Nemzet, 1883. október (2. évfolyam, 269-299. szám)

1883-10-09 / 277. szám

Budapest, október 8. Ha csak szép beszédeket kívántunk a horvát vitában, kaptunk, bár nem feles szám­mal, de néhány jelentékeny szónoklatot. A mi pártunkon mondottakról nem is szólva, Szi­lágyi Dezső­ minapi és Apponyi Albert mai beszéde bizonyára szép beszéd volt. A mérsé­kelt ellenzék duumvirei — a Crassuso­­kat elküldték hadakozni a párthusok ellen, s így ketten vannak — ha csak beszélni kell, ehhez értenek. Szilágyi hatalmas szónoki ké­pessége mellett diadalmasan áll meg egyáta­­lán Apponyi kitűnő szónoki iskolázottsága. Ha Szilágyi ékes szavú rhetor, a­ki majd el­­mésséggel, majd kitörő hévvel, gyakran azon­ban, sőt nagyon gyakran, szőrszálhasogatás­­sal és sophismás dialecticával iparkodik ha­tást csinálni, akkor Apponyi a formák töké­lyét szem előtt tartó orator. Szilágyi nem ragaszkodik a formákhoz, hatalmas ereje ki­tör ezek keretéből, szabályok nélkül, vagy a szabályok ellenére, de minden áron hatásra törekszik. Apponyi mindig mintákhoz ra­gaszkodik ; a szónoki művészet szabályai sze­rint akar parlamenti csatát nyerni. Tán en­nek következménye, hogy Apponyi nehézke­sebb, de lebilincseli a tisztult ízlést. Szilágyi sokszor gyönyörködtet, de ritkán elégít ki. S Apponyi szónoki színvonalát emelik a for­mák ; egész előadásában van valami emelke­dettség. Szilágyiban nincs ünnepélyesség, még pathosa sem szárnyaló, sarkasmusa pe­dig már a­nélkül, hogy mélyen sebezne. Apponyinak ma kiválóan szerencsés napja volt. Szónoki képességeinek szinte csak fényoldalait mutatta be, az árnyoldalak nél­kül, úgy, hogy bizonyára ő mondta az ellen­zéki padokon a legszebb beszédet, s teljesen megérdemelte azt a figyelmet, melyben kor­mánypárt és ellenzéki oldalról egyaránt ré­szesült. Sőt tartalmilag is külömb volt beszéde minden ellenzéki felszólalásnál, mert nem maradt a puszta negatív, az apró­lékos csuii­a terén, hanem behatolt a kérdésbe. Nem elége­dett meg puszta elmésségekkel, ügyes, de kis­szerű grammaticai fejtegetésekkel. Beszéde komoly politikai szónoklat akart lenni s nagy­­részben az is volt. Horvát politikát, s különösen a mérsé­kelt ellenzék horvát politikáját ez sem tárta fel. Ami nincs, azt nem is mutathatta be; amikor pedig a mérsékelt ellenzék szónokai valami positivet mondanak, annak csak egyé­ni jellege van, abból mi sem következik a pártra nézve. Mégis szerettük volna megtudni, miként gondolkodik Apponyi Albert szemé­lyesen Magyaországnak Horvátország irányá­ban követendő politikájáról, van-e legalább neki — eltekintve a czimerkérdéstől — programmja e politika tárgyában. Ezt azon­ban hasztalan vártuk, kivéve azon két negatív tételt, hogy Horvátországot sem területileg, sem alkotmányilag megcsonkintani, sem pe­dig szabadon ereszteni nem akarja. Különösen az utóbbi tekintetben épp oly kevéssé mon­dott új, vagy fontos dolgot. Komoly politikai tényező ebben az országban nincs, mely Hor­vátországon szabadon bocsátása által akarna bosszút állni. Ilyesmit, ami annyira ellenke­zik minden magyar érdekkel, csak a politi­kai novellán­ak sensatióra hajló faja eszelhet ki; ez tehát figyelmet sem érdemel. És mégis volt valami pozitív színezete Apponyi beszédének, ami homlokegyenest ellentétben állt a mérsékelt ellenzék hamleti lényével, s azzal a határozati javaslattal, mely Szilágyi Dezső által benyújtva teljesen visszatükrözte ezt a hamleti természetet.Igaz, hogy a határozati javaslat alatt Apponyi Al­bert neve is ott figurál, de Apponyi mai be­széde, s a határozati javaslat, valamint a mér­sékelt ellenzéki szónokok beszédei közt — bele­számítva P­u­­­s­z­k­y Ágostonnak mai, több figyelemre méltó, mint amily figyelemmel hallgatott fejtegetéseit is — éles ellentét van. A mérsékelt ellenzék e határozati javas­lat által szokásos negatíójának terén elszige­telte, körülár­kolta, s a faladásig befalazta ma­gát. Csak formai okokból utasította vissza a kormány határozati javaslatát,­­mert —úgy­mond — a kormány nem tevén jelentést, az országgyűlés nincs hitelesen értesülve, s így a kormány eljárása különböző politikai meg­ítélés alá esketik.« Ebből tehát világosan következnék az, hogy — a contrario érvelve — a mérsékelt ellenzék elfogadná a kormány határozati ja­vaslatát, ha ez jelentést tett volna, s az or­szággyűlés hitelesen értesülve leendett. Vagy­is a mérsékelt ellenzék határozati javaslatát arra számította, hogy a czimerkérdésben ne kelljen szint vallania. Nem fogadta el a kor­mány álláspontját, de a magáét sem jelölte meg, úgy okoskodván, hogy opponálni kell, mert az opponálás minden kérdésben köte­lesség, de hogy a kormányon mit tenne, ezt nem tartotta szükségesnek feltárni. Pedig hát a Parlamentarismus szempontjából ez utóbbit is tennie kellett volna. Hiszen feltéve, mit persze az ellenzék sem remélt, sőt félt volna tőle , hogy Tisza Kálmán a horvát kérdés­ben megbukik, mily elvnél fogva vette volna át a kormányt, mily győzelmes politikát visz vala a miniszteri székre ? Apponyi úgy látszik, a határozati javas­lat aláírása és mai beszédének megszerkesz­tése közt észrevette és pótolni akarta a mu­lasztást. Mondott a puszta critica mellett ténylegest is. Nem elégedett meg azzal a so­­ph­ismával, hogy miután a kormány első té­nyére nem kért felhatalmazást, ne kérjen a másodikra sem, s hogyha törvényes volt az első tény, a másodiknak szükségképp a tör­vénybe kell ütköznie. Bizonyos önérzettel, s a kivételesség tudatában utalt rá, hogy most positív ellenprogrammal is fellép s kijelen­tette, hogy ő Horvátországban mindenütt csak egységes czimereket használna, vagyis az akár horvát, akár kettős felirásu czimere­ket levétetné. S helyükre mindenütt felírás nélkülieket tétetne. Ez volna szerinte com­­promissum. Amit a kormány akar, az capitu­­latió Horvátország előtt, a magyar állam te­kintélyének és méltóságának rovására. Ez valami. Apponyinak tételét nem he­lyeseljük , következtetését pedig az ellenzéki lapok vezérczikkeiből kiáltózottnak, tehát Apponyi szónoki, nem akarjuk mondani : állam­férfiúi színvonalához kissé alacsony­nak tartjuk. De pozitív tétel, legalább a czi­merkérdésben programm. Nem a mérsékelt ellenzék programmja, hanem Apponyié szemé­lyesen , mert a mérsékelt ellenzék határozati javaslata mit sem tud arról, s nem tudtak az ellenzéki szónokok sem, így tehát csak any­­nyi súlya van annak, amennyit Apponyi sze­mélye nem pedig egy párt c­ége tud annak kölcsönözni. De magára Apponyi Albertre nézve is kétkedünk, hogy ezt a programmot, ha kor­mányon volna, keresztül vinné. Mit jelent ez a programm ? A czimerekre nézve tabula ra­­sat egész Horvátországban. Harczol az összes, 15 év óta kifüggesztett állami jelvények ellen. Voltak képrombolók a keleti kereszténység­ben, Apponyi czimer-romboló lenne, pro­­grammjának alapján, Horvátországban. Meg­bolygatná a másfél évtized alatt megállapo­dott viszonyokat. Radicális és tömegesen vég­rehajtott rendszabályával talán újra provo­­kálná a szenvedélyeket. Nagyon valószínű, hogy Apponyi terve ismét felszítaná az ellen­tétek, sőt a havcrok tüzét. Horvátország paci­­ficálására új eszközökről kellene gondoskodni. Minden egyes közös épületnél, ahol a régi czimet levétetik, alkalmasint karhatalomra lenne szükség. Egyöntetűségi szempont­ból Apponyi terve bizonyára helyes. Terve teljesen megfelel a híressé lett 62. §-nak is. De nem dönt mindig az egyöntetűség szem­pontja, még az állami jelvényeknél sem. S a 62. §­ betűjének, valamint szellemének meg­felel a régi állapotok tiszteletben tartása is. A kormány határozati javaslata tehát épp annyira beleillik a törvény keretébe, mint Apponyi tétele; csakhogy amaz számol a viszonyokkal; leginkább a j­ö­v­ő­r­e való te­kintetből indul ki, míg a múltat kíméli ; Apponyi programmja pedig megtámadja az öszszes múltat, a megállapodott viszonyokat, a tények erejét, tehát poli­­tikátlan. A kormány javaslata egy haj­szálnyit sem áldoz fel a magyar közjogból, s e tekintetben — a múlt ellen intézett támadásról nem szólva — Apponyi terve és a kormányé közt nincs is különb­ség. És mégis Tisza Kálmán capitulál a hor­­vátok előtt? A kormány határozati javaslata egysze­rűen compromissum a törvény alapján. Com­­promissum, mely a horvátoktól elveszi a törvény által nem tiltott azon jogukat, hogy a czimerekre horvát felirásokat tegyenek, míg a­hol a közös felírás megszűnik, a magyar és a horvát felirás egyenlő sorsban ré­szesül. Vagyis Magyarország nemcsak lé­nyegileg, hanem formailag sem tesz engedményt, melylyel szemben horvát rész­ről nem volna megfelelelő engedmény. A mennyiben tehát kiegyenlítés van, — mi azt hiszszük, csak a törvény egyszerű érvényesíté­se létezik — lefelebb compromissumról lehet szó, nem pedig capitulatióról. A kettő közt pedig hogy mekkora különbség van, nem szükséges fejtegetni. Csak az a saj­nos, hogy oly férfiú, mint Apponyi, bele­me­het az ellenzéki — nem is a legjava — ve­­zérczikkek tónusába. Ez a hang mai szónok­latában oly dissonantiát képezett, mely felett első­sorban neki magának kell sajnálkoznia. De sem az ily túlzások, sem az ellenzéki negatív, vagy rabulisti­a pártunkat meg nem tévesztheti. Oly nyilatkozatok után, melyek államférfim színvonala mellett kisszerű min­den szónoki ornamentum, oly nyilatkozatok után, minek a kormány elnökei voltak, sem a szabadelvű­ párt, sem a közvélemény nem za­varható meg. Hogy pártunk miként gondol­kodik, ma is kifejezésre jutott Horváth Gyula derék beszédében. Mi politikát csi­nálunk, az ellenzék r­etoricát, legtöbb­ször ezt sem. S a mi politikánk mellet lehet­séges a magyar állam tekintélyének megóvá­sa, s a béke együtt. Az ellenzéki r­etorica elvesztené vagy az állam tekintélyét, vagy a békét. A közlekedési minisztériumban a Rába és Ráb­­cza elleni védelemre vonatkozólag két törvényjavas­lat készült el. Az egyik Győr város és G­y­őr­sziget védelmére vonatkozik s — értesülésünk szerint — felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a szükséges védelmi munkálatokat saját hatáskörében készíttesse el. Az érdekeltekkel alkudozások indítan­­dók, a­melyek fonalán meghatároztatik azon arány, amelyben ezen védelmi munkálatokhoz hozzájárulni tartoznak. A másik törvényjavaslat a Rábcza és Rá­ba elleni védelmi munkálatokról szól. Ezen védelmi munkálatok társulati úton állítandók elő, de a szük­séges költségek financ­írozását — néhány millióról van szó — a kormány fogja eszközölni törlesztéses kölcsönnel. Egyúttal felhatalmaztatik a kormány, hogy a munkálatokat hajtassa végre. Mindkét tör­vényjavaslat legközelebb beterjesztetik a képviselő­­házhoz. Budapest, október 8. Az osztrák tartománygyűlések most egészen más képet nyújtanak, mint évek előtt. Ezelőtt csak a csehországi volt elfog­lalva nemzetiségi küzdelemmel, most kitört az mindenikben. Már a verificationális eljá­rással kezdődik és oly erővel dühöng, hogy ha Morvában és Csehországban a cseh és né­met elem áll egymással éles ellentétben és gyakorolnak egymással szemben minden le­hető erőszakoskodásokat, Krajnában a szlo­vének alku tárgyává teszik a verificatiót és csak a választási törvény megváltoztatásának megigérése fejében verificálják a németeket; Gácsországban pedig a lengyelek nyomják a rutheneket oly erősen, hogy nyíltan elismerik eljárásuk igazságtalanságát, csakhogy arra hivatkoznak, hogy így volt ez máskor is. És a nemzetiségi harczot még élesebbé teszi az a körülmény, hogy néhol osztályharczczá is változik az; valóságos razzia volt Morvaor­szágban a nagybirtokosok választottai el­len ; még polgárjog czimén is megtámad­ták és megfosztották a német párt embe­reit, (ezek közt egy gróf Pallavicinit) ré­gen és eddig állandóan gyakorolt szavazati joguktól. Úgy hogy a verificationális eljárás egyes tartománygyűlésen oly régen és oly szenvedélylyel tart, mint a mi régibb ország­­gyűléseinken. Valóságos párt­ és faj, sőt osz­tály­harcz, melyet talán csak a delegátióknak változhatatlanul október 23-dikára tűzése fog félbe szakítani. Ennek a küzdelemnek kezdetét és ki­menetelét nem szándékozunk most vázolni. Csak legújabb eszközeit és jelenségeit adtuk elő, mert világot vet azokra az osztrák politi­kai állapotokra, melyeknek az egyenjogúsá­gon nyugvó consolidált voltát is olyan irigy­lésre méltó színben tüntette fel Poltt a kép­viselőházban. Lehet ezt szláv nemzetiségi és forradal­mi szempontból általában üdvös mozgalom­nak tekinteni, de sem consolidationak, sem tisztán a tartománygyűlések feladatai tekin­tetében, hasznosnak egyátalában nem mond­hatjuk. Mert, hogy csak az utóbbi szempontot emeljük ki, a­helyett, hogy sietnének az is­kolaügy, közmunka és administratió terén felszaporodott teendők elvégzésére a tarto­mánygyűlések, csinálják a nagy és kis nem­zetiségi politikát és úgy a verificationális el­járást, mint a többi feladatokat, tökéletesen meghamisítják, mert ezen egyoldalú és nem is tartományi gyűléseken megoldandó szem­pontból ítélnek meg mindent. És ha az egyen­jogúságot a szlávok úgy érzik, a­mint most egyes kormánygyűléseken alkalmazták, ak­kor hivatkozhatik Rieger a mérsékletre. Haus­ner fejtegetheti philosoficus magaslatról a küzdelmet, az még sem vezet sem igazságra, sem megnyugvásra. Sőt, hogy milyen túlzásokra vezet, azt nemcsak a verificationális eljárás bizonyítja,ha­nem egyes, más jelenség is, így Csehország­ban már a harcz, a cseh és német faj között, valóságos üldözéssé fajul. Gregr doctor azt fejtegeti legújabb röpiratában, hogy a német nyelv tanulása még mivelt emberre nézve is veszedelmes, mert megfosztja azt nemzetiségé­től , amire a közönség az utczán azzal felel, hogy a német felírásokat leveri és a német színeket üldözi ; hivatalból, üzletből, magán- és köz­életből ki akarja a németet küszöbölni. Gács­országban pedig a lengyelek előállanak, hogy nekik lengyel militia kell, lengyel nemzeti vezényszóval, önálló szervezettel és felszere­léssel. Ezeket és ezekhez hasonló mozgalmakat túlbecsülni nem kell ugyan, de figyelmen kívül hagyni sem szabad. Nem akarjuk most fejtegetni azt, hogy az egyes mozgalmak és követelmények, mennyiben bírnak akár nem­zetiségi, akár a helyi viszonyok szempontjá­ból jogosultsággal. Tagadhatat­lan az, hogy túlmennek azon kereten, melyből kiindulnak és mozognak; kétségtelen az, hogy a békés egyetértést és közreműködést, a vegyes lakosságú osztrák tartományokban nagy mértékben megnehezí­tik , és éppen ezért akadályozzák, elvonják a figyelmet és munkakedvet, azon feladatok megoldásától, melyekre, a helyi érdekek széná­jából, az osztrák tartománygyűlések hivatva vannak. Úgy, hogy az utóbbi ülésszakokban különben is mutatkozó meddőséget, az idei őszi ülésszak még nagyobb mértékben fogja fokozni, mert ha annak örülnek bécsi kor­mánykörökben, hogy a delegációk megsza­bott ülésszaka véget fog vetni a tartomány­­gyűléseknek , ez csak azt teszi, hogy némely tartománygyűlés talán még a verificationális eljárást sem fogja addig befejezni. Már­pe­­dig így az alkotmány csak nemzetiségi küzdelmekre és meddő vitákra, nem pedig szabad, üdvös munkásságra nyit tétt, és ez két irányban hat rendkívül kártékonyan. Egyfelől: a fajok közti békés megélhetést te­szi lehetetlenné, másfelől a lakosság anyagi és szellemi szükségleteit nem elégíti ki. És így űrt és hiányt hagy mindenütt, minek szoros következménye az elégületlenség, a­mi az alkotmányossággal merőben ellentétes eredmény. Nem akarunk reflectálni arra, hogy ezeknek a viszonyoknak további fejlődése milyen hatással lehet a mi nemzetiségi és po­litikai viszonyainkra is; nem akarjuk fejte­getni azt, hogy most is mennyiben hatottak a krajnai és dalmatiai dolgok nálunk a horvát aspiratiókra; de ezen szempontokat sem sza­bad tekinteten kívül hagyni, ezen dolgok megítélésénél. Még kevésbbé azt a fő tekinte­tet, hogy a monarchia consolidatióját, össze­­tartozandóságának érzetét, ezek az események és irányzatok nagy mértékben csökkentik, mert mindez csak arra bízhat, e monarchiá­ban, minden komoly politikust, hogy az osztrák fejleményekre aggodalommal tekint­sen és azoknak korlátait körvonalazza. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 9-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. A jövő évi költségvetésről dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter pénteken vagy szombaton fogja megtartani expozéját és egyúttal elő fogja terjeszteni — értesülésünk szerint — a pótadó módosítására vo­natkozó törvényjavaslatot is. Ezen javaslat tárgyalását a pénzügyi bizottság, a szükséges előtanulmányok be­fejezése után, f. hó 18-án fogja megkezdeni. A közmunka törvényjavaslata elkészült a közle­kedési minisztériumban és legközelebb a képviselőház elé fog terjesztetni. A javaslat újonnan rendezi a köz­­munkaváltság ügyét is és e tekintetben jelentékeny re­formokat valósít meg. A folyammérnöki intézménynek az újabb időben hiányai mutatkoztak, a­mennyiben kitűnt, hogy a fo­lyammérnökök nem képesek kellőleg intézkedni a ha­táskörükbe utalt nagy területek fölött. Ezért — a­mint halljuk — szakaszmérnöki hivatalok szervezése vézetett czélba, a­melyek a folyammérnöki hivatalok alatt fognak állani. Törvényhatósági bizottságok közgyűlései. A de­c­ember hó második felében megejtendő általános me­gyei tisztújítások iránti intézkedések, valamint ezzel összefüggésben a törvényhatósági bizottságok kiegé­szítése czéljából, e hó folyamán több megye tart köz­gyűlést, és pedig Alsófehér megye október 8-ik napján, Csongrád megye okt. 18-án, Fogaras­­megye okt. 11-én, Heves megye okt. 22-én, Hont­­megye okt. 11-én, Huny­ad megye okt. 11-én, Már­mar­os megye okt. 16-án, Somogy megye nov. 5-én, Szatmár megye okt. 9-én, Trencsén­­megye okt. 10-én, Turócz megye okt. 15 én. Vilmos császár mint régens 1858. okt. 7-én kezdett kormányozni, vagyis huszonöt évvel ezelőtt. IV. Frigyes Vilmos király 1857. okt. 23-án bízta őt meg első ízben a helyettesítésel. 1858. jan. 6-án és ápr. 9-én meghosszabbította a megbízást, végre 1858. okt. 7-én véglegesen az ő vállaira hárította az ural­kodás gondjait. IV. Frigyes Vilmos király levele, a­melylyel fölszólította erre Poroszország herczegét, így szól: »Királyi fenséged és kedvességed nagy meg­nyugvást szerzett nekem a betegségem óta lefolyt év­ben a kormányzás ügyében való helyettesítés által, a­miért én a legőszintébb köszönetet mondok önnek. Minthogy azonban isten rendeleténél fogva egészsé­gem állapota még most is akadályoz a kormányzás ügyeivel való foglalkozásban és az orvosok is a télre délibb tájékokra való utazást ajánlanak ne­kem, így tehát folytonosan akadályozva vagyok a kormányügyek vezetésében, fölszólítom királyi fensé­gedet és kedvességedet, hogy, a­meddig ismét nem tel­jesíthetem királyi hivatalom kötelességeit, e­g­y­e­d­ül az istennek tartozó felelősséggel, leg­jobb tudása és lelkiismerete szerint, shint régens az én nevemben gyakorolja a királyi hatalmat és ennek alapján tegye meg további rendelkezéseit.« Frigyes Vilmos király ezután nem sokára Olasz­országba indult. A régens okt. 20-án az országgyűlést megnyitó trónbeszédben tudatta, hogy átvette a ré­­gensséget. Az erre vonatkozó törvényt okt. 25-én egy­hangúlag elfogadta az országgyűlés és a régens okt. 26-án tette le az esküt. T­á­v­i­r­a­t­o­k: Bécs, okt. 8. A görög király és királyné ide érkeztek. Rövid idővel megérkezésük után Albrecht főherczeg látogatását fogadták, ki fél óráig időzött a királyi párnál. Neuenburg, október 8. Az »üdv hadseregének« ügyében tartott népgyűlés, melyen körülbelül 8000 ember vett részt, egyhangúlag elfogadta azon határo­zati javaslatot, hogy az »üdv hadseregének« tagjai az országból kiutasíttassanak. Páris, okt. 8. Hai-Fongból szept. 26-ki kelettel érkezett hivatalos jelentések szerint, a »fekete lobogósok« megkezdték a visszavonu­lást Lao-Kai felé. Az aunami meghatalmazot­tak Hai Fongba érkeztek és visszatérnek Ha- Noiba. Páris, okt. 8. Határozottan állítják, hogy Ferry miniszterelnök és L­e­w a­­ tanács­kozásai a hadügyi tárczának ez utóbbi által leendő átvétele iránt, Lewalnak a hadügyi reformokra vonatkozó nézetei következtében nem vezettek eredményre. Valószínű, hogy Saussier tábornok neveztetik ki hadügy­miniszterré. Páris, okt. 8. (Eredeti távirat.) A madridi kormány diplomatiai lépése arra szorítkozott, hogy Fernan­ Nunez herczeg igen udvarias beszélgetés köz­ben felvilágosítást kért a franczia külügyminisztertől hogy Alfonz király fogadtatása alkalmával zavar­gók ellenében miért nem nyúlt megtorláshoz a franczia kormány, és megemlítette, hogy Grévy és Alfonz király beszédjét mindeddig nem közölte a hi­vatalos lap. A franczia követ aznap este­ megjelent a külügyminiszter páholyában. Páris, okt. 8. A páris-berni gyorsvonat Pontar­­lier mellett kisiklott. Négy utas megsebesült. Róma, okt. 8. A Máltáról, Cyprusról, Szmirná­­ból és Szíriából jövő szállítmányokra nézve elrendelt vesztegzár 24 órai megfigyelésre szállíttatott alá. Pétervár, okt. 8. (Eredeti távirat.) A czár elhalasztotta visszaérkezését e hó 15-ig. Csütörtökön egy futár indult Kopen­­hágába, a­ki a titkos rendőrségnek a nihilis­ták mozgalmára vonatkozó jelentését vitte, hír szerint azt a jelentést is, hogy a nihilisták halálra ítélték a czárt. Rendőri körökben azt állítják, hogy a nihilisták két pártra oszolnak : anarchista-terrorista és socialis-revolutiona­­rius pártra. Az uráli bányákban két napon át zava­­rogtak a munkások; több ember életét vesz­tette, köztük két művezető is, a­kik védelmez- t­ték a tulajdonosok érdekeit. A katonaság helyreállította a rendet. (W. A. Z.) Belgrád, okt. 8. A leköszönt miniszterek tiszte­letére tegnap rendezett lakomán, Milán király a volt miniszterek mindenikének köszönetet mondott az uralkodóháznak és a hazának három éven át tét­­szolgálataikért és sajnálatát fejezte ki, hogy meg kell­lett tőlök válnia, a válást azonban az ország viszonyai követelték.­­ A király leginkább Miatovicscsal társalgótt, ki jövő héten Nizzába utazik. Szófia, okt. 8. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) Balaba­nov külügyminiszter hivatalosan azt a kérdést intézte Joninhoz, vájjon ő, mint Oroszország képviselője el­­lenzi-e a vasúti conventio ratificálását. Jonin határo­zottan azt felelte, hogy nem ellenzi. A tartomány­gyűlés ma kezdi meg a vasúti conventio tárgya­lását. Zágráb, okt. 8. Az »0. É.” jelenti: Mint­hogy délelőtt a Gundulics-utczában össze­gyűlt népség folyton szaporodott, a katonaság kivonult és szuronyt szegezve, lassú lépésben tisztította meg az utczát az élénken beszélge­tő, de különben teljesen nyugodt tömegtől. Az utcza mintegy negyedóráig elzárva tarta­tott, mialatt a tévedés felől fölvilágosított nép szétoszott. A városban teljes nyugalom ural­kodik. A »Pozor« mai száma szemére hányja az »Agramer Zeitung«-nak, hogy a közönség félrevezetése által az egész esetet maga idéz­te elő. Hir szerint a nemzeti párt több tagja az ellenzékhez szándékozik csatlakozni. Holnap a Dahlen-ezred egy zászlóalja Klagenfurtba és a Kuhn-ezred egy zászlóalja Laibachba vonul. Elrendeltetett a volt iráni határőrvidék és Zagoria némely helységét a zavargások miatt megszállva tartó csapatok visszavonása is. Zágráb, okt. 8. (E r­e­d­e t i t­á­v i­ra­t.) A czime­­rek levételéről terjesztett hírek folytán történt mai gyülekezés előszöt adta annak, hogy mily események várhatók, ha horvát felirat nélküli czimerek függesz­­tetnének ki. A »Pozor«, mely néhány hét előtt még úgy nyi­latkozott, hogy a felirat nélküli czimereket örömmel üdvözölné, most azt írja, hogy az ily feliratok alkalma­zása a legérzékenyebb megsértése Horvátországnak. A »Pozor« izgatásai folytán a kedélyek fel vannak hevülve és a tömeg új kihágásokra készül. A ma egybegyűlt néptömeget katonasággal kel­lett a Gundulics-utczából kiszorítani és az utczát rövid időre el kellett zárni. Holnap a Dahlen-ezred egy zászlóalja Zágráb­ból Klagenfurtba megy, a Kuhn-ezred egy zászló­­alja pedig Varasdról Laibachba megy, úgy hogy a Horvátországban állomásozó katonaság létszáma két zászlóaljjal csökken. A 31. vadászszázad egyesíttetik Petrinjá­­b­a­n, a Kuhn-ezredből egy-egy század marad K­r­a­­pinában,Krapina-Töplitzben,Bedujá­­ban, Pregradában, Desini­ben, Klan­­jecban és Novidoviban. A Wetzlar-ezred egy századja Farkaseváczban van, a Dahlen-ezred két századja Kostajnicában, egy-egy századja pedig Mecsenareban és Bujevacsban. A Bamberg-ezred két százada Károlyvárosból Topus­­koba megy át. E szerint a Zagoria és a Vám­ ezred kerülete kellő számú katonasággal marad meg­szállva. Zágráb, okt. 8. (Eredeti távirat.) Elhamarkodott budapesti hírek szerint azt vár­ták, hogy a czimerek ma fognak levétetni. A Gundulics-utczába jobbára parasztokból álló több száz főnyi tömeg gyűlt, mely csak akkor oszott szét, mikor az őrség felváltása elmúlt anélkül, hogy a czimerek eltávolíttattak volna A hangulat nagyon ingerült, mert az új czimerek nem tartalmaz­nak horvát feliratot. Azzal fenyegetőznek, hogy a fel­irat nélküli czimereket is letépik. Zágráb, okt. 8. Az »O. É.« jelenti: Ram­­berg b. kir. biztos felhívta az ország kereskedelmi kamaráit, hogy a közgazdasági és az ipari oktatás emelésére vonatkozólag — a háziipar különös figye­lembevételével — terjeszszék elő véleményeiket. Temesvár, okt. 8. (O. E.) Az ipariskolák szer­vezése tárgyában ma Jágocsy Péterffy József miniszteri biztos elnöklete alatt értekezlet tartatott, melyen az iparkamara, városi tanács és a helybeli ipar­egy­letek képviselői és a tanfelügyelő vettek részt. Az iparos-tanoncz iskolák felállítása részletesen meg­­állapíttatott és elhatároztatott, hogy azok megvizs­gálására egy vegyes felügyelő bizottság fog alkalmaz­tatni. A tanácskozásokban résztvettek: M­a­r­x tan­­felügyelő, Strasser kamarai titkár, Bogma városi tanácsnok, és Sinkovich kamarai titkár. A miniszteri biztos kilátásba helyezte a helybeli vá­rosi ipariskola végzett tanulói számára, az egy éves ön­kéntesség élvezményét. Debreczen, okt. 8. (E r­e­d. t á v.) A mai (má­sodnapi) lóversenyek eredménye következő: Deb­reczen szab. kir. város dija (100 db. cs. kir. arany, táv 2800 méter) gr. Sztáray János Mine­r-je félboszszal nyert. Fáy Halász Gida Moonlight-ménje 2-ik, Blaskovics Ernő Vitéz-e 3-ik volt. A kis handica­p-ben (500 frt, 2200 mé­­ter) dr. Bánffy György Anonym­a-ja egyesség szerint egyedül járta körül a pályát. Az álla­m­­díjat (350 drb, 10 frcos arany, 3200 méter) Blas­kovics Ernő körte­s­e egy hoszszal könnyen í­gerte meg. hg. Eszterházy Pál Theorist-ja 2-ik, gr. Sztáray János Kéthely-je 3-ik volt Közgazdasági táviratok. Temesvár, okt. 8. A terményüzlet lanyha, kis kínálattal. Jegyzések : búza 75—78 kilós 8—9 frt 10 kr.; rozs 6.40—6.50 frt; árpa 6.50—6.60 frt; zab 6.40- 6.50 frt; tengeri 6—6.10 frt; szesz nyersen 32 —32.50 frt; finomítva 34—34.50. Az időjárás de­rült, hideg. A hőmérő két fok Celsiusra szállott le. Értéktőzsde, Bécs, okt. 8. (Eredeti távirat.) Érték­­üzlet. A coulissa működése ma is csak néhány kö­tésre szorítkozott és az árak csak oly kevéssé változ­tak, hogy az irányzat szilárdnak mondható. Több élénkséget fejtett ki a speculatív cseh északi vasúti részvényekben és vagyon-kölcsön részvényekben, míg

Next