Nemzet, 1889. július (8. évfolyam, 2455-2485. szám)

1889-07-01 / 2455. szám

SzERKESZTŐIÉG: #«reneelek­tu re, Athenaeum-épület, I. «meisz. A. lap »jellami részét illető minden közlemény a szerkesztőség­­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 2455. (178.) szám. Esti kiadás. Budapest, 1889. Hétfő, julius 1. fIUBC-HTVATAln­ Ferencziek-tere, Atheneeum-épület, földfstal Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda*­pesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra ....... - 2 írt, 8 hónapra . » ( Unspi* lg » Az esti kiadás postai különkiadáséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 2 kr. VIII. évi folyam. Budapest, julius 1. A belga szabadelvűek brüsszeli lako­­s­ui bizonyítéka e párt lelkesült hanga­dnak s az eddigi árnyalatok szoros egye­­^~W,k mely J a n s o­n megválasztása óta imár óri^c_gzer|e ténynyé vált. Jellemzi az egyesült belga ^abadelvüeket a nagy biza­lom és tisztelet, mt.iJZ,iJzet a (je)ga király iránt méltán viseltetnek, kinek segélyevo a rea­­etionarius kormányt és többséget, a hatalmi polctról előbb-utóbb leszoríthatni remélik. C­r­i­s­p­i múlt pénteken, az olasz kama­rában igen érdekes nyilatkozatokat tett a vaticánhoz való viszony tekintetében s mint egy római sürgönyünkből következtetni le­het, a pápa e nyilatkozatukat bibornokaival bizalmas megbeszélés tárgyává is tette. Mi lesz e titokban tartott tanácskozások eredmé­nye, megválik, de hogy nem a békülékenység és engesztelődés következik, erre nézve némi támpontot nyújt az az elítélő és kárhoztató allocutio, melyet az egyház feje a Giordano Bruno emlék­szobrának jelentőségéről legutóbb tartott. Budapest, jul. 1. (A szabolcsvármegyei főispán beigtatása.) Kállay Andrást, Sza­­bolcsvármegye újonnan kinevezett főispánját a folyó évi junius 27-én tartott megyei közgyűlésen igtatták be ünnepélyesen hivatalába. De már előtte való nap — mint a »Nyírvidék« írja — üdvözölte Nyíregyháza városa Kállay András főispánt, a város területéhez tartozó Sóstó fürdőben, hol családjával időzött. Hat­van lovasból álló bandérium kíséretében vonult ki Krasznay Gábor polgármester a város díszkocsi­ján, a városi tanács és tisztikar által környezve Sós­tóra. A bandériumot a városi közönség követte kö­­rülbelül 150 kocsin. Sóstón Krasznay Gábor pol­gármester üdvözölte a főispánt, ki megköszönvén a város szívélyes üdvözlését, megígérte, hogy Nyíregy­háza városnak fejlődése mindig főgondját fogja képezni, mert a vármegyének — úgymond — szüksége van egy központra, az általános műveltség, ipari és kereskedelmi előhaladás egy központjára s ez a hely Szabolcs vármegyében nem lehet más, mint Nyíregyháza. A nagy tetszéssel és zajos éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán helyet foglalt a dísz­kocsiban, mire az imposáns menet megindult egyházára. Itt az utczákon diadalivek voltak felál­lítva és az egész város az utczán várta a főispán be­vonulását. A főispán a megyeházához hajtatott, melynek dísztermében, az összegyűlt tisztikar élén, Zoltán János alispán üdvözölte a főispánt kinek kineveztetése a megyei tisztikar körében élénk rokon­szenvvel találkozott és meg van győződve, hogy az uj főispán, ki a vármegye szülötte és annak köz­életeben kifejtett munkás tevékenység közt érte el férfi kora delét, e vármegye szellemi és anyagi felvirágzását őszintén szivén viseli. Végül az uj főispánnak azt kívánta, hogy a vármegye díszére és javára és családjának boldogítására sokáig éljen. Az alispán beszédére, melyet a jelenlevők zajos éljenzéssel kisérték, Kállay András főispán a kö­vetkező beszéddel válaszolt: Mennyiben még nem vagyok forma szerint főispánja a megyének, én ezen szívélyes fogadtatást és ezen bemutatást nem tekin­tem egyébnek, mint jó magyar szokásnak, eljárás­nak alispánom részéről, a­ki háza küszöbén várja a jövevényt és üdvözli vendégét. — Engedjenek meg tehát, hogy nem a hivatalos hangon, hanem a barát­ság rég megszokott hangjain feleljek azon szép be­szédre, melyet hozzám intézni Szabolcs vármegye alis­pánja szives volt. Én, midőn ő nagyméltósága a bel­ügyminiszter úr által­­fel lettem híva a főispáni állás elfogadására, igen sokáig haboztam igent mon­dani, azért, mert nem bíztam erőmben, haboztam, mert féltem attól, hogy kiszakíttatom azon körből, a­mely nekem a legkedvesebb: a családi körből De midőn visszaemlékeztem arra, hogy ti, jó ba­rátaim szemrehányással illettetek, hogy ez állást ezelőtt évekkel már el nem fogadtam, midőn tapasz­taltam, hogy a megyéből azok, kik nálam arra hiva­tottabbak lettek volna, ez állást részint politikai el­veik, részint egyéb elfoglaltságuk miatt el nem fogad­hatják, nem haboztam tovább, igent mondani. De nem tettem ezt addig, míg a megye első tisztviselői­től, az alispán és főjegyzőtől meg nem kérdeztem, hogy a megye érdekében levőnek tartják-e, hogy ez állást elfoglaljam ? És csak azután, midőn igennel vá­laszoltak és megígérték támogatásukat, fogadtam e ezen engem érdemeim felett megtisztelő állást. (Éljen­zés.)­­ Kérlek tehát titeket arra, hogy ebbeli ígérete­ket velem szemben beváltani szíveskedjetek, és kérem a megye tisztikarát, melynek tagjai nekem mindnyájan gyermekkoromtól fogva kebelbarátaim, hogy erélyes működésük és hivatalbeli kötelesség-teljesítés által azon baráti viszonyt, mely közöttünk eddig is fenn­állott, még szorosabbá fűzzük. Éljen Szabolcs­ várme­­gye alispánja és tisztikara! (Éljenzés.) A főispán a tisztikar bemutatása után vissza­kért Sóstóra. A beigtatási ünnepély másnap tartatott a köz­gyűlésen, melyen a bizottsági tagok nagy számban vettek részt. A közgyűlést Zoltán János alispán, emelkedett hangú beszéddel megnyitván, felolvasta­tott a belügyminiszter leirata, melyben a miniszter tudatja a király által Graefl Józsefnek főispáni állá­sától saját kérelmére történt felmentetését és helyére Kállay András kineveztetését. Erre felolvastatott Graefl József volt főispánnak búcsúzó irata, mire a közgyűlés elhatározta, hogy a távozó főispánhoz bucsúiratot intéz, melyet egy küldöttség fog kézbe­síteni. Ezután megjelent a közgyűlésen egy érte kül­dött bizottság élén Kállay András főispán, kit a bizottsági tagok szűnni nem akaró éljenzés­sel fogadtak. Erre a főispán letette a hivatalos esküt, mire Miklós László főjegyző a törvényha­tóság nevében üdvözölte, ígérvén, hogy az új főispán Szabolcs vármegye minden polgárának odaadó támo­gatására nyugodtan számíthat. Az üdvözlőbeszédre Kállay András főispán a következő beszéddel válaszolt: Tekintetes törvény­­hatósági bizottsági közgyűlés! A kinevezési okmány felolvasása és esküm le­tétele után, immár hivatalosan és forma szerint tény­nyé vált azon legmagasabb elhatározás, mely szerint ő felsége, legkegyelmesebb uram és királyom, a magas kormány, illetve belügyminiszter ő nagy méltóságá­nak előterjesztésére engem Szabolcs vármegye főis­pánjává kinevezni kegyeskedett. Ezen tényből kifolyólag több kötelességet kell itt ezúttal teljesítenem . Eülőször őszintén és minden álszerénység nélkül ki kell jelentenem, miszerint ér­zem, hogy kineveztetésem nem lehet kiváló tulajdo­­naim jutalma, mikkel nem dicsekedhetem, de kifo­lyása az a királyi kegy ama kiapadhatlan forrásának, melyből azok is részesülnek, kik polgári kötelességeik szerény és igénytelen teljesítésénél és ha ezt csak részben is szabad magamra vonatkoztatnom, polgár­társaik vonzalmán kívül egyébb kiváló minősítvé­­nyekkel nem rendelkeznek. Ki kell jelentenem to­vábbá, hogy ezen állást magamnak soha nem ambi­­tionáltam, nem kerestem s nem kértem soha; de ki­jelentem azt is, hogy a magas kormánynak bennem, érdemtelenben vetett bizalmát, kötelességeim szigorú és pontos teljesítése által igazolni, életczélomul tűz­tem ki. S végre a bevetett szokáshoz híven, de felté­vén erre hiva a megye jeles főjegyzőjének hozzám in­tézett ékes szavú beszéde által, körvonalaznom kell azon főbb elveket, melyeket jövőben hivatalos eljárá­somnál szem előtt tartani fogok. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a Tek. bizottság, miszerint a megye méltóságához mért fogadtatásomért szívből jövő köszönetemet nyilvá­nítsam.. Áttérve ezután előadásom elejtett fonalára, nem foglalkozhatom ezúttal behatóan azon kérdéssel, a­mi pedig jelenleg legtöbb actualitással bír, azzal tudni illik , hogy megmarad-e megyei autonómiánk avagy államosíttatni fog-e az ? Nem akarok az ese­ményeknek praejudicálni, de bízom a törvényhozás és a magas kormány bölcsességében, miszerint ezen kér­dés akként fog megoldást nyerni, hogy az állami ér­dekek feltétlen biztosítása mellett, nem fognak csor­bát szenvedni sem a helyi administratív, sem az azzal szoros kapcsolatban lévő politikai szabadságok bizto­sítékai. Azonban nekünk és nekem ezúttal a status quo szolgál zsinórmértékül és e téren teendőm: működni az administratív, a politikai és a társadalmi téren. A közigazgatás terén feladatomat megkönnyí­tette Szabolcs­ vármegye volt főispánjának, Graefl József ő méltóságának tapintatos, buzgó és eredmény­­dús tevékenysége, miáltal már kijelölte nekem azon utat, melyen tovább haladnom lehet. Megkönnyíti fel­adatomat azon körülmény, hogy a megye élén jeles tisztviselők állanak, és ha a tekintetes megyehatósági engem és a tisztviselői kart hivatalos műkö­désünkben támogatni fog - nem maradhat el az ered­mény, a siker. A mi közigazgatási program­om rész­leteit illeti, eskümet, a törvényt, a kormány rende­leteit, a megyei szabályrendeleteket és Szabolcs­ vár­megye érdekeit fogom szem előtt tartani. Kijelentem, hogy a szó szoros értelmében vett kormányi bizalmi ügyeket kivéve, minden fontosabb ügyben ki fogom kérni a megye első tisztviselőjének tanácsát; oda fo­gok hatni, hogy a tisztviselők kötelességüket teljesít­sék , hogy a jó tisztviselők kitüntettessenek és meg­jutalmaztassanak. Különös gondoskodásom tárgyát fogják képezni Nyíregyháza rendezett tanácsú város ügyei és érde­kei, nemkülönben az egészségügy és tanügy mint alapjai a társadalomnak és minden haladásnak. Politikai tekintetben, — talán azt mondanom sem kell — hogy a kormánynyal teljes solidaritásban vagyok. Óhajtanám, ha itt a zöld asztalnál e jelszó jutna érvényre: »Kevés politika és annál több köz­igazgatás, és bíznék a politikát inkább a választó­ke­rületekre. De habár eljöttnek látom az idejét annak, hogy a megyei politikai közvélemény, 22 év után át­térne a merev politikai negatív meddő teréről a poli­tikai pozitív cselekvés terére, mindazonáltal vegye a tekintetes megyehatósági bizottság ígéretemet, hogy sem anyagi előnyök ígéretével, sem adásával a képvi­selői választásokat befolyásolni nem fogom. És ha jönne kormány, mely tőlem ennek ellenkezőjét köve­telné, nem ígéretemet hagynám cserben, de állásom­ról mondanék le. Viszont kérem a tekintetes bizott­ság minden tagját a politikai türelem gyakorlására, a tisztviselőktől pedig elvárom azt, hogy politikai né­zetüknek tüntető kifejezést ne adjanak, politikai tün­tetésekben részt ne vegyenek. De honnan van az tekintetes bizottság, hogy habár e megyében a közigazgatás megfelelő és politi­kai téren is megvan a kellő egyetértés, honnan van az, hogy — ha szabad magamat így kifejezni — az agy helyesen működik, a szív szabályosan lüktet, mégis beteg az organismus, beteg a társadalom ? Én ennek okát abban találom, hogy a társadalom még mindig bizonyos elkülönített kasztok és kategóriákra van megoszolva és a társadalom egyes rétegei között nincs meg a kellő érintkezés. Pedig nem elég az egyenlőség és testvériség jelszavait zászlóinkra írni nem elég azokat törvénybe iktatni és törvény álta decretáltatni, le kell rombolni az elavult ósdi társa­dalmi válaszfalakat és meg kell nyitni a társadalom sorompóit rang, felekezet és vagyonkülönbség nélkü minden tisztességes elemnek. Elmondtam programmomat, tudom, hogy annak megvalósítása nem könnyű, esetleg nehézségekbe fog ütközni, küzdelmekbe fog kerülni; de azt is tudom, hogy küzdelem nélkül nincs győzelem. De mi győzni fogunk, ha működésemben támogatni fog a törvény­­hatósági bizottság minden tagja és nemcsak azok, kik eddig is tevékeny részt vettek a közügyekben; támo­gatni fognak nemcsak azok, kiknek őseik az én őseim­mel ezelőtt évszázadokkal már védték e hazát és szolgálták e megyét, hanem azok is, kik újabb ténye­zők e megyében, kiknek azonban a közügyek és a közszolgálat terén semmivel sincs kevesebb érdemük Az Isten áldja és tartsa meg Szabolcs vármegyét! A közgyűlés után Nyíregyháza városa, a lel­­készkedő papság, a zsidó hitközség, a honvédség, a csendőrség, a közös hadseregbeli tisztikar, a törvény­szék, járásbíróság, Nagykálló városa és több egyesü­let és társulat küldöttsége tisztelgett a főispánnál, ki délután 3 órakor Sóstón ebédet adott. A delegát­­­ókból. Magyar delegátus. Bécs, jul. 1. (D. É.) A magyar delega­­tió hadügyi albizottsága ma délelőtt 10 órakor tartott ülésében megkezdte az ordinarium tár­gyalását Elnök: Tisza Lajos gróf; előadó: Ra­­kovszky István. Jelen vannak a közös miniszté­rium részéről: Bauer b. közös hadügyminiszter, Lambert vezérhadbiztos, Hermann ezredes, Barkassy alezredes, Dobrudszky és Pern­­h­o­f­f­e­r intendánsok és Páter százados; a magyar kormány részéről: Orczy b. és Wekerle minisz­terek. Az ötödik czimnél a gyalogsági főfelügyelő, a hetedik czimnél a létszám és a védtörvény költségeire nézve, hosszabb eszmecsere fejlődött ki, melyben Beöthy, Bolgár, Nákó gróf, Hegedűs, Münnich, Pulszky, Wahrmann, Rakovszky előnap és a»« Lajos gróf elnök vettek részt. Az ordinarium tárgya­lása tovább foly. UA.XT SZTEIA. Budapest, jul. 1. (Az ifjú csehek vá­lasztási felhívása.) Az ifjú csehek választási felhívása most tétetett közzé. A felhívás minde­nekelőtt az önálló szabadelvű párt megalkotásának szükségét indokolja. Ez szükséges lett, mióta 1879-ben a cseh club többsége, a reichsrathba léptekor fenn­tartás nélkül, a jobboldal conservativ és clericalis clubjaival fusionált s a helyett, hogy azoknál a cseh fő­követelmények pártolására talált volna, önmaga lett a clericalis és reactionarius törekvések készséges előmozdítója, a­mint ezt az iskolai javaslatok, a pa­rasztbirtokok megszorítása stb. alkalmával tanúsított magatartása bizonyítá. Az önálló szabadelvű párt megalkotása továbbá szükséges jen, a­mióta a cseh képviselők többsége, a kormány iránti vak bizalmá­ban, ennek minden előterjesztését pártolta, még az adó­emelést is, a nép erejét meghaladó mértékben. Végül az önálló szabadelvű párt megalkotása szük­séges lett, mióta a conservatív képviselők el­hagyták régi nemzeti program­­jukat és a nem né­met és nem magyar népekre nézve rendkívül ártal­mas, a monarchia erejét és egységét szétbomlasztó dualistikus politikát támogatni kezdették és a a gyar-német politikának kamaszai lettek, a saját népük érdekeinek hátrányára. A felhívás ezután megemlé­kezik a cseh reichsrath-club újjászervezéséről és az ifjú cseh párt feladatait a következőben állapítja meg: Minden nyomatékkal felkarolandó a régi, a conserva­tiv párt által elhagyott nemzeti programm, a cseh államnak az osztrák monarchia keretében való füg­getlenségéért a küzdelmet megkezdeni és ez ál­tal a népnek a politikai és gazdasági önállóságot megszerezni, az egykor dicsteljes cseh tartománygyű­­lés jelentőségét és súlyát fokozni , a teljes nyelvi egyenjogúság eszméjét megvalósítani, a cseh nép kép­viseletét az idegen lekötöttségből felszabadítani, azt a saját népe szolgálatának visszaadni, a clericalismus és reactio minden további előhaladását megakadályozni, az alkotmányos rend fejlődése, valamint az összes vallásfelekezetek egyenjogúsítása érdekében az előha­ladás, egyenlőség és politikai szabadság szelleme szerint dolgozni, végül a más szláv népekkel való kölcsönösséget ápolni, teljes tudatában a fontos állásnak, melyet a cseh nép, mint a nagy szláv törzs legnyugatibb ága, elfoglal. A felhívás azt ígéri, hogy a nép jogai és ér­dekei védelmét illető kérdésekben az ó-cseh párttal közösen fognak eljárni. A németekhez való viszonyról az ifjú-cseh felhívás így nyilatkozik : Bár élénk tudatával bírunk annak, hogy a mi népünk volt megalkotója a cseh országok ezredéves állami önállóságának, hogy ő volt azóta is a szülőföld védője s bár mi csehek ma is szám szerint itt a túlnyomó többséget bírjuk, nem törek­szünk itt semminő előjogra; azt akarjuk, hogy mind­két nemzetiség egyetértésben lakozzék a közös otthon­ban és semminő irányban se legyen az egyik a másik iránt igaztalan. Mi a végleges békét a két nemzeti­ség között már azért is akarjuk, hogy a viszály mellőz­tével, mindketten közösen dolgozzanak a politikai szabadság és a közjó emelésén. Mindkét nemzetiség teljes egyenjogosságának eszméjéhez ragaszkodva, soha sem fogunk Bécs iránti szolgálatkészségből a németeknek eléje szaladni, a mi népünk becsületét sértő és a német uralomvágy mértéktelen követelmé­nyeit előmozdító módon. Azt sem fogjuk soha sem tűrni, hogy a cseh kisebbségek, az úgynevezett zárt nyelvi területen továbbra is védtelenek maradjanak a nemzeti megférhetlenség durva kitörései ellenében. A mi pártunk különösen a legnagyobb erélylyel fog az ellen küzdeni, hogy a cseh királyság szétszakíttassék, hogy a német nyelv túluralma törvényesen megállapit­­tassék, vagy hogy a német államnyelv proclamáltas­­sék. — A felhíváshoz harmincznégy vidéki és húsz városi kerületi jelölt névsora van csatolva, azon megjegyzéssel, hogy a további jelöltnévsor kö­vetkezni fog. Táviratok. Róma, jul. 1. A »Popolo Romano« írja: A pápa tegnap két órai titkos consis­­toriumot tartott, melyen csupán a bibornokok jelenhettek meg minden kiséret nélkül és kö­telesek a lefolyt tanácskozásokat titokban tar­tani. Ily consistoriumokat csak igen ritkán, csupán kivételes és fontos esetekben tartanak. — IX. Pius pápa egy ily consistoriumot tar­tott. Nem lehetetlen, hogy e consistorium tar­tására Crispinek Olaszország és a pápa kibékülésére vonatkozólag tett pénteki nyilatkozatai adtak okot. Róma, jul. 1. Határozottan állítják, hogy a pápa a tegnapi consistoriumban allocutiót tartott, melyben kifejtette, hogy a Giordano Bruno emlékének emelt szobor nem csak megtámadása a pápák világi tekintélyének, hanem egyenes támadás az egyház a vallás és a hit alaptételei ellen. Az allo­cutiót ma este teszik közzé. Róma, jul. 1. A »Rif­or­ma« jelenti: Scala­­brino testvérek, olasz halászok panaszt emeltek a tunisi consulnál,hogy tunisi vámőrök olasz lobogóval ellátott b­ár­k­áj­ukat m­e­gro­han­t­á­k és minekutána a lobogót levették, bárká­juk rakományát lefoglalták. Oda is nyilatkoztak, hogy magát a lobogót is széttéphetnék. Az olasz con­sul felszólalása folytán a tunisi külügyminiszter ez ügyben elrendelte a vizsgálatot, a vizsgálat eredmé­nye szerint a bárka a parton volt és raktárul szol­gált. A vámőrök átkutatták a bárkát és lefoglalták az ott talált sőt, mely egyedáruság tárgyát képezi épp úgy, mint ezt bármely más üzleti helyiségben tették volna. A külügyminiszter külön vizsgálatot rendelt el az iránt, valljon az olasz lobogó tényleg megsértetett-e, vagy sem. Brüsszel, jul. 1. A szabadelvű­ párt teg­napi lakomáján az elnöklő Neujean a királyra mondott pohárköszöntőjéb­en kiemelte, hogy a király minden cselekedeténél mindenkor számot vetett a nemzeti érzelmekkel. Két emlékezetes alkalommal fölhasználta a király előjogát, hogy tiszteletet szerez­zen az ország akaratának. Ma ismét bölcseségéhez fordulunk és bizalommal várjuk elhatározását. Jan­­s­o­n megelégedéssel üdvözli a szabadelvűek ébredé­sét, kik el vannak tökélve, előre haladni, hogy leszo­rítsák a clericális többséget. A szabadelvűek egyesü­lése visszavonhatlanul megtörtént. Ugyanily szellem­ben szólott C­r­e­a­u­x is, míg B­e­r­r­o­n kiemelte, hogy a szabadelvűeket a jövőben csak egy óhaj fogja lelkesíteni: hogy megsemmisítsék a clericalis kor­mányt, kivigyék a képviselőház feloszlatását és véget vessenek az igazságtalanságoknak a társadalmi té­ren. B­a­r­a felhívta a szabadelvűeket, hozzanak meg minden áldozatot a kormány megbuktatására, mely kormány ellen az egész ország tiltakozik. Páris, jul. 1. A C e 11 e-ben megtartott szűkebb községi választásoknál Boulanger, La­­guerre, Naquet, Deroulé^-' -­■ ujo­insu ■­­szonylagos többséget. Páris, jul. 1. Hírlik, hogy a boulangeris­ták szándéka, a kereskedelmi miniszter ellen ma újabb parlamenti támadást intézni. Pétervár, jul. 1. A czári család, a görög királyné és gyermekei, az edinburgi herczegné és az oldenburgi herczeg a finn öbölbe utaztak. London, jul. 1. A Reuter-ügynökségnek jelentik Durbanból jún. 30-tól. A Delagoa-öbölből, por­tugál forrásból érkezett távirati jelentés szerint, a vasúti tisztviselők makacs ellenállása csaknem össze­ütközésre vezetett a csapatokkal. Az a hír, hogy a rendőrség rálőtt a mozdonyvezetőre, nem nyer meg­erősítést. A portugál kezekben levő vasútvonalon kedden újra felveszik az üzemet. Intézkedések tétet­tek a vonal helyreállítására és a munkálatok folyta­tására. Marseille, jul. 2. A rakodók és fuvaro­sok megszüntették a munkát. Károly város, jul. 1. (Eredeti távirat.) K h u e n-H­éderváry Károly gr. horvát bán Stan­­kovics és Sperecz osztályfőnökök, Kovacsevics főispán, Kurkovics osztálytanácsos kíséretében ide érkezett és rendkivüli fényes fogadtatásban részesült úgy Banija község, mint Károlyváros­ részéről. A vasúti állomá­son Holj­ac kerületi elöljáró üdvözölte a bánt, ki meglátogatta bánifai községházat, azután Károly­­városba ment, hol az impozánsan feldíszített hídnál Jordán polgármester, a községtanács és a városi tiszt­viselőkar nevében üdvözölte a bánt, ki figyelemmel hallgatott válaszában kiemelte, hogy személyesen akar meggyőződni a város szükségleteiről és kívánsá­gairól és a polgársággal egyetértésben akarja elő­mozdítani a város javát. Több károlyvárosi polgár politikai irányára nézve megjegyezte, hogy ezen, álta­lában hamisnak ismert iránynyal szakítani kell. A polgármesternek pedig a viszonyokhoz kell alkalmaz­kodni. Ezután a bán a küldöttségeket fogadta Fiume, jul. 1. (O. É.) »Friedrich« hadihajó az akadémiai növendékek első osztályával ma indult el gyakorlati útra. — Forgalmunk múlt hóban nagyon élénk volt. —­ Az időjárás folyton változó. HÍRE­K. Julius 1. — Miniszteri köszönet. Vásonykeői gróf Zichy Ferencz, valóságos belső titkos tanácsos, főtárnok­mester, mint a gróf Zichy-család seniora, a budavári székesegyházban létezett gróf Zichy-kápolnát a helyre­állítás után is fentartani kívánva, annak belső díszí­tésére 10,000 frtot ajánlott fel, mely nagylelkű tettért a vallás- és közoktatásügyi miniszter az adományozó­nak legmelegebb köszönetét fejezte ki. — Szögyény-Marich László országbíró névnapja — mint röviden már említettük — fejérmegyei Csoór községben levő kastélyában szokott fénynyel ünne­peltetett meg. Az osztatlan tisztelet, melyet az agg országbíró munkás élete folyamán kivívott, élénken nyilvánult ama megható részvétben, melyben név­napja alkalmából átalában, de különösen Fejérmegye részéről — melynek ő két évtizeden át szeretett főis­pánja volt — tüntetőleg részesült. Az ünnepélyen a megyei s városi társadalom minden rétege képviselve volt. Üdvkivonataikat személyesen fejezték ki Jelencsik altábornagy, Bóné Géza cs. k. kamarás, a p. n. közig. bíróság tagja, Miehl J. kanonok, a megyei és a városi tisztikar, Horváth Dezső táblai biró, a fejérvári tör­vényszék és ügyvédi kar, valamint számos egyesület és intézet főbb képviselői, az ottani mindkét fe­lekezeti papság, kik valamennyien­ a vendégszerető főur gazdag asztalához hivattak meg, hol Bóné Géza cs. kir. kamarás ékes szavakkal tolmácsolta felkö­szöntő toastjában azon meleg érzelmeket, melyek a megjelenteket áthatják, midőn a haza és a kir. trón szolgálatában megőszült főur névnapján siettek leróni az igaz tisztelet adóját. — Bérmáló-körút. Rózsahegyi levelezőnk írja jun. 28-ikáról. Császka György szepesi püspök legutóbb Liptóban való tartózkodása alkalmával bő­kezűségének fényes tanujelét adta. Korytnicza fürdő­nek két, egyenkint 1000 írtról szóló alapítványt tett, a azon határozattal, hogy annak évi kamatjai a sze­gény, Korytnicza fürdőben időző beteg pap felsegélé­­sére fordíttassanak. Likava, Luzsna és Oszada sze­gényei közt 300 frtot osztatott ki, a magurkai bányá­szoknak 100 frtot, egyházmegyéje szegény papjainak 450 frtot adományozott. A derék főpapot luzsnai oszadai útjára Porubszky Jenő törvényszéki elnök, Mayerle Ede kincstári főerdész, Mattyasovszky Gyula főszolgabíró, Makoviczky Gusztáv járási orvos, Ba­­chó János kincstári erdész, Grill Gyula ügyvéd stb kisérték. ) — Deák Ferencz arczképe. A fiumei hazafias municipium által Barabás Miklós festőművésznél me­grendelt Deák-arczkép a napokban érkezett meg Fiuméba. A kép 1.70 m. magas és 1.20 m. széles és Deák Ferenczet természetes nagyságban ábrázolja. A festményt a municipium nagy termében, gr. And­* ri- ’ ”-*■*• 1.-1­­0^1. a] — Halálozás. A legélénkebb részvéttel veszszük a következő szomorú jelentést: Özvegy Szüry Lajosné szül. Bartakovits Karolina és gyermekei: Szüry Etelka, férje Hyross József és leányuk Vilma; Szüry Dénes; Szüry Kálmán, neje Jaross Lajka és gyerme­keik : Viola, Aspasia és Lajka; végül Szüry János fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy forrón sze­retett felejthetetlen férje, illetve édesatyjuk, apósuk és nagyatyjuk, Szüry Lajos, kir. tanácsos, Ko­márom­ vármegye volt alispánja és ottani földbirtokos, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek fel­vétele után,’ f. évi június 30-án éjjeli 1 órakor, életé­nek 71. évében, csendesen jobblétre szenderült. A szeretett halott földi maradványai f. évi julius 2-án d. u. 4 órakor fognak a gyászházban (IV. ker., mol­­nár­ utcza 40. sz. a.) a róm. cath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a budapesti németvölgyi sir­­kertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozatok Budapesten a szent Ferencz-ren­­diek templomában, úgyszintén Keszegfalván 1. évi julius hó 3-dikán délelőtt 10 órakor fognak az ég urának bemutattatni. Budapesten, 1889. junius 30-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Hr.«»... T­o­joooo,­ a közélet egy tevékeny munkása száll sírba. Pályáját Szerém megyében kezdette, mint tiszti ügyész, a hol szóval, tollal élénken küzdött a Szla­vón vármegyéket a negyvenes években uraló úgyneve­zett illyr nemzetiségű irányzat ellen. Onnét a forrada­lom távozásra készte, annak lezajlása után a bírói pá­lyán működött mint járásbíró, törvényszéki bíró, s az akkoriban a még fennállott egyik kerületi tábla jegy­zője. A törvénykezési téren kifejtett 19 évi munkás­ság után a politikai pályára lépett. Két évig Komá­rom vármegye alispánja volt. Azután gazdaságára vonult, mígnem a törvényhatósági élet ismét a tevé­kenység mezejére szólitt. Évekig munkás tagja volt Komárom vármegye közigazgatási bizottságának, el­nöke az adófelszólamlási és sorozó bizottságoknak s igen nagy része van a Vágszabályozási érdekeltség megalakításában. Néhány év óta lassankint egészen visszavonult. Egészségi állapota nyugalomra kény­­szeritette. Az utolsó időkben gyakori szédülésekben szenvedett. Két hét előtt vérkeri égési zavarok ágyba döntötték s azok áldozata is lett. Özvegye, három közpályán működő fia, egy leánya s unokái gyászol­ják, akik a leggondosabb családfőt kísérik benne utolsó útjára. A régi kor neveltjei közé tartozott, a­ki Horatius nélkül egy nap sem nyugodott le. Mű­veit, jellemes, puritán egyszerűségű, megnyerő mo­dorú, kötelességszerető férfi volt. Áldás poraira! — Kossuth és a magyar kirándulók. A párisi kiállítás megtekintésére holnapután 800 magyar indul a fővárosból, Helfy Ignácz vezetése alatt. Az utazók tudvalevőleg Turin­on keresztül mennek, a hol f. hó 4 én, a programm szerint Kossuth Lajos fogadja őket. A rendező bizottság tagjai e napokban értekezletet tartottak, a­hol — mint a »N. P. J.« írja — több kormánypárti személyiség volt jelen s ezek azt a kérdést vetették föl, hogy a Turinban való fogadta­tás és a lakomák alkalmával politikai beszédek mon­datnak-e vagy sem. Élénk vita után a többség ki­mondta, hogy politikai beszédek nem tartatnak, s Helfy megbizatott, hogy erre vonatkozólag Kossuthot informálja. Ez a határozat a függetlenségi párt­hoz tartozó képviselők körében nagy föltűnést keltett, Eötvös Károly, Hermann Ottó, és Ká­rolyi Gábor gr. a napokban értekezletre hívták a fővárosban időző szélső­baloldali képviselőket, hogy a rendező bizottságnak, véleményük szerint jogosulat­lan eljárása ellen megfelelő lépéseket tegyenek. Az értekezleten 14 függetlenségi párti képviselő vett részt, kik egyhangúlag elhatározták, hogy Kossuth­­­hoz levelet intéznek, melyben utalva a kirándu­lás üzleti oldalára, fölkérik, hogy a társaságot ne fogadja. A vidéki párttagokat táviratilag kérték föl, hogy járuljanak hozzá ehhez a kérelemhez. Az idézett forrás szerint, 26 aláíró lévén együtt, a füg­getlenségi párt egyik tagja a levéllel és az értekez­letről fölvett jegyzőkönyvvel Kossuthhoz megy és szó­belileg is fölvilágosítja, azon körülmények felől, ame­lyek az utazó társaság tagjainak fogadását, a párt több­ségének véleménye szerint nem teszik kívánatossá. — A »N. P. J.«-nak a fentebbiekben közölt értesülésére vonatkozólag függetlenségi párti körökben ma azt beszélték, hogy a vitás ügy már elintéztetett s ennél­fogva azt a levelet, a melyről föntebb szó van, nem küldik ki Kossuth Lajoshoz s igy Helfy Ignácznak Kossuthoz jutását nem akadályozza meg — Eötvös Károly. — Nagy tűzvész Sárospatakon. E hó 28-án délután 5 órakor, mint az »Egyetértés«-nek írják, ismét tűzvész pusztított Sárospatakon. A felvidéki tótok, akik az Alföldre kepére járnak, a nagy vendéglő mellett szalonnát sütöttek s úgy látszik, hogy távo­zásuk alkalmával nem jól oltották el a tüzet, mert a nagy vendéglő hirtelen kigyult s alig egynegyed óra múlva tüzet fogott tőle a róm. cath. goth stilü tem­plom fazsindelyes tetőzete is. Arról, hogy a templo­mot megmentsék, szó sem lehetett, mert a templom magasságával fölérő létra Sárospatakon nincs. Meg­­gyuladt tehát az egész rozzant tető s égett, ro­pogott kegyetlenül. Rémes látvány volt, midőn a harangláb tűzben állt s a harangok egymás­után lezuhantak, midőn a nagy vaskereszt a lángba borult tetőzetre esett s a templom boltozatát be­zúzta. Tüzet fogott a templomtól a róm. cath. plé­bánia, mely legalább 15—20 helyen égett egyszerre, mig a tetőt a tűzoltók és a Sárospatakon állomásozó huszárság leverte ; meggyuladt az apáczazárda (nö­­velde), de ezt is megmentették, azonban a 450 ölnyi távolban levő hg. Windischgrätz-féle emeletes tisztilak.

Next