Nemzet, 1885. június (4. évfolyam, 986-1013. szám)
1885-06-01 / 986. szám
Mikor fölkelt helyéből, az egész közönség fölemelkedett és éljenezve kisérte le az uralkodó fiát a lépcsőkön. Rudolf trónörökös odalenn még pár szívélyes szót váltott Jókaival és Ipolyival, aztán Károlyi István gróffal, ennek nyitott hintájába ülve a kiállításba hajtatott. "Wohlgemuth fregattkapitány, Teleki Samu gróffal egy másik kocsiban követte. Az academia kapujánál időközben egybegyűlt tömeg lelkesen megéljenezte a trónörököst. Helyreállván ismét a csend, Fodor József lépett a fölolvasó asztalhoz » A hoszú élet föltételeiről« adva elő, fölötte érdekes és tanulságos értekezését, melynek javarészét ügyesen összeállított statistikai kimutatások képezték. A tudós előadó e tanulmányában annak kutatásával foglalkozik, véletlen dolog-e, hogy annyi jelesünk hal meg aránylag fiatalon. Vizsgálódásai czéljára az utolsó 10—15 év alatt Magyarországon, Ausztriában, Német- és Francziaországban, valamint Angliában elhunyt, különböző állású és foglalkozású férfiú és nő közül mintegy 15.000-nek életkorát gyűjtötte és hasonlította össze. Feldolgozva az adatokat, következő eredményekre jutott. A társadalom javából elhunyt férfiak közepes kora volt: Magyarországon 59’3 év, Ausztriában 65'1, Németországban 6801, Angliában 70‘6. Ez az adat megdöbbentő. Ugyanazon állású és foglalkozású emberek 1143 évvel élnek hosszabb életet Angliában, mintegy 9 évvel hosszabbat Németországban és mintegy 58 évvel hosszabbat Ausztriában, mint Magyarországban. Ha tekintetbe vesszük még, hogy az ember életéből az első 25 esztendő az erő , az anyaggyűjtés kora és csak ezentúl kezdődik a hasznos munka ideje akkor látjuk, hogy a magyar társadalom kiváló állású férfiai csupán 34 munkás esztendőt élnek, holott Angliában 45-öt, Németországban 43-at, Ausztriában 40-et. Tanulságos a következő egybeállítás is : a följegyzett elhunytak között volt 80 év felett: Magyarországban: 10.7°/0, Angliában: 30°/0, Németországban 17.6°/0. Tehát nem a véletlen játéka és nem esetlegesség, hogy Magyarországon az élet rövidebb mint p. o. Németországban és kivált Angliában. Áttér azután szerző annak a kérdésnek fejtegetésére, vájjon meg lehet-e hosszabbítani az életet? Az inductio rendszer alapján a különböző foglalkozású férfiak között von párhuzamot életkoruk tartamára nézve. így először az elhunyt magyar tudósok és tanárok közepes kora 51‘8 esztendő volt; az angoloké 67*9, a németeké 68'3, a francziáké 71*1, az osztrákoké ellenben 63’5, vagyis hosszabb életűek mint a magyarok: az osztrákok, az angolok, a németek és a francziák. A magyar tudós és tanár 26'8 munkás évvel bír, a franczia 46'1 évvel — közel még egyszer annyival. Nem véletlen tehát a Dumas-k a Chevreuil-ök, a Buffon-ok kora Francziaországban. Szellemi munkával foglalkoznak az írók és művészek is, noha az nálunk inkább izgató és elevenítő, mint fárasztó. Íróink és művészeink átlagos kora volt 544 esztendő, az osztrákoké 619, a németeké 641, a francziáké 661, az angoloké 696. A legrosszabb viszony tehát megint Magyarországon látható. Az orvosok kora Magyországon 55, Ausztriá- ban 62 * 5 év. A bírák közepes kora volt nálunk 60 * 9 év, Németországban 70*5, Angliában 72*8. Az államférfiak, ezekhez számítva a főhivatalnokokat és képviselőket is, közepes kora volt Magyarországon 643, Ausztriában 66, Németországban 69, Francziaországban 69.5, Angliában 71.1. Itt már Magyarország száma kezdi megközelíteni a többieket. Megint kisebbedik a különbség a főrangúak és birtokosoknál, kiknek átlagos kora Magyarországon 631, Ausztriában 68‘3, Angliában 69‘4. Catholicus egyházférfiaink középkora: 672 év, más keresztény egyházférfiaké 65, míg az angolországi államvallásu egyházférfiaké: 743. Egyházi férfiaink közül tehát a catholicusok felülhaladják a más vallásukat magas kor szempontjából s megközelítik a legelőnyösebb korviszonynyal biró nemzetet, az angolt. Az osztrák-magyar hadsereg tagjainál közepes kor: 70*2, az angoloknál: 69 5, a francziáknál: 73, a németeknél: 73,7 év. A katonaságnál, tehát jóformán egyenlő magas kort érnek el a különböző országbeliek, nyilvánvaló következményekép annak, hogy nagyjában egyenlő, egészségi szempontból előnyös életmóddal bírnak. Ami a nőket illeti, az előadó őket két csoportba osztotta u. m.: főrangúak, birtokosok nejeire és más osztálybeliek (tanárok, orvosok, ügyvédek, bírák stb.) nejeire. A magyar magasrangú nők közepes kora 637 év, az osztrákoké 62-6, a németeké 68'5, az angoloké 73'1 év. Ezek szerint a magyar magasrangú nők korviszonya eléggé kedvező, szemközt a külföldiekkel. Kevésbé örvendetes jelenséget mutat az ámbár nem főrangúak, de mégis a társadalom magasabb osztályaihoz tartozó magyar nők korviszonya. Ezeknek közepes kora ugyanis 51'6 év, 21 ’5 évvel kevesebb, mint az angol nőké. Az utolsó 14 év alatt elhunyt s a lapokban följegyzett írónőink középkora csupán 48*5 év volt, holott az angol írónőké 73-9, a németeké 68'1. Sőt a följegyzett színésznőink átlagos kora csupán 457 esztendő volt, míg a németeké 64,2, az osztrákoké 67,2. Kétségen kívül való tehát, hogy a magyar nők élete, arányítva úgy a magyar férfiakéhoz, mint a magyar főrangú nőkéhez és kivált a külföldi nőkéhez, nagyon alacsony. Az előadottakat összefoglalva látjuk, hogy nálunk egyátalán alacsonyabb korral halnak meg az emberek, mint a külföldön; legközelebb áll hozzánk Ausztria, azután Németország, majd Francziaország és végül Anglia. Legszomorúbb korbeli viszony van a tudósoknál, tanároknál, írók- és művészeknél, orvosoknál, bírák és ügyvédeknél, technicusoknál és kivált ezen osztályok nejeinél; javul a viszony a politikai férfiaknál, a főrangúaknál és az egyházférfiaknál, holott a külföldön, nevezetesen Angliában és Francziaországban a tudós, tanár, író, művész stb. vagy ép oly magas korú, mint az államférfi, a főrangú, vagy csak igen kevéssel alacsonyabb korú. Világos tehát, hogy az alacsony középkor nálunk legfőkép a szellemi munkások mostoha, rövid életkora által feltételeztetik. Mik azonban a rövid élet okai és mik a hosszú élet föltételei ? Erre a kérdésre az előadó így adja meg a feleletet : A rövid élet okai: a hiányos lakásviszonyok, rossz táplálkozás, czélszerűtlen életmód, elégtelen kényelmi eszközök stb.; a hosszú életéi: a mértékletes élet, az egészséges táplálkozás és lakás, kényelem, tisztaság stb. Legfőkép azonban mindkét esetre nézve az öröklés. Nem csak az életet örökli az ember apáitól, hanem a testnek azt a szerencsés alkotását is, hogy a megbetegedés hatóanyagának képes ellentállani. És ellenkezőleg, aki rövid életű , elgyengült szülőktől származik, magában hordja a rövid élet átkát. Az élet öröklésének egy bizonyítéka az egyes nemzetek főcsaládjainak régisége. Az apának tehát nemcsak arra kell törekednie, hogy gyermekeinek, unokáinak vagyont gyűjtsön, hanem egészségének fentartása és fejlesztése által arra is, hogy a hosszú életre reményt, kilátást nyújtson. Másik kotforrása a mi szellemi munkásaink rövid életének a mostoha ifjúsági, a sanyarú tanuló évek. Csak kevés apa,bk tanuló gyermeke számára egészséges existentiát, kényelmes és gondos nevelést biztosítani. A legtöbb fiatal ember a szülői háztól távol neveltetik, ahol rendesen sem a lakás, sem a tisztaság, sem a táplálék, még kevésbé a felügyelet nem kielégítő az ifjú morális fejlődésére nézve. Mint más az élete folyása az angol ifjaknak; collegiumokban nevelik őket, amelyekhez a magyarországiak nem is hasonlíthatók. Tisztaság, rend, kitűnő szellőzés, jó táplálék, rendes, nem túlságos munka és mindenek felett a testgyakorlás minden neme: lovaglás, úszás, labdajáték, vívás stb. És ami áll az ifjúságnak hazánkban antihygienicus fölnevelésére nézve, nagyrészben áll ugyanaz a férfi kornak életmódjára nézve is. A magyar ügyvéd, orvos, bíró, hivatalnok stb., ha foglalkozása teendőit végezte, elmegy a casinóba, körbe, clubba — és kártyázik. Ül a füstben és elkártyázik óra és óra hosszant — napról napra — évről évre. Egészen más az angol társadalom hasonló állású, foglalkozású férfiának az élete. A kocsizás, vadászás, lovaglás nem egyes főurak sportja, hanem általános edző időtöltés. Angolország műveit férfiai az edző sport minden nemét kitartással és öntudattal űzik. Nem rég hunyt el Anglia híres postaügyi minisztere, Fawcett. Az angol illustrált lapok egész életét ábrázolták képekben: ott volt Fawcett mint a csolnakázó egylet működő tagja, felgyúrt ingujjal, — Fawcett mint a cricket-club működő tagja — mint lovagló, kocsizó stb. Nálunk csolnakázó, crickettező minisztert el se tudnánk képzelni, kártyázót — igen. (Derültség). Egész társadalmunk úgyszólván lusta. Nincs is oly intézményünk, ami igazán a test egészségére szolgálna és általán használható lenne. A tornacsarnokok nem pótolhatják a szabadban való mozgást. Egy árnyékos sétáló üt ki a budai hegyek közé megbecsülhetlen hygienicus nyeremény lenne a fővárosra nézve. És ily keveset törődnek a test edzésével nőink. Az ő foglalkozásuk országszerte: otthonülés. Az angol nő nem így él. Szereti a szabad természetet, játékokat, lovaglást, az utazást, hegyi tourokat. Egyetlen örvendetes testmozgást karoltak fel újabb időben hölgyeink is: a korcsolyázást. Épen így a táncz is, mely utóbbi azonban inkább luxus nálunk, sem mint az egészség és szórakozás eszköze. Vannak azonban nemzetünkben is kivételek, akik testmozgást űznek: ezek főnemeseink, férfiak, nők és a katonák. Láttuk, hogy ezek az osztályok egészség és élettartósság tekintetében meg is közelítik az angolokat. Fejtegetése további folyamán az előadó az ifjúság nevelésének reformját hangoztatja, mint az állam által teendő első lépést és felveti az eszmét, hogy czélszerű volna Magyarországon is angol vagy franczia rendszerű collegiumok létesítése. Tanulságos fejtegetéseit a következőkkel végzi: A magas kor nálunk is elérhető, csak a hygiene elvei szerint kell élni, s akarni kell meg nem öregedni. Akarni ? Igenis. Az erős akarat, hogy az ember ne érezze, legyőzze teste gyengeségét; az erős meggyőződés, hogy az ember életfonala épenséggel nincsen oly rövidre szabva, mint azt rendesen tapasztaljuk : fentartja az életerőt. És valamint a képzelődés, a lélek hangulata, az elcsüggedés, a bizalom az élet tartósságában, az erős akarat a munkás élet folytatására, a kellő hygienicus életmód mellett, a legbiztosabb szer a hosszú életre. Amit a chaldeusok, a mágusok, az alchymisták titkos és bűvös szerekkel óhajtottak elérni és lázas őrületes munkával kerestek, az élet hosszabbítását lehet-e elérni.Igenis lehet. Csodás hűvös szerekkel, medicinával ugyan nem, hanem hygienicus életmóddal. A zajos tetszéssel fogadott felolvasás után Pulszky Ferencz elnök berekesztette az ülést. Délután fél 2-kor banket az Angol királynőben, és Sennyey dr., másrészt gr. Andrássy Gyula, dr. Eötvös József s Lónyay. Itt jöttek létre a megállapodások, melyek javaslatok alakjában az országgyűlés által ez ügyben kiküldött hatvanhetes bizottságba s később az országgyűlés elé kerültek. 1866. augusztus 14-én Lónyay Menyhért Bécsben időzött, ahonnan Grátzba készült menni Kaiserfeldhez, akivel az értekezést Andrássy és Eötvös nagyon sürgették. Sennyey fölszólította őt, maradna Bécsben, ahová Andrássyt is várják, mert óhajtásuk, hogy vegyen részt a tartandó értekezletekben. Lónyay azt felelte, hogy csak akkor kész erre, ha ő felsége kívánja, vagy ha Andrássy egyenes felszólítást intéz hozzá. Pesten Andrássyval találkozván, ez elmondotta neki, hogy őt azzal hívták föl Bécsbe, vinne magával valakit barátai közül, s ő Eötvös mellett Lónyayt jelölte ki erre, több okból, de különösen azért, mert a pénzügyi s átalában anyagi érdekeket illető kérdésekben a jövendőbeli teendők iránt ő adhat legbővebb felvilágosítást. Augusztus 21-én volt az első értekezlet a cancellária épületében Bécsben. Részt vettek benne: Beust, Hübner, Mailáth, Sennyey, Andrássy, Lónyay. Mailáth azzal nyitotta meg az értekezletet, hogy ő felsége őket négyüket bízta meg, hogy a jövendőbeli teendők iránt az országgyűlési többség egy pár tagjával tanácskozzanak, és az eredményt közöljék ő felségével. Öt óráig folyt a vita a hadügyről és a pénzügyről. A németeknek nem ment a fejükbe, hogyan lehetséges nagy zavarok nélkül a pénzügyek átvétele a magyar kormány által: azt sem érthették meg, miképen legyen három pénzügyminiszer; nehézségeik voltak a közvetett adók, a vámok, az államadósságok, az állam garantiájával ellátott vállalatok és a bank kérdése tárgyában. Mindezekre nézve Lónyay adott felvilágosításokat. Az értekezletek augusztus 31-ig folytak. Szeptember 2-án Lónyay, Eötvös és Andrássy formulázták a választ, a németek által a magyar képviselőház tizenötös bizottsága munkálata ellenében eléjük terjesztett írásbeli pontozatokra. A magyar urak azzal bocsáttattak el Bécsből,hogy a dolog sokkal fontosabb, hogy sem ő felsége rögtön határozhatna benne. 1866. deczember 31-én ezt irta Lónyay Menyhért naplójába: »Nyilvános életemre nézve ezen évben oly állást értem el, melynél különbet soha sem remélhettem, soha sem kívánhattam. Érzem súlyát, igyekezni fogok annak megfelelni. — Teljes öntudatában vagyok annak, hogy meg nem érdemeltem, s hogy positiómat — ami sajnos — nem tehetségeimnek köszönöm, hanem annak, hogy szegények vagyunk szakemberekben.« A szerénység nemes nyilatkozata ez, melynek értékét emeli, hogy nem a nyilvánosságnak van szánva. 1867. január első napjaiban Andrássy, Eötvös és Lónyay újra Bécsbe hivattak értekezletre. Január 9-én Mailáth egy törvényjavaslatot adott át nekik »a közös ügyekről és azok alkotmányos kezeléséről, amely a tizenötös bizottság által a magyar törvényhozásnak föntartott több tárgyat a delegációkhoz akart utalni. E javaslatot a fentnevezettek a tárgyalás alapjául sem fogadták el, de kinyilatkoztatták, hogy csak a tizenötös bizottság munkálata szolgálhat a tanácskozások alapjául, amelyre a később Beustnál tartott első értekezleten, melyen Mailáth, Sennyey és Andrássy, Eötvös és Lónyay vettek részt, a német államférfiak is ráállottak. Az értekezletek ezután legnagyobb részben Beustnál tartottak. A pénzügyi kérdésekről ezt írja naplójában Lónyay: »Nekem sikerült a tanácskozás ezen részét vezetni, az aggodalmakat eloszlatni, a jogi fogalmakat megóvni, a magyar országgyűlés hatáskörét fentartani, a közös birodalmi érdekeket kiegyenlíteni — legalább a jelenlevő miniszterek megnyugtatására.« Január 23. Lónyay a hatvanhetes bizottság húsz tagját lakására hívta meg, s itt Andrássy és ő előadták és kifejtették a bécsi eseményeket. Február 10. Andrássy és Lónyay megint Bécsbe hivattak. Pontozatok adattak át nekik az 1848-iki törvények revisiójára vonatkozólag. A pénzügyi kérdésekben Lónyay az osztrák pénzügyminiszterrel, Beckével conferált. Becke kész formulázott dolgozatot olvasott fel neki, mely így kezdődött: »Mindaddig a magyar pénzügyminiszter meg nem kezdheti hatáskörét, míg az országgyűlés nem szavazza meg az adókat.« Erre Lónyay határozottan kijelentette, hogy ily föltétel alatt sem ő, sem más, tárczát nem vállal. E sokáig tárgyalt kiegyezési mű, melynek csak egyes főbb phasisait adhattam itt elő, a koronázással fejeztetett be. Ekkor azután megkezdődtek ismét a részletes tárgyalások Bécsben: a quotadeputatio, az államadósság ügye s a vámszövetség tárgyában. Mindezen ügyekben Lónyay nagy munkásságot s ügyességet fejtett ki. Nem szabad elhallgatni, hogy az osztrák miniszterek, Beust gróf és Becke báró, kik rokonszenvvel viseltettek Magyarország iránt, s elfogultság nélkül tárgyalták a függő kérdéseket, a dolgok tisztázását nagyban elősegítették s Magyarország nekik elismeréssel tartozik. Mindent azonban itthon megint az országgyűlés által kellett elfogadtatni. Lónyay munkássága nem szorítkozott a parlamentre, neki a pénzügyi administrate s annak egész apparátusát kellett szervezni. A dolog sikerült is, ami annál nagyobb érdeméül tulajdonítandó, mert hiszen neki is csak oly elemekkel kellett dolgoznia, aminek rendelkezésére állottak. A maga naplójában e tárgyról igy nyilatkozik: »1868. nagy munkát adó év volt reám nézve, a berendezés esztendeje. Ha meggondolom, mennyi újat kellett a pénzügyi kormányzat terén keresztülvinnem, az igazgatás minden ágát átalakítani, a hivatalos magyar nyelvet alkalmazni képzett egyének nélkül, a pénzügyi szabályokat átformálni, magyarul kiadni és keresztül vinni, e mellett az első és második delegatív munkáját folyton figyelemmel kísérni, az ellentétes érdekek kiegyenlítésén, az összeütközések anyagának eltávolításán fáradozni, ez bizony nem kis feladat vala. Nem csoda — igy folytatja Lónyay — ha 1868-ban épen nem volt rá érkezésem, hogy naplómba följegyzéseket tegyek.« Oly óriási munka után, minőt ezen években kifejtett, Lónyaynak jól esett, hogy egy időre a magyar minisztériumtól elválhatott s Bécsbe hivatott. Teljességgel nem áll, hogy Andrássy őt csak el akarta volna távolítani. Bizonyítja ezt Andrássy Gyula grófnak Lónyayhoz Bécsbe távoztakor intézett következő levele: »Reményem, nem kételkedel abban, hogy ha én is helyeseltem elhatározásodat a képviselői állásról való lemondást illetőleg, erre semminemű más ok nem bírt, mint az,hogynem szerettem volna a közjogi vitát, melyet képviselői állásod megtartása előidézett volna, fölhívni. Főleg pedig, mert azt hiszem, hogy az ellenkező eljárást azok, kik távozásodat vagy úgy akarták feltüntetni, hogy én tartalak ki a mi körünkből, vagy úgy, hogy te hagytad el állásodat a czélból, hogy Bécsből működhessél ellenem, bizonyosan igyekeztek volna valamely ily értelemben félremagyarázni. Most már hála istennek értelmes ember alig van, ki ezeket higyje, s reményem mindkettőnknek lesz alkalmunk bebizonyítani, hogy köztünk volt és valószínűleg lesz is nézeteltérés kisebb dolgokban; de hogy elvkérdésekben nem volt, s hiszem, nem is lesz soha.« Beust gróf a közös minisztérium állása megerősítése czéljából óhajtotta, hogy egyik tagja magyar ember legyen, még pedig oly kipróbált nagy elméjű és erélyű egyén, mint a milyennek Lónyayt ismerték , Beust Lónyayban a maga támaszát látván. Később a német-franczia háború bonyodalmas idejében kívánatosnak mutatkozott, hogy Andrássy gróf vegye át a külügyek vezetését, s azzal Lónyay hazatért, és itt a miniszterelnökséget foglalta el, Lónyay ez időben nagy küzdelmeken ment keresztül. A vasúti szerződés, melyet az előbbi minisztetérium igen előnyös feltételek alatt, a legnevezetesebb pénzerőkkel kötött meg, s melyet elejteni épen nem akart (de a mely Lónyay nézete szerint nem mutatkozott időszerűnek), továbbá a választási törvény, a szerb és horvát ügyek, végre maguk a választások sok gondot s álmatlan éseket okoztak Lónyaynak. Az ismeretes parlamenti jelenetek s némely félreértések, közte és collegái közt, előidézték minisztériuma visszavonulását. Ez alkalomból Deák Ferencz a Deákkör 1872. évi deczember 5-iki értekezletén ily módon nyilatkozott a lelépő miniszterelnökről: »Azon férfiúnak, a ki nehéz időkben, midőn hazánkban az alkotmányosság hatályon kívül létetett; midőn az ország önállósága és szabadsága el volt nyomva, a legelsők sorában állott azok között, kik a haza alkotmányáért és szabadságáért küzdöttek; azon férfiúnak, a ki midőn kedvezőbbre fordult a helyzet, nagy tudományával és szakismeretével buzgón és önfeláldozón munkálkodott a kiegyenlítés létrejötte körül; a ki, midőn legyőzhetetlennek látszó nehézségek állottak a siker útjában, nem szűnt megbízni és csüggedetlenül munkálkodni; a ki a kiegyezés különösen pénzügyi részének megoldásánál kimondhatatlan érdemeket szerzett magának ; ezen férfiúnak, aki újabban is a horvát kiegyezés létrejövetele és a határőrvidék kérdésének szerencsés megoldása körül felejthetetlen szolgálatokat tett a hazának, — ezen férfiúnak érdemeit elfeledni nem lehet, nem szabad. Nem szabad különösen ezen pillanatban, midőn eddigi állásától visszavonul, és kislelkűségnek, menthetetlen szűkkeblűségnek tartaná, ha ezen elismerés nyilvános kijelentésében gátolva érezné magát azon alaptalan gyanúsítások által, melyek személye ellen intéztettek, és gyávaságnak tartaná határozottan ki nem jelenteni, hogy ezen gyanúsításoknak soha legkisebb hitelt nem adott.« Ezen időtől fogva gróf Lónyay a politikában többé előtérben nem állott; de a társadalmi és egyesületi téren s az irodalomban folytonosan nagy tevékenységet fejtett ki. Tiszaszabályozás, földhitelintézet, académia, valamint saját egyháza s hitfelekezete ügyei, elég tért nyújtottak munkaerejének és tevékenységének. Az alatt megírta munkáját a bankügyről is. Tanulságos könyv mindenki számára, aki tájékozást akar nyerni a bankkérdésben ; gyakorlati része azonban abban culminál, hogy Magyarország a valuta helyreállítása nélkül is önálló magyar bankot, de még helyesebben, több bankot is állíthat. Oly terv, melyet fölfogásom szerint az ellenzéken a legjobb hiszemű és szándékú államférfiú felállíthat és vitathat, de amelyet el fog ejteni mihelyt kormányra lép. — Azon viszonynál fogva, melyben mi a monarchia másik államával állunk, az önálló magyar bank, a valuta helyreállítása előtt, véghetlen zavarokat idézhetne elő, s ami a több bankrendszer által csak fokoztatnék. Két évvel halála előtt betegeskedni kezdett a sok és erőltetett munka folytán, de családi szerencsétlenségek is hatottak állapotára. Orvosai enyhén éghajlat alá küldötték, s tartózkodása Abbáziában látszólag jobbra is fordította egészségét, de az valóban csak látszat volt, mert november 3-án rögtön és váratlanul, tevékenysége közepett ragadta el a halál. Lónyai kiváló szellemes tehetségekkel birt, nemes ambitiója volt magának nagy állást s hatáskört szerezni, de ez után hazájának is szolgálni; jogosult ambitió, mely a jelenkor fiatal embereiben úgy látszik kisebb mértékben van meg, mint azokban, kik e század első felében születtek. Hajlamainál, szellemi irányánál és sokoldalú miveltségénél fogva, a politikában ahhoz az iskolához tartozott, mely a haladást a fentartással közvetíteni törekszik, mely a szabad intézményeket szereti, de épen azok érdekében nagy súlyt fektet a rendre és a jó administratióra. Tanulmányai s hajlamai a közgazdasághoz s kiválóan a pénzügyhöz vonzották, s ez az országban annyira el volt ismerve, hogy őt quasi praedestinált pénzügyminiszternek tartották, mihelyt a kiegyezési tárgyalások megindultak, amire nézve jellemző, hogy mikor 1865. június 19-én a földhitelintézet igazgatói ebédre gyűltek össze, Csengery Antal poharát Lónyay Menyhértre emelve, egyebek között ezt mondotta: »Egy ízben Dessewffy Emil gróf azt emlité, hogy végre is nincs, a ki ne lenne nélkülözhetetlen. Ezen thémáról beszélgettem egyszer Deák Ferenczczel, aki egy darabig szemlét tartván az ország kitűnő egyéniségei fölött, így nyilatkozott: Mégis tudok egyet, aki nemzetgazdasági és pénzügyi ismereteinél fogva, ez idő szerint csakugyan pótolhatatlan volna, s ez Lónyay Menyhért.« De Lónyaynak érzéke volt más tanulmányok és érdekek iránt is, mit elég alkalmam volt tapasztalni, midőn minisztériumának tagja voltam : tapasztalhattuk ezt mindnyájan, kik vele az académiában működtünk. Megnyitó beszédei, valamint elődje felett tartott emlékbeszéde mindenkor érdekes olvasmányok fognak maradni, s az academiának, nemcsak anyagi ügyei rendezése körül — amiben egykori elnöktársával Csengeryvel osztozott, hanem szellemi munkálkodása vezetésében tanúsított sokoldalúságával is valóban felejthetetlen szolgálatokat tett! Itt hallottuk őt még múlt évi közülésünkön is. Ki sejtette volna akkor, hogy azon tehetségekben gazdag férfiú felett már ez évben emlékbeszédet fogunk tartani. Élete nem hosszú, de annál tartalmasabb. Sok nevezetes eseményről és eredményről elmondhatta : quorum pars magna fui. Ez szolgálhat vigaszul családjának, az országnak s academiánknak is. Táviratok. BéCS, máj. 31. Rudolf trónörökös és Ottó főherczeg ma délután megérkeztek. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Kátay Béni közös pénzügyminiszter ma utazott el Boszniába s csak a jövő hó végén tér vissza Bécsbe. A nagy táborkari tanulmányutazások Beck báró táborkari főnök vezetése alatt holnap kezdődnek; a társaság Iglauból indul ki s három hétig lesz után. A megoldandó feladat az lesz, hogy a Lausitzból északkeleti Csehországba behatolt ellenség a Morvaországban tartózkodó sereg által kiszoritassék. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Ő felsége holnap szemlét fog tartani a 34-ik gyalogezred fölött. — Rudolf trónörökös holnap reggel vezényelni fogja hadosztályának azon részét, mely felett ő felsége holnap először tart szemlét. Ernő főherczeg holnap Rajnába, Sziléziába, Zsigmond herczeg pedig Gasteinba utazik. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Pejacsevich Teréza grófnő és Seilern Gyula gróf esküvője június 3-án, Schoenburg Hartenstein Mária herczegnő A felvidéki magyar közmivelődési egylet közgyűlése. Trencsén-Teplicz, május 31. A felvidéki magyar közmivelődési egyesület mai közgyűlése Trencsén megyének ismét alkalmat nyújtott, hogy hazafiasságának fényes tanujelét adja azon tüntető fogadtatás által, melylyel a hasonérzelmű felvidéki megyék küldötteit, mint a magyarság apostolait fogadta. Kubicza Pál főispánnal élén a megye értelmisége, szine-java, közte Zsámbokréty alispán, Szitányi Bernát, Urbanovszky Ernő, Rakovszky Géza, Andaházy Pál és Cselko Ignácz orsz. képviselők, Zay Albert gróf, Marsovszky Móricz, a szabadelvű párt elnöke, Marsovszky Jenő törvényszéki elnök és többen jelentek meg, hogy a nap jelentőségét emeljék. Az egyesületet képviselték Szalánszky Gyula nyitrai, Lehóczky Lajos turóczi alispánok és alelnökök, Odescalchy Arthur herczeg, Libertini tanfelügyelő, Tóth Gáspár, Arányi Antal igazgatósági tagok. Képviselve voltak Turócz megye Szüllő Géza tanfelügyelő, Hontmegye Plachy Bertalan tanfelügyelő, Bárczy Iván adófelügyelőhelyettes, Zólyom megye Merzenszky Sándor közjegyző, Nyitramegye Marsó Béla, Modrányi Iván és még többek által, Bars megye Nagy János és Zámos egyleti tag által. A választmány tegnap délután tartott ülésében megállapította a mai napirendet. A mai közgyűlést, mely a feldíszített olvasó teremben tartatott, Szalánszky alelnök i. e. 10 órakor megnyitván, mindenek előtt Odescalchy Gyula elnök elmaradását menti ki, bokros teendői miatt sajnálatára nem jelenhetett meg, azután hazafias, meleg hangon tartott magvas beszédében hivatkozott arra, hogy külföldi vendégek nálunk nemcsak anyagi felvirágzásunkat, mely kiállításunkban nyeri kifejezését, hanem kulturtörekvéseink előhaladását is tapasztalhatják, melynek hatalmas zászlóvivije a felvidéki egylet és legújabban a Királyhágón túli mozgalom. A külföld tapasztalni fogja, hogy anyagi előrehaladás bármennyire terjeszsze is a cosmopolitikus irányt, a magyar nemzet csak addig követendő, mig azt nemzeti, kulturai törekvéseivel összhangban teheti. Eddigi szenvedőleges helyzetéből végre a cselekvés terére lépett, hogy állami nyelvének jogos helyet mindenütt biztosítson. Ezen törekrekvés szolgálatában álló egyesület nagy számban megjelelent tagjait hazafias örömmel üdvözli és a közgyűlést megnyitja. (Lelkes éljenzés.) Erre Rudnay helyettes titkár előterjeszti évi jelentését, mely szerint az alapítók száma 75-re, a tagoké 2615-re emelkedett. A múlt évi szaporodás 20 alapító és 500 rendes tag. A befolyt alaptőke 5500 frt. — Namesztőn, Trsztenán és Hodrusbányán szeptember elején nyílnak meg az óvodák. Segélyeztetett 22 néptanító 1000 írttal. Javadalmazást nyert az apátmaróti óvoda. Lehóczky indítványára elfogadtatott,hogy a tagdíjak ezentúl a vidéki választmányok által szedessenek be, mi a behajtást megkönnyítendi. Zsámbokréthy indítványára köszönet szavaztatik a választmánynak és a titkárnak a jelentésben előadott szép eredményekért. Bárczy kérdi, Pozsonyyal történtek-e tárgyalások az egyesülésre nézve. Az elnök kijelenti, hogy az egyesület eddig lépéseket nem tett s Pozsony jövő közeledésének nem praejudicált. Örvendetes tudomásul vétetik. Libertiny jelentést tesz az Árva megyében járt Odescalchy-Libertiny-küldöttség eljárásáról, mely szerint Namesztőn a város 1000 frtnyi hozzájárulásával és Trsztenán — hol a város a helyiséget s 290 frt évi járulékot ad— az óvodák szeptemberben nyílnak meg. A nagyfalui óvoda felállítása érdekében az árvás uradalom és a közoktatási minisztérium megkerestetnek. A jelentés kiemeli a hazafias fogadtatást s Árvamegye alispánjának és másoknak, valamint a községeknek áldozatkészségét. . A közgyűlés a küldöttségnek és Árvamegyének köszönetet szavaz és a végrehajtással az igazgatóságot bizza meg. Ezután az 1885. évi költségvetés állapíttatott meg. Bevételek: alapítványi kamatok, tagdíjak, Árvamegye hozzájárulása ésaz állami segély, összesen 10.093 frt. Kiadások : Kezelés 790 frt. Beruházások: 4410 frt. Az alaptőkéhez 5683 frt csatoltatik. Egyszersmind kimondatott, hogy az évi költségvetés mindig a legközelebbi közgyűlésig irányadó és felhatalmaztatik az igazgatóság, hogy a kiadásokat annak keretében eszközölhesse. A multi zárszámadások jóváhagyattak és a felmentés az igazgatóságnak megadatott. Következett a közgyűlés legfontosabb tárgya, az alapszabályokhoz csatolandó függelék felvétele, melynek alapján ezentúl a merev centralisatio helyett a vidéki fiókoknak bizonyos önrendelkezés engedtetik. E javaslatot az igazgatóság nevében Tóth Gáspár terjeszti elő. A közgyűlés a javaslatot hosszabb, érdekes vita után szótöbbséggel változatlanul elfogadta. Ennek kapcsán az igazgatóság megbizatott, hogy a Pozsonynyal való egyesülés iránt — miután a fenti intézkedés által a szervezeti nézetkülönbség remélhetőleg elháríttatott — a szükséges lépéseket tegye meg. Elhatároztatott továbbá az évi jelentés és az elnöki remek megnyitó beszéd kinyomatása, a vidéki választmányoknak való megküldése és jegyzőkönyvbe igtatása. Berchtold gr. és Boróczy elhunyta fölött a közgyűlés sajnálkozásának adván kifejezést, helyökbe az igazgatóság tagjaivá egyhangúlag Szüllő Géza turóczi tanfelügyelőt[és Csipek János n.tapolcsányi gyógyszerészt választotta. Végleges titkárrá Rudnay Béla, eddigi helyettes titkár választatott meg. Végül a jövő közgyűlés helyéül B.Gyarmat tűzetett ki, mire az elnök ismételtelen köszönetet mondván a tagok buzgóságáért és a jövőben is kitartásra lelkesítvén őket, a közgyűlést bezárta. Erre a gyűlés a haza és az elnök lelkes éltetése közben d. u. 2 órakor szétoszlott. 3 órakor a társaság a vendéglő nagy termében ebédre gyűlt össze, hol a társasághoz még Zay Albert, Pongácz Károly, Pongrácz Adolf és Dessewffy gróf, a clerus számos tagja, továbbá a tanári és tanítói testület tagjai csatlakoztak, az egész tágas termet megtöltvén. Az asztalfőn az egyesület vezérférfiai foglaltak helyet. Az első áldomást a királyra, a királynéra, Rudolf trónörökösre és Stefánia trónörökösnéra Kubicra, a másodikat nagy lelkesedés közt Lehóczky az egyesület védnökére, József főherczegre mondotta. Zsámbokréthy Odescalchy Gyula elnököt és Szalánszky és Lehóczky alelnököket köztetszés közt éltette, Libertiny zajos éljenzés mellett Kubiczára és esküvője pedig Auersperg Ede herczeggel június 6-án fog végbemenni. Berlin, máj. 31. Vilmos császár jól töltötte az éjjelt és ma több előterjesztést hallgatott meg. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Az előhaladott évad daczára élénk látogatottságnak örvendett a mai lóverseny. Különösen az utolsó versenypont, melyre ő felsége tűzött ki dijat, keltette föl a katonai körök érdeklődését s rég volt annyi tiszt a mezőnyön, mint ezúttal. Ő felsége szintén végig nézte a futtatást. A versenyek a következő eredménynyel végződtek: Trialstakes 2000 frt, 2000 méter. Söllinger R. százados 3. sg. m. Metcalf első, könnyen nyerve 5 hosszal, br. Üchtritz Zs. kontra második. Totalisateur 5:7. Mének kisérleti versenye. 1000 frt 1000 méter, gr. Festetics Tassilo 2. p. ménje Virtuos, canterben nyerve első, Fridolin második. Totalisateur 5:7. Taurus-handicap. 3000 frt. Táv 2400 méter 3é és idősb lovak számára. Gróf Sztáray János 4 é. ig. kanczája Jewess első, küzdelem után nyerve egy nyakhosszal. Vaurien 2-ik után félhosszal, Compromissum harmadik. 7 futott. Totalisateur 5:10. Kétévesek handicapje. 1500 frt. Táv 1200 méter. Söllinger R. Wissenchaft-ja első, küzdelem után nyerve egy fejhoszszal. Remember második, utána 2 hosszal p.-kancza a. Buccaneer, a. Crowprincess. Majd Áruló és Ágota. Totalisateur 5:50. Eladó-verseny: 1000 frt. Táv 1600 méter. A győztes 1500 frton eladó. Buschmüller canterben nyerve első 20 hoszszal, Fairy Quen második. A nyertes ezerötszáz forinton visszavásároltatott. Totalisateur 5 : 16. Munkás-gátverseny. Handicap. 1500 frt az elsőnek, 200 frt a 2-iknak. Táv 3200 méter. Frankel A. John. Fair Wind-je első, canterben nyerve 40 hosszal, Attala második, Herczegnő harmadik. Katonai steeple-chase 400 arany ő felsége dija, 4000 méter. Tíz ló versenyzett, melyeken egyenruhában katonatisztek ültek. A kedvence Thun gr. Lascarja volt, első lett azonban Toni, második Pickwick, harmadik Forgó. Totalisateur 5 : 84.