Nemzet, 1889. szeptember (8. évfolyam, 2517-2546. szám)

1889-09-11 / 2527. szám

saját diadalára aknázza ki azokat az ösztönöket de megfeledkezett arról, hogy ha conservatív férfiak szövetkeznek a forradalmi ösztönökkel, azért, hogy mindenik a maga czéljaira használja fel és főzze le a másikat, eleintén mindig a mérsékeltek teszik a concessiókat és a végén mindig a legtúlzóbbak ra­gadják magukhoz a vezetést. Mi e A mozgalom folyt­atását találta a turini érte­kezletben, melynek az lett volna a czélja, hogy Kos­suth tekintélye és szellemi vezetése alatt állandósít­­tassék a megkezdett irány. Már most méltán kérd­hetjük, hogy melyek hát azon elvek, melyek az ellen­zéket és árnyalatait — mert immár csak árnyalatok — valóban vezetik ? A mérsékelt ellenzék biztat ben­nünket, hogy a kiegyezés alapján áll, fenn akarja tartani, de szövetkezik a szélsőballal. A szélsőbal biztat bennünket, hogy dynastikus alapon áll és pa­naszkodik, hogy a korona nem kéri tanácsát, de Kos­­suthhoz fordul, a­ki azért nem jön haza, mivel anti­­dynasticus alapon, a trónvesztési nyilatkozat alap­ján áll. Kossuth azonban, ha dignitással ragaszkodik is történelmi szerepének consequentiáihoz, nem kevésbbé éleslátású és tudja a számkivetés távolából és az em­beri kornak véghatárairól is, hogy Magyarország annyi küzdelmes megpróbáltatás és válság után, a folytonos megizmosodás útján van, anyagilag és po­litikailag napról-napra erősödik, a régi mulasztáso­kat és súlyos veszteségeket sorra pótolja és ebben az egészséges fejlődésben és békés emelkedésben, régi jelentőségén­ek és európai hivatásának magaslatára, a nemzetet újabb lázas rázkódások csak megakaszthat­nák, beláthatlan időre visszavethetnék és legkevésbbé férhet össze hazafiságával, hogy akkor járuljon maga hozzá a belbéke megingatásához, mikor kivülről ko­moly veszélyek fenyegetnek. fi ! Mi pedig tudjuk, hogy a forradalomnak meg­becsülhetetlen és elidegeníthetlen két hagyománya szállt a nemzetre. Az egyik a csatatérnek dicsősége, a másik a tanulság, mely az akkor elkövetett politi­kai hibákból ered. Mi tudjuk, mert apáinknak, a­kik itt, ezen a földön, a­hol ma állunk, együtt harczoltak a hazáért, részük volt a dicsőségben és részük volt a veszteségben. A Bécsben elkövetett hibákból tanulja­nak Bécsben, a nálunk elkövetettekből tanuljunk mi. A magyar nemzetnek az az európai hivatása, csak abban leli meg az eszközöket, hogy saját sorsát sza­badon intézze és európai jelentőségét megtartsa, hogy egy nagy birodalomnak képezze összekötő fentartóját. E nélkül, önmagára visszavonulva, az ideig-óráig fen­­tartható látszólagos függetlenség is csak a hatalmas szomszédoktól való nyomora függés és vége a felda­rabolás lesz, a­mint már fel voltunk darabolva néme­tek és törökök közt. Ezért látjuk végigvonulni egész történelmünkön, az első Árpádoktól kezdve minden nagy királyunk alatt, a törekvést, kapcsolatot létesí­teni a mai Galicziával, a cseh korona tartományaival és egyes osztrák tartományokkal. Már az Anjouk és Hunyadiak alatt együtt volt csaknem az egész mai osztrák-magyar monarchia. A magyar nemzetnek ezen állandó, ezredéves törekvése, melyet mindenkor az ér­dekközösség ösztönével, néha idegen, cseh, len­gyel osztrák fejedelmek választásával, néha a fegyvernek erejével létesíteni igyekezett, a hosz­­szas történelmi fejlődésekkel járó ingadozások, vissza­esések és küzdelmek után nyert szilárd alapot, az ér­dekközösség tudatán, szabad alkotmányos­­intézkedé­sekben találta meg befejezését a kiegyezés által. Kossuth maga, midőn a nemzeti történelem geniusát félreismerve, szét akarta tépni ezeket a kapcsolato­kat, hova jutott? Odajutott, hogy nem látott más menedéket, mint hogy az Árpádok, az Anjouk, a Hunyadiak által keresett ősrégi történelmi kapcsola­tok helyett, új kapcsolatokat keressen. Aradon Pöl­­tenberg tábornok által az orosz czárt kínálta meg a magyar szent koronával, a­mi a rabszolgaság­t ké­sőbb kereste a dunai confoederatióban, ami Magyar­­ország feldarabolása lett volna. Ezen történelmi igaz­ságok erejét pedig csak fokozni fogja az a szeretet, melylyel a nemzet jó királyára tekint, hogy nemze­tünk talán az egyetlen a continensen, mely minden rétegében a legitim királyság alapján áll, mivel tudja, hogy ennyi különböző nemzetiség mellett a szent ko­rona varázsa képezi összetartozóságának egyik nél­­külözhetlen biztosítékát. És ha daczára ennek láttuk, hogy utczai töme­gekkel akarnak kormányt buktatni, hogy megtámad­ják a korona jogait, botrányokkal tehetetlenné és csúffá akarják tenni a parlamentarizmust, holott sza­badságunknak ez a legfőbb palládiuma; ha láttuk, hogy azon jogokat, melyek csak a törvényhozást, a koronát és a választók összeségét illetik, járdakövek­kel hajigáló, ablakokat és boltokat betörő csoportok­kal akarják bitoroltatni és el akarják hitetni a világ­gal, hogy ez a magyar nép, akkor mi tudjuk, hogy hazánk népe, mely szereti a királyát, alkotmányára büszke, szabadságot akar, nem rémuralmat — tud­juk, hogy ez a nép velünk van. (Élénk éljenzés és tetszés.) És mivel ilyen viszonyok közt az abdicatio egyenes kötelességszegés volna, látják önök, h­o­g­y a szabadelvűpárt tüntetőbben, mint va­laha, tömörül régi vezére körül, látják, hogy a kormány nem gyöngült, hanem jelentékeny szellemi és tetterővel gyarapodott és látják, hogy a magyar állam békés és biztos megerősödé­sét nemcsak megakasztani nem enged­jük, de sőt annyival inkább ujabb nagy reformokkal előre vinni mindannyian el vagyunk szánva. (Hosszan­tartó lelkesült éljenzés.) B­ELFÖLD. Budapest, szept. 10. (Galimberti con­­flictusa Strossmayerrel.)A bécsi»Presse«­­ben olvassuk: Egyik helybeli kőnyomatos lapnak állí­tólag megbízható értesülése szerint Strossmayer püspök és Galimberti nuncius között conflictus támadt. Tudvalevőleg jövő vasárnap fogják Szerajevó­­ban felszentelni az új catholicus székesegyházat, a­mit a kiadott programm szerint Galimbertinek kel­lett volna végeznie. Ezen ünnepélyre dr. Stadler, Szerajevo érseke, az összes horvát püspököket s kivá­lóbb egyházférfiakat meghívta. Erre Strossmayer püs­pököt a pápai szék képviselője fölszólította, hogy ma­radjon távol az ünnepélytől. Strossmayer azonban ki­jelentette, hogy mint Bosznia püspöke nem maradhat el. E vonakodás következtében Galimberti tudatta Stadler érsekkel, hogy a székesegyházat nem szenteli fel, az ünnepélyre sem megy el. Budapest, szept. 10. (Külföldi krónika.) A pápa szept. 2-ától felelt a Fuldában összegyűlt né­met püspökök feliratára, a­melyben ezek megbotrány­­kozásuknak adtak kifejezést a római Giordano­ Bruno ünnepély ellenében. A pápa a válaszban a német püs­pökök kötelességérzete és érzelmeiért köszönetet mond és az isten áldását kéri ki a püspökök tanács­kozásaira. Belgrádon az orosz követségnél e hó 11-én ün­nepélyes elfogadás lesz az orosz czár születés­napja alkalmából és előbb a székesegyházban ün­nepélyes isteni tisztelet tartatik, a melyen a régens­­ség, a kormány és a polgárság részt fog venni. Meg­jegyzendő, hogy M­i­h­á­l­y metropolitának detronisa­­tiója óta ily ünnepélyek nem tartottak, s azok ismétt megkezdése kizárólag az ő befolyásának tulajdo­nítható. A berlini »National-Zeitung«, mely kormányin­tézkedésekről rendszerint kedvező szellemben szokott ítélni, a német sertésbehozatali tilalom­ról a következőt jegyzi meg: »Tény, hogy az Ausz­triából és Oroszországból való sertésbehozatal betil­tása a kevé­bbé tehetős néposztályok által kizárólag használt hús árát hirtelen és igen lényegesen felszök­tette s ez által különösen a keleti határtartományok­ban komoly bajok s nagy elégedetlenség keletkezett. Nem tekintve magát ez intézkedés indokoltságát, már az is feltűnő, hogy a kormány utólag bizonyos köny­­nyítések megadására kényszerült; ez azt a benyomást teszi, hogy az intézkedést nem fontolták meg kellő­leg, hogy hatásáról előre nem voltak tisztában. Ne­künk azonban az is sajnálatosnak látszik, hogy eddig a tilalom szükségességének beható és meggyőző be­bizonyítását nélkülözzük. Azt a járvány veszélyével indokolták, melyet tagadni épen nem szándékozunk, de melyet eddig éppenséggel nem adtak elő úgy, hogy azon állítás, mely szerint a vagyontalan osztályok hústáplálékát szükség nélkül és csak a német sertés­tenyésztők előnyére, megdrágították — alaptalan­nak látszanék. A rendelkezés , mely jogosult érdekeket ily mélyen megsért s oly könnyen irányzatosan kizsákmányolható, mint a behozatali tilalom, nézetünk szerint tüzetesb indokolásra szorul, mint ez eddig történt.« Orosz-Lengyelországból a »Kurier Port« a kö­vetkező rendelkezést tudatja: A lengyel czárság kor­mányfelügyelője az összes lengyel vasutakhoz köriratot intézett, melylyel a varsó-terespoli vasútra nézve i. é. szept. 1-jétől kezdve, a többi vasutakra nézve pedig a rendelet vételétől fogva, meghagyja az orosz nyelv behozatalát szóban és írásban. A jelenleg szolgálatban levő hivatalno­kok pontos vizsgálatnak vetendők alá, újak csak olya­nok alkalmazandók, a­kik az orosz nyelvet teljesen bírják. A rendelet szigorú végrehajtásáért a forgalmi igazgatók felelősek. Budapest, szept. 10. (A római válság.) A nagy bankválság, a­mely alatt most Olaszország szenved, csak akkor érthető meg igazán, ha ismerjük az okokat, melyek folytán néhány római és turini pénzintézet bukásának meg kellett károsítani az egész országot, a­helyett, hogy csak a legközelebb érdekelt körökre szorítkozzék. A dolgok való állapotát azzal jellemezhetni legjobban, ha azt mondjuk, hogy a római »Banca Tiberina« és a turini »Discont- és selyembank« a leginkább érezték és a legnagyobb mértékben tovább terjeszték a válság hatását, mely­nek az összes hitel túlságos igénybe vételéből okvet­lenül származnia kellett. Minthogy a hitelnek e mér­ték feletti és megfontolatlan kihasználása mindenek­előtt építési czélokra történt, úgy a hitel megapadásá­­nak első­sorban a nagy római építő bankot kel­lett sújtania, azután berántatott a részvényekkel túlterhelt Discont és selyembank, a­melyből a további bukások hullámgyűrű szerűen terjedtek el. A­ki a szertelen római építési üzérkedést elfogulatlan figye­lemmel kisérte, az a beállott krachot előre láthatta. 1881. decz. 31-től 1888. márcz. 1-ig, tehát 61/­ esz­tendő alatt, a beépített terület a városi adóhatáron belül 1.552.060 négyszög­méterrel, vagyis az előbb beépített területnek majdnem felével megszaporodott. A statisticai hivatal adatai szerint, a beépített terü­let az előbbeni időszakhoz — az antik építkezések és templomok kivételével — 3.403.150 négyszög métert, az utóbbi időszakban pedig 4.935.210 négyszög métert tett ki és biztos jelek azt mutatják, hogy ez óriási építkezés eddig jelentékenyen nem csökkent s leg­közelebb nem is fog csökkenni. Mert a városi lakosság sűrűsége, bár 1882. január 1-től 1888. már­­czius 31-ikéig az előbbi 1000 négyszögmétert 80-ról 73-ra szállott alá, még mindig túlhaladja Bologna, Catania, Florence, Milano, Turin, vagyis a félsziget legnépesb városai lakosságának sűrűségét 32, 37, 39,52,57 fejjel 1000 négyszögméterenként s csak azok mögött áll, melyek, mint Nápoly, Velencze, Genua, Palermo, természeti viszonyaiknál vagy tőkehiánynál fogva a kiterjedésben gátolva vannak. Kérdés már most, hogy a lakásépítkezések gyors növekvése meg­felel-e a főváros lakossága növekedésének? Az emlí­tett 610 esztendő alatt a lakosság száma 272,012-ről 359,845-re emelkedett, t. i. évenként 52-vel 1000 után, míg a beépített terület 1000 után 72-vel szaporodott. Világos, hogy a beépített terület növekvése még meg­előzte a lakosság növekvését, bármily nagy legyen is az. Turinban ugyanezen idő alatt a lakosság száma 26-tal, a beépített terület 22-vel növekedett 1000 után, Nápolyban 5, illetőleg 10-zel, Florenczben 5, il­letőleg 2­8-al, Cataniában 11, illetőleg 7,5-el 1000 után évenként. Láthatni ebből, hogy mennyire múlja felül Róma az öszes többi várost, mind a lakosság gyors növekedése, mint az építkezési fejlődésnek a szaporodott lakosság szükségletét meghaladó mér­vei tekintetében. Mindennek daczára Rómá­ban a lakbérek 1881. óta mintegy harmad­részszel emelkedtek, s ebből elegendőleg meg­magyarázhatni az építési kedvet és a tőke kész­ségét a római építkezésekre. Kiszámíttatott, hogy a római lakház-építések négyszögméterenként 406.31 francot képviselnek. E szerint az egész összeg, mely a mondott időszakban Rómában ingatlanokba fek­­tettetett, 700 millióra megy s beszámítva a Tiber­­munkálatokat, más közmunkákat és a telkek árait, meghaladja a milliárdot. Ez óriási összeg előállítására szertelenül igénybe kellett venni a bél­és külföld hitelét. Be kellett vonni a bankok részvény­­tőkéjét, a giroforgalmat, a letéteket. A nemzet köz­­gazdasági élete másnemű szükségleteinek s az ország más részeiben levő vállalkozásoknak szenvedni kellett azáltal, hogy minden tőke Rómába özönlött. A mező­­gazdasági hitel mind nehezebb lett, a vidéki lakosság termelése és keresete csorbult az által­­a kivándor­lás 1888-ban 250,000 fejre emelkedett. Ugyanekkor az állam is, mely deficittel küzdött, s még­is évenként 300 milliót költött a megfontolás nélkül szaporított vasúti építkezésekre, a maga részére is erősen igénybe vette a közhitelt. Még ezen fölül, a bankjegy-kibocsáj­­tás is 200 millióval a törvényes határon túl emelke­­dett, így be kellett következni, hogy egy nap észrevet­ték, hogy a hitellel visszaéltek. A bankjegyek árfo­­yama majdnem 2 százlélit vesztett, az államjövedék 101-ről 94-re csökkent, iparvállalatok és bankok részvényeinek árfolyama csökkent, s azoké, melyek eginkább vettek részt az üzérkedésben, megbuk­tak. Mindez bizalmatlanságot keltett, a külföld több száz milliónyi olasz váltót visszadobott. Minthogy azoka­t nem lehetett beváltani, bekövetkezett a vál­ság. Állítják, hogy a kormány segítségével a pilla­natnyi szükséget le­küzdhetni s a megbénult gazda­sági tevékenységet ismét életre serkenthetni lehet; de fontosabb ennél is az, hogy e tevékenység a jöven­dőben fenntartassék, mi csak úgy történhetik meg, ha megakadályozzák, hogy a tőke csak egy bizonyos évre vesse magát és minden egyébtől elvonja az életerőt. Csak az összes tagok egyenlő táplálkozása­arthatja fenn egészségben az organismust. Táviratok. Leitomischl, szept. 10. (B. C.) A király ő fel­sége Leitomischlbe érkeztekor a polgármester üd­vözletére következőkben válaszolt: »Leitomischl város lakosságának legális érzelmeiről beszélő tanúbizonyságot tesz az a szívélyes fogadtatás, melyre ma itt találtam. Fogadják érte meleg köszönetemet és atyai jóakaratom és kegyelmem tovább fenmaradá­­sának biztosítását.« Délelőtt 10 órakor ő felségénél ünnepélyes fo­gadtatás volt. És pedig fogadtattak: az udvari fő­méltóságok és a főnemesség tagjai, Lobkovitz herczeg tartományi főmarsall vezetése alatt a r. cath. papság Hais königgrätzi püspök vezetése alatt, a tisztikar, a városi tanácsok, illetőleg kerületi képviselőségek, a ke­rületi kapitányság, a járásbíróság, a főadóhivatal, a pénzügyi biztosság és a vasút hivatalnokai, Latour gróf vezetése alatt, a tanárok, tanítók, lövészek, Thurn- Taxis herczeg hivatalnokai, a kereskedelmi testület, a mezőgazdasági egyletek szövetkezetei, a hadastyán egyesületek elöljárói és a zsidó hitközség elöljárói. Az egyes küldöttségek szónokainak beszédeire a király ő felsége válaszolt. A leitomischli kerületi kapitánynak cseh nyelven a következőket mondta: „ A jó ki­­vánságokat, melyeket irántam táplál és me­lyeknek éppen kifejezést adott, meleg köszö­nettel viszonzom. (Németül folytatva.) Meg­vagyok győződve, hogy ezen kerület mindkét nemzetiségű lakossága hű osztrák érzelmét minden időkre meg fogja tartani és biztositom őket császári jóakaratom és kegyelmem to­vábbi fenmaradásáról.« C­h­r­u­d­i­m városnak, cseh nyelven : »Az örömteljes fogadtatás, mely számomra itt készíttetett, valamint a hit szeretet és ragasz­kodás biztosítása Chrudim királyi uradalmi városom lakossága részéről jól esik atyai szi­vemnek, mondja el polgármester ur ezen vá­rosnak irántam és házam iránt mindig hűen odaadó lakosságának ezért köszönetemet.« A chrudini kerületi képviseletnek. (cseh nyelven.) »A mezőgazdaság előmozdí­tása által kiváló chrudimi kerület képviselői­nek hódolatát tetszéssel fogadom. Kerületük lakói iránt továbbra is jóakaró érzelmet fogok megőrizni. « Hohenmauth városnak: (cseh nyel­ven.) »Örömömre szolgál, hogy ezen vidéken való jelenlétem alkalmából Hohenmauth ki­rályi uradalmi városom képviselőit is magam előtt látom. Loyális biztosításaikat szívélyes tetszéssel, köszönettel fogadom.« A landskroni kerületi elöljárónak: (cseh nyelven.) »A loyalitási érzelmek kifeje­zését, melyről ön engem Ladskron kerület lakosságának nevében biztosított, benső tet­széssel fogadom és köszönetet mondok önnek a kifejezett jó kivánataiért.« Böhmisch-Grübau polgármesteré­hez (cseh nyelven). Élénk megelégedéssel tölt el a szeretet és ragaszkodás biztosítása, melylyel engem önök szeretett cseh király­ságom határánál üdvözölnek. Wildenschwert város polgármes­teréhez (cseh nyelven): A leyális érzület azon kijelentését, melylyel önök Wilden­schwert városa és ennek hű lakói nevében engem üdvözölnek, megelégedéssel fogadom s biztositom önöket császári jóindulatomról. A wildenschwerti kerületi kép­viseletnek (cseh nyelven): Köszönöm önöknek lojalitásuk tanúsítását, s császári üdvözletemet küldöm a wildenschwerzi kerü­let lakosságának.« A chrudimi lövésztestülethez (cseh nyelven): Bemutatott hódolatukat kö­szönettel fogadom azon várakozással, hogy testületük tagjai atyáikhoz hasonlóan szemé­lyem és hazám iránt mindig ragaszkodóknak fognak bizonyulni. A hadastyán-egyletekhez együt­tesen (cseh nyelven): Köszönöm ha ragasz­kodásuk biztosítását s remélem, hogy az egy­letek az igazi hazafiság által áthatott régi osztrák katonai szellemet soraikban minden időben ápolni fogják. Délután hat órakor ő felségénél udvari ebéd volt, a­melyben részt vettek: Károly Lajos és Fe­­rencz Ferdinánd főherczegek, Ferencz Salvator fő­­herczeg, Lobkowitz hg tartományi főmarsall, Kinsky Ferdinánd hg, Kinsky Frigyes Károly titkos taná­csos, Auersperg hg, Liechtenstein Rudolf hg, Czer­­nin Theobald gr., Chamarée Antal gr., Dobrzewsky br., Kolowrat Zdenkó gr., Kinsky Rudolf gr., Kraus hr. helytartó, dr. Hais püspök, Hübner gr. ezredes, Wurmbrand gr. ezredes, Karger ezredes, továbbá a külföldi katonai attadhé­k és a kiséret tagjai. Az újonan kinevezett helytartó, T­h­u­n gróf nincs jelen, mivel a hivatalos esküt még nem tette le. Leitomischl, szept. 10. (O. É.) Ma este a várost ő felsége jelenléte alkalmából fényesen kivilágították. Több ablakon ő felségeik transparens képei voltak láthatók. Alkonyaikor az itteni és sok vidéki egyesü­letek tagjai sorakoztak és lampionokat hordva impo­­sáns menetben a lövészcsapat zenéjével a kastély udvarába vonultak. Midőn ő felsége megjelent a kas­tély ablakában, a nép lelkesen megéljenezte, a zene­kar pedig rázendítette a néphymnust és azután az itteni dalegyesület dalolt, mire ismét a zenekar játszott. Zwittau, szept. 10. (B. C.) Ferencz Fer­dinánd főherczeg ma délben Wurmbrand gr. ezre­des kíséretében Bécsből ideérkezett, hogy mint dönt­­nök a gyakorlatok fővezényletéhez csatlakozzék. Ő fenségével egyidejűleg König báró táborszernagy leg­­rangidőbb döntnök is ideérkezett. A főherczegek és a vezénylő tisztek Albrecht főherczeg vendégei. A pá­lyaudvaron Ferencz Ferdinánd főherczeget a hatósá­gok képviselői tiszteletteljesen üdvözölték. Albrecht főherczeg ma König dr. hadtestparancsnokot kiválóan kitüntette, a mennyiben az általa adott ebé­den poharát a tegnapi napon az ötven éves szol­gálati jubilaeumát ünnepelt kitűnő és érdemteljes tábornok egészségére emelte. Az ebéd után Albrecht főherczeg cerclet tartott. Később háziurát Sponert lepte meg ideiglenes lakásában, hogy megköszönje neki a vendégszerető fogadtatást. Ez alkalommal a főherczeg Sponerné kis leányának vigságában gyö­nyörködött. A zárhadgyakorlatok az által különös jelentő­séget nyertek, hogy Forstner ezredes olasz és Ma­­néga ezredes konstantinápolyi nagykövetségünk ka­tonai attadheit, mint döntnököket hívták meg. Ma este Albrecht főherczeg mindkét párt vezérének ki­adta a parancsokat, úgy, hogy az ez idő szerint egy­mástól még távol levő hadtestek holnap elővédjeikkel egymásra bukkannak. Ma este 6 órakor Rainer fő­herczeg is ideérkezett. Thurn-Taxis herczeg, Margit főherczegnő jegyese, nem fogadhatta személyesen kastélyában ő felségét, mivel pár nap óta gyengélkedik. * Pécs, szept. 10. A honvédség hadgya­korlatai a múlt hó 27-től máig tartottak. F. hó 9-én este érkezett Horvátországból a 27. és 28-ik féldandár, ma pedig Kaposvárról a 19-ik féldandár két zászlóalja. Ma este jön meg a kanizsai féldandár s holnap megkezdődnek a féldandár gyakorlatok és tartanak e hó 20-ikig. Azután az öt napig tartó had­osztály gyakorlatok veszik kezdetüket, a melyekre a 25-től 28-ig tartó zárgyakorlatok következnek. J­ó­­z­s­e­f főherczeg e­ső 24-én érkezik ide s a zárgya­korlatokon jelen lesz. Minden, szept. 10. Vilmos császár ma este nagy kísérettel ide érkezett. A pályaudvarban az itt levő fejedelmi személyiségek fogadták. A díszőrség megtekintése után a császár az ünnepiesen földiszí­­tett városon át a nép lelkesült ovatiói közt a Leon­­hardi-villába hajtatott. Az utczákon a munkások, a tűzoltóság, a polgári őrség és a tanuló ifjúság állott sorfalat. Berlin, szept. 10. A »Post« jelentése szerint Frigyes császárné Zsófia herczegnővel Kopen­­hágából Berlinbe tér vissza és onnét Görögországba indul. A cumberlandi herczegaszonynyal való találkozás bizonyára a császárné óhajára elma­rad, hogy a welf befolyás lehetőségének még látszata is elkerültessék. Ezzel el lesz kerülve, hogy német részről netalán ismét fölébresztessék bizonyos nemzeti érzékenység, melynek elaltatása bizonyára a császár angolországi útjának eredményei közé számítható. Berlin, szept. 10. A»Vossische Zeitung« jelentése szerint Vilmos császár kegyes kézirattal megadta Scholz pénzügyminiszternek a kért hat hónapi szabadságot, ama reményének adván kifeje­zést, hogy a miniszter addig fölépül szembajából. Kiel, szept. 10. Az »I­r­e­n­e« c­z­i­r­k­á­l­ó-c­o­r­­vetta Henrik herczeg parancsnoksága alatt ma délelőtt Genuába indult. Páris, szept. 10. A khedive fiának tiszte­letére tegnap lakoma volt a külügyminisztériumban, melyen S­p­u 11­e­r külügyminiszter felköszöntötte a khedivét. A miniszter pohár köszöntőjében a követke­zőket mondá: »Midőn az atya egészségére emelem poharamat, teszem ezt a fiú egészségére is. Az itt összegyűltek nevében, kik mindannyian önzetlen, igaz barátai Egyptomnak, ürítem poharamat Egyptom, e termékeny ország jólétéért, melyet az ön fenséges atyja, van hivatva a szultán suzerenitása alatt a jó­lét, a haladás és a civilisatio útján vezetni. Ön foly­tatni fogja a jól megkezdett művet és ebben minden­kor támogatásra fog lelni Francziaország részéről, melyet Egyptommal az érdekek és a rokonszenv oly sok hagyománya fűz össze elválaszthatatlanul. Mi mindannyian a legjobbat kívánjuk önnek és dynastiá­­jának.« E8­s­z­ád basa válaszában meleg köszöneté­nek adott kifejezést. Páris, szept. 10. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) S­p­u­t­­le­r külügyminiszter Kest­mannt, Olaszország diplo­­matiai ügyvivőjét, értesítette, hogy a kormány nem fogja tűrni amaz utczai demon­­strátiókat, a­melyek által a szomszéd állam kor­mánya magát sértve érezhetné. Az olasz radicálisok itt időző küldöttei is ily értelmű értesítést kap­tak. (P. C.) Páris, szept. 10. A minisztertanács mai ülésén S­p­u 11­e­r külügyminiszter közölte, hogy a szerb vasutakra vonatkozó tárgyalá­sok már csaknem teljesen be vannak fejezve s az ügy mielőbbi s minden érdeket kielégítő megoldása várható. Róma, szept. 10. A jövő üzleti évben az ösz­­szes vasutaknak kocsikészletüket ki kell egészíteniük. (W. A.) Sophia, szept. 10. Stanisev, zankovista, kör­levélben szólította fel a bolgár polgárokat, hogy a »Sándor czár emlék«-nek Samorzban való leleplezése alkalmával üdvözlő táviratokat küldjenek, de a jelen­leg uralkodó oroszellenes hangulat mellett az emlí­tett eszme nem talált viszhangra. (N. Fr. Pr.) Belgrád, szept 10. A »Balkan­ Cor­­respondenz« szerint a porta meggyőződ­vén Szerbia legutóbbi katonai in­tézkedéseinek ártatlan voltáról attól tart, hogy Bulgária mozgósított hadsere­­­gét a török határra akarja indítani, minél­fogva a bolgár kormánynak adott válaszában különösen kiemelte, hogy Bulgária integráns része a török birodalomnak. Belgrád, szept. 10. A »Narodni Dnev­­nik« feltűnést keltő czikket közöl, mely sajnálattal tesz említést, hogy bár Szer­bia földrajzi fekvésénél fogva arra van utalva, hogy Bulgáriával barátságban éljen, a barát­ságos viszony e két ország között különféle szerencsétlen körülmények által mégis meg­zavartatott. A »Narodni Dnevnik« szerint ezek után igen hálás feladat volna Románia és Szerbia között szoros szövetséget létre­hozni, mely első lépés volna arra, hogy a balkánfélszigeti államok solidaritása megva­lósuljon. A »Nar. Dnew.« szerint ezt mi sem akadályozhatná, miután Szerbia és Románia érdekei nemcsak, hogy nem ellentétesek, sőt inkább sok tekintetben teljesen azonosak. (B. C.) Karlsbad, szept. 10. Persia­ni, Oroszország belgrádi követe és D­o­k­i­c­s Lázár államtanácsos, Sándor király nevelője, tegnap délután négy órán át értekeztek Milán királylyal a »Grand Hotel Pupp«-ban. Habár Persianu­s Dokics eredeti­leg három napig akartak itt maradni, az értekezlet után hirtelen elutaztak Bécs felé. Egerig Milán ki­rály is elkísérte őket. (N. Fr. Pr.) Bukarest, szept. 10. (E r e d e t i t­á­v­i­r­a­t.) A cabinet kiegészítéséről szóló hírek még mindig tárgytalanok. G­h­e­r­a­s­s­i igazságügy­miniszter még nem adta be lemondását. (P. C.) Bukarest, szept. 10. Lahováry miniszter holnap egy havi szabadságra Páriába utazik. Menet egy napot, visszajövet azonban hosszabb időt tölt Bécsben. Távolléte alatt a belügy- és a közmunka­ügyi minisztérium teendőit a miniszterelnök fogja el­látni, a külügyeket pedig Manu hadügyminiszter fogja vezetni.­­ A konstantinápolyi román követség titkárát, G­h­i­k­a Gregort, hasonló minőségben Ró­mába helyezték át, helyébe pedig a római követség első titkárát R­o­m­a­t­o­t nevezték ki. Sophia, szept. 10. (Eredeti távirat.) A minisztertanács elhatározta, hogy minden mi­nisztériumból 4 hivatalnokot küld államköltségen Párisba a kiállítás tanulmányozására. A miniszterek közül eddig csak T­o­n­t­s­e­v, az igazságügyi minisz­ter jelentkezett. — A párisi nemzetközi vas­úti conferentiára a bolgár kormány Nicolov mérnököt küldte ki. Konstantinápoly, szept. 10. Sakir pasa elérke­zettnek látta az időt és a krétai menekülteket felhívja, hogy térjenek vissza hazájukba. (W. A.) Bécs, szept. 10. (Eredeti távirat.) A »Pol. Corr.« szószerinti szövegében közli S­a­k­i­r p­a­­s­á­n­a­k, Kréta főkormányzójának a portához e hó 2-ról és 3-ról keltezett távirati jelentését, melyből kitűnik, hogy a felkelők mindenütt visszavo­nultak a török csapatok elől, sőt több helyt meg is hódoltak. (P. O.) Pétervár,szept. 10. (Eredeti távirat.) III. Sándor czár jóvá hagyta Wannovsky hadügyminiszter előterjesztését, hogy a dél­keleti és a Visztula mentén levő vasutak kocsikészlete azonnal ki­egészíttessék, tekintettel az eshetőleges katonai szükségletre és meghagyta a pénz­ügyminiszternek, hogy e czélra haladéktala­nul 2.780.000 rubelt tegyen folyóvá. A szük­séges megrendelések kizárólag orosz czégek­­nél történtek meg. (P. C.) Új-Moldova, szept. 10. (O. K.) A kerület minden részéből nagy számmal összesereglett választók előtt ma tartotta Asbóth János beszámoló be­szédjét. (A beszédet lapunk más helyén egész ter­jedelmében közöljük. A szerk.) Különösen a minisz­terelnök pénzügyi politikájára, az ország anyagi ha­ladására, az iparra, a munkáskérdésre, a véderővitára, az ország európai missiójára és a királyra vonatkozó részek fogadtattak nagy lelkesedéssel. Lichtfusz pártelnök az egész kerület háláját tolmácsolta a kép­viselőnek és rendületlen bizalmát fejezte ki iránta. A beszámoló végeztével Asbóth az egyes küldöttségek és választók tisztelgését fogadta s holnap folytatni fogja körútját. Közgazdasági táviratok, Boroszló, szept. 9. A »Schlesische Zeitung« a birodalmi cancellárnak rende­letét közli, mely szerint Magyarország­ból származó sertések Kőbányáról Budapesten és Oderbergen át nemcsak Rati­­borba, hanem minden héten egyszer Beu­­thenbe is szállthatók oly feltétel alatt, ha az ottani városi vágóhídon azonnal leölelnek. A Beuthenben leölt kőbányai sertések húsa ép u­gy, mint a Ratiborban leölteké, minden megszorítás nélkül forgalomba bocsáthatók az országban. Bukarest, szept. 10. Az »Agance rou­­maine« jelentése: A Gagarin-féle ha­józási vállalat tudvalevőleg engedélyt kért a kormánytól, hogy Turnu-Szeverin mellett az átmeneti forgalom számára, me­­denc­éket és tartályokat létesíthessen. A kor­mány e kérelmét annak idején elutasította. Újabban a társaság azt kérte, hogy a Turnu- Szeverinbe szállított, s az erdélyi kőolajfino­­mító gyárak számára rendelt oroszországi nyers kőolajat, hajóiból egyenesen a vasúti tartánykocsikba önthesse át. A miniszterta­nács ezt a kérelmet is elutasította, mert a Turnu-Szeverinben jelenben szokásos szállít­­mányátrakodási eljárással szemben, nem akarja az oroszországi származású kőolajat kedvezményben részesíteni. Kairó, szept. 10. Az egyptomi kormány köszö­netet mond azon hatalmaknak, melyek a co­n­ver­si­ó­h­o­z hozzájárultak, s hír szerint újból felkéri a francziákat, járuljanak hozzá a conversióhoz. Árutőzsde, Bécs, szept. 10. (Gabona- és termény­­tőzsde.) A mai tőzsdén az irányzat szilárd volt, az árak változatlanok. Eladatott:Búza őszre 8.63 — 8.61 forinton. 1890. tavaszra 9 28 9.26 írton, Rozs őszre —.----.— forinton, tavaszra —•-----•— forinton. — Zab őszre 7.05—7.03 írton, tavaszra 7.50— 7.49 forinton. —Tengeri jul.—augusztusra —.___.— aug.—szeptemberre —.-------.— forinton, szept októberre —■-----•— írton, 1890. május—júniusra 6.09 — 6­07 forinton. Hivatalos jegyzések déli 12 órakor a következők : Búza őszre 8.58—8.63 forinton, 1890. tavaszra 9.24 — 9.29 forinton. — Rozs őszre 7.15—7.20 írton, tavaszra 7.60—7.65 forinton. — Tengeri szeptember—októberre 5.48—5.53 írton, 1890. május—júniusra 6.05 —6.10 írton. — Zab őszre 7.02—7.07 forinton, tavaszra 7.47—7.52 forinton. — Káposzta­­repcze aug.—szeptemberre 18.60 — 18.80 forinton, február— márcziusra 19.-----19.25 forinton. —Repczeolaj kész szállításra 44.50— 45.— forinton, szeptember—deczemberre 45.___45.50 forinton, 1890. febr.—márcziusra —.-------.— frton. Szesz (Contingentálra) Kész szállításra 13.12—13.37 frinton, szept.­­narants 13.37—13.62 forinton, októberre 13.12 — 13.37 forinton. Köln, szept. 10. (T­e r m­é n­y v­á s á r.) Búza novemberre 18 márka 90 fillér (= 11 frt 01 kr.), márcziusra 19 márka 50 fillér (= 11 frt 36 kr). Rozs novemberre 15 márka 50 fillér (= 9 frt 04 kr.); márcziusra 16 márka — fillér (= 9 frt 21 kr). — Repczeolaj (hordóstól) októberre 71 márka 20 fillér (= — frt — kr); májusra 64 márka 75 fillér (= — frt — kr.) . Stettin, szept. 10. (T e r m é n­y v­á s á r.) Búza szept.— októberre 182 márka 50 fillér (= 10 frt 63 kr) ; okt.—no­vemberre 183 márka 50 fillér (= 16 frt 68 kr.). — Rozs szept.—októberre 156 márka — fillér (= 9 frt 09 kr) • okt.—novemberre 156 márka 50 fillér (= 9 forint 12 kr.) — Repcze-olaj szeptember—októberre 67 márka 50 fillér (*= 39 frt 34 kr); ápril—májusra 63 márka 50 fillér (= 37 frt 01 kr). Szesz helyben 50 márka fogyasztási adóval 56 márka 30 fillér (= — frt — kr); helyben 70 márka fogyasztási adóval 33 márka 50 fillér (= — frt — kr); szept —októberre 50 márka fogyasztási adóval — márka — fillér (= _ frt — kr); nov.—deczemberre 70 m. fogyasztási adóval — márka — fillér­­= — frt — kr.) Átszámítási árfolyam : 100 márka = 58 frt 30 krral. Átszámítási árfolyam : 100 márka = 58 frt 30 krral. Páris, szept. 10. (T e r m­é n­y v­á s á r.) Búza folyó hóza 22 frk 60 d­me (= 10 frt 67 kr.); októberre 22 frk 75 d­me (= 10 frt 75 kr.) ; novembertől 4 hóra 23 frk 10 ctme (= 10 frt 92 kr.); 4 első hóra 23 frank 30 ctme (= 11 forint 01 kr.) Liszt 12 márkás­ folyó hóra 52 frk 50 ctme (= 15 frt 60 kr.); októberre 52 frk 80 ctme (= 15 frt 69 kr.; novembertől 4 hóra 52 frank 80 ctme (= 15 forint 69 kr.); 4 utolsó hóra 53 frk­­ ctme (= 15 forint 75 kr.) Repczeolaj folyó hóra 68 frk 25 ctme (= 32 frt 24 kr.) ; októberre 68 frk 25 ctme (=32 frt 24 kr.); nov.—deczem­berre 68 frk 75 ctme (= 32 frt 48 kr.);­­ első hóra 68 frk 50 ctme (= 32 frt 36 kr.) Szesz folyó hóra 39 frk 25 ctme (=20 frt 21 kr); októberre 39 frk 75 ctme (= 20 forint 50 kr); nov.—deczemberre 40 frk 25 d­me (= 20 frt 74 kr)­ 4 első hóra 41 frk 25 d­me (= 21 frt 22 kr.) Átszámítási árfolyam: 100 frk = 47 frt 25 krral.

Next