Nemzet, 1883. május (2. évfolyam, 119-148. szám)
1883-05-01 / 119. szám
Budapest, április 30. Megvannak-e a kulturharcz elemei és feltételei Magyarországon ? Nincsenek meg. Ezt mondhatjuk a főrendiház mai ülése után is. S mondhatjuk Haynald Lajos kalocsai érsek mai beszédének és Tisza Kálmán kormányelnök nagyjelentőségű nyilatkozatának daczára. Haynald Lajos bibornok- érsek czélzásokat tett a kath. egyháznak az államtól való függő voltára, s a más vallásfelekezetekéhez képest hátrányosabb helyzetére. Utalt a katholikus kérvényekre, melyeknek hangját és kifejezéseit nem helyeselte ugyan — ő a finom modorú egyházfejedelem miként is helyeselhette volna — de az azok lényegét képező követeléseket jogosoknak jelentette ki. Tisza Kálmán erre óva intett mindenkit, hogy a katholikus egyház elnyomásáról regélő jelszavak a tömeg közé ne vettessenek, s nehogy megzavartassék azon béke a felekezetek közt, mely úgy a magyar állam, mint a különböző cultusok erősségét és a magyar nemzet hagyományos büszkeségét képezte. A A kormányelnök különös gondot és választékosságot használt kifejezéseiben. Nem lépett közel egyetlen jogos érdekhez sem, ellenben a leghatározottabban állást foglalt a magyar állam érdeke és a felekezetek közti béke mellett. Nyilatkozatában ép azért erő és erély volt, mint a többi közt, e két tulajdonság különösen jellemzi Tisza enunciatióit. De azért felettébb tévedne, aki, akár a kalocsai egyházfejedelem, akár Tisza Kálmán nyilatkozatában, avagy e két beszéd által okozott sensatióban az egyház és az állam közti harcz előjelét pillantaná meg. Erre nincs sem ok, sem alkalom. Bizonyságra elsősorban ép az a közoktatási törvényjavaslat, melynek tárgyalását a főrendiház megkezdte. Ezt a javaslatot ostromolták protestáns felekezeti szempontból, s szenvedélyes rohamban támadta az autonomicus jelszavak alatt harczoló, politikai csökönyösség és a minden áron való oppositió. De katholikus álláspontról egyáltalán nem, vagy csak csekély mérvben volt támadásoknak kitéve. Ezt legjobban demonstrálták ma épen a főrendiházban, s épen a katholikus főpapok, akik, mint Schlauch Lőrincz, Samassa József, s maga Haynald Lajos, egyben-másban találtak kifogásolni valót a javaslatban; de egészében elfogadták, s az egyház érdekeivel megegyeztethetőnek tartották azt. Miért? Mert mit sem változtat a kath. egyház irányában a statusquó-n. Csakis a protestánsok irányában terjesztette ki, miként Tisza Kálmán is kifejezte, az állam befolyását azon határokig, amelyekig az állam érdeke miatt okvetlenül el kellett menni. A középoktatási törvényben tehát, amelyhez hasonló reform másutt heves, a társadalmat megrázkódtató zivatarokat szokott előidézni, nem képezheti az állam és az egyház közti harcznak még ürügyét sem. E harcznak viharanyagát annál kevésbbé fedezhetjük fel másutt. A kötelező polgári házasság, még ha a rá vonatkozó javaslat a parlament asztalán feküdnék, sem képezhetné ezt. Hiszen a legkatholikusabb államokban kötelező polgári házasság van, s e czímen még csak egy felhő sem suhant át az egyház és az állam láthatárán. S hozzá a kötelező polgári házasságról szóló javaslat nemcsak a ház asztalán nem fekszik, hanem még munkába sincs véve. Avagy talán az általános vallásszabadság magna chartája képezné a Pandora szelenczéjét, melyből a culturharcz zivatara fogna kitörni ? Irányi Dániel minden évben megteszi idevonatkozólag indítványát. S ha az elfogadtatnék, ebből sem származnék a Felekezetek háborúja, vagy épen a katholikus egyház hátránya. Hiszen a franczia alkotmányczikkek, s különösen az 1793. június 24-diki törvény fel nem idézték az állam és az egyház békéjének felmondását. Pedig Francziaország kiválólag katholikus állam. De Iványi minden évben hiába terjeszti be határozati javaslatát. Nem mintha a kormány cultúrharci felidézésétől tartana, hanem azért, mert a tényleg létező partiális törvények, amelyek minden elismert vallás gyakorlását biztosítják, a gyakorlatban feleslegessé tesznek egy hangzatos elvi enunciatiót. S így egyszersmind megakadályoznak egy tán heves vitát, melyre semmi szükség sincs. Az állam és az egyház közti békét tehát ez oldalról sem fenyegeti veszély. De katholikus kérvények, s az ultramontán sajtó czikkei azt kezdik hangoztatni, hogy a katholikus egyházat az állam elnyomja Magyarországon. Hogy az nem szabad, nem független, a többi felekezetekhez képest hátrányban van. És Haynald Lajos, a bíboros főpap mai beszédében megcsendült ama panaszok viszhangja, Tisza Kálmán kormányelnök azonnal utalt azok alaptalanságára. Miért hátrányos a katholikus egyház helyzete Magyarországon, s valóban hátrányos-e ? A közjog és a magyar történelem minden lapja megcáfolja a panaszkodókat. A magyar állam és a magyarországi katholikus egyház fejlődése egyik magyar király, mint a katholikus egyház legfőbb patronusa viseli az »apostoli« czimet. Az 1723. 21. t.-cz. közjogunkba iktatta azon tételt, hogy a magyar király csak katholikus lehet. A koronázás a katolikus egyház szertartásai szerint törénik. A főpapok az ország legelső rendjét képezték, s most is magas méltóságuknál fogva ülnek a felsőházban. Hogy Samassa a középoktatási javaslatot ma kritizálhatta és Haynald Lajos bibornokérsek sensatiót okozó beszédét tarthatta, azon kitűnő előjogoknak köszönhetik, melylyel a magyar alkotmány a katholikus derűst felruházta. Hiszen a protestáns superintendensek ma sincsenek a felsőházban. A katholikus főpapok állása tehát a protestáns felekezetek főpapjaihoz képest nagyon is előnyösnek mondható. S hogy a többi előnyről ne szóljunk, kérdjük, el van-e nyomva, hátrányban van-e azon egyház, melynek ily jogai, több, előjogai vannak? Kérdjük, panaszkodhatik-e elnyomatásról a katholikus egyház nálunk, ugyanazon egyház,mely Angliában egy sociális forradalom segélyével vivta ki elismertetését, melynek hívei állami hivatalt nem viselhettek, s egész Gladstone reformjáig az 1869-i törvényig súlyos adóterhet viseltek az anglican államegyház javára, s amely egyháznak főpapjai s Angliában ma sem egyenlő joguak az angol egyház püspökeivel? Avagy,kiválólag katholikus államokra térve át,panaszkodhatik e elnyomástól azon egyház, melyet Francziaországban megfosztottak javaitól, főpapjait tisztes szegénységre redukálták; állam, törvényhozás és sajtó egy század óta folyton harczban áll vele? Azon egyház, mely Olaszországban lábbal tiportatott s mely Belgium- ban, melyet még az 1848-diki politikai viharok is elkerültek, a felfegyverzett ultramontanismust vitte nyílt rohamra a liberális kormányok ellen? Szóljunk-e még a németországi és oroszországi katholikus egyházról, a a kanzel-paragraphusokról, a száműzött, vagy bebörtönzött, javadalmaiktól megfosztott, Szibériába hurczolt, a lengyel forradalom vérözönébe fojtott katholikus clerusról, főpapokról? Összehasonlítsuk-e a magyar katholikus clerus sorsát más clerusokéval, azokkal, melyek az egyháznak nemcsak harczoló, hanem vérző hadseregét képezik ? Nem, az összehasonlításra nincs szükség, hogy kitűnjék, miszerint ezen a föld kerekségén nincs állam, ahol a kath. egyház oly kiváló helyezettel, clerusa oly méltósággal és jóléttel birna, mint Magyarországon. Nem panaszoljuk ezt fel. A katholikus egyház és clerus Magyarországon megérdemelte nagy előjogait. Államalapító, államfentartó missióval birt, melyet fényesen oldott meg. De ha nem panaszol állam, törvényhozás, sajtó, közvélemény, tiltva kell hogy legyen azon panasz is, mely a magyar államot a katholikus egyház elnyomásával vádolja, s irigykedve látszik tekinteni a protestáns felekezetek állítólagos előnyeire. Ha ennek a panasznak egyátalán van értelme, csak ezt jelentheti: a hálátlanság. Kétségtelen, hogy a katholikus egyház előnyeiben hátrányok is foglaltatnak. A dolgoknak azonban ez csak természetes rendje. A protestánsok az államtól mit sem nyerve, nem támogatva, hanem hosszú harczok után csak megtűrve, bizonyos határokig függetle-nül szervezkedtek az állammal szemben. A katholikus egyház ellenben összenőtt az állammal, maga volt az állam. A közös organismus szervei összevegyültek, néha azonosakká lettek. Nem lehetett megmondani, hol végződik az állam, s hol kezdődik az egyház és megfordítva. Az egyház állami feladatokat teljesített, s mint ilyen szerezte óriási vagyonát. A feladatok és functiók az újabb korban kezdtek megoszlani, szétválni, a magyar állam és a magyar katholikus egyház azonban még ma sem vált szét, s bizonyára az egyháznak van legkevesebb érdekében, hogy a teljes szétválás egyhamar bekövetkezzék. Disraelinek Tisza Kálmán által idézett szavai óva inthetik a katholikus derűst az ágytól és asztaltól való, vagy a végleges separatió követelésétől. Ezek a szavak nem mulasztották el hatásukat Angliában, hol a Gladstoneféle reform alkalmával kitűnt, mi történnék, ha az anglican egyház elválnék az angol államtól. Az ír államegyház megszüntetése után, az írországi püspökök, kik felváltva négyen-négyen ültek a felső házban, megszűntek a lordok házának tagjai lenni. Az intelem nem maradhat nálunk sem hatás nélkül. A közjogi szétválás maga után vonná nemcsak azon előjogok kérdésbe helyezését, melyekkel a katholikus egyház még mindig bir, hanem egyszersmind a vagyoni liquidatiót is. Vizsgálat alá vétetnék — s pedig nem puszta akadémikus discussió alakjában — mi illeti meg az államot, mi az egyházat. S ha az egyháznak lennének kanonistái, az államnak sem hiányoznának koronajogászai. Sőt aligha a theoretikus jogászok döntenének e nagy horderejű, az állampolitikát is érintő kérdés felett. Ezeket a kérdéseket egyébiránt a katholikus főpapok nem feszegetik. Ma sem tették, a főrendek ülésén. Nem is lenne menthető, bár czélzások által a közvéleménybe az egyház és állam, valamint a felekezetek háborújának tüzét vetni, s felbátorítani az ultramontán sajtó által úgy is felerőszakolni akart katholikus mozgalmat. E mozgalom, ha annak erkölcsi és anyagi háttere lesz, kétségkívül káros lehet az államra, de bizonyára károsabb lesz az az egyházra, s különösen a katholikus clerusra nézve. Tisza Kálmán tehát csak államférfi és hazafias kötelességét teljesítette, mikor figyelmeztetett a kettős veszélyre. De egyszersmind megmutatta, hogy a reactió, bármily alakban, agrarismus, antisemitismus, vagy ultramontanismus alakjában nyilatkozik, benne mindig combattans ellenfélre talál. Ellenfélre, ki a magyar liberalismus élén állva, harczol a közszellem visszalépő iránya ellen, támogatva minden valódi liberális ember, tehát az ország intelligentiája által. Az ultramontanismussal egyébiránt még harczra sem kerül a dolog. Ahol az állam és az egyház közt annyira nincs ellentét, mint nálunk, ahol az összetűzésre még alkalom is alig kínálkozik; ahol a papok elsősorban a magyar haza, s csak azután az egyház fiai; ahol a katholikus egyháznagyok oly büszkén hangoztatják az állam érdekeit, mint ma a felsőházban egy püspök és két érsek, ott culturharczról, az egyház és állam háborújáról szó sem lehet. Nincs. A magyar politikának nagy előnye, a magyar nemzetnek büszkesége ez. De egyszersmind nagy biztosítéka a kath. egyházjogainak és senki által megháborítani nem akart békéjének. B. G. A képviselőház 1. évi május hó - én kedden d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend : Az 5. és 6. csendőrkerületi parancsnokságok legénységi állományának ideiglenes kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A főrendiház folyó évi május he 1-én d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A középiskolai oktatásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Ezt megelőzőleg Hegedűs Sándor indokolására vita nélkül elfogadtatott az a.gácsországi vasúttársasággal való leszámolásról és a fiumei petroleumkikötő kiépítéséről, nemkülönben a közösügyi költségek fedezéséről (1880. és 1882.) szóló kétrendbeli törvényjavaslat. A pénzügyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat vetetvén fel, azt szintén Hegedűs Sándor előadó indokolta. A tárgyalásban részt vettek : Trleszky István, Vucsetich István, Éles Henrik és Prileszky Tádé. A törvényjavaslat erre átalánosságban elfogadtatván, a részleteknél szót emelnek: Mandel Pál, Porubszky Jenő, Karuch József és Kapisztory József. A tárgyalás folytán többször fölszólalt Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, kivel a pénzügyminisztérium részéről Márffy miniszteri tanácsos volt jelen. Végül a törvényjavaslat a pénzügyi bizottság szövegezése szerint részleteiben is elfogadtatván, az értekezlet véget ért. A külügyminisztériumban Szögyény László osztályfőnök előléptetése nyomán megürült helyre mint azOrsz. Értesítőnek* Bácsiról Írják Pasetti berlini nagykövetségnél alkalmazott nagykövetségi tanácsos fog kineveztetn. Mayr bárónaki Bukarestből elmozdításáról épen nincs szó. Melyek a sürgős katonai ügyek? Az ő felsége személye körüli m. kir. miniszter felhívta a törvényhatóságok figyelmét arra a körülményre, hogy a »sürgős katonai ügyek« alatt, melyek közvetítését e minisztérium elvállalta, csak a behívó jegyek s avatórvek kézbesítése, védköteles egyének kinyomozása s általában csak a szoros értelemben vett állítási ügyek érthetők. Az illetőségi kérdéseknek terjedelmes levelezést igénylő tárgyalására azonban kellő munkaerő hiánya miatt, ezen minisztérium abban az esetben sem vállalkozhatik, ha az illetőség megállapítása a védkötelesség szempontjából válik szükségessé. Felkérte ennélfogva a törvényhatóságokat, hogy ily esetekben az illető osztrák hatóságot közvetlenül keressék meg, mi nehézséggel annál kevésbé lehet összekötve, mert e hatóságok a cs. kir. belügyminisztérium által utasítva lettek, hogy a magyar átiratoknak eddig a minisztérium által közvetített fordításáról jövőben önmaguk gondoskodjanak. A képviselőház véderőbizottsága ma délután 5 órakor Tisza László elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a magyar királyi honvédségi Ludovika-akadémia felállításáról szóló 1872. évi 16. t.-cz. módositásitása tárgyában benyújtott törvényjavaslatot. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Ráday Gedeon gr. honvédelmi miniszter, továbbá Fornyák tábornok. Elnök az ülést megnyitván, megkezdetett a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalása. Csiky Kálmán előadó megjegyzi, hogy önérzettel foglalkozott a törvényjavaslattal; a javaslat katonai czélja az, hogy a tettleges állományban levők jobban kiképeztessenek, és hogy a szabadságolt állomány kiegészíthető legyen; pénzügyi szempontból előnyös, mert nem terheli a honvédség költségvetését. Szóló a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadásra ajánlja. Tischler Vincze csatlakozik átalánosságban Csiky fejtegetéseihez, miután e törvényjavaslat által lehetővé válik, hogy honvédségünk tiszti kara a hadi tudomány mai magas fejlettségének megfelelőig kiképeztessék. A maga részéről szintén elfogadja a törvényjavaslatot. Helyesli a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint külön tanfolyam szerveztetek a tényleges és ismét külön a szabadságolt állományú tisztek részére, miután egészen más igények támasztandók a tényleg szolgálók és ismét egészen mások a szabadságolt állományú tisztek irányában. Nagy István szívesen ad kifejezést a miniszter iránti elismerésének s miután a törvényjavaslat a honvédségre nézve előnyös, maga részéről is elfogadja azt, azon reményben, hogy e javaslat által a magyar tiszti akadémia felállításának eszméje elejtve nincsen. Ráday Gedeon gr. honvédelmi miniszter megjegyzi, hogy ő e törvényjavaslatban a honvédség jövőjének mintegy alapkövét látja, melyet nem hoz semmi összeköttetésbe azon kérdéssel, melyet Nagy István érintett. Éber kérdésére a honv. miniszter azt válaszolja, hogy a szervezett 60 helyet nemcsak nem tartja soknak, de ellenkezőleg: ha a pénzügyi helyzet megengedné, bizonyára 120 helynek felállítását ajánlotta volna. Végre azon reményének ad kifejezést, hogy e helyekre elégséges jelentkező lesz. A bizottság ezután a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál 2. és 5. §§-án némi irályi módosítások történtek. Ezzel a törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett s az Ülés esti fél 8 órakor véget ért. Somogy megyéből írják lapunknak : F. hó 26-án Csépán Antal alispán elnöklete alatt tartotta a megye állandó választmányának ülését, a megye háztartásának és területi új beosztásának rendezése tárgyában. A tárgyak fontossága s a közvetlen érdekeltség szokatlanul népessé tette az ülést, s választmányi tagok majdnem teljes számmal jelentek meg. Elsősorban a szolgabirói területek megváltoztatása vétetett tárgyalás alá, mely azonban mint időszerűtlen csakhamar elejtetvén, az állandó választmány a megye háztartása, illetve a tisztikar létszáma és fizetésének megállapítása feletti vitába bocsátkozott. A vita különösen a fizetések megállapításánál, nagyon heves jelleget öltött. Az állandó választmány javaslata, melyet a májusi nagygyűlés elé terjesztend, a tisztikar fizetését, illetőleg a következő: alispán 2000 forint fizetés, 300 frtntiátalány, lakás, fűtés, világítás, természetben. Főjegyző 1500 frt, lakás, fűtés, világítás, I-ső aljegyző, 1200 forint, 300 frt lakpénz. Il-ik aljegyző 1000 frt, 200 frt lakpénz, III-ik aljegyző 700 frt, 200 frt lakpénz. Tiszti ügyész 1200 frt, alügyész 1000 frt. Főorvos 1000 frt, lakás, földek. Pénztárnok 1500 frt, alpénztárnok 1000 frt. Tiz írnok, egyenkint 650 írttal. Számvevő 1200 frt, alszámvevők 800 frt. Árvaszéki elnök 1500 frt. Ülnökök 1600 frt, 2-ed oszt. 1200 frt. Közgyám 800 frt, árvaszéki jegyző 1200 frt, könyvelő 1200 forint, segédkönyvvezető 800 frt. Állatorvos 700 frt. Levéltárnok 1100 frt. Iktató 750 frt, kiadó 750 frt, 8 járásorvos egyenkint 400 frt. Két állatorvos egyenkint 400 frt fizetés és 100 frt állatalány. Központi állatorvos 700 frt, kulcsár, kapus 250 frt és ruha. 24 külső hajdú egyenkint 300 frt és ruha. Házi szolgák 240 frt, nyomdász 1100 frt. Szolgabiró 1800 frt, ott hol a megyének helyisége nincs, az alispán fogad fel hivatalos helyiséget, úgy a fűtést és világítást a megye adja természetben ; irodaszerekre 100—120 frt átalányt. Segédszolgabiró 1000 frt, 2-ed osztályú 800 frt. 8 gyakornok egyenkint 420 forint, írnok 600 frt stb. A dologi kiadásokra körülbelül 8500 frt irányoztatott elő. Az egész administratió kerülne körülbelül 106—107 ezer írtba s igy, miután a kormány e czélra 89.500 irtot ad, csakis a különbözet lesz fedezendő. A megye szolgabirói kerületeinek rendezési tárgyalásánál kimondatott, mikép a szolgabiró ott tartozik lakni, hol a járásbíróság székhelye van. A magyarországi hatóságok és közkórházak egymás közti pénzforgalma körüli eljárás szabályozása iránt, a belügyminiszter részéről közelebb a következő körrendelet bocsáttatott ki: A horvát bán úr a közmunka és közlekedési miniszter úr közbenjárását arra nézve kérte ki, hogy a magyarországi hatóságok a horvátországi közkórházaknak megtérítendő kisebb összegű gyógyköltségeket, költségkímélés szempontjából, ezentúl postautalványnyal küldjék és erről a kórház gondnokságát külön levélben értesítsék; s minthogy a postautalványok díja a feladás alkalmával fizetendő, ezen postaköltség a feladandó gyógyköltség összegből levonassék, és a kórháznak csak fenmaradó rész utalványoztassék oly formán, hogy a címzett egyidejűleg az utalvány szelvényén a történt levonásról és annak összegéről értesíttessék. A fentebbi kérelmet a közmunka- és közlekedési miniszter úr, további intézkedés végett, azon kérdés hozzácsatolása mellett közölte velem, várjon nem volna-e czélszerű, a postai kezelés egyszerűsítése czéljából és az egyöntetű eljárás kedvéért, ezen javasolt eljárást a magyarországi hatóságok és közkórházak egymásközti forgalmára is alkalmazni ? Ezen ügy a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával tárgyaltatván, s miután ezen eljárás a gyógyköltségösszegek illető helyre juttatása módjára nézve előnyösnek találtatott, úgy a magyarországi hatóságok által a horvát közkórházaknak megküldendő gyógyköltségekre, valamint a magyarországi hatóságok és nyilvános hazai gyógyintézetek s közkórházak egymásközti forgalmára nézve elfogadtatott. Miről a törvényhatóságot alkalmazkodás és a saját hatáskörét illető további megfelelő intézkedés végett értesítem. A mérsékelt ellenzék ma Ernuszt Kelemen elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek napirendjét a következő törvényjavaslatok tárgyalása képezte: u. m. a fiumei kikötőben építendő kőolaj kikötő-medencze létesítése iránt benyújtott törvényjavaslat, — az első magyar-gácsországi vasútra vonatkozó 1871. 38. és 1875. 11. törvényczikkek némely határozatainak módosításáról, — az 1882. évi közösügyi költségek fedezése czéljából a magyar korona országai álól pótlólag fizetendő összegről, — és a pénzügyi közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat. Az értekezlet ezen törvényjavaslatokat hoszszabb eszmecsere után, melyben Tomcsányi, Szilágyi Dezső, Horváth Lajos és mások résztvettek, általánosságban elfogadta. Ezzel az értekezlet véget ért. Katonai összeesküvés Oroszországban. Pétervárral jelentik a »Presse«-nek, hogy ott múlt kedden egész csöndben elfogtak nyolcz tisztet, köztük egy ezredest, aki a konstantinov-apródiskolában tanár, két tüzér és három tengerész tisztet. Megelőzőleg tizenhat embert fogtak el Szmolenszkben, akik többnyire tüzér tisztek. Egyszersmind Permben és Jekaterinoszlávban is történtek elfogatások. Azt állítják, hogy elágazó katonai összeesküvés nyomára jöttek. Az összeesküvők szoros viszonyban állottak a régi terroristákkal és külön végrehajtó bizottságuk volt. A főbizottság székhelye Szmolenszkben volt, a permi és a jekaterinoszlávi bizottság csak filiálisok voltak. Az összeesküvés czélja az absolut uralom megdöntése és főképen a Romanov dynastia megbuktatása. Az összeesküvők továbbá a köztársasági formával akarták megajándékozni Oroszországot. Szmolenszkben nagyon fontos írásokat talált a rendőrség, amelyekből kitűnik, hogy az összeesküvők közvetlenül a koronázás után akarták megkezdeni az acttót. A koronázást nem akarják zavarni sem a terroristák, sem más forradalmárok. Péterváron csöndben történtek meg az elfogatások, de Szmolenszkben lett mind a két fél, és itt nagyszámú javított bombát találtak. Táviratok. Bécs, ápril 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« bukaresti tudósítója szerint Karagyorgyevics Sándor és Péter, akik több nap óta Bukarestben időznek, biztosítják, hogy ott csak Romániában fekvő birtokaik kezelése végett időznek. Az illetők hivatalos román egyénekkel nem közlekednek. Bécs, ápril 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« félhivatalos tudósítása jelenti: Az Ausztria- Magyarország és Francziaország közt kötött kereskedelmi szerződés, amely máj. 15-én lejárt volna, meghosszabbittatott 1884. febr. 29-ig. E megállapodás az illető parlamentek elé fog terjesztetni, de nem lehet kételkedni,hogy a parlamentek szentesíteni fogják a szerződést. Bécs, ápr. 30. Nikolics Fedor báró, Bosznia és Herczegovina polgári kormányzója, Serajevóból ide érkezett és ma Kállay közös pénzügyminiszternél lesz ebéden. Az ebédre Minkus, az itteni Union-bank igazgatója is hivatalos. Neuwied, ápr. 30. A román királyné ma reggel ide érkezvén, a herczeg által fogadtatott. A királyné a herczegi palotában szállott meg. Berlin, ápr. 30. A »Norddeutsche Alig. Ztg.« következőket írja: A »Moniteur de Rome« közleményei igazoltnak tüntetik föl azon aggodalmat, hogy a conservatív pártnak Windthorst indítványaihoz benyújtott határozati javaslata a tárgyalások menetére hátrányos és a kormány feladatát megnehezíti. Schlözernek a vatkán fokozott reményeivel szemben sokkal nehezebb állása leend, mint ezelőtt csak nyolcz nappal is. Berlin, ápril 30. (Eredeti távirat.) Lobbe, Cossuth levélhordó gyilkosa, a mai esküdtszéki tárgyalás folytán, saját teljes beismerése folytán, bűnösnek mondatott ki és halálra ítéltetett. (»N. Fr. Presse.«) Berlin, ápr. 30. Lobbe, ki Cossuth levélhordónak meggyilkolása és megrablása miatt volt vád alatt, halálra ítéltetett. Berlin, ápril 30. A »Nordd. Alig. Zig. azon eseményekről szólva, melyek az osztrák képviselőházban az iskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával előfordultak, a »Neue freie Presse«-vel szemben azon ellenvetést teszi, hogy azon körülmény, hogy a kormány nem oszlatta fel a képviselőházat, mihez alkotmányszerűleg joga van, egyes-egyedül azon engedékenységnek tudandó be, melyet Taaffe gróf miniszterelnök s a parlamentárizmussal szemben oly nagy mértékben gyakorol. Hogy az ellenzék már rég nem sürgette ez intézkedést, világosan bizonyítja, hogy az új választások kilátásai az öt forintos szavazók és az ipartörvény reformjának élvezői által befolyásoltatni fognak, de semmi esetre sem az ellenzék javára. Ha Taffe gróf eddigelé még nem oszlatta fel a képviselőházat, az abban leli magyarázatát, hogy a világ előtt be akarja bizonyítani, hogy a kormány programmja, mely reformok létesítését czélozza a képviselőház jelenlegi összeállítása mellett is kivihető. Az ellenzéki szónokok kihívó magatartása a dolgok ezen állásán nehezen fog változtatni s az erkölcsi veszteség elodázhatatlanul a ház azon pártját érné, mely a tegnapelőtti végszavazás alkalmával számra nézve is kisebbségben maradt. Grácz, ápr. 30. A »Grazer Ztg.« ő felségének Gráczban való tartózkodásának programmját közli. Stockholm, ápril 30. A kamara mellőzte azon indítványt, hogy Svédország semlegessé nyilváníttassék, miután a külügyminiszter kijelentette, hogy valamennyi hatalom kormánya tudja, hogy Svédország csak önállóságának megvédésére fog háborúba elegyedni. A titkos szerződésekről, valamint a dynastiával Svédországot illetőleg kötött egyezményekről szóló hírek a leghatározottabban valótlanok. Páris, ápril 30. A »Telegraphe« szerint Bource a pekingi franczia követ, ki már visszahivatott volt, azóta felszólíttatott, hogy további rendelkezésig Chinában maradjon. Páris, ápril 30. A miniszterelnök kívánságára a kamara elhatározta, hogy a költségvetési bizottságot szombaton választja meg. Ferry azon reményét fejezte ki, hogy a lyoni vasúttal kötött szerződés a hét folyamán alá fog íratni. Róma, ápril 30. A Sciarra-téren történt Oberbank miatti tüntetésben részes 22 vádlott ellen, május hó 16-án kezdődik a bűnper, az esküdtszék előtt. Róma, ápril 30. (Eredeti távirat.) Az itteni franczia nagykövetség megkapta kormányának a tunisi capitulatiók rendezésére vonatkozó javaslatait. E javaslatok a többi kabinetekhez küldött javaslatoktól néhány ideiglenes határozatban különböznek, amelyeket a Tunisban lakó olaszok nagyobb száma és érdekeik fontossága követel. Róma, ápril 30. Mint a »Diritto« a legmegbiztatóbb forrásból értesül, Rómában a német trónörökösnek teljesen magánjellegű látogatását várják. Róma, ápril 30. Az »Osservatore Romano« azon kitüntetéseket közli, melyek a Vatikán és Oroszország közt legközelebb létrejött egyezmény alkalmáról adományoztattak. Giers és Dimitri gr. a Pius-rend, nagy keresztjét kapták. London, ápril 30. (Eredeti távirat.) " Dufferin azért siettette Konstantinápolyba való visszatérését, mert sürgős az örményországi reformok kérdése. Dufferin abban a helyzetben lesz, hogy fölajánlhassa a portának Anglia esetleges katonai segítségét Oroszország támadása ellen, oly föltétellel, hogy az Anglia által követelt és részben angolok által végrehajtandó reformok gyorsan életbe fognak lépni. London, ápr. 30. (Eredeti távirat.) Az amerikai lapok nagy része a leghatározottabban kárhoztatja a philadelphiai ír gyűlés határozatait és vádolják a gyűlést, hogy szándékosan mulasztotta el a dynamitos banda és a gyilkos politika elitélését. A »Times« ezt írja: E gyűlés arra tanítja Angliát, hogy az íreket ignorálnia kell és le kell mondania arról, hogy meg nem érdemelt kedvezményekkel nyerje meg az íreket. Ha magukra hagyatnak, be fogják látni jelentéktelenségüket. A többi népeket eddig is meggyőzték már arról, hogy képtelenek nemzeti függetlenségre. A törvény erős hatalmát kell éreztetni velük, ami oly jótétemény, amelyet még soha sem kísérlettünk meg velük szemben. Pétervár, ápr. 30. (E r e de t i távirat.) Az orenburgi kormányzóságból jelentik, hogy ott komoly zavargás támadt. Okot erre a baskírok terület