Nemzet, 1885. december (4. évfolyam, 1167-1197. szám)

1885-12-01 / 1167. szám

az én városom is, és ez a hely a hazában az, a­hol, ha mindenütt otthon érzem is magamat széles ez ország­ban, melynek földjét ha érintem, azt hiszem, hogy ekkor mentem igazán haza. (Élénk éljenzés.) De ha jó kívánságokkal nem válaszolhatok is, legyen szabad egyszerű köszönetemet abban összpontosítani, hogy felkérjem önöket, hogy hibáim iránt — mert nincs ember a világon, kinek hibái és gyengéi nem volná­nak és így vannak bizonyosan nekem is — elnézők legyenek és gondolják meg mindig, hogy emberi dolog tévedni, de a tévedést elítélni akkor, ha a szán­dék tiszta,és önzetlen,­túl szigorú eljárás. (Élénk he­lyeslés.) Én tehát kérem önöket, hogy abból a­mit t. szónok úr kifejtett, azt ami előttem mindenek fölött becses, a szeretet, szíveskedjenek irányomban mindig megtartani. (Élénk hosszas éljenzés.) A budai református egyház küldött­ségének vezetője Borosnyai Oszkár következő üdvözlő beszédét tartotta: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Sorrendben talán az utolsók, de a meleg tiszteletben és őszinte ragaszkodásban a legelsők közt jelenik meg a budai alakuló­félben levő reformata egyháznak helyi bizott­sága, hogy küldőinek nevében Excellentiádot 10 éves kormányzatának sikereihez szerencsét kívánjon s an­nak megbízásából az üdvözlő feliratot átnyújtsa. El­jöttünk, hogy Excellentiád előtt esedezzünk, méltóz­­tassék törekvésünket, mely arra irányul, hogy Budán 200 év előtt szétszórt református egyházat helyreál­lítsuk, jóakaró figyelmére méltatni és támogatni ke­gyeskedjék, hisz e törekvés Nagyméltóságodnak nagy­szerű s a magyar állam megszilárdítására irányuló programmjába beleillik. Az ég tartsa és áldja meg Excellentiádat magyar hazánk és magyar vallásunk üdvére és dicsőségére. (Éljenzés.) Tisza Kálmán: Köszönöm szíves megemléke­­zéseket s biztosítom önöket, hogy amit tehetek arra nézve, hogy itt, a főváros ezen részében egy biztos alapra fektetett egyház szerveztessék, igen szívesen meg fogom tenni. (Éljenzés.) Arad megye szabadelvű pártja kül­döttségének vezetője V­é­g­h Aurél a következőkép szólt : Nagyméltóságú miniszterelnök úr, kegyelmes uram! Arad vármegye szabadelvű pártja örömmel ra­gadta meg az alkalmat, hogy Nagyméltóságodat mi­niszterelnökségének 10-ik évfordulója alkalmából üd­vözölje s ragaszkodásának, tántoríthatlan párthűségé­­nek és őszinte hálaérzetének ez ünnepélyen feliratban kifejezést adjon. A párt közgyűlésének megbízásából jelentünk tehát meg Nagyméltóságod előtt, hogy an­nak feliratát mély tisztelettel átnyújtsuk. Midőn azon­ban ezen megbizásunkat teljesítjük, feltárul keblünk­ben a lefolyt 10 év emléke, mely hosszú időnek min­den perczét Nagyméltóságod páratlan hazafisággal államférfiu bölcs előre látással és önfeláldozó buzga­lommal szentelte az ország közügyeinek. Válságos volt az idő, midőn Nagyméltóságod az ország kormányzatát átvette és mégis benső meg­nyugvással tekinthet ezen lefolyt időszakra vissza, mert a siker mit elérni méltóztatott, felülmúlta a re­ményeket az üdvös törvények, a czélszerű reformok, melyek Nagyméltóságod kezdeményezésére létrejöt­tek ; a magyar állameszmét, a magyar nemzetiségi ér­dekek jogos figyelembe vétele mellett megszilárdítot­ták az ország szellemi és anyagi fejlődését biztosí­tották és az állam­ hatalmi súlyát úgy a külföldön, mint az országban emelték. Mindezekért Nagymél­tóságodnak tartozunk hálával és elismeréssel. Fo­gadja azért Nagyméltóságod feliratunkat azon őszin­te kivánatunk kifejezésével, hogy a gondviselés Nagy­méltóságodat a kormány élén a haza javára és dicső­ségére az emberi élet legvégső határáig éltesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm úgy kife­jezett jókivánatukat, mint Arad megye szabadelvű pártjának most átvett feliratát. Kérem, legyenek szívesek e köszönetemnek oda­haza tolmácsai lenni. A­mi a sikert illeti, a­mely 10 év alatt eléretett, az nem egy ember, nem is a kormány, de az országban lévő összes szabadelvű pártok sikere, a­miből kijutott Arad megye szabadelvű pártjának bizonynyal a maga nagy része. Meg vagyok győződve, hogy ha oly nézet­től, oly szellemtől vezetett szabadelvű pártjai lesznek az országnak a jövőben is a többségben, mint a­mi­nők a jelenlegiek, a siker mindig be fog következni, bárki áll is a kormány élén. Ajánlom magam szíves jóindulatukba. (Éljenzés.) Békés megye szabadelvű pártja kül­döttségének vezetője Nagy Károly árvaszéki elnök a következőleg szólt: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Békés megye szabadelvű pártja nevében, annak megbízásából je­lentünk meg, hogy Nagyméltóságod 10 évi kor­mányzása iránti bizodalmunknak s személye iránti tiszteletünknek kifejezést adjunk. Mert Nagyméltóságod hazánk kormányát úgy vette kezébe, hogy habár a kiegyezés által alkotmá­nyunk bástyái megszilárdíttattak is, de ebben úgy a lenyúló irodalmi termékek számát és terjedelmét ko­molyabban fontolóra veszi, az nem mondhatja, hogy »sok idő, kevés eredmény«, különösen, ha számba ve­szi azon körülményt, hogy a codexirodalom kivételé­vel a nyomtatványok legnagyobb részének feldolgozá­sát, részben, mert nem akadt rá vállalkozó, részben pedig mert igy tanácsosabb volt, — a régi magyar nyelv szótárának szerkesztését két-három ember vé­gezte, kiknek ezenkívül­ még egyéb­­.kötelességet is kelle teljesiteniök. — A szótár rendezésére két esz­tendő ment rá, mely alatt az anyaggyűjtés részben folyt s még ma is egyre tart; a rendezés végeztével következett a főmunka: a szerkesztés. Valóban nagy dolgot végeztek a szerkesztők, midőn a »Nyelvtörté­neti szótárt« aránylag oly rövid időköz alatt egybe­­álliták. Az előadó közöl végül a végszerkesztés alatt levő szótárból mutatványul egy pár czikket a hozzá­juk csatolt felvilágosító észrevételekkel együtt. Az ülés záradékát Bogisich Mihály 1. tagnak »Szegedi Lenárt énekes könyve 1674.« czimű érteke­zése képezte. Toldy Ferencz ezen énekkönyvet, iroda­lomtörténeti kézikönyvében a XVII. század legneve­zetesebb termékei közé számítja. A könyv főczélja az volt, hogy a XVII. században a régi egyházba vissza­tért magyar népet a régi hitben megerősítse s a kath. isteni tiszteletbe bevezesse. Tizennyolcz részre oszlik, melyekben körülbelől 530 ének, 6 litánia s 1 hálaadó ének van.­­ A hang­jegyzés kiállja a versenyt az ak­kori németországi énekeskönyvekkel. Ezután értekező közli a hangjegyzés módját s különböző jegyeket. A kulcsok között leggyakoribb a soprán, utána a tenor, az alt kulcs alig kétszer fordul elő. Hazafias érzelem, szt-Istvántól öröklött áhitat, a hold, szűz iránti fiúi hódolat nyilatkozik ezen szebbnél-szebb ősi méretű énekekben. A nagy szakavatottsággal előadott értekezést még érdekesebbé tette azon körülmény, hogy Bogi­sich több, a sz. Máriáról szóló és néhány halotti éne­ket zongora kísérettel, zenei szabatossággal el is éne­kelt. Különösen meghatották a hallgatókat a halotti énekek, melyekben oly szépen van kifejezve a múlan­dóság gondolata, az élő világtól való elválás fájó ér­zete, de az isten akaratába való megnyugvás érzete is nyilvánul azokban. Értekezőt a közönség harsányan megéljenezte. Ezzel az ülés esti 7 órakor véget ért, szellemi, mint az anyagi téren mindent újra kellett teremteni, hogy hazánk mint kell, a kulturállamok színvonalára emelkedjék s ezt Nagyméltóságos kor­mányra termett, kormányzásra hivatott keze úgy oldotta meg a a lefolyt 10 év alatt, hogy mig befelé a rend szilárdult, kifelé tekintélyünk emelkedett. A szellemi élet tanintézetei magasra emelked­­kedtek, a társulási eszmék gyökeret vertek, a nagy és kis iparok oly kifejtést értek el, hogy ezek a külföld elismerését s nemzetünkközi sympathiáját részünkre biztosították, és azt, hogy a magyar nemzet, mely 48-ban ősei fegyverdicsőségét megifjodva írta be Eu­rópa évkönyvébe, a béke idején lett a fokozatos munka, a fokozatos erőfeszítés erejével, tehetségével és kedvé­vel ; s ezek által bir azzal, hogy cultur-missióját ke­let felé teljesítse, melyre geographiai fekvése, dicső múltja, alkotmányához, szívós ragaszkodása, lovagias jelleme által hivatva van. Ezek örök érdemei Nagyméltóságod 10 évi kor­mányzatának. Mert egy alkotmányos állam fejlődése a közigazgatásban találja súlypontját, azért mi tán­toríthatlan ragaszkodásunk kifejezése mellett kíván­juk, hogy az isteni gondviselés terjessze ki oltalmát Nagyméltóságod drága életére, hogy megkezdett alko­tásait befejezhesse, tapintatos intézkedési által, mely­nek végczélja oda irányul, hogy a magyar alkotmány örök­zöld fája alatt Szent István koronájának min­den népei vallás és nyelvkülönbség nélkül egyesülve, a közszabadság közös gyökerén szívják fel az élet­nedvet ennek szabad földjéből/ ezer éves alkotmá­nyunk örök virágzására. Éljen. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm Békésme­gye szabadelvű pártjának szives megemlékezését s kérem legyenek e köszönetem tolmácsai odahaza is. Ami a t. szónok urnak irántam való, túlságosan is kedvező nyilatkozatát illeti, ezt a rokonszenv túlzásá­nak tudom ugyan be, de örömmel constatálom, hogy maga a munkakedv, melyre a nemzetnek, ma a küz­delmek után is szüksége van, megvan. És ha van eredmény, ez nem az egyeseké, hanem a nemzet ösz­­szes tagjai és szabadelvű pártjaié, ezért együtt örül­hetünk az eredménynek. Ajánlom magam szives jóin­dulatukba. (Éljenzés.) A borsodmegyei szabadelvű párt nevében V­a­y Béla főispán a következő beszédet mondta: Nagyméltóságú miniszterelnök úr. Ha ma­napság találnánk közfalainkra írva »Sic vos non vobis«-okat s ha a hírhedt római költő élne, — egyet bizonyosan igy töltene ki: »Sic vos non vobis jubi­­latis Borsodienses!« — mi szabad fordítással azt te­szi »így ti Borsodiak nem a megye nevében üdvöz­­litek a miniszterelnököt!« — Igen is, »Nem !« Eset­leges többség »non possumus« szavazata, szivünk bi­zalmi- s az illem követő szavának gátat vetett. De tessék gátat vetni egy rohamos patak med­rében ! a patak azt meghágja, vagy más utat tör ma­gának ! így Borsodból is más után, de im eljutott Nagyméltóságodhoz a tisztelgés és jókivánatok özöne. Im itt vagyunk, kik mint a szabadelvű párt hi­., vei Nagyméltóságodat ragaszkodásunkról és feltétlen bizalmunkról biztosítani akartuk! — Itt Nagymél­tóságod régi barátai s leghívebb addictusai, kik nem­csak politikai érzelmeinknek, de személye iránti sze­­retetünknek s változhatatlan barátságunknak óhaj­tunk kifejezést adni! (Élénk éljenzés.) Vagyunk, kik hazafiui meggyőződésünk szerint ugyan más politikai pártokhoz tartozunk, de mégis meghajlunk Nagy­méltóságod általános hazafiui s személyes érdemei, valamint nagy tehetsége előtt s örömmel veszünk részt a hazafiui érzelmeinkkel nem ellenkező, a poli­tikai illemmel,pedig éppen megegyező, ez üdvözlő tisztelgésen. (Éljenzés.) Végre engedje Nagyméltóságod, hogy kifejezést adhassak mindnyájunk azon magasabb szempontú politikai felfogásának, miként hazafiui örömünket fe­jezzük ki a felett, hogy édes hazánkban — a mellett, hogy partialis autonómiánkat mind e mai napig nagy mértékben megtartottuk — mégis a Parlamentarismus s a tiszta parlamentáris felfogás annyira gyökeret vert s annyira megszilárdult, — hogy tiz évig egy­folytában lehetett egy és ugyanazon egyén Magyaror­szág miniszterelnöke. E consolidált állapot az, miért Európában sok státus minket méltán irigyelhet, s ez mi hazánkat nagygyá, erőssé, boldoggá s magyar­rá teheti. (Éljenzés.) Tartsa is meg a gondviselés ez után imádott hazánkat, s éltesse isten Nagyméltó­ságodat sokáig, jó egészségben s törhetlen akarat­erővel hazánk javára, boldogitására! Éljen! (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszönöm a hozzám intézett meleg szavakat, s ha — mint t. barátom a szónok mondá, — vannak azok közt, kik rólam megemlékeztek, olyanok is, kik nem ugyan­azon politikai nézetet vallják, mint én, ebben csak annak látom örvendetes jelét, mely iránti óhajomat minduntalan kifejeztem és kifejezem, a­mire törekedni — elmondhatom — egész életemben, ellenzéki korom­ban úgy, mint azóta igyekeztem, hogy eltérő politikai nézetek mellett is tudjuk belátni azt, hogy lehet vala­kinek tiszta hazafias érzülete. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Midőn azért azoknak köszönetet mondok, Borsod megye szabadelvű pártjának, tehát azoknak, kik velem politikailag is egy nézeten vannak, ugyan­azt mondhatom, hogy régi tapasztalat, hogy ha vala­hol egy politikai párt kissé szunnyad, egy véletlen fölébreszti és a­ki így felébresztette véletlenül, az adja meg az első győzelem árát. Csekélység történt Borsodban, de meglehet, hogy nagyobb lesz követke­zése, mint gondolták, de ezt közbevetőleg elmondva, ismétlem, üdvözletüket egyformán, talán — ne vegyék rosz néven politikai elvrokonaim — még jobban meg­köszönöm azoknak, kik politikailag nem egy utón járnak velem, mert semmit sem tartok fontosabbnak hazánkban, mint azt, hogy a politikai pártok közt ne gyűlölködés, hanem kölcsönös becsülés legyen. (Élénk éljenzés.) Brassó megye szabadelvű pártja ne­vében szólt Bethlen András gróf főispán: Nagy­méltóságú miniszterelnök úr! Brassó megye szabad­elvű pártjának küldöttsége eljött, hogy részt vegyen azon ünnepen, melyet az egész ország Nagyméltósá­god 10 éves kormányzatának ünnepélye alkalmá­ból ül, és hogy tolmácsolja azon tiszteletet és ragasz­kodást, mely által úgy Nagy méltóságod személye, mint politikája iránt át van hatva. Nagyméltóságod, midőn hazánk intézményeinek szervezetében állandóan szem előtt tarta a nemzet nagy czéljait, századunk nagy eszméit, soha meg nem feledkezett a történelmi hagyományokról és az átmeneti állapot nehézségeiről,­­ állandóan, biztosan haladt előre a szabadelvűség útján, attól soha el nem tért. Ezen zászló az, melyet lelkesedéssel követtünk és melyet ezentúl is még fo­kozottabb odaadással fogunk követni. Fogadja Nagy­méltóságod a brassómegyei szabadelvű párt teljes odaadásának és ragaszkodásának biztosítását. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Köszönöm, hogy szívesek vol­tak hazánk azon távoli vidékéről is meghozni nekem az üdvözletét. Brassó volt már, és azt hiszem, lesz is, sőt talán az ma is: egy minden nyelvbeli különbsége­ken felül emelkedő, mindenkinek jogait tiszteletben tartó hazafias irányzatnak kiinduló pontja — mondom, remélem, a­mint volt, úgy lesz, és ezen reményben ajánlom magamat szívességükbe. (Élénk éljenzés.) Csanád megye szabadelvű párti küldöttségé­nek nevében M­e­s­k­ó Sándor alispán szólt következő­­képen : Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Mélyen tisztelt hazafi ! Midőn az ország Nagyméltóságos mi­niszterelnökségének tíz éves jubileumát ünnepli, min­ket nem a kötelesség érete, nem az udvariasság ténye hozott ide. Szívünk benső sugallatát követve, a csanád megyei szabadelvű párt nevében, mint független polgá­rok jelentünk meg, hogy kifejezést adjunk ama ha­tártalan szeretet és bizalomnak, melylyel nagybecsű személye iránt viseltetünk, hogy elmondjuk, misze­rint ama zászlónak, melyet Nagyméltóságod a haza szent érdeke mellett megragadott és oly maga­san lobogtat, mi törhetetlen hívei vagyunk. Tiz évi küzdelemteljes és sikerdús időszak egy az ország kormányzatának élén álló államférfiú éle­tében már magában véve is tiszteletre, elismerésre méltó jelenség, de ha meggondoljuk azt, hogy Nagy­méltóságod ezen tíz évi időtartam alatt egy boldog családi élet nyugalmának és örömeinek feláldozásá­val, egy kedvező anyagi helyzet előnyeinek megveté­sével, szakadatlanul az ország javára működött köz­re, nem zárkózhatunk el azon forró óhajtás elől, hogy a mindenható Nagyméltóságodat, az ország kormány­zatának élén, a haza díszére, örömére és boldogsá­gára, az emberi élet legvégső határáig a legjobb egészségben tartsa meg! (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm Csanád­­megye szabadelvű férfiainak szíves megemlékezését. Hiszen, a haza ügyét szolgálni mindnyájan tudjuk és gyakoroljuk is, ez mindnyájunknak kötelessége, s ha a családi élet nyugalmát ez olykor felzavarja is, de a­ki hazájának szolgál, egyúttal családjának, gyerme­keinek is szolgál, mert azok jövőjét készíti elő. Nem érdem tehát az, de oly kötelesség, melyet hála isten, velem együtt, széles e hazában százezrek teljesítenek. Fogadják mélyen érzett köszönetemet! (Élénk él­jenzés !) Gömör megye szabadelvű pártja ne­vében ezeket mondja: Fáy: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Ke­gyelmes urunk ! Eljöttünk mi is, hogy Nagyméltósá­god érdemteljes működésének tíz éves jubileumát megünnepeljük, és hogy a haza körül szerzett érde­mei iránti elismerésünknek, jelenlétünk által kifeje­zést adjunk. Ez érdemek elősorolására itt idő nincs, azt hiszem, hogy ezeket meg fogja írni a história. Méltóztassék Nagyméltóságod, mély tiszteletünket fogadni és bennünket tisztelőinek sorában becses em­lékében megtartani. Szívünk mélyéből kívánjuk, hogy Nagyméltóságodat a trón védelmére, hazánk boldog­ságára, az isteni gondviselés még sokáig szerencsésen és boldogan éltesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm, hogy szí­vesek voltak jó kivánataikkal hozzám elfáradni és midőn biztosítom önöket, hogy kedves emlékeim közt ezt is fenn fogom tartani én is kérem, hogy rólam a jövőben is rokonszenvvel, szives barátággal emlékez­zenek meg! (Élénk éljenzés.) Következett Nógrád megye szabade­l­­v­ű pártjának küldöttsége, melynek nevében igy szólt: Gr­y ü r k y Ábrahám gr. Nagyméltóságu mi­niszterelnök ur! Kegyelmes Uram ! Magyarország­nak gyakran legnagyobb fiai részesültek azon keserű meglepetésben, hogy midőn hatalomra kerültek, nép­szerűségük el­hagyta őket. Kegyelmes uram! Te ezen — lehet mondani — szabály alól kivételt képezesz, mert népszerűséged, hogy úgy fejezzem ki magamat, nemcsak hogy kisebb nem lett, hanem a tegnapi és mai napnak szívből jövő tüntetései mutatják azt, hogy az csak nagyobb lett. Ezt, kegyelmes uram, nézetem és nézetünk szerint azon rendíthetlen hazafiság szent érzelmének egy­részt, másrészt az államférfim bölcseségnek követel­ményeit szem előtt tartó fáradhatatlan, önfeláldozó munkásságodnak és tevékenységednek köszönhetjük. Ezen érzületek hoztak bennünket ide és kegyelmes uram, légy meggyőződve, hogy idejövetelünk mester­kélt nem volt, hanem az önsugallt szivek következmé­nye volt. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm, hogy hoz­zám fáradni méltóztattak és jókivánataikkal elhal­mozva sorakoztak azokhoz, kik már eddig is oly szí­vesek voltak ez alkalomból megtisztelni. Ha áll az, hogy tíz évi eddigi kormányzatom után népszerű va­gyok, ez csak arra lehet ok, hogy igyekezzem hazám­nak ezentúl is akármely téren megkettőztetett szor­galommal szolgálni, mert a népszerűség nem lehet c­él, de kell, hogy eszköz legyen arra, hogy az ember hazájának szolgálatokat tehessen. (Élénk éljenzés.) Ezután G­y­ü­r­k­y Abrahám gróf főispán veze­tése mellett a losonczi református egyház tagjai tisztelegtek., Gyürky Abrahám gr.: Kegyelmes uram! Engedd meg, hogy bár bejelentve nem volt, megbízá­somban eljárva, ezen bár kis, de érted minden körül­mények közt feltétlen odaadással viseltető egyháznak legőszintébb, szívből eredt önzetlen szerencsekivána­­tait ezen adresse formájában átadhassam. (Éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Köszönettel fogadom hazánk és felekezetünk e nevezetes egyházá­nak üdvözletét és kérem önöket, adják át annak fel­virágzása és jóléte iránti jó kivánataim kifejezését. (Éljenzés.) Mosonymegye szabadelvű pártját következő beszéddel mutatta be Simon főispán: Nagyméltóságú minisz­terelnök úr ! Kegyelmes urunk ! mosonymegyei kül­dőink nevében van szerencsénk Nagyméltóságod előtt megjelenni. Nem kötelességérzet, de engedje meg Nagy­méltóságod őszintén kijelentenünk, hogy ma leginkább a szív hozott ide, hogy Nagyméltóságod miniszterelnökségének tízéves fordulója alkalmából legdrágább kincsünket, tántoríthatlan bizalmunkat, legőszintébb szeretetünket átnyújtsuk. Kérjük Nagy­méltóságodat, kegyeskedjék őszinte hódolatunk, szere­tetünk e szerény zálogát kegyesen elfogadni, bennün­ket, küldőinket, honos megyénket jóindulatában, szeretetében megtartani. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm szíves megemlékezését úgy a megjelenteknek, mint küldőik­nek és biztosíthatom önöket, hogy semmi kedveseb­bet nem hozhatnának nekem, mint szeretetük, rokon­­szenvük, barátságuk kifejezését, mely érzelmekről vi­szont a magam részemről is biztosíthatom önöket. (Élénk éljenzés.) Szabolcs megye és Nyíregyházavá­­ros szabadelvű pártját Graef József főis­pán vezette. Fráter Sándor: Nagyméltóságú miniszter­­elnök úr! A nemzetek közszabadságának megtartása is — mint minden más szerzeménye attól függ,­­ hogy azon erély, mely a megszerzésnél nyilvánult, ér­vényesül-e a megtartásnál. Az 1848—49-ki küzdelmeink — a 67-iki ki­egyezés — megszerezték számunkra az állami önálló­ságot és alkotmányos szabadságot. De hogy ezeket megtarthassuk, szükséges, hogy a nemzetnek úgy közgazdasági­ mint cultur követelményei kielégíttes­­senek, — miután szegénység és tudatlanság mellett közszabadságaink fenn nem tarthatók. Ezen nagy és fontos követelmények megvaló­sításának egyik elengedhetlen feltétele a közkor­mányzat következetessége — ennek folytonossága — vagy­is az állam kormányának állandósága. Ámde egy olyan államban, mint a mienk, hol csaknem minden intézmény úl, hol az összetartozandó­­ság tudata a szellemeket még nemcsak át nem ha­totta, — de a hol a nyelvi — confessionális társa­dalmi állásból eredő különbözetek, még éles ellenté­teket képeznek a társadalomban — alkotmányosan kormányozni felette nehéz, s ha mégis ily viszonyok­­ daczára egy kormány 10 évig áll fenn szilárdan, iga­zolva van egyrészt az, hogy ezen kormány azon tár­sadalom szükségeinek, melyet a civilisatio ösvényén haladtában vezérelni van hivatva — épen megfelel, igazolva van másrészt — még pedig beszélőleg az is, hogy ezen állandóságot pusztán kormányzati műfo­­gásokkal — úgy­nevezett tactk­ázásokkal — melyek csak ephemer vívmányokat hozhatnak létre, elérni nem lehet, de kell, hogy ezen kormány vezeté­sének alapját a politikai erély mellett — az előrelátás szelleme — a politikai bölcsesség képezte legyen. Így gondolkozva mi eljöttünk, hogy az eddig teljesített testi és lelki küzdelmeket feltételező eré­lyes nagy munkásságáért Excellentiádnak igaz és mély tiszteletünk hála adóját lerójjuk, — melylyel tartozunk, — de nem csak a miniszterelnöknek, de kiválólag az embernek is azért, hogy a felséges kirá­lyunk és polgártársai bizodalma folytán a kezébe letett nagy hatalmat, igazi szabadságszerető polgár­hoz méltólag nem a tekintély uralmának alapján­­— de mint a szabad gondolkodás híve az önfegyelmezés erényének a közéletbeni érvényesítésével gyakorolja, ki felvilágosít és útba igazít, ki nem parancsolgat, de kormányoz; vagyis politikailag szólva : nem a törik szakad, de az ellentétes érdekek kiegyenlítésének politikáját követi, a mi nem más mint a meghamisí­­tatlan Parlamentarismus, s mely rendesen tekintve a mi közviszonyainkat, nemzeti fennmaradhatásunk létfeltételét képezi. Eljöttünk mélyen tisztelt kegyelmes uram­ mint hívei azon politikai irányzatnak — a­melynek Excel­lentiád a végrehajtásban a vezére — hogy élő szóval kinyilatkoztassuk azt szabolcsmegyei és nyíregyházi szabadelvű társaink képviseletében is, hogy mint ed­dig, úgy ezután is, mi ki fogunk tartani és buzgó oda­adással — persze parányi erőnkhöz mérten—hazafias kötelességünknek ismerendjük Excellentiádat jövőre is támogatni főfontosságú nagy feladatainak teljesí­tésében.­­És mi kérjük az istent, hogy számos, nagyon számos évekig tartsa meg Excellentiádat ép testi és szellemi erőben, hazánknak, alkotmányunk feje, ural­kodónk szolgálatainak érdekében is, de tartsa meg különösen azért, hogy közhasznú működésének leg­szebb jutalmát, hazánk felvirágzását társadalmi és állami consolidatióját mai eredményeiben is még éle­tében szemlélhesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm úgy Sza­­bolcs megye, mint Nyíregyház város szabadelvű párt­jának rólam való megemlékezését. Kérem, hogy ezen köszönetemet szívesen fogadni és küldőiknél is tol­mácsolni méltóztassanak. A mi szükséges hazánk vi­szonyaink consolidatiójára, hogy meg­legyen az ösz­­szetartozandóság érzete még nagyobb mértékben, mint ma van, nyelv és faj különbség nélkül, erre működni mindenkinek egyformán kötelessége és ebben sikert aratni csak úgy lehet, ha minden jó­­ hazafi közremű­ködik, egyesek és kormány, kötelességük szerint. Ha magam is erre hatottam, teljesítettem azon köteles­séget, melyet teljesíteni minden hazafiának köteles­sége. Ajánlom magamat szívességükbe. (Élénk éljenzés.) Torontálmegye szabadelvű pártjá­­n­a­k küldöttsége, melynek nevében igy szólt Hadfy Döme: A torontálmegyei szabadelvű pártnak küldöttei vagyunk, polgári állásunk, vallá­sunk és nemzetiségünk — mint külsőnk igazolja, — különböző ugyan, de a magyar állameszme iránti hű­ségünk tántoríthatatlan, hazafiságunk önzetlen, Ex­cellentiád iránti bizalmunk és ragaszkodásunk föl­­tétlen, együttéletünk, otthonunk békés, testvéries. (Éljenzés! Zsivio, setreasca.) Mint független polgárok jelentünk meg, ma Excellentiád, mint bölcs vezérünk előtt, önként, sza­bad akaratunkból, hivatalos színezet nélkül, hogy át­adjuk Excellentiádnak küldőink üdvözletét. (Éljen­zés, Zsivio, setreasca.) Torontál vármegye lakosságának zöme, vallás és nemzetiség különbség nélkül, Excellentiád zászla­ját követi, (ügy van, éljenzés.) és mindenki büszkén és fennen lobogtatja, mert erős hite és meggyőződése, hogy Excellentiád, mint magyar és a nemzetnek hű fia csakis az ország javát akarhatja és ezen meggyő­ződésünkben szerencséseknek érezzük magunkat, hogy Excellentiád pártjának tagjai vagyunk és hogy Nagy­méltóságod, mint vezérünk tíz év óta kormányozza az országot és ez okból küldött fel bennünket a toron­tálmegyei szabadelvű párt, hogy Excellentiadat jubi­­laeuma (Élénk éljenzés. Zsiv­o.) alkalmából üdvözöl­jük és az országos örömünnepnek mi is részesei le­gyünk. Teszszük ezt küldőink megbízásából örömmel, de teszszük saját magunk nevében határtalan lelke­sedéssel, mert mindannyian feltétlen hívei és áldo­zatkész követői vagyunk, meglévőn győződve, hogy csakis azon ösvényen, a­melyen bennünket Excellen­tiád vezet, érhető el alkotmányunk megóvása, a kül­föld előtt tekintélyünk öregbítése, országos ügyeink békés elintézései, szóval a haza felvirágzása. (Éljen! Zsivio!) Excellentiád mint ő felségének legelső taná­csosa teljesen bírja a trón bizalmát, s mint legjobb magyar a nemzet osztatlan szeretét. Excellentiád megnyerte a dynastiát a nemzetnek s megszilárdította a magyarral született loyalitást és ez által megve­tette alapját az uralkodó és a nemzet közötti egyet­értésnek, mely alapkövét képezi az állam boldog fenn­állásának. (Éljen! Zsivio! Setreasca!) Tartsa meg Excellentiádat a Mindenható a szent korona fényének emelésére, a magyar haza ja­vára az emberi kor legvégső határáig boldogan, hogy még sokáig kormányozhassa az országot. Fogadja Excellentiád kegyesen a torontálme­gyei szabadelvű pártnak üdvözletét s üdvözlő felira­tát (szónok átnyújtja a feliratot) éltesse az isten Excellentiádat sokáig. (Viharos, hosszantartó éljen­zés. Zsivio ! Setreasca !) Tisza Kálmán miniszterelnök : Midőn kö­szönetemet fejezem ki úgy a megjelenteknek, mint küldőiknek a szíves megemlékezésért és a hozzám intézett lelkes szavakért, beismerem, hogy ezen most előttem álló küldöttség megjelenése nagy örömet szerzett nekem. Mert ez itt tényleges bi­zonyítéka annak, amit úgy is tudtam, hogy To­­rontál megyében és a torontálmegyei szabadelvű párt kebelében azon szép megyének külön ajkú lakosai, nem mondva le saját nemzetiségi tulaj­donaikról, egyaránt tudnak hívei lenni a magyar ál­lamnak. (Éljen! Zsivio!) Még arra kérem — s ez buzgó kérésem a haza minden fiához , hogy a fő­­czél, melyet magunk elé tűzünk, az legyen, hogy a­hol meg van ez érzés, ott megmaradjon, a­hol pedig tán itt-ott nincs meg, ott létrejöjjön. Szabad, lehet el­lenkező irányú politikai nézeteket hirdetni, de azt tartom hazafias kötelesség ellenállni minden oly lé­pésnek, mely az e haza különböző fiai közti egyetér­tést megbolygatná. Torontál megye és ennek szabad­elvű pártja ezt régen belátta — és mint most is mu­tatkozik — szép sikerrel törekszik erre. Engedjék, hogy ismételjem e feletti örömem és elismerésem ki­fejezését és hogy magamat szívességükbe ajánljam (Hosszantartó lelkesült éljenzés, Zsivio és setreasca.) Következett Veszprém megye szabad­elvűpárt küldöttsége, melynek nevében szólt id. P­u­r­g­­­y Sándor földbirtokos: Nagyméltóságu miniszterelnök ur! Kegyelmes uram ! Egy férfiú, ki a közügyek terén működik, s különösen egy oly férfiú, mint Excellentiád, ki Ma­­­gyarország kormányának élén, emberi erőt fölülmúló munkássággal annak javára fárad, s fáradozásának nem láthatja méltóbb és magasztosabb jutalmát, mint az őszinte tiszteletet és elismerést. Most, midőn Excel­­lentiád 10 éves miniszterelnökségének jubilaeumát ünnepli, mondhatom, kevesek kivételével az összes nemzet is megüli ez örömünnepet, mely így valóban az őszinte tisztelet és elismerés ünnepe. Ez ünnepé­lyes alkalommal kedves és hazafias kötelességének tartotta a veszprém megyei szabadelvű párt is Excel­lentiád előtt is küldöttségileg megjelenni és ragasz­kodásának kifejezést adni. Engedje a mindenható, hogy Excellentiád, mint Magyarország kormányának elnöke annak kormányát még hosszú időn át, hazánk javára, felvirágzására a legjobb sikerrel vihesse. Ké­relmünk pedig, hogy Veszprém megyét és ennek kö­zönségét továbbra is magas kegyeibe részesítse. (Éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Igen kérem, legyenek szívesek Veszprém megye szabadelvű pártjá­nak tolmácsolni tiszta szívből jövő köszönetemet és szívesen fogadom azt az önök részéről is, akik ide­­jöttükkel megtisztelni voltak szívesek. Veszprém me­gye sorsa első­sorban saját fiai kezében, tehát jó kéz­ben van, ami pedig kormányilag tehető és teendő, azt megtenni részemről is kedves kötelességem volt és lesz is. (Éljenzés.) Következett Aradváros szabadelvű pártjá­nak küldöttsége, melynek nevében így szólt Varjassi József: Nagyméltóságú miniszter­­elnök úr! A Parlamentarismus történetében páratlan jelenség, hogy valaki 10 éven át, az alkotmány szelle­mének megtartása, a sajtó- és szólásszabadság meg­óvása mellett úgy kormányozzon, hogy az évtized vé­gén, erősebben álljon a kormányrúdnál mint kezdet­ben , a bizalom és ragaszkodás a nemzetnél szilárdabb és biztosabb alapon nyugodjék, mint valaha. Azon államférfiú, ki ezen tény folytán, az ál­tala kormányzott és politikai érettséget tanúsított nemzetnek is a külföld előtt — hol erre példa nem volt — elismerést szerzett, senki más, mint Nagy a méltóságod, Magyarország miniszterelnöke, a ki­hez 10 éves jubilaeuma alkalmából, az Arad városi szabadelvű párt, mely a hazafiu érdem és államférfim nagyságának mindenkor tisztelettel adózik, üdvözlő feliratot intézni, és azt küldöttségileg hódolatteljes tisztelettel átadni egyhangúlag elhatározta. Engedje az isteni gondviselés, hogy 10 éves kormányelnöki működését, melyet fáradhatlan mun­kásság, szeplőtlen tisztaság, sajátságos helyzetünket elfogulatlanul mérlegelő hazafiság, és a magyar ál­lam consolidatiójára irányzott eszélyes és erélyes po­litika jellemez, — még számtalan évekig édes hazánk javára törhetlen erőben folytassa és nemzeti létünket anyagilag és szellemileg felvirágoztassa. Fogadja Excellentiád kegyesen az Arad városi szabadelvűpárt üdvözlő feliratát. (Éljenzés.) • Tisza Kálmán miniszterelnök így felelt: Nagyon köszönöm úgy az aradvárosi szabadel­­vűpártnak rólam való megemlékezését, mint a kül­döttség tisztelt tagjainak, hogy felfáradni és engem jelenlétükkel megtisztelni és megörvendeztetni mél­tóztattak. Köszönetül nem mondhatok egyebet, mint: viszonozva az irányomban kifejezett jó kívánatokat, azt kívánom, hogy hazánk azon minden tekintetben jeles, nagy jelennel és tán nagyobb jövővel biró váro­sa és annak minden lakója a boldog, a nyu­godt haza kebelében, békében és boldogul éljen. Kérem, vigyék meg köszönetemet. (Lelkes éljenzés.) Következik a Debreczen városi sza­badelvű párt küldöttsége, melynek nevében szólt: Simonffy Sámuel: Nagyméltóságú minisz­terelnök úr! Kegyelmes Uram! A debreczeni sza­badelvű párt megbízásából jöttünk Nagyméltóságod üdvözletére ez örömünnepen és kívánjuk, hogy a magas ég Nagyméltóságodat számos évekig éltesse, hogy boldogságban, dicsőségben teljenek napjai nagy­­rabecsült családjával egyetemben. (Élénk éljenzés.) Magunkat, pártunkat és városunkat Nagy méltóságod kegyelmébe ajánljuk. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm megjelené­süket és kérem, tolmácsolják a debreczeni szabadelvű párt előtt is köszönetemet, a­mely párthoz engem régi emlékek kötnek és a­mely előtt hasonlag —­ remélem — hogy az én emlékem sem kellemetlen. (Élénk él­jenzés.) Következik a debreczeni ipar- és keres­kedelmi kamara. Sesztina Lajos ipar- és kereskedelmi kama­rai elnök: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! A debre­czeni ipar és kereskedelmi kamara nevében van sze­rencsém Nagyméltóságodnak legjobb kívonatainkat tolmácsolni, egyszersmind ez alkalomból üdvözlő fel­iratunkat átnyújtani. (átnyújtja a feliratot). Kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék ezt kegyesen fogadni. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon szívesen és köszönettel fogadom szerencsekivánataikat és feliratukat. (Élénk éljenzés.) Következik Dobsina város képviselő­­testületének küldöttsége, Andrássy Manó gr. vezetése alatt, mely küldöttég nevében szól . Gömöry Pál : Nagyméltóságú miniszterel­nök úr! Kegyelmes Uram ! Dobsina város képviselő testületének egyhangú határozata folytán, kedves kö­telességünkké vált Nagyméltóságodat miniszterelnök­sége 10 éves jubileuma alkalmából hódolatteljesen üdvözölni. Ezen küldetésünk értelmében kérjük Nagy­méltóságodat, legyen kegyes Gömör megye legnépesebb városának hódoló feliratát, a város ragaszkodása, szeretete és legmélyebb tisztelete jeléül nemcsak ke­gyesen elfogadni, de meggyőződve lenni arról, hogy egy szívvel , lélekkel óhajtjuk és kérjük a minden­hatót, hogy Nagyméltóságodat kedves családja, szere­tett hazánk és a magas trón javára sokáig éltesse. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszö­nöm és szívesen fogadom jókivánataikat és a feliratot és kérem, fejezzék ki köszönetemet azon jeles város­nak is. (Élénk éljenzés.) Következik Eperjes város szabadelvű pár­tj­a. K­u­l­i­n­y­i Albert: Nagyméltóságú miniszter­­elnök úr! Kegyelmes Uram! Az eperjesi választók szabadelvű pártjának képviseletében jöttünk ide, hogy részt vegyünk azon páratlan ünnepélyén a nemzetnek, a mely ünnepély minden igaz hazafi keblét örömmel árasztja el. Midőn ezt teszszük, teszszük azon párt részéről, a mely eredetileg 1881-ben, a választá­sok előnapjaiban excellentiádnak nagy nevét tűzte ki zászlajára és azon zászlót most előre vive, fennen lo­bogtatja. Azon pártnak, melynek képviseletében Nagy­méltóságod szine előtt megjelentünk, érzelmei ezen egyszerű papírra vannak letéve. (Átnyújtja a felira­tot.) de bár egyszerűek, azért őszinték, tiszták és iga­zak. Fogadja azokat Nagyméltóságod és úgy, mintha egy igen fényes küldöttség élén lehettem volna sze­rencsés azokat átnyújtani. Nem marad egyéb hátra, minthogy azt kívánjuk excellentiádnak az egész haza örömére, hogy egy új decennium leteltével, nagy alko­tásainak egy mauzóleumában, az új országházban, mint a nemzeti erő asylumában egy hálás, elégedett nemzedék újra fennen hangoztathassa azt, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök sokáig éljen! (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon kö­szönök szíves jókivánatukat és kérem köszönetemet (Folytatását lásd mellékletünkön.)

Next