Nemzet, 1887. december (6. évfolyam, 1888-1916. szám)
1887-12-03 / 1890. szám
Sgilas Estresía: Teraneaiak tere, Athenaeum-épület, 1. és kelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk ss Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek tere Athenaeum épület) küldendők. Egyes szám 5 kr._________ 1890. (332.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1887. Szombat, deczember 3. KiaDÓ-HIVATAL, * Farencziek-tere, Athenaeum-épület, földsZiBSZ, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................ .. .. 2 frt 3 hónapra ............... fi ^ 6 hónapra _ _........................................ . 12 > Az esti kiadás postai különküldéséért feHU- fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 5 kr. VI. évi folyam. Budapest, deczember 2. A képviselőház közgazdasági bizottsága mai ülésében rövid tárgyalás után egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot, mely a kormányt a német és olasz kereskedelmi szerződések megújítására felhatalmazza. A nyilvánosságra került hírekből tudjuk, hogy mind a két szerződés létrejövetele iránt igen alaposak a kilátások. De tudjuk azt is, hogy az eddigieknél kedvezőbb feltételeket nem várhatunk. S ha Olaszországgal szemben a mai állapot fentartása — némely, a közbejött viszonyok miatt kikerülhetetlen változtatások mellett — még mindig előnyös. Németországgal szemben a szerződés változatlan megújítása sem háríthatja el azon károkat, melyeket a német vámpolitika legújabb terméke, a gabnavámok újabb felemelése ránk mér. A képviselőház közgazdasági bizottsága minden habozás nélkül megadta a miniszternek a felhatalmazást, de ez nem akadályozhat meg senkit abban, hogy komolyan számot vessen azon immár kikerülhetetleneknek látszó bajokkal, melyek a német vámfelemelések mellett alig fognak elmaradhatni. A német birodalom a búza és rozs vámját 6 márkára készül fölemelni. Búzánk kivitele Németországba 1886-ban már úgy is nem igen tett többet, mint 300,000 métermázsát, alig negyedrészét annak, mint 1882-ben. Rozsunk kivitele ugyanoda ma már alig tesz egy-két ezer métermázsát, míg 1882-ben fölment 200,000-re. S a liszt kivitele Németországba, melynek vámját 71/2 márkáról 12 márkára készülnek emelni, 300,000 métermázsáról 100,000-re szállt le ugyanazon idő alatt. A német agráriusok legfőbb érve a gabnavám emelése mellett, hogy e termék ára minden vámemelés daczára nem emelkedett, sőt csökkent. S ha az amerikai nagy bőség eddig kiegyenlíthette is a vámkülönbözetet, ki hiszi azt, hogy ezen újabb és minden eddigi mérvet meghaladó emelés visszahatás nélkül maradhasson az árakra. S ugyanekkor a midőn a német piac megközelítését ismét megnehezítik számunkra, nem kell-e attól is tartanunk, hogy a vámemelés által távol tartott gabona és liszt a mi kevésbbé védett területünkre fog özönleni, újabb csapással súlyosbítva a bajt. De ha másfelé nézünk, ott sem lehetünk valami nagyon megnyugtatva. Svájcz, mely ma legnagyobb gabonafogyasztónk, felmondta a szerződést. S habár nincs okunk hinni, hogy a lejáró szerződést nagyban és egészben a régi alapon meg ne újíthassák, másrészt a Romániából legújabban érkező hírek arra engednek következtetnie,hogy e szomszéd országnak sikerült nélkülünk is utat törni gabnájának, mely így, ha nem is a belső piacokon, de a külföldön erős versenyt támaszt a magyar árunak. Az állatkivitel csak Olaszország felé mutat némi elevenséget, de a gabnaexport a »N. Fr. Presse« egy bukaresti levele szerint a vámháború alatt nem hogy csökkent, hanem még nagyobb arányokat öltött. Vasúti hálózatának folytonos gyarapodása és vasúti tariftáinak nagy olcsósága magyarázza meg e rejtélyt. A Duna-torkolatok gabnaforgalma ma nagyobb mint tavaly, és ebből a legnagyobb rész Romániára esik. S mindehhez járul, hogy Czernavodánál most épül a szárazföld leghosszabb vasúti hídja, amely Kuszendje tengeri kikötőjét még közelebb hozza az ország belsejéhez. . .Ily viszonyok között örömmel fogadhatjuk ugyan a kormány azon igyekezetét, hogy a velünk szomszédos államokkal siet szerződéseket kötni, és örülhetünk azon aránylag kedvező föltételeknek is, melyeket elérni a kormánynak reméljük sikerülni fog, de mindezen szerződések nem menthetnek föl attól, hogy fenyegetett mezőgazdaságunk újabb védelméről ne gondoskodjunk. Németországban az agrarismus soha nem sejtett mézben uralkodik a közvélemény nagy többségén. 1879-ben még a kancellár mondta, hogy a legbolondabb agrárius sem követelhet 2 márka vámot. Ma annak háromszorosát sürgeti a kormány. És hol van a biztosíték, hogy itt meg fognak állapodni? A gazdasági szabadság minden őszinte barátja kell hogy meg legyen arról győződve, miszerint e természetellenes állapot nem lehet tartós. A vámemelésnek előbb-utóbb vissza kell hatnia az árakra, és akkor Németország nagy socialisticus munkás népességével oly problémák előtt állhat, melylyel szemben talán még Bismarck lángelméje sem lesz képes a kibontakozást megtalálni. De az bizonyos, hogy akkor a gabonavámok felett is megkondul a halálharang. Ám addig is, míg az az időpont bekövetkeznék, lehetetlen tétlenül nézni a magyar gazda nehéz helyzetét. Midőn e helyütt a gabonavámokat a magunk vámtarifájában először védelmeztük, kiemeltük, hogy minket e részben éppen nem vezet a vámok iránti gyöngéd előszeretet. Mi mindig a gazdasági szabadság meleg barátai voltunk, de addig nem vihettük a védvámok iránti ellenszenvünket, hogy minden támasz és fegyver nélkül hagyjuk a magyar gazdát, mikor annyi tényező fordul ellene. Részünkről soha nem helyeseltük a gabonavámokat mint önezést. De beláttuk annak szükségét, hogy a mesterséges támadással szemben mi is adjunk mesterséges védelmet, habár másrészt nem engedtük magunkat elragadtatni az ár által és soha nem akartunk a legszükségesebb védelem korlátán túlmenni. A magyar gabona ellen irányult vám magasságáig elmenni parancsolja a magyar gazda érdeke, hogy piaczunkon ne legyen még nagyobb a verseny, mint a minő eddig is. De azon túl menni ellenkeznék azzal az elengedhetetlen óvatossággal, hogy vámjainkat akkor rendezhessük be, miszerint a védelmi áramlat elmúltával zavartalanul és megrázkódás nélkül mehettünk mi is vissza a korábbi állapotra. A német parlamentben most folyó vitában a szabadelvűek mindig több és több meggyőző erővel mutatják ki azon káros hatást, melyet a német birodalom lakosságának nagy részére a gabnavám újabb fölemelésének gyakorolnia kell. Kimutatják, hogy ez intézkedés több mint káros s tarthatatlan igen rövid idő alatt. Magunk is ebben a hitben vagyunk, de azért nem hiszszük, hogy összetett kézzel nézhetünk, mint veszit e csapások alatt gazdaközönségünk és épp azért nem zárkózhatunk el azon meggyőződés elől, hogy a német gabnavámok fölemelése nem marad visszahatás nélkül a mi vámtariftánk tételeire sem. A NEMZET TÁRCZÁJA. Deczember 2. Magyar zarándokok Rómában. HI. Róma, nov. 30. — Láttam a pápát! — ötszáz magyar ember mondhatja ezt mától fogva , mert XIII. Leo pápa ma fogadta nagy ünnepélyességgel a magyar zarándokok hódolatát. Fényes és megható ünnep volt ez, melyről sokat fognak beszélni nem csak azok, kik elég szerencsések voltak, hogy a jelenetnek tanúi lehettek, hanem még ezeknek a fiai és az unokái is. Nem volt még eddig oly jelenet a Vaticánban, és emlékezetes marad az a nap, amelyen ötszáz magyar ember riadó éljenzése üdvözölte a római pápát. Festő ecsetje kellene hozzá, hogy a képnek szinpompáját visszaadjuk s zengő szavakra volna szükségünk, hogy a jelenetnek hasását híven lemásolhassuk. A hódolatnak és tiszteletnek soha szebb, férfiasabb és lelkesültebb kifejezését nem láthatták a Vaticánban, mint Magyarország catholicusainak hódolata volt a jubiláló pápa iránt. Az udvari etiquette megszabja azt a szertartást, melynek keretében a pápa előtt egyeseknek és testületeknek meg kell jelenniük s igy minden pápai kihallgatás, még ha fontos politikai vagy egyházi színezettel bir is, bizonyos mértékben a chablon szürkeségét ölti magára. A magyar zarándokok azonban e chablon korlátait az udvari etiquette ellen elkövetett csekély szabálytalanság által áttörték s ezzel megadták a jelenetnek eredetiségét, mely a jubilaris ünnepélyek során bizonyára nem fogja megtalálni párját. Az etiquette megszabja ugyanis, hogy a pápa által kihallgatáson fogadott férfiak keztyű nélkül jelenjenek meg, a nők pedig kalap nélkül. S midőn a pápa elé kerülnek, le kell mindenkinek térdelnie, és a pápa lábát megcsókolni. Ha a pápa megengedi a kezét is csókoltatni, ez különös kegynek tekintendő, —s a magyar zarándokok mindegyike részesült ebben a kegyben. S beszélni, sőt éljenezni nem volt szabad. Ezeket az etiquette szabályokat — egynek kivételével — pontosan betartották a magyar zarándokok. Az az egy pedig, amit be nem tartottak, az éljenzés tilalma volt. Ezt az egyet áthágták s midőn a pápa alakja megjelent a terem küszöbén, olyan riadó éljenzés hangzott fel háromszor egymásután, hogy belerezdültek a Vatican ablakai. Egy pápai kamarás az első éljeneknél kézintéssel próbálta lecsillapítani a zarándokok kitörő lelkesedését, hogy a formák korlátai között maradjon, de hasztalan volt, a lelkesedés elragadt mindenkire s pár pillanat múlva maga a pápai udvar is a bibornoktól le a pápai hordszékvivőkig és az őrt álló svájczi testőrökig együtt örvendett velünk a jelenet szépségében. Mikor két kamarásától vezettetve, de ruganyos léptekkel haladva, megjelent a pápa fehér alakja s elfoglalva trónját jóságos szemeivel végig tekintett a tömegen, mindenkinek keblét elfogta az a bizonyos szorongás, melyet az ünnepélyesség érzete szül az emberben: a herczegprimás üdvözlő iratának felolvasása után a trónszék két támlányára támaszkodva fölemelkedett s elkezdett beszélni érzéssel, tűzzel, hévvel; azután kiterjesztette karjait, hogy megáldja a zarándok-csapatot, egész alakja kimagaslott, arcza magasztos kifejezést öltött, szemeiben tűz égett, tekintetéből fény lövelt elő, hangja végig csengett a termen s kitartott karja reszkető ujjaiból mintha az áldás sugárzott volna ki s végig ömlött volna fejeink fölött___ Az általános nagy kihallgatás ma (30-ikán) déli 12 órára volt kitűzve, hanem a pápa az előző napon minden egyes zarándokot maga elé bocsáttatott, hogy egyenként megáldhassa őket, mert az ünnepélyes fogadtatáson a bemutatás és külön áldás csak a kiválasztottaknak jutott osztályrészül, s ilyenek voltak a püspökök, az aristocratia képviselői és a Szent István társulat tagjai. Két külön csoportban vezettettek a zarándokok az előző audientiára s a pápa mindkét csoport minden egyes tagját bemutattatta magának, mindegyikhez volt egy kérdéses egy kegyes szava. Az egyházi férfiakhoz egyházi tárgyú kérdéseket intézett, tudakozódott híveik száma és vallásos érzülete felől; a világi zarándokoktól megkérdezte foglalkozásukat , hogy van-e nejük és vannak-e gyermekeik, valamint a nőktől megkérdezte, hogy anyák-e ? Azután minden egyes zarándokot megáldott és egyik kamarása által ezüst érmet adatott mindannyiunknak emlékül. A pápa legnagyobbrészt latinul beszélt a zarándokokkal, de többször olaszul és francziául is szólott. A mai nagy kihallgatásra a magyar zarándokok teljes díszben jelentek meg, a magyar aristocratia tagjain kívül is többen voltak díszmagyarban, a közönség legnagyobb része a teremben frakkban volt fehér nyakkendővel keztyű nélkül, a nők pedig kivétel nélkül egyszerű fekete ruhában, fejükön fekete csipkekendővel jelentek meg. A trónterem akként volt osztályokra szétosztva, hogy az egyházi méltóságok, a főurak, a Szent István társulat tagjai és a nők elkülönített helyen elől álltak. A rendet a pápa svájczi testőrei tartották fenn sárga-vörös-fekete szinti öltözetükben igen festői képet nyújtva. A trón a terem végén nagy emelvényen volt fölállítva. Az aranyozott fáju biborbársony szék fölé biborbársony mennyezet borult s két oldalt kilenczkilencz szék volt elhelyezve a bibornokok számára. Mikor a teremben a zarándokcsapat elhelyezkedett, a trón melletti ajtó bíboros függönye félrelobben és megjelentek a pápa testőrei, ezek után a szolgálattevő kamarások s azután XIII. Leo pápa, két kamarástól vezettetve, a pápa után jött a tizenkilencz bibornok fényes ornatusban s a menetet a pápai testőrök zárták be. A pápa teljesen fehér öltözetben volt, a deréköv lelógó szalagján nehéz aranyrojt csüngött, nyakára vastag aranylánczon díszes arany kereszt volt függesztve s lábain aranynyal hímzett, piros bársony félczipőt viselt. Szép magas termet, kifejező arcz, apró, de éles tekintetű szemek, sas-orr és szürke haj: ilyen a pápa külseje apró részleteiben. Egészben véve imponáló, uralkodói alak, de egyszersmind minden feszesség és ridegség nélkül, kitűnő szinben van s agg korát csak reszkető kezei árulják el. A testőrök a trón körül, az emelvényen, körben felálltak, az államtitkár és alállamtitkár, továbbá a pápai kamarások a trón mellett foglaltak állást. Mikor a pápa a terembe lépett, a magyar zarándokcsapat riadó éljenzésben tört ki s aztán térdre borult. Midőn a pápa leült trónszékére, a bibornokok egyenkint mélyen meghajtották magukat a pápa előtt s csak ezután foglalták el helyeiket. A bevonulás igy véget érvén, a pápa intett kezével s Simor János herczegprimás a trón elé lépett, mélyen meghajolt s aztán felolvasta saját kéziratából azt az üdvözlő feliratot latinul, melyet magyar fordításban már ismer a magyar olvasó közönség. Mialatt a herczegprimás olvasott, a pápa élénken figyelt a feliratra s arczán látni lehetett a kedvező hatást, melyet az reá tett. Gyakran előre is hajolt ülőhelyében, hogy jobban hallhassa Simor szavait. A zarándokok állva hallgatták végig, a herczegprimás felolvasását, melynek végeztével a herczegprimás a feliratnak remek kötésű példányát nyújtotta át a pápának, ki könyező szemekkel, meghatottan fogadta azt. Midőn felindulását el tudta nyomni a pápa, fölemelkedett székéről és beszélni kezdett. Alakja kimagasodott s hangja betöltötte a terem minden zugát. Már az első mondatok után rögtön tisztában volt két dologgal az egész zarándokcsapat: az egyik dolog az, hogy XIII. Leó pápa némileg olaszos kiejtéssel, de klassicus latinsággal beszél. A második dolog pedig az, hogy a pápa igen kiváló szónok. A zarándokok között igen sokan voltak, kik a latin beszédből csak igen keveset értettek meg, de azért a szónoklat általános mély benyomást tett mindenkire. A pápa sajátságos erős hangsúlyozással beszél, melybe az olaszos kiejtés lágysága vegyül, hangjának van bizonyos melodikus rezgése, mely egyenesen a szívbe talál. Szónoklása közben igen élénk gestusokat csinál; szinte úgy látszik, mintha egész lénye beszélne. Mindkét karjával szabadon és plasticusan mozog s arcza és tekintete minden pillanatban átalakul és kifejezést cserél a szerint, amily a gondolatok hangzanak el ajkáról. Beszéde még egy dolgot árult el: azt, hogy XIII-ik Leo milyen nagy diplomata. Egész lényével ragaszkodik ő is a pápák álláspontjához, azokból a követelésekből, amelyeket elődje reá hagyott örökül, egyet sem tagad meg, hanem megtalálta a diplomaticus sima formát, amelyben a pápa mai helyzetéről nyilatkozott. Midőn beszédét, mely igen hosszú ideig tartott, elvégezte és leült trónszékére, a zarándokcsapat viharosan megéljenezte. Ekkor a magyar főurak (Szapáry István gróf és Zichy Nándor gróf, ifj. Eszterházy Miklós és Cziráky Antal grófok) díszmagyarba öltözve nyújtották át a Szent István és Szent László társulatok díszes feliratait s megcsókolták a szent atya lábát. Ezután mintegy negyvenen fölléptünk az emelvényre, kik a szent atya áldásában ez ünnepélyes alkalommal részesültünk. Egyenként járultunk a trón elé s mindegyikünk letérdelt, megcsókolta a pápa lábát, azután a kezét s mialatt Simor herczegprimás az illető nevét hangosan kimondta, a pápa megáldott valamennyiünket s mindegyikünknek sajátkezüleg adott egy emléket: bársony tokban arany keretbe illesztett faragott szentképet. A mint a láb-csóknak s a negyven kiválasztott zarándok megáldásának vége volt, a pápa fölemelkedett székéből s megáldotta az egész zarándoksereget. Ezután a pápai testőrség hirtelen kört képezett a szent atya körül, ki bibornokaitól s udvarától kisérve eltávozott. A magyar zarándokok újból felhangzó riadó éljenzése kisérte lakosztályába. p. k. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. BELFÖLD. Budapest, decz. 2. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, deczember hó 3-án, szombaton, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend : A Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között az 1880. évi LIV. t. sz. értelmében fennálló pénzügyi egyezmény meghosszabbításáról és a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatok harmadszori felolvasása, a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvényesített szabályok módosításáról szóló javaslat és a kérvények első névjegyzékének tárgyalása. Budapest, decz. 2. (A főrendiház bizottságaiból.) A főrendiház pénzügyi bizottsága f. hó 6-án, délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: Az 1888. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között, az 1880: LIV. t. sz. értelmében létrejött pénzügyi egyezmény hatályának meghosszabbításáról; a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatok és a Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény létesítése végett kiküldendő 12 tagból álló országos küldöttségre vonatkozólag hozott képviselőházi határozat tárgyalása. Budapest, decz. 2. (A képviselőház pénzügyi bizottságából.) A pénzügyi bizottság decz. 3-án d. u. 6 órakor a képviselőházban, szokott helyiségében ülést tart. Tárgy: A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium 1888. évi állami költségvetése tárgyalásának folytatása. Budapest, decz. 2. (Az országgyűlési szabadelvű párt.) Az országgyűlési szabadelvűpárt ma délután 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek tárgyát a bélyeg és illetékekről szóló törvényjavaslat képezte. A törvényjavaslatot Dárdai Sándor előadó tüzetesen indokolta, utána szót emeltek: Szivák Imre, Horváth Gyula, Országh Sándor, Teleszky István, Ziskay Antal, Neumann Ármin és Darányi Ignácz, ezeken kívül többször szólalt fel Wekerle Sándor államtitkár, mire a törvényjavaslat úgy áltaánosságban, mint részleteiben elfogadtatván, az ülés véget ért. Budapest, december 2. (A képviselőház közgazdasági bizottságából.) A képviselőház közgazdasági bizottsága Falk Miksa elnöklete alatt ma délután 1/2 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a kereskedelmi viszonyoknak Olaszországgal és Németországgal 1888. június 30-ig leendő ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot. — Erch Gusztáv előadó constatálva, hogy mindkét állammal a szerződések f. év végén lejárnak, s addig új szerződések kötésére physicai idő sincs, elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Mudrony felvilágosítást kér a kormánytól a két állammal folytatott szerződési tárgyalások iránt. Széchenyi gr. miniszter azt válaszolja, hogy a tárgyalások még nincsenek befejezve, remény van azonban rá, hogy még ez év vége előtt megkötik a szerződéseket Németországgal a mostani szerződés meghosszabbítása iránt és Olaszországgal a teljes tarifa szerződést állategészségi conventióval összekötve. Wahrmann kérdi, hogy tekintettel a németországi gabnabeviteli zárrendeletre, tett-e a kormány valamely lépést. — Széchenyi gr. miniszter azt válaszolja, hogy úgy a magyar kormány, mint a külügyminisztérium részéről egyidejűleg megtétettek a szükséges lépések a német kormánynál — Gaál Jenőnek az ugyanazonosság bizonyítására vonatkozó kérdése után a bizottság általánosságban és részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot, melyre vonatkozó jelentését Láng Lajos előadó fogja a ház elé terjeszteni. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, decz. 2. (Külföldi szakvélemény a magyar örökjogi javaslatról.) AJogtudományi Közlöny« legutóbbi számában Kobler József dr. würzburgi egyetemi tanárnak, az örökjogi törvényjavaslat nagyszabású criticai megbeszélését közli. Kobler — ki az újabb német jogásznemzedék egyik legkitűnőbb alakja — elismerőleg nyilatkozik a magyar javaslatról. ISZ-ÖTL.IFÖI Budapest, decz. 2. (Az orosz sajtó magatartása.) A »Kölnische Zeitungénak távirják Pétervárról. Tény, hogy a czár hazatérte után az orosz sajtó azt a parancsot kapta, hogy Németországgal szemben mérsékelje magát. Pár napja volt látszatja e parancsnak, most már azonban a legtöbb lap, nevezetesen a »Grasdanin« megfeledkezni látszanak róla és csak úgy izgatnak, mint annak előtte. A »K. Z.« leleplezései még mindig megbeszélés tárgyát képezik, és e közben azt hangoztatják hogy meg kell nevezni az illetőket és kétségbevonhatatlan tényekkel kell előállani, különben a leleplezéseket puszta politikai sakkhúzásnak kénytelenek tartani. E pétervári tudósításra nézve megjegyzi a »K. Z.«, hogy az orosz dühöngök e kívánságaikkal forduljanak az illetékes helyre. Az orosz diplomatia, a czár és a kiváncsi izgatók voltak elsősorban megcsalva, rajtuk a döntés sora, vájjon érdekükben fekvőnek találják-e a nevek megemlítését és kétségbevonhatatlan tények felsorolását. Nagyon természetes, hogy német részről a hamisított (s már Berlinbe érkezett) iratok csak akkor közölhetők, ha a czár azok közlésébe belegyezik. A válság Francziaországban. Grévy beváltotta szavát és a franczia kamara és senatus mai ülésén felolvasták üzenetét. A kamara hallgatag fogadta azt. Az üzenetben Grévy újra a régi, a nyugodt gondolkozásu, erős judiciumi államférfiú. Irata rövid, de hatalmas védelem és igazolás. Kár, hogy hatását a tegnap történtek nagyban meggyengítik. A kamara és a senatus köztársasági tagjainak holnapi összejövetelén talán meglátszik majd Grévy üzenetének üdvös hatása és igy, úgy lehet, sikerülni fog a búcsúzó elnöknek utolsó adásával ama szolgálatok hosszú sorát, melyeket Francziaországnak és a köztársaságnak tett, méltóan befejezhetni. A válságra vonatkozólag az éj folyamában a következő táviratokat vettük: Páris, decz. 2. Grévy üzenete, melyet a parlamenthez intézett, kijelenti, hogy mindaddig, míg csak az útjába gördített akadályokkal és azzal kellett megküzdenie, hogy a köztársaság által melléje rendelt politikai férfiak tartózkodása következtében lehetetlenné vált kabinetet alakítania, megmaradt állásában. De a kamarának és a senatusnak tegnapi határozata egyenlő a felhívással, hogy adja be lemondását. Joga és kötelessége volna — úgymond — állásán megmaradni, hogy azonban a jelen körülmények között minden conflictust elkerüljön, belátása és hazafisága azt parancsolják, hogy lépjen vissza. Ezért a felelősséget azokra hárítja, kik azt elvállalják. Mindezek után — úgymond az elnök — Francziaországra hivatkozom, mely el fogja ismerni, hogy kormányzásom kilencz éve békét, rendet és szabadságot biztosított számára, hogy Európa közepette az országot felfegyverzetten és oly állapotban hagyom vissza, hogy képes lesz becsületét megvédeni és végül hogy kormányzásom a köztársaságot meg tudta tartani az eszélyesség útján. Francziaország ítélni fog a felett, hogy mindezekért távoznom kelle azon állásból, melyre bizalma helyezett. Midőn a politikai életet elhagyom, kivánom, hogy a köztársaságot ne érje az a csapás, melyet reám intéztek és hogy győzedelmesen kerüljön ki mindazon veszedelmekből melyekbe sodorják. Lemondásomat ezennel a ház asztalára teszem. Páris, decz. 2. A senatus és a kamara Grévy üzenetét hallgatag fogadta. A Bourbonpalota bejárata előtt álló néhány csoporton kívül a városban általánosságban csend uralkodik. Michel Lujza, ki a Bourbon-palotába be akart lépni, letartóztatott. A tüntetők egy csoportja a városházhoz ment és követelte, hogy a községtanács csatlakozzék hozzá, hogy a szélsőbaloldali képviselőkhöz menvén, Ferry jelöltsége ellen tiltakozzanak. Boulanger délelőtt Clermont-Ferrandba tért vissza, hogy a parancsnokságot ismét átvegye. Nevezetesebb esemény ez alkalomból nem fordult elő. Páris, decz. 2. Ha Gravy ma sem mondott volna le, az utczai botrányok kikerülhetetlenekké váltak volna. A munkások ma sem dolgoznak. Nagy csoportokban hullámoznak a körutakon és a parlamenti palota előtt. Zajos felkiáltásokat, füttyöt és gunydalt ma nem lehetett hallani. A hangulat komoly, forradalmi. — A párisi községtanács tegnap kijelentette, hogy permanenssé teszi üléseit. Páris, decz. 2. Midőn tegnap a tüntetők a városháza elé értek, a községtanács elnöke megjelent az ablaknál, s leszólt a zavargókhoz: »Veletek érzünk, de kerüljetek mindent, a mi a reactiónak táplálékul szolgálhatna.« — Ferry jelöltsége sokat vesztett. Tegnap az Elysée közelében több egyén megsebesült. Deroulédet kihívó magatartásáért élesen ítélik el. Az operatéren, a katonatiszti casino előtt Boulangert éltették. Az utczák és terek igen mozgalmas képet mutattak. Az Elysée előtti téri katonaság zárta el. De azért nagy közönség gyűlt egybe, mely folyton igy kiáltozott: »A bas Ferry ! Demission!« A lovasság szétkergette a zavargókat és megmegtisztitotta az utakat. Páris, decz, 2. Grévy eljárását mindenfelé elitélik. Úgy a képviselők, mint a közönség minden rétege, határozottan ellene van a köztársaság elnökének. Ha a tegnapi jelenetek ismétlődnek, az ügy könnyen forradalmi fordulatot vehet. Délután négy óráig komolyabb rendzavarás nem fordul elő, bár az utczák rendkívül mozgalmas képet tárnak föl. A veszélyezettebb pontokat rendőrök és katonák tartják megszállva. Páris,decz. 2. A »Lanterne« mai számában felszólítja a Tonkingban elesett katonák özvegyeit, nővéreit és nőrokonait, hogy holnap a versaillesi vonat elindulása előtt jelenjenek meg a pályaudvaron, s számuk nagyságával tüntessenek Ferry megválasztása ellen. Páris, decz. 2. A »forradalmi központi bizottság« a lapokhoz nyilatkozatot küldött, melyben kijelenti, hogy minden erejéből azon lesz, hogy Ferry megválasztatását megakadályozza. — Tegnap minden utczasarkon a következő falragaszok voltak láthatók : »Párisiak! A köztársaság veszélyben van! A versaillesi congressus a napokban választja meg Grévy utódját. És a Ferry éhnyomornak, a Ferry-Tonkingnak és a Ferry-Bismarck szolgának akarja egy óriási szövetkezet a köztársaságot kiszolgáltatni. Köztársa-