sza­badon bocsátották. Mind a két osztrák-magyar követségi pa­lotát azonnal szigorú őrizet alá vették és egy rendőrcsapat felügyelete alá helyezték. Mint­egy tizedfél órakor a rendőrség épületében a korona-államügyész, a városi prefectus és a quaestor összegyűltek és a létesítendő rend­szabályok fölött tanácskoztak. Beszélik, hogy a bűnösök kilétének megtudására már van­nak irányadó támpontok. A hírlapok a go­nosztettet egyértelműleg a legélesebben elité­lik. Az »Opinione« élesen kikel az ellen, hogy mily ki nem elégítő módon kezelik a közbiz­tonsági szolgálatot. (N. fr. Pr.) Róma, febr. 28. A hírlapok jelentése sze­rint a rendőrség több trieszti menekültnél házmotozást tartott és közülök hármat elfo­gott. Még több elfogatás is várható. Róma, febr. 28. A rendőrség még hat egyént fogott el. Azt hiszik, hogy az elfogottak közt olyanok is vannak, kik részesek a pe­tárda­ ügyében. Közgazdasági táviratok. Bécs, febr. 28. A bécsi bankegyesület múlt évi üzletforgalma 2.000,517 forint tiszta hasznot mutat ki. Az igazgatóság azt indítványozta, hogy a tarta­lékalap alapszabályszerű dotálása után részvényen­­ként 7 frt osztalék fizettessék ki, 90,697 frt pedig új számlára könyveltessék. Bécs, febr. 28. A hitelintézet igazgató tanácsa elhatározta, hogy a közgyűlés elé a következő indít­ványokat terjeszti: 1882-re részvényenként 15 forint osztalék fizettessék ki, a tartalék-alaphoz 488,000 frt csatoltassék, a tiszta nyereség maradéka — körülbe­lül 16,000 frt — pedig új számlára könyveltessék. A 6°/„-os magyar aranyjáradék convertálásából az év végéig befolyó nyeremény az 1882. évi nyereményhez van csatolva. Értéktőzsde, Bécs, febr. 28. (E r­e­de­t­i t­á­vir­a­t.) Ér­t­ék­üzlet. A mai előtőzsde alaphangulata annál szilár­dabb volt, mert a külföldi esti tőzsdékről magasabb jegyzések voltak és a speculatió kissé élénkebb vétel­kedv mellett kezdte meg a forgalmat. Később ellany­hult a mozgalom, minthogy a speculatió ismét tartóz­kodóvá vált s a jegyzések elgyengültek. A sorompók közt a vasúti papírok forgalma jelentéktelen, de az árak kissé emelkedtek, valamint hogy járadékok is szi­lárdabbak. Jegyzéseink a következők: Osztr. hitelr. 316.—, Magy. hitelr. 317.25, Anglobank 122.75, Unicbank 120.60 Bécsi bankegylet 114.50, Lóvasúti részvény —.— Osztrák államvasut 341.75, Elbevölgyi vas­út 231.25, Erzsébet vasút —.—. Lombardok —.— Dunagőzhajózási részvények —.—. Aranyjáradék 78.37—. 4°/0 Magyar aranyjáradék 89.37Húsz frankos arany 9.49—. Birodalmi márka —.------. A déli tőzsde megtartotta az előbbi jegy­zéseket , a coulissában azonban élénkebb lett a for­galom, midőn köztudomású lett, hogy a hitelintézet igazgatósága ma este tartja azt az ülését, melyben a mérleget megállapítja. A forgalom később a specula­tió részvétlensége miatt ellanyhult, és miután a leg­több értékekben realizálások történtek, a jegyzések is gyengébbek. A sorompók közt az üzlet kedvetlen. A devisek és valuták változatlanul szilárdak. A­z á­r­­­a­t lanyha. Délután 2 óra 30 perczkor a következő árak je­gyeztettek : Osztrák hitelr. 314.10. Angol-osztrák bankrészvény 121.75. Union bank 119.80. Bank­egyesület 114.—. Magy. hitelbank 316.—. Osztr. államvasut 341.80. Károly-Lajos vasút 309.75 Dunagőzhajózási társaság részvénye 609.—. Osztrák­magyar Lloyd 661.—. Észak-nyugati vasút 209.25. Elbevölgyi vasút 231.—. Lovaspálya 224.75. Lom­bardok 143.75. Osztrák papirjáradék 78.37—. Osztrák aranyjáradék 97.40. 4°­0. M. aranyjáradék 89.15 1864-es sorsjegy 169.—.Bécsi községi kölcsön 125.75. Húsz frankos arany 9.49—. Német birodalmi márka 58.52 Vs­ Bécs, febr. 28. (Eredeti távirat.) Érték­üzlet. Az esti tőzsde a külföldről érkező szi­lárd árjegyzési hírekre, megszilárdult. A hitelrészvé­nyekre nézve, tekintettel az intézet mérlegének leg­közelebb várható közzétételére, a tőzsde tartózkodó magatartását megtartotta. A magánforgalomban a kilencz órai zárlatkor jegyzéseink a következők: Osztrák hi­telrészvény 314.75, Magyar hitelrészvény 317.25, Angol-osztrák bankr. 122.—. Union bankr. 120.—. Lovaspálya —.—. — Osztrák-magyar államvasuti részvény 342.60. Déli vasutrészvény —.—. Lombar­dok 143.80. Elbevölgyi vasút 230.25. — Károly­ Lajos vasutrészvények 309.75. Osztrák járadék 78.37 magyar 4°/0 aranyjáradék 89.37. Árutőzsde, Bécs, febr. 28. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) G­a­b­o­­n­a­ü­z­l­e­t. Az irányzat ma határozottan szilárdabb jellegű volt, minthogy a kedvezőtlen idő az amerikai és budapesti szilárdabb jegyzés­ű speculatiót kissé animálták. Hivatalosan jegyeztettek a következő árak: búza februárra —.—, búza tavaszra 10.02—10.05—, búza őszre 10.45—10.50, kész rozs 7.80—8.10, rozs tavaszra 7.60—7.65, kész tengeri 6.65—6.85, tengeri május-júniusra 6.80—6.85, kész zab 6.55—6.75, zab tavaszra 6.85—6.95, zab őszre 6.90—6.95. Bécs,­ febr. 28. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) S­z­e­sz­­üzlet. Ez áruczikk árai ma nem változtak. Kész terményáru 32 frton kél. Felhívás: Bukovinai magyar véreink közül ezer haza, Magyarországba készül. Csak arról van szó, hogy előlegezzük nekik az útiköltséget, ezer embernek húszezer forintot. Adakozzunk! Hazafias bizalommal fordulunk Magyarország közönségéhez, s nem kétel­­kedünk benne, hogy aláírások utján rövid idő alatt beszerezhető lesz a húszezer­ért­nti költség, s itthon üdvözölhetjük hazánkfiait. Az adományok átvételére a napilapok t. szerkesztőségeit kérjük. Budapesten, 1883. február 28. Somssich Pál s. k. Apponyi Albert gr. S. k. Br. Prónay Dezső s. k. A Nemzet szerkesztőségénél az e felhívásban említett czélra már régebben nyugtázott adományok­ból befolyt s az első hazai takarékpénztárban elhe­lyeztetett 25 frt. Újabban adakoztak: A Nemzet szerkesztőségének tagjai 50 frt. Gyűjtésünk..............................75 frt. HÍREK­ Február 28. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő: A nyilvános felolvasásokról és közművelődési egyesületekről. (Irta Berzeviczy Albert.) — Tárcza: A Damokosok. (Irta Jókai Mór.) — George Sand Flauberthez intézett levelei. (Irta K­e­s­z­­­e­r József.) — Az alma hazájában. (Ouidától. Fordította 111 é­s­s­y Piroska.) — Országgyűlés. — Hirek. — Fővárosi ügyek. — Törvényszéki csarnok. — Irodalom, színház és művészet. — Idegenek névjegyzéke. — Kivonat a hivatalos lapból. — Időjárás. — Színházak. — Nyílt tér. — Szondi-emléke. A drégelyi hősnek emelendő emlék ügye közeledik a megvalósuláshoz. A »Szondi­­emlék« végrehajtó bizottsága ugyanis legutóbbi ülé­sében elhatározta, hogy az emlékre eddig begyűlt pénzalapot: 2866 frt 28 krt rendelkezésre bocsájtja Simor János herczegprimásnak mint Drégelyvár jelenlegi birtokosának, felkérve őt, hogy az emlék felállítása iránt intézkedni szíveskedjék, mit a her­­czegprimás a bizottság elnökének,b. Majthényi László hontmegyei főispánnak már előzetesen meg­ígért. Az emlék alakjára vonatkozólag a bizottság a mozgalmat kezdeményező »Hontmegyei kaszinó-egy­let« intenziójához képest a kápolnát fogadta el s pedig olykép, hogy az a várnak maholnap végkép eltűnő romja feletti fensikon, vagy ha ez nem lehetsé­ges Szondi elestének helyéhez, lehetőleg közel állíttas­sák fel s oly dom­ináló magaslaton emeltessék, mely távolból az utasoknak is szembe tűnve, a hős iránti kegyeletet és lelkesítő megemlékezést felidézze a szemlélőben, és hogy az emlék­helye és környéke Magyarország herczegprimásának kizárólagos tulaj­dona maradjon. A módozatok iránt való egyetértő közreműködésre a bizottság b. Majthényi László elnököt, Pongrácz Lajos, Schön Alajos és Les­­tyánszky Sándor tagokat küldte ki. Megemlítjük itt, hogy a herczegprimás igen érdeklődik a Szondi­­emlék iránt. Legutóbb Hontmegyén átutazása alkal­mával Drégely vára alatt kétszer kiszállt kocsijából s az őt fogadó Pongrácz Lajos alispánnal hosz­­szasabban beszélgetettt a Szondi-emlék helyére nézve s kilátásba helyezte, az emléknek közeli időben leendő létesítését. M­a­j­e­r István r. püspök és eszter­gomi kanonok a Szondi-emlék­helyének netán szük­ségessé válandó kisajátítására vagy annak fentartására örök alapitványkép 300 frtot ajánlott fel. — A pesti izraelita hitközség f. hó 4-én (vasár­nap) délelőtt 9 órakor tartja évi rendes közgyűlését sip­ utczai iskolája dísztermében. — A laczi házai tűzvész okozta kár hivatalos felbecslése megtörtént s ennek alapján a község hiva­talosan jelentette a megye alispánjának, hogy a­z összes kár 62,000 frtra rúg. — Halálozás. Gróf Nádasdy Amália tegnap bécsi lakásán meghalt végelgyengülésben, 85 éves korában. — Az államtáviratok díjai hitelezésének meg­szüntetése iránt, mint értesülünk — a közlekedési minisztérium részéről, intézkedés fog létetni. Az ide vonatkozó javaslatok a minisztertanács tárgyalásán már keresztülmentek s közelebb e javaslatok gya­korlati kivitelének módozatai fognak megvitattatni, egy az összes minisztériumok megbizottaiból alakí­tandó vegyes bizottságban, mely a kérdéses ügyben első tanácskozmányát, az országos főtávirdaigazgató elnöklete alatt, márcz. hó 19-én fogja megtartani.­­ Ismét gyilkosságról értesítik lapunkat Er­délyből, melynek színhelye ezúttal Csik-Szent-Mihály községében volt, s áldozata Rancz János ottani lakos lett. Csíkszeredai levelezőnk közlése szerint Rancz János f. hó 20-ának éjjelén, házőrző ebének erős csa­­holására kiment az udvarra s egy ott ólálkodó egyént azonnal észrevett, ki azonban a házigazda láttára csakhamar az udvaron levő csűr háta mögé húzódott. Rancz bizonyosságot akarván szerezni az ismeretlen kiléte felől, nyomban követte azt; de alighogy a csűrhöz ért, hirtelenében két lövés dördült el, mely őt mellben találva, holtan rogyott össze. A gyilkos­ság elkövetésének gyanúja bizonyos Tatár Salamonra nehezedik, ki már elfogva, a Csíkszeredai járásbíróság börtönében ül. — A gyilkos álma. Bécsben a Kopernikus ut­­czában gyilkosság miatt halálra ítélt Z­e­­­ff­e­r Ká­roly háziszolga tegnap éjjel kísérletet tett börtönében fölakasztani magát. Rabtársai még idejében észre­vették az ablakján függő testet, lármát ütöttek, mire előjött az őr, s ennek közbejöttével a már elalélt Zeitlert levették és életre hozták. Zeitler azt mondá, hogy a lelkiismeret furdalása ösztönzék őt az ön­gyilkossági kísérletre. Az éjjel rémítő álma volt, a­z általa megfojtott embernek szelleme megjelent neki álmában. — Gyilkosság és öngyilkosság. Véres szerelmi dráma folyt le ma délelőtt fél 12 órakor az aradi ut­­cza 32. számú ház egyik pinczelakásában. — Schluchlik József vasöntő már 6 év óta élt Fritsch Philomena 25 éves nővel közös háztartás­ban. Elhatározták, hogy nem sokára egybekelnek. Körülbelül 4 hónapja, hogy Schluchliknak egyik roko­na, D­u­b­­­e­­ András 25 éves kovácslegény a katona­ságtól megszabadult és a föntnevezetteknél vett lakást. A fiatal nőrokon csakhamar megtetszett a kiszolgált katonának, s midőn Sluchlik egy ízben távol volt hazulról, szerelmi vallomást is tett. Ámde Fritsch hű akart maradni régi kedveséhez és jöven­dőbeli férjéhez, s bár Dubiel szintén házasságot ígért neki, visszautasította a tolakodót. Dubiel szerelmi ömlengéseit fenyegetéssé változtatta át, amiért a nő haragos fellépése folytán el kellett hagynia a házat. Dubiel keblében a megaláztatás dühe s a féktelen szerelem egyaránt dúltak. Ma reggel elhatározta, hogy erőszakkal fogja kényszeríteni Fritschet szerelme viszonzására, s ha ez ezt ismét visszautasítaná, úgy akkor előbb a nőt, azután magát fogja kivégezni, mert nélküle nem élhet. Terve kivi­teléhez revolvert vett magának, s ma délelőtt 11 óra­kor Fritsch lakására sietett. Hogy a kettő között milyen beszélgetés folyt le, az örökre titok maradt. Dubiel jó darab ideig időzött bent, mikor a ház lakói egy revolver lövésre riadtak fel. A lövést közvetlen egy női sikoltás, azután egy másik dör­­dülés, majd ismét három egymást követő lövés dördülése követett, azután csend állott be. Az összefutott lakók közül erre többen a lakásba rohantak. Fritsch Philomenát az előszobá­ban a földön arczra borulva vérében élettelenül ta­lálták. Dubiel még vonaglott a földön vérében. Mind a kettő két-két sebből vérzett.­­ A véres tettről rög­tön jelentést tettek a terézvárosi kapitányságnál, melynek kiküldött közegei a szerencsétleneket a kór­házba szállíttatta. Dubiel még élt, mikor a rendőr­közegek a helyszínére értek, azonban szállítás közben szintén meghalt. A holttestek e miatt nem a kórház­ba, hanem a hullaházba vitettek.­­ A revolverből, melyet a lakásban a földön találtak, 5 golyó volt kilőve; ebből kettő érte a nőt és pedig egy a mel­lén s a másik — valószínűleg menekülése közben — a hátán. Dubiel két lövést tett mellébe. Egy lövés hihetőleg a levegőbe ment. A holttesteket holnap délelőtt fogják felbonczolni, délután pedig eltemetni. — Magyarok külföldön. A »New-Yorki magyar társalgó és önsegélyző egylet« alapszabályait vettük e napokban New-Yorkból. Az egylet 1871-ben ala­­pittatott, s hogy mennyire életképes volt e társulat s mennyire megfelelt nemes czéljának, melyet az 1880- ban átalakult egylet alapszabályaiba iktatott, azt nem csak az ottani magyarok, de mi is, a nemes ál­dozatok terén, több alkalommal tapasztaltuk. Az egylet czélját a következőleg állapította meg alapsza­bályaiban : Az észak-amerikai Egyesült­ Államokban élő magyarok közt barátságos összetartást előidézni; a magyar hon-, nyelv-, irodalom- és művészet iránt szeretetet és közérdeket ápolni; Amerika szabad in­tézményeit tanulmányozni és a társadalmi közlekedés kiterjesztése által oda működni, hogy Magyarország intézményeire is jótékony hatással bírjanak; a jöve­vény magyarnak tanácsot, és a tudomány, ipar- és kereskedelem terén útmutatást adni; és az egylet tag­jainak szükség esetén, anyagi segélyt is nyújtani. E czélok elérésére az egylet New-York városában ál­landó helyiséget tart, alaptőkét gyűjt, könyvtárt sze­rez, újságot járat, felolvasásokat tart s hasonczélu egyletek s rokonszenvü egyénekkel levelezésbe lép. Az alapszabályokkal együtt kaptuk az egyletnek, egy a magyar közönséghez intézett felhívását, melyet a fölhívására vonatkozó részében ezennel szó szerint közlünk: »Honfiak! Honleányok! Azon magyarok nevében, kik szeretett hazájuktól oly igen igen távol vannak, kérünk titeket, segítsétek, könyítsétek a ma­gyarságot idegen földön is fenntartani, azáltal, hogy szellemének hazai táplálékot nyújtotok. Hiszen min­denkinek van egy-két könyve, melyet nélkülözhet. A new-yorki óriási szabad könyvtárakban rendelke­zésére áll minden embernek minden nyelvű könyv, csak a magyart kell nélkülöznünk«. Lehetetlen, hogy a felhíváshoz még buzdításra is volna szüksége kö­zönségünknek. — A zürichi magyar egye­sület is beküldte az 1882. működéséről szóló jelen­tését, mely örvendetesen constatálja az egyesületnek az ottani magyarság érdekében kifejtett működésük sikereit. Az egyesület a múlt évben 41 rendes tagot számlált, nem különben számos tiszteletbeli és pár­toló tagokat. A bizottságot következőkkel alakították meg: Elnökök Csernovics Agenor, Pele József alel­­nök: Asbóth Emil később Tötössy Béla, titkár: Zwick Adolf és Perl Ede; jegyzők Auer Henrik Mencer Árpád; pénztárnokok: Petz József, Perl Ede, Arany Dániel később Maffey Ad.; könyvtárnokok: Arany Dániel, Musz Ede, Pulszky Garibaldi, Kanitz Manó; bízott, jegyző: Mencer Árpád, Mocsári Henrik. — Gömörmegyei múzeum. A következő fölhívást vettük: A gömörmegyei művészeti és régészeti kiál­lítás sikere, valamint Gömörmegye természeti, gazda­sági és ipari viszonyai arra utalnak, hogy az össze­hozható anyag, társadalmi uton állandó múzeumban egybegyűjtessék. Hazánk számos provinciális központ­jain alakultak már hasonló egyesületek, melyek a tu­domány és művészet, a gazdaság és ipar fejlesztése czéljából a közművelődésnek hasznos szolgálatot tesz­nek. A kiállítási bizottság programmjához képest elő­készítvén a gömörmegyei múzeum tervezetét, ennek megvalósítása a gömörmegyei múzeumegyesület fel­adata leend. Miután pedig a folyó évi szept. 4-én tar­tott közgyűlés ezirányú működését az egyetemes­ség elvére kívánja alapítani, módot és alkalmat nyújt mindenkinek, hogy a közügyet tényleges hoz­zájárulásával elősegítse. Addig is, míg az egye­sület alapszabályai megerősítést nyernek, a szükséges tudnivalókat alább közöljük. Fölkérjük ennélfogva hazafias tisztelettel Gömörmegye t. közönségét, a köz­művelődés barátait: 1) hogy a gömörmegyei muzeum­­egyesületbe a 9. §, b., ez., d. értelmében tagokul tö­megesen belépni, az ivtartó tagoknál beiratkozni,­­ 2) hogy a gömörmegyei múzeum számára a 6. §-ban bármely ide alkalmas tárgyakat ajándékozni méltóz­­tassanak. Az egyesület egyébiránt letétemény gya­nánt elfogad nemcsak egyes tárgyakat, hanem egész gyűjteményeket, úgy, hogy a tulajdonos tulajdonjogát mindenkorra biztosítja. Ily tárgyakat a múzeum ideigl­ bizottsága már eddig is elfogadott. Az alap­szabályok megerősítésével az egyesület tényleges mű­ködését azonnal megkezdi. Rimaszombat, 1882. decz. 1. A megyei muzeumegyesület közgyűlése által ki­küldött bizottság nevében . Szontagh Bertalan, alis­pán, elnök. Dr. Löd­erer Tamás, titkár. — Vallás és szerelem. Ezelőtt egy évvel, egy konstantinápolyi szegény görög családból származott fiatal leány egy fiatal törökhöz való szerelmében megszökött az atyai házból. A patriarchátus min­dent megkísértett, hogy a leányt visszatérésre bírja, de fáradozása hajótörést szenvedett a leány azon tet­tén, hogy a mohamedán vallásra tért át s Miklé- Hanum nevet vett föl. Erre szive választottjával ész­­kelt török rítus szerint. Alig múlt el azonban egy hónap, mikor a leány, vagy azért, mert férje oldala mellett nem találhatta föl a remélt boldogságot, vagy azért, hogy megbánta az atyai házból való távozását és az ősi hittel való szakítását, visszatért a szülői házba, s kérve kérte családját, hogy szabadítsa őt meg férjétől. A leány anyja újból az oekumemi patri­­archához fordult, ez azonban kijelentette, hogy egy muzulmán nővel szemben semmi joga sincs. Hasonló­képen nyilatkozott a konstantinápolyi görög követ­ség. A görög nő férje mit sem akar tudni az elválás­ról, s a török törvények szerint a nőnek nem is lehet­nek igényei a váláshoz. Konstantinápolyban most azt beszélik, hogy a fiatal nőt családja titokban el akarja vinni Konstantinápolyból, hogy azután nyilvánosan visszatérjen az orthodox hitre. A dolog nagy port ver föl a török fővárosban s mindenki kíváncsian várja a fejleményeket. — Az uj franczia miniszterek egynémelyikéről egy párisi levelező a következőket jegyezte föl: Challeme­­-Lacour növendéke volt a híres nor­­máliskolának, tanárkodott több gymnásiumban, az államcsíny után száműzetésbe ment, Svájczban élt mint tanár, író és hírlaptudósító, aztán Gambetta barátai és bámulói közé állott, s 1870. szeptember 4-én prefectussá len. Mint ilyen különösen fanatismu­­sa, s az által tüntette ki magát, hogy politikai ellen­feleivel szemben erőszakosan járt el. Egy táv­irati utasítása, melyet egyik alprofetjének adott, mi­dőn ez a felől tudakozódott, hogy bizonyos kellemet­len emberekkel mit csináljon,­­ híressé vált: »löves­se főbe ezeket az embereket.« — »Fusillez-moi ces pens lá!« Egyszer kormányzati czélokra szüksége volt helyiségekre, s ő minden gondolkodás nélkül ki­kergette zárdájukból a szerzeteseket, elfoglalta ko­lostorukat, ami egy hosszadalmas, s minden fórumon rosszul végződő pert vont maga után... Londonban nagykövet korában különösen helytelenül alkalma­zott takarékosságát vetették szemére, s azt, hogy na­gyon bizalmas viszonyban állott a követség mosóné­­jával. — Challemel-Lacour nagyon jelentékeny férfiú; műveltsége kiváló és alapos k­irálya finom, gon­dolkodása mély, s maga hatalmas szónok , de mind e tulajdonait megbénítja bizonyos fanati­kus merevség. A hosszú száműzetés, s annak a nyomasztó érzete, hogy annyi éven át nem foglalta el az őt megillető helyet, elkeseritőleg hatott kedélyére, s bizonyos érdességet, de sőt zordonságok lettek jel­leme alapjává. Ő példás hazafi, s Francziaországot úgy vezeti, mint ahogy vezették a nagy forradalom jacobinusai, áthatottan hazájuk nagyságának érzeté­től, abban a meggyőződésben, hogy Francziaország hivatott, jogosított egész Európának parancsolni és törvényeket szabni. Mint külügyminiszter, kevesebb elkeseredett gyűlölettel a németek ellen, — s ez ér­zelmének gyakran adott korlátlan kifejezést, — s több önbirálattal rajongó hazaszeretetében, kitünően állaná meg helyét. — W­aldeck-Rousseau a legfia­talabb miniszter, 36 éves, eredetileg ügyvéd. Tulaj­donkép Waldeck-Rousseau gróf, s egyenes utóda egy Waldeck-Pyrmont német fejedelem ifjabb fiának, ki a múlt században Francziaországba vándorolt ki. A Rousseau név nagyanyjáról maradt rá, a grófi czímet nem használta soha, mert azt gondolta, hogy ez de­­mocratiájában gátul szolgálhatna. — Rajnai, a régi bordeauxi zsidó hitközség tagja, előbb minden­féle mustrákkal, később csak »borban« utazó,ügynök volt, majd borkereskedő, Pereirenek rokona. Őt Gam­betta vezette a politikába, amelyben éles, biztos ész­szel rövid időn, — amint látható is, — sokra vitte. — Wagner Richard emlékezetének szentelték a philharmonikusok mai hangversenyüket. Szép, kegyeletes ünnep volt; nemes nyilvánulása a gyásznak, melyet a nagy mester elhunyta világszerte keltett. A művészi requiem roppant közönség rész­véte mellett folyt le. A zenészek emelvényén a kar­mester asztala előtt Wagner babérkoszorúzott mell­szobra állott és Wagner uralta az alkalmi műsort. A hangverseny a Faust-nyitány mysticus hangjaival vette kezdetét és a mester utolsó nagy alkotásának részleteiben lelte folytatását. A »Parsifal« két ki­magasló zenekari számát adták elő: a dalmű beveze­tését és újdonság gyanánt a »nagypénteki varázslatot«. Mély benyomást keltett a tetralógia egyik ismeretes gyöngye : »Siegfried halála«. E vakító fényárban úszó zenekari képpé nőtt gyászindulónak egyszeri élvezetével a közönség nem elégedett meg, ismétlését kívánta és a karnagy egedett ez óhajtásának. Csak egy számot hallottunk, mely nem Wagner composi­­tiói közül volt véve :Beethoven »eroica« sym­­phoniáját. Hatalmasabb, megrázóbb »Memento«-t, mint a harmadik symphonia páratlan gyászindulója, zenekar alig tolmácsolhatna.­­ A philharmonikusok nagy pietással, mindvégig kifogástalan árnyalással és finomsággal játszották végig nehéz műsorukat. Hány cseperedő karmesterke, a­kiknek ezer gyarló­ságért néha oly szívesen megbocsátják, tanulhatna Erkel Sándortól a vaskezü, rendíthetetlenül biz­tos dirigenstől! Naptár. Csütörtök, márczius 1. Nap kél 6­6. 41 p., nyug. 5­6. 44 p. — Hold kél 43 perez éjfél után, nyug. 9­6. 53 perez d. e. R. kath. Albin vértanú. Prot. Albin. Görög-orosz : (február 17.) Tivadar vértanú. Zsidó : (adar 22.) Judás. A magyar történelmi társulat havi ülése d. u. 5 órakor az akadémia Kisfaludy - termében. Felolvasók : Deák Farkas és K­a­n­d­a Kabos. A Balaton-egylet kirándulási szakosztályának ülése d. u. 5 óra­kor az írók és művészek társasága helyiségében. A fővárosi és vidéki kereskedők körének elnökségi ülése d. u. 4 órakor. (Károly-körút, Huszárház.) A budapesti kereskedő ifjak társulatának felolvasó estélye 9 óra­kor. Felolvasó­­:Mikszáth Kálmán. A fővárosi iparosok kör felolvasó estélye este 8 órakor. Felol­vasó :Kemenczky Kálmán. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken, d. e. 10—12. és d. u. 2—4. Iparművészeti múzeum a műcsarnok épületében délután fél há­romtól fél hatig. Egyetemi fü­vészkert az üllői­ uton délelőtt 8—12 és délután 2—4-ig. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvész­kert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban term, rajz és népismetár délelőtt 9 órától délután 1 óráig. Császárfü­rdőbe hajó indul óránkint. Állatkert nyitva egész nap. (Hírek folytatása a mellékleten.)

Next