Nemzet, 1888. február (7. évfolyam, 1949-1977. szám)
1888-02-01 / 1949. szám
nök az ülést megnyitván, Zay Adolf, előadó előterjeszti az igazságügyi tárcza 1886. évi zárszámadását, kimerítően ismertetvén azokat az eltéréseket, melyeket ez, szemben a költségvetéssel feltüntet, s constatálja a gazdasági kezelésben mutatkozó javulást, s kiemeli, hogy a budget ezúttal szigorúbban tartatott be, mint az előző években, midőn egyébiránt az előirányzatok is szerényebb mértékben történtek. Az 1. czim (központi igazgatás) alatt 4499 frt. túlkiadás merült fel, amelynek indokolására felhozatik, hogy az 1885. évben eszközölt némely beszerzéseket az 1886. év folyamán kellett kifizetni s hogy az 1885. évben Rómában tartott börtönügyi nemzetközi congressusra egy miniszteri tanácsos küldetett ki s az ezen kiküldetés folytán felmerült napidijakat és úti költségeket csak az év végével lehetett megállapítani s az utalványozás csak 1886-ban eszközöltetett. Az előadó egyik indokolást sem helytelenít, sőt ez utóbbira nézve kijelenti, hogy a magyar állam különállóságának kifejezése szempontjából helyesli is, hogy a congressusra a kormány képviselőt küldött, de mivel e kiadások már a költségvetés végleges megállapítása előtt tudva voltak, óhajtotta volna, hogy azok a budget keretébe illesztessenek be. Indítványozza, hogy utasíttassék a kormány, hogy azokat a kiadásokat, melyek a budget részletes tárgyalása előtt merülnek fel, illeszsze be pótlólag a budget keretébe. — Fabiny igazságügyminiszter saját tárczájára nézve ezt éppen a múlt évben megtette, midőn a pénzügyi bizottság tárgyalta a költségvetést, abba pótlólag még némely kiadást felvett. Zay indítványát az általános tárgyalás alkalmával tartja megvitatandónak. — A bizottság Molnár Victor felszólalása után ily értelemben határoz s a túlkiadásra a felmentvény megadását hozza javaslatba. — A 2., 3., 6. czimek alatt előforduló csekélyebb hiteltúllépések az előadó s F a bánt miniszter indokolására jóváhagyatnak.— A házbérek rovatánál Zay azon kívánságát fejezi ki, hogy a hivatalok czélszerűbb elhelyezése ezentúl csak akkor történjék, ha már erre a kormány a hitelt a törvényhozástól megkapta. — Fabiny miniszter ez elvi álláspontot helyesli. — Boda Vilmos az eredményekből azt látja, hogy az előirányzatok nem voltak őszinték, remélheti, hogy a jövőben az előirányzatokban sokkal nagyobb óvatosságot fog a kormány tanúsítani, nehogy ismét ily túlkiadások merüljenek fel. — Fabnt miniszter kijelenti, hogy e czímen többé a bizottság túlkiadásokkal nem fog találkozni. Erre Molnár felszólalása után a bizottság a túlkiadást indokoltnak mondja ki s a felmentvény megadását hozza javaslatba. — A 7. címnél, »királyi ügyészségek« az 1.364,900 frt előirányzattal szemben 1.568,681 frt 83x/2 kr utalványozás mutatkozik, tehát a tulkiadás 203,781 frt83x/2 krrarug. E túlkiadás a házbéreknél, épületfentartás, hivatal- és iroda költségek szaktartási költségeknél fordult elő. Az előbbi rovatok Zay és Fabiny miniszter felvilágosításai alapján elfogadtatnak, az utóbbi rovatnál Zay megjegyzi, hogy az előirányzat nem volt reális a rabtartási költségek rovatánál. — Boda beismeri, hogy ezen tételnél van a legnagyobb szerepe a véletlennek. Előre látni csakugyan nem lehet, hogy hány bűnvádi eljárás lesz folyamatban, hány rab fog élelmeztetni. Kérdi, hogy a rabtartási költségek elég szigorral hajtatnak-e be? — Fabiny reméli, hogy e rovat alatt a jövőben kiadási szaporulat nem lesz, az előirányzat meg fog felelni a valóságos szükségletnek, bár — mint Boda is helyesen jegyezte meg — épen itt nem lehet positíve megállapítani előre a szükségletet. Boda kérdésére válaszolja, hogy a térítvények most már sokkal pontosabban folynak be, a behajtások szigorral, de nem túlszigorral folytattatnak. Hiszi, hogy a restantiák feldolgozása után az előirányzat és tényleges kiadás közt az összhang helyre áll. Kéri a felmentvény megadását. A bizottság az indokolást elfogadván, a felmentvény megadását hozza a háznak javaslatba. — A »Beruházások« és »Nyugdijak« fejezetet észrevétel nélkül letárgyaltatván, s az igazságügyi tárcza zárszámadásának tárgyalása befejeztetett. Következett ezután a honvédesdi tárcza zárszámadása, melyet Mikó Árpád előadó terjesztett elő, ismertetvén azokat a főösszegeket, melyeket e tárcza zárszámadása, kiadási és bevételi részeiben feltüntet. Áttérve a részletekre, az egyes czímeknél előforduló csekélyebb túlkiadások az előadó s örömön Dezső államtitkár indokolásai alapján elfogadandóknak határoztattak, s ezekre nézve a felmentvény javaslatba hozatott. A kevesebb bevételek hasonlókép indokoltaknak találtatván, a tárcza zárszámadása letárgyaltatott s az ülés napirendje kimerittetett. — A tárcza letárgyalása után Molnár V. kérdezi a honvédelmi miniszteri államtitkártól, hogy váljon alapos-e az a — magán uton — nyert értesülése, hogy a honvédelmi minisztérium a zárszámadási bizottság által a múlt évben előterjesztett határozati javaslatot, mely a ház által határozattá emeltetett s mely szerint utasíttatott a kormány, hogy a törvényesnél magasabb nyugdíjakat ne állapítson meg, magára nézve kötelezőnek nem tartja, mert azon határozat csak a polgári nyugdíjtörvényre hivatkozik? Körömön államtitkár megnyugtatja a felszólalót, hogy e minisztérium is kötelezőnek tartja magára nézve a ház határozatát, úgy a minisztérium hivatalnokai, mint más katonai alkalmazottakkal szemben, s e szerint az ezzel ellentétes híresztelések minden alapot nélkülöznek. Úgy a felszólaló, mint a bizottság a választ helyeslő tudomásul vévén, elnök az ülést 8 óra után berekeszti, s legközelebbi ülést szombatra tűzi ki, midőn az általános tárgyalást kezdik meg. Budapest,jan. 31. (A képviselőház közgazdasági bizottságából.) A képviselőház közgazdasági bizottsága Fálk Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében változatlanul elfogadván a főrendiház által az állategészségügyi törvényjavaslaton tett módosításokat s tárgyalás alá vette az Olaszországgal 1887. deczember 7-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésnek és a hozzá tartozó tarifák, pótczikk, vámcartel és zárjegyzőkönyvek, valamint az ugyanazon napról kelt állategészségügyi egyezménynek beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. — Láng Lajos előadó kiemeli, hogy a bennünket leginkább érdeklő két kiviteli czikkre, a lóra és — némi kivételekkel — a fára nézve a vámmentesség jövőre is fenmarad, a sertés mérsékelt vám alá esik, a gabnára és lisztre nézve a vám megkötése nem sikerült, a mi részünkről Olaszországnak adott kedvezmények leginkább a pénzügyi vámoknál mutatkoznak. A szerződést s járulékait elfogadásra ajánlja.Rónál Jenő constatálja, hogy az olasz kormány a szerződés által elérte azt a czélt, hogy a viszonyt a maga részére javítsa s igy természetesen a mi hátrányunkra módosítsa. A mi pénzügyi vámjaink tekintetében nagymérvű engedmények adattak Olaszországnak, ellenben Olaszország pénzügyi vámjai érdekében megtagadta a gabnavámok megkötését. A marhakivitelre nézve a régi szerződésnek legalább tűrhető vámtételei voltak, az olasz kormány e vámokat sem akarta lekötni. A fa és a ló vámmentessége kétségkívül javunkra szolgál, de ez megvolt az eddigi szerződésben is. Ellenben nincsenek a pénzügyi vámoknál, hanem más vámtételeknél is engedményeket tettünk. A jelen szerződés határozottan kedvezőtlenebb a réginél; szóló azonban ennek daczára, tekintettel a fennforgó politi-kai viszonyokra, a szerződés elfogadása mellett nyilatkozik. — Matlekovits államtitkár előadja, hogy a szerződésnek az olasz kormány részéről történt felmondása után a kiindulási pont az volt,vagy szerződni Olaszországgal a mostani tarifa alapján vagy nem. Mi is, az olasz kormány is nagyobb követelésekkel léptünk fel, természetesen mindenik engedett, s végre a középúton történt megállapodás. A pénzügyi vámoknál, amelyeknél engedtünk, főleg a narancs és czitromnál, a szabad kikötők küszöbön álló megszűnése következtében, bizonyos természetes ok volt rá, hogy concessiók fejében engedjünk. A fügénél a pénzügyi vám, amit engedtünk, alig pár ezer forintban találja kifejezését. E vámok az átalános vámtarifába különben is mint tárgyalási objektumok Olaszországgal voltak odaállítva. A minket közelebbről érdeklő sertéskereskedés fejlődő forgalma érdekében Olaszország tett engedményt s a szeszre nézve is, melynek az olasz piacát fentartani érdekünkben áll az eddigi állapot marad fenn. — Wahrmann elfogadja a szerződést, mert arra kell törekednünk, hogy ahol nagy hátránynyal nem jár, tarifaszerződést kössünk. Azt hiszi, hogy Olaszországgal szemben nem értük el mindazt, amit kívánhattunk, de a jelen szerződést Magyarországra nézve nagyobb fontosságúnak nem tartja. Nagyon sajnálja, hogy a gabonára és lisztre nézve nem sikerült eredményt elérnünk, mert a mostani kedvezőtlen viszonyok közt is van kivitelünk Olaszországba és hogy az nem nagyobb, annak egyik oka az, hogy a malomipar nem karolja a kivitelt elég erélylyel fel. A fára nézve határozott előnyt lát a szerződésben s a mai viszonyok közt a lóra nézve is előnynek kell tekinteni az eddigi állapot fenntartását. A pénzügyi vámoknál részünkről tett engedményeket nem tartja nagyoknak, hogy ezek az eredményt kockáztatnák. — Baross miniszter forgalompolitikai szempontból készséggel járul e szerződés megkötéséhez, kétséget nem szenved, hogy üdvözölnünk kell a kereskedelmi minisztériumot azért, hogy a mai viszonyok közt sikerült tarifa-szerződést kötni, amely megkönnyíti a forgalompolitikai tekintetek érvényesítését. Fakivitelünk Fiuméból tetemesen emelkedik s ennek egy része, a puhafa Olaszországba megy, a mely kivitel emeléséhez bizonyára hozzá fog járulni, az e szerződésben nyilatkozó actio is.— Mudrony elfogadja a szerződést, valamint általában a saját álláspontjáról minden oly szerződést helyesel, amely nemcsak az ipari vámokat szállítja le, hanem egyes czikkekben kivitelünket is elősegíti.— Hoitsy nem lát ugyan a javaslatban nagy előnyöket Magyarországra nézve, de a mi részünkről tett concessiókat sem tartja olyanoknak, hogy belőle veszedelem származhatnék. Hátrány, hogy a bornál, a gabonánál nem tudtunk engedményeket elérni, de reméli, hogy a szállítási politikával lehetséges lesz ennek bizonyos fokig correctivumát megtalálni. E szempontból hozzájárul a javaslathoz. — P e r l a k y megnyugvással járul a szerződéshez. — A bizottság ezek után általánosságban és minden érdemleges módosítás nélkül részleteiben is elfogadta a szerződést. — A törvényjavaslat elfogadása a kormányra nézve felhatalmazásul tekintetik arra nézve is, hogy a len- és selyemárukra nézve a zárjegyzőkönyvben fentartott optiót gyakorolhassa. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, jan. 31. (Párbaj-ügy.) Semmi okunk sincs ki nem mondani, hogy a fejlődést, amelyet két országgyűlési képviselő ügye legutóbb vett, igen sajnálatosnak tartjuk. Sem azt nem helyeseljük, hogy a sikkasztás vádja — akár parlamentben, akár törvényszék előtt, akár sajtóban — csak úgy könnyedén arczába legyen vágható valakinek; sem azt, hogy ha ily ügyben közmegegyezéssel bíróul felkért testület ítélt, annak szava semmibe se vétessék. Tudjuk a sajátos viszonyokat, melyekkel okadatolják, hogy a sértett képviselő úgy járt el, ahogy eljárt, s e viszonyok az illető képviselőre nézve egyénileg megadhatják eljárása magyarázatát, sőt tán igazolását is. De ezáltal nem csökken, sőt tán fokozódik azon igazság ereje, hogy e részbeli társadalmi felfogásunk nem egészséges s ha elmulasztjuk, hogy az e részbeli bajok orvoslásához jobb, öntudatosabb s mondjuk ki, az igazi lovagiasság fogalmainak is jobban megfelelő közszellem teremtése által hozzá lássunk, abból előbb-utóbb oly bajok fognak keletkezni, melyekhez képest az, ami most két férfiú közt létrejött, elenyésző csekélység lesz. E közszellemnek kellene erővel bírnia, hogy bizonyos sértések elkövetőit sújtsa s ne azokat, kiket azok érnek, s kellene erővel bírnia, másrészt, hogy kifejezett elhatározása, megtörése ne számíthasson sem tetszésre, sem mentségre, sem igazolásra. Mai társadalmunk mind ennek az erőnek híján van, s ez menti az egyesek téves lépéseit, kik sokszor szinte erkölcsi kényszer hatása alatt járnak el, de nem menti azt, hogy — az ismétlődő catastrophák és conflictusok daczára — hozzá nem látunk egyetemlegesen orvoslásához azon bajoknak, melyeknek csak tünetei az ily jelenségek.Budapest, jan. 31. (A képviselőház öszszeférhetlenségi bizottságából.) A képviselőház összeférhetlenségi bizottsága gr. Csáky László elnöklete alatt tartott mai ülésében érdemleges tárgyalás alá vette Almássy Géza Heves megye Kápolna kerület képviselője ellen a házban Szederkényi Nándor képviselő által tett összeférhetlenségi bejelentést. Almássy Géza t. i. Hevesmegye közigazgatási bizottságába gazdasági előadónak neveztetett ki. — A bizottság tagjai közül jelen voltak: Szomjas József, Andaházy László, Zboray Béla, Veszter Imre, Hertelendy Béla és Szilágyi István. — Felolvastatott a földmű- ipar- és kereskedelemügyi miniszter átirata a bizottság elnökéhez s ennek kapcsán a kinevezési okmány másolata, továbbá a közigazgatási bizottsági tagok hatáskörét szabályozó régibb utasítás, s a legújabb utasítás, mely szerint a közgazdasági előadók állása tiszteletbeli és díjtalan. Szederkényi Nándor hivatkozva a törvényre s a múlt évi állami költségvetésre, azok alapján feltételezte, hogy a közgazdasági előadó állása a képviselő állásával összeférhetlen. Csak itt értesült a miniszter által tett változtatásokról, melyeket a bizottság van hivatva belátása szerint alkalmazni. Almássy Géza képviselő kijelenti, hogy ő már a múlt évben is díjtalanul viselte a tisztet, hogy a bejelentést maga is megtette volna, ha nem volnának más tagjai is a háznak, kik hasonló tisztet viselnek, anélkül, hogy ellenük feljelentés létetett volna. — Az érdekeltek távoztával, a bizottság Almássy Géza képviselő Hevesmegye közgazdasági előadói tisztét a képviselői állásával összeférhetőnek mondotta ki az 1887. I. t.-cz. 1. §-a alapján, mivel ez állás sem fizetéssel, sem díjazással nem jár. Ezzel az ülés véget ért. Budapest, jan. 31. (A dunaszerdahelyi választás.) Pozsony megye alispánja —mint lapunknak távírják — ma kapta meg a hivatalos értesítést a dunaszerdahelyi választás megsemmisítéséről. Az új választást február hó 13-án ejtik meg. AISZTEIA. Budapest, jan. 31.(Actió a Lichtensteinféle iskolajavaslat ellen.) A tartalékosoknak hét napra való behívásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor ,az osztrák képviselőház tegnapi ülésében Sturm dr. képviselő — mint táviratilag már jeleztük — szót emelt, hogy reámutatva a jó népiskolai tanítás szükségére és fontosságára a hadseregre nézve, a Lichtenstein-féle javaslat ellen állást foglaljon. Sturm a többek között ezeket mondá : »Én az utolsó vagyok, ki kételkedném, hogy az erkölcs-vallási nevelés úgy a hadsereg tagjaira, mint a társadalom összes tagjaira nézve szükséges, de a hadseregnek bizonyos általános ismeretkörre is szüksége van és alig fogja azt bárki is állítani, hogy a káté a geographiát és hazájuk történetét pótolhatná. Ha tehát a legújabb erőlködéseket látjuk, melyek a népoktatás korlátozására törekszenek, ha oly törekvések mutatkoznak, melyek az iskola-kötelezettség megrövidítésére irányulnak és a szülőket ellenszegülésre unszolják (»Nagyon helyes!« a baloldalon), melyek továbbá az egyes tartományok és nemzetiségek között az egyenetlenséget szítják és végül az egyöntetű államképződést és a hadsereg nyelvét háttérbe szorítják, akkor bátran állíthatjuk, hogy a népoktatásnak bármely irányú korlátozása először is, mégpedig a legérzékenyebben a hadseregen boszszulja meg magát. A hadsereg az utóbbi húsz év alatt bámulatos haladást tett és én meg vagyok arról győződve, hogy ha egyszer eljönne az ideje annak, hogy a haza iránt kötelességét teljesítse, teljesen meg is felelne a haza kívánságainak.« Azután ama nézetének adott kifejezést, hogy a többség és a kormány a képviselőházat csakhamar meg fogják nyugtatni az iránt, hogy az iskolai javaslat nem valami komoly merénylet a népoktatás és a polgárok szabadsága ellen, hanem pusztán demonstratios mint ilyen, elődjeihez hasonlóan nyomtalanul el fog enyészni. Sturm beszédét élénk tetszés követte a baloldalon. — Utána Welsersheimb gróf honvédelmi miniszter szólalt fel. Helyeslését fejezte ki Sturm beszéde iránt, mely a népoktatásban látja az állampolgárok és katonák derék voltának alapját. Az állampolgárra és katonára nézve egyaránt fontos, hogy erkölcsileg, szellemileg és testileg egyaránt fejlődjenek. Katonai szempontból csak azt az óhaját nyilvánítja, hogy bár sikerülne Ausztria népeit olyan irányba terelni, melyen haladva megérlelődjék bennük az az eszme, mely Ausztriát a múltban nagggyá tette. A »Militärzeitung« megbeszéli a Lichtenstein-féle iskolai javaslat viszonyát a hadsereghez. Az említett lap azt hiszi, hogy a törvényjavaslat a honvédelem sarokköveit érzékeny módon érinti. A javaslat a katonai szolgálat idejének új kiszabását és több egyéb nehézség megoldását tenné szükségessé és ezért kell, hogy a hadsereg a javaslatban maga ellen irányzott támadást lásson. A katonai lap továbbá azt fejtegeti, hogy a hadsereg élén álló tényezők összes befolyásukat érvényesíteni fogják arra,hogy a javaslatot megfoszszák még annak kilátásától is, mintha valaha törvényerőre emelkedhetnek.— A feudálisok vezéreiből alakult bizottság petitiót szerkesztett, melynek tartalma röviden az, hogy az ifjú bűnösök számának folytonos szaporodása, az istentisztelete, az erkölcsösség, a lelkiismeretesség stb., minden tekintetben mutatkozó meglazulása csak a felekezet nélküli iskolák természetszerű következményeinek tekinthetők. Ezeknek szülő okát a felekezet nélküli iskola képezi, utóbb pedig a vallásellenes és a pozitív kereszténységet gyűlölő és üldöző sajtó csak tova fejleszti azokat. E súlyos bajok ellen egyedül egy eszköz adhat védelmet: »az iskola térjen vissza a positív kereszténységhez vagyis más szóval: hozassák be a hitfelekezet szerint különválasztott iskola. A petitió kéri a képviselőházat, hogy e tekintetben ne kövessen el mulasztást, hanem hozzon bölcs törvényeket, melyek ama bajokat csirájukban elfojtják. A bizottság tagjai: Belredi Egbert gróf, Chorinsky Károly gróf, Baumann F. bécsi gyáros, Windischgrätz hg, Krőner Ferencz polgári iskolai igazgató, Ledebur János gróf, Opitz Antal, Wittek Károly ügyvéd. Budapest, jan. 31. (Független cseh képviselők clubja.)Az ifjú cseh képviselők clubot alakítottak, melynek létrejöttéről Smolka elnököt értesítették. Az új club czíme: »A független cseh képviselők clubja« ; elnöknek Engel képviselőt választották meg. általános megelégedést keltett Tisza miniszterelnöknek a külügyi interpellációkra adott válasza. Még az ellenzék felől is sikerült teljesen eloszlatni azt a gyanút és azt a látszatot, hogy Magyarországon háborús vagy éppen kihívó áramlat léteznék, s ez a tény bizonyára csak az általános hangulat javítására és a békekilátások erősítésére fog hatni. Tisza miniszterelnök csak azért nem fejtette ki újabban az 1886. év szeptember havában jelzett programmját, mivel annak ismétlése felesleges és indokolatlan lett volna, sőt adott esetben aggodalomra is szolgáltathatott volna okot, amennyiben sértő demonstratio jellegével ruházhatták volna fel. Ennek elkerülése kétszeresen óhajtandó volt oly nyilatkozatban, mely az osztrák-magyar politikát minden provocatiótól távol állónak jellemezte. IKItIT ILLDIT, ID. Budapest, jan. 31. (A külügyi sajtó Tisza Kálmán nyilatkozatáról.) A »Münchener Allgemeine Zeitung«-nak írják Berlinből: Tisza beszéde német szempontból mi kívánni valót sem hagy hátra, legalább annyiban nem, amennyiben a német-osztrák-magyar szövetség szilárdságáról szól. Pétervárott azonban Tisza beszéde nem igen fog kedvező szinben mutatkozni. »A nemzetközi szerződések alapján állva, mindenekelőtt a béke fentartását óhajtjuk, s annak érdekében mindig készek is leszünk, a többi európai hatalmakkal együtt, békülékeny szellemben, a szerződésszerű állapotok fenntartására közreműködni. Szabatosabban már nem lehet azt kijelenteni, hogy Ausztria-Magyarország visszautasít minden külön egyezményt avagy csak külön tárgyalásokat is Oroszországgal. Még élesebben állást foglal az orosz politikának Bulgáriára vonatkozó pretensioi ellenében az az utóbb következő nyilatkozat, hogy a középeurópai hatalmak szövetsége tisztán védelmi alapon nyugvó, határozott békeszövetség és azért távol áll a meghatározott politikai kérdéseknek erőszakos megoldásától (p. o. Ferdinánd herczeg letételénél vagy a bolgár kérdés rendezésénél.) A hangsúly itt természetesen az »erőszakos« jelzőn fekszik. Mihelyt Oroszország a berlini szerződést aláírt hatalmakkal a bolgár kérdésének józan, a szerződés határozmányainak megfelelő rendezése iránt megegyezik, mi sem állja többé útját annak, hogy azt morális eszközökkel életbe is léptessék. Különben igazat kell adnunk Tiszának abban is, hogy ez ügyre nézve nem szabad hitelt adnunk az orosz lapoknak. Épp e napoknak panaszkodott a »Nord«, hogy Ausztria-Magyaroszág nem hisz az orosz békebiztosításokban. Tisza épp az ellenkezőjét mondja; de mindaddig amíg Oroszország békeszeretete összefér, ama terv sietős megvalósításával, hogy az orosz nyugati hadsereg a nyugati határon összpontosíttatik, mindaddig nincs joga Oroszországnak Ausztria-Magyarország és Németország békeszeretetét kétkedőleg fogadni, ha majd az államok is elővigyázati intézkedéseket tennének. Budapest, jan. 31. (A magyar közvélemény és Tisza nyilatkozata.) A magyar közvéleményben, a »Pol. Corr.« jelentése szerint, Budapest, jan. 31. (A német sajtó és a magyarországi hangulat.) A »Pol. Corr.« egyik berlini tudósítása, csodálkozását fejezi ki a »Nemzet« f. hó 25-diki számának vezérczikke fölött, amelyben az áll, hogy Magyarországban »nagyon rossz hatást tett a német félhivatalos sajtó egy részében monarchiánk haderejének minőségéről és nagyságáról — valószínűleg téves informatiók alapján — felmerült és terjesztett kicsinylő vélemény.« Az említett berlini levél azt véli, hogy nagyon bajos dolog volna a kormányt támogató német lapokban csak egyetlen egy oly czikket is felmutatni, amely az osztrák-magyar monarchiáról avagy a hadseregről kicsinylő hangon szólt volna, míg ellenben nagyon könnyű Németországból származott sympathicus sajtóbeli közlemények egész hosszú sorozatát mutatni fel. Berlin politikai köreiben — úgymond a tudósító — magyarázatát keresik annak, hogy mi indíthatta a »Nemzet« et ama megjegyzésére, mely a német sajtónak a magyar viszonyokkal szemben való magatartására vonatkozólag Magyarországon téves nézetek elterjesztésére leend alkalmas. A kérdés felvetésének — így szól a levél — nem az a czélja, hogy éles polémiát, hanem csak az, hogy barátságos eszmecserét provokáljon olyan ügyre nézve, amely egyenlő mérvben érdekli Ausztria-Magyarországot s Németországot és amire nézve minden félreértés minden téren, ha csak lehetséges, kikerülendő volna. A Pol. Correre berlini levelére mi igen határozottan s azonnal válaszolhatunk, mert az, amit e levél vége hangoztat, hogy t.i. a félreértések monarchiánk és Németország közt kerülendők, annyira lelkünkből van mondva, hogy semmi okunk sincs az oly »barátságos eszmecsere« elől, mely e czélra szolgál, pillanatnyira is kitérni. S azonnal kijelentjük, hogy midőn kérdéses közleményünket kiadtuk, távol volt tőlünk a föltevés, mintha az általunk kifogásolt hírlapi nyilatkozatok német kormánykörök felfogását tolmácsolnák. Megmondta ezt kérdéses czikkünk azonnal, midőn annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy ne csak a német kormány legyen jól informálva monarchiánk katonai erejéről s anyagi viszonyainkról — melyről tudjuk, hogy jól van informálva, — hanem a sajtó is. S hogy ez a kívánságunk nem volt tárgytalan, arra nem egy, hanem egész sereg bizonyítékot hozhatnánk fel. Ha nem teszszük, s ha most csak egyre, a »Post« ismert czikkére utalunk, mely a monarchia haderejét egyenesen kisebbítette, ebben csak az vezet, mert nem czélunk a közelmúlt minden irányú hírlapi tapintatlanságának felsorolásával élesítni oly vitát, melynek czélja nem félreértések támasztása, hanem azok eloszlatása. Amennyiben a »Pol. Correspondanz« berlini levele ottani irányadó körök nézeteit tolmácsolja — bár ez esetben e nyilatkozat több hatással hangzott volna el Berlinben, mint a bécsi félhivatalosban — teljes készséggel constatáljuk, hogy mi abban is egész megnyugtatva látjuk annak garanciáját, hogy sem jövőre nem kell e részben további zavaró jelenségektől tartanunk, sem a múltban előfordult ily nemű jelenségeket nem kell egyébnek tekintenünk egyszerű hírlapi elszólásoknál, a minőkre szükség ugyan egyáltalán nincs, de amelyek, mihelyt jelentőségük oly módon defavoyáltatik, mint az a »Pol. Corr.« e levelében történik, megszűnnek számot tenni az események fejlődésének történetében. S ha a bécsi kőnyomata berlini levele minden áron valamely czélzatot keres a »Nemzet« említett soraiban, ne keresse azt abban, mintha mi a magyarországi hangulatot a német szövetséggel szemben bármikép zavarni akarnók, (lapunk minden száma tiltakozik az ily föltevés ellen), hanem találja meg abban, ami — reméljük — most már tényleg el is éretett, hogy t. i. a félreértések teljes eloszlatásának legális szándéka vezette a mi tollunkat is. Budapest, jan. 31. (Előre Salonichi-ig!) Curiosum kedvéért tudomást veszünk a »Mü n c h. Allg. Ztg.« mai számában »Bosznia és Bulgária« czimmel megjelent irányzatos vezérczikkről, már csak azért is, mert ugyanazon jel alatt jelent meg és ugyanazon fondorlatos észjárású szerzőre vall, a ki az »Allgemeine «-ban jan. 10-én »Ausztria és Oroszország« czimű czikkében (melyet lapunk jan. 11-ei száma közölt és megfelelően méltatott is.) tehetetlen dühvel támadta meg Andrássy gróf politikai szereplését és marni akaró gúnynyal elitélte a magyarok »kárhozatos«-nak nevezett befolyását az osztrák-magyar monarchia jelenlegi keleti politikájára. Kifejeztük akkor ama sejtelmünket, hogy az elmúlt idők e kisértő szellemének dühöngését alighanem a feletti boszúsága sugalja, hogy Andrássy grófnak és a magyarok befolyásának tulajdonítja, hogy Ausztria-Magyarország nem fogadta el az orosz kézből kínált tál lencsét és az oroszokkal való osztozkodási politika a Balkánon a halva született gyermek maradt. A mai czikk teljes mérvben igazolja akkori sejtelmünket. Nem egyéb az, mint kínos próbálkozás : lelket lehelni abba a halva születettbe. Nem akarunk tehát hosszasabban foglalkozni e czikkel, mely azzal az orosz imputatióval kezdődik, hogy a bolgár kérdés benső összefüggésben áll a bosnyák ügygyel s azzal végzi, hogy nem olyan Oroszország, mint a minőnek mi közönséges emberek látni véljük. Csak a czikk megjelenésének idejére van némi megjegyzésünk. Az ugyanis az impressionk, hogy a szerző az oroszországi hófúvások miatt, kissé elkésve kapta meg informatióit. Egy héttel ezelőtt, például, még talán csinált volna bizonyos körökben — bár nem az óhajtott irányban — hatást, de ma, mikor épp három nappal ezelőtt Tisza miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy »a magunk részére nem kívánunk semmit, nem kívánjuk befolyásunkat a szerződés ellenére kiterjeszteni, még kevésbbé pedig területünket bármiképen is nagyobbitani, a mint azt hazugon reánk fogják«, ilyen minden kétértelműséget kizáró határozott nyilatkozat után oda soroljuk e czikket is azok közé, amelyekről — utalunk a »Pol. Corr.« mai berlini levelére — egész nyugodtan hallgathatunk. Budapest, jan. 31. (Lobanov a helyzetről.) Lobanov herczeg orosz nagykövetet a »Figaro« bécsi levelezője meglátogatta s ez alkalommal a nagykövet igy nyilatkozott előtte: Hiszem, hogy a béke fentartható lesz, és szívesen megragadom az alkalmat annak a kijelentésére, hogy a czár nem akar háborút. Csak azért szaporítottuk csapatainkat Lengyelországban, hogy párhuzamban álljunk szomszédunk haderejével. Oroszországban a közvélemény hamar fordul Ausztria-Magyarország és Németország ellen, de sohasem lovagoltatná bele magát meggondolatlan háborúba. »De ha Francziaország háborúba keverednék Németországgal?« kérdi a levelező. »Ez a Bismarck fekete pontja« — válaszolt Lobanov. — Berlinben azt hiszik, hogy Oroszország Francziaországgal együtt kivonul a csatasíkon, s ez a hit az, ami a kedélyeket nyugtalanítja. Meg vagyok győződve, hogy Bismarck herczeg nem akar háborút; miért is akarna ? A német terület nagyobbítását nem akarhatja, s úgy érzi magát, mint a gazdag ember, aki vagyonát tőkésíteni igyekszik. Francziaország békét akar, mi nemkülönben. Melyik ház az az ország, melyet Bismarck harczvágyónak tüntethetne fel a birodalmi gyűlés előtt. A bolgároknak — így szólt továbbá a herczeg — ma még semmi okuk sincs a háborúra. Oroszország nagyon türelmes. A bolgárok nem akarnak sem osztrák sem magyar fejedelmet, ők csak egyszerűen fejedelmet akarnak. Ez teljesen kielégíti őket. Oroszországnak nem szükséges óhajtásait külön formulázni, mert a szerződéseket minden kabinet ismeri. Most még Coburg herczeg utódja tekintetében nincs is hivatalos jelölt, de Coburg herczeget semmiféle egyéni tulajdonsága sem képesíti az uralkodásra. Anyja nélkül már nem is volna Bulgáriában. Végül a herczeg a hamisított okmányok eredetét Ferdinand herczeg környezetével hozta összeköttetésbe. Budapest, jan. 31. (Socialista vita a német birodalmi gyűlésen.) A német birodalmi gyűlés socialista vitájának harmadik napján Bebel socialista nagy beszéde éles, kíméletlen hangjával, és Windhorst állást foglalása a törvényjavaslat ellenében keltett feltűnést. A vita bezárult és a törvényjavaslat sorsa úgy látszik már el is dőlt, és pedig a kormányra nézve kedvezőtlenül. Bár Bismarck herczeg aligha fog a socialista vita további folyamában résztvenni, de nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a cancellár pénteken, az új német védtörvény tárgyalása alkalmára több oldalról előre hirdetett felszólalásában nem hagyja szó nélkül sem Bebel, sem Windhorst fejtegetéseit, s azért távirati értesülésünk kiegészítésére adjuk a következőket : Bebel azzal kezdte beszédét, hogy a socialista törvényjavaslatban új büntetésül kiszabott kitaszítást az állampolgárság kötelékéből a legborzasztóbb fegyvernek tartja a socialisták ellen. Sok büntetést elszenvedtem — úgymond — de egy sem fájt annyira, mint amikor Lipcséből, ahol húsz évig laktam, kiutasítottak. A bíróság előtt legalább védelmezhetem magamat, de a rendőrség előtt nem, mert az kikerget mint egy kutyát. A kiutasítás óriás elkeseredést szül. És mivel ellensúlyozzák ezt az önök sociális reformjai ? A kivételes törvény végrehajtása a leghatározottabb önkény, a birodalmi gyűlésnek erre nincs befolyása. A miniszter szemünkre veti, hogy a chicagói anarchistáknak kegyelmet kértünk. Valóban bűnösök voltak azok az emberek ? Egyetlen német bíróság sem ítélhette volna el őket. Semmi esetre sem voltak rosszabbak, mint azok az Oroszország által felbérelt bolgár öszszeesküvők, akik Sándort, a törvényes fejedelmet letaszították a trónról és akiknek érdekében Bismarck egész súlyát latba vetette, mintha orosz és nem német miniszter volna. (Nyugtalanság. Tetszés a socialisták részéről.) Tovább megyek. Ha volt valaha történelem, melynek lapjaira véres erőszak és szörnyű tettek vannak feljegyezve, úgy ez a német nemességé. Önök ott a jobboldalon egy rég elmúlt időszakhoz tartoznak. (Zajos derültség.) Önök már csak romok és csak úgy tarthatják fenn magukat, ha némileg alkalmazkodnak a jelenkor szükségleteihez. (Újabb derültség.) Nem-e nevezte Nagy Frigyes az orgyilkos Katalin czárnőt barátnéjának ? I. Pál czár gyilkosai, Pahlen és Benningsen grófok nem maradtak-e büntetlenül ? Ennél borzasztóbb dolgokat az anarchisták sem csináltak soha. (Mozgás.) És a socialdemokraták sem követnek el nagyobb dolgokat, mint amineket a liberális polgárság követett el a harmincas és negyvenes években a feudalismus és a reactio elleni küzdelmében. Hisz Kotzebuet a német nemzeti szellemtől áthatott ifjú tőre döfte le. 1848-ban a nemzeti liberális Biedermann tanár, a birodalmi cancellár bámulója, kijelentette, hogy a történelem egész Európának köztársasági formában való egyesítésére utal. Ismerem a jelenlegi nemzeti liberális párt ama tagját, aki a forradalmi évben kijelentette, hogy a porosz királyt a legelső lámpásra .... Az elnök (csönget): Ön minden bizonyíték nélkül a legsúlyosabb váddal illet egy képviselőt, ezért rendreutasítom. Bebel folytatja: E nyilatkozat Marx Károlyhoz intézett levélben van. (Csend.) Milyen hiábavaló például a social-democrata lapok olvasásának teljes tilalma! Pedig Puttkamer is tartja a zürichi »Szoczialdemokrat«-ot; igen fogok tehát örülni, ha majd karöltve sétálhatunk Plötzensee-be (börtön Berlin mellett). (Nagy derültség.) Mikor a leghatalmasabb államot a kisebbség ellen ilyen törvényeknek kell védeni, az már szellemi sülyedésre mutat s e mögött már fenyegetőleg tűnik fel az anyagi romlás is. (Mozgás.) Szörnyen gyalázatosak a mi állapotaink. (Nagy mozgás.) Nem tehetek öt lépést, hogy a titkos rendőr ne legyen a nyomomban. Üldöznek bennünket, kémkednek utánunk s ez gyalázat! (Tartós mozgás.) Krüger rendőrtanácsos is a cancellár intéseit lesi. Puttkamer nem is tagadja, tehát igaz. (Nagy derültség.) Azt állítom továbbá, hogy Krüger agent provocateur-ökkel dolgozik. Puttkamer ezt sem tagadja, tehát ez is igaz. Milyen sajátságos, hogy Krüger már azt is tudta, hogy a legközelebbi merénylet a czár ellen Génfből fog kiindulni, hiszen ez a »mindentudás« csak megerősítheti az orosz lapoknak abbeli gyanúját, hogy a merényleteket Berlinből provokálják. (Nyugtalanság.) A következő sem mindennapi eset: Haupt rendőrügynök mint katona