Nemzet, 1885. április (4. évfolyam, 927-955. szám)
1885-04-08 / 933. szám
állni a természetes határon semmi nyugtalanságot nem tapasztalva a miatt, vájjon kellemes vagy kellemetlen dolog-e ez bizonyos khánoknak vagy emireknek«... Táviratok, Prága, április 7. Rudolf trónörökös és Stefánia főherczegnő behatóan megszemlélték a Rudolfinumot és nevöket beírták az emlékkönyvbe. A hangversenyteremben Förster tanár az óriási nagyságú orgonán átalános lelkesedés közt eljátszotta a néphymnust. Ezután a helytartóság palotájában udvari ebéd volt. Délután három órakor a trónörökös pár elutazott a lakosság lelkes »hoch« és »slava« kiáltásai közben. Bécs, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A Potier b. vezérkari százados ellen való vizsgálat a százados idegbaja következtében ismét elhúzódik, mindazáltal már most is valószínű, hogy az elfogott tiszt szabadon fog bocsáttatni. A lakásán, úgyszintén a szerkesztőségi irodában megejtett motozás semmiféle terhelő adatot nem hozott felszínre, valamint a nála lefoglalt iratok is ártatlan tartalmúaknak bizonyultak. Az államügyész csalás czímén vádat emel az öngyilkosságot megkísértett Breitner bankár ellen. Breitner mintegy 80,000 fit értékű idegen letétet tulajdonított el. Bécs, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« athéni jelentése szerint ott is hire jár, hogy több helyen rablóbandák szervezkedtek, melyek Kelet-Ruméliából és Bulgáriából Maczedoniába szándékoznak betörni. Prága, ápr. 7. (Eredeti távirat.) Clam Martinitz állapotában rosszabbulás állt be, úgy, hogy alig várható, hogy politikai tevékenységét ismét megkezdhesse. Lemberg, ápr. 7. (Eredeti távirat.) Ő felsége magánpénztárából 8000 frtot adományozott a galicziai ínségesek javára. Páris, ápr. 7. A kamara mai ülésén a következő miniszteri nyilatkozat olvastatott föl: Ily viszonyok közt, amelyek közt a köztársaság elnöke bennünket az ügyek vezetésével megbízott ne várjanak tőlünk kimerítő programmal. A nemzeti érdeket tartva szem előtt és minden melléktekintetet mellőzve, megkísérlettük, hogy oly kabinetet alakítsunk, melynek irányelve a békülékenység s egyetértés, és hogy egyesítsük a legőszintébb akarattól áthatott erőket, hogy munkásságukat Francziaországnak és a köztársaságnak szenteljék. Obinától meg fogjuk követelni, hogy tiszteletben tartsa jogainkat, melyek a kötött szerződések folyományai és amelyeket maga China is elismert az 1884. május 11-iki egyezményben. Szerencsésnek fogjuk érezni magunkat, ha ezt a czélt tárgyalások útján elérhetjük, de el vagyunk tökélve, hogy fegyveres uton is kivívjuk e czélt, valamint elhatározásunk, hogy a hadjárat jellegét a parlament beleegyezése nélkül nem változtatjuk meg. Egyébiránt annak érzete, hogy mivel tartozunk hős katonáinknak és tengerészeinknek, és hogy menynyi köszönettel kell adóznunk vezéreiknek, az összetartás kapcsát köztünk bizonyára csak bensőbbé fogja fűzni. Oda fogunk továbbá hatni, hogy figyelmes és körültekintő politikai segélyével biztosítsuk átalános helyzetünket ama kérdések közepette, melyek ez idő szerint Európát foglalkoztatják. Mert a kérdésekkel szemben nem szabad közömbösek maradnunk, s bárminő érdekek kerüljenek általuk felszínre, magatartásunkra nézve az irányt mindenkor Francziaország közvetlen túlnyomó érdeke fogja megadni. Az ország határain belül az összetartás és az egyetértés szellemének és — hat. uraim e kifejezést megengedik — a köztársasági tényezők szabad és természetes összpontosító törekvésének fogunk engedelmeskedni. E szellemtől áthatva, fogunk majd a sürgősekké vált törvények megvizsgálásához és a költségvetés tárgyalásához hozzá látni, melynek elintézése még a jelen ülésszak alatt lesz feladata a törvényhozásnak. Rövid idő múlva az ország fog beszélni. Becsületünket fogjuk abba helyezni, hogy a választások szabad, legális és őszinte megejtését biztosítsuk. Mennél önkénytesebb és függetlenebb lesz majd az átalános szavazati jog eme nyilvánulása, annál tartósabban szilárduland a köztársaság és annál bensőbbre füzetik az egyetértés kapcsa a köztársaságiak közt. S úgy, a mint kifelé szemünket folyvást nemzeti lobogónkra fogjuk irányítani, bent az országban csak a nemzeti souverainitás előtt fogunk meghajolni. Felkérjük tehát valamennyi hívét a democratiának és ama nemes kormányformának, melynek életünket szenteltük: legyenek segélyünkre e feladat teljesítésében !« Brisson a nyilatkozat felolvasása után azon kérést intézte a kamarához, hogy azonkingi hadjárat czéljaira szükséges hitelnek még hátralevő 150 milliónyi része is megszavaztassák. (Tetszés.) Az elnök az ülés félbeszakítását javasolja, hogy a bizottság jelentését előkészíthesse. A radicális-párti Perrin ellene szól e javaslatnak és az elnapolást követeli, mi azonban a kamara által nem fogadtatott el. Az ülés ezután egy órára felfüggesztetett. Páris, április 7. A »Temps« írja: A kamara folyosóin az a hír kering, hogy a külügyminiszter táviratot kapott, mely szerint a Tsungi-Yamen április hó 3-ik án ratifikálta a békekötésre vonatkozó előzetes feltételeket, amelyeket Francziaország nevében Billot, a külügyi hivatal politikai főnöke és a chinai kormány nevében Campbell írtak alá. Egyszersmind hozzátétetik, hogy Pekingben ma rendeletet tettek közzé, mely elrendeli, hogy a chinai csapatok vonuljanak ki Tonkingból. Briére de l’Ise tábornok tudatta a hadügyminiszterrel, hogy a franczia csapatok ismét megszállották a Chu és Dong-Son közt levő deo-vani és don-guani szorosokat. Páris, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: Mint a külügyminisztériummal összeköttetésben levő körökben beszélik, a külügyminiszter olyan táviratokat kapott, melyek azt jelentik, hogy a csung-lijamen aláírta a praeliminárékat, melyek már aláírták Billot, a külügyminisztériumban a politikai ügyek igazgatója által. A csung-lijamen ez iratokat ratificálta. E praeliminárék többek között azt állapítják meg, hogy Francziaország folytatja a hajók átkutatását és elzáródását a rizsdugálu ügyében mindaddig, amig a béke véglegesen megkötve nincs s birtokában tartja ez ideig azon pontokat is, melyeket eddig a chinai területen elfoglalt. — Briére tábornok megszállta De-Oyan és Den-Quan magaslatait Lu és Dang-Son közt. A »Temps« azt írja, hogy a képviselők között elterjedt békés hírek teljesen alaposak, mert a csung-li-jamen nemcsak ratifiálta a Billot által aláírt praeliminárékat, de már ma meg fog jelenni Pekingben az a császári parancs, mely elrendeli, hogy Tonkingot a chinai csapatok hagyják el. Az 1864-iki májusi szerződéshez jó még az is, hogy a Deltát a chinaiak a hó 24-ikéig fokonként teljesen kiürítik. Herbertest a külügyminisztérium előbbi igazgatóját ismét kinevezték a külügyminisztériumba ez állásra. Hohenlohe herczeg és Lyons lord ma meglátogatták F rey c i net-et. Páris, ápr. 7. Patenotretól ma távirat érkezett, mely megerősíti a »Temps« azon közleményét, hogy az előzetes békefeltételek már ratifikáltattak. Konstantinápoly, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A szultán annak a hírére, hogy Freycinet lép a franczia cabinet élére, Essad pasa török nagykövetet táviratilag értesítette, hogy úgy Grievynek, mint Freycinetnek fejezze ki szerencsekivánatait. London, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A »K. Z.« jelentése: Diplomatiai körökben az afghán határügy rendezésére vonatkozó reményeket teljesen alaptalanoknak mondják, s azt hiszik, hogy a viszonyok jelentékenyen megromlottak, minthogy az orosz kanczellár válasza az angol jegyzékre, daczára formája lekötelező voltának, az angol várakozásoknak semmiképen sem felel meg. Azt hiszik, hogy a minisztertanács ez értelemben közölte is véleményét az orosz nagykövettel. London, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Hassan Fehmi pasa még huzamosabb ideig fog itt tartózkodni, ami arra mutat, hogy az egyptomi egyezmény folytán Anglia és a porta közt beállt feszült viszony javult, s hogy a megegyezés lehetősége nincs kizárva. Konstantinápoly, ápr. 7. (Eredeti távirat.) Corti gróf olasz nagykövet, ki szabadságidejét márcz. 31-én kívánta megkezdeni, a szultán kérésére utazását elhalasztotta. — Radovitz német nagykövet jövő hónapban megy szabadságra, mégpedig Athénbe. Belgrád, április 7. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Milán király e hó 14-én miniszterei kíséretében Nisbe utazik, ahol a skupstina összeül. A külügyminiszter távolléte alatt Danics osztályfőnök fogja vezetni az ügyeket. Székesfehérvár, április 7. A ma tartott megyei értekezleten, melyen a tagok nagy számban voltak jelen, Sárközy Aurél orsz. képviselő Huszár Ágost szolgabiró visszalépése után egyhangúlag Fehérmegye alispánjává jelöltetett ki. Temesvár, április 7. Ide érkezett jelentés szerint Buziás közelében, a Magyar-Szákos község határában fekvő közalapítványi uradalmi erdő leégett. A leégett terület mintegy 400 holdra rúg. Gyors közbelépés következtében sikerült a többi 1000 hold erdőséget megmenteni. Temesvár, április 7. A délmagyarországi parasztegylet Zsombolyán megalakult. Az egyletbe eddig 800 tag lépett. Az alapszabályok megállapítása után elnökké Reichrath József, alelnökökké Dimitrievics, Szvetozár és Hepp Mátyás, — pénztárnokká Kommesz választatott meg. Prága, ápr. 7. (Eredeti táv irat.) Az itteni lóversenyek második és utolsó napja ma folyt le a következő eredménynyel :I. Államdij 2000 frt. 3 éves belföldi és németországi mének és kanczák számára. 1600 méter. 22 aláírás. 2 dijat Söllinger R. százados p. k. Kunskanterben nyerte 3 hosszal, Immielow 2-ik, Invisis ki nem lovagolva harmadik. II. Hack-Stakes. Tiszteletdij a három elsőnek, beérkezett lovas mindegyike és 150 frt az elsőnek Táv. 1600 m. E dijat br. Kielmannsegg 5 é. sg. k. Ada kanterben nyerte 20 hoszszal, Bosporus 2-dik utána 1/a hoszszal Curraghmore 3-dik. Major-Wilhelmhez 4-ik. III. Produce-Stakes. 1000 frt. 2000 m. Söllinger R. százados p. m. Fortuno II. biztosan 1/3 hoszszal nyerve első, Surprise-kanca 2-ik egy hoszszal utána Ebenholz III-ik. IV. Handicap. 500 frt az elsőnek. Táv 1600 m. A versenyt K. Rothschild N. 36. pk. T r i e s t i n g nyerte küzdés után egy orrhoszszal St-George 2-ik utána egy hoszszal Babette. V. Reiter-club eladó akadályverseny 700 frt. Táv kb. 4000 méter. A verseny nyertese 1500 íztért eladó. Br. Twickel A. id. ph. Távirat első, küzdelem után orrhoszszal nyerve, Haudegen 2-ik, Siegfried elbukott, övéi a factura tökéletességére irányuló nemzeti ízlés jellegét. Kétségtelenül ő volt minden kortársai között a legegyénibb és egyszersmind mégis a legátalánosabb. Művészi egyéniségének legfőbb és legjellemzőbb vonása a clairobscur cultusa. Míg pályatársai a tiszta, világító, erélyes színeknek hódoltak, ő az árnyalatban kereste a hatást. Vannak képei, melyek mintha csak feketében és fehérben volnának festve és daczára ennek mélyek, átlátszóak és kifejezésben oly megragadók, hogy aki csak egyszer látta is őket, örökre látványuk bűvös behatása alatt marad. A comprimált világításnak és a termeket betöltő sűrü és mégis finoman átvilágított árnyaknak ő lesz örökre legnagyobb mestere. A clairobscur müelvét ő emelte diadalra, és minden vívmány, mely azóta e myelvből folyt, neki köszönhető. Ezt a műelvet pedig, mely őt legélesebben jellemzi, Rembrandt kiválóan az 50-es években, vagyis helyesebben az ötvenes évek végéig művelte. Ez időben fejlesztette ki amaz első és legfőbb myelvét legfényesebben, leggyőzedelmesebben , és ez időből való az uj kép, melyet képtárunk megszerzett. E képen a madonnát fekvő helyzetben látjuk, úgy, hogy sarai legközelebb vannak a nézőhez. Egyszerű sötét, szürkéskék felöltőjébe takarja és keblén melengeti az isteni gyermeket. Közvetlen mögötte ül József, magasabb ponton , lábaihoz támaszkodik a Madonna kissé felemelt feje. József gondolkodó tekintettel néz maga elé a távolba és hallgatja a mögötte feltűnő angyal szavait, ki azt a tanácsot súgja neki, hogy távozzék Egyptomba. A képen látható négy fej jóformán egy rézsútvonalba van helyezve, mely a keret jobboldalának felső harmadából a keret aljának jobboldali harmadához vezet. A háttérben az istálló rendes lakói, az állatok öntudatlan, derengő ámulattal tolják előre fejüket a csodás jelenet felé, melyben ég és föld oly egyszerűen, oly természetesen vegyül egybe. Az egész istállót mély homály tölti be; csak az angyal szárnyai mögött villan fel a vakító égi fény, mely széles sugárkévével érinti a szent családot. Compositió, beosztás, világítás és kivitel, minden meglepően rembranesque e képben. E kép egyik legfejlettebb típusa a Rembrandt-műveknek. Azonkívül, hogy e kép annyira határozottan és világosan, majdnem azt mondtuk, hogy kézzelfoghatóan tünteti fel a mester legsajátabb, legjellemzőbb és legfényesebb tulajdonait, van még valami rajta, ami a Rembrandt ismerőt csodálatra ragadhatja, rajongásba ejtheti. A madonna egyike a legszebb női arczoknak, melyeket a mester festett, és ez arczon a lelki boldogságnak és a testi kimerültségnek oly benső és megható kifejezése ül, milyet Rembrandt nagyszámú művein csak ritkán láthatni. Azáltal, hogy a mester a húsrészeket nem gondozta annyira, a nála szokásos éles egyénítés is vesztett valamit idegenszerű hatásából, és a madonna arcza a prímára való festés eme hanyagságában valami stylusszerűt, valami ideális átlátszóságot, valami átszellemültséget nyer, melyből távol marad minden földi, minden anyagi vonás, és helyükön tisztán a lelki kifejezés jut leírhatatlan bájos és megindító kifejezésre. E tekintetben képünk Rembrandt összes műveinek tág keretében is ritkítja párját. Ennyire eszményi, ennyire szellemi a mester is csak ritkán volt műveiben, melyeknek conceptiójában pedig, mint mondok, majdnem mindig van valami tisztán képzeleti elem. A Louvre-ban lévő, sokkal bevégzettebb facturájú »Fiatal ember« képén lehet ily benső kifejezésnek nyomát észlelni, és ez a kép is ugyanezen korból való, t. i. 1658-ból. A casseli képtárban levő »Jákob áldásán czimü képen az anya arcza, mely hasonlít is madonnánkéhoz, szintén ily mély megindulást mutat; a kimerültség kifejezése pedig ép oly megható a Louvre »Samaritanus« czimü képének sebesült emberén, mint madonnánkon. Az előbbit a mester 1656-ban, utóbbit 1648 ban festette. Az egy pontról eredő és mélyreható világítás rendkívüli bűbájt kölcsönöz képünknek; gyöngéden átjárja a háttér nehéz árnyait és megtölti őket ama porrá tört aranynyal, mely ily gazdagságban csak Rembrandt festéktábláján honolt, és belőle hat ki a magasztos poesis, mely ellenállhatatlanul ragadja meg a nézőt és egyszerre emeli fel az ősi legendák tiszta és eszményi légkörébe. Új Rembrandtunk tehát minden tekintetben előkelő remekmű és a csodált mester leghíresebb, legsajátabb, legbecsesebb művészeti formulájának szabatos és meggyőzően hű kifejezése. Meg kell azonban vallanunk, hogy Rembrandt művei magukban, technikájuk bonyolultságánál fogva, a tanulmányozónak sok nehézséget okoznak. Mint minden remekmű, nagyon ellenállanak az analysisnek. És aki meg akarja lesni titkukat és fel akarja deríteni lényüket, könnyen tévútra térhet. Bizonyság erre az a körülmény, hogy a mester néhány leghíresebb művének érdemei és kiváló tulajdonai fölött még most is áll a vita, így például a híres »Éjjeli őrjárat” szabatos meghatározása iránt a tudomány mostanáig sem tudott végleg megállapodni. Rembrandttól tanulni nem könnyű feladat; ezt tapasztalta minden ember, ki megkísértette. Rembrandt technicája imposans, de nagyon is zárkózott. Van benne valami aristocrata vonás, mely egyenesen a kevéssé közlékeny művész lelki minőségeire utal. Mikép közelíthetni tehát meg e fölötte érdekes, de szívós tartózkodásba burkolódzó rejtélyt? Erre van egy mód. A mester tanítványainak művében kell tanulmányozni. Ott kevésbé fátyolozott, sokkal átlátszóbb. Tudjuk, hogy mily mohó tanulási vágygyal tolult az akkori nagyra törekvő művész ifjúság Rembrandt műtermébe. A mester nagyon drágán adta tanítványainak az oktatást. Míg bejártak hozzá, minden művük az ő tulajdona volt; az anyagi hasznot ő húzta tevékenységükből, és az ifjak nem is írhatták alá műveiket, míg önállóak nem voltak, míg a »Gilde“-be, a czéhbe fel nem vétettek. Tudjuk azt is, hogy a mester oktatási módszere ép oly sajátságos volt, mint művészeti technikája. Rembrandt tanítványait külön apró páholyokba zárta, hol egymástól elkülönítve csakis az ő szemei alatt dolgoztak.E zárkákban adta meg nekik egyszerű és tisztán az észszerűségen alapuló tanácsait. Ebből magyarázható az, hogy a Rembrandt-iskolában semmi határozottan minősíthető közszellem nem fejlődött ki. Minden tanítvány megtartotta művészi egyéniségének fővonásait , és csak ezek fölött lebegett Rembrandt modorának félreismerhetetlen befolyása. De ha a tanítványok ily mód a műtermekben könnyen fejlődő conventiótól és modorosságtól mentek maradtak is, a mester szellemének és nagy technikai vívmányainak behatásaitól soha szabadulni nem tudtak, bármennyire elváltak is tőle később új tapasztalatok folytán és új mintaképek hatása alatt. A Rembrandt-tanítvány mindig a legelső pillantásra felismerhető. E tanítványok műveiben tehát Rembrandt műelvei, melyek mintegy különválva és fölületesebben más művészi egyéniségre terítve szerepelnek, könynyebben leshetők meg, mint magánál a mesternél, ki sokszerű és fölötte complicalt képességeinek egész nagy fegyvertárával jelenik meg egyszerre előttünk. Rembrandt tanítványainál világosan láthatjuk, hogy Rembrandt mit tanított, miben hitt. És e tekintetben semmi sem szolgáltathat oly becses felvilágosítást, mint az összehasonlítás, melynek folyamában kiderül, hogy a taglalt műben mi a mesteré, mi a tanítványé. Csak helyeselhetjük tehát képtárunk igazgatójának azon gondját, melyet a Rembrandt-tanítványok műveinek megszerzésére fordít. Legújabb szerzeményei is igen becsesek. Az egyik Gérard Dow »Szent családja” , a másik Govaert Flinck » Hagar búcsúját« ábrázoló festménye. Mindkettő rendkívül becses anyag a tanulmányra. Dow képe még azon korból való (1626—30), mikor Rembrandt Leydenben tartotta műtermét, és meg van rajta a sásból fonott láda és a barnavörös széles kulacs, melyek oly sok Rembrandt képen láthatók. E két »Atelier-darab« — így hívják az ily tárgyakat a művészek nyelvén, — látható Rembrandtnak »Szent Jeromost« ábrázoló egyik elveszett képén is, melyet csak Yliet jeles metszetében ismerünk; és meg vannak képtárunk egy festményén is, mely egy másik Rembrandt tanítványnak, és pedig azon Flinck-nek műve, kinek egyik uj képe most került hozzánk. Flinck ez uj képén pedig, — »Hagar bucsujá-n, — az Ismael fiú ugyanazon modell után van festve, mint Jan Victorsnak, egy harmadik Rembrandt-tanítványnak hasontárgyú képén, mely szintén képtárunkban látható. E képek összehasonlítása fölötte érdekes a Rembrandt modorát tanulmányozókra nézve. E két uj kép tehát szintén különös becscsel bir képtárunkban, melyben a Rembrandt csoport máris tekintélyes számú művel van képviselve. Íme sorozatuk: magától a mestertől 2 mű: A remek » Ülő ember’ és a fölötte szép és gondozott festésű »Női arczkép« tanítványaitól: Bol 2 arczképe, Arent van Geldern (vagy Fabricius ?) 1 arczképe, Jan Victors »Hágár» ja, Govaert Flinck »Kincsásó* js., J. de AVett »Krisztus felszólítja Pétert és Andrást az apostolságra* czimű képe, Nicolaus Maas 3 arczképe, Gerbrand van Eeckhout »Vertumnus és Pomona «-ja, Bleckers műve, mely»Tóbiás*-t ábrázolja, amint szüleitől búcsúzik, a nagy »Krisztus Pilátus előtt*, melynek festője még nincs kipuhatolva ; és végre az uj szerzemények: Rembrandt fönt leírt elsőrenti műve, Gérard Dow »Szent család«-ja és Govaert Flinck »Hágar*-j a.: ez tesz összesen 17 művet. Korántsem megvetendő számú csoport, melynek, mint czikkünk elején mondók, az uj szerzemények jelentékeny becset is kölcsönöznek. Ezek után még csak egy végszavunk van, mely nem lehet más, mint köszönet azon minden szépért és jóért lelkesülő férfiúnak, ki a megkívántató anyagi eszközök megadásával lehetővé teszi a művészeti közszellem fejlesztésére szükséges ily becses művek megszerzését. Azt hiszem e szavakban megneveztem Trefort Ágoston miniszter urat, ki fenkölt nézeteinek magaslatából, helyesen bíráló szemmel meglátja a legtávolabb dolgot is, mely a közoktatás ügyének előnyére szolgálhat és haladását biztosíthatja. KESZLER JÓZSEF: Közgazdasági táviratok. Bécs,ápr. 7. (Eredeti távirat.) Gabonaüzlet. A délután semmi üzlet, különben nyugodt hangulat mellett és jelentékenyebb árváltozás nélkül. Árak kivétel nélkül névlegesek. Bécs, ápr. 7. (Eredeti távirat.) Értéküzlet. Hitelintézeti részvények 28910 frt. Irányzat nyugodtabb. Berlin, ápril 7. (Eredeti távirat). A politikai hírek kezdetben átalános bágyadtságot okoztak. Különösen érezték ezt bankértékek, orosz papírok és kölcsönök. Dux-bodenbachi, franczia-orosz vaspályák és Gotthard vaspálya hanyatlottak. Dohány részvények 2,50 márkát vesztettek. B. sorozatú szerb kötvényekben 84,60 árfolyamon élénk üzlet fejlett ki. Zárlat rendkívül lanyha. Pétervár, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A pénzügyminiszter magánjellegű nyilatkozata szerint az 1877-iki külföldi kölcsön továbbra is adómentes marad. A fővárosi tanács ügyosztályainak újjászervezése. A fővárosi központi közigazgatás újjászervezése alkalmából rendszeresített állomásoknak választás útján való betöltése befejeztetvén, most már mi sem áll útjában annak, hogy az új szervezet életbe léptettessék. Kamermayer Károly polgármester ennél fogva, — mint értesülünk — már meg is tette a kellő intézkedéseket az új szervezet életbe léptetése iránt. Minthogy az ügyosztályoknak s azok személyzetének új beosztása, nemkülönben azok elhelyezése a közönséget is közelről érdekli, nem tartjuk feleslegesnek az új beosztást a következőkben megismertetni. A főváros törvényhatósági bizottságának f. évi január hó 7-én tartott közgyűlésében 27. sz. a. hozott határozatával a szervezési szabályzat egyes intézkedéseinek módosítása tárgyában alkotott szabályrendelettel az ügyosztályok beosztása következőleg jön megállapítva: 1. A polgármester a törvényekben és szabályrendeletekben előírt hatáskörének gyakorlására külön hivatalas rendelkezik, mely a következő két ügyosztályra oszlik: A) Elnöki ésszemélyügyi osztály. Idetartoznak: a)mindazon ügyek, amelyek a polgármester, mint a tanács elnöke által intézendők; b) mindazon ügyek, melyek a törvények és rendeletek értelmében a polgármester, mint a törvényhatóság első tisztviselője által intézendők — kivéve a közegészségi ügyeket; c) szervezési ügyek, új hivatalok, állomások felállítása, létezők megszüntetése s az illetmények szabályozása; d) a törvényhatóságnál alkalmazott tisztviselők, hivatalnokok és szolgák személyzeti ügyei, nevezetesen: választás, beosztás, szabadságolás, nyugdíjazás stb. ; e) a tiszti és szolga személyzet fegyelmi ügyei; f) jutalmak és segélyezések ; g) a törvényhatóság összes kezelő hivatalainak felügyelete. B) közegészségügyi osztály. Ide tartoznak : a) közegészségügyi és orvosrendőri szabályok ; b) átalános közegészségügyi, továbbá járvány és ragálykórok elleni intézkedés; c) gyógyszertárak ; d) gyógyfürdők; e) nyilvános és magánkórházak, gyógy- és rendelőintézetek felügyelete az 1876: XIV. törvényczikk értelmében; f) városi kórházak építése, fentartása és berendezése; g) köztemetői, hullaszállitási és halottkémlelési ügyek; h) állatgyógyászati ügyek, állatjárványok, marhavész stb. 2. A tanács kebelében a következő ügyosztályok állíttattak fel: I. Jog, ipar és rendészeti ügyosztály. Ide tartoznak a) a közjogi tárgyak; b) a választó és közigazgatási kerületek alakítására s a törvényhatóság területére vonatkozó ügyek; c) a kebelbeli ügyek; d) a kegyúri jogok gyakorlása; e) egyházjogi ügyek, anyakönyvek; f) a nem közjótékonysági természetű hagyományok biztosítása, beszedése és behajtása; g) a város jogi és peres ügyei; h) városi alapokból ingatlanokra való kölcsönzések; i) iparügyek, ipartársulatok, egyleti ügyek, szabadalmak, áruvédjegy-utalom és házalási ügy; k) Albrecht-Hildegarde alapítvány ; l) rendőri ügyek, névváltoztatások; mezei rendészet ; m) tűzoltási ügy és állandó színház-vizsgálatok ; n) rabtartási költségek beszedése. II. Középítési ügyosztály. Ide tartoznak : a) városi közművek emelése, építése; b) utak és hidak építése, fentartása, közúti vaspálya ügyei ; c) utak, utczák, terek burkolása, kövezése, csatornázása, tisztítása, locsoltatása és kivilágítása ; d) nyilvános parkok, faültetvények, sétányok, közmulatóhelyek, népkertek; e) vízvezeték építése, kezelése; f) árvízvédelmi ügyek. III. Magánépítési, felmérési és szabályozási ügyosztály. Ide tartoznak : a) vasúti ügyek, kivéve a közúti vaspálya ügyeit ; b) szabályozási, kisajátítási ügyek; c) felmérési ügyek ; d) telekrészletezés és felosztás; e) magánépítési ügyek, építési és házlakhatósági engedélyek ; f) építkezési vitás ügyek magánfelek közt; g) építésrendőri ügyek; h) építési törvények és szabályok áthágásai. IV. Katonai és illetőségi ügyosztály. Ide tartoznak: a) a közös hadsereg és honvédség elhelyezése, beszállásolása; b) katonai laktanyák ; c) előfogatok kiszolgáltatása és biztosítása; d) szabadságos és tartalékos katonák nyilvántartása és behívása; e) a véderőről szóló törvény végrehajtására vonatkozó minden ügy, újonczozás, katonai elbocsátás stb ;f) egyátalán minden katonai ügyben való intézkedés, kivételével azon ügyeknek, melyek a törvény szerint a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartoznak; g) népszámlálás; h) illetőségi ügyek, ideértve a kórházi ápolásban és közsegélyezésben részesült egyének illetőségének megállapítását s az ápolási költségek megtérítését is. V. Adó és illetékügyi osztály. Ide tartoznak: a) az állami egyenes adók és illetékek összeírására, kivetésére, beszedésére és behajtására vonatkozó ügyek; b) községi adópótlék, házbérkrajczár s mindennemű községi illetékek, díjak kezelése s az ezekre vonatkozó felszólamlások elintézése; c) ipar- és kereskedelmi kamarai díjak s egyéb a közadók módjára behajtandó díjak és illetékek behajtása ; d) közmunkaváltság ; e) regalejogok értékesítése s az ezekre vonatkozó minden ügyek ; f) a fővárostól követelt szerződési egyenértéki illetékek. II. Pénzügyi és gazdasági ügyosztály. Ide tartoznak : a) az évi költségelőirányzat és zárszámadás ; b) a város kölcsönügyei; c) pénztárak számadásaira és vizsgálatára vonatkozó ügyek; d) készpénzek hasznosítása, pénztárkezelési szabályok; e) törzsvagyon szerzése és elidegenítése; f) a város ingatlan és ingó vagyonának nyilvántartását, kezelését bérbeadását és értékesítését illető ügyek; g) gazdasági és hivatali szükségletek beszerzése. VII. Közoktatásügyi osztály. Ide tartoznak : a) a reáltanodai ügyek ; b) elemi, polgári és ipariskolai ügyek, óvodák és gyermekkertek, ide értve a tanügyi, szervezési, személyzeti és építkezési kérdéseket is ; c) tanügyi alapítványok és ösztöndíjak ; d) városi könyvtár és statistikai ügyek ; e) mű- és tudományos intézetek, színházak ; f) közintézetek és egyletek segélyezési ügyei; g) képzőművészeti ügyek. VIII. Közgazdasági és közélelmezésügyi osztály. Ide tartoznak: a) közgazdasági és kereskedelmi ügyek; b) a közraktári tarifaügy, a közraktárak és elevátor ügye; c) városi illetékek, helypénzek vámok és javadalmak kezelése és rendezése; d) mértékhitelesítési ügy; e) közélelmezés, vásári ügyek, vásárcsarnokok; f) közvágóhíd, marhavásár ; g) tápszervizsgálat; h) vásárrendőri s az élelmezésre vonatkozó egészségügyi szabályok. IX. Közjótékonyságügyi osztály. Ide tartoznak: a) a szegényügy átalában, továbbá a községi szegény intézetek kezelése és építése; b) közsegélyre szoruló árvák gondozása, árvaházak kezelése és építése; c) a lelenczügy; d) javító intézetek, szeretetházak, szülházak, menhelyek, népkonyhák, szóval a társadalom által szükségelt jótékony intézmények létesítése és kezelése; c) minden közjótékonysági természetű alapítvány kezelése; f) a fővárosi jótékony intézetek mindennemű követeléseinek közjótékonysági hagyományok és adományok biztosítása, beszedése és behajtása iránt való intézkedés. Ami az ekként megállapított ügyosztályok helyiségeit illeti: 1. A IV. (katonai és illetőségi) ügyosztály a soroksári utczai Rombach-féle házba fog átköltözködni. 2. A Sigray-féle házban eként rendelkezésre álló helyiségekből a földszint a bejárattól jobbra eső utczai és udvari helyiségek az I-fő (jog, ipar és rendészeti) ügyosztály, b) földszint a bejárattól balra eső utczai és udvari helyiségek a VIII. (közgazdasági és közélelmezésügyi) osztály, c) földszint a bejárattal szemközt levő udvari helyiségek a vásárigazgatóság részére jelöltettek ki. 3. A többi ügyosztályok, csekély változással az általuk eddig birt helyiségekben fognak megmaradni. Az ügyosztályok személyzetének beosztása következőképpen megállapítva: A főpolgármesteri hivatalba jegyzőül Láng György tanácsjegyző, tollnokul pedig Észlári Sándor rendeltetett ki. A polgármesteri hivatalban és pedig: Az elnöki és személyügyi osztályban: Ügyosztályvezető: Márkus József főjegyző, jegyző: Toperczer Péter, tollnok: Faller Ferencz, fogalmazó gyakornokok: Bogisieh Árpád és dr. Corzan-Avendano Gábor.__ A közegészségügyi osztályban: Ügyosztályvezető dr. Pézel István tanácsnok. Tollnokok : Herman Béla és Szili József. Fogalmazó gyakornok: dr. Burián János. A tanácsi ügyosztályokban és pedig a jog-, ipar és rendészeti ügyosztályban: Ügyosztályvezető: dr. Nagy Lajos tanácsnok. Jegyző: Vaszilievits János. Tollnok: Hamvai Sándor. Fogalmazó gyakornokok: Dr. Egert József és dr. Paulovits János. A középítési, ügyosztályban: Ügyosztályvezető : Kun Gyula tanácsnok, jegyzők: Yosits Károly és Jandek János, tollnok: dr. Radnay Jenő, fogalmazó gyakornok: Piperkovits Bátor. A magánépítési, felmérési és szabályozási ügyosztályban : Ügyosztályvezető: Rózsa Péter tanácsnok. Jegyző : Polli Ferencz. Tollnok: Herein Károly. Fogalmazó gyakornok: Márkus Imre. A katonai és illetőségi ügyosztályban: Ügyosztályvezető: Hamza Máté tanácsnok. Jegyző: Csendics Gyula. Fogalmazó gyakornokok: Molnár Kálmán, Nagy Péter, Dancs Tamás. V. Az adó- és illetékügyi osztályban: Ügyosztályvezető: Haberhauer János tanácsnok. Jegyző: Mátray József. Tollnok : Józsa Mihály. Fogalmazó gyakornok: Gergelyi Sándor. A pénzügyi és gazdasági ügyosztályban: Ügyosztályvezető : Viola Imre tanácsnok. Jegyző: Vesztróczy István. Tollnok: Bárány Ferencz. Fogalmazó gyakornokok: dr. Komlódy Gyula és Tavaszi Sándor. A közoktatásügyi osztályban. Ügyosztályvezető: Alker Gusztáv tanácsnok. Jegyző: Szabó Károly. Tollnok: Bencze Benő. Fogalmazó gyakornok: Perger Ignácz. A közgazdasági és közélelmezésügyi osztályban. Ügyosztályvezető Matuska Alajos tanácsnok. Jegyző : Rózsavölgyi Gyula. Tollnok : Dr. Matyasovszky László. Fogalmazó gyakornok : Marich Géza. A közjótékonyságügyi osztályban: Ügyosztályvezető: Horvát János tanácsnok. Jegyző: Kövér Kálmán. Tollnok: Bachár István. Fogalmazó gyakornokok : Rózsavölgyi Antal és dr. Kreitsi Rezső. Ezen új ügyosztályi és személyzeti beosztás I. évi áprilie [ 15-én lép életbe. HÍREK: Április 7. — A trónörököspár Prágában. A trónörököspár, mint táviratunk röviden jelezte — ma korán reggel érkezett a cseh fővárosba, amely gazdagon fel volt lobogózva. Az indóházban Kraus b. helytartó, Lobkovitz herczeg országos főmarsall, Philippovics b. főhadparancsnok, Stepkal rendőrfőnök és Czerny polgármester üdvözölték ő fenségeiket, kik délelőtt meglátogatták a Rudolphinum műcsarnokot. Itt Peche b. üdvözölte a trónörököspárt, mire a trónörökös válaszában sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehetett jelen az épület ünnepélyes megnyitásán. Erre a bemutatások következtek. A trónörököspár tüzetesen megszemlélte a helyiségeket és a hymnus hangjai közt távozott.