Nemzet, 1885. október (4. évfolyam, 1106-1136. szám)

1885-10-09 / 1114. szám

A m­ai nap táviratai a következők: Bécs, okt. 8. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Pol. Corr. «-nak Philippopolból, bolgár for­rásból kapott híre ismételten megerősíti, hogy Sándor fejedelem a czárnak föl­ajánlotta lemondását azon esetre, ha Oroszország magára vállalja az unió vé­delmét, s ha csak a fejedelem személye az akadály. A fejedelem e lépése nagyon emelte népszerűségét, s azért alig lehet föltenni, hogy a hatalmak megkísérlenék a fejedelmet a bol­gár néptől erőszakosan elválasztani. Teljesen alaptalan azon szemrehányás, hogy a fejede­lemnek tudomása volt a philippopoli forra­dalomról. Azon másik szemrehányás, hogy utólag identificálta magát a forradalommal, nagyon sokat veszt élességéből, ha tekintetbe veszszük kényszerhelyzetét s azon óhaját, hogy az anarchiát és a vérontást megakadá­lyozza. Bécs, okt. 8. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« hiteles és fölhatalmazott szerb forrásból je­lenti, hogy a szerb kormánynak bizonyítékok vannak kezei közt arra nézve, hogy a bolgár kormány azon állítása daczára, hogy Pasics szerb emigránst és só­gorát Ivanovot internálta, nevezettek Viddinben tar­tózkodnak. Stajnovics és Gyurovics Luka pápa, a ku­­raczevaczi puccs szerzői jelenleg Adlicben (?) tartóz­kodnak. Berlin, okt. 8. Giers orosz külügymi­niszter Bismarck herczegnél tett második látogatásáról tegnap későn este ide érkezett, a mai napot itt töltötte és este Pétervárra utazik. Bukarest, okt. 8. Ide érkezett, de még megerősítésre váró távirat szerint Törökor­szág elismerte Kelet-Rumélia és Bulgária egyesülését. Konstantinápoly, via Várna, október 8. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelen­tése szerint a török katonai készülődések mind nagyobb mérveket öltenek. Minden ren­delkezésre álló szállítóhajó, ideszámítva a ma­gántársulatok hajóit is, igénybe vannak véve csapatszállításra. A török kormány hasonló czélból az osztrák-magyar Lloyd 14 hajóját vette bérbe. Krétából meglehetősen nyugtala­nító hírek érkeznek. A szigeten nagy izgatott­ság uralkodik, mit még az a körülmény is nö­velt, hogy a török kormány a philippopoli események első hírére több zászlóaljat kivont a szigetből. Ennek következtében a kormány elhatározta, hogy ismét erősítéseket küld oda, s ezek már útban is vannak. Páris, okt. 8. A »N. Br. Pr.« jelentése: A »Ma­tin« tudósítója előtt Garasanin szerb miniszter­­elnök következőkép nyilatkozott: Szerbia egyelőre várakozó magatartást követ, mihelyt azonban a ha­talmak elfogadják Bulgária egyesítését. Szerbia 48 óra leforgása alatt vagy Viddin, vagy pedig Török­ország ellen megindítja a hadműveleteket. Garasanin a hármas szövetséget compromittáltnak tartja; sze­rinte az Oroszország és Ausztria Magyarország közti antagonismus e viszály alkalmával fog nyilvánvalóvá válni. Belgrád, okt. 8. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelenti: A pénzügyminiszter ma az osztrák Länderbank főigazgatójával, Hahn kormánytaná­csossal Nisbe utazott a kölcsön végleges megkötése és aláírása végett. Egy királyi parancs a lovasság második korosz­tályát behívta. Bukarest, okt. 8. A király megérkezett és a la­kosság által lelkesülten fogadtatott. A felség szemlét fog tartani a bukaresti helyőrség fölött és három nap múlva Kraljevóba megy. Nis, okt. 8. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelenti. Egy ide érkezett tudósítás szerint e hó 5-én Bulgáriából 20 főből álló monteneg­rói banda tört be a toplitzai kerületbe. A bandá­ban van az ismeretes Peko Pavlovics két unokaöcscse is ; a kormány a banda szigorú üldözését rendelte el. Egy másik, 30 főből álló szerb emigráns csapat Kon­­tics Radiszlav vezetése alatt betört a zajcsari ke­rületbe, s tegnapelőtt éjjel meggyilkolta a leposaci bírót. London, okt. 8. A lapok Salisbury beszé­dével foglalkoznak. A »Times«, jóllehet Salisbury nyilatkozatai nem egyeznek a berlini szerződésről régebben táplált nézeteivel, melegen üdvözli azokat, mint bizonyítékát annak, hogy az angol kabinet a befe­jezett tényeket okosan ítéli meg. A »Daily News« megnyugtatóknak tartja Salisbury nyilatkozatait. Gladstone ép úgy szólt volna. A »Daily Telegraph« különösen dicséri a beszédet. T­áviratok. Bécs, okt. 8. (Eredeti távirat.) A dele­­gátió tagjait az osztrák képviselőház kedden, az urak háza pedig szerdán fogja megválasztani. Prága, okt. 8. Mint a »Narodni Listy« Köni­­ginhofból jelenti, S­i­p polgármester kedden este a kerületi főnöktől azon értesítést vette, hogy a vizsgá­lat tartalmára hivatalától felfüggesztetik. Lorenz és Stuchlik községi bizottsági tagok tegnap szintén felfüggesztettek állásuktól. Páris, okt. 8. Ma délelőtt Grévy köz­­társasági elnök elnöklete alatt miniszterta­nács tartatott. A miniszterek közül egyik sem adta be lemondását. A kormány megmarad hivatalában és csak a szűkebb választások után fogja további magatartását megálla­pítani. Páris, okt. 8. (E r e d e t i t á v i r a t,) A »Bigaro« azt írja, hogy Grévy elnök az október 4-iki választás eredményét előre látta, s hogy ő hatá­rozott ellensége a lajstromos szavazásnak. Különben nem hisz a köztársaságot fenyegető veszélyekben, de úgy véli, hogy sok­eszélyességre, egyetértésre és ön­zetlenségre lesz a köztársasági pártoknak szüksége, hogy többségre jussanak. Hogy ő még egyszer candi­­dálni fog-e, az a választás végleges eredményétől fog függni. Grévy nem helyesli az utczai manifestatió­­kat s határozottan ellenzője a herczegek terve­zett kiutasításának. A köztársaságnak nincs mitől tartani. Az elnök egészsége mi kívánni valót sem hagy hátra. Páris, okt. 8. Floquet és Lockroy pá­risi választóikhoz levelet intéztek, melyben mindenek­előtt köszönetet mondanak megválasztatásukért és azt ajánlják, hogy Francziaország összes köztársasági érzelmű polgárai egyetértésben éljenek, hogy ez által a monarchistáknak túlságosan magas fokra hágott büszkesége megsemmisíttessék. Páris, okt. 8. A párisi választások eredménye még most sem ismeretes teljesen. Bizonyosnak lát­szik, hogy Lockroy, Floquet és Delaforge meg vannak választva. B­r­i­s­s­o­n negyedik helyen áll és valószínű, hogy ő is megválasztatott. Az utánuk következő jelöltek : Barodet, Alain-Targé és Clémenceau nem fognak absolut többséggel bírni, minélfogva Párisban az első választásból leg­­fölebb négy jelölt fog mint megválasztott képvi­selő kikerülni. 568,000 szavazati joggal bíró polgár közül 433,000 szavazott. London, okt. 8. Ma reggel a Clerkenwell lon­doni kerületben a Charterhouse Buildings-ben nagy tűzvész keletkezett, melynek következtében 10 nagy raktár és 4 ház pusztult el, továbbá 6 raktár és mintegy 10 ház rongáltatott meg. A tűz to­vábbterjedése meggátoltatott. Emberélet nem esett áldozatul. A tűz által okozott kár több mint egy fél millióra fáig. London, okt. 8. A ma reggel kiütött tűzvész ti­zenhárom nagy raktárt pusztított el. A két millió font sterlingnél többre rúg. Főként díszműáruk pusztul­tak el. Kairó, okt. 8. Hír szerint a katonai hatóságok azt javasolták, hogy az Amara-vizesés északi végénél 20 mértföldnyire Mokrakostól délre erődített állás létesíttessék. Konstantinápoly, okt. 8. Ideérkezett hírek meg­erősítik Ozmán Digma halálát. Konstantinápoly, okt. 8. Az Egyptomból jövő szállítmányok ellen elrendelt megfigyelési időt 48 órára s az Algírból és Tuniszból érkező szállítmá­nyok ellen elrendelt vesztegzárt 5 napra szállítot­ták le. Pétervár, okt. 8. A hivatalos lap a czár által szept. 14-én (a­ naptár szerint) megerősített szabály­zatot közöl, melynek értelmében a három balti kor­mányzóság kormányzói, valamint az ottani összes ha­tóságok, bizonyos helyi hatóságokat kivéve, az ügyve­zetésben és a levelezéseknél kizárólag az orosz nyelvet kötelesek használni, és pedig az esetben is, ha az említett hatóságoknál a helyi hivatal­nokok sorába tartozó személyek végzik is a hiva­talos teendőket. A kivételt képező helyi hatóságok az egymás közti ügyekben és levelezésekben a német, lett és észt nyelvet használják ; ha azonban a balti kormányzóság, vagy a birodalom többi kormányköze­geivel érintkeznek, akkor az orosz nyelvet kell hasz­­nálniuk. A balti hatóságok a tárgyalásokat minden ülésükön orosz nyelven tartoznak vezetni, mely an­nak ügyvezetésében kötelező. Pétervár, okt. 7. (Eredeti távirat) A »Pol. Corr.« értesülése szerint azon vasútvonal építésének előtanulmányozása, melyet az orosz kor­mány Aszkabad, Merv és Csardsin felé akar vezetni, egész Bokharáig befejeztetett, s Szamarkandon ke­resztül Taskendig fog húzódni. A bokharai lakosság és a hatóság lehetőleg támogatják a munkálatokat. Róma, okt. 8. A tegnapi nap folyamán követ­kező choleraesetek fordultak elő: a palermói kerületben 131 betegedési és 62 haláleset, (ebből Palermo váro­sára 118 betegedési és 58 haláleset esik); a ferrarai, genuai, parmai, reggio-emiliai és rovigoi kerületek­ben 9 betegedési és 13 haláleset. Toulon, okt. 8. E hó 5-ike óta csupán egy dio- 1­era-h­aláleset fordult elő. A horvát bán beszéde. Zágráb, okt. 8. Khuen-Héderváry gróf bánnak a tartománygyűlés mai ülésén elmondott be­széde következőleg hangzik. Beszédemet ott fogom folytatni, a­hol azt meg­szakítani voltam kénytelen. A megszakított mondat­ban nevezetesen azt mondtam: »De hogy ez, a­mint az előttem szólott képviselő úr megjegyezte, jogos birtok volt, azt kétségbe vonom.­ Most tehát folyta­tom, és­pedig azért, mert eme ügyet semmiesetre a magánjog, hanem a közjog alapján kell megítélni. Zsivkovics képviselő úr ezen alkalommal is kiemeli, hogy engem oly embernek ismer, a­ki alkotmányos alapelvekkel bír. Ha így áll a dolog, akkor nem tu­dom, hol kezdődnek és hol végződnek fogalmai az alkotmányosságról, mert egész eljárásom nemcsak az alkotmányosság alapelveire, hanem különösen ősrégi alkotmányunkra van alapítva. A t. képviselő úr ez alkalommal azon megjegyzést is tette, hogy ama szomorú és zajos időkben sok olyan ese­mény történt, a­melyek fölött sajnálkozni van okunk. Ez azonban még mindig nem igazolja azt, hogy a ki­békülés magasztos példáját nem követjük. (Zajos zsi­nó kiáltások.) És most áttérek a tárgyra. Teljesen meg vagyok győződve, hogy azok, kik annak idején az okmányokat követelték, ezt legjobb meggyőződésben és azon becsületes szándékkal tették, hogy ama rendelet is meggyőződés alapján származott, a­mely az okmányok kiadása iránt intézkedett és hogy ama hatóság a rendelet kibocsátására jogosítva volt. De a meggyőződések nem alapigazságok, a­me­lyek oly cselekmény megítélésénél vézetnek alkalma­zásba, a­melyet a közjog alapján kell megítélni. A képviselő úr sem igazságos, mert Horvát­ország nevében beszél, de e mellett nincs tekintettel Magyarországra, mely ,bizonyára az ő nézete szerint is egyenjogú tényező. Állíthatja-e azt a képviselő úr az alkotmányos alapelvek alapján,hogy Windischgrätz herczegnek joga volt, hogy Magyarország nevében beszéljen? Azt hiszem, ez épen az alkotmányos alap­elvek szempontjából a legveszélyesebb theória volt. Hogy mit ért a képviselő úr az »alter ego« ki­fejezés alatt, annak a megmagyarázásával adós ma­radt. Engem legalább nagyon érdekelt volna, ha tőle, mint kiváló jogásztól, hallottam volna e fogalom ma­gyarázatát. Oly államokban, hol a legmerevebb absolutizmus uralkodik, nem képzelhető el, hogy az uralkodó csak egy pillanatra is lemondhatna a tör­vényhozói hatalomról, míg a­­ hadparancsnoknak, mint alter­egonok kezében nem lehetett több jog egyesítve a végrehajtó hatalom előjogainál, melyek magát az uralkodót is megilletik. Kijelentem azonban, hogy nem is volt neki többre szüksége a végrehajtó hatalomnál, hogy meg­tegye azt, a­mit tett. Azt hiszem továbbá, hogy a kép­viselő úr Geringernek, e bizonyára nagyon érdemes férfiúnak és Bach miniszternek igen kétes értékű szí­vességet tett, midőn azt állította, hogy e miniszter intézkedéseinél úgyszólván a törvényhozás arczát ölte fel. Oly minisztert, a­ki két arczc­al bír, gyakor­latban kellene a képviselő úrnak bemutatnia, mert ilyet, hála Istennek, elméletben eddig még nem isme­rünk. (Elénk tetszés.) A­mit Geringer tett, azt mint közigazgatási közeg tette, s mint ilyennek, bizonyára nem fog neki a képviselő úr törvényhozói hatalmat tulajdonítani. A­mi azonban Bach minisztert illeti, tévedésben van a képviselő úr, ha azt hiszi, hogy ő mindazon intézkedéseket helyeselte és azokat csak részben vonta volna visza. Bach miniszter 1855. ápr. 8-án 6960. sz. a. kelt rendeletében a báni kormánynak a következő utasítást adta: »A magyar camaralis le­véltárból 1849-ben és később, egész ez ideig átszár­mazott összes okiratok és okmányok haladéktalanul kiszolgáltatandók a zágrábi cs. k. országos pénzügy­igazgatóságnak és e rendelet végrehajtásáról ide a legrövidebb idő alatt jelentés teendő.­ A pénzügyminiszter utasította a zágrábi pénz­ügyigazgatóságot, hogy ez okmányokat haladéktala­nul Budára küldje. Bach miniszter azt mondta, hogy a magyar ca­maralis levéltárból való összes iratok; a miniszter tehát átalánosságban beszélt. A képviselő úr talán, miután ez rá nézve most bizonyára előnyösebb, azt mondhatná, hogy Bach mi­niszter ezt úgyszólván a végrehajtó hatalom arc­át felöltve tette, mert a képviselő úr is el fogja ismerni, hogy a végrehajtó hatalom kevesebb a törvényhozó hatalomnál. Ezen ellenmondásban nem akarom a képviselő urat tovább követni, mert nem állítom, hogy ezen ügyet a törvényhozásnak kell elintéznie, hanem igenis azt állítom, hogy az a végrehajtó hatalom hatáskö­rébe tartozik. Hogy melyik hatalom bír döntő jelleg­gel, azt alkotmányunk és államjogi helyzetünk hatá­rozza meg. Ennélfogva a tartományi kormány egészen helyes eljárást követett akkor, a­midőn magát ezen ügyben illetékesnek nyilvánította. Hogy mikép gon­dolkozott a képviselő akkor és hogyan gondolkozik jelenleg, az nem tartozik a dologhoz. Meg vagyok győződve, hogy a tartományi kormány intézkedése által az ország a legkisebb mérvben sem károsodott. De én mégis azt hinném, hogy ha a képviselő úr azon időben úgy gondolkodott, mint jelenleg, ak­kor jobb lett volna, ha másként gondolkozott volna. És most visszatérek a képviselő úrnak ama föl­tevésére, hogy 1848-ban Horvátország és Magyaror­szág tényleges elszakadása mondatott ki Horvátor­szág részéről és ezzel mindaz szétromboltatott, a­mi addig fennállott. A képviselő úrnak teljes igaz­sága volna, ha 1868-ban a kiegyezés létre nem jött volna, mely épen a képviselő úr által idézett beveze­tésben a következőket mondja: »Miután a horvát és szlavón királyságok évszá­zadok folyamán úgy jogilag, mint tényleg a Szent István koronájához tartoztak, és miután a pragmatica sanctióban szintén kimondatik, hogy a magyar korona országai is elválaszthatlanok egymástól stb.« E be­vezetésben e szerint az mondatik, hogy az, a­mi tény­leges lehetett, sem jogos nem volt, sem pedig az nem lehetett. A bevezetésben foglalt emez eszme fölöttébb fontos, mert ez maga lehetővé teszi azon államjogi helyzetet, melyet eme királyságok ma elfoglalnak. Én tehát a kiegyezési törvény alapján tettem azt, a­mit megtettem s épen ezért azon határozott meggyőződésben élek, hogy ez nem fog kárára válni eme királyságoknak. E kérdést átalánosságban az ország közjoga alapján kell megoldani. A képviselő úr nézete szerint a hiba, melyet állítólag elkövettem, igen nagy; mivel azonban meg van győződve, hogy a hibát jóhiszeműleg és meggyő­ződésemből kifolyólag követtem el, nem fogna kétel­kedni, hogy az ügyet, még most is, a­mint ő mondani szokta, késleltető módon lehetne rendezni. Nevezete­sen az okiratokat ide vissza kellene hozni, és aztán, ha a tartománygyűlés azokat Magyarországnak ki­adni nem akarná, vagy pedig Magyarország azokat jelenleg ide adni nem akarná, akkor többé nem én volnék a hibás és ez után megmenthetném a báni méltóságot. Ehhez természetesen nem volna más szükséges, minthogy lár »errare humánum est« elvének állás­pontjára helyezkedjem és hogy azért nem lehe­tek megsértődve, mert hiszen minden embernek vannak hibái. Ezt bizonyára nem fognám sér­tésnek tekinteni, de ha a képviselő úr által tett előterjesztést elfogadni akarnám, azt hiszem, leginkább lealacsonyítanám magamat és a báni méltóságot , mert az, hogy az állítólagos hibát ma­gamról elhárítsam és azt Magyarországra vagy ezen országra toljam, csakhogy magamnak a báni méltó­ságot megmentsem: nem egyéb, mint gyanúsítás, melyre nincs más válaszom, mint az, hogy ilyen és ehhez hasonló üzelmekbe soha sem fogom beleegyezé­semet adni. (Zajos tetszés.) A­mint tehát a képviselő úr­ gondolkozásmódját nem oszthattam, azonkép tanácsát sem fogom elfo­gadni. Ámbár a képviselő úrnak sem nézetét, sem pedig tanácsát el nem fogadhatom, még­sem tagad­tam meg a tartománygyűléstől azon jogot, hogy igaz­ságosan határozzon. (Tetszés.) De azért sem akarom a képviselő úr tanácsát követni, mert nincs mit saj­nálnom, mert biztos tudatában vagyok annak, hogy sohasem mulasztottam el e királyságok jogát megvé­deni és megóvni. (Zajos tetszés. Felkiáltások: Zsi­­v­ó­ban.) Végül a képviselő úr arra figyelmeztette a t. házat, hogy a kérdés elintézésénél a kiegyezéssel kap­csolatban lévő más kérdéseket is meg kell oldani. Én azt hiszem, hogy itt más nem kerül megoldásra, mint a tárgyalás alatt levő kérdés. A­mi Smicziklas fejtegetéseit illeti, meg kell jegyeznem, hogy minősíthetlen és nem parlamenti eljárás az, ha a vitába oly egyének vonatnak be, a­kik itt magukat, mint tisztviselők nem védelmezhetik. Tuskán és Mazzura képviselő urak beszédeiről nincs mit szólanom, hanem nekik csupán azon köz­mondást akarom idézni: »az egyik faluban fenyege­­tődznek, a másikban azonban nem félnek.« (Zajos tetszés.) Zágráb, október 8. A tartománygyűlés ülése. Starcsevics Antal után P­a­v­i­c­s emelt szót, képet nyújtva beszédében a horvát alkotmányos élet egész történetének és élesen bírálva a két ellenzéki párt magatartását a kiegyezés óta. Mazuranics bán és az előző kormányok magatartása által igazolva van a bán eljárása, ki szolgálatot tett az országnak ily régóta húzódó ügy elintézése által, mert most már végrehajtható lesz az, a­minek a kiegyezés értelmé­ben a levéltárat illetőleg történnie kell. Szóló felso­rolja a jelenlegi gyűlölt bán érdemeit és összehason­lítja azokat Mazuranics hét évi kormányzatának eredményeivel. Ha Mazuranics egy, vagy más módon teljesítette volna kötelességét, akkor ma már nem volna ez a levéltári kérdés. Szóló azzal végzi beszé­dét, hogy csak most van annak ideje, hogy az okmá­nyok, melyek kétségen kívül Horvátország tulajdonát képezik, visszaköveteltessenek. Erre K­u­­­m­e­r Frigyes tarta szűzbeszédét, melyben kifejti, hogy attól tart, hogy Horvátország elveszti alkotmányos jogait és az okmányokat többé soha sem kapja vissza. Zágráb, okt. 8. A nemzeti pártkör elhatározta, hogy a tartománygyűlés holnapi ülésén a cloture alkalmazásba vétessék. Az erre vonatkozó indítványnak a házban leendő megtételével Kuse­­v­i­c­s bízatott meg. A tartománygyülés f. hó 13-ától 27-ig valószí­nűleg elnapolja üléseit. Zágráb, okt. 8. A »Presse« jelentése: A »Slo­­boda« tartománygyülési tudósítóját Gavrancsicsot ma elfogták, mert hamis tudósításokat közölt az október 5-iki zajos ülésről. Mezőhegyes, okt. 8. (Eredeti távirat.) A gazdacongressus tagjai közül körülbelül 150 érkezett ma reggel Mezőhegyesre, közöttük Károly Sándor, Dessewffy grófok. Az idegenek sorából Wedell-Mal­­chow báró, Cetto Spaare gróf, Stedingk báró, Vi­comte de Laille stb. Az indóháznál Gluzek Gyula igazgató üdvözölte a vendégeket, kiket 60—70 foga­ton szállítottak be a ménestelepre. Reggeli után Ehrenberg ezredes vezetése mellett bemutatták a mé­nes pompás lovait, melyek közül Nonius és Gidran átalános elismerésben részesültek. Délután fényes dejeuner volt, czigány zenével. A vendégek hangulata kitűnő. Nagy­ Károly, okt. 8. (Eredeti távirat.) Szatmár megye mai közgyűlése négy oláh pap szava­zata ellenében 119 szavazattal nagy lelkesedés között elhatározta, hogy a Széchenyi társulat javára egy százalék pótadót vet ki. Az első szónok, ki ez irány­ban indítványt tett, Károlyi István gr. volt, ki szó­noki hévvel elmondott beszédben ajánlta a pótadó megszavazását. Az indítvány ellen egyedül Pelle oláh pap szólalt fel, főleg abból a szempontból, mivel a Széchenyi társulat magyarosítani akar. Mérsékelt, meg­is leplezett intenziójú beszéde átalános visszatet­szést szült. A főispán hatásosan utasította vissza a magyarosítási czélzatot. Gönyey, Jékey, Luby és Kovács Ede nagy tetszés között érveltek a pót­adó mellett. Ujfalussy alispán nem szólalt fel ugyan, de mégis az ő befolyásának köszönhető az, hogy Szatmár megyénk volt az első a culturális czélú pótadó megszavazásában. Közgazdasági táviratok. Értéktőzsde. Bécs, okt. 8. (Eredeti távirat.) Érték­üzlet. Szilárd irányzat mellett osztr. hitel 280.90 frt. Magyar aranyjáradék 96.95 frt. Bécs, okt. 8. (Magyar értékek zárlata) Magy. föltteherm. kötv. 102.50. Erdélyi földteherm. kötv. 101.50. 5 és fél száz. magy. földh.­int. zálog 1. 102 70. Erdély­vasutrészvény 179.25. 1876. m. k. v. a­­. els. kötv. 109.20. Magy. tv­r. k. sorsjegy 117.— . Szőlődézsmaválts. kötv. 98.—. 6. száz. aranyjáradék —. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 121.10. 4 száz. aranyjáradék 97.—. M. orsz. bk.-részv. —.—. Magy. vasúti kölcsön 148.30. Magy. hitelb. részv. 281.75. Alföldi vasút részvény 180.—. Magy. é.-kel. vasut-r. 171.50. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. 96.25. Tiszav. vasut-rész. 250.— Magyar lesz.- és vástóbank-r. 80.—. Kassa-Oderberg vasut-r. 145.25. 5 száz. papir-járadék 89.95. M. jelzál.-hitelb.-részvény —.—. Adria m.­­ ng. gözh.-részv. —. —. Török dohány — Északi vasutrész­v. —.—. BéCS, okt. 8. (Osztrák értékek zárlata.) — Osztrák hi­elrész. 280.90. Déli vasutrészvény 133.40. 4 százalékos arany-járadék 108 80. Londoni váltóár 126.­, Károly Lajos vasut-részvénytársaság 227.25. 1864. sors­jegy 169.50, 4 '2 száz. ezüst­áradék 82.25, 1860. sorsjegy 139.50, Török sorsjegy 17.25, Angol-osztrák bank részv. 97.—, Osztrák államvasut részv. 283.25, 20 frankos arany 10.02. —, 4'2 száz papir-járadék 81.40, Osztrák hitelsorsjegy 175.25, Osztrák-magyar bankrészv. 856. — Cs. kir. vert arany 6­02. Német bankváltók 61.95. Elbevölgyi vasút 153.—­ Du­­nagőzhajózási t. 446, Bécsi ban­kegy 1. 100.25. — Az irányzat nyomott. Árutőzsde, Páris, okt. 8. (Terménytőzsde zárlata.) Búza folyó hóra 22.10, novemberre 22.40, novembertől négy hóra 22.75, négy első hóra 23.50. — Liszt (12 márkás) folyó hóra 49.—, novemberre 49.40, novembertől négy hóra 50.10, négy első hóra 51.25. — Olaj folyó hóra 62.50, novemberre 63.—, november—deczemberre 63.75, négy első hóra 65.25. — Szesz folyó hóra 48.—, novem­berre 48.25, november—deczem­­erre 48.50, négy edő hóra 49.75. Irányzat: búza, liszt, olaj szilárd, szesz csendes. Idő­járás : hűvös. Boroszló, okt. 8. (Terménytőzsde.) Búza 15.40. — Bon 13.60. — Zab 20.20. — Kepcze — ... Olaj 38.—. — Tengeri 13.50. HÍREK­ • Október 8. — Személyi hirek. Klotild főherczegnő kíséretével ma reggel Budapestről Alcsuthra utazott. _ Szögyény-Marich László kir. fősárnokmes­ter és Pauer Antal megyés püspök tegnap este fővárosunkból Székesfehérvárra utaztak. — József főherczeg, mint részvéttel halljuk, pár nap óta gyöngélkedik. A főherczegnek szándéká­­ban volt Alcsuthról bejönni a fővárosba, hogy részt­­vegyen a walesi herczeg tiszteletére rendezett ünne­pélyességekben. Rosszulléte miatt azonban kénytelen volt útjával fölhagyni. Ma dr. Lumnitzer Sándor egyetemi tanárt Alcsuthra hívták a főherczeghez. Clotild főherczegasszony, József főherczeg neje ma reggel hazautazott. — A walesi herczeg tiszteletére rendezett esté­lyek és mulatságok egymást érik és a herczeg min­­deniken nemcsak részt vesz, de egyike a legkitartób­baknak, ámbár naponta nem alszik többet 6—7 óra hosszánál. Ma későn kelt föl és egész nap egy óráig délután dolgozott szobájában. Egy órakor reggelizett, azután Lord Luffield kíséretében a lóversenyre haj­tatott. Hat órakor tért onnan haza és nyolcz órakor vette kezdetét a Károlyi Alajos grófnál rendezett ti­zennégy terítékű ebéd. A házbelieken kívül ott vol­tak : Schönborn Ervin gr. és neje, Széchenyi Béla gr., Bestetits Tasziló gr. és neje, Trattmansdorf herczeg és neje és Vámbéry Ármin. A délután folyamában többen látogatást tettek a palotában, igy a hes­­seni nagyherczeg, Brandford tábornok, Thurn- Taxis Egon herczeg, Szápáry Géza gróf és neje. Ebéd után a herczeg az operába hajtatott, előadás után pedig fölkereste Phipps angol főconsul lakását, hol tiszteletére estély volt. A vagy 40 főre szaporo­dott vendégsereget hat tágas gyönyörű terem fogadta magába. — Pauler Tivadarné ravatalára a már közlötte­ken kívül még gr. Szapáry Gyuláné is küldött koszorút.­­ A képviselőház pénzügyi bizottságának tagjai holnap Diósgyőrre rándulnak ki, hogy megtekintsék a magyar államvasutak ott levő vasműveit. A bizott­ság tagjai pénteken d. u. indulnak s vasárnap reg­gelre térnek vissza a fővárosba.­­ A vajdahunyadvári egylet, mint esti lapunk dévai távirata jelenti, a Hunyadiak ősi várában vég­leg megalakult s ezzel azon stádiumba jutott, hogy szerencsésen leküzdve a kezdet nehézségeit, és széle­sebb körökben is érdeklődést keltve, most már na­gyobb tevékenységgel indulhat meg czélja felé, mely abban áll, hogy társadalmi úton, adakozások és tag­sági díjakból befolyó összegekkel siettesse és előmoz­dítsa a történeti emlékekben gazdag és építészeti mű­nek is remek vajdahunyadi vár restaurálását, mert amit az állam, viszonyaink közt, e czélra fordíthat, azzal csak nagyon-nagyon soká lesz a restaura­­tió befejezhető. Volt már alkalmunk, ezen egy­let múltját, czélját és jelentőségét érdeme sze­rint méltatni (1. a »Nemzet« augusztus 30-ai szá­mát) s igy most csak arra szorítkozunk, hogy azt újólag is a magyar társadalom rokonszenvébe és pártfogásába melegen ajánljuk. És pedig annyival inkább, mert a szép és nemes czél csak úgy lesz elér­hető, ha a nevezett egyesület minél hathatósabb tá­mogatásban részesül hazaszerte. Hisszük is, hogy az egyesület élére a főpapi és főúri körökből közfelkiáltással állított fényes és jó hangzású nevek az ügy sikerét teljesen biztosítani fogják, reméljük különösen, hogy Z­ichy Jenő gr., mint egyesületi elnök, más téren tapasztalt, buzgó és fáradhatlan tevékenységével s befolyásával itt is nagy és óhajtandó lendületet fog adni az ügynek. És most pótlólag közöljük itt Kuun Géza gróf, volt ideiglenes elnöknek az alakuló közgyűlésen tartott megnyitó szép beszédéből a következő részeket: Mindenek előtt utalt a hunyadi várhoz fűződő hagyományaink lelkesítő befolyására s a Hunyadiak bölcs vezetése alatt e haza különböző nemzetiségei közt fennállott testvéri egyetértésre. „Egy érzés ha­totta át szivüket — úgymond — egy gondolat élt lelkükben: a hazáért mindent áldozni, mert a haza mindnyájunk édes­anyja és ápolója, hozzá fűződik őseink emléke. Minden áldozatra kész és minden kö­rülmények közt változatlan hazafiság, mély vallásos érzés, lovagiasság, és méltányossággal párosult igaz­ságosság a Hunyadiak várában otthonos erények. Nem álom, nem feledés, nem halál lakozik e várfalak közt, hanem élet eleveníti ódon ter­meit és reméljük, hogy ez élet innen újólag ki fog áradni és egyesíteni fogja azokat, kik hazánk gyermekei, hogy édes testvérekként szeressék egy­mást. Egyletünk nemcsak a régi várat óhajtja meg­újítani előbbeni díszében, hanem egyszersmind a Hunyadiak említett erényeit kívánja ott, a­hol azok elhomályosodtak, visszaidézni. A tudományok és mű­vészet iránt való érzék és érdeklődés dicső emlékű Mátyás királyunk uralkodásának ép oly jellemvonása volt, mint a lovagiasság, rettenthetlen bátorság, mély vallásosság és soha nem ingadozó igazságosság. Úgy fogjuk középkorunk e műemlékének történeti jelen­tőségét igazán megőrizni, ha mindezen erényeket ápolni meg nem szűnünk.« Ezután üdvözölvén a jelenvoltakat, különösen Hunyad város polgáraihoz fordult, kik e várnak min­den időben hivatott őrei valának és hozzá soha nem lankadó ragaszkodással viseltettek. Üdvözli Arányi Lajos egyetemi tanárt, a vár megújulásának bajno­kát és apostolát, a ki évtizedek óta csüggedetlen ki­tartással buzdít és áldoz, s a ki vajba megérné annyi fáradozásának legfőbb jutalmát: a vár teljes helyre­állítását. — A műegyetemről. Kiss István építész, volt műegyetemi tanársegéd, ma tartotta magántanári próbaelőadását a k. m. József műegyetemen, a közé­­pitési szerkesztéstanból. — Eljegyzés: Jurisics Milikét, Jurisics Márton helybeli gyáros leányát, tegnap jegyezte el Knöpfler Károly, gömörmegyei földbirtokos. — A »Petőfi-társaság« ehó 11-én (vasárnap) d. e. 10 órakor az akadémia első emeleti termében felol­vasó-ülést tart. Tárgyak: 1., »Történeti képírásunk.« Irta és felolvassa dr. Prém József r. tag. 2. »Éneklő koldusok.« (költemény). Irta Reviczky Gyula r. tag, felolvassa: Szabó Endre r. tag. 3. »Traviata«,(költe­mény) Barna Sándor vendégtől, bemutatja: Ábrányi Emil r. tag. 4. Elbeszélés, irta és felolvassa: Balázs Sándor r. tag. A felolvasásokat zárt ülés követi. — Az unitáriusok budapesti egyházközsége október hó 11-dik napján délelőtt 11 órakor a buda­pesti ágostai hitvallású egyház Deák-téri temploma mellett levő nagy imatermében egyházi szónoklattal egybekötött isteni tiszteletet tart. — Urak bálja. A nemzeti casino tagjai holnap (f. hó 9-én) az Európa-szállodában bált rendeznek, melyen valószínűleg a walesi herczeg is megjelen.­­ Györffy Gyula ügyvéd temetése ma délután ment végbe nagy részvét mellett, a Harisch-bazári halottas házból. Az ügyvédi kar tagjai nagy számban jelentek meg. Ott voltak többek közt: Kozma Sándor kir. főügy­ész, Teleszky István, Oborin Ferencz orsz. képviselők, gr. Károlyi Gábor, Majthényi Dezső rendőrtanácsos, Brüll Ignácz angol alconsul. Pont 4 órakor megjelent Pap Károly ref. lelkész s beszentelte a ravatalon fekvő halottat, mire a koporsót a halottas kocsira helyezték s megindult a gyászmenet a kerepesi­­úti temetőbe. — Egy tanuló gyilkosságkisérlete. Véres jele­net folyt le ma délben fél 12 órakor a Hajnal­ utcza 4. szám alatt levő Rotter-féle nyilvános házban. Sin­ger Samu selmeczbányai születésű 15 éves kereske­delmi académiai hallgató ma déli fél 1 órakor meg­jelent nevezett házban s miután az ott levő B­i­­­k­a Anna nevű 23—25 éves leányt egy órán át sze­relmi vallomásaival hasztalanul ostromolta, zsebéből hatcsövű forgópisztolyt vett elő s azzal előbb rálőtt a leányra, azután maga ellen fordította a revolvert s mellét lőtte keresztül. A lövésekre rémülve futottak össze a ház összes lakói s látva a vérekben vergődő áldozatokat, azonnal orvosért küldöttek , egyúttal értesítették a rendőrséget, melynek ki­küldött közegei a helyszínen megjelenvén, a sérül­teket, kik még éltek, beszállították a Rókuskórház sebészeti osztályára, hol a fiút a 15. s a leányt a 17. sz. kórteremben Navratil osztályán helyezték el. A golyó mind a kettőnek a bal mellébe hatolt. A leányt majdnem egészen oldalt a 6. és 7. bordák közt találta a lövés, a golyó áthatolt az egész testen s hátul kijött s ezt a leány ruhájában, midőn levetkőztették, meg is találták. Sérülése súlyos, ugyannyira, hogy még eddig ki sem lehetett őt hallgatni. A fiúnak a golyó a szívtől kissé balra hatolt be a mell­kasba s bent megakadt, a mennyiben még ed­dig sem feltalálni, sem kiszabadítani nem lehetett. Egy darabig eszméletét veszté­s csak később tért ma­gához, a midőn az időközben megjelent vizsgálóbíró kihallgatta. A fiú ekkor az esetet úgy adta elő, hogy midőn ő a magával vitt revolvert, melyet öngyilkos­­sági szándékból tett a zsebébe, a leánynak megmu­tatta, az kivette kezéből s játszott vele, miközben a revolver elsült s a leány mellébe fúródott. Ő a vér láttára megijedt, felkapta az elejtett revolvert s mel­lébe lőtt. A leánynyal való viszonyáról mit sem akar mondani. A leányt szintén ki akarták hallgatni, de csak annyit mondott, hogy a fiatal­embert nem sze­rette. A vizsgálat folyamatban van. — A tud. egyetemről. A tudományegyetem rec­­tora, dr. Lechner Ágoston, ma délelőtt 11 órakor megtekintette a tud. és műegyetemi olvasókör helyi­ségeit. A szép számmal egybegyűlt bizottsági tagok élén Melly Béla elnök üdvözölte a rectort, ki erre a jelenlevőket biztosítván úgy a maga, mint az egész egyetemi tanácsnak és a kari tanártestületeknek jó­indulatáról és érdeklődéséről, többek közt a követke­zőket mondta: »Munkásságuk szépirodalmi részére kevesebb súlyt fektessenek önök, mint a tudományos részére. Csak azért emelem ezt ki, mert tudományos működésük által nemcsak ismereteket szereznek ma­guknak, hanem ami a legfontosabb: tudományos mód­szerhez szoknak,­­ ahoz, hogy midőn valamely kér­dés után kutatnak, csupán az igazság felismerésére törekedjenek, s mellékes tünetek, félrevezető érzel­mek által magukat tévútra tereltetni ne enged-

Next