Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)
1883-10-09 / 277. szám
Budapest, október 8. Ha csak szép beszédeket kívántunk a horvát vitában, kaptunk, bár nem feles számmal, de néhány jelentékeny szónoklatot. A mi pártunkon mondottakról nem is szólva, Szilágyi Dezső minapi és Apponyi Albert mai beszéde bizonyára szép beszéd volt. A mérsékelt ellenzék duumvirei — a Crassusokat elküldték hadakozni a párthusok ellen, s így ketten vannak — ha csak beszélni kell, ehhez értenek. Szilágyi hatalmas szónoki képessége mellett diadalmasan áll meg egyátalán Apponyi kitűnő szónoki iskolázottsága. Ha Szilágyi ékes szavú rhetor, aki majd elmésséggel, majd kitörő hévvel, gyakran azonban, sőt nagyon gyakran, szőrszálhasogatással és sophismás dialecticával iparkodik hatást csinálni, akkor Apponyi a formák tökélyét szem előtt tartó orator. Szilágyi nem ragaszkodik a formákhoz, hatalmas ereje kitör ezek keretéből, szabályok nélkül, vagy a szabályok ellenére, de minden áron hatásra törekszik. Apponyi mindig mintákhoz ragaszkodik ; a szónoki művészet szabályai szerint akar parlamenti csatát nyerni. Tán ennek következménye, hogy Apponyi nehézkesebb, de lebilincseli a tisztult ízlést. Szilágyi sokszor gyönyörködtet, de ritkán elégít ki. S Apponyi szónoki színvonalát emelik a formák ; egész előadásában van valami emelkedettség. Szilágyiban nincs ünnepélyesség, még pathosa sem szárnyaló, sarkasmusa pedig már anélkül, hogy mélyen sebezne. Apponyinak ma kiválóan szerencsés napja volt. Szónoki képességeinek szinte csak fényoldalait mutatta be, az árnyoldalak nélkül, úgy, hogy bizonyára ő mondta az ellenzéki padokon a legszebb beszédet, s teljesen megérdemelte azt a figyelmet, melyben kormánypárt és ellenzéki oldalról egyaránt részesült. Sőt tartalmilag is külömb volt beszéde minden ellenzéki felszólalásnál, mert nem maradt a puszta negatív, az aprólékos csuiia terén, hanem behatolt a kérdésbe. Nem elégedett meg puszta elmésségekkel, ügyes, de kisszerű grammaticai fejtegetésekkel. Beszéde komoly politikai szónoklat akart lenni s nagyrészben az is volt. Horvát politikát, s különösen a mérsékelt ellenzék horvát politikáját ez sem tárta fel. Ami nincs, azt nem is mutathatta be; amikor pedig a mérsékelt ellenzék szónokai valami positivet mondanak, annak csak egyéni jellege van, abból mi sem következik a pártra nézve. Mégis szerettük volna megtudni, miként gondolkodik Apponyi Albert személyesen Magyaországnak Horvátország irányában követendő politikájáról, van-e legalább neki — eltekintve a czimerkérdéstől — programmja e politika tárgyában. Ezt azonban hasztalan vártuk, kivéve azon két negatív tételt, hogy Horvátországot sem területileg, sem alkotmányilag megcsonkintani, sem pedig szabadon ereszteni nem akarja. Különösen az utóbbi tekintetben épp oly kevéssé mondott új, vagy fontos dolgot. Komoly politikai tényező ebben az országban nincs, mely Horvátországon szabadon bocsátása által akarna bosszút állni. Ilyesmit, ami annyira ellenkezik minden magyar érdekkel, csak a politikai novellának sensatióra hajló faja eszelhet ki; ez tehát figyelmet sem érdemel. És mégis volt valami pozitív színezete Apponyi beszédének, ami homlokegyenest ellentétben állt a mérsékelt ellenzék hamleti lényével, s azzal a határozati javaslattal, mely Szilágyi Dezső által benyújtva teljesen visszatükrözte ezt a hamleti természetet.Igaz, hogy a határozati javaslat alatt Apponyi Albert neve is ott figurál, de Apponyi mai beszéde, s a határozati javaslat, valamint a mérsékelt ellenzéki szónokok beszédei közt — beleszámítva Puszky Ágostonnak mai, több figyelemre méltó, mint amily figyelemmel hallgatott fejtegetéseit is — éles ellentét van. A mérsékelt ellenzék e határozati javaslat által szokásos negatíójának terén elszigetelte, körülárkolta, s a faladásig befalazta magát. Csak formai okokból utasította vissza a kormány határozati javaslatát,mert —úgymond — a kormány nem tevén jelentést, az országgyűlés nincs hitelesen értesülve, s így a kormány eljárása különböző politikai megítélés alá esketik.« Ebből tehát világosan következnék az, hogy — a contrario érvelve — a mérsékelt ellenzék elfogadná a kormány határozati javaslatát, ha ez jelentést tett volna, s az országgyűlés hitelesen értesülve leendett. Vagyis a mérsékelt ellenzék határozati javaslatát arra számította, hogy a czimerkérdésben ne kelljen szint vallania. Nem fogadta el a kormány álláspontját, de a magáét sem jelölte meg, úgy okoskodván, hogy opponálni kell, mert az opponálás minden kérdésben kötelesség, de hogy a kormányon mit tenne, ezt nem tartotta szükségesnek feltárni. Pedig hát a Parlamentarismus szempontjából ez utóbbit is tennie kellett volna. Hiszen feltéve, mit persze az ellenzék sem remélt, sőt félt volna tőle , hogy Tisza Kálmán a horvát kérdésben megbukik, mily elvnél fogva vette volna át a kormányt, mily győzelmes politikát visz vala a miniszteri székre ? Apponyi úgy látszik, a határozati javaslat aláírása és mai beszédének megszerkesztése közt észrevette és pótolni akarta a mulasztást. Mondott a puszta critica mellett ténylegest is. Nem elégedett meg azzal a sophismával, hogy miután a kormány első tényére nem kért felhatalmazást, ne kérjen a másodikra sem, s hogyha törvényes volt az első tény, a másodiknak szükségképp a törvénybe kell ütköznie. Bizonyos önérzettel, s a kivételesség tudatában utalt rá, hogy most positív ellenprogrammal is fellép s kijelentette, hogy ő Horvátországban mindenütt csak egységes czimereket használna, vagyis az akár horvát, akár kettős felirásu czimereket levétetné. S helyükre mindenütt felírás nélkülieket tétetne. Ez volna szerinte compromissum. Amit a kormány akar, az capitulatió Horvátország előtt, a magyar állam tekintélyének és méltóságának rovására. Ez valami. Apponyinak tételét nem helyeseljük , következtetését pedig az ellenzéki lapok vezérczikkeiből kiáltózottnak, tehát Apponyi szónoki, nem akarjuk mondani : államférfiúi színvonalához kissé alacsonynak tartjuk. De pozitív tétel, legalább a czimerkérdésben programm. Nem a mérsékelt ellenzék programmja, hanem Apponyié személyesen , mert a mérsékelt ellenzék határozati javaslata mit sem tud arról, s nem tudtak az ellenzéki szónokok sem, így tehát csak anynyi súlya van annak, amennyit Apponyi személye nem pedig egy párt cége tud annak kölcsönözni. De magára Apponyi Albertre nézve is kétkedünk, hogy ezt a programmot, ha kormányon volna, keresztül vinné. Mit jelent ez a programm ? A czimerekre nézve tabula rasat egész Horvátországban. Harczol az összes, 15 év óta kifüggesztett állami jelvények ellen. Voltak képrombolók a keleti kereszténységben, Apponyi czimer-romboló lenne, programmjának alapján, Horvátországban. Megbolygatná a másfél évtized alatt megállapodott viszonyokat. Radicális és tömegesen végrehajtott rendszabályával talán újra provokálná a szenvedélyeket. Nagyon valószínű, hogy Apponyi terve ismét felszítaná az ellentétek, sőt a havcrok tüzét. Horvátország pacificálására új eszközökről kellene gondoskodni. Minden egyes közös épületnél, ahol a régi czimet levétetik, alkalmasint karhatalomra lenne szükség. Egyöntetűségi szempontból Apponyi terve bizonyára helyes. Terve teljesen megfelel a híressé lett 62. §-nak is. De nem dönt mindig az egyöntetűség szempontja, még az állami jelvényeknél sem. S a 62. § betűjének, valamint szellemének megfelel a régi állapotok tiszteletben tartása is. A kormány határozati javaslata tehát épp annyira beleillik a törvény keretébe, mint Apponyi tétele; csakhogy amaz számol a viszonyokkal; leginkább a jövőre való tekintetből indul ki, míg a múltat kíméli ; Apponyi programmja pedig megtámadja az öszszes múltat, a megállapodott viszonyokat, a tények erejét, tehát politikátlan. A kormány javaslata egy hajszálnyit sem áldoz fel a magyar közjogból, s e tekintetben — a múlt ellen intézett támadásról nem szólva — Apponyi terve és a kormányé közt nincs is különbség. És mégis Tisza Kálmán capitulál a horvátok előtt? A kormány határozati javaslata egyszerűen compromissum a törvény alapján. Compromissum, mely a horvátoktól elveszi a törvény által nem tiltott azon jogukat, hogy a czimerekre horvát felirásokat tegyenek, míg ahol a közös felírás megszűnik, a magyar és a horvát felirás egyenlő sorsban részesül. Vagyis Magyarország nemcsak lényegileg, hanem formailag sem tesz engedményt, melylyel szemben horvát részről nem volna megfelelelő engedmény. A mennyiben tehát kiegyenlítés van, — mi azt hiszszük, csak a törvény egyszerű érvényesítése létezik — lefelebb compromissumról lehet szó, nem pedig capitulatióról. A kettő közt pedig hogy mekkora különbség van, nem szükséges fejtegetni. Csak az a sajnos, hogy oly férfiú, mint Apponyi, belemehet az ellenzéki — nem is a legjava — vezérczikkek tónusába. Ez a hang mai szónoklatában oly dissonantiát képezett, mely felett elsősorban neki magának kell sajnálkoznia. De sem az ily túlzások, sem az ellenzéki negatív, vagy rabulistia pártunkat meg nem tévesztheti. Oly nyilatkozatok után, melyek államférfim színvonala mellett kisszerű minden szónoki ornamentum, oly nyilatkozatok után, minek a kormány elnökei voltak, sem a szabadelvű párt, sem a közvélemény nem zavarható meg. Hogy pártunk miként gondolkodik, ma is kifejezésre jutott Horváth Gyula derék beszédében. Mi politikát csinálunk, az ellenzék retoricát, legtöbbször ezt sem. S a mi politikánk mellet lehetséges a magyar állam tekintélyének megóvása, s a béke együtt. Az ellenzéki retorica elvesztené vagy az állam tekintélyét, vagy a békét. A közlekedési minisztériumban a Rába és Rábcza elleni védelemre vonatkozólag két törvényjavaslat készült el. Az egyik Győr város és Győrsziget védelmére vonatkozik s — értesülésünk szerint — felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a szükséges védelmi munkálatokat saját hatáskörében készíttesse el. Az érdekeltekkel alkudozások indítandók, amelyek fonalán meghatároztatik azon arány, amelyben ezen védelmi munkálatokhoz hozzájárulni tartoznak. A másik törvényjavaslat a Rábcza és Rába elleni védelmi munkálatokról szól. Ezen védelmi munkálatok társulati úton állítandók elő, de a szükséges költségek financírozását — néhány millióról van szó — a kormány fogja eszközölni törlesztéses kölcsönnel. Egyúttal felhatalmaztatik a kormány, hogy a munkálatokat hajtassa végre. Mindkét törvényjavaslat legközelebb beterjesztetik a képviselőházhoz. Budapest, október 8. Az osztrák tartománygyűlések most egészen más képet nyújtanak, mint évek előtt. Ezelőtt csak a csehországi volt elfoglalva nemzetiségi küzdelemmel, most kitört az mindenikben. Már a verificationális eljárással kezdődik és oly erővel dühöng, hogy ha Morvában és Csehországban a cseh és német elem áll egymással éles ellentétben és gyakorolnak egymással szemben minden lehető erőszakoskodásokat, Krajnában a szlovének alku tárgyává teszik a verificatiót és csak a választási törvény megváltoztatásának megigérése fejében verificálják a németeket; Gácsországban pedig a lengyelek nyomják a rutheneket oly erősen, hogy nyíltan elismerik eljárásuk igazságtalanságát, csakhogy arra hivatkoznak, hogy így volt ez máskor is. És a nemzetiségi harczot még élesebbé teszi az a körülmény, hogy néhol osztályharczczá is változik az; valóságos razzia volt Morvaországban a nagybirtokosok választottai ellen ; még polgárjog czimén is megtámadták és megfosztották a német párt embereit, (ezek közt egy gróf Pallavicinit) régen és eddig állandóan gyakorolt szavazati joguktól. Úgy hogy a verificationális eljárás egyes tartománygyűlésen oly régen és oly szenvedélylyel tart, mint a mi régibb országgyűléseinken. Valóságos párt és faj, sőt osztályharcz, melyet talán csak a delegátióknak változhatatlanul október 23-dikára tűzése fog félbe szakítani. Ennek a küzdelemnek kezdetét és kimenetelét nem szándékozunk most vázolni. Csak legújabb eszközeit és jelenségeit adtuk elő, mert világot vet azokra az osztrák politikai állapotokra, melyeknek az egyenjogúságon nyugvó consolidált voltát is olyan irigylésre méltó színben tüntette fel Poltt a képviselőházban. Lehet ezt szláv nemzetiségi és forradalmi szempontból általában üdvös mozgalomnak tekinteni, de sem consolidationak, sem tisztán a tartománygyűlések feladatai tekintetében, hasznosnak egyátalában nem mondhatjuk. Mert, hogy csak az utóbbi szempontot emeljük ki, ahelyett, hogy sietnének az iskolaügy, közmunka és administratió terén felszaporodott teendők elvégzésére a tartománygyűlések, csinálják a nagy és kis nemzetiségi politikát és úgy a verificationális eljárást, mint a többi feladatokat, tökéletesen meghamisítják, mert ezen egyoldalú és nem is tartományi gyűléseken megoldandó szempontból ítélnek meg mindent. És ha az egyenjogúságot a szlávok úgy érzik, amint most egyes kormánygyűléseken alkalmazták, akkor hivatkozhatik Rieger a mérsékletre. Hausner fejtegetheti philosoficus magaslatról a küzdelmet, az még sem vezet sem igazságra, sem megnyugvásra. Sőt, hogy milyen túlzásokra vezet, azt nemcsak a verificationális eljárás bizonyítja,hanem egyes, más jelenség is, így Csehországban már a harcz, a cseh és német faj között, valóságos üldözéssé fajul. Gregr doctor azt fejtegeti legújabb röpiratában, hogy a német nyelv tanulása még mivelt emberre nézve is veszedelmes, mert megfosztja azt nemzetiségétől , amire a közönség az utczán azzal felel, hogy a német felírásokat leveri és a német színeket üldözi ; hivatalból, üzletből, magán- és közéletből ki akarja a németet küszöbölni. Gácsországban pedig a lengyelek előállanak, hogy nekik lengyel militia kell, lengyel nemzeti vezényszóval, önálló szervezettel és felszereléssel. Ezeket és ezekhez hasonló mozgalmakat túlbecsülni nem kell ugyan, de figyelmen kívül hagyni sem szabad. Nem akarjuk most fejtegetni azt, hogy az egyes mozgalmak és követelmények, mennyiben bírnak akár nemzetiségi, akár a helyi viszonyok szempontjából jogosultsággal. Tagadhatatlan az, hogy túlmennek azon kereten, melyből kiindulnak és mozognak; kétségtelen az, hogy a békés egyetértést és közreműködést, a vegyes lakosságú osztrák tartományokban nagy mértékben megnehezítik , és éppen ezért akadályozzák, elvonják a figyelmet és munkakedvet, azon feladatok megoldásától, melyekre, a helyi érdekek szénájából, az osztrák tartománygyűlések hivatva vannak. Úgy, hogy az utóbbi ülésszakokban különben is mutatkozó meddőséget, az idei őszi ülésszak még nagyobb mértékben fogja fokozni, mert ha annak örülnek bécsi kormánykörökben, hogy a delegációk megszabott ülésszaka véget fog vetni a tartománygyűléseknek , ez csak azt teszi, hogy némely tartománygyűlés talán még a verificationális eljárást sem fogja addig befejezni. Márpedig így az alkotmány csak nemzetiségi küzdelmekre és meddő vitákra, nem pedig szabad, üdvös munkásságra nyit tétt, és ez két irányban hat rendkívül kártékonyan. Egyfelől: a fajok közti békés megélhetést teszi lehetetlenné, másfelől a lakosság anyagi és szellemi szükségleteit nem elégíti ki. És így űrt és hiányt hagy mindenütt, minek szoros következménye az elégületlenség, ami az alkotmányossággal merőben ellentétes eredmény. Nem akarunk reflectálni arra, hogy ezeknek a viszonyoknak további fejlődése milyen hatással lehet a mi nemzetiségi és politikai viszonyainkra is; nem akarjuk fejtegetni azt, hogy most is mennyiben hatottak a krajnai és dalmatiai dolgok nálunk a horvát aspiratiókra; de ezen szempontokat sem szabad tekinteten kívül hagyni, ezen dolgok megítélésénél. Még kevésbbé azt a fő tekintetet, hogy a monarchia consolidatióját, összetartozandóságának érzetét, ezek az események és irányzatok nagy mértékben csökkentik, mert mindez csak arra bízhat, e monarchiában, minden komoly politikust, hogy az osztrák fejleményekre aggodalommal tekintsen és azoknak korlátait körvonalazza. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 9-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. A jövő évi költségvetésről dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter pénteken vagy szombaton fogja megtartani expozéját és egyúttal elő fogja terjeszteni — értesülésünk szerint — a pótadó módosítására vonatkozó törvényjavaslatot is. Ezen javaslat tárgyalását a pénzügyi bizottság, a szükséges előtanulmányok befejezése után, f. hó 18-án fogja megkezdeni. A közmunka törvényjavaslata elkészült a közlekedési minisztériumban és legközelebb a képviselőház elé fog terjesztetni. A javaslat újonnan rendezi a közmunkaváltság ügyét is és e tekintetben jelentékeny reformokat valósít meg. A folyammérnöki intézménynek az újabb időben hiányai mutatkoztak, amennyiben kitűnt, hogy a folyammérnökök nem képesek kellőleg intézkedni a hatáskörükbe utalt nagy területek fölött. Ezért — amint halljuk — szakaszmérnöki hivatalok szervezése vézetett czélba, amelyek a folyammérnöki hivatalok alatt fognak állani. Törvényhatósági bizottságok közgyűlései. A december hó második felében megejtendő általános megyei tisztújítások iránti intézkedések, valamint ezzel összefüggésben a törvényhatósági bizottságok kiegészítése czéljából, e hó folyamán több megye tart közgyűlést, és pedig Alsófehér megye október 8-ik napján, Csongrád megye okt. 18-án, Fogarasmegye okt. 11-én, Heves megye okt. 22-én, Hontmegye okt. 11-én, Hunyad megye okt. 11-én, Mármaros megye okt. 16-án, Somogy megye nov. 5-én, Szatmár megye okt. 9-én, Trencsénmegye okt. 10-én, Turócz megye okt. 15 én. Vilmos császár mint régens 1858. okt. 7-én kezdett kormányozni, vagyis huszonöt évvel ezelőtt. IV. Frigyes Vilmos király 1857. okt. 23-án bízta őt meg első ízben a helyettesítésel. 1858. jan. 6-án és ápr. 9-én meghosszabbította a megbízást, végre 1858. okt. 7-én véglegesen az ő vállaira hárította az uralkodás gondjait. IV. Frigyes Vilmos király levele, amelylyel fölszólította erre Poroszország herczegét, így szól: »Királyi fenséged és kedvességed nagy megnyugvást szerzett nekem a betegségem óta lefolyt évben a kormányzás ügyében való helyettesítés által, amiért én a legőszintébb köszönetet mondok önnek. Minthogy azonban isten rendeleténél fogva egészségem állapota még most is akadályoz a kormányzás ügyeivel való foglalkozásban és az orvosok is a télre délibb tájékokra való utazást ajánlanak nekem, így tehát folytonosan akadályozva vagyok a kormányügyek vezetésében, fölszólítom királyi fenségedet és kedvességedet, hogy, ameddig ismét nem teljesíthetem királyi hivatalom kötelességeit, egyedül az istennek tartozó felelősséggel, legjobb tudása és lelkiismerete szerint, shint régens az én nevemben gyakorolja a királyi hatalmat és ennek alapján tegye meg további rendelkezéseit.« Frigyes Vilmos király ezután nem sokára Olaszországba indult. A régens okt. 20-án az országgyűlést megnyitó trónbeszédben tudatta, hogy átvette a régensséget. Az erre vonatkozó törvényt okt. 25-én egyhangúlag elfogadta az országgyűlés és a régens okt. 26-án tette le az esküt. Táviratok: Bécs, okt. 8. A görög király és királyné ide érkeztek. Rövid idővel megérkezésük után Albrecht főherczeg látogatását fogadták, ki fél óráig időzött a királyi párnál. Neuenburg, október 8. Az »üdv hadseregének« ügyében tartott népgyűlés, melyen körülbelül 8000 ember vett részt, egyhangúlag elfogadta azon határozati javaslatot, hogy az »üdv hadseregének« tagjai az országból kiutasíttassanak. Páris, okt. 8. Hai-Fongból szept. 26-ki kelettel érkezett hivatalos jelentések szerint, a »fekete lobogósok« megkezdték a visszavonulást Lao-Kai felé. Az aunami meghatalmazottak Hai Fongba érkeztek és visszatérnek Ha- Noiba. Páris, okt. 8. Határozottan állítják, hogy Ferry miniszterelnök és Lew a tanácskozásai a hadügyi tárczának ez utóbbi által leendő átvétele iránt, Lewalnak a hadügyi reformokra vonatkozó nézetei következtében nem vezettek eredményre. Valószínű, hogy Saussier tábornok neveztetik ki hadügyminiszterré. Páris, okt. 8. (Eredeti távirat.) A madridi kormány diplomatiai lépése arra szorítkozott, hogy Fernan Nunez herczeg igen udvarias beszélgetés közben felvilágosítást kért a franczia külügyminisztertől hogy Alfonz király fogadtatása alkalmával zavargók ellenében miért nem nyúlt megtorláshoz a franczia kormány, és megemlítette, hogy Grévy és Alfonz király beszédjét mindeddig nem közölte a hivatalos lap. A franczia követ aznap este megjelent a külügyminiszter páholyában. Páris, okt. 8. A páris-berni gyorsvonat Pontarlier mellett kisiklott. Négy utas megsebesült. Róma, okt. 8. A Máltáról, Cyprusról, Szmirnából és Szíriából jövő szállítmányokra nézve elrendelt vesztegzár 24 órai megfigyelésre szállíttatott alá. Pétervár, okt. 8. (Eredeti távirat.) A czár elhalasztotta visszaérkezését e hó 15-ig. Csütörtökön egy futár indult Kopenhágába, aki a titkos rendőrségnek a nihilisták mozgalmára vonatkozó jelentését vitte, hír szerint azt a jelentést is, hogy a nihilisták halálra ítélték a czárt. Rendőri körökben azt állítják, hogy a nihilisták két pártra oszolnak : anarchista-terrorista és socialis-revolutionarius pártra. Az uráli bányákban két napon át zavarogtak a munkások; több ember életét vesztette, köztük két művezető is, akik védelmez- tték a tulajdonosok érdekeit. A katonaság helyreállította a rendet. (W. A. Z.) Belgrád, okt. 8. A leköszönt miniszterek tiszteletére tegnap rendezett lakomán, Milán király a volt miniszterek mindenikének köszönetet mondott az uralkodóháznak és a hazának három éven át tétszolgálataikért és sajnálatát fejezte ki, hogy meg kelllett tőlök válnia, a válást azonban az ország viszonyai követelték. A király leginkább Miatovicscsal társalgótt, ki jövő héten Nizzába utazik. Szófia, okt. 8. (Eredeti távirat.) Balabanov külügyminiszter hivatalosan azt a kérdést intézte Joninhoz, vájjon ő, mint Oroszország képviselője ellenzi-e a vasúti conventio ratificálását. Jonin határozottan azt felelte, hogy nem ellenzi. A tartománygyűlés ma kezdi meg a vasúti conventio tárgyalását. Zágráb, okt. 8. Az »0. É.” jelenti: Minthogy délelőtt a Gundulics-utczában összegyűlt népség folyton szaporodott, a katonaság kivonult és szuronyt szegezve, lassú lépésben tisztította meg az utczát az élénken beszélgető, de különben teljesen nyugodt tömegtől. Az utcza mintegy negyedóráig elzárva tartatott, mialatt a tévedés felől fölvilágosított nép szétoszott. A városban teljes nyugalom uralkodik. A »Pozor« mai száma szemére hányja az »Agramer Zeitung«-nak, hogy a közönség félrevezetése által az egész esetet maga idézte elő. Hir szerint a nemzeti párt több tagja az ellenzékhez szándékozik csatlakozni. Holnap a Dahlen-ezred egy zászlóalja Klagenfurtba és a Kuhn-ezred egy zászlóalja Laibachba vonul. Elrendeltetett a volt iráni határőrvidék és Zagoria némely helységét a zavargások miatt megszállva tartó csapatok visszavonása is. Zágráb, okt. 8. (E rede t i táv irat.) A czimerek levételéről terjesztett hírek folytán történt mai gyülekezés előszöt adta annak, hogy mily események várhatók, ha horvát felirat nélküli czimerek függesztetnének ki. A »Pozor«, mely néhány hét előtt még úgy nyilatkozott, hogy a felirat nélküli czimereket örömmel üdvözölné, most azt írja, hogy az ily feliratok alkalmazása a legérzékenyebb megsértése Horvátországnak. A »Pozor« izgatásai folytán a kedélyek fel vannak hevülve és a tömeg új kihágásokra készül. A ma egybegyűlt néptömeget katonasággal kellett a Gundulics-utczából kiszorítani és az utczát rövid időre el kellett zárni. Holnap a Dahlen-ezred egy zászlóalja Zágrábból Klagenfurtba megy, a Kuhn-ezred egy zászlóalja pedig Varasdról Laibachba megy, úgy hogy a Horvátországban állomásozó katonaság létszáma két zászlóaljjal csökken. A 31. vadászszázad egyesíttetik Petrinjában, a Kuhn-ezredből egy-egy század marad Krapinában,Krapina-Töplitzben,Bedujában, Pregradában, Desiniben, Klanjecban és Novidoviban. A Wetzlar-ezred egy századja Farkaseváczban van, a Dahlen-ezred két századja Kostajnicában, egy-egy századja pedig Mecsenareban és Bujevacsban. A Bamberg-ezred két százada Károlyvárosból Topuskoba megy át. E szerint a Zagoria és a Vám ezred kerülete kellő számú katonasággal marad megszállva. Zágráb, okt. 8. (Eredeti távirat.) Elhamarkodott budapesti hírek szerint azt várták, hogy a czimerek ma fognak levétetni. A Gundulics-utczába jobbára parasztokból álló több száz főnyi tömeg gyűlt, mely csak akkor oszott szét, mikor az őrség felváltása elmúlt anélkül, hogy a czimerek eltávolíttattak volna A hangulat nagyon ingerült, mert az új czimerek nem tartalmaznak horvát feliratot. Azzal fenyegetőznek, hogy a felirat nélküli czimereket is letépik. Zágráb, okt. 8. Az »O. É.« jelenti: Ramberg b. kir. biztos felhívta az ország kereskedelmi kamaráit, hogy a közgazdasági és az ipari oktatás emelésére vonatkozólag — a háziipar különös figyelembevételével — terjeszszék elő véleményeiket. Temesvár, okt. 8. (O. E.) Az ipariskolák szervezése tárgyában ma Jágocsy Péterffy József miniszteri biztos elnöklete alatt értekezlet tartatott, melyen az iparkamara, városi tanács és a helybeli iparegyletek képviselői és a tanfelügyelő vettek részt. Az iparos-tanoncz iskolák felállítása részletesen megállapíttatott és elhatároztatott, hogy azok megvizsgálására egy vegyes felügyelő bizottság fog alkalmaztatni. A tanácskozásokban résztvettek: Marx tanfelügyelő, Strasser kamarai titkár, Bogma városi tanácsnok, és Sinkovich kamarai titkár. A miniszteri biztos kilátásba helyezte a helybeli városi ipariskola végzett tanulói számára, az egy éves önkéntesség élvezményét. Debreczen, okt. 8. (E red. t á v.) A mai (másodnapi) lóversenyek eredménye következő: Debreczen szab. kir. város dija (100 db. cs. kir. arany, táv 2800 méter) gr. Sztáray János Miner-je félboszszal nyert. Fáy Halász Gida Moonlight-ménje 2-ik, Blaskovics Ernő Vitéz-e 3-ik volt. A kis handicap-ben (500 frt, 2200 méter) dr. Bánffy György Anonyma-ja egyesség szerint egyedül járta körül a pályát. Az államdíjat (350 drb, 10 frcos arany, 3200 méter) Blaskovics Ernő körtese egy hoszszal könnyen ígerte meg. hg. Eszterházy Pál Theorist-ja 2-ik, gr. Sztáray János Kéthely-je 3-ik volt Közgazdasági táviratok. Temesvár, okt. 8. A terményüzlet lanyha, kis kínálattal. Jegyzések : búza 75—78 kilós 8—9 frt 10 kr.; rozs 6.40—6.50 frt; árpa 6.50—6.60 frt; zab 6.40- 6.50 frt; tengeri 6—6.10 frt; szesz nyersen 32 —32.50 frt; finomítva 34—34.50. Az időjárás derült, hideg. A hőmérő két fok Celsiusra szállott le. Értéktőzsde, Bécs, okt. 8. (Eredeti távirat.) Értéküzlet. A coulissa működése ma is csak néhány kötésre szorítkozott és az árak csak oly kevéssé változtak, hogy az irányzat szilárdnak mondható. Több élénkséget fejtett ki a speculatív cseh északi vasúti részvényekben és vagyon-kölcsön részvényekben, míg