Nemzet, 1885. február (4. évfolyam, 869-895. szám)

1885-02-23 / 890. szám

léseinket, és ugyanazon tanok hatalma folytán nem üzünnnk meg a jövőben hit alattvalók maradni. Oroszország nyugodt lehet az iránt, így va­laha újra fellázadjunk; a mi hitünket illeti, bizony felismerjük, hogy nagyon-nagyon síká voltunk forra­dalmi katholikusok, úgyszólván eretnekek, de a mai naptól kezdve római katholikusok és nem forradal­márok leszünk. Békében akarunk dolgozni és békésen fejlődni a szellemi és anyagi téren, a­mit önök oroszok, 1772- től 1839-ig és 1855-től 1864-ig, tehát félszázadnál tovább nem akadályoztak, de nagyon sajnáljuk, hogy összeesküvéseinkkel magunk ellen fegyvereztük fel önöket. Keményen elítéljük a galicziai és pozeni lengyel lapok minden kifakadását Oroszország ellen, és nem ismerjük el a velük való solidaritást. Anathemát mondunk a koronázás ellen kiadott tiltakozásra, melyet csalárd módon tettek közzé a nép — kivált a varsói — nevében, a lembergi »Ga­­zeta Narodowaban«. Nem a függetlenségről ábrándozunk mi, hanem csupán nemzetiségünkről, melyet a régi Lengyelor­szág bukása után egyedül önök oroszok tiszteltek, becsültek és fejlődését előmozdították. Önök nem akartak bennünket kiforgatni sem lengyel, sem katholikus voltunkból, ezt kiáltjuk mi, hadd hallja meg a világ, és ha ez irányban történt valami ellenkező, ezt is önmagunk okoztuk. Több mondani­valónk nincs, a kibékülés rész­leteit elintézni nem a mi dolgunk, hanem a mi csá­szárunk czárunk nagylelkűségének és az orosz szív szláv jóságának a dolga. A mindenható áldása lebegjen mindezen!« Budapest, febr. 22. (Arab okmány Gor­don haláláról.) Az angol hadügyminisztérium a péntek reggeli angol lapokban Wolseley tábornok­nak következő táviratát közölt­e: 75. sz. Backenburg tábornoktól vettem a követ­kező tudósítást: »Kerbekan, febr. 11. Következőkben közlöm a fordítását egy okmánynak, a melyet a »Corn­wall herczeg« könnyű gyalogság egy katonája egy szamár nyeregkápájában talált, mintegy 400 yard tá­volságban az állástól, melyet tegnap elfoglaltunk. »Másolata egy levélnek, mely a berberi főkor­mányzótól jött: »Isten nevében stb. Mohammed Kheir Abdullah Khog Falitól, Berber főemirjétől barátjának Abdul Magid Abi El Dekaléknek és összes embereinek. Értesitlek benneteket, hogy ma, a déli imádság után, levelet kaptunk a hű Abdullah Eben Mohamed Khalifától, melyben elmondja nekünk, hogy Khartum bevetetett hét­főn az 1302. évi Habi hó 9-ik napján az El Haui oldalán, a következő módon: A mahdi meg­kérte derviseit és csapatait, hogy nyomuljanak előre az erődítések ellen és bevonult Khartumba egy ne­gyedóra múlva. Megölték az áruló Gordont és elfog­ták a gőzösöket és hajókat. Isten dicsővé tette őt. Legyetek hálásak és dicsérjétek az istent kimondha­tatlan kegyéért. Tudatom ezt veletek. Mondjátok el a csapatoknak.« Az okmány Rabi 13-ról van keltezve és kézhez érkezett pénteken, Rabi hó 20-án. Rabi hó 9-ik napja január 26-án volt. Táviratok: Róma, febr. 22. A Stefani-ügynökség je­lenti Massallahból f. hó 19 ki kelettel. Fer­rari kapitány Suakimból ide érkezett és néhány nap múlva Abissiniába utazik.­­ Ugyancsak a Stefani-ügynökségnek jelentik Perimből. A soai szultán tudatta az assabi olasz biztossal, hogy Bianchi olasz utazó és társai gyilkosainak kipuhatolása és megbün­tetése végett külön expeditiót fog szervezni. A szultán egy­szersmind megelégedését nyil­­vánító, hogy az olaszok Beilust megszállották. Róma, febr. 22. A »Rassegna« és a »Po­­polo Romano« megc­áfolják azt a hírt,mintha Olaszország előkészületeket tenne, hogy a Vörös tengerre negyedik expeditiót küldjön. Konstantinápoly, febr. 22. Hivatalos com­muniqué jelent meg, mely azon trade átadá­sát tudatja, melynek értelmében Hirsch b. ajánlatai mellőztetnek és a »Banque Otto­mane «-et fogadtatnak el, azzal a kikötés­sel, hogy azokra az ottomán törvények ha­tálya kiterjesztetik. A communiqué meg­jegyzi, hogy azon differentiák, melyek egy­részt a kormány s másrészt Hirsch b. és a vasútüzleti­ társaság közt föntorognak, vá­lasztott bíróság ítélete alá terjesztetnek. A választott bíróság tagjaivá a kormány részé­ről Vahan effendi, igazságügy minisztériumi államtitkár és Riza­bej, a semmitőszék tagja neveztettek ki. A porta egyúttal fölhívja Hirsch bárót és a vasútüzleti társaságot, hogy egy hó leforgása alatt nevezzék ki képvise­lőiket a választott bíróságba. Páris, febr. 22. Az anarchisták által ren­dezett nemzetközi munkásgyűlés ma tartatott meg a Tivoli-teremben. A gyűlésen mintegy 4000 ember vett részt, köztük több képviselő. Az angol munkások és béke­barátok küldöttsége, melyet Burt az angol parla­ment tagja vezetett, feliratot nyújtott át, mely az an­gol és franczia munkások egységes eljárását kívánja. Burt tiltakozott mindama személyek eljá­rása ellen, kik a két nemzet­közi meghasonlást óhaj­tanának előidézni, és kijelenté, hogy itt az idő, hogy minden nemzetközi differenczia az igazságosság és nem a hatalom útján oldassák meg. Több anarchista heves beszédet tartott, a­mi tiltakozásokra és verekedésre adott alkalmat. Néhány csendzavarót ki kellett utasítani a te­remből. A gyűlés végül határozatot fogadott el, mely­ben többek közt minden háború- és hódítási politika ellen tiltakozik és rokonszenvét nyilvánítja valameny­­nyi nemzet munkásai iránt. Kairó, febr. 22. A khedive rendeletet bocsátott ki, melylyel Richthofent Németország képviselőjévé nevezi ki az államadóssági pénztár ellenőrző bizott­ságába. Győr, febr. 22. (Eredeti távirat.) Vá­­sunk országgyűlési képviselője, Baross Gábor közlekedésügyi miniszteri államtitkár, kit városunk lakossága tegnap oly lelkesült tüntetéssel fogadott ma mondta el köszönő beszédét a neki nyújtott kép­viselői mandátumért a választó­polgárok előtt. Ez alkalomból a redoute nagy terme egészen megtelt választóközönséggel s a karzat is telve volt Győr város előkelő hölgyeivel. Jelen voltak: Batthyány Lajos gróf győrmegyei, s Radó Kálmán vasmegyei főispán, továbbá N­o­g­á­l Károly püspök, Win­téri Antal nagyprépost, Karsay Sándor superintendens, L­a­j­t­a Ferencz polgár­­mester, a megyei és városi tisztikar és a kir. tör­vényszék tagjai, K­á­r­ó­c­z­y Lajos, Dr. Kovács Pál a szabadelvű párt elnöke és a város intel­­ligentiája. Midőn Baross Gábor a küldöttség élén a teremben megjelent, a nagyszámú közönség szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta, melynek csilla­pultéval Kautz Gusztáv, a szabade­lvű párt végre­hajtó bizottságának elnöke üdvözölte Győr város vá­lasztó­polgárai nevében. Baross Gábor megköszönve mindenekelőtt a szíves fogadtatást, egy egész óráig tartó beszédben elő­ször is köszönetet mondott a polgárság bizalmáért. Ezután a jelen ülésszak alatt elintézést nyert orszá­gos ügyeket és ezek közt különösen a költségvetést fejtegette, melyből azt a tanúságot vonta le, hogy Magyarország mind pénzügyi, mind culturális, mind pedig különösen közlekedési téren nagy haladásnak indult. Reflectálva az országos szabaddvűpárt nem­­zetfentartó és biztosító elveire, kiemelte Tisza Kálmán miniszterelnök érdemeit. A miniszterelnök felemlítésénél a jelen volt közönség lelkes éljenzésben tört ki. E­széde végén Baross megemlékezett az épen tárgyalás alatt lévő főrendiházi törvényjavaslatról is, fejtegetvén annak előnyeit és nagy horderejét. A be­széd, melyet gyakori lelkes éljenzés szakított félbe, nagy hatást keltett. A szónoknak a közlekedési viszo­nyokról és a vízszabályozási törvényről mondott sza­vaiból azon meggyőződést meríthették a győriek, hogy a kormáng nagyfontosságú országos intenzióival Győr város érdekei is találkoznak. Különösen nagy lelke­­sültséggel fogadtatott a Kemény Gábor b. közleke­dési miniszter által beadott a Rába-szabályozásról szóló törvényjavaslat ecsetelése, melyet országos érdek is indokol. Úgy Győr város mint a megye részéről Bat­thyány Lajos gr. főispán vezetése alatt legközelebb küldöttség fog menni a miniszterhez, hogy köszönetet mondjon az életkérdéssé vált ügy felkarolásáért. A Baross Gábor államtitkár tiszteletére adott disz­komán, mely a Lloyd nagy termében tartatott meg, egymást érték a lelkes felköszöntések, melyek között különösen nagy hatást keltett Radó Kálmán vasmegyei főispáné, a­ki Baross Gábor jeles tulajdo­nait méltányolva, éltette mint Győr város képviselő­jét, a­kire — úgymond — valóban büszkék lehetnek a győriek. B­a­r­c­z­a Géza hangsúlyozva az országos szabadelvű párt érdemeit, Győr város polgáraira emelte poharát, kik a várt zászlaját oly szép győze­lemre segítették. Kautz Gusztáv Batthyány Lajos főispánt éltette, ki alig egy év alatt lovagias jellemével s a közügyek iránt tanúsított élénk érdek­lődésével kivívta mindenkinek szeretet­ét és tisztele­tét, és ugyancsak Kautz emelt poharat Radó Kálmán főispánra, kívánva, hogy mint rábaszabályozási kor­mánybiztos lelje mielőbb örömét a létesülendő mű sikerében. Baross Gábor ma d. u. 5 órakor tért vissza Budapestre, Sebő Imre képviselővel együtt. HÍREK­Február 22. — Hivatalos. Kinevezések: Az igazságügyminiszter, fo­galmazókká : a marosvásárhelyi kir. ítélő táblához : Jakabos Vilmos ottani segédfogalmazót, és a marosvásárhelyi kir. fő­ügyészséghez : Gyárfás Lajos Csíkszeredai kir. járásbirósági al­jegyzőt ; továbbá Wiplinger Róbert esztergomi kir. járásbiró­sági joggyakornokot, a tatai kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte át. — Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Rohn József budapesti I. k. állami elemi és polgári-iskolai ta­nul­óképezdet rendes ideiglenes tanárt, ezen állomásán vég­legesítette. — Névváltozások: Singer Lipót nagykőrösi illetőségű ugyanottani lakos kiskoru Jakab, Géza, Salamon, Árpád és László gyermekei vezetéknevének »Székely«-re, Brück Izsák nagykörű­­ illetőségű ugyanot­ani lakos kiskorú Béla fia veze­téknevének »Barta» ra és kiskorú Eisenbarth Sándor pápai illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének »Egresiére kért átváltoztatá a, belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — Alapszabályok. A mosony-szt.-jánosi betegsegélyző egylet alap-Zabalym, a belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — Az ü­gyvédi kamarákból. A kassai ügyvédi kamara laj­stromából dr. Lukonich Sandor homonnai ügyvéd elhalálozván, kiterültetett, k irodája részére dr. Toronszky Elek homonnai ügyvéd neveztetett ki gondno­ul, a pozsonyi ügyvédi kamara lajstromából pedig Kuklenik József bazini ügyvéd, saját ké­relmére kiterültetett. — Fős a­ K­olozsmegyei Ajtón nevű községben uj posta­­hivatal lép életbe. — József főherczeg tűzoltói jelentése. A főher­­czeg még Fiuméban is gondol tűzoltósága ügyeivel. E hó 17-én este 8 órakor ugyanis tűz ütött k­i Bel­­csuthon, mely Járóka János és Pergi Jánosné há­zait hamvasztotta el, de az alcsuthi főherczegi tűzol­­tók csakhamar localizálták. A parancsnok rögtön jelentést tett erről József főherczegnek, ki viszont az orsz. tűzoltószövetkezetet értesítette a lefolyt részről. — Károlyi Alajos gróf, londoni nagykövetünk kedden érti meg diplomatiai működésének negyven éves jubileumát. A gróf, ki az aranygyapjas rend vi­téze, i. é. aug. 25-én ünnepli 60 ik születésnapját. — A magyarországi hírlapb­ól nyugdíjintézet részéről dr. Fala Miksa elnök, Visi Imre alelnök és dr. Heltai Ferencz titkár ma délben meglátogatták Haase Frigyest és Lesser Szaniszlót, a német színház igazgatóját. A nyugdíjintézet nevében kifejezték kö­­szönetüket úgy a jeles művésznek, mint az igazgató­nak, kiknek a nyugdíjintézet jelentékeny tőkeszapo­rodása köszönhető. Haase Frigyes és Lesser igazgató kijelentették, hogy mindig teljes készséggel állanak a hírlapírói nyugdíjintézet rendelkezésére, a­mely kije­lentést a nyugdíjintézet képviselői köszönettel és örömmel fogadtak. A tegnapi, művészi tekintetben fényesen sikerült előadás jövedelmeként 1727 frt 80 kr kézbesíti etett a nyugdíjintézetnek, a­melyet Haase Frigyes és Lesser Számoló igazgató egyenlő részben ajánlottak fel. Fogadják a nemeslelkű adományozók ezen az uton is a hírlapírók nyugdíj­intézete kö­szönetét. — A miniszter köszönete. A vallás- és közokta­tásügyi miniszter, Nabhinger Nemez Szt-Ferencz-rendi zárdafőnöknek és helyettes plébánosnak, a ki a bol­­dogasszonyi róm. kath. iskolai épület építésér­e 200 irtot másfélévi kamataival ajándékozott, ezért köszö­netét nyilvánította. — A Seiler-árvák egyikét, a kis Seiler Blankát — mint a »Budapesti Hírlap« írja — örökbe fo­gadja Milley Jozefa, egy posta-ellenőr özvegye Nagy- Szebenben. — Muzeum egylet alakítása Serajevoban. Egy muzeum-egylet létesítésén fáradoznak egy idő óta Se­rajevoban, mely működését Bosznia és Herczegovina területére terjesztené ki. Úgy tervezték, hogy az egy­let már az idei országos kiállításon részt is vesz, de oly lassúsággal megy az alakulás, hogy a nagyon is fiatal egylet még nem volna képes méltóképen részt venni a kiállításon, e szándékról tehát lemondtak. Az egyleti titkárok egyike az őszszel körutat tett a pro­­zori és travniki kerületekben az egylet érdekében s e kiküldetést meglehetős siker koronázta. Nevezetesen a rómaiak előtti korból is találtak leleteket, melyeket Brankovics a prozori kerület elöljárója szolgáltatott át az egyletnek. A legérdekesebb leletekről másolato­kat készíttettek s ezeket fölküldték Szombathy J.-hez, a bécsi anthropologiai társulat titkárához, hogy kri­tikai és ismertető megjegyzéseit tegye meg ezekre nézve, mit Szombathy meg is tett s a leletek között sok igen érdekeset talált. — Eljegyzés: W i­­­d m­a­n­n Lipót Tisza-Igarról jegyet váltott Schwartz Szidónia kisasszonynyal, id. Schwartz Lipót leányával Nagy-Abonyban. — A budapesti zsidó egyházközség ma délelőtt 10 órakor a dohány utczai templom épületében Wahrmann Mór elnöklete alatt rendes közgyűlését tartotta. A közgyűlés által kiküldött zárszámadási bizottság jelentése felolvasottnak tekintetik, miután minden tag kinyomatva kézhez kapta. A jelentésnek helyeslő tudomásul vétele után az igazgatóságnak a felmentvény megadatott. Ezután az eddigi számvizs­gáló bizottság 1885. évre is kiküldetett. Harsányi Adolf zsidó gymnasium felállításának szükségét han­goztatja, mert a fennálló gymnasiumokban a zsidó tanulók a beiratások alkalmával sok boszantásnak vannak kitéve, kéri tehát, hogy a közgyűlés elvben mondja ki annak felállítását. Az elnök a feladat teljesítésére a talaj előkészítését helyesli, de az előtte szóló indítványához nem járulhat, mert elvből gymn­­siumot építeni nem lehet, ahhoz anyag is szükséges. Ha a község nagy alapítványokkal fog bírni és a reá háramló elodázhatlan feladatoknak teljesen meg tud felelni, akkor lehet beszélni egy ily in­tézet felállításáról. Mi­ost egy fiú és egy leányiskola felállításán kell fáradozni és nem illusórius dolgokon, kéri a közgyűlést az indítvány elvetésére. Kármán Mór óhajtaná, hogy a hitközség az ország hitközsé­geire nézve hangadó legyen a tanügyi és vallási kér­désekben, de tovább megy és azt követeli, hogy min­den tevékenykedésnél az országos szempont lebegjen ez elöljáróság szemei előtt. A benyújtott jelentésben nem találja azt fel, mit egy fővárosi hitközségtől el­vár és ezért »szégyenteljes« jelentésnek mondja, kí­vánja, hogy felébredjen a tudat, ne csak anyagi érde­kekre, hanem szellemi kötelességek teljesítésére vo­natkozólag is. Tenczer Pál, Weisz Bertalan, Stern Adolf ellenezték ez álláspont elfoglalását. Az elnök kijelenti, hogy ő nem az ország valamennyi hitközségének elöljárója, hanem csak a buda­pesti hitközségnek, ennek folytán csak ennek keretén belül ismerheti el az általa elvégzendő kötelességeket. És elvégre is, ő minden szellemi működést anyagi ál­dozattal lát egybekötve, ha anyagilag az elöljáróság abba a helyzetbe jut, hogy kifelé is költekezhet hit­­sorsosai helyzetének javítása érdekében, akkor a re­form terére lépni lehet. Kármán azon megjegyzésére, hogy az elöljáróság szégyenteljes jelentéseket adott be, azt akarja hinni, hogy Kármán ezt csak felhe­­vültségében mondta s nem volt szándékában ily szót használni. E után az indítványt elvetették.­­ Az előterjesztett évi jelentésből közöljük a következőket: A szertartás terén a lefolyt évben legfontosabb in­tézkedése volt a hitközségnek, a középtanodai ifjúság számára berendezett istentisztelet, melynek elseje múlt év szeptember 11-én tartatott meg az elöljáróság és nagy­közönség jelenlétében. A hitoktatás rendezésé­ben és újjászervezésében igen fontos lépéseket tett s kapcsolatban a fővárosnak fontos határozataival a hitoktatásra nézve, mely a hittant teljesen egyenrangú­vá teszi a többi tantárgyakkal, végre remény van ar­ra, hogy a hitoktatás minden kívánalomnak meg fog felelhetni. Az első lépés volt e tekintetben, hogy a hitoktatásra állandó szaktanítókat alkalmazott a hit­község, még­pedig egyelőre 12 tanítót, kik a próba­előadások után el is foglalták helyeiket a hitközség­nél. A középtanodai zsidó tanulók hitoktatása is lé­nyegesen javul, s a tanerők száma itt is egygyel sza­­poríttatott. A hitoktatási intézmény kiegészítéseképen életbe lépett az idén a héber iskola, melyet heti 6 órán át 30 tanuló látogatott.Ez intézmény évről-évre egy osz­tállyal fog kibővíttetni, míg a 4 évfolyam megala­pítva nem lesz. Az elemi iskolai intézmény statiszti­kájára nézve a jelentésből átveszszük, hogy a fiúisko­lát az elmúlt évben összesen 529 fiú látogatta, köztük 292 tandíj­mentes. Tankönyvekkel elláttatott 231 ta­nuló, téli ruhában részesült 183 gyermek.­­A leányis­kolába járt összesen 435 lány, köztük 278 tandíj­mentes, 140 leány teljes ruházattal, 183 iskolaköny­vekkel láttatott el. A talmud-iskolába járt 85 gyer­mek, köztük 28 tandíjmentes. A közép és felsőbb is­kolákba járó tanulók közül 9955 látogatta a hittani tanfolyamokat.­­ A jótékonysági ügyosztály az el­múlt évben kettős tevékenységet fejtett ki. Havi segélyben részesült az egész éven át 84 egyén, 3396 forintnyi összeg erejéig. Ideiglenes segély­ben részesült 896 egyén 3211 frt 80 kr. erejéig. A tél folyamán 130 tételben 1103 frt osztatott ki. A húsvéti ünnepek alkalmából pedig 958 szegény és 150 katona részesült segélyben. A hitközség kórhá­zában kezeltetett 831 fekvő és 8216 járó beteg, fele­kezeti különbség nélkül. A hitközség szegényorvosai által díjtalanul kezeltetett 3790 beteg, tehát összesen 12,837 beteg. A kórházban ingyenes ápolásban ré­szesült 625 beteg. Az összes betegek pedig 15,710 ápolási napot vettek igénybe. A hitközségi nyugdíj­intézet vagyona 90,210 frt 39 kr. A fiárvaház va­gyona 319,586 frt 09 kr, az izr. orsz. siketnéma in­tézet vagyona 418,592 frt 39 kr. A népese­dési mozgalmakat tekintve az anyakönyvbe je­gyeztetett az elmúlt évben 1093 újszülött fiú, 1046 leány, összesen 2139 újszülött. Esketés tar­tatott összesen 554. Elhalt 1462 egyén. Végül kegyeletesen emlékszik meg a jelentés a hitközség halottjairól is s bemutatván a jövő évi költségelő­irányzatot, kéri a közgyűlést a jelentés tudomásul vételére. Ezután az 1885. évre szóló költségvetés minden részleteiben egyhangúlag elfogadtatott. Kö­vetkezett egy választmányi tagnak megválasztatása. A beadott szavazatok szerint Mandl Ignácz 34 sza­vazattal megválasztatott. Végül a fiárvaház szabály­zatai fogadtattak el egyhangúlag s ezzel a közgyűlés véget ért. — Anarchista dolgok. A kölni postahivatal fe­nyegető levelet kapott, melyben az mondatik, hogy a posta­épületet dynamittal a levegőbe fogják röpíteni. — Mannheimban f. hó 20-án letartóztatták Som­mer Ignácz lakatost, kit anarchista üzelmek miatt a budapesti és a bécsi rendőrség köröztet. Sommert erős fedezet alatt Bregenzbe szállították és ott átadták az osztrák hatóságoknak.­­ A japáni főerdőmester, Takei úr közelebb tanulmányutat tett hazánkban az erdőrendezéssel megismerkedendő; ez alkalomból Hongma japáni meghatalmazott Bécsből a következő köszönőiratot in­tézte gróf Széchenyi Pál földmivelési miniszterhez: Gróf ur! Bátorkodom nagyméltóságodnak saját ne­vemben és a japáni országos főerdőmester Takei ur nevében legmelegebb köszönetemet nyilvánítani a jó­akaratért, melylyel nagyméltóságod Takei, urnak ma­gyarországi tanulmányait engedélyezte és megköny­­nyebbítette, s azért a rokonszenves és vendégszerető fogadtatásért, melyben Budapesten és mindenütt ott részesült, hová őt tanulmányai vezették. Nem fogom elmulasztani értesíteni kormányomat a magyar kor­mány és a magyar állami erdőtiszteknek ama leköte­lező eljárásáról, melyben honfitársamat részesítették, továbbá az osztatlan figyelemről, melynek e lovagias országban tárgya volt. Megragadom ez alkalmat, hogy ismételjem nagyméltóságodnak kitűnő nagyrabecsü­lésem kifejezését. Hongma japáni meghatalmazott. — Kivégzés a fővárosban. Holnap hétfőn reggel 1/17 órakor egy csendőrt fognak kivégezni a főváros­ban : Lakatos Mihály csendőrtizedest, ki a múlt évben Tisza-Roffon Treitler csendőrőrmestert agyonlőtte boszuból. Treitler ugyanis több ízben korholta alatt­valóját, Lakatost, hanyagsága miatt s midőn végre azzal fenyegette, hogy föl fogja jelenteni a csendőr­parancsnokságnál, Lakatos fölkapta fegyverét s két lövéssel agyonlőtte. A honvéd hadbíróság ezért La­katost egyhangúlag kötél általi halálra ítélte s ez íté­let holnap fog végrehajtatni rajta, ha csak Graef al­tábornagytól — ez ügyben legmagasabb fórum — kegyelmet nem kap. A halálos ítélet vádlottat eleinte igen megtörte, később azonban belenyugodott sor­sába, melyet megérdemelt. A kivégzés a honvédke­rületi fogházban fog végbemenni, Kozarek hóhér köz­reműködése mellett. — Öngyilkosság. Dunaföldvárott az ottani vá­rosi fogyasztási adópénztárnok, ifj. Ősz István, egy 26 éves fiatal­ember tegnapelőtt magát agyonlőtte. A múlt pénteken egy kiküldött bizottság pénztárvizsgá­­latot tartott nála s ez alkalommal nagy visszaélésnek jött nyomára. Mig a vizsgálat folyt, Ősz lakására ment s egy hatlövetű revolverrel halántékát átlőtte. A pénztárban több ezer forint hiányt constatáltak, mely összeget a szerencsétlen apródonkint vett ki a pénztárból s könnyelmű társaságban elpazarolta. Be költekezése végre szemet szúrt s ekkor rendelték el nála a pénztárvizsgálatot. A szerencsétlen fiatal­em­bert, kinek atyja a dunaföldvári takarékpénztár álta­lánosan tisztelt hivatalnoka, tegnap közrészvét mellett temették el.­­ A Spanyolországot pusztított földrengések ál­dozatai részére­­. február hó 16-tól február 21-ig be­­küldtek a budapesti spanyol kir. consulatusnak: Simor János herczegprimás 1000 frank, esztergomi főszékesegyházi káptalan 100 frt, sárvári első taka­rékpénztár 25 frt, muraközi takarékpénztár 20 frt, abaúj-szikszói takarékpénztár 15 frt 20 kr, casino­­egylet Kis­ujszállásán 10 frt 50 kr, Vaisz Vilmos kir. tanácsos 10 frt, beregszászi hitelintézet 25 frt, Bur­­chard Konrad brasilia főconsul 20 frt, Láng L. 50 frt, »Budapest« szerkesztősége 1 frt, Első Mokr­ni takarékpénztár 50 frt, veszprémi takarékpénztár 30 frt, moson megyei takarékpénztár 20 frt, félegyházi takarékpénztár 5 frt, Sanda György 5 frt, répczevi­­déki takarékpénztár 30 frt, belényesi takarékpénztár 20 frt, ung megyei takarékpénztár 5 frt, boglári taka­rékpénztár 1 frt, keszthelyi takarékpénztár 25 frank, mohácsi takarékpénztár 10 frt, Schanda György 8 frt 10 kr, udvarhely megyei takarékpénztár 25 frt, oravi­­czai takarékpénztár 20 frt, összesen: 1025 frank, 505 frt 80 kr. Hozzáadva az eddig kimutatott: 3500 frank, 4615 frt 09 kr, befolyt a mai napig: 4525 frank, 5120 frt 89 kr. —­ Böjti hangversenyek. A Krancsevics, Pin­­kus, Sabathiel, Rosé-féle vonós hangszerek kamarai zenetársulata a böjt folyamán bérletben három hang­versenyt rendez. Az első estély márczius hó 4-én este 7*/5 órakor lesz a Vigadó kis termében. Erkel Gyula operaházi karnagy és Grünfeld hegedűművész közre­működése mellett a következő műsorral: 1. Scholz B. Négyes (48 mü) Újdonság. 2. Beethoven Hármas (Es-dur 70. mü 2. szám) zongorára, hegedűre és gor­donkára. 3. Mendelssohn. Ötös. (B dur 87. mü) két hegedűre, két mély hegedűre és gordonkára. A máso­dik hangverseny márczius 18-án s a harmadik április 1- én fog megtartatni. — Lázadás Nyitramegyében. Sasvárról írják a »Pozsv. Lapoknak« . Nyitramegye Kuti községében a múlt évi képviselőválasztások alkalmából is felme­rült antisemita színezetű zavargások, párosulva a pánsláv bujtogatók álta­l felszított gyűlölettel, far­sang utolsó keddjén komoly lázadásban törtek ki. A felbujtott nép a bírót, jegyzőt, szóval az egész elöl­járóságot megtámadta, és midőn a csendőrség az elöljáróság védelmére kelt, a dühös tömeg támadólag lépett fel ellene. A csendőrség eleinte vak, később kemény töltéssel lőtt a nép közé, úgy, hogy többen súlyosan sebesülve maradtak a helyszínen. A nép sebesültjeit magával czipelve hátrább állást foglalt, mig végre az uradalmi erdészek a csendőrséggel egyesülve szuronyszegezve verték széjjel a tömeget. — A nép másnap ismét csoportosult, és azt a Morva- Szent-Jánosról requirált csendőrség sem volt képes eloszlatni. Az alispáni hivatal kénytelen volt katona­ságot requirálni. — Magyar tolvajok Berlinben. A berlini lapok magyar tolvajokról emlékeznek meg, kik állítólag nagy bandává szövetkeztek, hogy a berlini s általában németországi színházakban, mulató helyeken, ban­kokban, vasúti coupékban s minden látogatottabb helyen nagyob mértékben űzzék lopásaikat. E tolvajok állítólag Budapestről utaztak Németországba, s meg­lehetős úri módon élnek. A budapesti rendőrség az utóbbi években a »Nemzetközi tolvajbanda« magyar tagjainak kipuhatolásával foglalkozott s a berlini rend­őrségnek mintegy 30 fényképet küldött föl, oly zseb­tolvajokról, kiknek egyike 1884-ben Berlinben mint­egy 10.000 márkát keresett lopás útján a szín­házakban. A napokban is fogtak el a berlini operaházban egy magyar tolvajt éppen a pilla­natban, midőn egy úr óráját akarta ellopni; a tol­vaj zsebében egy másik színházra ugyanazon estére szóló belépti jegyet is találtak, miből kitűnik, hogy az e fajta theatrális tolvajok egy este több színházat is föl szoktak keresni csupa — műkedvelésből. — Fővárosi krónika. A Dunába ugrott. Szlimák János napszámos tegnap délután a Buda­i rakpartról a Duná­ba ugrott s nyomtalanul eltűnt. Vakmerő tolvaj, Degend Jakab szabósegéd teg­nap este 7 óra tájban a kerepesi utón egy 42 frt értékű tavaszi felöltőt vitt a hóna alatt hazafelé, midőn egy fiatal ember há­tulról a felöltőt karja közül kirántotta s elfutott. Degend­a a járókelőkkel üldözőbe vette a vakmerő tolvajt, a ki azonban a mellék utczákban elmenekült. Öngyilkossági kísérlet. Kettinger Gusz­­táv 26. é. nyomdász-segéd tegnap d. e. 9. órakor Újvilág utcza 6-ik sz. a. levő lakásán gyufaoldattal megmérgezte magát, de tettét idejekorán észrevették s ápolás végett beszállították a Rókus-kórházba. A Gellérthegy bomlása. A Gellérthegyről teg- nap is 7—8 mázsa súlyú szikladarab vált le,s oly erővel görgött alá a meredek lejtőn,hogy a hegy tövében Gellért-rakpart 10-ik sz­­a­ levő Ottawa Mária tulajdonát képező ház tetejét bezág­ta. A házatt azonnal kiürítették. Hirtelen halál. Riegel Manó czipész tegnap a fehérvári úti téglagyárban hirtelen meghalt. Véres verekedés. Vidovics Jakab nyárutcza 2- ik sz. a. lakó házmester az éjjel 11 órakor a Stein-féle nyár­­utczai pálinkamérésben egy Ferencz nevű s egyébként isme­retlen egyénnel összeveszett s ez dulakodás közben úgy szúrta meg késével jobb szeme táján Vidovicsot, hogy a szerencsét­lent elöntötte a vér és eszmélet nélküli állapotban beszállítot­ták a Rókusba. Törvényszéki csarnok. Az aradi sajtóper. Moldován Jánosnak Tiszti Lajos ellen indított sajtóperéről, melyről mai reggeli lapunk távirata már adott értesítést, a következő bővebb tudósítást hozzuk az »Arad és Vidéke« nyomán. Az esküdtszéki tárgyaló­teremben az esküdtszék a következőleg alakult meg. Elnök dr. Avarffy Ká­roly, bírák: Paguba Vazul, Kugler István, jegyző: Dániel Lajos. Az esküdtszék tagjai: Boros Béni, Csontos Imre, Kleiner Ferencz, Eckstein György, Szentpétery Antal, ifj. Kristyám­ János, Kövesdy Ignácz, Kell Lipót, Szontagh Gyula, dr. Márky Sándor, Reicher Ferencz, Turay Antal. Póttagok: Stoll Károly, Kocsis Lajos. A sajtóbíróság elnöke megnyitván a tárgyalást, felolvastatott a vádlevél. Az incriminált czikk megjelent a megszűnt »Aradi Hírlap« 1884. évi 127-ik számában »Kik veszélyeztetik Aradme­­gyét ?« czim alatt. A vádló rágalmazást és becsület­­sértést lát személye ellen fennforogni a czikk több ki­tételében. Az van ugyanis mondva azokban, hogy Moldován a mérsékelt ellenzék férfiaitól 5000 f­­­­­o­t kapott foglalóul a választások idején, hogy Moldovánt a világosi jegyzői állásból elcsapták, hogy Moldován notórius hazaáruló. A kité­telekben kíméletlenül van általában megtámadva a mérsékelt ellenzék, s azzal gyanúsítva, hogy a »ma­gyar faló ultrákkal« szövetkezett a személyes boszú kielégítésére. Tiszti elismerte, hogy a czikket ő írta, ennek folytán a vádlevél kéri őt esküdtszék elé idézni s a tárgyalás után rágalmazás és becsületsértés miatt — egy évi fogságra és 1000 frt pénzbüntetésre elítélni. Nikolics Döme védő kéri, hogy az általa csatolt két okmány, mik a vádló ellen bizonyítanak, ol­vastassanak föl. Barabás Béla vádló ellene van azon okmányok fölolvasásának, de kéri feloldani a vádló erkölcsiségére vonatkozó bizonyítványokat. A törvényszék elhatározza, hogy a védő által előterjesztett okmányok felolvasása mellőztetik, ellen­ben az erkölcsi bizonyítványul felhozottak fölolvas­tatnak. Ezzel a bizonyítási eljárás véget ért s a vádló képviselője, Barabás Béla elmondta vádbeszédét, melyben mindenekelőtt felemlíti a miniszterelnök nemrég kijelentett azon személyes véleményét, hogy a mai időben tisztességes ember ügyét az esküdtszék elé nem viszi. E kijelentés, úgymond, ha tapasztalat­szerzésen alapul, mélyen elszomorító, mert sejteti a közszabadságjogok eme legszebbikének jövendő sorsát. Neki, a vádlónak más fogalmai vannak az es­küdtszéki intézményről. Hiszi, hogy annak a tizenkét független polgárnak ajkáról a lelkiismeret s a tiszta meggyőződés szava hangzik. Ezután reflectálva az inkriminált czikkre, kije­lenti, hogy az ostorozó hang jogosult a hazafiatlan de­magógok, de indokolatlan Moldovánnal szemben, ki nem izgatott a magyar állam ellen. Kijelenti, hogy vádlott avatatlan kezekkel felbolygatta a nemzetiségi kérdést. Tiszteli a nemzetiségek jogát, míg az a ma­gyar nemzet jogaival összeütközésbe nem jön. A nem­zetiségi kérdést nem kortes szempontból kell fölfogni, mint azt vádlott tette, hanem akként, hogy e nemzeti­ségi követelések és jogok az őket megillető igazság és méltányossággal kielégíttessenek. Ezt az egyedüli he­lyes álláspontot foglalta el maga hazánk ünnepelt írója, Jókai Mór is ezelőtt három héttel, a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcza költségvetésének tár­gyalása alkalmával. A Jókainak felfogásában nyilvá­nuló helyes állásponttal szemben a vádlott incriminált czikke egész más téren mozog. Szerinte már czime az incriminált czikknek vé­rig sértő, mert egy megye biztonságát csak rablók, gyújtogatók veszélyeztetik. Ezután formulázza a vá­dat és vádolja Tisztit a büntető törvénykönyv 261. §-ában körvonalazott becsületsértés vétségével, me­lyet sajtó útján követett el. Vádolja továbbá a büntetőtörvénykönyv 258. §-ában kifejtett s a 259. § ban megjelölt módon, az inkriminált czikkben közzétett rágalmazás vétségével. Igaz ugyan, folytatja a szóló, h­gy e szó »haza­árulás« a büntetőtörvénykönyvben nem foglaltatik, de ennek megvan a maga magyarázata. Mert a haza­árulás kifejezés oly széles és tág fogalom, hogy ab­ban benfoglaltatik minden bűncselekmény, mely a ki­rály, az állam, a törvényhozó testület s a haderővel szemben elkövettetik ; midőn a fejlődő büntetőjogi tu­domány minden, a hazaárulás keretébe tartozó bűntet­teket és vétségeket külön-külön fogalmak alatt képes meghatározni s azokat osztályozni, akkor fölösleges a törvény szövegében használni egy oly szavat, mely a tisztult és szorosan meghatározott fogalmakkal szem­ben, mint tudományos kifejezés meg nem állhat. De ha a büntető törvénykönyvünkből az egyes fogalmak­ban nyilvánuló bűncselekményeket egybehasonlítjuk a hazánk történelmi múltján nyugvó s társadalmi éle­tünkben ma is a meglepő felfogással, akkor igen­is azt találjuk, hogy a felségsértés, a hűtlenség, a láza­dás, az alkotmány, a törvény, s a hatóságok elleni iz­gatás, mindmegannyian a hazaárulás legsúlyosabb bűncselekményét képezik. Vádlott a magánvádlót, Moldován Jánost hazaárulónak, notórius hazaáruló­­nak nevezte, mindaddig, míg a hazaárulás fogalmában benne rejlő felségsértés, hűtlenség, lázadás a fennálló alkotmány és törvény, valamint a hatóságok elleni izgatást a vádlott a magánvádló ellen büntenyízői ítélettel beigazolni nem tudja, addig ezen hazaárulás kitétellel rágalmat követett el. A szóló ezután c­á­­folja a vádat, mintha Moldován valaha hazafiatlansá­­got követett volna el. Moldován 1848—49-ben mint nemzetőr teljesité hazafiai kötelmeit. Jegyző korában Világosan a magyar-román elemek testvéresülésén munkálkodott. A jegyzők egyletében sikerdús műkö­dést fejtett ki, tagja a megyei bizottságnak, hegykapi­tány a világosi promontóriumban s mind­ez nem lehet­ne, ha csakugyan olyan lenne, amilyennek vádlott le­festette. Azt, hogy szereti nemzetiségét, nem le­het neki bűnül felróni, pedig ez az egyetlen bűne. Azonban lett légyen ez a Moldován János akármilyen erős nemzetiségű, ez sehogysem lehet bűn, annál kevésb­­bé nem lehet becstelenség és nem lehet hazaárulás. A szónok beszédét így fejezi be : Midőn, esküdt uraim, a megsértett polgári becsületnek elégtételt ke­resek, én a vádlott felé nem koszuló kézzel intek, ha­nem csak védelmi káromat emelem fel, hogy a magán­becsületre mért kíméletlen csapást felfogjam. S épen azért kérem a törvényszéket, hogy az esetre, ha az es­küdtszék a lelkiismeret s a meggyőződés szava szerint kimondja vádlottra a vétkest, akkor reá a lehető leg­enyhébb és legcsekélyebb büntetést kiszabni méltóz­­tassék. Tiszti Lajos vádlott előadja, hogy ő 22 éves birlapirói pályafutása alatt fáradhatatlanul harcolt a szent korona érdekében. Igaz, hogy e közben változ­tatta politikai nézetét, de ezt távolról sem érdekből tette, sőt inkább ráfizetett. Bántotta szólót, hogy Moldován és fanatikus társai szórták a pénzt a vá­lasztások alatt s a feletti felindulásában irta az in­criminált czikket. Végül kijelenti, hogy családos em­ber, imádja nejét s gyermekét, de ha innen vesztő­helyre kellene is menni, akkor is azt mondaná,, hogy Moldován hazaáruló. A szónok hangos beszéde miatt az elnök által rendre utasíttatván, befejezi beszédét s kéri fölmentését. Nikolics Döme védőügyvéd azzal kezdi, hogy soha oly nyugodt lelkiismerettel nem állt, mint védő az esküdtszék elé, mint ez alkalommal, mert biztos abban, hogy igazságos ügyet védelmez. Minden habo­zás, minden anyagi érdek nélkül elvállalta ezt az ügyet, daczára, hogy a vádlott politikai nézetei mások, mint az övéi. De szeme előtt azon magasztos eszme, mely minden magyar embernek, minden igaz hazafinak szentháromsága és életczélja kell hogy legyen és ez: a magyar állam integritásának, a magyar állam­eszme kül- vagy bel­támadások elleni megvédésé­ben összpontosul. — Hálát adok — úgymond­— az Istennek, hogy én mint görög keleti vallásu szerb származású egyén oly nevelésben részesültem, s folyton oly baráti és társaskörben forogtam, hol ha­zámat, annak politikai intézményeit, irodalmát és mű­vészetét lelkesedéssel felkarolni, tehetségemhez ké­pest ápolni, fejleszteni tanultam és másokat hasonló gondolkozásmódra bírni törekedtem. Itt a megtáma­dott magyar állam integritásának megvédéséről van szó. E sajtópert nem lehet azok közé sorolni, melyek egy krónikskandál szellőztetéséből erednek. Ez vilá­gosan magán hordja a politikai jelleget. Reflectál ezután a védő arra, hogy a Nagy- Szebenben megjelenő »Tribuna« nevű zuglóp epébe mártott tollal, lázadásra szító és budító czikket irt a magyar nemzet ellen, és abban nyíltan felhívta a szá­szokat, hogy egyesüljenek a románsággal a magyar nemzet kipusztítására. A czikk szerzője Szlaviciu Joan, sajnos, arad­­megyei világosi születésű és egy magyar nemesi csap

Next