Nemzet, 1885. június (4. évfolyam, 986-1013. szám)

1885-06-01 / 986. szám

Mikor fölkelt helyéből, az egész közönség fölemelke­dett és éljenezve kisérte le az uralkodó fiát a lépcső­kön. Rudolf trónörökös odalenn még pár szívélyes szót váltott Jókaival és Ipolyival, aztán Károlyi Ist­ván gróffal, ennek nyitott hintájába ülve a kiállításba hajtatott. "Wohlgemuth fregattkapitány, Teleki Sa­mu gróffal egy másik kocsiban követte. Az academia kapujánál időközben egybegyűlt tömeg lelkesen meg­éljenezte a trónörököst. Helyreállván ismét a csend, Fodor József lé­pett a fölolvasó asztalhoz » A hoszú élet fölté­teleiről« adva elő, fölötte érdekes és tanulságos értekezését, melynek javarészét ügyesen összeállított statistikai kimutatások képezték. A tudós előadó e tanulmányában annak kutatásá­val foglalkozik, véletlen dolog-e, hogy annyi jelesünk hal meg aránylag fiatalon. Vizsgálódásai czéljára az utolsó 10—15 év alatt Magyarországon, Ausztriában, Német- és Francziaországban, valamint Angliában elhunyt, különböző állású és foglalkozású férfiú és nő közül mintegy 15.000-nek életkorát gyűjtötte és ha­sonlította össze. Feldolgozva az adatokat, következő eredményekre jutott. A társadalom javából elhunyt férfiak közepes kora volt: Magyarországon 59’3 év, Ausztriában 65'1, Németországban 68­01, Angliában 70‘6. Ez az adat megdöbbentő. Ugyanazon állású és foglalkozású emberek 11­43 évvel élnek hosszabb életet Angliá­ban, mintegy 9 évvel hosszabbat Németországban és mintegy 5­8 évvel hosszabbat Ausztriában, mint Ma­gyarországban. Ha tekintetbe vesszük még, hogy az ember életéből az első 25 esztendő az erő , az anyaggyűjtés kora és csak ezentúl kezdődik a hasz­nos munka ideje akkor látjuk, hogy a magyar társa­dalom kiváló állású férfiai csupán 34 munkás eszten­dőt élnek, holott Angliában 45-öt, Németországban 43-at, Ausztriában 40-et. Tanulságos a következő egybeállítás is : a föl­jegyzett elhunytak között volt 80 év felett: Magyar­­országban: 10.7°/0, Angliában: 30°/0, Németország­ban 17.6°/0. Tehát nem a véletlen játéka és nem eset­legesség, hogy Magyarországon az élet rövidebb mint p. o. Németországban és kivált Angliában. Áttér azután szerző annak a kérdésnek fejtege­tésére, vájjon meg lehet-e hosszabbítani az életet? Az inductio rendszer alapján a különböző fog­lalkozású férfiak között von párhuzamot életkoruk tartamára nézve. így először az elhunyt magyar tu­dósok és tanárok közepes kora 51‘8 esztendő volt; az angoloké 67*9, a németeké 68'3, a francziáké 71*1, az osztrákoké ellenben 63’5, vagyis hosszabb életűek mint a magyarok: az osztrákok, az angolok, a németek és a francziák. A magyar tudós és tanár 26'8 munkás évvel bír, a franczia 46'1 évvel — kö­zel még egyszer annyival. Nem véletlen tehát a Dumas-k a Chevreuil-ök, a Buffon-ok kora Franczia­országban. Szellemi munkával foglalkoznak az írók és mű­vészek is, noha az nálunk inkább izgató és elevenítő, mint fárasztó. Íróink és művészeink átlagos kora volt 54­4 esztendő, az osztrákoké 61­9, a németeké 641, a francziáké 661, az angoloké 69­6. A leg­rosszabb viszony tehát megint Magyarországon látható. Az orvosok kora Magyországon 55, Ausztriá-­­ ban 62 * 5 év. A bírák közepes kora volt nálunk 60 * 9 év,­­ Németországban 70*5, Angliában 72*8. Az államférfiak, ezekhez számítva a főhivatal­nokokat és képviselőket is, közepes kora volt Ma­gyarországon 64­3, Ausztriában 66, Németországban 69, Francziaországban 69.5, Angliában 71.1. Itt már Magyarország száma kezdi megközelíteni a többieket. Megint kisebbedik a különbség a főrangúak­ és birtokosoknál, kiknek átlagos kora Magyarországon 631, Ausztriában 68‘3, Angliában 69‘4. Catholicus egyházférfiaink középkora: 67­2 év, más keresztény egyházférfiaké 65, míg az angolor­szági államvallásu egyházférfiaké: 74­3. Egyházi fér­­fiaink közül tehát a catholicusok felü­lhaladják a más vallásukat magas kor szempontjából s megkö­zelítik a legelőnyösebb korviszonynyal biró nemzetet, az angolt. Az osztrák-magyar hadsereg tagjainál közepes kor: 70*2, az angoloknál: 69 5, a francziáknál: 73, a németeknél: 73,7 év. A katonaságnál, tehát jófor­mán egyenlő magas kort érnek el a különböző or­szágbeliek, nyilvánvaló következményekép annak, hogy nagyjában egyenlő, egészségi szempontból elő­nyös életmóddal bírnak. A­mi a nőket illeti, az előadó őket két csoport­ba osztotta u. m.: főrangúak, birtokosok nejeire és más osztálybeliek (tanárok, orvosok, ügyvédek, bírák stb.) nejeire. A magyar magasrangú nők közepes kora 63­7 év, az osztrákoké 62-6, a németeké 68'5, az angoloké 73'1 év. Ezek szerint a magyar magasrangú nők kor­viszonya eléggé kedvező, szemközt a külföldiekkel. Kevésbé örvendetes jelenséget mutat az ámbár nem főrangúak, de mégis a társadalom magasabb osztályaihoz tartozó magyar nők korviszonya. Ezeknek közepes kora ugyanis 51'6 év, 21 ’5 évvel kevesebb, mint az angol nőké. Az utolsó 14 év alatt elhunyt s a lapokban föl­jegyzett írónőink közép­kora csupán 48*5 év volt, holott az angol írónőké 73-9, a németeké 68'1. Sőt a följegyzett színésznőink átlagos kora csupán 45­7 esztendő volt, míg a németeké 64,2, az osztrákoké 67,2. Kétségen kívül való tehát, hogy a magyar nők élete, arányítva úgy a magyar férfiakéhoz, mint a ma­gyar főrangú nőkéhez és kivált a külföldi nőkéhez, nagyon alacsony. Az előadottakat összefoglalva látjuk, hogy ná­lunk egyátalán alacsonyabb korral halnak meg az emberek, mint a külföldön; legközelebb áll hozzánk Ausztria, azután Németország, majd Francziaország és végül Anglia. Legszomorúbb korbeli viszony van a tudósok­nál, tanároknál, írók- és művészeknél, orvosoknál, bí­rák és ügyvédeknél, technicusoknál és kivált ezen osz­tályok nejeinél; javul a viszony a politikai férfiaknál, a főrangúaknál és az egyházférfiaknál, holott a kül­földön, nevezetesen Angliában és Francziaországban a tudós, tanár, író, művész stb. vagy ép oly magas korú, mint az államférfi, a főrangú, vagy csak igen kevéssel alacsonyabb korú. Világos tehát, hogy az alacsony közép­kor ná­lunk legfőkép a szellemi munkások mostoha, rövid életkora által feltételeztetik. Mik azonban a rövid élet okai és mik a hosszú élet föltételei ? Erre a kérdésre az előadó így adja meg a fele­letet : A rövid élet okai: a hiányos lakásviszonyok, rossz táplálkozás, czélszerűtlen életmód, elégtelen kényelmi eszközök stb.; a hosszú életéi: a mértékle­tes élet, az egészséges táplálkozás és lakás, kényelem, tisztaság stb. Legfőkép azonban mindkét esetre nézve az öröklés. Nem csak az életet örökli az ember apáitól, ha­nem a testnek azt a szerencsés alkotását is, hogy a megbetegedés ható­anyagának képes ellentállani. És ellenkezőleg, a­ki rövid életű , elgyengült szülőktől származik, magában hordja a rövid élet átkát. Az élet öröklésének egy bizonyítéka az egyes nemzetek főcsaládjainak régisége. Az apának tehát nemcsak arra kell törekednie, hogy gyermekeinek, unokáinak vagyont gyűjtsön, ha­nem egészségének fentartása és fejlesztése által arra is, hogy a hosszú életre reményt, kilátást nyújtson. Másik kotforrása a mi szellemi munkásaink rö­vid életének a mostoha ifjúsági, a sanyarú tanuló évek. Csak kevés apa,bk­ tanuló gyermeke számára egészséges existentiát, kényelmes és gondos nevelést biztosítani. A legtöbb fiatal ember a szülői háztól tá­vol neveltetik, a­hol rendesen sem a lakás, sem a tisztaság, sem a táplálék, még kevés­bé a felügyelet nem kielégítő az ifjú morális fejlődésére nézve. Mint más az élete folyása az angol ifjaknak; collegiumokban nevelik őket, a­melyekhez a magyar­­országiak nem is hasonlíthatók. Tisztaság, rend, ki­tűnő szellőzés, jó táplálék, rendes, nem túlságos munka és mindenek felett a testgyakorlás minden neme: lovaglás, úszás, labdajáték, vívás stb. És a­mi áll az ifjúságnak hazánkban antihy­­gienicus fölnevelésére nézve, nagyrészben áll ugyanaz a férfi kornak életmódjára nézve is. A magyar ügyvéd, orvos, bíró, hivatalnok stb., ha foglalkozása teendőit végezte, elmegy a casinóba, körbe, clubba — és kártyázik. Ül a füstben és elkár­tyázik óra és óra hosszant — napról napra — évről évre. Egészen más az angol társadalom hasonló ál­lású, foglalkozású férfiának az élete. A kocsizás, vadá­­­szás, lovaglás nem egyes főurak sportja, hanem álta­lános edző időtöltés. Angolország műveit férfiai az edző sport minden nemét kitartással és öntudattal űzik. Nem rég hunyt el Anglia híres postaügyi mi­nisztere, Fawcett. Az angol illustrált lapok­ egész életét ábrázolták képekben: ott volt Fawcett mint a csol­­nakázó egylet működő tagja, felgyúrt ingujjal, — Fawcett mint a cricket-club működő tagja — mint lovagló, kocsizó stb. Nálunk csolnakázó, crickettező minisztert el se tudnánk képzelni, kártyázót — igen. (Derültség). Egész társadalmunk úgyszólván lusta. Nincs is oly intézményünk, a­mi igazán a test egészségére szolgálna és általán használható lenne. A tornacsar­nokok nem pótolhatják a szabadban való mozgást. Egy árnyékos sétáló üt ki a budai hegyek közé meg­­becsülhetlen hygienicus nyeremény lenne a fővárosra nézve. És ily keveset törődnek a test edzésével nőink. Az ő foglalkozásuk országszerte: otthonülés. Az an­gol nő nem így él. Szereti a szabad természetet, já­tékokat, lovaglást, az utazást, hegyi tourokat. Egyetlen örvendetes testmozgást karoltak fel újabb időben hölgyeink is: a korcsolyázást. Épen így a táncz is, mely utóbbi azonban inkább luxus nálunk, sem mint az egészség és szórakozás eszköze. Vannak azonban nemzetünkben is kivételek, a­kik testmozgást űznek: ezek főnemeseink, férfiak, nők és a katonák. Láttuk, hogy ezek az osztályok egész­ség és élettartósság tekintetében meg is közelítik az angolokat. Fejtegetése további folyamán az előadó az ifjú­ság nevelésének reformját hangoztatja, mint az állam által teendő első lépést és felveti az eszmét, hogy czél­­szerű volna Magyarországon is angol vagy franczia rendszerű collegiumok létesítése. Tanulságos fejtegetéseit a következőkkel végzi: A magas kor nálunk is elérhető, csak a hygiene elvei szerint kell élni, s akarni kell meg nem öregedni. Akarni ? Igenis. Az erős akarat, hogy az ember ne érezze, legyőzze teste gyengeségét; az erős meg­győződés, hogy az ember életfonala épenséggel nin­csen oly rövidre szabva, mint azt rendesen tapasztal­juk : fentartja az életerőt. És valamint a képzelődés, a lélek hangulata, az elcsüggedés, a bizalom az élet tartósságában, az erős akarat a munkás élet folytatására, a kellő hygienicus életmód mellett, a legbiztosabb szer a hosszú életre. A­mit a chaldeusok, a mágusok, az alchymisták titkos és bűvös szerekkel óhajtottak elérni és lázas őrületes munkával kerestek, az élet hosszab­­bítását lehet-e elérni.Igenis lehet. Cso­­dás hűvös szerekkel, medicinával ugyan nem, hanem hygienicus életmóddal. A zajos tetszéssel fogadott felolvasás után Pulszky Ferencz elnök berekesztette az ülést. Délután fél 2-kor banket az Angol királynőben, és Sennyey dr., másrészt gr. Andrássy Gyula, dr. Eötvös József s Lónyay. Itt jöttek létre a megállapodások, melyek javas­latok alakjában az országgyűlés által ez ügyben ki­küldött hatvanhetes bizottságba s később az ország­gyűlés elé kerültek. 1866. augusztus 14-én Lónyay Menyhért Bécs­­ben időzött, ahonnan Grátzba készült menni Kaiser­­feldhez, akivel az értekezést Andrássy és Eötvös na­gyon sürgették. Sennyey fölszólította őt, maradna Bécsben, ahová Andrássyt is várják, mert óhajtásuk, hogy vegyen részt a tartandó értekezletekben. Lónyay azt felelte, hogy csak akkor kész erre, ha ő felsége kívánja, vagy ha Andrássy egyenes felszólítást intéz hozzá. Pesten Andrássyval találkozván, ez el­mondotta neki, hogy őt azzal hívták föl Bécsbe, vin­ne magával valakit barátai közül, s ő Eötvös mellett Lónyayt jelölte ki erre, több okból, de különösen azért, mert a pénzügyi s átalában anyagi érdekeket illető kérdésekben a jövendőbeli teendők iránt ő ad­hat legbővebb felvilágosítást. Augusztus 21-én volt az első értekezlet a can­­cellária épületében Bécsben. Részt vettek benne: Beust, Hübner, Mailáth, Sennyey, Andrássy, Ló­nyay. Mailáth azzal nyitotta meg az értekezletet, hogy ő felsége őket négyüket bízta meg, hogy a jö­vendőbeli teendők iránt az országgyűlési többség egy pár tagjával tanácskozzanak, és az eredményt közöl­jék ő felségével. Öt óráig folyt a vita a hadügyről és a pénzügyről. A németeknek nem ment a fejükbe, hogyan lehetséges nagy zavarok nélkül a pénzügyek átvétele a magyar kormány által: azt sem érthették meg, miképen legyen három pénzügyminiszer; ne­hézségeik voltak a közvetett adók, a vámok, az állam­­adósságok, az állam garantiájával ellátott vállalatok és a bank kérdése tárgyában. Mindezekre nézve Ló­nyay adott felvilágosításokat. Az értekezletek augusztus 31-ig folytak. Szeptember 2-án Lónyay, Eötvös és Andrássy formulázták a választ, a németek által a magyar kép­­­viselőház tizenötös bizottsága munkálata ellenében eléjük terjesztett írásbeli pontozatokra. A magyar urak azzal bocsáttattak el Bécsből,hogy a dolog sok­kal fontosabb, hogy sem ő felsége rögtön határozhat­na benne. 1866. deczember 31-én ezt irta Lónyay Meny­hért naplójába: »Nyilvános életemre nézve ezen év­ben oly állást értem el, melynél különbet soha sem remélhettem, soha sem kívánhattam. Érzem súlyát, igyekezni fogok annak megfelelni. — Teljes öntuda­tában vagyok annak, hogy meg nem érdemeltem, s hogy positiómat — a­mi sajnos — nem tehetségeim­nek köszönöm, hanem annak, hogy szegények vagyunk szakemberekben.« A szerénység nemes nyilatkozata ez, melynek értékét emeli, hogy nem a nyilvánosságnak van szánva. 1867. január első napjaiban Andrássy, Eötvös és Lónyay újra Bécsbe hivattak értekezletre. Január 9-én Mailáth egy törvényjavaslatot adott át nekik »a közös ügyekről és azok alkotmányos kezeléséről­, a­mely a tizenötös bizottság által a magyar törvény­­hozásnak föntartott több tárgyat a delegációkhoz akart utalni. E javaslatot a fentnevezettek a tárgyalás alapjául sem fogadták el, de kinyilatkoztatták, hogy csak a tizenötös bizottság munkálata szolgálhat a ta­nácskozások alapjául, a­melyre a később Beustnál tartott első értekezleten, melyen Mailáth, Sennyey és Andrássy, Eötvös és Lónyay vettek részt, a német ál­lamférfiak is rá­állottak. Az értekezletek ezután legnagyobb részben Beustnál tartottak. A pénzügyi kérdésekről ezt írja naplójában Lónyay: »Nekem sikerült a tanácskozás ezen részét vezetni, az aggodalmakat eloszlatni, a jogi fogalmakat megóvni, a magyar országgyűlés hatás­körét fentartani, a közös birodalmi érdekeket kiegyen­líteni — legalább a jelenlevő miniszterek megnyug­tatására.« Január 23. Lónyay a hatvanhetes bizottság húsz tagját lakására hívta meg, s itt Andrássy és ő előad­ták és kifejtették a bécsi eseményeket. Február 10. Andrássy és Lónyay megint Bécsbe hivattak. Pontozatok adattak át nekik az 1848-iki törvények revisiójára vonatkozólag. A pénzügyi kérdésekben Lónyay az osztrák pénzügyminiszterrel, Beckével conferált. Becke kész formulázott dolgozatot olvasott fel neki, mely így kezdődött: »Mindaddig a magyar pénzügyminiszter meg nem kezdheti hatáskörét, míg az országgyűlés nem szavazza meg az adókat.« Erre Lónyay határozottan kijelentette, hogy ily föltétel alatt sem ő, sem más, tárczát nem vállal. E sokáig tárgyalt kiegyezési mű, melynek csak egyes főbb phasisait adhattam itt elő, a koronázással fejeztetett be. Ekkor azután megkezdődtek ismét a részletes tárgyalások Bécsben: a quotadeputatio, az államadósság ügye s a vámszövetség tárgyában. Mindezen ügyekben Lónyay nagy munkásságot s ügyességet fejtett ki. Nem szabad elhallgatni, hogy az osztrák mi­niszterek, Beust gróf és Becke báró, kik ro­konszenv­­vel viseltettek Magyarország iránt, s elfogultság nél­kül tárgyalták a függő kérdéseket, a dolgok tisztázá­sát nagyban elősegítették s Magyarország nekik elis­meréssel tartozik. Mindent azonban itthon megint az országgyű­lés által kellett elfogadtatni. Lónyay munkássága nem szorítkozott a parlamentre, neki a pénzügyi adminis­trate s annak egész apparátusát kellett szervezni. A dolog sikerült is, a­mi annál nagyobb érdeméül tulajdonítandó, mert hiszen neki is csak oly ele­mekkel kellett dolgoznia, a­minek rendelkezésére állottak. A maga naplójában e tárgyról igy nyilatkozik: »1868. nagy munkát adó év volt reám nézve, a be­rendezés esztendeje. Ha meggondolom, mennyi újat kellett a pénzügyi kormányzat terén keresztülvinnem, az igazgatás minden ágát átalakítani, a hivatalos ma­gyar nyelvet alkalmazni képzett egyének nélkül, a pénzügyi szabályokat átformálni, magyarul kiadni és keresztül vinni, e mellett az első és második delega­­tív munkáját folyton figyelemmel kísérni, az ellentétes érdekek kiegyenlítésén, az összeütközések anyagának eltávolításán fáradozni, ez bizony nem kis feladat vala. Nem csoda — igy folytatja Lónyay — ha 1868-ban épen nem volt rá érkezésem, hogy naplóm­ba följegyzéseket tegyek.« Oly óriási munka után, minőt ezen években ki­fejtett, Lónyaynak jól esett, hogy egy időre a magyar minisztériumtól elválhatott s Bécsbe hivatott. Teljességgel nem áll, hogy Andrássy őt csak el akarta volna távolítani. Bizonyítja ezt Andrássy Gyula grófnak Lónyayhoz Bécsbe távoztakor intézett következő levele: »Remény­em, nem kételkedel abban, hogy ha én is helyeseltem elhatározásodat a képviselői állás­ról való lemondást illetőleg, erre semminemű más ok nem bírt, mint az,hogy­­nem szerettem volna a közjogi vitát, melyet képviselői állásod megtartása előidézett volna, fölhívni. Főleg pedig, mert azt hiszem, hogy az ellenkező eljárást azok, kik távozásodat vagy úgy akarták feltüntetni, hogy én tartalak ki a mi kö­rünkből, vagy úgy, hogy te hagytad el állásodat a czélból, hogy Bécsből működhessél ellenem, bizonyo­san igyekeztek volna valamely ily értelemben félre­magyarázni. Most már hála istennek értelmes ember alig van, ki ezeket higyje, s remény­em mindkettőnk­nek lesz alkalmunk bebizonyítani, hogy köztünk volt és valószínűleg lesz is nézeteltérés kisebb dolgokban; de hogy elvkérdésekben nem volt, s hiszem, nem is lesz soha.« Beust gróf a közös minisztérium állása megerő­sítése czéljából óhajtotta, hogy egyik tagja magyar ember legyen, még pedig oly kipróbált nagy elméjű és erélyű egyén, mint a milyennek Lónyayt ismerték , Beust Lónyayban a maga támaszát látván. Később a német-franczia háború bonyodalmas idejében kívánatosnak mutatkozott, hogy Andrássy gróf vegye át a külügyek vezetését, s azzal Lónyay haza­tért, és itt a miniszterelnökséget foglalta el, Lónyay ez időben nagy küzdelmeken ment ke­resztül. A vasúti szerződés, melyet az előbbi miniszte­­térium igen előnyös feltételek alatt, a legnevezetesebb pénzerőkkel kötött meg, s melyet elejteni épen nem akart (de a mely Lónyay nézete szerint nem mutat­kozott időszerűnek), továbbá a választási törvény, a szerb és horvát ügyek, végre maguk a választások sok gondot s álmatlan éseket okoztak Lónyaynak. Az ismeretes parlamenti jelenetek s némely félreértések, közte és collegái közt, előidézték minisz­tériuma visszavonulását. Ez alkalomból Deák Ferencz a Deákkör 1872. évi deczember 5-iki értekezletén ily módon nyilatko­zott a lelépő miniszterelnökről: »Azon férfiúnak, a ki nehéz időkben, mi­dőn hazánkban az alkotmányosság hatályon kívül létetett; midőn az ország önállósága és sza­badsága el volt nyomva, a legelsők sorában állott azok között, kik a haza alkotmányáért és szabadságáért küzdöttek; azon férfiúnak, a ki midőn kedvezőbbre fordult a helyzet, nagy tudo­mányával és szakismeretével buzgón és önfeláldozón munkálkodott a kiegyenlítés létrejötte körül; a ki, midőn legyőzhetetlennek látszó nehézségek állottak a siker útjában, nem szűnt megbízni és csüggedetlenül munkálkodni; a ki a kiegyezés különösen pénzügyi részének megoldásánál kimondhatatlan érdemeket szerzett magának ; ezen férfiúnak, a­ki újabban is a horvát kiegyezés létrejövetele és a határőrvidék kér­désének szerencsés megoldása körül felejthetetlen szolgálatokat tett a hazának, — ezen férfiúnak érde­meit elfeledni nem lehet, nem szabad. Nem szabad különösen ezen pillanatban, midőn eddigi állá­sától visszavonul,­­ és kislelkűségnek, menthetetlen szűkkeblűségnek tartaná, ha ezen elismerés nyilvá­nos kijelentésében gátolva érezné magát azon alapta­lan gyanúsítások által, melyek személye ellen intéz­­t­ettek, és gyávaságnak tartaná határozottan ki nem jelenteni, hogy ezen gyanúsításoknak soha legkisebb hitelt nem adott.« Ezen időtől fogva gróf Lónyay a politikában többé előtérben nem állott; de a társadalmi és egye­sületi téren s az irodalomban folytonosan nagy tevé­kenységet fejtett ki. Tiszaszabályozás, földhitelinté­zet, académia, valamint saját egyháza s hitfelekezete ügyei, elég tért nyújtottak munkaerejének és tevé­kenységének. Az alatt megírta munkáját a bankügy­ről is. Tanulságos könyv mindenki számára, a­ki tá­jékozást akar nyerni a bankkérdésben ; gyakorlati része azonban abban culminál, hogy Magyarország a valuta helyreállítása nélkül is önálló magyar ban­kot, de még helyesebben, több bankot is állíthat. Oly terv, melyet fölfogásom szerint az ellenzé­ken a legjobb hiszemű és szándékú államférfiú felál­líthat és vitathat, de a­melyet el fog ejteni mihelyt kormányra lép. — Azon viszonynál fogva, melyben mi a monarchia másik államával állunk, az önálló magyar bank, a valuta helyreállítása előtt, véghetlen zavarokat idézhetne elő, s a­mi a több bankrendszer által csak fokoztatnék. Két évvel halála előtt betegeskedni kezdett a sok és erőltetett munka folytán, de családi szeren­csétlenségek is hatottak állapotára. Orvosai enyhén éghajlat alá küldötték, s tartózkodása Abbáziában látszólag jobbra is fordította egészségét, de az való­ban csak látszat volt, mert november 3-án rögtön és váratlanul, tevékenysége közepett ragadta el a halál. Lónyai kiváló szellemes tehetségekkel birt, ne­mes ambitiója volt magának nagy állást s hatáskört szerezni, de ez után hazájának is szolgálni; jogosult ambitió, mely a jelenkor fiatal embereiben úgy lát­szik kisebb mértékben van meg, mint azokban, kik e század első felében születtek. Hajlamainál, szellemi irányánál és sokoldalú miveltségénél fogva, a politikában ahhoz az iskolához tartozott, mely a haladást a fentartással közvetíteni törekszik, mely a szabad intézményeket szereti, de épen azok érdekében nagy súlyt fektet a rendre és a jó administratióra. Tanulmányai s hajlamai a közgazdasághoz s kiválóan a pénzügyhöz vonzották, s ez az országban annyira el volt ismerve, hogy őt quasi praedestinált pénzügyminiszternek tartották, mihelyt a kiegyezési tárgyalások megindultak, a­mire nézve jellemző, hogy mikor 1865. június 19-én a földhitelintézet igazgatói ebédre gyűltek össze, Csengery Antal poharát Lónyay Menyhértre emelve, egyebek között ezt mondotta: »Egy ízben Dessewffy Emil gróf azt emlité, hogy végre is nincs, a ki ne lenne nélkülözhetetlen. Ezen thémáról beszélgettem egyszer Deák Ferenczczel, a­ki egy darabig szemlét tartván az ország kitűnő egyé­niségei fölött, így nyilatkozott: Még­is tudok egyet, a­ki nemzetgazdasági és pénzügyi ismereteinél fogva, ez idő szerint csak­ugyan pótolhatatlan volna, s ez Lónyay Menyhért.« De Lónyaynak érzéke volt más tanulmányok és érdekek iránt is, mit elég alkalmam volt tapasztalni, midőn minisztériumának tagja voltam : tapasztal­hattuk ezt mindnyájan, kik vele az académiában mű­ködtünk. Megnyitó beszédei, valamint elődje felett tar­tott emlékbeszéde mindenkor érdekes olvasmányok fognak maradni, s az academiának, nemcsak anyagi ügyei rendezése körül — a­miben egykori elnöktár­sával Csengeryvel osztozott, hanem szellemi munkál­kodása vezetésében tanúsított sokoldalúságával is va­lóban felejthetetlen szolgálatokat tett! Itt hallottuk őt még múlt évi közülésünkön is. Ki sejtette volna akkor, hogy azon tehetségekben gazdag férfiú felett már ez évben emlékbeszédet fo­gunk tartani. Élete nem hosszú, de annál tartalmasabb. Sok nevezetes eseményről és eredményről elmondhatta : quorum pars magna fui. Ez szolgálhat vigaszul csa­ládjának, az országnak s academiánknak is. Táviratok. BéCS, máj. 31. Rudolf trónörökös és Ottó főherczeg ma délután megérkeztek. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) K­á­t­­­a­y Béni közös pénzügyminiszter ma utazott el Boszniába s csak a jövő hó végén tér vissza Bécsbe. A nagy táborkari tanulmányuta­zások Beck báró táborkari főnök vezetése alatt holnap kezdődnek; a társaság Iglauból indul ki s há­rom hétig lesz után. A megoldandó feladat az lesz, hogy a Lausitzból északkeleti Csehországba behatolt ellenség a Morvaországban tartózkodó sereg által kiszoritassék. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Ő fel­sége holnap szemlét fog tartani a 34-ik gyalogezred fölött. — Rudolf trónörökös holnap reggel vezényelni fogja hadosztályának azon részét, mely fe­lett ő felsége holnap először tart szemlét. Ernő főherczeg holnap Rajnába, Sziléziába, Zsigmond herczeg pedig Gasteinba utazik. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Pejacse­­vich Teréza grófnő és Seilern Gyula gróf esküvője június 3-án, Schoenburg Hartenstein Mária herczegnő A felvidéki magyar közmivelődési egylet közgyűlése. Trencsén-Teplicz, május 31. A felvidéki magyar közmivelődési egyesület mai közgyűlése Trencsén megyének ismét alkalmat nyúj­tott, hogy hazafiasságának fényes tanujelét adja azon tüntető fogadtatás által, melylyel a hasonérzelmű felvidéki megyék küldötteit, mint a magyarság apos­tolait fogadta. Kubicza Pál főispánnal élén a megye értelmisége, szine-java, közte Zsámbokréty alispán, Szitányi Bernát, Urbanovszky Ernő, Rakovszky Géza, Andaházy Pál és Cselko Ignácz orsz. kép­viselők, Zay Albert gróf, Marsovszky Móricz, a szabadelvű párt elnöke, Marsovszky Jenő törvény­­széki elnök és többen jelentek meg, hogy a nap jelentőségét emeljék. Az egyesületet képviselték Sza­lánszky Gyula nyitrai, Lehóczky Lajos turóczi alis­pánok és alelnökök, Odescalchy Arthur herczeg, Li­­bertini tanfelügyelő, Tóth Gáspár, Arányi Antal igazgatósági tagok. Képviselve voltak Turócz megye Szüllő Géza tanfelügyelő, Hontmegye Plachy Berta­lan tanfelügyelő, Bárczy Iván adófelügyelőhelyettes, Zólyom megye Merzenszky Sándor közjegyző, Nyitra­­megye Marsó Béla, Modrányi Iván és még többek által, Bars megye Nagy János és Zámos egyleti tag által. A választmány tegnap délután tartott ülésében megállapította a mai napirendet. A mai közgyűlést, mely a feldíszített olvasó te­remben tartatott, Szalánszky alelnök i. e. 10 órakor megnyitván, mindenek előtt Odescalchy Gyula elnök elmaradását menti ki, bokros teendői miatt sajnála­tára nem jelenhetett meg, azután hazafias, meleg han­gon tartott magvas beszédében hivatkozott arra, hogy külföldi vendégek nálunk nemcsak anyagi felvirág­zásunkat, mely kiállításunkban nyeri kifejezését, ha­nem kulturtörekvéseink előhaladását is tapasz­talhatják, melynek hatalmas zászlóvivije a felvi­déki egylet és legújabban a Királyhágón túli mozgalom. A külföld tapasztalni fogja, hogy anyagi előrehaladás bármennyire terjeszsze is a cosmopolitikus irányt, a magyar nemzet csak addig követendő, mig azt nemzeti, kulturai törekvései­vel összhangban teheti. Eddigi szenvedőleges helyze­téből végre a cselekvés terére lépett, hogy állami nyel­vének jogos helyet mindenütt biztosítson. Ezen törek­­rekvés szolgálatában álló egyesület nagy számban megjelelent tagjait hazafias örömmel üdvözli és a köz­gyűlést megnyitja. (Lelkes éljenzés.) Erre Rud­nay helyettes titkár elő­terjeszti évi jelentését, mely szerint az alapítók száma 75-re, a ta­goké 2615-re emelkedett. A múlt évi szaporodás 20 alapító és 500 rendes tag. A befolyt alaptőke 5500 frt. — Namesztőn, Trsztenán és Hodrusbányán szep­tember elején nyílnak meg az óvodák. Segélyeztetett 22 néptanító 1000 írttal. Javadalmazást nyert az apátmaróti óvoda. Lehóczky indítványára elfogadtatott,hogy a tagdíjak ezentúl a vidéki választmányok által szedes­senek be, mi a behajtást megkönnyítendi. Zsámbokréthy indítványára köszö­net szavaztatik a választmánynak és a titkárnak a je­lentésben előadott szép eredményekért. Bárczy kérdi, Pozsony­yal történtek-e tár­gyalások az egyesülésre nézve. Az elnök kijelenti, hogy az egyesület eddig lépéseket nem tett s Pozsony jövő közeledésének nem praejudicált. Örvendetes tudomásul vétetik. Libertiny jelentést tesz az Árva megyében járt Odescalchy-Libertiny-küldöttség eljárásáról, mely szerint Namesztőn a város 1000 frtnyi hozzájárulásá­val és Trsztenán — hol a város a helyiséget s 290 frt évi járulékot ad­­— az óvodák szeptemberben nyílnak meg. A nagyfalui óvoda felállítása érdekében az árvás uradalom és a közoktatási minisztérium megkerestet­nek. A jelentés kiemeli a hazafias fogadtatást s Árva­megye alispánjának és másoknak, valamint a közsé­geknek áldozatkészségét. . A közgyűlés a küldöttségnek és Árvamegyének köszönetet szavaz és a végrehajtással az igazgatóságot bizza meg. Ezután az 1885. évi költségvetés állapíttatott meg. Bevételek: alapítványi kamatok, tagdíjak, Árva­megye hozzájárulása és­­az állami segély, összesen 10.093 frt. Kiadások : Kezelés 790 frt. Beruházások: 4410 frt. Az alaptőkéhez 5683 frt csatoltatik. Egyszersmind kimondatott, hogy az évi költség­­vetés mindig a legközelebbi közgyűlésig irányadó és felhatalmaztatik az igazgatóság, hogy a kiadásokat annak keretében eszközölhesse. A multi zárszámadá­sok jóváhagyattak és a felmentés az igazgatóságnak megadatott. Következett a közgyűlés legfontosabb tárgya, az alapszabályokhoz csatolandó függelék felvétele, mely­nek alapján ezentúl a merev centralisatio helyett a vidéki fiókoknak bizonyos önrendelkezés en­gedtetik. E javaslatot az igazgatóság nevében Tóth Gáspár terjeszti elő. A közgyűlés a javaslatot hosszabb, érdekes vita után szótöbbséggel változatlanul elfogadta. Ennek kapcsán az igazgatóság megbizatott, hogy a Pozsonynyal való egyesülés iránt — miután a fenti intézkedés által a szervezeti nézetkülönbség remélhetőleg elháríttatott — a szükséges lépéseket tegye meg. Elhatároztatott továbbá az évi jelentés és az elnöki remek megnyitó beszéd kinyomatása, a vidéki választmányoknak való megküldése és jegyzőkönyvbe igtatása. Berchtold gr. és Boróczy elhunyta fölött a köz­gyűlés sajnálkozásának adván kifejezést, helyökbe az igazgatóság tagjaivá egyhangúlag Szüllő Géza turó­czi tanfelügyelőt[és­ Csipek János n.­tapolcsányi gyógy­szerészt választotta. Végleges titkárrá Rudnay Béla, eddigi helyettes titkár választatott meg. Végül a jövő közgyűlés helyéül B.­Gyarmat tűze­tett ki, mire az elnök ismételtel­en köszönetet mondván a tagok buzgóságáért és a jövőben is kitartásra lelke­sítvén őket, a közgyűlést bezárta. Erre a gyűlés a haza és az elnök lelkes éltetése közben d. u. 2 órakor szétoszlott. 3 órakor a társaság a vendéglő nagy termében ebédre gyűlt össze, hol a társasághoz még Zay Al­bert, Pongácz Károly, Pongrácz Adolf és Dessewffy gróf, a clerus számos tagja, továbbá a tanári és taní­tói testület tagjai csatlakoztak, az egész tágas termet megtöltvén. Az asztalfőn az egyesület vezérférfiai foglaltak helyet. Az első áldomást a királyra, a ki­rálynéra, Rudolf trónörökösre és Stefánia trónörö­­kösnéra Kubicra, a másodikat nagy lelkesedés közt Lehóczky az egyesület védnökére, József főherczegre mondotta. Zsámbokréthy Odescalchy Gyula elnököt és Szalánszky és Lehóczky alelnököket köztetszés közt éltette, Libertiny zajos éljenzés mellett Kubiczára és esküvője pedig Auersperg Ede herczeggel június 6-án fog végbemenni. Berlin, máj. 31. Vilmos császár jól töltötte az éjjelt és ma több előterjesztést hallgatott meg. BéCS, máj. 31. (Eredeti távirat.) Az elő­haladott évad daczára élénk látogatottságnak örven­dett a mai lóverseny. Különösen az utolsó verseny­pont, melyre ő felsége tűzött ki dijat, keltette föl a katonai körök érdeklődését s rég volt annyi tiszt a mezőnyön, mint ezúttal. Ő felsége szintén végig nézte a futtatást. A versenyek a következő eredmény­nyel végződtek: Trial­stakes 2000 frt, 2000 méter. Söllinger R. százados 3. sg. m. Metcalf első, könnyen nyerve 5 hosszal, br. Üchtritz Zs. kontra második. Totalisateur 5:7. Mének kisérleti versenye. 1000 frt 1000 méter, gr. Festetics Tassilo 2. p. ménje Virtuos, canterben nyerve első, Fridolin második. Totalisateur 5:7. Taurus-handicap. 3000 frt. Táv 2400 méter 3é és idősb lovak számára. Gróf Sztáray János 4 é. ig. kanczája Jewess első, küz­delem után nyerve egy nyakhosszal. Vaurien 2-ik után félhosszal, Compromissum harmadik. 7 futott. Totalisateur 5:10. Kétévesek handicap­­je. 1500 frt. Táv 1200 méter. Söllinger R. Wissen­­c­h­a­f­t-ja első, küzdelem után nyerve egy fejhosz­­szal. Remember második, utána 2 hosszal p.-kancza a. Buccaneer, a. Crowprincess. Majd Áruló és Ágota. To­talisateur 5:50. Eladó-verseny: 1000 frt. Táv 1600 méter. A győztes 1500 frton eladó. Buschmüller canterben nyerve első 20 hosz­­szal, Fairy Quen második. A nyertes ezeröt­száz forinton vissza­vásároltatott. Totalisateur 5 : 16. Munkás-gátverseny. Handicap. 1500 frt az elsőnek, 200 frt a 2-iknak. Táv 3200 méter. Frankel A. John. Fair Wind-je első, canterben nyerve 40 hosszal, Attala második, Herczegnő harmadik. Katonai steeple-chase 400 arany ő felsége dija, 4000 méter. Tíz ló versenyzett, melyeken egyenruhában katonatisztek ültek. A kedvence Thun gr. Lascarja volt, első lett azonban Toni, második Pickwick, har­madik Forgó. Totalisateur 5 : 84.

Next