Nemzet, 1886. január (5. évfolyam, 1198-1228. szám)
1886-01-13 / 1210. szám
szőtte be beszédébe s nagy hatást keltett veltük. A főispán meghatottan mondott köszönetet, s utalva 12 évi főispáni működésére, a jövőben is ugyanazon irányban ígérte működését folytatni, mely elsősorban a magyar állameszmének Torontál megye vegyes ajkú lakossága között való megerősítésére, és a békés együttlét fentartására azok között irányul. S hogy főispánunk e részbeni működését mily siker koronázza, — arról csak a legújabb időkből is egy érdekes példát idézhetni. Német községeink egyik legrendezettebbje, Gyertyámos, — mely az 1881. évi népszámlálás adatai szerint 3000, csaknem kizárólag német ajkú lakost számlál — fennállásának századéves évfordulója alkalmából, azon a gyakorlati magyarosodás tekintetéből különben is figyelemre méltó határozatot hozta, hogy Szegeden egy házat vesz, s ott — elsősorban oda való német fiuk részére, tápintézetet rendez be, úgy hogy ez után még szegényebb lakosainak is lehetővé tegye gyermekeik által a magyar nyelvet elsajátíttatni; a ház vételére a község megszavazta a költséget, s csakis a berendezés költségeit szükséges közadakozás útján előteremteni. Hertelendy főispán a legnagyobb készséggel vállalta el a neki felajánlott védnökséget, s a gyűjtés sikeressége érdekében a megyei pénzintézetekhez meleg hangú felhívást intézett, figyelmükbe ajálván a felesleg felosztása alkalmával gyakoroltatni szokott jótékonyságuknak ez intézetet. Egyben ezen nemeslelkű és hazafias elhatározást a miniszterelnökkel is közölte, ki ezért a községnek a főispán utján köszönetét és elismerését fejezte ki. Ugyancsak Gyertyámoson magyar nyelvterjesztő egylet is alakult, melynek alapszabályai már felterjesztettek a belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett. Visszatérve a közigazgatás tervbe vett reformjára, kénytelen vagyok a »Pesti Napló«nak egy minapi hírét rectificálni, mi neki valószínűleg époly kellemetlen lesz, mint amily örömmel közölte a téves hírt. A »Pesti Napló« ugyanis egyik utóbbi számában újságolta olvasóinak, hogy Torontálmegye közönsége feliratot intézett a közigazgatás reformját célzó javaslatok ellen. Ez határozottan téves, mert Torontálmegye közönsége e kérdéssel azóta, hogy conkret javaslatok kerültek a képviselőház elé e tárgyban — nem foglalkozott, hanem foglalkozott 1884-ben a tavaszi és 1885-ben az őszi — szeptember havában tartott — közgyűléseken, mely alkalmakkal a megyei alispán előterjesztésére oly feliratokat fogadott el, melyek a centralisatiót, a központi kormányzat megerősítését és a törvényhatósági valamint községi autonómia kinövéseinek megszorítását kéri. Tagadhatlan, hogy e javaslatoknak a feliratban kifejtett corolariumai sokkal többre terjednek, mint amit a jelenlegi javaslatok nyújtanak, így pl. a kinevezés általánosítása, a sallangnál egyéb jelentőséggel alig bíró sok gyülésezés stb. korlátozását, de épp oly bizonyos, hogy a képviselőház elé terjesztett kormányjavaslatok e felirattal megtámadva nincsenek, s hogy a megye közönségének intenzióival éppen azokban a részekben leginkább egyeznek meg, melyek ellen a »Pesti Napló« és elvtársai — ha elvekről itt szó lehet, — oly elkeseredett harczot folytatnak; jelesül a központi kormány közegének, a főispán hatáskörének kiterjesztésében, és az épen minálunk leginkább érezhető autonomius kinövéseknek a községeknél tervezett megszorításában. Ezeket, valamint a többi, haladást jelző újításokat mi örömmel fogadjuk, s legfelebb azt sajnáljuk, hogy ezúttal ezekkel be kell érnünk, s a központosításra irányuló többi javaslataink el nem fogadtattak. De azért nagyon kár volt uyogni az ellenzéki laptársnak, hogy ime, Torontál is opponál, mert ilyesmit tenni itt senkinek esze ágában sincs. Mindössze annyi történt, hogy a fenti feliratok a gazdasági előadó indítványára újból felterjesztettek, különösen kévetvén még, hogy a községi terhek méltányosabban osztassanak meg az eddigieknél. Végül utolsó levelem kapcsán még közölhetem, hogy az abban jelzett nagy megyei kölcsön már a végleges megkötés stádiumában van, amennyiben alispánunk a kötvény aláírása és a többi intézkedések megtétele czéljából a napokban Budapesten volt. Trencsén, január elején. (Megyei közgyűlés.) [Saját levelezőnktől.] Trencsén megye törvényhatósági bizottsága a múlt napokban tartotta igen látogatott rendes közgyűlését, melyben a napirendre kitűzött tárgyak elintézése előtt az elnöklő főispán Kubicza Pál több oldalról nyilvánított óhajnak szívesen engedve Zamaróczy János, közigazgatási gyakornokot, tiszteletbeli szolgabirói segédnek nevezte ki. Ezután tárgyaltatott a közgyűlés legfontosabb tárgya: a Trencsénben építendő katonai laktanya építésének és az erre szükséges pénz beszerzésének biztosítása. A tárgyalás és az ennek alapján hozott határozat a következő: az eredeti költségelőirányzatba felvett tiszti, markotányos és mosókonyha-épületek tervei takarékossági és czélszerűségi szempontból szakértők által átdolgoztatván, ezen egyszerűsítések folytán a költségvetés leszállittatott 334,603 frt 60 krra. A vállalati hirdetmény kellően közhírré tétetett s daczára annak, hogy 10 vállalkozó által bekéretett a költségvetés, mégis a kitűzött határidőn belül csak két ajánlat adatott be az előírt biztosítékokkal ellátva. A Grünwald testvérek esztergomi czég 5 °/0 felülfizetés mellett, Grün Salamon és fiai e megyebeli czég pedig 2°/0 árleengedéssel ajánlkoztak, minek folytán ez utóbbi ajánlat el is fogadtatott. Az építkezéshez szükséges pénz a következőkép vétetik számításba: 1. A 334,603 frt 60 krból levonva a 2°/0 árleengedést vállalkozónak jár 327,911 forint 53 kr. 2. A telek vételára körülbelül 3,750 forint. 3. A nyitandó kőbányák, téglavető és termelő területekre számittatik 2250 frt. 4. Az építések vezetése és felügyeletével megbízott Dieter János mérnöknek havonkint 360 forinttal 23 hónapra járni fog 8280 forint. 5. Az 1886. évben felveendő tőkerészletek kamatja teszen körülbelül 5500 frtot. b) Az 1887. évben felveendő tőkerészletek kamatja 18,150 frtot, összesen 365,841 forint 53 krajczárt, ezenfelül számba véve a kötelezvény kiállítása és bekebelezése körül felmerülhető, nemkülönben egyéb előre nem számítható kisebb kiadásokat, szükségeltetik 370.000 frt. Ezen összeg felajánltatott a pesti első hazai takarékpénztár és az országos magyar jelzálog hitelbank által 92 1/2 írttal beváltandó jelzálog levelekben a törlesztési hányaddal együtt 6 3/4 °/0 fizetése mellett 32 évi törlesztésre, úgyszintén a pozsonyi első takarékpénztár által készpénzben 34 éven át fizetendő 6 3/2 °/0 lekötése mellett. Az első két ajánlat elfogadása esetén, figyelembe véve a a záloglevelek árfolyamát 93 frttal, kölcsönözni kellene 395,900 frtot, mely összeg után az évi hányad 68/°/o fizetése mellett kitenne 26,723 frt 25 frt, ellenben a pozsonyi első takarékpénztár készpénzajánlatának elfogadása esetén 61/2°/0-al fizettetnék évenkint 24,050 frt. — ekkép tehát az utóbbi ajánlat elfogadása által megtakaríttatnék 2673 frt 25 kr. E mellett figyelemmel kell lenni azon körülményre is, hogy a pesti első hazai takarékpénztár, úgyszintén az országos magyar jelzáloghitelbanknál a kölcsön megkötése alkalmával az egész összeget fel kell venni, de egyúttal a felvétel napjától az egész tőke után az évi törlesztési részleteket kell fizetni, ellenben a fel nem használt somma 460 kamata letétként elfogadtatik, holott a pozsonyi első takarékpénztár a kötelezvény megkötése és záradékolása után az építkezés tartama alatt a megkívánt részösszegeket 51/2°/0 kamat mellett kifizeti és a tőketörlesztési hányadok fizetése csakis az építkezés befejezése illetve átadása napjától kezdődnek. Tekintve tehát, hogy a 32 és a 34 év közötti különbözet az évenkint elért 2673 frt 25 kv. megtakarítás által már a 13. évben el volna érve és ekkor a hátralevő években 53,465 frttal kevesebb fizettetnék, számba véve azt is, hogy a pesti első hazai takarékpénztár, úgyszintén a magyar jelzálog hitelbanknak a felajánlott feltételek mellett 32 éven át összesen 855,144 forint, a pozsonyi első takarékpénztárnak 34 éven át összesen 817,700 forint fizettetnék és ekkor 37,444 forint takarittatnék meg , az utóbb nevezett intézet vagyis a pozsonyi első takarékpénztár ajánlata kedvezőbbnek találtán, elfogadtatott. Ezek után úgy az építkezési szerződés, valamint a felveendő kölcsön megkötése czéljából a belügyminiszter úr jóváhagyása kikéretni határoztatott; a honvédelmi miniszterhez felterjesztés intéztetett, hogy a tiszti, markotányos és mosókonyha épületek módosított terveinek megvizsgálása czéljából a vegyes bizottság katonatagjainak kiküldetését eszközölje ki ; — a megye alispánja felhatalmaztatott, hogy a megye nevében a vállalkozóval a szerződést kösse meg, úgy szintén a pozsonyi első takarékpénztárral 370,000 frtig terjedő kölcsön feltételeit állapítsa meg, a kötelezvényt állítsa ki s eljárása eredményéről a legközelebbi megyei közgyűlésnek jelentést tegyen, — végül pedig az építkezésre való felügyelettel az alispán elnöklete alatt a következő tagokból álló bizottság bízatott meg és pedig : Décsy Lajos, Girschik Ferencz, Hilbert Ede, Ocsnay Ernő, Simon Béla, Plathy Gyula, Zsedényi Ede, Smerkovszky Ferencz, Dohnányi Lajos, Chárusz László, Bangya Gusztáv, Barényi Ferencz, Schwertner Antal és Kostyál Nándor. A közigazgatási bizottságba tagokat beválasztottak : Bangya Károly, Schwertner Antal, Kubinyi György, Riha János és Frankl Henrik, utóbbi egyszersmind tiszti ügyészi helyettesnek is jelöltetvén ki. Az igazoló választmánynak jelentése, mely szerint az 1885. évi november hó 2-án megtartott pótválasztásokkor megválasztott megyebizottsági tagok igazoltattak, tudomásul vétetvén, a jövőre nézve az igazoló választmány következőleg alakult meg . A főispán az ő excellentiája által kineveztettek : elnöknek Némák János, tagoknak Bangya Károly, Rakovszky János és Petrás Károly ; a közgyűlés által választottak : Remis János, Schwertner Antal, Barényi Ferenc, Décsy Lajos és dr. Motkó Géza. A belügyminiszter úrnak rendelete, mely szerint az 1886. évi katonabeszállásolási pótadó tárgyában hozott közgyűlési határozatot oly módosítással hagyja helyben, hogy a 9000 frt szükségleti összeg 4 2/16 °/o-kal a házadónemekre, 1 4/10 °/o-kal pedig, az általános jövedelmi pótadó kivételével, a többi adónemekre kivetendő pótadó által szedessék be, eltérve a megye közönségének abbeli intézkedésétől, hogy a kivetési arány 4 B/10 illetve 1 */10 °/c legyen — tudomásul vétetett — a végrehajtás pedig az alispánra bízatott. Az 1886. évi községi előirányzatok és a múlt évekre eddig beérkezett községi számadások előleges számvevői vizsgálat alapján és az állandó választmány javaslata szerint felülvizsgáltatván, ennek eredményéhez képest részben helybenhagyattak, részben kiigazittattak avagy pótlásuk elrendeltetett — visszaadatván az illető községeknek. Egyúttal pedig a számadások benyújtása tekintetében hátralékban álló községek elöljáróihoz az illetékes szolgabirák utján sürgető határozat menesztetett. Borsod vármegye közönségének a műbőr gyártását eltiltó törvény alkotása iránt a képviselőházhoz intézett felirata, állandó választmány javaslata és Udránszky Péter indokolt felszólalása folytán melegen pártoltatott. Békés megye közönségének az önkormányzat, illetve a választási rendszer fentartása s a választásoknak életfogytiglanivá tétele iránt a képviselőházhoz intézett felirata tudomásul vétetett. Tudomásul vétetett továbbá Gömör megye közönségének a kormányhoz intézett azon felirata is, hogy a gazdasági válságból eredő következmények megszüntetése iránt intézkedjék. Ellenben Brassó megyének felirata, hogy rendezett tanácsú városokban a vagyon iránti határozatok a jelenlevők többsége által meghozhatók legyenek, — és Veszprém megye közönségének felirata, hogya tagosítás kötelezően a törvényhozás által mondassák ki, pártoltattak, ez utóbbi azon megjegyzéssel, hogy ezen tagosítási kötelezettség a sz. kir. városokra is terjesztessék ki. A Prileszky Albert-féle alapítványban az ösztöndíjak betöltése iránt felmerült kérdés tárgyában az alapítványi gondnok által benyújtott véleményes jelentés elfogadása mellett az ösztöndíjas helyek betöltése iránti jog jövő évtől kezdve Prileszky Tádé családtagra ruháztatott. Végül tárgyaltatott az iszákosság korlátozása iránti küldöttségi javaslat, melyről később körülményes értesítést hozunk. nyunk csak úgy fog beleegyezni a hírhedt Vegyesülésbe, még ha a personal unió alakjában is, ha Bulgária Oroszországgal szemben olyan teljesen meghatározott viszonyba fog lépni mely mellett a bolgár hatóságok, meg lesznek fosztva ama jogtól és lehetőségtől, hogy az orosz politikától eltérő saját politikájuk legyen, s hogy az orosz vérrel felszabadított bolgár népet be ne ugrasszák szükségtelen és veszedelmes kalandokba. Nagyon kívánatos volna az is, hogy midőn a bolgárok iránt kinyilvánítjuk orosz rokonszenvünket, melyet személyes vitézségük teljesen megérdemel, egyszersmind ok nélkül meg ne sértsük a szerbek nemzeti hiúságát, azaz, hogy válaszszuk el a mindenben bűnös szerb kormányt az ártatlan szerb néptől, megemlékezvén, hogy a montenegróiak, herczegovinaiak s a bosnyákok is szerbek.« A szerbiai szerbeknek ezután Akszakoff a következő tanácsot adja: »A ti kormányotok gyalázatot hozott a szerb névre, s most a bolgárok elleni bosszúval és rossz indulattal akarja elvakitni szemeteket. De nem abban rejlik a ti világra szóló gyalázatotok, mert legyőztek benneteket a harcz mezején, hanem mivel kormányotok személyes önző érdekekből taszította Szerbiát a hit, faj és török rabságban való testvéreitek elleni gonosz, sötét ügybe, a törvénytelen, ok nélküli háborúba. Hiszszük, hogy katonáitok legnagyobb része meg volt csalva s azt hivé, hogy ő-Szerbia ellen vezetik, de bár mint történt is az egész, kormányotok vétkes abban, hogy nemzeti becsületére a Bulgária elleni hitvány támadás nehezedik, és hozzá oly időben, midőn azt az ottomán csapatok betöréssel fenyegetik! Nincs most semmi okotok, hogy a bolgárokra agyarkodjatok: ezzel csak kormányférfiaitoknak kedveztek, lelketekre vevén az általuk elkövetett bűnt. Hogy a szégyen, gyalázat igáját levessétek, a világ és önmagatok előtt megtisztuljatok, nincs számotokra más mód, mint megszabaditni Szerbiát azoktól, kik azt elárulták és világ gyalázatára dobták, sárba tiporták jó nemzeti neveteket s becsületeteket. Számotokra más szabadulás nincs.« Akszakoff valóban bámulatos naivaknak tartja a szerbeket, de azt talán még sem lehet feltételezni, hogy a szerb katonák nem tudják várjon Bulgáriában vagy-Szerbiában van-e Szlivnicza. Csodálatos, hogy az oroszok mily kevéssé genirozzák magukat a legüresebb hitegetésben, így pl. a »Peterburgskija Vjedomosti« azt írja, hogy Montenegro, egy kereskedelmi hajóraj megalapítása által meg fogja vetni politikai és gazdasági függetlenségének biztos alapját és az osztrák-magyar monarchia érdeksphaeráján kívül fog maradni. Ezt az orosz lap Petrovics Bosonak, a montenegrói senatus elnökének legutóbbi oroszországi utazása alkalmából írja. Volt már alkalmunk felemlíteni, hogy Petrovics Boso a jelzett czélra 80,000 rubelnyi kölcsönt akart kötni és hogy a hatalmas Oroszországban nem akarták, vagy nem tudták neki ezt a csekély összeget sem előteremteni. Montenegro némi rokonszenvet mert mutatni a szerb testvérek iránt, ahelyett, hogy vakon engedelmeskedett volna a »szláv« jótékonysági társulat parancsának. Ilyen önálló »szlávellenes« érzelmek büntetést érdemelnek. K IT L F Ö L E. Budapest, jan. 12. (Oroszország és a Balkán-félszigeti államok.) A moszkvai »Rusz« ma érkezett számában Akszakoff Iván tollából két érdekes nyilatkozatot olvasunk; az egyik Szerbia lakosságának szól, a másik pedig a bolgárokra vonatkozik. Az elsőben az ismert pan-orosz író úgy beszél, mintha ő volna aszerb nép legönzetlenebb barátja. És kétségtelen, hogy akadnak Szerbiában politikusok, akik úgy tesznek, mintha ezt elhinnék, akik hajlandók Akszakoff szavaira viszhangot adni és az Akszakoff által hirdetett politika mellett a szerb nép közt propagandát csinálni. De vájjon el tudnák-e ezek hitetni bárkivel is, hogy ezt jóhiszemüleg cselekszik és hogy a »Rusz« politikájának utógondolata titok előttük ? Milyen szerb hazafiak azok, akiktől Akszakoff reméli, hogy hallgatni fognak tanácsaira, midőn pár sorral alább oly cynicus nyíltsággal fejezi ki az általa hangoztatott politika végczéljait! Minő — öntudatlan vagy öntudatos — rövidlátást tételez fel náluk, midőn oly politika támogatására szólítja fel őket, melynek czélja — ugyanabban a czikkben fejti ki azt Akszakoff — az Oroszországgal baráti viszonyban levő államokat egyszerűen orosz kormányzóságokká tenni! Milyen érdeke lehet egy szerb államférfiúnak abban, hogy oly politikát ajánljon uralkodójának, mely Belgrádba orosz occupáló helyőrséget akar hozni ? Akszakoff Iván nyilatkozata a bolgár ügyről így hangzik: »Sokat beszélnek most amaz állítólagos közeledésről, mely az orosz kormány s a bolgár fejedelem közt keletkezőben volna. Ezek a magyarázgatások mindenesetre koraiak, mert az előbbi összeköttetések helyreállítása csupán a kelet-ruméliai kérdés eldöntése után lehetséges. Fel kell tennünk, hogy korai Magyarország malomipara. II. Az országos statistikai hivatal legújabb kiadványa, melyet vázlatosan már ismertettünk, most megjelent. A mű, melynek szerzője dr. Jekelfalussy József miniszteri titkár, egyike a statistical hivatal legérdekesebb kiadványainak. A fölvétel, melynek eredményei e műben közölhetnek a legapróbb részletekig terjedő volt és e mellett a legnagyobb lelkiismeretességgel vitetett keresztül. E mellett a nagyszámú adatok oly gonddal, a közgazdasági viszonyok oly mély ismerettel dolgoztattak föl, hogy e tekintetben a jelen kiadvány egyenesen mintaszerűnek tekinthető. A malomiparra vonatkozó főbb adatokat már ismertettük, érdekesnek tartjuk azonban a termelési viszonyokra vonatkozó adatokat részletesebben is bemutatni. A malmaink által megőrölt gabonamennyiség az utóbbi öt év alatt, a következő volt: összesen: 101.050,500 öt év alatt tehát malmaink 101 milliónál több métermázsa gabonát őröltek meg. Évről-évre folytonos emelkedést látunk, úgy hogy az 1884-ben megőrölt gabona 4.884,525 métermázsával, vagyis 27'80°0-kal haladja meg az 1880-ban megőrölt mennyiséget. Ez egy adat is eléggé illustrált a malomiparunk erőteljes, intenzív fejlődését, mert míg a malmok száma ez időszak alatt megfogyott, a megőrölt mennyiség mégis ily hatalmas emelkedést mutat. Az adatok csak öt évről szólnak, de az anyag megbízhatóságának kockáztatása nélkül, tovább viszszafelé menni nem látszott czélszerűnek. E hiányt némileg pótolják az 1873-ban eszközölt felvétel alkalmából gyűjtött hason adatok. Ámbár ezen felvétel a megőrölt gabona mennyiségét nem súly szerint, hanem csak mérőkben mutatja ki és ez sem jön részletezve gabonanemek szerint és igy az űrmérték szerinti mennyiség súlyra át nem változtatható, az összehasonlítást ez alapon nem eszközölhetni, de e kimutatást az előállított liszt és egyéb őrleményeket már súly szerint mutatta ki és tekintve, hogy a megőrölt gabona és az abból előállított őrlemény súlya között, miután a korpa és egyéb hulladékok is ki vannak tüntetve, lényeges differencziát nem tehet, az utóbbit bízvást használhatni az előbbi helyett. Az 1873-iki kimutatás szerint ugyanis 29.767,895 bécsi, vagyis 16.670,021 métermázsa őrlemény állíttatott elő Magyarországban, ha már most ugyanennyinek vesszük a megőrölt gabonának a súlyát, azt látjuk, hogy 1873-tól 1880-ig vagyis teljes 7 év alatt a megőrlött mennyiség csak 900,175 métermázsával emelkedett, míg az utóbbi négy év alatt 1880—1884-ig 4.884,525 métermázsával, kétségtelen bizonyítéka az annak, hogy folyvást emelkedő malomiparunk haladása az utóbbi években vált rohamossá. A megőrölt mennyiséget a különféle malmok szerint részletezve, a következő kimutatás tünteti fel: összesen 17.570,196 22.454,721 Legerősebb fejlődést a nagyobb berendezésű malmoknál látunk, a nagyobb berendezésű gőzmalmoknál 51*05°/0-kal, a nagyobb berendezésű vízimalmoknál pedig 47*32°/0-kal emelkedett a megőrölt mennyiség ez öt év alatt; az egyszerű gőzmalmok fejlődésével is meg lehetünk elégedve, mert még ezeknél is 33*47°/0-ot tesz, a megőrölt mennyiség emelkedései Ami a többi egyszerű malmokat illeti, a kimutatás szerint a vízimalmok szintén többet őröltek volna egy pár százezer méter mázsával, a szélmalmok pedig egy pár ezerrel az utolsó évben, mint 1880-ban. A szárazmalmok őrlési eredménye megfogyott, s minthogy legnagyobb számmal éppen a szárazmalmok szűnnek meg, valamivel még nagyobb mértékben mint adataink mutatják. A fejlődés különböző nagyságából önként következik, hogy a megőrölt mennyiségen a különnemű malmok nem olyan arányban osztoztak 1884-ben, mint öt évvel előbb. Az összes megőrölt gabonából a nagyobb berendezésű gőzmalmokra 1880-ban csak 36.07°/0 esett, ellenben 1884-ben már 42.63°/0, a kisebb gőzmalmokra ekkor 20.73°/0, most 21.65°/0, a nagy berendezésű vízimalmokra akkor 3.52°/0, most 3.98°/0, a többi egyszerű malmokra ellenkezőleg 1880-ban 39.68°/0, 1884-ben pedig csak 31.74°/0. Kitűnik ebből is, hogy malomiparunkban évről-évre mindinkább tért foglal a nagy ipar a kis iparral szemben, de az is kitűnik, hogy malomiparunk örvendetes fejlődése kizárólag a nagy iparnak köszönhető. Malmaink jelen felszerelésük mellett 24 óra alatt 183,879 méter mázsa gabonát képesek megőrölni. A hajtóerőt tekintve, a gőzmalmok állnak legelői, melyeknek napi őrlőképessége összes malmaink őrlőképességének 49,32°/0-kát képezi, de közel állnak ezekhez a vizimalmok, melyekre az összes őrlőképességből 37,34°/0 esik, míg az állaterő által hajtott malmokra csak 8*640/0, a szélmalmokra pedig csupán csak 4*70°/6. A malmok berendezését tekintve azonban, az egyszerű vízimalmoké az elsőség, a gőzmalmok között is az egyszerűek megelőzik a nagyobb berendezésűeket. Ez különben tisztán csak a malmok számarányából folyik, mert bár a nagy berendezésű gőzmalmok őrlőképességét az egyszerű gőz- és vízimalmok meg is haladják, nem szabad felejteni, hogy itt 120 nagyobb berendezésű gőzmalom áll 766 illetőleg 12,430 egyszerű malommal szemben. Ha tehát az egy malomra átlagosan eső 24 órai őrlőképességet tekintjük, akkor látjuk, hogy míg a nagyobb berendezésű gőzmalmokra 320 métermázsa átlagos napi őrlőképesség esik, addig az egyszerű gőzmalmokra csak 68, az egyszerű vízimalmokra éppen 5 métermázsa. Ebből is tehát csak a nagyobb berendezésű gőzmalmok intenzív munkaképessége tűnik ki, valamennyi, még a nagy berendezésű vízimalmokat sem véve ki, melyeknek átlagos napi őrlőképessége különben az egyszerű gőzmalmokén is alul áll. Minden malom nem állhat az év valamennyi napján működésben: a valóságban egy sem áll, mert még a folyton működő malmoknál is vannak szükségképen a szünnapok. Az egyszerű vizimalmoknál ehez még physicai akadály is járul, t. i. a téli fagyásoknál ezen kívül még a nyári vízhiány, mert a vízimalom csak akkor őrölhet, ha vize van, épp úgy van a szélmalom is, mely csak szél mellett járhat. A gőz- és szárazmalmoknál 350 lehető munkanapot vehetni fel, az egyszerű vízimalmoknál a tapasztalatok alapján átlagosan 270-et, a szélmalmoknál pedig 100 munkanapot. A munkanapok számával megszorozva az egy napi őrlőképességet, megkapjuk malmaink egy évi őrlőképességét. Itt már határozottabban látjuk a gőzmalmok túlsúlyát a vízező által hajtottak felett, de még inkább kitűnik az, ha nem az őrlőképességet, hanem a tényleg megőrölt mennyiséget tekintjük. Az egy évi őrlőképességet ugyanis 24 órai munkanap alapján számítottuk, de amint egy fentebbi kimutatásban feltüntettük, a legtöbb malom nem dolgozik éjjel-nappal, vagy legalább is nem rendszeresen, hanem csak kivételesen, amint épen a szükség kívánja. Legtöbb nagyobb berendezésű gőzmalom dolgozik éjjel-nappal és csakugyan azt látjuk, hogy,ezeknél 1884-ben az őrlőképességnek 71*10°/0-a ki volt használva; a nagyobb berendezésű vizimalmok is eléggé kihasználták őrlőképességüket (58*3 7°/0) az egyszerű gőzmalmok ellenben annak csak 26*600/0-át használták ki. Itt azonban egy más körülmény is játszik közbe. E különbséget a csak nappali vagy éjjelnappali őrlésből nem is magyarázhatnók meg, mert a korábban felhozott adatok szerint az egyszerű malmok között is akad elég, mely éjjel-nappal dolgozik. Hogy mégis az egyszerű gőzmalmoknál oly kedvezőtlen az arány az őrlőképesség és a tényleg megőrölt mennyiség között, az onnan van, hogy ezek között igen sok a gazdasági gőzmalom, melyek főleg csak saját szükségletre és így korlátolt mértékben őrölnek, sok esetben pedig csak darálják a marhaállomány fentartására szükséges gabnaneműeket, vagy amelyekben a cséplőgépek locomobiljának munkaereje használtatik fel a téli és tavaszi hónapokban. Őrlőképességüket, ami különben természetes is, legkevésbbé használják ki a száraz- és szélmalmok, az előbbiek csak 9*01, az utóbbiak 25*4000-kot. Eddig a megőrölt gabonáról csak átalánosságban beszéltünk, tekintet nélkül arra, hogy az összes mennyiséget mily gabonanemek és mily arányban alkotják, pedig az utóbbi momentum is, úgy népünk élelmezésére, mint malomterményeink nemzetközi forgalma szempontjából felette fontos. Adataink szerint a megőrölt gabonamennyiséghez az egyes gabonanemek a következő mennyiséggel és arányban járultak * Gabonanemek 1880-ban _ 1884-ben Összesen 17.570,196 100*00 22.454,721 100*00 Valamennyi gabonanem között, a magyar föld legfőbb terménye és népünk elsőrendű fogyasztási czikke, a búza áll legelől, mely az összes megőrölt mennyiségnek 58*10—61'81°/C-át képezi. Második helyen a rozs áll, mely szintén jelentékeny szerepet játszik népünk elemezésében. — A tengeri, bár szintén nagy menynyiségben őröltetik meg, már nem kizárólag a nép táplálkozására szolgál, nagy részét a kimutatott mennyiségnek a házi állatok takarmányozására, különösen a sertéshizlalásra fordított tengeri dara képezi. A megőrölt árpa ritkábban, mint árpaliszt, de mint árpa-dara vagy árpa-gyöngy szintén az emberi táplálkozásra szolgál, nagyobb része azonban hasonlóképen a háziállatok takarmányozására fordíttatik. Kétszeresből, mely különben mezőgazdasági termelésünkben sem bír nagy fontossággal, sokkal kevesebb mennyiség őröltetik meg, zabból és kölesből még kevesebb, ez utóbbit malmaink tulajdonképen csak megbántják, melyből azután az úgynevezett köleskása készül. Az egyéb gabonanemek között megemlítjük a tatárkát vagy pohánkát, mely némely vidék élelmezésében jelentékeny szerepet játszik, valamint a borsót, mely főleg csak hámoztatik. Ugyancsak a fenti kimutatásból látjuk azt is, hogy a gabonanemek egymás közti aránya is változott a lefolyt öt év alatt, így például látjuk, hogy a búza mind nagyobb tért foglal el s míg 1880-ban az összes megőrölt gabonának csak 58*10 százalékát képezte, 1884-ben már 61*81 százalékra emelkedik. E körülmény különben nagy, bérmalmaink fejlődésével áll kapcsolatban, melyek csaknem kizárólag buzaőrléssel métermázsa 1880. évben.......................... 17.570,196 1881. »...............................18.812,007 1882. »............................. 20.250,244 1883. »............................. 21.963,332 1884. ».......................... 22.454,721 —»-----------------------------------------------------------------------------------------------1880 1884 a) nagy. bér. gőzmalmok 6.337,137 9,572,206 b) egyszerű » 3.642,006 4.861,261 c) n. bér. vízimalmok 618,916 894,222 d) egyszerű » 6.228,275 6.407,585 e) szárazmalmok 528,753 501,002 f) szélmalmok 215,109 219,445 méterm. % méterm./« búza 10.207,754 5810 13.880,427 61*81 rozs 2.813,477 16*01 3.291,939 14*66 kétszeres 228,238 1*30 305,714 1*36 árpa 1.603,747 9*13 1.897,418 8*45 zab 214,563 1*22 219,662 0*97 tengeri 2.331,966 13*27 2.654,301 11*82 köles 40,093 0*23 55,044 0*26 egyebek 130,358 0*74 150,206 0*67 foglalkoznak és az általuk előállított kitűnő liszttel, a a nehéz viszonyok daczára, diadalmasan megállják helyüket a világpiacon. De kapcsolatban áll ez kétségkívül nagyobb búzatermelésünkkel és a búzaárak nagymérvű hanyatlásával is, minthogy a búzaliszt olcsóbbodása szükségképp nagyobb fogyasztást idézett elő, mely természetszerűleg visszahatott malmaink termelésére is. A búza nagy térfoglalásából önként következik, hogy a többi gabonanemek csökkenő százalékot mutatnak, daczára, hogy a megőrölt mennyiség a többi gabonanemeknél is csaknem kivétel nélkül emelkedett, így például 1880-ban csak 2.813,477 mm. rozsot őröltek malmaink, 1884-ben már 3.291,939-et, árpából 1880-ban csak 1.603,747-et, 1884-ben már 1.897,418-at stb. Táviratok: A szerb-bolgár háború. London, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Standard« jelenti Philippopolból. Gadban efendi igen kielégítően nyilatkozott a szultánnak Kelet-Ruméliára vonatkozó szándékairól ; a szultán élénk rokonszenvet és nagyrabecsülést nyilvánított Sándor fejedelem iránt, kinek prestige-ét fentartani ő is igyekszik. Pétervár, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Novoje Vremja« sophiai tudósítója jelenti: Sándor fejedelem csak oly feltétel alatt hajlandó Pétervárra utazni, ha elégtételül megkapja a II. osztályú szt. György-rendet, hősies hadseregének vitéz vezetéséért. Ugyanezen tudósító szerint a bolgárok ellenszenve az oroszok irányában nem csökkent. Pétervár, jan. 12. A »Journal de St. Petersbourg« constatálja, hogy a hatalmasságok hozzájárultak Oroszország azon javaslatához, hogy Szerbia és Bulgária a lefegyverkezésre szólíttassanak föl. Az idézett lap megjegyzi, hogy e javaslat elfogadása határozottan bizonyítja, hogy a hatalmasságok közt egyetértés uralkodik a nevezett országokat fenyegető veszélyek tekintetében. Az értekezlet sikertelensége daczára, ez új diplomatiai actio kiindulási pontját képezheti, mely, ha ez alkalommal őszinte támogatásra talál, sikeresen volna tovább fejleszthető és a Keletet megóvná az újabb bonyodalmaktól. Belgrád, jan. 12. Milán király katonai kíséretével Nisbe utazott. Garasanin miniszterelnök Baljáig kísérte a királyt. Belgrád, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az utczák szögletein és a kávéházakban nyomtatott plakátokat ragasztottak föl, amelyek az önkénytes zászlóaljakba való belépésre izgatnak és azt ígérik, hogy az önkénytesek ruhát és élelmet kapnak, de zsoldot nem. Belgrád, jan. 11. A »N.W. Tagblatt« jelentése : A második korosztálybeli, szabadságra bocsájtott tartalékosokat f. hó 22-ére ismét fegyverbe szólították. A behívás ily korán azért történt, mert még a fegyverszünet folyama alatt elégséges időt akarnak nyerni a katonák harczi kiképezésére. Athén, jan. 12. Oroszország kezdeményezése folytán a nagyhatalmak képviselői tegnap együttes jegyzéket intéztek Delyannishoz, mely fenyegetődzést ugyan nem foglal magában, hanem a görög hadsereg leszerelésének szükségességét hangsúlyozza és a Törökország ellen intézendő támadás következményeiért a felelőséget Görögországra hárítja. Az együttes jegyzék kézbesítése folytán élénk mozgalom uralkodik. London, jan. 12. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése : Az itteni diplomatiai körökben elterjedt hir szerint jelentékeny haladást tett a szultán és Sándor fejedelem közti kiegyezés. Gadban effendi számos javaslattal tért vissza Konstantinápolyba és ezeket lényegükben elfogadta a szultán. Sándor fejedelem ezek szerint a berlini szerződés alapján öt évre Kelet-Rumélia főkormányzójává fog kineveztetni , továbbá a két ország törvényhozása elválasztva marad, de a bolgár és a keletruméliai tartománygyűlés néhány közös ügy rendezésére delegáltakat fognak választani ; végre Sándor fejedelem fogja kinevezni a keletruméliai sereg tisztjeit, de a századostól fölfelé a szultán fogja kinevezésüket megerősíteni. Belgrád, jan. 12. (Eredeti távirat.) A tárgyalások, melyeket a Risztics vezetése alatti szabadelvűek és a Novakovics által vezetett haladópártiak a mérsékelt radicálisokkal folytattak, hogy őket rábírják az alakulandó kormánypártba való belépésre, eddig nem vezettek sikerre, mert a radicálisok elsősorban kikötötték, hogy fogságban levő forradalmárvezéreik amnestiát nyerjenek. Risztics, Novakovics és a kormánykörök nem akarják az amnestiát a politikai transactiók tárgyának tekinteni, mert annak megadása a korona jogkörébe tartozik ;”az amnestiát nem szabad kierőszakolni, az magától fog tünni a pártok hazafias együttműködésének következményekép. Ha a radicálisok ragaszkodnak a kierőszakolt amnestiához, akkor nem fognak bevezetni a coalitiós kabinetbe ; remélik azonban, hogy a király, a vitának elejét veendő, önként meg fogja adni az amnestiát. Athén, január 12. (Eredeti távirat.) Azon jelentés folytán, hogy a nagyhatalmak, az európai kereskedelem iránti tekintetből, nem tűrnék meg, hogy a török vagy görög hadihajók, háború esetén, faggató eljárást kövessenek a kereskedő hajók ellenében . Delyannis külügyminiszter több diplomatiai ügyvivő előtt kijelente, hogy Görögország nem szándékozik tengeri hadjáratot folytatni, miután nem akar egyebet, mint a Balkánfélszigeten való érdekeit megóvni. Nis, jan. 12. (Eredeti távirat.) Az a kár, melyet a bolgárok Pirot ostroma alkalmával okoztak az ottani zsidóknak, 184,565 frankra rúg. A zsidók kérvényt intéztek Garasanin miniszterelnökhöz érdekeik megóvása végett, kérve, hogy annak idejében lépjen közbe káruk megtérítése érdekében. A zsidók azAlliance Izraelite-tal is közölték szenvedett és megállapított káruk összegét.