Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)

1887-11-26 / 1883. szám

Szerkesztőség : Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás Kiadó­hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ..........................................­ “ 2 trt. 8 hónapra .. .............................................. ® * S hónapra ................................................... 12 » Az esti tipSin postai különküldéséért felül­£setés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Egyes szám 2 kr. 1883. (325.) szám. Budapest, 1887. Szombat, november 26. VI. évi folyam. Budapest, november 26. Tegnap volt egy hete, hogy ama világ­­történelmi eseménynyé vált­ drámai jelenet le­játszódott, III.Sándor czár és Bissmarck h­e­r­c­z­e­g között a berlini orosz nagykö­vetség palotájában, a­melynek mi még most csak egyes töredékes visszhangjait ismerjük a német félhivatalos sajtónak bizonyos homá­lyos nyilatkozataiban. Egyoldalúan vagyunk informálva, mert az orosz félhivatalosak a le­leplezések mivoltáról mélyen hallgatnak. Bis­marck herczeg is a lepelnek csak egy csücs­két emelte fel, talán azzal a számítással, hogy izgatottságba hozván a hamisítás bűnrésze­seit, elárulják magukat, avagy talán abban a várakozásban, hogy majd a czár maga veszi kezébe az ügyet s végzi el a megtorló igaz­ságszolgáltatás tisztjét. Azonban egy hét telt el azóta, hogy a czár Pétervárott van, de semmi nyoma an­nak, hogy ilyesmi készülőben volna. Berlin­ben már nyugtalankodnak, mert ama várako­zások, melyeket a »Kölnische Zeitung«-nak idevágó leleplezéseihez fűztek, még eddig nem valósultak meg. Zokon veszik, hogy J­o­m­i­ni báró, ki az orosz külügyminisztériumban Giers után a legelső állami tisztviselők egyike, daczára a felfedezett hamisítások­nak nem vesztette el a czár bizal­mát és helyén maradt. Úgy látszik, a czár nem hajlandó arra az aranyhidra lépni, melyet Bismarck herczeg a hamisítá­sok felderítése által az orosz politika tisztes­séges visszavonulhatása czéljából építtetett, pedig aligha­nem ez volt az utolsó útja a ki­józanodásnak. De III. Sándor czár abból a dilemmából, melyet a napokban Oroszország helyzetének vázolásánál érintettünk, nem tud kivezetőre akadni. Hogy még mindig inga­dozik, hogy még mindig nem tett elhatározó lépést az eddigi orosz politika útjainak elha­gyására, az szinte egész bizonyossággal kitű­nik Jomini báró lapjából, a «Novosti«-ból és az ó-conservativ udvari párt kolomposának Mecserszky h­erczegnek lapjából a »Grasda­­nin«-ból. »A német trónbeszéd után — írja a »Novosti« — nincs más választás Orosz­országra nézve, mint vagy csatlakozik a hár­mas szövetséghez, vagy megalkotja mihama­rabb az ellenszövetséget.« Ez az ellenszövet­ség illusiója kisért még mindig! Még jellem­zőbb az, hogy a »Grasdanin« egész czikkso­­rozatot kezd meg ez alkalomból Németország ellen ezen felirattal: »Számoljunk le.« Francziaország vezérférfiainak tu­datában — úgy látszik — kezd gyökeret verni annak a veszélynek felismerése, a­melybe az országot az" elnökválság igen könnyen bele­sodorhatja. Csakis ez aggodalom felébredésének symptomájául tekinthetjük ama párisi hírt, hogy a köztársasági pártok tegnap állítólag arra határozták el magukat, hogy Grévyt felkérjék halaszsza, el lemondását, sőt azt is rebesgetik, hogy a congressuson újból megválasztják. Madier de Montjau képviselő hír szerint, az elnöki üzenet felolvasása után azonnal azt fogja a congressus előtt javasolni, hogy vá­laszszák meg újból Grévyt. Az a feltevés, hogy e h­írt csak azért bocsátják világgá,, mert azt remélik, hogy az így félrevezetett elnök üzenetében nem fog majd oly éles szavakban nyilatkozni az ellene összeesküdött pártokról és vezérférfiakról, hihetetlen előttünk. ■‘F"|g8VT .TI Budapest.nov. 26. (Igazság­ügyi kineve­zések). A király ő felsége, Gregerck­ Henrik vuko­­vári, Divild József vincovcei és Rotter Antal rumai járásbirót, mindhármat a jelenlegi állomáson leendő meghagyása mellett; továbbá Gaj Svetoslav járás­birót a zágrábi, valamint Velenderic Tivadar járás­birót az eszéki törvényszékhez, az utóbbi kettőt a szolgálati állomásaikon levő járásbíróságok vezetésé­vel leendő megbízás mellett, a rendszeresített illet­ményekkel, törvényszéki birákká nevezte ki. Budapest, nov. 26. (A magyarországi fogháza­k­ állapota.) A magyarországi foghá­zak állapotáról az 1872—1886 években kimerítő statistikai munka fog értesülésünk szerint a legköze­lebbi napokban megjelenni. A munkát a királyi fő­ügyészségek közreműködésével, Jekelfalussy Jó­zsef dr. min. osztálytanácsos szerkesztette és az or­szágos statistikai hivatal adja ki. E mű, némi változ­tatással, mint a két királyi főügyészség jelentése fog az országgyűlés elé terjesztetni. A munkát, megjele­nése után, lesz alkalmunk bővebben ismertetni. Budapest, nov. 26. (A képviselőház pénz­ügyi bizottságából.) A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ma délelőtt 1/2 11 órakor tartott ülésén tárgyalás alá vette a belügyminiszteri tárc­a költségvetését. (Előadó Dárdai Sándor.) A központi igazga­­t­á­s szükségleténél Eötvös Károly kérdi, hogy Harsányi oszt. tanácsos, a­ki képviselőnek választa­tott meg, lemondott-e már állásáról ? O­r­c­z­y Béla b. miniszter erre a kérdésre azt válaszolja, hogy már le­mondott s ez állás már be is van töltve. H­o­­r­á­n­s­z­k­y Nándor nem hajlandó megszavazni egy ideiglenes minőségben alkalmazott hivatal­tiszt állomásának rendszeresítését. Orczy Béla b. miniszter a szolgálat érdekében szükségesnek tartja azt a rendszeresítést, mely különben sem okoz kiadási többletet. Eötvös Károly kérdi, mely indokok vezették a minisztert arra az intézke­désre, hogy a választási közokiratok meg­tekintését ne engedje meg még a választóknak s a jelölteknek sem ? Orcay Béla b. miniszter meg­jegyzi, hogy eddig is ez volt a gyakorlat; szóló min­den fontos alkalommal kész a választási jegyzőkönyv­nek megtekintését megengedni, de ezt rendszerként kötelezőleg elvállalni nem volna hajlandó, mert sem vége sem hossza nem lenne a dolognak és sok inconve­­nientia származnék belőle. Eötvös Károly meg­jegyzi, hogy az egyik kaposvári jelöltnek nem enged­tetett meg a lajstromok megtekintése. Újabban a me­gyei alispánok sem szokták megengedni a lajstromok megtekintését. Az ily eljárás sem a törvénynyel sem a józan észszel nem egyeztethető meg. Tisza Kál­mán miniszterelnök abban a nézetben van, hogy nem szükséges, de nem is lehetséges minden egyes válasz­tónak a belügyminisztériumnál levő lajstromokba a betekintést megengedni. Ha a bíráló bizottság előtt fekvő ügyben maga a bizottság óhajtja ez iratokat megtekinteni, úgy azok a legnagyobb készséggel ren­delkezésére bocsáttatnak. Horánszky Nándor megjegyzi, hogy ily megszorítás mellett sok esetben lehetetlen a választásoknál elkövetett visszaélések el­len petitionálni. A kérvényezői jog illusóriussá téte­tik, ha legalább a választás által érdekelteknek nem engedtetik meg minden lajstrom megtekintése. Tisza Kálmán miniszterelnök ezúttal csak annyit jegyez meg, hogy a kaposvári esetben a petitió már rég be volt adva, midőn az egyik jelölt meg akarta tekinteni a lajstromot. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A megyék közigazgatási, árva- és gyámható­sági kiadásainál. D­­á­r­d­a­y Sándor előadó kérdést intéz a kor­mányhoz a községek rendőri hatóságának szabályo­zása tárgyában, mely nélkül a mezei rendtartást nem tartja megalkothatnak, ha csak azt nem akarjuk, hogy szaporítsuk azon törvények számát, melyeknek végrehajtása a papiroson marad. Orczy Béla dr. miniszter kijelenti, hogy ez ügyben az előmunkálatok már megtörténtek, de a javaslat még nincs for­­mulázva. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A főispánok fizetéseinél Horánszky Nándor nem szavazza meg az újabban rendszeresí­tendő hat főispáni titkári állás költségeit, mert ennél feleslegesebb állást nem ismer s mert nem akarja, hogy a fiatal generatio bevezettessék azokba, a mik a főispáni állás körül most történnek. Harkányi Frigyes a főispáni állás újabb szervezése után szük­ségesnek tartja ezen állások rendszeresítését. H­o­­­f­i Ignácz nem lát a titkárokban egyebet, a főispánok kényelmi eszközeinél. Ha komolyan veszszük az ál­lamháztartás rendezését, tényekkel kell ezt be­­bizonyítni mindenütt, a­hol lehetséges. — Eöt­vös Károly kérdi, mely megyékben terveztetik a hat új titkári állás szervezése ? — Orczy Béla báró miniszter válaszolja, hogy az attól függ, mely megyék főispánjai fogják a titkárokat kérni. Ha nem kérik, nem is fognak ezen állások rendszeresittetni. Eötvös Károly a mostani pénz­ügyi helyzetben nem tekintheti a nélkülözhetlenség indokának azt, hogy a főispánok kérik-e vagy nem a titkárt. Az eddigi titkárok munkájának eredménye nem levén előterjesztve, szóló nem járulhat oly tit­károk kinevezéséhez, kik a nap legnagyobb részét adomázással s vadászatok rendezésével de nem a közügyek szolgálatában töltik. Orczy Béla dr. mi­niszter megjegyzi, hogy a főispáni kérések indokainak megbírálása a minisztérium feladata lesz.­­He­gedűs Sándor a múlt évi tárgyalásoknál lassúbb mértéket javasolt a főispáni, titkári állások rendsze­resítésében, s ezen álláspontból kiindulva, ha a mi­nisztérium elodázhatatlanul szükségesnek tartja hat új titkári állás rendszeresítését, nem véli szóló túlsá­gosnak.­­— D­á­r­d­a­y Sándor előadó megjegyzi, hogy ez nem is teljesen új kiadás, mert a főispáni titkárok­ról szóló törvény alkotása előtt is voltak már főispáni titkárok s azoknak szükségét az uj közigazgatási tör­vények után elvitatni nem lehet. — Wahrmann Mór a miniszter nyilatkozata után, hogy még ő sem tudja, hol lesz főispáni titkár szükséges, nem járulhat a jelen formában a tétel megszavazásához. Ha a mi­niszter kimutatja az év folyamán azt, hogy egy-két he­lyen szükség volt titkárok alkalmazására, ez ellen nem lehet senkinek kifogása, de minden indokolás nélkül éppen hat új titkári állás rendszeresítése, szóló nézete szerint nem lehet helyén. Inkább bizonyos átalány­­összeg, pl. 5000 frt lenne megszavazandó új titkári állások esetleges rendszeresítésére. Horánszky Nándor, evidens kimutatása nélkül a szükségnek, nem járul a tétel megszavazásához. Tisza Kálmán mi­niszterelnök hangsúlyozza, hogy a titkároknak min­denütt szükséges voltát már a törvény kimondta. A kormány csak a pénzügyi helyzetre való tekintettel akar ily lassú tempóban haladni s a fizetésekben is megtartja a kellő fokozatot s inkább a kisebb fizeté­­süekre helyezi a flősúlyt. Ha hozunk törvényeket, de azok végrehajtásának eszközeit megtagadjuk, akkor természetes, hogy a törvények papiroson maradnak. Előbb egy-egy aljegyző vagy irák bocsáttatott a fő­ispán rendelkezésére; sok megyében ez lehetetlen az administrate hátránya nélkül, ily helyeken te­hát elodázhatlan a titkári állások betöltése.­­ A megszavazás formájára nézve jobbnak tartja szóló a minisztérium javaslatát, nem ellenzi azonban a Wahrmann által javasolt módozatot sem. Orczy Béla b. miniszter hozzáteszi, hogy nézete szerint is korrectebb­ megmondani, hogy hat titkári állás a maximum, melynél több ebben az eset­ben semmi esetre sem fog betöltetni. A bizottság több­sége változatlanul megszavazza a tételt. A közegészségi tanácsnál E­ötvös Károly kérdi, nem lehetne-e módot találni arra, hogy a tanács, igazságszolgáltatási dol­gokban adott véleményeit indokolja, hogy a bírósá­gok azokat használhassák is ? Grosz miniszteri ta­nácsos válaszolja, hogy az igazságügyi minisztérium átirata folytán ez már el is van határozva, másrészről felkéretvén az igazságügyminiszter az iránti intézke­désre, hogy a bíróságok csak igazán fontos kérdések­ben forduljanak a tanácshoz. A tétel megszavaztatott. K­övetkezett ezután a színművészeti kiadások tárgyalása, melyről szóló tudósításunkat lapunk reg­geli számában közöljük, Budapest, nov. 26. (A gyári és kereske­delmi védjegyek oltalma.) A hivatalos lap mai száma közli az osztrák-magyar monarchia és Brazília meghatalmazottjai által kötött egyezmény czikkeit, a gyári és kereskedelmi védjegyek kölcsönös megóvása tárgyában. Budapest, nov. 26. (Az ev. ref. egyház egyetemes conventje.) Kun Bertalan püspök és Vay Miklós b. elnöklete alatt folytatta tanácsko­zását. A napirendre térés előtt azon kérdés fö­lött vitatkozott, várjon belépjen-e az egyete­mes presbiterian szövetkezetbe ? — Kerkápoly K­ároly, Kolosváry Sándor, György Aladár és Kovács Ödön fölszólalása után a convent ab­ban állapodott meg, hogy egyelőre nem mondja ki a belépést a szövetkezetbe, hanem fölhívja az egyház­­kerületeket, hogy nyilatkozzanak erre az ügyre vonat­kozólag. A segélyekből ez évben levonás nem fog történni, a végrehajtó bizottság csak január 1-je után fogja kiszámítani azt az összeget a­mennyit a hiány pótlására levonásba kell hozni; a missió-pénzeket azonban semmi esetre sem fogják reducálni. A missió bizottság előadója, Körmendy Sándor tette meg ezután a jelentést az egyes egyházakról s az összegről, a­melyekben segély gyanánt­ részesültek. Néhány cse­kélyebb jelentőségű ügyet intéztek még el s ezzel ki volt merítve a tanácskozásokra kitűzött tárgyak so­rozata. Vay Miklós dr. mint világi elnök meleg sza­vakkal mondott köszönetet a convent tagjainak a ki­tartó és sikeres fárado­zásért, a­melyet ez ízben is ta­núsítottak , míg viszont Szász Károly püspök Vay Miklós báró iránt fejezte ki a convent háláját, mint a ki aggkorában is, testi és lelki erejének teljes épségé­ben, biztosan vezeti az egyház kormányát. Végül Kun Bertalan püspök mondott emelkedett alkalmi imát.­­ A legközelebbi convent szintén Budapesten ül össze. M.-Sziget, nov. 26. (A magyar-gá­c­s­o­r­s­z­á­­gi határ rendezése.) [Saját tudósítónk­tól.] A belügyminisztériumnak Máramaros várme­gye közönségéhez küldött 68,025. sz. a. rendelete sze­rint : A Toronya magyarországi és W­y­s­z­k­o­w, gácsországi községek közt elvonuló országos határvo­nal rendezése tárgyában, a küldött jelentést tudomá­sul vévén, erről a vármegye közönségét további eljá­rás végett oly megjegyzéssel értesíti, hogy az ez ügy­ben eljárandó vegyes bizottságba, a gácsországi hely­tartóság részéről C­s­i­s­z­k­a Rudolf dolinái cs. kir. kerületi kapitány és Wseteczka Ferdinand cs. kir. mérnök rendeltettek ki, előbbi egyúttal utasitta­­tott, hogy a vegyes bizottság összejövetele helyének és idejének megállapítása czéljából tegye magát le­gott az itteni küldöttség vezetőjénél közvetlenül érint­kezésbe. — A magyarországi bizottságba: Szaplon­­c­z­a­y Miklós máramarosi alispán, Vajna Dániel ökörmezei járási főszolgabíró, L­o­­­c­z Béla várme­gyei aljegyző és Lukács József kir. mérnök ren­deltettek ki. Budapest, nov. 26. Az oroszczár és Bis­marck herczeg találkozás­a.) Aczár és Bismarck hg. beszélgetéséről a »P. L.« igen jó forrásból a következő kiegészítő tudósítást hozza: III. Sándor czár a birodalmi cancellártól ka­pott felvilágosítások után a leghatározottabban kije­lentette, hogy a béke fentartását óhajtja és ezúttal szívesen ismétli is, hogy esze ágában sincs Német­országot megtámadni, avagy részt venni egy Német­ország ellen irányuló coalitioban. Erre Bismarck herczeg megragadta az alkalmat és az orosz czárt arra kérte, hogy vegye figyelembe ama szö­vetségeket is, melyeket Németország kötött. B­ismark herczeg nem titkolta el, hogy a ki Német­országgal békében akar élni, annak nem szabad Né­metország szövetségeseit megtámadnia. Egész világo­san a czár elé terjesztette a casus foederis-t s e te­kintetben oly leplezetlenül szólt, hogy Sándor czár ama kijelentése után, hogy a herczegnek Németor­szág szövetségeseiről és azokkal kötött szerződések­ben megállapított casus foederis-ről adott felvilágo­sításai reája nézve tulajdonkép nem meglepők sőt nem is újak, de tudomást vesz arról hogy Né­metország szerződési kötelezettségeit ilyen komolyan fogja fel, a­miben különben nem is kételkedett. Bismarck herczeg­nek sikerült a beszélgetés folyamát akkér vezet­ni, hogy Sándor czár ennek következtében kije­lentette, hogy előbbeni biztosításait, t. i., hogy Né­metország ellen nem tervez támadást, és nem fog résztvenni a másoldalról­ jövő támadásban, kész kiegészíteni azzal, hogy ugya­n­ez, ér­vényben áll Ausztria-Magyarország­­gal szemben is, természetesen azon fel­tétel alatt, hogy Ausztria-Magyarország részéről Oroszország semmikép sem fog provocáltatni, a­mit a czár különben szí­vesen kizárt eshetőségnek vél tarthatni. Táviratok. Páris, nov. 26. Mondják, hogy Grévy a minisztereket ma estére az elyséei palotába hívta, hogy velük az üzenetet közölje, mely a kamara hétfői ülésében olvastatnék fel. — A radicális párt lapjai folyton ellen­zik, hogy a katonai személyiség jelöltessék ki, de visszautasítják Ferry jelöltségét is. Páris, november 26. A senatusnak összes köz­­társasági csoportjai ma ülést tartottak. A baloldali centrum az összes köztársasági pártok által rende­zendő gyűlés ellen nyilatkozott, a köztársasági egye­sült baloldal a terv mellett szállott sorompóba, de ki­jelentette, hogy ellene van minden katonai és a sena­­tus által külön előterjesztett jelöltségnek; a bal cen­trumnak határozatával nem fog törődni, hogy ha az a gyűlés ellen foglalt álláspontjához tovább is ragasz­kodik. Pétervár, nov. 26. Hivatkozással a né­met trónbeszéd legkiválóbb pontjait fel­ölelő táviratra, a »Journ. de St. Peters­­bourg« megjegyzi, hogy ezt a beszédet úgy tekinti, mint Németország békés szándékainak élénk hangsúlyozását. Pétervár, nov. 25. A czár és a czár­­n­é, Kopenhágából való visszatérésük után, ma először érkeztek ide és a lakosság részé­ről lelkesült üdvözlésekkel fogadtattak. A város ez alkalommal ünnepélyes díszt öltött.­Berlin, nov. 26. A »Kreuzzeitung« ma vá­la­szol a »Kölnische Zeitun­g«-nak a leleplezé­sekre vonatkozólag.Az utóbbinak be kell ismernie, hogy ügyetlenül fejezte ki magát és ha még mindig föntart bizonyos állításokat, úgy be kell,hogy azokat bizonyítsa, vagy pedig vegye magára a szemrehányást, hogy meg­gondolatlanul járt el. Berlin, nov. 26. Megbízható forrásokból hire jár, hogy Crispi, olasz miniszterelnök jelentékeny részben közreműködött, annak a csalásnak felfedezé­sében, melyet a Bismarck-féle állítólagos táviratok­kal és levelekkel elkövettek. Berlin, nov. 26. A »K. Z.« Pétervárból távira­tot vett, mely azt mondja, hogy az orosz hangulat változatlan. Senki sem hisz a politika megváltoztatá­­ban, mert ez már nem is lehetséges. »K. Z.« erre azt jegyzi meg: Egyelőre meg kell majd várni a legújabb események visszahatását; valami sokat nem remélünk, különösen azért nem, mert irányadó orosz körökben mindinkább fokozódó szenvedély­es gyűlöle­­letet táplálnak Ausztria Magyaror­szág ellen és arra izgatnak, hogy ennek a gyűlö­letnek nyiltan kifejezés adassák. H­ÍREK. November 26. — A hadsereg köréből. Király ő felsége dres­denbergi Stransky Ferencz altábornagynak, vár­parancsnoknak Komáromban, a jól megérdemelt, nyu­galomba helyezését, saját kérelmére elrendelte, és lö­­wensbergi Chielich Hermann altábornagyot, a 8-ik hadtest hadmérnökségi főnökét,­­ várparancsnokká Ko­máromba nevezte ki, báró Lidenfels Gusztáv ezre­desnek a ménesszakban, a klosterbrucki állami ménte­lep kát. osztálya parancsnokának, a jól megérdemelt nyu­galomba helyezését, saját kérelmére elrendelte, és neki ez alkalommal a czimzetes vezérőrnagyi jelleget adományozta, Grimm Alajos őrnagynak a ménes-szakban, a gráczi ál­lami méntelep kát. osztálya parancsnokának áthelyezését, hason minőségben, a klosterbrucki állami méntelephez el­rendelte, Wild János I. oszt. századost a ménes-szakban, a gráczi állami méntelep hat. osztálya állományában, — ezen osztály parancsnokává kinevezte jelen rangfokozatá­ban való ideiglenes meghagyással, azután­ K­o­s­t­­­a­­ Jó­zsef őrnagynak áthelyezését a 6. sz. hadtest-tüzér-ezredtől, — az 5. számúhoz elrendelte. Továbbá a czimzetes őrnagyi jelleget a következő 1. oszt. századosnak adományozta Neuer Hermannak a 102. számú gyalog-ezredben, a felülvizsgálat alapján »rokkant« nyugalomba helyezése alkalmából, és Gerguric Károlynak, a nyugállo­mányban. Áthelyezésüket az osztrák honvédség tény­leges állományába elrendelte rzepeki lovag Rzepins­­k­i Lajos 1-fő osztályú századosnak az 58-ik számú gyalog­ezredtől, és a következő főhadnagyoknak: D­i­t­t­e­r­­ Gyulának, a 16-ik számú gyalog­ezredtől, és Buresch Bertalannak, a 17. számú tábori vadászzászlóaljtól; továbbá kinevezte főorvosokká, a közös hadsereg tényleges állományában, a következő tart. 1. oszt. kát. orvos-növen­dékeket, az összes gyógytudományok tudorait: F­i­n­k Hu­gót, a bécsi 2. sz. helyőrs. kórháznál, és Buraczynski Andrást, a lembergi 14. sz. helyőrs. kórháznál; azután: Capp Károly nyug. 1. oszt. kat. élelmezési főgondnoknak sok évi sikeres tevékenysége elismeréséül, különös legfelső kegyelemből a kormánytanácsosi czimet és jelleget adomá­nyozta, végül: He­fer Ede polgári állatorvosnak az általa előbb viselt 1. oszt. al-állatorvosi rangfokozatot a 2. sz. vo­nat-ezred tartalékában újra adományozta. — Kinevezések. A közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter, Förster Nándor államvasúti főfelügyelőségi biz­tost vasúti főfelügyelőségi felügyelővé, a vallás- és közokta­tásügyi miniszter, a szabadkai állami tanítóképezde igazgató tanácsa tagjává . Magyar Imre nagybirtokost, Nemoda Ignácz községi főjegyzőt Jász-Szent-András új község részé­re ideiglenes miniszteri iskolalátogatóvá, a debreczeni pénz­ügyigazgatóság, Trux Miklós debreczeni fővámhivatalnál al­kalmazott gyakornok-jelöltet ugyanoda gyakornokká, a szat­mári pénzügyigazgatóság, Thurzó Lajost a n.­bányai adó­hivatalhoz, díjtalan gyakornokká nevezte ki. — Áthelyezések. A király ő felsége Mak­asevics Pál járásbirót, saját kérelmére Buccariból Károly városba és Hegedies István járásbirót szolgálati tekintetekből Krapináról Sziszekre helyezte át. — Névváltoztatások. Grosz Rezső budapesti lakos, va­lamint Zsófia és Vilmos nevű kiskorú gyermekei vezetékne­vét »Nagy«-ra, Klein Mátyás bogárosi illetőségű budapesti lakos vezetéknevét »Kiss«-re, Lőwy Zsigmond budapesti la­kos vezetéknevét »Lévai«-ra és Gneiszt András Dusnokon állomásozó, csendőr vezetéknevét »Garai«-ra változtatta át belügyminisztériumi rendelet alapján. — Állami kedvezmény. A földművelés-, ipar- és keres­kedelemügyi miniszter, egyetértőleg a pénzügyminiszterrel, a Ganz és társa budapesti vasöntöde és gépgyár részvénytár­saságnak, a gőzgépek és gőzkazánok gyártására nézve az állami kedvezményeket megadta. — Alapszabály jóváhagyás. Losoncz város területén az iparosok és segédek közti viszony, nemkülönben a tanonczok ügyeinek rendezése végett alkotott szabályrendelet a földmű­velés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által, a pinka­mindszenti casino egylet alapszabályai pedig a belügyminisz­térium által jóváhagyattak. — Személyi hírek, Széchenyi gr. nagykövet családja visszatért Berlinbe. — H­a­y­n­a­­­d Lajos bi­­boros-érsek hétfőn fogadja a zombori polgárság kül­döttségét, mely a népszerű főpapnak díszpolgári okle­velet nyújt át. — R­­ . báró tábornokot Pozsonban kellemetlen baleset érte : robbanó anyagok, melyek­kel kísérleteket tett, meggyuladtak, és a tábornok ar­­czát és és kezét összeperzselték. — Duckerts I. budapesti belga főconsul, decz. 1-én, néhány heti tar­tózkodásra Belgiumba utazik; távolléte alatt Perlaky K. (Mária-Valeria-utcza 5. sz.) fogja helyettesíteni. Duckerts úrral különben távolléte alatt érintkezni le­het levél útján, a mely »19 rue aux laines á Ver­­viers« czimen küldendő. — A német trónörökös betegsége. Viktoria an­gol királynő, mint Londonból távírják, dr. Macken­­ziet fölkérte, hogy a német trónörökös betegségéről tegyen neki szóbeli jelentést. A »British Medical Journal« szerint a trónörökös naponként nyolcz órát alszik, kitűnő étvágygyal eszik, s minden nehézség nélkül nyer. A nyakhártya megmerevülését és kiszá­radását, lobosodás idézte elő, ami a nemrégiben fáj­dalmat okozott a betegnek. Ettől eltekintve, a trónörökös most már semmi fájdalmat nem érez. A szemölcsös daganat, mely annak idején a gégefő fölső részében nagy aggodalmakra adott okot, teljesen eltűnt. A tudományos világ, a trón­örökös betegsége folytán sokkal nagyobb buzgó­­sággal foglalkozik a rák gyógyításával, mint valaha. Lucáé tanár a »Therapeutische Monatschrift«-ben több esetet említ fel, melyekben az általa alkalma­zott gyógymód a rákfene kiirtására vezetett. Lucáé a fülbántalmakban specialista és a berlini egyetemen ta­nár. Czikkében elmondja, hogy 1881-ben egy beteget kezelt, kinek a belső fülkagylójában rákos képződ­mény jelentkezett. A fekélyt kivágták, de újra meg­nőtt.­­ Erre a tanár más gyógymódhoz fo­lyamodott. A nehéz szagú boróka (cziprászfe­jő) megszárított leveleit porrá törte, és ezt égetett timsóval keverte, úgy, hogy mindkét anyag egyforma mennyiségben volt képviselve. Ezt a port befújta a fülkagyló ama részeibe, amelyek rákosodás­­nak indultak. Az eredmény meglepő volt. A képződ­mény visszafejlődött, s a fájdalmak, melyekről a be­teg folyton panaszkodott, eltűntek. Az illető egészen meggyógyult.­­ Utólagosan felemlítjük még, hogy dr. Schmidt, mikor a trónörökös kijelentette, hogy a műtétnek nem veti magát alá, azt ajánlotta, hogy a megtámadott részeket jodeáliummal kezeljék. A többi orvosok azonban ezt a módot nem fogadták el. — Az elhunyt Barcsay Lászlóné sz. dr. Brucken­­thal Antonia életéből érdekes adatokat közöl a »Kolozs­vár,« melyekből a következőket adjuk: Nagybarcsai Barcsay Lászlóné, Barcsay László Hunyadmegye volt főispánjának özvegye, a német eredetű Bruckenthal csa­ládból származott; unokája a volt hires Bruckenthal Sámuel bárónak, ki Mária Terézia idejében, mint Kazinczy mondja: »A nélkül, hogy megtette volna azt a lépést, amely nélkül előmenni akkor ke­vés tudott,« erdélyi gubernátorrá emelkedett. A boldogult azonban idegen származása daczára is olyan honleány volt, ki mellett férje nemes honfiúi szolgála­tokra lelkesült, s ő maga is tevékeny részt vett a tár­sadalmi életében, így midőn a 60-as évek vége felé a közoktatásügy oly rohamosan fejlődött hazánkban, ő a hunyadmegyei nőnevelés előmozdítása czéljából egy nagyszabású nőegyletet alakított, mely Déván másfél évtizeden keresztül egy hatosztályú leányiskolát tar­tott fenn. A kis-barcsai új református egyház alakí­tása is az ő érdeme. Életében nem kereste a pompát, fényt, viseletében is egyszerű volt. A megboldogult ha­lálát négy fia, köztük Barcsay Kálmán a megye alis­pánja, Béla, a központi szolgabiró, s nagy számú elő­kelő rokonság s kiterjedt baráti kör gyászolják. A temetésén, mely 26-án szombaton megy végbe, Déva összes testületei, a megyei hatóság és értelmiség kép­viselve lesznek. Holttestét a maros-solymosi családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. — Halálozás. Földváry Elek a maga és neje széki gróf Teleki Julia, nemkülönben édesanyja özv. Földváry Miklósné felsőkubinyi és nagy-olaszi Kubinyi Amália nevében megtört szívvel jelenti egyetlen fiuk, illetőleg unokájának földvári és bernátfalvi Földváry Gézának élete 28-ik évében. 1887. november 25-én a hajnali órákban Péteriben történt rögtöni gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei 1887. november 27-ikén (vasárnap) délután 2 órakor fognak az evang. egyház szertartása szerint a péteri evang. templomban megáldatni és a péteri csa­ládi sírboltban örök nyugalomra tétetni.­­ A Rattazzi-Andrau-ügy, mint Parisból táv­irják, kedden kerül a felebbviteli törvényszék elé. A vizsgáló bizottság tegnap kihallgatta a hadügyminisz­tert, a­ki közelebbről annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy az Aubenal-ügy összefüggésben van a Caffarel-ügygyel. A 17. hadtest mozgósítási terveinek elárulása már csak azért is nagy jelentőségű, mert azt mutatja, hogy a hadügyminisztériumban megbízhatat­lan hivatalnokok vannak. Vizsgálati után bebizonyo­sodott, hogy Aubanel soha sem járt a hadügyminisz­tériumban. Aubanel elmenekülése folytán a tulajdon­­képeni bűnös nem tudódott ki. A hadügyminiszter különben arról biztosít, hogy egyetlen titkos iromány sem tűnt el. A további vallomás a Caffarel-ügygyel foglalkozik. Az eladott tervekre nézve Ferron a kö­vetkezőleg nyilatkozott: Meggyőződésem szerint lehe­tetlen, hogy az összpontosítási terveket ismerték volna.« — Szerencsétlen vég. Említettük már, hogy Ruszkova mellett Petrovics Emil lelkész Puza Ist­ván petrovai jegyzőt medve helyett lágyékon lőtte. A golyót, mely igen mélyen behatott, az orvosok nem voltak képesek kivenni a testből s igy a szegény jegyző — mint tudósítónk irja — vérvesztés következtében meghalt. A rendőri bonczelő-jegyzőköny­vet a visói já­rásbíróságnak küldték be. Puza István hátrahagyott nejének és két gyermekének a sorsa iránt nagy a részvét, mert a szegény körjegyzőnek nem sokja ma­radt. Nem kis mértékben lesújtó az eset Petrovics Emil lelkészre, ki véletlenül okozója volt a nagy sze­rencsétlenségnek. A rendkívüli eset annyira megha­totta, hogy egész idegszervezete meg van támadva. Mint lelkészre kétszeresen hatással van a nagy csa­pás, melynek nyomait ő is sinteni fogja. — Tetszhalott. Belényesről írják a »Bud. Tagbl.«-nak, hogy ott a napokban nagy feltűnést kel­tett a következő eset: Egy 72 éves asszony, ki a jobb körökhöz tartozik, hirtelen rosszul lett és rövid szen­vedés után megdermedt. Már temetésére is megtet­ték a szükséges intézkedéseket azon hiszemben, hogy az öreg asszony kimúlt. A halottkém szerencsére rá ismert, hogy az asszony csak tetszhalott. Megtette a kellő felélesztési kísérleteket és a 24 óráig tartó gon­dos orvosi kezelésnek sikerült a halottnak vélt asz­­szonyt a borzasztó élve való eltemetéstől megmenteni. — Gyilkosság öt forintért. Szína Péter Bréb községi husz éves ifjút, múlt vasárnap Bréb mellett kirabolták, megfojtották, a nála levő öt forintot el­vették, ruhájától megfosztották és a holttestet egy el­hagyott kútba dobták, hol másnap találták meg vé­letlenül az emberek. A legerélyesebb nyomozás da­­czára sem jöttek még eddig a tettesek nyomára. Az valószínű, írja levelezőnk, hogy Szína Péter többek­kel mulatott és véletlenül megmutatta a nála levő öt forintot, amely aztán társait a gonosz tett elkövetésére csábította. — Nagy betörés Kolozsvárott. Említettük, hogy Kolozsváron f. hó 21-én éjjel Szekeres Rozália kül­­torda-utc­ai lakásába betörtek és onnét nagy meny­­nyiségű értékes tárgyat loptak el. A kolozsvári rend­őrség közölte a budapesti főkapitánysággal az ello­pott tárgyak jegyzékét. E szerint elvittek 500 forint készpénzt, 12 pár ezüst evőeszközt, 24 darab nagy ezüst evőkanalat, 24 db kávéskanalat, 5 db talpas antique ezüst tojástartót, egy nagy antique ezüst czu­­kortartót, egy ezüst tárczát, 8 db ezüst késnyelet, me­lyek »M. A.« és »Sz. R.« betűkkel van ellátva; to­vábbá elloptak 16 darab antique aranygyűrűt, melyek smaragd, ametist, gránát és keleti gyöngyökkel vol­tak kirakva; egy db arany keresztet, arany karpere­­czet, melyek gyémánt kövekkel voltak kirakva, egy massiv sima női melltűt, 7 db antique ezüst boglár­­alakú magyar díszruhára vagy gombot, 7 db kisebb n

Next