Nemzet, 1887. november (6. évfolyam, 1858-1887. szám)
1887-11-26 / 1883. szám
Szerkesztőség : Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét, illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Esti kiadás Kiadóhivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......................................... “ 2 trt. 8 hónapra .. .............................................. ® * S hónapra ................................................... 12 » Az esti tipSin postai különküldéséért felül£setés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. Egyes szám 2 kr. 1883. (325.) szám. Budapest, 1887. Szombat, november 26. VI. évi folyam. Budapest, november 26. Tegnap volt egy hete, hogy ama világtörténelmi eseménynyé vált drámai jelenet lejátszódott, III.Sándor czár és Bissmarck herczeg között a berlini orosz nagykövetség palotájában, amelynek mi még most csak egyes töredékes visszhangjait ismerjük a német félhivatalos sajtónak bizonyos homályos nyilatkozataiban. Egyoldalúan vagyunk informálva, mert az orosz félhivatalosak a leleplezések mivoltáról mélyen hallgatnak. Bismarck herczeg is a lepelnek csak egy csücskét emelte fel, talán azzal a számítással, hogy izgatottságba hozván a hamisítás bűnrészeseit, elárulják magukat, avagy talán abban a várakozásban, hogy majd a czár maga veszi kezébe az ügyet s végzi el a megtorló igazságszolgáltatás tisztjét. Azonban egy hét telt el azóta, hogy a czár Pétervárott van, de semmi nyoma annak, hogy ilyesmi készülőben volna. Berlinben már nyugtalankodnak, mert ama várakozások, melyeket a »Kölnische Zeitung«-nak idevágó leleplezéseihez fűztek, még eddig nem valósultak meg. Zokon veszik, hogy Jomini báró, ki az orosz külügyminisztériumban Giers után a legelső állami tisztviselők egyike, daczára a felfedezett hamisításoknak nem vesztette el a czár bizalmát és helyén maradt. Úgy látszik, a czár nem hajlandó arra az aranyhidra lépni, melyet Bismarck herczeg a hamisítások felderítése által az orosz politika tisztességes visszavonulhatása czéljából építtetett, pedig alighanem ez volt az utolsó útja a kijózanodásnak. De III. Sándor czár abból a dilemmából, melyet a napokban Oroszország helyzetének vázolásánál érintettünk, nem tud kivezetőre akadni. Hogy még mindig ingadozik, hogy még mindig nem tett elhatározó lépést az eddigi orosz politika útjainak elhagyására, az szinte egész bizonyossággal kitűnik Jomini báró lapjából, a «Novosti«-ból és az ó-conservativ udvari párt kolomposának Mecserszky herczegnek lapjából a »Grasdanin«-ból. »A német trónbeszéd után — írja a »Novosti« — nincs más választás Oroszországra nézve, mint vagy csatlakozik a hármas szövetséghez, vagy megalkotja mihamarabb az ellenszövetséget.« Ez az ellenszövetség illusiója kisért még mindig! Még jellemzőbb az, hogy a »Grasdanin« egész czikksorozatot kezd meg ez alkalomból Németország ellen ezen felirattal: »Számoljunk le.« Francziaország vezérférfiainak tudatában — úgy látszik — kezd gyökeret verni annak a veszélynek felismerése, amelybe az országot az" elnökválság igen könnyen belesodorhatja. Csakis ez aggodalom felébredésének symptomájául tekinthetjük ama párisi hírt, hogy a köztársasági pártok tegnap állítólag arra határozták el magukat, hogy Grévyt felkérjék halaszsza, el lemondását, sőt azt is rebesgetik, hogy a congressuson újból megválasztják. Madier de Montjau képviselő hír szerint, az elnöki üzenet felolvasása után azonnal azt fogja a congressus előtt javasolni, hogy válaszszák meg újból Grévyt. Az a feltevés, hogy e hírt csak azért bocsátják világgá,, mert azt remélik, hogy az így félrevezetett elnök üzenetében nem fog majd oly éles szavakban nyilatkozni az ellene összeesküdött pártokról és vezérférfiakról, hihetetlen előttünk. ■‘F"|g8VT .TI Budapest.nov. 26. (Igazságügyi kinevezések). A király ő felsége, Gregerck Henrik vukovári, Divild József vincovcei és Rotter Antal rumai járásbirót, mindhármat a jelenlegi állomáson leendő meghagyása mellett; továbbá Gaj Svetoslav járásbirót a zágrábi, valamint Velenderic Tivadar járásbirót az eszéki törvényszékhez, az utóbbi kettőt a szolgálati állomásaikon levő járásbíróságok vezetésével leendő megbízás mellett, a rendszeresített illetményekkel, törvényszéki birákká nevezte ki. Budapest, nov. 26. (A magyarországi fogházak állapota.) A magyarországi fogházak állapotáról az 1872—1886 években kimerítő statistikai munka fog értesülésünk szerint a legközelebbi napokban megjelenni. A munkát a királyi főügyészségek közreműködésével, Jekelfalussy József dr. min. osztálytanácsos szerkesztette és az országos statistikai hivatal adja ki. E mű, némi változtatással, mint a két királyi főügyészség jelentése fog az országgyűlés elé terjesztetni. A munkát, megjelenése után, lesz alkalmunk bővebben ismertetni. Budapest, nov. 26. (A képviselőház pénzügyi bizottságából.) A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ma délelőtt 1/2 11 órakor tartott ülésén tárgyalás alá vette a belügyminiszteri tárca költségvetését. (Előadó Dárdai Sándor.) A központi igazgatás szükségleténél Eötvös Károly kérdi, hogy Harsányi oszt. tanácsos, aki képviselőnek választatott meg, lemondott-e már állásáról ? Orczy Béla b. miniszter erre a kérdésre azt válaszolja, hogy már lemondott s ez állás már be is van töltve. Horánszky Nándor nem hajlandó megszavazni egy ideiglenes minőségben alkalmazott hivataltiszt állomásának rendszeresítését. Orczy Béla b. miniszter a szolgálat érdekében szükségesnek tartja azt a rendszeresítést, mely különben sem okoz kiadási többletet. Eötvös Károly kérdi, mely indokok vezették a minisztert arra az intézkedésre, hogy a választási közokiratok megtekintését ne engedje meg még a választóknak s a jelölteknek sem ? Orcay Béla b. miniszter megjegyzi, hogy eddig is ez volt a gyakorlat; szóló minden fontos alkalommal kész a választási jegyzőkönyvnek megtekintését megengedni, de ezt rendszerként kötelezőleg elvállalni nem volna hajlandó, mert sem vége sem hossza nem lenne a dolognak és sok inconvenientia származnék belőle. Eötvös Károly megjegyzi, hogy az egyik kaposvári jelöltnek nem engedtetett meg a lajstromok megtekintése. Újabban a megyei alispánok sem szokták megengedni a lajstromok megtekintését. Az ily eljárás sem a törvénynyel sem a józan észszel nem egyeztethető meg. Tisza Kálmán miniszterelnök abban a nézetben van, hogy nem szükséges, de nem is lehetséges minden egyes választónak a belügyminisztériumnál levő lajstromokba a betekintést megengedni. Ha a bíráló bizottság előtt fekvő ügyben maga a bizottság óhajtja ez iratokat megtekinteni, úgy azok a legnagyobb készséggel rendelkezésére bocsáttatnak. Horánszky Nándor megjegyzi, hogy ily megszorítás mellett sok esetben lehetetlen a választásoknál elkövetett visszaélések ellen petitionálni. A kérvényezői jog illusóriussá tétetik, ha legalább a választás által érdekelteknek nem engedtetik meg minden lajstrom megtekintése. Tisza Kálmán miniszterelnök ezúttal csak annyit jegyez meg, hogy a kaposvári esetben a petitió már rég be volt adva, midőn az egyik jelölt meg akarta tekinteni a lajstromot. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A megyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainál. Dárday Sándor előadó kérdést intéz a kormányhoz a községek rendőri hatóságának szabályozása tárgyában, mely nélkül a mezei rendtartást nem tartja megalkothatnak, ha csak azt nem akarjuk, hogy szaporítsuk azon törvények számát, melyeknek végrehajtása a papiroson marad. Orczy Béla dr. miniszter kijelenti, hogy ez ügyben az előmunkálatok már megtörténtek, de a javaslat még nincs formulázva. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A főispánok fizetéseinél Horánszky Nándor nem szavazza meg az újabban rendszeresítendő hat főispáni titkári állás költségeit, mert ennél feleslegesebb állást nem ismer s mert nem akarja, hogy a fiatal generatio bevezettessék azokba, a mik a főispáni állás körül most történnek. Harkányi Frigyes a főispáni állás újabb szervezése után szükségesnek tartja ezen állások rendszeresítését. Hofi Ignácz nem lát a titkárokban egyebet, a főispánok kényelmi eszközeinél. Ha komolyan veszszük az államháztartás rendezését, tényekkel kell ezt bebizonyítni mindenütt, ahol lehetséges. — Eötvös Károly kérdi, mely megyékben terveztetik a hat új titkári állás szervezése ? — Orczy Béla báró miniszter válaszolja, hogy az attól függ, mely megyék főispánjai fogják a titkárokat kérni. Ha nem kérik, nem is fognak ezen állások rendszeresittetni. Eötvös Károly a mostani pénzügyi helyzetben nem tekintheti a nélkülözhetlenség indokának azt, hogy a főispánok kérik-e vagy nem a titkárt. Az eddigi titkárok munkájának eredménye nem levén előterjesztve, szóló nem járulhat oly titkárok kinevezéséhez, kik a nap legnagyobb részét adomázással s vadászatok rendezésével de nem a közügyek szolgálatában töltik. Orczy Béla dr. miniszter megjegyzi, hogy a főispáni kérések indokainak megbírálása a minisztérium feladata lesz.Hegedűs Sándor a múlt évi tárgyalásoknál lassúbb mértéket javasolt a főispáni, titkári állások rendszeresítésében, s ezen álláspontból kiindulva, ha a minisztérium elodázhatatlanul szükségesnek tartja hat új titkári állás rendszeresítését, nem véli szóló túlságosnak.— Dárday Sándor előadó megjegyzi, hogy ez nem is teljesen új kiadás, mert a főispáni titkárokról szóló törvény alkotása előtt is voltak már főispáni titkárok s azoknak szükségét az uj közigazgatási törvények után elvitatni nem lehet. — Wahrmann Mór a miniszter nyilatkozata után, hogy még ő sem tudja, hol lesz főispáni titkár szükséges, nem járulhat a jelen formában a tétel megszavazásához. Ha a miniszter kimutatja az év folyamán azt, hogy egy-két helyen szükség volt titkárok alkalmazására, ez ellen nem lehet senkinek kifogása, de minden indokolás nélkül éppen hat új titkári állás rendszeresítése, szóló nézete szerint nem lehet helyén. Inkább bizonyos átalányösszeg, pl. 5000 frt lenne megszavazandó új titkári állások esetleges rendszeresítésére. Horánszky Nándor, evidens kimutatása nélkül a szükségnek, nem járul a tétel megszavazásához. Tisza Kálmán miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a titkároknak mindenütt szükséges voltát már a törvény kimondta. A kormány csak a pénzügyi helyzetre való tekintettel akar ily lassú tempóban haladni s a fizetésekben is megtartja a kellő fokozatot s inkább a kisebb fizetésüekre helyezi a flősúlyt. Ha hozunk törvényeket, de azok végrehajtásának eszközeit megtagadjuk, akkor természetes, hogy a törvények papiroson maradnak. Előbb egy-egy aljegyző vagy irák bocsáttatott a főispán rendelkezésére; sok megyében ez lehetetlen az administrate hátránya nélkül, ily helyeken tehát elodázhatlan a titkári állások betöltése. A megszavazás formájára nézve jobbnak tartja szóló a minisztérium javaslatát, nem ellenzi azonban a Wahrmann által javasolt módozatot sem. Orczy Béla b. miniszter hozzáteszi, hogy nézete szerint is korrectebb megmondani, hogy hat titkári állás a maximum, melynél több ebben az esetben semmi esetre sem fog betöltetni. A bizottság többsége változatlanul megszavazza a tételt. A közegészségi tanácsnál Eötvös Károly kérdi, nem lehetne-e módot találni arra, hogy a tanács, igazságszolgáltatási dolgokban adott véleményeit indokolja, hogy a bíróságok azokat használhassák is ? Grosz miniszteri tanácsos válaszolja, hogy az igazságügyi minisztérium átirata folytán ez már el is van határozva, másrészről felkéretvén az igazságügyminiszter az iránti intézkedésre, hogy a bíróságok csak igazán fontos kérdésekben forduljanak a tanácshoz. A tétel megszavaztatott. Következett ezután a színművészeti kiadások tárgyalása, melyről szóló tudósításunkat lapunk reggeli számában közöljük, Budapest, nov. 26. (A gyári és kereskedelmi védjegyek oltalma.) A hivatalos lap mai száma közli az osztrák-magyar monarchia és Brazília meghatalmazottjai által kötött egyezmény czikkeit, a gyári és kereskedelmi védjegyek kölcsönös megóvása tárgyában. Budapest, nov. 26. (Az ev. ref. egyház egyetemes conventje.) Kun Bertalan püspök és Vay Miklós b. elnöklete alatt folytatta tanácskozását. A napirendre térés előtt azon kérdés fölött vitatkozott, várjon belépjen-e az egyetemes presbiterian szövetkezetbe ? — Kerkápoly Károly, Kolosváry Sándor, György Aladár és Kovács Ödön fölszólalása után a convent abban állapodott meg, hogy egyelőre nem mondja ki a belépést a szövetkezetbe, hanem fölhívja az egyházkerületeket, hogy nyilatkozzanak erre az ügyre vonatkozólag. A segélyekből ez évben levonás nem fog történni, a végrehajtó bizottság csak január 1-je után fogja kiszámítani azt az összeget amennyit a hiány pótlására levonásba kell hozni; a missió-pénzeket azonban semmi esetre sem fogják reducálni. A missió bizottság előadója, Körmendy Sándor tette meg ezután a jelentést az egyes egyházakról s az összegről, amelyekben segély gyanánt részesültek. Néhány csekélyebb jelentőségű ügyet intéztek még el s ezzel ki volt merítve a tanácskozásokra kitűzött tárgyak sorozata. Vay Miklós dr. mint világi elnök meleg szavakkal mondott köszönetet a convent tagjainak a kitartó és sikeres fáradozásért, amelyet ez ízben is tanúsítottak , míg viszont Szász Károly püspök Vay Miklós báró iránt fejezte ki a convent háláját, mint a ki aggkorában is, testi és lelki erejének teljes épségében, biztosan vezeti az egyház kormányát. Végül Kun Bertalan püspök mondott emelkedett alkalmi imát. A legközelebbi convent szintén Budapesten ül össze. M.-Sziget, nov. 26. (A magyar-gácsországi határ rendezése.) [Saját tudósítónktól.] A belügyminisztériumnak Máramaros vármegye közönségéhez küldött 68,025. sz. a. rendelete szerint : A Toronya magyarországi és Wyszkow, gácsországi községek közt elvonuló országos határvonal rendezése tárgyában, a küldött jelentést tudomásul vévén, erről a vármegye közönségét további eljárás végett oly megjegyzéssel értesíti, hogy az ez ügyben eljárandó vegyes bizottságba, a gácsországi helytartóság részéről Csiszka Rudolf dolinái cs. kir. kerületi kapitány és Wseteczka Ferdinand cs. kir. mérnök rendeltettek ki, előbbi egyúttal utasittatott, hogy a vegyes bizottság összejövetele helyének és idejének megállapítása czéljából tegye magát legott az itteni küldöttség vezetőjénél közvetlenül érintkezésbe. — A magyarországi bizottságba: Szaplonczay Miklós máramarosi alispán, Vajna Dániel ökörmezei járási főszolgabíró, Locz Béla vármegyei aljegyző és Lukács József kir. mérnök rendeltettek ki. Budapest, nov. 26. Az oroszczár és Bismarck herczeg találkozása.) Aczár és Bismarck hg. beszélgetéséről a »P. L.« igen jó forrásból a következő kiegészítő tudósítást hozza: III. Sándor czár a birodalmi cancellártól kapott felvilágosítások után a leghatározottabban kijelentette, hogy a béke fentartását óhajtja és ezúttal szívesen ismétli is, hogy esze ágában sincs Németországot megtámadni, avagy részt venni egy Németország ellen irányuló coalitioban. Erre Bismarck herczeg megragadta az alkalmat és az orosz czárt arra kérte, hogy vegye figyelembe ama szövetségeket is, melyeket Németország kötött. Bismark herczeg nem titkolta el, hogy a ki Németországgal békében akar élni, annak nem szabad Németország szövetségeseit megtámadnia. Egész világosan a czár elé terjesztette a casus foederis-t s e tekintetben oly leplezetlenül szólt, hogy Sándor czár ama kijelentése után, hogy a herczegnek Németország szövetségeseiről és azokkal kötött szerződésekben megállapított casus foederis-ről adott felvilágosításai reája nézve tulajdonkép nem meglepők sőt nem is újak, de tudomást vesz arról hogy Németország szerződési kötelezettségeit ilyen komolyan fogja fel, amiben különben nem is kételkedett. Bismarck herczegnek sikerült a beszélgetés folyamát akkér vezetni, hogy Sándor czár ennek következtében kijelentette, hogy előbbeni biztosításait, t. i., hogy Németország ellen nem tervez támadást, és nem fog résztvenni a másoldalról jövő támadásban, kész kiegészíteni azzal, hogy ugyanez, érvényben áll Ausztria-Magyarországgal szemben is, természetesen azon feltétel alatt, hogy Ausztria-Magyarország részéről Oroszország semmikép sem fog provocáltatni, amit a czár különben szívesen kizárt eshetőségnek vél tarthatni. Táviratok. Páris, nov. 26. Mondják, hogy Grévy a minisztereket ma estére az elyséei palotába hívta, hogy velük az üzenetet közölje, mely a kamara hétfői ülésében olvastatnék fel. — A radicális párt lapjai folyton ellenzik, hogy a katonai személyiség jelöltessék ki, de visszautasítják Ferry jelöltségét is. Páris, november 26. A senatusnak összes köztársasági csoportjai ma ülést tartottak. A baloldali centrum az összes köztársasági pártok által rendezendő gyűlés ellen nyilatkozott, a köztársasági egyesült baloldal a terv mellett szállott sorompóba, de kijelentette, hogy ellene van minden katonai és a senatus által külön előterjesztett jelöltségnek; a bal centrumnak határozatával nem fog törődni, hogy ha az a gyűlés ellen foglalt álláspontjához tovább is ragaszkodik. Pétervár, nov. 26. Hivatkozással a német trónbeszéd legkiválóbb pontjait felölelő táviratra, a »Journ. de St. Petersbourg« megjegyzi, hogy ezt a beszédet úgy tekinti, mint Németország békés szándékainak élénk hangsúlyozását. Pétervár, nov. 25. A czár és a czárné, Kopenhágából való visszatérésük után, ma először érkeztek ide és a lakosság részéről lelkesült üdvözlésekkel fogadtattak. A város ez alkalommal ünnepélyes díszt öltött.Berlin, nov. 26. A »Kreuzzeitung« ma válaszol a »Kölnische Zeitung«-nak a leleplezésekre vonatkozólag.Az utóbbinak be kell ismernie, hogy ügyetlenül fejezte ki magát és ha még mindig föntart bizonyos állításokat, úgy be kell,hogy azokat bizonyítsa, vagy pedig vegye magára a szemrehányást, hogy meggondolatlanul járt el. Berlin, nov. 26. Megbízható forrásokból hire jár, hogy Crispi, olasz miniszterelnök jelentékeny részben közreműködött, annak a csalásnak felfedezésében, melyet a Bismarck-féle állítólagos táviratokkal és levelekkel elkövettek. Berlin, nov. 26. A »K. Z.« Pétervárból táviratot vett, mely azt mondja, hogy az orosz hangulat változatlan. Senki sem hisz a politika megváltoztatában, mert ez már nem is lehetséges. »K. Z.« erre azt jegyzi meg: Egyelőre meg kell majd várni a legújabb események visszahatását; valami sokat nem remélünk, különösen azért nem, mert irányadó orosz körökben mindinkább fokozódó szenvedélyes gyűlöleletet táplálnak Ausztria Magyarország ellen és arra izgatnak, hogy ennek a gyűlöletnek nyiltan kifejezés adassák. HÍREK. November 26. — A hadsereg köréből. Király ő felsége dresdenbergi Stransky Ferencz altábornagynak, várparancsnoknak Komáromban, a jól megérdemelt, nyugalomba helyezését, saját kérelmére elrendelte, és löwensbergi Chielich Hermann altábornagyot, a 8-ik hadtest hadmérnökségi főnökét, várparancsnokká Komáromba nevezte ki, báró Lidenfels Gusztáv ezredesnek a ménesszakban, a klosterbrucki állami méntelep kát. osztálya parancsnokának, a jól megérdemelt nyugalomba helyezését, saját kérelmére elrendelte, és neki ez alkalommal a czimzetes vezérőrnagyi jelleget adományozta, Grimm Alajos őrnagynak a ménes-szakban, a gráczi állami méntelep kát. osztálya parancsnokának áthelyezését, hason minőségben, a klosterbrucki állami méntelephez elrendelte, Wild János I. oszt. századost a ménes-szakban, a gráczi állami méntelep hat. osztálya állományában, — ezen osztály parancsnokává kinevezte jelen rangfokozatában való ideiglenes meghagyással, azután Kosta József őrnagynak áthelyezését a 6. sz. hadtest-tüzér-ezredtől, — az 5. számúhoz elrendelte. Továbbá a czimzetes őrnagyi jelleget a következő 1. oszt. századosnak adományozta Neuer Hermannak a 102. számú gyalog-ezredben, a felülvizsgálat alapján »rokkant« nyugalomba helyezése alkalmából, és Gerguric Károlynak, a nyugállományban. Áthelyezésüket az osztrák honvédség tényleges állományába elrendelte rzepeki lovag Rzepinski Lajos 1-fő osztályú századosnak az 58-ik számú gyalogezredtől, és a következő főhadnagyoknak: Ditter Gyulának, a 16-ik számú gyalogezredtől, és Buresch Bertalannak, a 17. számú tábori vadászzászlóaljtól; továbbá kinevezte főorvosokká, a közös hadsereg tényleges állományában, a következő tart. 1. oszt. kát. orvos-növendékeket, az összes gyógytudományok tudorait: Fink Hugót, a bécsi 2. sz. helyőrs. kórháznál, és Buraczynski Andrást, a lembergi 14. sz. helyőrs. kórháznál; azután: Capp Károly nyug. 1. oszt. kat. élelmezési főgondnoknak sok évi sikeres tevékenysége elismeréséül, különös legfelső kegyelemből a kormánytanácsosi czimet és jelleget adományozta, végül: Hefer Ede polgári állatorvosnak az általa előbb viselt 1. oszt. al-állatorvosi rangfokozatot a 2. sz. vonat-ezred tartalékában újra adományozta. — Kinevezések. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Förster Nándor államvasúti főfelügyelőségi biztost vasúti főfelügyelőségi felügyelővé, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a szabadkai állami tanítóképezde igazgató tanácsa tagjává . Magyar Imre nagybirtokost, Nemoda Ignácz községi főjegyzőt Jász-Szent-András új község részére ideiglenes miniszteri iskolalátogatóvá, a debreczeni pénzügyigazgatóság, Trux Miklós debreczeni fővámhivatalnál alkalmazott gyakornok-jelöltet ugyanoda gyakornokká, a szatmári pénzügyigazgatóság, Thurzó Lajost a n.bányai adóhivatalhoz, díjtalan gyakornokká nevezte ki. — Áthelyezések. A király ő felsége Makasevics Pál járásbirót, saját kérelmére Buccariból Károly városba és Hegedies István járásbirót szolgálati tekintetekből Krapináról Sziszekre helyezte át. — Névváltoztatások. Grosz Rezső budapesti lakos, valamint Zsófia és Vilmos nevű kiskorú gyermekei vezetéknevét »Nagy«-ra, Klein Mátyás bogárosi illetőségű budapesti lakos vezetéknevét »Kiss«-re, Lőwy Zsigmond budapesti lakos vezetéknevét »Lévai«-ra és Gneiszt András Dusnokon állomásozó, csendőr vezetéknevét »Garai«-ra változtatta át belügyminisztériumi rendelet alapján. — Állami kedvezmény. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, egyetértőleg a pénzügyminiszterrel, a Ganz és társa budapesti vasöntöde és gépgyár részvénytársaságnak, a gőzgépek és gőzkazánok gyártására nézve az állami kedvezményeket megadta. — Alapszabály jóváhagyás. Losoncz város területén az iparosok és segédek közti viszony, nemkülönben a tanonczok ügyeinek rendezése végett alkotott szabályrendelet a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által, a pinkamindszenti casino egylet alapszabályai pedig a belügyminisztérium által jóváhagyattak. — Személyi hírek, Széchenyi gr. nagykövet családja visszatért Berlinbe. — Haynad Lajos biboros-érsek hétfőn fogadja a zombori polgárság küldöttségét, mely a népszerű főpapnak díszpolgári oklevelet nyújt át. — R . báró tábornokot Pozsonban kellemetlen baleset érte : robbanó anyagok, melyekkel kísérleteket tett, meggyuladtak, és a tábornok arczát és és kezét összeperzselték. — Duckerts I. budapesti belga főconsul, decz. 1-én, néhány heti tartózkodásra Belgiumba utazik; távolléte alatt Perlaky K. (Mária-Valeria-utcza 5. sz.) fogja helyettesíteni. Duckerts úrral különben távolléte alatt érintkezni lehet levél útján, a mely »19 rue aux laines á Verviers« czimen küldendő. — A német trónörökös betegsége. Viktoria angol királynő, mint Londonból távírják, dr. Mackenziet fölkérte, hogy a német trónörökös betegségéről tegyen neki szóbeli jelentést. A »British Medical Journal« szerint a trónörökös naponként nyolcz órát alszik, kitűnő étvágygyal eszik, s minden nehézség nélkül nyer. A nyakhártya megmerevülését és kiszáradását, lobosodás idézte elő, ami a nemrégiben fájdalmat okozott a betegnek. Ettől eltekintve, a trónörökös most már semmi fájdalmat nem érez. A szemölcsös daganat, mely annak idején a gégefő fölső részében nagy aggodalmakra adott okot, teljesen eltűnt. A tudományos világ, a trónörökös betegsége folytán sokkal nagyobb buzgósággal foglalkozik a rák gyógyításával, mint valaha. Lucáé tanár a »Therapeutische Monatschrift«-ben több esetet említ fel, melyekben az általa alkalmazott gyógymód a rákfene kiirtására vezetett. Lucáé a fülbántalmakban specialista és a berlini egyetemen tanár. Czikkében elmondja, hogy 1881-ben egy beteget kezelt, kinek a belső fülkagylójában rákos képződmény jelentkezett. A fekélyt kivágták, de újra megnőtt. Erre a tanár más gyógymódhoz folyamodott. A nehéz szagú boróka (cziprászfejő) megszárított leveleit porrá törte, és ezt égetett timsóval keverte, úgy, hogy mindkét anyag egyforma mennyiségben volt képviselve. Ezt a port befújta a fülkagyló ama részeibe, amelyek rákosodásnak indultak. Az eredmény meglepő volt. A képződmény visszafejlődött, s a fájdalmak, melyekről a beteg folyton panaszkodott, eltűntek. Az illető egészen meggyógyult. Utólagosan felemlítjük még, hogy dr. Schmidt, mikor a trónörökös kijelentette, hogy a műtétnek nem veti magát alá, azt ajánlotta, hogy a megtámadott részeket jodeáliummal kezeljék. A többi orvosok azonban ezt a módot nem fogadták el. — Az elhunyt Barcsay Lászlóné sz. dr. Bruckenthal Antonia életéből érdekes adatokat közöl a »Kolozsvár,« melyekből a következőket adjuk: Nagybarcsai Barcsay Lászlóné, Barcsay László Hunyadmegye volt főispánjának özvegye, a német eredetű Bruckenthal családból származott; unokája a volt hires Bruckenthal Sámuel bárónak, ki Mária Terézia idejében, mint Kazinczy mondja: »A nélkül, hogy megtette volna azt a lépést, amely nélkül előmenni akkor kevés tudott,« erdélyi gubernátorrá emelkedett. A boldogult azonban idegen származása daczára is olyan honleány volt, ki mellett férje nemes honfiúi szolgálatokra lelkesült, s ő maga is tevékeny részt vett a társadalmi életében, így midőn a 60-as évek vége felé a közoktatásügy oly rohamosan fejlődött hazánkban, ő a hunyadmegyei nőnevelés előmozdítása czéljából egy nagyszabású nőegyletet alakított, mely Déván másfél évtizeden keresztül egy hatosztályú leányiskolát tartott fenn. A kis-barcsai új református egyház alakítása is az ő érdeme. Életében nem kereste a pompát, fényt, viseletében is egyszerű volt. A megboldogult halálát négy fia, köztük Barcsay Kálmán a megye alispánja, Béla, a központi szolgabiró, s nagy számú előkelő rokonság s kiterjedt baráti kör gyászolják. A temetésén, mely 26-án szombaton megy végbe, Déva összes testületei, a megyei hatóság és értelmiség képviselve lesznek. Holttestét a maros-solymosi családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. — Halálozás. Földváry Elek a maga és neje széki gróf Teleki Julia, nemkülönben édesanyja özv. Földváry Miklósné felsőkubinyi és nagy-olaszi Kubinyi Amália nevében megtört szívvel jelenti egyetlen fiuk, illetőleg unokájának földvári és bernátfalvi Földváry Gézának élete 28-ik évében. 1887. november 25-én a hajnali órákban Péteriben történt rögtöni gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei 1887. november 27-ikén (vasárnap) délután 2 órakor fognak az evang. egyház szertartása szerint a péteri evang. templomban megáldatni és a péteri családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. A Rattazzi-Andrau-ügy, mint Parisból távirják, kedden kerül a felebbviteli törvényszék elé. A vizsgáló bizottság tegnap kihallgatta a hadügyminisztert, aki közelebbről annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy az Aubenal-ügy összefüggésben van a Caffarel-ügygyel. A 17. hadtest mozgósítási terveinek elárulása már csak azért is nagy jelentőségű, mert azt mutatja, hogy a hadügyminisztériumban megbízhatatlan hivatalnokok vannak. Vizsgálati után bebizonyosodott, hogy Aubanel soha sem járt a hadügyminisztériumban. Aubanel elmenekülése folytán a tulajdonképeni bűnös nem tudódott ki. A hadügyminiszter különben arról biztosít, hogy egyetlen titkos iromány sem tűnt el. A további vallomás a Caffarel-ügygyel foglalkozik. Az eladott tervekre nézve Ferron a következőleg nyilatkozott: Meggyőződésem szerint lehetetlen, hogy az összpontosítási terveket ismerték volna.« — Szerencsétlen vég. Említettük már, hogy Ruszkova mellett Petrovics Emil lelkész Puza István petrovai jegyzőt medve helyett lágyékon lőtte. A golyót, mely igen mélyen behatott, az orvosok nem voltak képesek kivenni a testből s igy a szegény jegyző — mint tudósítónk irja — vérvesztés következtében meghalt. A rendőri bonczelő-jegyzőkönyvet a visói járásbíróságnak küldték be. Puza István hátrahagyott nejének és két gyermekének a sorsa iránt nagy a részvét, mert a szegény körjegyzőnek nem sokja maradt. Nem kis mértékben lesújtó az eset Petrovics Emil lelkészre, ki véletlenül okozója volt a nagy szerencsétlenségnek. A rendkívüli eset annyira meghatotta, hogy egész idegszervezete meg van támadva. Mint lelkészre kétszeresen hatással van a nagy csapás, melynek nyomait ő is sinteni fogja. — Tetszhalott. Belényesről írják a »Bud. Tagbl.«-nak, hogy ott a napokban nagy feltűnést keltett a következő eset: Egy 72 éves asszony, ki a jobb körökhöz tartozik, hirtelen rosszul lett és rövid szenvedés után megdermedt. Már temetésére is megtették a szükséges intézkedéseket azon hiszemben, hogy az öreg asszony kimúlt. A halottkém szerencsére rá ismert, hogy az asszony csak tetszhalott. Megtette a kellő felélesztési kísérleteket és a 24 óráig tartó gondos orvosi kezelésnek sikerült a halottnak vélt aszszonyt a borzasztó élve való eltemetéstől megmenteni. — Gyilkosság öt forintért. Szína Péter Bréb községi husz éves ifjút, múlt vasárnap Bréb mellett kirabolták, megfojtották, a nála levő öt forintot elvették, ruhájától megfosztották és a holttestet egy elhagyott kútba dobták, hol másnap találták meg véletlenül az emberek. A legerélyesebb nyomozás daczára sem jöttek még eddig a tettesek nyomára. Az valószínű, írja levelezőnk, hogy Szína Péter többekkel mulatott és véletlenül megmutatta a nála levő öt forintot, amely aztán társait a gonosz tett elkövetésére csábította. — Nagy betörés Kolozsvárott. Említettük, hogy Kolozsváron f. hó 21-én éjjel Szekeres Rozália kültorda-utcai lakásába betörtek és onnét nagy menynyiségű értékes tárgyat loptak el. A kolozsvári rendőrség közölte a budapesti főkapitánysággal az ellopott tárgyak jegyzékét. E szerint elvittek 500 forint készpénzt, 12 pár ezüst evőeszközt, 24 darab nagy ezüst evőkanalat, 24 db kávéskanalat, 5 db talpas antique ezüst tojástartót, egy nagy antique ezüst czukortartót, egy ezüst tárczát, 8 db ezüst késnyelet, melyek »M. A.« és »Sz. R.« betűkkel van ellátva; továbbá elloptak 16 darab antique aranygyűrűt, melyek smaragd, ametist, gránát és keleti gyöngyökkel voltak kirakva; egy db arany keresztet, arany karpereczet, melyek gyémánt kövekkel voltak kirakva, egy massiv sima női melltűt, 7 db antique ezüst bogláralakú magyar díszruhára vagy gombot, 7 db kisebb n