Nemzet, 1885. január (4. évfolyam, 838-868. szám)
1885-01-13 / 850. szám
egyikével, megvallom gyarlóságomat, nem sokat foglalkoztam. Emlékszik t. barátom, hogy ő és e téren több szakember fejtegette e kérdést az említett gyülekezetben és t. barátom előadta a hitelszövetkezetek tervét, melynek ma is kifejezést adott és mely abból áll, hogy a községekben létesüljenek hitelszövetkezetek, melyek összeköttetésben állnának egy megyei pénzintézettel s ezek ismét egy budapesti központi pénzintézettel, úgy hogy végre ezek nem lesznek képesek a sok kezelés folytán azt az olcsó hitelt nyújtani melyre a gazdaközönségnek szüksége van. Az egyik felszólaló már ennélfogva ellenezte, a másik pedig azt a nehézséget találta, hogy végre is a sok pénzintézet nemcsak drágítani fogja a pénzt, hanem ezekhez a bizalom sem lehet oly nagy, mert a felügyelet és ellenőrzés oly sok intézetnél lehetetlen. Végre is az sült ki, hogy mindenkinek más nézete volt, de egyértelmű nyilatkozat nem történt és így az ügy későbbre halasztatott és megfontolásra adatott át, isten tudja kinek. (Derültség jobb felől.) Megengedi igent, barátom, ily viszonyok közt azután melyik kormány vagy melyik miniszter lehet az, aki minden utón módon erőszakolni akarná akár az egyik, akár a másik nézet mellett, az ily hitelszövetkezeti rendszer életbe léptetését ? Azt hiszem, arra senki sem fog vállalkozhatni; én legalább, megvallom, nem tartom lehetőnek azt és még egy bizonyos utón és alapon nem tudok kiindulni, addig óvakodom az ilyentől. Tudjuk, hogy mily különböző nézetek vannak ezen hitelszövetkezetek megalakítása, azoknak alapszabályai tekintetében, úgyhogy egyszerű, összhangzatos kezelés azoktól nem várható. Ugyanazért én az eszmék tisztázását tartom szükségesnek és noha tárczámban nem foglaltatik arra a czélra összeg, mégis pályadíjat tűztem ki egy oly munkára, amely az ilyen hitelszövetkezetek mikénti megoldását és az alapszabályokat részletesen tárgyalná. Több pályamunka érkezett be és ezeknek megbírálására a többek közt Károlyi Sándor gr. t. barátomat is megkértem. Károlyi Sándor gr.: Engem nem! Széchenyi Pál gr. földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter: Ha t. barátom talán nem kéretett fel, mindenesetre felkérettek többen, akik ezen ügy fölötti tanácskozásban résztvettek. Ha a megbírálás megtörténik és ki fog tűnni, hogy a beérkezett pályamunkák között van olyan, melyet használni lehetne, akkor én azt mentől nagyobb mértékben terjeszteni fogom, a községekre is buzdítólag fog hatni, hogy ily módon alkossák meg a szövetkezeteket. A kormány igenis feladatai közé sorolja ezen kérdéssel foglalkozni, de mielőtt a helyes kiindulási alapot meg nem találtuk, addig — bocsásson meg az igent, barátom — nem merek belebocsátkozni ily dolog megindításába. Az általános gazdasági válságra vonatkozólag is nagyon érdekes felszólalásokat hallottunk. Megengedi a t. ház, hogy ezen gazdasági válságra vonatkozólag én is elmondjam, hogy mi a nézetem. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy általános gazdasági válság előtt állunk, azt már az 1873-as nagy pénzemisis után körülbelül mindenki beláthatta és hogy ezen gazdasági válság be fog következni, annak leginkább tolmácsai voltunk akkor, midőn épen Károlyi Sándor gr. t. barátommal együtt a gazdasági egyesületben sürgettük egy enquéte összehivását, amely — gondolom — 1879-ben meg is tartatott. Már ezen enquéteben kimondtuk azt, hogy az a nagy concurrentia, amely a tengeren túlról jön, nálunk okvetlenül árcsökkenést fog előidézni. Szükséges tehát megvizsgálnunk azon bajokat, amelyekben gazdaságunk szenved és kell találnunk szereket, amelyekkel ezen bajok orvosolhatók. Ezen enquetének eredménye egész könyvekben van összefoglalva, az azon enqueteken működő szakférfiak nyilatkozatai a bizottságok által összegyűjtöttek és ezeknek alapján az országos gazdasági egyesület bizonyos teendőket jelölt ki és t. barátom az imént kiemelte felszólalásában azt, hogy ezen minisztérium tevékenységével teljesen meg van elégedve éppen azon idő óta, hogy a gazdaközönségben a mozgalom megindult, hogy megkezdődött a fehérvári kiállítás alkalmával, a gazdasági congressus nyomán, később a gazdasági egyletek részéről tartott enquéteken és a gazdaközönség sürgetett nyilatkozataiban. És ha vizsgáljuk ezen nyilatkozatokat, azt találjuk, hogy a javaslatok legnagyobb része, melyek az átalános javulást előidézhetnék, oly javaslat, mely a gazdaközönséget arra inti, hogy gazdasági rendszerén változtasson és ne csak kizárólag a cerealiák termelésére vállalkozzék, hanem egyúttal az állattenyésztést is karolja fel, és tevékenységét a mezőgazdaság más terére is fordítsa. Sok más tekintetben tett javaslatot a bizottság a kormánynak, és ha azokon végignézünk, azt találjuk, hogy azoknak már majdnem mindegyike teljesedésbe ment. Ott van pl. a közlekedési bizottság véleménye, mely a tarifák szabályozását óhajtja, mely a forgalmi eszközök államosítását kívánja. Ott van az állattenyésztési bizottság javaslata, mely a szarvasmarha tenyésztésére nézve javasolja a kormánynak, hogy oly után haladjon, mint a lótenyésztésnél t. i. hogy jó fajta apa-állatok szereztessenek be s nagyobb pepineriák állíttassanak fel az országban s ha nálunk nem találtatnék jó tenyészanyag, külföldről hozassék ilyen. Mindez megtörtént; a kormány segédkezet nyújtott ennek létesítéséhez. Ha végignézzük ama nagy munkálatot, melyben még hosszú évekre szóló s haszonnal létesíthető javaslatok foglaltatnak, azt találjuk, hogy azok legnagyobb része már teljesedésbe ment. A gazdaközönség részéről szintén sok történt. Jelentékenyen szaporodott azon okszerűen gazdálkodók száma, kik belátták, hogy egyoldalú gazdálkodással nem állhatják ki a versenyt, nemcsak a tengerentúli, de a szomszédban, se a saját hazánkban előforduló túltermeléssel szemben sem, és kezdik más gazdálkodási ágakra fordítani figyelmüket és pedig sikerrel. Azt hiszem tehát, nem fog meglepni és nem lepett meg senkit a válság, mert azt már előre láttuk. De nézetem szerint e válságnak nemcsak a tengerentúli concurrentia és nemcsak a túlproductió az oka. Mert nemcsak gazdasági termékek, hanem minden áruczikk árának csökenésében mutatkozik. Ez már nem a tulproductio eredménye lehet, hanem okvetlenül más okának is kell lennie. És én ezt abban találom, hogy az arany szükséglet sokkal nagyobb mint a készlet, és minél inkább szaporodni fognak az államok, melyek pénzlábul az aranyat veszik, annál nagyobb lesz az aranyszükséglet és annál nagyobb mértékben emelkedik annak értéke, és annál inkább száll az áruczikkek értéke. Ebben találom én fő okát a bajnak és ezen csakis úgy fogunk segíteni, ha amint ezt a gazdasági egyesület révén már régóta javasoljuk, arra törekszünk, hogy minél olcsóbban produkáljunk, és hogy az olcsó árak mellett is haszonnal élhessünk meg. Ez ismét minden egyes termelőnek szól, mert minden egyes termelőnek feladata saját képessége és ereje szerint ezen orvosszert alkalmazni. Minthogy az idő nagyon előre haladt, ezzel a mai felszólalásomat bezárom megjegyezvén, hogy a többiekre a legközelebbi napokban fogom a választ megadni (Élénk helyeslés.) Táviratok. Bécs, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.c londoni jelentése szerint ott, habár nem hivatalosan, de bizalmas oldalról értesítve, már ismerik Francziaország ellenjavaslatait az egyptomi ügyre vonatkozólag, s készek is engedményekre, csakhogy Francziaországgal létrejöjjön az egyezség, valamint általában kedvezőbb a hangulat az utóbbi állam iránt, aminek oka a német sajtónak Angliával szemben eddig elfoglalt magatartása megváltozásában keresendő. Bécs, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Politische Correspond.« jelentése szerint a böhmischleipai kerületi törvényszék ő felsége rendeletére megszüntette a fenyítő vizsgálatot, mely felségsértés büntette miatt Strache szerkesztő, Hernheiser joghallgató és Nettel ó-katholikus lelkész ellen, továbbá nyilvános csend- és rendháboritás vétsége miatt Brehm és Dauth orvosnövendékek ellen indíttatott. London, jan. 12. Mint a »Times«-nak Tien-Tsinből január 11-ki kelettel távírják, China és Japán abban állapodtak meg egymással, hogy Koreát illetőleg Angolország, Németország és az Egyesült Államok képviselőinek közbenjárását fogják kérni. London, jan. 12. Valamennyi lap helyeslőleg szól Bismarck hg. német birodalmi cancellár nyilatkozatairól, melyeket a német birodalmi gyűlés szombati ülésén tett. A »Times« siet kiemelni a nyilatkozatok helyes értékét és értelmét. Lehetséges ugyan, hogy Angolország és Németország között fölmerülhetnek egyes kényesebb természetű kérdések, de komoly félreértésekre nem forog fönn ok. Angolország köteles tiszteletben tartani a többi hatalom törvényes jogait a gyarmatosítás útján való terjeszkedés tekintetében. Angolországnak Németországot Európában mindenkor úgy kell tekintenie, mint a világbéke hatalmas biztosítékát s Németország gyarmatosítási vállalatai sem nyújtanak arra okot, hogy Angolország nyugtalankodjék. A »Standard« szerint nevetséges dolog Németországgal a miatt czivódni, mert elvette azt, amit Angolország már előbb elvehetett volna. Mi sem méltatlanabb egy nagy nemzethez, mint az üres és czélra nem vezető féltékenykedés. A »Daly News« azt tapasztalja, hogy teljesen alaptalannak bizonyult az a megmagyarázhatatlan rémület, melyet Németország gyarmatpolitikája elsősorban Angolországban keltett. London, jan. 12. Német és Oroszország arról értesítéli Francziaországot, hogy az egyptomi kölcsön nemzetközi garantiájában részt nem vehetnek. Párisból azt jelentik, hogy Francziaország rövid időn ultimátumot fog Chinának átnyúttatni, melyet esetleg rendes hadüzenet fog követni. Páris, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Temps« jelenti, hogy Kambodsában aggasztó forrongás jelei mutatkoznak. Saigonból rögtön csapatok küldettek egy franczia állomásra. A minisztertanács holnap fogja elhatározni, vajjon a kamara a senatorok választásáig elnapoltassék-e. A képviselők nagy része nem helyesli az elhalasztást, mert a napirendre sok tárgy van kitűzve. Lewal hadügyminiszter elhatározta, hogy a hadügyminisztériumban nem alkalmaz alállamtitkárt. A hadtestek parancsnokaihoz a hadügyminiszter körlevelet intézett, melyben megbízza őket, szólítsák föl az altiszteket és legénységet, hogy a tonkingi expeditióra jelentkezzenek. A tengerészeti miniszter szintén tudatja, hogy a tengerészeti gyalogsághoz való besoroztatás végett 18—24 éves önkéntesek jelentkezhetnek. A Lewal által kérendő újabb tonkingi hitel 50 millió frankra fog rúgni. A »Temps« Londonból hivatalos táviratot közöl, mely az Egyptomot illető angol javaslatok fölött áttekintést nyújtva, megjegyzi, hogy Berlinben a franczia ellenjavaslatokat, melyek kizárón a pénzügyi és nem a politikai helyzetet ölelik föl, igen békülékenyeknek tartják. A franczia ellenjavaslatok három pontban térnek el az angolokétól s pedig: Francziaország újabb kölcsönt ajánl az összes hatalmak garantiája mellett ; elveti a 4 és 5-ik pontot s kívánja a dajtának és az államjavaknak fentartását és igazgatásuk elkülönítését, mellőztetni óhajtja, hogy azok jövedelmei összeolvasztassanak. Francziaország ajánlja továbbá, hogy ahelyett, hogy az adósság 112 százalékkal csökkentessék, inkább szelvények alkottassanak, amelyekhez különös jogigények fűződnének. A »Temps« azt hiszi, hogy miután az angol és franczia javaslatokban több megegyező pont foglaltatik, a két hatalom közt létre jöhet az egyezség. Páris,jan.12. A »Temps« szerint az izgatás Kambodsában meglehetősen komoly jellegű. A király fivére, valószínűleg a király által fölingerelve, fegyvert ragadt és megtámadta a franczia őrsöket. Páris, jan. 12. A »Temps«-nek egy londoni távirata szerint a franczia ellenjavaslatok az egyptomi kérdésben igen engesztelékeny irányúak. Eltérések a következő pontok iránt forognak fenn. m. Francziaország nem öt, hanem kilenc millió sterlingnyi kölcsönt javasol, miután minden kiadást fedeztetni kíván és azon nézetből indul ki, hogy oly kölcsön, mely az összes hatalmak kezessége mellett köttetik, előnyösebb feltételek alatt lesz szerezhető. Francziaország továbbá megmarad a mellett, hogy a daira, az állami birtokok kezelésétől választassák el és ellenzi azt, hogy a daira és az állami birtokok jövedelme az angol bankba folyjanak . Francziaország végre nem fogadja el Angolországnak a fennálló adósságok után fizetendő kamatokra vonatkozó javaslatait és a helyett külön adót javasol a szelvényekre kiróni. A »Temps« azt hiszi, hogy Francziaország és Angolország közt megegyezés jött létre, mert a franczia javaslatok kizárólag pénzügyi természetűek és nem érintik az egyptomi kérdés politikai oldalát. Konstantinápoly, jan. 12. A »Loreley« nevű német állomási hajó Angra-Pequennába való utazásra kapott rendeletet. Páris, jan. 12. Koholmánynak nyilvánítják azt a hírt, mintha a párisi helyőrség egy része készenlétben tartatnék. Róma, jan. 12. Asenatus mai ülésén Caracci 010 azon hírekre utalt, melyek a gyarmatpolitikára vonatkozólag a kormány szándékairól keringenek. Az a körülmény, hogy Assabba csapatok küldetnek, különféle aggályokat keltett. A conservatív Olaszország politikai helyzete és a hatalmakkal fönnálló békés viszony megkívánják, hogy némely fölvilágosítások adassanak. Hű fölvilágosítások ajánlatosak volnának, ha a kormány azokat opportunusoknak tartja. D e p re t is kormányelnök kijelenté, hogy e tekintetben értekezni fog a külügyminiszterrel, kihez az ügy első sorban tartozik. Róma, jan. 12. [Eredeti távirat.) A »P. C.« jelentése: Az Assabba, Siletta ezredes parancsnoksága alatt menő hadtest feladata egyedül a gyarmat biztonságának megőrzésében, s vidékének beutazásában áll; minden egyéb hirderő koholmány. Politikai körökben arra utalnak, hogy az Angliával kötött szerződés értelmében Olaszország oda helyőrséget nem küldhet, ott erődítést nem építhet, — tehát azóta a szerződést meg kellett változtatni. Lemberg, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Dziennik Polski« biztos forrásból arról értesül,hogy a kereskedelmi miniszter, mihelyt a képviselőház öszszeül, a lemberg-ránai vasútra, néhány alsó-ausztriai helyi vasút és néhány bukovinai vicinális vasútra 5 millió frt kölcsönt fog fölvenni. A gácsországi és bukovinai vasúti épitkezések vállalatainak a subventiók 1887-ik évtől kedve fognak kifizettetni. Belgrád, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Lehetséges, hogy a skupstina még május hó előtt Nisbe össze fog hivatni, ez különben attól függ, vájjon az adóbecslő és adóösszeiró bizottságok azon időre befejezik-e működésüket. Bern, jan. 12. A nemzeti tanácsba megejtett öt pótválasztásnál tegnap négy balpárti és egy clericalis jelölt választatott meg. Zürichben a középpárt jelöltje kisebbségben marsall a munkáspárt jelöltje ellenében. Krakkó, jan. 12. A »Czas« bécsi levelet közöl, mely teljesen hiteles kútfőből vett értesülés alapján irányzatos koholmánynak nyilvánítja mindazon híreket, melyek — különösen Pino b. kereskedelmi minisztert illetőleg — miniszterválságról szólnak. Nápoly, jan 12. Az assabi helyőrség élelmi és lőszerkészletének hajóra szállítását ma fejezték be. Holnap indul el a »Principe Amadeo« fregatt a vezérkarral, tüzérséggel és műszaki csapatokkal, holnapután pedig a »Gottardo« szállítóhajó gyalog vadászokkal. BéCS, jan. 12. Néderer Tódor bankár ellen megbízóinak egyike részéről 10.000 írt értékű letétek elsikkasztása miatt feljelentés tétetvén, nevezett bankár ma elfogatott. BéCS, jan. 12. (Eredeti távirat.) A börze körül ma egész este Nederer elfogatásáról beszélt mindenki, s alig hogy az elfogatás híre a nyilvánosságra jutott, máris számos károsult fél jelentkezett a rendőrségnél. E feljelentések által a károsodások összege néhány ezer írttal szaporodott. Még ma az elfogatás után is érkeztek pénzösszegek a postán, vidéki megbízók, bizományosok részéről, de a hatóság visszautasíttatta azokat a posta által. A sikkasztott összeget Nederer a tőzsdén játszotta el , magának ugyan nem volt oda belépni joga, hanem több ügynök közbenjárását vette igénybe. Bécs, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Noderer et Co.« bankház főnökét, Noderer Tivadart ma csalás miatt egy külföldi cliens azon följelentésére, hogy Noderer a nála letétbe helyezett 10,000 frtot elsikkasztotta, elfogták. Noderer üzleti viszonyai fölöttébb hasonlítanak a Horn-bankház viszonyaira. Kétségtelen, hogy a csalás köztudomásra jutása folytán számosan fognak jelentkezni a rászedett cliensek, akiket Noderer hirdetések által édesgetett magához. Bécs, jan. 12. A purkersdorfi kihágások miatt az államügyészség 38 tanuló ellen, vádat emelt. Bécs, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az államügyészség vád alá helyeztetett harminchat egyetemi tanulót, akik — nagyobbára a »Silézia« burschenschaft tagjai, — purkersdorfi kirándulásukon két rendőrt megsértettek. A horvát tartománygyülésből. Zágráb, jan. 12. (Eredeti távirat.) Mainál érdekesebb ülése a tartománygyülésnek évek óta nem volt. Köztudomású lévén eleve, hogy a bán beszélni fog, a képviselők padjai valamint a karzatok is egészen telvek. A bán háromnegyed óráig beszélt, szabadon, jegyzetek nélkül. Beszédjének nagy része a dr. Frank financiális hóbortjai ellen volt intézve, és ostorozta a két széken ülni akarás azon politikáját, melynek Frank a szószólója. Általános zaj‘03 helyeslést idézett elő a bán azon nyilatkozata, hogy ő is valamint Tisza, akár legdrasztikusabb rendszabályokkal is fönntartja az alkotmányos állapotokat. Ez válasz Szarcsevicséknak, kik mindig hangsúlyozzák, hogy jobban szeretnék az osztrák királyi biztost a magyar bánnál. A bán továbbá visszautasította az ellenzék legújabb jelszavát, hogy ő boszupolitikát űz. Roppant érdekkel hallgatták Zágráb városára vonatkozó nyilatkozatát: »Hogy tudjam, kérdé, hogy mit óhajt tőlem Zágráb ? Csak nem szagolhatom meg ?« A többség, mely tudja, hová czéloz e vágás, és hogy az ellenzéki városi testület miben sem kérte még a bán támogatását, lelkesen megzsiózta e tételt. Beszéde egyáltalán kitűnő hatást tett. A többség, mely mindinkább érzi, hogy van vezére, számos helyen helyesléssel kisérte e beszédet, mig az ellenzék meg sem moccsant. Epoly érdeket, helylyel-közzel zajos derültséget keltett Miskatovics beszéde, mely majdnem kizárólag az öreg Starcsevicscsel foglalkozott. Miskatovics ugyanis roppant derültség között fölolvasta Starcsevics régibb iratait, melyek mai politikájával merev ellentétben állanak. Zágráb, jan. 12. Tartománygyűlés. (Az esti lapban közlöttek kiegészítéséül.) Stankovics osztályfőnök az indemnityről szóló törvényjavaslat ellen felhozott tárgyilagos érveket cáfolgatta és az ellenzék szónokai által idézett vádakat visszautasította. Szarcsevics kérdésére, hogy a határvidékiek érdekében mi történt, azzal válaszol, hogy utal az 1881. junius 8-ról és 1881. szeptember 15-ről kelt legfelső rendeletekre, melyeknek minden egyes sora a határvidéki hős lakosság iránti atyai gondoskodásról és nagy szeretetről tesz tanúságot, — azon lakosság iránt, melyet a felség nemeslelküsége jótéteményekkel valósággal elhalmozott s jóléte érdekében alapítványokat tett oly bőkezűséggel, mint a milyenben kevés nép részesült. Ezen rendeletek által ő Felsége örök időkre emléket emelt és a határvidékiek soha nem szűnő háláját örökre biztosítá magának. Kiemeli, hogy egy népnek sem szabad történelmi fejlődésével játszania , hogy Horvátországot nyolcz évszázad kapcsolja a magyar korona országaihoz, hogy legbensőbb meggyőződése szerint a horvát nép csakis ezen szövetségben óvhatja meg politikai egyéniségét és játszhatja azt a fontos szerepet, melyet a gondviselés számára kijelölt. Meg van győződve, hogy a horvát nép nem fog csatlakozni azon mozgalomhoz, melyet a Starcsevics-párt, Starcsevics Dávid állítása szerint, Trieszttől Novaja Zsemljáig meg akar indítani, mert a horvát nép jól tudja azt, hogy az nemcsak ugrás a sötétbe, hanem rohanás a végromlás felé. Sőt inkább a horvát nép a felség és a dynastia iránti törhetlen ragaszkodásában és azon nemzet iránti szeretetben és a vele való egyetértésben fogja keresni politikai létének biztosítását és jövőjét, boldogságát, melylyel nyolczszáz éven át örömben és fájdalomban egyaránt osztozkodott. A beszéd többször helyesléssel szakittatott félbe és a végén zajos tetszés nyilvánítások hangzottak fel. A szónokot számosan üdvözölték. K h u e n-Héderváry gr. horvát bán , T. ház! Nem kívánom a t. ház becses türelmét hoszasabban igénybe venni, de a vita folyamában tett némely megjegyzéseket nem hagyhatom észrevétel nélkül. Elsősorban azon állításra kell reflectálnom, — nem emlékszem már, ki mondotta, — hogy a kormány már azzal is kötelességmulasztást követett el, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot nem terjesztette idejekorán a t. ház elé. Én abban a nézetben vagyok, hogy ez a vád a jogosultságnak még csak látszatával sem bírhat, mert azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy az ily törvényjavaslatokat Európa minden parlamentjében egy ülés alatt szokás elintézni. Hogy mi nálunk ez máskép van, ez csak szomorú bizonysága annak, hogy tartományesülésünkben már Heh6/»o6gcKk.cl Jär IIIIugj^6nX6KXGi6N UgyGK elintézése is. Ha jogosult az a szemrehányás, hogy a törvényhozás és a közigazgatás terén csak lassan haladunk, ezért a felelősség legnagyobb súlya azokat terheli, kik sikeres működésünket meggátolják. (ügy van!) Azt hiszem, az. ellenzék tagjai sokkal hazafiasabb dolgot cselekednének, ha egyszerűen kijelentenék, hogy nem viseltetnek bizalommal a kormány iránt s ennélfogva nem is szavazzák meg az indemnityt. Ezzel a nyilatkozattal aztán fölvetették volna a bizalmi kérdést is, mert azok, kik bizalommal viseltetnek a kormány iránt, bizonyára megszavaznák az indemnityt, még ha a kormány ezt bizalmi kérdésnek nem tekintené is. Legkevésbbé tudom azonban azt megérteni, ha egy képviselő azt mondja, hogy az indemnity megszavazását nem tekinti bizalmi kérdésnek, ennélfogva nem is szavazza meg az indemnityt, mindamellett tiltakozik az ellen, hogy szavazatát bizalmi nyilatkozatnak tekintsék. Ez esetben is sokkal egyszerűbb lett volna, egyenesen kimondani: nem bízom a kormányban, tehát nem is szavazom meg az indemnityt. Elismerem, hogy az az alak, melyben e nyilatkozat létetett, több eredetiséggel bír, mint ez az utóbbi, amint hogy kétségtelen, hogy azok az eszmék, melyeket Frank képviselő úr e tartománygyűlésben kifejtett, általában véve eredetiek. A képviselő úr legutóbb tartott hosszú beszédében is fölvetett egynéhány új kérdést, melyeknek megoldására nézve bizonyára senki sem fogja tőle megtagadni a pátenst. A képviselő úr csodálkozik rajta, hogy a kiegyezés tizenhét évi fönnállása után ő van hivatva felfedezni azt, hogy az önkormányzatunk költségeinek fedezésére szükségelt összeg a közös költségvetésben benfoglaltatik. Erre csak azt válaszolhatom, hogy a képviselő úr még sokkal jobban csodálkoznék azon, ha ez a szükséglet véletlenül nem foglaltatnék benn a közös költségvetésben, mint jelenleg, s én január 1-én kiutalványoznám az egész 1 3,000,000 frtnyi összeget, az illető adóhivatalok meg kénytelenek volnának megtagadni még egy krajezer kifizetését is. Hogy ez így volna, arról kezeskedhetem a képviselő úrnak, s ez a dolog még csak eredeti sem volna. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy nagy kötelességmulasztás volna tőlem, ha én azon esetben, ha ez a szükséglet nem foglaltatnék benn a közös költségvetésben, elmulasztanám a közös kormányt figyelmeztetni erre a mulasztásra. A közös kormány, melynek törvény értelmében kötelességében áll, hogy az adókat a magyar korona országainak egész területén behajtsa, kötelezve van arra is, hogy számot adjon a közös országgyűlésnek a költségvetésben arról, hogy miként szándékozik ez összeget felhasználni, és a zárszámadásban arról, hogy miként használta azt föl. Ha tehát a mi szükségletünket nem állítaná be a közös költségvetésbe, úgy azt nem is utalhatná nekünk át és a mi autonóm költségvetésünk fedezet nélkül állana. A magyar közös országgyűlés — és nem mint a t. képviselő úr nevezi a magyar országgyűlés —■ nem vonja a mi szükségletünket tárgyalásaiba, habár meg is történik, hogy egyes képviselők e tétel megszavazásánál Horvátországról is beszélnek. A képviselő úr egészen újat mond, midőn azt állítja, hogy a magyar közös országgyűlés majd szőkébb, majd pedig tágabb jelleggel bír. Hogy mely törvényre állapítja azonban eme állítását, azt bölcsen elhallgatta. A magyar országgyűlés jellegét sohasem változtatja, az mindig ugyanaz marad, mert mindig az egész magyar államot képviseli. Csakis annyiban áll Horvátországra nézve különbség fenn, hogy oly ügyekben, melyek Horvátország önkormányzatának keretébe nem esnek,a horvát képviselők nem szavaznak. Ez azonban a magyar országgyűlés közösségét nem csorbíthatja. Nem tudom, az eredetiség jelzőjével illessem Frank képviselő úr azon állítását is, hogy Horvátország most a kiegyezés után, ugyanazon czímeken, melyeken a centralismus alatt csak 1.900.000 frtot fizetett, most 10 milliót kénytelen fizetni. Ez valószínűleg tévedésFrank közbekiált: Nem tévedés, és ezt be fogom bizonyítani.) vagy legalább is merész állítás, hogy mást ne mondjak. De határozottan frivolnak kell mondanom azon állítást, hogy ezen megszámlált tíz millión kívül még olvashatlan milliókat is fizetünk Magyarországnak! Melyek azok az olvashatlan, milliók ? (Frank közbeszól : Be fogom bizonyítani!) Ha a képviselő úr már az olvashatlan milliókkal úgy dobálódzik, biztosítva lehet, hogy senki sem fog hinni neki, ha a megolvasott és el is számolt milliókról fog beszélni. A képviselő úr új ellenőrzési rendszert is talált fel, melyet autonóm tartománygyűlésünk a közös országgyűlés felett gyakorolna. Hogy milyen legyen azonban ezen rendszer, ezt talán csak a legközelebbi alkalommal fogja velünk megismertetni ; ezúttal csak figyelmeztetni akart bennünket, hogy e rendszer legközelebb napvilágot fog látni. Jelenleg csak egy ellenőrzési mód van érvényben, mely a törvény értelmében a közös számvevőszéket és a közös országgyűlést illeti. A képviselő úr pénzügyi fejtegetései után szükségesnek tartotta, úgy a jelen, valamint a jövő politikai helyzetet is ismertetni. Ismertetéseit a pénzügyminiszterre vonatkozva, következő példabeszéddel kezdte: »Isten óvj meg barátaimtól, ellenségeimtől magam óvom meg magamat!« Ha tréfálni akarnék, azt kérdezném a képviselő úrtól, várjon a miniszterelnök urat ellenségnek vagy barátnak tartja. De ezt nem akarom. Csupán azt állítom, hogy az bizonyára legjobb barátja királyságainknak, ki azt mondja, hogy a fennálló törvények tiszteletben tartását még akkor is ki fogja vívni, ha e czélból drastikus eszközökhöz kellene nyúlnia. És amit a miniszterelnök úr a közös országgyűlésen kimondott, azt én e tartománynyülésen egész nyiltan ismétlem, írVGy törvényes kötelességemnek tartom a felett őrködni, hogy a fennálló törvények mindenki által tiszteletben tartassanak. (Élénk helyeslés jobbról, ellenmondássalfelől. Felkiáltások : Ti megsértitek a törvényt!) Beszéde végén a képviselő úr kijelentette, hogy szeretné, ha a Magyarország 88 Horvátország közt létező viszonyok annyira javulnának a jó magyar egyúttal jó horvát, és megfordítva jó horvát, jó magyar is lehessen. Reményiért1’ k°gy ezt 8 maga 13 óhajtja. (Frank közbeszól: igen is óhajtom!) Ha óhajtja, akkor biztosíthatom, k°gy ebben óhaját szívből osztom és vele együtt 11A 18 írom. De meg is vagyok győződve, hogy már ma 18 számtalan jó magyar van, kik Horvátország javát a legmelegebben szívükön viselik, épen úgy ,s mint itt jó horvátok is vannak, kik egyúttal jó magyarok. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De hogyan törekedhetik a képviselő úr a helyzet javítására, ha röviddel ezelőtt kijelentette, hogy a magyar zászló feltűzését Horvátországban kihívásnak tartja, a horvát zászló feltűzését Magyarországban azonban nem tartja annak, azt nem értem; biztosíthatom, hogy egyik a másikat kizárja. Semmiesetre jele azonban ama békés légkör szellemének, melyben állítása szerint, mozogni óhajtana, hogy egészségesebb viszonyok létesülhessenek. Mazzura képviselő többet foglalkozott a regnicolaris küldöttségre vonatkozó behivási leirattal, mint az indemnitási törvényjavaslattal. Nem érti mi értelme legyen ama szavaknak : a félreértéseket sze-ISSgg^llpiSl MattolAulaL.^ellások, melyeket a félreértések tárgyában folytatnak, szerencsésen befejeztessenek. Azt hiszem, hogy ebben nincs képtelenség, mint a képviselő úr magát kifejezte, hanem kifejezi azt, amit óhajtunk. Ami pedig a kiegyezés ellen elkövetett sértéseket illeti, melyek felett a tárgyalások megindítandók volnának, azokra nézve kijelenti a képviselő úr, hogy épen nem lehet egy nézetben, de sőt már előre is jelezheti, mit fognak sértéseknek tekinteni, látván azt, hogy arról elfeledkeznek, hogy a monarchia czime is megsértésnek tekintendő. Azt hiszem, hogy a monarchia czimét, amint az érvényben van, a kiegyezés megsértésének nem lehet tekinteni, de sőt azt hiszem, hogy pártján kívül az egész világ, de egész Európa bizonyára bajosan fogná ezt sértésnek elismerni. Még több sértést idézett a képviselő úr, de minthogy mind egyenlő természetűek, nem szándékozom azokat megcáfolni. De valamit sérelemnek jelentett ki, ami felett csodálkoznom kell. A kiegyezés megsértésének tartja t. i., hogy a község van megbízva az adók beszedésével. Hogyan lehet azt sértésnek tekinteni, ami az 1875. törvénynyel az akkori kormánynyal,egyetértőleg, határozatra emeltetett, azt épen az ő álláspontjából legkevésbbé értem. (ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Közgazdasági táviratok. Bécs, jan. 12. (Eredeti távirat.) Gabonaüzlet. Üzlet korlátolt; irányzat nyugodt. Zab, melyre nézve a kereslet növekedett, szilárdabb irányzatot követ. Eladatott: búza tavaszra 8.55— 8.57 frt, őszre 9.05—9.07 frton. Rozs 7.40 frt. Tengeri 6.22 fton. Kész árukban csekély forgalom. Magánforgalom üzlettelen. Összes eladás 29.510 mm. Berlin, jan. 2. (Eredeti távirat.) A tőzsde megnyitásakor feltűnőleg csendes volt. Hitelintézeti részvények javultak. Bányaértékek kínálva. Amerikából érkezett kedvezőtlen hírekre franczia papírok, lombardok és dux-bodenbachi részvények bágyadtak, mecklenburgiak javultak. Járadékok lanyhák. Olasz járadékok csökkentek tömeges eladások következtében. Később az irányzat minden téren szilárdabb lett, a londoni lapok kielégítő nyilatkozatai folytán. Különös javulás mutatkozott a hitelintézet részvényeinél. hírek-Január 12. — A király ő felsége ma nem tartotta meg az Ercsin tervezett hajtó vadászatot. Az idő különben az utolsó két nap óta annyira lanyhult, hogy az udvari parforce vadászatot is folytathatják holnap és király ő felsége meg is ígérte, hogy a holnap délelőtt 12 órakor tartandó rókavadászatban részt fog venni. — Az udvar Budapesten. A királyi család és az udvar még e héten, jan. 17-én átköltözik Bécsbe. Holnap d. u. lesz az utolsó udvari ebéd. Csütörtökön, e hó 15-én d. e. a király általános kihallgatást ad, melyre már eddig is számosan jegyeztették elő magukat a cabineti irodában. Mint más kihallgatósok alkalmával, úgy most is sok küldöttség jelentkezik úgy a fővárosból, mint a vidékről, kik valamely jótékony czél érdekében pénzbeli segélyért fordulnak ő felségéhez. A cabineti iroda e küldöttségeket a kihallgatásra nem jegyzi elő, miután egy utóbbi rendelet értelmében pénzbeli adományt csakis írásbeli folyamodványban lehet kérni, melyek a cabineti irodához nyújtandók be. — Személyi hir. Koburg Fülöp herczeg tegnap Bécsből Budapestre érkezett. — Mária Valéria föherczegnő bálja. Ma este Mária Valéria föherczegnőnél a budai királyi várlak fogadtatási termében fényes tánczestély volt, melyre főnemességünk fiatalabb tagjai voltak hivatalosak. Az urak közül néhányan egyenruhában, a nagyobb rész frakkban jelent meg, a hölgyek egyszerű uszály nélküli báli öltözékben. A hölgyek beléptük alkalmával sárga krokodilbőrből készült, névjegytárcza alakú szép müvü tánczrendet kaptak, melyen a főherczegnőnek aranyozott monogrammja volt látható. Az urak ugyanily kiálitásu de szivartárcza formájú és trónnal ellátott tánczrendet kaptak. A tánczok rendezésével gróf Andrássy Sándor gróf Andrássy Aladár fia, volt megbízva. Jelen voltak mint táncosnők: Mária Valéria főherczegnő, József főherczeg leányai Mária Dorottya és Margit főherczegnők, gróf Andrássy Aladár leánya, Mária grófnő, gr. Andrássy Manó leánya, Karolina grófnő, gr. Berchtold Rikhárd leánya, Sarolta grófnő, gr. Károlyi Viktor leányai, Georgina és Margit grófnők, Pálffy Geraldine grófné leánya, Pauline grófnő, gr. Nádasdy Ferencz leánya, Julia grófnő, gr. Károlyi Tibor leánya, Ella grófnő, gr. Bánffy Béla leánya Rósa grófné, b. Inkey Nándor leánya, Ludmilla bárónő, gr. Széchenyi Gyula leánya, Lili grófnő; gróf Batthyány László leánya, Felicie grófnő; gróf Hunyady Imre leánya, Mária grófnő; gróf Zichy Nándor leányai, Lívia és Marietta grófnők ; gr. Zichy Rudolf leányai, Marietta és Márta grófnők; Teleky Josephine grófné leánya, Katinka grófnő és Beniczky Ferencz államtitkár lánya, Magit kisasszony. — Tánczosokul meg voltak hiva: Tisza Kálmán fia, Kálmán; gr. Széchenyi Gyula fiai, Endres Pál ;gr. Széchenyi Pál fia, Emil; gr. Szapáry Géza fia, László; gr. Szapáry Gyula fia, György; gr. Szapáry István fia, Tibor; gr. Zichy Rudolf fia, Béla ; gr. Zichy Nándor fia, Aladár; özv. báró Révay- Tajnay fia, Simon ; gr. Batthyány László fia, István; Blaskovich Miklós fia,Elemér ;b. Edelsheim-Gyulai fia, Lipót; b. Inkey Nándor fia, Imre; özv. Majláthné fia, Géza; gr. Andrássy Gyula fia, Gyula; özv. gr. Teleki fia, József; özv. gr. Zichy-Földváry fia, István ; gr. Karácsonyi Guido fia, Camillo; gr. Pálffy Mór fia.