Nemzet, 1889. július (8. évfolyam, 2455-2485. szám)
1889-07-01 / 2455. szám
SzERKESZTŐIÉG: #«reneelektu re, Athenaeum-épület, I. «meisz. A. lap »jellami részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 2455. (178.) szám. Esti kiadás. Budapest, 1889. Hétfő, julius 1. fIUBC-HTVATAln Ferencziek-tere, Atheneeum-épület, földfstal Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda*pesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra ....... - 2 írt, 8 hónapra . » ( Unspi* lg » Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 2 kr. VIII. évi folyam. Budapest, julius 1. A belga szabadelvűek brüsszeli lakosui bizonyítéka e párt lelkesült hangadnak s az eddigi árnyalatok szoros egye^~W,k mely J a n s on megválasztása óta imár óri^c_gzer|e ténynyé vált. Jellemzi az egyesült belga ^abadelvüeket a nagy bizalom és tisztelet, mt.iJZ,iJzet a (je)ga király iránt méltán viseltetnek, kinek segélyevo a reaetionarius kormányt és többséget, a hatalmi polctról előbb-utóbb leszoríthatni remélik. Crispi múlt pénteken, az olasz kamarában igen érdekes nyilatkozatokat tett a vaticánhoz való viszony tekintetében s mint egy római sürgönyünkből következtetni lehet, a pápa e nyilatkozatukat bibornokaival bizalmas megbeszélés tárgyává is tette. Mi lesz e titokban tartott tanácskozások eredménye, megválik, de hogy nem a békülékenység és engesztelődés következik, erre nézve némi támpontot nyújt az az elítélő és kárhoztató allocutio, melyet az egyház feje a Giordano Bruno emlékszobrának jelentőségéről legutóbb tartott. Budapest, jul. 1. (A szabolcsvármegyei főispán beigtatása.) Kállay Andrást, Szabolcsvármegye újonnan kinevezett főispánját a folyó évi junius 27-én tartott megyei közgyűlésen igtatták be ünnepélyesen hivatalába. De már előtte való nap — mint a »Nyírvidék« írja — üdvözölte Nyíregyháza városa Kállay András főispánt, a város területéhez tartozó Sóstó fürdőben, hol családjával időzött. Hatvan lovasból álló bandérium kíséretében vonult ki Krasznay Gábor polgármester a város díszkocsiján, a városi tanács és tisztikar által környezve Sóstóra. A bandériumot a városi közönség követte körülbelül 150 kocsin. Sóstón Krasznay Gábor polgármester üdvözölte a főispánt, ki megköszönvén a város szívélyes üdvözlését, megígérte, hogy Nyíregyháza városnak fejlődése mindig főgondját fogja képezni, mert a vármegyének — úgymond — szüksége van egy központra, az általános műveltség, ipari és kereskedelmi előhaladás egy központjára s ez a hely Szabolcs vármegyében nem lehet más, mint Nyíregyháza. A nagy tetszéssel és zajos éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán helyet foglalt a díszkocsiban, mire az imposáns menet megindult egyházára. Itt az utczákon diadalivek voltak felállítva és az egész város az utczán várta a főispán bevonulását. A főispán a megyeházához hajtatott, melynek dísztermében, az összegyűlt tisztikar élén, Zoltán János alispán üdvözölte a főispánt kinek kineveztetése a megyei tisztikar körében élénk rokonszenvvel találkozott és meg van győződve, hogy az uj főispán, ki a vármegye szülötte és annak közéleteben kifejtett munkás tevékenység közt érte el férfi kora delét, e vármegye szellemi és anyagi felvirágzását őszintén szivén viseli. Végül az uj főispánnak azt kívánta, hogy a vármegye díszére és javára és családjának boldogítására sokáig éljen. Az alispán beszédére, melyet a jelenlevők zajos éljenzéssel kisérték, Kállay András főispán a következő beszéddel válaszolt: Mennyiben még nem vagyok forma szerint főispánja a megyének, én ezen szívélyes fogadtatást és ezen bemutatást nem tekintem egyébnek, mint jó magyar szokásnak, eljárásnak alispánom részéről, aki háza küszöbén várja a jövevényt és üdvözli vendégét. — Engedjenek meg tehát, hogy nem a hivatalos hangon, hanem a barátság rég megszokott hangjain feleljek azon szép beszédre, melyet hozzám intézni Szabolcs vármegye alispánja szives volt. Én, midőn ő nagyméltósága a belügyminiszter úr általfel lettem híva a főispáni állás elfogadására, igen sokáig haboztam igent mondani, azért, mert nem bíztam erőmben, haboztam, mert féltem attól, hogy kiszakíttatom azon körből, amely nekem a legkedvesebb: a családi körből De midőn visszaemlékeztem arra, hogy ti, jó barátaim szemrehányással illettetek, hogy ez állást ezelőtt évekkel már el nem fogadtam, midőn tapasztaltam, hogy a megyéből azok, kik nálam arra hivatottabbak lettek volna, ez állást részint politikai elveik, részint egyéb elfoglaltságuk miatt el nem fogadhatják, nem haboztam tovább, igent mondani. De nem tettem ezt addig, míg a megye első tisztviselőitől, az alispán és főjegyzőtől meg nem kérdeztem, hogy a megye érdekében levőnek tartják-e, hogy ez állást elfoglaljam ? És csak azután, midőn igennel válaszoltak és megígérték támogatásukat, fogadtam e ezen engem érdemeim felett megtisztelő állást. (Éljenzés.) Kérlek tehát titeket arra, hogy ebbeli ígéreteket velem szemben beváltani szíveskedjetek, és kérem a megye tisztikarát, melynek tagjai nekem mindnyájan gyermekkoromtól fogva kebelbarátaim, hogy erélyes működésük és hivatalbeli kötelesség-teljesítés által azon baráti viszonyt, mely közöttünk eddig is fennállott, még szorosabbá fűzzük. Éljen Szabolcs vármegye alispánja és tisztikara! (Éljenzés.) A főispán a tisztikar bemutatása után visszakért Sóstóra. A beigtatási ünnepély másnap tartatott a közgyűlésen, melyen a bizottsági tagok nagy számban vettek részt. A közgyűlést Zoltán János alispán, emelkedett hangú beszéddel megnyitván, felolvastatott a belügyminiszter leirata, melyben a miniszter tudatja a király által Graefl Józsefnek főispáni állásától saját kérelmére történt felmentetését és helyére Kállay András kineveztetését. Erre felolvastatott Graefl József volt főispánnak búcsúzó irata, mire a közgyűlés elhatározta, hogy a távozó főispánhoz bucsúiratot intéz, melyet egy küldöttség fog kézbesíteni. Ezután megjelent a közgyűlésen egy érte küldött bizottság élén Kállay András főispán, kit a bizottsági tagok szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtak. Erre a főispán letette a hivatalos esküt, mire Miklós László főjegyző a törvényhatóság nevében üdvözölte, ígérvén, hogy az új főispán Szabolcs vármegye minden polgárának odaadó támogatására nyugodtan számíthat. Az üdvözlőbeszédre Kállay András főispán a következő beszéddel válaszolt: Tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés! A kinevezési okmány felolvasása és esküm letétele után, immár hivatalosan és forma szerint ténynyé vált azon legmagasabb elhatározás, mely szerint ő felsége, legkegyelmesebb uram és királyom, a magas kormány, illetve belügyminiszter ő nagy méltóságának előterjesztésére engem Szabolcs vármegye főispánjává kinevezni kegyeskedett. Ezen tényből kifolyólag több kötelességet kell itt ezúttal teljesítenem . Eülőször őszintén és minden álszerénység nélkül ki kell jelentenem, miszerint érzem, hogy kineveztetésem nem lehet kiváló tulajdonaim jutalma, mikkel nem dicsekedhetem, de kifolyása az a királyi kegy ama kiapadhatlan forrásának, melyből azok is részesülnek, kik polgári kötelességeik szerény és igénytelen teljesítésénél és ha ezt csak részben is szabad magamra vonatkoztatnom, polgártársaik vonzalmán kívül egyébb kiváló minősítvényekkel nem rendelkeznek. Ki kell jelentenem továbbá, hogy ezen állást magamnak soha nem ambitionáltam, nem kerestem s nem kértem soha; de kijelentem azt is, hogy a magas kormánynak bennem, érdemtelenben vetett bizalmát, kötelességeim szigorú és pontos teljesítése által igazolni, életczélomul tűztem ki. S végre a bevetett szokáshoz híven, de feltévén erre hiva a megye jeles főjegyzőjének hozzám intézett ékes szavú beszéde által, körvonalaznom kell azon főbb elveket, melyeket jövőben hivatalos eljárásomnál szem előtt tartani fogok. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a Tek. bizottság, miszerint a megye méltóságához mért fogadtatásomért szívből jövő köszönetemet nyilvánítsam.. Áttérve ezután előadásom elejtett fonalára, nem foglalkozhatom ezúttal behatóan azon kérdéssel, ami pedig jelenleg legtöbb actualitással bír, azzal tudni illik , hogy megmarad-e megyei autonómiánk avagy államosíttatni fog-e az ? Nem akarok az eseményeknek praejudicálni, de bízom a törvényhozás és a magas kormány bölcsességében, miszerint ezen kérdés akként fog megoldást nyerni, hogy az állami érdekek feltétlen biztosítása mellett, nem fognak csorbát szenvedni sem a helyi administratív, sem az azzal szoros kapcsolatban lévő politikai szabadságok biztosítékai. Azonban nekünk és nekem ezúttal a status quo szolgál zsinórmértékül és e téren teendőm: működni az administratív, a politikai és a társadalmi téren. A közigazgatás terén feladatomat megkönnyítette Szabolcs vármegye volt főispánjának, Graefl József ő méltóságának tapintatos, buzgó és eredménydús tevékenysége, miáltal már kijelölte nekem azon utat, melyen tovább haladnom lehet. Megkönnyíti feladatomat azon körülmény, hogy a megye élén jeles tisztviselők állanak, és ha a tekintetes megyehatósági engem és a tisztviselői kart hivatalos működésünkben támogatni fog - nem maradhat el az eredmény, a siker. A mi közigazgatási programom részleteit illeti, eskümet, a törvényt, a kormány rendeleteit, a megyei szabályrendeleteket és Szabolcs vármegye érdekeit fogom szem előtt tartani. Kijelentem, hogy a szó szoros értelmében vett kormányi bizalmi ügyeket kivéve, minden fontosabb ügyben ki fogom kérni a megye első tisztviselőjének tanácsát; oda fogok hatni, hogy a tisztviselők kötelességüket teljesítsék , hogy a jó tisztviselők kitüntettessenek és megjutalmaztassanak. Különös gondoskodásom tárgyát fogják képezni Nyíregyháza rendezett tanácsú város ügyei és érdekei, nemkülönben az egészségügy és tanügy mint alapjai a társadalomnak és minden haladásnak. Politikai tekintetben, — talán azt mondanom sem kell — hogy a kormánynyal teljes solidaritásban vagyok. Óhajtanám, ha itt a zöld asztalnál e jelszó jutna érvényre: »Kevés politika és annál több közigazgatás, és bíznék a politikát inkább a választókerületekre. De habár eljöttnek látom az idejét annak, hogy a megyei politikai közvélemény, 22 év után áttérne a merev politikai negatív meddő teréről a politikai pozitív cselekvés terére, mindazonáltal vegye a tekintetes megyehatósági bizottság ígéretemet, hogy sem anyagi előnyök ígéretével, sem adásával a képviselői választásokat befolyásolni nem fogom. És ha jönne kormány, mely tőlem ennek ellenkezőjét követelné, nem ígéretemet hagynám cserben, de állásomról mondanék le. Viszont kérem a tekintetes bizottság minden tagját a politikai türelem gyakorlására, a tisztviselőktől pedig elvárom azt, hogy politikai nézetüknek tüntető kifejezést ne adjanak, politikai tüntetésekben részt ne vegyenek. De honnan van az tekintetes bizottság, hogy habár e megyében a közigazgatás megfelelő és politikai téren is megvan a kellő egyetértés, honnan van az, hogy — ha szabad magamat így kifejezni — az agy helyesen működik, a szív szabályosan lüktet, mégis beteg az organismus, beteg a társadalom ? Én ennek okát abban találom, hogy a társadalom még mindig bizonyos elkülönített kasztok és kategóriákra van megoszolva és a társadalom egyes rétegei között nincs meg a kellő érintkezés. Pedig nem elég az egyenlőség és testvériség jelszavait zászlóinkra írni nem elég azokat törvénybe iktatni és törvény álta decretáltatni, le kell rombolni az elavult ósdi társadalmi válaszfalakat és meg kell nyitni a társadalom sorompóit rang, felekezet és vagyonkülönbség nélkü minden tisztességes elemnek. Elmondtam programmomat, tudom, hogy annak megvalósítása nem könnyű, esetleg nehézségekbe fog ütközni, küzdelmekbe fog kerülni; de azt is tudom, hogy küzdelem nélkül nincs győzelem. De mi győzni fogunk, ha működésemben támogatni fog a törvényhatósági bizottság minden tagja és nemcsak azok, kik eddig is tevékeny részt vettek a közügyekben; támogatni fognak nemcsak azok, kiknek őseik az én őseimmel ezelőtt évszázadokkal már védték e hazát és szolgálták e megyét, hanem azok is, kik újabb tényezők e megyében, kiknek azonban a közügyek és a közszolgálat terén semmivel sincs kevesebb érdemük Az Isten áldja és tartsa meg Szabolcs vármegyét! A közgyűlés után Nyíregyháza városa, a lelkészkedő papság, a zsidó hitközség, a honvédség, a csendőrség, a közös hadseregbeli tisztikar, a törvényszék, járásbíróság, Nagykálló városa és több egyesület és társulat küldöttsége tisztelgett a főispánnál, ki délután 3 órakor Sóstón ebédet adott. A delegátókból. Magyar delegátus. Bécs, jul. 1. (D. É.) A magyar delegatió hadügyi albizottsága ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében megkezdte az ordinarium tárgyalását Elnök: Tisza Lajos gróf; előadó: Rakovszky István. Jelen vannak a közös minisztérium részéről: Bauer b. közös hadügyminiszter, Lambert vezérhadbiztos, Hermann ezredes, Barkassy alezredes, Dobrudszky és Pernhoffer intendánsok és Páter százados; a magyar kormány részéről: Orczy b. és Wekerle miniszterek. Az ötödik czimnél a gyalogsági főfelügyelő, a hetedik czimnél a létszám és a védtörvény költségeire nézve, hosszabb eszmecsere fejlődött ki, melyben Beöthy, Bolgár, Nákó gróf, Hegedűs, Münnich, Pulszky, Wahrmann, Rakovszky előnap és a»« Lajos gróf elnök vettek részt. Az ordinarium tárgyalása tovább foly. UA.XT SZTEIA. Budapest, jul. 1. (Az ifjú csehek választási felhívása.) Az ifjú csehek választási felhívása most tétetett közzé. A felhívás mindenekelőtt az önálló szabadelvű párt megalkotásának szükségét indokolja. Ez szükséges lett, mióta 1879-ben a cseh club többsége, a reichsrathba léptekor fenntartás nélkül, a jobboldal conservativ és clericalis clubjaival fusionált s a helyett, hogy azoknál a cseh főkövetelmények pártolására talált volna, önmaga lett a clericalis és reactionarius törekvések készséges előmozdítója, amint ezt az iskolai javaslatok, a parasztbirtokok megszorítása stb. alkalmával tanúsított magatartása bizonyítá. Az önálló szabadelvű párt megalkotása továbbá szükséges jen, amióta a cseh képviselők többsége, a kormány iránti vak bizalmában, ennek minden előterjesztését pártolta, még az adóemelést is, a nép erejét meghaladó mértékben. Végül az önálló szabadelvű párt megalkotása szükséges lett, mióta a conservatív képviselők elhagyták régi nemzeti programjukat és a nem német és nem magyar népekre nézve rendkívül ártalmas, a monarchia erejét és egységét szétbomlasztó dualistikus politikát támogatni kezdették és a a gyar-német politikának kamaszai lettek, a saját népük érdekeinek hátrányára. A felhívás ezután megemlékezik a cseh reichsrath-club újjászervezéséről és az ifjú cseh párt feladatait a következőben állapítja meg: Minden nyomatékkal felkarolandó a régi, a conservativ párt által elhagyott nemzeti programm, a cseh államnak az osztrák monarchia keretében való függetlenségéért a küzdelmet megkezdeni és ez által a népnek a politikai és gazdasági önállóságot megszerezni, az egykor dicsteljes cseh tartománygyűlés jelentőségét és súlyát fokozni , a teljes nyelvi egyenjogúság eszméjét megvalósítani, a cseh nép képviseletét az idegen lekötöttségből felszabadítani, azt a saját népe szolgálatának visszaadni, a clericalismus és reactio minden további előhaladását megakadályozni, az alkotmányos rend fejlődése, valamint az összes vallásfelekezetek egyenjogúsítása érdekében az előhaladás, egyenlőség és politikai szabadság szelleme szerint dolgozni, végül a más szláv népekkel való kölcsönösséget ápolni, teljes tudatában a fontos állásnak, melyet a cseh nép, mint a nagy szláv törzs legnyugatibb ága, elfoglal. A felhívás azt ígéri, hogy a nép jogai és érdekei védelmét illető kérdésekben az ó-cseh párttal közösen fognak eljárni. A németekhez való viszonyról az ifjú-cseh felhívás így nyilatkozik : Bár élénk tudatával bírunk annak, hogy a mi népünk volt megalkotója a cseh országok ezredéves állami önállóságának, hogy ő volt azóta is a szülőföld védője s bár mi csehek ma is szám szerint itt a túlnyomó többséget bírjuk, nem törekszünk itt semminő előjogra; azt akarjuk, hogy mindkét nemzetiség egyetértésben lakozzék a közös otthonban és semminő irányban se legyen az egyik a másik iránt igaztalan. Mi a végleges békét a két nemzetiség között már azért is akarjuk, hogy a viszály mellőztével, mindketten közösen dolgozzanak a politikai szabadság és a közjó emelésén. Mindkét nemzetiség teljes egyenjogosságának eszméjéhez ragaszkodva, soha sem fogunk Bécs iránti szolgálatkészségből a németeknek eléje szaladni, a mi népünk becsületét sértő és a német uralomvágy mértéktelen követelményeit előmozdító módon. Azt sem fogjuk soha sem tűrni, hogy a cseh kisebbségek, az úgynevezett zárt nyelvi területen továbbra is védtelenek maradjanak a nemzeti megférhetlenség durva kitörései ellenében. A mi pártunk különösen a legnagyobb erélylyel fog az ellen küzdeni, hogy a cseh királyság szétszakíttassék, hogy a német nyelv túluralma törvényesen megállapittassék, vagy hogy a német államnyelv proclamáltassék. — A felhíváshoz harmincznégy vidéki és húsz városi kerületi jelölt névsora van csatolva, azon megjegyzéssel, hogy a további jelöltnévsor következni fog. Táviratok. Róma, jul. 1. A »Popolo Romano« írja: A pápa tegnap két órai titkos consistoriumot tartott, melyen csupán a bibornokok jelenhettek meg minden kiséret nélkül és kötelesek a lefolyt tanácskozásokat titokban tartani. Ily consistoriumokat csak igen ritkán, csupán kivételes és fontos esetekben tartanak. — IX. Pius pápa egy ily consistoriumot tartott. Nem lehetetlen, hogy e consistorium tartására Crispinek Olaszország és a pápa kibékülésére vonatkozólag tett pénteki nyilatkozatai adtak okot. Róma, jul. 1. Határozottan állítják, hogy a pápa a tegnapi consistoriumban allocutiót tartott, melyben kifejtette, hogy a Giordano Bruno emlékének emelt szobor nem csak megtámadása a pápák világi tekintélyének, hanem egyenes támadás az egyház a vallás és a hit alaptételei ellen. Az allocutiót ma este teszik közzé. Róma, jul. 1. A »Riforma« jelenti: Scalabrino testvérek, olasz halászok panaszt emeltek a tunisi consulnál,hogy tunisi vámőrök olasz lobogóval ellátott bárkájukat megrohanták és minekutána a lobogót levették, bárkájuk rakományát lefoglalták. Oda is nyilatkoztak, hogy magát a lobogót is széttéphetnék. Az olasz consul felszólalása folytán a tunisi külügyminiszter ez ügyben elrendelte a vizsgálatot, a vizsgálat eredménye szerint a bárka a parton volt és raktárul szolgált. A vámőrök átkutatták a bárkát és lefoglalták az ott talált sőt, mely egyedáruság tárgyát képezi épp úgy, mint ezt bármely más üzleti helyiségben tették volna. A külügyminiszter külön vizsgálatot rendelt el az iránt, valljon az olasz lobogó tényleg megsértetett-e, vagy sem. Brüsszel, jul. 1. A szabadelvű párt tegnapi lakomáján az elnöklő Neujean a királyra mondott pohárköszöntőjében kiemelte, hogy a király minden cselekedeténél mindenkor számot vetett a nemzeti érzelmekkel. Két emlékezetes alkalommal fölhasználta a király előjogát, hogy tiszteletet szerezzen az ország akaratának. Ma ismét bölcseségéhez fordulunk és bizalommal várjuk elhatározását. Janson megelégedéssel üdvözli a szabadelvűek ébredését, kik el vannak tökélve, előre haladni, hogy leszorítsák a clericális többséget. A szabadelvűek egyesülése visszavonhatlanul megtörtént. Ugyanily szellemben szólott Creaux is, míg Berron kiemelte, hogy a szabadelvűeket a jövőben csak egy óhaj fogja lelkesíteni: hogy megsemmisítsék a clericalis kormányt, kivigyék a képviselőház feloszlatását és véget vessenek az igazságtalanságoknak a társadalmi téren. Bara felhívta a szabadelvűeket, hozzanak meg minden áldozatot a kormány megbuktatására, mely kormány ellen az egész ország tiltakozik. Páris, jul. 1. A C e 11 e-ben megtartott szűkebb községi választásoknál Boulanger, Laguerre, Naquet, Deroulé^-' -■ ujoinsu ■szonylagos többséget. Páris, jul. 1. Hírlik, hogy a boulangeristák szándéka, a kereskedelmi miniszter ellen ma újabb parlamenti támadást intézni. Pétervár, jul. 1. A czári család, a görög királyné és gyermekei, az edinburgi herczegné és az oldenburgi herczeg a finn öbölbe utaztak. London, jul. 1. A Reuter-ügynökségnek jelentik Durbanból jún. 30-tól. A Delagoa-öbölből, portugál forrásból érkezett távirati jelentés szerint, a vasúti tisztviselők makacs ellenállása csaknem összeütközésre vezetett a csapatokkal. Az a hír, hogy a rendőrség rálőtt a mozdonyvezetőre, nem nyer megerősítést. A portugál kezekben levő vasútvonalon kedden újra felveszik az üzemet. Intézkedések tétettek a vonal helyreállítására és a munkálatok folytatására. Marseille, jul. 2. A rakodók és fuvarosok megszüntették a munkát. Károly város, jul. 1. (Eredeti távirat.) K h u e n-Héderváry Károly gr. horvát bán Stankovics és Sperecz osztályfőnökök, Kovacsevics főispán, Kurkovics osztálytanácsos kíséretében ide érkezett és rendkivüli fényes fogadtatásban részesült úgy Banija község, mint Károlyváros részéről. A vasúti állomáson Holjac kerületi elöljáró üdvözölte a bánt, ki meglátogatta bánifai községházat, azután Károlyvárosba ment, hol az impozánsan feldíszített hídnál Jordán polgármester, a községtanács és a városi tisztviselőkar nevében üdvözölte a bánt, ki figyelemmel hallgatott válaszában kiemelte, hogy személyesen akar meggyőződni a város szükségleteiről és kívánságairól és a polgársággal egyetértésben akarja előmozdítani a város javát. Több károlyvárosi polgár politikai irányára nézve megjegyezte, hogy ezen, általában hamisnak ismert iránynyal szakítani kell. A polgármesternek pedig a viszonyokhoz kell alkalmazkodni. Ezután a bán a küldöttségeket fogadta Fiume, jul. 1. (O. É.) »Friedrich« hadihajó az akadémiai növendékek első osztályával ma indult el gyakorlati útra. — Forgalmunk múlt hóban nagyon élénk volt. — Az időjárás folyton változó. HÍREK. Julius 1. — Miniszteri köszönet. Vásonykeői gróf Zichy Ferencz, valóságos belső titkos tanácsos, főtárnokmester, mint a gróf Zichy-család seniora, a budavári székesegyházban létezett gróf Zichy-kápolnát a helyreállítás után is fentartani kívánva, annak belső díszítésére 10,000 frtot ajánlott fel, mely nagylelkű tettért a vallás- és közoktatásügyi miniszter az adományozónak legmelegebb köszönetét fejezte ki. — Szögyény-Marich László országbíró névnapja — mint röviden már említettük — fejérmegyei Csoór községben levő kastélyában szokott fénynyel ünnepeltetett meg. Az osztatlan tisztelet, melyet az agg országbíró munkás élete folyamán kivívott, élénken nyilvánult ama megható részvétben, melyben névnapja alkalmából átalában, de különösen Fejérmegye részéről — melynek ő két évtizeden át szeretett főispánja volt — tüntetőleg részesült. Az ünnepélyen a megyei s városi társadalom minden rétege képviselve volt. Üdvkivonataikat személyesen fejezték ki Jelencsik altábornagy, Bóné Géza cs. k. kamarás, a p. n. közig. bíróság tagja, Miehl J. kanonok, a megyei és a városi tisztikar, Horváth Dezső táblai biró, a fejérvári törvényszék és ügyvédi kar, valamint számos egyesület és intézet főbb képviselői, az ottani mindkét felekezeti papság, kik valamennyien a vendégszerető főur gazdag asztalához hivattak meg, hol Bóné Géza cs. kir. kamarás ékes szavakkal tolmácsolta felköszöntő toastjában azon meleg érzelmeket, melyek a megjelenteket áthatják, midőn a haza és a kir. trón szolgálatában megőszült főur névnapján siettek leróni az igaz tisztelet adóját. — Bérmáló-körút. Rózsahegyi levelezőnk írja jun. 28-ikáról. Császka György szepesi püspök legutóbb Liptóban való tartózkodása alkalmával bőkezűségének fényes tanujelét adta. Korytnicza fürdőnek két, egyenkint 1000 írtról szóló alapítványt tett, a azon határozattal, hogy annak évi kamatjai a szegény, Korytnicza fürdőben időző beteg pap felsegélésére fordíttassanak. Likava, Luzsna és Oszada szegényei közt 300 frtot osztatott ki, a magurkai bányászoknak 100 frtot, egyházmegyéje szegény papjainak 450 frtot adományozott. A derék főpapot luzsnai oszadai útjára Porubszky Jenő törvényszéki elnök, Mayerle Ede kincstári főerdész, Mattyasovszky Gyula főszolgabíró, Makoviczky Gusztáv járási orvos, Bachó János kincstári erdész, Grill Gyula ügyvéd stb kisérték. ) — Deák Ferencz arczképe. A fiumei hazafias municipium által Barabás Miklós festőművésznél megrendelt Deák-arczkép a napokban érkezett meg Fiuméba. A kép 1.70 m. magas és 1.20 m. széles és Deák Ferenczet természetes nagyságban ábrázolja. A festményt a municipium nagy termében, gr. And* ri- ’ ”-*■*• 1.-10^1. a] — Halálozás. A legélénkebb részvéttel veszszük a következő szomorú jelentést: Özvegy Szüry Lajosné szül. Bartakovits Karolina és gyermekei: Szüry Etelka, férje Hyross József és leányuk Vilma; Szüry Dénes; Szüry Kálmán, neje Jaross Lajka és gyermekeik : Viola, Aspasia és Lajka; végül Szüry János fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy forrón szeretett felejthetetlen férje, illetve édesatyjuk, apósuk és nagyatyjuk, Szüry Lajos, kir. tanácsos, Komárom vármegye volt alispánja és ottani földbirtokos, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek felvétele után,’ f. évi június 30-án éjjeli 1 órakor, életének 71. évében, csendesen jobblétre szenderült. A szeretett halott földi maradványai f. évi julius 2-án d. u. 4 órakor fognak a gyászházban (IV. ker., molnár utcza 40. sz. a.) a róm. cath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a budapesti németvölgyi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozatok Budapesten a szent Ferencz-rendiek templomában, úgyszintén Keszegfalván 1. évi julius hó 3-dikán délelőtt 10 órakor fognak az ég urának bemutattatni. Budapesten, 1889. junius 30-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Hr.«»... Tojoooo, a közélet egy tevékeny munkása száll sírba. Pályáját Szerém megyében kezdette, mint tiszti ügyész, a hol szóval, tollal élénken küzdött a Szlavón vármegyéket a negyvenes években uraló úgynevezett illyr nemzetiségű irányzat ellen. Onnét a forradalom távozásra készte, annak lezajlása után a bírói pályán működött mint járásbíró, törvényszéki bíró, s az akkoriban a még fennállott egyik kerületi tábla jegyzője. A törvénykezési téren kifejtett 19 évi munkásság után a politikai pályára lépett. Két évig Komárom vármegye alispánja volt. Azután gazdaságára vonult, mígnem a törvényhatósági élet ismét a tevékenység mezejére szólitt. Évekig munkás tagja volt Komárom vármegye közigazgatási bizottságának, elnöke az adófelszólamlási és sorozó bizottságoknak s igen nagy része van a Vágszabályozási érdekeltség megalakításában. Néhány év óta lassankint egészen visszavonult. Egészségi állapota nyugalomra kényszeritette. Az utolsó időkben gyakori szédülésekben szenvedett. Két hét előtt vérkeri égési zavarok ágyba döntötték s azok áldozata is lett. Özvegye, három közpályán működő fia, egy leánya s unokái gyászolják, akik a leggondosabb családfőt kísérik benne utolsó útjára. A régi kor neveltjei közé tartozott, aki Horatius nélkül egy nap sem nyugodott le. Műveit, jellemes, puritán egyszerűségű, megnyerő modorú, kötelességszerető férfi volt. Áldás poraira! — Kossuth és a magyar kirándulók. A párisi kiállítás megtekintésére holnapután 800 magyar indul a fővárosból, Helfy Ignácz vezetése alatt. Az utazók tudvalevőleg Turinon keresztül mennek, a hol f. hó 4 én, a programm szerint Kossuth Lajos fogadja őket. A rendező bizottság tagjai e napokban értekezletet tartottak, ahol — mint a »N. P. J.« írja — több kormánypárti személyiség volt jelen s ezek azt a kérdést vetették föl, hogy a Turinban való fogadtatás és a lakomák alkalmával politikai beszédek mondatnak-e vagy sem. Élénk vita után a többség kimondta, hogy politikai beszédek nem tartatnak, s Helfy megbizatott, hogy erre vonatkozólag Kossuthot informálja. Ez a határozat a függetlenségi párthoz tartozó képviselők körében nagy föltűnést keltett, Eötvös Károly, Hermann Ottó, és Károlyi Gábor gr. a napokban értekezletre hívták a fővárosban időző szélsőbaloldali képviselőket, hogy a rendező bizottságnak, véleményük szerint jogosulatlan eljárása ellen megfelelő lépéseket tegyenek. Az értekezleten 14 függetlenségi párti képviselő vett részt, kik egyhangúlag elhatározták, hogy Kossuthhoz levelet intéznek, melyben utalva a kirándulás üzleti oldalára, fölkérik, hogy a társaságot ne fogadja. A vidéki párttagokat táviratilag kérték föl, hogy járuljanak hozzá ehhez a kérelemhez. Az idézett forrás szerint, 26 aláíró lévén együtt, a függetlenségi párt egyik tagja a levéllel és az értekezletről fölvett jegyzőkönyvvel Kossuthhoz megy és szóbelileg is fölvilágosítja, azon körülmények felől, amelyek az utazó társaság tagjainak fogadását, a párt többségének véleménye szerint nem teszik kívánatossá. — A »N. P. J.«-nak a fentebbiekben közölt értesülésére vonatkozólag függetlenségi párti körökben ma azt beszélték, hogy a vitás ügy már elintéztetett s ennélfogva azt a levelet, a melyről föntebb szó van, nem küldik ki Kossuth Lajoshoz s igy Helfy Ignácznak Kossuthoz jutását nem akadályozza meg — Eötvös Károly. — Nagy tűzvész Sárospatakon. E hó 28-án délután 5 órakor, mint az »Egyetértés«-nek írják, ismét tűzvész pusztított Sárospatakon. A felvidéki tótok, akik az Alföldre kepére járnak, a nagy vendéglő mellett szalonnát sütöttek s úgy látszik, hogy távozásuk alkalmával nem jól oltották el a tüzet, mert a nagy vendéglő hirtelen kigyult s alig egynegyed óra múlva tüzet fogott tőle a róm. cath. goth stilü templom fazsindelyes tetőzete is. Arról, hogy a templomot megmentsék, szó sem lehetett, mert a templom magasságával fölérő létra Sárospatakon nincs. Meggyuladt tehát az egész rozzant tető s égett, ropogott kegyetlenül. Rémes látvány volt, midőn a harangláb tűzben állt s a harangok egymásután lezuhantak, midőn a nagy vaskereszt a lángba borult tetőzetre esett s a templom boltozatát bezúzta. Tüzet fogott a templomtól a róm. cath. plébánia, mely legalább 15—20 helyen égett egyszerre, mig a tetőt a tűzoltók és a Sárospatakon állomásozó huszárság leverte ; meggyuladt az apáczazárda (növelde), de ezt is megmentették, azonban a 450 ölnyi távolban levő hg. Windischgrätz-féle emeletes tisztilak.