Nemzet, 1886. április (5. évfolyam, 1288-1316. szám)
1886-04-08 / 1295. szám
SzERKESZTŐSÉG: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részeit illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Fereneziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: 1295. (98.) szám. Budapest, 1886. Csütörtök, április 8. KlAndffTVAtAr,' féreneziek-tere, Atv arta eumi-épület, földszint-Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .................................................. 2 frt, 3 hónapra .. .. „ ..................................' 6 > 6 hónapra .. ............................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. V. évi folyam. Budapest, április 7. A pénzügyminiszter ma, benyújtotta a képviselőháznaka múlt évekből származott pénztári hiányok fedezéséről szóló törvényjavaslatot, melyben 19 943.971 forintnak papírjáradék útján való beszerzésére kér felhatalmazást, hogy az 1884. és 1885. évben felmerült póthitelek és túlkiadások fedezve legyenek. Ez bizonyára kellemetlen feladat, mert pénzügyi kezelésünk oly hiányára vall, melyet elsősorban a kormány kellett, hogy megérezzen. A minthogy a túlkiadások és póthitelek főforrását, az államvasutaknál, a múlt év végén tett intézkedések által bedugni is sietett. Hogy milyen kár volt még korábban nem intézkedni e tekintetben, bizonyítja az a körülmény, hogy csak az államvasutaknál a póthitel és túlkiadás: 9.823,697 forintra megy azon összegből, melynek fedezetéről kell gondoskodni, minthogy pedig a kamatbiztosítást élvező vasutaknak is, az előirányzaton felül kell. 1.320,814 forintot adni, a forgalmi viszonyok megromlása folytán, láthatjuk ezekből az adatokból azt, hogy 11 milliót meghalad a 20 millióból, az az összeg, melyet a vasutak vesznek igénybe. Tagadhatatlan, hogy ennek egy része a forgalmi viszonyok rosszabbra fordulásából keletkezik, de az is bizonyos, hogy az államvasutak bruttó bevételei kevés különbséggel teljesen megfelel az előirányzatnak, tehát csak a kiadások körül előfordult rendetlenségek, részben igazolható, de legnagyobb részben előrelátható pótépítkezések okozzák a póthitel szükségét, illetőleg túlkiadásokat, és így bizonyára nagyon kívánatossá teszik azt, hogy pénzügyeink rendezése ilyen módon fel ne tartóztattassék, illetőleg lehetetlenné ne tétessék. Kénytelenek vagyunk ezt mondani, a miniszteri tárcák némelyikénél előfordult és szintén most fedezendő túlkiadásokra, illetőleg azok egy részére is, mert ha éveken át lehet a Tisza-kormány alatt a közigazgatást úgy vinni (kevés kivétellel 1875-től 1883-ig úgy ment az), hogy az ország valódi és nélkülözhetetlen szükségeiről, a költségvetés keretén belül gondoskodni és ezt szigorúan betartva, elő lehetett mozdítani, az ország szellemi és anyagi fejlődésével párhuzamosan, a pénzügyi rendezést is , akkor nem mindenben indokolt és bizonyára jövőre szigorúan kerülendő tény az, hogy csaknem 5 és fél millióra megy az a túlkiadás, mely 1885-ben azegyes tárczák keretében előfordult. Elismerjük, hogy vannak ezek között olyan összegek, melyek úgyszólván vis maior hatásával, sőt részben egyenesen törvényhozási intézkedések folytán állottak elő; milyen például az időközben kibocsátott papírok és az agro növekedése folytán szükségessé vált 1.822.531 forint ; ilyen a nyugdíjaknál mutatkozó 218,862 frtulkiadás; bizonyára van a rendes tárcakiadások között is több ilyen tétel, de most nem a részletekkel, hanem az egész képpel kívánunk foglalkozni, mert a critica teljesen alapos , csak akkor lesz ugyan, mikor a részletekbe bocsátkozik és a képviselőknek csakugyan az a kötelességük, hogy ezeket vizsgálják, mert ítélniök kell a helyzet és az eljárás felett és ekkor bizonyára fel fogják találni azon komoly okokat is, melyek a túlkiadásokat előidézték. De nekünk, kiknek a dolgok folyását távolabbról és csak nagyjában és egészében kötelességünk figyelemmel kísérni, bizonyára minden elhamarkodás és elfogultság nélkül, meg van jogunk az eredmények öszszességéből levonni azon tanulságot, hogy nagyon is ideje volt egyfelől az államvasutaknál a szigorú ellenőrzésre és kezelésre minden intézkedést megtenni és másfelől ugyanezen czélnak megfelelő rendszabályokat az egyes tárcák kezelésére is alkalmazni. Mert senki sem kételkedik az egyes miniszterek és miniszteri közegek lelkiismeretes buzgalmában, illetőleg szakszerű és önfeláldozó működésében, de ami az intézkedések és kezelés pénzügyi eredményeit illeti, azokért elsősorban az ország pénzügyeit vezető pénzügyminiszter felelős és neki módot kell nyújtani arra, hogy a költségvetést ne csak alaposan megcsinálhassa, de azt be is tarthassa. Ha gr. Szapáry azt a nehéz feladatot vállalta magára, hogy a pénzügyek rendezését előmozdítsa, biztosítja, ha mégis kénytelen most vállalkozni azon nehéz munkára, hogy a póthiteleket és túlkiadásokat véglegesen tisztázza a ma benyújtott törvényjavaslatban, a kormány és törvényhozás minden tagja kövessen el mindent, hogy ilyen nehézségekkel többé küzdeni ne kelljen, mert ezek a pénzügyek rendezését megakasztják, csaknem lehetetlenné teszik. A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 7. A latin nyelv kérdése. (Frazy Rezső: A latin nyelv kérdése. Francziából. Budapest: Franklin-társulat, 1886.) Egy érdekes és ragyogó franczia szellemmel irt munka magyar fordítása hagyta el imént a sajtót. A fordítás létrejöttét a minden tanügyi kérdéssel bensőleg foglalkozó s a külföld ez irányú mozgalmait is éber figyelemmel „ kisérő közoktatási miniszterünknek köszönhetjük. Ő bízta meg dr. Ferenczy Józsefet dr. Varga Bálinttal együtt Frary könyvének az átültetésével, s a fordítók sikerrel oldották meg feladatukat. És Frary könyve megérdemelte a közoktatási miniszter úr meleg érdeklődését. E könyvtől azok sem fogják megtagadni elismerésüket, akik tanügyi dolgokban homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el. Széles alapon, a politikai és társadalmi viszonyok éleselmű fejtegetésével kapcsolatban tárgyalja Frazy azt a kérdést, mely napjainkban talán a legnagyobb mértékben s a legszélesebb körben foglalkoztatja az iskola férfiait s az iskola iránt érdeklődőket. S nem hiába, mert általános műveltségünk alapjáról van szó; a tudomány és az élet legvitálisabb érdekei vannak érintve általa. A németeknél is most jelent meg egy hasonló tárgyú könyv S c b m e d i n g-től: Die klassische Bildung der Gegenwart,mely azonban tárgyalásának egyhangú menete és szellemtelen nagyszavusága miatt nem tarthat számot kiváló figyelemre. Nálunk is úgyszólván csak a napokban tartott egy érdekes felolvasást Berzeviczy Albert mint tanácsos úr a terézvárosi casinóban a társadalom és az iskola viszonyáról s felolvasása e lapok hasábjain is megjelent. Szóba hozta benne a gymnasium feladatait, az élethez és a felsőbb tudományos oktatáshoz való viszonyát s fejtegetéseinek az volt az eredménye, hogy a merev utilitarizmussal szemben, mely tisztán csak az életrevalóság szempontjából ítéli meg a középiskolák tantárgyait, meg kell tartanunk a gymnasiumnak az általános műveltségre és a szaktudományok művelésére előkészítő ideális jellegét s nem szabad őket a kenyérkeresés elemeinek cursusává sülyesztenünk. De lássuk immár Frazy könyvét.Nem követhetjük őt, érdekes, de sokszor könnyen általánosító fejtegetéseinek egész lánczolatán, a practicus élet követelményeinek magukban véve jogos hangoztatásában. Minden oldalról csak az foglalkozhatik a kérdéssel, aki, mint ő, egész könyvet ír, mellette vagy ellene. Mi itt főkép a czimben fölvetett kérdésre irányozzuk figyelmünket s azt vizsgáljuk, elegendő oka van-e Frarynak arra, hogy a latin és görög nyelvnek a középiskolából való kivetését sürgesse. Frarynak a mult, a jelenre súlyosodó béke, mely a korszerű előhaladást gátolja; ő menekedni szeretne minden hagyománytól, minden conservativismustól; az Utilitarismus, a holnapnak megfelelő mai nevelés, mely a tegnapról már tudomást sem vesz, sőt — nyíltan kimondja — a hasznosnak vallása s a tiszta nyereség tudománya az ő ideálja. Szerinte az ékesszólás és philosophia többet ártottak, mint használtak a szabadság ügyének. Jó törvények alkotásában az ügyes gyáros és kereskedő lesz legbiztosabb kalauzunk. Arra kell nevelni az embert, hogy megállja a versenyt a létért való küzdelemben. A katona, pap, orvos , a politikus és a törvénytudó semmivel sem növelik az ország gazdagságát, ellenben a földmíves, a kereskedő, az iparos a szükséges, hasznos vagy kellemes dolgok számát szaporítják. Márpedig a classical oktatás csak inproductív életmódra készíti elő az ifjúságot. Mi következik mindebből Frary szerint ? az, hogy a classical nevelést teljesen el kell vennünk, s csak productív pályákra kell nevelnünk az ifjúságot. Még alkalmat is kell nekik adni, hogy egyik-másik iskolában latinul vagy görögül is tanuljanak, nehogy különbeknek higyék magukat a többinél. így tehát Frary szerint nem kell katona, orvos, pap, politikus, tanár stb. ? Igen is kell, de szerinte e pályákra a practicus tantárgyak megadhatják a kellő előkészítést. Íme tehát Frary a classicai oktatást (mely pedig sehol sincs reális tárgyak nélkül) azzal vádolja, hogy csak improductív pályákra készít elő, s azt reméli, hogy ezekre az improductiv pályákra a reális tárgyak is előkészíthetik a tanulót.Különös ! Szerinte a classicai oktatás absorbeálja, hatástalanná teszi a vele együtt haladó reális tanítást, s a reális tanítás a hiányzó classicai oktatás tulajdonságait is magában foglalná! Frazynak az ókori nyelvek eltörlése van zászlajára írva, de ő ennél is többet akar, mert tényleg a nyelvi és irodalmi oktatás tudományos irányának is hadat üzen. A régi nyelvek helyett modern nyelveket kell ugyan tanulnunk, s igy a nyelvi és irodalmi oktatás megmaradna, csakhogy ő léptennyomon kifejezi a grammaticai oktatástól való irtózását. Sajátságos, hogy mind e mellett pl. az angol nyelvvel való megbarátkozásra 4—5 évet szán, úgy hogy csak 3—4 év maradna az angol irodalom tanulmányozására. Frazy kijelenti, hogy ő nemcsak rombolni akar, hanem építeni is, s méltókép akarja helyettesíteni az elvetett classicusokat. Azonban ez a helyettesítés nem modern nyelvek és irodalmak által történik, mert azt a helyet, melyet gymnasiumainkban jelenleg a classicusok foglalnak el, ő nem foglaltatja el modern nyelvekkel ugyanoly mértékben, ugyanoly módon és oly czélból, t. i. alapos nyelvi és irodalmi műveltség czéljából; az ő ideálja oly tanuló, ki kora legnagyobb íróit mind eredetiben olvasta, úgy hogy az iskolán túl csak az újonnan megjelenő könyveket kell olvasnia; ő a classicusok helyét a legtágasabb értelemben vett földrajzzal, a legszebb, legtermékenyítőbb, valódi műveit lélek képzésére legalkalmasabb tárgygyal foglaltatja el. »Mind azt a bámulatot — úgymond — szánalmat és rokonszenvet, melyet az ókori irodalmak remekművei bennünk gerjesztenek, a földrajz fölkelti szívünkben nemcsak egyedek, nemcsak halottak, hanem oly élő nemzetek iránt is, kik jelenleg szemünk láttára küzdenek vagy szenvednek. E tanulmány oly hasznos, hogy nem is szükséges szépnek lennie, de oly szép, hogy hasznosság nélkül is ellehetne.« Mit mondjunk erre az összehasonlításra, mit e helyettesítésre, mely tisztán csak aquantitast veszi tekintetbe, aqua- 1 i tasra nem ügyel ? Távol van tőlünk, hogy a földrajzot és segédtudományait ócsároljuk, de arra, hogy a nyelvi és irodalmi műveltség helyébe a földrajzban való jártasságot tegyük, valóban legalább is bizarr ízlés szükséges. Látszik, hogy Frazy a modern élet practicus követelményeivel szemben teljesen elvetette magától a paedagogiai szempontot s gymnasiumainkat kereskedelmi iskolákká akarja átalakítani. Nem tagadjuk, szükség van olyan iskolákra, melyekben ne tanuljanak latint, görögöt, phylosophiát, hanem földrajzot és modern nyelveket, de hogy az ily kereskedelmi iskola legyen a nemzet középiskolájának egyedüli alakja, az ellen épen a nemzeti műveltség, a nemzeti hagyományok nevében tiltakozunk. Hiszen mindenki látja, hogy a reáliskolai modern nyelvtanítás még kevésbbé éri el tulajdonképi czélját, a modern nyelvek praktikus ismeretét, mint a gymnasiumi classicus oktatás azt, hogy a tanulókat bármily classicus szöveg könnyű olvasására képesítse. Lássuk, mit hoz fel Frazy a görög nyelv ellen. Fő állításával habozás nélkül teljesen egyetértünk, azzal t. i. hogy »e bámulatos nyelvnek s e dúsgazdag irodalomnak tanulmányozása ma oly szűk térre van szorítva, hogy vagy ki kell szélesbítenünk e mértéket, vagy az egészet elhagynunk,« — mert »aki csak kivonatokat olvasott a görög írókból, az nem olvasta őket«. Hogy tehát itt reformra van szükség, azt elismerjük, de máskép okoskodunk, mint Frazy. Ő azt mondja, hogy a görög nyelv tanítását nem lehet kibővíteni, mert a korszellem így is sokallja a reá fordított időt, tehát föl kell áldozni. Különben szerinte a görögöt eddig sem tanulták s a kérdés magától meg van oldva. De ha a görögöt eddig sem tanulták (körülbelül úgy van), akkor lehet-e beszélni a görög tanulásnak a modern élettel való ellenkezéséről? Vagy Frarynak csak az az idős ok, amely a görög nyelv tanulására kevés? Frary nem magát a nyelvet és irodalmat támadja meg. Elismeri, hogy a görög a világ legszebb nyelve, csak szerfölött nehéznek tartja. A görög írók lángeszét magasztalja, csak a belőlük olvasott kivonatokat keveseli. Épen az ő szavaiból következik, hogy a görög nyelv és irodalom több fáradságot és időt is megérdemel. Vagy arra tanílnak a practicus élet követelményei, hogy bármily becses valami, ha nehéz akkor el kell dobnunk, hogy a drága gyöngyért kár a tenger fenekére leszállani ? Hazánkban a görög tanítás eddigi sikertelenségének nem a nyelv nehézsége az oka, hanem az, hogy a görög nyelv tanárainak még nem oly idős nemzedéke is abból a korból való, midőn gymnasiumainkban csak a hetedik és nyolcadik osztályban tanulták a görögöt. Előbb elegendő számú jó tanárra kell szert tennünk, azután várhatjuk a sikert. Itt nincs arra tér, hogy a görög nyelv tanulásának szükséges voltát fejtegessem, hogy kimutassam azon történeti és irodalmi okokat, amelyek nem engedik, hogy középiskolai oktatásunkon a görög nyelv teljes elvetésével csorbát üssünk; a két tábor, pro és contra úgyis a kapacitálhatatlanság éles fegyvereivel áll szemközt egymással. De a valósítás kérdésében mind a két oldalon vannak mérsékelt elemek. Frazy is mérsékelt; ő sem akarja azt mondani, hogy a középiskolai oktatásnak egy csapással való fölforgatása lehetséges, vagy kívánatos. »Főkép ez az a tárgy — úgymond — amelyben az időnek meg kell adni a maga részét. Mindent lehet rögtönözni, csak jó tanárt nem.« Biztosítsuk tehát a tanárképzés sikerességét, hogy legyenek jó görög tanáraink. S ha elegendő számmal lesznek jó tanáraink, akkor abban az iskolában, mely minden pályára, tehát az egyetem bölcseleti cursusára is elő akarja készíteni a tanulót, már a második vagy legalább harmadik osztályban meg kell kezdenünk a görög nyelv tanítását, mégpedig nem elvont grammaticával, hanem azonnal Homeros olvasásával. Nem szükséges okvetetlenül, hogy ilyen görög gymnasiumunk sok legyen. Legyen kevesebb, de jobb, s legyen több más polgári és ipariskola. A gymnasiumok nagyobb részében megelégszünk azzal, ha latinul jól megtanulnak ; a görög irodalommal pedig — minthogy itt előbbvaló az irodalmi szempont — elég, ha jó fordítások útján (csak lennének már jó fordításaink !) ismerkednek meg. Facultatívvá tenni a görög nyelvet annyi, mint megölni, megszorított számú gymnasiumban tenni kötelezővé annyi, mint életre kelteni. Mai számunkhoz félig melléklet van csatolva. Budapest, április 7. Holnap éjjel fog megindulni az angol parlamentben a rég várt vita az ir homerale felett. A tárgy fontosságát és az előkészületek nagyságát tekintve rég nem volt törvényhozási debatte, mely jelentőség dolgában ezzel összehasonlítható volna. A toryk és whigek minden nagy küzdelme bizonyos tekintetben háttérbe szorul e vitához képest. Magának Gladstonenak minden korábbi nagy csatája úgyszólván eltörpül e mellett a hasonlíthatatlan ütközet mellett. Mert nem arról lesz most szó, hogy a két nagy uralkodó párt közül melyik vegye át a kormányt, melyet rövid időn ismét a legyőzött félnek kellene visszaadnia. Nem a whigek vezére áll a toryk vezérével szemben. Nem két tábor erős meggyőződése küzd majd itt egymással, amidőn a csatavesztés vezér csak a hatalmat veszti el, de nem egyatta smind pártját és politikai befolyását, s a midőn a veszteségért bőséges kárpótlást nyújt neki híveinek lehetőleg még bensőbb csatlakozása és rendíthetetlen kitartása. Gladstone mint parlamenti államférfi, messze kimagaslik minden ellenfele felett. Beaconsfield halála óta nincs conservatív politikus, ki vele csak távolról is mérkőzhetnek. S helyzete ma mégis válságosabb és veszélyesebb mint bármikor nagy ellenfele életében." Midőn a »nagy öreg ember«, mint őt honfitársai nevezni szeretik, az ír kérdés megoldását tűzte ki feladatául, nemcsak a torykkal kellett megküzdenie, szembe kellett szállnia nem egy legközelebbi politikai barátjával. Hartington lord, utána a liberális párt legtekintélyesebb vezérférfia, hűséges megbízottja és helyettese annyi időn keresztül, volt az első, ki a miatt tőle megvált és még a kabinetalakításban sem vett részt. Hasonló állást foglaltak el James és Geeseben. S nem volt elég, hogy e kipróbált barátokat nélkülöznie kellett már a kormány megalakításakor, rövid idő múlva a már megalakult kormányból is kilépett Trevelyan és Chamberlain. A minő szerepet vitt a conservative!)!) whigek előtt az, ki először vált meg az eddigi vezértől, épp oly nagy befolyást gyakorol a legelőhaladottabb radicálisokra az utóbbi helyen említett, ki csak most lépett ki cabinetjéből. Mintha egy seregnek jobb és balszárnya már megveretik, úgy állott Gladstone most az ütközet előestéjén, sőt lehetőleg még rosszabbul, mert azok, kik elhagyták, alig maradhatnak a megindulandó nagy küzdelem passiv nézői. Nem a toryk és whigek küzdelme az, mi szemeink előtt legközelebb le fog folyni, mert hisz ebben az esetben az eredmény iránt semmi kétség nem lehetne, amennyiben a toryk kisebbsége rég nem volt oly szembeszökő, mint éppen ma. S mégis, aki arra leginkább készül s attól leginkább tart, az a régi whig-párt, mert a hagyományos angol politika mellett a whig-párt léte vagy nem léte fölött indul meg valójában a küzdelem. A radicalizmus már rég felbomlással fenyegeti a megszokott történelmi pártokat, az ír kérdés felmerülése egyenesen napirendre hozta a lappangó válságot. A toryk szerepe aránylag könnyű a harctban. Ők a hagyományos britt politika talajára helyezkedve, a birodalmi egység és nemzeti nagyság büszke szavaival visszhangra remélnek találni az ó-angol hagyományok minden hívében. A whigek ellenben választani kénytelenek egykorú vezérük és angol uralmi vágyaik között. S amily veszedelmesnek tűnik fel egyiknek vagy másiknak minden concessio Izland részére, épp oly erővel lesznek kénytelen megtámadni régi győzelmes vezérüket. Növeli a zavart, hogy még a radikálisok sem állnak egytől egyig Gladstone mellett. S ami áll e részben a whigekre, az áll rájuk is. Aki ellenzi az írek különválását, az nem fog késni síkra szállni Gladstone ellen, bármily benső és régi politikai kötelékek fűzték is hozzá eddig. Az utolsó órában azt a hírt hozza a távíró, hogy Gladstone jóval tartózkodóbb tesz ebben az irányban, mint eddig gondolták. Ebben az esetben azonban elveszítheti az írek támogatását, és akkor ismét beláthatatlan bonyodalmak előtt áll az angol parlament. Bármely oldalról tekintjük a holnap meginduló vita esélyeit, mindenütt a legnagyobb és legmeszebbható problémákkal állunk szemben. Elég ok arra, hogy a legmagasabb érdeklődéssel várjuk és kísérjük. BEL ®* D 3L. £5 Budapest, április 7. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, április hó 8-án csütörtökön, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend : A községek rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Budapest, ápril 7. (Főrendiházi ülés.) A főrendiház f. hó 8-án d. e. 11 órakor ülést tart, melynek napirendje: Elnöki jelentés. A gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása. Közmunka- és közlekedésügyi miniszter jelentése a mátrai, bihari, marosludas-beszterczei, taraczvölgyi, vinkoveze-brekai és mezőtúr-turkevei helyi érdekű vasutak engedélyezése tárgyában s a képviselőháznak azokra vonatkozó határozatai. A vasúti csatlakozások iránt Romániával 1879. évi márczius 12/24. között »Pótegyezmény« 2. czikkének módositásáról. Az 1877. XIV. törvényczikkben foglalt általános postaegyesületi szerződéshez a lissaboni postacongressuson elfogadott »Pótszerződés« beczikkelyezéséről. A postai megbízások teljesítésére vonatkozó szolgálatnak szabályozása iránt kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről. Az Egyptom pénzügyi rendezése ügyében Londonban 1885. márczius 18-án kötött nemzetközi egyezménynek és a Londonban 1885. július 25-kén kelt nemzetközi nyilatkozatnak beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatoknak s a képviselőháznak 2408. számú határozati javaslatának tárgyalása. Budapest, ápr. 7. (A törvény követelményeinek meg nem felelő iskolák.) A középiskolai törvény 54. §-a szerint az oly középiskolák, melyek nem felelnek meg a törvény követelményeinek, fél évi időközökben, három megintésben részesítendők, s ha e megintésekre sem felelnének meg, tőlük a nyilvánossági jog megvonatik. Ily első megintést eddig elé 7 középiskola kapott a kormánytól. Budapest, ápril 7. (A képviselőház igazságügyi bizottságából.) A képviselőház igazságügyi bizottságának Apáthy István elnöklete alatt tartott mai ülésében — melyen a kormány részéről Szentgyörgyi igazságügyminiszteri államtitkár volt jelen — a telekkönyvi betétekről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz beérkezett és a bizottsághoz áttett kérvények, miután azok a javaslat tárgyalásánál folyton figyelembe vétettek, a bizottság jelentésének kíséretében a háznak bemutatni határoztattak, annak indítványozásával, hogy e kérvények e ház irodájában letétessenek. Ezután Teleszky István előadó felolvasta a javaslatra vonatkozó jelentést, mely átalában elfogadtatatott s ezzel az ülés véget ért. Budapest, ápr. 7. (A dunamelléki ref. egyház közgyűlése.) A dunamelléki ref. egyházkerület ez évi rendes közgyűlését a pünkösdi ünnepekre és a tanintézetek vizsgáira való tekintettel május hó 26-án és a következő napokon fogja megtartani Budapesten. A papi vizsgálatok május 24. és 25-ikén lesznek s az uj lelkészeket május 30-án avatják fel. Budapest, ápr. 7. (A községi törvény). A községi törvény tárgyaságáról,mai Aati, lapunkban közölt tudósítás csak röviden érinti dr. Gáli Józsefnek a 34. §-hoz tett módosítványát. A szakasz tartalma, mely arról intézkedik, hogy a községi választók névjegyzékébe ki nem vehető fel és a módosítvány fontossága megérdemli, hogy ezt tüzetesebben is ismertessük. Gáli különösen utalt arra, hogy a mostani szöveg és az ő módosítványa közt az első különbség az, hogy a javaslat formulája szerint minden vád alá helyezés következtében kizárandó a névjegyzékből az érdekelt polgár, holott a ház már ellenkező álláspontot foglalt el akkor, midőn kimondotta, hogy a politikai jog gyakorlata felfüggesztésének csak akkor van helye, ha valaki jogerejűleg van vád alá helyezve, mert ez oly biztos tény, amelyhez további következményeket lehet fűzni. A második különbség az, hogy nem minden vád alá helyezés vonja maga után a politikai jogoknak felfüggesztését, hanem csak azon esetben mondható ki büntetőtörvénykönyvünk szerint a politikai jogok felfüggesztése, s midőn valaki oly bűntett vagy vétség miatt van vád alá helyezve, melyre a politikai jogok felfüggesztése a büntetőtörvénykönyv szerint kimondandó vagy kimondható. A harmadik különbség az, hogy ezen szöveg szerint szabadságvesztés büntetés tartama alatt senki sem vehető fel a névjegyzékbe, holott a háznak a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából hozott határozata szerint, hogy ha valaki csekélyebb vétség miatt van szabadságvesztés büntetés alá helyezve, ez esetben az elítélt politikai jogainak gyakorlatától, amennyiben az 3 hónapi fogházat, vagy államfogházat nem halad meg, el nem zárható és így a névjegyzékből ki sem hagyható. Gáli tehát indítványozta, hogy a 34. §. a) pontja helyett teendő: a) »Aki oly bűntett, vagy vétség miatt van jogerejűleg vád alá helyezve, amelyre a büntető törvénykönyv a hivatalvesztést, vagy politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését állapítja meg; továbbá, aki fegyházra vagy börtönre vagy három hónapot meghaladó fogházra vagy államfogházra, avagy politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére szóló ítélet hatálya alatt áll, végre a ki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerejűleg elitélve volt.« Végül Gáli ús bekezdésül fölvétetni kívánta d) pontul, a ki csőd alatt áll. — Miként említek, e módositványok elfogadtattak. Szegzárd, márcz. 31.*) [Saját levelezőnktől.] (Tolnamegye törvényhatóságának közgyűlése.) Tolnamegye törvényhatósági bizottságának általam táviratilag már jelzett tegnapi rendes közgyűlése újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a szokottnál sokkal nagyobb számban egybegyűlt bizottsági tagokban még él az a régi jó szellem, amelynek emanatiói soha sem maradnak el, ha arra méltó alkalom kínálkozik. A közgyűlésnek két kimagasló momentuma volt; az egyik gróf Széchenyi Sándor főispán megnyitó beszéde, melyben előadta azon okokat, melyek őt arra indították, hogy az alispánnal egyetértőleg alakított küldöttség élén a megye képviseletében részt vett azon országos ünnepélyben, mely Tisza Kálmán miniszterelnöksége tizedik évfordulója alkalmából a fővárosban megtartatott, a másik Perczel István volt főispán életnagyságú arczképének a törvényhatósági bizottság határozatához képest a gyűlésteremben történt elhelyezése. Gróf Széchenyi Sándor főispán, ki — hogy saját szavait használjam — 25 évig hallgató tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, megnyitó beszédével, és pedig ez alkalommal nem először bizonyította be, hogy az ő hallgatása az éleseszű és éleslátása komoly szemlélőnek hallgatása volt. — Minden szóvirág és hatáshajhászás nélkül, de megragadó logikai gondolatmenettel utasította vissza az ellenzék részéről épp oly ízléstelen tüntetési viszketeggel, mint méltatlanul ellene intézett hírlapi támadást és szónoki erővel igazolta eljárásának precedenseken és a törvényhatósági bizottság közérzületén alapuló jogosultságát. A törvényhatósági bizottság a beszéd végeztével egyhangú általános helyesléssel tüntetett népszerű főispánja mellett. A főispáni székből 1884-ben közel tiz évi működés után, a Lipótrend lovagkeresztjével feldíszítve, visszavonult s 82 éve daczára friss egészségnek és ritka szellemi és testi rugékonyságnak örvendő Perczel István arczképének bemutatásánál Pápé főjegyző mondott alkalmi beszédet, melyben összefoglalva domborította ki közéletünk érdemteljes veteránjának érdekes jellemvonásait; bensőségtől áthatott és a hallgatóságnál élénk visszhangra talált zárszavaiban azon őszinte kívánságnak adva kifejezést, hogy megyei bizottságunknak közbecsülésben álló Nestora még soká munkálhasson közre a közügyek elintézésében. *) Tárgyhalmaz alatt késett. A szerk.