Nemzet, 1884. október (3. évfolyam, 749-779. szám)
1884-10-09 / 757. szám
Szerkesztőség: Farencziek-íere, Athenaeum-óp uist, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK Úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás: 757. (279) szám. Budapest, 1884. Csütörtök, október 9. KIADÓ-HIVATAIl, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................... 2 frt 3 hónapra ................. 6 » 6 hónapra ................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 4 kr. Hl. évf folyam. Budapest, október 8. Jó lesz a közjogi terminológiára ezután jobban vigyázni, mint vigyáztunk eddig. Horvátország sokat köszön annak, hogy e terminológiát a magyar közjog elhanyagolta. Egész mai közjogát ebkép szerezte meg. Horvátország, még a régi sem volt soha regnum, annál kevésbbé volt az a mai Horvátország és Szlavónia. A királysághoz egészen más attribútumok fűződnek, mint valaha Horvátország birt, melynek mi állami jellege sem volt soha. A magyar közjog mégis folyton per »regnum«, sőt per »társország« tradálja Horvátországot. Nem gondolták meg, hogy a »társország« elnevezésben benne van a foederalismus. Az egyenlő jogalapon kötött szövetség bizonyos czélra. Ily értelmet soha sem tulajdonítottak ugyan a társország kifejezésének sem Dráván innét, sem Dráván túl, de kisebb mérvekben szakadatlanul folyt a »jogtalan elsajátítás.« Most az állampolgárság czíme alatt készül becsempésződni közjogunkba egy új kifejezés, mely, ha idején útját nem állják, conventionálissá lehet és a magyar állameszmén rést törhet, hogy ott győzelmesen vonuljon be a horvát állameszme. Kumicsicsnak, a »Hravatska Vila« szerkesztőjének verificatiója alkalmából merült fel az eset. Horvát állampolgárságról, illetőleg honosságról volt szó, akik Kumicsics választását meg akarták semmisíteni, azt hozták fel, hogy ez nem horvát állampolgár, sőt nem is horvát honos. A verificatióba mi nem szólunk bele. Nem a mi ügyünk.«A tartománygyűlés többsége bizonyára törvényesen és méltányosan jár el. De ahhoz igen is közünk van, hogy horvát állampolgárságról beszélnek, holott már Kálmán király megmondta: boszorkányokról, melyek nincsenek, említés se tétessék. Horvát állampolgárság sincs. Ha volna, úgy horvát állam is léteznék, mert a két fogalom correlativ. Az állampolgárság termetes következménye az államnak. Ahol van állam, ott vannak ez államinak polgárai is. S ahol állampolgárok vannak, ott nem hiányozhatik az állam sem. Magyar állampolgárság van, mert van magyar állam. Osztrák állampolgárság is van, mert osztrák állam szintén létezik. De cseh állampolgárság épp oly kevéssé létezik, mint galicziai, vagy bukovinai. Valamint a közös állampolgárság is hibás volna közjogilag, mert nincs közös állam. Ausztria-Magyarország nem Reich, nem egységes állam, hanem két egyenjogú és egyenlő attributumú állam szövetsége. Ha horvát állampolgárság volna, ez trializmust jelentene a monarchiában. Jelentené azt, hogy még egy egyenjogú állam létezik a monarchia határai között és ez a horvát. Trialismusra pedig még nem jutottunk; valószínű, hogy nem is jutunk soha. Ellenkező esetben a trialismus maga után vonná a quadrialismust, sőt a foederalismusnak egészen új alakját, ami, monarchicus formák közt, szinte képzelhetlen. Zsivkovics, Hinkovicscsal polemizálva, figyelmeztette is ezt, hogy horvát állampolgárság nincs s hogy a »magyar-horvát állampolgár« kifejezés egyenértékű a »magyar állampolgár« kifejezéssel. Mi azonban még az ily synonimák használását is megengedhetlennek tartjuk. Magyar-horvát állampolgárság sincs, hanem kizárólag csak magyar állampolgárság. Mert a magyar-horvát állampolgárságnak a magyar-horvát állam felelne meg. Magyarország ez esetben »magyar-horvát« királyság lenne. A honpolgárság egy a Dráván túl és Dráván innét: magyar állampolgárság. A horvát bán nem adhat egyebet, mint ami létezik, t. i. a magyar állampolgárságot, mert horvát állampolgárság nem létezik, azt tehát lehetetlen adományozni. Ez a helyes közjogi alap. Ez a modern közjog, mely megcáfolja a régi közjogot egész rossz és tág terminológiájával együtt. De vigyázni kell, nehogy a helytelen kifejezések gyakorlati használatban maradjanak. A hamis pénz megrontja az igaznak hitelét is, ha akkor ki nem zárjuk a forgalomból, mikor még felismerhető. Bizonyos elkopási stádiumon túl a hamis pénzt nagyon nehéz megkülönböztetni az igaztól. Az újdonatúj gyártmányt tehát azonnal el kell koboznunk. Különben meg fog történni, hogy eleintén csak Horvátországban fog az forogni , de miután ott már sok kéz érintése következtében eléggé megviselt lesz és eléggé réginek fog látszani, a horvátok átküldik a Dráván hozzánk. És akkor talán már mi sem ismerjük fel, valamint a régi »társország«, »regnum« stb. kifejezéseken senki sem botránkozott meg a múltban s nem botránkozik meg a jelenben. A szavakra és titulusokra mi nem nagy súlyt helyezünk. Bármily neve van valamely tartománynak, hihatják bár királyságnak, császárságnak, vagy akár a nagy mogul birodalmának, tartomány marad az, ha csak tartományi attribútumai vannak. Magyarország is regnum independens volt a régi jó időkben, fájdalom azonban csak az articulusokban , míg most önálló státus a gyakorlatban. Horvátország közjogi helyezetét sem változtathatná meg nyomban egy helytelen kifejezés, vagy bitorolt czim. De nem szabad feledni, hogy horvát testvéreink szeretnek mindenből jogczimeket faragni. A szélsők pedig egyebet sem tesznek, mint állandóan demonstrálják Horvátország függetlenségét. A horvát állampolgárságból tehát nem szabad jogcímet faragni engednünk. S ezt úgy gátoljuk meg, ha a jogtalan kifejezés ellen mindjárt tiltakozunk. De sokkal erélyesebben és határozottabban, mint tette Zsivkovics báró, aki egyébiránt nyilatkozatáért elismerést érdemel. T. i. minden synonima kizárásával. B. Gr. BELPOLE. Budapest, okt. 8. (Az osztrák marhabeviteli tilaom.) A magyar kereskedelmi minisztérium Bruckból Kim a főállatorvostól távirati uton azt a jelentést kapta, hogy mind a vesztegzár alá vett 134 db hizómarhát az osztrák kormány által kiküldött, a bécsi állatgyógyintézet igazgatója, dr. Müller jelenlétében megvizsgálta és azokat teljesen egészségeseknek találta, a tegnap kidőlt állat hulláját kiásatta, azt pontos vizsgálat alá vette s constatálta, hogy azon a marhavésznek semmi nyoma sem vehető észre. A szóban forgó marhaszállitmány zöme Brassóból jött , a tegnap kidőlt darab egyik marosvásárhelyi hizlalóból való, a többi szintén onnan származott állat azonban teljesen egészséges. — A kereskedelmi miniszter az osztrák kormányt távirati után a vizsgálat ez eredményéről azonnal tudatta és ez alkalommal is még egyszer hangsúlyozta, hogy Magyarország egész területén egyetlen egy marhavész eset sem fordult elő. — Az osztrák belügyminisztertől, ki minden látszat szerint előbb Bruckból saját közegének jelentését bevárta, csak este felé érzett — nem tudjuk a magyar kormány nyilatkozata vagy pedig az osztrák állategészségügyi közeg jelentése következtében — a magyar kereskedelmi minisztériumba az a jelentés, hogy a »Wiener Zeitung«-nak holnapi számában megjelenendő hirdetéssel az alsóausztriai, valamint a morvaországi helytartóság rendeletei, vonatkozólag a Pozsony megyéből szintúgy az Erdélyből szállítandó marhákra, hatályon kívül helyeztetnek,miután a Bruckban megejtett hivatalos vizsgálat nyomán kiderült, hogy a marhavésznek ott semmi nyoma sem volt. Ennélfogva a magyarországi marhaszállítmányok ismét akadálytalanul mehetnek osztrák területre. Mint Bécsből távírják, már a »Wiener Abendpost« írja, hogy a Bruckban (Lajtha mellett) gyanús tünetek mellett elhullott marha kiásatása és bonczolása világosan bebizonyította, hogy marhavészről szó sem lehet és a vésznek legkisebb gyanúja is ki van zárva. Ennélfogva mindazon intézkedések, melyek a marhavész behurczoltatásának veszélye miatt rendeltettek el, tárgytalanokká váltak és azonnal hatályon kivül helyeztettek. Budapest, okt. 8. (Felirati bizottság.) A képviselőház válaszfelirati bizottsága ma d. u. 6 órakor értekezletet tartott Tisza Lajos gr. elnöklete alatt, a válaszfelirat szövegének megállapítása tárgyában. Az értekezleten a kormány részéről Tisza miniszterelnök és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter voltak jelen. Budapest, okt. 8. (A »Magyar Igazságügy« támadása és az ellenzéki lapok.) Egy jogtudományi folyóirat, a »Magyar Igazságügy« legújabb számában éles támadást intézett Pauler Tivadar igazságügyminiszter ellen. Ez alkalmat az ellenzéki lapok,s különösen a»Pesti Napló«,arra használták fel, hogy a támadásért Csemegi Károly, Kozma Sándor és Manoilovich Emil urakat teszik felelőssé s mint furcsa jelenségre utalt, hogy a bíróság és ügyészsége kiváló férfiai háborút viselnek az igazságügyminiszter ellen. Csemegi Károly legfőbb ítélőszéki tanácselnök és Manoilovich Emil curiai bíró urak (Kozma Sándor főügyész távol van) felkértek minket annak kijelentésére, hogy ők ama támadó czikkre semmi módon be nem folytak, s azon körülmény, hogy nevük ama folyóirat czimlapján meg van nevezve,csakis annyit jelent, amennyit a »támogatás« szó kifejez. Iparkodnak t. i. egy magyar jogi szaklapot a tudomány színvonalán tartani s ezeiből abban koronként tanulmányokat közölnek. De a folyóirat szerkesztésére, vagy éppen polémiáira nem folynak be. Mindezért, valamint a folyóirat egész magatartásáért egyedül annak szerkesztőjét illeti a felelősség. Budapest, okt. 8. (A magyar kőolajipar fejlődése és a vasúti díjszabások.) Bécsi lapok e napokban sajnálattal említették, hogy a magyar királyi államvasutak a gácsországi kőolaj után fennállott kivételes díjszabást felmondották, illetőleg a gácsországi kőolajnak Magyarországba való bevitelére ezentúl csak az ezen czikk után fennálló rendes tételeket engedélyezik. Értesülésünk szerint a gácsországi kőolajnak magyar részről adott kedvezmények annak idején — amidőn Magyarországban, eltekintve a csekély jelentőségű brassói kőolajfinomítóktól, kőolajipar még nem létezett — tisztán a magyarországi kőolajfogyasztók érdekében adattak, melyek magától elesett, a midőn a fiumei és legújabb időben a budapesti nagy kőolajfinomítók létesültek. E mellett még figyelembe volt veendő azon pénzügyi szempontból nagyon is nyomós körülmény, hogy a belföldön gyártott kőolaj métermázsánkint 6 frt 50 kr. fogyási adót fizet, mely tisztán a magyar kincstár javára esik, míg a Gácsországból behozott kőolaj még vámot sem fizet. Ennélfogva a jelenlegi körülmények között csakis saját érdekeink rovására lehetne a gácsországi kőolajnak különös szállítási kedvezményeket adni, és vasutaink részéről csakis a saját kőolajfinomító iparunknak szolgáló nyers kőolajnak behozatala segítendő elő, mely czikk után tudomásunk szerint a román-magyar forgalomnak a legmesszebb menő szállítási kedvezmények nyujtottak is. Budapest, okt. 8. (Uj község) A Jásznagykunszolnok megye tiszai alsó járásában levő, s ezideig közigazgatási tekintetben Csépa községhez tartozott Szelevény puszta lakosai kérelmére a belügyminiszter megengedte, hogy ezen puszta, Szelevény névvel, és nagyközségi szervezettel önálló községgé alakulhasson. Budapest, okt. 8. (A választások ellen beadott kérvények.) A képviselőház I. bíráló bizottsága ma délelőtt tartott alakuló ülésén elhatározta, hogy legközelebbi ülését f. hó 13-án délután 4 órakor tartja, amikor mindenekelőtt meg fogja vizsgálni, hogy a hozzá utasított kérvények a házszabályok 79. §-ában előírt külkellékeknek mennyiben felelnek meg s azon kérvényeket illetőleg, melyek az előírt kellékeknek megfelelnek, ugyanakkor a tárgyalás sorrendjét és napját is ki fogja tűzni. Előadókká választottak: a Chorin Ferencz és Ventritz Zsigmond b. választása ellen beadott kérvényekre nézve: Darányi Ignácz, — az Imre Aurél választása elleni kérvényre: Engelmájer József— és a Haller Rezső választása ellen benyújtott kérvényre vonatkozólag: Antal Gyula. Budapest, okt. 8.(Adóvégrehajtók vizsgája.) Az állami végrehajtók által leteendő vizsga tárgyában a pénzügyminiszter következőkép intézkedett : A szakvizsga szóbeli és írásbeli. A szóbeli vizsga tárgyát képezi: a) a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t. sz., b) a magyar kir. adófelügyelők működési köre iránt 1883. évi 73.662. sz. a. kiadott »Utasítás« és ennek A) B) C) D) és E) betűk alatti mellékletei; c) az adóhivatalok szolgálatára vonatkozó utasítások és szabályrendeletek gyűjteménye XII. fejezetének azon részei, melyek nem kizárólag adóhivatali, hanem általános szolgálati viszonyokra vonatkoznak, végre d) a pénzügyminisztérium ügykörére vonatkozó szolgálati szabályok, több pontjaikban. Az írásbeli vizsgálat tárgyát a végrehajtási eljárás folyamán kiállítandó jegyzőkönyvek, értesítések, felhívások és jelentések szerkesztése képezi. Makó, okt. 7. [Ered. tud.] (Csanádmegye közgyűlése.) A megyei bizottság mai ülésén a beléptekor éljenzéssel fogadott Lonovics József főispán mindenekelőtt bejelenti, hogy a megye küldöttsége ő felsége által Aradon kegyesen fogadtatván, biztositá a megyét további kegyeiről. Ő felsége válaszát a megye jegyzőkönyvbe igtattatni rendelte. — Ezután főispán bejelentő Sántha Sándor kir. tanácsos, e megyének hosszú éveken át volt alispánja, és Bódy Antal volt makói prépost, a bizottság tagjai elhunytak Glatz Antal megyei bizottsági tag ezután interpellálja Meskó Sándor alispánt, hogy a lefolyt képviselőválasztási mozgalmak idejében, daczára hogy a végrehajtások megyeszerte beszüntetettek, Dombiratoson függetlenségi párthoz tartozó választók ellen az adóbehajtási eljárás a legszigorúbban alkalmaztatott, míg a kormánypárthoz tartozó választók megkíméltettek és kér ez ügyben vizsgálatot. — Meskó Sándor alispán kijelenti, hogy 1. év május és június havában meg volt ugyan szüntetve az adóbehajtás, de a kincstári telepítvényes községekben azon örökváltsági hátralékokkal szemben, kiknél a kincstár érdekei fenyegetve voltak, a végrehajtási eljárást meg nem szüntették és az csak ily esetben és ily egyénekkel szemben alkalmaztatott. A közgyűlés nagy többséggel tudomásul veszi az alispáni választ. Ezután ismét Glatz interpellációt terjeszt be a battonyai szolgabirósági végrehajtó törvényellenes eljárása, majd harmadszor amiatt, hogy a battonyai útra rész kavics szállíttatik. Az alispán nyílt válaszában kimutatván az interpelláló alaptalan állításait, a közgyűlés nagy többséggel az alispáni választ tudomásul veszi. Juszh Gyula országgyűlési képviselő és bizottsági tag kérdezi, hogy miért tiltatott meg a battonyai függetlenségi párt részéről a választás előtti napon Mező-Kovácsházán tartatni szándékolt népgyűlés és a szolgabíró segéd mi jogon akadályozta meg a pártgyűlést ? Az alispán kijelenti, hogy miután a követválasztási mozgalmak a megye területén oly nagy izgalmak között folytak, hogy sok helyen a közrend fentartása fenyegetve volt, ennélfogva a könnyen bekövetkezhető nagyobb zavarok megelőzése végett a megye egész területén a választást közvetlen megelőző utolsó három napon megtiltotta, hogy bármely párt részéről népgyűlések tartathassanak, és miután a függetlenségi párt ezen tilalom daczára is akart Mező-Kovácsházán népgyűlést tartani, akadályozta meg annak megtartását a szolgabíró. — Justh Gyulát a válasz ki nem elégíti és az alispán intézkedését jogosnak el nem ismeri, kéri interpellátióját tanácskozás tárgyává tenni. Ez alkalommal Justh szemére lobbantja az alispánnak, hogy a szabadelvű párt részéről pártelnökséget vállalt, mire a bizottság riadó éljenzésbe tört ki és perczekig tartó »Éljen az alispán« dörgő kiáltásokkal adta meg a feleletet. Az alispán válasza tudomásul vétetett és csak négyen szavaztak ellene. Becker János országgyűlési képviselő és bizottsági tag szintén három rendbeli kérdést intéz az alispánhoz. Először a nagylaki kerületben a választás ideje alatt eszközölt szigorú adóbehajtások, másodszor a megyei tisztviselők Csanádi és Sajtényi feltűnő korteskedése ügyében és harmadszor azért, hogy a választási igazolványok Nagylakon az ellenzéki választóknak ki nem adattak. Az alispán kijelenti, hogy hozzá eddig a végett panasz nem érkezett, kimutatja interpelláló által felhozottak alaptalanságát, mire a bizottság az alispáni választ tudomásul veszi. Boros Sámuel bizottsági tag kérdést intéz az alispánhoz, hogy van-e tudomása arról, hogy a folyó évi követválasztási mozgalmak idején a függetlenségi párt, különösen a nagylaki kerülethez tartozó községekben, mily nagymérvű izgatást fejtett ki, hogy a legvakmerőbb terrorizmus, fenyegetés, megfélemlítés a kormánypárti választókat távolmaradásra kényszerítették a választás gyakorlatától és hogy a szolgabírák rendőri ereje elégtelennek bizonyult a törvényes rend, vagyon és személybiztonság fenntartására; kérdi : szándékozik-e az alispán jövőben intézkedni, hogy hasonló terrorizmusnak eleje vézessék? Az alispán kijelenti, hogy minden alkalommal a hozzá érkezett panaszok folytán is intézkedni fog, hogy a nyugalom és biztonság meg ne zavartassák. Az interpelláló és a bizottság a választ tudomásul vette. A közigazgatási bizottság múlt félévről szóló jelentése valamint a számonkérő szék jegyzőkönyvének tudomásul vétele után, a megyei szervezési és gyámügyi szabályzatokon módosításokat megerősítő miniszteri leiratok vetettek tudomásul. A megyei tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet valamint azok özvegyei és árvái nyugdíjintézetének létesítése tárgyábani belügyminiszteri rendelet kiadatott véleményes javaslattétel végett az állandó választmánynak. A legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzétét bemutatja az igazoló választmány, ezek közül az első Blaskovits István 6479 frt 18 kr, a legutolsó 365 frt 57 kr adóval van felvéve. Az 1885. évi megyei költségvetés megállapittatott. E szerint a bevétel 53380 forint, kiadás pedig 52.861 forint ; — végre a betegápolási pótadó minden adóforint után fél krajczárban állapíttatott meg. Az igazoló választmányba dr. Meskó János királyi tanácsos, Návay Géza, Szentes Vidor és Kriván Dénes kineveztetvén, a bizottság részéről pedig Török Imre, Posonyi Ekhard Oszkár, dr. Dózsa Sámuel, dr. Borotvás Dezső és Molnár Albert választattak; — a lóállítási bizottságba elnökül a makói kerületre Török Imre, a battonyaira pedig báró Wasmer Adolf választottak meg. A közigazgatási bizottságba Návay Géza, Posonyi Ekhardt Oszkár, Kun László, Füzesséry Kálmán, Simay Ede és Purgly Lajos választottak. Makó város féléves italmérési jogát árverésen bérbeadván, az a legtöbbet ígérőnek írásbeli ajánlat mellett évi 2532 forintért három évre bérbe adatott, ez ellen az uradalmi regale italmérési jogbérlő Makó város képviselőtestületéhez egy oly utóajánlatot tett, hogy az általa kötelezőleg nyilvánított 3000 frt évi bérlet mellett uj EH A NEMZET TÁRCZÁJA. Okt. 8. Sofiától Konstantinápolyig. I. A bolgár háziipar, melynek tanulmányozása képezte részben utazásom czélját, úgyszólván csak fictive létezik. A nyugati világ földmivelő lakosságának számtalan apró szükségleteit, melyeknek mestere mindig akad a háziak körében, nem ismeri a bolgár nép s a háziipar csak a legszükségesebb házieszközök durva előállítására szorítkozik. A szőnyegek megszokása a török uralom alatt megteremtő a berkovcei, cseresovitzai és plevnai szőnyegipart, mely anyagában értéktelen, munkájában gyarló, ízlésében rossz és meddő. Egyetlen czikk, mely a nép naiv phantasiájának bájával hat, a régi bolgár hímzett ingvállak, vászonra pamuttal vagy selyemmel hímezve. Harmincznegyven éve, hogy a bolgár nők tűje pihen s ez a pópáknak tulajdonítandó, kik elitélték e tisztán pipereskedésre áldozott munkát, mely a nőket elvonta a földműveléstől. Az eredmény az lett, hogy a bolgár nő ma nem hímez már ingvállakat, de azért a mezőre sem jár. E hímzésekben a tiszta bolgár decorationak ■ ha ugyan ez egyáltalán létezett valaha — vajmi kevés nyomát látjuk. Török, persa, macedón és janinai motívumok keverékei e művek, melyeknek tetszetős voltát tagadni nem lehet. De majd nem elég ez arra, hogy a tanulni vágyót hosszabb időre ott tartsa Sofiában. Négy-öt nap múlva ismertem minden ingvállat, láttam a régi fegyverekből összehányt sofiai múzeumot s láttam annyi kardcsörtető, sarkantyupengető katonát, hogy nem értettem, vájjon képes-e az a kevés megművelt föld csak kenyeret is adni ennyi barczsinak. Pedig Bulgária hijával lévén embernek, nyersterménynek, iparvállalatoknak, nemcsak hogy deficit nélkül áll, de minden évben még félre is tesz néhány milliócskát az állampénztárba. Ne igyekezzünk e rejtélyt nemzetgazdasági elvek alapján megoldani. Bulgáriának bizonyára részvényei vannak az uráli aranybányákban. Alkalom kínálkozván tovább indultam Philippopolisba,Kelet-Rumélia fővárosába. Érdekes tanulmány volna az ilyen egy politikai Darwinnak, ki könyvet akarna írni az »Államok eredete« czim alatt. Nyolczűiz nap alatt megismerhetne egy nemrég függetlenné és önállóvá lett államot. Szerbiát; egyet, mely a hűbéresség rózsalánczaiban nyög, Bulgáriát s végre egyet »in statu nascenti«, mely sem nem állam, sem nem tartomány, hanem úgy a kettő közt valami: Ruméliát. De a nagy czélok felé vezető út rögös és nehéz szokott lenni. Nagy czél-e Tatár-Bazardjik a török vasutak végpontja, nem tudom, de az út rögös is, kátyus is, köves is. A felfelé kanyargó utakon olyanokat zökken a hintó, hogy e zökkenések minden Demosthenesnél szebben dicsérik a mestert, ki a kocsit készíté. Az út lassan, de biztosan romlik, már t. i. a bulgáriai része. Kétoldalt halomba rakva a tömérdek faragott kő és zúzott kavics, melyeket még a törökök hordtak ide, hogy szép műutat építsenek belőle. Volt itt még tízszer ennyi, de a bolgár államférfiak elhordatták Sofiába, kaszárnyákat, palotákat építeni. Az út hadd maradjon a milyen. Vakarellonál hagyjuk el a bolgár határt. A vámőrök megrohanják a kocsit, de a miniszteri salvus conductus czimeres pecsétje varázskint hat s ők tisztelegve állnak félre. Útitársam, egy görög consul, ki évek óta lakik itt, biztosit róla, hogy ha útlevél nincs, elég egy nyugtát is megmutatni, csak a pecsét legyen rajta. A tartalommal nem igen törődnek. A hogy elhagyjuk a kis patakot, mely elválasztja Bulgáriát Ruméliától, a kép egyszerre megváltozik, mégpedig igen előnyösen. Senki se képzeljen azért kerti gazdálkodást, alagcsövezést, mint Angliában vagy Belgiumban, de az ellentét az elhagyatott, parlagon heverő gyomverte bolgár földek s a ruméliai gondosan felszántott ugarak közt mégis nagy. Az út is hasonlithatlanul jobb s a két oldalt felhalmozott kőrakások tanúságot tesznek róla, hogy az útnak nem csak építéséről, de fentartásáról is gondoskodnak. Schumannál érünk először török-rumelista helységet. A község nagy, székhelye egy csendőrfőhadnagynak, egy kerületi orvosnak s van benne hotel, melyben Sardinia és Bermuth kapható. Mig lovaink pihentek, a csendőr-főhadnagy mulattatott rablóhistóriákkal. Egy órányira van ide Bellova, honnan Hirsch báró dragománját Bindert ragadták el a rablók néhány hét előtt. Harmadszor történt meg a szerencsétlennel e nem igen kellemes dolog, s ami a legrosszabb benne, az, hogy uráért bűnhődik, mert a Rhodope-hegység lakói boszut esküdtek Hirsch báró ellen, ii_a. roppant crcl8»&g°i»~* kiméletenül irtotta ki, a rengeteg helyén kopár földet hagyva. Amolyan kisebb elragadások napirenden vannak. Megkérdeztem a főhadnagy urat, czirkál-e őrjárat az országúton is, amire ő azt felelte, hogy: »nem, csak a falukban, hisz ha baj esett, úgy is megtudjuk másnap.« Nem igen nyugtatott meg a felelet, mert hisz a legközelebbi falu a mi utunkon két órányira van kocsin, s a kettő közt egy kisebb fajta csatát is lehetne vivni a nélkül, hogy a falubeliek tudomást vennének róla. Hogy a falusi őrjárat sem valami bizalmat gerjesztő intézmény, azt útitársam példája bizonyítja, ki meginterviewálván egyik éjiért azt kérdezte tőle, »meg van a puska töltve.« »Ok dehogy« feleié a rendnek őre, »még töltésem sincs.« »Akkor hát mért adtak puskát a kezébe ?« kérdé az utitárs. »Azt hiszem azért, hogy el ne aludjam« felelé a bakter meglehetős logikával. Schumantól a Balkánon át vezetett utunk. De ezt itt csak Kis-Balkánnak hívják ellentétben a másik hegylánczczal, mely a sofiai völgyet választja el a Dunától. Három-négy órai emelkedés után tetején vagyunk a hágónak s egy óra alatt leereszkedünk a síkságra, mely a Rhodope-hegység lábánál húzódik végig s Maritza-völgynek neveztetik. Szürkül, mikor Tatar-Bazardjik minaretjei feltűnnek a láthatáron. Várost nem is lát az ember, alacsony házainak helyét csak e karcsú kőtövivd jutatják. A pályaház útja a város alsó végét metszi át, s igy nem vagyok ama kellemes helyzetben, hogy Intar-Bazardjik nevezetességeiről felvilágosítással szol-gálhassak. A pályaház maga, nem valami tekintélyes épület. Olyanféle mint nálunk egy elsőrendű megállóhely. Nem is sejtette azt senki, hogy a keleti vasutak itt fognak szomorú véget érni. Az egyetlen, ki ezt előbb találta ki a többinél, bizonyára Hirsch báró volt, de ő sokkal diserétebb vola, semhogy e jövedelmező előérzetet dobra üsse. Azért is épült a bazardjiki s valamivel odább a sarembeyi állomás olyan igénytelenül, mintha a keleti vasutak építése még az örökkévalóságba folytattatnék a mig egyszerre vége lett a dicsoségneit, maraut, a nagy europpa imgous» vonal helyett egy jelentéktelen zsákutcza s most a conférence á quatre véres verejtéket izzad, hogy a két nagyhatalom t. i. Hirsch báró és a porta között egyezséget hozzon létre. A nagy keleti kérdésnek méltó sarjadéka e kis keleti kérdés, melynek megoldása, reméljük, nincs már oly messze a kétség ködében mint amazé. A vonat, melynek kocsijai szűkek, kényelmetlenek és piszkosak, egy óra múlva Philippopolban áll meg. A véletlen nagy segítségemre volt, amennyiben valami tengelytörés vagy mi négy órai veszteglésre kényszeríté alig neki indult vonatunkat. Napokat szántam Philippopolisra, vásárlásokra és tanulmányokra, de szakértő kalauzom, egy fiatal diplomata, ki éveket töltött macedoni Fülöp városában, s e mellett igen distinguált műértő, ad oculos bebizonyította, hogy e városban éppenséggel nincs semmi méltó czikk egy keleti múzeum gyarapítására. Bolgár himzesek szebbek-jobbak kaphatók Sofiában; a török műipar czikkeinek legjelentékenyebb raktárai Brussa és Konstantinápoly, rumeliota művészet s a műipar pedig nem létezik, így hát egyetlen hasznom e tengelytörésből a város megtekintése volt, mely kőormon épült fellegvárral, s a vasút mentén épült uj városrészével elég kellemes benyomást kelt. Különös specialitása a tömérdek régi pénz, melyet tolakodó árusok uton-útfélen kinálgatnak. Néhai Shapirára a Deuteronomion-**— gondoltam s nem vettem belőlük egyet sem. A vonat végre elindult. Hosszát alig látta be a szem s a mozdony huszonöt kilométernyire mozdította e tömeget óránkint. Eszembe jutott a svábhegyi fogaskerekű vasút büszke jelmondata »Per ardua ad astra« s csodálkoztam, hogy Hirsch, báró ki szellemes ember hírében áll, nem vésette mozdonyai érezfalára »Chi va siano va vano«, mert hisz, ha a mozdonynak eszébe jutna egyszer kissé megszaladni, gép, kocsik, pályatest, minden széttörne, szétomlanék s az egész keleti vasutból nem maradna egyéb mint építőjének pompás palotája az Avenue-Gabrielen s a conférence a quatre méltóságos jeggyzőkönyvei. j_1 cixx anaix v/i» ^ ***»——■ ------- * - - - -- -hozni. Olyan emlék ez, melyet szívesen letörői emlékezete táblájáról az ember s enyhülést keres a tudatban, hogy sorsosai is voltak szenvedésének. Tirnovában a kedves modorú Drigalski pasa, Rumélia újonan kinevezett főhadparancsnoka társaságában olyan ebédet ettünk, oly módon servirozva, melyhez képest a Cantoni kuli konyhák főttje ambrózia, tisztaságnak pedig példányszerű. Midőn a bozontos hajú korcsmáros, arczán az iszákos emberek bamba kifejezésével, szennyes öltönyében megjelen, hogy átnyújtsa a számlát, mely nem igen állt arányban a nyújtott élvezetekkel, Drigalski pasa megjegyzi, hogy ez ember harmincz év előtt nem tudom melyik nagykövet vadásza volt Bécsben, s a legcsinosabb, legszebb legény volt collegái közt. S ma az emberi sülyedésnek prototypja. Keze és lába reszket, szemei vérrel futvák alá, baján, torzonborz szakállán nem látszik fésű és kefe nyoma, borszú hangja mintha a föld mélyéből törne elő, ércztelen, nyomott s arczán a gonosz tüzek lángja piroslik; az a pir, mely az elmúlásnak első és bizonyos hírnöke. Alcohol és Rumélia hova juttatjátok ti az embert! SZEMERE ATTILA.