Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)
1884-09-01 / 720. szám
désüek irányában való jóakaratomról s változatlan királyi kegyelmemről.« Az izraelita hitközség küldöttsége nevében annak vezetője, Steinhardt Jakab üdvözölte a„ királyt. Ő felsége a következőket válaszolta: »Hódolatukat kegyesen fogadom s legyenek meggyőződve, hogy valláskülönbség nélkül az ország minden polgára, kit a hűség és önzetlen hazafias magatartás arra érdemesít, kegyelmemre s kormányom oltalmára mindenkor számíthat.« Békésmegye küldöttsége nevében Beiczey István főispán tartotta az üdvözlő beszédet. Ez alkalommal gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter, mint a magyar kormány képviselője a király közelébe lépett és mindvégig a többi küldöttségek megjelenésénél is a király oldala mellett maradt és a bemutatásokat eszközölte. Beliczey István beszédére ő felsége következőleg válaszolt: »Hűségük s ragaszkodásuk biztosítását kedvesen és köszönettel fogadom. Ismerem Békésmegyének a közügyek s különösen a népoktatás terén kifejtett buzgalmát s azért minden alkalom kedves előttem elismerésemet e felett kifejezhetni, biztosítván Önöket továbbra is királyi kegyelmemről.« Biharmegye és Nagyvárad város küldöttségének vezetője, báró Dőry József főispán ő felségéhez a következő beszédet intézte: »Császári és királyi apostoli felség! Legkegyelmesebb urunk! Bihar vármegye és Nagyárad város közönsége, mely a történelem tanúsága szerint a hazaszeretet és a királyhozi tántorítlatlan hűségben jó és balsors között az ország törvényhatóságai között mindig kitűnt, örömmel ragadja meg a jelen szerencsés alkalmat, hogy felséged előtt megjelenve, ünnepélyesen kifejezze alattvalói hódolatát és szeretetén alapuló legmélyebb tiszteletét, melyben felséged magasztos fejedelmi erényei iránt a birodalom minden népeivel nemes versenyben osztozkodik. Áthatva a fiúi hálaérzettől, melylyel felséged áldás teljes országlása iránt tartozik, azon legforróbb óhajtását nyilvánítja, hogy a királyok királya felséged legdicsőbb uralkodását népei boldogságára a béke védszárnyai alatt az élet legvégső határáig terjeszsze ki. Bihar vármegye és Nagyvárad város hazafias közönségét felséged királyi atyai kegyébe ajánlom.« Mire ő felsége következőleg válaszolt: »Fogadják őszinte köszönetemet e hódolatteljes tisztelgés s az imént nyilvánított forró óhajtásokért. Meg vagyok győződve, hogy Bihar megyét azon előkelő helyen, melyet derék székvárosával együtt az ország törvényhatóságai sorában, hűséges ragaszkodása és önzetlen hazaszeretete által jelenleg elfoglalt— jövőre is mindenkor fogom találni, hazafiasan közreműködve az ország jólétének előmozdítására s ezáltal atyai szivem örömére is, fogadják ismételve köszönetemet itteni megjelenésükért.« Csanádmegye Lonovits József főispán által vezetett küldöttségének a király következőleg válaszolt: »Mondják küldőiknek királyi üdvözletem mellett köszönetemet, hogy ez alkalmat is felhasználták hűségük és hódolatuk nyilvánítására s köszönöm önöknek is, kik e megbízatásban eljárni siettek. Kegyelmem és jóakaró hajlamom megyéjük irányában, mint eddig, úgy ezentúl is változatlan marad.« A hunyadmegyei küldöttség nevében nagyklopotivai Pogány György főispán Ő Felségét a következő beszéddel üdvözölte: »Császári és Apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! A mint bizonyossá lett azon örömhír, miszerint Felséged e szomszédos társtörvényhatóságot látogatásával szerencsélteti, a fényes nevű ős Hunyadmegye közönsége e végre egybehívott közgyűléséből az én vezetésem alatt küldöttséget rendelt, hogy Felséged előtt legmélyebb hódolatatát és őseitől öröklött alattvalói hűségét legteljesebb tisztelettel kifejezzük. Midőn Felséged előtt e hódolati nyilatkozatot legmélyebb alázattal tolmácsolni szerencsés vagyok, kérem az isteni Gondviselést, hogy Felségedet birodalma népeinek boldogítására hosszasan éltesse és áldja meg Felségedet, hogy hazánkat az eddig élvezett békében királyi bölcseségével kormányozhassa. A béke áldása Felséged nagy birodalmában hasznos lehet mindenütt, de talán sehol sem oly szükséges, mint ha Magyarországa keleti részein, hol a Felséged által fentartott külbéke folytán kellőleg megszilárdul a belső béke, fejlődik a tudomány, virágzásnak indul a művészet, emelkedőben van a földművelés, versenyre kel ipar, kereskedelem, és dús forrásokat nyer a közjólét. De bármily kiválóan óhajtjuk hazánkra nézve az oly szükséges békét, ha Felséged uralkodó háza s a birodalom veszélyeztetett érdekei úgy hoznák magukkal, tapasztalni fogja Felséged , hogy Hunyadmegye fiai az alattvalói hűségben, ragaszkodásban, áldozatkészségben a veszélyek között sem engedik magukat felülmúlni. Esedezve hódolatunk legkegyelmesebb elfogadásáért, alattvalói alázattal ajánljuk magunkat és küldőinket Felséged királyi szivének kegyelmébe.« Erre ő Felsége a következőket válaszolta: »Örvendek Magyarország erdélyi részének egyik törvényhatóságát is itt képviselve láthatni, minden alkalommal tanúsított hűt érzelmei nyilvánitására. Kedvesen fogadom ezt, s mondják megbízóiknak, hogy reményem — mint óhajtom — nem esik távol azon idő, midőn alkalmam leend a szép Erdélyt hosszabb időre meglátogatni s küldőiket szülőföldükön is különös kegyelmemről biztosítani.« Krassó-Szörényvármegye küldöttségének vezetője Tabajdy Károly főispán a következő beszéddel üdvözölte Ő felségét: »Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb Urunk ! Krassó-Szörény megye törvényhatósága közönségének küldöttségét van szerencsém Felséged elé vezetni, hogy alattvalói hűségének és hódolatának kifejezést adjon. Felséges Urunk! Az öröklött hűség és hagyományos ragaszkodás azon értelme, mely a magyar nemzetet áthatja s felharsog mindenütt, ahol Felséged hű népei között megjelen, visszhangzik a mi sziveinkben is s a testvéri békében együtt élő nemzetiségek alakáról, bármely nyelvet beszéljenek is, egyetlen hazafias felkiáltás hangzik: éljen a haza, éljen a király! Ez érzelmektől áthatva, esedezünk Felséged előtt, fogadja kegyelmesen törhetlen hűségünk és soha nem múló ragaszkodásunk jelen kifejezését, s kérjük a Mindenhatót, hogy Felségedet uralkodó házával együtt mint boldog napok nagy és dicsőséges uralkodóját, az emberi kor legvégső határáig éltesse!« Ő felsége válasza következőképpen hangzott: »Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről s azért örömmel fogadom az azokból eredő jó kivánatokat, de örömmel különösen azon biztosítást is, hogy azok a testvéri békében együtt élő nemzetiségek alakáról jönnek. Őrizzék ezentúl is e testvéries egyetértést, mely által egymást támogatva ) legbiztosaban elérhetik megyéjük anyagi és szellemi jólétének megszilárditásátt s egyszersmind változatlan kegyelmem fentartását, melylyel ez újonnan egyesült megye előrehaladó rendezését és fejlődését mindenkor különös figyelemmel és rokonszenvvel kisérem.« Temesmegye és Temesvár város küldöttségének vezetője, Ormós Zsigmond temesi főispán ő Felségéhez a következő beszédet intézte: »Császári s apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Felséged legmagasabb látogatásai, hű népei iránti atyai gondoskodásának ugyanannyi örvendetes jelei, mindenkor a hála és öröm érzületeinek kifejezésére ösztönzik alattvalói hü kebleinket, és óhajtott alkalmul szolgálnak arra, hogy Felséged legmagasabb személye és a felséges uralkodó ház iránti tántoríthatlan hűségünknek, alattvalói hű ragaszkodásunknak és szeretetünknek hódolatteljes kifejezést adjunk. Temes vármegye és Temesvár sz. kir. városa törvényhatóságai nevében alázatosan kérjük Felségedet, hogy hüségi hódolatunk kifejezését legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Végre buzgóan kívánjuk, hogy a mindenható Felségedet hü népei boldogságára sokáig éltesse. Éljen a király!« Ő Felsége a következőkép válaszolt: »Ismeretesek előttem Temesmegye és Temesvár városának hü érzelmei s azért mindenkor örömmel látom e két törvényhatóság képviselőit. Fogadják a megbízóik részére is köszönetemet, hogy itteni időzésemet alkalmul vették, hódolatuk nyilvánitására s vigyék megyéjük és szép városuk összes lakosságának királyi üdvözletemet s különös kegyelmem biztosítását.« Torontálmegye küldöttsége vezetőjének, Hertelendy főispánnak üdvözlő beszédére következő volt a királyi válasz: »Örvendve hallottam kiküldetésüket s köszönöm önöknek itteni megjelenésüket és hódolatuk kifejezését. Megyéjük hű ragaszkodása és érzelmei által már régóta kiérdemelte különös kegyelmemet és jóakaró hajlamomat s azért ezuttal is szívesen biztosítom önöket e kegyelmem változatlan fentartásáról, s kérem vigyék megbízóiknak királyi üdvözletemet. «Az Aradmegye küldöttségének vezetője, Tabajdy Károly főispán Ő felségéhez a következő beszédet intézte: »Császári s apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Aradmegye törvényhatósági közönsége nevében jelentünk meg Felséged előtt, hogy alattvalói hódolatunknak kifejezést adjunk. A legmagasabb trón és haza iránti hűség és szeretet a magyar nemzet szivében oly összeforrott, oly azonos fogalommá emelkedett, hogy ez képezi Felséged legmagasabb személye,uralkodó házas a nemzet között a szétválhatlan összetartozás megbonthatlan kapcsát, s az idők folytonos tanúságai, ha lehető, még szilárdabbá erősitik e kapcsot, midőn lelkesedéssel szemléljük, hogy úgy a béke művei, mint jöhető nehéz idők súlyos veszélyei között a haza jóléte, előhaladása felvirágzása fölött Felséged atyai bölcseséged munkál s buzgó gondoskodása áll őrt. Esedezünk, fogadja Felséged kegyesen Aradmegye törvényhatósági közönsége öröklött hűségének s törhetlen ragaszkodásának ezen kifejezését és kérjük a Mindenhatót, hogy Felségedet és uralkodó házát népei javára az emberi kor végső határáig éltesse!« Erre ő felsége a következőket válaszolta: »Midőn az itteni katonai gyakorlatok alkalmából néhány napig Arad megye területén időzöm, különös örömmel találkozom ezen megye képviselőivel s kegyesen fogadom e törvényhatóság közönsége hűségének és ragaszkodásának kifejezését. Köszönő elismerésemet fejezem ki egyszersmind részemről is a megyei lakosságnak, mely, mint hallom, készséggel viseli a jelen katonai összpontositások terheit s mely engem is, mint azt már e napokban tapasztaltam, mindenütt a hit ragaszkodás jeleivel környezett. Fogadják ez érzelmek viszonzásául és a megye összes közönsége számára királyi üdvözletemet.« Arad városi küldöttsége nevében, Salacz polgármester ő felségét a következő beszéddel üdvözölte: »Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Arad sz. kir. város közönsége általunk a legőszintébb örömmel, a hála, a feltétlen hűség s a határtalan ragaszkodás érzetével járul Felséged elé, hogy legmélyebb hódolatát legalázatosabban bemutathassa. Felséges Urunk! Városunk régibb történetének részleteit homály fedi, csak azt tudjuk, hogy Arad volt s megsemmisült. Azonban két évszázadra sem terjedő újabb történetének minden lapja hirdeti, hogy a mit hajdan leromboltak a nehéz idők viharai, felépítették azt Felséged dicső emlékű ősei. Országlásuk alatt lett városunk újból alapítva; atyai gondoskodásuk alatt fejlődött, emelkedett, Felséged bölcs uralkodása alatt pedig elérte a fejlődöttség azon fokát, mely azt hazánk kiválóbb városainak sorába emeli. A magyar igazelmüség mellett tehát a hálában is találja forrását azon tántorithatlan hűség s áldozatkész ragaszkodás, melylyel Arad polgársága mindenkor és minden időben nemzedékről-nemzedékre a felséges uralkodó család s elsősorban annak feje, a király iránt viseltetett. Mi tehát — kik elődeink alattvalói érzületének teljes mérvben örökösei vagyunk — mély alázattal kérjük Felségedet, miszerint hódolatunkat legkegyelmesebben elfogadni s városunkat királyi kegyelmében állandóan megtartani kegyeskedjék, mely kérelmünkhöz azon buzgó fohászt csatoljuk, hogy a Mindenható Felségednek s fenséges családjának életét az emberi kor legszélsőbb határáig terjeszsze.« Erre ő Felsége a következőleg válaszolt: »Kegyesen fogadva hódolatuk nyilvánítását, csak örömemet fejezhetem ki a felett, hogy ismét alkalmam van személyesen meggyőződhetni Arad városa örvendetes fejlődéséről. Ezt elsősorban derék polgársága helyes irányú iparkodásának és munkásságának köszönheti ugyan, de legyenek egyszersmind meggyőződve, hogy ha ezenkívül a körülmények még más tényezők segédkezését is kívánatossá tennék, e tekintetben királyi oltalmamra és pártfogásomra mindenkor számíthatnak, mert őszintén óhajtom, hogy Arad azon kiváló helyet, melyet az ország városai sorában elfoglal, nem csak megtartja, hanem mindinkább megszilárdítsa, áldást kívánva lakosainak, kiknek ismételve köszönetet mondok a körükben tapasztalt szives fogadtatás s hű ragaszkodás tanúsításáért.« Az aradmegyei és városi vöröskeresztegylet küldöttségének vezetője, Tabajdi Károly főispán ő Felségéhez a következő beszédet idézte : »Császári és apostoli királyi Felség. Legkegyelmesebb Urunk! Az aradmegyei és Arad sz. kir. városi vereskeresztegyletek képviseletében ragadtuk meg az alkalmat, hogy Felségedet hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük. Az általános védkötelezettség elve, mely törvényeinkben kifejezésre jutott, lerombolta a válaszfalat, mely valaha a nemzet és a hadsereg között létezett, — fiaink, testvéreink állanak a hadsereg soraiban őrt, a legmagasabb trón és haza biztonsága felett s minden seb, mely a hadseregen üttetik, a mi szivünkön is átsajog, s a hadsereg veszedelme, diadala, dicsősége a mi veszedelmünk, diadalunk, dicsőségünk is! — Felséges Urunk ! a Felséged és felséges királynénk legmagasabb védelme alatt álló vöröskereszt-egylet emberbaráti és hazafias feladatául tűzvén ki, a béke áldásos éveiben gyűjteni össze a háború sebeit enyhítő eszközöket, mi is kik e magasztos eszme szolgálatában szerény munkásai vagyunk a nagyfontosságu ügynek megjelentünk Felséged előtt és esedezünk : fogadja kegyelmesen hódolatunk s alattvalói ragaszkodásunk, szeretetünk ezen kifejezését s kérjük a mindenhatót, hogy Felségedet S Felségen kitölt mint egyszersmind vöröskereszt-egyletünk legmagasabb védnökeit, felséges családjával együtt, boldogságban és dicsőségben népei javára az emberi kor végső határáig éltesse.« Ő Felsége következőképen válaszolt: »Éber figyelemmel és különös rokonszenvvel kisérem az oly annyira fontos és jótékony véres kereszt-egylet működését, s azért csak örömmel fejezhetem ki megelégedésemet ezen egyletnek az országban s e vidéken is mindinkább növekedő fejlődése felett. Folytassák kérem, ezentúl is e jótékony emberbaráti törekvést, a szerencsétlenek áldás kivánatai s védnöki támogatásom mindenkor kisérni fogják tevékenységüket.« Az aradmegyei vöröskereszt-egylet választmánya tisztelgő küldöttségének névsora: Tabajdi Károly főispán m. elnök, Almásy Józsefné, Bodnár Gáborné, Bohus Istvánná, báró Bánhidy Antalné, Czárán Antalné, Friebeisz Miklósné, özv. Purghy Jánosné, Kernthal Adolfné, Scheider Mária, Haas Sándorné, Tagányi Istvánná, Salacz Gyuláné, Tabajdy Károlyné, Urbán Ivánná, Alma József, dr. Bánhidy Albert, Bélés Vazul esperes, Bohus Zsigmond, Czárán Antal, Dániel Gergely, Friebeisz Miklós, Jáhn Vilmos, Ionescu Lázár, dr. Iszekutz Károly, Kriván Lajos, Magyary Alajos apát, dr. Matasovszky Nándor, Monty Alajos, Ormós Péter, Purgly János, Szabados József kanonok, Szatmáry Gyula, Szuda György, Urban Iván, Vásárhelyi Béla, Vásárhelyi László, Vég Aurel és Salacz Gyula. Az aradvárosi vöröskereszt-egylet választmánya tisztelgő küldöttségének névsora: Haas Sándorné elnöknő, ifj. Gutsjahr Mihályné, Leopold Rezsőné, Mittelmann Bódogné, Tiszty Lajosné, Vizer Péterné, Salacz Gyuláné, Salacz Gyula elnök, Juszitorcs Kálmán alelnök, Nikodem János gazda, dr. Darányi János, Haas Sándor, dr. Kapdebó János, dr. Leitner Ernő, dr. Weisz Sándor, Mittelmann Bódog és Tedeszky Viktor választmányi tagok. A nők valamennyien fekete selyemruhában voltak, fejükön aranypaszománttal szegélyezett, nagyon jól álló magyaros fejkötővel. Az ügyvédi kamara küldöttsége nevében Haas Sándor aradi ügyvéd üdvözölte a királyt. Erre ő Felsége következőleg válaszolt: »Szívesen fogadom hódoló tisztelgésüket s elismerésemre — legyenek meggyőződve — mindenkor számíthatnak, ha e jeles testület, mint a jog és igazságszolgáltatás fontos tényezője, nemes hivatását kartársai, nemkülönben mint a népesség érdekeit szem előtt tartva, buzgóan nemes irányban teljesiti.« Az aradi közjegyzői kamara küldöttsége nevében, melynek tagjai voltak: Kormay Károly aradi, Kénesy Sándor József dévai, Védel Károly b.-gyulai, Omaszta Gyula b.-csabai, Török Árpád világosi, Kripp József rétkai, Horvát Károly orosházai, Bernád Miklós hátszegi és Folgovits Sándor nagyenyedi kir közjegyzők. Bonis Döme aradi kir. közjegyző üdvözölte ő felségét. Erre a felsége igy válaszolt: »Kegyesen fogadom hódoló tisztelgésüket s őszintén kívánom, hogy a közjegyzői intézmény Magyarországban is mindinkább szilárdabb alapot nyerjen s ezáltal a kar egyes tagjai is érdemszerinti jólétnek és megelégedésnek örvendjenek.« A kereskedelmi kamara küldöttsége nevében, a kamara elnöke, Grünwald Ferencz tartotta az üdvözlő beszédet. Erre ő felsége a következőleg felelt: »Köszönettel fogadva hódolatukat s jó kivánataikat, szívesen viszonozom ezeket azon óhajtással, hogy a kereskedelem s ipar mely e kerületben és különösen annak székhelyén már is oly örvendetesen fejlődött, az általuk képviselt osztályok s közvetve az egész ország javára és gazdagítására tovább is viruljon.« A küldöttség majd mindegyik tagját Ő Felsége hosszabb megszólítással tüntette ki, a többieket pedig hol nyájas megjegyzéssel, hol kérdéssel illette. Ezután a törvényszék tagjainak fogadtatása következett végül valamennyi államtisztviselő küldöttsége, üdvözlő beszéd és királyi válasz mellőzésével tisztelgett; e fogadtatás hosszabb ideig tartott, mert Ő felsége a közigazgatás majd minden ága felöl tudakozódott, különösen figyelemre méltatva a távirdahivatal főnökét, kinél a most mutatkozó forgalom iránt kérdezősködött, egyszersmind tudakozódva, valljon áll-e rendelkezésére elegendő kisegítő erő. A király által történt fogadtatás után majdnem valamennyi küldöttség József főherczegnél és gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszternél tisztelgett. Arad, aug. 31. Ő Felsége a mai délutáni nyilvános intézetek látogatásának, a vidék egyik legnagyobb ipartelepének és a lövölde megtekintésének szentelte. 13 órakor ugyanis ő felsége Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter kíséretében, ki a kocsiban a király baloldalán foglalt helyet, az új és a korszerű követelményeknek teljesen megfelelőleg berendezett megyei kórházhoz hajtatott, a második kocsiban Mendel báró főhadsegéd és Popp báró által, a harmadik kocsiban pedig a reke if ausi miniszteri tanácsos és a király szárnysegéde által követve. A kórházban őfelségét Matavovszky honvédtörzsorvos, ki egyszersmind a kórház primáriusa is, fogadta. A király majd minden betegosztályt megtekintett és csaknem minden beteghez, különösen az itt fekvő honvédekhez kérdést intézett. Ő Felsége a tapasztalt tisztaság, gyakorlati berendezés, nevezetesen pedig a kitűnő szellőztetés fölött igen dicsérőleg nyilatkozott. Innen ő Felsége a Neumann testvérek nagyszerű gyári telepének megtekintésére indult. A gyárépület félórányira fekszik a várostól. Az épület előtt ezerre menő tömeg gyűlt össze, bámulva a gyönyörű díszítést és feszülten várva a király megérkeztét, hogy egetrázó éljenkiáltással üdvözölje. A király kocsija a terjedelmes épület hoszszú homlokzata előtt elhaladt, diadalíven keresztül, melynek első két oszlopát 2 óriási, több emeletnyi magasságú telt lisztes zsákokból összerakott pyramis képezte, míg az utolsó két oszlopa egymás fölé helyezet szeszhordókból volt alakítva. Az összeköttetés fellobogózott szeszhordókkal valt előállítva, az egész zászlókkal gazdagon körülvéve és dús lombfüzérekkel díszítve. Épp oly gazdagon volt a gyárépület főbejárása díszítve, mely előtt a gyár öt tulajdonosa, élükön a czég seniorja, Eduárd, mellette Neuman Adolf, Dániel és Sámuel várták ő felségét. Az első kocsiból Tabajdy főispán és Sa-lacz polgármester szállottak ki, a másodikból, szűnni nem akaró ilyen hangoztatás között, ő felsége és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter. — Tabajdy főispán orvokolta a Timimant) orrta tibrinit ,kiknek vezetése alatt most ő felsége az udvaron keresztül a szeszgyárba ment, mely 1882. óta egészen ujonnan,teljesen vasból lett construálva és a technikai tudományok legújabb vívmányai segítségével a tökély magas fokán áll. A királyt észrevehetőleg kellemesen lepte meg, a mikor a gyár óriási terjedelmét áttekintette s a jelen voltak általános meglepetésére nem szűnt meg minden részletről érdekkel tudakozódni. Lépcsőn fel, lépcsőn lehaladva, a király megtekintette a gőzerjedő kamarákat, a keverék lehűtőket, a szárító padlásokat és feljutott a vastetőzet alatt lévő rakodó helyiségekbe, ahol az elevátorok működnek. Itt ő Felsége azt kérdezte, hogy van-e még valami megnézni való ? Amire Neumann Ede megjegyzi: Igen is Felsége, most következik a tulajdonképeni szeszgyár, tudniillik az a hely, a hol a tiszta szesz leeresztetik. »Valóban — jegyzé meg a király mosolyogva — nagy gyár ez« , és daczára a nagy hőségnek több perczig nézte a szesz lefolyását. Ismételten felemlítette ő Felsége, hogy nagyon helyénvalónak látja, miszerint az egész gyár vasszerkezetű, így kellene minden gyárat berendezni. Azután a király áthaladt a gyártelep udvarán, ahol az erkélyen álló hölgyek üdvözléseit barátságosan viszonozta, és bement a 4500 ökröt befogadó, némileg alacsony istállókba, ahol huzamosabb ideig maradt és a hizóállatok fajtabeliségéről tudakozódott. Ennek utána 20—30 hatalmas ökröt kibocsátottak az elzárt udvarrészre, amelyek, mintha betanítva lettek volna, egymással viaskodni kezdtek. A király megkérdezte, hogy e hizómarhákat hová szállítják, a mire a ház főnöke, Neumann felelé: »Bécsbe, — de előbb azonban Pozsonyba.« A király erre megjegyzé: »Igaz, biza!« Azután a nagy gőzmalom helyiségét tekintette meg ő Felsége, felment egészen a lisztrostákig, s miután ily módon teljes 45 perczet töltött a nagy ipar körében, a lövöldébe hajtatott. A város itt valóságos ünnepet tartott, Arad szine-java ott volt. A lövészegylet nevében a királyt az elnök, báró Simonyi Lajos üdvözölte és kérte, hogy tegyen ő Felsége is egy lövést. A király azonban megjegyzé, hogy ő nem czéllövő és nem is jártas azzal a fegyverrel, melyet itt használni kellene, kezdjék meg mások a czélbalövést. József főherczeg is, aki itt várta be a királyt, kijelentette, hogy ő se szokott czéltáblára lőni. Erre Kövér Gábor főlövészmester és Greiner lövészmester megadták a jelt és kezdetét vette a versenylövés az ő Felsége által ajándékozott díjakért. Egy pár percz múlva azonban a király mégis felvett egy rövid puskát és a lövészek éljenzése mellett sikerült lövést tett. Miután ő Felsége tíz perczig nézte a czélba lövést, távozott és a közönség között áthaladva, a nagykerten gyalog tért vissza a városházba. Az 59 terítékű udvari ebéd 6 órakor tartatott meg. A király jobb oldalán ültek: József főherczeg, Pável püspök, gr. Khuen Antal, Erős Sándor; baloldalán: gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter, báró Nyáry főudvarmester, Noga 11 czimz. püspök, báró Ambrózy Gyula, továbbá báró Simonyi Lajos, Beliczay főispán, Jankovics Pál alispán, Zsilinszky orsz. képviselő, Dőry főispán, báró Bémer kanonok, Szlávy Olivér orsz. képviselő, Lonovits főispán, Mesko alispán, Blaskovits Alfréd földbirtokos, báró Wasmer országgyűlési képviselő , báró Bornemisza Tivadar, gróf Khuen Géza, báró Jósika Lajos, Demsus an vikárius, Széll Kálmán esperes, Szél földbirtokos, Palkucsevni földbirtokos, Zaricsai főerdész, Beöthy alispán, báró Ambrózy Béla, Dobó kanonok, Örményi Pál, Damasciu János, Hertelendy főispán , a 11 fán alispán, gr. Karácsonyi Aladár, báró Gerliczy Ferencz, Rónay Jenő, Várady Mihály, Dániel Pál orsz. képviselő, Török polgármester, Telbisz főjegyző, Jorgovics archimandrita, Sál polgármester, Ritoók Zsigmond és a királyi kiséret. A menti következőkből állott : Potage k l’imperiale ; Poté de foies gras á la gelée; Piéce et cote de boeuf; Salmis de perdreaux k l’italienne; Dindons retis; Saladé; Compats; Celeris pe France k la poulete; Parfait aux Oranges; Frontage mêlé; Glaces aux ananas et au chocolat; Dessert. A nagyváradi Hamza czigányzenekara az ebéd folyama alatt a következő darabokat játszotta: 1. az »Euryanthe« czímű opera nyitányát Webertől, 2. magyar népdalokat, 3. »Lilly« operett keringőjét Bánffytól, 4. magyar népdalokat, 5. csárdás, 6. »Rózsa« tipegőt Ellenbogen A.-tól, 7. magyar népdalokat. Az udvari ebéd után ő Felsége hosszabb ideig cercet tartott. Este az egész város ismét ünnepélyesen ki volt világítva és még szebben és pazarabb fénynyel mint tegnap; a városház előtt a tüzérség színes lampionokkal elvonult. Arad, aug. 31. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter holnap Pécskára megy, hogy az ottani állami uradalmakat megvizsgálja. Táviratok: Belgrád, aug. 31. A villásreggeli után Károly király a diplomatiai testület tagjait és a főrangú tisztviselőket fogadta, mire a várban sétakocsizást tett. Milán király Károly királyt a 6-ik gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. A díszszemle alkalmával a román király ezrede élén vonult el Milán király előtt. Este díszebéd, utána udvari bál lesz. A polgárság díszes fáklyásmenetet rendez. A város fényesen ki van világítva. raris, aug. 01. a naucziai vámhivatalnokok elhagyták Cantont. Hivatalos felhívás tétetett közzé, mely díjat tűz ki a francziák fejére. Hong-Kongba a franczia kereskedelmi hajók védelmére egy franczia hadihajó érkezett. Hága, aug. 31. A kormány törvényjavaslatot terjesztett a kamara elé, az alkotmány 198. czikke módosítása czéljából, mely czikk azt határozza el, hogy a régensség tartama alatt a trónörökösödés szabályai nem változtathatók meg. Brüssel, aug. 31. A szabadelvűek mai gyűlésén 90.000 ember vett részt. A gyűlés három óra hoszszáig tartott és a királyhoz feliratot intézett, melyet küldöttség vitt a királyi palotába. Rendzavarás nem fordult elő. Róma, aug. 31. A katholikus hírlapok holnap a pápának az összes katholikus főpapsághoz intézett encyclicáját fogják közölni, mely az olvasó-ájtatosságra vonatkozólag múlt évben kibocsátott encyclicára emlékeztetve, fokozott ájtatosságra buzdít, hogy az egyház győzelme biztosittassék és Olaszország a cholerától megóvassék. Róma, aug. 31. A »Stefani« ügynökség jelenti: Némely olasz hírlap által közölt azon hír, hogy Nigra leköszönt, vagy hogy Nigra és Mancini külügyminiszter közt viszály tört ki, teljesen alaptalan. Zágráb, aug. 31. A horvát tartománygyűlés ünnepélyes berekesztése. A délelőtt 10 órakor megnyitott ülésben Mihalovics átnyújtotta a Horvát elnöknek a királyi leiratot, melyet a ház tagjai állva hallgattak meg. A leirat igy hangzik: Mi I. Ferencz József Isten kegyelméből Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Dalmatia apostoli királya. Kedvelt hívem! Miután Horvátország, Szlavónia és Dalmatia királyságok 1881. augusztus 28-ról kelt leirattal ugyanazon év szeptember 27-re egybehívott tartománygyűlésének három évi törvényhozási időszaka az 1870.11. tcz. 2. szakasza értelmében végére jár, atartománygyűlés berekesztésére és föloszlatására vonatkozó leiratunkat ezennel átküldjük és felhatalmazzuk önt, hogy ezen királyi leiratunkat a tartomángyülés 1884. augusztus 31-iki ülésében fölolvashassa és magát a tartománygyűlést föloszlatottnak nyilvánítsa. Egyszersmind utasítom önt, hogy a jövő tartománygyűlésre a választásokat a törvény értelmében tűzze ki és azon határnapra nézve, melyen az uj tartománygyűlés összeülhet, a megfelelő indítványt elénk terjesze. Bécs, 1884. augusztus 22-én. I. Ferencz József m. p.,*Bedekovics Kálmán m. p., Khuen-Héderváry gróf bán, m. p. A király leiratának fölolvasása után Zsivkovics püspök vezetése alatt tizenkét tagú küldöttség ment a báni palotába a bánért, ki megjelenvén, a képviselők élénk kiáltásai közt a következő királyi leiratot olvasta föl: »Mi I. Ferencz József isten kegyelméből Ausztria császárja, Csehország királya stb . Magyarország Horvátország, Szlavónia és Dalmátia apostoli királya. A horvát-szlavon és dalmát egyesült királyságok egybegyült főrendjei és képviselőinek királyi üdvözletünket. Nemes, méltóságos stb urak! Az 1881. aug. 28-áról kelt leiratunkban, melylyel a horvát-szlavon és dalmát egyesült királyságoknak 1881. szept. 27-re összehívott tartománygyűlését megnyitottuk és a horvát-szlavon végvidéknek Horvátországgal és Szlavóniával és ekként a magyar korona tartományaival történt egyesitését híveinkkel tudattuk, kiemeltük, hogy azzal híveink rég táplált óhaját teljesítettük és az ország közállapotainak üdvösebb fejlesztése iránt a föltételeket megalkottuk. Teljes joggal remélhettük tehát, hogy híveink heles körültekintéssel és eszélyes mérsékléssel mindenha oda fognak törekedni, hogy királyi jóindulatunk emek újabb bizonyítékát atyai szándékunk értelmében és Horvátország és Szlavónia szeretett királyságaink valóban áldásos hasznára érvényesítsék. (Élénk zsivnó kiáltások.) A horvát-szlavón végvidék egyesítésére vonatkozó rendeleteink beczikkelyezése által önök kedvelt híveink, megfeleltek atyai szándékunknak és ezen intézkedésnek üdvös következménye az volt, hogy a végvidék képviselve lett a Horvátország, Szlavónia és Dalmátia egyesült királyságok tartománygyűlésén és azt megelőzőleg amott a királyi biztosság működése is megszüntettetett. Horvátország és Szlavónia királyságaink történetében fölöttébb fontos ezen események atyai szívünk nagy örömére egységes eljárásnak vetette meg alapját az említett királyságok egész területén, úgy a törvényhozásra, mint a törvények végrehajtására nézve, mely alapon az ország és a végvidék egyesítésének még útjában álló minden akadály alkotmányos úton elhárítható lesz. (Élénk zsivó-kiáltások.) Önök, kedvelt híveink utóbbi időben tényleg dicséretreméltó buzgósággal és kitartással hatottak közre azon törvények megalkotásában, melyek a kitűzött czél elérésére irányulván, az egyesült tartományok igazságszolgáltatásának fejlesztésére üdvös hatással lesznek. Az ország két részének összeolvasztására a pálya megnyittatván, most csak az van még hátra, hogy ezen királyságok további történelmi fejlődésének megfelelő törvények segélyével az ország közügyei akként intéztessenek el, hogy a volt végvidék lakosai egész teljességében élvezzék az alkotmányos élet jótéteményeit és hogy az egész ország is erőt és új alkalmat nyerjen az oly hosszú időn át elválasztott tartományok egyesítésének tényéből a haladás és a jólét fokozására. (Viharos zsiókiáltások.) Mivel a tartománygyűlés három évi törvényhozási időszaka végére jár, reméljük, hogy Isten kegyelmével és híveink támogatásával sikeresen megkezdett munka, a jövő tartománygyűlés alkotmányos közreműködésével horvát, szlavón és dalmát szeretett királyságaink üdvére és hasznára fog befejeztetni. Ezzel Horvátország, Szlavónia és Dalmátia egyesült királyságok tartománygyűlésének üléseit berekesztjük , magát a tartománygyűlést pedig feloszlottnak nyilvánítjuk. Különben maradtunk stb. Bécs?