Nemzet, 1888. április (7. évfolyam, 2009-2037. szám)
1888-04-08 / 2015. szám
SZERKESZTŐSÉG: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. KIADÓH HVATAL: A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 5 kr, vidéken 6 kr. 2015. (98.) szám. Budapest, 1888. Vasárnap, április 8. VII. évi folyam. Reggeli kiadás Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : A reggeli 68 esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................................................... 2 írt 3 hónapra ......... .. .. ...................... . . 6 » 6 hónapra ........................................... .. » 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám helyben 6 kr. vidéken 6 kr. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed alkalmából felhívjuk lapunk előfizetőit előfizetéseik megújítására s az előfizetések jókor való beküldésére, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. A »Nemzet« az új évnegyedben is igyekezni fog, hogy mint a szabadelvű párt eszméinek buzgó terjesztője, azon helyes politikai irányt, mely ismételve a legimpozánsabb bizalmi nyilatkozatokat nyerte a magyar néptől, megfelelő módon képviselje a közvélemény fórumán. Összeköttetéseink minden irányban lehetővé teszik, hogy híreink teljesen megbízhatók legyenek, és a gond, amelyet az utóbbi időben jelentékeny új forrásokkal gazdagított táviratainknak szentelünk, lehetővé teszi, hogy a közönség minden jogos igényét kielégíthessük. Tárczánk változatosságára, irodalmi és művészeti közleményeink színvonalára jövőben is gondunk lesz. Tárczánk regényei közül Jókai Mór nagy érdeklődést keltett Lélekidomárját a jövő negyedben is folytatjuk; esti lapunkban, a most folyó orosz regény után, egy érdekes franczia regény közlését kezdjük meg. A „Nemzet“ előfizetési ára : negyedévre ... 6 frt, fél évre .... 12 frt egész évre .. . . 24 frt Az esti lap külön küldéséért, negyedévenkint 1 frttal több. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához, Athenaeum-épület (Ferencziek-tere 3. szám) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, április 7. A szerető szivek érzelme belejátszik a politikába. A politika azonban könyörtelen, széttépi az illuziókat, összetöri a szerető sziveket. Battenberg herczeg és a német császár leánya szeretik egymást. A volt bolgár fejedelem szép, daliás férfiú, bátor, hős. A német császár leánya, az angol és német szellem találkozása, tehát kétszeresen poeticus lény. A leghatalmasabb uralkodók fiai, vagy öcscsei versenyeznének kezéért, s ő az orosz befolyás által elűzött bolgár fejedelmet választotta. A volt dragonyos hadnagyot, aki azonban már a legvakmerőbb hadi vállalatokban győztes hadvezérré lett. A német császárn és császárné pártolták a szép frigyet. Az angol szellemű asszony befolyása éreztette hatalmát. Victoria királynő udvarában polgárias szellem uralkodik. A szívnek nem kell ott meghalni, az érzelmeknek kialudni. Victoria királynő maga is szerelmi házasságot kötött. Soha még szebb házasság nem volt, mint az övé Albert herczeggel. Épp igy a német császár és neje, mintái a boldog házaspárnak. Az angol nők hasonlítatlanok a tekintetben, mikép kell családjukat boldogítaniuk. Ez magyarázza meg a német császárné befolyását férjére, a világ leghatalmasabb uralkodójára. Egy nő, akinek szíve és esze van, nagy tényező lehet a politikában. A német császárné uralkodásra született. De akkép, hogy a népeket épp úgy boldoggá tegye mint környezetét. A szív sugallata azonban nem mindig jó politika. Lányát ő boldog asszonyá akarta tenni, de a politikai érdek ellen áll. Bismarck képviseli a raison d’état-t, mely már annyi egyéni boldogságot semmisített meg. A német császárné és általa a császár azt mondják: a szerető pár egyesüljön. Bismarck azt mondja: ezt tiltja a politika. A német császár azt mondja: ezt én akarom. Bismarck azt feleli: van ami hatalmasabb még a császár akaratánál is, s ez az állam érdeke. Valóban figyelemreméltó episodja ez az európai politikának. Nemcsak nyersanyag egy sensatiós regényhez, hanem maga a kidolgozott regény. És hol van azon író, aki az összeütközést akkor tudná létrehozni, mint Bismarck keze. Ez a vas kéz, mely még a végzet kerekét is fel tudja tartóztatni, annál inkább Amor szekerét. A kibonyolódás eredményében mi nem kétkedünk. Azaz nem lesz megoldás, nem lesz költői igazságszolgáltatás sem. A szerelmes pár nem leend egymásé. A naturalismus regényeiben ezt már megszokta az olvasó. Várni fognak jobb időkre, vagy tán pártában hal meg a császárlány, s agglegény lesz a szlivniczai hős. Mert Bismarck győzni fog, ennyi kétségtelen. Ha egyszer ő kabinetkérdést csinál, akkor megtörténik akarata, vagyis nem történik meg, amit nem akar. És pedig nemcsak azért, mert Bismarck nagy szolgálatokat tett a Hohenzollerneknek. Akkora szolgálatokat, mint soha miniszter nem tett uralkodónak. Pusztán azért sem, mert Bismarck nélkülözhetetlen. Pedig ez is nagy szó. Sokan tagadják ezt elvileg. Állítják, hogy senki sem nélkülözhetetlen. Igaz, hogy Bismarck is halandó, ha egyszer meghal pótolni kell, habár pótolhatatlan is. De szinte képzelhetlen, hogy míg Bismarck él és munkaképes, más álljon az ügyek élén Németországban. Európa biztonsága, Németország érdeke követeli, hogy ennek az óriásnak titáni keze tartsa a világpolitika kormányak.5+ És ebben van fő oka annak, hogy Bismarck ismét győzni fog. A német nemzet Bismarckot, hibái, néha szabadságellenes törekvései daczára isteníti. Volt eset már rá, hogy belpolitikája miatt, szemben állt vele; de ha arról volna szó, hogy Bismarck valóban visszalép, egyetlen fájdalomkiáltás és egyetlen követelés harsogna végig Németországon. Azon követelés, hogy Bismarck maradjon és ennek a követelésnek a német császár nem állhatna ellene, habár az a bátor és nemes asszony áll is oldalán, akit szerencsés nejének mondhatni. Hosszú évtizedek, nagy politikai sikerek teremtették Németország kormányzatában Bismarck helyzetét. Vilmos császár mythicus alak volt, Jupiter a felhők közepett. Aki tett és cselekedett, az Bismarck vala régtől fogva. Vilmos császár csak szentesítette nagy miniszterének akaratát. Az új császár uralkodása új tényezőket vitt a trónra, s mint látszik, ezekben megvan a hajlandóság, hogy bizonyos kérdésekben érvényesítsék akaratukat, a cancellár akarata felett is. De nem valószínű, hogy e hajlamok érvényesülni tudjanak; nem valószínű, hogy — amint a fölvetett kérdések érintik a politikai érdekek szövevényét — azokban ne a cancellár jogosult befolyása maradjon döntő. Az, hogy a conflictus a Battenberg-féle házassági terv alkalmából élesedett ki, nem fokozza, sőt valószínűleg elveszi a conflictus külügyi élet. E házassági terv nem irányult Oroszország ellen. Hisz Battenberg herczeg nem bolgár fejedelem, s mi sem leendett könnyebb, mint Németországnak biztosítékot adnia arra nézve, hogy nem is lesz azzá. De viszont Bismarck ellenállása sem barátságnyilatkozat Oroszország mellett, vagy éppen ellenséges érzület megvillanása Ausztria-Magyarország ellen. Külügyi bonyodalmak magvát bizonyára képezhette volna Battenberg házassága. Mindenesetre bőséges ürügyet képezhet rala a panaszra. És ebben van Bismarck előnye. Ebben nyilatkozik ismét az ő rendkívüli ügyessége, hogy a conflictust ott állítja fel, ahol mindenki, egész Európa és, ami fő, Németország igazat ad neki. De hogy Battenberg herczeg házassága nem oly fontos dolog, amiért egy óriási oszlopnak kellene kidőlnie Európa alól, ez szembeszökő. Szinte kétségtelennek látszik tehát, hogy a bel- és személyes viszályok érlelődtek meg külpolitikai válsággá s ez alakban lépnek a világ elé. Battenberg herczegre és a császárlányra nézve ez mindegy. Ez a válság meggátolja, hogy egymáséi legyenek. A regény tulajdonkép befejezését nyeri, legalább egyelőre. De a politika tovább forgatja a világesemények kerekeit. Bismarck továbbra is kezében fogja tartani a gyeplőt, mely a világpolitikát irányozza. Mert képzelhetetlen, hogy a német császár megváljon azon hatalmas tetterőtől s erőszakos lánggal lobogó lángésztől, kivéválhat meg nem teheti ki magát egy ily válság tartós izgalmainak. Ezt be fogja látni azon nemes asszony is, aki a német trónemelvényen foglal helyet s aki nemcsak anya, hanem feleség is. S be kell látnia, hogy a continensen a politika nagyon is belejátszik az uralkodók házassági frigyébe s hogy az érzelem és politika két különböző dolog. Sőt maguk az angolok megfosztották Viktoria királynőt legkedvesebb udvarhölgyeitől, pusztán pártpolitikából. A prince consortot, Albert herczeget pedig ösztönszerüen gyűlölték, mert attól tartottak, hogy befoly Anglia kormányzatába. A kedvencz házasság feláldozása nem is lesz oly nagy dolog, mikor Németország belbékéjéről s a világ nyugalmáról van szó. A németországi kormányzati viszonyokban pe Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 7. A LÉLEKIDOJÁK. ÖT KÖTETSEJT IRTA : JÓKAI MÓR. NEGYEDIK KÖTET. MÁSODIK FEJEZET. (Folytatás.) 77 — Hát az’ Oroszlán Gabit csak nem tudta elfogni, ahogy a nóta mondja: »sem a Jászság, sem a Kunság, sem az apáti bíróság!« Kincseket ígértek már az Éviczának, hogy legyen árulójává; de az nem adta el a szeretőjét pénzért. — Ha nem adja a pusztai rózsa a maga rózsáját aranyért, gyémántért, majd odaadja egy különb rózsáért. De ki áll ki erre a rózsaversenyre ? Száz lelke legyen, mint száz levele az igazi rózsának, s tövise is legyen, hogy azt is megszúrja, akit szeret, azt is, akit nem szeret. — Hát csak nem akart ilyen legény lenni senki. — Pedig más mód nem volt, a rablót megejteni. Engem nem hagyott aludni a szégyen, a boszúság, hogy egyetlen vakmerő kalandot daczolhat azegész társadalommal, s megmarad a kitépett méregfa bennszakadt gyökerének, amiből az újra kisarjadjon. — Gondoltam valamit. — Nem szóltam felőle senkinek. Előhozattam azt a jó betyárparipát, amin egykor Rózsa Sándor barangolta be az alföldi pusztákat. Ez is olyan lelkes állat, mint az Oroszlán Gabié. Soha el nem fárad, soha meg nem botlik. Oda lehet neki dobni a kantár szárat, tudja, merre az jut ? Mikor mind a két kézre szükség van a puskával czélzáshoz. Mikor meg vissza kell fordulni és az üldözőkkel szembeszállni, s a puskák ropognak, olyan jó érti a tánczot, jobbra-balra finczol, hogy nehéz legyen találni; mikor aztán a lovagjára kerül a lövés sora, egy térdszorítás, s a mén megáll, mereven, mintha érczből volna öntve, bevárja, míg a két lövés eldördül, akkor aztán villámsebesen megfordult és vágtat előre, egérutat nyerni a gazdájának, hogy újra tölthesse a fegyverét. Scilla úgy didergett, úgy borzongott: az arcza is elkékült zöldült. — Ezt a lovat adattam magam alá. S ez nem tűr el mindenféle embert a hátán, ha csak azt nem érzi, hogy emberére akadt. Előbb kipróbálja a lovasát. Oldalt ugrik, ágaskodik, ijedezik, a fejét is elhányja, hogy majd orron üti vele a nyeregben ülőt; megmerevíti a nyakát, hogy sem jobbra sem balra kormányozni nem lehet; sebes futtában hirtelen megtorpan , azt várva, hogy a lovagja a fején keresztül repüljön , csak akkor aztán, mikor a zablát tartó kéz és a sarkantyú tudatta vele, hogy méltó urára talált , akkor megadja magát, s azontúl aztán olyan mint a kezes bárány, vagy a tüzes sárkány, ahogy szólnak hozzá. Most meg már melege kezdett lenni Scillának. — Tehát először is a betyár lovát kellett meghódítanom. Mert az hive marad a volt gazdájának, mikor az már a börtönben ül is. Ha pandúr alá adják, megteszi, hogy akkor rázkódik meg alatta, mikor az épen lőni készül. Mikor ezzel elkészültem, akkor pitykés dolmányt, czira szűrt vettem fel: mind olyat, amit már betyár viselt: a tömlöczszag érzett rajta. A darutollas kalapomon két oldalt is lyuk volt, ahogy a golyó átütötte a Bogár Jancsi fején. Scilla egész testén bizsergő csiklandás futott végig, nevetett mint a gyerek féltében. — Egy éjjel aztán felkaptam a paripára, s neki indultam a pusztának. Nem vittem magammal mást, mint a jó medvelövő fegyveremet. — Ön lőni is tud. — Egész életünkben azt tanuljuk. — Holdvilágos éj volt, mikor a Csalányosi csárda udvarára értem. Itt éjjel mindig ébren vannak. Azt sem tudni, mikor alhhatnak. A lovamat felnyergelten oda kötöttem a cserény czölöpéhez s bementem a csárdába. Az ivószobában csak a Vidra czigány volt, az is aludt a kuczkóban, vagy legalább úgy tett: erősen meg kellett rugdalnom, hogy fölébredjen. — »Költsd fel a korcsmárost, hozzon a legjobb borból! s ha van szép leánya, küldje inkább attól.« Azzal levágtam magam a lóczára, a kétcsövű puskámat az asztalra csapva. — Rövid időn előjött a leány. Én az asztalra dőltem, félkönyökre, kalapomat a szemembe húzva s úgy tettem, mintha rá sem néznék. Nem volt egészen felöltözve, csak a fehér alsószoknya volt rajta s a derekán egy tarka cziczkendő átkötve; a feje borzas, hanyagul burkolva egy rózsaszínű selyem kendőbe. Mikor elém tette a boros üveget meg a poharat, rárivaltam: »még öt palaczkkal hozz ! nem iszom én a bort findzsából!« s azzal ledobtam az asztalról a poharat. Az első palaczkot aztán kiittam »könyv nélkül« egy hajtókába. A leány elhozta a másik öt palaczkot s betyár emberséggel mindegyikhez egy égő gyertyát tett. »Vidd innen nekem ezt a sok zsidó sábeszt!« mordultam én rá. — »Hát kend nem szereti a szépet?« veté oda félvállról.,(Annak mondják ezt, a kinek nem kell az égő gyertya.) — »Van’rajtad mit nézni! Vidd innen ! Most is annak vagyok a koldusa!« — Azzal a másik palaczkot kezembe véve, azt mondom, hogy »héj te leány , kóstold meg elébb ezt a bort, nem tettél-e bele valamit?« — »Etetőt talán csak nem.« — »Nem ám, de itatót, amitől utánad szaladok.« — »Ne féljen kend, nem vagyok én dáma!« — »Ha vagy se nekem vagy .« Azzal félig kiittam a második palaczkot. Az asztalra is öntöttem belőle s abból a borfoltból az ujjammal elkezdtem szamarat rajzolni, négy lábbal, két füllel. Éhez is értek. »Tán bizony megcsalta kendet a babája ?« kérdé tőlem a lány, a szemembe iparkodva nézni. Én leráztam őt a nyakamról gorombán, hanem aztán annál nyájasabb voltam a kis vakarcs czigányhoz : »eredj édes szagám, adj szénát a lovamnak , de ne kösd be az istállóba, még ma hajnal előtt odább megyek rajta.« — »Esh hová menne kend? mondá a leány. Nézze, hogy villámlik: idejön a fergeteg.« — »Mosott az már meg engemet máskor is.« — »Necsak maradjon itt, vetve a jó paplanos ágy.« Erre készen volt a nótám: »nem fekszem én az ágyadra, mert elalszom éjszakára!« — a végét aztán ő dalolta el: »ne félj, majd felköltsek jókor, éjfél után két órakor.« — A nótáról eszembe jutott más. »Hej te czigány! Nem tudod a szárazfát rikatni ?« a kis gnom vigyorogva mutatta, hogy kész rá, s előszedve a zabos ládából egy törött oldalú hegedűt, oda állt elém, hogy hát melyik az én nótám. »Volt nekem egy daruszőrű paripám!« A czigány húzta, én meg daloltam. »Majd én addig megitatom kendnek a lovát.« Monda a leány és kisietett az ivószobából. Mind a lóról, mind a szerszámról meggyőződhetett, hogy az igazi szegénylegény készség. Ekkor aztán meg is becsült. Bement a belső szobába, s parádéba tette magát. Mikor a nótám az utolsó versét járta »Volt szeretőm, esztendeig sirattam. Ő volt az én mindennapi halottam. Most is meg van a hittelen, de másnál. Hej de hiszen több is veszett Mohácsnál« — már akkor ő a nótámat utánam dalolta odabenn; s mikor újra bejött, úgy ki volt nyalva, mint egy kisasszony. Tarka selyem vigadója, körül csipkefodorral, kifüzött pruszlikja, patyolat dudoros ingujjal, csipkekendővel a nyaka és keble átkötve. Most mutatta aztán meg, hogy kicsoda ő ? Aranyzománczba játszó barnapiros arcza, két nagy parázsszeme, sugár szemöldöke, cseresznye ajkai, s az a göndör, szénfekete haja, mely egyetlen varkocsba fonva, pántlikacsokrával a viganója szélét verte. S hozzá milyen termet! Csak a nemes paripával lehet azt méltán összehasonlítani. Mikor az emberhez közel jött, úgy érezte, mintha égő tűz közelednék felé. A- Oda ült mellém a lóczára, a vállárához simult, átkarolta a nyakamat. — Éppen úgy, mint te most. Hanem én eltoltam őt szépen magamtól, épen így, — mert nem hagytam magamat elámittatni. Csak azért borult rám, hogy kitanulja, milyen inget hordok a pruszlikom alatt ? Arra is volt gondom : igazi háziszövésű gyolcs volt az: nem gyári szövet, hanem a kezemet nem hagytam neki megfogdosni. Az nem volt elég kérges. — Híven adtam az elbusult betyárt. S az egy szál czigány mellett eldaloltam azt a betyár nótát, amit még akkor nem ismertek, csak az ecsedi láp körül. — Eldanolná ön az én kedvemért is ? — szólt rezeit könyörgésre összetéve Scilla. — El lesz én. Ha az Évicza kedvéért megtettem, mert ne tenném meg a tiedért is. Bertalannak gyönyörű szép bariton hangja volt, s az elénekelt dal egyike azoknak a melódia-gazdag betyár nótáknak, a mikben a puszta egész regényessége ki van fejezve, a távol hangzó pásztor tilinkóval, s a vihar süvöltésével. »Kocsmárosné, nekünk halat süssék kend ! Azután meg czutronyos bort adják kend! Szolgálóját estrázsára állítsa kend. Ha zsandár jő, nekünk hírül adja kend ! Egyszer csak jön a szolgáló ijedve : Kilencz zsandár közeledik fegyverbe . De a betyár felkap a pej lovára : Bevágtat a délbábos pusztára ! Scilla végig nyúlt hanyatt a szőnyegen, — két karját a feje alá téve, s úgy itta, lehelte, szívta magába a mámoritó dalt, mely könnyeket csal annak a szemébe, a ki azt hallja, a nélkül hogy tudná miért? — Mikor vége volt a nótának, ott ült a leány az ölemben ; nagy volt a zivatar odakün; nem lehetett odább mennem hajnalban. (Folyt, köv.) dig ez incidens elintézése meg fogja teremteni azt a tudatot, hogy az uj helyzetben is föltétlen szükség van a császár és nagy minisztere közt azon teljes egyetértésre, melynek a német birodalom a közelmúlt évtizedekben legnagyobb sikereit köszönhető. belföld, Budapest, április 7. (A képviselőház ülése.) A képviselőház április hó 10-én, kedden, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: A közgazdasági bizottság jelentése a Dániával a védjegyek kölcsönös oltalma tárgyában 1888. évi február 9-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről, továbbá a Spanyolországgal 1880. évi január 3-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés meghosszabbításáról szóló egyezmény beczikkelyezéséről és végre Zanzibárral 1887. augusztus 11-én kötött kereskedelmi és hajózási egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Budapest, április 7. (A véderőtörvény reformja.) A mindkét állambeli honvédelmi miniszterek és a közös hadügyminiszter közt, a véderőtörvény megújítására és reformjára vonatkozólag folytatott tárgyalások — mint a »Bud. Corr.« jelenti — annyira haladtak, hogy most már az érdemleges tárgyalások elsősorban a mindkét állambeli honvédelmi miniszterek között fognak folytattatni, mivel tulajdonképen ezeknek a minisztereknek kell az előterjesztés minden egyes részlete felől megállapodásra jutniuk, minthogy annak idején a parlamentek elé terjesztendő törvényjavaslatot nekik kell a törvényhozás előtt képviselniük. Ez a fontos törvényjavaslat valószínűleg ezúttal nem úgy, mint 10 évvel ezelőtt, az 1868-as véderőtörvény egyszerű megújítását fogja képezni, hanem több lényeges jelentőségű módosítást is foglal magában. Mindenekelőtt a közös hadsereg hadi létszámának számszerinti meghatározása legalább is felesleges. Az ujjonczjutalék megszavazásával a létszám megállapítása úgyis a parlamentet illeti meg, úgy hogy a 800.000 embernyi hadi létszám lehetőleg pontos fentartása, a törvényhozás részéről mindig biztosítható és ellenőrizhető. Az újjonczjutalékot évenként megszavazni s egyidejűleg törvényesen valamely fix hadi létszámot 10 évre megállapítani, tulajdonkép ellentmondás. A parlament formaszerűen lemond azon jogról, hogy esetleg kisebb ujjonczjutalékot is szavazhasson meg, merőben eltekintve attól, hogy a kormány tényleg törvénysértést követ el, ha — ami alig elkerülhető — a hadi létszám tényleg akár csak 10 vagy 20 emberrel magasabb, vagy alacsonyabb is. Önként érthetőleg a kormányok annál kevésbbé is terveznek, minthogy a póttartalékosok az eddigi véderőtörvény értelmében is mozgósítás esetén behivatnak. A véderőtörvény egyik további fontos módosítását az a határozat fogja képezni, hogy a védkötelezettség a 20-ik helyet a 21-ik életévvel kezdődik. Lényeges módosítások terveztetnek továbbá az egyéves önkéntesi intézmény tekintetében is, nevezetesen az egyéves önkéntesek a törvényben határozottan köteleztetnének szolgálati évük végén a tisztivizsgát letenni, különben még egy évet kénytelenek szolgálni. Ellenben az egy éves önkéntesekre nézve nem lesz lehetetlen, hogy szolgálati évük alatt tanulmányaikat folytathassák. Egyik lényeges hátrányát képezte eddigelé a véderőtörvénynek — nem annyira Magyarországon, ahol annak szövege a tekintetben több szabad mozgást enged, mint inkább Ausztriában, — ama határozmány, mely még a hadsereg csekély része békelétszámnak ideiglenes felemelését is lehetetlenné tette. A monarchia egy vagy más vidékén könnyen következhetnek be esetek, amelyek sürgősen szükségessé teszik, hogy az ott helyőrségképen elhelyezett ezredek csapatlétszáma időnként felemeltessék. Az eddigi védtörvény szerint formaszerű részleges mozgósítási parancs nélkül ily felemelés nem vihető keresztül s akkor is polgári foglalkozásuk félbeszakításával csakis a legnagyobbrészt női tartalékosok szólithatók be. Ezen a bajon a legegyszerűbben lehet segíteni, ha az uj védtörvényben kimondatik, hogy bizonyos körülírandó esetekben, a hadügyminiszter egyes ezredek létszámát béke idején ideiglenesen felemelheti oly módon, hogy pl. csak a legifjabb évfolyam tartalékosai s ezenkívül a póttartalékosok hivatnak be csapataikhoz, mely utóbbiak úgy is csupán csak sorshúzás útján kerültek hasonlíthatlanul kedvezőbb helyzetükbe. A mindkét részen levő minisztériumok közt folyó tárgyalások egyébiránt még huzamos időt fognak igényelni s az illető törvényjavaslatok — amint értesülünk — egyáltalában nem fognak az ősz előtt a parlamentek elé terjeszteni. Budapest, ápr. 7. (A népfölkelés fel- és behívása). A népfölkelés fel és behívása esetén a népfölkelőknek a cs. és kir. hadkiegészítési kerület és népfölkelési járásparancsnokságok állomáshelyeire vasúton vagy gőzhajón bevonuló szállítmányok vagy egyes utazók számára, a községi elöljárók által ingyen szállítás czéljából kiállítandó utalványok szétküldését most rendelte el a honvédelmi miniszter. A nyomtatványokhoz csatolt körrendelet az ország törvényhatóságainak a szétosztásra következőket írja elő: 1). A községek elöljárói 20 — 20 példányt kapnak. E készletet a népfelkelés felhívásáig az illetékes járási tisztviselőnél a felhívó hirdetményekhez csatolva kell megőrizni. A kiosztásra vonatkozólag a járási tisztviselők figyelmeztetendők, hogy mozgósításhoz ama községek, melyek lakossága előre láthatólag semmi vagy nagyon kevés utalványt fog igényelni, a rendelkezésbe adott készletből aránylag kevesebb — ama községek pedig, melyek lakossága a bevonuláshoz kizárólag a vasutat használja, több utalvány példánynyal láttassanak el. 2.) Minden járási tisztviselő — a községek számára kivetett nyomtatvány készletnek a népfölkelés behívásához a szükséghez képest történendő esetleges kiegészítése czéljából 150 példányt kap. 3.) A rendezett tanácsú városok hivatalai 20—20 és ezenkívül tartalékkészletül 30—30 példányt kapnak. 4 ) Tartalékkészletül a megyei központban 400 példány marad vissza, melyek különös szükség beálltával lesznek a községeknek kiadandók. 5.) A sz. kir. és törvényhatósági joggal felruházott városok hivatalai 30—30 példányt kapnak s ezekből 10 darab tartalékkészletül szolgál. Budapest, ápr. 7. (A képviselőház pénzügyi bizottságából.) A képviselőház pénzügyi bizottsága, Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott mai ülésében elhatározta, hogy a Ltas d.ávi.“ci.&viix vt. ’vírgyalás ma. —xiáza miniszterelnök azon óhajtását fejezi ki, hogy a jövő héten a szeszadó törvényjavaslatot is vegye a bizottság általánosságban tárgyalás alá. — Horánszky hozzájárul ezen indítványhoz, kérdi azonban a miniszterelnököt, vajjon nem lenne-e lehetséges az általános tárgyalás alkalmával a contingentálás felől nyilatkoznia a kormánynak. — Tisza miniszterelnök kijelenti, hogy kész nyilatkozni ezen alkalommal a contingentálás fő iránya s azon út felől, melyen a kormány ezt eszközölni óhajtja. ■— H e fy az ügy érdekében hibának tartaná, már a jövő héten belemenni a szeszadó törvényjavaslat tárgyalásába. — Tisza miniszterelnök azt tartja, hogy az általános tárgyalás nem praejudicálhat semminek; a továbbiakra nézve szóló az általános tárgyalás végével fog a fejleményekhez képest indítványt tenni. — Hegedűs, Wahrmann és Láng az általános tárgyalásnak a jövő héten való megtartása mellett nyilatkozván, a bizottság elhatározza, hogy a törvényjavaslatot a jövő hétnek valamelyik — a hétfői ülésben megtartandó — napján általános tárgyalás alá fogja venni. Ezzel az ülés véget ért. (O. É.)