Nemzet, 1883. április (2. évfolyam, 89-118. szám)
1883-04-01 / 89. szám
Budapest, márczius 31. A fák nem nőnek az égbe. A hegyek nem mozdulnak ki helyükből. A politikai jövendölgetések és rémlátások daczára, az európai viszonyokban semmi erőszakos változás sem következik be. A háború romanticizmusa helyett a béke prózájára van csak alapos kilátás, bármennyire nem tetszik ez a sensatiót hajhászó hírgyártóknak. Az európai láthatáron a legélesebb szem sem képes fekete pontot észrevenni. Francziaországban a köztársaság nem bukott meg, sőt súlyos válságát kiállva, kezdi összeszedni magát. Olaszországot, Mancini nagy beszéde óta, mintha kicserélték volna. Az irredentismus nem ad életjelt magáról. Az olasz Chauvinismus elnémult. A külügyminiszter colossalis beszéde nemcsak Európában, de ami fő, Olaszországban is élénk viszhangot keltett. Népeket parlamenti beszédekkel megjavítani bizonyára nem lehet. A kalandos vállalatoktól egy Demosthenes szónoklata sem tartóztathatja őket vissza. Mancini beszéde azonban nem ok, hanem okozat. Az olasz közszellem átalakulásának jelensége. Irányjelzője azon fordulatnak, mely Itáliában bekövetkezett. Az olasz közszellemnek valóban valútra kellett jutnia. Az eddigi állapot tarthatlan volt. Az Olaszországban felgyülemlett villamosságnak vagy a háború tüzében kellett explodálnia, vagy annak veszélytelenül le kellett vezettetnie a józan megfontolás sodronyain át. Úgy látszik, az utóbbi történt. Az olasz nép belátta, hogy egy kalandos vállalat kiszámíthatlan veszélyekbe sodorhatja. Egy európai háború viharában az olasz monarchia és az olasz egység törhetik darabokra. Olaszország részéről, minden emberi számítás szerint, egyelőre nem fenyegeti veszély az európai békét. Hát Oroszország részéről? Amikor Oroszország koronáz, akkor nem háborúskodik. A czár pedig a tavasz végén, vagy a nyár elején okvetlenül fel akarja tenni fejére őseinek koronáját. A koronázási ünnepélyre hivatalos minden hatalom képviselője. A czári kormány tehát most épen nem fogja keresni a conflictusokat. Da habár Oroszország nem is koronázna, a háborúskodásra nem gondolhatna. Az orosz állami és társadalmi organismus iszonyú sebekből vérzik. A corruptio rothadása beleette magát a csontokig és velőkig. A legutóbbi bárányos sikkasztás kapcsán gyanúban van majd az egész kormány, s a főhivatalnokok nagy része. Miként bocsátkozhatnék nyaktörő vállalatba oly állam, melyet oly rosszul és hűtlenül szolgálnak, mint Oroszországot. Ahol a polgári és katonai administratio egyaránt corrumpált; ahol senki sem áll a maga helyén; ahol megbizhatlan a minisztertől s a tábornoktól kezdve mindenki egész a vasúti őrig és a káplárig. Arról nem is szólva, hogy a nihilizmus még nincs kiirtva, a pénzügyi tönk még nincs elhárítva. Nem, Oroszország nem fog még soká háborút viselni. Igaznak bizonyul a tapasztalat, hogy minden nagy háborúja után legalább húsz évig kell pihennie. Pihent Drinápoly elfoglalásától a krími háborúig 24, ettől az utolsó török háborúig 21 esztendeig. A san stefanoi és berlini béke még csak most múlt fél évtizedes. S ha Oroszország összeszedi is magát, ha, még évek múlva, befejezi hadseregének reorganisatióját, kiépíti vasutait, kiirtja a nihilizmust és a hivatalnoki corruptiót (s hogy mind vagy csak egy is sikerül-e neki, legalább is kétes), egyedül akkor sem meri megzavarni a békét. Oroszország nem mert még soha megtámadni európai nagyhatalmat, mindig megtámadtatott, vagy szövetségben indult támadásra. A törökkel is csak akkor kezdett verekedni, mikor az ottomán birodalom már teljes decadentiájában volt. Azelőtt a 80 milliók nemzete nem volt sehol. A magyar egyedül állt a résen. Oroszország miatt egyelőre nyugodtan alhatik az európai diplomatia. Amíg készen nem lesz és szövetségeseket nem kap, addig nem mozdul. S Oroszország mozdulatait évekkel megelőzik a balkán-félszigeti zavargások. Mikép a földalatti moraj és a folyton erősbülő földrengés előfutára a vulkán kitörésének, és úgy jelzi Montenegro, Bulgária stb. Oroszország tervezett explosióit. Cettinjében, s a Balkán-félsziget egyéb figyelő állomásain van a hőmérő, mely megmutatja a czár birodalma harczi kedvének hőfokát. S a szláv thermometer most fagypontot mutat. A többi hatalmak : Németország, Ausztria-Magyarország és Anglia pedig épen nem fogják megzavarni az európai békét. Az osztrák-magyar-német szövetség oly prononcirozott békeszövetség, aminőre nincs példa a történelemben. A népek eddig is szövetkeztek egymás megvédésére az erősebb ellen. De hogy két legelső katonai hatalom, a gyengébbek megrohanása helyett, a béke fentartására szövetkezzék, ez példátlan. A szent szövetség sem példa erre, mert tagja volt minden nagyhatalom, s a népek elnyomására irányult, míg az osztrák-magyar-német szövetségnek nem képezi tárgyát a népeknek és kormányoknak egymáshoz való viszonya. S e történelmi nevezetességű szövetség megcáfolta mindazon aggodalmakat, melyek a berlini szerződéshez kapcsolódtak. Jövendölgették, hogy ez a szerződés megörökíti a viszályt, állandó gyúanyaga lesz a háborúnak. Megbizonyult az ellenkező. A század közepétől nem múlt el évtized nagy háború nélkül. Némelyikben volt kettő, sőt három is. És ime a berlini szerződés óta több mint féldecennium elmúlt anélkül, hogy nagy háborúnak csak távoli valószínűsége is volna Amennyire a politikában jósolni lehet, alkalmasint letelik az egész decennium nagy öszszecsapás nélkül. Mondanunk sem kell, hogy békekötéseknek, szerződéseknek, semmiféle emberi intézménynek ily hatást nem tulajdonítunk. A nemzetközi okmányok kevesebbet érnek magánokmányoknál. Ezeket be lehet peresíteni, végrehajtani, amazoknak nincs sanctiójuk. Azért volt legalább őszinte politika a töröké, mely csak bizonyos számú évekre kötötte a békéket. Az igaz, hogy néha így sem tartotta meg kötéseit. Nem közvetlenül a berlini szerződésnek tulajdonítjuk mi az európai béke fenntartását, hanem azon hatalmak katonai fölényének, igazságosságának és békeszeretetének, melyek e szerződés felett őrködnek. Az osztrák-magyar-német szövetségnek, mely eddig is annyi veszélyt elhárított. El fogja, reméljük, jövőre is hárítani a végzetes összecsapásokat. Az a gondolat, mely e szövetségnek létet adott, kétségkívül az új kor legszerencsésebb és legnagyobb eszméje. Békét szerzett Európának. S a béke áldás minden népre, különösen ránk nézve. Rendezhetjük pénzügyeinket. Befejezhetjük állami és társadalmi szervezkedésünket. A békepolitika magyar politika. Nekünk tehát kiváló érdekünk van az európai béke fenntartásában, s fontos tényezői is vagyunk az osztrák-magyar-német békemissiónak. A járadék conversio. A Rothschild-csoport képviselőinek a pénzügyminiszterrel folytatott tanácskozásai eredményét a tőzsdék tegnap este úgy fogadták, hogy gyanítani lehet, miszerint a konzorczium és a pénzügyminiszter határozatait nem magyarázták helyesen. Az aranyjáradék converzióját illetőleg conzorcziális tagok és a pénzügyminiszter közt létrejött megállapodások — amint ez tegnapi közleményeinkből is kivehető volt — oly műveletet involválnak, mely a 6°/0-os aranyjáradék egész létező maradványának converzióját jelölik. — Miután előnyösnek látszott a 6%-os kötvényeknek 4°/0-os kötvényekkel való közvetlen kicserélését foganatosítani, a pénzügyminiszter azonban nem akarta egészen szükségtelenül az összes 6°/0-os kötvényeket már most felmondani, természetesen csak egy rész felmondásával kellett kezdeni. Egyébiránt 50 millió forint nem oly kicsiny összeg és úgy látszik, hogy a tőzsdék azóta, amióta a conversió foly, egészen elvesztették a mértéket nagy összegekre nézve, mert 70 millió forintnyi kötvény kockázatát aránylag igen rövid időre fix árfolyam mellett elvállalni, még a leghatalmasabb európai pénzcsoportra nézve sem, alsórendű actió. A most gyakorolt optiót, mihelyt a 6°/0-ás aranyjáradék tulajdonosai készeknek mutatkoznak a kicserélést bizonyos nyereség előnyével eszközölni, rövid idő múlva további optiók fogják követni s a járadék-conversió egész nagy művelete előreláthatólag még a jelen év folyamában végre fog hajtatni. Manapság csak egy körülmény megfoghatatlan, és ez az, hogy a magyar és osztrák aranyjáradékok árfolyamai közötti különbözet semmi által sem indokoltan jelentékeny; remélhető azonban, hogy mihelyt a pénzpiacok meggyőződtek, miszerint Magyarország kétségtelenül minden irányban szilárd politikai viszonyai mellett az utolsó időben Magyarország pénzügyi állapotai is teljesen consolidálódtak, e különbözet a konverzió továbbfejlődésével egészen el fog enyészni. Valószínű, hogy a csoport már nagyobb összeges 6°/0-s aranyjáradékot szerzett meg. — Az eddigelé átvett 5°/0-os kötvényeket a csoport már majdnem teljesen eladta s miután szabad kézből való eladás nem lesz több, valószínű, hogy a nyílt pénzpiacon nemsokára nagy kereslet lesz effectív járadékpapírok után. Az országgyűlési függetlenségi párt mai napon tartott értekezletén felvétetett a középtanodai törvényjavaslat részletes tárgyalása. Mindenekelőtt előterjeszti Helfy Ignácz azon magánértekezlet lefolyását, mely a részletekre nézve bizonyos megállapodásokat létrehozni szándékozott. E magánértekezleten résztvettek: Helfy, Hegedűs és Győry Elek. Megismertették a tervezett módosításokat. A behatóbb tárgyalás a hétfői értekezletre halasztatott. A didactikai részre vonatkozó indítványok tudomásul vétettek, de ebben kötelező határozat nem hozatik. (D. K.) Az albánok zavargása. Múlt kedden meggyilkoltak a maliszorok egy krajnai előkelő és vagyonos törököt, midőn ez átment a Bjeka hídján. Az illető montenegrói sapkát viselt és azért montenegrói embernek tartották őt. A gyilkosság nagy izgatottságot keltett és 200 török azonnal összegyülekezett, hogy boszut álljanak. Bjekából körülbelül 200 montenegrói csatlakozott hozzájuk, mert ők is meg akarták boszulni Steforhez a halálát. A törökök és montenegróiak egyesülve benyomultak Kameniába, a kasztratiak, minthogy meglepettek és kevesen voltak, hátráltak, de segítséget kapván, makacs ellenállást fejtettek ki. A harcz három órán át tartott; mind a két félnek volt néhány halottja és számos sebesültje. Néhány kasztrati egy kunyhóba zárkózva védelmezte magát, de a montenegróiak körülvették a kunyhót, tizenkét kasztrátit elfogtak és Csetinyébe kisérték őket, ahol börtönbe vettettek. A montenegróiak és törökök közt egy részről, továbbá az albánok közt más részről oly nagy az izgatottság, hogy komoly dolgoktól lehet félni. A török-montenegrói határon uralkodó izgatottság, mint Konstantinápolyból jelentik, arra indította a portát, hogy Asszim janinai kormányzót Skutariba küldje mint rendkívüli biztost. Asszim pasa feladata az, hogy kikutassa az albánok izgatottságának okát, és amennyire lehetséges, lecsöndesítse őket. Svédország, Norvégia és Dánia semlegesítése érdekében, mint az »Indépendance Belge« írja, fontos és élénk mozgalom folyik az említett három országban. Stockholmban gyűlés tartatott a napokban, amelyben a svéd parlament hetven tagja is részt vett. A gyűlés tárgyalta ezt a kérdést s bizottságot küldött ki, hogy terjeszszen javaslatot a parlament két láza elé abban az értelemben, hogy a kormány állapodjon meg Norvégország és Dánia kormányával és ez országok együtt kérjék a nagyhatalmaktól a semegesítést. Két resolutiót tárgyalt is már a parlament adottsága, amelyben Arnoldson jeles svéd szónok kifejtette, hogy a kis államok nem küzdhetnek meg a nagyhatalmakkal, függetlenségük igazi biztosítéka tehát semlegességükben rejlik. Dániában nem fejlődött még ennyire a kérdés, talán azért, mert a radicális párt támogatja ezt az eszmét, de a sajtó fölkarolta ez ügyet, nyilvános gyűlések tartatnak és oly jeles férfiak csatlakoznak a mozgalomhoz, mint L a o n do, Jorgensen, Adler, úgy hogy a kormánynak is kell majd ezzel a kérdéssel foglakoznia. A szerb egyházi kérdés: Délmagyarország, márcz. végén. Az a rosszul czélzott politikai actio, melyet néhány szerb ajkú képviselő Angyelics pátriárka megbuktatására magának megengedett, igen kínos benyomást okoz nemcsak az itteni magyarbarát szerb körökben, hanem köztünk magyarok közt is, kik Angyelics pátriárkának hozzáférhetlen hazafias magatartását évek óta közvetlen közelből megelégedéssel szemléljük, és azon méltatlan gyanúsítások s rágalmak fölött, melyekkel e magyar érzelmű derék főpapot pár nap óta az ellenzéki sajtó ostromolja, mélyen sajnálkozunk. E sorok írója, ki magyar születésű és minden esetre van olyan patrióta, mint például az »Egyetértés« igen tisztelt czikkezője, személyesen s jól ismeri a karlóczai metropolitát, töltött is némi időt érseki udvarán és ismeri őt még azon időből, mikor bácsi püspök volt Újvidéken és ott a Mileticsékkel s az omladina több veszett sárkányaival, akkoriban még majdnem is magára hagyatva, viaskodott a magyar állat heje érdekében, igazi önmegtagadással, számtalan Keseritéseket s becsmérléseket türelemmel elviselve, hazafias erélylyel és kitartással. Már most ebből az emberből, ki teljes életében kifogástalan jellemü hazafi volt, kit a királyi kegy s a magyar kormány bölcs választása ez idő szerint legalkalmasabbnak talált a szerb egyház és nép vezetésére, csúf moszkovitát, a muszka czárnak alattomos uszályhordozóját faragja ki néhány fontos szerepre vágyó szerb országgyűlési képviselő. Legsajnosabb a dologban, hogy magyar emberek is találkoztak, kik a clerikalizmus álomképei által rémítve, belementek a nemzetiségiek hálójába és most azokkal együtt szidják Angyelicset és meggondolatlanul Zsivkovics mellett agitálnak. A szerbek józan gondolkozású hazafias pártja, valamint a délmagyarországi magyar közvélemény is minden utógondolat nélkül örömmel üdvözli azon emlékiratot, melyet az érsek és püspöktársai a destructív szellemű szerb egyházi congressus ellen fölterjesztettek. Abban Angyelics pátriárkának csak újabb hazafias föllépését látjuk a szerb nemzetiségi demagógia ellen, melyet Magyarországon elvégre agyon kell már egyszer sújtani, hogy teljesen kipusztuljon, amely a magyar koronához simult szerb hierarchiának romjain akarna most hatalmi állásra vergődni s onnan aztán a sok pénz, a hatszázezer szerb polgár, az egyház, iskola, község és politica dolgában gazdálkodni. Másik vakmerő terv az, hogy megboszulják egykori főprotectorukat, a kormány által nyugdíjazott Ivacskovics pátriárkát! Ez szerintük Angyelicsnak áskálódásai miatt lett állásából elmozdítva, melyet különben — mint az egész világ előtt ismeretes — betölteni úgy, miként kötelessége lett volna, nem volt képes. Azt szeretné már most az omladnia, hogy Angyelics is pensióba küldessék, ad normám , per quod quis peccat, per illud etiam punitur! Halálos bűnül róják fel Angyelicsnek, hogy dr. Rádics Emílián protosincellust ott tartja magánál a karlóczai érseki udvarban. Ez a Rádics — azt mondják — Moszkvában és a szent Oroszországban szítta magába theológiai tudományát, érzületét, politikai törekvéseinek szellemét, és nem kisebb eszmével van eltelve, mint hogy a magyarországi szerb egyházat szerves összeköttetésbe hozza az orosz orthodox egyházzal, vagy ami más szóval ugyanazt jelenti, az orosz czárral és a szentpétervári kormánynyal. Nos hát mindez csak nagyhangzatú phasis és üres alaptalan suppositum. Ez a Rádics a legártatlanabb papi ember a világon, ki alig lévén még huszonnyolcz esztendős, az ő papi dolgain kívül még olyannyira tájékozatlan, hogy politikai törekvéseknek egyáltalán még soha semmi jelét nem adta. Nagybátyja, Kengyelácz verseczi püspök, előbb Jénába és Göttingába küldötte Rádicsot philosophiát tanulni, azután pedig Moszkvába utasította, hogy az ottani theologiai facultáson egyházi képesítést szerezzen magának. Moszkvába azért küldötte, mivel a görögkeleti orthodox theologiát egy nyugaterópai egyetemen sem adják elő tudományos rendszerrel. Sőt még theologiai kézikönyveik sincsenek. Az itteni szerb theologiai iskolák nem is nevezhetők felsőbb tanintézeteknek, hanem csak a liturgikus szertartások betanítására és különféle egyházi énekek elsajátítására szolgálnak, de magasabb tudományos képzést ez idő szerint még nem nyújtanak. Rádics tehát a görögkeleti theologiai ismeretek forrásához ment Oroszországba Moszkvába, honnan mint a birodalombeli szerb egyház egyedüli theologiai tudora tért vissza hazájába. Itt a görög keleti szerb szerzetesi rendbe épvén, utasítva van pár esztendőt szabályszerűen Karlóczán az érseki hivatalban tölteni, mint bárki más, ki magasabb képzettséggel görög-keleti szerzetessé lesz. Rádiósnak, mint most még alárendelt papnak, csak az lehet és az a hatásköre az érseki udvarban, amit néki egyházi felsőbbsége kijelöl. Sem több, sem levesebb. Aki különben a papi subordinátiót és a jegyeimet ismeri, az bizonyára nem fogja egy kezdő, tapasztalatlan és praxis nélküli fiatal emberről hevesen feltételezni, hogy »Spiritus familiárisa« egy magas méltóságú főpapnak, ki tudományosan képzett öntudatos férfiú , jól megedzett politikus jogász és magyar ügyvéd; ki tehát Rádiósnak sem ismereteire, melyeket különben mint tisztességes ember és igazságos főnök méltányolni tartozik, sem pedig az ő külföldi tapasztalataira vagy tanácsaira nem szorult Tagadhatatlan, hogy Radics magyar politikai szempontból megbízhatóbb ember és a nyilvánosság előtt is rokonszenvesebb alak lenne, ha mint magyar születésű nemes köztünk nevelkedett és például a budapesti magy. kir. tudományegyetemen lépesittetett volna. De hát legyünk igazságosak. Van-e Magyarországban a felsőbb tudományos igényeknek megfelelő görögkeleti theologiai fakultásunk? Ami az ő külföldi doctorátusát illeti, az persze csak akkor lenne veszedelmes, ha csakugyan oly irányú törekvésekre kölcsönözne neki tekintélyt, milyenekről őt az »Egyetértés«, meggyőződésem szerint igazságtalanul, vádolja. Mindenesetre figyelemmel kell őt kísérni további fejlődésében lépten-nyomon, és majd akkor törni fölötte palotát, ha önzetlen magyar hazafiságát tettekkel is be nem bizonyítaná és muszka barátságáról adatokat szolgáltatna kezeinkhez. Hát a katolikusoknál, az evangélikus hitelfelekezeteknél, meg az izraelitáknál nincsenek-e külföldi papi doctorok ? Hány római jeruzsálemi, s más külföldi egyházi czim, méltóság használtatik Magyarországban anélkül, hogy a használatot a magyar király vagy a kormány engedélyezték volna ?! Ez persze jól rendezett államban nem járja és remélhetőleg nálunk is kellő korlátok közé fog szoríttatni a külföldi czimekkel és jelvényekkel való czifrálkodásnak szabadsága. De mindent egyszerre nem lehet megtenni, az ez iránti intézkedés is majd sorra kerülend. Addig azonban nem lehet halálos bűne a patriarchának, hogy egy külföldi doctort aulájában megtűr, s Rádiósnak sem imputálható, hogy moszkvai doctorátusát Magyarországon érvényesíti és annak külső jele gyanánt moszkovita szokás szerint az aranylánczon függő mellkeresztet hordozza. Radics, ki most egyszerre annyira szálka a malkontens szerb radicálisok szemében, két irodalmi művet is közrebocsátott; egy harmadfél száz lapra terjedő német egyházjogi munkát, meg aztán egy igénytelen füzet két szerb nyelven. Az előbbinek czíme: »Die Verfassung der orthodox-serbischen und orthodox-rumänischen Particular Kirchen in Österreich-Ungarn, Serbien und Rumänien« ; az utóbbi az 1868-dik évi szerb egyházi autonómiát tárgyalja és bírálja kánonjogi szempontból. Mindkét munka előttem fekszik; gondosan megolvastam mindkettőt. Mint irodalmi művek egészen közönséges termékek és egyik sem fog korszakot alkotni. Specialitásukat csak az képezi, hogy szerb papírta, — ami bizony nagy ritkaság, — és hogy a szerző véletlenül épen Angyelics aulájában tartózkodik. Mindkét irodalmi dolgozat erős formát reszel a szerb felforgató párt orra alá. Ezért sújtja a»Zasztava« százszoros anathémával. Én sehol sem találtam fel e munkákban azt, hogy szerzőjök a magyarországi szerb egyházat szerves összeköttetésbe akarná hozni a muszka czárral meg az orthodox orosz egyházzal. Ami pedig a congressus ügyét illeti, magyar hazafi, kinek az államérdekek, az ország belbékéje szívén fekszenek, bizony nem fogja helyeselhetni a szerb világiaknak adott tülbő országkormányzati jogokat, melyek már eddigelé is államellenes és anarchikus visszaélésekre szolgáltattak okot és melyeknek szűkebb térre szorítása egyértelmű nemcsak a szerb hierarchia hatalmának üdvös és most már elodázhatatlanul szükségessé vált kiszélesítésével, hanem egyszersmind a magyar államérdekek nagyobb biztosításával is! Az eddigi szerb congressusok története bizonyára nem lesz hazánk történelmének örvendetesebb lapjain följegyezve ! A szerb egyház sorsát s a magyar alattvaló szerb nép vezetését minden aggodalom nélkül bízzuk a magyar kormány kinevezésétől függő szerb püspöki karra, mely a jövőben remélhetőleg — az »Egyetértés« szavait használva — fenékig tejfel, vagyis teljesen megbízható és alaposan kipróbált honfiakból, kiválóbb érdemű és kellő tudományos képzettséggel rendelkező férfiakból fog összeállíttatni. A Mileticsék által sajnosan demoralizált congressusi világi többséghez semmi bizodalmunk! Arra pedig szükségünk nincs, hogy szemfényvesztő ígéreteik által kápráztatva, velük paktálni akarjunk. Ők teljesen lejárták már magukat! És az épen nem áll, hogy az ország államalkotó többségének, vagy a kormánynak, számba kellene őket vennie, vagy pláne velők holmi paktáló alkudozásokba bocsátkoznia. Az a veszély, melylyel hasztalan ijesztgetnek, mintha a titkon is működhető egyes pátriárkának, a maga püspökeivel együtt, könnyű lenne bizonyos eshetőségek között közelebbi viszonyba jutni a czárral és a szentpétervári főpátriárkával, teljesen tárgytalan a magyar kormány kinevezési és ellenőrzési hatalmával szemben. Manapság hangoztatni ilyesmit Magyarországon valóban szörnyűség. Amit idelent az ország déli határszélein általánosan óhajtunk, és ami bizonyára a haza közvéleményének is megfelel, az nem más, mint a magyarországi görögkeleti szerb papnevelő intézetnek mielőbb Budapestre áthelyeztetése! A patriárkális residentia is kevesebb gyanúsításoknak lenne kitéve, de jobban is lenne elhelyezve, ha szintén Budapestre tétetnék át! (Már e helyen kiemeltük, hogy e terv mint alább maga is megírja, szerzőnek szorosan vett magánnézete. A Nemzet szerk.) Karlócza nagyon silány, teljesen elszigetelt, a világforgalomból és a társadalmi érintkezések köréből majdnem egészen kizárt provincziális kis község, és ma már nem való többé főpapi székhelynek.— Eltörlendők, beszüntetendők lennének továbbá a fruska-górai és egyéb szerb kalugyer-zárdák, meyeknek ma már sem egyházi, sem világi rendeltetésük nincsen. Ezeknek az árán modern fogalmak szerinti szerb papképzőintézetet lehetne Budapesten felállítani, mivel az országnak, a szerb egyháznak és népnek bizonyára több haszna lenne, mint a nemzetiségi korteskedésekkel, nagy evésekkel és ivásokkal foglalatoskodó idilli erdei czenobiumokból! Ezen utóbbi, különben legsajátabb magánnézetem, melyhez ragaszkodni fogok ná-Jaddig, mig vaami jobbról meg nem győződöm. DR. SZENTKLÁBAY JEJítő, Táviratok, Prága, mácz. 31. A socialisták perében nyolc vádlott közül kettő fölmentetett, Schmoranz Jaroszláv elsőrendű vádlott 6 havi, a többiek pedig 6—2 heti fogságra ítéltettek. Páris, márczius 31. Az »Agence Havas« megcáfolja a pénzügyminiszter lemondására vonatkozó hírt. A »Patrie« fentartja a chautilly-i kastély eladásáról közölt hírt és hozzáteszi, hogy az Orleanscsaládnak összes birtokai 75 millió frank erejéig zálogosíttattak el külföldi társulatoknál. A »Fransais« szerint Chartres herczeg a czártól meghívást nyert, hogy a moszkvai koronázási ünnepélyeken részt vegyem. Páris, márcz 31. Belairtban Camus munkavezető lakásának kapuja alatt, múlt csütörtökön dynamittöltények robbantak föl. A robbanás következtében valamennyi földszinti ablak összetört s a falakon rések keletkeztek. Camus családjának tagjai közül kik épen a robbanás előtt mentek föl az emeletre, senki sem sebesült meg. Camust a »végrehajtóbizottság« nemrég halállal fenyegette. Belgrád, márcz. Bl. (Eredeti távirat.) Gudovicsnak közgazdasági miniszterré való kinevezését úgy tekintik, mint Pirocsanácz kabinetjének jelentékeny megszilárdítását, mert Gudovics aia, Mihajlovics Sztevcsa, feje a régi liberális pártnak és azt várják- MAILÁTH GYÖRGY Mailáth György holttestét ma nagy fénynyel és rendkívüli részvét mellett szentelte be Magyarország herczegprimása. Az imposáns gyászünnepélyről lapunk melléklete hoz részletes tudósítást. Őfelségének tudvalevőleg Trefort miniszter hozta tudomására Mailáth meggyilkoltatását. A távirat ekkér hangzik: Pápay udvari tanácsos Bécs. Burg. Judex Curiae Majláth ma reggel hálószobájában meggyilkolva találtatott. Értékek nem hiányzanak. A gyilkosság boszú műve látszik lenni. Trefort. * Tisza Kálmán miniszterelnökhöz a következő két távirat érkezett. I. A gonosz tett megrendítő hírének alkalmából, amelynek folytán a monarchia, különösen pedig Magyarország legjobb hazafiainak egyikét veszité el, van szerencsém excellentiádnak, mint m. k. miniszterelnöknek úgy a magam, mint minisztertársaim legmélyebb részvétét kifejezni. T a a f f e. II. Kegyelmes ur. Mélyen megrendítve a borzasztó catastropha által, mely Magyarországot egyik legjobb honfiától s legkiválóbb államférfiától, Majláth György országbirótól fosztotta meg, a jelenleg össze nem gyűlt osztrák Reichsrath nevében Magyarország nagy gyászában való legbensőbb részvételünket teszem excellentiád kezeibe Dr. Smoka Ferencz, az osztrák képviselőház elnöke. * Mailáth Györgyné Pozsony város részvétiratára következőkép válaszolt: »Fogadja, kérem, s legyen szives Pozsony sz. kir. város közönségének tolmácsolni őszinte köszönetemet a magam és egész családom nevében szives részvétéért. özv. Mailáth Györgyné.«* Temesvár, márcz. 31. A mai városi közgyűlésen Török polgármester indítványára Mailáth országbíró erőszakos kimúlása fölött a város gyásza jegyzőkönyvileg megörökittetni és erről a család értesittetni határoztatott. Kolozsvár, márcz. 31. Mailáth György országbíró halála miatti országos gyászban városunk is részt vesz. Középületeinken gyászlobogók jelzik a nagy veszteséget. A mai nap délutánján ismét oly adatoknak jutott birtokába a rendőrség, mely minden kétséget kizár, hogy Spanga Pál részes a gyilkosságban. Több körülmény mutat oda, hogy Spanga ma reggelig még nem hagyta el a fővárost. Tegnap éjjel 12 órakor állítólag a »Flora« teremben volt, hol azonban pár percznél tovább nem időzött. A rendőrség minden közege éjjel-nappal talpon van; nincs oly korcsma, kávéház, vagy kétes hirű lebuj, melyet óránkint meg ne látogatnának. Éjjeli 12 órakor a tettesnek még semmi nyoma. * Spanga szeretőjének lakását ma este felé az Eszterházy utczában felfedezték. Mikor a rendőrség ezt megtudta, rögtön odahajtattak s a leány után tudakozódtak. A házbeliek azt mondják, hogy a keresett délután 5 órakor ment el hazulról, azt állítván, hogy fürdőbe megy. A házat a rendőrség felügyelet alá helyezte, s egy polgári biztos a leány lakásán maradt, hogy annak hazaérkeztét bevárja. Éjjeli 11 órakor jelentették a rendőrségnél, hogy Spanga szeretője nem jött vissza lakására. * Spanga Pál jól talált arczképe a »Rendőri Lapok« mai számában megjelent s az arczkép alatt Spanga személyleirása magyar és német nyelven is közöltetik azon okból, hogy a példány nagyobb külföldi városoknak is megküldhető legyen. Az éjéli rostával már 1000 példány küldetett szét a különféle, hatóságokhoz. * Délután 7 óra tájban egy pár viselt czipőt hozott egy suszterinas a főkapitánysághoz, melyet gazdája parancsára azzal a jelentéssel adott át a felügyeletet tartó rendőrtisztviselőnek, hogy azt tegnapelőtt este náluk Spanga Pál urasági inas hagyta, az ugyanakkor ott vásárolt uj topánok helyett. * Mint értesülünk a rendőrség gyamokok alapján Mailáth Györgyné inasát is letartóztatta. * Spanga szeretője éjfélután 2 óráig sem tért vissza lakására. Feltehető tehát, hogy Spangával volt ma délután valahol találkája s azért maradt ki. Spanga szeretője nem leány,mint irtuk, hanem már asszony. Az Eszterházi utcza egyik házában egyedül lir egy hónapos szobát, ahol őt Spanga igen sűrűn kereste fel. A rendőrség azt hiszi, hogy az asszony Budára ment át s ott találkozik szeretőjével. Éjfélután több rendőrtisztviselő sietett tehát Budára, hogy nyomozásokat eszközöljön, mely alkalommal talán sikerül elfogni a szerelmes párt.