Nemzet, 1890. január (9. évfolyam, 2638-2667. szám)
1890-01-14 / 2650. szám
SzkkmsütésSe : Ferenc8ickó tere, Athenaeum-épület, I. emeléi. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. NEMZET Ára 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: 2650. (13.) szám. Budapest, 1890. Kedd, január 14> EiAJ)ö-mvÁfAfc: Éerencziek-tere, Athenaeum-épület, faláfisiai. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldött vagy Buda*pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra tfrt 3 hónapra $ » 6 hónapra ...................... „ fgy Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) mrji-jw , . ii ■ [UNK] ■ [UNK] " ■ ■ .................... ———.p.— ................ IX- évi folyam, Budapest, január 13 A kereskedelemügyi miniszter költségvetésének tárgyalása, mellyel a képviselőház ma folytatta a szünet által megszakított budget-vitát, felszínre hozta azon nagy kérdéseket, melyeknek megoldása és előkészítése a közeljövőben közgazdasági politikánk föladata lesz. E kérdéseket pártunk tagjai vetették föl, elsősorban Baross Gábor miniszter, ki mint kereskedelmi miniszter, első költségvetését mutatta be a képviselőháznak, mely azt ugyanazon osztatlan rokonszenvvel és elismeréssel fogadta,mint az előző években, amidőn közlekedési politikánk átalános helyeslést kivívott nagy sikereire utalhatott. A feladat, mely a közgazdasági, szabatosabban szólva, a kereskedelmi és ipari politika terén a miniszterre vár, nehéz, sokkal nehezebb annál, amelyet a közlekedési politika mezején oly nagy, még elleneseink által sem tagadható sikerrel megoldott. Ezen a téren elég volt — a kormány és az országgyűlés által támogatva — óriási munkaereje, nagy tehetsége és lankadatlan buzgalma, a kereskedelmi és ipari politika mezején ugyanolyan mérvű eredmények kivívásához az egyéni erőn túl kedvező közgazdasági viszonyokra és minden érdekelt társadalmi tényező odaadó, lelkes támogatására van szükség. Meg lesznek-e a kedvező közgazdasági viszonyok, ez a jövő titka; azon, hogy az érdekelt társadalmi tényezők lelkes támogatása nem fog hiányozni, ma már nem lehet kételkednünk. Az a rövid idő, mely a kereskedelmi és ipari ügyeknek Baross Gábor vezetése alá helyezése óta eltelt, elegendő volt arra, hogy iparunk eddig legelhanyagoltabb ágaiban is életre valló munka, pezsgés és kezdeményezés váltsa fel az erőket lekötő elzsibbadottságot, elegendő volt arra, hogy a kereskedő és iparos világ újból éledt buzgalommal működjék közre a köznapit meghaladó feladatok megoldásában. A kereskedő és iparos világ ezen életre ébredésének csírája a kereskedelmi miniszter iránt való bizalomból fakadt, mely nemcsak a múltból merité a tápot, hanem a jelenből is, amidőn néhány hó elég volt arra, hogy évek óta húzódó fontos kérdések megoldassanak. E bizalmat megerősíteni, az itt-ott létező, mert ellenségeink által czélzatosan táplált bizalmatlanságot eloszlatni, az összes érdekelt factorokat együttműködésre bírni, kiváló mértékben alkalmas a kereskedelemügyi miniszter mai beszéde, melyet a szabadelvű párt mindvégig élénk és zajos helyesléssel kísért. A kereskedelemügyi miniszter a függetlenségi párt által provokálva, a közös vámterület kérdéséről nyilatkozott oly nyíltsággal és határozottsággal, amilyet tőle várni lehetett, oly helyes és correct módon, a mint államférfinak, ki érzi a felelősséget, mellyel nyilatkozatai és tettei járnak, nyilatkoznia kell. Ezt a nyilatkozatot a szabadelvű párt, melynek feladata gazdasági fejlődésünk föltételeit, minden, esetleg a legjobb indulatból eredhető támadás ellen is biztosítani, élénk helyesléssel kísérte, e helyeslés azonban fokozódottá vált, amidőn a miniszter oly szépen és találóan megjegyezte, hogy a vámterület közösségének csak egy ellensége van: a féltékenység, mellyel törekvéseinket, gazdasági érdekeink érvényesítését kisérik. E nyilatkozatból és az azt kisérő helyeslésből érthetnek azok, akiket illet és ha a miniszter nem nevezte is meg azokat, kiknek czímére ezen komoly figyelmeztetés intézve volt, mindenki tudja, kiket értett és hogy kik azok, kik ezen féltékenységet a legrosszabb eszközökkel sem átalják felkelteni. Nagy érdekű volt a miniszter azon nyilatkozata, melyet a dunai hajózás kérdésében tett. A miniszter czéltudatos és szívós eréllyel követett eljárásának köszönhető, hogy e kérdés ma már nem egy a dunagőzhajózási társaság kérdésével. A dunagőzhajózási társaság érezte és érzi az állam erejének súlyát, az ország gazdasági érdekei minden sérelem ellen biztosítva vannak; a további lépést pedig: az ország érdekeinek a hajózás útján való biztosítását, amint ezt a miniszter oly meggyőzően kifejtette, meg lehet és meg kell tenni tekintet nélkül a Duna gőzhajózási társaságra. Az egész ország közvéleménye, a képviselőház összes pártjainak osztatlan támogatása áll a miniszter mögött e törekvésében, mellyel tervszerű módon igyekszik érvényesíteni gazdasági érdekeinket. Ezen tervszerű eljárással áll összefüggésben az is, amit a függetlenségi párt szónoka hiába igyekezett kicsinyleni, hogy a folyó hajózás czéljaira a miniszter most csak százezer forintot kér a törvényhozástól ; a nemzet tudja, mely czélok azok, amelyeket a miniszter meg akar valósítani és a nemzet áldozatkészsége nagyobb összegek megszavazásától sem fog visszariadni, mert meg van győződve, hogy azok az ország érdekében helyesen és szakszerűen fognak fölhasználtatni. Ha a mai vita ezen kiemelkedő mozzanatait örömmel és megelégedéssel registráljuk, nem szívesen szólunk a mai tárgyalásnak az államvasutakat érintő részéről. A függetlenségi párt az államvasutak azon költségvetésénél, melyben először van szó a személy díjszabás korszakot alkotó reformjáról, a miniszter ezen nagy kezdeményezéséről, mely a legbehatóbb befolyást gyakorolja összes gazdasági viszonyainkra, nem képes, vagy nem tud másról beszélni, mint azon annyiszor elcsépelt és annyiszor számszerűleg megczáfolt vádról, hogy a takarékos gazdálkodás az államvasutaknál a pályafentartás elhanyagolására vezet. Az ellenzék szónoka, hogy bebizonyítsa azon régi közmondás érvényét, hogy aki sokat utazik — mint ő a nyáron — sokat is tud beszélni, elég szerencsétlen volt a közben az olasz és franczia vasutakra hivatkozni, amely hivatkozás minden hozzáértő előtt feltünteti az ellenzék vezérszónokának e szakban való tájékozottságát. A miniszter e vádat az öntudat oly erejével utasítá vissza, mely remélhetőleg egyszer s mindenkorra véget vet ezen úgynevezett szakemberek által czélzatosan terjesztett vádaskodásnak. A zónatarifa életbeléptetésének nagy jelentőségét Darányi Ignácz előadó méltányolta bevezető beszédében, melyet a ház élénk tetszéssel fogadott. Vadnay Károly úgy formailag szép, mint tartalmilag helyes és nagy figyelemmel hallgatott beszédben ipari politikánk feladatait, főleg a textilipar meghonosításának nagy fontosságát fejtegette. Szmialovszky Valér, pártunk e jeles fiatal tagja ma szólalt föl — a ház rokonszenves figyelme között — először és megmutatta, hogy komolyan foglalkozik azon helyi kérdésekkel, melyek az általa előadott vonatkozásban országos érdekekre tarthatnak számot. E két beszéd az ipari politika nagy feladataira tereli a közfigyelmet, amelyeknek a közérdeklődésre valóban szüksége van, mert megoldásuk csak a nemzee teljes odaadásával lehetséges. BELFÖLD, Budapest, jan. 13. (Szilágyi Dezső igazságügyminiszter bécsi útja.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, ki ma gr. Kálnoky külügyminiszterrel, Szögyény osztályfőnökkel és Schönborn gr. igazságügyminiszterrel értekezett, ma estére visszaérkezik. Mint értesülünk, bécsi tartózkodása több folyamatban levő ügyön kívül főleg a consuli bíráskodás iránt alkotandó és a delegatiók előtt már több ízben szóba hozott törvényjavaslattal állott összefüggésben. Igazságügyérünk tapintatának és széles ismereteinek remélhetőleg sikerült eloszlatni az utolsó — bár lényeges — differentiákat is, melyek ezen, közjogi állásunk folytán azonos elvi alapokra fektetendő törvény megalkotását eddigelé hátráltatták és így megszünteti egyúttal azon anomáliákat, melyek ezen ügynek eddigi állapotából folyólag kétségtelenül előállottak, vagy előállhattak. Igen valószinü, hogy Szilágyi Dezső igazságügyminiszter fölhasználta ezen alkalmat arra is, hogy a katonai büntető törvénykönyvnek a közös hadügyminiszter által megkészült és az igazságügyminiszterekkel néhány nap előtt közölt tervezetében foglalt alapelvek fölött bécsi collegájával eszmecserét fűzzön. A dolog természeténél fogva a törvényjavaslat tervezetének mai állásában az erre vonatkozó értekezés csakis academicus jelleggel járhatott, mely azonban — ha egyáltalán megtörténhetett — minden esetre bírt azon eredménnyel, hogy e tervezet iránt a magyar kormány álláspontja Szilágyi fejtegetéseiben szabatos interpretálással volt kifejtve. Budapest, jan. 13. (A földművelési minisztériumban.) Rapaics Radó osztálytanácsos, aki a földművelési minisztériumban eddig is miniszteri tanácsosi teendőket végzett, legközelebb II. osztályú valóságos miniszteri tanácsossá fog kineveztetni. Budapest, jan. 13. (A »Vaterland« alkotmányos elvei.) A »Vaterland« mai számában a következőket olvassuk: A »Nemzet«, a magyar kormány lapja, szombat esti kiadásában így ír: A »Budapesti Hírlap« mai száma Bécsből többek között a Kossuth-kérdésről is táviratoztatván magának, bizonyos titkos intimátumról emlékezik meg, mely szerint Ráth Károly főpolgármester oda utasíttatott volna, hogy Budapest főváros törvényhatósága részéről Kossuth Lajosnak esetleg díszpolgárrá választatását megakadályozni törekedjék. Meg vagyunk győződve, hogy e hír komoly emberek előtt czáfolatra se szorul. Parlamenti felelős kormányzat mellett titkos kabinetrendeletek lehetőségét még föltételezni is olyan absurr’um, hogy az ilyen föltevés ellen vitatkozni egyértelmű volna azzal, ha a boszorkánymesékben hívők babonája ellen akarnánk valamely orvosságot keresni. A »Nemzet« a fentebbiekben oly hangot enged meg magának, mely rosszul illik a királyi jogok correct felfogásához. Vájjon intézett-e Pápay a főpolgármesterhez bizalmas magánlevelet (nem »titkos cabinetrendeletet«) avagy nem — az uralkodó ama jogát, hogy a közügyek folyamara saját elhatározása és lépései által befolyást gyakorolhasson, bizonyára Tisza úr sem akarja kétségbe vonni. Avagy, hogy egy újabb esetet említsünk fel, kért-e ő felsége Tisza úrtól engedélyt arra, hogy a monori szolgabirót a zászlóügyben rendreutasitsa ? Ugyan mit gondolnak azok az urak Tisza cabinetirodájában: az uralkodó talán a miniszternek volt végrehajtó közege csupán, avagy vannak neki országa kormányzásában felettük és mellettük is jogai ?... Gondoskodjék Tisza jobban ő felsége tekintélyének és érzelmeinek respectálásáról és nem lesz szüksége segítségére küldeni Pápayt, a mi ha nem történt meg, nem volna épen felesleges. De ha nem is lenne szükség rája, a jogot hozzá sem Tisza úr, sem Hegedűs Sándor ur nem fogják s nem is szabad, egy valóban alkotmányos uralkodótól elvitatni. Hogy hajlandóságot mutattak azt tenni, eléggé szomorú bizonysága az urak nagyzásának és tehetetlenségüknek Magyarországot correct módon vezetni. A legszomorúbb azonban az, hogy az ellenzék még alkalmatlanabbnak bizonyult. Mindinkább sürgetőbbnek mutatkozik annak a szüksége, hogy Magyarország kormányzati és parlamenti vezetésének gyökeres átalakítása kezdeményeztessék.« Amint a »Vaterland« ezen közleményéből látjuk, bécsi tisztelt laptársunk rossz néven veszi tőlünk, hogy mi »titkos kabinetrendeletek« feltételezését sem engedjük meg. Ha bécsi tisztelt laptársunk ellenkező nézetben van, arról nem tehetünk, legfeljebb constatálhatjuk, hogy némi elementáris közjogi ismeretre volna szüksége. De tisztelt laptársunk jónak látta egyéb megjegyzéseket is fűzni azon közleményünkhöz, mely lapunk szombati számában az állítólagos »intimátum« lehetősége iránt megjelent. Ami erre nézve mondatik, az egyszerű vádaskodás és e vádaskodás közben elfeledni látszik a »Vaterland« azt, hogy a korona jogai iránti legteljesebb lojalitás éppen azt követeli meg, hogy föltétlenül kizártnak tartsuk még csak a lehetőségét is annak, miszerint e jogok másként, mint az alkotmány keretén belül gyakoroltassanak. Hogy ezen fölfogásunk nem alkalmazható semmiféle privát levélre, tehát sem Pápay, sem bárkinek privát levelére, az a dolog természeténél fogva nyilvánvaló, mert a privát levelek írása, bármi legyen is tartalmuk, nem a korona joga, nem közjogi ténykedés, hanem mindenkinek joga egyformaképen. Aki tehát azt olvasta ki szombati közleményünkből, hogy mi ezt a jogot kívántuk volna kétségbe vonni, az vagy nem értette azt meg, vagy pedig — mint ezen esetben t. laptársunk — szándékosan nem akarja megérteni. Nem akarja pedig azért, hogy a fenti vádaskodásra ürügyet találjon. Egyébként, miután t. laptársunk egy alkalommal személyek ellen is vádaskodik, szolgáljon tudomásául, hogy lapunk szerkesztését a vád alapját képező közlemény óta — Hegedűs Sándor gyengélkedése miatt — Gajári Ödön országos képviselő végzi és a szóban lévő közleményt ő irta, azért egyedül ő felelős. Budapest, jan. 13. (A földmivelési miniszter intézkedései a szénkéneg előállítása és a szénkénegezés költségeinek apasztása körül.) A földmivelési miniszter gondoskodásából Popper Ármin b. közreműködése mellett a Dietl-czég Zólyom megyében uj szénkéneg gyárat építtet, mely működését még ez év derekán előreláthatólag meg fogja kezdhetni. A gyárnak adott szállítási és egyéb kedvezmények valamint a szénkéneg előállításában való szakszerű előhaladottság lehetővé teszik, hogy a szénkéneg ára az eddigi 24—26 írtról 15 írtra szállíttassák le, mégpedig nem a gyár székhelyén, hanem a minisztérium részéről kijelölendő szénkéneg raktárakban. Ugyancsak gondoskodva lett arról is, hogy szövetkezetek, melyek raktárakat állítanak fel, a szállítási kedvezmények folytán azon helyzetbe jussanak, hogy e raktárakból is e szénkéneg ugyanoly árakon legyen kiszolgáltatható, mint az állami raktárakból. A földmivelési miniszter gondoskodása kiterjedt továbbá azon igen lényeges körülményre, mely szerint a szénkénegezés eredményének teljes biztosítása oly mérvű trágyázást igényel, melyre nézve az istállótrágya kevésbbé alkalmasadé legtöbb esetben a kívánt mennyiségben föl sem található. Hogy a nehézségek ez irányban is elhárítva legyenek, intézkedés történt az iránt, hogy Budapesten a műtrágyagyárakban elegendő mennyiségű mesterséges trágya álljon a gazdaközönség rendelkezésére, mégpedig 5 ° C-al olcsóbban, amint az illető műtrágyanemek bármely külföldi avagy bécsi gyárban beszerezhetők volnának. Az amerikai szőlőfajok vesszőire nézve fölemlítendőnek tartjuk, hogy megfelelő intézkedések által a földmivelési miniszter azon helyzetben van, hogy e vesszőknek Francziaországból való behozatalát az eddigi beszerzési árnál 45 ° C-al olcsóbban közvetítheti. Mindezekből látható, hogy a földmivelési minisztérium tevékenysége a phylloxera körül nem pusztán a ma megkezdett enquête-tárgyalások előkészítésére terjedt ki, de a phylloxeravész elleni védekezésben gyakorlati eredményeket is mutathat föl. A felsőbb tanintézetek reformja. — A képviselőház közoktatási bizottságából. — A képviselőház közoktatási bizottsága tegnap este Firczák Gyula elnöklete alatt ülést tartott, melyen a felsőbb tanintézeteket vette tárgyalás alá. Schvarcz Gyula előadó mindenekelőtt helyeslőleg említi föl a miniszter június 14-iki leiratát. A miniszter a bczkepénzrendszer megszüntetését kilátásba helyezte, ami élénk mozgalmat idézett elő az érdekelt körökben. Pedig a miniszternek igaza van, mert a jelenlegi leczkepénz- és a vizsgálati rendszer számtalan visszásságot, sőt visszaélést okoz, amit tovább tűrni nem lehet. Hivatkozva Németország példájára, megjegyzi, hogy nálunk a tanszabadság értelmében egy leczkepénzrendszer üdvös versenyt nem képezhet, mert pl. a joghallgatók a budapesti egyetemen túlnyomókig azért iratkoznak be nagyobb számmal egyik vagy másik tanárhoz, nehogy az a vizsgálaton megbuktassa.Hogy ez így van,mutatja egy hírneves jogtanárunk esete, kiről már az év elején tudva volt, hogy nyugdíjazásért folyamodott. Más években két-három Ronyi hallgatója volt, mint az idén. Tanulóinak csökkenése az, mert tudták, hogy nem fogja őket az idén examinálni. Minő etnikai alapon húz óriási leczkepénzjövedelmet az a szerencsés tanár, akinek 400—420 hallgatója van, holott az előadását ezek háromnegyed része sem hallgatja. Ez a rendszer csak a legnagyobb leckepénzt élvező egy-két tanárra nézve lehet buzdítás, míg a többire nézve, kik ugyanannyit, vagy még többet fáradnak, ez a jövedelemverseny lehangoló hatású. Hogy hiba van a dologban, ezt öntudatlanul bevallja maga az orvosi facultás is, midőn a parallel tanszékek tanárai közt javasolja megosztatni a leczkepénzeket. Egyébként Angliában, Francziaországban s Olaszországban is vannak hírneves tudósok, aránylag még nagyobb számmal, mint Németországban s ezek nem a leczkepénzrendszer emlőin nőttek nagyra és ha francziák, angolok akadnak is, kik utánozni óhajtják a német rendszert, mint Renan, Bréal, Arnold stb. bizonyára nem fogják utánozni a német rendszer olyan elfajulását, mely nálunk divatozik. A fődolog a tanszabadság, az pedig a bczkepénzrendszer megszüntetését lényegében nem érinti. Hogy az egyetemi tanárok az anyagi gondttól menten, kizárólag a tudománynak élhessenek, kívánatos, óhajtandó, hogy a miniszter a törzsfizetések minimumát oly összegben állapítsa meg, hogy a tanárok ne legyenek kénytelenek anyagi gondokkal küzdeni és hogy dotatiójuk ne legyen hallgatóik számától függővé téve. — A colloquiumok kötelező behozatala ellen szólónak nincs lényeges kifogása, hogy Németországon nem A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 13. Rejtett szerelem. Regény 1 kötetben. Irta: FRANCIS HODGSON BURNETT. 7 Angolból fordította: A—a. — Valamelyik nap mindegyiket be fogom fejezni — mondá vidáman. — Egyik vagy a másik mindig érdekel s legalább czélt képeznek, mely felé törekszem. A mint már lenn is megjegyeztem, szükséges, hogy minden embernek életczélja legyen. Ez hiányzik Larryban. Ha czélja volna, nem engedné át magát azon hidegvérű vizsgálódásnak és visszatekintésnek. Ezt már Berta is mondta neki. — Nagyon jó barátok lehetnek. — Oh igen. Az ő módjuk szerint nagyon szeretik egymást. Szoktak ugyan kötekedni, de meg vagyok győződve, hogy ha szükség lenne reá, nem hagynák el egymást. A társalgás folyama alatt pályájára is hivatkozott, s Predennis, gondolataiban a befejezetlen találmányok és tökéletlen gyűjtemények közé sorolta azt is. — Nem mondhatom, hogy szeretném a jogot, de utolsó menedéknek maradt. Egy időben az orvosi pályára is készültem — végig is hallgattam egy előadás folyamát, de nem egyezett természetemmel. Aztán még két-három más pályáról is volt szó, azok pedig velem nem egyeztek. S az lett a vége, hogy a jogot választottam, azaz inkább az választott engem. Nem hiszem, hogy nagy sikert reményelhetnék. Szerencse, hogy megélhetésünk nem függ attól. Berta — hirtelen félbeszakítva magát, újból kezdé mondatát. — Oly terveim vannak, melyek ha annyira sikeresek lesznek, minőnek ígérkeznek, egészen meg fogják változtatni a dolgokat — s szívéből nevetett. A mint lefelé jöttek a lépcsőn, egy nyitott ajtóhoz értek, mely felmenetelükkor be volt téve. Egy nagy, barátságos szobába nyílt, melynek falai vidám képekkel voltak fedve, magas rézrács zárta el a tüzet, mely előtt a hintaszékben egy fehér alak ült, gyermeket tartva karjaiban. — Ez a gyermekszoba — monda Richard. — Berta mi baja van Janeynak. Berta ült a hintaszékben s a mint nyugodtan feléjük fordította arczát, Predennis akaratlanul összerezzent. Sem szemei, sem arczszine nem voltak oly élénkek, mint len. Levetette ékszereit, melyek egy kis fénylő halmazt képeztek a mellette lévő állványon. A gyermek feje mellén pihent s fedetlen keze és karja a kis leány teste köré volt fonva, könnyű, szoros, megszokott érintéssel. Halk, lágy hangon beszélt. — Janey ideges ma estve. Nem képes elaludni s igyekszem lecsendesiteni. — Megbocsátanak, ha nem megyek le ? Igazán szüksége van reám ? VI. FEJEZET. Ez a kép s nem más maradt meg a Predennis emlékezetében, mikor fél óra múlva az utczán találta magát. — Azt hiszem, ez csupa érzelgés — mondá, kivéve szájából a szivart s felnézve a csillagos égboltra. — Nem kételkedem benne, hogy érzelgés. Csak természetes, hogy valaki, ki oly magánosan élt, mint én ezen túlzásba megy át. Nem illem én közéjük. Azonban gyermekével ölében, s letett czifraságaival úgy tetszett, mintha azt látnám, kit rég ismertem, így fogok reá gondolni. Éppen e perczben vett egy alakot észre, mely néhány ölnyi távolból közeledett feléje. Kabátba burkolt férfi alakja volt, ki lehajtott fővel lassan sétált, mi arra hagyott következtetni, hogy mély gondolatokba van merülve. A mint közeledett Predennis előtt mind ismerősebbnek látszott, mig végre majdnem mintha a Predennis tekintete kényszeritette volna reá, fölemelte fejét erre és utóbbi a tanárra ismert benne, ki őt megpillantva azonnal hozzácsatlakozott s barátságosan vállára tette kezét. — Ugye Bertától jösz ! Gondolhattam volna, hogy estvéli sétámnál találkozni fogunk. Minden este járkálok mielőtt lefeküdném, azt találom jobban alszom. Talán Berta mondta is azt neked ? — Nem, — felelt Predennis — nem volt tudomásom erről. A tanár, még mindig vállán tartott kezével, kissé előrehúzta. — Jere velem — kéré. — Én a nyugalmat és a mindenen végig vonuló magányt szeretem ilyenkor. Semmi sem oly csendes és elhagyatott, mint az utcza éjszaka. A nagy nyugalom, mely benne uralkodik, még mélyebb benyomást tesz reánk, mint a puszta csendje. Talán a bennünket mindenfelől körülvevő álom teszi azt — azon emberek kik egy időre elveszítették öntudatukat s hatalmukat a világ és az élet felett. Most már legnagyobb része ki tudja mily messze eltávozott álmaiban, s épp oly kevéssé tudhatjuk, hogy most hol vannak, mint mikor utoljára fognak lefeküdni. Hogy találtad Bertát? Hangja megváltozott a mint e kérdést tette, kissé halkabban beszélt, s bármily nyugodt is volt a hang, Predennis úgy találta, hogy némi zavar volt belőle kiolvasható. — Nagyon jól nézett ki, s nagyon víg volt. — Rendesen olyan — mondá a tanár — ki volt még ott ? — Bizonyos Arbuthnot ur. — Arbuthnot! Oh természetesen. O rendesen ott van Richarddal rokon s nagyon szeretik. Nekem is ott kellett volna lennem, de már előbb más felé ígérkeztem. Évődtek egymással, mint rendesen ? — Kiről beszélsz ? — Oh Arbuthnot és Berta. Ok mindig azt teszik, s Richard nagy élvezettel hallgatja őket. Különös ember. — Amory ? kérdé Predennis bizonytalanul. — Nem, nem, Arbuthnot különös ember. Predennis nevetett. — Ugyan ezt mondták róla ma este leányánál is — felelé. — És nem lehet tagadni, hogy igaz — folytatá a tanár elgondolkozva. — Amoryné — folytatá Predennis — hozzátette, hogy ez már szokásukká vált. — Nem tudom — felelt a tanár, még mindig a Predennis vállán tartva kezét s a kövezetét vizsgálva. — Nem tudom mit csinált az az ember múltjával s nem tudom mit fog kezdeni jövőjével? Azt hiszem nem sokat gondol a jövővel! — Nem tudom miért, de csakugyan azt a benyomást tette reám is. — Úgy van — felelt a tanár — nem törődik jövőjével. Pár lépést tettek szótlanul s akkor a tanár így folytatá. — Soha sem fog vele törődni, ha csak nem történik valami, a mi felráza. — Be kell vallanom, hogy hajlandó vagyok őt igen kevésre becsülni — mondá Predennis — és úgy tetszik nekem, hogy nem sok van benne, mit felébreszteni lehetne. — Oh eleinte mindenesetre igen kevésre fogod őt becsülni — válaszolt a tanár. — S lehet, hogy e véleményed soha sem változik meg, de mondhatom, hogy tíz ember közül kilencznél megváltozik az. Magam is úgy jártam. — Ön is kevésre becsülte. — Most sem tartok nagyon sokat reá — felelt a tanár. — Nem állítom, hogy különösebben szeretném, habár voltak pillanatok — de csak pillanatok —mikor közel voltam hozzá. De mégis arra a meggyőződésre jöttem, hogy van benne valami, mit fel lehetne ébreszteni, de nem lenne okosság felébreszteni azt. — Azt akarja mondani? — kérdé Predennis halkan, — hogy egy nőre lenne szükség annak felébresztésénél ? — Azt, — feleli a tanár épp oly halkan. — Egy nőre volna szükség. S vannak körülmények, midőn jobb lenne az asszonyra nézve, ha nem ébresztené fel azt, mit felkelthet. — Például ? — kérdé Predennis, s vére forrni kezdett. — Például, ha a nő nem volna szabad s nem adhatná meg neki azt, mit iránta táplált érzelme kíván. Megállott s visszafordultak. — Istenemre! — folytatá különös izgatott komolysággal. — Ha egyszer nagy szenvedélyre gyúlna — az a ficzkó, czéltalan bolondságaival, frakkjával, fehér nyakkendőjével és czilinderével karja alatt, — ha egyszer megfeledkeznék róluk és magáról, ő nem felejthetné el élete fogytáig. — O ? — kérdé Pxedennis. — Azt mondtam, hogy egy nőre volna szükség. Nem szeretném, ha oly nő volna, ki iránt érdeklődöm. Elértük az oszlopot, forduljunk vissza. Mikor ismét megszólalt, Amory Richardról és nem Arbuthnotról beszélt. — Felmentetek a múzeumba, amint Berta azt nevezi? — kérdé. — Fel — felelt Predennis — és a dolgozószobába is. — Láttad a mintákat, a gyűjteményeket és a könyveket ? — Láttam. — Richard sok mindenért lelkesül — folytatá a tanár. — Már lelkesedéseiből is lehetne gyűjteményt rendezni. Nem fogja hamar megunni az életet. Épp ellentéte a másiknak. Ismét leánya házához közeledtek , felnézett az ablakokra. — Gyertya ég a gyermekszobában, bizonyosan ismét nyugtalan Janey. — Úgy van — mondá Predennis. — Amoly asszonyság vele volt, mikor lejöttünk s azt mondta, hogy a gyermek ideges s szüksége van reá. — Bámulatos türelme van velük — folytat á atyja — s adománya van megérteni határozatlan kívánságaikat és szükségleteiket. Soha sem követi el azt az igazságtalanságot, hogy ne gondoljon velük s soha sem mulaszt el semmit körülöttük. Már láttam őt egyik-másik mellett fél óra hosszat is félig ülni, félig térdelni a gyermekszoba földjén, átkarolva a gyermeket s kérdezősködéseivel segítve neki kis meséje elmondásában. Sok anyai ösztön van benne. (Folyt. köv.) Mai számunkhoz fél ir melléklet van csatolva.