Nemzet, 1884. december (3. évfolyam, 809-837. szám)

1884-12-29 / 835. szám

lenkezvén a souveram-pápa méltóságával és függet­lenségével s megtámadván Róma püspökeinek szabad­ságát legfőbb hatalmuknak gyakorlásában, szükségké­­pen ilyenül kell nyilvánulnia minden alkalommal, mind terhesebben éreztetvén velünk az idegen uralom súlyát s mind jobban megértetvén a katholikus világ­gal azt, hogy lehetetlen alkalmazkodni a dolgok jelen állapotához, s lehetetlen velök szemben közönyösnek maradni.« T­áviratok. Bécs, decz. 28. M e s s e y gr. altábornagy, Rai­ner főherczeg főudvarmestere meghalt. Bécs, decz. 28. (Eredeti távirat.) L­i­e­b­­knechtet, az ismert német socialista vezért mára várták Bécsbe, ahol a munkások gyűlést hirdettek. Liebknecht azonban nem jött el Berlinből, mert az itteni rendőrség megtiltotta neki a Bécsben való tar­tózkodást. Páris, decz. 28. Mint a »Journal des Debats«­­nak tegnapi kelettel Kairóból távírják. Nubar pasa egyptomi kormányelnök ezt a parancsot kapta Lon­donból, hívja össze a notabilisok kamaráját, hogy az a földadó leszállítását és a pénzügyi váltság kérdését megvitathassa, mely kérdés Európát arra kötelezi, hogy az Angolország részéről ez irányban tett indít­ványokat elfogadja. Tewfik pasa, Egyptom khedi­­véje, azonban a kamara összehívását ezértó kivonatot visszautasította. Madrid, decz. 28. Hivatalos jelentés szerint a granadai és malagai kerületekben a földrengésnek 266 ember esett áldozatul. Madrid, decz. 28. Kastiliában nagy hófúvások voltak. Jaenben, Benagarzaban, Alfanatejoban, Mer­­jában és Malagában a földrengés roppant károkat oko­zott. Majdnem valamennyi ház romba dőlt és mint­egy kétszáz ember életét vesztette. Granadában az Alhambra nem szenvedett sérülést. Pétervár, decz. 28. Az »Indépendance Relge« azon állítására vonatkozólag, hogy Angolország és Olaszország teljes erővel ellenezni fogják Francziaor­­szággal, Németország, Oroszország és Ausztria-Ma­­gyarországgal szemben azt, hogy az egyptomi állam­adóssági pénztár ellenőrző bizottságában Németor­szág és Oroszország is képviselve legyenek egy-egy tag által, — a »Journal de St.-Petersbourg« meg­jegyzi, hogy ez az állítás nagyon is túlzott és számít­­hat­­­ rá, hogy e kérdés közös egyetértéssel fog meg­oldatni. Mindezen körülmény följogosít azon fölte­vésre, hogy a két nagyhatalom ép oly legitim, mint természetes kívánsága rövid idő alatt teljesittetni fog. Csongrád, decz. 28. (Eredeti távirat.) Csatár Zsigmond, Rácz Géza, Verhovay Gyula és Persay Ferencz kíséretében, 50 —60 kocsi által ki­sérve, melyben a szó szoros értelmében az alsóbb nép­osztályhoz tartozó egyének ültek, teljesen elázva, sártól borítva, két órakor városunkba érkezett. A menet a közönség kaczaja között vonult be, az al­sóbb néposztály éljenzett. A 48-as kör előtti téren megállva, C­atár Zsigmond rövid beszédet tartott. Rácz Géza és Persay­ a bíráló bizottság eljárását fej­tegették, végre Verhovay hosszasan tartó beszédben a zsidókat gyalázta, több ízben nevetségre szolgáltat­ván alkalmat. A közönség nyugodtan oszlott szét, várakozása nem volt kielégítve. A szabadelvű párt teljesen passiv magaviseletet tanúsított. Déva, decz. 28. Déva város polgármesterévé sza­vazattöbbséggel M­a­r­k­o­s­i László ügyvéd válasz­tatott. Szatmár, decz. 28. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t). A szatmármegyei folyók veszélyesen emelkednek. — A Kraszna melletti falvakat viz borítja. A megrémült birtokosság a kormány főfelügyeletét óhajtja. Kolozsvár, decz. 28. A kolozsi választókerület szabadelvű pártja holnap itt kijelölő értekezletet tart. A városunkban ma tartott törvényhatósági bi­zottsági pótválasztások alkalmával az ellenzék mindenik kerületben vereséget szen­vedett. Marosvásárhely, decz. 28. A jégzajlás nagy robajjal megindult és a közlekedést több helyen meg­akasztotta. Zágráb, decz. 28. A nemzeti párt itt időző tag­jai ma este 6 órakor a kör helyiségében értekezletet magyar irodalomban szünetelt, hazajötte után a »Pesti Napló«, »Pesti Hírlap«, a »Koszorú«, »Harmónia«, a »Pester Journal« stb. hasábjain érvényesíti. Felolvasásokra is bármely felszólalás minden­kor készen találja és ha ma az akadémiában halljuk, jövő héten már az archreológiai társulatnál és a harmadik héten a történelmi társulat ülésein hallhatjuk. Előadása, valamint szónoklata is néha rögtön­zött és e miatt szakadozott, de mindenkor szellemdús, néha humoros és bámulatos ismeretkörről tesz ta­núságot. De Pulszky még a tollat és felolvasást sem tartja elégnek arra, hogy ismereteit nemzete javára értékesítse: az ifjú veterán terhetlen egészsége meg­engedi azt is, hogy utazó, szépirodalmi, vagy művészi társulatokkal vidéki útra keljen és a közművelődési mozgalmakra közvetlen befolyást gyakoroljon. Irodalmi tevékenysége az utóbbi időkben nem hogy hanyatlott volna, sőt emelkedett. Számtalan ré­gészeti és más tudományos értekezésen kívül, melyek közül a Magyarország rézkorszakáról szóló, úgy benn a hazában, mint a kü­földi tudományos irodalom előtt, nagy és méltó feltűnést keltett : a legközelebbi évben »Életem és korom« czím alatt saját naplójában nagy érdekkel biró hű képét adta politikai és társa­dalmi életünknek és a hazánkra nagy befolyással biró külföldi, különösen olaszországi eseményeknek, me­lyeket igen kellemes modorban tárgyal. Mindezekben koránt sincs kimerítve Pulszky Ferencz hatásköre. Hiszen még nem is érintettük az ő kettős otthonát: a nemzeti múzeumot, a­hol az ő szűkebb körében, estélyein a legszellemdúsabb társa­ságot hozta össze, melyeknek hatása sem a patrónu­­sokra, sem az ő fiatal tanítványaira ki nem maradt. A nemzeti múzeum tisztikara félig-meddig Pulszky Ferencz iskolájának nézhető, mely egyszerre növeke­dett fel és rendszeresült e szép nemzeti intézetünk gyűjteményeivel. Nincs azok között egy sem, ki őt mestereként vagy atyjaként ne tekintené, s kit ő bár­mely fennakadásnál utasítani képes ne volna. Az, ki a mű- és természeti gyűjtemények roppant hatását az emberi művelődésre nem akarja elismer­ni, vagy mi egyértelmű, megtagadj­a a szem által gyűjt­hető irgalmak értékét, szemben a hallás útján szer­zettekkel, fáradjon el a nemzeti múzeumba olyankor, midőn közép- és alsó néposztályainknak ezrei láto­gatják a termeket és gyűjtenek maguknak a látottak­ról ismereteket. Igen érdekes lenne, ha e lapok tért engednének reá, a két évtized előtti múzeumot és országos gyűj­teményeket a maiakkal összehasonlítani: ez összeha­sonlítás mutatná föl az igazgató érdemeit. Midőn e sorok írója a 70-es évek elején a kép­­viselőházban indítványt tett egy országos bizottság kiküldésére oly czélból, hogy az nemzeti gyűjtemé­nyeinket szervező javaslatot terjeszszen elő, Pulszky ezt eleinte némi idegenkedéssel fogadta, de midőn a bizottság gróf Mikó Imre elnöklete alatt összeült, újra ő volt az, ki az elért eredményeknek legjobban örvendett és a kitűzött tervet — küzdve az anyagi akadályokkal — nyomról-nyomra érvényesíteni tö­rekszik. Kétségkívül sok hiányzik még arra nézve, hogy e nemzeti intézetünk méltó helyét elfoglalja; különösen szükséges lenne, hogy a gyűjtemények újabb építkezések által nagyobb tért nyerjenek és hogy a főrendi háznak ideiglenesen átengedett nagy terem visszabocsátása által, alkalom legyen nyújtva népszerű felolvasásokra , de mind­ez nem Pulszky-n múlik, ki­törhetetlen munkaerejével nem csak a foly­tonos rendezést vezeti, hanem oroszlánrészt kért azon gyűjtemények kiállításából is, melyek — mint pél­dául az ötvösmű-kiállítás — maradandó közművelő­dési nyomot hagytak maguk után. Alig van férfiú műveltségünk történetében, ki magát jobban tudta volna érvényesíteni, de nem is maradt el részére az elismerés, mert jelenben ugy­­szólva összes tudományos működésünknek élén áll. Elnöke az akadémia archaeologiai bizottságának, a régészeti társulatnak, a képzőművészeti tanácsnak; tagja az akadémia igazgató tanácsának, a műemlékek országos tanácsának s legújabban kineveztetett a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé. Pulszky Ferencz most 70 éves és háta mögött 50 évi tudományos működés és eseményekben gaz­dag múlt áll: mindez igen kevés nyomot hagyott a rendithetlen egészségű férfiú alakján. Gazdag haja csaknem egészen barna még, szemeinek tüze élénk, homlokán a kiállott szenvedések sem hagytak baráz­dát ; léptei ruganyosak, könnyedek, mint egy húsz éves ifjúé. Midőn közelebbről atyjának egy báró Vay Mik­lóshoz írt levelét mutatták be neki, igy szólott: »Lát­játok, atyám, mikor e levelet irta, 78 éves volt és keze nem reszketett; ez reményt nyújt nekem, hogy az én kezem sem fog reszketni, ha m­a­j­d megvénülök«. Úgy legyen! A hazának még hosszú időkig nagy szüksége van ő reá. P. SZATHMÁRY KÁROLY. tartottak, melyen Khuen-Héderváry gr. bán is jelen volt. A Karstvidéken történt nagymérvű ha­vazások és hófúvások következtében a felső végvidéki képviselők még nem érkezhettek meg, minek következ­tében a mai értekezleten nem hozattak határozatok, h­írek. Deczember 28. — Hivatalos. Kinevezések. Ő felsége, a kiízös külügymi­niszter előterjesztésére, f. évi deczember hó 20-án kelt legfelső elhatározásával, bahrensfeldi báró Khemen Hugó consuli növendéket követségi attachévá kinevezte. — A földm.-, ipar­és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, L­a­m­m­e­r Vilmost, a liptó-ujvári fö­ldmives-iskola segédtanárát, a csákovai földmi­­vesiskola ideiglenes vezetőjévé, E­r­n­y­e­y Árpád okleveles gazdát, a keszthelyi m­. kir. gazdasági tanintézethez ideigl. minőségű gazdasági intézővé, Csorba Gusztáv csurgói ura­dalmi ispánt, a kassai m. kir. gazdasági tanintézet ideigl. mi­nőségű gazdasági intézőjévé ; a vallás- és­ közoktatásügyi m. kir. miniszter, J­ovanovics János kubini községi elemi iskolai igazgató-tanítót, S­t­ö­h­r­e­r Irma aranyos-rákosi ál­lami elemi iskolai rendes tanítónőt, állásukban végleg megerő­sítette. A nagyszebeni törvényszék elnöke, a vezetése alatti kir. törvényszékhez , K­á­d­á­r Ákos nagyszebeni kir. pénz­ügyigazgatósági fogalmazó-gyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki. — Exequatur. Ő felsége, a közös külügyminiszter elő­terjesztésére, f. évi deczember hó 20-án kelt elhatározásával, a Fiuméba török consullá kinevezett Mavrogéni Deme­ter bey kinevezési okmányához a legmagasb exequaturt megadtat­ó Idegen rendjelek, ő felsége, f. évi deczember hó 20-án kelt legfelső elhatározásával megengedte, hogy lovag Mont­­long Oszkár cs. és k. min. tanácsos és főconsul Marseilleban, a porosz kir. II. oszt. koronarendet, Lip­p­i­c­h Frigyes cs. és kir. főconsul Scutariban, a pápai Szent-Gergely rend közép­­keresztjét, és Micksche Ferdinánd cs. és kir. főconsul Ja­ninában, a szász-ernesztini herczegi házi-rend II. oszt. közép­­keresztjét, és S­a­s­s­i Attilia Lloyd-ügynök Trapezuntban, a pápai Szt -Gergely-rend lovagkeresztjét elfogadhassák és visel­hessék. — Vásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, I. évi 60,309. sz. alatt kelt rendeletével megen­gedte, hogy Somogy megye területéhez tartozó Háromfa-Ága­­rév községben évente kétszer, mégpedig márczius hó 1-én és november hó 19-én országos vásár tartassák. — Alapszabályok megerősítése. Nógrád megye tör­vényhatósága területén alakult balassa­gyarmati általános ipartestület alapszabályai, Veszprém megye törvényh­a­ósága terül­tén alakult dághi ipartársulat alapszabályai, Tolna megye törvényhatósága területén alakult nagyszokoli és decsi vegyes ipartársulat k alap­zabályai, a b.-gyulai kereskedő ifjúság ön­képző és segélyző egyletének alapszabályai, a lakii olvasókör alapszabályai, a nagy-hatsányi szabadelvű kör alapszabályai, a zala­egerszegi kereskedelmi kör alapszabályai a bemutatási záradékkal ellátottak. — Néváltoztatások H­­­a­d­i­k Gusztáv tamásd­i ille­tőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Ladik"-ra ké­rt átváltoztatása, Weinstock Ignácz n­agyváradi illetőségű kapronczai lakos vezetéknevének »Borosc-ra kért átváltozta­tása, Kiskorú Bloch Mózes baglyasaljai illetőségű salgótar­jáni lakos vezetéknevének »Ballagh­ra kért átváltoztatása, L­­­e­­­n Lajos zentai illetsségű ugyanottani lakos vezetékne­vének »Sebőkére kért átváltoztatása, Kiskorú L­ö­w­y Alajos budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Zá­­dor«-ra kért átváltoztatása, W­esz Károly somogyvári ille­tőségű ugyanottani lakos, saját, valamint Andor és Dezső kis­korú gyermekei vezetéknevének »Vajda«-ra kért átváltozta­tása, Kiskorú­­ é­­­s Manó vágujhelyi illetőségű ugyanot­tani lakos vezetéknevének »Ortony«-ra kért átváltoztatása, Pauker Rudolf hódmezővásárhelyi il­etőségű ugyanottani lakos, saját valamint Márton és Áron kiskorú gyermekei ve­zetéknevének »Dobosiéra kért átváltoztatása, B­ó­t­h Gyula rimaszombati illetőségű nyustyai lakos vezetéknevének »Hó­naidra kért átváltoztatása, Konopcsik István farkasdi il­letőségű ugyanottani lakos saját, valamint Károly és István kis­korú gyermekei vezetéknevének »Kenderest«-re kért átváltoz­tatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — A trónörököspárnak Budapestre való érke­zése mára volt jelezve. Az utazás azonban, mint Bécs­­ből jelentik, el lett halasztva. — Királyi adományok. Ő Felsége, a léte­sitendő magyar iparművésze­ti társulat czéljainak előmozdítására, ezer­ötszáz frtnyi alapitói összeget, a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete javára négy­száz frtot, a bodzás-ujlaki gör. kath. egyház­­községnek iskola-építkezési czélokra kétszáz forintot, a kotinkai gör. kath. egyházközségnek, az iskolai és tanítói lak helyreállítására ötven forintot, az i­m­­reghi minorita-rendi zárdának, temploma és isko­lája helyreállítására, kétszáz forintnyi segélyt, a tas­ná­d­i görög szert, kath. templom helyreállítására, száz forintnyi segélyt, az u­z­s­o­k­i görög, szert. kath. templom helyreállítására, száz frtnyi segélyt adomá­nyozott magánpénztárából. — Kitüntetések. Ő felsége, a magyarországi vö­röskereszt-egylet szervezése és különösen az »Erzsé­bet« kórház építése és berendezése körül teljesített jeles szolgálatok által szerzett érdemeik elismeréséül; Hauszmann Alajos budapesti műegyetemi ta­nárnak és építésznek a III. oszt. vaskorona-rendet díjmentesen; Lintner Imrének, a magyar észak­keleti vasút vezérfelügy­előj­ének és a vöröskereszt­egylet női osztálya igazgatójának, valamint törvényes utódainak a magyar nemességet a »lendvai« előnév­­vel szintén díjmentesen; továbbá Tóth József Sán­­­­dornak, a magyar északkeleti vasút főpénztárnoká­­nak és a vöröskereszt-egylet választmányi tagjának a Ferencz József-rend lovagkeresztjét ; végül Ar­­gay Jánosnak, a vöröskereszt-egylet irodaigazgató­jának, valamint Binder Ferencz építész­mérnök­­nek a koronás aranyérdemkeresztet adományozta ; B­a­r­v­i­­­s Albin felügyelőnek a magyar vasúti főfel­ügyelőségnél pedig az osztálytanácsosi czimet és jel­leget díjmentesen adományozta. — Egyházi kinevezés. Ő felsége, Szabó Nor­bert szentszéki ülnököt és egyházmegyei alapítványi pénztárnokot, a szatmári székesegyház tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. — Szent beszédek. Szylveszter estéjén a szent beszédek a következő rendben fognak megtartatni: délután 3 órakor a hálaadó isteni tisztelet után a bel­városi szent ferencziek templomában dr. Wolafka Nándor, hely, egyetemi tanár ; fél 5 órakor a belvá­rosi főplébániában Bomeiser József belvárosi segéd­lelkész ; fél 5 órakor az egyetemi templomban dr. Való Simon h­­egyet, tanár. — Esküvő. Sváb Gyula január hó 6-án dél­előtt 11 órakor a dohányutczai imaházban tartja es­küvőjét Györgyei Irma kisasszonynyal, özv. Györ­gyei Adolfné leányával. — Báró Babarczy temetése, mint soproni levelezőnk írja, hétfőn délelőtt Szil-Sárkányban lesz, a­honnan Babarczy hullája a szigligeti (zalamegyei) sírboltba, a­hol már felesége Puteanu bárónő nyug­szik, áthelyeztetik. — A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ajándéka. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az acsai ágostai, a nagy-tétényi, kis-pesti, csepeli és csépi állami s a nagy-kátai szr. iskoláknak nagyértékü tan­szereket ajándékozott. Ezenkívül Tóth József pestmegyei tanfelügyelő ajánlatára elrendelte, hogy Pestmegye állami iskoláiban a hittan tanítást telje­­sitő r. kath. lelkészek, kik eddig terhes szolgálatukért mi fizetésben sem részesültek, újévtől kezdve rendes tiszteletdijban részesüljenek. — A bukaresti magyar egylet S­olym­o­s­i Eleket a népszínház jeles tagját e hó 21-én tisztelet­beli tagjává választotta s ezt Ősz Sándor elnök, Vándory Lajos alelnök és 14 tag aláírásával ellátott meleg hangú levélben tudatta a megtisztelt művészszel. — Magyar Közművelődési egyesület Kolozsvá­rott. Táviratilag már jelentettük, hogy Kolozsvárt ér­tekezlet volt magyar közművelődési egyesület ala­kítása ügyében. Ezen értekezletről a »Magyar Pol­gár« után a következőket közöljük : A magyar köz­­mivelődési egyesület ügyében dr. Haller Károly pol­gármester által közzétett hazafias felhívás élénk visz­­hangot keltett s ma délelőtt 11 órakor szép számú közönség gyűlt a városház közgyűlési termébe. Vá­rosunk előkelőbb köreit láttuk ott képviselve, s idegen ajkú polgártársaink közül is többen vettek részt az értekezleten, így a helybeli román ajkú polgártársak néhány kiváló taggal voltak képvi­selve. Dr. Haller Károly polgármester a gyűlés meg­nyitása előtt egyesek, s egy helyi lap által tett kérdé­sekre igazolásul kijelenti, hogy az értekezlet közvet­len egybehívását, félreértések kikerülése szempontjá­ból tartotta egyesek előleges megkérdése nélkül szük­ségesnek. E kijelentés tudomásul vétele után az érte­kezlet vezetésére elnökül dr. Haller Károly, jegyzőül Polcz Rezső ügyvéd kérettek fel. Dr. Haller Károly az elnöki széket elfoglalva, lelkesült beszédet tartott. Haller után Bartha Miklós szólott, ki az egyletnek a legtágabb alapokra való fektetését tartja szüksé­gesnek. —Hegedűs István hangsúlyozza, hogy a nemze­­tiségekkel szemben a lehető legbékésebb modort és esz­közöket kell alkalmazni. Ki kell zárni a politikát, sőt a reminiscentiát is. Barthával szemben tagadja, hogy a közoktatási törvény óta a hazafias közművelődés ér­dekében ne történt volna semmi. Arra büszke, amit e téren eddig az állam tett. Tegyen a társadalom is. Egyesüljenek művészek és írók a magyarság terjeszté­sére. Üdvözli az egyesület eszméjét. Előkészítő bizott­ság kiküldését kívánja. Nagy Lajos Kolozsvártt nem tartja szükségesnek közművelődési egylet alakítását, mert Kolozsvár maga egy ilyen egyesület. Ha pedig az erdélyi részekre akarunk terjeszkedni, akkor most csak a szükségességet mondhatjuk ki, de tovább nem mehetünk, mert az értekezleten csak Ko­lozsvár van képviselve. Az egylet czéljára térve, fejtegetéseiben az előzőkkel egyetért. De a czél bővebb kifejtése végett szükségesnek tartja az egész régi Erdélyből, nemzetiségekre való tekintet nélkül, nagyobb értekezletet egybehívni. Szólott még Sipos Károly, szintén az egylet szükséges voltát han­goztatva. Dr. Haller Károly határozatkép kimondja az egylet alakításának s az előkészítő bizottság kikül­désének szükségét. Az előkészítő bizottság tagjai a kö­vetkezők : dr. Haller Károly elnök, Polcz Rezső jegyző, d. Bánffy Ádám, Sigmond Dezső, Bartha Miklós, Nagy Béla, Sándor József, dr. Weisz József, Gyar­­mathy Miklós, Szamosi János, Szvacsina Géza, Nagy Lajos, Felméri Lajos, Benigni Samu, Deáky Albert, dr. Finály Henrik, Gamauf Vilmos, Hegedűs István, Dorgó Albert, Incze József, Ferenczi Miklós, dr. Szász Béla, dr. Bethlen Gergely, Tussai Gábor, Kor­­buly József, Hory Béla. A bizottság felhatalmazta­­tott, hogy magát vidéken lakó hazafiakkal is kiegé­szíthesse. — Katonai áthelyezések. A véderőről szóló 1868. évi XL. törvényczikk és az ennek módosítására vonatkozó 1882. évi XXXIX. törvényczikk 11-ik §-a értelmében, a cs. és kir. közös hadsereg tartaléká­ból, 1884. évi deczember hó 31-ével, a m. kir. hon­védség szabadságolt állományába áthelyeztetnek ille­tőleg átvételnek, a következő gyógyszerész-járulné­­kok: Gyuricza Lipót, a budapesti 17. sz. helyőrségi kórház tart. állományából a csongrádi 3-ik, Ger Hugo, a komáromi 18. sz. helyőrségi kórház tart. ál­lományából a soproni 74-ik, Steiner Ferencz a laiba­­chi 8. sz. helyőrségi kórház tart. állományból az észak-temesi 15-ik, Gross Károly a nagyszebeni 22. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a nagyszebeni 21-ik, Kosztka Tivadar, a budapesti 16. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a máramarosi 33-ik, Té­­lessy József, a zárai helyőrs. gyógytár tart. állomá­nyából a nyitrai 60-ik, Schmidt Adolf, a linczi 4. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a pozsonyi 58-ik, Issekutz Hugo, a károlyvárosi helyőrs. gyógytár tart. állományából a kolozsi 30-ik számú honvédzászlóalj szabadságolt állományába; a következő gyógyszerész­gyakornokok : Trexler Gyula, a budapesti 17. számú helyőrs. kórház tart. állományából a veszprémi 71-ik, Feymann Gusztáv, a budapesti 16. sz. helyőrs. kór­ház tart. állományából a pesti 1-ső, Bartha Zoltán a temesvári 21. sz. hely­őrs. kórház tart. állományából a heves-békesi 7-ik, Busay Béla a budapesti 16. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a pest-jászsági 50-ik, Propokovics Béla, a komáromi 18. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a budai 63-ik, Göbel Kál­mán a budapesti 17. sz. helyőrs. kórház tart. állomá­nyából a budai 63-ik, Bárdossy Géza, a gráczi 7. sz. helyőrs. kórház tart. állományából, a vas-soproni 75-ik számú honvéd-zászlóalj szabadságolt állo­mányába. — Halálozások: Minke János fővárosi magánzó, Minke Béla reáliskolai tanár édes atyja, folyó hó 26-án, élete 80-ik évében szélhüdés következtében meghalt. — Marosvásárhelyről jelentik : Dr. Antal László kir. tanácsos, városi főorvos, az or­szágos kórház főorvosa, a ref. egyház és főtanoda fő­­gondnoka és a Kemény Zsigmond társaság alelnöke ma d. u. 5 órakor 76 éves korában szivszélhüdésben meghalt. Temetése szerdán d. u. lesz. — Tisztújitás Marosvásárhelyen. Marosvásár­hely sz. kir. város törvényhatósági bizottsága decz. 30-án tartandó rendes közgyűlésén tölti be a polgár­­mesteri széket, mely Borosnyay Pál lemondásával üresedésbe jött. A polgármesteri állomásra decz. 26-ikáig a pályázati hirdetésben közzétett záros ha­táridőig 6 pályázat jelentkezett, u. m. Biás István köz- és váltóügyvéd, Ajtay Gyula városi első tanácsos, Győrfy Pető köz- és váltóügyvéd, Lázár Benedek rendőrfőkapitány, Dicső János köz- és váltóügyvéd és Hámorszky István min. számtanácsos. — Felfüggesztett tanító. A kiskun­félegyházi római kath. hitközség nemrégiben elemi iskolájába egy Sarlay (alias Magyar) János nevű oklevél nél­küli egyént választott meg tanítónak, a­ki ellen a szülők részéről folyton érkeztek panaszok Pest megye tanf­­ügy­előj­éhez. A megye közigazgatási bizottsága ennek következtében fegyelmi vizsgálatot indított el­lene, melynek folyamán a terhére rótt vádak igazak­nak bizonyultak. Ez alapon Tóth József tanfelügyelő előterjesztést intézett a váczi püspökhöz Sarlay el­mozdítása iránt, ki azután a tanítót állásától a na­pokban fel is függesztette. — A franczia parlament és a lóversenyek. A franczia parlament az 1885-iki állami versen­ydijakat majdnem egészen törölte. Még az az indítvány is, hogy az eddig megszavazott 300,000 franknyi díj helyett 50,000 franknyi összeg szavaztassák meg, csak két szónyi többséget nyert. — Karácsonyfa-Ünnep. A »Clotild« fővárosi szeretetház karácsonyfáját e hó 25-én d. u. 4 órakor állították fel az egyesület tagjai, díszes vendégko­­szorú jelenlétében. Az ünnepélyt egy alkalmi énekkel az egyesület növendékei nyitották meg, aztán Rosta­­házy Kálmán orsz. képviselő, az intézet másodelnöke mondott szép, magvas beszédet. Elmondotta röviden az intézet múltját és jelenét, megemlékezett Weisz B. F. úrról s a feledhetetlen Molnár Aladárról, kik­nek emberbaráti szeretete s ügybuzgósága teremtette az intézetet. Végül a gyermekeket jó magaviseletre s szorgalomra buzdította. Az ünnepélyt ugyancsak egy alkalmi énekkel fejezték be, mely után az ajándéko­kat osztották ki. Jelen voltak: dr. Aczél Béláné, Weisz B. Ferencz, Rostaházy Kálmán, dr. Vaskovits Jánosné, Pfeffer Ignáczné, Beránek Elekné, Újhelyi Sándorné, Brockhauserné Lujza, Újhelyi Sándor, Be­ránek Elek stbben. — »Jouet politique.« Párisban gyakran szoktak divatozni úgynevezett politikai játékok, melyek főleg karácsony estéjén hozatnak forgalomba.Az idén hiány­zottak ilyenek. Volt ugyan egy új, de azt a rendőrség lefoglalta. Ennek szerkezete abban állt, hogy Ferry kormányelnököt tüntette föl, Alfonz spanyol ki­­rálylyal karöltve. Előttök Bismarck herczeg. A mechanicai szerkezet megnyomására, Bismarck fenye­­getőleg mutat ujjával s láthatókká lesznek e szavak: »Resju uhlan, mais pas martre.« Egy másik nyomásra Ferry Bismarck lábaihoz borul s megjelenik a »par­don« szó. — Ebers legújabb műve. A híres német egypto­­log és regényíró Ebers György tavaszkor új művet fog kiadni, mely nemcsak szakköröket, hanem a nagy közönséget is érdekelheti. A mű a modern egyptolo­­giai búvárkodás megalapítója, Lepsius életrajza lesz. Ebers tanítványa és barátja volt Lepsiusnak s igy életrajzának megírására mindenesetre ő a leghiva­­tottabb. — Osztrák-magyar hadihajók utazása. Az »Au­rora« corvette,mely tanulmányúton Délamerika vizein úszik, nem rég megállapodott Bahiánál. Midőn a cor­vette a kikötőbe ért, az ott állomásozó »Nymphe« né­met hajó az osztrák hymnussal fogadta az érkezőket. A »Nymphe« később pikniket rendezett a mi legény­ségünk tiszteletére, melyet ez hasonló figyelemmel viszonzott. Az »Aurora« innen Rio de Janeiroba ha­józott, a­hol a brazíliai császár tisztelte meg látoga­tásával. Az uralkodó behatóan megszemlélte a corvette helyiségeit s nagy elismeréssel nyilatkozott berende­zésükről.­­ Kuffler Henrikről, az elfogott faiseurről a következő adomát beszélt egy bécsi lap : Néhány év­vel ezelőtt, midőn még javában folyt az építkezések­kel való szédelgés, Kuffler megjelent egy bécsi gaz­dag fakereskedő irodájában azzal az ajánlattal, hogy adja el egyik háztelkét. A kereskedő tagadólag vála­szolt, Kuffler azonban nem tágított. »Meg kell kap­nom azt a nagy telket«, mondá, »s ön el fogja nekem adni.« — »Nem adom el, még ha a kétszeres árt ígéri is,« volt a válasz. — »Adok érte egy milliót.« — A kereskedőre az óriási összeg csábitón hatott, de azért ismételte, hogy nem. »Hát akkor másfél milliót adok s hogy komolyan veszem a dolgot, ime leteszek 50,000 frtot felpénz gyanánt.« — A kereskedő hom­lokáról gyöngyözött le az izzadság — másfél millió egy telekért, ez őrültség. De hát itt fekszik az 50.000 forint. 24 órai meggondolási időt kért. Ez idő eltel­tével az üzlet megköttetett s a vételárt két hét lefor­gása alatt kellett lefizetni. A kereskedő első dolga volt, hogy egy másik alkalmas telket szemeljen ki, de nem talált. Véletlenül egy ügynök vetődik hozzá s egy kitűnő helyet ajánl. Az ügynök 600,000 frtot kért s követelte, hogy az üzlet 24 óra alatt köttessék meg, mert már egy másik vevő is jelentkezett. A ke­reskedő habozott, a telkek iránt óriási volt a kereslet, azután meg,gondolá,zsebében van a másfél mil., megkö­tötte az üzletet,. Másnap azt­ az értesítést vette Kuffler­­től, hogy lehetetlen az üzletet megkötnie, a nála ha­gyott 50,000 forintot megtarthathatja a kereskedő. Kuffler ekkép egy ügyes ügynök által egy telket, me­lyet 400,000 frtért vett meg, eladott 600.000 frtért s mivel a fejpénz fejében adott 50,000 frt kárba ve­szett, maradt még mindig 150,000 frt haszna. A ke­reskedő pedig egyszerre két teleknek lett tulaj­donosa. — Két testvér öngyilkossága. A bécsi katastro­­phák lánczolata ismét gyarapodott egy esettel, mi­ként egy táviratunk már jelenté, a Wottitz testvérek, egy himbergi malátagyáros és gabonakereskedői czég főnökei, tegnap délután főbe lőtték magukat. A két­­ testvér egy év előtt megvásárolta Himbergben bizo­­ nyabb elbeszélők. (Tóth József: »A falu nótái.« Budapest, 1885. Aigner La­jos. — Szántó Kálmán: »Elbeszélések.« Budapest. 1885. Nádor Kálmán könyvkiadása. — Serákné Hentaller Elma : »Köd előttem, köd utánam.« Budapest. 1885. Szerző tulajdona.) A magyar elbeszélő irodalom újabb termékei­ből három kötet fekszik olvasó-asztalomon. Csak egy része ez ama termelésnek, melylyel írók és kiadók az év vége felé szokták elárasztani a könyvpiaczot, s a mely termelés ez idén különösen bőnek mutatkozott. Nem emlékszem rá, hogy egyhamarjában annyi be­­szélyfüzér látott volna napvilágot, mint az utolsó egy pár hónapnak lefolyása alatt. Névvel biró elbeszélők s név után törekvő kezdők egymás után bocsátották közre műveiket, szórakozást készitve az olvasó közön­ségnek s foglalkozást a feltűnő újabb jelenségek iránt érdeklődő criticának. Az elbeszélők eme versenyében túlnyomó szám­mal van képviselve a fiatal irodalom. Régebben a fejlődő írói tehetségnek a versíró babérjai okoztak nyugtalan éjszakákat; ma már — úgy látszik — egy­két újabb novellistának nagy sikerei hozzák mozgás­ba a szunnyadozó irói ambitiót. Az előttem fekvő három kötet közül kettő szintén új nevet mutat be az olvasóközönségnek s csakis a »F­a­l­u n­ó­t­ái« az, melyen már ismert elbeszélő nevével találkozunk. Tóth József, a kötet szerzője, több oldalú munkásság által tette nevét jó hangzásuvá. Irt elbe­széléseket az ifjúság számára, irányczikkeket a nép­nek s évek óta szívesen látott dolgozótársa szépiro­dalmi lapjainknak.­­ Kétkötetes regényét s novel­láinak első gyűjteményét elismeréssel fogadta a bírá­lat. A fiatal iró tárgyait legörömestebb a nép életé­ből meríti; de míg kor- és pályatársai a rajz és váz­latok szűk keretén túl csak ritka esetben terjeszked­nek s megelégesznek egy-egy poeticus mozzanatnak rajzolásával . Tóth József a hosszabb lélekzetü alko­tásokat kedveli, s azok közé az elbeszélők közé tarto­zik, kik a jól szőtt és bontott mesét az érdekkeltés egyik főeszközének tekintik. Én azt hiszem, hogy ked­­venczei és példányképei a romantikus elbeszélők vol­tak. Tőlük tanulta el a mese szálainak összekuszálá­sát, az episodok alkalmazását s közös tulajdonság köztük az a hajlam is, melyet az érzelmes jelenetek kiaknázása körül tanúsít. Alig van elbeszélése, melynek alaphangulata ne­m búskomor volna ; történetei, ha nem érnek is tra­­gikus véget, rendesen terhes, fárasztó küzdelmek díja gyanánt mutatják be a földi boldogságot. Ilyen a »falu nótái«-nak is minden elbeszélése. Dűli Mári, a bitófára került zsivány leánya, születésének átkát egész életén át viseli. Szeretőjét, Csüngör Gyurit el­veszti, mert a lelketlen biró, Salaváry Miklós szemet vetett reája, s a midőn eljött az alkalom, hogy üldözőjén boszút állhatna, le kell küzdenie elhatározását, mivel Salaváry bukása két ártatlan lénynek vesztét von­hatná maga után. Az egyszerű leány így lesz hősévé a paraszt drámának, melynek egyes jelenetei elő­kelő salonokban s a törvényszék színe előtt ját­szanak. — Egy másik elbeszélése, (»A temető kapujában«) egy fiatal czigány prímás nagy lelki fáj­dalmát rajzolja, az érzelmek igaz, megkapó kifejezé­sével. Zsiga nem tudja elfeledni elhunyt, fiatal fele­ségét, az ő kedves Stancziját. Bárhová megy, ennek alakja kiséri s már-már oda jut, hogy a borba nem csak fájdalmát, hanem tehetségét is beleöli. így ta­lálkozik egy napon Beregi Laczi eljegyzésén, Beregi menyasszonyával, a szép Mertoy kisasszonynyal, ki a megszólalásig hasonlít Stanczijához. Zsigának csak egy vágya van, hogy megcsókolhassa a cso­dás tünemény kezét s a mikor ez a vágya nem teljesülhet , egy átdorbézolt éjszaka után a Mer­toy kisasszony kastélya előtt összeesve, eszmé­letlenül találják. Egy szép, sugártermetű czigány- l­­ány veszi gondjai alá, s ápolja a szerető szív egész odaadásával, abban a hitben, hogy majd egyszer elfe­ledi a régit — a meghalt feleségét s aztán ráemléke­zik a hűséges szeretőre. Úgyis történik. Zsiga fölépül a betegségéből, s Csondár Marczi leánya szerető anyja lesz a czigány-primás árváinak.— »Csina R­i­c­z­a«, a törvénytelen gyermek, kit atyja dölyfösen taszított el magától, már-már az örvény szélén áll, amikor Kenderes Pista megismeri s érette szakit menyasszonyával, Köröszturi Borissal, a gaz­dag, de könnyelmű leánynyal. Boris a Tisza hullámaiba temeti szégyenét, de sírja felett Körösz­túri kiengesztelődve, bűnbánólag öleli szivére: meg­vetett, eltaszított leányát, Csina Riczát. — A kötet utolsó elbeszélése: a »Rétaljai kis malom­ház« szintén szerelmi történet: a gazdag Sárközy István és az öreg molnár szép fiatal leányának, Bucsi Klárának története. Szívből szeretik egymást, de pa­raszt­hölyi, falusi cselszövények, és félreértések képe­zik az egyesülhetés akadályát. A fiatal elbeszélő a nép­élet új alakjaival s a szerelmi szenvedély igaz ecsetelésével tudta érdekessé tenni a sokszor fölhasz­nált s unalomig elgyötört thémát. Mindezek az elbeszélések figyelemre méltó írói előnyökről, de egyúttal szembeötlő hiányokról is tanús­kodnak. Az előbbiek közé tartoznak: a mese szövésé­re fordított figyelem — a legtöbb fiatal novellista Achilles-sarka, — a lélektani processusok gondos rajza s a csaknem mindig jól választott elbeszélői hang; az utóbbiakhoz: az episodok összehalmozása s ennek következtében bizonyos ziláltság a composi­­tióban. Tóth József az érdekességet keresve, szeret szerte csapongani, s ezért meséit nem ritkán nagyon is összevissza kuszálja. A romanticismus ’emlőjén ne­­vekedett olvasó kedvét találja az érdeklődés ilyetén­­képen való mesterséges fokozásában, de a compositió kerekdedsége mindig megsínyli azt, ha a cselekmény nem nyugodtan halad előre a maga medrében, ha­nem apróbb ágakra szakadva ömlik széjjel. A kötet azonban e kifogások daczára is meg­érdemli, hogy sokan olvassák, mert szerzőjében nem közönséges elbeszélői tehetség nyilatkozik. Ennek a tehetségnek, azt hiszem, csak figyelembe vételre és buzdításra van szüksége, hogy merészebb szárnyalást vegyen. Nemcsak T­ó­t­h József, hanem — úgy látszik — fiatal pályatársa, Szántó Kálmán is csak sötét oldaláról ismeri az életet. Elbeszélései­nek gyűjteménye füstbe ment tervekről, elzüllött életről, nagy szerelmi csalódásokról és megtört szívekről beszél legörömestebb. De míg Tóth József alakjait csaknem kizárólag az egyszerű és romlatlan magyar nép köréből választja, addig Szántó Kálmán ismerősei a nagyvárosok légkörében nevekedtek föl s csiszolt társadalmi erkölcsök behatása alatt élnek. Érzelmeik nem is nyilatkoznak azzal az őszinteséggel és elementáris erővel, mint ezt a faluk egyszerű né­pénél találhatjuk; bizonyos fokú mesterkéltség, az őszinteségnek hiánya, gyakorta mutatkozik náluk. Viszonyaik komplicáltabbak, s a szenvedély köz­tük másképen végezi rombolását, ha már egyszer a tárgy természeténél fogva ki van zárva a békés, meg­nyugtató megoldás. Szabó János, a nyomorral küz­­ködő szegény írnok, ki csak úgy juthat a fizetés­fölemeléshez, ha menyasszonya erényének árán hű­ségéről feledkezik meg: bele­őrül a csalódás emésztő fájdalmába, s igy züllik el Dorogi Bálint is (»Férfi sorsa a nő«) ki szintén a szerelmi szenvedély áldozata. »A lili­o­mhull­ás «-ban, (melynek gyöngéd poeticus szövetét, közbevetőleg legyen mondva, nem egy helyen megtépi a betegsé­gnek realisticus leírása) egy fiata leány lassú haldoklását írja le az elbeszélő. Itt szin­tén a szerelmi bánat végezi kegyetlen rombolását. A kötet leghosszabb elbeszélése: »Irén« fiatal leányt rajzol, ki végül önmaga oltja ki életét, mert az ész parancsa és a szív szava nála kibékíthetetlen ellentétbe jönnek egymással. Derűsebb alaphangu­­latú, megnyugtató történet csakis egy van az egész kötetben: »A loránthi kastély örököse.« Az örökös egy rongyos kis leány, kit fél viz idején, félig meg­fagyva vitet be magához a kastély úrnője. Dédelgeti, beczézi, de később az iszonyat egy nemével taszítja el magától, midőn férje bevallja, hogy a gyermek egy addig eltitkolt fiatalkori viszonyának gyümölcse. A gyöngéd, érzelmes jelenetek egész sora szükséges ah­hoz, hogy a házastársak közt a megzavart béke hely­reálljon s a nő karjai újra kitáruljanak a szegény árva előtt. Szántó Kálmán sok megfigyeléssel és gonddal írta meg ezeket az apró történeteket. Látjuk, hogy modellek után dolgozott, de kiérezhetjük egyúttal azt is, hogy inkább a lélekbúvár érdeklődésével, mint a szíve mélyéig meghatott költő odaadásával csüggött tárgyain. Szántó fontos társadalmi kérdéseket, lélek­tani föladatokat lát maga előtt s midőn ezek megol­dásán fáradozik, a megfigyelések egész hosszú sora

Next