Nemzet, 1885. november (4. évfolyam, 1137-1166. szám)
1885-11-01 / 1137. szám
. czél. A status quo csupán ki nem zártnak tekintetett, ma a status quo egész határozottsággal czélul van kitűzve. Hogy itt lényeges különbözet van a két álláspont közt, az világos, azt a köztudat is, így fogta fel. A kérdés tehát jogosult volt és azt a nézetet tartalmazza, hogy monarchiánknak a Balkán-félszigeten felmerülő kérdések megoldásánál vezérszerepet kell vinnie, nem pedig más hatalmak után mennie, továbbá azt a kételyt, várjon ez most így történt-e. Tisza Kálmán miniszterelnök kéri előtte szólót, hogy ha az ő »a miniszterelnök« beszédéből idéz, legyen szíves az általa mondottakat összefüggésben idézni. Szilágyi Dezső a képviselőházban azt mondván, hogy igen rossz példa volna ha azok, kik a szerződést megsértették jutalmat kapnának, azok pedig, kik híven megtartják, üres kézzel maradnának. Erre a miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy ilyes valamiről beszélni még egyátalán nagyon korai, mert Bulgária és Kelet-Rumélia egyesülése egyelőre elintézve nincs és így compensatióról szólni, midőn a status quo még fennáll, elhamarkodott volna. Továbbá, hogy a status quo helyreállításáról szólva, hozzátette, hogy lehetőség szerint ez abban találja magyarázatát, hogy ezen nyilatkozatot ő úgyszólván közvetlenül az események után tette, amikor egyátalán lehetetlen volt az egész helyzet felett tiszta átnézetet nyerni, Így tehát az ő nyilatkozata és a külügyminiszter szavai közt semmi ellentét sincs. Csernátony Lajos nem intéz kérdést a ministerhez, mert ezen kérdések többnyire vagy jelentéktelenek, vagy amelyik jelentékeny, arra a miniszter rendes utón felelhet, mikor Beaconsfield miniszter volt. Gladstone folyton ostromolta őt kérdésekkel és panaszkodott, hogy Beaconsfield ezekre oly keveset felel, de midőn Gladstone maga miniszterré lett, hasonló kérdésekre még kevesebbet felelt, mindazonáltal, miután a delegáció úgyis csak egyszer évenkint ülésez, tagjainak nemcsak jogában áll, de kötelességet is teljesítenek, midőn a külügyekről véleményt mondanak. Szóló az egységes Bulgáriát monarchiánkra nézve nem tartja veszélyesnek, sőt az talán még előnyössé is válhatik reá nézve, de mihelyt szerződések megtartásáról van szó, nem lehet, hogyha a status quo helyreállítása indítványoztatik, ehhez bármely hatalmasság hozzá ne járuljon, főleg ha ezen indítványt Oroszország teszi, melyre nézve a berlini szerződés, melynek visszaállítása indítványoztatik anynyira sérelmes volt. A jó viszont kivan Oroszországgal már azon szempontból is, hogy akkor ezen hatalmasság a vele rokon nemzetiségek közt kevesebb agitatiót fog folytatni. Megelégedéssel látta tehát, úgy a skiernieviczei mint a kremsieri találkozást, hogy ezen találkozások óta a különféle trónbeszédekbe a német osztrák-magyar viszony nincs többé külön megemlítve, az őt meg nem lepte, mert akik ezen összejöveteleket létrehozták, ezt nem azért tették, hogy azokat utólag jelentékteleneknek tüntessék fel, hanem hogy előnyeiket hangsúlyozzák és így nem lehet tőlük várni, hogy azt mondják, mégis csak a német viszony, az igazán intim, az Oroszországgal való viszony pedig semmiféle fontosságú. Ő nem tesz oly kérdéseket, melyekre a miniszter nem felel, de másfelől ez alkalommal a delegatív részéről sem kedvező, sem kedvezőtlen véleményt a miniszter politikája felett kimondhatónak nem vél. Szilágyi Dezső az albizottsági tárgyalást arra valónak tartja, hogy a politikai megítélés alapját képező tények tisztába hozassanak. Discussiónak inkább a nyivános ülésben s nem itt van helye. A miniszter úr a kérdések legnagyobb részét olyannak tekinti mint amelyekre ma a conferentia együtt ülvén nem felelhet. Ezzel szemben hiába való volna és nem is tesszük — a további sürgetés. Tényleg oda vagyunk utalva, hogy politikájának bírálatát a hírlapi tudósítások alapján tegyük meg a nyilvános ülésben. Három megjegyzést azonban azokra amik itt mondottak, már most kell említeni. Az egyik Csernátony bizottsági tagnak az a megjegyzése, hogy mihelyt a keletruméliai eseményekkel szemben valamely nagyhatalom a status quo ante helyreállítását hozta javaslatba, azt feltétlen el kellett fogadni. Ha a szerződés teljes felbontására minden hatalomnak szabad kezet engedni nem akarunk, ez téves. Ama szerződés módosulhat és pedig politikai szükség és czélszerűség szempontjából ugyanazon módon amint létrejött. A másik megjegyzésem monarchiánknak [az orosz császári nagyhatalommal való viszonyát illeti. Lesz alkalmunk erről bővebben nyilatkozni. Amit már itt ki kell emelnem, abban áll,hogy monarchiánk és Oroszország közt a viszony kellőleg nincs jellemezve arról, amit a miniszter úr a múlt évi delegationális tárgyalásokban bőven mondott, ma rövidebben ismételt, s mely röviden abban foglalható össze, hogy teljes bizalommal és egyetértéssel a szerződési állapotok fentartásában megegyeztünk. A tények azt bizonyítják, hogy viszonyunk jellemvonása más, melyet ama megegyezés fátyola nem képes elfedni és ez a folytonos kvalitás és küzdelem a Balkán-félszigeten a hatalmi befolyásért, küzdelem egymás ellen, és hogy ebben a küzdelemben a megfelelő politikát folytattuk, akkor a szerződések fentartásában való platonikus egyetértésen kívül egyéb vezérelvre van szükségünk. Senki sem tekinti célnak, hogy Oroszországgal súrlódjunk vagy ellenségeskedésben legyünk, de tudjuk és érezzük azt, hogy a szerződések iránti hűség kölcsönös constatálása fenhagyja a küzdelmek egész terét a Balkán-félszigeten érdekeink megóvására és ennek legvilágosabb illustratióját képezik azok, amik a kelet-ruméliai forradalmat megelőzőleg mint előkészítés és amik azután máig Oroszország részéről történtek. Egy harmadik megjegyzésem Szerbiára vonatkozik. A miniszter úr igen takarékos volt az ez államhoz való viszonyunkat illető felvilágosítással. Én magam részéről már most óhajtom kiemelni, hogy Szerbia magatartása a múltban monarchiánk iránt oly correct és barátságos volt és politikáját érdekkörünkkel annyira azonosította, hogy monarchiánk határozott támogatását irányában politikai kötelességnek tartom. Különösen feladatunk támogatni Szerbiát azon teljesen compensationális igényeire nézve, melyeket az esetre emelt, ha a kelet-ruméliai tényleges állapot az unió bármely alakjában elismerést nyerne. Egyebekre ezúttal nyilatkozni nem kívánok. Kálnoky gróf kijelenti, hogy Szilágyi nyilatkozataiból megértette, hogy ő Szerbiával szemben való állásunkat illetőleg további felvilágosításokat kíván és kételyeket táplál, vájjon a szerb királyság magatartása monarchiánkkal szemben, a cs. és kir. kormány részéről kellőleg méltányoltatik-e ? Erre a minister azt válaszolja, hogy senki jobban mint ő, nem ismeri el Szerbia szomszédi barátságos viszonyait és arra súlyt fektet. Hisz épen a cs. és kir. kormányt illeti az érdem, hogy gondos ápolás folytán a viszonyok így alakultak. A kölcsönös viszony hála a mi őszinte jóakaratunknak a szomszéd állam iránt és hála a király és kormánya bölcseségének az utolsó években úgy alakult, hogy annak következetesebb és önzetlenebb ápolása mellett remélhető, hogy a szerb nép szélesebb rétegei, melyek intenzióinkat sok tekintetben félreismerték azokat a maguk részéről is helyeselni fogják. A keletruméliai események első kitörésük alkalmával Szerbiában rendkívüli mozgalmat idéztek elő. A közvélemény, mint ez másutt is történt, nem várta be az események kifejlődését, hogy helyesen ítélhessen, hanem a priori az unió bevégzett tényét vélte azokban láthatni s annak következményeit legott escomptirozta ; ez magyarázza meg a hadseregnek oly nagy lelkesedéssel elrendelt és végrehajtott mozgósítását. Ama barátságos magatartás, melyet ezen aggályos helyzetben tanúsítottunk, Szerbia részéről a legőszintébb méltánylással találkozott, és tudjuk, hogy Belgrádban hálásan érzik hogy monarchiánk az, mely a velünk barátságos Szerbiára és annak érdekeire tekintettel van. A király correcte és okosan, oly alapra helyezkedett, mely az európai szerződési joggal megegyezik és az ország érdeke szempontjából is helyesnek látszik. Ő felsége is kijelentette, hogy szilárdul a berlini szerződés alapján áll és amíg ezen szerződés söretlenül fentartatik, teljesen meg van elégedve. Csak a bulgáriai események veszélyeztetik ezen szerződést és ezzel egyúttal Szerbia érdekeit. Szerbiát, jelenlegi állásának elfoglalására és arra, hogy igényeit ezen eshetőségre bejelentse, azon hit kényszerítette, hogy Bulgária Kelet-Ruméliával egyesíttetik és azon meggyőződés, hogy a mozgalom ezzel nem tekinthető befejezettnek. De még ma is azt jelenti ki a szerb kormány, hogy kívánatosabb Szerbiára nézve a status quo ante helyreállítása a maga teljes érvényében, mint valami kerületi nagyobbodás és ha a hatalmak keresztül viszik a berlini szerződés restitutióját, Szerbia mely e czélból mozgósított, teljesen ki volna elégítve. Horváth Gyula: Mielőtt a kérdéshez szólna, kijelenti, hogy őt nem feszélyezi egyátalában az, ami sok embert feszélyezni látszik. Mert azt érti, hogy a külügyminiszter és egyátalában azok, kik az aktív politika folytatásáért felelősek, nyilatkozataikban tartózkodók, de hogy a delegátusok és szóló vele szerepet cseréljen és tartózkodó legyen, ezt nem tartja helyes directionak, mégpedig annál kevésbé, mert a parlamentekben és a delegátióban is nem a külügyminiszternek hivatása feleselni és kitanítani a diplomatiára a parlamenteket, hanem a parlamentek kötelessége, véleményükről az illetékes köröknek tájékozást adni és csak a kellő tájékozás megadása mellett lehet helyes külügyi politikát folytatni. Épen ezért szóló, nyilatkozatában nem annyira tartózkodó és ennélfogva őszintén elmondja, hogy a Németország és monarchiánk közötti szövetség minden aktív kérdésre vonatkozólag szólóra sokkal megnyugtatóbb hatású volt a múltban, mint a jelen három nagy szövetségesnek egyetértése. Azonban ama nyilatkozatok, melyek a külügyminisztertől jöttek, hogy a német monarchiával való szövetségünk egyátalában semmi változást nem szenvedett, némi megnyugtatására szolgáltak. A szerződéses állapotoknak föntartását minden körülmények között czélszerűnek és jónak nem tartja. Nagy befolyással van az, hogy váljon mily szövetségben, mily körülmények között és minő befolyások alatt tartatik fönn valamely szerződés és el tud magának képzelni helyzetet, hogy egy felbontott szerződés jobb, mint egy megtartott szövetség. Azt tagadni nem lehet és attól nem lehet elzárkózni, amit Európának minden lakója érez, hogy a Balkán-félszigeten a keleti kérdések megoldására nézve Oroszország és monarchiánk között bizonyos concurrentia uralkodott a múltban és szóló meggyőződése szerint mindaddig, míg a végleges megoldás bekövetkezik, fog uralkodni a jövőben is. Ennélfogva, habár a jóviszonyt Oroszországgal bizonyos tekintetben üdvösnek tartja is, nem tartja feleslegesnek mindig figyelmeztetni az illetékes intéző köröket, hogy ezen concurrentia monarchiánk érdekében és saját érdekünkben szemmel tartandó és azon megoldását a keleti kérdésnek, mely pusztán és mindig a nagyhatalmak concertjére hivatkozik, keresztülvihetőnek nem tartja. A Balkán-félszigeten lakó népeknek és fajoknak aspiratióival és törekvéseivel is számot kell vetni és azért nagy súlyt fektet szóla a szerb állam és más, a monarchiához rokonszenves fajok érdekeinek bevonására, mert a kérdéseknek valódi megoldása helyesen csak azon fajok és népek aspirátióinak komoly számbavétele mellett lehetséges. Kánoky gr. külügyminiszter a vita folyamán ismételten szólott a szerződésekhez való szigorú ragaszkodásról és azok megváltoztatásának lehetőségéről. Nem foroghat fenn kétség az iránt,hogy a szerződéseket törvényes uton meg is lehet változtatni, mihelyt az összes illetékes tényezők beleegyezésüketkijelentik. A jelen speciális esetben azonban azért kell majd a szerződések fenntartására helyezni a fősúlyt minthogy azon mód, amint a szerződések megzavartattak, rendkívül rosszalandó és ha utánoztatnék, a balkán félszigeten szükségképen anarchiára vezetne. Ha lehetséges volna, hogy a szerződések ily módon egyszerűen felbontassanak, ez praemium volna mindazok számára, kiknek szerződési kötelezettségük útjukban van. A következés rögtön meg is mutatta, hogy az első benyomás alatt mások is azt tartották, hogy erőszakos rendszabályokhoz nyúlni joguk van. Ezért hír épen most kettős jelentőséggel a szerződésekhezvaló ragaszkodás. Szóba hozatott Oroszországnak a monarchia iránti viszonya, úgyszintén az érdekek bizonyos különbsége, mely e hatalom és köztünk fennállanak. Ezek olyan tényezők, melyekkel számolni kell. Ezek nem rejlenek a jóakarat egyik vagy másik részről való hiányban, hanem a dolgok természetéből keletkezett viszonyokban, melyeknek békés legyőzése mindig nagy feladata lesz minden osztrákmagyar miniszternek. Minthogy tehát már Oroszország földrajzi helyzeténél fogva is oly sok és fontos vonatkozásunk van ez állammal, arra kell iparkodnunk és azt kell óhajtanunk mindkét fél érdekében, hogy azzal mindig a lehető legjobb lábon álljunk. Csak kívánatos lehet ránk nézve, vele együtt más nehézségeket megoldani, melyek a békét veszélyeztethetik. Minden osztrák-magyar miniszter kénytelen lesz azon lenni, hogy Oroszországgal, mely egyike legfontosabb és leghatalmasabb szomszédainknak, egyetértésre és jó viszonyra jusson és minden osztrákmagyar miniszter eme fontos politikai tényezővel számolt is. Ha sikerül Oroszországhoz való viszonyainknak, melyek épen most nagyon kielégítők és bizalomteljesek, mindenesetre biztosított és erős alapokon nyugvó jelleget adni, ez a monarchia részére és kétségtelenül Oroszország részére is mindenkor csak igen örvendetes eseménynek lesz nevezhető. Gáli József : Miután a kereskedelmi ügyek nem tartoznak a monarchia mindkét államának közös ügyei közé, természetesen, kérdésem csak a külügyminiszter úr azon közvetítő működési körére vonatkozik, mely őt a monarchia két állama közti vám- és kereskedelmi szerződés értelmében a külállamokkal szemben megilleti. Csak azért vetem fel, hogy a kérdéses ügy tárgyalásának jelen állásáról az átalánosan óhajtott tájékozást lehessen szerezni. K ánoky gr. külügyminiszter: Hivatalos lépések nem történtek ez irányban a német kormánynál és pedig azért nem, mert most sikerre nem lehetett számítani, a német vámemelések csak ez évben vitettek keresztül a parlamentben, miután erre éveken át hiába törekedtek. Nem volt tehát feltehető, hogy a német kormány egy oly hoszszas fáradozás és sok nehézség után elért eredményt, mely egyúttal a kincstárnak tetemes bevételeket biztosít, egyhamar elejtsen. Mindamellett bizalmas eszmecsere történt e kérdés fölött, amikor is kitűnt, hogy egyelőre általában oly nagy nehézségeket kell leküzdeni, hogy a tárgyalásokba való bocsátkozástól nem lehetne sikert várni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint bevárni a német vámemelések gyakorlati eredményét. Kétségkívül elérkezik az idő, midőn e kérdést kedvezőbb viszonyok közt megpendíteni lehet, mert mindkét részről constatáltatott, hogy elvileg még mindig fennáll mindkét félnél az óhaj a gazdasági ügyekben való megegyezésre. Ezzel a tárgyalás befejeztetett. Végül Zichy Ferencz gr. elnök, köszönetet mondott a külügyminiszternek ama szíves készségért, melyllyel felvilágosításokat adott. Az albizottság legközelebbi ülése szombaton délután 4 órakor lesz. Bécs, okt. 31. A magyar delegativ külügyi, hadügyi, tengerészeti és pénzügyi albizottságai jövő csütörtökön, novemb. 5-én az illető albizottsági jelentések hitelesítése végettt üléseket tartanak. A magyar delegatio legközelebbi összes ülése jövő pénteken, november 6-án délelőtt 10 órakor lesz, mely alkalommal elő fognak terjesztetni a hitelesített albizottsági jelentések. — Ezen ülés után az egyesült négyes albizottság a megszállási hitel ügyét veszi tárgyalás alá. Táviratok. BéCS, okt. 31. (Eredeti távirat.) A » Pol. Corr.« belgrádi levele szerint az adók a mozgósítás daczára kielégítő módon folynak be, úgy hogy a kormány eddig annak még aránylag csak csekély részét volt kénytelen felhasználni s a hadi kormány még 6 — 7 hónapon át el van látva a szükséges összegekkel. Bécs, okt. 31.(Eredeti távirat.) Conrad közoktatásügyi miniszter november hó 16-ra nemzetközi értekezletet hitt össze a zenei hangolás alaphangjának megállapítása czéljából; a meghívó a külállamoknak ma küldetik el. A külföldi államok részvétele igen élénk lesz; Poroszország hat képviselőt küld és föntartotta, hogy egyet a berlini udvari opera külön megbízatással küldhessen. Szászország is több küldött által lesz képviselve, Olaszországot Boito zeneszerző és Blasema tanár fogják képviselni. Az osztrák kormány indítványozni fogja, hogy a diapason a katonai és polgári zenekarok számára egyenlően állapíttassák meg. Az udvari opera már január 1-étől mélyebben fog hangolni. Bécs, okt. 31. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma jelenti, hogy rechteni lovag Grass Lajos alezredes a nyugállományban a tiszteletbeli ezredes jelleget kapta és hogy Tim József őrnagy a 69. sz. gy. ezredben a felülvizsgálat alapján mint csapatszolgálatra nem, de helyi szolgálatra képes, nyugállományba helyeztetett. Bécs, okt. 31. Báró Kemény Gábor közlekedési miniszter, ma délután visszautazott Budapestre; gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter és Tisza Kálmán miniszterelnök hasonlóképen visszatérnek a magyar fővárosba, mégpedig az előbbi ma este, a miniszterelnök pedig holnap reggel. Bécs, okt. 31. A diapason tárgyában a közoktatási miniszter nemzetközi értekezletet hívott össze, melynek egybegyűlését november 16-ára tűzte ki. Külföldről sokan tudatták megjelenésüket. Prága, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pokrok« a baloldal egy vezetőjének a delegátiók fogadtatása alkalmával egy cseh politikus előtt tett nyilatkozatát közli, mely a következőleg hangzik : »most belátjuk, hogy a jelenlegi politikai rendszert nem dönthetjük meg.« Politikai körökben azt beszélik, hogy ezt Chlumetzky mondotta Riegernek. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A hadügyminiszter a hadállomány reductióját tervezi Tonkingban, úgy hogy ott csak egy hadosztály maradna. A hadügyminiszter azt is kívánja, hogy Madagaskarban a franczia megszállás csak egyes pontokra szorítkozzék. A hadügyminiszter a kormányban való megmaradását javaslatai elfogadásától teszi függővé. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A NI. Erei Presse jelentése: A Freycinet elleni merénylet elkövetője még mindig vonakodik megmondani nevét Mihelyt védője Laguerre képviselő megérkezik, értekezletet fog tartani védenczével. Berlin, okt. 31. A »Neue Freie Presse« jelentése : A szabadelvűek hat—hét kerületet vesztettek, az eddig jelentetteken kívül Hanaut és Solingent. A national-liberalista párt mostanig hat kerületet nyert, ezek között egyet Osnabrückben és egyet Hannoverben. Bielfeldben Stöcker csak az ő támogatásukkal győzhet. Kairó, okt. 31. Tewfik pasa egyptomi alkirály fogadta D ru m m o n d W olff angol meghatalmazottat, ki ez alkalommal megbízó levelét adta át. Az alkirály válaszában kijelentette, hogy a szultán és Angolország közt megállapított intézkedések megtételét tőle telhetőleg elő fogja mozdítani. Kihallgatás után Drummond Wolff lakására tért vissza, hol az alkirály tisztelte meg látogatásával. A keletruméliai kérdés: Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr « athéni levele szerint a bevonult görög hadi erő,beleértve az állandó hadsereget, eddig mintegy 72.000 emberre rúg. Larissában és Tyrnavában szorgalmasan dolgoznak a tábori barakkok fölállításán. Hire jár, hogy a törökök Janina, Mezzovo és Servia határvárosokban szintén szervezkednek. A görög kamara alelnökévé Rikakiv patrasi kormánypárti képviselő választatott meg, csaknem egyhangúlag; az ellenzék nem állított jelöltet. Az ellenzék vezére kijelenti, hogy a jelen veszélyben sem a kamarában sem az országban nem lehet szó ellenzékről. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« konstantinápolyi jelentése szerint Bakics montenegrói ügyvivő a szultán előtt Nikita fejedelem nevében megnyugtató nyilatkozatot tett. A szultán ez alkalommal azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a hatalmak helyreállítják a status quot Kelet-Rumeliában. Bakics biztosításai daczára török körökben azt hiszik, hogy Montenegro azonnal actióba fog lépni, mihelyt Szerbia és Görögország hasonlókép cselekesznek. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« skótáru jelentései szerint Montenegro egész csendben nagy előkészületeket tesz egy esetleges actióra, 24.000 embert hátultöltő fegyverekkel, lőszerrel, handzsárokkal láttak el, azonkívül nagy mennyiségű ruhát osztottak ki köztük. Mindez minden feltűnés nélkül történik s az arra vonatkozó híreket Cetinjében megczáfolják. Mindazáltal a törökök is készületeket tesznek. Sophia, okt. 31. Mint a »Havas ügynöksége« távirja Sztranszky philippopolisi fejedelmi biztos Sophiába megérkezett. Megérkezése nem implicálja a helyzet változását. Nis, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A szerb udvarnál alkalmazott török követ, Khalid bej ma Nisbe érkezett, hogy bucsukihallgatáson fogadtassák Milán király által. A legközelebbi napokban az új török követ Ziabej megérkezik Nisbe. Konstantinápoly, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése:A nagykövetek előértekezletén a porta delegátusaival egyetértőleg a conferentia formális megnyitása holnapra tűzetett ki. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »N. Freie Presse« jelentése: A conferentia összeüléseinek napját ma délig nem közölték a külügyi hivatallal. Úgy látszik, hogy az orosz diplomatia alkalmazkodik a nyugati hatalmak nézetéhez. Az eljárás így közös egyetértéssel állapíttatnék meg a következőleg. A porta legközelebb felhívást intéz Sándor bulgár fejedelemhez, amire a nagykövetek hasonló nyilatkozatot bocsátanak ki, mint a legutóbbi alkalommal: a balkáni államoknak békét és mérsékletet fognak ajánlani, kötelességévé téve a portának a béke föntartását. Ezután a conferentia magát az ügyet fogja tárgyalni, mivel egyes hatalmaknak tudomásukra jutott, hogy Macedóniában felkelést terveztek. A conferentia határozatai nagy horderejűek lesznek; úgy hírlik, hogy egy hatalom nemzetközi bizottság kiküldetését fogja indítványozni Bulgária számára, amelynek feladata lesz javaslatokat tenni arra nézve, hogy minő intézkedések teendők a béke fentartása czéljából Bulgáriában. Belgád, okt. 31 A »N. Fr. Presse« jelentése: A kormány a csapatfelszerelést szakadatlanul folytatja és élelmi beszerzést eszközöl. A pénzügyminiszter a 10.000 méter mázsa barnaliszt szállítását engedélyezte és a városi profectura utasíttatott, hogy 100 bérkocsi tulajdonossal az egészségügyi kocsik felszerelésére szerződést kössön. Magyarországból naponta remonda szállítmányok érkeznek és korábbi külföldi katonatisztek mint önkéntesek a hadügyminiszter rendelkezésére bocsátották magukat. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) Itt nyugtalanító hírek keringnek arról, hogy a szerbek legközelebb megkezdik az actiót. A kormány utolsó rendszabályai a legvégső előkészületekre vallanak, így az itteni katonai académia első évfolyamának növendékei, 17—18 éves ifjak, akik még itt maradtak, holnap a határra vonulnak, az academia pedig bezáratik, mert már minden növendéke táborba vonult. A kormány tegnap táviratilag elrendelte, hogy az összes belgrádi zárt bérkocsik, számra mintegy 100 Nisbe vitessenek sebesült szállító kocsik gyanánt. A bérkocsisok Belgrádban hátramaradt családai államköltségen fognak eltartatni. A második korosztályra kijelölt tartalékos tisztek ma behívási parancsot kaptak, hogy egyelőre a katonai irodákban előkészítsék a második korosztály behívását. A conferentia eredményében itt nem sokat bíznak. Marosvásárhely, okt. 31. A szélhüdött Apor b. királyi táblai elnök állapota aggasztó. A családtagok legnagyobb része már megérkezett. Marosvásárhely, okt. 31. A városi törvényhatósági bizottság Győr fi polgármester elnöklete alatt ma tartott közgyűlésén Szathmár megye felhívására közművelődési czélra egy százalék pótadót szavazott meg. Közgazdasági táviratok. Berlin, okt. 30. (Eredeti távirat.) A tőzsde irányzata gyenge, a hangulat a külpolitikai hírek következtében kedvtelen, a forgalom minimális. A zárlatkor a hangulat gyenge. Konstantinápoly, okt. 31. (E r e de t i távirat.) A török dohánykezelőség bevételei október hó első felében 5.500.000 piaszterre rúgnak, a múlt év megfelelő szakában a bevétel 5.200.000 piaszter volt. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A speculatio kedvetlen, realizálásokra hajló, az arbitrage eladásai nyomták az árakat. Az esti tőzsdén a hangulat várakozó. Délután 5 órakor jegyeztetett osztrák hitelt. 283,50 frt. Magyar hitelrészvény 287 frt. Magyar papirjáradék 90.55. Magy. aranyjáradék 98.55 frt. ________ Oktober 31. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : Felvidéki dolgok. — Az igazságügyminiszterium 1886. évi költségelőirányzata. — A földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minisztérium költségvetése 1886-ra — Tárcza: Döntő csaták. Irta: Szathmáry György. — Hírek. — Fővárosi ügyek. — Irodalom, színház és művészet. — Törvényszéki csarnok. — Egyesületek és társulatok. — Kiállítási hirek. — Közgazdaság. Az orsz. gazd. egyesületből. — Közlemények. — Üzleti hetiszemle. — Színházak. — Naptár. — Halálozások Budapesten. — Nyílt tér. — Matlekovics Sándor államtitkár, mint az országos kiállítás elnökének tiszteletére, ma nagyon szép ünnepély volt a terézvárosi casino földszinti dísztermében. Az ünnepélyt a Terézváros kiválóbb polgárai és a jury elnökei rendezték s azaz két részből állott: a szobor leleplezéséből és az azt követő lakomából. Az ünnepélyen a főváros kiválóbb polgárai venek részt: Ráth Károly, Kamermayer, Gerlóczy, Kada polgármesterek, Török János főkapitány, Herich Károly, Ybl Miklós, Schlick, Wolfner, Bukovics, Mendl István, Bárdos, Kozmata, Marton, Falk Zsigmond, Posner, Krausz Lajos, Koppély Géza, Pucher, Miklós Gyula, Thék Endre, Kresz Géza, s még számosan a kereskedő és iparos világ jelesei közül. 8 óra után, midőn a mintegy száz főből álló társaság teljesen együtt volt valamennyien oda csoportosultak a terem felső részében fölállított babérlugashoz, mely alatt leleplezetten állott a Matlekovics mellszobra. Itt Herrich Károly a következő beszédet mondotta: »Méltóságos államtitkár úr! Kedves barátom! Az Ő császári királyi fensége Rudolf trónörökös védnöksége alatt megtartott országos kiállítás végső napjait éljük. Szeretett trónörökösünk mondta az első ünnepélyes szót, hadi szemlének nevezvén a kiállítást, annak felejthetetlen, magasztos megnyitása alkalmával. Ugyancsak fenséges védnökünk zárja be, hat hónapi tartama után e fényes hadiszemlét. Valóban fényes volt e hadiszemle. Vele az ezer éves Magyarország bebizonyitotta, hogy erősebb, mint valaha s a közművelődés előharczosai sorában méltó helyét visszahóditá. Apostoli királyunk és bölcs uralkodónk már három évvel ezelőtt volt kegyes a trieszti kiállítás alkalmával oda nyilatkozni, hogy a magyarországi közgazdasági viszonyok a bécsi világkiállítás óta meglepő, óriási mérvben haladtak. A budapesti kiállítás megnyerte a felséges uralkodóház legmagasabb tetszését, kiérdemelte európaszerte a legszigorúbb szakértők elismerését. Nekem ezúttal nem lehet feladatom a kiállítás hordereje s az elért eredmények felett elmélkedni. E percben azon megtisztelő megbízás jutott nekem osztályrészül, hogy az itt egybegyűltek nevében, az irántad,mint az országos kiállítás elnöke iránt való igaz tiszteletünket és ha ragaszkodásunkat fejezzem ki és felkérjelek, hogy annak jeléül e márványszobrot elfogadni szíveskedjél. A fényes hadi szemlének te voltál fővezére. íme a hadsereg megjelent előtted a dicső győzelem után, azon büszke öntudattal, hogy mindegyik örömmel és lelkesedéssel megtette kötelességét. Mint az országos bizottság tagjai, mint a csoportbizotosok, mint a bíráló bizottságok tagjai, mint a hatóságok tagjai és mint kiállítók, édes hazánk szent ügyét szolgáltuk mindnyájan és boldogok vagyunk, hogy ezen nagyfontosságú vállalat körül szerényen, de serényen segédkezhettünk. Hidd el, hogy amig élünk, mindegyikünk ápolni fogja keblében a haza érdekei iránt való önfeláldozó és tettre kész lelkesedést s a legnagyobb örömmel ismét beálland a hadseregbe, ha az megint össze fog hivatni. — Téged pedig, kit a nagyszerű kiállításunk sikerének méltán oroszlánrésze megillet, ezennel felkérünk, tarts minket továbbra is barátságodban. Ezen szobor késő századokban is tanúskodni fog diadalteljes működésed mellett. — Kérjük az egek urát s a mindenség örökbölcs intézőjét, hogy téged még soká, igen soká édes hazánk javára s a Tieid örömére tartson meg. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Matlekovits államtitkár a következőleg válaszolt: »Tisztelt uraim és barátaim! Engedjék, meg, hogy egy pár szóval megköszönjem a tisztelt barátom által tolmácsolt, meg nem érdemelt túlságos dicséretet és a kifejezett érzelmeket. S ha a szobrot elfogadom, teszem azt azért, nem mintha magamat oly nagy férfiúnak tartanám, kit már szobrokkal kell ünnepelni, hanem mert a szoborhoz fűztek oly érzelmeket és ígéretet, melyekre nagyra becsülök. Baráti érzelmekről szóltak és ígéretet tettek, hogy támogatni fognak, ha majd újra a közgazdasági téren közös működés szüksége áll elő. Ez ígéret jeléül és ez értelemben elfogadom a szobrot s köszönöm e megemlékezést Önöknek és köszönöm a művésznek is! (Lelkes éljenzés.) Ezután átnyújtották Matlekovicsnak a Testorygyárban készült, gyönyörű műva tokban, a szobor készítőinek föliratát. A lepel ezalatt lehullott a szoborról, mely valóban művészi értékű mű, s ép oly híven ábrázolja az államtitkárt, mint kifejezni igyekszik azt a szívós tetezőt, s erős akaratot, mely az államtitkárt annyira jellemzi. A társaság ezután lakomához ült, melynek kitűnő menüje alatt a legvidámabb hangulat uralkodott. A »Fenyves madár« fogásnál Matlekovics Sándor emelt elsőül poharat, a béke hadseregének legfőbb urát a királyt éltetve. Szavait állva hallgatták, és viharos éljenzéssel fogadták. Dr. Herrich Károly a kiállítás elnökére Matlekovicsra emelte poharát, az egész társaság zajos tüntetései közepette. Matlekovics köszönetet mondott a fővárosnak azért, hogy olyan nagyszerű tért nyújtott a kiállítás létesítésére, mint a városliget, s poharát a polgármesterre emelte. Miklós Gyula, humoristikus felköszöntőjében Török János főkapitányt élteté. Ráth Károly Matlekovicsban a főváros egyik képviselőjére ürite poharát. László Zsigmond lelkes felköszöntőben Matlekovics családjáról emlékezett meg. — Kamermayer szólva arról, hogy Matlekovics minő működést tanúsított mint városi, mint országgyűlési képviselő és államférfiú, ha munkatársaira, a főváros polgáraira ürité poharát. — Thék Endre ezután ismét Matlekovicsra mondott köszöntőt. — Gerlóczy Károly szintén Matlekovicsot élteté, mint aki békés hadserege élén a vezérek tehetségének legfőbbikét, a bátorságot bírja tulajdonságai között. — Dr. Kresz Géza Herich Károlyt és Bauer Leót éltette. — Most Alajos az emlékszobor készítőjére, Strobl Alajosra mondott köszöntőt. — Krausz Lajos az iparosokat, majd Herrich Károlyt élete. — Mire Herich felköszöntőjében Ráth Károly érdemeiről emlékezett meg. Aztán volt még sok köszöntő, ami azonban a társaság kitűnő hangulatát a legkevésbé sem bírta megzavarni. Jóval éjfél után oszoltak szét. A budapesti pinczéregylet tagjai között, kik néhány nap múlva ülik meg egyletük megalakulásának 50-ik évfordulóját, az erdélyi közművelődési egylet érdekében élénk mozgalom indult meg. Azonkívül, hogy az egylet számára maguk között gyűjtést terveznek, a pinczéregylet legközelebbi közgyűlésén indítványt fognak tenni, hogy a pinczéregylet lépjen a közművelődési egylet alapító tagjai sorába. Ezen indítványnak a többség máris hódol, s így elfogadtatása biztos. Ezen indítvány érdekében a »Vendéglősök Lapjá«-ban Pajzsits Gábor, az egylet tagja felhívást intéz a pinczéregylethez, s utalva arra, hogy az ötven éves működésében ha legszebb az, hogy önmagát magyarrá tette, az 50 éves fennállásnak legszebb emléke lesz az, ha az egylet a közművelődési egylet alapító tagjai sorába lép. (Hírek folytatását lásd mellékletünkön.)