Nemzet, 1889. március (8. évfolyam, 2337-2366. szám)

1889-03-26 / 2361. szám

SISERÍtEESTŐsáG: Gerénesiek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. 4 lap­­jellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, ▲thenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Reggeli kiadás. 2361. (84.) szám. Budapest, 1889. Kedd, márczius 26. KláJDÓ-HTIATAIi­­ Perencalek'tere, Athenaeum-épfilet, floailai Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Bude,­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................................ 2 Cr­ 5 hónapra­­­ 6 hónapra ISs Az esti kiadás postai különkiadáséért felig­ fizetés havonként 36 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 8 kr. VII. évi folyam. Budapest, márczius 25. Az új igazságügyminiszter kinevezése s a cabinetben várható egyéb változások felé különböző — részben ellentétes hírek —jöt­tek forgalomba a sajtóban s má atalán azt hirdették fővárosszerte, hogy e változások már tényleg megtörténtek s a királyi kézira­tok csak a publicálást várják. E hírek — mi úgy hiszszük — koraiak s a miniszterelnök alig tehette még meg ő felségének az előter­jesztéseket a tárczák betöltését illetőleg. Szé­chenyi Pál gróf, földművelés- ipar- és keres­kedelemügyi miniszter, parlamenti körökben elterjedt hir szerint, tegnap újította meg a miniszterelnök előtt előzőleg is több ízben is­mételt lemondási szándékát s politikai körök­ben azt hiszik, hogy úgy a lemondás elfoga­dása s a tárcza új betöltése, valamint a pénz­ügyminiszteri tárcza betöltése iránt a legfel­sőbb intézkedés egyszerre fog megtörténhetni az új igazságügyminiszter kinevezésével. A különböző combinatiokra most nem reflectá­­lunk, csak azt jegyezzük meg, hogy értesülé­seink szerint több lap azon híre, mintha a miniszterelnök, az új pénzügyminiszter kine­vezése után azonnal átvenné a belügyi tárc­a vezetését, aligha fog megvalósulni. Akár arra határozza magát a miniszterelnök, hogy e tárcza vezetését újból átveszi; akár arra, hogy — maga tisztán a kormányelnöki teendőkre szorítkozván — külön belügyminiszter kine­vezését hozza ajánlatba a felség előtt: a belügy­minisztérium egy ideig mindenesetre Baross Gábor közmunka- és közlekedési miniszter vezetése alatt marad, a­ki, mint alantabb kö­zöljük, tegnap vette át e minisztériumban az ügyek intézését. Ma több helyütt nagyobb csoportosulás volt, mely nagyobb mérvű rendőri intézkedé­seken kívül a katonaság kivonulását is szük­ségessé tette; egészben azonban e csoportosu­lások minden politikai jelleg nélkül voltak s csak arról tanúskodtak, mily káros példát nyújtottak az előző hetek utczai rendetlenke­dései. Most a tömeg szinte rossz néven veszi, hogy dolgot neki az utczán nem adnak s a mai munkásgyűlés után minden jelszó és czél nélkül, pusztán az ebből származó tüntetési hajlamból, eredtek azok a jelenetek s váltak szükségesekké azok az intézkedések, melyek egy időre azt a hirt keltették a városban, mintha a nyugalom megzavartatott volna. A hatósági intézkedések gyorsan és c­él­­szerű­en történtek. Baross Gábor, a belügymi­nisztérium vezetésével megbízott miniszter, személyesen megjelent több helyütt, a­hol na­gyobb mértékű intézkedések történtek s jelen­tést tétetett az intézkedések pontos végrehaj­tásáról. Az egyetemi ifjúság egyik gyálhelyén Herman Ottó, hir szerint, ma beszédet in­tézett az ifjúsághoz, őket a tüntetések abba­hagyására szólitván föl s az elért eredménye­ket — a 14. §. megváltoztatását s a cabinet­ben bekövetkezett változásokat — az ifjúság tüntetései eredményének (!) mondván. B­ELFÖLD. Budapest, márcz. 25. (A képviselőház ülése.) A képviselőház márczius hó 26-án, holnap, kedden, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalá­sának folytatása. Budapest, márcz. 25. (Orczy Béla báró bucsuzása és Baross Gábor Üdvözölt­e­­tése a belügyminisztériumban.) A bel­ügyminisztérium összes fogalmazói személyzete teljes számban jelent meg márczius 24-én, d. e. 10 órakor Orczy dr. miniszternél bucsu-tisztelgésre. A minisz­térium tisztikarát B­e­n­i­c­z­k­y Ferencz és L­u­k­á­c­s György államtitkár vezették. A mélyen érzett meg­hatottság hangján fejezte ki Beniczky Ferencz államtitkár — mint az »O. E.« jelenti — a tisztikar igaz sajnálkozását azon férfiú távozása felett, ki, da­czára szolgálata ideiglenes jellegének s a felség sze­mélye körüli minisztériumban való terhes elfoglaltsá­gának, a hivatalos buzgalomban és fáradhatlanság­­ban mindig elül járt, alárendeltjeinek pedig valódi jóakarója, támogatója volt. Isten áldását kérve a tá­vozó miniszterre, kívánta, hogy a haza és a felséges király szolgálatában még számos éven át szaporíthassa a közügyek terén már eddig is bőségesen szerzett ér­demeit. Orczy Béla báró elérzékenyülve köszönte meg a Beniczky államtitkár által tolmácsolt ra­gaszkodás őszinte kifejezését és — úgymond — jól esik constatálnia, hogy mily szakavatott munkásokat talált a belügyminisztériumban; a tisztviselők buzgó támogatása tette lehetővé, hogy terhes feladatainak megfelelhetett. Mindig a legkellemesebb emlékei közé fogja sorozni azt a két évet meghaladó időt, a­melyet ily jeles környezet között a belügyi igazgatás szolgá­latában töltött. Végül kérte a tisztikart, hogy azon jóakaratot, melyben itteni működése ideje alatt része­sítették, tartsák meg számára a válás után is, sőt akkorra is, a­midőn a közpályát egykor elhagyandó. A miniszter mélyen átérzett búcsúszavait lelkes éljen­zés követte. A jelen voltak nagy részével a miniszter kezet szorítván, visszavonult. Baross Gábor, a belügyminisztérium ideig­lenes vezetésével újonan megbízott miniszter ugyan­csak vasárnap d. e. 12 óra után jelent meg a belügy­minisztériumban, hogy hivatalát elfoglalja. A minisz­teri szobában a távozó miniszter fogadta őt. Később Beniczky és Lukács államtitkárok vezetése mel­lett, az osztályfőnökök tisztelegtek az új miniszter­nél, kit Beniczky üdvözölt, igaz örömét fejezve ki a fölött, hogy neki jutott a szerencse, hogy a belügy­minisztérium osztályfőnökeit bemutathatja. Az or­szág belügyi közigazgatása körül elismert, érdemek­ben bővelkedő szakerők azok, kiknek fáradhatlan buzgalmára s ragaszkodó hűségére a miniszter úr teljes biztossággal számíthat. Kéri úgy a maga, mint az összes tisztikar részére a miniszter jóakaratát, melyet a tisztikar minden tagja tőle telhető buzga­lommal és tehetsége szerint fog igyekezni kiérde­melni azzal, hogy a miniszter nemes és hazafias tö­rekvéseinek megvalósításához kötelességszerűen hoz­zájáruljon. Baross Gábor miniszter teljes megnyugvását fejezte ki a tisztikar s különösen a vezető személyi­ségek ismert szakértelme s hivatalbeli buzgó lelki­ismeretessége felett, számol azoknak támogatására, kik közé ő felsége bizalma folytán, mint ezen kor­mányzati ág egyik munkása, belép. Előre is biztosítja a tisztelgőket jóakaratáról, igazságszeretetéről. A mi­niszter aztán, a Beniczky államtitkár által bemuta­tott tisztelgőkkel szívélyesen kezet szorított. A tisz­telgők távozása után a miniszter tanácskozott a két államtitkárral. Később — mint a »Bud. Corr.« írja — Stes­se­r osztálytanácsos bemutatta a miniszternek az el­nöki osztály tagjait. A miniszter azonnal hozzáfogott a fontosabb teendők elintézéséhez, majd Török János kir. tanácsos főkapitányt fogadta. Ezentúl a miniszter naponta meg fog jelenni a belügyminisz­tériumban. Budapest, márcz. 25. (Herman Ottó nyi­latkozata.) Hermann Ottó úr a következő sorok közlésére kérte fel lapunkat: Nyilatkozat. Lo­­honczy Gedeon országgyűlési képviselő úr a képviselőház mentelmi bizottságához intézett jelen­tésében — a védelem hevében — oly módon foglal­kozik személyemmel, a­melyet szó nélkül nem hagy­hatok. Felhozza az ellenem 1884-ben intézett utczai támadást s állítja, hogy én, ki most az ifjúságot uj hőstettekre buzdítom, akkor, a midőn az én immunitásom sértetett meg, »tüzet­ kiabáltam a házban a magam érdekében. Evvel szemben egész hatá­rozottsággal a következőket jelentem ki: 1. Az ország­gyűlési naplóban, 1884. ápr. 2-ától és e naptól kezdve az országgyűlés végéig egy árva szó sem bizonyitja, hogy én megtámadtatásom ügyében felszólaltam, vagy arra bár csak czéloztam volna is. 2. Az eset tár­gyalása alkalmával, — minthogy az személyes ügyem volt — az ülésen meg sem jelentem, sőt nem vettem részt pártom értekezletén sem, a­melyen M­o­c­s­á­r­y Lajos a felszólalásra vállalkozott. 3. A­midőn a fel­szólalás szándékáról értesültem, magam kértem fel Mocsáryt, hogy a dolgot ne is hozza fel, mert teljesen a magaménak fogom fel. De az analógia különben sem áll, mert engem megtámadtak, Rohonczy képviselő urat pedig nem támadta senki, hanem ő ártotta bele magát. Tudnia kell Rohonczy kép­viselő úrnak azt is, hogy ő képviseletemre ajánl­kozott, éppen úgy, a­mint én is pártját fogtam ak­kor, a­mikor az egész képviselőházban ezt senki sem tette. És tudnia kellene a képviselő úrnak azt, amit a legtekintélyesebb lapok közöltek is, hogy a­midőn az egyetemi ifjúság dühe ő ellene fordult, én voltam az, aki az egyetem udvarán ellene voltam minden támadásnak, azzal a megokolással, hogy az ügy fölött a képviselő­ház dönt, hogy a képviselő úr maga kérte mentelmi jogának fölfüggesztését s hogy a törvények keretén belül kell maradni. Minthogy pedig legvégül a kép­viselő úr azt is éreztetni kívánja, hogy az ifjúság tet­temért én vagyok a felelős, mert én buzdítom tettre; hát a képviselő úr eleget érintkezett velem, hogy tud­hassa, hogy nálam a tett soha sem jelent revol­vert, pofozkodást, vagy dulakodást, így én azokért a tettekért, a­melyeket az az ifjúság, a­mely bizalmával megtisztelt, az én szavamra és jelenlétemben végrehajt — elvállalom a felelős­séget, másért nem. Ezt az ifjúság tudja is. Her­man Ottó, Budapest, márcz. 25. (Képviselőválasz­tás.) A függetlenségi párti Jeszenszky Sándor br. halála folytán megüresedett pinczehelyi kerület­ben a szintén függetlenségi párti Jeszenszky László dr. (Jeszenszky Sándor dr. fia) választatott meg szombaton országgyűlési képviselővé, leróva a kegyelet adóját szemben ő vele, arra kérem fel önöket, hogy elbúcsúzva a legnagyobb magyar sírjától, egy második, alig benőtt sírhalomhoz zarándokoljanak velem, melyben az pihen, ki Ma­gyarország nagy reményét, szép jövőjét személye­sítette. Bármint borong is a képzelet e sir­alom felett, nálunk magyaroknál emléke örökre össze­forrva marad azon végső kívánságával, melyben Is­ten áldását kérte le imádott hazánkra. Az érzést, melyből e kívánság fakadt, ismerte fel benne a nemzet, és mert felismerte, viszonozta szemben ő vele, határt nem ismerve! A legnagyobb magyar és az, ki a magyarnak ma legnagyobb veszte­sége, egy érzésben egyesültek és váltak feledhetetle­nekké e nemzet előtt, s ezért legyen ezen nap mind­kettőjük emlékének szentelve, egyesítsük őket örök hálánk érzete kifejezésében, kik e nemzet iránti szere­­tetben úgy is velünk egyek valának! Fűzzük a legnagyobb magyar emlékéhez a királyfi emlékét! Széchenyi lakoma. A nemzeti casino az idén, az országos gyász miatt elhalasztott kegyeletes ünnepét, Széchenyi Ist­ván gróf emlékére, tegnap tartotta meg egész csöndben A lakomán Károlyi István gróf igazgatón kívül résztvettek: Tisza Kálmán miniszterelnök, A­p­p­o­­n­y­i Albert gr., S­z­a­p­á­r­y Gyula gr., Andrássy Aladár gróf, Andrássy Tivadar gróf, ifj. An­­drássy Gyula gróf, Andrássy Sándor gróf, L­i­p­t­h­a­y Béla báró, S­z­a­p­á­r­y Géza gróf, Tisza Lajos gróf, Szapáry István gróf, Sennyei Ist­ván báró, Pejacsevich Miklós gróf hadtestpa­rancsnok, Z­i­c­h­y Jenő gróf, Harkányi Frigyes, Pejacsevich Gábor gróf, Mész­nil Viktor br., Blaskovics Miklós, Blaskovics Elemér, Blaskovics Bertalan, Hadik Endre gróf,G­h­y­­c­z­y Béla altábornagy, Zichy Aladár gróf, Tisza István, Zichy Pál gróf, Zichy Antal stb. Fel­köszöntőt csak is Károlyi István gróf, a casino igazgatója mondott, mely ekkép hangzott: Uraim! Az emlékbeszéd megtartására felkért szónok, Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő úr, egy közbejött akadály következtében meg nem je­­enthetvén: kötelességem nekem, mint a nemzeti casino elnökének, kezembe venni e serleget és tartalmát feledhetetlen alapítónk és nagy halot­tunk végakaratának engedelmeskedve, kiüríteni. Úgy vélem, nem vétek a kegyelet érzete ellen, iá e mai nap, mely boldogult Széchenyi István gróf emlékének szokott kizárólag szentelve lenni. Protestáns irodalmi társaság. A protestáns irodalmi társaság vasárnap dél­előtt tartott közgyűlésén végleg megalakult. Az ala­kuló közgyűlést V­a­y Miklós br. koronaőr elnök és P­r­ó­n­a­y Dezső br. másodelnök vezették. Az alakuló közgyűlésen nagyszámú és előkelő közönség volt jelen. V­a­y Miklós br. a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Engedjék a mélyen tisztelt köz­gyűlés nagyérdemű tagjai, hogy elnöktársam s ma­gam nevében szívünk mélyéből üdvözölve, egyszers­mind örömünket fejezzük ki, ily szép számmal lett megjelenésük felett. Azt hiszem, méltón következtet­hetjük e körülményből, hogy az eddigi aggodalmak eloszlottak s azon érdeklődése hitfeleinknek, a mely társulatunkat megteremté, életképessé is teszi s Isten segedelmével e mai napon hozandó határozatai által a cselekvés terére vezetendő. További fejlődése pedig attól függ, miként sikerülnek mai választásaink s valóban e fontos vállalat sorsa, az általunk megbí­zandó tisztviselők s bizottsági tagok kezébe lesz le­téve. Tudva van ugyanis mindnyájunk előtt, hogy utolsó gyűlésünk, a­mely az alapszabályaink kihir­detése után magát alakultnak kimondó, egyszersmind elhatározta azt is, hogy e jelen alkalommal a végle­ges szervezkedés megtörténjék. Napirenden van tehát jelenleg a tisztviselők és az 50 tagú bizottság meg­választása. Mielőtt azonban ez titkos szavazás útján megtörténnék, felkérem Zsilinszky Mihály titkár urat, hogy a társulat tagjainak jelenlegi számáról s anyagi erejéről nyújtson értesítést. Az elnök megnyitó beszéde után Zsilinszky Mihály titkár vázolta az új irodalmi társaság történe­tét, jelezve, hogy ez a kezdet nehézségein — a­mi az anyagiakat illeti — már­is túlesett, a­mennyiben pártoló-, alapító-, rendes- és segélyező tagjainak szá­ma máig 562 s az ezektől esedékes összeg mintegy 4000 írtra rúg. Ezután P­r­ó­n­a­y Dezső dr. emelt szót. A ma összegyűlt közgyűlés feladata — úgymond — a szer­vezkedés. Mindnyájan tudjuk, hogy a társulat létre­jötténél némi aggályok merültek föl, ma azonban a társulat ügyei kedvezően állanak, mert meggyőződéssé lett az az elv, hogy a protestáns hitfelekezeteknek azt kell keresniük, a mi egyesit s nem azt, a mi szét hűz. (Helyeslés.) Ily egyesitő kapocs közöttünk az a legmélyebb tisztelet is, melyet ő nagyméltósága, az elnök iránt mindnyájan érezünk. (Zajos éljenzés.) A közgyűlés minden jelenlevő tagjának óhaját véli te­hát kifejezni akkor, midőn köszönetet mond az elnök­nek azért, hogy a társulat ügyeit sikerült akként ve­zetnie, hogy most a végleges alakulás megtörténhetik. (Éljenzés.) Vay Miklós dr. érdemei az összes protes­tánsok előtt ismeretesek; ismeri az, a­ki egész élete folyama alatt működött az egyházi téren s ismeri az is, a­ki csak most lép az egyházi élet terére. A szóló örömének ad kifejezést, hogy őt, több mint félszáza­dos munka után, ismét megjelenni látja itt, hogy férfiúi tetterőben, üdvösen munkálkodjék. Köszönet és hála gyanánt fölkéri őt, hogy eleget téve a közgyó­­gyülés óhajának, fogadná el az örökös tiszteleti el­nöki tisztet. (Hosszan tartó zajos éljenzés.) Vay Miklós dr. legnagyobb örömének adva kifejezést, hogy az a két rokon hitfelekezet, a­mely eddig mégis elválasztva élt egymástól, most egyesül­ve fog működni, a fölajánlott tisztet elfogadja. (Za­jos éljenzés.) Az ülés folytatását pedig, mivel a szava­­zatszedő­ bizottság munkálata időt igényel, délutáni 1/46 órára tűzi ki. — És végül — úgymond — ismé­telve üdvözlöm mindazokat, a­kik buzgó közreműkö­désükkel elősegítették a feladatunk végrehajtását. Kérem egyszersmind protestáns hitfelekezeteinket a megindult, még ugyancsak csírájában levő, de — ha vállat vetve támogatjuk — gazdag gyümölcsöket te­remhető vállalat buzgó támogatására. Egyesülés, össze­tartás mindenben, a mi nemes,jó és szép: ez legyen lobo­gónkra írva; Így fogunk nemcsak megélni, de minél inkább erősödni s jelentékeny tényezők maradni sze­retett magyar hazánkban! (Zajos éljenzés.) Ha cse­kély is egyelőre anyagi erőnk, de azt hiszem, szel­lemi képességünk kipótlandja e hiányt a szabad vizs­gálódás tágköre terén. Még egyszer: Isten áldása ve­zessen bennünket, a­kik egyebet nem akarunk, mint a vallásosságot, jó erkölcsöket s művelődést terjesz­teni, szeretett magyar hazánkban. (Zajos éljenzés.) Balogh Ferencz debreczeni tanár, szép beszéd kí­séretében, a társulat megalakulását létesítő végre­hajtó bizottságnak mondott, általános helyeslés köz­ben, köszönetet. Végül Kiss Albert amaz indítványát, hogy a választmány tagjai a vidékiekkel 60-ra egészíttesse­­nek ki, a legközelebbi közgyűlés teendői közé utalták. A választásnak délután kihirdetett ered­ménye a következő: Szász Károly elnök, R­ad­ván­szky Béla b. másodelnök, Zsilinszky Mi­hály titkár és pénztáros, dr. Darányi Ignácz, ügyész. I. Választmányi tagok a főváros­ban. (20) Arany László, Bachát Dániel, Ballagi Mór, Beöthy Zsolt, Doleschall Sándor, György Endre, Hegedűs Sándor, Horváth Sándor, Hunfalvy Pál, Kerkápoly Károly, Kenessey Béla, Kovács Al­bert, Nagy Imre, Papp Károly, Prónay Dezső báró, Szilágyi Sándor, Szilágyi Dezső, Szőcs Farkas, Tisza Lajos gróf, Vadnai Károly. — II. Választmányi tagok a vidéken. (30). Baksay Sándor ev. ref. 1. Kun-Szt.­Miklós, Breznyik János ev. tanár Selmecz, Balogh Ferencz theol. tan. Debreczen, Czékus István ev. püsp. Rozsnyó, Csiky Lajos theol. tan. Debreczen, Fejes István ev. ref. 1. Sátoralja-Ujhely, Géresy Kálmán ev. ref. tan. Deb­reczen, Gyurácz Ferencz ev. lelk. Pápa, Haán Lajos ev. lelk. B.­Csaba, Karsay Sándor ev. püspök Győr, Koncz József, ev. ref. tan. Marosvásárhely, Kovács Ödön ev. ref. tan. Nagy-Enyed, Lukács Ödön ref. es­peres Nyíregyháza, Masznyik Endre theol. t. Pozsony, Papp Gábor ev. ref. püsp. Révkomárom, Poszvék Sán­dor ev. theol. t. Sopron, Radácsi György ev. r. th. t. Sárospatak, Révész Bálint ref. püsp. Debreczen, Ré­vész Kálmán ev. ref. th. t. Pápa, Szabó Károly egyet, tan. Kolozsvár, Szabó János békés-bán esp. K.-Tar­­csa, Szász Domokos érd. püsp. Kolozsvár,, Szeremley Samu ev. r. 1. H.-M.-Vásárhely, Szilády Áron ev. ref. lelk. Halas, Szlávik Mátyás ev. th. tan. Eperjes, Thaly Kálmán orsz. képv. Pozsony, Tóth Sámuel ref. tan. Debreczen, Trsztyénszky Ferencz ev. th. t. Pozsony, Vargha Lajos ev. ref. tan. Sárospatak, Weber Samu ev. lelk. Szepes­ Béla, T­áviratok, Bécs, márcz. 25. Taaffe Mária grófkisasz­­szonynak Coudenhove gróffal való eljegyzése al­kalmából Taaffe gróf miniszterelnök ma este nagy lakomát adott, melyre a család tagjai és az aristocra­­tia számos tagja volt hivatalos. Pola, márcz. 25. B­a­r­s­a­n polgármester teme­tése ma délután ment végbe a kerület lakosságának nagy részvéte mellett. Sterneck báró tengerna­gyot P­i­t­n­e­r ellentengernagy képviselte. Jelen volt a temetésen a katonatisztikar és számos küldöttség. Sterneck báró tengernagy ma este érkezett ide. Trieszt, márcz. 25. Ma délben leplezték le nagy ünnepélyességgel a szobrot, melyet Triesztnek Ausztriához való csatlakozása 500 éves jubilaeuma alkalmából emeltek. Az Ünnepélyen jelen voltak S­t­e­r­n­e­c­k dr. helytartó, a hatóságok fejei, a consulok, a községi tanács, igen sok küldött­ség és számos egyesület tagjai. A szoborbizottság el­nöke Morpurgo báró, a helytartó és Luzatto, a községi tanács elnöke, hazafias szellemű beszédeket tartottak. A leleplezés az osztrák néphymnus harso­gása, ágyulövések és a nagyszámú közönség lelkesült Ervira kiáltásai közt ment végbe. Az emlékszobrot, mely igen sikerült alkotás, R­e­n­d­i­c trieszti művész mintázta és Penninger tanár öntötte Bécsben. Genua, márcz. 24. Albrecht főherczeg teg­nap délután ide érkezett és ma tovább utazik Cannesba. Weimar, márcz. 25. Fries, volt országgyűlési elnök, tegnap meghalt. Amsterdam, márcz. 25. Donders tanár, hír­neves szemorvos, tegnap Utrechtben meghalt. Páris, márcz. 25. A legutóbbi napokban újab­ban is előfordult téves híresztelésekkel szemben, a Havas-ügynökség idézi azon communiquéját, melyet 1887. deczember 27-én tett közzé. Ez a communiqué így szól: Több hírlap közleményével szemben fel va­gyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy a Rothschild-ház sem közvetlenül, sem közvetve nem részese oly társulatnak, vagy syndicatusnak, vagy bármely más szövetkezésnek, melynek czélja volna rezet fel­halmozni és ezen érek árára, vagy az illető bánya­társulatok részvényeinek árfolyamára befolyást gya­korolni. A Havas-ügynökség megjegyzi, hogy mindez máig is megfelel a valóságnak. Páris, márcz. 25. A k­a­m­a­r­a mai ülésén, az 1876. évről szóló végleges zárszámadást tárgyalván, F­a­u­r­e indítványára megadta a felhatal­mazást, hogy azon miniszter ellen, ki 1876-ban Don Carlost és kíséretét Pan bel Boulogne­­ba külön vonaton a kamara beleegye­zése nélkül elszállittatta, a bírói eljárás megindíttassék. Bern, márcz. 25. A szövetségtanács ma megkezdte üléseit. A szövetségtanács elhatározta, hogy a messini ügyben vizsgálat indíttassák, melynek feladata leend mindazon vesztegetéseket fel­deríteni, melyek a nagy tanácsba megejtett választá­sok alkalmával előfordultak. London, márcz. 25.(Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse* jelentése: A »Morning Post* sugalmazott czikkben fej­tegeti Anglia és Németország viszonyát a je­lenlegi politikai állapotok közepette. A czikk alapgondolata abban központosul, hogy An­gliának manap — midőn a német félhivata­losak épp oly feltűnő módon rajongnak az angol szövetségért, a mint még nem rég fel­tűnő módon mindent, a­mi angol, megtámad­tak volt, — sincs semmi indoka arra, hogy a központi európai szövetséggel szemben eddig elfoglalt jóindulatú függetlenséget feladja, a minthogy akkor az álcrázott fenyegetések ál­tal sem hagyta magát megijesztetni. Anglia kormánya és népe a németek adona feren­­tes­-ével szemben ugyanoly érzelmeket táp­lál, mint a görögök a danaidákkal szemben s habár Berlinben jelenleg, tekintetbe véve a több világrészben előfordult utóbbi esemé­nyeket, azzal az eszmével foglalkoznak, hogy szövetségre lépjenek Angliával, mint oly ha­talommal, mely még nem játszta el teljesen szerepét, azért Angliának még mi oka sincs, hogy az eddigi „entente cordiales viszonyát, mely teljesen elégséges érdekeire nézve, szö­vetséges viszonynyal cserélje fel. Különösen akkor csalatkoznak a németek, ha azt hiszik, hogy csak kis ujjukat kell kinyújtaniuk és mindjárt megnyerhetik az angol kormányt a formális szövetségre Németországgal. Erre Angliának eddig semmi indoka, vagy szük­sége sincs. Filippopol, márcz. 25. (A »Pol. Corr.« je­lentése.) Ferdinánd fejedelem a pályaud­varban várta Stambulov kormányelnököt s a kölcsönös üdvözlés a kormányelnök meg­érkezése alkalmával rendkívül szívélyes volt. A fejedelem Stambulov tiszteletére nagy ebédet adott- Ma a palotában fényes lakoma volt a községtanács tiszteletére, mely Ferdi­nánd fejedelmet és Klementina her­­czegasszonyt Filippopol városának díszpol­gáraivá választotta. Belgrád, márcz. 24. Milán király tegnap este megérkezett s a pályaudvarban a régensek és a mi­niszterek által fogadtatott. Belgrád, márcz. 25. Az orosz ez­ár és Sándor király találkozásáról szóló hír merőben koholt. Épp oly alaptalanok azok a hírek is, hogy Natália királyné három hét múlva Szerbiába, vagy Budapestre jönne; hogy Taujanovics ez iránt lépéseket tett volna, vagy hogy Natália királynéval kö­zelebbi összeköttetésben állana; végül merő­ben koholt az a híresztelés is, mintha V­a­­s­z­i­l­j­e­v­i­c­s Odessában azt állította volna, hogy Natália királyné három hét múlva visszatér Belgrádba. London, márcz. 24. A Reuter-ügynökségnek je­lentik Kairóból tegnapi kelettel: Mohammed Berawi, Ondurmanból ide érkezett. Azt beszéli, hogy Senussi sejk Darfurból és Kordofan­­ból kiűzte a derviseket és e tartományokat most Senussi emberei tartják megszállva. Berawi hozzátette, hogy ő júliusban 6000 mahdistát kísért, kik Emin pasa ellen vonultak, de Bor mellett tel­jesen megverettek és csaknem valamennyien elestek. Emin pasa emberei néhány gőzhajót és sok lőszert kerítettek hatalmukba. Berawi 100 emberrel On­­durmanba menekült. Emin pasa — Berawi állí­tása szerint — jó egészségben volt és vele volt minden embere Bahr-el-Ghazal tartományban. E m­i­n­t néhány európai utazó kiséri. Berlin, márcz. 24. Az itteni hírlapok azon köz­leménye, hogy Budapesten egy újabb bank alapítása terveztetnék, a­mennyiben ez a hir a Bleichreder czéggel is összeköttetésbe hozatik, telje­sen alaptalan. Pétervár, márcz. 24. A »Novoje Vremja“ a conversio-kölcsön közzétett prospectusáról szólva, megelégedését fejezi ki, hogy e kölcsönügylet a Rothschild-czéggel létrejött és hogy immár az orosz államhitel 4°/­0-os kamatkötelezettségre van alapítva. A többi 5°/0-os kölcsönöknek convertálása csak né­hány hónap kérdése. A jelenlegi békés irá­nyú politikára és a kedvező pénzügyi helyzetre való tekintettel, az ezentúli conversióknál a 4°/0-os értékek, jóval magasabb áron fognak vásároltatni. — A »Novoszti” szintén hangsúlyozza a párisi Rothschild-háznak a jelenlegi körülmények között kétszeresen értékes közreműködését és a jelenlegi üz­letet olyannak tekinti, mely a hitelműveleteknek egész sorát nyitja meg és tanúságot fog tenni az orosz pénzügyi politika helyességéről, mely az orosz állam­­adósságok kamatait tetemesen leszállítja. Prága, márcz. 25. A cseh leszámítoló bank közgyűlése az osztalékot 91/a°/o-ban állapí­totta meg. Szerencs, márcz. 25. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v i­r­a­t.) A c­ukorgyár részére szükséges telepet Szerencsen a vállalkozó megbízottja Deutsch megvette s igy a gyár Szerencsen lesz. h­írek. Márczius 25. — Kihallgatások. Ő Felsége a király — mint a »Bud. Corr. értesül — tegnap délelőtt külön ki­hallgatáson fogadta: K­á­l­n­o­k­y Gusztáv gróf kö­zös külügyminisztert, Tisza Kálmán miniszter­­elnököt és Baross Gábor minisztert, ma délelőtt pedig Széchenyi Pál gróf kereskedelemügyi mi­nisztert fogadta. — Személyi hírek. Bauer báró közös hadügy­miniszter — mint a »Bud. Corr.«-nek Bécsből távir­­ják — ma rövid tartózkodásra Budapestre utazott. — F­r­a­k­n­ó­i Vilmos, akadémiai főtitkár, tegnap este üdülés végett pár hétre Abbazziába utazott; tá­volléte alatt az akadémia főtitkári teendőit Gyulai Pál fogja végezni. — T­ö­r­s Kálmán, országgyűlési képviselő állapota már annyira javult, hogy holnap a képviselőház ülésén is jelen lesz. — Jászai Marit, a nemzeti színház kitűnő tagját, ma este az »Ember tragédiája” előadása alkalmával baleset érte. A he­­tedik képben ugyanis, a­mikor a zárda falai mögött az emelvényről leugrott, bal lába kific­amodott. A rögtöni orvosi segélynek köszönheti a művésznő, hogy fájdalmai daczára, végig játszhatta szerepét. — A belügyminiszter fogadónapja. Baross Gábor, mint belügyminiszter, hetenként szombaton d. u. 2—3-ig ad kihallgatást. — A nemzeti casinó Széchényi lakomájára szó­nokul tudvalevőleg Szilágyi Dezső országgyűlési képviselőt kérték föl. Szilágyi Dezső azonban, a múlt napok egyikén, lábában igen kínos rándulást szenved­vén, kénytelen volt orvosi kezelésnek vetni alá magát s a banketen nem jelenhetett meg. Remélhető azon­ban, hogy Szilágyi egészsége rövid időn teljesen helyre áll.­­ Táncsics-ünnepélyt tartottak vasárnap este a redouteban szép számú közönség részvételével. Az estély V­á­r­a­d­i Antal dr. ünnepi beszédével kezdő­dött, mire hangverseny, majd táncz következett. Az ünnepély jövedelmét a Táncsics-emlék költségeire fordítják.

Next