Nemzet, 1884. november (3. évfolyam, 780-808. szám)
1884-11-21 / 799. szám
SzERKESZTŐsági Szerenceiek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás: KIADÓ-értATAD! Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házbz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2ért 3 hónapra 6* 6 hónapra .. ........................... . .. 12 * Az esti kiadás postai különküldáseárt felüdlfizetés havonként 85 kr, negyedévenként 1 » Egyes szám 4 kr. 799. (321) szám.______ __________________ Budapest, 1884. Péntek, november 31. IEL évi folyam Budapest, november 20. Motos componere fluctus. Ez az államférfi egyik legnehezebb és legszebb feladata. Keveseknek adatott meg, mert a legtöbb államférfi vagy abban hibázik, hogy felkelti a szenvedélyeket és igényeket és azokat megfékezni illetőleg kielégíteni nem tudja, vagy pedig abban, hogy egyátaljában nem bírnak nemzetek szívéhez beszélni, annak érdekeltségét és ragaszkodását felkelteni, lekötni és így legnagyobb erőfeszítésük daczára sem képesek eszméiket érvényesíteni, politikájukat keresztülvinni. Gladstone most e próbára van téve. Mert a valódi államférfi erejét leginkább az próbálja meg, hogy az általa felkeltett izgatásnak, szenvedélynek és törekvéseknek képes legyen korlátokat szabni és eszméiből, törekvéseiből feláldozni, illetőleg elnapolni annyit, amennyi akadályt képez, a többi résznek érvényesítésére, keresztülvitelére. Erre soha sem képesek, sem a radicálisok, sem azok, kik több súlyt tulajdonítanak annak, hogy semmiféle részletre nézve következetlenséget szemükre vetni ne lehessen, hogy nyilatkozataik és követeléseik évtizedeken át, stereotíp egyformasággal és azonossággal bírjanak, és így nem csodálkozunk azon, ha az angol radicálisok is rossz néven veszik Gladstone-tól, hogy a lordokkal a választási reformra nézve megalkudott, mert bizony ez nem történhetett másképen, minthogy csakugyan, elfogadta a választási reform és választási kerületek új felosztásának sokáig visszautasított összekötését, amennyiben kötelezte magát, hogy a kerületek új felosztására vonatkozó javaslatot benyújtja és letárgyaltatja, ha a lordok a választási törvényjavaslatot második felolvasásban — tehát érdemleges tárgyalás alapján — elfogadják, másfelől pedig nemcsak a következetesség szempontjából fogják az angol radicálisok az egyezséget a lordokkal ellenezni, hanem azért is, mert nekik legjobban tetszett a harcz ezen a téren, miután — élükön Chamberlain miniszterrel — a lordok házának (legalább jelen alakjában való) megszüntetését nyíltan tűzték ki czélul, márpedig a Gladstone alkuja nemcsak minden ilyen törekvésnek útját vágja, legalább az ő kormánya részéről, de egyúttal megerősíti a lordok tekintélyét és befolyását is, miután engedtek ugyan ezek is merevségükből, mert a veszélyesnek hirdetett választási törvényjavaslatot elfogadják, de tagadhatatlan, hogy a compromissum kiválóan nekik válik javukra, mert a kormány és pártja a harczczal velük szemben felhagy. E nagy változásban Gladstone legfényesebb jelét adta államférfim képességének. Mert tagadhatatlan az, hogy Old England alapjai kezdtek rázkódni, az általa megindított izgatás folytán és habár az ő reformjai nagy mértékben fognak arra hatni, hogy Anglia democraticus és socialis irányban gyökeres változáson menjen át, de mindazonáltal mégis csak historicus alapon csinálja javaslataiban ő is a változást, holott izgatásai és kortesei megtagadták ezt is és egészen radicális térre léptek. Ha tehát most Gladstone erről a megbízhatatlan és ismeretlen térről lelép és a lordokkal megköti az alkut, olyan compromissumot létesít, melyben következetlenség lesz ugyan, de lesz államférfi, bölcseség is. A kérdés csak az, hogy képes lesz-e azt keresztül vinni, mégpedig nemcsak törvényjavaslatának érvényesítése által, de a közvélemény iránya és felfogásában is. Mert amint a veszély még conservatív szempontból is, nem annyira a törvényjavaslatban, mint a mellette kifejtett izgatásban rejlett, úgy annak elhárítására nem csak a törvényjavaslat feletti egyezségre van szükség, de egyszersmind a közvélemény lecsillapodására és kibékülésére is. Nem tagadható azonban, hogy már az első feladatra nézve nem kis nehézségekkel kell Gladstonenak küzdenie. Ezt eléggé kifejezi az a körülmény, hogy a bizalmi kérdést a saját pártjával szemben veté fel, miután annak radicális árnyalata nagy mértékben elégületlen a compromissummal, így tehát a helyzet teljesen megváltozott. Most Gladstonenak nem a lordokkal való küzdelemre kell főerejét fordítania, hanem saját pártjával szemben. Ha itt győzni fog, akkor állása megszilárdul a compromissum által, de nagyon végzetteljes kimenetel lenne, ha saját pártja buktatná most meg. Ami különben ettől még pártszempontból sem lenne helyes, mert radicálisabb miniszter mint Gladstone még ez idő szerint Angliában fenn nem tarthatná magát. Tehát bármily czéljuk legyen is a pártoknak a jövőre nézve, az tagadhatatlan, hogy a radicális és szabadelvű politika semmiféle állandó kormány által nem nyerne annyit, mint a Gladstonekormány által. Lesznek és vannak bizonyára sokan az angol radicálisok között, kik haragusznak Gladstonera a juncíim elfogadása és a lordokkal való kibékülés miatt ; el is fogják mondani, hogy milyen rossz politikus, milyen »elvtelen« és elvtagadó ; sőt Angliában is divatos az alantabb járó politikusok részéről a hatalmi vágy és önzés czímén való gyanúsítás ; hanem hát mindez olyan természetes, de egyszersmind olyan hiábavaló beszéd, hogy aligha fog valamit változtatni akár Gladstone elhatározásán, akár az angol politika eredményein, sőt irányán is. A küzdelem tehát, melyet Gladstone kezdett meg, a választási reform miatt még a lordokkal való békekötés után nem ért végett. Ő leszállta a censust, a conservativok elő tolták a választókerületek reformját, hogy a kis városok — a radicális és szabadelvű elem fészkei — elveszítsék önálló képviseleti jogukat és a választók megszaporodó számának hasznát a conservativok is vegyék — falun, a vidéki lakosság képviseleti számarányának nevelése által. A küzdelmet a lordok A NEMZET TÁRCZÁJA. ___________________November 20._______________ A KIS KIRÁLYOK. Regény öt kötetben. Irta: JÓKAI KÓR. ELSŐ KÖTET. 17 Ez az ő titkolózásuknak a tárgya. De hát nyiltan és tudva nem oktatják ezt a gyermeket odafenn a kastélyban ? Majd megtudjuk, hogy mire, hogyan és kik tanítják ? Ennek a keblét pedig az égető vágy emészti. S a láng követeli az olaját. Olyan gyors esze van, hogy egy hallásra megtanul mindent. A Jancsi könyvei azok, amikből tanul. Az már odább haladt: egy évvel idősebb, mint ő. A Hübner, a hármas kis Tükör, aztán egy diák grammatica, meg a colloquium, képezik az akkori diákocskák tudománytárházát. Jaj, ha megtudná valaki, hogy a szép Emma ezeket már mind beszedte ! Pedig csak lopva, settenkedve jöhet ide a pajtásával egy-egy órára, amikor nem strázsálják, amikor az anyja az apjával czivakodik. Most az egyszer jó hosszú idejük volt a tiltott gyönyörűség kielégítésére ; szép Emma még a szépírásban is gyakorolhatta magát, s mikor aztán ismét elrejtettek mindent s a Vénus szobort újra talpra állították, ismét visszatértek azon az utón, amelyen idejöttek, s akkor még sétálás közben egy pár zsoltár dallamára is megtanította a Jancsi az Emmát. — Gyönyörű csengő soprán hangja volt. — Milyen nagy becsületed lenne ezért a szép áltus hangért a debreczeni kántusban ! te Emma! Családi hangverseny. Végre mégis csak megszólalt a kaputoronyból a jeladó kürt. Megérkezett az uraság. A négy paripa, ami egész éjjel hámban állt, szilajon vágtatott be a kapun a tágas kastélyudvarra, a kieresztett hosszú ostor pattogása még jobban tüzelte a sárkányokat. A két czimbora sietett lesegíteni a kocsiülésből Decebált. Olyan ittas különben soha sem volt ő, hogy még csak a dülöngése is elárulta volna, hogy kettőjük közül a bor volt az erősebb. Eleinte garázda volt, ha ivott, hanem hova tovább, annál kedvesebb lett, a vége felé, amikor már más ember régen bőgőhegedűnek nézi az eget, s azt sem tudja, melyik világon jár : ő akkor szokott széles jókedvre szottyanni ; akkor kapja ki a czigány kezéből a hegedűt, s hűz rajta virtuóz kézzel andalgó nótákat, vagy elkezd dalolni, gyönyörű bariton hangon s olyan érzéssel, hogy aki hallja, utána bolondul. Ilyenkor veszedelmes ő az asszonyokra nézve. Már a lépcsőn felhaladva rákezdi a beköszöntő nótát: »Nekem olyan asszony kell . Ha beteg is keljen fel . Főzze meg a vacsorát, úgy várja párját, úgy várja párját, Úgy várja haza a babáját.« De biz etet nem úgy várták. Amint belépett az előterembe, ott találta a szép asszonyát, de amint meg akarta ölelni, az hátat fordított neki, s eltaszította magától. Arra is tudott egy nótát: »Magasan röpül a daru, szépen szól. Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól. Ne haragudj kedves rózsám sokáig. Tied vagyok, tied leszek, koporsóm lezártáig.* S erős karjával mégis csak magához ölelte és megcsókolta erőszakkal a szép száját. Erre aztán meg kellett nyílni annak a két pecséttel lezárt szájnak. — Köszönöm az ilyen csókot, ami a csapszékről maradt rám. Decebál összeütötte a bokáját, s a fejéhez csapott a tenyerével: »Ez a csárda olyan közel ne lenne, Olyan jó bort csak ne mérnének benne. Arany szere, ezüst messze’, Azért járok ilyen késő’, Angyalom, kicsikém, te hozzád.* — Nem bánnám ! kiálta Sára, lefeszegetve a derekáról az ölelgető kart; ha három nap, három éjjel ott henteregnél is a piszkos csapszékben, csak azt a gyalázatot ne hoztad volna rám, hogy ismét összeültél azzal a szemtelennel, aki engem minden ember előtt ócsárol, becsmérel, s te azt elhallgatod, még tóditod is. Dehogy nem énekelték közbe ezt a nótát. Haragszom én azon szóra Mely a szép asszonyt megszólja. , Mert az asszony arany csillag Arany garádicson ballag Hejje hujja hopp. Ekkor Sára más fegyvert vett elő, elkezdett sírni és tragicus szókra fakadt. — Én nem bánom! Ha én te neked terhedve vagyok, itt a Tisza nincsen messze, kimegyek a partjára, hozzám kötöm a gyermekemet, s beleölöm mind a kettőnket. Meglátod. Erre tudtak ám még csak szép nótát: »Ne essél galambom a Tisza vízibe ! Inkább essél rózsám vélem szerelembe.« S ezt a szép andalgó nótát oly behízelgő hangon, olyan érzéssel tudta énekelni a hamis, hogy a könyhullatást mosolygásra] varázsolta vele, s most már kevesebb vonakodással engedtékmagukat megölelgettetni. — Tudja a czudar, hogy milyen kedves, mikor így dalol! panaszkodik féldurczásan Sára, a haragjának a nagyobb lángját már eloltogatták, csak a parazsa maradt. Hanem arra a parázsra csak egy kis olaj kell, hogy újra jobbot vessen. S ez is megkerült. Amint Decebál haragos élete párját dallal, csókkal, öleléssel szeliditgeti, meglátják az asszonynak az inquisitori szemei azt a bizonyos tárgyat, ami Decebálnak a kezében maradt, azt a fehér-piros selyemszalagot, azzal az arany kereszttel, a mit ő kelme, hogy el ne veszítse, az öve mellé dugott. Azt azután egy kézzel kirántani onnan, másik kézzel az urát eltaszitani magától, az arczát medúza képpé torzítani s a bántanijelt az orra elé tartva a gonosztevőnek, azt a legválogatottabb czimekkel elhalmozni, ez mind egymásután következett. — Hát ez micsoda ? heh! Szalag ugy-é ? Selyem pántlika, arany kereszttel! Ezt valami czifrának a nyakáról tépted le! ugye gyalázatos? Tudom én jól hogy ilyen czifra keresztet viselnek a pápista asszonyok a nyakukon, ilyen piros pántlikán. Ezt te annak az örmény »bikás«-nak a nyakáról tépted le, s még elhoztad magaddal. Következett még több is , de azt alig lehetett hallani a nagy kaczagástól, amit különösen Decebál elkövetett; de a két czimbora sem tarthatta vissza magát. — Hiszen nem bikás volt az, hanem bika! — De nem lehet erre találni cadentiát! Dehogy nem lehetett, akár egész nótát; ez már a frissibül való volt.] Decebál nagydévajkodással aprózta a gúnydalt: »Kincsem, komámasszony ! Lelkem, szomszédasszony ! Nem látta kend az uramat ? Láttam bizón a kocsmában, Kocsmárosnéval volt tánczban, Ketten ölelgették, Hárman szeretgették, Azok a fain menyecskék, Majd minden pénzét elvették Bárcsak az ördög elvinné Pokol fenekére tenné ! Kincsem, lelkem komámasszony Kitty, kotty, hopp ! Az asszony szitkozódott, az úr dalolt, a két czimbora röhögött, gyönyörű egy hangverseny lett belőle. E kedélyes jelenet alatt senki sem vette észre, hogy egy új alak settenkedik be a társaságba. Azaz, hogy csak ráviteles értelemben »uj«, mert nincs azon semmi alkatrész, ami nagyon, igen nagyon ócska ne volna. Kabát zsíros, csizma sáros, nadrág rongyos, inggallér piszkos, a mellényét csak két gomb tartja össze, s annak az alsó gomblyukába van gombolva a pantalló felső gombja. A csizmának a sarka természetesen ferdére van gázolva. Görbe fogantyús bot van a kezében, s az oldalára akasztva egy nagyon kopott bőrtarisznya. S ha ilyen a ráma, a kép épen belevaló. Ha ezt a pofát Darwin látta volna, czimképnek vásárolhatta volna fel a munkái elé. Az a ránczos vigyorgás, az a kámficsorodott sunyiskodás, az az alattomos ravasz agyarkodás, ami a majompofának a díszét képezi, egyesülve az emberi tudálékosság homlokránczoló, orrfintorgató, szájösszeszorító rokon kifejezéseivel, a legtökéletesebb harmóniába hozatnak az általa teljes tulipánpiros orral, mely mint egy külön remekmű emelkedik ki ragyogva a ránczfedte, cserlakó arczulat közepéből. Az egész alak terjeszti maga körül, ahol megáll, a penész, doha és gomba illatot. Egy cseppet sem törődik a zajos családi jelenettel, amit maga előtt lát. Ez nem tartozik az ő világába. Odamegy egyenesen Decebál úrhoz, s a nagy danolás közben megrántja a dolmányát. Decebál hátranéz, s amint ezt az alakot megpillantja, egyszerre elmúlik az arczáról minden torzulása a jó kedvnek, elkomolyul; a szemei kerekre felnyílnak , a nóta a szájába szakad. Lassú hangon kérdi : — Nos, mit hoz Vakandi úr ? Ez az ócsa alak Vakandi anonymus: a régészet nagy apostola. A rendkívüli férfiú fél tenyerét a szája elé tartva, hogy a szó hívatlan fülekig el ne jusson, ezt súgja Decebalnak. — »Feltaláltam Thorizóba sírját!« Erre a szóra Decebál arcza egyszerre a megdicsőülés fényéről ragyog fel. Egészen más emberré változik át. Mintha egyszerre egy fejjel nagyobb lett volna. Majd meg elragadtatásában nyalábra kapja azt a kis szurtos embervakarcsot, s úgy megölelgeti, majd megfojtja, s fakó pofáit jobbról is, balról is öszszecsókolgatja! Feltalálva Thorizóba sírja! — Asszony! menj a szobádba,' Czimborák! Dolgotokra !—[Senki se próbáljon háborgatni bennünket! Jövel te messiásom! S azzal, karon ragadva a kis homunculust tolta őt maga előtt a szobákon keresztül, mig a saját lakosztályába ért, ott bezárta maguk után az ajtót. Egy szikra bor sem volt már a fejében. Egészen józan lett ettül a pár szótól. (Folyt, köv.) készek abban hagyni, meglátjuk, hogy a radicálisok felhagynak-e azzal, és hogy Gladstone legyőzi-e saját pártját, mint legyőzte önmagát és a lordokat. BELFÖLD, Budapest, nov. 20. (Közös miniszterkonferencia.) A közösügyi minisztereknek gr. Bylandt lakásán tartott tanácskozása után ma délben 1-től 4 óráig ő felsége elnöklete »1»-i közös miniszteri conferentia volt, a melyben résztvettek Kálnoky gróf, Bylandt gróf, Kállay, Taaffe gróf, Dunajewski, "Welsersheim" gróf, Tisza Kálmán, Szapáry gróf, Fejérváry báró miniszterek. A tanácskozás tárgyát a többi közt több katonaügyi előterjesztés, így nevezetesen a hadi szolgálatmányokra vonatkozó törvényjavaslat is képezte. A conferentiában részt vett a vezérkar főnöke, Beck báró is. A miniszterek ma este Tisza Kálmán miniszterelnöknél ebédre voltak hivatalosak. Welfersheimbel, ma este, a három közösügyi és a másik két osztrák miniszter holnap utazik vissza Bécsbe. Budapest, nov. 20. (A kiállítás és Törökország.) A budapesti országos kiállítás ügyében a török kereskedelmi minisztérium — mint Konstantinápolyból jelentik — a következő hivatalos körözvényt bocsátotta ki : Egy korábbi körözvénynyel a közönség meghívást kapott arra nézve, hogy a budapesti átalános kiállításon kiállítandó tárgyak küldésére vonatkozólag a kereskedelmi minisztériumnál a szükséges értesüléseket megszerezze. A kiállításra küldendő tárgyak szállítására nézve az osztrák-magyar Lloyd 75 százalék és a várna-ruszcsuki vasút igazgatósága 50 százaléknyi díjengedményt biztosított. Az osztrákmagyar vasutak szintén késznek nyilatkoztak arra, hogy a legmérsékeltebb díjakat fogják az ily tárgyak szállításánál alkalmazni. Ezenkívül mindennemű kedvezmény fog nyuttatni ama tárgyak részére, amelyek a kiállításra vannak szánva. Ama tárgyak, melyek a kiállításon el nem adatnának és visszaszállítandók volnának, a vám fizetése alól felmentvék. Egyszersmind itt bizottság fog alakíttatni, melynek teendőjét élő állatok kiállítása fogja képezni. Budapest, nov. 20. (A cholera ellen.) A belügyminiszter a következő kör rendeletét bocsátotta ki : A Dél-Francziaországban, Spanyol- és Olaszhonban ez évben uralgott cholera alatt azon tapasztalati tény újabb megerősítést nyert, hogy a járvány leginkább ott szedi áldozatait, hol a járvány csira kifejlődésére és így a kór elterjedésére alkalmas és kedvező talaj létezik. Ily alkalmas talajnak tekintendő a felhalmozott szenny, tisztátlanság; felhalmozott piszkos rongy, és csontmennyiségek; trágyás ürüléktömegek, mocsarak, pangó vizek ; zsúfolt lakások, nem kellőleg szellőzhető lakhelyiségek ; rossz viz, stb. szóval mindaz, ami a talaj- és jégnek fertőzését előidézheti. Tény az is, hogy a karcsira, minél tisztább és egészségesebb talajba jut, vagyis minél jobbak az illető helynek közegészségi viszonyai, annál kevésbbé juthat kifejlődésre s igy annál kevésbbé bir ártalmakat, betegüléseket előidézni. Elkerülhetetnül szükséges tehát, hogy minden igyekezet s a legnagyobb erély arra fordíttassék, hogy mindaz, ami az egyes helyek egészségi viszonyainak előmozdítására, emelésére szolgálhat, tekintettel arra, hogy a cholera legújabban Párisban kiütött, szigorú pontossággal s lelkiismerettel eszközöltessék. Minélfogva szoros kötelességévé teszem a törvényhatóságnak, hogy a köztisztaság fentartása s emelése tárgyában folyó évi 37061, az ivóvíznek megjavítása iránt folyó évi 40182, a fertőtlenítés eszközlésére nézve folyó évi 42389. szám alatt kibocsátott körrendeleteimet valamint a folyó évi 44 382. szám alatt kelt általános járvány utasításban foglaltakat annál is inkább a legnagyobb szigorral és pontossággal hajtassa végre s azok foganatosítását kellően ellenőrizze, mivel esetleg az intézkedések miképpen történt foganatosítása iránt nyerendő személyes meggyőződés szempontjából külön megbízott felügyelő fog a törvényhatóság terület+A»v° wiyről kiküldetni. Az ügyn^1- »-eunkívüli fontosságánál fogva elvárom, hogy a törvényhatóság, felelősségének érzetében a kellő intézkedéseket ezután is a lehető legnagyobb erélylyel megteendi. Budapesten, 1884. évi nov. hó 17-én. Tisza, s. k. Budapest, nov. 20. (A főrendiház reformja a fővárosi tanács előtt.) A jogügyi bizottság javaslatot dolgozott ki,hogy a főváros kérjen az újjászervezendő főrendiházban helyet Budapest főpolgármesterének, a tudományos akadémia elnökének és a tud. egyetem rectorának. A tanács a javaslattal mai ülésén foglalkozott s azt pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni. A tanács e határozata szótöbbséggel hozatott. Budapest, nov. 20. (A szentendrei választás.) Literáty Ödön vizsg.biztos: Komjáthy Béla és dr. Dimsits István, mint a kérvényezők, és dr. Szivák Imre és dr. Robitsek József, mint a választás védő ügyvédei, Debreczeni János tvszéki bíró és Mukits Simon jegyző, e hó 19-én megjelenvén a zsámbéki községháznál, a vizsgálóbiztos kijelentette, hogy a magával hozott választói névjegyzék alapján minden pártból négy-négy oly egyént akar kihallgatni, kik egyrészt az intelligenciához tartoznak, másrészt pedig a kihallgatásra egyenként és váratlanul hivatván föl, nem is informáltathatnak. Felhívta Lugmayer Antal községi bírót,ki gazdag földműves s a választási mozgalomban mi részt sem vett s nem is szavazott, hogy nevezze meg a község tekintélyesebb lakosait. Ez megtörténvén, Literáty a megnevezetteket jegyzékbe vette s közülök nyolczat, pártállás szerint várakoztatva kihallgatott, kijelentvén, hogy meghitelteti őket. A felek képviselői kijelentették, hogy e módozatban megnyugszanak. Komjáthy Béla ügyvéd azonban fentartotta, hogy a kihallgatás eredményéhez képest indítványozni fogja további tanuk kihallgatását. Horner Béla magánzó elbeszéli, hogy a kérdéses Űrnapon tartott gyűlés kezdetén nem volt jelen; mikor ő jött, Szabó korona uradalmi ellenőr beszélt, utána Heller káplán leírja a lefolyt szóváltást, ő ezután, minthogy kocsija várt s elutazandó volt, elment. A jegyzőt beszélni nem hallotta, Krauszra szavazott. Tafferner Simon iparos, Luppa-párti, nem volt jelen a gyűlésen, helyette felhivatik Schuc János 73 éves földmíves. A gyűlés lefolyását, Szabó s a pap szóváltásait elbeszéli. Nagy lárma keletkezett; ők, akik a »vallásuk mellett« voltak, Klemm tanító, Gruniz és Grün vezetése alatt elmentek a Grim-vendéglőbe s ott, aki Luppa-párti volt,feliratkozott egy évre , ő is aláírta, szavazott is Luppára. A jegyző beszédet nem tartott, de ő hallott 10 írt és 6 írtról beszélni. A védelem keresztkérdései folytán kitűnik, hogy nekik az aláiratkozás alkalmával a Luppa-párt kortesei ígértek pénzt , sőt ő is, a többiek is a Szent- Endrére való indulás alkalmával a Grim-korcsmában fejenkint 6ártot kaptak, melyet Klemm tanító osztott ki. Tanúi meghitették. E tanú kihallgatása alkalmával megjelent a községháza előtt Maximovits István tiszt, szolgabiró. Literáty vizsgáló biztos kijelenti, hogy ez, ki az eddigi vallomások szerint a tanukkal előlegesen érintkezett s őket — bár a vallomások szerint, csak a valóra — előzetesen figyelmeztette, mint oly egyén, kinek jelenléte a tanukat befolyásolni képes, a községházánál nem tartózkodhatik. Maximovits azonnal eltávozott. A kérvényezők képviselői tiltakoznak ez eljárás és Maximovics gyanúsítása ellen, melynek jegyzőkönyvbe vétele utóbb ismét összeütközésre adott okot. Dr. Szivák azt helyesnek és szükségesnek jelenti ki, a vizsgáló biztos pedig azt a femerült körülmények és a házszabályok 70. §-ával indokolja, mely a tisztviselőket a jelenléttől eltiltja. Scharé György iparos Krausz párti, ki kezdettől végig jelen volt, elmondja, hogy ők gazdák a katona beszállásolásról beszéltek, utóbb az ismert controversia támadt. A jegyző nem beszélt, ígéret ott nem ** sírvivarra és a távoli ut okozta kiadásokra. Jelcinek János Luppa és Simon Pál Krausz párti a gyűlésen jelen nem lévén, mit sem tudnak. — Az ezután kijelölt községi orvos aznap lábát törvén meg nem jelenhetett. Link József állatorvos Krausz párti jelen volt, a beszállásolásról beszél s igazolja, hogy a jegyző nem beszélt. Tünner János Luppa-párti földmives a gyűlésnek egy egészen új verzióját adja elő; ő csak rövid ideig volt ott; a jegyző beszélt; ő senki mást, papot, idegent ott se nem látott, se nem hallott, a jegyző egész halkan beszélt s ők is suttogtak egymás között, csak néhány ember volt jelen. A beidézett tanuk ezzel ki lévén hallgatva, Literáty felhívja a feleket indítványtételre. Komjáthy Béla egyátalán nem látja a czélt elérve, s az összes általa megnevezettek, esetleg még hat kijelölt kihallgatását kéri. Szivák és Szobicsek az anyagot kimerítve látják, különben is ily ellentétek mellett további tisztázás nem várható. Kitűnt, hogy itt mindenki éles pártállást foglal el, a kihallgatás meglepő részleteket hozott felszínre, de a kívánt czél, — elfogulatlan vallomások kinyerése — e községben többé el sem érhető. A 36 zsámbéki tanú kihallgatásával minden megtörtént, amit csak a kérvényezők kívántak. Literáty Ödön erre a vizsgálatot befejezettnek jelenti ki s ezt behatóan indokolja. A kihallgatás és vizsgálat délelőtt 10-től délután 2 ó ha óráig és 41/2 órától éjfélutánig tartott. Budapest, nov. 20. (A horvátok orosz világításban.) A »Novoje Vremja« szerkesztőségének megbizásából egy úriember érkezett a horvát fővárosba s Argus név alatt leírja tapasztalatait. A felfogás, amelylyel a horvát viszonyokat megítéli, mindenesetre jellemző. A »szláv eszme« lelkesíti Argus urat is, aki azonban nem akar chauvinnek látszani, elítéli Szarcsevicsék modorát is, de politikai programmját tekintve egy gyékényen árul velük, általában oly álláspont ez, minőt Horvátországban széles körök vallanak a magukénak; anélkül, hogy meggondolnák, télkép azon programm, ha megvalósulhatna, s erre ezélzó izgatásban nincs hiány, szükségkép forradalomra vezetne. Elhiszszük, hogy a »Novoje Vremja« levelezőjének állításaiban sok őszinteség és igazság van, különösen ami a Szarcsevics párt végczélját illeti — s épp azért nem tartjuk egészen fölöslegesnek időnként egy-egy adattal megvilágítani a horvát túlzók és orosz barátaik tendentiáit. Íme Argus úr okoskodása: Horvátország újjászületése, melynek félszázados voltát a jövő évben készülnek megünnepelni, a szlovén származású Gáj kezdeményezésére történt, melyet aztán leginkább szláv renegátok, mint az ismert Prezodovics vittek tovább és a mely végre a magyarokkal vívott nemzetiségi harczban a szerbek segítsége és egy másik szerb renegátnak Jelacsicsnak vezérlete alatt nyert megpecsétlést. A félszázados cultiváló és felszabadító mozgalom gazdagon gyümölcsözött, eredményezvén belletristicai és tudományos irodalmat szerb nyelven, de latin betűkkel, sajtót, egyetemet, akadémiát, de egyúttal megteremtette a »nemzeti« intelligentiát is, mely aligha enged valamiben a régi aristocratiának. Az aristocratia ugyanis megelégedett a horvát nép