Nemzet, 1884. december (3. évfolyam, 809-837. szám)
1884-12-29 / 835. szám
lenkezvén a souveram-pápa méltóságával és függetlenségével s megtámadván Róma püspökeinek szabadságát legfőbb hatalmuknak gyakorlásában, szükségképen ilyenül kell nyilvánulnia minden alkalommal, mind terhesebben éreztetvén velünk az idegen uralom súlyát s mind jobban megértetvén a katholikus világgal azt, hogy lehetetlen alkalmazkodni a dolgok jelen állapotához, s lehetetlen velök szemben közönyösnek maradni.« Táviratok. Bécs, decz. 28. M e s s e y gr. altábornagy, Rainer főherczeg főudvarmestere meghalt. Bécs, decz. 28. (Eredeti távirat.) Liebknechtet, az ismert német socialista vezért mára várták Bécsbe, ahol a munkások gyűlést hirdettek. Liebknecht azonban nem jött el Berlinből, mert az itteni rendőrség megtiltotta neki a Bécsben való tartózkodást. Páris, decz. 28. Mint a »Journal des Debats«nak tegnapi kelettel Kairóból távírják. Nubar pasa egyptomi kormányelnök ezt a parancsot kapta Londonból, hívja össze a notabilisok kamaráját, hogy az a földadó leszállítását és a pénzügyi váltság kérdését megvitathassa, mely kérdés Európát arra kötelezi, hogy az Angolország részéről ez irányban tett indítványokat elfogadja. Tewfik pasa, Egyptom khedivéje, azonban a kamara összehívását ezértó kivonatot visszautasította. Madrid, decz. 28. Hivatalos jelentés szerint a granadai és malagai kerületekben a földrengésnek 266 ember esett áldozatul. Madrid, decz. 28. Kastiliában nagy hófúvások voltak. Jaenben, Benagarzaban, Alfanatejoban, Merjában és Malagában a földrengés roppant károkat okozott. Majdnem valamennyi ház romba dőlt és mintegy kétszáz ember életét vesztette. Granadában az Alhambra nem szenvedett sérülést. Pétervár, decz. 28. Az »Indépendance Relge« azon állítására vonatkozólag, hogy Angolország és Olaszország teljes erővel ellenezni fogják Francziaországgal, Németország, Oroszország és Ausztria-Magyarországgal szemben azt, hogy az egyptomi államadóssági pénztár ellenőrző bizottságában Németország és Oroszország is képviselve legyenek egy-egy tag által, — a »Journal de St.-Petersbourg« megjegyzi, hogy ez az állítás nagyon is túlzott és számíthat rá, hogy e kérdés közös egyetértéssel fog megoldatni. Mindezen körülmény följogosít azon föltevésre, hogy a két nagyhatalom ép oly legitim, mint természetes kívánsága rövid idő alatt teljesittetni fog. Csongrád, decz. 28. (Eredeti távirat.) Csatár Zsigmond, Rácz Géza, Verhovay Gyula és Persay Ferencz kíséretében, 50 —60 kocsi által kisérve, melyben a szó szoros értelmében az alsóbb néposztályhoz tartozó egyének ültek, teljesen elázva, sártól borítva, két órakor városunkba érkezett. A menet a közönség kaczaja között vonult be, az alsóbb néposztály éljenzett. A 48-as kör előtti téren megállva, Catár Zsigmond rövid beszédet tartott. Rácz Géza és Persay a bíráló bizottság eljárását fejtegették, végre Verhovay hosszasan tartó beszédben a zsidókat gyalázta, több ízben nevetségre szolgáltatván alkalmat. A közönség nyugodtan oszlott szét, várakozása nem volt kielégítve. A szabadelvű párt teljesen passiv magaviseletet tanúsított. Déva, decz. 28. Déva város polgármesterévé szavazattöbbséggel Markosi László ügyvéd választatott. Szatmár, decz. 28. (Eredeti távirat). A szatmármegyei folyók veszélyesen emelkednek. — A Kraszna melletti falvakat viz borítja. A megrémült birtokosság a kormány főfelügyeletét óhajtja. Kolozsvár, decz. 28. A kolozsi választókerület szabadelvű pártja holnap itt kijelölő értekezletet tart. A városunkban ma tartott törvényhatósági bizottsági pótválasztások alkalmával az ellenzék mindenik kerületben vereséget szenvedett. Marosvásárhely, decz. 28. A jégzajlás nagy robajjal megindult és a közlekedést több helyen megakasztotta. Zágráb, decz. 28. A nemzeti párt itt időző tagjai ma este 6 órakor a kör helyiségében értekezletet magyar irodalomban szünetelt, hazajötte után a »Pesti Napló«, »Pesti Hírlap«, a »Koszorú«, »Harmónia«, a »Pester Journal« stb. hasábjain érvényesíti. Felolvasásokra is bármely felszólalás mindenkor készen találja és ha ma az akadémiában halljuk, jövő héten már az archreológiai társulatnál és a harmadik héten a történelmi társulat ülésein hallhatjuk. Előadása, valamint szónoklata is néha rögtönzött és e miatt szakadozott, de mindenkor szellemdús, néha humoros és bámulatos ismeretkörről tesz tanúságot. De Pulszky még a tollat és felolvasást sem tartja elégnek arra, hogy ismereteit nemzete javára értékesítse: az ifjú veterán terhetlen egészsége megengedi azt is, hogy utazó, szépirodalmi, vagy művészi társulatokkal vidéki útra keljen és a közművelődési mozgalmakra közvetlen befolyást gyakoroljon. Irodalmi tevékenysége az utóbbi időkben nem hogy hanyatlott volna, sőt emelkedett. Számtalan régészeti és más tudományos értekezésen kívül, melyek közül a Magyarország rézkorszakáról szóló, úgy benn a hazában, mint a küföldi tudományos irodalom előtt, nagy és méltó feltűnést keltett : a legközelebbi évben »Életem és korom« czím alatt saját naplójában nagy érdekkel biró hű képét adta politikai és társadalmi életünknek és a hazánkra nagy befolyással biró külföldi, különösen olaszországi eseményeknek, melyeket igen kellemes modorban tárgyal. Mindezekben koránt sincs kimerítve Pulszky Ferencz hatásköre. Hiszen még nem is érintettük az ő kettős otthonát: a nemzeti múzeumot, ahol az ő szűkebb körében, estélyein a legszellemdúsabb társaságot hozta össze, melyeknek hatása sem a patrónusokra, sem az ő fiatal tanítványaira ki nem maradt. A nemzeti múzeum tisztikara félig-meddig Pulszky Ferencz iskolájának nézhető, mely egyszerre növekedett fel és rendszeresült e szép nemzeti intézetünk gyűjteményeivel. Nincs azok között egy sem, ki őt mestereként vagy atyjaként ne tekintené, s kit ő bármely fennakadásnál utasítani képes ne volna. Az, ki a mű- és természeti gyűjtemények roppant hatását az emberi művelődésre nem akarja elismerni, vagy mi egyértelmű, megtagadja a szem által gyűjthető irgalmak értékét, szemben a hallás útján szerzettekkel, fáradjon el a nemzeti múzeumba olyankor, midőn közép- és alsó néposztályainknak ezrei látogatják a termeket és gyűjtenek maguknak a látottakról ismereteket. Igen érdekes lenne, ha e lapok tért engednének reá, a két évtized előtti múzeumot és országos gyűjteményeket a maiakkal összehasonlítani: ez összehasonlítás mutatná föl az igazgató érdemeit. Midőn e sorok írója a 70-es évek elején a képviselőházban indítványt tett egy országos bizottság kiküldésére oly czélból, hogy az nemzeti gyűjteményeinket szervező javaslatot terjeszszen elő, Pulszky ezt eleinte némi idegenkedéssel fogadta, de midőn a bizottság gróf Mikó Imre elnöklete alatt összeült, újra ő volt az, ki az elért eredményeknek legjobban örvendett és a kitűzött tervet — küzdve az anyagi akadályokkal — nyomról-nyomra érvényesíteni törekszik. Kétségkívül sok hiányzik még arra nézve, hogy e nemzeti intézetünk méltó helyét elfoglalja; különösen szükséges lenne, hogy a gyűjtemények újabb építkezések által nagyobb tért nyerjenek és hogy a főrendi háznak ideiglenesen átengedett nagy terem visszabocsátása által, alkalom legyen nyújtva népszerű felolvasásokra , de mindez nem Pulszky-n múlik, kitörhetetlen munkaerejével nem csak a folytonos rendezést vezeti, hanem oroszlánrészt kért azon gyűjtemények kiállításából is, melyek — mint például az ötvösmű-kiállítás — maradandó közművelődési nyomot hagytak maguk után. Alig van férfiú műveltségünk történetében, ki magát jobban tudta volna érvényesíteni, de nem is maradt el részére az elismerés, mert jelenben ugyszólva összes tudományos működésünknek élén áll. Elnöke az akadémia archaeologiai bizottságának, a régészeti társulatnak, a képzőművészeti tanácsnak; tagja az akadémia igazgató tanácsának, a műemlékek országos tanácsának s legújabban kineveztetett a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé. Pulszky Ferencz most 70 éves és háta mögött 50 évi tudományos működés és eseményekben gazdag múlt áll: mindez igen kevés nyomot hagyott a rendithetlen egészségű férfiú alakján. Gazdag haja csaknem egészen barna még, szemeinek tüze élénk, homlokán a kiállott szenvedések sem hagytak barázdát ; léptei ruganyosak, könnyedek, mint egy húsz éves ifjúé. Midőn közelebbről atyjának egy báró Vay Miklóshoz írt levelét mutatták be neki, igy szólott: »Látjátok, atyám, mikor e levelet irta, 78 éves volt és keze nem reszketett; ez reményt nyújt nekem, hogy az én kezem sem fog reszketni, ha majd megvénülök«. Úgy legyen! A hazának még hosszú időkig nagy szüksége van ő reá. P. SZATHMÁRY KÁROLY. tartottak, melyen Khuen-Héderváry gr. bán is jelen volt. A Karstvidéken történt nagymérvű havazások és hófúvások következtében a felső végvidéki képviselők még nem érkezhettek meg, minek következtében a mai értekezleten nem hozattak határozatok, hírek. Deczember 28. — Hivatalos. Kinevezések. Ő felsége, a kiízös külügyminiszter előterjesztésére, f. évi deczember hó 20-án kelt legfelső elhatározásával, bahrensfeldi báró Khemen Hugó consuli növendéket követségi attachévá kinevezte. — A földm.-, iparés kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Lammer Vilmost, a liptó-ujvári földmives-iskola segédtanárát, a csákovai földmivesiskola ideiglenes vezetőjévé, Ernyey Árpád okleveles gazdát, a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézethez ideigl. minőségű gazdasági intézővé, Csorba Gusztáv csurgói uradalmi ispánt, a kassai m. kir. gazdasági tanintézet ideigl. minőségű gazdasági intézőjévé ; a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Jovanovics János kubini községi elemi iskolai igazgató-tanítót, Stöhrer Irma aranyos-rákosi állami elemi iskolai rendes tanítónőt, állásukban végleg megerősítette. A nagyszebeni törvényszék elnöke, a vezetése alatti kir. törvényszékhez , Kádár Ákos nagyszebeni kir. pénzügyigazgatósági fogalmazó-gyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki. — Exequatur. Ő felsége, a közös külügyminiszter előterjesztésére, f. évi deczember hó 20-án kelt elhatározásával, a Fiuméba török consullá kinevezett Mavrogéni Demeter bey kinevezési okmányához a legmagasb exequaturt megadtató Idegen rendjelek, ő felsége, f. évi deczember hó 20-án kelt legfelső elhatározásával megengedte, hogy lovag Montlong Oszkár cs. és k. min. tanácsos és főconsul Marseilleban, a porosz kir. II. oszt. koronarendet, Lippich Frigyes cs. és kir. főconsul Scutariban, a pápai Szent-Gergely rend középkeresztjét, és Micksche Ferdinánd cs. és kir. főconsul Janinában, a szász-ernesztini herczegi házi-rend II. oszt. középkeresztjét, és Sassi Attilia Lloyd-ügynök Trapezuntban, a pápai Szt -Gergely-rend lovagkeresztjét elfogadhassák és viselhessék. — Vásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, I. évi 60,309. sz. alatt kelt rendeletével megengedte, hogy Somogy megye területéhez tartozó Háromfa-Ágarév községben évente kétszer, mégpedig márczius hó 1-én és november hó 19-én országos vásár tartassák. — Alapszabályok megerősítése. Nógrád megye törvényhatósága területén alakult balassagyarmati általános ipartestület alapszabályai, Veszprém megye törvényhaósága terültén alakult dághi ipartársulat alapszabályai, Tolna megye törvényhatósága területén alakult nagyszokoli és decsi vegyes ipartársulat k alapzabályai, a b.-gyulai kereskedő ifjúság önképző és segélyző egyletének alapszabályai, a lakii olvasókör alapszabályai, a nagy-hatsányi szabadelvű kör alapszabályai, a zalaegerszegi kereskedelmi kör alapszabályai a bemutatási záradékkal ellátottak. — Néváltoztatások Hadik Gusztáv tamásdi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Ladik"-ra kért átváltoztatása, Weinstock Ignácz nagyváradi illetőségű kapronczai lakos vezetéknevének »Borosc-ra kért átváltoztatása, Kiskorú Bloch Mózes baglyasaljai illetőségű salgótarjáni lakos vezetéknevének »Ballaghra kért átváltoztatása, Len Lajos zentai illetsségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Sebőkére kért átváltoztatása, Kiskorú Löwy Alajos budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Zádor«-ra kért átváltoztatása, Wesz Károly somogyvári illetőségű ugyanottani lakos, saját, valamint Andor és Dezső kiskorú gyermekei vezetéknevének »Vajda«-ra kért átváltoztatása, Kiskorú és Manó vágujhelyi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Ortony«-ra kért átváltoztatása, Pauker Rudolf hódmezővásárhelyi iletőségű ugyanottani lakos, saját valamint Márton és Áron kiskorú gyermekei vezetéknevének »Dobosiéra kért átváltoztatása, Bóth Gyula rimaszombati illetőségű nyustyai lakos vezetéknevének »Hónaidra kért átváltoztatása, Konopcsik István farkasdi illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Károly és István kiskorú gyermekei vezetéknevének »Kenderest«-re kért átváltoztatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — A trónörököspárnak Budapestre való érkezése mára volt jelezve. Az utazás azonban, mint Bécsből jelentik, el lett halasztva. — Királyi adományok. Ő Felsége, a létesitendő magyar iparművészeti társulat czéljainak előmozdítására, ezerötszáz frtnyi alapitói összeget, a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete javára négyszáz frtot, a bodzás-ujlaki gör. kath. egyházközségnek iskola-építkezési czélokra kétszáz forintot, a kotinkai gör. kath. egyházközségnek, az iskolai és tanítói lak helyreállítására ötven forintot, az imreghi minorita-rendi zárdának, temploma és iskolája helyreállítására, kétszáz forintnyi segélyt, a tasnádi görög szert, kath. templom helyreállítására, száz forintnyi segélyt, az uzsoki görög, szert. kath. templom helyreállítására, száz frtnyi segélyt adományozott magánpénztárából. — Kitüntetések. Ő felsége, a magyarországi vöröskereszt-egylet szervezése és különösen az »Erzsébet« kórház építése és berendezése körül teljesített jeles szolgálatok által szerzett érdemeik elismeréséül; Hauszmann Alajos budapesti műegyetemi tanárnak és építésznek a III. oszt. vaskorona-rendet díjmentesen; Lintner Imrének, a magyar északkeleti vasút vezérfelügyelőjének és a vöröskeresztegylet női osztálya igazgatójának, valamint törvényes utódainak a magyar nemességet a »lendvai« előnévvel szintén díjmentesen; továbbá Tóth József Sándornak, a magyar északkeleti vasút főpénztárnokának és a vöröskereszt-egylet választmányi tagjának a Ferencz József-rend lovagkeresztjét ; végül Argay Jánosnak, a vöröskereszt-egylet irodaigazgatójának, valamint Binder Ferencz építészmérnöknek a koronás aranyérdemkeresztet adományozta ; Barvis Albin felügyelőnek a magyar vasúti főfelügyelőségnél pedig az osztálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. — Egyházi kinevezés. Ő felsége, Szabó Norbert szentszéki ülnököt és egyházmegyei alapítványi pénztárnokot, a szatmári székesegyház tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. — Szent beszédek. Szylveszter estéjén a szent beszédek a következő rendben fognak megtartatni: délután 3 órakor a hálaadó isteni tisztelet után a belvárosi szent ferencziek templomában dr. Wolafka Nándor, hely, egyetemi tanár ; fél 5 órakor a belvárosi főplébániában Bomeiser József belvárosi segédlelkész ; fél 5 órakor az egyetemi templomban dr. Való Simon hegyet, tanár. — Esküvő. Sváb Gyula január hó 6-án délelőtt 11 órakor a dohányutczai imaházban tartja esküvőjét Györgyei Irma kisasszonynyal, özv. Györgyei Adolfné leányával. — Báró Babarczy temetése, mint soproni levelezőnk írja, hétfőn délelőtt Szil-Sárkányban lesz, ahonnan Babarczy hullája a szigligeti (zalamegyei) sírboltba, ahol már felesége Puteanu bárónő nyugszik, áthelyeztetik. — A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ajándéka. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az acsai ágostai, a nagy-tétényi, kis-pesti, csepeli és csépi állami s a nagy-kátai szr. iskoláknak nagyértékü tanszereket ajándékozott. Ezenkívül Tóth József pestmegyei tanfelügyelő ajánlatára elrendelte, hogy Pestmegye állami iskoláiban a hittan tanítást teljesitő r. kath. lelkészek, kik eddig terhes szolgálatukért mi fizetésben sem részesültek, újévtől kezdve rendes tiszteletdijban részesüljenek. — A bukaresti magyar egylet Solymosi Eleket a népszínház jeles tagját e hó 21-én tiszteletbeli tagjává választotta s ezt Ősz Sándor elnök, Vándory Lajos alelnök és 14 tag aláírásával ellátott meleg hangú levélben tudatta a megtisztelt művészszel. — Magyar Közművelődési egyesület Kolozsvárott. Táviratilag már jelentettük, hogy Kolozsvárt értekezlet volt magyar közművelődési egyesület alakítása ügyében. Ezen értekezletről a »Magyar Polgár« után a következőket közöljük : A magyar közmivelődési egyesület ügyében dr. Haller Károly polgármester által közzétett hazafias felhívás élénk viszhangot keltett s ma délelőtt 11 órakor szép számú közönség gyűlt a városház közgyűlési termébe. Városunk előkelőbb köreit láttuk ott képviselve, s idegen ajkú polgártársaink közül is többen vettek részt az értekezleten, így a helybeli román ajkú polgártársak néhány kiváló taggal voltak képviselve. Dr. Haller Károly polgármester a gyűlés megnyitása előtt egyesek, s egy helyi lap által tett kérdésekre igazolásul kijelenti, hogy az értekezlet közvetlen egybehívását, félreértések kikerülése szempontjából tartotta egyesek előleges megkérdése nélkül szükségesnek. E kijelentés tudomásul vétele után az értekezlet vezetésére elnökül dr. Haller Károly, jegyzőül Polcz Rezső ügyvéd kérettek fel. Dr. Haller Károly az elnöki széket elfoglalva, lelkesült beszédet tartott. Haller után Bartha Miklós szólott, ki az egyletnek a legtágabb alapokra való fektetését tartja szükségesnek. —Hegedűs István hangsúlyozza, hogy a nemzetiségekkel szemben a lehető legbékésebb modort és eszközöket kell alkalmazni. Ki kell zárni a politikát, sőt a reminiscentiát is. Barthával szemben tagadja, hogy a közoktatási törvény óta a hazafias közművelődés érdekében ne történt volna semmi. Arra büszke, amit e téren eddig az állam tett. Tegyen a társadalom is. Egyesüljenek művészek és írók a magyarság terjesztésére. Üdvözli az egyesület eszméjét. Előkészítő bizottság kiküldését kívánja. Nagy Lajos Kolozsvártt nem tartja szükségesnek közművelődési egylet alakítását, mert Kolozsvár maga egy ilyen egyesület. Ha pedig az erdélyi részekre akarunk terjeszkedni, akkor most csak a szükségességet mondhatjuk ki, de tovább nem mehetünk, mert az értekezleten csak Kolozsvár van képviselve. Az egylet czéljára térve, fejtegetéseiben az előzőkkel egyetért. De a czél bővebb kifejtése végett szükségesnek tartja az egész régi Erdélyből, nemzetiségekre való tekintet nélkül, nagyobb értekezletet egybehívni. Szólott még Sipos Károly, szintén az egylet szükséges voltát hangoztatva. Dr. Haller Károly határozatkép kimondja az egylet alakításának s az előkészítő bizottság kiküldésének szükségét. Az előkészítő bizottság tagjai a következők : dr. Haller Károly elnök, Polcz Rezső jegyző, d. Bánffy Ádám, Sigmond Dezső, Bartha Miklós, Nagy Béla, Sándor József, dr. Weisz József, Gyarmathy Miklós, Szamosi János, Szvacsina Géza, Nagy Lajos, Felméri Lajos, Benigni Samu, Deáky Albert, dr. Finály Henrik, Gamauf Vilmos, Hegedűs István, Dorgó Albert, Incze József, Ferenczi Miklós, dr. Szász Béla, dr. Bethlen Gergely, Tussai Gábor, Korbuly József, Hory Béla. A bizottság felhatalmaztatott, hogy magát vidéken lakó hazafiakkal is kiegészíthesse. — Katonai áthelyezések. A véderőről szóló 1868. évi XL. törvényczikk és az ennek módosítására vonatkozó 1882. évi XXXIX. törvényczikk 11-ik §-a értelmében, a cs. és kir. közös hadsereg tartalékából, 1884. évi deczember hó 31-ével, a m. kir. honvédség szabadságolt állományába áthelyeztetnek illetőleg átvételnek, a következő gyógyszerész-járulnékok: Gyuricza Lipót, a budapesti 17. sz. helyőrségi kórház tart. állományából a csongrádi 3-ik, Ger Hugo, a komáromi 18. sz. helyőrségi kórház tart. állományából a soproni 74-ik, Steiner Ferencz a laibachi 8. sz. helyőrségi kórház tart. állományból az észak-temesi 15-ik, Gross Károly a nagyszebeni 22. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a nagyszebeni 21-ik, Kosztka Tivadar, a budapesti 16. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a máramarosi 33-ik, Télessy József, a zárai helyőrs. gyógytár tart. állományából a nyitrai 60-ik, Schmidt Adolf, a linczi 4. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a pozsonyi 58-ik, Issekutz Hugo, a károlyvárosi helyőrs. gyógytár tart. állományából a kolozsi 30-ik számú honvédzászlóalj szabadságolt állományába; a következő gyógyszerészgyakornokok : Trexler Gyula, a budapesti 17. számú helyőrs. kórház tart. állományából a veszprémi 71-ik, Feymann Gusztáv, a budapesti 16. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a pesti 1-ső, Bartha Zoltán a temesvári 21. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a heves-békesi 7-ik, Busay Béla a budapesti 16. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a pest-jászsági 50-ik, Propokovics Béla, a komáromi 18. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a budai 63-ik, Göbel Kálmán a budapesti 17. sz. helyőrs. kórház tart. állományából a budai 63-ik, Bárdossy Géza, a gráczi 7. sz. helyőrs. kórház tart. állományából, a vas-soproni 75-ik számú honvéd-zászlóalj szabadságolt állományába. — Halálozások: Minke János fővárosi magánzó, Minke Béla reáliskolai tanár édes atyja, folyó hó 26-án, élete 80-ik évében szélhüdés következtében meghalt. — Marosvásárhelyről jelentik : Dr. Antal László kir. tanácsos, városi főorvos, az országos kórház főorvosa, a ref. egyház és főtanoda főgondnoka és a Kemény Zsigmond társaság alelnöke ma d. u. 5 órakor 76 éves korában szivszélhüdésben meghalt. Temetése szerdán d. u. lesz. — Tisztújitás Marosvásárhelyen. Marosvásárhely sz. kir. város törvényhatósági bizottsága decz. 30-án tartandó rendes közgyűlésén tölti be a polgármesteri széket, mely Borosnyay Pál lemondásával üresedésbe jött. A polgármesteri állomásra decz. 26-ikáig a pályázati hirdetésben közzétett záros határidőig 6 pályázat jelentkezett, u. m. Biás István köz- és váltóügyvéd, Ajtay Gyula városi első tanácsos, Győrfy Pető köz- és váltóügyvéd, Lázár Benedek rendőrfőkapitány, Dicső János köz- és váltóügyvéd és Hámorszky István min. számtanácsos. — Felfüggesztett tanító. A kiskunfélegyházi római kath. hitközség nemrégiben elemi iskolájába egy Sarlay (alias Magyar) János nevű oklevél nélküli egyént választott meg tanítónak, aki ellen a szülők részéről folyton érkeztek panaszok Pest megye tanfügyelőjéhez. A megye közigazgatási bizottsága ennek következtében fegyelmi vizsgálatot indított ellene, melynek folyamán a terhére rótt vádak igazaknak bizonyultak. Ez alapon Tóth József tanfelügyelő előterjesztést intézett a váczi püspökhöz Sarlay elmozdítása iránt, ki azután a tanítót állásától a napokban fel is függesztette. — A franczia parlament és a lóversenyek. A franczia parlament az 1885-iki állami versenydijakat majdnem egészen törölte. Még az az indítvány is, hogy az eddig megszavazott 300,000 franknyi díj helyett 50,000 franknyi összeg szavaztassák meg, csak két szónyi többséget nyert. — Karácsonyfa-Ünnep. A »Clotild« fővárosi szeretetház karácsonyfáját e hó 25-én d. u. 4 órakor állították fel az egyesület tagjai, díszes vendégkoszorú jelenlétében. Az ünnepélyt egy alkalmi énekkel az egyesület növendékei nyitották meg, aztán Rostaházy Kálmán orsz. képviselő, az intézet másodelnöke mondott szép, magvas beszédet. Elmondotta röviden az intézet múltját és jelenét, megemlékezett Weisz B. F. úrról s a feledhetetlen Molnár Aladárról, kiknek emberbaráti szeretete s ügybuzgósága teremtette az intézetet. Végül a gyermekeket jó magaviseletre s szorgalomra buzdította. Az ünnepélyt ugyancsak egy alkalmi énekkel fejezték be, mely után az ajándékokat osztották ki. Jelen voltak: dr. Aczél Béláné, Weisz B. Ferencz, Rostaházy Kálmán, dr. Vaskovits Jánosné, Pfeffer Ignáczné, Beránek Elekné, Újhelyi Sándorné, Brockhauserné Lujza, Újhelyi Sándor, Beránek Elek stbben. — »Jouet politique.« Párisban gyakran szoktak divatozni úgynevezett politikai játékok, melyek főleg karácsony estéjén hozatnak forgalomba.Az idén hiányzottak ilyenek. Volt ugyan egy új, de azt a rendőrség lefoglalta. Ennek szerkezete abban állt, hogy Ferry kormányelnököt tüntette föl, Alfonz spanyol királylyal karöltve. Előttök Bismarck herczeg. A mechanicai szerkezet megnyomására, Bismarck fenyegetőleg mutat ujjával s láthatókká lesznek e szavak: »Resju uhlan, mais pas martre.« Egy másik nyomásra Ferry Bismarck lábaihoz borul s megjelenik a »pardon« szó. — Ebers legújabb műve. A híres német egyptolog és regényíró Ebers György tavaszkor új művet fog kiadni, mely nemcsak szakköröket, hanem a nagy közönséget is érdekelheti. A mű a modern egyptologiai búvárkodás megalapítója, Lepsius életrajza lesz. Ebers tanítványa és barátja volt Lepsiusnak s igy életrajzának megírására mindenesetre ő a leghivatottabb. — Osztrák-magyar hadihajók utazása. Az »Aurora« corvette,mely tanulmányúton Délamerika vizein úszik, nem rég megállapodott Bahiánál. Midőn a corvette a kikötőbe ért, az ott állomásozó »Nymphe« német hajó az osztrák hymnussal fogadta az érkezőket. A »Nymphe« később pikniket rendezett a mi legénységünk tiszteletére, melyet ez hasonló figyelemmel viszonzott. Az »Aurora« innen Rio de Janeiroba hajózott, ahol a brazíliai császár tisztelte meg látogatásával. Az uralkodó behatóan megszemlélte a corvette helyiségeit s nagy elismeréssel nyilatkozott berendezésükről. Kuffler Henrikről, az elfogott faiseurről a következő adomát beszélt egy bécsi lap : Néhány évvel ezelőtt, midőn még javában folyt az építkezésekkel való szédelgés, Kuffler megjelent egy bécsi gazdag fakereskedő irodájában azzal az ajánlattal, hogy adja el egyik háztelkét. A kereskedő tagadólag válaszolt, Kuffler azonban nem tágított. »Meg kell kapnom azt a nagy telket«, mondá, »s ön el fogja nekem adni.« — »Nem adom el, még ha a kétszeres árt ígéri is,« volt a válasz. — »Adok érte egy milliót.« — A kereskedőre az óriási összeg csábitón hatott, de azért ismételte, hogy nem. »Hát akkor másfél milliót adok s hogy komolyan veszem a dolgot, ime leteszek 50,000 frtot felpénz gyanánt.« — A kereskedő homlokáról gyöngyözött le az izzadság — másfél millió egy telekért, ez őrültség. De hát itt fekszik az 50.000 forint. 24 órai meggondolási időt kért. Ez idő elteltével az üzlet megköttetett s a vételárt két hét leforgása alatt kellett lefizetni. A kereskedő első dolga volt, hogy egy másik alkalmas telket szemeljen ki, de nem talált. Véletlenül egy ügynök vetődik hozzá s egy kitűnő helyet ajánl. Az ügynök 600,000 frtot kért s követelte, hogy az üzlet 24 óra alatt köttessék meg, mert már egy másik vevő is jelentkezett. A kereskedő habozott, a telkek iránt óriási volt a kereslet, azután meg,gondolá,zsebében van a másfél mil., megkötötte az üzletet,. Másnap azt az értesítést vette Kufflertől, hogy lehetetlen az üzletet megkötnie, a nála hagyott 50,000 forintot megtarthathatja a kereskedő. Kuffler ekkép egy ügyes ügynök által egy telket, melyet 400,000 frtért vett meg, eladott 600.000 frtért s mivel a fejpénz fejében adott 50,000 frt kárba veszett, maradt még mindig 150,000 frt haszna. A kereskedő pedig egyszerre két teleknek lett tulajdonosa. — Két testvér öngyilkossága. A bécsi katastrophák lánczolata ismét gyarapodott egy esettel, miként egy táviratunk már jelenté, a Wottitz testvérek, egy himbergi malátagyáros és gabonakereskedői czég főnökei, tegnap délután főbe lőtték magukat. A két testvér egy év előtt megvásárolta Himbergben bizo nyabb elbeszélők. (Tóth József: »A falu nótái.« Budapest, 1885. Aigner Lajos. — Szántó Kálmán: »Elbeszélések.« Budapest. 1885. Nádor Kálmán könyvkiadása. — Serákné Hentaller Elma : »Köd előttem, köd utánam.« Budapest. 1885. Szerző tulajdona.) A magyar elbeszélő irodalom újabb termékeiből három kötet fekszik olvasó-asztalomon. Csak egy része ez ama termelésnek, melylyel írók és kiadók az év vége felé szokták elárasztani a könyvpiaczot, s a mely termelés ez idén különösen bőnek mutatkozott. Nem emlékszem rá, hogy egyhamarjában annyi beszélyfüzér látott volna napvilágot, mint az utolsó egy pár hónapnak lefolyása alatt. Névvel biró elbeszélők s név után törekvő kezdők egymás után bocsátották közre műveiket, szórakozást készitve az olvasó közönségnek s foglalkozást a feltűnő újabb jelenségek iránt érdeklődő criticának. Az elbeszélők eme versenyében túlnyomó számmal van képviselve a fiatal irodalom. Régebben a fejlődő írói tehetségnek a versíró babérjai okoztak nyugtalan éjszakákat; ma már — úgy látszik — egykét újabb novellistának nagy sikerei hozzák mozgásba a szunnyadozó irói ambitiót. Az előttem fekvő három kötet közül kettő szintén új nevet mutat be az olvasóközönségnek s csakis a »Falu nótái« az, melyen már ismert elbeszélő nevével találkozunk. Tóth József, a kötet szerzője, több oldalú munkásság által tette nevét jó hangzásuvá. Irt elbeszéléseket az ifjúság számára, irányczikkeket a népnek s évek óta szívesen látott dolgozótársa szépirodalmi lapjainknak. Kétkötetes regényét s novelláinak első gyűjteményét elismeréssel fogadta a bírálat. A fiatal iró tárgyait legörömestebb a nép életéből meríti; de míg kor- és pályatársai a rajz és vázlatok szűk keretén túl csak ritka esetben terjeszkednek s megelégesznek egy-egy poeticus mozzanatnak rajzolásával . Tóth József a hosszabb lélekzetü alkotásokat kedveli, s azok közé az elbeszélők közé tartozik, kik a jól szőtt és bontott mesét az érdekkeltés egyik főeszközének tekintik. Én azt hiszem, hogy kedvenczei és példányképei a romantikus elbeszélők voltak. Tőlük tanulta el a mese szálainak összekuszálását, az episodok alkalmazását s közös tulajdonság köztük az a hajlam is, melyet az érzelmes jelenetek kiaknázása körül tanúsít. Alig van elbeszélése, melynek alaphangulata nem búskomor volna ; történetei, ha nem érnek is tragikus véget, rendesen terhes, fárasztó küzdelmek díja gyanánt mutatják be a földi boldogságot. Ilyen a »falu nótái«-nak is minden elbeszélése. Dűli Mári, a bitófára került zsivány leánya, születésének átkát egész életén át viseli. Szeretőjét, Csüngör Gyurit elveszti, mert a lelketlen biró, Salaváry Miklós szemet vetett reája, s a midőn eljött az alkalom, hogy üldözőjén boszút állhatna, le kell küzdenie elhatározását, mivel Salaváry bukása két ártatlan lénynek vesztét vonhatná maga után. Az egyszerű leány így lesz hősévé a paraszt drámának, melynek egyes jelenetei előkelő salonokban s a törvényszék színe előtt játszanak. — Egy másik elbeszélése, (»A temető kapujában«) egy fiatal czigány prímás nagy lelki fájdalmát rajzolja, az érzelmek igaz, megkapó kifejezésével. Zsiga nem tudja elfeledni elhunyt, fiatal feleségét, az ő kedves Stancziját. Bárhová megy, ennek alakja kiséri s már-már oda jut, hogy a borba nem csak fájdalmát, hanem tehetségét is beleöli. így találkozik egy napon Beregi Laczi eljegyzésén, Beregi menyasszonyával, a szép Mertoy kisasszonynyal, ki a megszólalásig hasonlít Stanczijához. Zsigának csak egy vágya van, hogy megcsókolhassa a csodás tünemény kezét s a mikor ez a vágya nem teljesülhet , egy átdorbézolt éjszaka után a Mertoy kisasszony kastélya előtt összeesve, eszméletlenül találják. Egy szép, sugártermetű czigány- lány veszi gondjai alá, s ápolja a szerető szív egész odaadásával, abban a hitben, hogy majd egyszer elfeledi a régit — a meghalt feleségét s aztán ráemlékezik a hűséges szeretőre. Úgyis történik. Zsiga fölépül a betegségéből, s Csondár Marczi leánya szerető anyja lesz a czigány-primás árváinak.— »Csina Ricza«, a törvénytelen gyermek, kit atyja dölyfösen taszított el magától, már-már az örvény szélén áll, amikor Kenderes Pista megismeri s érette szakit menyasszonyával, Köröszturi Borissal, a gazdag, de könnyelmű leánynyal. Boris a Tisza hullámaiba temeti szégyenét, de sírja felett Körösztúri kiengesztelődve, bűnbánólag öleli szivére: megvetett, eltaszított leányát, Csina Riczát. — A kötet utolsó elbeszélése: a »Rétaljai kis malomház« szintén szerelmi történet: a gazdag Sárközy István és az öreg molnár szép fiatal leányának, Bucsi Klárának története. Szívből szeretik egymást, de paraszthölyi, falusi cselszövények, és félreértések képezik az egyesülhetés akadályát. A fiatal elbeszélő a népélet új alakjaival s a szerelmi szenvedély igaz ecsetelésével tudta érdekessé tenni a sokszor fölhasznált s unalomig elgyötört thémát. Mindezek az elbeszélések figyelemre méltó írói előnyökről, de egyúttal szembeötlő hiányokról is tanúskodnak. Az előbbiek közé tartoznak: a mese szövésére fordított figyelem — a legtöbb fiatal novellista Achilles-sarka, — a lélektani processusok gondos rajza s a csaknem mindig jól választott elbeszélői hang; az utóbbiakhoz: az episodok összehalmozása s ennek következtében bizonyos ziláltság a compositióban. Tóth József az érdekességet keresve, szeret szerte csapongani, s ezért meséit nem ritkán nagyon is összevissza kuszálja. A romanticismus ’emlőjén nevekedett olvasó kedvét találja az érdeklődés ilyeténképen való mesterséges fokozásában, de a compositió kerekdedsége mindig megsínyli azt, ha a cselekmény nem nyugodtan halad előre a maga medrében, hanem apróbb ágakra szakadva ömlik széjjel. A kötet azonban e kifogások daczára is megérdemli, hogy sokan olvassák, mert szerzőjében nem közönséges elbeszélői tehetség nyilatkozik. Ennek a tehetségnek, azt hiszem, csak figyelembe vételre és buzdításra van szüksége, hogy merészebb szárnyalást vegyen. Nemcsak Tóth József, hanem — úgy látszik — fiatal pályatársa, Szántó Kálmán is csak sötét oldaláról ismeri az életet. Elbeszéléseinek gyűjteménye füstbe ment tervekről, elzüllött életről, nagy szerelmi csalódásokról és megtört szívekről beszél legörömestebb. De míg Tóth József alakjait csaknem kizárólag az egyszerű és romlatlan magyar nép köréből választja, addig Szántó Kálmán ismerősei a nagyvárosok légkörében nevekedtek föl s csiszolt társadalmi erkölcsök behatása alatt élnek. Érzelmeik nem is nyilatkoznak azzal az őszinteséggel és elementáris erővel, mint ezt a faluk egyszerű népénél találhatjuk; bizonyos fokú mesterkéltség, az őszinteségnek hiánya, gyakorta mutatkozik náluk. Viszonyaik komplicáltabbak, s a szenvedély köztük másképen végezi rombolását, ha már egyszer a tárgy természeténél fogva ki van zárva a békés, megnyugtató megoldás. Szabó János, a nyomorral küzködő szegény írnok, ki csak úgy juthat a fizetésfölemeléshez, ha menyasszonya erényének árán hűségéről feledkezik meg: beleőrül a csalódás emésztő fájdalmába, s igy züllik el Dorogi Bálint is (»Férfi sorsa a nő«) ki szintén a szerelmi szenvedély áldozata. »A liliomhullás «-ban, (melynek gyöngéd poeticus szövetét, közbevetőleg legyen mondva, nem egy helyen megtépi a betegségnek realisticus leírása) egy fiata leány lassú haldoklását írja le az elbeszélő. Itt szintén a szerelmi bánat végezi kegyetlen rombolását. A kötet leghosszabb elbeszélése: »Irén« fiatal leányt rajzol, ki végül önmaga oltja ki életét, mert az ész parancsa és a szív szava nála kibékíthetetlen ellentétbe jönnek egymással. Derűsebb alaphangulatú, megnyugtató történet csakis egy van az egész kötetben: »A loránthi kastély örököse.« Az örökös egy rongyos kis leány, kit fél viz idején, félig megfagyva vitet be magához a kastély úrnője. Dédelgeti, beczézi, de később az iszonyat egy nemével taszítja el magától, midőn férje bevallja, hogy a gyermek egy addig eltitkolt fiatalkori viszonyának gyümölcse. A gyöngéd, érzelmes jelenetek egész sora szükséges ahhoz, hogy a házastársak közt a megzavart béke helyreálljon s a nő karjai újra kitáruljanak a szegény árva előtt. Szántó Kálmán sok megfigyeléssel és gonddal írta meg ezeket az apró történeteket. Látjuk, hogy modellek után dolgozott, de kiérezhetjük egyúttal azt is, hogy inkább a lélekbúvár érdeklődésével, mint a szíve mélyéig meghatott költő odaadásával csüggött tárgyain. Szántó fontos társadalmi kérdéseket, lélektani föladatokat lát maga előtt s midőn ezek megoldásán fáradozik, a megfigyelések egész hosszú sora