Nemzet, 1886. szeptember (5. évfolyam, 1439-1468. szám)

1886-09-11 / 1449. szám

Szerkesztőség: Ferenc Miska tere, Athenaeum-épület, I* emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény * szerkesztős­ég­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETESIK egy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 5 kr. Reggeli kiadás: 1449. (252.) szám. Budapest, 1886. Szombat, szeptember 11 KIADÓ-h­iVATAL: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földjelüi Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......... ................. .......... 2 frt. 3 hónapra .. .. ,. .. .................................. 6 » 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. V. évi folyam. Budapest, szeptember 10. A bolgár eseményeket Németországban sokkal hidegebben fogadták, mint Ausztria- Magyarországban ! Különösen pedig, mint az utóbbiban. Igaz, hogy Bulgária közelebb van hozzánk, mint Németországhoz. Sophia és Philippopol közelebb vannak Budapesthez és Bécshez, mint Berlinhez. Az is igaz, hogy Németországnak nincs annyira közvetlen ér­deke a Balkán-félszigeten, mint monarchiánk­nak. De a legnagyobb tévedés azt hinni, mintha Németországra nézve közönyös volna Oroszország hatalmi terjeszkedése, s Ausztria- Magyarország prestige­zsének csorbulása. Amikor nagy politikai kérdésekről, kül­­nemzetek irányában való rokon-, vagy ellen­szenvről van szó, mindig különbséget kell tenni a német közvélemény és a német kormány felfogása között. A német nemzet je­lenleg kétségkívül chauvinista. Nagy kato­nai sikerei elkapattak; a dicsőség gőze fejébe szállt. Ez az oka, hogy hajlandó más nemzetek kicsinylésére, vagy épen megveté­sére. Ez magyarázza meg azon ellenszenvet, mely jelenleg kétségkívül sajnosan észlel­hető a német társadalom legtöbb rétegeiben a magyar nemzet irányában is. De abban a te­kintetben a német közvélemény a német kormánynyal egyet­ért, hogy Ausztria-Ma­­gyarország minden orosz túlkapás ellen támo­gatandó, s hogy monarchiánk tekintélyének csorbulása egyértelmű a német vezérhatalom tekintélyének csorbulásával. Igaz, hogy az indokra nézve a közvéle­mény és a kormány közt különbség van. Az előbbi úgy tekint monarchiánkra, mint a né­met érdekek előőrsére, s bizonyos tekintetben egy kisebb német birodalomra, melynek németségét csak a magya­rok és szlávok zavarják; míg a má­sodik egyenrangú, fontos szövetséges gyanánt becsüli meg Ausztria-Magyarországot, melyre a gallismus és slavismus fenyegetésével szem­ben szüksége van. Az eredmény azonban egyenlő ama ama tényre nézve, hogy Német­ország a mi érdekeink sérelmében saját ér­dekeinek sérel­mét is látná. Ez tény, melyet még inkább megvilágít a gyűlöletnek azon vörös tüze, mely a német nép szívében ég a slavismus ellen. Ha va­laki figyelemmel kíséri a német sajtó nyilat­kozatait, Németországba sem kell fáradnia, hogy megtudja, mily nagy fokú ellenszenv gyökerezett meg német földön a slávok el­len. Sokkal gyakoribb kifakadásokat talál azokban Oroszország, mint bármikor találha­tott volna Francziaország ellen. A­ki pedig közvetlen érintkezik a német társadalom kü­lönböző rétegeivel, még biztosabb meggyőző­dést meríthet arra nézve, hogy Németország­ban maholnap jobban fogják gyűlölni a slávokat, mint a francziákat. A magyarok iránti ellenszenvnek nagy része is a slávok rovására írandó. Részint, mert Németország­ban még a műveit középosztály egy része is, a Landeskunde híresen alapos tanítása da­czára, azt hiszi, hogy a magyarok slávok; részint, mert a prágai németellenes zavargá­sokat nekünk, magyaroknak tulajdonítják. Ha tehát a német kormány teljesen cor­rect magatartásának, s a német közvélemény russo-phobiájának daczára a bolgár esemé­nyeket Németország meglehetős közönyösen fogadta, ez nem bizonyíthat egy­ebet, mint azt, hogy úgy az első államcsíny, mint Sándor fejedelem lemondása korántsem oly nagy si­ker Oroszországra, s távolról sem oly nagy vereség Ausztria-Magyarországra, mint több lajtántúli és innéti lap hirdeti, ezúttal bámu­latosan találkozva az orosz sajtó leghhauvi­­nistább részével. A német hivatalos és nem hivatalos fel­fogás egyenlően visszautasítana minden reál­­­i­s osztozkodást a Balkán-félszigeten, de csak igen természetesnek tartja, hogy mikor Oroszország csinálta meg Bulgáriát, arra le­gyen is némi befolyása, akkor, midőn Ausz­­tria-Magyarország occupálta Boszniát és Her­­­czegovinát, s befolyását nemcsak bevitte, ha­nem egyszersmind megszilárdította Belgrád­­ban. Ha Oroszország el akarná foglalni Bul­gáriát, vagy ezzel egyátalán sajátja gyanánt akarna rendelkezni, ez határozott visszautasí­tásra számíthatna Németország részéről. Er­ről azonban nincs szó, hanem csakis Sándor fejedelem személyéről, kinek katonai hőstet­teit nagyra becsülik épen Németországon, de hibáztatják a politikában követett brütsk el­járását, mely közte és a czár közt­­a viszonyt tarthatatlanná tette. Bulgária önállósági törek­vését Németországban rokonszenvvel kisérik mert ez oroszellenes tény. Ez azonban nem változik meg Battenberg Sándor távozása kö­vetkeztében, sem a czár ukázilag ki nem i­vezhet Bulgária számára satrapát. Hogy Sándor fejedelemnek a czár egyenes aka­rata folytán kellett lemondani, az mit sem változtat a dolgon, mert ép e tény nyil­vánvalósága szítja Bulgáriában az ellenszen­vet Oroszország ellen , mert mélyen sértheti a bolgár hazafiakat, hogy a czár megfosztja őket szeretett fejedelmüktől, a­ki győzelemre vezérelte az ifjú bolgár hadsereget. Ily bűvös felfogás uralkodik Németor­szág legtöbb és legirányadóbb köreiben. Végre is, e felfogás szerint, Oroszország sláv nagyhatalom, s mielőtt egy, vagy több nagy háborúban meg nem verték, nem követelhető tőle a teljes emondás és sláv, valamint nagyhatal­­mi jellegének megtagadása. Ez az, a­miről leginkább megfeledkez­nek a mi chauvinistáink. Igaz, hogy több­nyire azt hirdetik: mire való a nagy hadse­reg, ha nem üzenünk háborút Oroszország­nak? De egy fontos ténnyel nem számolnak, azzal, hogy Németország nem akar háborút. Nem akar sem a hivatalos, sem a nem hivatalos Németország, hanem ellenke­zőleg fenn akarja tartani a békét, a­míg a középeurópai (osztrák-magyar és német) ér­dekek veszedelme nélkül- csak fentartható. Sajátságos, világtörténelmi jelenség ez, mely valóban méltó a megfigyelésre. Bármely hatalom vívott ki valaha oly katonai sikereket, mint Németország, szük­ségkép újabb és újabb hadi vállalatok veszé­lyes ösvényére ragadtatott. A német biroda­­lm az első, mely vakító hadi sikerei után közvetlenül meg tudott állni. Igaz, hogy e megállást legfőbb érdekei követelték ; de nem követelték-e ugyanezt Francziaországtól sa­­jt legfőbb érdekei XIV. Lajos I. és III. Na­­póleon idejében? És igaz, hogy Németország tényleg bírja a hegemónia lényegét, de érzékenynek és hiú­nak még egy conflictus alkalmával sem mu­tatkozott, annál kevésbé törekszik arra, hogy az európai vezérszerep külsőségeit fitogtassa. III. Napóleon a chalonsi táborban vagy trónbeszédben minden évben elmondta, hogy Francziaország, illetőleg az ő akarata nélkül egy ügy sem sülhet el Európában. Vilmos csá­szár és Bismarck még csak távoli c­élzásokat sem tesznek ily értelemben, sőt ismételten­­mondták, vagy értésül adták már, hogy igen komoly érdekek veszélye nélkül ki nem húzzák Németország kardját. Hát csak nekünk kellene minduntalan és minden alkalom nélkül kardunkat csörtet­ni? Csörtetni akkor is, midőn hátrányunkra mi sem történt, midőn egyetlen érdekünk sem került veszélybe. És csörtetni, midőn csakis a csörömpölésnél kellene maradni, vagy ok nél­kül koc­káztatni meg oly veszélyeket, me­lyekkel leszámolni elég idő lesz akkor, midőn már kikerülhetlenek leendnek. A német sajtótól tanulhat a magyar sajtó, a német közvéleménytől a magyar köz­vélemény, miképp kell az érzékenykedést komoly esetekre fenntartani, s akkor nem pusztán az érzékenykedésnél maradni. Nem akarjuk összehasonlítani azon érzelmeket, melyeket a magyar és német közvélemény táplál Oroszország irányában, annyi azonban bizonyos, hogy Németországban sem szeretik az oroszokat, sőt határozott oroszgyűlölet lé­tezik ott. A német közvélemény érzi, hogy a sláv és germán világnak előbb-utóbb heve­sen kell összecsapnia, s hogy a német missiót Oroszország ellenében kell érvényre emelni. E tudat daczára, a bolgár események éppen éppen nem zavarják a német nép nyugalmát, legkevésbbé pedig Bismarckét, akit ez ese­mények bizonyára nem leptek meg. De hogy akkor miért nem hagyják nyu­godni az izgató lapok a magyar nemzetet , erről feleljenek azok, akik minden alkalom­mal csak a sensatiót, csak az izgatottságot keresik. Még nagy érdekek veszélyének da­czára is. B. Gr. 4 frt 25 krra tervezett vámmérséklésre és a tisztított borax vámjának 4 ftról 3 frtra való leszállítására nézve a magyar kormány — mint halljuk — maga is kész ezen módosítások elfogadását — ha minden fennforgó differentiára nézve megállapodás jöhet létre — a ma­gyar törvényhozásnak elfogadásra ajánlatba hozni. Merőben elfogadhatatlannak tartja ellenben a keres­kedelmi miniszter az osztrák képviselőház által elha­tározott 2 aranyforint vámtételt a nehéz, és 2 írt 40 kros vámtételt a könnyű nyers ásványolajra nézve, miután ily tételek nemcsak a létező magyarországi petróleumipart tennék teljesen lehetetlenné, hanem a magyar államkincstár jelentékeny károsodását is von­nák maguk után.­­ Ezzel szemben a magyar kor­mány most azt az ellenjavaslatot teszi az osztrák kor­mánynak, hogy léptettessék életbe nálunk is a Né­metországban létező petróleummegadóztatási rendszer, melynek alapján a nyerspetróleum vámmentesen bocsáttatnék a vámkürzeteknek tekintendő petróleum­­tisztító telepekre és az ezekről kilépő tisztított petró­leum vonássék megfelelő elvámolás, illetve megadóz­tatás alá. Lényeges módosításokat kíván egyúttal a magyar kormány a pamutfonalakra, gyapjúra és gyap­­júárukra, nyers vörösrézre és varrógépekre nézve megállapított vámdíj­tételek tekintetében. Azon ér­­tekezleteken, melyek ezen függőben levő kérdésekre nézve az osztrák és a magyar kormányok képviselői közt előreláthatólag a legközelebbi időben tartatni fognak, valószínűl­eg szőnyegre kerül az a kérdés is, hogy vájjon ne állapíttassék-e a petróleumra és ká­véra nézve a fogyasztási illeték némi, habár nem je­lentékeny emelése meg. Az a kérdés ha vájjon nem lehetne-e az aranyvámok és papírban fize­tendő fogyasztási adók egymás közti viszonya által feltételezett folytonos ingadozásoknak a petro­­leumkereskedelemben, egyszerűen véget vetni az által, hogy a petroleum vámdíja kivételesen bank­jegyben állapíttatik meg , valószínűleg hasonlóképpen beható megbeszélések tárgyát fogja képezni. -B­EL­FÖLD, Bu­dapest, szept. 10. (A vámtarifa javas­­la­t at.) Gr. Széchenyi Pál kereskedelmi mi­niszter mint a »B. C.« jelenti — a vámtarifa­­törvényjavaslatnak az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításai ügyében, tegnap kimerítő átiratban válaszolt az osztrák kereskedelmi minisz­ternek. Az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításokra, nevezetesen »és az ipari szorgalom« szavaknak a törvény VIII. czikkébe való felvételére, a már fennálló szeszfőzdék számára szánt melasse vámjának 25 krról 1 frt 50 krra való felemelésére, a tisztiílatlan parafin vámtételének 4 forintról 6 forintra való fokozatára, az összes damasztszöve­­teknek a 80 frtos tétel alá való beosztására, tehát 40 frtról 80 frtra való részleges vámemelésére, a nyers megmunkálatlan (csak öntött, préselt, kovácsolt) kés­­művesáru alkatrészeknek a tarifa 270. számába való felvételére, vagyis ezen áruk vámjának 10 írtról 15 írtra való emelésére, a­­fonóanyagok előmunkálására és feldolgozására való gépek, fonógépek, ezernázógé­­pek« vámjának 4 frt 25 krról 3 frtra való mérséklé­sére, a »szövészeti segédgépeknek a tarifa 82. szá­mába való áthelyezése által feltételezett 8 frt 50 krról Budapest, szept. 10. (A k­ö­z­ö­s budget.) Gr. K­á­l­n­o­k­y, gr. B­y­l­a­n­d­t táborszernagy, K­á­tr­a­y Béni közös miniszterek, valamint gr. Taaffe és Dunajevszki miniszterek a jövő hét végén, való­színűleg már e hó 16-án a közös minisztériumok szakelőadóival Budapestre érkeznek, hogy itt a közös miniszteri értekezleten, a­melyben a jövő évre szóló ööszös költségvetési előirányzat fog megállapíttatni, részt vegyenek. Esetleg ez alkalommal a függőben levő kiegyezési kérdések is közös miniszter-értekezle­ten megbeszélhetők lesznek. Budapest, szept. 10. (A képviselőház munkarendje.) A f. hó 18-án megnyíló országgyűlés harmadik ülésszakának megalakulása előre látható­lag rövid idő alatt meg fog történhetni, minthogy az elnök, alelnökök, a jegyzők, a háznagy és a bizottsá­gok választása, valamint az osztályok kisorolása há­rom ülésben elvégezhető. A képviselőház e szerint m­ég szeptember havában meg­kezdheti érdem­­eges munkálkodását, minthogy a második ülés­szak végén több fontos bizottsági jelentés terjeszte­tett volt be a ház elé. Első­sorban valószínűleg az Adria tengeri hajózási részvény­vál­lalat subvenciójának megújítását il­lető törvényjavaslat fog tárgyaltatni és azután az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségünk meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat kerül sorra. A bank-és a czukor adójavaslatok aligha fognak előbb a napirendre ki­­tüzetni, mielőtt azokat az osztrák képviselőház le nem tárgyalja. Budapest, szept. 11 (Trefort Ágost Po­zsonyban.) Trefort Ágost vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter — mint a »P. L.« írja — Pozsony város I. kerületének országgyűlési képviselője, f. hó 12-én este Pozsonyba érkezik, s vasárnap délelőtt 11 órakor, a városház nagytermében választóihoz beszé­det intéz. A miniszter ugyanaz­nap meg fogja tekin­teni a reáliskolát. Budapest, szept. 10. (Pest megye közigaz­­gatási bizottsága) Szapáry István gróf főispán elnöklete alatt ma délelőtt ülést tartott. Az egyes előkészített tárgyak elintézése előtt Földváry Mihály alispán, a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye terü­letén mutatkozó ínséges gazdasági állapotokra utalva indítványozza, keressék föl a pénzügyminiszter, hogy tekintetbe véve a megye lakosságának súlyos viszo­nyait, függesztené föl ez évre az állami végrehajtáso­kat s a községek elöljárói ellen alkalmazásban levő felelősség is ejtessék el. Szapáry István gróf főis­pán nem tartja szükségesnek, hogy az állami végre­hajtásokat az egész megyére nézve felfüggeszszék, csak ott, a­hol feltétlenül rá vannak szorulva. Tisza Lajos gr. szintén e nézethez csatlakozott. B­o­s­s­á­n­y­i László kimondandónak tartja, hogy ha a többi állami adónemekre nem is, de a földadóra múlhatat­lanul adassék meg a behajtás felfüggesztése.­­ A közigazgatási bizottság a főispán propositiója értel­mében határozott. Tóth József tanfelügyelő, több kisebb fontos­ságú ügy között, mint örvendetes körülményt jelenti, hogy Tázláron, a­hol eddig csak rendszeresitetlen állású tanítók voltak, a község 3 rendszeres tanítói állást szervezett s ezek már ez iskolai évben meg­kezdik működésüket. R­e­i­s­c­h­­ Károly állami építészeti főnök je­lenti, hogy a közmunka és közlekedésügyi miniszter rendeletileg utasítja a törvényhatóságokat, hogy a területén a gőzkazánok mellett fűtők és gépé­szek gyanánt csak vizsgázott egyének alkalmazását engedélyezze. Az adófelügyelő jelentéséből kiemeljük a következőket. Az 1885. év végén fönmaradt adóhát­ralék 421,340 frt 29 kr, az augusztus végéig esedé­kes hátralék összege 3,251,010 frt 52 kr, ez összeg- 1 ből töröltetett összesen 215,282 frt 57 kr, maradt te­­­­hát a f. évi aug. hó végéig esedékes 3,035,727 frt 95­­ kr. E hátralékkal szemben befizettetett összesen 2,227,810 frt 911/2 kr, mutatkozik tehát végleges hátralék gyanánt 807,917 frt 331/2 kr. Ezen év eddig lefolyt időszakában elért eredmény 60,878 frt 04 krral kedvezőtlenebb a múlt év megfelelő szakában elért eredménynél. A hadmentességi díj múlt évi hátra­léka 83,340 frt 661/a krr, a f. év január 1-től július hó végéig befolyt 21,667 frt 45*/2 kr, augusztus hóban 10,343 frt x/a kr, összesen 32,010 frt 46 kr s így a hátralék 51,330 frt 20*/a kr. Az eddig lefolyt idő­szakban elért eredmény a megfelelő tavalyihoz képest 2,585 frt 19*/2 krral kedvezőbb. A szellődézsmavált­­ság, bélyeg és jogilleték behajtásának eredménye azon községekben, a­melyek elöljárói ellen a felelős­ség ki nem mondatott, kielégítőnek mondható; a fogyasztási adó szintén kielégítően foly be. Budapest, szeptember 10. (Állami se­gélyezés.) A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Bárd Bazil felgyógyi,, Boy Sándor alsó­­boldogasszonyfalusi, Kozma Áron John­, Krisán Artemia m.­sz.-benedeki, Lukács Péter magyarvalkói, és Ollár Gábor felső-kékes-nyárlói gör. kel. román lelkésznek 100—100, Ollár György csömörlői görög keleti román l­elkésznek pedig 50 frt, Duma Péter tekerői gör. kel. román lelkésznek 80, Áron Illé tyési, Dáján Miklós kis­enyedi, Kendi Dénes szász­városi, Komsa János prázsmári, Medrea György rusi gör. kel. román lelkésznek, Medrea Ilona nagyszebeni gör. kel. román lelkész-özvegynek, Terhetea Gregor gridi, Tertila Illés baromlaki és Zsarzsa Mihály almás-balázsházi gör. kel. román lelkésznek 50—50 frt államsegélyt engedélyezett. Budapest, szept. 10. (Képviselői beszá­moló.) Dr. Darányi Ignácz, a főváros II. kerüle­tének országgyűlési képviselője f. hó 12-én, vasárnap d. e. 11 órakor a medve utczai iskolaépület torna­termében, választói előtt beszámoló beszédet tart. Budapest, szept. 10. (A hirlapok és a hirdetményi bélyeg.) A »Szarvasi Lapok« szerkesztőjétől a kir. pénzügyigazgatóság külön hir­detményi díjat követelt, amiért »Kivonat a városi hirdető könyvből« czímmel közölte azokat a magán­hirdetéseket, amelyeket dobszó útján szoktak egyes községekben a lakosság tudomására hozni. A lap szerkesztője a pénzügyigazgatóság e határozata ellen felebbezett s a kir. pénzügyi közigazgatási bíró­ság azt helybenhagyván, kimondta: Ha a városok vagy egyes községekben dobszó útján közzétett, ma­gántermészetű hirdetéseket a hírlapok — habár ki­vonatosan is köztik, az ilyen minden egyes kivona­tos közléstől külön hirdetményi bélyeg jár. A bolgár események: Ausztria-Magyarország magatar­tására vonatkozólag, szemben a legutóbbi bolgár eseményekkel Bécsből a Bad. Corr. megbízható részről a következő levelet kapta : Sándor fejede­lem távozott Bulgáriából és általános az a hiedelem, hogy ezzel Oroszország egy erélyes ellenfele lépett le a színről. Ez a feltevés azonban, épen a legutóbbi ese­mények után, nem teljesen alapos, mert Sándor feje­delem minden lépéséből bizonyossággal csak annyi tűnik ki, hogy a fejedelmi trónt a Balkán-félszigeten egy igen ingadozó politikus hagyta el, min­den különös kényszer nélkül. A­midőn Sándor feje­delem Lembergből útját visszafelé vette Sófiába, minden hatalomnak — Oroszország kivételé­vel — határozott szándékában volt a fe­jedelmet eljárásában támogatni, őt tartani és kormányával a diplomatiai összeköt­tetést, mihelyt a fejedelem Sophiába érkezik, ott egyszerűen folytatni, a­hol az augusztus 21-én oly hirtelenében megszakittatott. Ám­de a fe­jedelem szerencsétlen távirata a czárhoz a helyzetet teljesen megváltoztatta. A legkíno­sabb feltűnést ezen ép oly felesleges, m­i­n­t i­nd­ok­o­l­a­tlan távirat Bécsben és Londonban keltette. Ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy Sándor fejedelem semmi irányban sem meg­bízható egyéniség, a ki az egyik esztendőben valamennyi hatalom ellenére filippopolisban pucs­ot támogat és más évben a törökkel pac­ál, — és nem sok időre rá, koronáját az orosz czár lábai­hoz rakja. Ily tények után nincs abban semmi csodá­latos, hogy nemcsak Németország, hanem Anglia és Ausztria-Magyarország is Sándor fejedelmet távozni hagyták. Jelenleg Ausztria-Magyarországnak csak arról kell gondoskodnia, hogy ne választassák a mon­archia akarata ellenére fejedelem Bulgáriában, és hogy az országban a rend meg ne zavartassák. Bul­gária megszállását Oroszország által Ausztria-Magyarország semmi szin alatt sem fogja megengedni. sem volt hozzákötve ? Aztán meg minő monarcha volt ő, lévén a török birodalom vasallus fejedelme­s főkormányzója. Nem lett volna-e méltóbb a jogától megfosztott hatalomról régen és a kényszerítést jóval megelőzve lemondani, mint új kísérletet tenni annak megkaparitására akkor, miután már kezéből kihullt? De ha még lehetőnek tartotta elvesz­tett jogának viszaállítását, nem kel­lett volna Bulgáriába mennie kerülő utón ; az elvesztett hatalom első forrá­sához fordulni lett volna kötelessége. Ugyan mire való a nemzeti enthusiasmussal űzött ama comedia is, melyet a »botozó parancsnokság« rendez ? Ez a szerencsétlen nép még tíz évet se élt újjászületése óta s már is annyi ámításon és dem­ora­­lizáló cselekedeten ment keresztül, hogy meg lehetett volna kímélni emez uj erőszaktól s lelki­ismeretének kigúnyolásától. Vagy talán igy kívánja a monarchi­cus elv. ? Bulgária demonstratióit megelőzték a megvásá­rolt s Oroszorság iránt ellenséges európai sajtó pa­­negyriconjai. Oroszország bosszantására egekig ma­gasztalták a bolgár fejedelem érdemeit, vitézségét s kitűnő tulajdonságait. Bárminek legyenek is jó tulaj­donai s vitézsége, mégis mi hát az ő érdeme, és ki irányában nyilatkozott az? Nem, nem Bulgária iránt; nem, nem Oroszország iránt. Battenberg her­czeg bolgár fejedelmi minőségben híressé lett amaz érdemeiről, melyeket az Oroszország és Bulgária iránt ellenséges politikájával szerzett. Eszköze lett Oroszország ellenségeinek, s ezért feláldozta nekik Bulgáriát, melynek élére Oroszország juttatá. Íme egyedüli érdeme; ime ebben nyilvánultak jótulajdon­ságai s vitézsége; csupán ennyi emlékezetest hagy hátra fejedelmeskedése. Egyetlen jó és tartós művet sem hagy maga után Bulgáriában ; ellenkezőleg min­dent megingatott, rázkódtatott. Uralkodásának idejét a cselszövények, vissza­élések és rablások töltötték ki. Kezdet óta a vonzás középpontjává lett oly emberek előtt, kik sem tiszte­letet, sem bizalmat nem érdemelnek. A hatalom erős­­bítése s a rend megszilárdítása czimén államcsínyt követett el, dictatori meghatalmazásokat ragadva a kezéhez. Hogyan élt velük s mit tett a rend megszi­lárdítása végett ? Oroszországba jött, hogy orosz bel­ügyminisztert keressen, azzal a számítással, hogy an­nak háta mögött kénye-kedve szerint cselekedjék, őt állítsa oda bűnbakul s,a saját kormányzása bűneit Oroszországra kenje. Ámde az orosz miniszter nem volt engedékeny ember. Erélyes harczba bocsátkozott a fejedelmi kamarillával, szakadatlanul ügyelt reá, s nem engedte azt, hogy fosztogasson. Hogy megsza­baduljon az alkalmatlan minisztertől, a fejedelem az ellenkezőt mivelte, hirtelen visszaállította a tirnovai alkotmányt s a szánandó bolgár pártok vezé-­­reivel összeesküvést szőtt tulajdon minisztere el­len. A mi ezután következett, nem régi dolog, s mindenki előtt ismeretes. Szerbiával folytatott há­borúja miatt szinte Maczedoni Sándort csinálnak belőle; de a bolgár sereg neki köszönt­ e szervezetét s harczi tulajdonságait, melyeket az a Milán király hitvány cohorjaival való összekapásaiban kimutatott, aki most váratlanul Battenberg herczeg barátjának s tisztelőjének csapott fel. Sándor fejedelem egyesítette a berlini szerző­déstől szétszakított két Bulgáriát, de hogyan és mily czélból ? Az egész ügy ámításon alapult s csakis az angol politika fondorkodása s a többi hatalmak elné­zése folytán sikerült. Nemcsak a bolgár egység, sőt a bolgár függetlenség ellenségei is hirtelen mindkettő­nek védőjéül csaptak föl. Hát van ebben igazság? Hát volt ebben valami az Oroszország elleni ellensé­geskedésen kívül is ? De a ruméliai kormányzóság nem kapcsoltatott össze a bolgár fejedelemséggel, ez ámítás volt. Az Európától szentesített török-bolgár egyez­mény csupán a personális egyesülést engedte meg, míg Sándor fejedelem elhitette a bolgár patriótákkal, hogy ő mind a kettőt reálisan egyesítette, s hogy azok egy egészet képeznek, az ő kormánya ily értelemben intézkedett is. A rászedett bolgár hazafiak észrevet­ték, hogy hova vezették őket, s a Balkán félszigeten érni kezdtek az uj veszedelmek, készülni az uj zavarok. Ő felsége nem helyeselvén Sándor fejedelem Bulgáriába való visszatérését s kifejezvén óhajtását, hogy ne tartózkodjék ottan, ezzel kötelezi őt adott szavának beváltására: »Oroszország adta nekem a koronát (hatalmat) s ezt a koronát (hatalmat) kész vagyok visszabocsátani Oroszország uralkodójának.« Ne késsék hát ezzel az utolsó lépéssel, melyet becsü­lete s lelkiismerete követel. Bulgáriában való időzé­sének minden órája csak hasztalanul erősbiti a bajt s a nélkül, hogy haszna volna belőle uj csapásokkal fe­nyegeti ezt a szerencsétlen országot ? Nem tudjuk, való-e a hir, hogy a bolgár had­sereg közt véres összeütközésre került a sor. De Gyurgyevoból megbizható forrásból értesítenek, hogy Oroszország hívein erőszakoskodnak. Mily szellemmel fordult hát Sándor fejedelem Oroszország uralkodó­jához, legjobb érzelmeit nyilvánítván, midőn czinko­­sai ugyanakkor kegyetlenül gyönyörködnek Bulgáriá­ba való visszatérése áldozataiban?« * Az éj folyamán a következő táviratok érkeztek: BéCS, szept. 10. (Eredeti távirat.) Helybeli diplomatiai körökbe az az értesítés érkezett, hogy azon hír, hogy Dolgomkry herczeget mára várják Sophiába, minden­esetre korainak tekintendő. Általában véve kétséges, hogy Do­l­goruky her­czeg most Bulgáriába küldetnék. Oroszország­­ugyan még nem adta föl szándé­kát erre vonatkozólag, de bizonyosnak tekintendő, hogy annak kivitele el­len több oldalról fognak felszó­lalni. Páris, szept. 10. A »Journal des Débats« jelentése szerint az angol-orosz viszo­nyok fölöttébb feszültek. Törökor­szág, a­midőn sir W. White-ot, mint Thorn­ton utódát nem fogadta el, orosz befolyásnak engedett. A »Rép. Frangaise attól tart, hogy Oroszország, mielőtt a bolgár nemzetgyűlés egybehivatnék, egyszerűen be fogja kebelezni­­ Bulgáriát. * Katkov, a bolgár fejedelem s az orosz czár közti sürgönyváltáshoz a következő érdekes commen­­tárt fűzi a »Moszkovszkija Vjedomoszti«­­ban: Ama bizonytalanságra, melyben mindenki csak tapogatódzva járt, az események zűrzavarára s az ellenmondó magyarázatokra végre fény derült, Orosz­országnak mindenkor annyira féltékeny nemzeti ér­zülete most már megnyugodhatik. Battenberg Sándor herczeg meghajolva a minden orosz földi császári trón előtt, készségét fejezi ki az Oroszországtól nyert bol­gár fejedelmi korona letételére. A czár válaszából kitűnik, hogy Battenberg herczeg a bolgár trónra s fejedelemségre való jogát elvesztette. Különben el volt már ez veszítve a formális lemondás előtt is, melyre rákényszerítették. Nevét kitörölte Oroszország azon okmányból, mely Kelet-Ruméliának a bolgár fejedelemséggel való egyesülését megerősítette. El­vesztvén az orosz monarcha bizalmát, a bolgár fejedelem ezt a czímet és hatalmat nem viselte jogo­san, mert a jog, mint ő maga is beismeri, Oroszor­szágtól eredett. Vájjon minek is tért vissza Bulgá­riába lemondása után ? Talán azért csupán, hogy demonstráljon a monarchicus elv javára, mely az ő személyében mit sem szenvedett, mert csak feltétele­

Next