Nemzet, 1886. február (5. évfolyam, 1229-1256. szám)

1886-02-14 / 1242. szám

alávetett párthoz tartozzanak. Ez alapítja meg a befolyásoló hatalom képviselőjének óriási fontossá­gát, és az ország, hogy úgy mondjuk, üstökön tar­­tatik. Annál jobb, ha oly szilárd támasz is van, mi­nőt Bulgáriában tisztjeink képviseltek. Mint történt, hogy e támaszszal élni nem tudtunk, ma már világos. A fegyver még nem rossz, ha nem is tudtak annak érvényt szerezni, s mi azt hiszszük, hogy a Balkán­félszigeten öt hónap alatt történtek után csupán kettő közt lehet választanunk: vagy lemondani a Feketetenger partjain előbb elfoglalt positiónkról, vagy pedig visszatérni a régi rendhez, azaz: orosz hadügyminiszter, orosz tisztek és igen nagy számú orosz altisztek segélyével magunk igazgassuk a bolgár sereget. E gondolatnak adva kifejezést, nem akarjuk vele azt mondani, hogy teljesen megvalósíthatónak tartjuk. Mindenekelőtt azt követeli ez a megvalósítás, hogy a török-bolgár egyezségnek a bolgár seregre vo­natkozó része törültessék; az egész bolgár kérdésnek olyan határozott alakban való felállítását kívánná ez, minőre Oroszország szemlátomást elkészülve nincs. Ha Oroszország nem fél előbbi áldozataihoz, a félszigeten elfoglalt előbbi állásához és a Fekete ten­geren levő érdekeinek nagyságához mért tevékeny szerepben fellépni. Bulgária és Romélia egyesítésébe csakis teljesen reális garantiák feltétele alatt egyez­hetik bele, melyek közül legfőbb, hogy a bolgár­­ruméliai sereg orosz vezetést nyerjen. Ha pedig Oroszország kétesnek, vagy erejét felül­múló áldozatokat követelőnek találja az ilyen tevé­keny szerepben való fellépést, le kell mondania Bul­gáriában az orosz érdekekről, minden gondját a Fekete-tengeren levő partjaira áttenni és túl a Dunán elvesztett befolyását feketetengeri hajóhadá­nak fokozatos és gyors fejlesztésével helyettesíteni. Vájjon olcsóbb, könnyebb és biztosabb feladat lesz ez, más kérdés, melyre igenlő feleletet alig mer­nénk adni. A­mi Battenberg herczeget illeti, azt mondják róla, hogy a bulgáriai oroszellenes pártnak valódi és kétségbe nem vonható feje ő. Való az ? Battenberg herczeg német, a­mit nagyon jól tudtak, a­kik őt a trónra ültették. Hasztalan keresünk nála veleszüle­tett orosz érzelmeket. De ő eszes ember, s jól felfogja a saját hasznát. Azonfelül ambitiosus ember. Az egyesült Bulgária eszméje kecsegtette s elragadta őt. Mint kitűnt, ezzel az az eszmével mindenekelőtt Oroszországhoz fordult volt, de visszautasításra ta­lált. Akkor a saját felelősségére kezdte a politikát. Az orosz diplomatia természetesen nem helyesel­hette ezt s a viszonyok idővel csak elmérgesedtek. Ez azonban mégis előny, mert Battenberg herczeggel most már minden szatócskodás nélkül lehetne szer­ződni, a mi diplomatiánk ismert hagyományai mel­lett nem minden fontosság nélkül való. Az egész kér­dés azon fordul meg, hogy Oroszország bebizonyítsa Battenberg herczegnek, hogy Oroszország nélkül el nem lehet.« a »Novoje Vremja« czélszerűbbnek tartja Sándor fejedelem ellenében a fenyegetőzést. A török­bolgár egyezményt igen élesen támadja meg és kifejti, hogy az mennyiben sérti Oroszország érdekeit. Ami azt illeti, hogy öt év múlva a szultán a hatalmak megkérdezése nélkül újíthatja meg a kelet-ruméliai főkormányzó kinevezését, a »Novoje Vremja« ezt jegyzi meg : »Ez kizárólag a portától tenné függővé Sándor fejedelemnek, mint Bulgária uralkodójának helyzetét és így ez hasonlíthatatlanul károsabb nekünk Kelet- Rumélia és Bulgária haladéktalan teljes egyesítésé­nél már azért is, mert az a feltétel öt éven át a két bolgár tartomány kormányzója a szultántól fog függ­ni, következőleg azon kabinetek kizárólagos befolyása alatt fog állni, melyeknek az adott pillanatban sike­rülni fog kezükbe kaparitani a konstantinápolyi ál­lamférfiakat. Ily feltételek mellett egy szép napon a szultán olyan szolgálatokat követelhet a bolgár seregtől, me­lyek például hasznosak Angliának, de kereken ellen­keznek Oroszország keleti érdekeivel. Hyesmit any­­nyival kevésbbé engedhet meg a pétervári kabinet, mert Bulgária és Kelet-Eumélia nem teljes egyesü­lése mindig új bonyodalmakkal fog fenyegetni a Bal­kán félszigeten, tehát nem fogja kizárni Oroszország és Törökország közt egy új fegyveres összeütközés le­hetőségét. Hogyha Kelet-Ruméliában telj­ességgel visz­­sza nem állítható az előbbi rend,mely ezt a tartományt kivonja Sándor fejedelem kormányzó befolyása alól legjobb egyenesen felvetni a san­ stefanói szerződés egységes Bulgáriáját. Ennek a kérdésnek eldöntése a berlini szerződés teljes revisióját követeli, és Sándor fejedelem meg fogja látni, hogy oroszellenes politiká­ját már azért sem fogja tovább űzhetni, mert ily re­­visiónál természetszerűleg felmerül az a kérdés is, hogy ki legyen az egyesült Bulgária fe­jedelme. Ő a fejedelemséget,^, berlini szerződés erejénél fogva kormányozta, eme szerződésnek az ő­­ helyzetét biztositó pontait pedig revistó alkalmával i­s meg is lehet változtatni«...____________________ Táviratok. Bécs, febr. 13. A képviselőház közgaz­dasági bizottsága ma tartott ülésén tárgyalta és elfogadta a Siammal 1885. jan. 17-én a sze­szes folyadékokkal való kereskedés tárgyában kötött egyezményt és az Afrika némely vidékeire (Congo) vonatkozó kérdések szabályozása iránt tartott berlini konferenczia főokmányának beczikkelyezéséről szóló törvényj­avaslatokat. A költségvetési bizottság mai ülésében válto­zatlanul elfogadta a »főiskolák« czimének hátralevő részét és a »középiskolák« czimnek három szakaszát. (Alsó-Ausztra, Felső-Ausztria és Salzburg.) Gautsch közoktatásügyi miniszter a vita fo­lyamán több ízben felszólalt s többek közt a közép­iskolák fölött keletkezett vitában kijelenté, hogy a közoktatási minisztérium ismeri a segédtanárok szo­morú helyzetét s ennek megjavítása ügyében tár­gyalások folynak. A miniszter kijelenté, hogy a segéd­tanároknak meg akarja adni a rang szerinti előlép­tetési jogot, mire nézve szabályzatot kell alkotni. Jelenleg a kormány meg van kötve az országos isko­lai tanácsok javaslatai által, jövőre azonban a sza­bályzat lesz mérvadó. A kormány a végleges állások szaporítása ügyében is folytat tárgyalásokat, a­mi 100,000 írtnál többe fog kerülni. Bécs, febr. 10. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« pétervári levelezője azt fejtegeti, hogy Orosz­ország azért is kénytelen ellenezni a t­ö­r­ö­k-b­o­l­­gár kiegyezést, amelynek értelmében Bulgária háború esetében köteles lenne segítséget nyújtani Törökországnak, mert abban az esetben keresztény állam támogatná a muzulmán hadsereget más ke­resztény népek ellen. Ily küzdelem azonban valószí­nű, minthogy a Törökország és Bulgária közti véd­és daczszövetség következtében hasonló szövetség jön­­ne létre Szerbia és Görögország közt, amit a két cso­port összeütközése követne. Bécs, február 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« bukaresti jelentése: A meghatalmazot­tak a Madrid pasa megbízó levelének késedelmes megérkezése következtében magánértekezletekben közölték egymással nézeteiket a conferentiában tár­gyalandó kérdések sorrendjére nézve és ezzel előké­szítették az alkudozás gyors haladását. A bolgár meghatalmazott biztosította a »Pol. Corr.« levelezőjét, hogy nevezetesen a kereske­delmi-politikai kérdések rendezése nem fog nagy nehézséggel járni. Berlin, febr. 13. A képviselőház 314 sza­vazattal Köllert választotta elnökké. 27 szava­zólap üres volt, d 6 11 e­v köszönettel elfogadta a megválasztatást. Első alelnökké Heeremann választatott 218 szavazattal 4 ellenében, melyek kü­lönböző személyekre estek, 118 szavazólap üres volt. Második alelnökké 277 szavazattal Benda válasz­tatott meg, 32 szavazólap üres volt. A megválaszta­tást mindkét alelnök köszönettel elfogadta. Krakó, február 13. A »N. Fr. Pr.« jelentése : Varsóban számos római catholicus papnál házkuta­tást eszközöltek. Több papot, a­kik nem orosz állam­polgárok, felszólítottak, hogy haladéktalanul távoz­zanak az orosz területről. A Lublinban előfordult utolsó verekedések alkalmával elfogott parasztok kö­zül, a legnagyobb részt szabadon bocsátották. Hir szerint az összes catholicus papokat ki fogják utasí­tani a congressusi Lengyelországból. Belgrád, febr. 13. (»Bud. Corr.«) Mija­­t­o­v­i­c­s szerb delegátus, ki mindaddig mig a török megbízott bár nem egészen szabatos meghatalmazása meg nem érkezett volt, strict utasításaihoz híven semmiféle béketárgy­alá­­sokba nem bocsátkozott volt ugyan, Madj­id pasával és G­e­s­o­v­v­a­l való összejövetelei, valamint az első hivatalos ülés alkalmával mindazonáltal megtudta, hogy a béketárgya­lásokra a török delegátus teljes, minden leg­kisebb részletre kiterjedő utasításokat nyert a portától, másrészt Gesov a saját kormánya részéről, sőt hogy Madjid pasának egy porta nevében kidolgozott tökéletes béke­szerződési tervezet van birtokában.­­ Annál nagyobb megütközést keltett azon Bu­karestből érkezett hír, hogy a porta Madjid pasától ezen szerződéstervezetet előzetes jóvá­hagyás végett bekivánta, mi által a béketár-I gyalások mindenesetre több napi megszaki- I tást fognak szenvedni. Itteni mérvadó körök­ben azt vélik, hogy Madjid pasa visz­­sza fog hivatni s helyébe a porta más meghatalmazottat küld ki. — Tekintettel arra, hogy a fegyverszünet már tizennégy nap múlva lejár, a szerb kormány jelenleg kettőzött mérvben óvatos és elővigyázó. — Mindezen újabb tel­jesen előre nem látott incidensek csak újab­ban is bizonyítják, mily indokolatlan volt a Szerbiához intézett azon követelés, hogy a békekötés előtt demobilizáljon. Belgrád, febr. 13. (Eredeti távirat.) Madjid pasa, a porta képviselője a bukaresti béke­tárgyalásokon utasíttatott, hogy a nyert utasításai nyomán szerkesztett békefeltételeket felülvizsgálat végett a portához terjeszsze föl. Ennek következtében a béketárgyalások mindjárt az első ülésen megszün­tetettek. Ez eljárás furcsa világot vet Bulgária és Törökország abbeli jószándékára, hogy a béke mi­előbbi létrejöttét elősegítsék, s annak híre nagy feltű­nést keltett a belgrádi körökben. Ma három órán keresztül miniszterta­nács tartatott, melynek tárgyát a dohány egyedáru­­ságnak a »Comptoir de Escompte«-al való szabályo­zása képezte. A társaság képviselője marquis de Pierre a Takova rend nagykeresztjét nyerte. Számos vasúti tiszt részesült kitüntetésben a csapatok szállí­tása alkalmából tanúsított szolgálataikért. E hó 17-én Belgrádban és Nisben pártgyűlések fognak tartatni. Athén, febr. 13. (E r e d e t i t­á v i­r a t.) A »Pol. Corr.« jelentése: A kormány utasította a hatóságo­kat, hogy fegyverfogható görög alattvalóknak korra és állásra való tekintet nélkül, ne adjanak útlevelet a külföldre. Kréta szigetéről érkezett hírek szerint, az ottani lakosság, miután értesült Philemon kon­stantinápolyi missiójának meghiúsulásáról, kérvényt szándékozik átnyújtani a hatalmak képviselőinek és egyszersmind a Suda öbölben concentrált hadihajók parancsnokainak. A hatalmak consulai tudatták Kréta sziget lakosságával, az idegen hajóknak a gö­rög vizekre való megérkezését és pedig azzal a szán­dékkal, hogy az esetleges felkelésnek a görög flotta által való támogatásába vetett reményt megsemmi­sítsék. Bukarest, febr. 13. (Eredeti távirat.) Az igazságügyminiszter a kamarában törvényjavasla­tot terjesztett be két új dorobanz és egy calarasi ezrednek a Dobrudsában való fel­állítása tárgyában. Pétervár, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az orosz kormány szapo­rítani akarja consulatusait Európában és Ameri­kában. Páris, febr. 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Itt ismét hire jár, hogy Sándor bolgár fejedelem látogatást szándékozik tenni és pedig mindenekelőtt Konstantinápolyban és azután Londonban. Páris, febr. 13. A Havas-ügynökség megc­áfolja azt a hírt, mintha intézkedések tétettek volna arra, hogy az orleansi herczeg lakásának bejáratai őrizet alatt legyenek. Madrid, febr. 13. Madrid egyik külváro­sában töltényraktárt fedeztek fel, mi­nek következtében néhány elfo­gatás történt. Madrid, febr. 13. A tegnap este tartott köz­­társasági banketteken nem voltak annyian mint a múlt évben. A rend sehol sem zavarta­tott meg. London, febr. 13. A »Pr.« jelentése: A » Standard« szerint Németország közbenjárása folytán,a nagyhatalmak közt a török­bolgár egyezmény tárgyában egyetértés létesült, a­mely szerint Sándor fejedelem­nek Kelet-Rumélia kormányzójává öt évre való kinevezése jóváhagyatik, mely időtar­tam a hatalmak hozzájárulásával megújítható lesz. A véd- és daczszövetségre vonatkozó pontot törölni fogják. London, febr. 13. A Westendben hétfőn történt zavargások ügyében szerdára többen a bíróság elé idéztettek. Mindezideig azonban a megidézettek­nek sem nevei, sem száma tudtul nem adatott, mint­hogy azok titokban tartása tanácsosnak látszik. Karlsruhe, febr. 13. Turban miniszter nyilat­kozata alkalmából, melyet a szeszmonopólium tár­gyában hozzá intézett kérdésekre adott válaszában tett, a kamara szabadelvű párti többsége azt indítvá­nyozta, hogy a kamara határozatot iktasson jegyző­könyvbe, mely szerint a birodalom és az egyes álla­mok megterheltetésénél fogva, valamint erkölcsi és egészségügyi szempontból kívánatos, hogy a szesz­ből befolyó jövedelem emeltessék. Róma, febbruár 13. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« jelentése: Az olasz küldöttség Pozzolini tábornok vezérlete alatt legközelebb útra indul Massanahiból Abyssiniába. Smith angol kapitány csatlakozni fog e küldöttséghez. Az a hír, hogy Olaszország és Anglia alkudo­zásba akar bocsátkozni Abyssiniával oly czélból, hogy Bogos Olaszországnak és Arkiko Angliának enged­tessék át, teljesen alaptalan. A Francziaországgal hajózási szerződés kötése érdekében folytatott tárgyalás sikerrel kecsegtet. Bouvier meghatalmazott hajlandó engedményekre az olasz corall-halászok érdekében, valamint arra is, hogy a parti hajózás jogai a Földközi tengeren az olasz vitorlás hajókra is kiterjesztessenek. Bangkok, febr. 13. A chinai vizeken levő angol hajórajból három hadihajó Sziam partvidékére érke­zett. Sziam első királya ma meglátogatta az angol tengernagyi hajót a Menam folyó torkolatában és szí­vélyesen fogadtatott. Trieszt, febr. 13. Erzsébet királyné kísére­tével a »Greif« gőzösen ma délben innen tovább utazott. Zágráb, febr. 13. Az »Orzs. Ért.« jelentése: Hir szerint Zsivkovics báró főrendiházi tag a közép­pártnak azon ajánlatot tette, hogy néhány száz frtnyi tiszteletdíjért elvállalja az »Agramer Tagblatt« czimű pártközlöny fölötti felügyelet gyakorlását. A közép­párt — mint birkik — ezen ajánlatot elfogadta. nyi emberi hulla oly tömeg széngázt fejthetett ki a Gerli fenekén, hogy abban tüdővel ellátott teremtés meg nem élhet. A szénség nehéz , légáramlat, szél oda soha le nem hat; még a magasból lenéző is csak egy kék ködöt lát maga előtt, a­mi a mélységet el­takarja. Criticus. És így a tudományos világ örökre meg lesz fosztva attól az élvezettől, hogy tizennyolc­ nemzet emlékeit napvilágra hozhassa. Milyen kár! (Folytatása következik.) Színház. Nemzeti színház. »Zilah herczeg«, színmű 4 felvonásban; irta Jules Cl­a­r­e­t­­­e, színre került először febr. 13-án. Magyar tárgyat, magyar embereket vitt Clare­­tte a színpadra »Zilah herczeg« czimű színművében. Csupa magyar neveket olvasunk a szinlapon. »Zi­lahi«, »Várhelyi«, »Maróti«, »Morzsányi«, »Tolnai«, »Bányai«, stb. Csak az inasok francziák ; ezek nem számitnak. A kik e darabban nem magyarok, azokat az »Indépedance« és a »­Temps« kitűnő tárczairója a párisi rastaqnouére­k nagy és szindus országából válogatta ki. »Pat­sson, amerikai ezredes«, »Sir Arthur Hartley«, »Vogotrin orosz tábornok«, »Di­­nati marquise« ; ezek a nagy nemzetközi társadalmat képviselik, mely a párisi opera palotája mögött, a Boulevard-Haussmantól két oldalt elterülő városrész­ben resideál. Ez a társadalom Párisban igen hatalmas, fon­tos szerepet játszik az életben, és az utolsó húsz év irodalmának — a regényeknek úgy mint a drámák­nak — sok tárgyat és sok alakot szolgáltatott. A pá­­risiak nagyon érdeklődnek e nagy és gazdag »telep« iránt. Sok vagyont és fényt látnak nála; hangzatos czímeket olvasnak tagjainak nevei mellett az újsá­gokban ; sok jó czimborát és sok jó clienst is találnak az idegeneknek eme külön kis világában, mely a bo­­napartista főranguak barátságának révén Franczia­­ország nyilvános életében is jelentékeny tényezőként szerepel. Nem mondja-e Clarette maga, épp e darabjában is, hogy Párisban »igazi párisi« most már csak az idegenek közt található. E paradoxont sokan hiszik a Szajna két partján. Nem is csodálhatni tehát, ha­­ franczia író művének tárgyát eme nagy telep életé­ből veszi, mely a respublica társaságának immár mintegy kiegészítő részét képezi. És épp oly kevéssé csodálható, hogy az ilyen tárgyú darab Párisban érte­lemre és érdeklődésre talál. »Zilah herczeg«-nek is fényes és hangzatos si­kere volt Párisban. Már regény alakjában is nagy feltűnést keltett, drámai formájában pedig — mint a párisiak mondani szokták — egekig ment. Egy hosz­­szú éven át úgy beszéltek róla, mint a saison egyik nagy eseményeiről. És bizonyára nem tévednek azok, kik a dráma sikerének nagy részt tulajdonítanak a hírneves újságíró fényes­­ carrière-jében, mely utóbb a Théátre Frangaise igazgatói állásában érte el tető­pontját. Ránk magyarokra a darab nem teszi­­ugyanazt a hatást, melyet a francziákra gyakorolt. És ennek oka igen egyszerű. Mi nem olyan szemekkel nézzük, mint ők. A francziáknak a világ minden szereplő nem­zetéről meg van a határozott véleményük. Lelkük­ben világosan látják minden nemzet képét. Ismerik az idegen földek lakóinak jellemét, temperamentumát és szokásait úgy, amint irodalmukban és időszaki sajtójukban meg volt adva az alkalom, mindezt meg­ismerniük. A magyarokról tudják, hogy rajongóan szeretik hazájukat, hogy nemeslelkűek, lovagiasak, büszkék, szenvedélyesek, nagy politikusok, a hadvise­letben erősek és edzettek, anyagi dolgokban önzet­lenek, testben és lélekben épek és erősek. Ilyeneknek­ünteti fel előttük a magyarokat a történet, a napi sajtó és saját tapasztalatuk is. A történetből a törökökkel való nagy küzdel­meinkre emlékeznek, a XVIII. században és Napó­leon alatt folyt háborúkra, mely utóbbiakban maguk­nak a francziáknak is sokszor volt alkalmuk tapasz­talni, hogy a magyarok első rendű bátor és ügyes katonák. (A győri csata? Az jelentéktelen incidens, mely nem képes a századok alkotta képet megvál­toztatni.) A franczia napi sajtó a magyarok életéből csak a nagy eseményeket registrálja. Ez pedig mindig kedvezők a magyarokra. Még forradalmunknak sötét vége is csak mellettünk keltett rokonszenvet. A személyes tapasztalat pedig a legtöbb eset­ben csak megerősíti a régi véleményt. A negyvenes évek magyarjai, kik Francziaországban jártak, csupa lánglelkű idealisták voltak. Emigratiónk emberei ne­mesen, nyugodtan és példás büszkeséggel viselték sze­rencsétlenségüket és a sors által rájuk mért bajokat.­­ Külföldön járó főurainkat a Faubourg-St.-Germain legrátartósabb clubjaiban egálisaiknak ismerik el a legelsők is. Lehet-e csodálni, hogy ha a franczia írók és a franczia közönség oly képet bír lelkében a magyarok­ról, milyet fönt jeleztünk. Ha már most magyar alak lép a franczia szín­padra, milyen lehet ez az alak és milyennek kell len­nie ? Természetesen csak olyan lehet, amilyennek a franczia író a magyart képzeli, és olyannak kell len­nie, amilyennek a közönség képzeli a magyart. Mert ha nem olyan, a közönség hamisnak hiszi és a drá­mát, mely vagy egészben vagy részben a nézete sze­rint hamisan jellemzett alak vállain nyugszik, el nem fogadja. Ha tehát a francziák a magyarokat romanticus színezetű nemzetnek hiszik, akkor a franczia színpad magyarjainak romanticus színezetűeknek kell lenniök, aminthogy színpadi angoljaik józan és positiv színe­zetűek, mert a francziák az angolok nemzeti fő jel­lemvonásainak a józanságot és positiv irányú szelle­met vélik. Magukba francziák­ is romantikusok és azok­nak tudják magukat, ezért saját életük alakjai is a színpadon mindig némi romantikus jeleggel bírnak. »Zilah herczeg« magyar alakjai is romantiku­sok , és épp ezért tetszettek Párisban. Mert a közön­ség a színházban csak azt keresi, hogy a színpadi alak bir-e azon fő vonásokkal, melyek a minden em­ber lelkében meglevő képet jellemzik. Ha bir ezekkel, az alak jó és elfogadtatik ; ha nem bir velük, akkor elhibázott és visszautasíttatik. Nálunk persze nagyot fordul a dolog. Mi job­ban és tüzetesebben ismerjük magunkat, mint a francziák bennünket. Mi tudjuk, hogy nálunk a ro­­mantica épp oly mértékben kiveszett az életből, mint a francziáknál. És mi éppen csak annyi romantikát vagyunk hajlandók megtűrni színpadi alakjain­kon, mint a francziák az övéiken. Ha többet aggat­nak rájuk, idegenkedni kezdünk irányukban , hidegen kezdjük őket nézni, és végre, mint jellemzésben elhi­­bázottakat, vissza is utasítjuk őket. Ami Párisban a magyarok jellemzésében realiz­­mus, az nálunk túlzás; ami ott érdem, az nálunk hiány. A­min a párisiak lelkesülnek, az minket érintetlen hagy. Ezek magyarázhatják meg azt, hogy miért ara­tott Clarette darabja Párisban oly hangzatos sikert és miért állt meg nálunk e mű jó nagy része a »suc­­cés de curiosité« alantibb színvonalán. Sőt többet mondunk: ha » Zilah herczeg« alakjai úgy lettek volna festve és cselekvése úgy lett volna vezetve, a mint mi kívánnék, vagyis a­mint nálunk tetszett volna, akkor Párisban e darab fél sikert sem aratott volna.­­ Csak két részletet idézünk példaképpen. Egy ízben Clarette a magyarokat körülbelül így jellemzi: »Mi a magyar élete? A kard, a paripa és a dal!« Ez nagyon tetszett Párisban. Mily találó, mily velős, mily lapidáris rövidségü és mennyire igaz ! — Erre pedig mi, mikor ez a definitio a színpadról a földszintre hullott, csak egy szóval felelhettünk volna, azzal a legendárius felkiáltással, melylyel Zilah her­czeg hazájában a merész állítást koc­káztató ember apjának éleslátását szokták röviden, de határozottan kétségbevonni. A darab végén pedig, midőn Zilah herczegnek neje meghal, kit, habár hibás volt, a herczeg mindig szeretet, imádott, a herczeg kétségbeesetten azt ki­áltja feleségéhez: »Ne menj el! Ne hagyj itt ! Ha te távozol az életből, mim marad nekem ?« — És erre a mellette álló Várhelyi szemeit és kezeit égnek emelve, ezt feleli: »A haza!« Ez kétségtelenül igen szép é­s magasztos szel­lemtől sugalt feledet. De nálunk nem tette a hatást, melyet ezélzott. Épp ellenkezőleg mintha igen scep­­ticus hangulatot észleltem volna azon perezben a teremben. Párisban lelkesítést keltett, mert a pári­siak a magyarok egyik fő jellemvonásának ismerik a patriotismust, ami igaz is,és meg is elégesznek azzal, hogy az idegen nemzet fia nemzetének fővonalaival jel­­lemeztessék. Mi pedig a fő vonásokkal nem elégedhetünk meg, mi tüzetesebb rajzot, hű és igaz színeket kívá­nunk a jellemben s tán épp azért, mert e fölkiáltás, mivel a szerző Párisban jellemezni kíván s ott tud is jellemezni egy nemzetet, nálunk nem jellemzi, mert nem különbözteti meg az egyént: a legszebb mondással szemben, mint közhelylyel szem­ben, fölmerül a scepsis lehetősége. A párisiakat ez esetben kielégíti a nagy vonás. Mi pedig, ha bennün­ket nagy vonásokkal, általánosságokkal festenek, jog­gal felületességről panaszkodunk, és megköveteljük hogy a részletekben is híven találjanak el bennünket. Hogy egy szóval kimondjam: a francziák meg­elégednek azzal, ha nekik a magyarban a magyart festik, mi pedig azt akarjuk, hogy ha velünk a szín­padon foglalkoznak, az embert fessék, és pedig azt az embert, kit színpadra állítottak vagyis a drá­ma keretében feltűnő egyént. És mert ezt nem találtuk meg »Zilah herczeg«­­ben, azért hagyott e darab egyik része bennünket hi­degen. Elvégezvén a föntebbiekben az »est kérdését«, — melyet abban véltünk felismerni, hogy miért ha­tott ez a darab Párisban és miért nem hatott annyira nálunk ? — nem bocsátkozunk a darab részletes tag­lalásába. Csak annyit jegyzünk meg róla, hogy nagy jeleneteit magasan szárnyaló drámai pathos élénkíti és hogy a párbeszéd benne szellemes és érdekes. E kettő nálunk is nagy elismerésre talált. Oly nagyra, hogy érettük igen gyakran elfeledték mindazt, ami a darab alaphangjában ránk nézve idegenszerű és hiányos volt. Egyet azonban még fel kell említenünk. Az egész mű a magyarok iránt való rokonszenvvel, sőt a magyar nemzet és a magyar ügy iránt való lelkese­déssel van írva. Az író oly meleg hangon beszél ró­lunk, oly szépnek igyekszik bennünket feltüntetni, hogy e törekvéséért csak elismerést érezhetünk irá­nyában. Aprés tout, az író nem is igen tehet arról, hogy külföldön jobban ismerik hősies történetünket és a külső életben nyilvánuló feltűnő hajlamainkat, mint nagy és komoly törekvéseinket, melyek intim termé­szetüknél fogva kevésbé szembeszökők, és attól, ki őket meg akarja ismerni, mély és fáradságos tanul­mányt igényelnek. Az író lelke a mienk. Ez Clarette művének minden sorából világos. És ezzel meg kell elégednünk. Ez a darab voltaképpen semmit sem tolmácsol ékesebben, mint a jó véleményt, mellyel irántunk a francziák viseltetnek. E véleményt Páris a nagy tet­szésben, mellyel Clarette művét fogadta, ratifik­álta. És a véleményre, ha némely apróbb félreértések szom­szédságában jelentkezik is büszkék lehetünk. KESZLER JÓZSEF: Közgazdasági táviratok. Belgrád, febr. 13. A »W. A. Ztg.« jelentése: A hatalmak oda fognak hatni, hogy Bulgáriát a bé­kekötésben a keleti vasutakhoz csatla­kozó vasutak gyors kiépítésére kötelez­zék, mert attól tartanak, hogy a porta nem fogja megnyitni a Salonikihez való csatlakozását, ha a konstantinápolyi csatlakozás nem fejeztetik be. Értéktőzsde, Bécs, febr. 13. (T­ő­z­s­d­e­i t­u­d­ó­s­í­t­á­s.) Pan­gás, árhullámzás után, Károly­ Lajos vasút részvé­nyek piaczán nyomasztó hangulat uralkodott. Elbe­­völgyi vasúti részvények vásárlások folytán emelked­tek. Bankpapírok és járadékokban szilárdság. Zárlat felé hitelrészvények gyöngültek, Bécs,febr. 13. (Magyar értékek zárlata.) Magy. földteherm. kötv. 104.50 Erdélyi földteherm. kötv. 104.50. 5 és fél száz. magy. földhit. int. zálogl. 103.50. Erdé­lyi vasutrészv. 186.— 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 113.50. Magy. nyer. k. sorsjegy 118.60. Szölődézsmaválts. kötv. 99. 6 száz. aranyjáradék —.—. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 123 75. 4 száz. aranyjáradék 102.75. M. orsz. b.­részv. — .— Magy. vasúti kölcsön 152.50. Magy. hitelt­, részv. 307. . Alföldi vasút részv. 187.75. Magy. észak-kel. vasút r. 176.75. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. 99.70. Tiszav. vasut-rész. 251.25. Magyar lesz. és váltóbank-r. 89.50. Kassa-Oderberg vasut-r. 150.50. 5 száz. papir-járadék 94.20. M. jelz.­hitelb.-részvény —. —­ Adria m. trig. gőzh. részv. —.— Török dohány—.— Északi vasutrészv. —.—• Bécs, febr. 13. (Osztrák értékek zárlata.) — Osztrák hit­elrész. 299.40. Déli vasutrészvény 130.50. 4 százalékos arany­járadék 113.35. Londoni váltóár 126.50. Károly Lajos vasut-részvénytársaság 214.50. 1864. sors­jegy 132. — , 4­ 2 száz. ezüstjáradék 84.80, 1860. sorsjegy 140.25. Török sorsjegy 17.25, Angol-osztrák bank részv. 114. — , Osztrák államvasut részv. 263.25, 20 frankos arany 10.OS­/s, 4­2 száz. papir-járadék 84.50, Osztrák hitelsorsj­gy 177.50. Osztrák-magyar bankrészv. 869.— Os. kir. vert arany 5.92, Német bankváltók 61.90, Elbevölgyi vasút 162.75, Du­­nagőzhajózási 1. 489.9, Bécsi bankegyl. 110.70. Az irányzat szilárd. Árutőzsde. Bécs, jan. 12. (Gabona-és terménytőzs­­d­e.) Az irányzat határozottan szilárd és a búza ára a múlt hét óta 10—15 krral javult. Tengeri is 10 krral magasabban zár, mint a múlt héten. Eladatott: Búza tavaszra 8.27—8.30 írton, május— jun. 8.43 —8.42, őszre 8.80—8.79. T­en­geri (ut) 5.90 jul — aug. —.—. — B­o­z­a tavaszra 6.56 forinton, őszre —.—. — Zab tavaszra és őszre 6.84—6.85 írton. Szesz. Az árak javultak. Készáru 24.75 írton kelt el. Boroszló, febr 13. (Termény tőzsde.) Búza 15.—. Bóza 13. —. Zab 13.40. Repcze 20.—. Olaj H.90. Tengeri 12.—. Néhány gabonapiac zárlati árfolyamának összehasonlítása. Február 12. Február 13. Páris: Búza e hóra.............................. 22.— 21.90 frank „ márcziusra.................. 22.— 21.90 „ „ 4 hóra márcziustól kezdve 22.25 22.25 „ „ 4 hóra májustól kezdve . . 22.80 22.80 „ Liszt e hóra.................................... 48.10 48.10 ,, „ 4 hóra márcziustól kezdve 48.40 48.50 „ „ 4 hóra májustól kezdve. . 49.50 49.30 „ Berlin: Búza ápril—májusra................151.25 151.— márka „ szeptember—októberre . . 161.75 161.75 „ Rozs ápril—májusra.............. 135.— 135.— ,, „ szeptember—októberre . . 138.75 139.— „ Zab ápril—májusra . . .­­ . . 126.— 126.— „ „ május—­júniusra......... 128.— 127.75 „ Stettin: Búza ápril—májusra............. 154.50 154.50 „ „ május—júniusra......... 156.50 156.50 „ Rozs ápril—májusra............. 133.— 133.50 ,, „ máj­us—júniusra......... 133.50 134.— „ Köln: Búza márcziusra..................... 16.60 16.60 ,, „ májusra.......................... 16.90 17.— ., Rozs márcziusra..................... 13.20 13.30 „ „ májusra.......................... 13.50 13.50 „ HÍREK. Február 13. — Jókai Mór az erdélyi közművelődési egyesü­let javára. Jókai Mór tudvalevőleg felajánlotta, hogy mindenkinek, ki az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület javára legalább két forintot adományként beküld, annak szívesen ad kézirataiból egy lapot névaláírásával ellátva. Újabban ez ajánlat következtében a következő adományok folytak be: Dr. Agerasztó Péter 2 frt, Boda Ist­ván 2 frt, Csatáry Béla 2 frt, Dévai Ignácz 2 frt, Dusóczky Ká­roly 2 frt, Gyulányi Lajos 2 frt, Jekelfalussy Zoltán 2 frt, Kovács Kálmán 2 frt, Kovács István 2 frt, Kanyó Lajos 2 frt, Kiss Gyula 2 frt, Kónya József 2 frt, dr. Kürthy Gábor 2 frt, Kammerer Ernő 2 frt, Liszkay Jenő 2 frt, Peckata Endre 2 frt, Bohrer László 2 frt, Bickl Gyula 2 frt, Simay János 2 frt, Széter Ferencz 2 frt, Szűcs Zoltán 2 frt, dr. Tőry Gusztáv 2 frt, Velics-Haynald Teréz 2 frt, dr. Velics Antal 2 frt, dr. Wlassics Gyula 2 frt. ... 50 frt — kr Ehhez a már kimutatott .... 644 frt 73 kr Összesen . 694 frt 73 kr — Az erdélyi magyar közművelődési egyesület javára ma ismét örvendetes adományokat vettünk. Az ó­b­e­c­s­e­i takarékpénztár küldött be e czélra hozzánk 20 frtot, s a f­i­u­m­e­i m. kir. pénzügyőrség gyűjtéséből Hadfy Imre pénzügyőri előadó biztos 100 frtot, a­mi által a fiumei pénzügyőrség az egyesület alapító tagja lett. Köszönetet fejezünk ki a hazafis adományozóknak nemes adományukért, melyben iga­zán annak jelét látjuk, hogy az erdélyi culturegylet czéljaiért, Erdélytől s a központtól távol is, minden ponton a legmelegebben érdeklődnek. Mind a bácskai hazafias pénzintézet, mind a Fiuméban állomásozó pénzügyőrség adományát, mely igen szépen jellemzi e derék tisztviselők szellemét, örvendve jegyezzük fel gyűjtésünkbe. Ezzel az erdélyi közművelődési egye­sület javára szóló újabb gyűjtésünk 610 frt 20 krra emelkedett. (A Jókai kézirataiért begyült s fentebb kimutatott összeg külön gyűjtés eredménye.) — Mai számunk mellékletének tartalma a követ­kező : A nemzeti torna-egylet. — Tárcza: Az uj cabi­­netről. (Irta: Lánczy Gyula). — Hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdaság. — Üzleti hetiszemle.­­ Közle­mények. — Naptár. — Időjárás. — Színházak.— Nyílt tér. — Pongrácz Emil báró temetése ma délután ment végbe az elhunytnak budavári lakásáról. Az igen fényes temetésen jelen voltak: gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter, gr. Szapáry István Pest megye fő­ispánja, dr. Révay Gyula, br. Révay Simon, gr. Czeb­­rián László, br. Jeszenszky Béla, Joanovics Emil és neje, Dániel Ernő orsz. képviselő és neje, Huszár László és neje, Tanárky Gedeon államtitkár, Buja­­novich Sándor és neje, Szentiványi Ferencz és neje, Ivánka Oszkár és neje, id. br. Pongrátz Vincze, ifj. br. Pongrátz Vincze, br. Pongrátz Jenő, gr. Pon­grátz Vilmos, gr. Pongrátz Sándorné, gr. Pongrácz Károly tábornok, Bernát Gyula és neje, Szentiványi Farkas és neje, Petheő Richárd és neje, Kovách László stb. továbbá a pénzügyi közigazgatási bíró­

Next