Nemzet, 1883. április (2. évfolyam, 89-118. szám)

1883-04-01 / 89. szám

Budapest, márczius 31. A fák nem nőnek az égbe. A hegyek nem mozdulnak ki helyükből. A politikai jö­­vendölgetések és rémlátások daczára, az eu­rópai viszonyokban semmi erőszakos válto­zás sem következik be. A háború romanticiz­­musa helyett a béke prózájára van csak ala­pos kilátás, bármennyire nem tetszik ez a sen­­satiót hajhászó hírgyártóknak. Az európai láthatáron a legélesebb szem sem képes fekete pontot észrevenni. Franczia­­országban a köztársaság nem bukott meg, sőt súlyos válságát kiállva, kezdi összeszedni magát. Olaszországot, Mancini nagy beszéde óta, mintha kicserélték volna. Az irredentismus nem ad életjelt magáról. Az olasz Chauvinis­mus elnémult. A külügyminiszter colossalis beszéde nemcsak Európában, de a­mi fő, Olaszországban is élénk viszhangot keltett. Népeket parlamenti beszédekkel megjavítani bizonyára nem lehet. A kalandos vállalatok­tól egy Demosthenes szónoklata sem tartóz­tathatja őket vissza. Mancini beszéde azonban nem o­k, hanem okozat. Az olasz közszellem átalakulásának jelensége. Irányjelzője azon fordulatnak, mely Itáliában bekövetkezett. Az olasz közszellemnek valóban valútra kellett jutnia. Az eddigi állapot tarthatlan volt. Az Olaszországban felgyülemlett villa­mosságnak vagy a háború tüzében kellett ex­­plodálnia, vagy annak veszélytelenül le kel­lett vezettetnie a józan megfontolás sodro­nyain át. Úgy látszik, az utóbbi történt. Az olasz nép belátta, hogy egy kalandos vállalat kiszámíthatlan veszélyekbe sodorhatja. Egy európai háború viharában az olasz monarchia és az olasz egység törhetik darabokra. Olasz­ország részéről, minden emberi számítás sze­rint, egyelőre nem fenyegeti veszély az euró­pai békét. Hát Oroszország részéről? Amikor Oroszország koronáz, akkor nem háborúskodik. A czár pedig a tavasz végén, vagy a nyár elején okvetlenül fel akarja ten­ni fejére őseinek koronáját. A koronázási ün­nepélyre hivatalos minden hatalom képvise­lője. A czári kormány tehát most épen nem fogja keresni a conflictusokat. Da habár Oroszország nem is koronáz­na, a háborúskodásra nem gondolhatna. Az orosz állami és társadalmi organismus iszo­nyú sebekből vérzik. A corruptio rothadása bele­ette magát a csontokig és velőkig. A leg­­utóbbi bárányos sikkasztás kapcsán gyanúban van majd az egész kormány, s a főhivatalno­kok nagy része. Miként bocsátkozhatnék nyaktörő vállalatba oly állam, melyet oly rosszul és hűtlenül szolgálnak, mint Oroszor­szágot. Ahol a polgári és katonai administra­tio egyaránt corrumpált; a­hol senki sem áll a maga helyén; a­hol megbizhatlan a minisz­tertől s a tábornoktól kezdve mindenki egész a vasúti őrig és a káplárig. Arról nem is szólva, hogy a nihilizmus még nincs kiirtva, a pénz­ügyi tönk még nincs elhárítva. Nem, Oroszország nem fog még soká háborút viselni. Igaznak bizonyul a tapaszta­lat, hogy minden nagy háborúja után leg­alább húsz évig kell pihennie. Pihent Drinápoly elfoglalásától a krími háborúig 24, ettől az utolsó török háborúig 21 esztendeig. A san­ ste­­fanoi és berlini béke még csak most múlt fél évtizedes. S ha Oroszország összeszedi is ma­gát, ha, még évek múlva, befejezi hadseregé­nek reorganisatióját, kiépíti vasutait, kiirtja a nihilizmust és a hivatalnoki corruptiót (s hogy mind vagy csak egy is sikerül-e neki, leg­alább is kétes), egyedül akkor sem meri meg­zavarni a békét. Oroszország nem mert még soha megtámadni európai nagyhatalmat, mindig megtámadtatott, vagy szövetségben indult támadásra. A törökkel is csak akkor kezdett verekedni, mikor az ottomán biroda­lom már teljes decadentiájában volt. Azelőtt a 80 milliók nemzete nem volt sehol. A ma­gyar egyedül állt a résen. Oroszország miatt egyelőre nyugodtan alhatik az európai diplomatia. A­míg készen nem lesz és szövetségeseket nem kap, addig nem mozdul. S Oroszország mozdulatait évek­kel megelőzik a balkán-félszigeti zavargások. Mikép a földalatti moraj és a folyton erős­­bülő földrengés előfutára a vulkán kitörésé­nek, és úgy jelzi Montenegro, Bulgária stb. Oroszország tervezett explosióit. Cettinjében, s a Balkán-félsziget egyéb figyelő állomásain van a hőmérő, mely megmutatja a czár biro­dalma harczi kedvének hőfokát. S a szláv thermometer most fagypontot mutat. A többi hatalmak : Németország, Auszt­­ria-Magyarország és Anglia pedig épen nem fogják megzavarni az európai békét. Az osztrák-magyar-német szövetség oly pronon­­cirozott békeszövetség, aminőre nincs példa a történelemben. A népek eddig is szövetkeztek egymás megvédésére az erősebb ellen. De hogy két legelső katonai hatalom, a gyengéb­bek megrohanása helyett, a béke fentartására szövetkezzék, ez példátlan. A szent szövetség sem példa erre, mert tagja volt minden nagy­hatalom, s a népek elnyomására irányult, míg az osztrák-magyar-német szövetségnek nem ké­pezi tárgyát a népeknek és kormányoknak egymáshoz való viszonya. S e történelmi nevezetességű szövetség megc­áfolta mindazon aggodalmakat, melyek a berlini szerződéshez kapcsolódtak. Jöven­­dölgették, hogy ez a szerződés megörökíti a viszályt, állandó gyúanyaga lesz a háború­nak. Megbizonyult az ellenkező. A század kö­zepétől nem múlt el évtized nagy háború nélkül. Némelyikben volt kettő, sőt három is. És ime a berlini szerződés óta több mint fél­­decennium elmúlt anélkül, hogy nagy hábo­rúnak csak távoli valószínűsége is volna Amennyire a politikában jósolni lehet, alkal­masint letelik az egész decennium nagy ösz­­szecsapás nélkül. Mondanunk sem kell, hogy békekötések­nek, szerződéseknek, semmiféle emberi intéz­ménynek ily hatást nem tulajdonítunk. A nemzetközi okmányok kevesebbet érnek magánokmányoknál. Ezeket be lehet pere­síteni, végrehajtani, amazoknak nincs san­­ctiójuk. Azért volt legalább őszinte politika a töröké, mely csak bizonyos számú évekre kö­tötte a békéket. Az igaz, hogy néha így sem tartotta meg kötéseit. Nem közvetlenül a ber­lini szerződésnek tulajdonítjuk mi az európai béke fenntartását, hanem azon hatalmak ka­tonai fölényének, igazságosságának és béke­­szeretetének, melyek e szerződés felett őrköd­nek. Az osztrák-magyar-német szövetségnek, mely eddig is annyi veszélyt elhárított. El fogja, reméljük, jövőre is hárítani a végzetes összecsapásokat. Az a gondolat, mely e szö­vetségnek létet adott, kétségkívül az új kor legszerencsésebb és legnagyobb eszméje. Bé­két szerzett Európának. S a béke áldás min­den népre, különösen ránk nézve. Rendezhet­jük pénzügyeinket. Befejezhetjük állami és társadalmi szervezkedésünket. A békepolitika magyar politika. Nekünk tehát kiváló érde­künk van az európai béke fenntartásában, s fontos tényezői is vagyunk az osztrák-ma­gyar-német békemissiónak. A járadék conversio. A Rothschild-csoport kép­viselőinek a pénzügyminiszterrel folytatott tanács­kozásai eredményét a tőzsdék tegnap este úgy fogad­ták, hogy gyanítani lehet, miszerint a konzorczium és a pénzügyminiszter határozatait nem magyarázták helyesen. Az aranyjáradék converzióját illetőleg conzorcziális tagok és a pénzügyminiszter közt létre­jött megállapodások — a­mint ez tegnapi közlemé­nyeinkből is kivehető volt — oly műveletet involvál­nak, mely a 6°/0-os aranyjáradék egész létező marad­ványának converzióját jelölik. — Miután előnyösnek látszott a 6%-os kötvényeknek 4°/0-os kötvényekkel való közvetlen kicserélését foganatosítani, a pénzügy­miniszter azonban nem akarta egészen szükségtelenül az összes 6°/0-os kötvényeket már most felmondani, természetesen csak egy rész felmondásával kellett kez­deni. Egyébiránt 50 millió forint nem oly kicsiny összeg és úgy látszik, hogy a tőzsdék azóta, a­mióta a conversió foly, egészen elvesztették a mértéket nagy összegekre nézve, mert 70 millió forintnyi kötvény koc­kázatát aránylag igen rövid időre fix árfolyam mellett elvállalni, még a leghatalmasabb európai pénzcsoportra nézve sem, alsórendű actió. A most gyakorolt optiót, mihelyt a 6°/0-ás aranyjáradék tu­lajdonosai készeknek mutatkoznak a kicserélést bizo­nyos nyereség előnyével eszközölni, rövid idő múlva további optiók fogják követni s a járadék-conversió egész nagy művelete előreláthatólag még a jelen év folyamában végre fog hajtatni. Ma­napság csak egy körülmény megfoghatatlan, és ez az, hogy a magyar és osztrák aranyjáradékok árfolyamai közötti különbözet semmi által sem indokoltan jelentékeny; remélhető azonban, hogy mihelyt a pénzpiac­ok meggyőződtek, miszerint Magyarország kétségtelenül minden irányban szilárd politikai viszo­nyai mellett az utolsó időben Magyarország pénzügyi állapotai is teljesen consolidálódtak, e különbözet a konverzió továbbfejlődésével egészen el fog enyészni.­­ Valószínű, hogy a csoport már nagyobb összeges 6°/0-s aranyjáradékot szerzett meg. — Az eddigelé átvett 5°/0-os kötvényeket a csoport már majdnem teljesen eladta s miután szabad kézből való eladás nem lesz több, valószínű, hogy a nyílt pénzpiac­on nemsokára nagy kereslet lesz effectív járadékpapírok után. Az országgyűlési függetlenségi párt mai napon tartott értekezletén felvétetett a középtanodai tör­vényjavaslat részletes tárgyalása. Mindenekelőtt elő­terjeszti Helfy Ignácz azon magán­értekezlet lefo­lyását, mely a részletekre nézve bizonyos megálla­podásokat létrehozni szándékozott. E magánértekez­leten résztvettek: Helfy, Hegedűs és G­y­ő­r­y Elek. Megismertették a tervezett módosításokat. A behatóbb tárgyalás a hétfői értekezletre halasztatott. A didactikai részre vonatkozó indítványok tudomásul vétettek, de ebben kötelező határozat nem hoza­­tik. (D. K.) Az albánok zavargása. Múlt kedden meggyil­koltak a maliszorok egy krajnai előkelő és vagyonos törököt, midőn ez átment a Bjeka hídján. Az illető montenegrói sapkát viselt és azért montenegrói em­bernek tartották őt. A gyilkosság nagy izgatottságot keltett és 200 török azonnal összegyülekezett, hogy boszut álljanak. Bjekából körülbelül 200 montenegrói csatlakozott hozzájuk, mert ők is meg akarták bo­­szulni Stefo­­r­h­­­ez a halálát. A törökök és mon­­tenegróiak egyesülve benyomultak Kameniába, a kasztratiak, minthogy meglepettek és kevesen voltak, hátráltak, de segítséget kapván, makacs ellenállást fejtettek ki. A harcz három órán át tartott; mind a két félnek volt néhány halottja és számos sebesültje. Néhány k­asztrati egy kunyhóba zárkózva vé­delmezte magát, de a montenegróiak körülvették a kunyhót, tizenkét kasztrátit elfogtak és Csetinyébe kisérték őket, a­hol börtönbe vettettek. A montene­gróiak és törökök közt egy részről, továbbá az albá­nok közt más részről oly nagy az izgatottság, hogy komoly dolgoktól lehet félni. A török-montenegrói határon uralkodó izga­tottság, mint Konstantinápolyból jelentik, arra indí­totta a portát, hogy Asszim janinai kormányzót Sku­­tariba küldje mint rendkívüli biztost. Asszim pasa feladata az, hogy kikutassa az albánok izgatottságá­nak okát, és a­mennyire lehetséges, lecsöndesítse őket. Svédország, Norvégia és Dánia semlegesítése érdekében, mint az »Indépendance Belge« írja, fon­tos és élénk mozgalom folyik az említett három or­szágban. Stockholmban gyűlés tartatott a napokban, a­melyben a svéd parlament hetven tagja is részt vett. A gyűlés tárgyalta ezt a kérdést s bizottságot küldött ki, hogy terjeszszen javaslatot a parlament két láza elé abban az értelemben, hogy a kormány álla­podjon meg Norvégország és Dánia kormányával és ez országok együtt kérjék a nagyhatalmaktól a sem­­egesítést. Két resolutiót tárgyalt is már a parlament adottsága, a­melyben Arnoldson jeles svéd szónok kifejtette, hogy a kis államok nem küzdhetnek meg a nagy­hatalmakkal, függetlenségük igazi biztosítéka tehát semlegességükben rejlik. Dániában nem fejlő­dött még ennyire a kérdés, talán azért, mert a radi­­cális párt támogatja ezt az eszmét, de a sajtó fölka­rolta ez ügyet, nyilvános gyűlések tartatnak és oly jeles férfiak csatlakoznak a mozgalomhoz, mint L a o n d­o, Jorgensen, Adler, úgy hogy a kormány­nak is kell majd ezzel a kérdéssel foglakoznia. A szerb egyházi kérdés: Délmagyarország, márcz. végén. Az a rosszul czélzott politikai actio, melyet né­hány szerb ajkú képviselő Angyelics pátriár­ka megbuktatására magának megengedett, igen kínos benyomást okoz nemcsak az itteni ma­gyarbarát szerb körökben, hanem köztünk magyarok közt is, kik Angyelics pátriárkának hozzáférh­etlen hazafias magatartását évek óta közvetlen közelből megelégedéssel szemléljük, és azon méltatlan gyanú­sítások s rágalmak fölött, melyekkel e magyar érzelmű derék főpapot pár nap óta az ellenzéki sajtó ostro­molja, mélyen sajnálkozunk. E sorok írója, ki magyar születésű és minden esetre van olyan patrióta, mint például az »Egyetér­tés« igen tisztelt czikkezője, személyesen s jól ismeri a karlóczai metropolitát, töltött is némi időt érseki udvarán és ismeri őt még azon időből, mikor bácsi püspök volt Újvidéken és ott a Mileticsékkel s az omladina több veszett sárkányaival, akkoriban még majdnem i­­­s magára hagyatva, viaskodott a magyar állat­ he­je érdekében, igazi önmegtagadás­sal, számtalan­ Keseritéseket s becsmérléseket türe­lemmel elviselve, hazafias erélylyel és kitartással. Már most ebből az emberből, ki teljes életében kifogástalan jellemü hazafi volt, kit a királyi kegy s a magyar kormány bölcs választása ez idő szerint leg­alkalmasabbnak talált a szerb egyház és nép veze­tésére, csúf moszkovitát, a muszka czárnak alattomos uszályhordozóját faragja ki néhány fontos szerepre vágyó szerb országgyűlési képviselő. Legsajnosabb a dologban, hogy magyar emberek is találkoztak, kik a clerikalizmus álomképei által rémítve, bele­­mentek a nemzetiségiek hálójába és most azokkal együtt szidják Angyelicset és meggondolatlanul Zsiv­kovics mellett agitálnak. A szerbek józan gondolkozású hazafias pártja, valamint a délmagyarországi magyar közvélemény is minden utógondolat nélkül örömmel üdvözli azon em­lékiratot, melyet az érsek és püspöktársai a destruc­­tív szellemű szerb egyházi congressus ellen fölter­jesztettek. Abban Angyelics pátriárkának csak újabb hazafias föllépését látjuk a szerb nemzetiségi dema­gógia ellen, melyet Magyarországon elvégre agyon kell már egyszer sújtani, hogy teljesen kipusztuljon, a­mely a magyar koronához simult szerb hierar­­chiának romjain akarna most hatalmi állásra vergőd­ni s onnan aztán a sok pénz, a hatszázezer szerb pol­gár, az egyház, iskola, község és politica dolgában gazdálkodni. Másik vakmerő terv az, hogy megboszul­­j­á­k egykori főprotectorukat, a kormány által nyug­díjazott Ivacskovics pátriárkát! Ez szerintük Angye­­licsnak áskálódásai miatt lett állásából elmozdítva, melyet különben — mint az egész világ előtt ismere­tes — betölteni úgy, miként kötelessége lett volna, nem volt képes. Azt szeretné már most az omladnia, hogy Angyelics is pensió­­ba küldessék, ad normám , per quod quis pec­­cat, per illud etiam punitur! Halálos bűnül róják fel Angyelicsnek, hogy dr. Rá­dics Emílián protosincellust ott tartja magá­nál a karlóczai érseki udvarban. Ez a Rádics — azt mondják — Moszkvában és a szent Oroszországban szítta magába theológiai tudományát, érzületét, poli­tikai törekvéseinek szellemét, és nem kisebb eszmével van eltelve, mint hogy a magyarországi szerb egyhá­zat szerves összeköttetésbe hozza az orosz orthodox egyházzal, vagy a­mi más szóval ugyanazt jelenti, az orosz czárral és a szentpétervári kormánynyal. Nos hát mindez csak nagyhangzatú phasis és üres alaptalan suppositum. Ez a Rádics a legártat­lanabb papi ember a világon, ki alig lévén még huszonnyolcz esztendős, az ő papi dolgain kívül még oly­annyira tájékozatlan, hogy politikai törekvések­nek egyáltalán még­ soha semmi jelét nem adta. Nagy­bátyja, Kengyelácz verseczi püspök, előbb Jénába és Göttingába küldötte Rádicsot philosophiát tanulni, azután pedig Moszkvába utasította, hogy az ottani theologiai facultáson egyházi képesítést szerezzen magának. Moszkvába azért küldötte, mivel a görög­keleti orthodox theologiát egy nyugaterópai egyete­men sem adják elő tudományos rendszerrel. Sőt még theologiai kézikönyveik sincsenek. Az itteni szerb theologiai iskolák nem is nevezhetők felsőbb taninté­zeteknek, hanem csak a liturgikus szertartások be­tanítására és különféle egyházi énekek elsajátítására szolgálnak, de magasabb tudományos képzést ez idő szerint még nem nyújtanak. Rádics tehát a görög­keleti theologiai ismeretek forrásához ment Oroszor­szágba Moszkvába, honnan mint a birodalombeli szerb egyház egyedüli theologiai tudora tért vissza hazájába. Itt a görög keleti szerb szerzetesi rendbe épvén, utasítva van pár esztendőt szabályszerűen Karlóczán az érseki hivatalban tölteni, mint bárki más, ki magasabb képzettséggel görög-keleti szerze­tessé lesz. Rádiósnak, mint most még alárendelt papnak, csak az lehet és az a hatásköre az érseki udvarban, a­mit néki egyházi felsőbbsége kijelöl. Sem több, sem levesebb. A­ki különben a papi subordinátiót és a jegyeimet ismeri, az bizonyára nem fogja egy kezdő, tapasztalatlan és praxis nélküli fiatal emberről he­­vesen feltételezni, hogy »Spiritus familiárisa« egy magas méltóságú főpapnak, ki tudományosan képzett öntudatos férfiú , jól megedzett politikus jogász és magyar ügyvéd; ki tehát Rádiósnak sem ismereteire, melyeket különben mint tisztességes em­­ber és igazságos főnök méltányolni tartozik, sem pedig az ő külföldi tapasztalataira vagy tanácsaira nem szorult Tagadhatatlan, hogy Radics magyar politikai szempontból megbízhatóbb ember és a nyilvánosság előtt is rokonszenvesebb alak lenne, ha mint m­a­­gyar születésű nemes köztünk nevelkedett és például a budapesti magy. kir. tudományegyetemen lépesittetett volna. De hát legyünk igazságosak. Van-e Magyarországban a felsőbb tudományos igé­nyeknek megfelelő görögkeleti theologiai fakul­tásunk? A­mi az ő külföldi doctorátusát illeti, az persze csak akkor lenne veszedelmes, ha csakugyan oly irányú törekvésekre kölcsönözne neki tekintélyt, milyenekről őt az »Egyetértés«, meggyőződésem szerint igazságtalanul, vádolja. Mindenesetre figyelemmel kell őt kísérni további fejlődésében lépten-nyomon, és majd akkor törni fölötte palotát, ha önzet­len magyar hazafiságát tettekkel is be nem bizonyítaná és muszka barátságá­ról adatokat szolgáltatna kezeinkhez. Hát a katolikusoknál, az evangélikus hitelfelekeze­­teknél, meg az izraelitáknál nincsenek-e külföldi papi doctorok ? Hány római jeruzsálemi, s más külföldi egyházi czim, méltóság használtatik Magyarország­ban a­nélkül, hogy a használatot a magyar király vagy a kormány engedélyezték volna ?! Ez persze jól rendezett államban nem járja és remélhetőleg nálunk is kellő korlátok közé fog szo­­ríttatni a külföldi czimekkel és jelvényekkel való czifrálkodásnak szabadsága. De mindent egyszerre nem lehet megtenni, az ez iránti intézkedés is majd sorra kerü­lend. Addig azonban nem lehet halálos bűne a patriarchának, hogy egy külföldi doctort aulájában megtűr, s Rádiósnak sem imputálható, hogy moszkvai doctorátusát Magyarországon érvé­nyesíti és annak külső jele gyanánt moszkovita szokás szerint az aranylánczon függő mellkeresztet hor­dozza. Radics, ki most egyszerre annyira szálka a malkontens szerb radicálisok szemében, két irodalmi művet is közrebocsátott; egy harmadfél száz lapra terjedő német egyházjogi munkát, meg aztán egy igénytelen füzet két szerb nyelven. Az előbbinek czíme: »Die Verfassung der orthodox-serbischen und orthodox-rumänischen Particular Kirchen in Österreich-Ungarn, Serbien und Rumänien« ; az utóbbi az 1868-dik évi szerb egyházi autonómiát tárgyalja és bírálja kánonjogi szempontból. Mindkét munka előttem fekszik; gondosan megolvastam mindkettőt. Mint irodalmi művek egészen közönséges termékek és egyik sem fog korszakot alkotni. Specialitásu­­kat csak az képezi, hogy szerb papírta, — a­mi bizony nagy ritkaság, — és hogy a szer­ző v­él­e­tl­e­n­ül ép­en Angyelics aulájá­ban tartózkodik. Mindkét irodalmi dolgozat erős formát reszel a szerb felforgató párt orra alá. Ezért sújtja a­»Zasztava« százszoros anathémával. Én sehol sem találtam fel e munkákban azt, h­ogy szerzőjök a magyarországi szerb egyházat szerves összeköttetés­be akarná hozni a muszka czárral meg az orthodox orosz egyházzal. A­mi pedig a congressus ügyét illeti, magyar hazafi, kinek az államérdekek, az ország belbékéje szívén fekszenek, bizony nem fogja helyeselhetni a szerb világiaknak adott tülbő országkormányzati jo­gokat, melyek már eddigelé is államellenes és anar­chikus visszaélésekre szolgáltattak okot és melyeknek szűkebb térre szorítása egyértelmű nemcsak a szerb hierarchia hatalmának üdvös és most már elodázha­­tatlanul szükségessé vált kiszéles­ítésével, hanem egyszersmind a magyar államérdekek na­gyobb biztosításával is! Az eddigi szerb congressusok története bizo­nyára nem lesz hazánk történelmének örvendetesebb lapjain föl­jegyez­ve ! A szerb egyház sorsát s a magyar alattvaló szerb nép vezetését minden aggodalom nélkül bízzuk a magyar kormány kinevezésétől függő szerb püspöki karra, mely a jövőben remélhetőleg — az »Egyetértés« szavait használva — fenékig tejfel, vagyis teljesen megbízható és alaposan kipróbált honfiakból, kiválóbb érdemű és kellő tudomá­nyos képzettséggel rendelkező férfiakból fog össze­­állíttatni. A Mileticsék által sajnosan demoralizált congressusi világi többséghez semmi bizodal­­munk! Arra pedig szükségünk nincs, hogy szem­fényvesztő ígéreteik által kápráztatva, velük paktálni akarjunk. Ők teljesen lejárták már ma­gukat! És az épen nem áll, hogy az ország állam­alkotó többségének, vagy a kormánynak, számba kel­lene őket vennie, vagy pláne velők holmi paktáló al­kudozásokba bocsátkoznia. Az a veszély, melylyel hasztalan ijesztgetnek, mintha a titkon is működhető egyes pátriárkának, a maga püspökeivel együtt, könnyű lenne bizonyos es­hetőségek között közelebbi viszonyba jutni a czárral és a szentpétervári főpátriárkával, teljesen tárgy­­talan a magyar kormány kinevezési és ellenőrzési hatalmával szemben. Ma­napság hangoztatni ilyesmit Magyarországon valóban szörnyűség. A­mit idelent az ország déli határszélein álta­lánosan óhajtunk, és a­mi bizonyára a haza közvéle­ményének is megfelel, az nem más, mint­ a magyar­­országi görögkeleti szerb papnevelő intézetnek mielőbb Budapestre áthe­­lyeztetése! A patriárkális residentia is ke­vesebb gyanúsításoknak lenne kitéve, de jobban is lenne elhelyezve, ha szin­tén Budapestre tétetnék át! (Már e he­lyen kiemeltük, hogy e terv mint alább maga is meg­írja, szerzőnek szorosan vett magánnézete. A Nem­zet szerk.) Karlócza nagyon silány, teljesen elszige­telt, a világforgalomból és a társadalmi érintkezések köréből majdnem egészen kizárt provincziális kis köz­ség, és ma már nem való többé főpapi székhelynek.— Eltörlendők, beszüntetendők lennének továbbá a fruska-górai és egyéb szerb kalugyer-z­árdák, me­­yeknek ma már sem egyházi, sem világi rendelteté­sük nincsen. Ezeknek az árán modern fo­galmak szerinti szerb papképzőintéze­­tet lehetne Budapesten felállítani, mi­­vel az országnak, a szerb egyháznak és népnek bizonyára több haszna lenne, mint a nemzetiségi korteskedésekkel, nagy evésekkel és ivásokkal foglala­­toskodó idilli erdei czenobiumokból! Ezen utóbbi, különben legsajátabb magánnéze­tem, melyhez ragaszkodni fogok ná-Jaddig, mig va­ami jobbról meg nem győződöm. DR. SZENTKLÁBAY JEJítő, T­áviratok, Prága, mácz. 31. A socialisták perében nyolc­ vádlott közül kettő föl­mentetett, Schmoranz Ja­­roszláv elsőrendű vádlott 6 havi, a többiek pedig 6—2 heti fogságra ítéltettek. Páris, márczius 31. Az »Agence Havas« meg­­c­áfolja a pénzügyminiszter lemondására vonatkozó hírt. A »Patrie« fentartja a chautilly-i kastély el­adásáról közölt hírt és hozzáteszi, hogy az Orleans­­családnak összes birtokai 75 millió frank erejéig zá­­logosíttattak el külföldi társulatoknál. A »Fransais« szerint Chartres herczeg a czártól meghívást nyert, hogy a moszkvai koronázási ünnepélyeken részt vegyem. Páris, márcz 31. Belairtban Camus munka­vezető lakásának kapuja alatt, múlt csütörtökön dy­­namittöltények robbantak föl. A robbanás következ­tében valamennyi földszinti ablak összetört s a fala­kon rések keletkeztek. Camus családjának tagjai kö­zül kik épen a robbanás előtt mentek föl az emeletre, senki sem sebesült meg. Camust a »végrehajtóbizott­­ság« nemrég halállal fenyegette. Belgrád, márcz. Bl. (Eredeti táv­irat.) Gudovicsnak közgazdasági miniszterré való kinevezését úgy tekintik, mint Pirocsa­­nácz kabinetjének jelentékeny megszilárdítá­sát, mert Gudovics aia, Mihajlovics Sztevcsa, feje a régi liberális pártnak és azt várják- MAILÁTH GYÖRGY Mailáth György holttestét ma nagy fénynyel és rendkívüli részvét mellett szentelte be Magyarország herczegprimása. Az imposáns gyászünnepélyről la­punk melléklete hoz részletes tudósítást.­­ Őfelségének tudvalevőleg Trefort minisz­ter hozta tudomására Mailáth meggyilkoltatását. A távirat ekkér hangzik: Pápay udvari tanácsos Bécs. Burg. Judex Curiae Majláth ma reggel hálószobá­jában meggyilkolva találtatott. Értékek nem hiány­zanak. A gyilkosság boszú műve látszik lenni. Trefort. * Tisza Kálmán miniszterelnökhöz a következő két távirat érkezett. I. A gonosz tett megrendítő hí­rének alkalmából, a­melynek folytán a monarchia, különösen pedig Magyarország legjobb hazafiainak egyikét veszité el, van szerencsém excellentiádnak, mint m. k. miniszterelnöknek úgy a magam, mint miniszter­­társaim legmélyebb részvétét kifejezni. T a a f f e. II. Kegyelmes ur. Mélyen megrendítve a bor­zasztó catastropha által, mely Magyarországot egyik legjobb honfiától s legkiválóbb államférfiától, Maj­láth György országbirótól fosztotta meg, a jelenleg össze nem gyűlt osztrák Reichsrath nevében Magyar­­ország nagy gyászában való legbensőbb részvételün­ket teszem excellentiád kezeibe Dr. S­m­o­­­k­a Fe­rencz, az osztrák képviselőház elnöke. * Mailáth Györgyné Pozsony város rész­vétiratára következőkép válaszolt: »Fogadja, kérem, s legyen szives Pozsony sz. kir. város közönségének tolmácsolni őszinte köszönetemet a magam és egész családom nevében szives részvétéért. özv. Mailáth Györgyné.«* Temesvár, márcz. 31. A mai városi közgyűlé­sen Török polgármester indítványára Mailáth országbíró erőszakos kimúlása fölött a város gyásza jegyzőkönyvileg megörökittetni és erről a család ér­­tesittetni határoztatott. Kolozsvár, márcz. 31. Mailáth György ország­bíró halála miatti országos gyászban városunk is részt vesz. Középületeinken gyászlobogók jelzik a nagy veszteséget. A mai nap délutánján ismét oly adatoknak ju­­tott birtokába a rendőrség, mely minden kétséget kizár, hogy Spanga Pál részes a gyilkosságban. Több körülmény mutat oda, hogy Spanga ma reggelig még nem hagyta el a fővárost. Tegnap éjjel 12 órakor állítólag a »Flora« teremben volt, hol azonban pár percznél tovább nem időzött.­­ A rendőrség min­den közege éjjel-nappal talpon van; nincs oly korcsma, kávéház, vagy kétes hirű lebuj, melyet óránkint meg ne látogatnának. Éjjeli 12 órakor a tettesnek még semmi nyoma. * Spanga szeretőjének lakását ma es­­te felé az Eszterházy utczában felfedez­­t­é­k. Mikor a rendőrség ezt megtudta, rögtön oda­hajtattak s a leány után tudakozódtak. A házbeliek azt mondják, hogy a keresett délután 5 órakor ment el hazulról, azt állítván, hogy fürdőbe megy. A házat a rendőrség felügyelet alá helyezte, s egy polgári biztos a leány lakásán maradt, hogy annak hazaér­keztét bevárja. Éjjeli 11 órakor jelen­tették a rendőr­ségnél, hogy Spanga szeretője nem jött vissza la­kására. * Spanga Pál jól talált arczképe a »Rendőri Lapok« mai számában megjelent s az arczkép alatt Spanga személyleirása magyar és német nyelven is közöltetik azon okból, hogy a példány nagyobb kül­földi városoknak is megküldhető legyen. Az éj­éli rostával már 1000 példány küldetett szét a különfé­le, hatóságokhoz. * Délután 7 óra tájban egy pár viselt czipőt ho­zott egy suszterinas a főkapitánysághoz, melyet gaz­dája parancsára azzal a jelentéssel adott át a fel­ügyeletet tartó rendőrtisztviselőnek, hogy azt tegnap­előtt este náluk Spanga Pál urasági inas hagyta, az ugyanakkor ott vásárolt uj topánok helyett. * Mint értesülünk a rendőrség gyam­okok alap­ján Mailáth Györgyné inasát is letartóztatta. * Spanga szeretője éjfélután 2 óráig sem tért vissza lakására. Feltehető tehát, hogy Spangával volt ma délután valahol találkája s azért maradt ki. Spanga szeretője nem leány,­­mint irtuk, hanem már asszony. Az Esz­­terházi utcza egyik házában egyedül lir egy hónapos szobát, a­hol őt Spanga igen sűrűn kereste fel. A rendőrség azt hiszi, hogy az asszony Budára ment át s ott találkozik szeretőjével. Éjfél­után több rendőrtisztviselő sietett tehát Budára, hogy nyomozásokat eszközöljön, mely alkalommal talán si­kerül elfogni a szerelmes párt.

Next