Nemzet, 1890. február (9. évfolyam, 2668-2695. szám)

1890-02-01 / 2668. szám

Nem vindk­álok magamnak e tekintetben tekin­télyt, csak őszinte, a hazafiság érzetén alapuló véle­ményt koczkáztattam. De más részről be kell valla­nom, hogy e véleményem nem áll elszigetelten és hogy a volt határőrvidék intelligens (nem magyar ajkú) számos — előkelő — polgára, ugyanazt állítja és né­hány magyar »állami főiskola« felállítását javallja, és pedig igen észszerűen érvelnek ezen állí­tásuk mellett, midőn következőkép beszélnek: »A katonai kormány, melynek feladata volt magának tiszteket, és altiszteket nevelni, egyben pedig germanizálni, és a különféle nemzeti­ségi nisusokat gyengéd modorral elenyésztetni, főisko­lákat állított fel, melyekben a tannyelv kizáró­lag német volt. Minden egyes lakója a határ­­őrvidéknek, ha csak némi nevelésben akarta részesí­teni gyermekét, ama főiskolába küldte azt, és büszke volt reá, ha gyermeke, abból kikerülve, majdnem jobban bírta a német, mint saját anyanyel­vét; de különben is, akár később a katonai, akár ke­reskedelmi, vagy más pályára szánta fiát, nem aggó­dott előmenetele felett, mert az a nyelv dolgában ké­szen állott és csak a választott pályára szükségelt tantárgyakra fordíthatta figyelmét és szorgalmát; és mert német nevelésben részesült, tanulmányait a bécsi, prágai, vagy más német főiskolán és egyetemen foly­tatta.« »Most — midőn az anyaországhoz visszacsatol­­tattunk, megszűnt a német nyelv kizárólagos és egye­düli leírásának szüksége és annak helyébe — termé­szetszerűen — a magyar lépett, melynek nem-tudása útját állja a további neveltetésnek. »Nekünk, — szerbek, tótok és románoknak, — semmi rokonságunk nincsen a némettel, nem rajong­tunk érte soha, most sem vágyódunk utána; de mert arra, hogy gyermekeink a tudományban haladjanak, szükséges volt anyanyelvünkön kívül egy mivelt ny­elv­nek tudása, és mert azt a katonai kormány által fen­­tartott főiskolákban könnyű szerrel lehetett elsajátí­tani , nagyon természetes, hogy örömmel küldöttük oda gyermekeinket, a­hol akarva nem akarva néme­tekké váltak.« »Ha a hazai kormány jól fogja fel érdekét, ál­lítson fel vidékünkön ilyen főiskolákat, legyen azok­ban a tanítási nyelv kizárólag magyar, és a siker nem fog elmaradni, mert mi szívesebben taníttatjuk gyer­mekeinket magyarul, hogy képezhessünk belőlük in­telligensebb iparost, kereskedőt, katonát, ügyvédet, mérnököt, papot, vagy bármi mást, és hogy az ne gravitálhasson másfelé, hanem e hazában magyar ál­lampolgárnak érezze magát, ezt pedig ne kényszer útján, hanem az iskolában tanulja el.« Nem ártana ez irányban­ meghallgatni a főis­pánt, a tanfelügyelőt, sőt magát a megyei közönsé­get is. A képviselőház holnap, február hó 1-jén, szombaton, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az 1890-ik évi állami költségvetés részletes tárgya­lásának folytatása: a közoktatásügyi tárcza költ­ségvetése. ^JUSZTEIA. Orosz hang a cseh-német kiegyezésről. A »Novoje Vremja« egybevetve a bécsi lapok s a cseh képviselők nyilatkozatait a cseh-német ki­egyezésről, a következőket jegyzi meg: »Mindezekből ki lehet találni, hogy Taa­ffe gr. elérte az ő főczél­­ját, t. i. megszilárdította minisztériumát, a melyet pedig annyira ki nem állhatnak a »reichsrath liberá­lis oppositiójának« centralista németjei. A miniszter­válság veszélye eltűnt s ezzel együtt eloszlottak, mint a füst, a boldogult Benst gróf ismert, programmja után haladók reménységei is, amely programm abban a phrasisban culminált,hogy a szlávokat falhoz kell szorí­tani. A »Fremdenblatt« nem igen nagyít, midőn a kiegyezést úgy üdvözli, mint a monarchia belső békéje megszilárdulásának kezdetét. Azzal, hogy a né­met képviselők visszatértek a cseh tartománygyűlésbe, ez a béke, persze, még nincsen végleg megerősítve, de az első lépés mégis csak megtörtént s a monarchia központi kormánya a kilátásban volt veszélytől, ha mindjárt csak egyelőre is, megmenekült. De — ismé­teljük — ez csak a kezdet. Az a faji különbség, a­melyet Csehországban akar Taa­ffe gróf el­tüntetni, létezik Cislajtániában egyebütt is. Ga­­licziában például a lengyelek semmi áron sem akarják megengedni, hogy a galicziai oroszok velük egyenjogúak legyenek, s aligha fogják elfogadni azt a programmot, a­melynek alapján az ó-csehekkel a csehországi németek kiegyeztek. Ha gróf Taaffe, a­kinek nagy befolyása van a császárral való személyes barátságánál fogva, következetes akarna maradni, követelnie kellene a lengyelektől legalább mindazt, a­mit kieszközölt a csehországi németektől, pedig ez­­ideig ilyesmiről szót se hallani. Cselszövények Anglia ellen. Mint a »Köln. Zig«-nak jan. 24-ről Konstan­tinápolyból írják, egyre tartanak a kísérletek, a por­tál ráveendő arra, hogy Angliát Egyptom ki­ürítésére sarkalja. Az úgynevezett »palota-kö­rök«-ben egy-két jól ismert egyén, az orosz-franczia befolyás zsoldosai, nem hagyják pihenni ezt az ügyet. Törekvéseiket Ghazi M­u­k­h­t­á­r pasa, a török fő­biztos Egyptomban, teljes erejéből támogatja, a­ki különben is a szultánnak már régtől fogva erélyesebb politikát ajánl Egyptomot illetőleg, a­mely politika azonban ez idő szerint nem igen mutatkoznék Törökországra nézve tanácsosnak. Hogy a por­tán növeljék a bizalmatlanságot Anglia ellen s másrészt nehogy a szultán visszahívja Egyptom­­ból az Angliával szemben ellenséges érzü­letű jelen­legi főbiztost, azért az orosz-franczia kézre dolgozó körök azt híresztelik, hogy Angliának újabban han­goztatott állásfoglalása szerint a szultánnak csak­is egy ízben volt joga Egyptomba főbiztost küldeni, a­mi azt jelentené, hogy a kinevezés joga a jelenlegi főbiztos személyéhez kötött jog és visszahivatása ese­tére megszűnik. Hogy ebből a híresztelésből mi igaz, nehéz megítélni, annyi azonban bizonyos: ha sikerülne azt a szultán fülébe juttatni, nagy gyanút és el­lenszenvet keltenének vele Anglia iránt. Egyistom kiürítésének ügyében érdekes a »Pol. Corr.« legutóbbi levele, mely kifejti, hogy Franczia­­ország politikai köreiben, a­hol Egyptom kiürítését élénken óhajtják, a­z angol sajtó s különösen a libe­rális lapok kihívó nyilatkozata nagy vissza­tetszést keltett, így az egyik liberális lap nem­rég azt írta, hogy »vétkes cselekmény« lenne Egyptomot ez idő szerint kiüríteni, avagy annak idejét csak meg is állapítani. A franczia köröket különösen az lepte meg fájdalmasan, hogy a liberális párt, mely eddig engedékenynek mutatkozott a szóban levő kérdésben, egyszerre ily merev és kihívó állást foglalt el. Táviraté Róma, jan. 31. A »Riforma« arról szólván, miként ülték meg Ausztria-Magyar­­országban Rudolf trónör­ökös elhunyténak év­fordulóját, kijelenti, hogy Olaszországban is kivétel nélkül és a politikai irányra való te­kintet nélkül mindenki meghajlik az osztrák­­magyar monarchia uralkodójának fájdalma előtt, ki keservét az állam érdekének alá tudta rendelni. Hága, jan 31. Az első kamara a költségve­tés tárgyalásánál a gyarmatügyi fejezetet 20 szava­zattal 19 ellenében elvetette. Berlin, jan. 31. A hivatalos »Reichs­anzeiger« jelenti: Vilmos császár Bis­marck herczeget saját kérelmére felmentette a kereskedelmi és iparügyi minisztérium vezeté­sétől s kereskedelmi és iparügyi miniszterré Berlepsch tartományi elnököt nevezte ki. Mielőtt a kinevezés megtörtént, Berlepsch­­sel hosszabb tárgyalások folytak a tárcza át­vételét illetőleg. A »Köln. Ztg.] szerint a kereskedelmi és iparügyi minisztérium ha­tásköre ki fog bővíttetni, a­mennyiben a bányaügyi osztály a közmunka-minisztérium­tól a kereskedelmi minisztériumhoz fog át­tétetni. Páris, jan. 31. A miniszterválságról szóló hí­rekre vonatkozólag,melyekre állítólag a rézbukás adott volna okot, a­mennyiben Rouvier pénzügyminisz­ter ellenezte, hogy a »Comptoir d’Escompte« és »So­­ciété des Méteaux« administratorai perbe fogassa­nak, míg a többi miniszter a perbe fogást kívánta, a »France« megjegyzi, hogy a minisztertanácsban ez ügyben egyezség jött létre és azóta semmiféle poli­tikai jellegű esemény nem történt. Páris, jan. 31. A »Temps«-nak Rio de Janeiróból azt jelentik hogy a brazíliai mi­nisztérium tagjai közt egyenetlenség merült fel. Páris, jan. 31- Az elhunyt Mariani nagykövet temetésére ma S­p­u­ti­e­r külügyminiszter, F 1­o­­q­u­e­t és Borromeo gróf, az itteni olasz nagykö­vetség attachéja, Baronneba utaztak. Róma, jan. 31. Még nincs megállapítva, hogy a trónörökös mikor folytatja az aostai herczeg el­hunyta miatt megszakított tanul­mány útját. A trón­örökös február közepe felé ugyanazzal a kísérettel utazik el Rómából, mint első­­ ízben. Tekintettel az udvari gyászra, a trónörökös valószínüleg az olasz városokban sehol sem fog huzamosabb időt tölteni, hogy az ünnepélyek elkerültessenek. A külföldön a trónörököst az olasz diplomaták és consulok csak mint magán­embert fogják fogadni. Róma, jan. 31. Vaticani körökben valótlannak mondják azt a hírt, hogy Msgr. Mocenni a pápa megbízásából Liszabonba fog menni. — A­m­o­n­i, a bécsi nunciatura volt titkára, influenzában meghalt. Csetinye,jan. 31. (Eredeti távirat.) A »II. Freie Presse« jelentése : A nagy szükségen enyhítendő, Nikita fejedelem Dioclea (?) antik ma­radványainak kiásatását rendelte el. Belgrád, jan. 31. Vukovics, a monte­negrói fejedelem követe, ma délben ünnepé­lyes kihallgatáson átnyújtotta a regenseknek Nikita fejedelem sajátkezűl­eg irt levelét. A ki­hallgatás után Vukovics Sándor király által is fogadtatott. Holnap Vukovics tiszteletére nagy ebéd lesz, melyen a regensek és a kor­mány tagjai is részt vesznek. Vukovics a re­genseknek és Gruics miniszterelnöknek a Danilo-rend nagy keresztjét nyújtotta át. — Jól értesült körökben nem erősítik meg több lap ama hírét, hogy Vukovics be fogja jelen­teni Nikita fejedelem legközelebbi látogatását Belgrádban. Sophia, jan. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: B­u­r­i­a­n, osztrák-magyar főconsul, legköze­lebb személyes jelentéstételre Bécsbe uta­zik. Kormánykörökben azt állítják, hogy egy oly jegyzék, mely válasz lenne a bolgár kölcsönre vonatkozó orosz jegyzékre, nem is lé­tezik. V­u­t­k­o­v­i­c­s, Bulgária konstantinápolyi diplomatiai ügyvivője, csupán szóbeli utasítá­sokat kapott, hogy esetleg az orosz jegyzékre nézve, a bolgár kormány nézeteinek alapján, megjegyzéseket tehessen. Konstantinápoly, jan. 31. Az »A­g. C­o­n­s­t­a­n­­t­i­n­o­p­i­e« jelentése: Teljesen valótlan az a hír, hogy Teheránban zendülés tört ki és hogy az angol követ elutazott Tubrisba. D­r­u­m­m­o­n­d-W­o­l­f­f erre vo­natkozólag azt sürgönyzi White konstantinápolyi angol nagykövetnek, hogy a bir ismeretlen eredetű koholmány. Bécs, jan. 31. (Magyar értékek zárlata.) Magyar földteherm. kötv. 88.75. Erdélyi földteherm. köt­v. —.—­ 5 és fél száz. m­agy. földh. int. zálogl. —.—. Erdé­­lyi vasutrészv. 200.50. 1876. m. k. v. áll. első kötv 113.25. Magy. nyer. k. sorsjegy 186 50. Szölödézsmaválts. kötv. —.— 5 száz. aranyjáradék —.—. Tiszai és szegedi köles, sorsjegy 125.50. 1 száz. aranyjáradék 103.50. M. orsz. b.­részv. —.— * Magy. vasúti kölcsön 116.50. Magyar hitelb. részvény 348,60 alföldi vasut-részv. 203.—. Magyar észak-kel. vasut-r. 191.—. 1869. m­. kir. v. áll. els. kötv. —.—. Ti­szav. vasut-r. 246,50. Magyar lesz. és váltóbank-r. 114.25. Kassa-Oderbergi vasut-r. 160.75. 5 száz. papir-járadék 89.45. Adria m. tengeri gözb. r.-társ. —.—. Török dohány —.—. Északi vasut-részv. —. Magyar fegyvergyár r. t. —­­. Bécs, jan. 31. (Osztrák értékek zárlata.) Osztrák hitelrészv. 324.25. Béli vasut-részv. 136.25, 4 százalé­kos aranyjáradék 110.20. Londoni váltóár 118.20. Károly La­jos vasut-részvénytársaság 189.—. 1864. sorsjegy 176.75. 4.2 száz. ezü­stjáradék 89.05. 1860. sorsjegy —.—. Török sorsjegy 36 90. Angol-osztrák bank-részv. 165.10. Osztrák államvasut részv. 218.75. 20 francos arany 9.38. 4­2. száz. papirjáradék 89.10. Osztrák hitelsorsjegy 182.50 Osztrák-magyar bank­ 1. 934.—. Cs. kir. vert arany 5.57. Német bankváltók 57.72. Elbe­­völgyi vasút, 220.—. Dunagőzhajózási r. t. 881. Bécsi bánh­egyi. 123.60. Nemzetk. villamossági társ. részv. —.— Az irányzat szilárd. Bécs, jan. 81. (Esti tőzsde.) Osztrák hitelrészv. 324.75. Osztrák államvasut-r. 218.25. Unio­bank —.—. 1860. sorsjegy —.—. Angol-osztr. bank-részv. 165 50. 20 francos arany 9 38—. Déli vasut-részv. 136.25. Magyar hitelb.-részv. 348,75 1864. sorsjegy —. 4 °/a m­agyar aranyjáradék 103.55. Magyar fegyvergyár —.—. Az irányzat szilárd. Frankfurt, jan. 31. (Esti tőzsde.) Károly Lajos vasúti részv. 163.— 4 °/C-os osztrák aranyjáradék —.—. 4 °/O magyar aranyjáradék ——. Osztr. hitelrészv. 279.62. Osztr. államv. részv. 189.—. Déli vasút r. t 116­75. M. Gácsor. v. r. —.—. Az irányzat javult. Közgazdasági táviratok. Bécs, jan. 31. A »Fremdenblatt« jelenti: J­ou­­bert, az osztrák-magyar államvasut-társaság közös igazgatótanácsának elnöke tegnap Párisból ideérke­zett és a társaság magasabb rangú hivatalnokaival tanácskozott. Joubert ma, vagy holnap a kereskede­lemügyi minisztériumban is megjelenik, hogy a kor­mány kívánalmairól teljesen világos információkat szerezzen. Holnap, szombaton bizottsági ülés lesz, mely alkalommal a közös igazgatótanácsnak előter­jesztendő ügyeket is megbeszélés tárgyává teszik. Swansea, jan. 31. A hengerlemezgyárosok és a munkásegylet képviselőinek mai népes gyűlésén a jelenlegi árak megtartása, illetőleg emelése végett el­határozták, hogy a termelést a munka időszakonkénti megszüntetése által korlátozzák és legelőbb is már­­czius első hetétől kezdve két héten át nem dol­goznak. München,jan. 31. A jelzálog és váltó­bank igazgatósága 1 la/8 °/C-nyi osztalékot hozott ja­vaslatba. Ha ezt elfogadják, ez lesz a legnagyobb osztalék, a­mit a bank fennállása óta kifizettek Értéktőzsde, Bécs, jan. 31. (Tőzsdei tudósítás.) Könnyű ingadozások után javult berlini hírekre szi­lárd volt az irányzat. Járadékok élénkek. Berlin, jan. 31. (T­ő­z­s­d­e­i tudósítás.) Részleges javulás mellett a forgalom bánya- és kő­­szénbánya, valamint bankértékben nyugodt volt. Kül­földi értékek tartják. Német vasutak javultak. Ehhez járult nagy pénzbőség. Orosz értékek csendesek. Külföldi értéktőzsdék zárlata január 31-én. * Árutőzsde, Bécs, jan. 31. (Gabona- és termény­tőzsde.) A mai tőzsdén az irányzat bágyadt volt, az árak csökkenők. Eladatott:Búza 1890.tavaszra 8 89­8.92 frton, máj.— júniusra —.-----.— forinton. — Rozs tavaszra 8.40 — 8.41 forinton, máj.—júniusra —.-----.— frton. — Zab tavaszra 8.07 — 8­05 forinton, máj.—júniusra —.----.— forinton. — Tengeri 1890. május—júniusra 5.43 — 5.39 forinton, július — augusztusra —.--------frton. Hivatalos jegyzések déli 12 órakor a következők : Búza 1890. tavaszra 8.88-8.93 forinton, máj.—júniusra 8.98-9.03 forinton. — Rozs tavaszra 8.40—8.45 frton, máj.—júniusra­­ [UNK].37- 8.42 forinton. — Tengeri 1890. május— júniusra 5.37 — 5 42 frton, június—júliusra 5.42—5.47 írton. — Zab tavaszra 8­08 — 8.08 forinton, május—júniusra 8.03 — 8.08 forinton. — Káposztarepcze február—márcziusra 16 80— 17.— írton, aug.—szeptemberre 12.75—12.85 forinton. — Repczeolaj február—áprilisra 44.50—45.— írton. — Szesz (Contingentálva) jan.—májusra 12.75—12 87 forinton, febr.— májusra 13.12 — 13.25 forinton. Berlin, jan. 31. (Terményvásár.) (Zárlat.( Búza ápril—májusra 201 márka 75 fillér (= 11 frt 63 kr), jan.—júliusra 200 márka 10 fillér («­ 11 frt 54 kr). — Rozs ápril—májusra 172 márka 75 fillér (== 9 frt 96 kr) ; június—júliusra 171 márka 50 fillér (= 9 frt 89 kr). Zab januárra 169 márka 50 fillér (­= 9 frt 77 kr); ápril— májusra 163 márka 50 fillér (­ 9 frt, 42 kr). — Repczeolaj januárra 67 márka 30 fillér (­* 38 frt 80 kr); ápril— májusra 68 márka 60 fillér (— 86 frt 66 kr). — Szesz január — februárra 33 márka 60 fillér (= — frt — kr); ápril—májusra 33 márka 75 fillér (= — frt — kr). Átszámítási árfolyam : 100 márka = 57 frt 80 krral. Páris, jan. 31. (Terményvásár.) Búza folyó hóra 24 frk 10 c­me (= 11 frt 25 kr.); februárra 24 frk 10 c­me (= 11 frt 25 kr.) ; márcziusr­a 4 hóra 24 frk 10 c­me (— 11 frt 25 kr.) ; májustól 4 bóra 24 frank 10 ctme (— 11 frt 25 kr.) Liszt 12 márkás­ folyó bóra 52 frk 10 ctme (— 15 frt 30 kr.); februárra 52 frk 25 ctme (— 15 frt 34 kr; márcziustól 4 bóra 53 frank 25 ctme (— 15 forint 64 kr.) ; májustól 4 bóra 53 frk 90 ctme (— 15 frt 84 kr.) Repcze­olaj folyó bóra 82 frk 25 ctme (= 38 frt 41 kr.) ; februárra 81 frk — ctme (= 37 frt 83 kr.); márcziustól 4 bóra 77 frk — ctme (= 35 frt 95 kr.); májustól 4 bóra 70 frk — ctme (= 32 frt 69 kr.) Szesz folyó hóra 85 frk 25 ctme (= 17 frt 93 kr); februárra 35 frk 75 ctme (= 18 forint 21 kr); márczius — áprilisra 36 frk 50 címe (­ 18 frt 57 kr); májustól 4 hóra 38 frk — címe (­ 19 frt 32 kr.) Átszámítási árfolyam : 100 frk >= 46 frt 80 krra. Külföldi terménytőzsdék mai és tegnapi árjegyzéseinek összehasonlítása, HÍREK, Január 31. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : Országgyűlés. — Tárcza: Rejtett szerelem. (Regény.) — Fővárosi ügyek : A főv. törvényhatósági bizottság közgyűlése. _ Farsang. — Közgazdaság : Gabonakivitelünk 1889—80-ben_ Közlemények. — Naptár. — Színházak. — A honvédség köréből. A közös hadsereg tettleges állományában 1890. február 1-ével, mint a »B. C.« értesül, a következők helyeztettek át: A honvédgyalogsághoz : Ni­­­govan J, Szabó I., Grivicics V., Mesics I., Gödrössy L., Hauser S. főhadnagyok és Brach K. hadnagy. A honvédlo­vassághoz : Skoinjar M., Gyurits B., Joffe M. századosok ; Dorsch S. és Késmárky B. főhadnagyok. — Br. Réti J. tart. ezredorvos, ki a nagyszebeni kórházhoz volt beosztva, a honvédorvosi tiszt kar tettleges állományába helyeztetett át. — A hadsereg köréből. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma közli dr. Gruscha A­ tábori vicariusnak bécsi­ herczegérsekké történt kineveztetését és jelenti, hogy a király meghagyta, hogy nevezettnek eddigi állásában kifej­tett kiváló szolgálataiért a legmagasabb megelégedés fejez­tessék ki. — Kineveztettek: Brandstätter A. alezredes Przemyslbe vártüzérigazgatónak és Novák J. őrnagy a 8. vártüzérzászlóalj parancsnokává. Nyugdíj­aztatott: Kom A. ezredes przemysli vártüzérparancsnok. Kiüntettetett: Mindl F. nyug. ezredes a vaskorona-rend 3. osztályú jelvényével. — Bismarck hg ebédje. Berlinből távirják mai kelettel Bismarck herczeg birodalm­i cancellár palotájában a jövő kedden parlamenti ebéd lesz, me­lyen, hir szerint, Vilmos császár is részt vesz. — Személyi hírek: A párisi gróf és a chartresi herczeg tegnap Cadixban hajóra szállottak és Havannába indultak. — Román Mi­ron metropolita Rudolf trónörökös halálának évfor­dulója alkalmából holnap ünnepélyes istentisztele­tet tart Nagyszebenben. — Rainer József sze­gedi városi tanácsos Szeged város főkapitányává neveztetett ki; az uj főkapitány kitű­nő közigaz­gatási tisztviselő­i remélik, hogy a város kedve­zőtlen rendőri viszonyait meg fogja javítani. — Andrássy Gyula grófról — mint a »N. Fr. Pressé«-nek Abbáziá­ból távírják — a Glax tanár kezelő orvos által kiadott bulletin azt mondja, hogy a beteg állapota határozottan javult. — Uj tábori püspök. A bécsi érsekké kinevezett dr. Gruscha Antal tábori püspök helyére — mint a »Vaterland« jelenti — dr. Mayer Lőrin­cz cs. és kir. udvari plébános van kiszemelve. — A magyar származású persa tábornok. Rö­vid három heti időzés után Wetterstetti W­agner Valter, persa tábornok, írják lapunknak Nagysze­­b­e­n­b­ő­l, tegnap elhagyta megint városunkat, melyet mint szülőhelyét, főleg pedig mint nővéreinél elhelye­zett kedves leánykája lakhelyét, e Persiában kiváló tekintélyben álló férfi időnként meglátogatni szokott. Wagner tábornok, mint röviden már említettük, erdélyi szász eredetű, nagyszebeni születésű fiatal­ember. 1856-ban belépett a 12 dik tüzér ezredbe, melyben 1859-ben hadnagynak kineveztetett. Azután 1864 ben Miksa császárral kiment Mexikóba, hol a csatatéren tanúsított vitéz magatartása következté­ben, Tehuitlan bevétele után a Guadalup-rend, nem­különben a Minhral dal Monte melletti ütközet után a katonai érdemjel adományozásában részesült. To­vábbi regényes viszontagságai után, 1867-ben had­nagyi rangban az osztrák-magyar hadseregbe vis­­­szatérvén, 1869 ben mint főhadnagy beosztatott a magyar királyi testőrséghez, mely állásban 1870—71. év folyamán a magasabb tüzéri tan­folyamot és 1872-ben a központi tüzér-equitatio tanfolyamát is befejezte. De a csendes otthoni életre nem lévén teremtve, 1878-ban 3 évi szabadságot nyerve, csatlakozott a persa hadsereg neveltetésére, illetőleg rendszeresítésére alakított osztrák-magyar katona­­tiszti küldöttséghez. Persiában az ottani tüzérségnek osztrák minta szerinti rendszeresítését vállalta el, s az 1881-ben a kurdok ellen folyt háborúban teljesí­tett vitéz szolgálata után, az azt követő évben ha­zánkba visszatért, hol osztályparancsnoki minőség­ben beosztatott az 5-ik honvédhuszárez­redbe. De már 1886-ban a persa sah ismételt felsz­ólitására s a ki­rály engedelméből megint visszatért Persiába, hol Teheránban a sah közvetlen környezetében időzvén, 8 megkülönböztetett kegyében részesülvén, a tüzér­csapatok és a katonai nevelőintézetek to­vábbi fejlesztése körül eredményteljesen működött, míg 1888 kezdetén a persa trónörökös kérésére, annak személye mellé rendeltetvén, Täbrisbe költözött, a trónörökös székhelyére. Persiában második hazát ta­lált Wagner khán és nem győzi dicsérni a persa nép­nek katonai fejlesztése terén észlelt művelődési képes­ségét. Nyolczvan gyalogezred Werndl-fegyverrel, a tüzérség pedig Uchatins ágyukkal van felszerelve. Megjegyzendő,hogy amig a gyal­ogság és tüzér­ség osztrák minta szerint van szervezve, a lo­vasságot muszka tisztek muszka rendtartás értelmében oktatják. Öt muszkatiszt még ma is mű­ködik mint szervező, a persa lovasság állományában. Ezek egyéni magatartásáról azonban Wagner khán elhmerőleg nyilatkozik. Az európai útjából visszatérő sahot Wagner khán Täbrisben nagyobb hadtest élén üdvözölte. A tábornokot, üdvözlése alkalmával, a sah mint budapestit szák­ta meg s Budapestről nagy el­ismeréssel nyilatkozott. De Wagner khán sem mu­lasztotta el azon rokonszenves, hódolatteljes nyilat­kozatok felemlitését, melyeket a sah budapesti láto­gatása alkalmából a magyar lapokban olvasott volt, maga magát ön­érzettelj­esen Magyarországból szár­mazódnak (Madjaristem) vallván. A sah Wagner klánt ez alkalommal I. osztályú tábornoknak nevezte ki. A körünkből most már eltávozott Wagner tábor­nok Bécs felé vette útját, honnét a keleti gyorsvo­nattal Konstantinápolyba, onnét pedig hajón Ba­­tumba vagy Tiflisen, Erivanon keresztül Täbrisbe fog utazni. — Az első orosz udvari bál. Az első orosz ud­vari bál — mint említettük — f. hó 26-án volt a pé­­tervári téli palotában. A bálra 3180 meghívót adtak ki s tényleg 2045 vendég jelent meg. A diplomatiai testület nagy számmal volt képviselve, a­melynek leg­idősebb tagjaként ezúttal Wolkenstein gróf, osztrák­magyar nagykövet szerepelt, minthogy Schweinitz tábornok, német nagykövet, a berlini udvari gyász miatt nem jelenhetett meg. A táncz az óriási Miklós­­teremben vigan folyt. Kevéssel 10 óra előtt jelent meg III. Sándor czár, Mária Feodorovna czárnéval. Az uralkodó a testőrségi kozák-ezred vörös egyenru­háját ölte magára, a czárné pedig fehér báli ruhát viselt, fején pedig »kokosnik«-ot (orosz nemzeti kalapot) hordott, számtalan gyémánttal ékesítve. A czári család megérkezte után a zenekar Glinka polonaise ét kezdte játszani. A c­ár a polonaise első tourját a czárnéval, az orosz trónörökös pedig nagy­­nénjével, Mária edinburghi herczegnővel, tánczolta. A második tourt a czár húgával, az edinburghi her­­czegnővel, a trónörökös a czárnéval, az edinburghi herczeg Wolkenstein grófnéval, Wolkenstein gróf nagykövet pedig Jelisaveta Feodorovna nagyherczeg­­nővel lejtette. A harmadik tournál a czár az osztrák­­magyar nagykövet nejével, Wolkenstein grófnéval, mig a czárné Wolkenstein gróffal, az osztrák-magyar nagykövettel tánczolt. A táncz után a czár huzamosb ideig a diplomatiai kar tagjaival beszélgetett, külö­nösen sokáig és felette barátságosan Wolkenstein gróffal. A polonaise után polka, majd keringő és né­gyes következett. A czárné és a trónörökös ezekben is részt vett, a czár azonban csak nézte őket. Éjfélkor a társaság asztalhoz ült. Az osztrák-magyar nagy­követ a czárné mellett foglalt helyet. A lakoma után a czár feltűnően sokáig beszélgetett Wolkenstein gróffal. A téli palotát a 22,000 villamos lámpa tün­­déri fén­nyel árasztotta el. — A székely nemzeti muzeum. Pótsa József, Három­szék vár­megye főispánja, Dániel Gábor, Szé­kelyudvarhely vármegye főispánjához, mint a »Székely nemzeti muzeum« felügyelő bizottsága elnökéhez inté­zett levelében megpendítette azt az eszmét, hogy a székelyek a maguk erejéből emeljenek muzeumuk számára csarnokot. Pózsa József főispán Dániel Gábor főispánhoz intézett újabb nagyérdekü levelében — melyet a »Székely Nemzet« közöl, — előadja az eszme megvalósítására vonatkozó tervének részleteit is. Pótsa főispán terve szerint legközelebb fe­lhívás jelennék meg a »Székelyekhez«Kénosy főjegyző tollá­ból. Azonkívül az összes székelyföldi alispánok és országgyűlési képviselők a maguk körében mozgalmat fognak megindítani, hogy úgy egyesek, mint egyletek, pénzintézetek körében a gyűjtést megkezdjék.­­ A fővárosi tűzoltók holnap ülik meg a tűzoltó­ság alapításának 20 éves jubileumát. A testület, fenn­állása óta, 4936 tűzeset eloltásánál működött közre. A siker mindig teljes volt, csupán kétszer történt meg, hogy a tűztől már vissza­hódított passtiót oda kel­ett hagyni, úgy mint a magyar vagyongyár és a német színház égésénél. 1878-ban volt legtöbb tűz, akkor egy napon, augusztus 30-ikán, öt nagyobb tűz volt a fővárosban. A holnapi jubileumot csendben ülik meg, az ünnepélyes jubilálás a 25-ik évforduló alkalmával lesz. — Az elmebetege­k nem sétálnak az állatkert­ben. A minap méltó megbotránkozással vettünk tu­domást arról a hírről, melyet egy kőnyomatú lap ré­vén több lap közölt, hogy t. i. az Angyalföldön ápolt, üdülőfélben levő betegeknek megengedték, hogy délu­­tánonkint az állatkertben szórakozás czéljából sétál­hassanak. Megjelöltük az okokat is, a­miért ezen ál­lítólagos intézkedés a fővárosi családok körében, kik gyermekeiket az állatkertbe szokták sétára küldeni, a legkínosabb benyomást keltette. Annál nagyobb örömmel említhetjük föl most Sevák Károly állat­kerti igazgatónak hozzánk beküldött nyilatkozatát, melyben a közönség megnyugtatására ki­jelenti, hogy az angyalföldi tébolyda javuló elmebete­geinek az állatkertben való sétálást nem engedték m­e­g, tehát a hirlelés valótlan. — Új vallási secta. Amerikai jelentések szerint Kansas Cityben a rendőrség egy ve­szedelmes vallási sectát fedezett fel, mely behozta az embervér-ivást. Ugyanis az egyik hittételük azt ta­rtja, hogy az em­ber köteles vérét adni hitsorsosaiért, ha azzal a má­sik életét meg lehet menteni. Két teljesen elcsenevé­­szett gyermeket is találtak, kiknek vérét atyjuk gyó­gyítása czéljából lecsapolták. — Havazások Amerikában A központi Pacific­­vasút felügyelője jelenti, hogy a hóakadályok a Sierra- Nevada vonalon szinte elháríthatatlanok. A vasútt­ár­­saság öt alkalmazottja meghalt, mert a vonatokat a szél a behavazott sínekről lesöpörte. Több vonat az odafagyott jég miatt kisiklott. A hó 15—20 láb ma­gas, a távirati oszlopokból csak tíz láb látszik ki; olyan vonat is akadt, mely tíz napig vesztegelt a hó­ban. A vonalon 2500 munkás foglalkozik a hó elta­karításával. — Rátót és Kádárta A kereskedelmi miniszter rendelete folytán a m. á. vasút mentén levő Rába- Szt.-Mihály megállóhely ezentúl »Rátót«, Rátót megállóhely pedig »Kádárta« nevet fog viselni. — Házasság meghatározott időre. Ismeretes, hogy Californiában a házasság jogérvényessé­gére elégséges, ha a menyasszony és a vőlegény tanúi egy szerződést aláírnak; californiai törvények szerint az ilyesmihez pap­, vagy államhivatalnok jelenléte fö­lösleges. A válás ellenben már nem a felek dolga, abba beleavatkozik a bíróság is. Californiában nem­rég új eszmét valósítottak meg: a meghatározott időre való házasság eszméjét, amelyről még az ottani tör­vény sem intézkedik. A gazdag Wilson leánya, Kiss Mary szerelmes lett Campbell Józsefbe, a ki­csi­­t­os fiú létére két nem kicsinyelhető hibában szenve­dett. Az egyik hibája, hogy szegény volt, mint a tem­plom egere, a másik pedig abban nyilvánult, hogy a pálinkát szerette s gyakran berúgott. Az első kisebb hibán hamar túltette magát a Mary szerelme, a hibá­nak pedig kitalálta az orvosságát. Azt mondta, hogy férjhez megy Campbellhez, de csak olyan feltétel alatt, ha felfogadja, hogy hat hónapig semmi körülmények között semminemű szeszes italt nem iszik s minden te­kintetben minta férj lesz. A házasság a szerződés szerint érvénytelennek nyilvánittatik, ha a férj meg nem tartja a fogadalmat. Campbell úrnak nem volt semmi ellenvetése, lemondott a pálinkaivásról, belépett egy mértékletességi egyesületbe s pár nap előtt miss Mary­­nak férje lett — egyelőre csak hat hónapra. A lakoda­lom nagy csendben, de amaz ügyvéd jelenlétében folyt le, a­ki a különös szerződést szerkesztette. József és Mary nem kételkednek, hogy a próbaidő szerencsésen le fog telni s azután egymásnak boldog, hűséges élettársai lehetnek mindörökre; ellenben az ügyvéd véleménye szerint, a törvények értelmében ha a szerződést megszegné a férfi, a házastársak azon­nal elválhatnak.­­ Az árvíz Temes megyében, mint örömmel ér­tesülünk, nem öltött olyan nagy mérveket, mint azt egyes lapok kürtölték. A girodai gátnál csupán jelen­téktelen vízmennyiség csapott át a töltésen, és az sem okozott kárt a szántóföldekben. A védgátak min­denütt a legjobb karban vannak és ezúttal is kitünően megállották helyüket a magas vízállás daczára. — Temetés: Ostffi-asszonyfai Ostffy Pál curiai birót ma délután 3 órakor temették el erzsé­­bet-köruti 48. számú házából, a melynek bejárata és egész udvara a második emeletig fekete posztóval volt bevonva. A temetés impozáns részvét mellett folyt le és midőn a koporsót lehozták az udvarra, ezt a gyászolók serege utolsó zugáig megtöltötte. Az el­hunytnak nagyszámú rokonain kívül ott voltak: Szabó Miklós, a kir. curia elnöke, Daruváry Alajos alelnök, Sárkány József, a kir. tábla alelnöke, Czorda Bódog és Teleszky István igazságügyminiszteri ál­lamtitkárok, Fabiny Teofil, Csemegi Károly curiai tanácselnök, Vécsey Tamás egyetemi tanár, Babos Kálmán curiai tanácselnök, Kállay Adolf kir. táblai tanácsvezető, Majovszky Vilmos pestvidéki törvény­­széki elnök, Tavaszy A­ntal, továbbá Topler, Mersich, Nagy, Jankovich, Keresztszeghy, Stephanides, Ber­­náth, Puky, Wenzel, Ádám, Farkas, Szászy, Andrá­­sovics, Décsey, Sántha, Szeremley, Bömches, Lo­­sonczy, Kelemen, Szeiffert, Závody, Sebestyén, Vesz­­prémy, Ballogh, Papanek stb. curiai bírák, valamint az elhunytnak számos más barátja és tisztelője. A koporsó fejénél Horváth Sándor ev. lelkész mondott gyászbeszédet. Az énekkar még egy gyászdalt énekelt, aztán kocsira emelték a koporsót és a hosszan el­nyúló halottasmenet kifelé vonult a kerepesi­ uti sir­­kertbe. — Milliós sikkasztás­ Nápolyban, az ottani bibornok-érsek, Sanfelice testvére, aki ügyvéd és leginkább az idegenek vagyonának kezelésével foglal­kozott, nem kevesebb, mint egy milliót sikkasztott és azután nyomtalanul eltűnt. Sanfelice, mint az egy­­házfejedelem fivére, a buzgó nápolyiak előtt nagy tekintélynek örvendett és bárki gondtalanul rá merte bízni vagyonát. Okos emberek, akik egy hosszú életen át néhány ezer lírát szereztek, valamint dúsgazdagok és herczegek, akik kényelmesebbnek ta­lálták rábízni vagyonuk kezelését, mind áldozatául estek a csalónak. Egy herczeg, akinek még elég ha­mar tudomására jutott, hogy és mint áll Sanfelice ügye, a kire ő is rábízta vagyona kezelését, revolver­rel fölfegyverkezve jelent meg nála s a fegyvert addig tartotta a gazember mellének szegezve, míg az végre félelmében kiadta a pénzt. A magas uraság megelé­gedetten ment haza, de hallgatott, nehogy Sanfelice más emberek által is hasonló elbánásban részesüljön. Csak akkor mondta el a szép jelenetet, mikor a tol­vaj már szerencsésen megugrott. — Amerikai házasság • közvetítő iroda. San Franciscoből jelentik, hogy Romayer Lajost, a­ki »R. O. Mayer« név alatt házasság-közvetítő irodát nyitott, San Joséban elfogták. Az illető nagyhangú hirdetéseket tett közé az európai lapokban, számos elszegényedett nemes ifjút csalván lépre, azzal az ürüg­gyel, hogy gazdag amerikai menyasszonyt sze­rez számukra. R. O. Mayer összesen 100 levelet ka-

Next