Nemzet, 1884. július (3. évfolyam, 658-688. szám)

1884-07-01 / 658. szám

hazatérve, ágyba kellett feküdnie. Különösen feliz­gatta Ferryt a Tonkingban újból kitört háború, ha­bár nem őt, hanem egyedül a tonkingi főparancsnokot, Miliőt tábornokot éri a felelősség súlya a történte­kért. Miliőt ugyanis parancsot adott Langson elfog­lalására; az erődöt a dunaiaknak a Franczia­­országgal kötött szerződés értelmében ki kellett volna üriteniök. Anélkül, hogy meggyőződést szer­zett volna az iránt, hogy a d­inaiak a szerződés­ben vállalt kötelezettségüket eleget tesznek vala — a tábornok 700 embert küldött Langsonba s nem egy egész hadtestet, mint kellett volna, hogy minden ve­szélynek eleje vézessék. Eddig még nincs határozot­tan megállapítva, vájjon az a 10,000 ember, a­kik a francziákat megtámadták, rendes chinai csapatok voltak-e, vagy pedig fekete zászlósok és chinai szöke­vények. Mik­et távirataiban igyekszik mentegetni ma­gát, közléseit azonban nem minden gyanakvás nélkül fogadják. Páris, jún. 29. (Harczok Tonkingban.) A »Temps« jelentése: Haiphong, június 27. délután 2 óra. Langson ellen az ellenségeskedések a legna­gyobb erővel ismét fölvetettek. A »Kurimara« gőzös 95 sebesültet fog Hanoiba és Haiphongba szállítani, azok közt van a tengerészeti gyalogság egy száza­dosa, a­ki súlyosan megsebesült. Negrier tábornok átvette a hadműveletek vezetését. A vidék, melyen a francziáknak át kell haladniok, hegyes és vízmocsáras, a­mi a menetet igen megnehezíti. A haiphongi resi­­densek fölötte csodálkoznak, hogy Hanoiban nem bír­tak tudomással a felől, mikép az utolsó franczia őr­állomástól harminc­ kilométernyire egy nagy számú chinai hadsereg tanyáz. A »Temps« egy korábbi hanoii jelentése sze­rint az utóbbi időkben voltak Tonkingban véres jele­netek, melyekből a francziák megtanulhatták volna, hogy még mindig nincsenek túl a foglalás nehézsé­gein. Villeroy d’Arcis franczia telepítvényes már a tsien-zsini szerződés aláírása után megkísértette Haiphong és Hanoi közt rendes gőzhajó ösz­­szeköttetést létesíteni. 14-én akart útra kelni, midőn az utolsó perczben, néhány magát utas­nak mondó chinai jött a fedélzetre. Útköz­ben a chinaiak rátörtek a legénységre, és el­foglalták a hajót s rakományát. Gavelle kapi­tányt a legkegyetlenebbül megkinozták s aztán meg­gyilkolták; fejét csak később találták meg egy pagodában. Mihelyt e támadás hire Haighongba ju­tott, egy franczia csapatot küldtek ki, de ennek nem sikerült a vétkes chinaiakat kitudni. Több falut azon­ban, a melyben a zsákmány egy részét megtalálták, felgyújtottak. Útközben a francziák megtalálták az »ellenséget«, mely 150—200 halottat vesztett. Táviratok: BéCS, június 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« l­o­n­d­o­n­i levele szerint Glad­stone a konservativok által beadott bizalmat­lansági javaslat tárgyalásakor még nagyobb többségre számíthat, mint a megelőző, hason tárgyú viták alkalmával. Bécs, jan. 30. A »Wiener Abendpost« a szar­vasmarha-ügyben kijelenti, hogy a behozatali tilalom, mely a Morvaországból Alsó-Ausztriába való beho­zatalra nézve fönállott, már rég nincs érvényben, a morvaországi mészárosoknak tehát nem is kell enge­délyért folyamodniok — mint azt némely lap tévesen említé, — hogy a bécsi szarvasmarhavásárt látogat­hassák. Bécs, junius 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« belgrádi levele szerint az igaz­ságügyminiszter körrendeletet intézett az összes szerb bíróságokhoz, a­melyben hivatkozással arra, hogy egyes bíróságok még mindig a régi törvényeket véve alapul s tekintet nélkül a berlini szerződés óta kötött nemzetközi szerződésekre, az oly szerződések hitelesí­tését, a­melyek által külföldi zsidók ingatlanokat sze­reznek, megtagadják, arra figyelmezteti a törvényszé­keket, hogy a berlini szerződés által a jogegyenlő­ségre nézve minden vallási különbség megszüntette­tek s hogy ennél fogva ingatlanok szerzése minden megszorítás nélkül úgy a bel- mint külföldi zsidók­nak megengedtetik. Bécs, junius 29. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.«-nak a vatikáni körökhöz közel álló ró­mai levelezője constatálja, hogy 12 katholikusnak, köztük két püspöknek és Schorlemer-Alst centrum­párti vezérnek a reactivált porosz államtanácsba való meghivatása igen jó benyomást tett a Vaticán­­ban. A szent­szék és Poroszország közt jelenleg kitű­nő viszony uralkodik, a tárgyalások,­ melyek egyre folynak, rövid idő múlva kedvező eredménynyel biz­tatnak. Erns, jun. 30. Vilmos császár a dán és görög királyi családok látogatására Wiesba­­denbe utazott. Berlin, jun. 30. Bismarck herczeg birodal­mi cancellár Varzinba utazott. Wiesbaden, jun. 30. Vilmos császár a dán és görög királyi családok kölcsönös látogatások után a kerületi főnöknél reggeliztek. Páris, jun. 30. A kamara ülése F­­­o­­q­u­e­t indítványa, mely szerint az alkot­mány átvizsgálandó pontjai a kongressus működésének megszorítása nélkül egysze­rűen kijelöltessenek 235 szavazattal 190 el­len elvettetett. Ferry miniszterelnök ellenezte az in­dítvány elfogadását. Kijelente, hogy az alkot­mány átvizsgálásáról szóló­­javaslat a kor­mány programmjának lényeges része, és hogy az a kamara bizalma nélkül a megkezdett munkát nem folytathatná. Róma, jan. 30. A kamara ülése. Man­ci­n­i külügyminiszter egy hozzá intézett kér­désre válaszolva, elősorolja Olaszország érde­keit és kötelességeit az egyptomi kérdésben. Olaszország 48 óra alatt elfogadta az értekez­letre való meghívását, hogy Angolország irányában barátságának újólag bizonyítékát adja. Csakis Fran­­cziaország és Angolország között történt előleges esz­mecsere, azonban oly feltétel alatt, hogy a hozott ha­tározatok utólagosan a többi hatalmakkal is közöl­­tetni fognak, mi meg is történt. Egyelőre Olaszország semmiféle kifogást nem emelt, fenntartotta azonban magának, hogy a határo­zatokat, ha azok szabatos alakban terjesztetnek elő, beható vizsgálat alá veendi. Nigra és Pra­­v­e 11­­ eddig azon utasítást kapták, hogy Olaszor­­ország és Európa érdekeit megvédjék, a­nélkül, hogy Angolország nehézségeit növelnék, sőt inkább Angol­országot kényes feladatában támogassák. Mancini azon nézetét véli nyilváníthatni, hogy Olaszország politikai helyzete Egyptomban nemcsak rosszabbá nem vált, hanem ellenkezőleg lassanként javul, a­mennyiben a condominium és a kettős ellen­őrzés, melyekből Olaszország ki volt zárva, megszűn­tek és Olaszország az egyptomi pénzügyek rendezésé­ben ép úgy részt vesz, mint bármely más hatalom. A konstantinápolyi értekezlet határozata értel­mében Egyptom végleges szervezése európai jellegű kérdés. Végül a szuezi csatorna kérdésének nemzet­közi rendezése alkalmával megvalósulást fog nyerni Olaszország kezdeményező indítványa, mely szintén a konstantinápolyi értekezleten szövegeztetett. London, jun. 30. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Angliának az egyp­tomi pénzügyek rendezésére vonatkozó javas­latai ekképp hangzanak: Anglia garantiát vállal a megkötendő egyptomi kör sünért, a­melynek kamatozására s évenkénti törlesztésére 4 és fél százalék állapíttatik meg, unificált és privilegisált adósságok kamatai egy­enként fél százalékkal redukáltatnak törlesztésük megszüntettetik. Az angol kormány bir­­toká­ban levő suez-csatornai címletek kam­­atai szintén fél százalékkal reduk­áltatnak. Az an­gol occupationális csapatok költségei év­en­ként 300,000 fontra szállittanak le. London, jun. 30. Mint a »Daily Telegraph«-nak Kairóból jelentik, Hitrowo ma Londonba indult. London, jun. 30. Az alsóház mai ülé­sében Gladstone kormányelnök azon in­dítványát, hogy a rosszalási nyilatkozat a napirend többi tárgyai előtt tárgyaltassék, mely indítványt Göschen és más szóno­kok mint inopportunust elleneztek, 190 szó­val 148 ellenében elvetette, miután Gladstone előbb kijelente, hogy a vita nem kívánatos és a szavazatot nem tekinti a kormány vere­ségének. Bukarest, június 30. Az új kabinet meg­alakulása hihetőleg csak a jövő hét közepén fog megtörténni. Nagyon sajnos, hogy nem az öreg G­h­i­c­a Demeter herczeg lesz a ka­binet főnöke, a herczeg ugyanis hajlott kora és betegeskedése következtében visszautasí­totta a miniszterelnöki tárczát. Sophia, junius 29. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Sándor fejedelem e hó 20-án elutazott Sophiából s Lom-Palánkán és Buszosukon át Várnába indult, a honnan három napi tartózkodás után Tirnovoba fog menni a Sobranjenak julius 6-án történő megnyitására.­­ A Sobranje e sessióban kiválón a jelen kabinet iránt való bizalom kérdésével fog foglalkozni. A kormány, hogy magának a többsé­get biztosítsa, jelenleg a conservativokkal tanácskozik, s compromissumot óhajt. Ha a tárgyalások sikerte­lenek maradnak, úgy a radikális párt fog Karavelov­­val az élén a kormányzással megbizatni. Konstantinápoly, jun. 39. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Pol. Corr.« jelentése: A keleti vasutak for­galmi társasági képviselője, Kühlmann még eddig hi­vatalosan nem értesittetett a császári iroda által mér szentesített ellenjavaslatokról, a­melyeket ,* igazgatóság által s a vasúti csatlakozások késztül­­­vitelére vonatkozólag beterjesztett javaslatokat*.... A hivatalos értesítés, miután a terjedelmes okmány sokszorosítása nem fejeztetett be, csak néhány nap múlva fog megtörténni. A porta ismert főfeltételein kívül, hogy t. i. a társaság mindjárt az új conventio aláírása után egészen török társasággá alakuljon át, s hogy a társaság által az államnak kilométerenként fizetendő járadék a 7000 frankot kilométerenként meg­haladó bruttó bevétel 45°/0-ával számitassék — a porta ellenjavaslata más kisebb rendű feltételeket is szabott, igy, hogy a társaság által kibocsátandó uj czimleteket a porta bélyegezze le s hogy ezek csak a munkálatok előhaladásának arányában hozassanak forgalomba. Az uj concessio tartama 38 évre szaba­­tott meg. Kaposvár, június 30. (Eredeti távirat.) Ma ismét kétszáz terítérű bankett volt, a számos fel­köszöntő nagy része Tisza Kálmánnak és Széchenyi Pál grófnak szólt. A délutáni órákban a miniszterel­nök meglátogatta a megyei kórházat, a börtönöket s megelégedését fejezte ki a tapasztalt tisztaság és rend felett. A miniszterelnök egy nappal meghosz­­szabbitotta itt tartózkodását s csak holnap délután utazik el Zákány felé a fővárosba. A miniszterelnök folytonos ovatiókban részesül. Szombathely, jun. 30. (Eredeti távirat.) Kuncz Adolf képviselő tiszteletére 1 órakor bankett rendeztetett, melyen jelen volt Vas megye színe java. Kuncz a királyt, Radó Kálmán főispán Szombathely közönségét, mely nem engedi terrorizáltatni magát, Eredits, Reiszig, Németh főigazgató és többen Kun­­czot éltették. A bankett után, mely igen lelkes han­gulatban folyt le, a választók tömegesen körül járták a várost, Radó főispánt és Kunczot éltetve, a­kiket este zenével tiszteltek meg lakásukon. Kassa, jan. 30. A közös hadügyminisztérium rendeletet intézett a kassai hadparancsnoksághoz az iránt, hogy fényképeztesse le a székesegyházban lévő azon sírköveket, melyek a hadsereghez tartozott egyé­nekre vonatkoznak és az így nyert fényképeket küldje fel. Podleszny András fényképész 10 ily sírkőről vett fel fényképet. A katonai bizottság egyik tagja állí­tása szerint egyik sírkő az uralkodó házhoz tartozott valamelyik főherczegé. A felvétel czélját a rendelet nem érinti, hihetőleg a trónörökös könyvével van összeköttetésben. — F r e d e, a dom-építészet veze­tője a reconstructionális munkálat tervét és költség­­vetését felküldte a vallás- és közoktatásügyi minisz­ternek. E szerint a székesegyház újraépítése egy millió iitot igényel. A terv szerint kiépíttetnék a közép- és északi kereszthajó, a tetőzet, a déli torony, az oldal­hajók és a felső részek javíttatnának, míg az északi torony jelen állapotában meghagyatnék. A templom belseje az új építési terv szerint, eltérőleg a mostani ellipticus ivrendszertől, gothicus csucsiv rendszerben lesz építve. Zágráb, jun. 30. A tartománygyűlés ülése. Az igazságügyi költségvetés tár­gyalásánál Sermage.gr. kijelenti, hogy az 1848. óta fönmaradt megváltási d e egyéb úrbéri ügyek elin­tézésének lassú menete nagy mértékben növeli az elé­­gületlenséget. Ez igen alkalmas tér a szélső ellenzék izgatásaira. Hogy az ellenzék mennyire képes vissza­élni a helyzettel, azt leginkább bizonyítja Szar­­csevics Dávid izgató beszéde, melyet junius 23-án tartott s melyre szóló — sajnos — távolléte következtében akkor nem válaszolhatott. Szarcsevics akkori beszédében azt mondá, hogy a bányászati tör­vény és a bérmegváltás igazságtalan a parasztokra nézve, kik az erdők megváltásánál károsodnak, mint pl. Bistriczában is, hol csak cserjéseket kaptak. A­mi a bérmegváltást illeti, mely az 1855-iki pátens sze­rint történt, Starcsevics az absolutismus álláspont­ján áll és azt az elvet vallja, hogy a nagybirtoko­sokat üldözni kell és a parasztokat meg kell aján­dékozni a nagybirtokosok vagyonából. Starcsevics ezen álláspontját figyelmükbe ajánlja szóló Starcsevics azon párthíveinek, kiknek birtokaik vannak. Szóló utal arra, hogy Stubiczán és Bisztriczában a megváltás végrehajtásánál már két ízben folyt vér s katonaság­nak kellett közbelépni, hogy a rendet helyreállít­sa. Első ízben történt ez 1860-ban és másodíz­ben 1872-ben. A megváltás, mely nagy részben még nincs végrehajtva, és azon vidéken foly, a­hol múlt évben zendülés tört ki és ennek a félreveze­tett népnek Szarcsevics azt hirdeti, hogy az erdők felosztásánál igazságtalanul és csalárd módon jártak el. Ez már világos izgatás. Szaló felhívja a kormányt, hogy ne hagyja magát tévútra vezetni, mert ezek a vádak teljesen alaptalanok. Adatokat tud fölmu­tatni, melyekből kitűnik, hogy a parasztok ma­guk tették tönkre az erdőt és az uraságnak még most is 22.000 forintnyi kártérítési ösz­­szeggel tartoznak, melyet az uraság nem haj­tott be rajtuk. A kormánynak Stubiczán és Bisztri­czában siettetnie kell a megváltást, hogy az izgatott­ság végre csillapuljon. Az ellenpártiaknak pedig csak azt mondhatja szóló: Ne éleszszétek a tüzet, mert sa­ját házatokat is el fogja pusztítani! Ha a vagyont tá­madjátok meg, ha az ellen izgattok, csak a kormány állását szilárdítjátok meg, melyet megingatni véltek, ha az a kormány erélyesen védelmébe veszi a vagyont és azokat a személyeket, a­kik ellen a kapzsi tömeget uszítani akarjátok. Szarcsevics gyönge beszédben igyekszik magát Sermage teljesen alapos vádjai alól tisztázni, azt állítván, hogy ő legkevésbbé sem vall anarchistikus elveket, hanem mind a parasztokat, mind a birtoko­sokat egyenlő igazságban óhajtja részesíteni. Klein osztályfőnök kijelenti, hogy a felho­zott ügyet figyelmes megfontolás tárgyává teendi és annak előmozdítására fog hatni. Mihalovics Károly szintén azt ajánlja, hogy a megváltás sürgősen hajtassák végre. M­a i­c e­n azon kérdést intézi, miért van a bí­róságoknál oly sok hely üresedésben és mi történik azon összegekkel, melyek a fizetésekből megtakarit­­tatnak ? Klein osztályfőnök felvilágosító válasza után a kérdéses czim megszavaztatik. Szarcsevics Dávid kérdi, minő czimen irányoztatott elő a fedezet a bíróságoknál előfordult számos sikkasztásra, vagy miből fog a kormány kár­pótlást nyújtani ? Klein osztályfőnök kijelenti, hogy azelőtt tényleg fordultak elő sikkasztások és amennyiben a szenvedett kár a sikkasztókon be nem hajtható, azt az államnak kell pótolnia. Szónok ismerteti a fedezet módját, és kijelenti, hogy a kormány oly intézkedése­ket tett, hogy most már nagyon nehéz lesz sikkasz­tást elkövetni. Tkalcsics azt hiszi, hogy a kár megtéríté­sét a másodsorban felelős tisztviselőtől is kellene követelni. Erre az igazságügyi költségvetés átalánosság­­ban elfogadtatott. A részletes tárgyalás folyamán Pisacsics azon kérdést intézi, vájjon kötelesek-e az adófizetők újra megfizetni azon adóösszegeket, melyek a községi- és adóhivataloknál elsikkasztatnak ? A mire Stan­­k­o­v­i­c­s osztályfőnök azon fölvilágosító választ adja, hogy az adófizető felekre ily kötelezettség nem há­ramlik. Erre az igazságügyi költségvetés részleteiben is elfogadtatott. A végrehajtási törvény változatlanul megsza­vaztatott. Ezután Vojnovics indokolja sürgősségi in­dítványát, mely a színház ügyében 7-es bizottság ki­küldését czélozza. Miskatovics előadó ellenzi a sürgősség ki­mondását, mire az el is utasíttatott. Ezzel az ülés véget ért. Holnap délelőtt 10 órakor ismét ülés lesz. thec-hajót elküldték Francziaországba, a másikat pedig Madagascarba Ez­ a tények A tengerészeti hatóságoknak ezekről ,tudomásgal kellett bírniuk és hiába mentegetőznek azzal ho­g­y 5-ike óta a »Sarthe« hajón nem fordult elő k­olera-eset. Min­denki tudja, hogy hadjárat folyamában mily­en ne­héz egy hajót fertőtleníteni. Faalkotmánya be­veszi a járványcsk­át és az, hogy a legénység jó egész­ségnek örvend három hónapon át, még nem bizonyít­ja, hogy a hajó már nem tartalmazza a baj csiráit. Két eset lehetséges. Vagy az, hogy a »Sarthe« jár­ványmentesnek volt nyilvánítva, vagy az, hogy nem volt Ha az utóbbi eset áll, akkor a francziaországi hatóságokat súlyos felelősség terheli, a­miért a hajót bebocsátották. Az első esetben pedig a saigoni ható­ságok a bűnösek, mert »gyanútlan«-nak nyilvánítottak egy hajót, mely a rajta uralkodó egészségi állapotok miatt képtelen volt egy parancsot végrehajtani. A tengerészeti hatóságok beismerik, hogy a cholera Tou­lonból hurczoltatott be, de azt állítják, hogy az előírt óvintézkedések megtörténtek. Ha a cholera 65 napi vesztegzár és utazás daczára is behurczolható, akkor ezentúl lehetetlen lesz a kelettel kereskedést folytatni. A tudomány férfiai nyilatkozzanak.« Más lapok is hasonló hangon szólnak és egy bonapartista újság kifejtette, hogy miután a cholera Tonkingből került Európába, a tonkingi expeditio pedig Ferry miniszterelnök műve, a járványt el kell nevezni »cholera Ferry«-nek. A sok támadással szemben, az egészségügyi ha­tóság, a következő újabb nyilatkozatot intézte a »Pe­tit Marseillais«-hoz. »Kérem, és szükség esetére felhívom, tegye közzé lapjában, hogy a »Sarthe«, melyet azzal vádol­nak, hogy behurczolta a cholerát Toulonba, ■ppTV, 3— ZOtt ÖÖDQ. chrilKHU ddju utwuvixHu­/j ’^ei/ h.4“­rom napon át vesztegzár alatt volt, hogy ezen idő alatt tisztogatták a hajót, hogy a hajón jó egészség­­ügyi állapot uralkodott, és hogy 43 napig volt tenge­ren. Cochinchinából való elindulása előtt pedig nyolcz napig vesztegzár alatt volt a Szt.­Jacques fok mellett.­ Ezzel a nyilatkozattal még mindig nincs meg­adva a felelet a kérdésre, hogy a cholera miképp hur­czoltatott be. Csak annyit tudunk, hogy a cholera nem eredt a Toulon specialitását képező helyi okokból, miután már Marseilleban is kiütött. Most már csak azt lehet tenni, hogy a fenyegetett városok és vidékek minden intézkedést megtesznek egészségügyi viszo­nyaik javítására és vértezik magukat a veszély ellen. A párisi községtanács szombati ülése igen be­hatóan foglalkozott e feladattal. A víz- és csatorna­ügyi bizottság előadója pl. többek közt felemlíti, hogy a vízvezeték naponként százezer köbméterrel több vizet fog szolgáltatni, mint rendesen, hogy az utczákat háromszor fogják naponta öntözni, a csator­nákat gondosabban öblítik stb. A rendőrfőnök elő­adta, hogy az összes rendőri közegek talpon vannak és be is jelentettek 2—3 »gyanús« esetet, de az egészségügyi bizottság mindegyik esetben constatálta, hogy csak a legélénkebb képzelő tehetség láthatott azokban cholera jelenségeket és hogy a St. Georges városrészben megbetegedett szakácsné baja nem volt még csak »cholera nostras« sem, és a szakácsné még az nap estére teljesen felgyógyult. Párisban nem for­dult elő egyetlen gyanús eset sem. A profet kijelentette, hogy a betegek számára a kórházakban még 1412 ágy van, hogy a cholerások számára van külön pavilion minden kórházban és külön kórház Montrougeban ; minden kórház kellő­leg el van látva fertőtlenítő szerekkel, a halottak gyors eltakarítására pedig megtörtént minden in­tézkedés. A községtanács végül elhatározta, hogy 12 tagú járvány­bizottságot küld ki, mely a következő kérdésekre fogja kiterjeszteni figyelmét.: Megtörtént-e minden évrendszabály a cholerának Párisba való behurczolása ellen ? A Toulon vidékeiről érkező élel­miszereket és utasokat elég szigorúan vizsgálják-e meg ? A Páris körül levő tisztátalan anyagokat fel­dolgozó gyárak nem veszélyeztetik-e a közegészséget ? Elég-e ott a felügyelők száma ? Elég sűrűn vizsgál­ják-e meg a pöczegödröket. A »Temps«-nak jún. 28-án reggel kelt sürgö­nye felemlíti, hogy a tengerészeti kórházakban negy­vennégy cholerabeteg gyó­gyulóban van. Az az állítás, hogy Toulonban 25.000 főnyi ka­tonaság van, alaptalan, mert a helyőrség élelmezési létszáma csak 10,000 ember. Egy római sürgöny szerint a »Popolo Romano« constatálta, hogy a Toulonból érkezett fiatal­ember, akit gyanús betegségi tünetek miatt Vestimigliában elfogtak, nem cholerabeteg.* A fővárosi tanács a következő hir­detményt bocsátotta ki: »Francziaország egyik kikötő­városában, Tou­lonban cholera-esetek fordulván elő, noha tovaterje­désének meggátlása első­sorban nemzetközi intézke­dések által érhető el, mindazonáltal tekintve, hogy a járványok tapasztalás szerint ott fészkelődnek be leg­könnyebben, hol a köz- és magántisztaság el van ha­nyagolva ; figyelmeztettetik a főváros közönsége, hogy rendes viszonyok között is a betegségek elke­rülésére legjobb óvszer a köztisztaság mellett a magántisztaság, amiért is a lakásokban, udva­rokban és házakban a tisztaságra és szellőztetésre, — mire nézve a kapuk nyitvatartása is előnyös — a­egnagyobb gondot fordítsa, egész életmódjában pe­­dig igyekezzék a mérsékletességet szem előtt tartani, is különösen az éretlen vagy elromlott gyümölcs él­vezésétől tartózkodni. A fertőtlenítés szintén hathatós gátja lévén a ragályos károk keletkezésének, felhivatik a főváros közönsége, különösen a háztulajdonosok, hogy a vízvezetékkel el nem látott árnyékszékek, to­vábbá a pöczegödrök, és házi csatornák fertőtleníté­sét pontosan teljesítsék, mert eltekintve az ennek el­­halasztásából származható közegészségi hátrányok­ból, p­énzbirsággal fognak büntettetni és­­ fertőtlenítés költségükre hatósági­­lag eszközöl­ni. Kelt stb. Kamermayer Ká­roly s.k. polgármester.« Az éj folyamában a következő táviratokat kaptuk: Páris, junius 30. Toulonban tegnap esti 6 órától ma délelőtt 11 óráig hat ember halt meg cholerában. Brouardel és Proust orvosok az egészségügyi tanácsban kijelen­ték, hogy a betegség, különösen a marsei­l­­lei esetekből ítélve, kisebb mérvű ázsiai cholera. Marseille, jún. 30. reggel 8 óra. (Eredeti távirat.) Az egészségügyi bizottság, melynek tagjai: a tengerészeti főfelügyelő Bochard, Brouar­­iel és Proust orvosok, Cazelles praefectus, Massat főtitkár és dr. Metaxas a városi közegészségügyi bi­zottság elnöke,­­ tegnap meglátogatták a Pharo­­várban elhelyezett cholera-betegeket, mire a praefec­­turában tartottak hosszú ideig tartó tanácskozást. A keresk.­miniszter küldötte kijelente, hogy a cholera nem látszik nagyobb elterjedést ölteni, minthogy a halálozás csak egy százaléknyi. Egy han­bemutatta ezután Fraknói Duka Tivadarnak, az akadémia levelező tagjának Londonból írt levelét, melyben tudatja, hogy a Körösi Csorna Sándor élet­rajzához szükséges adatoknak reá bízott összegyűjté­sében újabb sikert mutathat fel. Dr. Man­án kalkuttai lelkésztől ugyanis megkapta Körösi Csorna Sándor tibethi könyv- és kéziratgyűjteményét s azt az akadé­miának el fogja küldeni. Körösi Csom­a Sándor budd­hista szerzetesektől szerezte az érdekes gyűjteményt, mely húsz -négy nyomtatványból áll s tizenhárom nagybetűs t ’hmn kisbetűs kéziratból. Megküldötte Duka Tivadar kalkuttai lelkész azon levelének for­dítását is, melylyel a nagybecsű ereklyéket neki elkül­­dötte s kéri Duka az akadémiát, hogy az ajándékozó­nak külön levélben mondjon köszönetet, mit a mai összes ülés egyhangúlag elhatározott. Az orvosok és természetvizsgálók 23-ik nagy­gyűlésének végrehajtó bizottsága az aug. 20—25-ikén Temesváron tartandó nagygyűlésre meghívta az aka­démiát ; azon akadémikusok, kik e nagygyűlésen részt akarnak venni mint az akadémia képviselői, jelentkez­zenek Fraknói főtitkárnál. S­á­n­t­h­a Károly a ság-szent-lőrinczi Petőfi-ün­­nepély rendező bizottsága nevében az augusztus 10-én rendezendő ünnepélyre hívta meg az akadémiát. Ság- Szent-Lőrinczen ugyanis azt a házat, melyben Petőfi egyszer lakott s az iskolát, hova járt, emléktáblákkal fogják megjelölni. Az ünnepélyen az akadémiát Szász Károly indítványára Lehr Albert fogja képviselni. A pozsonyi kir. jogakadémia 100 éves fönállá­­sának emlékére dr. O­r­­­v­a­y Tivadar akadémiai tagnak »100 év egy hazai iskola életéből« czimü munkáját kiadta s ebből tiz példányt az akadémia rendelkezésére bocsátott ; Pauler elnök indítvá­nyára ebből öt példányt a történelmi s­ötöt az iroda­lom­történeti bizottságnak adtak ki. Párisban Pasteur elnöklete alatt egy bizottság alakult, az elhunyt ve­gyész Dumas emlékszobrára gyűjtést rendezendő; e bizottság felhívta a mi akadémiánkat is, hogy rendez­zen gyűjtést; kiadatott a III. osztálynak. Ezután bejelentette a főtitkár még, hogy az akadémiának mely kiadványai jelentek meg újabban s ezzel az összes ülés véget ért. Pauler elnök pár szí­vélyes szóval elbúcsúzott a tagoktól s jó egészséget kívánt nekik a szünidőre, hogy ennek elmúltával is­mét folytathassák a munkát a tudományok javára. A cholera Francziaországban. Mikép került a cholera Francziaországba ? Mi­lyen felelősség terheli a touloni hatóságokat, a­miért a »Sarthe« gőzöst bebocsátották ? Ezek a kérdések foglalkoztatják még mindig a sajtót. A »Temps« kiemeli, hogy a touloni kikötőben ál­­lomásozó hajók közül épen a »Sarthe« az, melyen a járvány kitörése óta nem fordult elő choleraeset. A »Petit Marsellais« másfelől a következőket írja: »Május 6-án három szállítóhajó vetett horgonyt Saigoonban: a »Sarthe«,a »Vienne« és »Vinhlong.« A »Sarthe és a »Winhloug« hajókat Tonkingba küldték, megrakva a csapatok számára való élelmi és lőszerek­kel, de a két hajón oly rossz volt az egészségi állapot, hogy útjukat nem tehették meg. Amint a két hajó május 10-én visszajött, le­szedték róluk a rakományt és elküldték a veszteglő intézetbe. A vesztegzár idejének letelte után a­­Sar­gul ág helyeselték a megtett óvó intézkedéseket, aján­lották a legczélszerűbb fertőztelenítő szereket, s aján­lották hirdetés útján javasolni dr. Albenois prophy­­laxisát a ragályos betegségek ellen. A Piraro-kastély és környéke lakói tiltakoztak az ellen, hogy a kas­télyban cholera-betegeket helyezzenek el. Triest, jun. 30. (Eredeti távirat.) V­elencze községi tanácsa cholera-betegek szá­mára berendeztette a san­ cosmoi kórházat. Bécs, június 30. A »Wiener Abend­­post» írja : »A Toulonból és Marseilleből érkező hírek min­den kétséget kizárnak, hogy az ott uralkodó ragályos betegség ázsiai cholera. Az osztrák kormány a magyar kormánynyal egyetértőleg legelső­sorban a földközi tenger franczia tengeri kikötőiből és Algírból érkező tengeri szállítmányokra nézve tíz, illetőleg 20 napi megfigyelést rendelt e­l.V­alamennyi ha­tóság utasíttatott, hogy az óvó rendszabályokat a leg­nagyobb erélylyel foganatosítsák. A tárgyalások, me­lyek az iránt folytattatnak, hogy a monarchia délnyu­gati és nyugati határain a vasúton érkező utasok o­r­­vosi ellenőrzés alá helyeztessenek és a gyanús málhák fertőtlenittessenek, befejezésükhöz közelednek. A tilalom rongyoknak, ócska hajókötelek, viselt ruhák és használt ágy- és fehérnemyeknek cho­­leragyanus országokból való behozatala ellen legköze­lebb fog kibocsáttatni.« Róma, jun. 30. Nehány lap azon hitt­­­e? két piemonti munkás, kik Toulon­ból Arr—.*•----—. _•___­laszor­szágba, cholerában megbetegedett és egyikök belehalt. Más hírlapok csupán egy munkásról tesznek említést. Kassa, junius 30. Kassa város egészségügyi ta­nácsa és a katonai kórház bizottsága ma délután ülést tartottak, melyen megállapíttattak a cholera ellen teendő szükséges óvintézkedések. A fertőztele­­nítés szigorúan elrendeltetett. A katonai kórház nagy mennyiségű Pistor-féle »antibacteriont« rendelt meg. Színházak. NEMZETI SZÍNHÁZ. Általános bérletszü­net. Kedden, július 1-én: Az országos színészeti ta­noda operai osztályának nyilvános vizsgálata VII szakaszban. Tanár: Passy.Cornet Adél. Rendező: Ujházy Ede, a színpadi gyakorlat tanára. NÉPSZÍNHÁZ. Kedden, július 1-én: Ez évadban utoljára. »Rip van Winkle.« Regényes Ope­rette 3 felvonásban 4 képben. írták Meilhac, Gille és Farnie. Fordították Evva és Fái. Zenéjét szerzette Robert Plangette. FŐVÁROSI SZÍNKÖR. Budán, a Krisztina­városban. Kedden, július 1.-én: »Nap és Hold.« Vig operette 3 felvonásban. írták Vanloo és Leterrier. Fordították Ewa Lajos és Fái J. Béla. Zenéjét szerző Charles Lecocq. A szinlapokat esti kiadásunkban teljesen közöljük. HÍREK. Június 30. — Személyi hírek. Haynald Lajos kalo­csai bíboros érsek ma reggel Kalocsára utazott. — S­z ö g v é n y-M­a r i­c­h László a főrendiház el­nöke tegnap a déli gyorsvonattal a fővárosba érke­zett, és délután visszautazott Székesfehérvárra. — Fraknói Vilmos a magyar tudományos akadé­mia főttkára a nyári szünidőt a krajnai Veldesben fogja tültenn. Kova már a napokban elutazik. —­ K­e-r e t­i Gusztáv a képzőművészeti társulat igazgatója a napokban Párisba utazott. — József főherczegnek a »Tűzoltó közlöny« mai száma ismét egy czikkét hozza. A főherczeg ez­úttal az alcsuthi önk. tűzoltószakasz szolgálati beosz­tásának rendjét ismerteti. — Táncsics Mihály temetése ma ment végbe az elhunytnak bodzafa-utczai lakásáról. A temetés rendkívül impozáns volt, kétségtelenül bizonyítva, hogy Táncsics művei fölötte széles körben voltak el­terjedve, s behatoltak a legalsóbb rétegekig. A halot­tas ház udvara már 5 órakor zsúfolásig megtelt kö­zönséggel, melyben az egyes testületek csak néhány taggal és lobogójukkal vagy küldöttségeikkel voltak képviselve. Ott voltak továbbá: Mocsáry Lajos,Helfy Ignácz, Beksics Gusztáv, Madarász József, Sárközy Aurél stb. A házon kívül olyan na­gy a néptömeg, hogy az egész hodrafantera egyetlen óriási népáradat, s a szomszédos körök folyton csak úgy on­tották a népet. Thaisz Elek főkapitány több rendőr­tisztviselővel és számos lovas és gyalog rendőrrel, maga tapintatosan gondoskodott arról, hogy a közle­kedés meggátolva ne legyen, s a temetés kegyeletét se sértse külső zaj. A rendőrtisztviselőknek nagy segítségükre voltak a Táncsics-bizottság tagjai is. A halottas ház udvarán 6 órakor kezdődött el a szertartás, mely a lehető legegyszerűbben, Tán­csics végakaratának megfelelőleg folyt le. Facsó józsefvárosi káplán beszentelte a holttestet; ez­után a nemzeti színház hatalmas énekkara éne­kelte el az »Oh sírjatok!« kezdetű megható gyász­éneket. Ezután Bokros József, a Táncsics-bizottság buzgó elnöke, mondott emlékbeszédet az elhunyt fö­lött. Ecsetelte önfeláldozó, hasznos működését, haza­fiasságát, soha sem lankadó emberszeretetét — és a mostoha sorsot, mely őt mindezek da­czára érte. Nem panaszolja föl a sok szenve­dést, mert természetes az : ki gondolna a ker­tészre, aki a gyümölcsfát ülteté, midőn gyümölcseit élvezi ? Aztán elmondta, hogy ők, az egyszerű munká­sok mint emlékeztették a közönséget arra, akiről nem feledkezett e­l, csak meg­feledkezett: Táncsicsra s mint lett ennek a figyelmeztetésnek s a hírlapok lelkes támogatása folytán több és több eredménye. Bokros beszéde kimerítően, meghatóan adta elő Tán­csics végső napjait. Ezután az »Aczélhang« dalegy­let zengett el egy gyászéneket, mire elindult rend­kívül hosszú menet. Elül párnákon vitték a Siklós város tölgyfakoszorúját, a Táncsics-bizottság koszo­rúját, aztán következtek a testületek, melyek minde­­nike külön tette le koszorúját a ravatalra: a kovács-, szabó-, asztalos-, borbély- és fodrász, az Osman, Páduai Szent Antal, az általános munkásegylet, több hadas­­tyán egylet stb., rendkívül hosszú sorban, s mind­végig a legpéldásabb rendben. Az egyletek csak a vámnál fordultak vissza, ahol a megindult zápor az óriásivá nőtt közönség egy részét is visszariasztotta. A temetőben Herman Ottó és Farkas Ede tartottak beszédet, az asztalosok énekkara elzengett még egy utolsó búcsúztatót, s a sokat szenvedett agg író ham­vait átadták az örök nyugalomnak. — Táncsics életéből. Táncsics Mihály ha­lála alkalmából lapunk egy barátja a »Pester Zei­tung« 1848. márczius 21-ikén megjelent számából a következő újdonságot közli velünk: »Az ellenzéki kör egyik tagját, Miske György urat igen megtisztelő küldetéssel bízta meg. Ugyanis felkéretett, hogy az ünnepelt népirót, Táncsics urat a »Nádor« szállodá­ban levő lakásából jeles festészünkhöz, Barabás úr­hoz vigye el, ki a kör megbízásából arczképét fogja lerajzolni. Ezen arczkép litographiroztatni fog. A ki-

Next