Nemzet, 1888. szeptember (7. évfolyam, 2159-2186. szám)
1888-09-16 / 2173. szám
^äfi&xssztögäa: Fttft&aiUktere, Athenaeum-épület, L latin A lap szellemi réazfit- illete minden közlempény a serkenUfaéghez intézendő. Bérmentetten levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ogr mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tera, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám helyben 5 kr, vidéken 6 kr. Reggeli kiadás: rimititl'lchi Athenaeum-épület, NMittu Előfdeetisi du : ▲ reggeli kereti kiadás poétán egyszerre kidldva, vagy Budapesten kétezer házhoz hordva, 1 hónapra ..........................~ - - « t firi 8 hónapra .......................... • • 6 hónapra ..............IS » Az esti kiadás postai kttbunküldéseért felfifizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám helyben 6 kr. vidéken 6 kr. Budapest, 1888. Vasárnap, szeptember 16. VII. évi folyam. 2173. (256.) szám. Budapest, szeptember 15. Nem csodálkozunk azon, hogy a cseh sajtóra és így a cseh közvéleményre is nagy hatást tett Strossmayer esete. Megzavarta ez azokat mindenütt,kik akár fanatismusból vagy meggyőződésből, akár félénkségből és őszinteség hiányából iránta rokonszenvet árultak el és a délsláv törekvéseknek tömjéneztek, sőt most is, midőn Strossmayer mára panslavismusba csapott át, hódoltak neki. Minthogy a ravasz püspök mindenféle eszközökkel és fogásokkal gondoskodott arról, hogy sláv hősnek kürtöljék ki és hiúságból, erre feláldozta nemcsak a maga vagyonát,, hanem egyebet is, természetes, hogy a sokszor emlegetett sláv »solidaritás« alapján hirdették dicsőségét, a sláv idióma minden jargonján, sőt németül is azok, kik szláv politikusok szolgálatában állottak. De most már ez a dolog többé nem lehetséges azokra nézve, kik — mint a csehek egy része — gyakorlati politikát akarnak csinálni és legális magatartást ígérnek, sőt talán azt is kívánnak tanusítani. Most már nem lehet sem a monarchia és uralkodó iránti lejalitást a Strossmayer-kultussal és a délsláv politikával vagy pánszláv tendentiákkal egyeztetni, sem ezek mellett, éppen ezért, a gyakorlati politikában számottevő tényezővé tenni. Pedig a csehek, legalább Rieger és társai vezetése alatt, évek óta az utóbbi czélra törekesznek és kétségtelenül az utóbbi években — külsőleg — jelentékeny haladást is tettek e tekintetben. De az igaz, hogy úgy nyilatkozataikban, mint sajtójukban egyáltalában nem szakítottak a délsláv és pansláv törekvésekkel és egyfelől az állítólagos cseh államjog, másfelől a sláv solidaritás olyan magyarázatát engedték cáfolatlanul terjedni és a cseh közvélemény rokonszenvébe gyökerezni , hogy csak egy lépés vissza, egy fordulat balra, tökéletesen elégséges arra, hogy mindnyájan egyfelől a foederalismus és másfelől — ami azzal szoros összefüggésben van — a panslavismus árjaiban ússzanak. És amennyiben ezen eszmék és az utóbb jelzett törekvések Strossmayerben is megtestesülve vannak, természetes, hogy soha ellene fel nem léptek, sőt ostentatív dicsőítésben részesíték a lázító püspök minden cselekedetét, még a mérsékeltnek tartott ó-cseh közlönyök is, melyek Rieger politikájának újabb fordulatát is helyeselték és őt Gregr és társai támadásai ellenében megvédeni készek voltak. Pedig vagy őszinteségük és logicájuk hiányos vagy nagy fogalomzavarban vannak az ó-csehek, ha azt hiszik, hogy a monarchia jelenlegi alkotmánya, (melynek alapján való állásukat, csak a napokban is erősítgették a »Nemzet« egy czikke ellenében) és annak alapján folytatható gyakorlati politika a csehek részéről is, összeegyeztethető azon törekvésekkel, melyeket dicsőítettek Strossmayerben és azon sláv solidaritással, melynek actióban kifejezhető gyakorlati értelme csak a panslavismusban, illetőleg délslavismusban van, máskülönben a fogalom csak phrasis és érzelem. Ezt mi és a monarchia sajtójának nagy része régen magyarázgatjuk a cseheknek. Eddig vagy hamis okoskodásokkal, vagy kitérő phrasisokkal iparkodtak elütni. Megfoghatóvá, elfogadhatóvá előttünk álláspontunkat nem sikerült tenni. De most concrete, Strossmayer személyében megtestesülve, az uralkodó közvetlenül bélyegezte meg azt az irányt. Ilyen nyilatkozattal szemben az ultra slávok dühönghetnek és makacskodhatnak egész az illegalitás vagy lázadás legszélsőbb határig ; de azok, kik, mint az a csehek, loyalitást affectálnak és az alkotmány alapján állónak mondják törekvéseiket ; egyebet nem tehetnek, mint hogy tévedésüket belátják és kivetik keblükből vagy képzeletükből az össze nem egyeztethető fogalmak és törekvések azon részét, mely nyíltan hirdetett politikájukkal és álláspontjukkal ellentétben áll. Vagy legalább elhallgatják azt, amiben csalódtak és igazat adnak azoknak, kik régen megmondták nekik, hogy csalódásban ringatják magukat, ha a monarchia mostani alkotmányát és politikáját épp úgy elfogadni készek, mint pl. Strossmayer úr törekvéseit. De ehhez őszinteség és elhatározás kell. És éppen az lepett meg ma kellemetlenül, hogy az a cseheknek, német és cseh nyelvű közlönyei egyaránt, még most, a belovári eset után is rokonszenvüket fejezik ki Strossmayer úr és törekvései iránt. Ha a cseh politikusok mérsékelt része így fogja fel a lojalitást és így tudja kifejezni gyakorlati politikáját, akkor a cseh politikában még igen szomorú meglepetésekre lehetünk elkészülve. Itt még csak abban van reményünk, hogy Rieger és társai megállanak és kellő határozottsággal figyelmeztetik népüket a lojalitás és józan politika parancsszavára. Még most nem késő, de könnyen elkéshetnek vele. zatot is, melyekben arra kérte őket, hogy mellőzzék őt az elnökkandidálásnál, mert semmi esetre el nem fogadná a jelöltséget. Figyelemreméltóak reánk európaiakra nézve ezek az Európában született amerikai nyilatkozatok azért, mert Blaine ezekben utal európai tapasztalataira, melyek újólag megerősítik őt védvámos elveiben és abban az elhatározásában, hogy körömszakadtig harczoljon Cleveland szabad kereskedelmi törekvései ellen, amelyek ha megvalósulnának, tönkretennék az észak-amerikai Egyesült Államokat, aminthogy Európára is a szabad kereskedelem mérte a legsúlyosabb csapdsok«., állításának igazolása végett mr. Blaine, Európa jelenlegi gazdasági , ár- és munkabér-viszonyaira hivatkozott, elfeledvén észrevenni gyorsan járó amerikai eszével, hogy a szabad kereskedelem liberális eszméinek már romjai is alig találhatók Európában és azok a kedvezőtlen viszonyok, amelyeket bizonyítékul emleget polgártársai előtt, inkább abban lelik gyökerüket, hogy az európai országok, majdnem kivétel nélkül, hűtlenekké lettek a szabad kereskedelem elveihez és traditióihoz. A republicánusok programmjának másik tétele, melyet Harrison elnökjelölt fejtett ki programmbeszédében és amely bennünket európaiakat szintén közelről érdekel, az amerikai bevándorlás ellen irányul. Most már nemcsak a bulikat, hanem minden vagyontalan bevándorlót ki akarnak rekeszteni azEgyesültállamokból, mert ezek olyan alacsonyra nyomják le a munkabért, aminő árért — mint Harrison mondja — amerikai polgárnak dolgoznia nem szabadna. A republicánusok hatalmas fegyvert forgatnak imigyen, mert alig gyakorolhatnának bármivel is nagyobb hatást a tömegekre, mint amikor az óriási munkabérek védelmezőiül tüntetik föl magukat. Amint tévedés látszik mr. Blaine európai érvelésében, éppen úgy — amerikai tudósítások szerint — messze elveti a sulykot ő is, pártja is, midőn ellenfelüket, Clevelandot aképpen tüntetik föl, mintha megdönteni akarná az Egyesült Államok egész kereskedelem-politikai rendszerét és az óriási véddámok helyébe a korlátlan, szabad kereskedelmi rendszert óhajtaná állítani. Cleveland pártjának, a democratáknak programnpjában benne van ugyan a Mill’s Tarif Bill, de ez nem törekszik egyébre, mint arra, hogy az amerikai gyárakban feldolgozott nyersanyagok — melyeket jórészt külföldről kapnak az amerikaiak — az eddigieknél könnyebb feltételek mellett legyenek az Egyesült Államokba behozhatók, ami bizonyára csak hasznot hajtana az amerikai industriának. Sokan emlegetik, hogy czélszerű volna az Amerikában nem gyártott iparczikkek vámját szintén leszállítani, de a demokraták programmjában a szabad kereskedelmi törekvéseket pusztán a Mill’s Tarif Bill képviseli, ami ugyan lehet első lépés az eddigi rendszer megváltoztatása felé, de így egyedül állva, csak a túlhevült phantasia láthatja benne az eddigi rendszer megdöntését és a szabad kereskedelmi rendszer »behurczolását«, amit hogy ő maga sem akar, kifejtette Cleveland is programm-nyilatkozatában. Hanem azt igenis látni lehet a republicánusok eljárásából, amint az európai példákat a maguk tetszése szerint átidomítják és a szúnyogot fölfújják elefánttá, hogy a kortesfogások az Óceánon túl éppen úgy grassálnak, mint akár csak a vén Európában. És hatásukat a tömegre ott sem tévesztik el. A republicánusok jelszavai: az európai nyomor becsempészése, a munkásosztálynak koldusbotra juttatása, az amerikai ipar tönkretétele, átalános pusztulás és fölfordulás — mindezt a demokraták szabad kereskedelmi politikája fogja Amerika nyakába zúdítani — elég hangzatosak és nem maradtak eredmény nélkül. Blaine mikor megérkezett New- Yorkba, óriási tüntetésekben részesült. Partralépésekor New-Yorkban, később pedig mindenütt, ahol azóta megfordult, olyan módon fogadták, ami világosan elárulta, hogy ha Harrisonnak mondják is a republicánusok elnökjelöltjét, Blainet kell érteni alatta, mert Blaine a tényleges vezére a pártnak, s Harrison — ha ugyan megválasztják — csak névleges elnöke lesz az Egyesült Államoknak, mert ő alatta mindig föltétlenül Blaine akarata lesz a döntő motívum. Blaine hazatérése óta a választási mozgalmak komolyakká váltak. Az amerikai tudósításokból látjuk, hogy a két nagy párt teljes gőzerővel dolgozik, és minden követ megmozgat, hogy a két hónap múlva (novemberben) megtartandó választásnál a maga részére biztosítsa a győzelmet; mindegyik párt óriási összegek fölött rendelkezik alkotmányos költségekre és ugyancsak nem fukarkodnak a csengő érvekkel. A korteskedés annál hevesebb, mivel a kilátások igen kétesek és prognosticont állítani alig lehet az eredményre nézve. Négy állam szavazatán fordul a sors: New-York, Indiana, New-Yersey és Connecticut, akire ezek szavaznak, azé az elnökség. Ezek a kétesek, a többi államok szilárdan classírozva vannak, részint a republicans, részint a democrata táborba. A kisebb fractiók közül az amerikai párt már megbomlott és így nem igen számít; a mérsékleti egyletek hívei — akik nagy számuknál fogva jelentékeny erőt képviselnek — Clevelandhoz csatlakoznak, ha a republicánusok csakugyan kimondják, hogy a szeszadó csökkentésével kell erőt vágni a túltömött állam cassán; az amerikai íreket Blaine szeretné minden áron megnyerni, de a democraták is készek volnának sok áldozatra az ír szavazatokért, szóval a választási mozgalom zaja és izgatottsága tölti be egész Amerikát, ami azonban nem gátolja a yankeeket, hogy propagandát csináljanak olyan mélyre vágó eszmének, mint az a terv, hogy kereskedelmi unió létesíttessék Kanada és az Egyesült Államok között, amiből azonban egyhamar pedig alig lesz valami, miután kevés a barátja és sok az ellensége az ideának úgy Amerikában, mint Kanadában, számunkhoz fél ív melléklet van csatolva. A NEMZET TÁRCZÁJA. Szeptember 15. »Lelkiismeretem tiszta!« — Történeti reminiscentia. — Nem első eset hazánk történetében a belovárt, hogy a király egy politikai czéljaival ellenkező főpappal haragját éreztette és ez, az állami hatalom megtestesítésével szemben lelkiismeretére hivatkozott. Körülbelül 100 évvel előtt történt, 1786-ban, hogy br. Andrássy Károly, rozsnyói püspök a házassági patens elleni oppositióját annyira vitte, hogy a dispensatiót megtagadta, a császár világos, ismételt parancsa daczára. »Hatalmam — igy szól — korlátolt, lelkiismeretem eltilt attól, hogy mást tegyek, mint amit tettem. Csak istenre és a közeledő utolsó ítéletre fordíthatom szemeimet.« II. József nem volt az a fejedelem, aki nyílt ellenszegülést eltűrt volna bárkitől, de bizonyára legkevésbbé püspöktől. Hatalmában állott büntetni és tanácsosai a jövedelmek lefoglalását, sőt még a püspöki széktől való eltávolítást is javasolták. A császár azonban doctrinak modorában is nemcsak büntetni akart, hanem meggyőzni is. Ismerte a lelkiismeret hatalmát, mely a jámbor és büszke főpapot minden üldözés ellenében fenntarthatja. Ki akarta mutatni, hogy a püspök nemcsak az állam ellen vét, hanem még inkább tulajdon egyháza ellen. Elhatározása így szól: Ha két személy házassági frigyre akar lépni, azt a kölcsönös convenientia, vagy a szerelem idézi elő, és ez a két legerősebb ok, mi emberi szívre és elhatározásra befolyhat. Egy protestáns el akar venni egy vele 3 és 4 fokú rokonságban álló catholica nőt a rozsnyói dioecesisben. A rozsnyói püspök dispensálhat, van teljhatalma hozzá, de ő nem teszi, tehát arra akarja őket bírni, mondjanak le egymásról, mert az egyik rész catholicus és igy erre nézve fenforoghat a hitétől való eltérítés, mihez ily módon ő, a püspök is hozzájárulna. Mint mondja, ég felé emeli szemeit és az örökkévalóságot és az utolsó ítéletet szemléli. Szép és épületes, ami lelkiismeretét illeti, de ostoba (erzdumm) ha tekintetbe veszszük a viszonyokat. Mert ahelyett, hogy az utolsó ítélet s az ég felé vetné szemét, látnia kellene, hogy azt a catholicus személyt a dispensatio megtagadása által közelebb hozza az apostasia veszélyéhez, mint hogy ha ezt megadná, s hogy sokkal rosszabb következéseket idézhet így elő az egyedül üdvözítő vallásra nézve. Mert nem mindenki hajlandó martyromságot szenvedni, és ha máskép nem juthat el az annyira óhajtott házassághoz, mint ha protestáns hitre tér, egyszerűen elszakad a catholicus vallástól. Ha áttér, gyermekei is mind protestánsok lesznek, ha pedig dispensálná, legalább azok felét nevelnék catholicus hitensus tanujele ostobaságának. Ebből be lehet látni e lelkipásztor hamis felfogását és nyakasságát. A jövedelmek lefoglalása és más ily büntetés nem használ semmit, mert ő, ostobasága és makacssága által az eget véli magának megnyithatni. Nem akarom tehát ég felé fordított szemeit onnét eltéríteni, meg akarom hagyni ascetismusában. De mivel ő oly rosszul, a vallásra nézve oly károsan gondoskodik jubairól, meg kell vele értetni, hogy adja be lemondását. E dispensatio miatt pedig ne nyugtalanítsák lelkiismeretét, mert ha lemond, azt vicariusa vagy utódja ki fogja szolgáltatni. A püspök meghajlott — még a pápai nuntius is rábeszélte az engedésre. Nagy bírságot kellett csak fizetnie (500 aranyat), mit a császár parancsára, a várakozó mátka pár kapott, hűsége és álhatatossága jutalmául. Ezerféle alakban, mindig örökké azonos marad az állam és egyház közötti viszony alapja. Száz év előtt a felekezeti, most a nemzetiségi kérdésekben daczol főpap uralkodója ellen és elég oltalmat vél találni lelkiismeretében. De ha vallásos tekintetben még a felvilágosodott császár is elismeri a lelkiismeret hatalmát és csak politikai, úgy szólva tisztán világi okokból támadja meg a püspököt, kimutatva, hogy még vallásának is árt, mennyivel kevésbbé van helye a püspöki lelkiismeretnek, ott ahol nem egyházi, hanem tisztán politikai az ellenszegülés, és koronás királyával, egyháza fölkent patrónusával áll szemben a diakovári püspök ? MARCZALI HENRIK: Budapest, szeptember 15. Teljes folyamatban vannak az amerikai elnökválasztó mozgalmak néhány hete, azóta, hogy mr. Blaine visszaérkezett Amerikába Európából, ahol több hónapot és így azt az időt is töltötte, amikor az északamerikai elnökválasztó mozgalom az első formalitásokon keresztülesett. A chicagói és a st louisi elnökjelölő, nemzeti congressusok lefolyását innen, az ó-világból szemlélte Blaine és innen küldötte polgártársainak azt a két nyilatko Irodalom. — A magyar nyelv történeti szótára. Szerkesztették: Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond. Budapest, 1888. — 1788-ban a Magyar Muzeum oly nyelvkönyv megjelenését sürgette ,melyben minden magyar szók és szóllások módjai feltaláltatnának.« Egy század telt le ez óhajtás nyilvánítása óta. Időközben jelentek meg ugyan nagyobb szabású szótárak, ilyenek Kresznericsé 1831-ben »deákozattal,« a Nagy Szótár (1862—72) értelmezéssel s korai etymologiával Ballagi Teljes Szótára (1869—73) szómagyarázattal, de ezek közül egy sem válthatta be azt a mire a nyelvtudománynak s irodalomnak egyaránt szüksége volt. Kiterjeszkedtek volt a nyelvre, koruk irodalmi nyelvére s a tájnyelvre egyaránt, de nem meríthették ki egyikét sem és még kevésbbé igyekeztek (Kresznericsét kivéve) közlöti szavaik hitelességét kimutatni ; a szólások közlésében meg épen nagyon is fukarkodtak. Ez nem is lehetett máskép. Sokra, erejüket meghaladó munkára vállalkoztak. E munkát, tekintve a tömérdek anyagot, csak természetszerű fölosztással lehet meggyőzni. Mihelyt a magy. tud. akadémia ennek beismerésére jutott, elhatározta, hogy a régi nyelvet, mely minthogy 40 codexünkben s a nyelvújításig (Gvadányiig) megjelent nyomtatványainkban foglaltatik, külön gyüjteti meg egy szótár számára, melyben minden egyes szót , kifejezést hiteles adatok támogatnak. E gyűjteményes műnek első füzete van most előttünk, melyet még körülbelül 29 fog követni s e czimet viseli: »Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékekből a nyelvújításig.« Az előszóban Hunfalvy s Gyulai elmondják, hogy az anyaggyűjtés 1873—78-ig s az elrendezés 1879—80-ig s maga a szerkesztés máig tartott. Öszszesen tehát 15 év munkáját kapjuk eme három kötetre terjedő műben. Elég rövid idő, ha tekintetbe veszszük, hogy Littré franczia szótára 70 éven át készült s hogy a Grimm testvérek német szótára 1854- től máig csak az M betűig tudott eljutni. Igaz, hogy e szótárak egyetemesen s felölelik úgy a rent, valamint az uj s a tájszókat, de igaz az is, hogy a nyelvnek bennük igen alárendelt hely jutott. Történeti szótárunk szerkesztőit: Szarvas Gábort s Simonyi Zsigmondot tehát csak elismerés illetheti, hogy ily rövid idő alatt módot adtak a magyar közönségnek arra, hogy régi nyelvünk szókincsével, régi mondások és szólások eredeti fordulataival megismerkedhessék. Hasznára fogja fordítani az ezekből vonható tanulságokat minden egyes, de kivált az irodalom férfiai, kik nem egy eddig ismeretlenül maradt, lappangott szót fognak föléleszthetni, a gazdag phraseologiából nem egy szólást vagy szólásmódot életre kelthetni s az irodalom élőfájába beoltani, hogy díszében nemesítsék s az idegenszerűségeket, különösen az elharapódzott germanizmusokat elfojtsák, kiirtsák. Hogy mily gazdag tárházát nyitja meg a nemzetnek a magyar tud.akadémia eme, fönnállása óta, talán legjelentékenyebb kiadványával, bárki is megítélheti, ha csak egy lapját is figyelmesen átolvassa. Vegyük csak például az ad cselekvés szót, mennyi fordulatosságot tüntet ez föl s mily szomoru tanúsága ez egymagában, mit s mennyit szorított ki az idegenszerűnek majmolása, s mily színben dússá változtatná nyelvünket némely régi szólásmód visszafogadása. Böngészőzünk benne: Valakit férjnek adni. Lakozik egy bugával, kit immár férjnek adott. (Peer C.) A leányokat tartoznak férjnek adni. (Ver. Verb.) Magát valakihez adni. Először is azokhoz adja magát, a kik őket befogadják. (Mon. Ápol.) Becsületes igaz emberekhez add magadat. (Fal. U. E.) Valakit valamire ad: Adjad elmédet az bölcseségre s füleidet az bölcs beszédekre. (Kár. Bibi.) Magát valamire adja: Halálra adták magokat. (Sánd D.) Futásra adták magokat. (Helt. Krón.) Magát valaminek adja: Az álomnak ne adjad magadat, mig meg nem vizsgálod lelkiismeretedet. (Tib. C) Magát valami alá adni: Némelyek magok adják vala magokat a bit alá. (Helt. Krón.) Valamit valamin ad: Egy darab kenyeret nem adnék rajta. (Decsi Adag) Semmmit nem adni valamin: A németen semmit nem adnak vala, sőt becstelenül bántak vala vélök. (Érd. Tört. Ad.) Valamit valamire ad: Az ember magának se adjon mindent kezére. (Fal. U. E.) Ajándékit az istennek közre adnak az emberek. (Frank. H.) Hírre adom (C.) Az halálnak elközelgését hírünkké adja. (Várd. Kr.) Valamit valamiül adni: Tanácsul adom. (C.) Én azt adom tanácsosá, tiszteljed istenüket. (Sándor C.) Ugyanazon igének összetételeiből álljanak itt a a következő szólások: valakit valakinek beadni (elárulni) : Keres vala okos ügyet, hogy őtet beadhatnája (Döbr. 0 ) Egy bead: Egybeadván magokat a magyarokkal (Vál. Dán.) Föladni (tálalni), feladta levét , elfeledte konczát (Kisv. Adag.) Előadni: A theatrumokban a mit feladnak (Fal. N. U.) Mikor az emeberszólást játékosan adják fel, jobban is szaporodik, többet is árt hogysem akármely fene mérges rágalmazás (Fal. U. E.) F e l b o n t a n i: Feladom a frigyet és ellene indítom népemet (Helt. Krón). Valakin v. valaminteladni: A tisztviselésen feladni (lemondani róla). Feladott rajtad. H a z a a d (házasít). A királynak menyekezője vala mert leányát adja vala haza (Debr. C.) stb. stb. De nemcsak az ige érdekesebbnél érdekesebb szófüzéri példái kötik le figyelmünket, hanem úgy a tárgy, valamint az elvont nevek is. Nyilvánvaló bizonyságát adja egyik-másik közülük, hogy útját állják egy-egy a nyelvtörvénybe ütköző fejetelménynek, ha a nyelvújítás korában vagy a közelmúlt évtizedekben ismerik. Az egész mű bizonynyal ennek sok példáját fogja föltárni, de az előttünk levő első füzet is már elég ízelítővel szolgál. Várjon a színjátszóból lesz-e színész, ha, ki ez utóbbit forgalomba hozta, ismeri ez adatokat: Alakosok,comédiajátszók (Más Szót.) Az országot járó játékos avagy szemfényvesztő alakos (Com. Pan.) Tréfás alakos (Prág. Serk.) A lakosság ( Schauspielerkunst (M. A. PP.); váljon a pattantyús (artillerist) tüzérré lesz-e, ha a 16. századból köztudomású az ágyús. Kezdé Sabatz várát létenni, de az ágyús ritkán kezde találni (Görcs Máty.), vagy a múlt évtizedben jut-e valakinek eszébe, hogy a mitrailleuset magyarul szőrlövegnek nevezze el, ha a találó seregbontó elnevezés létezéséről tud. Rézből vannak a seregbontó s egyébféle ágyak (Biró, Préd.) Érdekes e füzetben a többi közt az az adat is, hogy az árus vagy árus elnevezést majdnem teljesen kiszorította a kereskedő; talán még az egy könyvárus tartja magát a közbeszédben. Végül álljon itt egy a németből ma szolgailag fordításában élő szónk magyaros alkotása egy értékese. Az Ausziehttscht mindnyájan kihúzóasztalnak halljuk, mondjuk, írjuk. A történeti szótár megtanít arra, hogy az magyarán szólva: összejáró- vagy egybejáróasztal. összejáró diófa asztal 3, egybejáró paraszt asztal 2 (Radv. Csal.) Ezekben kívántuk felhívni a közfigyelmet a nyelvtörténeti szótárra, mely már a közeljövőben kétségtelenül termékenyitőleg fog hatni nyelvünk fejlődésére s kihatással lesz fejlesztésére. »Féltett kincsünk«, vagyis nyelvünk iránt a negyvenes években az érdeklődés folyton élénk volt, fájdalom később és ma meglankadt, megcsökkent. Míg szomszédságunkban a német közönség az Adelung-, Campe-, Heinsius-, Kaltschmidt-, Schmeller féle vaskos német szótárokat ötödik-hatodik kiadásban mohón elkapkodja a könyvpiaczról, nálunk a Nagy Szótár, a Teljes Szótár még mindig első kiadásban hevernek a könyvárus polczán. Ennek pedig nem kellene így lennie, ha mindjárt eme szótárak minden tekintetben nem is kielégítők. Minden tudásunkat, egész műveltségünket nyelvünk utján szerezzük s vele nyilatkoztatjuk meg; ez maga elég ok arra, hogy nyelvünk szépségeivel, kifejezéseinek eredetiségével, bőségével mennél behatóbban megismerkedjünk, hogy azokat a nyelvhasználatban alkalmazhassuk. A nyelvtörténeti szótár gazdag bányát tár fel, melynek kincsét a nemzet minden tagja hivatva van megemelni s azért reméljük, hogy a magyar nyelv minden barátja sietni fog azt megszerezni nemcsak, hogy vele könyvesházát gazdagítsa, hanem hogy nemzeti lelkületének vágyakozásait is kielégítse. FR. I. BELFÖLD, Budapest, szept. 15. (Tisza miniszterelnök a királynál.) Tisza miniszterelnök, ki ma reggel hét órakor Gödölőre ment s ott, mint a »Bud. Corr.« jelenti, ő felsége által két óráig tartó kihallgatáson fogadtatott, déli 12 órakor ismét visszaérkezett Budapestre. Budapest, szept. 15. (Beszámoló.) Móricz Pál, az újvidéki kerület országgyűlési képviselője Újvidékre utazott, ahol holnap délelőtt választói előtt beszédet fog mondani. A népszerű képviselőt választói ünnepélyesen fogadják és holnap este — mint a »P. Lt.« írja — fáklyás zenével tisztelik meg. Újvidékről távírják lapunknak mai kelettel: Móricz Pál városunk országgyűlési képviselője ma városunkba érkezett, s bár az ünnepies fogadtatásról előre lemondott, mégis a közönség lelkesülten és nagy ovatióval fogadta. A város nevében Popovits polgárnagy, a szabadelvű párt nevében pedig Bruck Ferencz pártelnök meleg szavakkal üdvözölték a népszerű képviselőt, ki meglepetve a rendkívüli szíves fogadtatás által, melyben az egybesereglett nagyszámú közönség részesítette, szíves köszönetet mondott a kitüntetésért. A holnapi beszámoló előtt küldöttségek tisztelegnek nála. Parcsetich Felix főispán vezetése alatt pedig Becséről küldöttség fog érkezni, mely Móricz Pálnak, a város díszpolgárává történt megválasztásáról szóló okmányt fogja átnyújtani. Az ünnepiességeket diszlakoma fejezi be. Budapest, szept. 15. (Külföldiek tartózkodása községekben és városokban.) A belügyminiszter, valamennyi megyei törvényhatósághoz az 1886. évi XXII. t. sz. a külföldiek tartózkodását érintő 15. §-ának végrehajtása iránt tíz pontra terjedő kimerítő körrendeletet bocsátott ki. Budapest, szept. 15. (a belvárosi választáshoz.) Berczeli Antal dr. ügyvéd úr a következő nyilatkozat közlésére kérte fel lapunkat: »A budapesti belvárosi Kaas Ivor-párt falragaszain, melyekkel a pártértekezlet folyó hó 16-ra egybehivatik, nevem a felhívást aláírók között előfordul. Kijelentem, hogy tudtam és beleegyezésem nélkül került nevem oda. Miután ezen párt kötelékébe nem tartozom, kötelességemnek tartom tiltakozásomnak ez után kifejezést adni. Berczei Antal. — Az »O. E.« a következőket közli: »Ezennel kijelentjük, mint a belvárosi szabadelvű párt hívei, miszerint a br. Kaas Ivor-párt meghívóin nevünk kortesczélból jogtalanul használtatik. Budapest, 1888. szept. 14. Tisztelettel Hábori Nándor, Löwinger Károly, Bilek "Wenczel, Beck Jakab, Rácz Pál, Sántha Antal.«