Nemzet, 1886. január (5. évfolyam, 1198-1228. szám)

1886-01-13 / 1210. szám

szőtte be beszédébe s nagy hatást keltett veltük. A főispán meghatottan mondott köszönetet, s utalva 12 évi főispáni működésére, a jövőben is ugyanazon irányban ígérte működését folytatni, mely első­sorban a magyar állameszmének Torontál megye vegyes ajkú lakossága között való megerősítésére, és a békés együttlét fentartására azok között irányul. S hogy főispánunk e részbeni működését mily siker koronázza, — arról csak a legújabb időkből is egy érdekes példát idézhetni. Német községeink egyik legrendezettebbje, Gyertyámos, — mely­ az 1881. évi népszámlálás adatai szerint 3000, csaknem kizárólag német ajkú la­kost számlál — fennállásának századéves évfordulója alkalmából, azon a gyakorlati magyarosodás tekinte­téből különben is figyelemre méltó határozatot hozta, hogy Szegeden egy házat vesz, s ott — első­sorban oda való német fiuk részére,­­ tápintézetet rendez be, úgy hogy ez után még szegényebb lakosainak is le­hetővé tegye gyermekeik által a magyar nyel­vet elsajátíttatni; a ház vételére a község meg­szavazta a költséget, s csakis a berendezés költ­ségeit szükséges közadakozás útján előteremteni. Hertelendy főispán a legnagyobb készséggel vállalta el a neki felajánlott védnökséget, s a gyűjtés sikeres­sége érdekében a megyei pénzintézetekhez meleg hangú felhívást intézett, figyelmükbe ajálván a feles­leg felosztása alkalmával gyakoroltatni szokott jóté­konyságuknak ez intézetet. Egyben ezen nemeslelkű és hazafias elhatározást a miniszterelnökkel is közölte, ki ezért a községnek a főispán utján köszönetét és el­ismerését fejezte ki. Ugyancsak Gyertyámoson ma­gyar nyelvterjesztő egylet is alakult, melynek alap­szabályai már felterjesztettek a belügyminisztérium­hoz jóváhagyás végett. Visszatérve a közigazgatás tervbe vett reform­jára, kénytelen vagyok a »Pesti Napló«nak egy mi­napi hírét rectificálni, mi neki valószínűleg époly kellemetlen lesz, mint a­mily örömmel közölte a té­ves hírt. A »Pesti Napló« ugyanis egyik utóbbi számá­ban újságolta olvasóinak, hogy Torontálmegye kö­zönsége feliratot intézett a közigazgatás re­formját c­élzó javaslatok ellen. Ez ha­tározottan téves, mert Torontálmegye közön­sége e kérdéssel azóta, hogy conkret javaslatok ke­rültek a képviselőház elé e tárgyban — nem fog­lalkozott, hanem foglalkozott 1884-ben a tavaszi és 1885-ben az őszi — szeptember havában tartott — közgyűléseken, mely alkalmakkal a megyei alispán előterjesztésére oly feliratokat fogadott el, melyek a centralisatiót, a központi kormányzat megerősítését és a törvényhatósági valamint községi autonómia ki­növéseinek megszorítását kéri. Tagadhatlan, hogy e javaslatoknak a feliratban kifejtett corolariumai sokkal többre terjednek, mint a­mit a jelenlegi javas­latok nyújtanak, így pl. a kinevezés általánosítása, a sallangnál egyéb jelentőséggel alig bíró sok gyülése­­zés stb. korlátozását, de épp oly bizonyos, hogy a kép­viselőház elé terjesztett kormányjavaslatok e felirattal megtámadva nincsenek, s hogy a megye közönségének intenzióival éppen azokban a részekben leginkább egyeznek meg, melyek ellen a »Pesti Napló« és elv­társai — ha elvekről itt szó lehet, — oly elkeseredett harczot folytatnak; jelesül a központi kormány köze­gének, a főispán hatáskörének kiterjesztésében, és az épen minálunk leginkább érezhető autonomi­us kinö­véseknek a községeknél tervezett megszorításában. Ezeket, valamint a többi, haladást jelző újításokat mi örömmel fogadjuk, s legfelebb azt sajnáljuk, hogy ez­úttal ezekkel be kell érnünk, s a központosításra irányuló többi javaslataink el nem fogadtattak. De azért nagyon kár volt uyogni az ellenzéki laptárs­nak, hogy ime, Torontál is opponál, mert ilyesmit tenni itt senkinek esze ágában sincs. Mindössze annyi történt, hogy a fenti feliratok a gazdasági előadó in­dítványára újból felterjesztettek, különösen kévetvén még, hogy a községi terhek méltányosabban osztassa­nak meg az eddigieknél. Végül utolsó levelem kapcsán még közölhetem, hogy az abban jelzett nagy megyei kölcsön már a végleges megkötés stádiumában van, a­mennyiben alispánunk a kötvény aláírása és a többi intézkedé­sek megtétele czéljából a napokban Budapesten volt. Trencsén, január elején. (Megyei közgyű­lés.) [Saját levelezőnktől.] Trencsén megye törvényhatósági bizottsága a múlt napokban tartotta igen látogatott rendes közgyűlését, melyben a napi­rendre kitűzött tárgyak elintézése előtt az elnöklő főispán Kubicza Pál több oldalról nyilvánított óhaj­nak szívesen engedve Zamaróczy János, közigazga­tási gyakornokot, tiszteletbeli szolgabirói segédnek nevezte ki. Ezután tárgyaltatott a közgyűlés legfontosabb tárgya: a Trencsénben építendő katonai laktanya építésének és az erre szükséges pénz beszerzésének biztosítása. A tárgyalás és az ennek alapján ho­zott határozat a következő: az eredeti költségelő­irányzatba felvett tiszti, markotányos és mosókony­ha-épületek tervei takarékossági és czélszerűségi szempontból szakértők által átdolgoztatván, ezen egy­szerűsítések folytán a költségvetés leszállittatott 334,603 frt 60 krra.­­ A vállalati hirdetmény kel­lően közhírré tétetett s daczára annak, hogy 10 vál­lalkozó által bekéretett a költségvetés, mégis a kitű­zött határidőn belül csak két ajánlat adatott be az előírt biztosítékokkal ellátva. A Grünwald test­vérek esztergomi czég 5 °/0 felülfizetés mellett, Grün Salamon és fiai e megyebeli czég pedig 2°/0 árleen­gedéssel ajánlkoztak, minek folytán ez utóbbi ajánlat el is fogadtatott. Az építkezéshez szükséges pénz a következőkép vétetik számításba: 1. A 334,603 frt 60 krból levonva a 2°/0 árle­engedést vállalkozónak jár 327,911 forint 53 kr. 2. A telek vételára körülbelül 3,750 forint. 3. A nyitandó kőbányák, téglavető és termelő terüle­tekre számittatik 2250 frt. 4. Az építések vezetése és felügyeletével megbízott Dieter János mérnöknek havonkint 360 forinttal 23 hónapra járni fog 8280 forint. 5. Az 1886. évben felveendő tőke­részletek kamatja teszen körülbelül 5500 frtot. b) Az 1887. évben felveendő tőkerészletek kamatja 18,150 frtot, összesen 365,841 forint 53 krajczárt, ezenfelül számba véve a kötelezvény kiállítása és be­kebelezése körül felmerülhető, nemkülönben egyéb előre nem számítható kisebb kiadásokat, szükségel­tetik 370.000 frt.­­ Ezen összeg felajánltatott a pesti első hazai takarékpénztár és az országos magyar jelzálog hitelbank által 92 1/2 írttal beváltandó jelzá­log levelekben a törlesztési hányaddal együtt 6 3/4 °/0 fizetése mellett 32 évi törlesztésre, úgyszintén a po­zsonyi első takarékpénztár által készpénzben 34 éven át fizetendő 6 3/2 °/0 lekötése mellett. Az első két ajánlat elfogadása esetén, figyelembe véve a a záloglevelek árfolyamát 93 frttal, kölcsönözni kel­lene 395,900 frtot, mely összeg után az évi hányad 68/­°/o fizetése mellett kitenne 26,723 frt 25 frt, el­lenben a pozsonyi első takarékpénztár készpénzaján­latának elfogadása esetén 61/2°/0-al fizettetnék éven­­kint 24,050 frt. — ekkép tehát az utóbbi ajánlat elfogadása által megtakaríttatnék 2673 frt 25 kr. E mellett figyelemmel kell lenni azon körülményre is, hogy a pesti első hazai takarékpénztár, úgyszin­tén az országos magyar jelzáloghitelbanknál a köl­csön megkötése alkalmával az egész összeget fel kell venni, de egyúttal a felvétel napjától az egész tő­ke után az évi törlesztési részleteket kell fizetni, el­lenben a fel nem használt somma 46­0 kamata le­tétként elfogadtatik, holott a pozsonyi első taka­rékpénztár a kötelezvény megkötése és záradéko­lása után az építkezés tartama alatt a megkí­vánt részösszegeket 51/2°/0 kamat mellett kifizeti és a tőketörlesztési hányadok fizetése csakis az épít­kezés befejezése illetve átadása napjától kezdődnek. Tekintve tehát, hogy a 32 és a 34 év közötti külön­bözet az évenkint elért 2673 frt 25 kv. megtakarítás által már a 13. évben el volna érve és ekkor a hátra­levő években 53,465 frttal kevesebb fizettetnék,­­ számba véve azt is, hogy a pesti első hazai takarék­­pénztár, úgyszintén a magyar jelzálog hitelbanknak a felajánlott feltételek mellett 32 éven át összesen 855,144 forint, a pozsonyi első takarékpénztárnak 34 éven át összesen 817,700 forint fizettetnék és ekkor 37,444 forint takarittatnék meg , az utóbb nevezett intézet vagyis a pozsonyi első taka­rékpénztár ajánlata kedvezőbbnek talált­án, elfogad­tatott. Ezek után úgy az építkezési szerződés, vala­mint a felveendő kölcsön megkötése czéljából a bel­ügyminiszter úr jóváhagyása kikéretni határoztatott; a honvédelmi miniszterhez felterjesztés intéztetett, hogy a tiszti, markotányos és mosókonyha épü­letek módosított terveinek megvizsgálása czél­jából a vegyes bizottság katonatagjainak kikül­detését eszközölje ki ; — a megye alispánja felhatalmaztatott, hogy a megye nevében a vállalko­zóval a szerződést kösse meg, úgy szintén a pozso­nyi első takarékpénztárral 370,000 frtig terjedő köl­csön feltételeit állapítsa meg, a kötelezvényt ál­lítsa ki s eljárása eredményéről a legközelebbi megyei közgyűlésnek jelentést tegyen, — végül pe­dig az építkezésre való felügyelettel az alispán elnöklete alatt a következő tagokból álló bizott­ság bízatott meg és pedig : Décsy Lajos, Girschik Ferencz, Hilbert Ede, Ocsnay Ernő, Simon Béla, Plathy Gyula, Zsedényi Ede, Smerkovszky Fe­­rencz, Dohnányi Lajos, Chárusz László, Bangya Gusztáv, Barényi Ferencz, Schwertner Antal és Kos­­tyál Nándor. A közigazgatási bizottságba tagokat beválasz­tottak : Bangya Károly, Schwertner Antal, Kubinyi György, Riha János és Frankl Henrik, utóbbi egy­szersmind tiszti ügyészi helyettesnek is jelöltetvén ki. Az igazoló választmánynak jelentése, mely szerint az 1885. évi november hó 2-án megtartott pót­választásokkor megválasztott megyebizottsági tagok igazoltattak,­­ tudomásul vétetvén, a jövőre néz­ve az igazoló választmány következőleg alakult meg . A főispán az ő excellentiája által kineveztettek : el­nöknek Némák János, tagoknak Bangya Károly, Rakovszky János és Petrás Károly ; a közgyűlés ál­tal választottak : Remis János, Schwertner Antal, Barényi Ferenc, Décsy Lajos és dr. Motkó Géza. A belügyminiszter úrnak rendelete, mely sze­rint az 1886. évi katonabeszállásolási pótadó tárgyá­ban hozott közgyűlési határozatot oly módosítással hagyja helyben, hogy a 9000 frt szükségleti összeg 4 2/16 °/o-kal a házadónemekre, 1 4/10 °/o-kal pedig, az általános jövedelmi pótadó kivételével, a többi adóne­mekre kivetendő pótadó által szedessék be, eltérve a megye közönségének abbeli intézkedésétől, hogy a kivetési arány 4 B/10 illetve 1 */10 °/c legyen — tudo­másul vétetett — a végrehajtás pedig az alispánra bízatott. Az 1886. évi községi előirányzatok és a múlt évekre eddig beérkezett községi számadások elő­­leges számvevői vizsgálat alapján és az állandó vá­lasztmány javaslata szerint felülvizsgáltatván, ennek eredményéhez képest részben helybenhagyattak, rész­ben kiigazittattak avagy pótlásuk elrendeltetett — visszaadatván az illető községeknek. Egyúttal pedig a számadások benyújtása tekintetében hátralékban álló községek elöljáróihoz az illetékes szolgabirák ut­ján sürgető határozat menesztetett. Borsod vármegye közönségének a műbőr gyár­tását eltiltó törvény alkotása iránt a képviselőházhoz intézett felirata, állandó választmány javaslata és Udránszky Péter indokolt felszólalása folytán mele­gen pártoltatott. Békés megye közönségének az önkormányzat, il­letve a választási rendszer fentartása s a választá­soknak életfogytiglanivá tétele iránt a képviselőház­hoz intézett felirata tudomásul vétetett. Tudomásul vétetett továbbá Gömör megye közönségének a kormányhoz intézett azon felirata is, hogy a gazdasági válságból eredő következmények megszüntetése iránt intézkedjék. Ellenben Brassó megyének felirata, hogy ren­dezett tanácsú városokban a vagyon iránti ha­tározatok a jelenlevők többsége által meghozha­tók legyenek, — és Veszprém megye közönségének felirata, hogy­­a tagosítás kötelezően a törvény­­hozás által mondassák ki, pártoltattak, ez utóbbi azon megjegyzéssel, hogy ezen tagosítási kötelezett­ség a sz. kir. városokra is terjesztessék ki. A Prileszky Albert-féle alapítványban az ösz­töndíjak betöltése iránt felmerült kérdés tárgyában az alapítványi gondnok által benyújtott véleményes jelentés elfogadása mellett az ösztöndíjas helyek be­töltése iránti jog jövő évtől kezdve Prileszky Tádé családtagra ruháztatott. Végül tárgyaltatott az iszákosság korlátozása iránti küldöttségi javaslat, melyről később körülmé­nyes értesítést hozunk. nyunk csak úgy fog beleegyezni a hírhedt Vegye­­sülésbe,­ még ha a personal unió alakjában is, ha Bulgária Oroszországgal szemben olyan teljesen meghatározott viszonyba fog lépni mely mellett a bolgár hatóságok, meg lesznek fosztva ama jogtól és lehető­ségtől, hogy az orosz politikától eltérő saját politikájuk legyen, s hogy az orosz vérrel felszabadított bolgár népet be ne ugrasszák szükségtelen és veszedelmes kalandokba. Nagyon kí­vánatos volna az is, hogy midőn a bolgárok iránt ki­nyilvánítjuk orosz rokonszenvünket, melyet személyes vitézségük teljesen megérdemel, egyszersmind ok nél­kül meg ne sértsük a szerbek nemzeti hiúságát, azaz, hogy válaszszuk el a mindenben bűnös szerb kor­mányt az ártatlan szerb néptől, megemlékezvén, hogy a montenegróiak, herczegovinaiak s a bosnyákok is szerbek.« A szerbiai szerbeknek ezután Akszakoff a következő tanácsot adja: »A ti kormányotok gyalázatot hozott a szerb névre, s most a bol­gárok elleni bosszúval és rossz indulattal akarja elvakitni szemeteket. De nem abban rejlik a ti vi­lágra szóló gyalázatotok, mert legyőztek benneteket a harcz mezején, hanem mivel kormányotok szemé­lyes önző érdekekből taszította Szerbiát a hit, faj és török rabságban való testvéreitek elleni gonosz, sötét ügybe, a törvénytelen, ok nélküli háborúba. Hiszszük, hogy katonáitok legnagyobb része meg volt csalva s azt hivé, hogy ő-Szerbia ellen vezetik, de bár mint történt is az egész, kormányotok vétkes abban, hogy nemzeti becsületére a Bulgária elleni hitvány táma­dás nehezedik, é­s hozzá oly időben, midőn azt az ottomán csapatok betöréssel fenyegetik! Nincs most semmi okotok, hogy a bolgárokra agyarkodjatok: ez­zel csak kormányférfiaitoknak kedveztek, lelketekre vevén az általuk elkövetett bűnt. Hogy a szégyen, gyalázat igáját levessétek, a világ és önmagatok előtt megtisztuljatok, nincs szá­motokra más mód, mint megszabaditni Szerbiát azok­tól, kik azt elárulták és világ gyalázatára dobták, sárba tiporták jó nemzeti neveteket s becsületeteket. Számotokra más szabadulás nincs.« Akszakoff valóban bámulatos naivaknak tartja a szerbeket, de azt talán még sem lehet feltételezni, hogy a szerb katonák nem tudják várjon Bulgáriában vagy­­-Szerbiában van-e Szlivnicza. Csodálatos, hogy az oroszok mily kevéssé geni­­rozzák magukat a legüresebb hitegetésben, így pl. a »Peterburgskija Vjedomosti« azt írja, hogy Monte­negro, egy kereskedelmi hajóraj megalapítása által meg fogja vetni politikai és gazdasági függetlenségé­nek biztos alapját és az osztrák-magyar monarchia érdeksphaeráján kívül fog maradni. Ezt az orosz lap Petrovics Bosonak, a monte­negrói senatus elnökének legutóbbi oroszországi uta­zása alkalmából írja. Volt már alkalmunk felemlí­teni, hogy Petrovics Boso a jelzett czélra 80,000 ru­belnyi kölcsönt akart kötni és hogy a hatalmas Oroszországban nem akarták, vagy nem tudták neki ezt a csekély összeget sem előteremteni. Montenegro némi rokonszenvet mert mutatni a szerb testvérek iránt, a­helyett, hogy vakon engedelmeskedett volna a »szláv« jótékonysági társulat parancsának. Ilyen önálló »szlávellenes« érzelmek büntetést érdemelnek. K IT L F Ö L E. Budapest, jan. 12. (Oroszország és a Bal­kán-félszigeti államok.) A moszkvai »Rusz« ma érkezett számában Akszakoff Iván tollából két érdekes nyilatkozatot olvasunk; az egyik Szerbia lakosságának szól, a másik pedig a bolgárokra vonat­kozik. Az elsőben az ismert pan-orosz író úgy beszél, mintha ő volna a­­szerb nép legönzetlenebb barátja. És kétségtelen, hogy akadnak Szerbiában politikusok, akik úgy tesznek, mintha ezt elhinnék, akik hajlan­dók Akszakoff szavaira viszhangot adni és az Aksza­koff által hirdetett politika mellett a szerb nép közt propagandát csinálni. De vájjon el tudnák-e ezek hi­tetni bárkivel is, hogy ezt jóhiszemüleg cselekszik és hogy a »Rusz« politikájának utógondolata titok előt­tük ? Milyen szerb hazafiak azok, akiktől Akszakoff reméli, hogy hallgatni fognak tanácsaira, midőn pár sorral alább oly cynicus nyíltsággal fejezi ki az általa hangoztatott politika végczéljait! Minő — öntudatlan vagy öntudatos — rövidlátást tételez fel náluk, mi­dőn oly politika támogatására szólítja fel őket, melynek czélja — ugyanabban a czikkben fejti ki azt Aksza­koff — az Oroszországgal baráti viszonyban levő ál­lamokat egyszerűen orosz kormányzóságokká tenni! Milyen érdeke lehet egy szerb államférfiúnak abban, hogy oly politikát ajánljon uralkodójának, mely Bel­­grádba orosz occupáló helyőrséget akar hozni ? Akszakoff Iván nyilatkozata a bolgár ügyről így hangzik: »Sokat beszélnek most amaz állítólagos közele­désről, mely az orosz kormány s a bolgár fejedelem közt keletkezőben volna. Ezek a magyarázgatások mindenesetre koraiak, mert az előbbi összeköttetések helyreállítása csupán a kelet-ruméliai kérdés eldön­tése után lehetséges. Fel kell tennünk, hogy korai­ Magyarország malomipara. II. Az országos statistikai hivatal legújabb kiadvá­nya, melyet vázlatosan már ismertettünk, most meg­jelent. A mű, melynek szerzője dr. Jekelfalussy József miniszteri titkár, egyike a statistical hivatal legérdekesebb kiadványainak. A fölvétel, melynek eredményei e műben közölhetnek a legapróbb részle­tekig terjedő volt és e mellett a legnagyobb lelkiisme­retességgel vitetett keresztül. E mellett a nagyszámú adatok oly gonddal, a közgazdasági viszonyok oly mély ismerettel dolgoztattak föl, hogy e tekintetben a jelen kiadvány egyenesen mintaszerűnek tekinthető. A malomiparra vonatkozó főbb adatokat már ismertettük, érdekesnek tartjuk azonban a termelési viszonyokra vonatkozó adatokat részletesebben is be­mutatni. A malmaink által megőrölt gabonamennyiség az utóbbi öt év alatt, a következő volt: összesen: 101.050,500 öt év alatt tehát malmaink 101 milliónál több métermázsa gabonát őröltek meg. Évről-évre folyto­nos emelkedést látunk, úgy hogy az 1884-ben meg­őrölt gabona 4.884,525 métermázsával, vagyis 27'80°­0-kal haladja meg az 1880-ban megőrölt mennyiséget. Ez egy adat is eléggé illustrált a malom­iparunk erőteljes, intenzív fejlődését, mert míg a malmok száma ez időszak alatt megfogyott, a meg­őrölt mennyiség mégis ily hatalmas emelkedést mutat. Az adatok csak öt évről szólnak, de az anyag megbízhatóságának koc­káztatása nélkül, tovább visz­­szafelé menni nem látszott czélszerűnek. E hiányt né­mileg pótolják az 1873-ban eszközölt felvétel alkal­mából gyűjtött hason adatok. Ámbár ezen felvétel a megőrölt gabona mennyiségét nem súly szerint, ha­nem csak mérőkben mutatja ki és ez sem jön részle­tezve gabonanemek szerint és igy az űrmérték sze­rinti mennyiség súlyra át nem változtatható, az össze­hasonlítást ez alapon nem eszközölhetni, de e kimu­tatást az előállított liszt és egyéb őrleményeket már súly szerint mutatta ki és tekintve, hogy a megőrölt gabona és az abból előállított őrlemény súlya között, miután a korpa és egyéb hulladékok is ki vannak tüntetve, lényeges differencziát nem tehet, az utóbbit bízvást használhatni az előbbi helyett. Az 1873-iki kimutatás szerint ugyanis 29.767,895 bécsi, vagyis 16.670,021 métermázsa őrlemény állít­tatott elő Magyarországban, ha már most ugyanennyi­nek vesszük a megőrölt gabonának a súlyát, azt lát­juk, hogy 1873-tól 1880-ig vagyis teljes 7 év alatt a megőrlött mennyiség csak 900,175 métermázsával emelkedett, míg az utóbbi négy év alatt 1880—1884-ig 4.884,525 métermázsával, kétségtelen bizonyítéka az annak, hogy folyvást emelkedő malomiparunk hala­dása az utóbbi években vált rohamossá. A megőrölt mennyiséget a különféle malmok szerint részletezve, a következő kimutatás tün­teti fel: összesen 17.570,196 22.454,721 Legerősebb fejlődést a nagyobb berendezésű malmoknál látunk, a nagyobb berendezésű gőzmal­moknál 51*05°/0-kal, a nagyobb berendezésű vízimal­moknál pedig 47*32°/0-kal emelkedett a megőrölt mennyiség ez öt év alatt; az egyszerű gőzmal­mok fejlődésével is meg lehetünk elégedve, mert még ezeknél is 33*47°/0-ot tesz, a megőrölt mennyiség emelkedései A­mi a többi egyszerű mal­mokat illeti, a kimutatás szerint a vízimalmok szin­tén többet őröltek volna egy pár százezer méter má­zsával, a szélmalmok pedig egy pár ezerrel az utolsó évben, mint 1880-ban. A szárazmalmok őrlési eredménye megfogyott, s minthogy legnagyobb számmal éppen a szárazmal­mok szűnnek meg, valamivel még nagyobb mértékben mint adataink mutatják. A fejlődés különböző nagyságából önként kö­vetkezik, hogy a megőrölt mennyiségen a különnemű malmok nem olyan arányban osztoztak 1884-ben, mint öt évvel előbb. Az összes megőrölt gabonából a nagyobb berendezésű gőzmalmokra 1880-ban csak 36.07°/0 esett, ellenben 1884-ben már 42.63°/0, a kisebb gőzmalmokra ekkor 20.73°/0, most 21.65°/0, a nagy berendezésű vízimalmokra akkor 3.52°/0, most 3.98°/0, a többi egyszerű malmokra ellenkezőleg 1880-ban 39.68°/0, 1884-ben pedig csak 31.74°/0. Ki­tűnik ebből is, hogy malomiparunkban évről-évre mindinkább tért foglal a nagy ipar a kis iparral szem­ben, de az is kitűnik, hogy malomiparunk örvendetes fejlődése kizárólag a nagy iparnak köszönhető. Malmaink jelen felszerelésük mellett 24 óra alatt 183,879 méter mázsa gabonát képesek megőrölni. A hajtó­erőt tekintve, a gőzmalmok állnak legelői, me­lyeknek napi őrlőképessége összes malmaink őrlőké­pességének 49,32°/0-kát képezi, de közel állnak ezek­hez a vizimalmok, melyekre az összes őrlőképesség­ből 37,34°/0 esik, míg az állaterő által hajtott mal­mokra csak 8*640/0, a szélmalmokra pedig csupán csak 4*70°/6. A malmok berendezését tekintve azon­ban, az egyszerű vízimalmoké az elsőség, a gőzmal­mok között is az egyszerűek megelőzik a nagyobb be­­rendezésűeket. Ez különben tisztán csak a malmok számará­nyából folyik, mert bár a nagy berendezésű gőzmal­mok őrlőképességét az egyszerű gőz- és vízimalmok meg is haladják, nem szabad felejteni, hogy itt 120 nagyobb berendezésű gőzmalom áll 766 illetőleg 12,430 egyszerű malommal szemben. Ha tehát az egy malomra átlagosan eső 24 órai őrlőképességet tekint­jük, akkor látjuk, hogy míg a nagyobb berendezésű gőzmalmokra 320 métermázsa átlagos napi őrlőké­pesség esik, addig az egyszerű gőzmalmokra csak 68, az egyszerű vízimalmokra éppen 5 métermázsa. Ebből is tehát csak a nagyobb berendezésű gőzmalmok in­tenzív munkaképessége tűnik ki, valamennyi, még a nagy berendezésű vízimalmokat sem véve ki, melyeknek átlagos napi őrlőképessége különben az egyszerű gőz­malmokén is alul áll. Minden malom nem állhat az év valamennyi napján működésben: a valóságban egy sem áll, mert még a folyton működő malmoknál is vannak szükség­­képen a szünnapok. Az egyszerű vizimalmoknál ehez még physicai akadály is járul, t. i. a téli fagyá­soknál ezen kívül még a nyári vízhiány, mert a vízi­malom csak akkor őrölhet, ha vize van, épp úgy van a szélmalom is, mely csak szél mellett jár­hat. A gőz- és szárazmalmoknál 350 lehető munkanapot vehetni fel, az egyszerű vízimalmoknál a tapasztalatok alapján átlagosan 2­70-et, a szélmalmok­nál pedig 100 munkanapot. A munkanapok számával megszorozva az egy napi őrlőképességet, megkapjuk malmaink egy évi őrlőképességét. Itt már határozot­tabban látjuk a gőzmalmok túlsúlyát a vízező által hajtottak felett, de még inkább kitűnik az, ha nem az őrlőképességet, hanem a tényleg megőrölt mennyi­séget tekintjük. Az egy évi őrlőképességet ugyanis 24 órai munkanap alapján számítottuk, de a­mint egy fentebbi kimutatásban feltüntettük, a legtöbb malom nem dolgozik éjjel-nappal, vagy legalább is nem rendszeresen, hanem csak kivételesen, a­mint épen a szükség kívánja. Legtöbb nagyobb berendezésű gőz­malom dolgozik éjjel-nappal és csakugyan azt látjuk, hogy,ezeknél 1884-ben az őrlőképességnek 71*10°/0-a ki volt használva; a nagyobb berendezésű vizimal­mok is eléggé kihasználták őrlőképességüket (58*3 7°/0) az egyszerű gőzmalmok ellenben annak csak 26*600/0-át használták ki. Itt azonban egy más körülmény is ját­szik közbe. E különbséget a csak nappali vagy éjjel­nappali őrlésből nem is magyarázhatnók meg, mert a korábban felhozott adatok szerint az egyszerű mal­mok között is akad elég, mely éjjel-nappal dolgozik. Hogy mégis az egyszerű gőzmalmoknál oly kedvezőt­len az arány az őrlőképesség és a tényleg megőrölt mennyiség között, az onnan van, hogy ezek között igen sok a gazdasági gőzmalom, melyek főleg csak saját szükségletre és így korlátolt mértékben őröl­nek, sok esetben pedig csak darálják a marhaállo­mány fentartására szükséges gabnaneműeket, vagy a­melyekben a cséplőgépek locomobiljának munkaereje használtatik fel a téli és tavaszi hónapokban. Őrlőké­­pességüket, a­mi különben természetes is, legkevésbbé használják ki a száraz- és szélmalmok, az előbbiek csak 9*01, az utóbbiak 25*400­0-kot. Eddig a megőrölt gabonáról csak átalánosság­­ban beszéltünk, tekintet nélkül arra, hogy az összes mennyiséget mily gabonanemek és mily arányban al­kotják, pedig az utóbbi momentum is, úgy népünk élelmezésére, mint malomterményeink nemzetközi forgalma szempontjából felette fontos. Adataink sze­rint a megőrölt gabonamennyiséghez az egyes gabo­nanemek a következő mennyiséggel és arányban já­­rultak * Gabonanemek 1880-ban _ 1884-ben Összesen 17.570,196 100*00 22.454,721 100*00 Valamennyi gabonanem között, a magyar föld legfőbb terménye és népünk elsőrendű fogyasztási czikke, a búza áll legelől, mely az összes megőrölt mennyiségnek 58*10—61'81°/C-át képezi. Máso­dik helyen a rozs áll, mely szintén jelenté­keny szerepet játszik népünk elemezésében. — A tengeri, bár szintén nagy menynyiségben őröltetik meg, már nem kizárólag a nép táplálkozá­sára szolgál, nagy részét a kimutatott mennyiségnek a házi állatok takarmányozására, különösen a sertés­hizlalásra fordított tengeri­ dara képezi. A megőrölt árpa ritkábban, mint árpaliszt, de mint árpa-dara vagy árpa-gyöngy szintén az emberi táplálkozásra szolgál, nagyobb része azonban hasonlóképen a házi­állatok takarmányozására fordíttatik. Kétszeresből, mely különben mezőgazdasági termelésünkben sem bír nagy fontossággal, sokkal kevesebb mennyiség őröltetik meg, zabból és kölesből még kevesebb, ez utóbbit malmaink tulajdonképen csak megbántják, melyből azután az úgynevezett köleskása készül. Az egyéb gabonanemek között megemlítjük a tatárkát vagy pohánkát, mely némely vidék élelmezésében je­lentékeny szerepet játszik, valamint a borsót, mely főleg csak hámoztatik. Ugyancsak a fenti kimutatásból látjuk azt is, hogy a gabonanemek egymás közti aránya is változott a lefolyt öt év alatt, így például látjuk, hogy a búza mind nagyobb tért foglal el s míg 1880-ban az összes megőrölt gabonának csak 58*10 százalékát képezte, 1884-ben már 61*81 százalékra emelkedik. E körül­mény különben nagy, bér­­malmaink fejlődésével áll kapcsolatban, melyek csaknem kizárólag buzaőrléssel métermázsa 1880. évben.......................... 17.570,196 1881. »...............................18.812,007 1882. »............................. 20.250,244 1883. »............................. 21.963,332 1884. ».......................... 22.454,721 —»-----------------------------------------------------------------------------------------------­1880 1884 a) nagy. bér. gőzmalmok 6.337,137 9,572,206 b) egyszerű » 3.642,006 4.861,261 c) n. bér. vízimalmok 618,916 894,222 d) egyszerű » 6.228,275 6.407,585 e) szárazmalmok 528,753 501,002 f) szélmalmok 215,109 219,445 méterm. % méterm.­­/« búza 10.207,754 5810 13.880,427 61*81 rozs 2.813,477 16*01 3.291,939 14*66 kétszeres 228,238 1*30 305,714 1*36 árpa 1.603,747 9*13 1.897,418 8*45 zab 214,563 1*22 219,662 0*97 tengeri 2.331,966 13*27 2.654,301 11*82 köles 40,093 0*23 55,044 0*26 egyebek 130,358 0*74 150,206 0*67 foglalkoznak és az általuk előállított kitűnő liszttel, a a nehéz viszonyok daczára, diadalmasan megállják he­lyüket a világpiac­on. De kapcsolatban áll ez kétség­kívül nagyobb búzatermelésünkkel és a búzaárak nagymérvű hanyatlásával is, minthogy a búzaliszt olcsóbbodása szükségképp nagyobb fogyasztást idézett elő, mely természetszerűleg visszahatott malmaink termelésére is. A búza nagy térfoglalásából önként következik, hogy a többi gabonanemek csökkenő szá­zalékot mutatnak, daczára, hogy a megőrölt mennyi­ség a többi gabonanemeknél is csaknem kivétel nél­kül emelkedett, így például 1880-ban csak 2.813,477 mm. rozsot őröltek malmaink, 1884-ben már 3.291,939-et, árpából 1880-ban csak 1.603,747-et, 1884-ben már 1.897,418-at stb. Táviratok: A szerb-bolgár háború. London, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Standard« jelenti Philippopolból. Gadban efendi igen kielégítően nyilatkozott a szultánnak Ke­­let-Ruméliára vonatkozó szándékai­ról ; a szultán élénk rokonszenvet és nagyrabecsü­lést nyilvánított Sándor fejedelem iránt, kinek pre­­stige-ét fentartani ő is igyekszik. Pétervár, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Novoje Vremja« sophiai tudósítója jelenti: Sán­dor fejedelem csak oly feltétel alatt hajlandó Pétervárra utazni, ha elégtételül megkapja a II. osztályú szt. György-rendet, hősies hadseregének vi­téz vezetéséért. Ugyanezen tudósító szerint a bolgárok el­lenszenve az oroszok irányában nem csökkent. Pétervár, jan. 12. A »Journal de St. Pe­­tersbourg« constatálja, hogy a hatalmasságok hozzájárultak Oroszország azon javaslatához, hogy Szerbia és Bulgária a lefegy­­verkezésre szólíttassanak föl. Az idézett lap megjegyzi, hogy e javaslat elfoga­dása határozottan bizonyítja, hogy a hatal­masságok közt egyetértés uralkodik a neve­zett országokat fenyegető veszélyek tekinte­tében. Az értekezlet sikertelensége daczára, ez új diplomatiai actio kiindulási pontját képez­heti, mely, ha ez alkalommal őszinte támoga­tásra talál, sikeresen volna tovább fejleszt­hető és a Keletet megóvná az újabb bonyo­dalmaktól. Belgrád, jan. 12. Milán király katonai kíséretével Nisbe utazott. Garasanin mi­niszterelnök Baljáig kísérte a királyt. Belgrád, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az utczák szögletein és a kávéházakban nyomtatott plakátokat ragasztottak föl, a­melyek az önkénytes zászlóaljakba való belépésre izgatnak és azt ígé­rik, hogy az önkénytesek ruhát és élelmet kapnak, de zsoldot nem. Belgrád, jan. 11. A »N.W. Tagblatt« jelentése : A második korosztálybeli, szabadságra bocsájtott tar­talékosokat f. hó 22-ére ismét fegyverbe szólították. A behívás ily korán azért történt, mert még a fegy­verszünet folyama alatt elégséges időt akarnak nyerni a katonák harczi kiképezésére. Athén, jan. 12. Oroszország kezdeménye­zése folytán a nagyhatalmak képviselői teg­nap együttes jegyzéket intéztek Delyannis­­hoz, mely fenyegetődzést ugyan nem foglal magában, hanem a görög hadsereg leszerelé­sének szükségességét hangsúlyozza és a Tö­rökország ellen intézendő támadás következ­ményeiért a felelőséget Görögországra hárítja. Az együttes jegyzék kézbesítése folytán élénk mozgalom uralkodik. London, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése : Az itteni diploma­tiai körökben elterjedt hir szerint jelenté­keny haladást tett a szultán és Sándor fejedelem közti kiegyezés. Gadban effendi számos javaslattal tért vissza Konstantinápolyba és ezeket lényegükben el­fogadta a szultán. Sándor fejedelem ezek sze­rint a berlini szerződés alapján öt évre Ke­­let-Rumélia főkormányzójává fog kinevez­tetni , továbbá a két ország törvényhozása elválasztva marad, de a bolgár és a kelet­­ruméliai tartománygyűlés néhány közös ügy rendezésére delegáltakat fognak választani ; végre Sándor fejedelem fogja kinevezni a keletruméliai sereg tisztjeit, de a századostól fölfelé a szultán fogja kinevezésüket megerő­síteni. Belgrád, jan. 12. (Eredeti távirat.) A tár­gyalások, melyeket a Risztics vezetése alatti szabad­elvűek és a Novakovics által vezetett haladópártiak a mérsékelt radicálisokkal folytattak, hogy őket rábír­ják az alakulandó kormánypártba való belépésre, eddig nem vezettek sikerre, mert a radicálisok első­sorban kikötötték, hogy fogságban levő forradalmár­vezéreik amnestiát nyerjenek. Risztics, Novakovics és a kormánykörök nem akarják az amnestiát a politi­kai transactiók tárgyának tekinteni, mert annak meg­adása a korona jogkörébe tartozik ;”az amnestiát nem szabad kierőszakolni, az magától fog tünni a pártok hazafias együttműködésének következményekép. Ha a radicálisok ragaszkodnak a kierőszakolt amnestiához, akkor nem fognak bevezetni a coalitiós kabinetbe ; remélik azonban, hogy a király, a vitának elejét ve­endő, önként meg fogja adni az amnestiát. Athén, január 12. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) Azon jelentés folytán, hogy a nagyhatalmak, az európai ke­reskedelem iránti tekintetből, nem tűrnék meg, hogy a török vagy görög hadihajók, háború esetén, faggató eljárást kövessenek a kereskedő hajók ellenében . Delyannis külügyminiszter több diplomatiai ügy­vivő előtt kijelente, hogy Görögország nem szándékozik tengeri ha­dj­ár­at­o­t foly­ta­t­n­i, miután nem akar egyebet, mint a Balkán­félszigeten való érdekeit megóvni. Nis, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az a kár, melyet a bolgárok Pirot ostroma alkal­mával okoztak az ottani zsidóknak, 184,565 frankra rúg. A zsidók kérvényt intéztek Garasanin miniszterelnökhöz érdekeik megóvása végett, kérve, hogy annak idejében lépjen közbe káruk megtérítése érdekében. A zsidók az­­Alliance Izraelite-tal is kö­zölték szenvedett és megállapított káruk összegét.

Next