Nemzet, 1885. november (4. évfolyam, 1137-1166. szám)
1885-11-08 / 1144. szám
gyében Beszterczén; Hunyad megyében Dobrán, Zámon; Szolnok Doboka megyében Esztényen, Kápolnok-Monostoron; Nagyküküllő megyében Halmágyon; Szilágy megyében Perecsenben; Alsó-Fehér megyében Verespatakon; Bihar megyében Sonkolyoson; Turócz megyében Felső-Turcseken, Znióváralján; Pozsony megyében Malaczkán; Udvarhely megyében Bözödújfalun, Felső-Rákoson, Alsó-Boldogasszonyfalván, Fogaras megyében Fogarason. Ezen felállított állami elemi iskolák kevés kivétellel nem magyar vagy vegyes anyanyelvű lakosság közt létesítettek. Kiválóan sürgőssé és fontossá tette ezen iskolák mielőbbi felállítását azon körülmény, hogy vagy teljesen hiányozván más iskola, a tanköteles gyermekek taníttatásáról a szülők épen nem gondoskodhattak, vagy ha volt is már községi vagy felekezeti iskola, az távolról sem felelt meg a törvényszerű követelményeknek és így egyrészt megfelelő nagyságú helyiség és rendszeres iskoláztatás hiányában az összes tanköteles gyermekek iskolába nem is jártak, másrészben pedig az iskolába járók tanítása a megkívánt eredményt fel nem mutatta, minthogy pedig a felekezetek és a polgári község elég anyagi erővel iskoláik rendezésére nem bírtak és semmi kilátás sem volt arra, hogy ezen iskolák a hazafias oktatás czéljaira berendeztetni fognak, fontos közművelődési és államérdekekből állami iskolákat kellett felállítani, annyival inkább, mert az 1879. évi XVIII. t.-czikk alapján most már a gyermekek magyar nyelvi tanításáról is kellett gondoskodni, miután a létezett iskolákban a magyar nyelv nem, vagy minden siker nélkül taníttatott. Az említett állami iskolák felállításánál mindig kiváló figyelem fordíttatott arra is, hogy oly községekben létesíttessenek, hol, honnan az állami elemi iskola működésétől várható eredmények a környék lakosságának művelődésére is ki fognak hatni. Azon állami iskolák felállítását, melyek nem idegen vagy vegyes anyanyelvű lakossággal bíró községekben létesíttettek, azért kellett sürgősen elrendelni, mert a község, a pusztai vagy telepítvényi lakosság, bár fel is állította iskoláját önerejéből, azt a törvény követelményeinek megfelelően rendezni és fentartani nem volt képes, úgyhogy államosítás nélkül az iskola megszűnt volna. Nehogy tehát a tanköteles gyermekek oktatás nélkül maradjanak, elkerülhetetlen volt az állami iskola felállításának elrendelése. A már fennálló állami népiskolák fentartására 295,900 frt volt előirányozva, tényleg pedig 472,289 frt 67 kt fordíttatott e czélra, mi először is abban találja magyarázatát, hogy a tanítók fizetését, mely eleinte csak a törvényszerű minimumban (300 frt) állapíttatott meg, sok helyen, tekintettel a megélhetés nehézségeire, a sikeresen működő tanítók nagyobbszámú családjára, a piaci távolságára stb. 100 írttal felemelni kellett, úgyszintén haladéktalanul szálláspénzt kellett adni a tanítóknak ott, hol az iskolaépületben levő lakásuk, a tanulók számának szaporodása folytán időközben tanhelyiséggé alakíttatott át. De sokkal nagyobb részét a túlkiadásnak az iskolabővítések, úgyszintén a tanerők számának szaporítása vette igénybe. Az állami elemi iskolai tanerők számának szaporítását szükségessé és elhalaszthatatlanná tette ama körülmény, hogy oly községekben, hol állami iskolák létesíttettek, az állami közegek felügyelete mellet a községi hatóságok szigorúabban jártak el a tanköteles gyermekek összeírásánál, iskolába járatásánál és a mulasztások megbüntetésénél, továbbá az állami iskolákban elért sikert tapasztalva a községi lakosok is, évről-évre nagyobb számmal küldték gyermekeiket az állami iskolába, úgy hogy a felállított iskola, illetőleg a létező tanterem és tanerő a jelentkező tanulók befogadására és tanítására elegendő nem volt, miért is új tantermek megszerzése és tanítók kinevezése által kellett a mutatkozó szükségletnek azonnal eleget tenni. Uj tanerők alkalmazását megkövetelte az iskola fokozatos fejlődése is, midőn ez állami iskola először csak az első osztálylyal nyittatott meg és szükség szerint a következő években fokozatosan a következő osztályok megnyitását, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 29. §-a szerint a fiú- és leánytanulóknak külön tantermekben elhelyezését, sőt a tanulók nagy száma miatt párhuzamos osztályok felállítását kellett elrendelni, így uj tanítókat és tanítónőket kellett kinevezni az 1884. évben, különösen a Budapest környékén állított igen népes újpesti, kispesti, vörösvári, erzsébet-, kossuthfalvi és promontori állami elemi iskolákhoz, továbbá az évről-évre mindinkább kifejlődő munkácsi, beregszászi, máramarosszigeti, nagymihályi, fehértemplomi és perlaki több osztálylyal bíró állami iskolákhoz ; úgyszintén a nagyszebeni, ruttkai, tiszaujlaki, huszti, muraszombati, segesvári, bürkösi, topánfalvi, pürkereczi, türkösi és nagyrévi állami iskolákhoz. A delegatiók. Bécs, nov. 7. A magyar delegatió zárszámadási albizottsága ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében az 1883. évi zárszámadásokat tárgyalta. A külügyminisztérium zárszámadásánál, melynek követ, a mi műeljárásunk. Róla és kortársairól maradt ránk. És minthogy Sandeau ez eljárásban mester, művének eme másik fele teljesen modernnek tűnik fel előttünk. Figyelemmel, feszült érdeklődéssel kisérjük fejlődésében és örömmel üdvözöljük, elégedetten élvezzük minden sikerült részletét. Még az öreg marquis is, kivel egy órával előbb nem tudtunk hová lenni, mily kedvessé vált előttünk ! Szeretjük ez öreg gyermeket, szívesen elviseljük minden kiállhatatlanságát. Ostobasága immár oly természetesnek látszik, oly mulattató, majdnem azt mondjuk, jóizű. De ha jóizű! Rémülettel gondolunk az időre, mikor az irodalmi formula, mely ma nálunk oly kedves és Sandeau-t is felemelte a bukásból, el lesz kopva, el lesz avulva, félre lesz dobva. Ha valamikor új egyezmény létesül az író és a közönség közt a műelbánásra nézve, és mindaz, amiben ez este Sandeau mesteri »kezét« csodáltuk, értéktelen, és mint föntebb mondtuk, idegenszerű lesz : mi fog e darabból megmaradni ? Mi fog benne akkor tetszeni ? Mi fogja e darabot akkor megmenteni ? Ne búsuljunk ezen. Igaz ugyan, hogy a darab akkor még gyöngébbnek fog feltűnni, mint ma. De hát Helén és Bernard szerelme oly szépen és oly sok igazsággal van benne festve; az öreg marquis bárgyúsága is oly gazdag a pompás vonásokban és a hatásos színekben, hogy valóban még akkor is tetszhetik e darab, ha a műelv, melyben concipiálva van, ki is múlik az emberek emlékezetéből, épp úgy aminthogy tárgyának fele már is kimúlt belőle. Hej, mert minden elmúlik. Elmúlnak a történeti korszakok, elmúlnak a politikák, és a társadalmak, a divatos eszmék és a művészi elvek. Csak két dolog van, mely örökké való: a szerelem és az ostobaság. Ezekkel még Saturnus sem bír.------Ez volna tehát a darab morálja ? Nem. Ez csak a criticáé. A darabé különb ennél. Tessék a színházban meggyőződni róla. KESZLER JÓZSEF, előadója Batthyány Lajos gróf volt, Wodianer Albert b. azon kérdést tette, hogy az alexandriai nemzetközi bírósághoz való hozzájárulás ideiglenes-e vagy végleges, mire azon felvilágosítás nyerte, hogy végleges. Erre a külügyminisztérium, valamint a közös pénzügyminisztérium — előadó Szávy Olivér — és a közös főszámszék zárszámadásai helybenhagyattak. A tengerészeti zárszámadásnál elvi vitát keltett a 6 a) és b) czim alatt előforduló 237,000 frtnyi túlkiadás, melyet anyagszer beszerzés czimén, új gépek, műhely és teherhajók beszerzésére a tengerészeti hatóság kiadott. Byrandt-Rheidt gr. hadügyminiszter felvilágosításul előadja, hogy ő a tengerészeti kiadásoknál a részletekbe nem avatkozhatik. Havonként bemutatják neki a kezelési kimutatást, de mikor ezek a költségek felmerültek, még nem volt abban a helyzetben, hogy póthitelt vagy felhatalmazást kérhetett volna. Hegedűs Sándor ezzel szemben megjegyzi, hogy ebből meggyőződött arról, hogy miután nem előirányzott új kiadások fordultak elő,a miniszter nem gyakorolhatja a tengerészettel szemben az ellenőrzést vagy, hogy abban a helyzetben legyen, miszerint az időközben felmerülő új kiadásokat ellenőrizhesse. Itt tulajdonképen nem a 237.000 frtnyi túlkiadásról van szó, hanem új szükségletek fedezéséről, melynek költségeit időközben is lehetett volna az előirányzatba fölvenni és a delegatiótól azok megszavazását kérni. Ő tehát, tekintettel ezen speciális esetre, nem anynyira a túlkiadásra fekteti a fősúlyt, mint inkább arra, hogy az albizottság oly értelmű határozatot ajánljon a delegatiónak, mely szerint a miniszter saját felelőssége érdekében oly ellenőrzési rendszabályokat léptessen életbe, hogy a szóban levőhöz hasonló esetek elő ne forduljanak. Wahrmann Mór helyesli azt, hogy abban az esetben, ha a miniszter meggyőződött a túlkiadás szükségességéről, a kiadást a maga felelőssége alatt megtehesse. E részben tehát nem ért egyet Hegedűssel, de abban egyetért vele, hogy a miniszter felszólítandó a tengerészeti kiadásokkal szemben, a szükséges ellenőrzési rendszabályok életbe léptetésére. Prileszky nem látja azt, hogy az 1878. és 1882-iki határozatot megsértették volna, mert a miniszter a túlkiadásról nem adhatta be előbb a jelentést, míg a zárszámadás meg nem volt. A kiadást a saját felelősségére vette a miniszter és a határozat maga megengedi, hogy ha valamely kiadást elkerülhetetlenül szüségesnek tart, azt saját felelősségére megtehesse. Nem látja tehát szükségét újabb határozatnak. Bylandt nem szeretné újabb határozattal megköttetni magát, mert a tengerészeti hatósággal szemben nincs abban a helyzetben, mint a többi osztályokkal szemben, tehát fokozottabb ellenőrzést nem gyakorolhat. Kéri a felmentés megadását. Hegedűs Sándor előadó: A hadügyminiszter félreértette azt, mintha ő számellenőrzést kívánna. Az a minisztérium számvizsgálójának és a számszéknek a dolga. De hogy valamely kiadás iránt felmerülő szükség kérdését megítélje és arra nézve határozzon, ez már a miniszter dolga s erre nézve súlyt kell helyezni. Tisza Kálmán miniszterelnök: A miniszter talán nem kisérhette figyelemmel az egész tárgyalást s ezt annak tulajdonítja, hogy az magyarul folyt, nem rosszulásról és nem a helybenhagyás megtagadásáról és nem is arról van szó, hogy a hadügyminisztérium a tengerészeti hatósággal szemben részletesebb ellenőrzésbe bocsátkozzék, hanem egyszerűen arról — és azt hiszi úgy is van a dolog — hogy midőn új szükségletek merülnek fel, a tengerészet főnöke értesítse a hadügyminisztert minden egyes esetben és kérje ki elhatározását, hogy a miniszter fedezhesse felelősségével a kiadást. Nem a múltra vonatkozó megrovásról, hanem a jövőre kiterjedő javulásról van tehát szó. Byand gróf hadügyminiszter kijelenti, hogy ha arról van szó, hogy a tengerészet főnöke neki minden egyes felmerülő szükségről jelentést tegyen és e tekintetben az elhatározást kikérje, ez most is így van. Erre nézve megtette a szükséges intézkedéseket és kéri, hogy az országos bizottság ezt vegye tudomásul. Hegedűs a hadügyminiszter nyilatkozata után nem utasítást kíván neki adni — minthogy a miniszter egyetért az ő felfogásával — hanem constatálván az eset felmerülését, a következő határozati javaslatot ajánlja: A 6. czim a) és b) anyagbeszerzés, munkabér, biztossági szolgálat czimen előforduló 237,871 frt 27 kr tulkiadás alól minthogy szükségessége és halaszthatlansága bebizonyítva jön, hát részben új szükségletekből keletkezett, a fölmentés megadandó, de ennek keletkezése is bizonyítja, hogy a hadügyminiszter nem bír még tökéletesen megfelelő ellenőrzéssel a tengerészeti osztály kezelésével szemben, mire a miniszter kijelente, hogy felelőssége érdekében e tekintetben is a szükséges intézkedéseket megtette, mit is a 1.bizottságnak tudomásul hozni bátorkodunk. Az albizottság erre Hegedűs javaslatát elfogadja. Tárgyalás alá vétetett ezután a hadügyminisztérium zárszámadása, melynek előadója Hegedűs Sándor. A megszállott tartományok költségvetésében 120,800 frt előre nem látott bevételi többletre nézve azt kéri a minisztérium, hogy ezen összeg conservek bevásárlására használtassák fel. Hegedűs előadó szerint ez tulajdonképen nem hitelmeghosszabbítás, hanem egészen új hitel, mely e czimen nem volt előirányozva, tehát ilyen czimen is kell ezt tárgyalni. Wahrmann szerint ez nem is tartozik a zárszámadási albizottság illetékességéhez. Lambert vezérhadbiztos kifejti, hogy a tartalék conservek elfogytak, mert a cordonnal alkalmazott legénységre csak egy adag volt előirányozva és kettőt fogyasztottak. Minthogy az 1883-iki zárszámadással összefügg az 1883-ai eredmény, azért vették fel itt ezen bevételi többlet elszámolását. Szentgyörgyi Gyula udvari tanácsos kéri az albizottságot, hogy itt intézze el ezen tételt, habár nem hitelmeghosszabbítás formájában, mert különben az elszámolás nem történhetnék 1883-ra, hanem átmenne 1886-ra, s ez zavart okozna. Hegedűs Sándor előadó erre a következő indítványt terjeszti elő: a megszállott tartományokban álló parancsnokságok, csapatok és intézetek rendkívüli hitele kezelésénél az 1883. évben elért saját bevételeknek 120.821 frtnyi többletére nézve felhatalmazás adatik, hogy abból tartalék-conservek szereztessenek be és erről az elszámolás az 1885. évi kezelési évnek végéig eszközöltessék. Az albizottság ezen indítványt elfogadta és a hadügyminisztérium zárszámadásának többi részét helybenhagyta, az általános jelentés hitelesítésével az elnök és az előadó bízatván meg, az ülés véget ért. Bécs, nov. 7. A magyar delegáció külügyi albizottsága ma délután 5 órakor tartott ülésében Fálk Miksa előadó felolvasta az albizottság jelentését, melyet az albizottság helyesléssel fogadott. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság külügyi albizottságának jelentése a közös külügyminisztérium 1886. évi költségvetési előirányzata tárgyában következőleg hangzik : »A politikai helyzet bizonytalansága, mely a legújabb keletruméliai események folytán keletkezett, némileg tartózkodóvá tette úgy az albizottságot a külügyminiszter úrhoz intézett kérdéseiben, valamint a miniszter urat is az e kérdésekre adott válaszban. A jelen helyzetet és a külügyi kormány szándékait teljesen felderítő közleményeket és nyilatkozatokat, tehát ily körülmémények közt az albizottság nem várhatott és nem is nyert és így ezen albizottság ez idő szerint nincs azon helyzetben, hogy a külügyi kormány politikája fölött alapos ítéletet mondhatna, illetőleg ily ítélet kimondását a 1. országos bizottságnak indítványozhatná, ámbár a miniszter úr eddigi működésében az albizottság okot vél találni arra, hogy annak jóakaratában ügyességében és erélyében megbízzék; mindazáltal helyeslő tudomásul vétetett és úgy hisszük nemcsak a t. országos bizottság, hanem az összes magyarországi közvélemény kivonatának megfelel a t. külügyminiszter úr azon kijelentése, miszerint a monarchiánk és Oroszország közti jó viszony, melynek saját érdekeink megóvása melletti fentartása mindnyájunk óhaját képezi az általános érvényű nemzetközi szerződéseken nyugszik, míg külügyi politikánk alapját, miként ezelőtt, úgy most is Németországgal való szoros baráti viszony képezi, mely a t. külügyminiszter úr örvendetes biztosítása szerint oly szilárd alapra van fektetve, hogy az fennállása óta semminemű változást nem szenvedett. A keleti eseményeket, nevezetesen a keletruméliai kérdést illetőleg a t. külügyminiszter úr ez idő szerinti törekvéseit akként jellemezte, hogy azok a szerződésszerű status quo ante helyreállítására vannak irányozva. Az albizottság úgy vélekedik, hogy ez ellen kifogásra nincs ok, ha e törekvés lehetőleg békés után, de minden körülmények közt erre szerződésileg nem jogosult bármely hatalom beavatkozása nélkül valósítható, de bármiként forduljanak is a dolgok az albizottság nézete szerint a megzavart jogrend keleten csakis törvényes után és mindenesetre úgy volna helyreállítandó, hogy azoknak kívánatai, akik e jogot önkényüleg megszegték, ne részesüljenek nagyobb figyelemben mint azok, akik hasonló jogosultságú kivonataikat eddigelé a szerződések iránti tiszteletnek legálisan alárendelték. A kereskedelmi politikai ügyek érdemleges tárgyalása nem tartozik ugyan a delegációk hatásköréhez, de mivel az erre vonatkozó szerződések alakszerű megkötésével és az azok fölötti felügyelettel — a két állam kormányának törvényszerű hozzájárulása mellett — a közös kormány külügyminisztériuma van megbízva: az albizottság, miként a múlt években úgy ez alkalommal is erre vonatkozólag némely kérdéseket intézett a t. külügyminiszter úrhoz. A Törökországgal kötendő tarifaszerződésre nézve az albizottság azon értesítést nyerte, hogy az eddig fennállott nehézségek jobbadán el vannak hárítva, s hogy már most a szerződés megkötése közeljövőben várható. A Görögországgal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés dolgában szintén minden előkészület meg van téve, de a legújabb politikai események folytán, melyek a görög kormányt majdnem kizárólag foglalkoztatják, a jelen per ez ama tárgyalások befejezésére alkalmasnak nem mondható. Ami végre Németországgal való vám- és kereskedelmi viszonyainkat illeti, a t. külügyminiszter úr nyilatkozata e viszonynak közeljövőben történendő javulására fájdalom semmi kilátást sem nyújt. Ezek után az albizottság kéri a t. országos bizottságot, hogy a jelentés ez átalános részét tudomásul venni méltóztassék. Gróf Zichy Ferencz, albizottsági elnök. Fálk Miksa, albizottsági előadó. Bécs, nov. 7. Az osztrák delegátió költségvetési bizottsága ma tartott ülésén befejezte a külügyminisztérium költségvetésének általános tárgyalását. Kánoky gr. külügyminiszter általános képét nyújtja a helyzetnek s kéri a bizottságot, hogy közléseit bizalmasaknak tekintse amit az elnök megígér. A miniszter mindenek előtt megjegyzi, hogy a bizottság előtt, múlt évi előadásaiból ismeretes, miszerint feladatául tűzte ki, hogy összes, különösen pedig a szomszédos hatalmakhoz való jó viszonyok különös ápolásban részesüljenek, a delegációk múlt ülésszakában — úgymond a miniszter — hangsúlyozhatta, hogy az összes szomszédhatalmakhoz való viszonyok teljesen kielégítők. E tény különös fontossággal bír jelenleg, a midőn a Balkán-félszigeten komoly nehézségek merültek fel s a midőn Belgrádtól Athénig mindenki fegyverben áll. És éppen ama hatalmakhoz való jó viszonyainknak kell tulajdonítanunk, ha az események fejlődése elé, bár nem minden aggodalom nélkül, de a monarchia békéje iránti megnyugvással tekinthetünk. A monarchiának az egyes hatalmakhoz való viszonyairól szólva — tekintettel amaz előtte ismert érdekre, melylyel itten elsősorban az osztrák-magyar-német szövetséget kisérik — a miniszter mindenekelőtt constatálni akarja, hogy az egészen változatlan és a viszonyok a legjobbak. A delegáció őfelsége beszédéből kivehette, hogy a két császárhatalomnak Oroszországhoz való viszonya szintén a legbarátságosabb és legbizalmasabb. Ez bizonyára kiváló fontossággal bír a jelenlegi eseményekkel szemben. A miniszter idézi azon szavait, melyekkel tavaly a delegáció előtt a három császárhatalomnak egymáshoz való viszonyát kifejtette és kijelenti, hogy az idézettekből világosan látható, hogy akkor a kormány mily álláspontot foglalt el és hogy az az álláspont, melyen ma áll, midőn arról van szó, hogy akkori nyilatkozatai a kelet-ruméliai eseményekkel szemben gyakorlatilag alkalmaztassanak, csak teljesen logikai következménye akkori álláspontjának. Olaszországgal szintén a legbarátságosabb viszonyban állunk és a miniszter meg van győződve, hogy oly államférfi, mint az új olasz külügyminiszter, ki nálunk oly nagy tiszteletben áll, bizonyára csak meg fogja szilárdítani e viszonyt. A miniszter megnyugvással constatálhatja, hogy Olaszország a Balkán-félszigeten legutóbb történt események tekintetében velünk teljes összhangzásban áll. A keleti eseményeket illetőleg a miniszter a bizottság elnézésére kénytelen appellálni, ha a válság közepén és éppen midőn összeül az értekezlet , melynek az a feladata, hogy utat és módot találjon hogy Ruméliában a törvényes állapot visszaállíttassék — részletes adatok közléséért a felelősséget el nem vállalhatná. Az actuális helyzet és az orvoslási módok felől nyilatkozni nem időszerű, amidőn naponta fordulhatnak elő incidens esetek, amelyek a helyzetre befolyást gyakorolnak vagy azt megváltoztatják és amidőn bizonyára minden miniszter, bármely parlamentnek meg fogná tagadni a felvilágosításokat. A Philippopolisban legutóbb történt eseményeket illetőleg megjegyzi a miniszter, hogy kezdettől fogva tisztában voltunk a felől, hogy ha csak kevesek által előidézett szerződésszegés egy európai szerződés megszegését és oly számos ország békés állapotának megzavarását vonhatná maga után , emez elv átalánosításának következményekép a Balkán-félszigeten fejetlenségnek kellene beállani. Ha nem erre az álláspontra helyezkedtünk volna, nem maradt volna hátra számunkra egyéb, mint a megtörtént tényt elismerni és megkísérelni, hogy ez alapon új viszonyok teremtessenek. Alig tört ki azonban Pilippopolban a forradalmi egyesülési mozgalom, valamennyi Balkánállamban önkényt jelentkezett az az elhatározás, hogy nem tűrik Bulgária megnagyobbítását. Szerbia mozgósított, Görögországban heves, még folyton tartó izgatottság keletkezett; Románia a legkomolyabb aggályoknak adott kifejezést s a török tartományokban és a Balkán-félszigeten lakó mohamedánok közt is nagy nyugatosság tört ki, úgy, hogy mindenütt a legnagyobb készséggel engedelmeskedtek a török kormány felhívásának a fegyverkezést illetőleg. Minden elfogulatlan szemlélőnek önkényt arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy Bulgária és Rumélia erőszakos egyesítésének átalános harca volna a következménye. Ha már a keresztény Balkán-államok egymás közti harcra magában véve is nagyon sajnálatos esemény volna, hogy ha ehez még a keresztények és mohamenek közti harcz is hozzájárulna, oly véres esemény kezdetén állnánk, melyek Törökország létére nézve is beláthatatlan következményekkel járnának. Nem lehetett tehát arra gondolni, hogy a fait accompli elismertessék, hanem a szerződési jog egyenes útján maradtunk, mely megfelel politikánk alapelvének. Továbbá ez alapon legkönnyebben lehetett egyesíteni valamennyi nagyhatalmasságot, melyek, ha nem vállalak is kezességet a berlini szerződés föntartásáért, de aláírták azt. Minthogy ezenkívül Törökország elejétől kezdve nem látta magát indíttatva fegyveres beavatkozásra és pedig a béke föntartása érdekében, hanem a hatalmasságok barátságos közbelépésére appellált, az értekezlet összehívásának eszméje önmagától kínálkozott. Az értekezlet eredményéről még most lehetetlenség bármikép is nyilatkozni, mert az értekezlet még csak most tartja második ülését. Bulgária és Rumélia a forradalmi mozgalommal önmaguknak ártottak legtöbbet. A bolgár nép bírta a hatalmasságok rokonszenvét és bírja még most is. Hat év folyamán nagy elnézést tanúsítottak Bulgáriával szemben, mely az összes balkán-félszigeti államok közt a legkevésbé tett eleget ama kötelezettségeknek, amelyek a berlini szerződés által reá háramlottak. De épen ezen jóakaratra és ezen elnézésre, való tekintettel, nagyon mélyen megsérthette a hatalmakat, hogy a bolgárok felelősség nélkül és könnyelműen megzavarták a rendet. Bulgária és Rumélia anyagi helyzeteket nagyon megkárosították és sok időbe fog kerülni,amíg a következményeket ki fogják heverni. A miniszter megjegyzi, hogy nem akarna igenlőleg válaszolni ama kérdésre, vájjon Bulgáriának Ruméliával való egyesülése magában véve nem ellenkezik-e érdekeinkkel. Nézete szerint semmiesetre nem árthat sokat Ausztria-Magyarország érdekeinek, vájjon Bulgária valamivel kisebb vagy nagyobb-e és ha e nagyobbodás a megkívántató törvényes biztosítékokkal láttatik el. De egészen máskép kell tekintenünk a szándékolt nagyobbítást tekintettel az erőszakos keletkezésre és ama visszahatásra, melyet az a Balkán-félsziget egész népjogi szervezetére gyakorolni alkalmas. A keletkezést illetőleg, nem tűrhető, hogy egy állam magának önhatalmúlag nagyobbítást akrogáljon. A berlini szerződés a különböző balkán népeknek a határolások által bizonyos arányok szerint többé kevésbé önálló existentiát szándékozott biztosítani és a békés együttélést lehetővé tenni. Hogy e fajok egyike e keretet önkényüleg áttöri, annak a szomszédos államokban nagy nyugtalanságot kellett keltenie. A forradalmi mozgalomnak Maczedóniába való átcsapása nagy mértékben veszélyeztette a görög lakosság érdekeit. Ez a veszély most már a hatalmasságok befolyása következtében el van hárítva és így a helyzet Görögországra nézve is kevésbé fenyegető. Szerbiában, mely ország iránt tudvalevőleg nagyon meleg rokonszenvvel viseltetünk, sokkal nagyobb volt a filippopoli események hatása. Szerbia egész lakosságában önkényt keletkezett és kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy a történtek ellen védekezni kell az ellenzék és kormánypárt lelkes helyeslése mellett elhatároztatott a mozgósítás. A szerb kormány álláspontja máig teljesen correct, amennyiben a fegyverkezés költségei daczára erőszakos tényt nem követett el, hanem bevárja a hatalmasságok actióját, melytől a status quo ante visszaállítását várja. A király még azon állásponton áll, hogy a berlini szerződés visszaállítása esetén azonnal elrendelné a lefegyverkezést. A miniszter ismétli, hogy Szerbiához való viszonyunk az utóbbi években nagyon barátságossá vált és mi Szerbiát a jövőben is minden tekintetben szívesen támogatjuk tanácsokkal. Az actióra való bátorításra azonban nem volt indító ok, mert ott a mozgalom teljesen önkényt keletkezett, barátságos tanácsaink tehát inkább a mérsékletre és nyugalomra való intésre irányultak volna. Czélunk az marad, hogy a Balkán-félszigeten keletkezett nehézségek törvényes alapon és békés uton oldassanak meg Még mindig reméljük, hogy a szerződésileg biztosított rend visszaállítása pusztán morális eszközökkel, erőszakos intézkedések nélkül kivihető lesz, habár a múlt heti késedelem nem volt kedvező befolyással a helyzetre. A miniszter végül azon biztos reményét fejezi ki, hogy azon sajnálatos esetben, ha a Balkánfélszigeten mégis locális conflictusok törnének ki, az átalános béke, különösen a nagyhatalmak között, melyek valamennyien a békét óhajtják, semmi esetre sem fog megzavartatni. Czerkowski az osztrák állampolgároknak Poroszországból való tömeges kiutasításáról szól, mely intézkedés fájdalmasan érinti Ausztria tekintélyét és érdekeit. Kérdi a közös kormányt, hogy e kiutasításokat megegyezőnek tartja-e az átalános népjog alapelveivel, a nemzetközi jogviszonyokkal és az Ausztria és Németország közt fenálló barátsági kötelékkel. Kérdi továbbá a kormányt, mily eszközökhöz szándékozik nyúlni, hogy a kiutasítási rendelet visszavonassék ? Hausner kérdi a közös kormányt, hogy hajlandó-e a porosz kormány azon válaszát, hogy a kiutasítások tisztán belügyi rendszabályt képeznek tudomásul venni. Kánoky gr. külügyminiszter kijelenti, hogy e kérdésekre később fog válaszolni. Mattusch kijelenti, hogy az esetben, ha a status quo fentartatnék, akkor a berlini szerződés más határozatait, különösen a 23. czikket, is életbe kellene léptetni. Jaworsky kérdi, hogy Romániával folynak- e a tárgyalások a kereskedelmi szerződés megkötése tárgyában. Kánoky gr. külügyminiszter kijelenti, hogy mihelyt a folyamatban lévő előkészületek a két kereskedelmi miniszter részéről készen lesznek, a tárgyalásokat a szomszéd állammal azonnal megkezdi. Latour azt óhajtja, hogy a Keleten székelő diplomatiai ügyvivőink mellé alkalmas tisztek osztassanak be, kiknek az volna feladata, hogy éber szemmel vizsgáljanak minden katonai eseményt. Heilsberg kérdi, hogy Ausztria-Magyarország és Németország közt változatlanul és szilárdan fenáll-e még most is az előbbi szövetség és benső viszony ? Sürgős óhajának tartja, hogy az agrárvámok és az osztrák marhaszállítmányok tekintetében kedvezőbb módozatok alkottassanak. Kálnoky gr. kiemeli azon mindkét részről táplált óhajt, hogy közgazdasági téren is sikerüljön egykor a két állam közti viszonyokat szorosabbra A miniszter az előtte szólóval ^at-tálAhogy Bulgária^Rumélia^ kftpTrailiw is a kormányok pontosan voltak értesülve, de a legutóbbi mozgalom kitörésének idejét és napját lehetetlen volt előre tudni, mert ez csak oly cselszövény-féle volt, melyben kevesen vettek részt és minden ellentállás nélkül hajtatott végre, úgy hogy még azok is meg voltak általa lepetve, akiket legközelebbről érintett. A miniszter köszönettel veszi Latour kezdeményezését és megemlíti, hogy a hadügyminiszter épp az idén vette föl a költségvetésbe, hogy a konstantinápolyi nagykövetségnél egy katonai attadó alkalmaztassák. Heilsberg kérdésére, Németországhoz való viszonyunkat illetőleg, a miniszter minden fentartás nélkül igennel válaszolhat. Demel a poroszországi kiutasítások ügyében sürgős orvoslást kér. Kifejti annak szükségességét, hogy a status quo a Balkán-félszigeten visszaállíttassék. Rieger teljes megelégedését fejezi ki a külügyminisztérium jelenlegi vezetője iránt. Kálnoky gr., Dumba, Heilsberg felszólalása után a vita berekesztetett. A részletes tárgyalás a kedden tartandó ülésben fog megkezdetni. KIJLPÖL, Budapest, nov. 7. (A helyzet.) Gróf Kálnoky ma nyilatkozott az osztrák delegátió budgetbizottsága előtt. E nyilatkozatok, amennyire a velünk közlött kivonatból láthatjuk, egészen abban a keretben mozogtak, melyben a magyar delegátiv előtt ma egy hete adott felvilágosítások, s ez, ha egyebet nem, azt mindenesetre tanúsítja, hogy a monarchia keleti politikáját az utóbbi hét eseményei sem mutatták tarthatatlannak. Fentartván magunknak, hogy bővebben is hozzászólhassunk e fejtegetésekhez, most csak arra utalunk, hogy a miniszer nyilatkozatai egészben megfelelnek a jelentés tételeinek, melyet a magyar delegáció épen ma fogadott el. A külügyminiszter nyilatkozatán s a magyar delegatió jelentésén kívül a külföldi források a combinatiók egész özönével árasztják el a sajtót. Egyik bolgár-görög szövetségről kíván tudni, másik Angliának plebiscitum-terveket tulajdonít Kelet-Ruméliában, a harmadik Cantacuseno herczeg szájába az orosz occupatió tervét adja Bulgáriában, a negyedik. .. de mért folytassuk tovább, olvasóink tudják, hogy a sensatios hírek legtöbbje egyre jó: a dementálásra. Ez a sors érte el ma a nisi összeesküvés oly élénken kiszínezett tervét. Pótlásul azonban a » Presse «-nek ismét »holnapra« jelentik a szerbek bevonulását Bulgáriába. A bécsi officiosus óvatos e hírrel szemben és megkérdőjelezi azt. Táviratok. A kelet-ruméliai kérdés. Pétervár, nov. 7. A hivatalos lap sophiai levelet közöl, mely a bolgár fejedelemnek és kormányának a philippopoli forradalom alkalmából Oroszország intelmeivel szemben tanusított elutasító magatartását kommentálván, constatálja, hogy Clément metropolita az orosz czárnak a bolgár küldöttséghez Fredensborgban intézett szavait odahaza helytelenül tolmácsolta, amennyiben azt jelenti, hogy a czár ama reményének adott kifejezést, hogy a korábbi állapot Bulgáriában nem fog ismét helyreállíttatni. A sophiai orosz ügyvivőnek kellett azután a czár szavainak hiteles szövegét helyreigazításul közölni. A levél továbbá azt állítja, hogy a bolgár kormány Európa közvéleményének Bulgáriával szemben elfoglalt valódi álláspontját rendszeresen eltitkolja. Pétervár, nov. 7. A »Journal de St. Petersburg« a következőket írja : A Havasügynökségnek Sophiából keltezett táviratai, melyek a konstantinápolyi értekezlet tárgyalásairól, Oroszország terveiről és arról szólanak, minő magatartást szándékozik Bulgária a nagykövetek intelmeivel szemben tanusítani, szemfényvesztést űznek a megállapított jogokkal. Mindez nem fordult volna elő, ha e szó »forradalom« bizonyos országokban nem gyakorolna csodálatos hatást és ha ott nem osztoznának ama véleményben, hogy Bulgária idézte elő a forradalmat, minélfogva a tény előtt meg kell hajolni. Ámde ez esetben lényeges különbség forog fenn. A modern közjog ama sarkalatos elve, hogy egy kormánynak sincs joga a beavatkozásra, ha valamely nemzet megváltoztatja kormányzati rendszerét, a szóban forgó esetre nem alkalmazható, mert Sándor fejedelem és a sophiai forradalmárok koránt sem elégedtek meg ezzel, hanem birtokukba akartak keríteni oly tartományokat is, melyek nem Bulgáriához tartoznak. Ezzel pedig megsértették az 1881-i londoni egyezmény ama pontját, mely határozottan megtiltja a szerződést aláírt hatalmaknak, hogy valamennyi aláírt fél beleegyezése nélkül bármit is változtassanak a nemzetközi szerződéseken. Ha ez a határozat a szerződést aláírt minden hatalmasságra nézve kötelező, még inkább kötelező e hatalmasságok valamelyikének vazallusaira és alattvalóira nézve. Ami az opportunitás megfontolását illeti, melynek buzgó védőjéül a »Journal des Débats« feltolja magát, mérges támadást intézve Oroszország ellen, minthogy az unió az egész keleti kérdés fölkavarása nélkül lehetetlen, nem marad egyéb hátra, mint a status quo-hoz való visszatérés. A kelet-ruméliai statútum azonban, minthogy nem tartozik a berlini szerződéshez, európai bizottság által revideálható. A »Journal de St.-Petersbourg« idézi a »Journal des Débats« czikkét a statútum hiányaira vonatkozólag és oda nyilatkozik, hogy a hatalmasságok többsége hajlandó a status quo sürgős szükséget