Nemzet, 1885. január (4. évfolyam, 838-868. szám)

1885-01-13 / 850. szám

egyikével, megvallom gyarlóságomat, nem sokat fog­lalkoztam. Emlékszik t. barátom, hogy ő és e téren több szakember fejtegette e kérdést az említett gyü­lekezetben és t. barátom előadta a hitelszövetkezetek tervét, melynek ma is kifejezést adott és mely abból áll, hogy a községekben­ létesüljenek hitelszövetkeze­tek, melyek összeköttetésben állnának egy megyei pénzintézettel s ezek ismét egy budapesti központi pénzintézettel, úgy hogy végre ezek nem lesznek ké­pesek a sok kezelés folytán azt az olcsó hitelt nyújtani melyre a gazdaközönségnek szüksége van. Az egyik felszólaló már ennélfogva ellenezte, a másik pedig azt a nehézséget találta, hogy végre is a sok pénzintézet nemcsak drágítani fogja a pénzt, hanem ezekhez a bizalom sem lehet oly nagy, mert a felügyelet és ellenőrzés oly sok intézetnél lehetetlen. Végre is az sült ki, hogy mindenkinek más nézete volt, de egyértelmű nyilatkozat nem történt és így az ügy későbbre halasztatott és megfontolásra adatott át, isten tudja kinek. (Derültség jobb felől.) Megengedi igen­t, barátom, ily viszonyok közt azután melyik kormány vagy melyik miniszter lehet az, a­ki minden utón módon erőszakolni akarná akár az egyik, akár a másik nézet mellett, az ily hitelszö­vetkezeti rendszer életbe léptetését ? Azt hiszem, arra senki sem fog vállalkozhatni; én legalább, megvallom, nem tartom lehetőnek azt és még egy bizonyos utón és alapon nem tudok kiindulni, addig óvakodom az ilyentől. Tudjuk, hogy mily különböző nézetek vannak ezen hitelszövetkezetek megalakítása, azoknak alap­szabályai tekintetében, úgy­hogy egyszerű, összhang­­zatos kezelés azoktól nem várható. Ugyanazért én az eszmék tisztázását tartom szükségesnek és noha tár­­czámban nem foglaltatik arra a czélra összeg, mégis pályadíjat tűztem ki egy oly munkára, a­mely az ilyen hitelszövetkezetek mikénti megoldását és az alapsza­bályokat részletesen tárgyalná. Több pályamunka ér­kezett be és ezeknek megbírálására a többek közt Károlyi Sándor gr. t. barátomat is megkértem. Károlyi Sándor gr.: Engem nem! Széchenyi Pál gr. földművelés-, ipar- és kereske­delmi miniszter: Ha t. barátom talán nem kére­tett fel, mindenesetre felkérettek többen, akik ezen ügy fölötti tanácskozásban résztvettek. Ha a megbí­­rálás megtörténik és ki fog tűnni, hogy a beérkezett pályamunkák között van olyan, melyet használni le­hetne, akkor én azt mentől nagyobb mértékben ter­jeszteni fogom, a községekre is buzdítólag fog hatni, hogy ily módon alkossák meg a szövetkezeteket. A kormány igen­is feladatai közé sorolja ezen kérdéssel foglalkozni, de mielőtt a helyes kiindulási alapot meg nem találtuk, addig — bocsásson meg az igen­t, ba­rátom — nem merek bele­bocsátkozni ily dolog meg­indításába. Az általános gazdasági válságra vonatkozólag is nagyon érdekes felszólalásokat hallottunk. Megen­gedi a t. ház, hogy ezen gazdasági válságra vonatko­zólag én is elmondjam, hogy mi a nézetem. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy általános gazdasági válság előtt állunk, azt már az 1873-as nagy pénzemisis után körülbelül mindenki beláthatta és hogy ezen gazdasági válság be fog következni, annak leginkább tolmácsai voltunk akkor, midőn épen Károlyi Sándor gr. t. barátommal együtt a gazdasági egyesületben sürgettük egy en­­quéte összehivását, a­mely — gondolom — 1879-ben meg is tartatott. Már ezen enquéteben kimondtuk azt, hogy az a nagy concurrentia, a­mely a tengeren túlról jön, nálunk okvetlenül árcsökkenést fog elő­idézni. Szükséges tehát megvizsgálnunk azon bajokat, a­melyekben gazdaságunk szenved és kell találnunk szereket, a­melyekkel ezen bajok orvosolhatók. Ezen enquetének eredménye egész könyvekben van összefoglalva, az azon enqueteken működő szak­férfiak nyilatkozatai a bizottságok által összegyűjtöt­tek és ezeknek alapján az országos gazdasági egyesü­let bizonyos teendőket jelölt ki és t. barátom az imént kiemelte felszólalásában azt, hogy ezen minisz­térium tevékenységével teljesen meg van elégedve éppen azon idő óta, hogy a gazdaközönségben a moz­galom megindult, hogy megkezdődött a fehérvári kiállítás alkalmával, a gazdasági congressus nyomán, később a gazdasági egyletek részéről tartott enquéte­­ken és a gazdaközönség sürgetett nyilatkozataiban. És ha vizsgáljuk ezen nyilatkozatokat, azt ta­láljuk, hogy a javaslatok legnagyobb része, melyek az átalános javulást előidézhetnék, oly javaslat, mely a gazda­közönséget arra inti, hogy gazdasági rend­szerén változtasson és ne csak kizárólag a cerealiák termelésére vállalkozzék, hanem egyúttal az állatte­nyésztést is karolja fel, és tevékenységét a mezőgaz­daság más terére is fordítsa. Sok más tekintetben tett javaslatot a bizottság a kormánynak, és ha azokon végig­nézünk, azt találjuk, hogy azoknak már majdnem mindegyike teljesedésbe ment. Ott van pl. a közlekedési bizottság véleménye, mely a tarifák szabályozását óhajtja, mely a forgalmi eszközök államosítását kívánja. Ott van az állatte­nyésztési bizottság javaslata, mely a szarvasmarha tenyésztésére nézve javasolja a kormánynak, hogy oly után haladjon, mint a lótenyésztésnél t. i. hogy jó fajta apa-állatok szereztessenek be s nagyobb pepi­­neriák állíttassanak fel az országban s ha nálunk nem találtatnék jó tenyészanyag, külföldről hozassék ilyen. Mindez megtörtént; a kormány segédkezet nyújtott ennek létesítéséhez. Ha végig­nézzük ama nagy mun­kálatot, melyben még hosszú évekre szóló s haszon­nal létesíthető javaslatok foglaltatnak, azt találjuk, hogy azok legnagyobb része már teljesedésbe ment. A gazdaközönség részéről szintén sok történt. Jelentékenyen szaporodott azon okszerűen gazdálko­dók száma, kik belátták, hogy egyoldalú gazdálkodás­sal nem állhatják ki a versenyt, nemcsak a tengeren­túli, de a szomszédban, se a saját hazánkban előfor­duló túltermeléssel szemben sem, és kezdik más gaz­dálkodási ágakra fordítani figyelmüket és pedig si­kerrel. Azt hiszem tehát, nem fog meglepni és nem le­pett meg senkit a válság, mert azt már előre láttuk. De nézetem szerint e válságnak nemcsak a tengeren­túli concurrentia és nemcsak a túlproductió az oka. Mert nemcsak gazdasági termékek, hanem minden áruczikk árának csökenésében mutatkozik. Ez már nem a tulproductio eredménye lehet, hanem okvetlenül más okának is kell lennie. És én ezt ab­ban találom, hogy az arany szükséglet sokkal nagyobb mint a készlet, és minél inkább szaporodni fognak az államok, melyek pénzlábul az aranyat veszik, annál nagyobb lesz az aranyszükséglet és annál nagyobb mértékben emelkedik annak értéke, és annál inkább száll az áruczikkek értéke. Ebben találom én fő okát a bajnak és ezen csa­kis úgy fogunk segíteni, ha a­mint ezt a gazdasági egyesület révén már régóta javasoljuk, arra törekszünk, hogy minél olcsóbban produkáljunk, és hogy az olcsó árak mellett is haszonnal élhessünk meg. Ez ismét min­den egyes termelőnek szól, mert minden egyes terme­lőnek feladata saját képessége és ereje szerint ezen orvosszert alkalmazni. Minthogy az idő nagyon előre haladt, ezzel a mai felszólalásomat bezárom megjegyezvén, hogy a többiekre a legközelebbi napokban fogom a választ megadni (Élénk helyeslés.) Táviratok. Bécs, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.c londoni jelentése szerint ott, habár nem hi­vatalosan, de bizalmas oldalról értesítve, már ismerik Francziaország ellenjavaslatait az egyptomi ügyre vonatkozólag, s készek is engedményekre, csakhogy Francziaországgal létre­jöjjön az egyezség, valamint általában kedvezőbb a hangulat az utóbbi állam iránt, a­minek oka a német sajtónak Angliával szem­ben eddig elfoglalt magatartása megváltozásában keresendő. Bécs, jan. 12. (Ered­eti távirat.) A »Po­litische Correspond.« jelentése szerint a böhmisch­­leipai kerületi törvényszék ő felsége rendeletére meg­szüntette a fenyítő vizsgálatot, mely felségsértés büntette miatt Strache szerkesztő, Hernheiser jog­hallgató és Nettel ó-katholikus lelkész ellen, továbbá nyilvános csend- és rendháboritás vétsége miatt Brehm és Dauth orvosnövendékek ellen indíttatott. London, jan. 12. Mint a »Times«-nak Tien-Tsinből január 11-ki kelettel távírják, China és Japán abban állapodtak meg egy­mással, hogy Koreát illetőleg Angolor­szág, Németország és az Egyesült Államok képviselőinek közbenjárását fogják kérni. London, jan. 12. Valamennyi lap h­elyes­­lőleg szól Bismarck hg. német birodalmi canc­ellár nyilatkozatairól, melyeket a német birodalmi gyűlés szombati ülésén tett. A »Times« siet kiemelni a nyilatkozatok he­lyes értékét és értelmét. Lehetséges ugyan, hogy An­golország és Németország között fölmerülhetnek egyes kényesebb természetű kérdések, de komoly félre­értésekre nem forog fönn ok. Angolország köteles tiszteletben tartani a többi hatalom törvényes jogait a gyarmatosítás útján való terjeszkedés tekintetében. Angolországnak Németországot Európában minden­kor úgy kell tekintenie, mint a világbéke hatalmas biztosítékát s Németország gyarmatosítási vállalatai sem nyújtanak arra okot, hogy Angolország nyugta­lankodjék. A »Standard« szerint nevetséges dolog Né­metországgal a miatt czivódni, mert elvette azt, a­mit Angolország már előbb elvehetett volna. Mi sem méltatlanabb egy nagy nemzethez, mint az üres és czélra nem vezető féltékenykedés. A »D­a­­­l­y News« azt tapasztalja, hogy tel­jesen alaptalannak bizonyult az a megmagyarázhatat­lan rémület, melyet Németország gyarmatpolitikája első­sorban Angolországban keltett. London, jan. 12. Német és Oroszország arról értesítéli Francziaországot, hogy az egyptomi kölcsön nemzetközi garantiájában részt nem vehetnek. Párisból azt jelentik, hogy Francziaország rö­vid időn ultimátumot fog Chinának átnyúttatni, melyet esetleg rendes hadüzenet fog követni. Páris, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Temps« jelenti, hogy Kambodsában aggasztó forrongás jelei mutatkoznak. Saigonból rögtön csapa­tok küldettek egy franczia állomásra. A minisztertanács holnap fogja elhatá­rozni, vajjon­ a kamara a senatorok választásáig elna­­poltassék-e. A képviselők nagy része nem helyesli az elhalasztást, mert a napirendre sok tárgy van kitűzve. Lewal hadügyminiszter elhatározta, hogy a hadügyminisztériumban nem alkalmaz al­­államtitkárt. A hadtestek parancsnokaihoz a hadügy­­miniszter körlevelet intézett, melyben megbízza őket, szólítsák föl az altiszteket és legénységet, hogy a tonkingi expeditióra jelentkezzenek. A tengerészeti miniszter szintén tudatja, hogy a tengerészeti gyalog­sághoz való besoroztatás végett 18—24 éves önkénte­sek jelentkezhetnek. A Lewal által kérendő újabb tonkingi hitel 50 millió frankra fog rúgni. A »Temps« Londonból hivatalos táviratot közöl, mely az Egyptomot illető angol javasla­­t­o­k fölött áttekintést nyújtva, megjegyzi, hogy Ber­linben a franczia ellenjavaslatokat, melyek kizárón a pénzügyi és nem a politikai helyzetet ölelik föl, igen békülékenyeknek tartják. A franczia ellenjavaslatok három pontban térnek el az angolokétól s pedig: Fran­­cziaország újabb kölcsönt ajánl az összes hatalmak garantiája mellett ; elveti a 4 és 5-ik pontot s kívánja a dajtának és az államjavaknak fentartását és igazgatásuk elkülönítését, mellőztetni óhajtja, hogy azok jövedelmei összeolvasztassanak. Franczia­ország ajánlja továbbá, hogy a­helyett, hogy az adós­ság 112 százalékkal csökkentessék, inkább szelvények alkottassanak, a­melyekhez különös jogigények fűződ­nének. A »Temps« azt hiszi, hogy miután az angol és franczia javaslatokban több megegyező pont foglalta­tik, a két hatalom közt létre jöhet az egyezség. Páris,jan.12. A »Temps« szerint az izgatás Kambodsában meglehetősen komoly jellegű. A király fivére, valószínűleg a király által fölingerelve, fegyvert ragadt és megtámadta a franczia őrsöket. Páris, jan. 12. A »Temps«-nek egy lon­doni távirata szerint a franczia ellenjavasla­tok az egyptomi kérdésben igen engesztelé­­keny irányúak. Eltérések a következő pontok iránt forognak fen­n. m. Francziaország nem öt, hanem kilenc­ mil­lió sterlingnyi kölcsönt javasol, miután minden kia­dást fedeztetni kíván és azon nézetből indul ki, hogy oly kölcsön, mely az összes hatalmak kezessége mellett köttetik, előnyösebb feltételek alatt lesz szerezhető. Francziaország továbbá megmarad a mellett, hogy a d­a­i­r­a, az állami birtokok kezelé­sétől választassák el és ellenzi azt, hogy a daira és az állami birtokok jövedelme az angol bankba folyja­nak . Francziaország végre nem fogadja el Angolor­szágnak a fennálló adósságok után fizetendő kama­tokra vonatkozó javaslatait és a helyett külön adót javasol a szelvényekre kiróni. A »Temps« azt hiszi, hogy Francziaország és Angolország közt megegyezés jött létre, mert a fran­czia javaslatok kizárólag pénzügyi természetűek és nem érintik az egyptomi kérdés politikai oldalát. Konstantinápoly, jan. 12. A »Loreley« nevű német állomási hajó Angra-Pequennába való utazásra kapott rendeletet. Páris, jan. 12. Koholmánynak nyilvánítják azt a hírt, mintha a párisi helyőrség egy része készenlétben tartatnék. Róma, jan. 12. Asenatus mai ülésén Carac­­c­i 010 azon hírekre utalt, melyek a gyarmatpoliti­kára vonatkozólag a kormány szándékairól keringe­­­nek. Az a körülmény, hogy Assabba csapatok küldet­nek, különféle aggályokat keltett. A conservatív Olaszország politikai helyzete és a hatalmakkal fönn­álló békés viszony megkívánják, hogy némely fölvilá­gosítások adassanak. Hű fölvilágosítások ajánlatosak volnának, ha a kormány azokat opportunusoknak tartja. D e p r­e t i­s kormányelnök kijelenté, hogy e tekintetben értekezni fog a külügyminiszterrel, kihez az ügy első sorban tartozik. Róma, jan. 12. [Eredeti távirat.) A »P. C.« jelentése: Az Assabba, Siletta ezredes parancs­noksága alatt menő hadtest feladata egyedül a gyar­mat biztonságának megőrzésében, s vidékének beuta­zásában áll; minden egyéb hir­derő koholmány. Po­litikai körökben arra utalnak, hogy az Angliával kö­tött szerződés értelmében Olaszország oda helyőrséget nem küldhet, ott erődítést nem építhet, — tehát az­óta a szerződést meg kellett változtatni. Lemberg, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Dziennik Polski« biztos forrásból arról értesül,hogy a kereskedelmi miniszter, mihelyt a képviselőház ösz­­szeül, a lemberg-ránai vasútra, néhány alsó-ausztriai helyi vasút és néhány bukovinai vicinális vasútra 5 millió frt kölcsönt fog fölvenni. A gácsországi és bu­kovinai vasúti épitkezések vállalatainak a subventiók 1887-ik évtől kedve fognak kifizettetni. Belgrád, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Lehetséges, hogy a s­k­u­p­­sti­n­a még május hó előtt Nisbe össze fog hivatni, ez különben attól függ, vájjon az adóbecslő és adó­­összeiró bizottságok azon időre befejezik-e műkö­désüket. Bern, jan. 12. A nemzeti tanácsba megejtett öt pótválasztásnál tegnap négy balpárti és egy clericalis jelölt választatott meg. Zürichben a középpárt jelöltje kisebbségben marsall a munkáspárt jelöltje elle­nében. Krakkó, jan. 12. A »Czas« bécsi levelet közöl, mely teljesen hiteles kútfőből vett értesülés alapján irányzatos koholmánynak nyilvánítja mindazon híre­ket, melyek — különösen Pino b. kereskedelmi mi­nisztert illetőleg — miniszterválságról szólnak. Nápoly, jan 12. Az assabi helyőrség élel­mi és lőszerkészletének hajóra szállítását ma fejezték be. Holnap indul el a »Principe Amadeo« fregatt a vezérkarral, tüzérséggel és műszaki csapatokkal, holnapután pedig a »Gottardo« szállítóhajó gyalog vadászokkal. BéCS, jan. 12. Néderer Tódor bankár ellen megbízóinak egyike részéről 10.000 írt értékű letétek el­sikkasztása miatt feljelentés tétetvén, nevezett bankár ma elfogatott. BéCS, jan. 12. (Eredeti távirat.) A börze körül ma egész este Nederer elfogatá­sáról beszélt mindenki, s alig hogy az elfoga­­tás híre a nyilvánosságra jutott, máris szá­mos károsult fél jelentkezett a rendőrségnél. E feljelentések által a károsodások összege néhány ezer írttal szaporodott. Még ma az elfogatás után is érkeztek pénzösszegek a pos­tán, vidéki megbízók, bizományosok részéről, de a hatóság visszautasíttatta azokat a posta által. A sikkasztott összeget Nederer a tőzs­dén játszotta el , magának ugyan nem volt oda belépni joga, hanem több ügynök köz­benjárását vette igénybe. Bécs, jan. 12. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) A »No­de­r­e­r et Co.« bankház főnökét, Noderer Tivadart ma csalás miatt egy külföldi cliens azon följe­lentésére, hogy Noderer a nála letétbe helyezett 10,000 frtot elsikkasztotta, elfogták. Noderer üzleti viszonyai fölöttébb hasonlítanak a Horn-bank­­ház viszonyaira. Kétségtelen, hogy a csalás köztudo­másra jutása folytán számosan fognak jelentkezni a rászedett cliensek, akiket Noderer hirdetések által édesgetett magához. Bécs, jan. 12. A purkersdorfi kihágások miatt az államügyészség 38 tanuló ellen, vádat emelt. Bécs, jan. 12. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) Az állam­ügyészség vád alá helyeztetett harminc­hat egyetemi tanulót, akik — nagyobbára a »Silézia« burschen­­schaft tagjai, — purkersdorfi kirándulásukon két rendőrt megsértettek. A horvát tartománygyülésből. Zágráb, jan. 12. (Eredeti távirat.) Mainál érdekesebb ülése a tartománygyülésnek évek óta nem volt. Köztudomású lévén eleve, hogy a bán beszélni fog, a képviselők padjai valamint a karzatok is egészen telvek. A bán háromnegyed óráig beszélt, szabadon, jegyzetek nélkül. Beszédjének nagy része a dr. Frank financiális hóbortjai ellen volt intézve, és ostorozta a két széken ülni akarás azon politikáját, melynek Frank a szószólója. Általános zaj‘03 helyes­lést idézett elő a bán azon nyilatkozata, hogy ő is valamint Tisza, akár legdrasztikusabb rendszabályok­kal is fönntartja az alkotmányos állapotokat. Ez válasz Szarcsevicséknak, kik mindig hangsúlyozzák, hogy jobban szeretnék az osztrák királyi biztost a magyar bánnál. A bán továbbá visszautasította az ellenzék legújabb jelszavát, hogy ő boszupolitikát űz. Roppant érdekkel hallgatták Zágráb városára vonatkozó nyilatkozatát: »Hogy tudjam, kérdé, hogy mit óhajt tőlem Zágráb ? Csak nem szagolhatom meg ?« A többség, mely tudja, hová czéloz e vágás, és hogy az ellenzéki városi testület miben sem kérte még a bán támogatását, lelkesen megzsi­­ózta e tételt. Beszéde egyáltalán kitűnő ha­tást tett. A többség, mely mindinkább érzi, hogy van vezére, számos helyen helyesléssel kisérte e beszédet, mig az ellenzék meg sem moccsant. Epoly érdeket, helylyel-közzel zajos derültséget keltett Miskatovics beszéde, mely majdnem kizárólag az öreg Starcsevics­­csel foglalkozott. Miskatovics ugyanis roppant derült­ség között fölolvasta Starcsevics régibb iratait, me­lyek mai politikájával merev ellentétben állanak. Zágráb, jan. 12. Tartománygyűlés. (Az esti lapban közlöttek kiegészítéséül.) Stankovics osztályfőnök az indemnityről szóló törvényjavaslat ellen felhozott tárgyilagos érve­ket c­áfolgatta és az ellenzék szónokai által idézett vádakat visszautasította. Szarcsevics kérdésére, hogy a határvidékiek érdekében mi történt, azzal válaszol, hogy utal az 1881. junius 8-ról és 1881. szeptember 15-ről kelt legfelső rendeletekre, melyeknek minden egyes sora a határvidéki hős lakosság iránti atyai gondoskodásról és nagy szeretetről tesz tanúságot, — azon lakosság iránt, melyet a felség nemeslelküsége jótéteményekkel valósággal elhalmozott s jóléte érde­kében alapítványokat tett oly bőkezűséggel, mint a milyenben kevés nép részesült. Ezen rendeletek ál­tal ő Felsége örök időkre emléket emelt és a határvi­dékiek soha nem szűnő háláját örökre biztosítá ma­gának. Kiemeli, hogy egy népnek sem szabad tör­ténelmi fejlődésével játszania , hogy Horvátor­szágot nyolcz évszázad kapcsolja a magyar ko­rona országaihoz, hogy legbensőbb meggyőződése szerint a horvát nép csakis ezen szövetségben óvhatja meg politikai egyéniségét és játszhatja azt a fontos szerepet, melyet a gondviselés számára kijelölt. Meg van győződve, hogy a horvát nép nem fog csatlakozni azon mozgalomhoz, melyet a Starcsevics-párt, Star­csevics Dávid állítása szerint, Trieszttől Novaja­ Zsemljáig meg akar indítani, mert a horvát nép jól tudja azt, hogy az nemcsak ugrás a sötétbe, hanem rohanás a végromlás felé. Sőt inkább a horvát nép a felség és a dynastia iránti törhetlen ragaszkodásában és azon nemzet iránti szeretetben és a vele való egyet­értésben fogja keresni politikai létének biztosítását és jövőjét, boldogságát, melylyel nyolczszáz éven át örömben és fájdalomban egyaránt osztozkodott. A beszéd többször helyesléssel szakittatott félbe és a végén zajos tetszés nyilvánítások hangzottak fel. A szónokot számosan üdvözölték. K h u e n-H­éderváry gr. horvát bán , T. ház! Nem kívánom a t. ház becses türelmét hosza­­sabban igénybe venni, de a vita folyamában tett né­mely megjegyzéseket nem hagyhatom észrevétel nél­kül. Első­sorban azon állításra kell reflectálnom, — nem emlékszem már, ki mondotta, — hogy a kormány már azzal is kötelességmulasztást követett el, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot nem terjesztette idejekorán a t. ház elé. Én abban a nézetben vagyok, hogy ez a vád a jogosultságnak még csak látszatával sem bírhat, mert azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy az ily törvényjavaslatokat Európa min­den parlamentjében egy ülés alatt szokás elintézni. Hogy mi nálunk ez máskép van, ez csak szomorú bi­zonysága annak, hogy tartományesülésünkben már Heh6/»o6gcKk­.cl Jär IIIIug­j^6nX6KXGi6N­ UgyGK elintézése is. Ha jogosult az a szemrehányás, hogy a törvény­­hozás és a közigazgatás terén csak lassan haladunk, ezért a felelősség legnagyobb súlya azokat terheli, kik sikeres működésünket meggátolják. (ügy van!) Azt hiszem, a­z. ellenzék tagjai sokkal hazafia­sabb dolgot cselekednének, ha egyszerűen kijelente­nék, hogy nem viseltetnek bizalommal a kormány iránt s ennélfogva nem is szavazzák meg az indemnityt. Ezzel a nyilatkozattal aztán fölvetették volna a bi­zalmi kérdést is, mert azok, kik bizalommal viseltet­nek a kormány iránt, bizonyára megszavaznák az indemnityt, még ha a kormány ezt bizalmi kérdésnek nem tekintené is. Legkevésbbé tudom azonban azt megérteni, ha egy képviselő azt mondja, hogy az indemnity meg­szavazását nem tekinti bizalmi kérdésnek, ennélfogva nem is szavazza meg az indemnityt, mindamellett til­takozik az ellen, hogy szavazatát bizalmi nyilatkozat­nak tekintsék. Ez esetben is sokkal egyszerűbb lett volna, egyenesen kimondani: nem bízom a kormány­ban, tehát nem is szavazom meg az indemnityt. Elismerem, hogy az az alak, melyben e nyilat­kozat létetett, több eredetiséggel bír, mint ez az utóbbi, a­mint hogy kétségtelen, hogy azok az eszmék, melyeket Frank képviselő úr e tartománygyűlésben kifejtett, általában véve eredetiek. A képviselő úr legutóbb tartott hosszú beszé­dében is fölvetett egynéhány új kérdést, melyeknek megoldására nézve bizonyára senki sem fogja tőle megtagadni a pátenst. A képviselő úr csodálkozik rajta, hogy a kie­gyezés tizenhét évi fönnállása után ő van hivatva fel­fedezni azt, hogy az önkormányzatunk költségeinek fedezésére szükségelt összeg a közös költségvetésben benfoglaltatik. Erre csak azt válaszolhatom, hogy a képviselő úr még sokkal jobban csodálkoznék azon, ha ez a szükséglet véletlenül nem foglaltatnék benn a közös költségvetésben, mint jelenleg, s én január 1-én kiutalványoznám az egész 1 3,000,000 frtnyi összeget, az illető adóhivatalok meg kénytelenek volnának megtagadni még egy krajezer kifizetését is. Hogy ez így volna, arról kezeskedhetem a képviselő úrnak, s ez a dolog még csak eredeti sem volna. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy nagy kötelességmulasz­tás volna tőlem, ha én azon esetben, ha ez a szükség­let nem foglaltatnék benn a közös költségvetésben, elmulasztanám a közös kormányt figyelmeztetni erre a mulasztásra. A közös kormány, melynek törvény értelmében kötelességében áll, hogy az adókat a magyar korona országainak egész területén behajtsa, kötelezve van arra is, hogy számot adjon a közös országgyűlésnek a költségvetésben arról, hogy miként szándékozik ez összeget felhasználni, és a zárszámadásban arról, hogy miként használta azt föl. Ha tehát a mi szükségletünket nem állítaná be a közös költségvetésbe, úgy azt nem is utalhatná ne­künk át és a mi autonóm költségvetésünk fedezet nél­kül állana. A magyar közös országgyűlés — és nem mint a t. képviselő úr nevezi a magyar országgyűlés —■ nem vonja a mi szükségletünket tárgyalásaiba, habár meg is történik, hogy egyes képviselők e tétel megszavazásánál Horvátországról is beszélnek. A képviselő úr egészen újat mond, midőn azt állítja, hogy a magyar közös országgyűlés majd sző­kébb, majd pedig tágabb jelleggel bír. Hogy mely törvényre állapítja azonban eme állítását, azt bölcsen elhallgatta. A magyar országgyűlés jellegét sohasem változtatja, az mindig ugyanaz marad, mert mindig az egész magyar államot képviseli. Csakis annyiban áll Horvátországra nézve különbség fenn, hogy oly ügyekben, melyek Horvátország önkormányzatának keretébe nem esnek,a horvát képviselők nem szavaznak. Ez azonban a magyar országgyűlés közösségét nem csorbíthatja. Nem tudom, az eredetiség jelzőjével illessem Frank képviselő úr azon állítását is, hogy Horvátor­szág most a kiegyezés után, ugyanazon czímeken, me­lyeken a centralismus alatt csak 1.900.000 frtot fize­tett, most 10 milliót kénytelen fizetni. Ez valószínű­leg tévedés­­Frank közbekiált: Nem tévedés, és ezt be fogom bizonyítani.) vagy legalább is merész állítás, hogy mást ne mondjak. De határozottan frivolnak kell mondanom azon állítást, hogy ezen megszámlált tíz millión kívül még olvashatlan milliókat is fizetünk Magyarországnak! Melyek azok az olvashatlan, milliók ? (Frank közbe­szól : Be fogom bizonyítani!) Ha a képviselő úr már az olvashatlan milliók­kal úgy dobálódzik, biztosítva lehet, hogy senki sem fog hinni neki, ha a megolvasott és el is számolt mil­liókról fog beszélni. A képviselő úr új ellenőrzési rendszert is talált fel, melyet autonóm tartomány­­gyűlésünk a közös országgyűlés felett gyakorolna. Hogy milyen legyen azonban ezen rendszer, ezt talán csak a legközelebbi alkalommal fogja velünk megis­mertetni ; ezúttal csak figyelmeztetni akart bennün­ket, hogy e rendszer legközelebb napvilágot fog látni. Jelenleg csak egy ellenőrzési mód van érvényben, mely a törvény értelmében a közös számvevőszéket és a közös országgyűlést illeti. A képviselő úr pénzügyi fejtegetései után szük­ségesnek tartotta, úgy a jelen, valamint a jövő poli­tikai helyzetet is ismertetni. Ismertetéseit a pénzügy­­miniszterre vonatkozva, következő példabeszéddel kezdte: »Isten óvj meg barátaimtól, ellenségeimtől magam óvom meg magamat!« Ha tréfálni akarnék, azt kérdezném a képviselő úrtól, várjon a miniszter­­elnök urat ellenségnek vagy barátnak tartja­­. De ezt nem akarom. Csupán azt állítom, hogy az bizonyára legjobb barátja királyságainknak, ki azt mondja, hogy a fennálló törvények tiszteletben tartását még akkor is ki fogja vívni, ha e czélból drastikus eszközökhöz kellene nyúlnia. És a­mit a miniszterelnök úr a közös országgyűlésen kimondott, azt én e tartományn­yülé­­sen­ egész nyiltan ismétlem, ír­VGy törvényes köteles­ségemnek tartom a felett őrködni, hogy a fenn­álló törvények mindenki által tiszteletben tartassanak. (Élénk helyeslés jobbról, ellenmond­ás­salfelől. Fel­kiáltások : Ti megsértitek a törvényt!) Beszéde végén a képviselő úr kijelentette, hogy szeretné, ha a Magyarország 88 Horvátország közt létező viszonyok annyira javul­nának a jó magyar egyúttal jó horvát, és megfordítva jó horvát, jó ma­gyar is lehessen. Reményiért1’ k°gy ezt 8 maga 13 óhajtja. (Frank közbeszól: igen is óhajtom!) Ha óhajtja, akkor biztosíthatom, k°gy ebben­ óhaját szív­ből osztom és vele együtt 11A 18 írom. De meg is vagyok győződve, hogy már ma 18 számtalan jó ma­gyar van, kik Horvátország javát a legmelegebben szívükön viselik, épen úgy ,s mint itt jó horvátok is vannak, kik egyúttal jó magyarok. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De hogyan törekedhetik a képviselő úr a hely­zet javítására, ha röviddel ezelőtt kijelentette, hogy a magyar zászló feltűzését Horvátországban kihívásnak tartja, a horvát zászló feltűzését Magyarországban azonban nem tartja annak, azt nem értem; bizto­síthatom, hogy egyik a másikat kizárja. Semmiesetre jele azonban ama békés légkör szellemének, melyben állítása szerint, mozogni óhajtana, hogy egészségesebb viszonyok létesülhessenek. Mazzura képviselő többet foglalkozott a regni­­colaris küldöttségre vonatkozó behivási leirattal, mint az indemnitási törvényjavaslattal. Nem érti mi értelme legyen ama szavaknak : a félreértéseket sze-ISSgg^llpiSl­ MattolAu­laL.^el­lások, melyeket a félreértések tárgyában folytatnak, szerencsésen befejeztessenek. Azt hiszem, hogy ebben nincs képtelenség, mint a képviselő úr magát kifejezte, hanem kifejezi azt, amit óhajtunk. A­mi pedig a ki­egyezés ellen elkövetett sértéseket illeti, melyek fe­lett a tárgyalások megindítandók volnának, azokra nézve kijelenti a képviselő úr, hogy épen nem lehet egy nézetben, de sőt már előre is jelezheti, mit fog­nak sértéseknek tekinteni, látván azt, hogy arról elfe­ledkeznek, hogy a monarchia czime is megsértésnek tekintendő. Azt hiszem, hogy a monarchia czimét, a­mint az érvényben van, a kiegyezés megsértésének nem lehet tekinteni, de sőt azt hiszem, hogy pártján kívül az egész világ, de egész Európa bizonyára bajosan fogná ezt sértésnek elismerni. Még több sértést idé­zett a képviselő úr, de minthogy mind egyenlő ter­mészetűek, nem szándékozom azokat megc­áfolni. De valamit sérelemnek jelentett ki, a­mi felett csodál­koznom kell. A kiegyezés megsértésének tartja t. i., hogy a község van megbízva az adók beszedésével. Hogyan lehet azt sértésnek tekinteni, a­mi az 1875. törvénynyel az akkori kormánynyal,egyetértőleg, hatá­rozatra emeltetett, azt épen az ő álláspontjából leg­­kevésbbé értem. (ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Közgazdasági táviratok. Bécs, jan. 12. (Eredeti távirat.) Ga­bonaüzlet. Üzlet korlátolt; irányzat nyugodt. Zab, melyre nézve a kereslet növekedett, szilárdabb irányzatot követ. Eladatott: búza tavaszra 8.55— 8.57 frt, őszre 9.05—9.07 frton. Rozs 7.40 frt. Ten­geri 6.22 fton. Kész árukban csekély forgalom. Ma­gánforgalom üzlettelen. Összes eladás 29.510 mm. Berlin, jan. 2. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A tőzsde megnyitásakor feltűnőleg csendes volt. Hitelintézeti részvények javultak. Bányaértékek kínálva. Ameriká­ból érkezett kedvezőtlen hírekre franczia papírok, lombardok és dux-bodenbachi részvények bágyadtak, mecklenburgiak javultak. Járadékok lanyhák. Olasz járadékok csökkentek tömeges eladások következté­ben. Később az irányzat minden téren szilárdabb lett, a londoni lapok kielégítő nyilatkozatai folytán. Kü­lönös javulás mutatkozott a hitelintézet részvé­nyeinél. h­írek-Január 12. — A király ő felsége ma nem tartotta meg az Ercsin tervezett haj­tó vadászatot. Az idő különben az utolsó két nap óta annyira lanyhult, hogy az udvari parforce vadászatot is folytathatják holnap és király ő felsége meg is ígérte, hogy a holnap délelőtt 12 órakor tartandó rókavadászatban részt fog venni. — Az udvar Budapesten. A királyi család és az udvar még e héten, jan. 17-én átköltözik Bécsbe. Hol­nap d. u. lesz az utolsó udvari ebéd. Csütörtökön, e hó 15-én d. e. a király általános kihallgatást ad, melyre már eddig is számosan jegyeztették elő magukat a cabineti irodában. Mint más kihallgatósok alkalmá­val, úgy most is sok küldöttség jelentkezik úgy a fő­városból, mint a vidékről, kik valamely jótékony czél érdekében pénzbeli segélyért fordulnak ő felsé­géhez. A cabineti iroda e küldöttségeket a kihall­gatásra nem jegyzi elő, miután egy utóbbi rendelet értelmében pénzbeli adományt csakis írásbeli folya­modványban lehet kérni, melyek a cabineti irodához nyújtandók be. — Személyi hir. Koburg Fülöp herczeg tegnap Bécsből Budapestre érkezett. — Mária Valéria föherczegnő bálja. Ma este Mária Valéria föherczegnőnél a budai királyi várlak fogadtatási termében fényes tánczestély volt, melyre főnemességünk fiatalabb tagjai voltak hivata­losak. Az urak közül néhányan egyenruhában, a na­gyobb rész frakkban jelent meg, a hölgyek egyszerű uszály nélküli báli öltözékben. A hölgyek beléptük alkalmával sárga krokodilbőrből készült, névjegytár­­cza alakú szép müvü tánczrendet kaptak, melyen a főherczegnőnek aranyozott monogrammja volt látha­tó. Az urak ugyanily kiálitásu de szivartárcza formá­jú és trónnal ellátott tánczrendet kaptak. A tánczok rendezésével gróf Andrássy Sándor gróf Andrássy Ala­dár fia, volt megbízva. Jelen voltak mint tánc­osnők: Mária Valéria főherczegnő, József főherczeg leányai Mária Dorottya és Margit főherczegnők, gróf Andrássy Aladár leánya, Mária grófnő, gr. Andrássy Manó leánya, Karolina grófnő, gr. Berchtold Rikhárd leánya, Sarolta grófnő, gr. Károlyi Viktor leányai, Georgina és Margit grófnők, Pálffy Geraldine grófné leánya, Pauline grófnő, gr. Nádasdy Ferencz leánya, Julia grófnő, gr. Károlyi Tibor leánya, Ella grófnő, gr. Bánff­y Béla leánya Rósa grófné, b. Inkey Nándor leánya, Ludmilla bá­rónő, gr. Széchenyi Gyula leánya, Lili grófnő; gróf Batthyány László leánya, Felicie grófnő; gróf Hunyady Imre leánya, Mária grófnő; gróf Zichy Nándor leányai, Lívia és Marietta gróf­nők ; gr. Zichy Rudolf leányai, Marietta és Márta grófnők; Teleky Josephine grófné leánya, Katinka grófnő és Beniczky Ferencz államtitkár lánya, Ma­git kisasszony. — Tánczosokul meg voltak hiva: Ti­sza Kálmán fia, Kálmán; gr. Széchenyi Gyula fiai, Endre­s Pál ;gr. Széchenyi Pál fia, Emil; gr. Szapáry Géza fia, László; gr. Szapáry Gyula fia, György; gr. Szapáry István fia, Tibor; gr. Zichy Rudolf fia, Bé­la ; gr. Zichy Nándor fia, Aladár; özv. báró Révay- Tajnay fia, Simon ; gr. Batthyány László fia, István; Blaskovich Miklós fia,Elemér ;b. Edelsheim-Gyulai fia, Lipót; b. Inkey Nándor fia, Imre; özv. Majláthné­ fia, Géza; gr. Andrássy Gyula fia, Gyula; özv. gr. Teleki fia, József; özv. gr. Zichy-Földváry fia, István ; gr. Ka­rácsonyi Guido fia, Camillo; gr. Pálffy Mór fia.

Next