Nemzet, 1886. szeptember (5. évfolyam, 1439-1468. szám)
1886-09-11 / 1449. szám
Szerkesztőség: Ferenc Miska tere, Athenaeum-épület, I* emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény * szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETESIK egy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: 1449. (252.) szám. Budapest, 1886. Szombat, szeptember 11 KIADÓ-hiVATAL: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földjelüi Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......... ................. .......... 2 frt. 3 hónapra .. .. ,. .. .................................. 6 » 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. V. évi folyam. Budapest, szeptember 10. A bolgár eseményeket Németországban sokkal hidegebben fogadták, mint Ausztria- Magyarországban ! Különösen pedig, mint az utóbbiban. Igaz, hogy Bulgária közelebb van hozzánk, mint Németországhoz. Sophia és Philippopol közelebb vannak Budapesthez és Bécshez, mint Berlinhez. Az is igaz, hogy Németországnak nincs annyira közvetlen érdeke a Balkán-félszigeten, mint monarchiánknak. De a legnagyobb tévedés azt hinni, mintha Németországra nézve közönyös volna Oroszország hatalmi terjeszkedése, s Ausztria- Magyarország prestigezsének csorbulása. Amikor nagy politikai kérdésekről, külnemzetek irányában való rokon-, vagy ellenszenvről van szó, mindig különbséget kell tenni a német közvélemény és a német kormány felfogása között. A német nemzet jelenleg kétségkívül chauvinista. Nagy katonai sikerei elkapattak; a dicsőség gőze fejébe szállt. Ez az oka, hogy hajlandó más nemzetek kicsinylésére, vagy épen megvetésére. Ez magyarázza meg azon ellenszenvet, mely jelenleg kétségkívül sajnosan észlelhető a német társadalom legtöbb rétegeiben a magyar nemzet irányában is. De abban a tekintetben a német közvélemény a német kormánynyal egyetért, hogy Ausztria-Magyarország minden orosz túlkapás ellen támogatandó, s hogy monarchiánk tekintélyének csorbulása egyértelmű a német vezérhatalom tekintélyének csorbulásával. Igaz, hogy az indokra nézve a közvélemény és a kormány közt különbség van. Az előbbi úgy tekint monarchiánkra, mint a német érdekek előőrsére, s bizonyos tekintetben egy kisebb német birodalomra, melynek németségét csak a magyarok és szlávok zavarják; míg a második egyenrangú, fontos szövetséges gyanánt becsüli meg Ausztria-Magyarországot, melyre a gallismus és slavismus fenyegetésével szemben szüksége van. Az eredmény azonban egyenlő ama ama tényre nézve, hogy Németország a mi érdekeink sérelmében saját érdekeinek sérelmét is látná. Ez tény, melyet még inkább megvilágít a gyűlöletnek azon vörös tüze, mely a német nép szívében ég a slavismus ellen. Ha valaki figyelemmel kíséri a német sajtó nyilatkozatait, Németországba sem kell fáradnia, hogy megtudja, mily nagy fokú ellenszenv gyökerezett meg német földön a slávok ellen. Sokkal gyakoribb kifakadásokat talál azokban Oroszország, mint bármikor találhatott volna Francziaország ellen. Aki pedig közvetlen érintkezik a német társadalom különböző rétegeivel, még biztosabb meggyőződést meríthet arra nézve, hogy Németországban maholnap jobban fogják gyűlölni a slávokat, mint a francziákat. A magyarok iránti ellenszenvnek nagy része is a slávok rovására írandó. Részint, mert Németországban még a műveit középosztály egy része is, a Landeskunde híresen alapos tanítása daczára, azt hiszi, hogy a magyarok slávok; részint, mert a prágai németellenes zavargásokat nekünk, magyaroknak tulajdonítják. Ha tehát a német kormány teljesen correct magatartásának, s a német közvélemény russo-phobiájának daczára a bolgár eseményeket Németország meglehetős közönyösen fogadta, ez nem bizonyíthat egyebet, mint azt, hogy úgy az első államcsíny, mint Sándor fejedelem lemondása korántsem oly nagy siker Oroszországra, s távolról sem oly nagy vereség Ausztria-Magyarországra, mint több lajtántúli és innéti lap hirdeti, ezúttal bámulatosan találkozva az orosz sajtó leghhauvinistább részével. A német hivatalos és nem hivatalos felfogás egyenlően visszautasítana minden reális osztozkodást a Balkán-félszigeten, de csak igen természetesnek tartja, hogy mikor Oroszország csinálta meg Bulgáriát, arra legyen is némi befolyása, akkor, midőn Ausztria-Magyarország occupálta Boszniát és Herczegovinát, s befolyását nemcsak bevitte, hanem egyszersmind megszilárdította Belgrádban. Ha Oroszország el akarná foglalni Bulgáriát, vagy ezzel egyátalán sajátja gyanánt akarna rendelkezni, ez határozott visszautasításra számíthatna Németország részéről. Erről azonban nincs szó, hanem csakis Sándor fejedelem személyéről, kinek katonai hőstetteit nagyra becsülik épen Németországon, de hibáztatják a politikában követett brütsk eljárását, mely közte és a czár közta viszonyt tarthatatlanná tette. Bulgária önállósági törekvését Németországban rokonszenvvel kisérik mert ez oroszellenes tény. Ez azonban nem változik meg Battenberg Sándor távozása következtében, sem a czár ukázilag ki nem ivezhet Bulgária számára satrapát. Hogy Sándor fejedelemnek a czár egyenes akarata folytán kellett lemondani, az mit sem változtat a dolgon, mert ép e tény nyilvánvalósága szítja Bulgáriában az ellenszenvet Oroszország ellen , mert mélyen sértheti a bolgár hazafiakat, hogy a czár megfosztja őket szeretett fejedelmüktől, aki győzelemre vezérelte az ifjú bolgár hadsereget. Ily bűvös felfogás uralkodik Németország legtöbb és legirányadóbb köreiben. Végre is, e felfogás szerint, Oroszország sláv nagyhatalom, s mielőtt egy, vagy több nagy háborúban meg nem verték, nem követelhető tőle a teljes emondás és sláv, valamint nagyhatalmi jellegének megtagadása. Ez az, amiről leginkább megfeledkeznek a mi chauvinistáink. Igaz, hogy többnyire azt hirdetik: mire való a nagy hadsereg, ha nem üzenünk háborút Oroszországnak? De egy fontos ténnyel nem számolnak, azzal, hogy Németország nem akar háborút. Nem akar sem a hivatalos, sem a nem hivatalos Németország, hanem ellenkezőleg fenn akarja tartani a békét, amíg a középeurópai (osztrák-magyar és német) érdekek veszedelme nélkül- csak fentartható. Sajátságos, világtörténelmi jelenség ez, mely valóban méltó a megfigyelésre. Bármely hatalom vívott ki valaha oly katonai sikereket, mint Németország, szükségkép újabb és újabb hadi vállalatok veszélyes ösvényére ragadtatott. A német birodalm az első, mely vakító hadi sikerei után közvetlenül meg tudott állni. Igaz, hogy e megállást legfőbb érdekei követelték ; de nem követelték-e ugyanezt Francziaországtól sajt legfőbb érdekei XIV. Lajos I. és III. Napóleon idejében? És igaz, hogy Németország tényleg bírja a hegemónia lényegét, de érzékenynek és hiúnak még egy conflictus alkalmával sem mutatkozott, annál kevésbé törekszik arra, hogy az európai vezérszerep külsőségeit fitogtassa. III. Napóleon a chalonsi táborban vagy trónbeszédben minden évben elmondta, hogy Francziaország, illetőleg az ő akarata nélkül egy ügy sem sülhet el Európában. Vilmos császár és Bismarck még csak távoli célzásokat sem tesznek ily értelemben, sőt ismételtenmondták, vagy értésül adták már, hogy igen komoly érdekek veszélye nélkül ki nem húzzák Németország kardját. Hát csak nekünk kellene minduntalan és minden alkalom nélkül kardunkat csörtetni? Csörtetni akkor is, midőn hátrányunkra mi sem történt, midőn egyetlen érdekünk sem került veszélybe. És csörtetni, midőn csakis a csörömpölésnél kellene maradni, vagy ok nélkül kockáztatni meg oly veszélyeket, melyekkel leszámolni elég idő lesz akkor, midőn már kikerülhetlenek leendnek. A német sajtótól tanulhat a magyar sajtó, a német közvéleménytől a magyar közvélemény, miképp kell az érzékenykedést komoly esetekre fenntartani, s akkor nem pusztán az érzékenykedésnél maradni. Nem akarjuk összehasonlítani azon érzelmeket, melyeket a magyar és német közvélemény táplál Oroszország irányában, annyi azonban bizonyos, hogy Németországban sem szeretik az oroszokat, sőt határozott oroszgyűlölet létezik ott. A német közvélemény érzi, hogy a sláv és germán világnak előbb-utóbb hevesen kell összecsapnia, s hogy a német missiót Oroszország ellenében kell érvényre emelni. E tudat daczára, a bolgár események éppen éppen nem zavarják a német nép nyugalmát, legkevésbbé pedig Bismarckét, akit ez események bizonyára nem leptek meg. De hogy akkor miért nem hagyják nyugodni az izgató lapok a magyar nemzetet , erről feleljenek azok, akik minden alkalommal csak a sensatiót, csak az izgatottságot keresik. Még nagy érdekek veszélyének daczára is. B. Gr. 4 frt 25 krra tervezett vámmérséklésre és a tisztított borax vámjának 4 ftról 3 frtra való leszállítására nézve a magyar kormány — mint halljuk — maga is kész ezen módosítások elfogadását — ha minden fennforgó differentiára nézve megállapodás jöhet létre — a magyar törvényhozásnak elfogadásra ajánlatba hozni. Merőben elfogadhatatlannak tartja ellenben a kereskedelmi miniszter az osztrák képviselőház által elhatározott 2 aranyforint vámtételt a nehéz, és 2 írt 40 kros vámtételt a könnyű nyers ásványolajra nézve, miután ily tételek nemcsak a létező magyarországi petróleumipart tennék teljesen lehetetlenné, hanem a magyar államkincstár jelentékeny károsodását is vonnák maguk után. Ezzel szemben a magyar kormány most azt az ellenjavaslatot teszi az osztrák kormánynak, hogy léptettessék életbe nálunk is a Németországban létező petróleummegadóztatási rendszer, melynek alapján a nyerspetróleum vámmentesen bocsáttatnék a vámkürzeteknek tekintendő petróleumtisztító telepekre és az ezekről kilépő tisztított petróleum vonássék megfelelő elvámolás, illetve megadóztatás alá. Lényeges módosításokat kíván egyúttal a magyar kormány a pamutfonalakra, gyapjúra és gyapjúárukra, nyers vörösrézre és varrógépekre nézve megállapított vámdíjtételek tekintetében. Azon értekezleteken, melyek ezen függőben levő kérdésekre nézve az osztrák és a magyar kormányok képviselői közt előreláthatólag a legközelebbi időben tartatni fognak, valószínűleg szőnyegre kerül az a kérdés is, hogy vájjon ne állapíttassék-e a petróleumra és kávéra nézve a fogyasztási illeték némi, habár nem jelentékeny emelése meg. Az a kérdés ha vájjon nem lehetne-e az aranyvámok és papírban fizetendő fogyasztási adók egymás közti viszonya által feltételezett folytonos ingadozásoknak a petroleumkereskedelemben, egyszerűen véget vetni az által, hogy a petroleum vámdíja kivételesen bankjegyben állapíttatik meg , valószínűleg hasonlóképpen beható megbeszélések tárgyát fogja képezni. -BELFÖLD, Budapest, szept. 10. (A vámtarifa javaslat at.) Gr. Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter mint a »B. C.« jelenti — a vámtarifatörvényjavaslatnak az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításai ügyében, tegnap kimerítő átiratban válaszolt az osztrák kereskedelmi miniszternek. Az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításokra, nevezetesen »és az ipari szorgalom« szavaknak a törvény VIII. czikkébe való felvételére, a már fennálló szeszfőzdék számára szánt melasse vámjának 25 krról 1 frt 50 krra való felemelésére, a tisztiílatlan parafin vámtételének 4 forintról 6 forintra való fokozatára, az összes damasztszöveteknek a 80 frtos tétel alá való beosztására, tehát 40 frtról 80 frtra való részleges vámemelésére, a nyers megmunkálatlan (csak öntött, préselt, kovácsolt) késművesáru alkatrészeknek a tarifa 270. számába való felvételére, vagyis ezen áruk vámjának 10 írtról 15 írtra való emelésére, afonóanyagok előmunkálására és feldolgozására való gépek, fonógépek, ezernázógépek« vámjának 4 frt 25 krról 3 frtra való mérséklésére, a »szövészeti segédgépeknek a tarifa 82. számába való áthelyezése által feltételezett 8 frt 50 krról Budapest, szept. 10. (A közös budget.) Gr. Kálnoky, gr. Bylandt táborszernagy, Kátray Béni közös miniszterek, valamint gr. Taaffe és Dunajevszki miniszterek a jövő hét végén, valószínűleg már e hó 16-án a közös minisztériumok szakelőadóival Budapestre érkeznek, hogy itt a közös miniszteri értekezleten, amelyben a jövő évre szóló ööszös költségvetési előirányzat fog megállapíttatni, részt vegyenek. Esetleg ez alkalommal a függőben levő kiegyezési kérdések is közös miniszter-értekezleten megbeszélhetők lesznek. Budapest, szept. 10. (A képviselőház munkarendje.) A f. hó 18-án megnyíló országgyűlés harmadik ülésszakának megalakulása előre láthatólag rövid idő alatt meg fog történhetni, minthogy az elnök, alelnökök, a jegyzők, a háznagy és a bizottságok választása, valamint az osztályok kisorolása három ülésben elvégezhető. A képviselőház e szerint még szeptember havában megkezdheti érdemeges munkálkodását, minthogy a második ülésszak végén több fontos bizottsági jelentés terjesztetett volt be a ház elé. Elsősorban valószínűleg az Adria tengeri hajózási részvényvállalat subvenciójának megújítását illető törvényjavaslat fog tárgyaltatni és azután az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségünk meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat kerül sorra. A bank-és a czukor adójavaslatok aligha fognak előbb a napirendre kitüzetni, mielőtt azokat az osztrák képviselőház le nem tárgyalja. Budapest, szept. 11 (Trefort Ágost Pozsonyban.) Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter — mint a »P. L.« írja — Pozsony város I. kerületének országgyűlési képviselője, f. hó 12-én este Pozsonyba érkezik, s vasárnap délelőtt 11 órakor, a városház nagytermében választóihoz beszédet intéz. A miniszter ugyanaznap meg fogja tekinteni a reáliskolát. Budapest, szept. 10. (Pest megye közigazgatási bizottsága) Szapáry István gróf főispán elnöklete alatt ma délelőtt ülést tartott. Az egyes előkészített tárgyak elintézése előtt Földváry Mihály alispán, a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye területén mutatkozó ínséges gazdasági állapotokra utalva indítványozza, keressék föl a pénzügyminiszter, hogy tekintetbe véve a megye lakosságának súlyos viszonyait, függesztené föl ez évre az állami végrehajtásokat s a községek elöljárói ellen alkalmazásban levő felelősség is ejtessék el. Szapáry István gróf főispán nem tartja szükségesnek, hogy az állami végrehajtásokat az egész megyére nézve felfüggeszszék, csak ott, ahol feltétlenül rá vannak szorulva. Tisza Lajos gr. szintén e nézethez csatlakozott. Bossányi László kimondandónak tartja, hogy ha a többi állami adónemekre nem is, de a földadóra múlhatatlanul adassék meg a behajtás felfüggesztése. A közigazgatási bizottság a főispán propositiója értelmében határozott. Tóth József tanfelügyelő, több kisebb fontosságú ügy között, mint örvendetes körülményt jelenti, hogy Tázláron, ahol eddig csak rendszeresitetlen állású tanítók voltak, a község 3 rendszeres tanítói állást szervezett s ezek már ez iskolai évben megkezdik működésüket. Reisch Károly állami építészeti főnök jelenti, hogy a közmunka és közlekedésügyi miniszter rendeletileg utasítja a törvényhatóságokat, hogy a területén a gőzkazánok mellett fűtők és gépészek gyanánt csak vizsgázott egyének alkalmazását engedélyezze. Az adófelügyelő jelentéséből kiemeljük a következőket. Az 1885. év végén fönmaradt adóhátralék 421,340 frt 29 kr, az augusztus végéig esedékes hátralék összege 3,251,010 frt 52 kr, ez összeg- 1 ből töröltetett összesen 215,282 frt 57 kr, maradt tehát a f. évi aug. hó végéig esedékes 3,035,727 frt 95 kr. E hátralékkal szemben befizettetett összesen 2,227,810 frt 911/2 kr, mutatkozik tehát végleges hátralék gyanánt 807,917 frt 331/2 kr. Ezen év eddig lefolyt időszakában elért eredmény 60,878 frt 04 krral kedvezőtlenebb a múlt év megfelelő szakában elért eredménynél. A hadmentességi díj múlt évi hátraléka 83,340 frt 661/a krr, a f. év január 1-től július hó végéig befolyt 21,667 frt 45*/2 kr, augusztus hóban 10,343 frt x/a kr, összesen 32,010 frt 46 kr s így a hátralék 51,330 frt 20*/a kr. Az eddig lefolyt időszakban elért eredmény a megfelelő tavalyihoz képest 2,585 frt 19*/2 krral kedvezőbb. A szellődézsmaváltság, bélyeg és jogilleték behajtásának eredménye azon községekben, amelyek elöljárói ellen a felelősség ki nem mondatott, kielégítőnek mondható; a fogyasztási adó szintén kielégítően foly be. Budapest, szeptember 10. (Állami segélyezés.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bárd Bazil felgyógyi,, Boy Sándor alsóboldogasszonyfalusi, Kozma Áron John, Krisán Artemia m.sz.-benedeki, Lukács Péter magyarvalkói, és Ollár Gábor felső-kékes-nyárlói gör. kel. román lelkésznek 100—100, Ollár György csömörlői görög keleti román lelkésznek pedig 50 frt, Duma Péter tekerői gör. kel. román lelkésznek 80, Áron Illé tyési, Dáján Miklós kisenyedi, Kendi Dénes szászvárosi, Komsa János prázsmári, Medrea György rusi gör. kel. román lelkésznek, Medrea Ilona nagyszebeni gör. kel. román lelkész-özvegynek, Terhetea Gregor gridi, Tertila Illés baromlaki és Zsarzsa Mihály almás-balázsházi gör. kel. román lelkésznek 50—50 frt államsegélyt engedélyezett. Budapest, szept. 10. (Képviselői beszámoló.) Dr. Darányi Ignácz, a főváros II. kerületének országgyűlési képviselője f. hó 12-én, vasárnap d. e. 11 órakor a medve utczai iskolaépület tornatermében, választói előtt beszámoló beszédet tart. Budapest, szept. 10. (A hirlapok és a hirdetményi bélyeg.) A »Szarvasi Lapok« szerkesztőjétől a kir. pénzügyigazgatóság külön hirdetményi díjat követelt, amiért »Kivonat a városi hirdető könyvből« czímmel közölte azokat a magánhirdetéseket, amelyeket dobszó útján szoktak egyes községekben a lakosság tudomására hozni. A lap szerkesztője a pénzügyigazgatóság e határozata ellen felebbezett s a kir. pénzügyi közigazgatási bíróság azt helybenhagyván, kimondta: Ha a városok vagy egyes községekben dobszó útján közzétett, magántermészetű hirdetéseket a hírlapok — habár kivonatosan is köztik, az ilyen minden egyes kivonatos közléstől külön hirdetményi bélyeg jár. A bolgár események: Ausztria-Magyarország magatartására vonatkozólag, szemben a legutóbbi bolgár eseményekkel Bécsből a Bad. Corr. megbízható részről a következő levelet kapta : Sándor fejedelem távozott Bulgáriából és általános az a hiedelem, hogy ezzel Oroszország egy erélyes ellenfele lépett le a színről. Ez a feltevés azonban, épen a legutóbbi események után, nem teljesen alapos, mert Sándor fejedelem minden lépéséből bizonyossággal csak annyi tűnik ki, hogy a fejedelmi trónt a Balkán-félszigeten egy igen ingadozó politikus hagyta el, minden különös kényszer nélkül. Amidőn Sándor fejedelem Lembergből útját visszafelé vette Sófiába, minden hatalomnak — Oroszország kivételével — határozott szándékában volt a fejedelmet eljárásában támogatni, őt tartani és kormányával a diplomatiai összeköttetést, mihelyt a fejedelem Sophiába érkezik, ott egyszerűen folytatni, ahol az augusztus 21-én oly hirtelenében megszakittatott. Ámde a fejedelem szerencsétlen távirata a czárhoz a helyzetet teljesen megváltoztatta. A legkínosabb feltűnést ezen ép oly felesleges, mint indokolatlan távirat Bécsben és Londonban keltette. Ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy Sándor fejedelem semmi irányban sem megbízható egyéniség, a ki az egyik esztendőben valamennyi hatalom ellenére filippopolisban pucsot támogat és más évben a törökkel pacál, — és nem sok időre rá, koronáját az orosz czár lábaihoz rakja. Ily tények után nincs abban semmi csodálatos, hogy nemcsak Németország, hanem Anglia és Ausztria-Magyarország is Sándor fejedelmet távozni hagyták. Jelenleg Ausztria-Magyarországnak csak arról kell gondoskodnia, hogy ne választassák a monarchia akarata ellenére fejedelem Bulgáriában, és hogy az országban a rend meg ne zavartassák. Bulgária megszállását Oroszország által Ausztria-Magyarország semmi szin alatt sem fogja megengedni. sem volt hozzákötve ? Aztán meg minő monarcha volt ő, lévén a török birodalom vasallus fejedelmes főkormányzója. Nem lett volna-e méltóbb a jogától megfosztott hatalomról régen és a kényszerítést jóval megelőzve lemondani, mint új kísérletet tenni annak megkaparitására akkor, miután már kezéből kihullt? De ha még lehetőnek tartotta elvesztett jogának viszaállítását, nem kellett volna Bulgáriába mennie kerülő utón ; az elvesztett hatalom első forrásához fordulni lett volna kötelessége. Ugyan mire való a nemzeti enthusiasmussal űzött ama comedia is, melyet a »botozó parancsnokság« rendez ? Ez a szerencsétlen nép még tíz évet se élt újjászületése óta s már is annyi ámításon és demoralizáló cselekedeten ment keresztül, hogy meg lehetett volna kímélni emez uj erőszaktól s lelkiismeretének kigúnyolásától. Vagy talán igy kívánja a monarchicus elv. ? Bulgária demonstratióit megelőzték a megvásárolt s Oroszorság iránt ellenséges európai sajtó panegyriconjai. Oroszország bosszantására egekig magasztalták a bolgár fejedelem érdemeit, vitézségét s kitűnő tulajdonságait. Bárminek legyenek is jó tulajdonai s vitézsége, mégis mi hát az ő érdeme, és ki irányában nyilatkozott az? Nem, nem Bulgária iránt; nem, nem Oroszország iránt. Battenberg herczeg bolgár fejedelmi minőségben híressé lett amaz érdemeiről, melyeket az Oroszország és Bulgária iránt ellenséges politikájával szerzett. Eszköze lett Oroszország ellenségeinek, s ezért feláldozta nekik Bulgáriát, melynek élére Oroszország juttatá. Íme egyedüli érdeme; ime ebben nyilvánultak jótulajdonságai s vitézsége; csupán ennyi emlékezetest hagy hátra fejedelmeskedése. Egyetlen jó és tartós művet sem hagy maga után Bulgáriában ; ellenkezőleg mindent megingatott, rázkódtatott. Uralkodásának idejét a cselszövények, visszaélések és rablások töltötték ki. Kezdet óta a vonzás középpontjává lett oly emberek előtt, kik sem tiszteletet, sem bizalmat nem érdemelnek. A hatalom erősbítése s a rend megszilárdítása czimén államcsínyt követett el, dictatori meghatalmazásokat ragadva a kezéhez. Hogyan élt velük s mit tett a rend megszilárdítása végett ? Oroszországba jött, hogy orosz belügyminisztert keressen, azzal a számítással, hogy annak háta mögött kénye-kedve szerint cselekedjék, őt állítsa oda bűnbakul s,a saját kormányzása bűneit Oroszországra kenje. Ámde az orosz miniszter nem volt engedékeny ember. Erélyes harczba bocsátkozott a fejedelmi kamarillával, szakadatlanul ügyelt reá, s nem engedte azt, hogy fosztogasson. Hogy megszabaduljon az alkalmatlan minisztertől, a fejedelem az ellenkezőt mivelte, hirtelen visszaállította a tirnovai alkotmányt s a szánandó bolgár pártok vezé-reivel összeesküvést szőtt tulajdon minisztere ellen. A mi ezután következett, nem régi dolog, s mindenki előtt ismeretes. Szerbiával folytatott háborúja miatt szinte Maczedoni Sándort csinálnak belőle; de a bolgár sereg neki köszönt e szervezetét s harczi tulajdonságait, melyeket az a Milán király hitvány cohorjaival való összekapásaiban kimutatott, aki most váratlanul Battenberg herczeg barátjának s tisztelőjének csapott fel. Sándor fejedelem egyesítette a berlini szerződéstől szétszakított két Bulgáriát, de hogyan és mily czélból ? Az egész ügy ámításon alapult s csakis az angol politika fondorkodása s a többi hatalmak elnézése folytán sikerült. Nemcsak a bolgár egység, sőt a bolgár függetlenség ellenségei is hirtelen mindkettőnek védőjéül csaptak föl. Hát van ebben igazság? Hát volt ebben valami az Oroszország elleni ellenségeskedésen kívül is ? De a ruméliai kormányzóság nem kapcsoltatott össze a bolgár fejedelemséggel, ez ámítás volt. Az Európától szentesített török-bolgár egyezmény csupán a personális egyesülést engedte meg, míg Sándor fejedelem elhitette a bolgár patriótákkal, hogy ő mind a kettőt reálisan egyesítette, s hogy azok egy egészet képeznek, az ő kormánya ily értelemben intézkedett is. A rászedett bolgár hazafiak észrevették, hogy hova vezették őket, s a Balkán félszigeten érni kezdtek az uj veszedelmek, készülni az uj zavarok. Ő felsége nem helyeselvén Sándor fejedelem Bulgáriába való visszatérését s kifejezvén óhajtását, hogy ne tartózkodjék ottan, ezzel kötelezi őt adott szavának beváltására: »Oroszország adta nekem a koronát (hatalmat) s ezt a koronát (hatalmat) kész vagyok visszabocsátani Oroszország uralkodójának.« Ne késsék hát ezzel az utolsó lépéssel, melyet becsülete s lelkiismerete követel. Bulgáriában való időzésének minden órája csak hasztalanul erősbiti a bajt s a nélkül, hogy haszna volna belőle uj csapásokkal fenyegeti ezt a szerencsétlen országot ? Nem tudjuk, való-e a hir, hogy a bolgár hadsereg közt véres összeütközésre került a sor. De Gyurgyevoból megbizható forrásból értesítenek, hogy Oroszország hívein erőszakoskodnak. Mily szellemmel fordult hát Sándor fejedelem Oroszország uralkodójához, legjobb érzelmeit nyilvánítván, midőn czinkosai ugyanakkor kegyetlenül gyönyörködnek Bulgáriába való visszatérése áldozataiban?« * Az éj folyamán a következő táviratok érkeztek: BéCS, szept. 10. (Eredeti távirat.) Helybeli diplomatiai körökbe az az értesítés érkezett, hogy azon hír, hogy Dolgomkry herczeget mára várják Sophiába, mindenesetre korainak tekintendő. Általában véve kétséges, hogy Dolgoruky herczeg most Bulgáriába küldetnék. Oroszországugyan még nem adta föl szándékát erre vonatkozólag, de bizonyosnak tekintendő, hogy annak kivitele ellen több oldalról fognak felszólalni. Páris, szept. 10. A »Journal des Débats« jelentése szerint az angol-orosz viszonyok fölöttébb feszültek. Törökország, amidőn sir W. White-ot, mint Thornton utódát nem fogadta el, orosz befolyásnak engedett. A »Rép. Frangaise attól tart, hogy Oroszország, mielőtt a bolgár nemzetgyűlés egybehivatnék, egyszerűen be fogja kebelezni Bulgáriát. * Katkov, a bolgár fejedelem s az orosz czár közti sürgönyváltáshoz a következő érdekes commentárt fűzi a »Moszkovszkija Vjedomoszti«ban: Ama bizonytalanságra, melyben mindenki csak tapogatódzva járt, az események zűrzavarára s az ellenmondó magyarázatokra végre fény derült, Oroszországnak mindenkor annyira féltékeny nemzeti érzülete most már megnyugodhatik. Battenberg Sándor herczeg meghajolva a minden orosz földi császári trón előtt, készségét fejezi ki az Oroszországtól nyert bolgár fejedelmi korona letételére. A czár válaszából kitűnik, hogy Battenberg herczeg a bolgár trónra s fejedelemségre való jogát elvesztette. Különben el volt már ez veszítve a formális lemondás előtt is, melyre rákényszerítették. Nevét kitörölte Oroszország azon okmányból, mely Kelet-Ruméliának a bolgár fejedelemséggel való egyesülését megerősítette. Elvesztvén az orosz monarcha bizalmát, a bolgár fejedelem ezt a czímet és hatalmat nem viselte jogosan, mert a jog, mint ő maga is beismeri, Oroszországtól eredett. Vájjon minek is tért vissza Bulgáriába lemondása után ? Talán azért csupán, hogy demonstráljon a monarchicus elv javára, mely az ő személyében mit sem szenvedett, mert csak feltétele