Nemzet, 1885. november (4. évfolyam, 1137-1166. szám)

1885-11-01 / 1137. szám

. czél. A status quo csupán ki nem zártnak tekintetett, ma a status quo egész határozottsággal czélul van kitűzve. Hogy itt lényeges különbözet van a két állás­pont közt, az világos, azt a köztudat is, így fogta fel. A kérdés tehát jogosult volt és azt a nézetet tartal­mazza, hogy monarchiánknak a Balkán-félszigeten felmerülő kérdések megoldásánál vezérszerepet kell vinnie, nem pedig más hatalmak után mennie, to­vábbá azt a kételyt, várjon ez most így történt-e. Tisza Kálmán miniszterelnök kéri előtte szólót, hogy ha az ő »a miniszterelnök« beszédéből idéz, legyen szíves az általa mondottakat összefüg­gésben idézni. Szilágyi Dezső a képviselőházban azt mondván, hogy igen rossz példa volna ha azok, kik a szerződést megsértették jutalmat kapnának, azok pe­dig, kik híven megtartják, üres kézzel maradnának. Erre a miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy ilyes valamiről beszélni még egyátalán nagyon korai, mert Bulgária és Kelet-Rumélia egye­sülése egyelőre elintézve nincs és így com­­pensatióról szólni, midőn a status quo még fennáll, elhamarkodott volna. Továbbá, hogy a status quo helyreállításáról szólva, hozzátette, hogy lehető­ség szerint ez abban találja magyarázatát, hogy ezen nyilatkozatot ő úgyszólván közvetlenül az események után tette, a­mikor egyátalán lehetetlen volt az egész helyzet felett tiszta átnézetet nyerni, Így tehát az ő nyilatkozata és a külügyminiszter szavai közt semmi ellentét sincs. Csernátony Lajos nem intéz kérdést a mi­­nisterhez, mert ezen kérdések többnyire vagy jelen­téktelenek, vagy a­melyik jelentékeny, arra a mi­niszter rendes utón felelhet, mikor Beacons­­field miniszter volt. Gladstone folyton ostromolta őt kérdésekkel és panaszkodott, hogy Beaconsfield ezekre oly keveset felel, de midőn Gladstone maga miniszterré lett, hasonló kérdésekre még kevesebbet felelt, mindazonáltal, miután a dele­gáció úgyis csak egyszer évenkint ülésez, tagjainak nemcsak jogában áll, de kötelességet is teljesítenek, midőn a külügyek­ről véleményt mondanak. Szóló az egységes Bulgáriát monarchiánkra nézve nem tartja veszélyesnek, sőt az talán még elő­nyössé is válhatik reá nézve, de mihelyt szerződések megtartásáról van szó, nem lehet, hogyha a status quo helyreállítása indítványoztatik, ehhez bármely hatalmasság hozzá ne járuljon, főleg ha ezen indít­ványt Oroszország teszi, melyre nézve a berlini szerződés, melynek visszaállítása indítványoztatik any­­nyira sérelmes volt. A jó viszont kivan Oroszország­gal már azon szempontból is, hogy akkor ezen hatalmasság a vele rokon nemzetiségek közt kevesebb agitatiót fog folytatni. Megelégedéssel látta tehát, úgy a skiernieviczei mint a krem­­sieri találkozást, hogy ezen találkozások óta a különféle trónbeszédekbe a német osztrák-magyar viszony nincs többé külön megemlítve, az őt meg nem lepte, mert akik ezen összejöveteleket létre­hozták, ezt nem azért tették, hogy azokat utólag jelentékte­leneknek tüntessék fel, hanem hogy előnyeiket hangsúlyozzák és így nem lehet tőlük várni, hogy azt mondják, mégis csak a német viszony, az igazán intim, az Oroszországgal való viszony pe­dig semmiféle fontosságú. Ő nem tesz oly kérdése­ket, melyekre a miniszter nem felel, de másfelől ez alkalommal a delegatív részéről sem kedvező, sem kedvezőtlen véleményt a miniszter politikája fe­lett kimondhatónak nem vél. Szilágyi Dezső az albizottsági tárgyalást arra valónak tartja, hogy a politikai megítélés alap­ját képező tények tisztába hozassanak. Discussiónak inkább a nyivános ülésben s nem itt van helye. A mi­niszter úr a kérdések legnagyobb részét olyannak tekinti mint a­melyekre ma a conferentia együtt ül­vén nem felelhet. Ezzel szemben hiába való volna és nem is tesszük — a további sürgetés. Tényleg oda vagyunk utalva, hogy politikájának bírá­latát a hírlapi tudósítások alapján tegyük meg a nyilvános ülésben. Három megjegyzést azon­ban azokra a­mik itt mondottak, már most kell említeni. Az egyik Csernátony bizottsági tagnak az a megjegyzése, hogy mihelyt a keletruméliai események­kel szemben valamely nagy­hatalom a status quo ante helyreállítását hozta javaslatba, azt feltétlen el kel­lett fogadni. Ha a szerződés teljes felbontására min­den hatalomnak szabad kezet engedni nem akarunk, ez téves. Ama szerződés módosulhat és pedig politi­kai szükség és czélszerűség szempontjából ugyanazon módon amint létrejött. A másik megjegyzésem mon­archiánknak [az orosz császári nagyhatalommal való viszonyát illeti. Lesz alkalmunk erről bővebben nyilat­kozni. Amit már itt ki kell emelnem, abban áll,hogy mo­narchiánk és Oroszország közt a viszony kellőleg nincs jellemezve arról, amit a miniszter úr a múlt évi dele­­gationális tárgyalásokban bőven mondott, ma rövideb­ben ismételt, s mely röviden abban foglalható össze, hogy teljes bizalommal és egyetértéssel a szerződési ál­lapotok fentartásában megegyeztünk. A tények azt bi­zonyítják, hogy viszonyunk jellemvonása más, melyet ama megegyezés fátyola nem képes elfedni és ez a folyto­nos k­valitás és küzdelem a Balkán-félszigeten a hatalmi befolyásért, küzdelem egymás ellen, és hogy ebben a küzdelemben a megfelelő politikát folytattuk, akkor a szerződések fentartásában való platonikus egyetérté­sen kívül egyéb vezérelvre van szükségünk. Senki sem tekinti c­élnak, hogy Oroszországgal súrlódjunk vagy ellenségeskedésben legyünk, de tudjuk és érez­zük azt, hogy a szerződések iránti hűség kölcsönös constatálása fenhagyja a küzdelmek egész terét a Balkán-félszigeten érdekeink megóvására és ennek legvilágosabb illustratióját képezik azok, a­mik a kelet-ruméliai forradalmat megelőzőleg mint előkészí­tés és a­mik azután máig Oroszország részéről tör­téntek. Egy harmadik megjegyzésem Szerbiára vo­natkozik. A miniszter úr igen takarékos volt az ez államhoz való viszonyunkat illető felvilágosítással. Én magam részéről már most óhajtom kiemelni, hogy Szerbia magatartása­ a múltban monarchiánk iránt oly correct és barátságos volt és politikáját ér­dekkörünkkel annyira azonosította, hogy monarchiánk határozott támogatását irányában politikai köteles­ségnek tartom. Különösen feladatunk támogatni Szer­biát azon teljesen compensationális igényeire nézve, melyeket az esetre emelt, ha a kelet-ruméliai tényle­ges állapot az unió bármely alakjában elismerést nyerne. Egyebekre ezúttal nyilatkozni nem kívánok. K­á­l­n­o­k­y gróf kijelenti, hogy Szilágyi nyilat­kozataiból megértette, hogy ő Szerbiával szemben való állásunkat illetőleg további felvilágosításokat kí­ván és kételyeket táplál, vájjon a szerb királyság magatartása monarchiánkkal szemben, a cs. és kir. kormány részéről kellőleg méltányoltatik-e ? Erre a minister azt válaszolja, hogy senki jobban mint ő, nem ismeri el Szerbia szomszédi barátságos viszonyait és arra súlyt fektet. Hisz épen a cs. és kir. kormányt illeti az érdem, hogy gondos ápolás folytán a viszo­nyok így alakultak. A kölcsönös viszony hála a mi őszinte jóakaratunknak a szomszéd állam iránt és hála a király és kormánya bölcseségének az utolsó években úgy alakult, hogy annak következetesebb és önzetlenebb ápolása mellett remélhető, hogy a szerb nép szélesebb rétegei, melyek intenzióinkat sok tekin­tetben félreismerték azokat a maguk részéről is helye­selni fogják. A keletruméliai események első kitöré­sük alkalmával Szerbiában rendkívüli mozgal­mat idéztek elő. A közvélemény, mint ez má­sutt is történt, nem várta be az események ki­fejlődését, hogy helyesen ítélhessen, hanem a priori az unió bevégzett tényét vélte azokban láthatni s an­nak következményeit legott escomptirozta ; ez magya­rázza meg a hadseregnek oly nagy lelkesedéssel elren­delt és végrehajtott mozgósítását. Ama barátságos magatartás, melyet ezen aggályos helyzetben tanúsí­tottunk, Szerbia részéről a legőszintébb méltánylással találkozott, és tudjuk, hogy Belgrádban hálásan érzik hogy monarchiánk az, mely a velünk barátságos Szer­biára és annak érdekeire tekintettel van. A király correcte és okosan, oly alapra helyezkedett, mely az európai szerződési joggal megegyezik és az ország érdeke szempontjából is helyesnek látszik. Ő felsége is kijelentette, hogy szilárdul a berlini szerződés alap­ján áll és a­míg ezen szerződés söretlenül fentartatik, teljesen meg van elégedve. Csak a bulgáriai esemé­nyek veszélyeztetik ezen szerződést és ezzel egy­úttal Szerbia érdekeit. Szerbiát, jelenlegi állá­sának elfoglalására és arra, hogy igényeit ezen eshetőségre bejelentse, azon hit kényszerítette, hogy Bulgária Kelet-Ruméliával egyesíttetik és azon meggyőződés, hogy a mozgalom ezzel nem te­kinthető befejezettnek. De még ma is azt jelenti ki a szerb kormány, hogy kívánatosabb Szerbiára nézve a status quo ante helyreállítása a maga teljes érvényé­ben, mint valami kerületi nagyobbodás és ha a hatal­mak keresztül viszik a berlini szerződés restitutióját, Szerbia mely e czélból mozgósított, teljesen ki volna elégítve. Horváth Gyula: Mielőtt a kérdéshez szólna, kijelenti, hogy őt nem feszélyezi egyátalában az, ami sok embert feszélyezni látszik. Mert azt érti, hogy a külügyminiszter és egyátalában azok, kik az aktív po­litika folytatásáért felelősek, nyilatkozataikban tar­tózkodók, de hogy a delegátusok és szóló vele szere­pet cseréljen és tartózkodó legyen, ezt nem tartja helyes directionak, még­pedig annál kevésbé, mert a parlamentekben és a delegátióban is nem a külügy­miniszternek hivatása feleselni és kitanítani a diplo­­matiára a parlamenteket, hanem a parlamentek kö­telessége, véleményükről az illetékes köröknek tájé­kozást adni és csak a kellő tájékozás megadása mel­lett lehet helyes külügyi politikát folytatni. Épen ezért szóló, nyilatkozatában nem annyira tartózkodó és ennélfogva őszintén elmondja, hogy a Németország és monarchiánk közötti szövetség min­den aktív kérdésre vonatkozólag szólóra sokkal meg­nyugtatóbb hatású volt a múltban, mint a jelen há­rom nagy szövetségesnek egyetértése. Azonban ama nyilatkozatok, melyek a külügy­minisztertől jöttek, hogy a német monarchiával való szövetségünk egyátalában semmi változást nem szen­vedett, némi megnyugtatására szolgáltak. A szerződéses állapotoknak föntartását minden körülmények között czélszerűnek és jónak nem tart­ja. Nagy befolyással van az, hogy váljon mily szövet­ségben, mily körülmények között és minő befolyások alatt tartatik fönn valamely szerződés és el tud ma­gának képzelni helyzetet, hogy egy felbontott szerző­dés jobb, mint egy megtartott szövetség. Azt tagadni nem lehet és attól nem lehet elzár­kózni, a­mit Európának minden lakója érez, hogy a Balkán-félszigeten a keleti kérdések megoldására néz­ve Oroszország és monarchiánk között bizonyos concurrentia uralkodott a múltban és szóló meggyő­ződése szerint mindaddig, míg a végleges megoldás bekövetkezik, fog uralkodni a jövőben is. Ennélfogva, habár a jóviszonyt Oroszországgal bizonyos tekintet­ben üdvösnek tartja is, nem tartja feleslegesnek min­dig figyelmeztetni az illetékes intéző köröket, hogy ezen concurrentia monarchiánk érdekében és saját érdekünkben szemmel tartandó és azon megoldását a keleti kérdésnek, mely pusztán és mindig a nagyha­talmak concertjére hivatkozik, keresztülvihetőnek nem tartja. A Balkán-félszigeten lakó népeknek és fajoknak aspiratióival és törekvéseivel is számot kell vetni és azért nagy súlyt fektet szóla a szerb állam és más, a monarchiához rokonszenves fajok érdekeinek bevoná­sára, mert a kérdéseknek valódi megoldása helyesen csak azon fajok és népek aspirátióinak komoly számba­vétele mellett lehetséges. K­á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter a vita folya­mán ismételten szólott a szerződésekhez való szigorú ragaszkodásról és azok megváltoztatásának lehetősé­géről. Nem foroghat fenn kétség az iránt,­hogy a szer­ződéseket törvényes uton meg is lehet változtatni, mi­helyt az összes illetékes tényezők beleegyezésüket­­ki­­jelentik. A jelen speciális esetben azonban azért kell majd a szerződések fenntartására helyezni a fősúlyt minthogy azon mód, amint a szerződések megzavar­tattak, rendkívül rosszalandó és ha utánoztatnék, a balkán félszigeten szükségképen anarchiára vezetne. Ha lehetséges volna, hogy a szerződések ily módon egyszerűen felbontassanak, ez praemium volna mindazok számára, kiknek szerződési kötelezettségük útj­ukban van. A következés rögtön meg is mutatta, hogy az első benyomás alatt mások is azt tartották, hogy erőszakos rendszabályokhoz nyúlni joguk van. Ezért hír épen most kettős jelentőséggel a szerződé­sekhez­­való ragaszkodás. Szóba hozatott Oroszország­nak a monarchia iránti viszonya, úgy­szintén az ér­dekek bizonyos különbsége, mely e hatalom és köz­tünk fennállanak. Ezek olyan tényezők, melyekkel számolni kell. Ezek nem rejlenek a jóakarat egyik vagy másik részről való hiányban, hanem a dolgok termé­szetéből keletkezett viszonyokban, melyeknek békés legyőzése mindig nagy feladata lesz minden osztrák­magyar miniszternek. Minthogy tehát már Oroszor­szág földrajzi helyzeténél fogva is oly sok és fontos vonatkozásunk van ez állammal, arra kell iparkod­nunk és azt kell óhajtanunk mindkét fél érdekében, hogy azzal mindig a lehető legjobb lábon álljunk. Csak kívánatos lehet ránk nézve, vele együtt más nehézségeket megoldani, melyek a békét veszélyez­tethetik. Minden osztrák-magyar miniszter kénytelen lesz azon lenni, hogy Oroszországgal, mely egyike legfontosabb és leghatalmasabb szomszédainknak, egyetértésre és jó viszonyra jusson és minden osztrák­magyar miniszter eme fontos politikai tényezővel szá­molt is. Ha sikerül Oroszországhoz való viszonyaink­nak, melyek épen most nagyon kielégítők és bizalom­teljesek, mindenesetre biztosított és erős alapokon nyugvó jelleget adni, ez a monarchia részére és két­ségtelenül Oroszország részére is mindenkor csak igen örvendetes eseménynek lesz nevezhető. Gáli József : Miután a kereskedelmi ügyek nem tartoznak a monarchia mindkét államának közös ügyei közé, természetesen, kérdésem csak a külügy­miniszter úr azon közvetítő működési körére vonat­kozik, mely őt a monarchia két állama közti vám- és kereskedelmi szerződés értelmében a külállamokkal szemben megilleti. Csak azért vetem fel, hogy a kér­déses ügy tárgyalásának jelen állásáról az átalánosan óhajtott tájékozást lehessen szerezni. K á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter: Hivatalos lépések nem történtek ez irányban a német kor­mánynál és pedig azért nem, mert most sikerre nem lehetett számítani, a német vámemelések csak ez év­ben vitettek keresztül a parlamentben, miután erre éveken át hiába törekedtek. Nem volt tehát feltehető, hogy a német kormány egy oly hosz­­szas fáradozás és sok nehézség után elért ered­ményt, mely egyúttal a kincstárnak tetemes bevé­teleket biztosít, egyhamar elejtsen. Mindamellett bi­zalmas eszmecsere történt e kérdés fölött, amikor is kitűnt, hogy egyelőre általában oly nagy nehézsége­ket kell leküzdeni, hogy a tárgyalásokba való bocsát­­kozástól nem lehetne sikert várni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint bevárni a német vámemelések gya­korlati eredményét. Kétségkívül elérkezik az idő, mi­dőn e kérdést kedvezőbb viszonyok közt megpendíteni lehet, mert mindkét részről constatáltatott, hogy elvi­leg még mindig fennáll mindkét félnél az óhaj a gaz­dasági ügyekben való megegyezésre. Ezzel a tárgyalás befejeztetett. Végül Zichy Ferencz gr. elnök, köszönetet mondott a külügyminiszternek ama szíves készségért, melyl­lyel felvilágosításokat adott. Az albizottság legközelebbi ülése szombaton délután 4 órakor lesz. Bécs, okt. 31. A magyar delegativ kül­­ügyi, hadügyi, tengerészeti és pénz­ügyi albizottságai jövő csütörtökön, novemb. 5-én az illető albizottsági jelentések hite­lesítése végettt üléseket tartanak. A magyar de­legatio legközelebbi összes ülése jövő pénteken, november 6-án délelőtt 10 órakor lesz, mely alkalom­mal elő fognak terjesztetni a hitelesített albizottsági jelentések. — Ezen ülés után az egyesült négyes al­bizottság a megszállási hitel ügyét veszi tárgyalás alá. Táviratok. BéCS, okt. 31. (Eredeti távirat.) A » Pol. Corr.« belgrádi levele szerint az adók a mozgósítás daczára kielégítő módon folynak be, úgy hogy a kormány eddig annak még aránylag csak csekély részét volt kénytelen felhasználni s a hadi kormány még 6 — 7 hó­napon át el van látva a szükséges összegekkel. Bécs, okt. 31.(Eredeti távirat.) Conrad közoktatásügyi miniszter november hó 16-ra nemzet­közi értekezletet hitt össze a zenei hangolás alap­hangjának megállapítása czéljából; a meghívó a kül­­államoknak ma küldetik el. A külföldi államok rész­vétele igen élénk lesz; Poroszország hat képviselőt küld és föntartotta, hogy egyet a berlini udvari opera külön megbízatással küldhessen. Szászország is több küldött által lesz képviselve, Olaszországot B­o­i­t­o zeneszerző és Blasema tanár fogják képviselni. Az osztrák kormány indítványozni fogja, hogy a diapason a katonai és polgári zenekarok számára egyenlően ál­lapíttassák meg. Az udvari opera már január 1-étől mélyebben fog hangolni. Bécs, okt. 31. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma jelenti, hogy rechteni lovag G­r­a­s­s­­ Lajos alezredes a nyugállományban a tisz­teletbeli ezredes jelleget kapta és hogy T­i­m József őrnagy a 69. sz. gy. ezredben a felülvizsgálat alapján mint csapatszolgálatra nem, de helyi szolgálatra ké­pes, nyugállományba helyeztetett. Bécs, okt. 31. Báró Kemény Gábor közlekedési miniszter, ma délután visszautazott Budapestre; gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter és Tisza Kálmán miniszterelnök hasonlóképen visszatérnek a magyar fővárosba, még­pedig az előbbi ma este, a miniszter­­elnök pedig holnap reggel. Bécs, okt. 31. A diapason tárgyá­ba­n a közoktatási miniszter nemzetközi értekezle­tet hívott össze, melynek egybegyűlését november 16-ára tűzte ki. Külföldről sokan tudatták megjele­nésüket. Prága, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pokrok« a baloldal egy vezetőjének a delegátiók fogadtatása alkalmával egy cseh politikus előtt tett nyilatkozatát közli, mely a következőleg hangzik : »most belát­juk, hogy a jelenlegi politikai rend­szert nem dönthetjük meg.« Politikai körökben azt beszélik, hogy ezt Chlumetzky mondotta Riegernek. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A hadügyminiszter a hadállomány reductióját tervezi Tonkingban, úgy hogy ott csak egy hadosztály maradna. A hadügyminiszter azt is kívánja, hogy Madagaskarban a franczia megszállás csak egyes pontokra szorítkozzék. A hadügyminiszter a kormányban való meg­maradását javaslatai elfogadásától teszi füg­gővé. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A NI. Erei Presse jelentése: A Freycinet elleni merénylet elkövetője még mindig vonakodik megmondani nevét Mihelyt védője Laguerre képviselő megérkezik, ér­tekezletet fog tartani védenczével. Berlin, okt. 31. A »Neue Freie Presse« je­lentése : A szabadelvűek hat—hét kerületet vesztet­tek, az eddig jelentetteken kívül Hanaut és Solingent. A national-liberalista párt mostanig hat kerületet nyert, ezek között egyet Osnabrückben és egyet Han­noverben. Bielfeldben Stöcker csak az ő támogatásuk­kal győzhet. Kairó, okt. 31. Tewfik pasa egyptomi alkirály fogadta D r­u m m o n d­ W o­l­f­f angol meghatalmazottat, ki ez alkalommal megbízó levelét adta át. Az alkirály válaszában kije­lentette, hogy a szultán és Angolország közt megállapított intézkedések megtételét tőle telhetőleg elő fogja mozdítani. Kihallgatás után D­r­u­m­m­o­n­d­ W­o­l­f­f lakására tért vissza, hol az alkirály tisztelte meg látoga­tásával. A keletruméliai kérdés: Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr « athéni levele szerint a bevo­nult görög hadi erő,­beleértve az állandó had­sereget, eddig mintegy 72.000 emberre rúg. Larissában és Tyrnavában szorgalmasan dol­goznak a tábori barakkok fölállításán. Hire jár, hogy a törökök Janina, Mezzovo és Servia határvárosokban szintén szervezkednek.­­ A görög kamara alelnökévé Rikakiv patrasi kormánypárti képviselő választatott meg, csaknem egyhangúlag; az ellenzék nem állí­tott jelöltet. Az ellenzék vezére kijelenti, hogy a jelen veszélyben sem a kamarában sem az országban nem lehet szó ellenzékről. Bécs, okt. 31. (Er­edeti távir­at.) A »Pol. Corr.« konstantinápolyi jelentése szerint Bakics montenegrói ügyvivő a szultán előtt Nikita fejedelem nevében megnyugtató nyilatkozatot tett. A szultán ez alkalommal azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a hatalmak helyreállítják a status quot Kelet-Rumeliában. Bakics biztosításai daczára török körökben azt hiszik, hogy Montenegro azonnal actióba fog lépni, mihelyt Szerbia és Görögország hasonlókép cselekesznek. Bécs, okt. 31. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A »Pol. Corr.« s­kót­áru­­ jelentései szerint Monte­negro egész csendben nagy előkészületeket tesz egy esetleges actióra, 24.000 embert hátultöltő fegyverek­kel, lőszerrel, handzsárokkal láttak el, azonkívül nagy mennyiségű ruhát osztottak ki köztük. Mindez min­den feltűnés nélkül történik s az arra vonatkozó híre­ket Cetinjében megczáfolják. Mindazáltal a törökök is készületeket tesznek. Sophia, okt. 31. Mint a »Havas ügynök­sége« távirja Sztranszky philippopolisi fejedelmi biztos Sophiába megérkezett. Meg­érkezése nem implicálja a helyzet változását. Nis, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: A szerb udvarnál alkalma­zott török követ, Khalid bej ma Nisbe érkezett, hogy bucsukihallgatáson fogadtassák Milán király ál­tal. A legközelebbi napokban az új török követ Zia­bej megérkezik Nisbe. Konstantinápoly, okt. 31. (Eredeti táv­irat.) A »Pol. Corr.« jelentése:A nagykö­vetek előértekezletén a porta delegá­tusaival egyetértőleg a conferentia formális megnyitása holnapra tűzetett ki. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »N. Freie Presse« jelentése: A conferentia összeüléseinek napját ma délig nem közölték a külügyi hivatallal. Úgy látszik, hogy az orosz diplomatia alkalmazkodik a nyugati hatalmak nézetéhez. Az eljárás így közös egyetértéssel állapíttatnék meg a következő­leg. A porta legközelebb felhívást intéz Sándor bulgár fejedelemhez, a­mire a nagy­követek hasonló nyilatkozatot bocsátanak ki, mint a legutóbbi alkalommal: a balkáni álla­moknak békét és mérsékletet fognak ajánlani, kötelességévé téve a portának a béke föntar­tását. Ezután a conferentia magát az ügyet fogja tárgyalni, mivel egyes hatalmaknak tu­domásukra jutott, hogy Macedóniában felke­lést terveztek. A conferentia határozatai nagy horderejűek lesznek; úgy hírlik, hogy egy hatalom nemzetközi bizottság kikül­detését fogja indítványozni Bulgária számára, a­melynek feladata lesz javaslatokat tenni arra nézve, hogy minő intézkedések teendők a béke fentartása czéljából Bulgáriában. Belgád, okt­. 31 A »N. Fr. Presse« jelentése: A kormány a csapatfelszerelést szakadatlanul foly­tatja és élelmi beszerzést eszközöl. A pénzügyminisz­ter a 10.000 méter mázsa barnaliszt szállítását enge­délyezte és a városi profectura utasíttatott, hogy 100 bérkocsi tulajdonossal az egészségügyi kocsik felsze­relésére szerződést kössön. Magyarországból naponta remonda szállítmányok érkeznek és korábbi külföldi katonatisztek mint önkéntesek a hadügyminiszter ren­delkezésére bocsátották magukat. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) Itt nyugtalanító hírek keringnek arról, hogy a szerbek legközelebb megkezdik az actiót. A kormány utolsó rendszabályai a legvégső előkészületekre vallanak, így az itteni katonai académia első évfolyamának növendékei, 17—18 éves ifjak, a­kik még itt marad­tak, holnap a határra vonulnak, az academia pedig bezáratik, mert már minden növendéke táborba vo­nult. A kormány tegnap táviratilag elrendelte, hogy az összes belgrádi zárt bérkocsik, számra mintegy 100 Nisbe vitessenek sebesült szállító kocsik gyanánt. A bérkocsisok Belgrádban hátramaradt családai ál­lamköltségen fognak eltartatni. A második korosz­tályra kijelölt tartalékos tisztek ma behívási paran­csot kaptak, hogy egyelőre a katonai irodákban elő­készítsék a második korosztály behívását. A confe­rentia eredményében itt nem sokat bíznak. Marosvásárhely, okt. 31. A szélhüdött Apor b. királyi táblai elnök állapota aggasztó. A családta­gok legnagyobb része már megérkezett. Marosvásárhely, okt. 31. A városi törvényható­sági bizottság G­y­ő­r f­i polgármester elnöklete alatt ma tartott közgyűlésén Szathmár megye felhívására közművelődési czélra egy százalék pótadót szavazott meg. Közgazdasági táviratok. Berlin, okt. 30. (Eredeti távirat.) A tőzsde irányzata gyenge, a hangulat a külpolitikai hírek következtében kedvtelen, a forgalom minimá­lis. A zárlatkor a hangulat gyenge. Konstantinápoly, okt. 31. (E r e d­e t i táv­irat.) A török dohánykezelőség bevételei október hó első felében 5.500.000 piaszterre rúgnak, a múlt év megfelelő szakában a bevétel 5.200.000 piasz­­ter volt. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A speculatio kedvetlen, realizálásokra hajló, az arbi­trage eladásai nyomták az árakat. Az esti tőzsdén a hangulat vára­kozó. Délután 5 órakor jegyeztetett osztrák hitelt. 283,50 frt. Magyar hitelrészvény 287 frt. Magyar papirjáradék 90.55. Magy. aranyjáradék 98.55 frt. ________ Oktober 31. — Mai számunk mellékletének tartalma a követ­kező : Felvidéki dolgok. — Az igazságügyminiszterium 1886. évi költségelőirányzata. — A földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi minisztérium költségvetése 1886-ra — Tárcza: Döntő csaták. Irta: Szathmáry György. — Hírek. — Fővárosi ügyek. — Irodalom, színház és mű­vészet. — Törvényszéki csarnok. — Egyesületek és tár­sulatok. — Kiállítási hirek. — Közgazdaság. Az orsz. gazd. egyesületből. — Közlemények. — Üzleti heti­szemle. — Színházak. — Naptár. — Halálozások Buda­pesten. — Nyílt tér. — Matlekovics Sándor államtitkár, mint az or­szágos kiállítás elnökének tiszteletére, ma nagyon szép ünnepély volt a terézvárosi casino földszinti dísztermében. Az ünnepélyt a Terézváros kiválóbb polgárai és a jury elnökei rendezték s az­az két rész­ből állott: a szobor leleplezéséből és az azt követő la­komából. Az ünnepélyen a főváros kiválóbb polgárai venek részt: Ráth Károly, Kamermayer, Gerlóczy, Kada polgármesterek, Török János főkapitány, He­­rich Károly, Ybl Miklós, Schlick, Wolfner, Bu­­kovics, Mendl István, Bárdos, Kozmata, Marton, Falk Zsigmond, Posner, Krausz Lajos, Kop­­pély Géza, Pucher, Miklós Gyula, Thék Endre, Kresz Géza, s még számosan a kereskedő és iparos világ jelesei közül. 8 óra után, midőn a mintegy száz főből álló társaság teljesen együtt volt valamennyien oda csoportosultak a terem felső részében fölállított babérlugashoz, mely alatt leleplezetten állott a Mat­lekovics mellszobra. Itt Herrich Károly a következő beszédet mondotta: »Méltóságos államtitkár úr! Kedves barátom! Az Ő császári királyi fensége Rudolf trónörökös véd­nöksége alatt megtartott országos kiállítás végső nap­jait éljük. Szeretett trónörökösünk mondta az első ün­nepélyes szót, hadi szemlének nevezvén a kiállítást, an­nak felejthetetlen, magasztos megnyitása alkalmával. Ugyancsak fenséges védnökünk zárja be, hat hónapi tartama után e fényes hadiszemlét. Valóban fényes volt e hadiszemle. Vele az ezer éves Magyarország bebizo­nyitotta, hogy erősebb, mint valaha s a közművelődés előharczosai sorában méltó helyét visszahóditá. Apos­toli királyunk és bölcs uralkodónk már három évvel ezelőtt volt kegyes a trieszti kiállítás alkalmával oda nyilatkozni, hogy a magyar­­országi közgazdasági viszonyok a bécsi világkiállítás óta meglepő, óriási mérvben haladtak. A budapesti kiállítás megnyerte a felséges uralkodóház legmaga­sabb tetszését, kiérdemelte európaszerte a legszigo­rúbb szakértők elismerését. Nekem ezúttal nem lehet feladatom a kiállítás hordereje s az elért eredmények felett elmélkedni. E perc­ben azon megtisztelő megbízás jutott nekem osztályrészül, hogy az itt egybegyűltek nevében, az irántad,mint az országos kiállítás elnöke iránt való igaz tiszteletünket és ha ragaszkodásunkat fejezzem ki és felkérjelek, hogy annak jeléül e márványszobrot elfo­gadni szíveskedjél. A fényes hadi szemlének te voltál fővezére. íme a hadsereg megjelent előtted a dicső győzelem után, azon büszke öntudattal, hogy mind­egyik örömmel és lelkesedéssel megtette kötelességét. Mint az országos bizottság tagjai, mint a csoportbizo­­­tosok, mint a bíráló bizottságok tagjai, mint a ható­ságok tagjai és mint kiállítók, édes hazánk szent ügyét szolgáltuk mindnyájan és boldogok vagyunk, hogy ezen nagyfontosságú vállalat körül szerényen, de serényen segédkezhettünk. Hidd el, hogy a­mig élünk, mindegyikünk ápolni fogja keblében a haza érdekei iránt való önfeláldozó és tettre kész lelkesedést s a legnagyobb örömmel ismét beálland a hadseregbe, ha az megint össze fog hivatni. — Té­ged pedig, kit a nagyszerű kiállításunk sikerének méltán oroszlánrésze megillet, ezennel felkérünk, tarts minket továbbra is barátságodban. Ezen szobor késő századokban is tanúskodni fog diadalteljes mű­ködésed mellett. — Kérjük az egek urát s a minden­­ség örökbölcs intézőjét, hogy téged még soká, igen soká édes hazánk javára s a Tieid örömére tartson meg. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Matlekovits államtitkár a következőleg válaszolt: »Tisztelt uraim és barátaim! Engedjék, meg, hogy egy pár szóval meg­köszönjem a tisztelt barátom által tolmácsolt, meg nem érdemelt túlságos dicséretet és a kifejezett érzel­meket. S ha a szobrot elfogadom, teszem azt azért, nem mintha magamat oly nagy férfiúnak tartanám, kit már szobrokkal kell ünnepelni, hanem mert a szo­borhoz fűztek oly érzelmeket és ígéretet, melyekre nagyra becsülök. Baráti érzelmekről szóltak és ígé­retet tettek, hogy támogatni fognak, ha majd újra a közgazdasági téren közös működés szüksége áll elő. Ez ígéret jeléül és ez értelemben elfogadom a szob­rot s köszönöm e megemlékezést Önöknek és köszö­nöm a művésznek is! (Lelkes éljenzés.) Ezután átnyújtották Matlekovicsnak a Testory­­gyárban készült, gyönyörű műva tokban, a szobor ké­szítőinek föliratát. A lepel ezalatt lehullott a szoborról, mely való­ban művészi értékű mű, s ép oly híven ábrázolja az államtitkárt, mint kifejezni igyekszik azt a szívós tet­­ezőt, s erős akaratot, mely az államtitkárt annyira jellemzi. A társaság ezután lakomához ült, melynek ki­tűnő menüje alatt a legvidámabb hangulat uralkodott. A »Fenyves madár« fogásnál Matlekovics Sándor emelt elsőül poharat, a béke hadseregének legfőbb urát a királyt éltetve. Szavait állva hallgatták, és viharos éljenzéssel fogadták. Dr. Herrich Károly a kiállítás elnökére Matlekovicsra emelte poharát, az egész tár­saság zajos tüntetései közepette. Matlekovics köszö­netet mondott a fővárosnak azért, hogy olyan nagy­szerű tért nyújtott a kiállítás létesítésére, mint a vá­rosliget, s poharát a polgármesterre emelte. Miklós Gyula, humoristikus felköszöntőjében Török Já­­nos főkapitányt élteté. Ráth Károly Matlekovics­­ban a főváros egyik képviselőjére ürite poharát. László Zsigmond lelkes felköszöntőben Matlekovics családjáról emlékezett meg. — Kamermayer szólva arról, hogy Matlekovics minő működést tanúsított mint városi, mint országgyűlési képviselő és állam­­férfiú, ha munkatársaira, a főváros polgáraira ürité poharát. — Thék Endre ezután ismét Matlekovicsra mondott köszöntőt. — Gerlóczy Károly szintén Matle­­kovicsot élteté, mint aki békés hadserege élén a ve­zérek tehetségének legfőbbikét, a bátorságot bírja tu­lajdonságai között. — Dr. Kresz Géza Herich Károlyt és Bauer Leót éltette. — Most Alajos az emlékszobor készítőjére, Strobl Alajosra mondott kö­szöntőt. — Krausz Lajos az iparosokat, majd Her­rich Károlyt élete. — Mire Herich felköszöntőjében Ráth Károly érdemeiről emlékezett meg. Aztán volt még sok köszöntő, ami azonban a társaság kitűnő hangulatát a legkevésbé sem bírta megzavarni. Jóval éjfél után oszoltak szét.­­ A budapesti pinczéregylet tagjai között, kik néhány nap múlva ülik meg egyletük megalakulásá­nak 50-ik évfordulóját, az erdélyi közművelődési egy­let érdekében élénk mozgalom indult meg. Azonkí­vül, hogy az egylet számára maguk között gyűjtést terveznek, a pinczéregylet legközelebbi közgyűlésén indítványt fognak tenni, hogy a pinczéregylet lépjen a közművelődési egylet alapító tagjai sorába. Ezen indítványnak a többség már­is hódol, s így elfogadta­tása biztos. Ezen indítvány érdekében a »Vendéglő­sök Lapjá«-ban Pajzsits Gábor, az egylet tagja felhí­vást intéz a pinczéregylethez, s utalva arra, hogy az ötven éves működésében ha legszebb az, hogy önma­gát magyarrá tette, az 50 éves fennállásnak legszebb emléke lesz az, ha az egylet a közművelődési egylet alapító tagjai sorába lép. (Hírek folytatását lásd mellékletünkön.)

Next