Nemzet, 1890. március (9. évfolyam, 2696-2726. szám)

1890-03-01 / 2696. szám

Az erre kötelezettek részére a meghívókat most küldi szét a fővárosi katonai ügyosztály. — Jubiláló egylet. Bécsből távirják mai ke­lettel . Az alsó ausztriai iparegyesület fennállásának 50 éves jubilaeuma alkalmából díszgyülést rendeztek, melyet az egyesület védnöke, Károly Lajos fő­­herczeg nyitott meg a miniszterek, főméltóságok, stb. jelenlétében. A főherczeg felolvasta ő felsége kéziratát, melyben legmagasabb megelégedésének és elismerésének ad kifejezést az egylet által elért szép eredmények és az egylet hazafias törekvései fölött. A király elismerése jeléül Matscheko egyleti elnököt a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki. A gyűlés tízezer forintot szavazott meg az osztrák munka termékei számára építendő múzeum javára és húszezer forintot egyéb alapítványokra. A díszgyűlés ő felsége lelkes éltetésével ért véget. — Főúri műkedvelők Pétervárott. Az után a sok borzalmasság után, amiket Oroszországból írnak s aminőről mai számunkban is van egy hajmeresztő, szinte jól esik, ha valami oroszországi culturtörek­­vésről is tudósíthatunk a következőkben: Az orosz színmű irodalomban meglehetős pan­gás uralkodik, kifolyva abból a pangásból, mely álta­lában a társaséletet is jellemzi. Ez nem az orosz nép szellemi korlátoltságát jelenti; magyarázata ennek is a társadalmi körülményekben keresendő. Van azon­ban egy örvendetes mozgalom, mely lendületet igyek­szik adni az orosz nemzeti szinmüirodalomnak s ez a főúri körökben divó műkedvelői előadásokban nyilvá­nul. Jelentősége e mozgalomnak főleg az, hogy a franczia áramlat lassankint kiszorul a salonokból és helyét orosz szokások és orosz nyelv foglalják el. A kezdeményező Seremetjev gróf, a­ki azzal kezdte re­form-működését, hogy megnősülése után nem ment külföldre nászútra, hanem leutazott a Volga mentére, a­honnan visszatérve, palotájában kényelmes színházat rendezett be. Azután főúri műkedvelőket verbuvált, ami a társadalmi előítélet ellenében csak nehezen, de mégis sikerült a vállalkozó szellemű grófnak, majd mintegy negyvenezer rubel költséggel színre alkal­mazta és előadatta Tolstojnak »Ret­tenet­es Iván ha­lála« czimű trilógiáját. Kezdetben azt gondolták, hogy Seremetjev műkedvelői hajlandósága csak időtöl­tésre irányul, később azonban, látva, hogy a gróf a főúri társulattal rendszeres próbákat vé­geztet, csak szinpadképes alakításokat fogad el és szigorú lelkiismeretességgel apróra feldolgoz és tár­sulatának tagjaival feldolgoztat még olyan kis szere­pet is, komolyan kezdték venni s miután az első föl­lépéssel sikert is aratott, működése iránt átalános lett az érdeklődés a pétervári főúri körökben. Most a társulat, melynek tagjai magas intelligentiájuk révén minden tekintetben élvezetes előadásokat mutatnak be, odaadással csüggnek mesterükön, az orosz aristo­­craták pedig elismerésükkel halmozták el a társulatot s igazgatóját egyaránt. Eddig már öt nemzeti tragoe­­diáf­ mutattak be s pedig nyolcz előadásban. A nem­­zeties irányú műkedvelősködés iránt az udvar is élén­ken érdeklődik, igy III. Sándor czár »Boris czár«­­nak hat órára terjedő előadását elejétől végig nézte. — Morier Viktor öngyilkossága. Most már két­ségkívül ki van derítve, hogy Morier Viktor, a péter­vári angol nagykövet fia, nem véletlen balesetnek esett áldozatul, hanem öngyilkosságot kísérlett meg. Az esetről újabban a következőket jelentik: Morier Vik­tor a múlt szombaton több barátja társaságában ki­rándulást tett a Neva-folyó Kammeny-szigetén levő Polovczev-villába. Morier épen egy angol hölg­gyel, ki Péterváron átutazóban volt, élénken társalgott, midőn hirtelen előrántotta revolverét és halántékának irányozta. Herbert hadnagy, angol nagykövetségi ka­tonai attaché észrevévén a dolgot, ki akarta csavarni Morier kezéből a pisztolyt, de a fegyver e közben egymásután kétszer elsült és az egyik golyó Morier Viktort erősen megsebesítette. K. grófnő, ki miatt az öngyilkossági kísérlet történt, még az­nap elutazott az orosz fővárosból. — Külföldi hírek. Patti társulata a hófúvásban. Mint New­ Yorkból távirják Patti Adelina és egész társulata Mexicoból Észak-Amerikába tör­tént utazásuk közben 15 óráig vesztegeltek a hóban. A különvonatot csak a legnagyobb fáradtsággal bír­ták a hófúvásból kiszabadítani. Az utasokat az a nagy kellemetlenség érte, hogy mindnyájan a legna­gyobb mértékben meghűtötték magukat. — Verekedő social­isták. Mint a »P. Ll.«-nak jelentik, Gr­e­n­t­b­e­n az »üdv hadseregének« hivei s a socialisták közt utczai verekedés támadt. A socialisták megtámadták az üdv hadseregének híveit, miközben 60 ember kő­dobástól megsérült. — Elsülyedt hajó. Londonból jelentik, hogy a »Liberal« nevű norvégiai hajó Nordberwicknél elsülyedt és az egész legénység a vízbe fúlt. — A franczia állami ítélőszéknél elköve­tett okiratlopás ügyében a vádlottakat esküdtszék elé állítják­ — A montenegrói bevándoroltak Szerbiá­ban már mind le vannak telepítve; hogy ügyök telje­sen rendezve van, bizonyítja az is, hogy Popovcseto­­vics vezérkari ezredest, ki a telepítvén­ynek kormány­­biztosa volt, ez állásától felmentették. — Erős hava­zást jelentenek Havreból, Lilléből és Dünkirchenből. — Mackenzie pere. Londonból távirják mai kelettel. A Queens Bench törvényszék ma tárgyalta Morell Mackenzie perét Steinkopf ellen a »Saint Ja­mes Gazette« volt szerkesztőjéhez, Greenwoodhoz intézett leveleiben elkövetett becsületsértés miatt. Az esküdtek a panaszosnak 1500 font sterling kártérí­tést ítéltek meg. Utána tárgyalták Mackenzie másik perét a »Times« ellen, mely e leveleket reproducálta. Mackenzie belenyugodott abba, hogy a »Times« 150 font sterling kártérítést fizessen és a perköltségeket megtérítse. —■ Twain Mark és a kéziratgyüjtők. New­ Y­o­r­k­b­ó­l a következőket írják: A félelmes észak­amerikai autograph-bolondok, a­kik egyetlen neveze­tes embert sem kímélnek meg, mindegyiktől megpró­bálnak kizsarolni néhány sort, kitartóan kunyerálnak Twain Márktól is néhány sort. De a nagy humorista, úgy látszik, nem hajlandó magát nyugalmában megháborgattatni. Minden évben talál ki szá­mukra valami jellemző erőteljes csalódást. — A legújabb ötlete Twainnak ez irányban egy levél, mely mindazon egyénekhez van intézve, a­kik kéré­­sükhez, melyben az »ünnepeltnek csupán egyetlen soráért« könyörögnek, a válaszra szánt szokásos posta­bélyeget mellékelik. A Twain Márk levele így hang­zik : Tisztelt uram ! Reménylem, hogy ezen sorok önt nem fogják megsérteni — nekem bizonyára nincs szándékomban olyasvalamit mondani, a mi által ön sértve érezhetné magát. Én azonban köteles va­gyok megmagyarázni eljárásomat s ezen kö­telességnek, a mennyire tőlem telik, barátsá­gos jóindulattal akarok eleget tenni. A­mit ön kíván, uram, azt minden héten még öt más egyén is kéri tőlem — ez hetenkint hat levél, vagyis 300 egy év alatt. Én szeretnék ugyan mindenkinek írott leve­let küldeni, hanem fölötte kevés időm ezt lehetetlenné teszi. Nem marad tehát rám nézve más hátra, mint valamennyi kérelmet, anélkül, hogy kivételt tennék, visszautasítani. Figyelmüket még valami más egyébre is szeretném terelni, a­mire máig bizonyára még nem gondoltak, hogy egyetlen embernek sem okoz örömet rendes foglalkozását szabadidejében sport gyanánt űzni. Az én hivatásom az írás, s írni én csak akkor szoktam, ha üzleti szempontok rákényszerítenek, vagy valami új eszmém akad. Ha ön egy orvoshoz, műépí­tészhez, vagy festőhöz fordul kéziratért, az illető még csak megközelítőleg sem talál nyomós okot arra, hogy ezt öntől megtagadja; csakhogy ez emberek közül egyetlenegy sem fog arra vállalkozni, hogy önnek művészete, vagy hivatása egyik alkotását »emlékül« ajándékozza. Szerény véleményem szerint például meglehetősen udvariatlan dolog volna, egy orvostól valamelyik patiensnek holtestét kérni azon ürügy alatt, hogy az ő művészete által létrejött e tárgy megtekin­tésénél magára a művészre mindig barátságosan fogna gondolni. Maradtam önnek, tisztelt uraim, leg­alázatosabb Twain Márkja.« — Eddig a humorista válaszirata, mely azonban — s ez a dologban a leg­szebb — nem írva, hanem az nyomtatva van. — A főváros egészsége. A fővárosban a múlt héten élve született 357 gyermek, elhalt 311 személy, (ebből útról betegen jött a fővárosba 22) a születések tehát 46 esettel múlják felül a halálozásokat. Ez év 8 hetében élve született összesen 2692 gyermek, elhalt 2756 egyén, a halálozások többlete tehát még mindig 64.­­ Rejtélyes szerelmi dráma földerítésén fára­dozik a budapesti rendőrség és a térparancsnokság. Este 10 óra előtt a városligeti iparcsarnok déli oldala felől az István­ úton őrt álló rendőr kétszer egymás­után fegyverdörejt hallott. A rendőr egyenesen a zaj felé tartott s a kis fenyvesben füstöt látott gomo­lyogni. Egy bokrot félretolva, borzalmas látvány tárult eléje; a tisztáson két élettelen alak feküdt, az egyik egy fiatal, alig 23 évesnek látszó sváb leány volt, ki sötét barna ruhát viselt, közvetlenül mellette pedig egy szőke bajuszú fiatal­ember fetrengett vér­tócsában. Az ifjú, ruhája után ítélve, a 44-ik ezredhez tartozó 2-ed osztályú számvevő altiszt (szakaszvezető) volt. A­mennyire a helyzetből következtetni lehet, szerelmi dráma forog fenn s az öngyilkosságot, vagy a­mi még valószínűbb, a kölcsönös gyilkosságot úgy követték el, hogy egymás mellé ültek, a férfi jobb kézzel átölelte a lányt, ez peddig bal kézzel ölelte át a férfit, a szabadon maradt kézben a boldogtalanok vadonat­új, nagy caliberű forgópisztolyt fogtak, a csövet egymás szivére irányozták. A gyilkos lö­vés valószínűleg vezényszóra hangzott el, a­mit a rendőrnek a dörgésre vonatkozó állítása megerősít. Tény, hogy hanyatt fekve lelték meg mind a kettőt s a forgópisztoly mindeniknek a gyomrán feküdt. A férfi lövés előtt nemcsak a köppenyegét, zubbonyát, hanem még az alatta levő Jn­ger-inget is felgombolta. A mentők és Lestyák rendőrfogalmazó a helyszínen a fentebbieken kívül csak a halált állapíthatták meg. A katona holttestét a XVI. számú helyőrségi kór­házba, a lányét pedig az üllői­ úti clink­ára vitték.­­ Az őrült dohánybeváltó, Beck Jakab ér­­mihályvai lakos, a cabinetiroda utján bepanaszolta a királynál az érm­ihályvajai dohánybeváltási hivatal­főnököt, mert neki állítólag nem akarta kifizetni a dohányáért járó összeget, azt adván okul, hogy Beck zsidó létére szombaton adta be a dohányt, s ezért nem fizet a kincstár érte semmit. A panaszlevél e hosszú hivatalos utat megtevőn, kitűnt, hogy Beck Ja­kab soha sem volt dohánytermelő, hanem elméje meg van háborodva. — Izgalmas jelenet a temetésen. B­r­ü­n­n­b­ő­l jelentik, hogy tegnap délután volt Reichardt Ferencz lovag altábornagy temetése, mely nagy katonai pom­pával ment végbe. A mint az impozáns gyászmenet az úgy nevezett »hosszú hid« közelébe ért, mely ti­zenöt méternyi magasságban van a Schwarzaua víz­tükre fölött, Navarini tábornok lova a brünni helyi érdekű vasút gőzmozdonyától megijedvén, megvadult és a nagy­ néptömegbe ugrott, mely a hidat mindkét oldalon elállotta. A ló azután neki ment egy tüzér lo­vának, mire mind a két ó, lovasával együtt fölbukott a hídon és ez szerencsére történt, mert ha a tábornok lova még egyet ugrik — a híd karfája alacsony lé­vén — belezuhan a mélységbe. A résztvevő közönség­ben óriási izgalom támadt és csak akkor csillapult, midőn látták, hogy Navarini, ki néhány könnyebb ütödést szenvedett, gyalog megy a koporsó után. A tüzérnek sem lett komolyabb baja. — Letartóztatott kivándorlók­ Pozsonyba távirják lapunknak, hogy Bécsben letartóztattak öt­venhárom abauj-, borsod-, gömör-, ung-, zemplénme­­gyei lakost, kik Braziliába akartak kivándorolni. Valamennyien katona­ kötelezettek. A letartóztatott kivándorlókat ma Pozsonyba hozták és onnét holnap Budapesten keresztül visszaszállítják hazájukba. Bir­tokukban 2350 frtot találtak. — Csőd elől a halálba akart menekülni, mint Bécsből a »Pester Lloyd«-nak távirják. Weil Frigyes birtokos és épitkezési vállalkozó. Weil kö­rülbelül 300,000 forint hitel fölött rendelkezett, de vállalatai oly nagy mérvűek voltak, hogy a hitel da­czára pénzzavarba jutott, s fizetésképtelenné lett. Weil daczára annak, hogy ügyvédje némi reményt nyújtott, nem bírta a bukás szégyenét elviselni. — Furcsa nyalánkság, Egy kelet-indiai tiszti casino arról volt híres, hogy az asztalára fölszolgált sütemények, a konyhaművészet remekei közé tartoztak. A sütemények színe ingerlő, izük feltűnően jó volt. A szakács önérzettel vette tudomásul a dicséreteket s rakta zsebre az ajándékokat; azt mondta, hogy ő sü­teményeit valami ritka, de annál is nagyszerűbb porral készíti. Végre azonban elfogyott a világhírre érdemes por. A tiszt urak kérték a szakácsot, hogy mutatná meg a dobozt, majd r­endelnek még abból a porból, a­mely nélkül továbbra amúgy sem lehetné­nek el. A szakács előmutatja a dobozt, melyről meg­lepetéssel s borzadva olvasták a tiszturak e szavakat: »Perzsa féregpor.« Az angol lap, mely e hírt közli, hozzáteszi, hogy e fölfedezés után valóságos csoda volt, hogy élve maradt, nem a féregporból lakmáro­­zott tisztikar, hanem a szakács. — Sikkasztó tanonczok. Berlinből távirják a budapesti rendőrségnek, hogy Fried Ottó Emil 17 éves kereskedő tanoncz 4000 márkát sikkasztott s megszökött. A tolvaj minden valószínűség szerint tár­sával, Polniczky Simon, szintén kereskedőtanonczczal Budapest felé vette útját. — A világ legnagyobb újsága az amerikai sza­­badságharcz alkalmából New­ Yorkban 1859-ben elő­ször megjelent és csak minden száz évben egyszer megjelenő »Illuminated Quadruple Constellation«, melyből egy példány van az aacheni hirlapmúzeum­­ban is. A lap hossza 8,2 láb, szélessége pedig 6 láb, nyolcz oldalt, s minden oldal 13, egyenként 48 hü­velyk széles hasábot foglal magában. Papírja tartós, erős, rizsmája 3 mázsát nyom. Annak idején 50 centbe került egy példány, összesen 28,000 példány­ban nyomták, ebből azonban mindössze néhány ma­radt fönn. A­míg a szükséges kéziratot összeírták, nyolcz álló hét telt bele s negyven író dolgozott sza­kadatlanul. Érdekes, hogy a nagy terjedelmű hírlapon egyetlen sor reclam sem olvasható. A világ legkisebb újságából, a guadalguarai (Mexico) »El Telegra­­má«-ból mintegy kétszáz példányt lehet végig te­ríteni rajta. — Kedélyes tolvaj. Az »Edison« kávéházban ma éjjel 3 órakor különös meglepetésben részesült egy mérnök, ki még délután ment a helyiségbe. A­mint hajnal felé haza akart menni, kutatni kezdett felső kabátja után, de nem találta. Hanem a helyett elébe állt egy suhancz s kérdezte tőle, ha váljon X. mérnök úrhoz van-e szerencséje. »Igen, az vagyok, de most hagyjon békémet, mert a kabátomat keresem.« »Soha se tessék fáradni; éppen azért keresem önt, hogy a zálogczédulát egy ismerő­söm nevében átszolgáltassam.« Azzal átszolgáltatta az eltűnt kabátról szóló záloghárdzát, és mielőtt a mér­nök meglepetéséből magához jöhetett volna, nyomta­lanul eltűnt. Színház és művészet. — A nemzeti színház mai premierejéről, Echagaray »Nagy Galeotto« czimü drámájáról lapunk tárcsájában adunk számot. — Az operaházból. »A nürnbergi baba« va­sárnapi előadásán a czimszerepet Bianchi k. a. fogja énekelni. — »A templomos és a zsidónő.« Marschner operája márcz. 8-án, szombaton kerül elő­ször színre. A templomos szerepét Takáts fogja éne­kelni. — Prevost H. még mindig tartó betegsége miatt Broulik fogja holnap »Aidában« Radames sze­repét énekelni. Amneris szerepe Hilgermann asszony kezében van. — A szünidei gyermektelep-egyesület, mint minden évben, ez­úttal is pompásul kitett magáért, rendezve olyan hangversenyt, amely egészen ki­válik a többi jótékonyczélú hangversenyek közt. Meg is telt a vigadó rendkívül nagy és elegáns közönség­gel s igy kétségtelen, hogy az egylet nemes czéljaira a hangverseny busásan jövedelmezett. A programmot P. Márkus Emma asszony nyitotta meg, elszavalva Váradi Antalnak ez alka­lomra itt épp oly lendületes, mint megható prológját. A művésznőt a közönség már megjelenésekor is hosszú, zajos tapssal fogadta s szép szavalata után természetes, hogy a taps egészen viharossá fokozódott. A hangverseny többi művészei közül azután legjobban érdekelte a közönséget B­e­e­t­h Lola kisasszony, akit Berlinből és Bécsből a lehető legjobb hír előzött meg. E hírnév, mint minden, ami úgy terjed a levegőben, kissé túlzott. Különösen a berliniek annyira el voltak telve az ő Beeth Lolájukkal, hogy ilyen messziről egy második Pattit kellett benne gyanítani. Hát Beeth kisasszony kissé távol van attól, hogy a világ legelső énekesnői között szerepelhessen. Hangja fölötte kellemes, tiszta, finoman iskolázott ugyan, de e hang ércztartalma, ereje lehetne a hírnévhez képest több is. Ha azonban a hírtől eltekintünk, s fogadjuk művészetét előleges elfogultság nélkül, úgy a­mint van, akkor a tagadhatlanul érzett, bár kis csalódás helyett a legkellemesebb meglepetésben részesülünk. Már az első pillantás megnyerő: Beeth kisasszony nagyon szép. Termete sugár, s bár erőteljes, grá­­ciense is, gömbölyű arcza, élénk csillogása tekintete, finom, kissé gúnyos keskeny szája, s arczának ingerlő gödröcskéi, egész más irányban tesznek elfogulttá, mint a berlini lap­­ nagy dobja, amely csak criticussá tesz, míg ez a megjelenés, ép ellenkezőleg,megveszteget. Művészete igen kiváló; éneke teljesen ízléses, s a ki­tűnő iskolát folyton megérezni rajta. A hatás — így leszállítva a várakozást — teljes volt: a közönség za­josan tapsolta minden alkalommal. Pedig műsora sem volt a legszerencsésebben megválasztott: a Gou­nod »Cecilia«­hymnusa, melyet hárfa, hegedű- és zon­­gorakísérettel adott elő, talán kedélyéhez nem illett eléggé, vagy, ez lévén az első szám, elfogultsága volt még erős, de nique nem ment egész praecisitással, s azért kevésbé hatott egészében, bár egyes részei olyan szépek voltak, hogy a közönség zajosan kitapsolta. S ekkor ráadásul énekelt egy magyar dalt, a lehető legkedvesebb s természetesen kecsesen rossz kiejtés­sel. A közönség mulatott a szövegen, s annyi pajzán szeretetreméltósággal énekelte azt, hogy »tubi, tubi, tubiczám,« ki élve azt a legvidámabb arczjátékkal, mintha értette volna, amit dalol. A »Pastorale« és a »Frühlingszeit« sokkal jobban tetszettek: ezekben nyilvánult valósággal az ő meleg művészi temperantem­­tuma és hangja is teljesen megfelelő volt, úgy terje­delmében, mint erejében. A tetszészajza ismét egy nótával kedveskedett : »dali, dali haj!« A közönség elismerő volt ezért is, s együtt nevetett a boh­ók­ás előadáson magával a kedves művésznővel. Másik, ki­váló vendége volt az estélynek Bulis Pál, akit ugyancsak ezen egyesület tavalyi hangversenyén hal­lottunk először. Az »Edelfalk« s a »Seligkeit« hatal­mas előadása után a drezdai művész a »Beiden Gr­e­nadiere«-t énekelte el, nagyszerűen és — szinte félelmes kimondani, — részben rosszul. Nehogy félre­értessünk : az előadás gyönyörű volt, de a dal szellemének nem felelt meg. Mert amikor az a gránátos, aki Moszkvából jó haza nyomorultan és megsebesülten, megtudja, hogy az ő imádott császár­ját elfogták, s halni vágy, még pedig a »Marseil­laise« danájára, akkor ez a dal csak fájó vis­­­szaemlékezés, egy legyőzött harczos bus nyögése lehet, s Bulss­ur a Marseillaiset úgy énekelte, olyan elementáris erővel, mintha a diadalittas s újabb dia­dalra rohanó gránátos most rohanna előre! Moszk­vába! s nem Moszkvából vonszolná haldokló testét vissza, hogy lefeküdjék a sírba az ő hű puskájával. Azért megtapsoltuk mi ezt a piece­t is, — de nem a »Beiden Grenadiere« előadását hallottuk akkor, ha­nem a gyújtó csatadalt, — minden tekintet nélkü magára a szövegre. S mert a közönség is eltekintett a szövegtől, a harsogó előadás ma is lázba hozott mindenkit és tapsvihart idézett elő. De Bulss uz elő­adásában a színész kétségtelenül erősebb, mint a hangversenyénekes, mert a külső hatást föléje helyezi mindennek. Bulss előadásában az »Ausgang« és kü­lönösen a »Geständniss«, ha nem is olyan zajos, de mélyebb, művészies hatást idézett elő. A »Rigoletto« duett, a­mit együtt énekeltek Beeth Lola és Bulss Pál, bárminő szép a színpadon, nem egészen alkalmas hangverseny-előadásra: »ágálás« nélkül ezt a duettet előadni hálátlan s hézagos. Beeth kisasszony érezve ezt, Bullshoz intézte énekét, de Bulls rendületlenü­­llott, mint egy német tölgy, s a világért sem fordult volna kissé oldalt. Ez némileg visszássá tette a kü­lönben annyira szép duettet. Közreműködött még a hangversenyben Basch-Mahler asszony, zongo­rán adva elő fölötte finom, tiszta, diserét játékka több piécet, melyek közül legjobban tetszett s zaros, megérdemelt tapsot aratott a Liszt 12 rhapsodiájá­­nak nagyon szép előadása.­­ Azután sisiphusi küz­delem a ruhatárakkal, mint rendesen, panaszkodás és káromkodás »reformok« után, mint rendesen, s való­színűleg ezúttal is épp olyan hiába, mint rendesen. — Magyar zongora­művész a szultán előtt. He­gyei Géza zongora­művész, ki jelenleg Konstantiná­polyban hangversenyez, a napokban meghívást ka­pott a Yildiz kioszkba, hogy művészetét a szultán előtt bemutassa. Tizenkét darabot adott elő nagy ha­tással; saját szerzeménye, a »Fileuse«t mégis kel­lett ismételnie. Az előadás végeztével a szultán elis­merésének kifejezése és fényes tiszteletdij mellett, a Medzsidje-rend jelvényével tüntette ki a művészt. — Szerb színházi intendáns Budapesten. Po­po­v­i­c­s Sapranin, a belgrádi királyi szinház inten­dánsa a hét folyamán sűrűn látogatta a nemzeti szin­ház előadásait s Paulay Ede igazgatóval több ízben cenferált. A belgrádi színházban közelebb egy új eredeti darab kerül színre, melyhez a bizánci stylü costümöket Budapesten rendelte meg. Nemso­kára Madách »Ember tragoediája« is színre kerül a belgrádi színházban Joanovics, a hírneves szerb költő fordításában. A premierére Paulay igazgató le fog rándulni Belgrádba. — Csődbejutott szinház. P­ár­is­b­ól jelentik, hogy az Eden-szinház igazgatója csődbe jutott, minek következtében a színházat bezárták. Tudomány és irodalom. — A természettudományi társaság mai estélyén Lutz Géza folytatta népszerű előadását »Az állatok háztartásáról.« Az előadást a termet zsúfolásig meg­töltő díszes közönség zajosan megéljenezte. Egyesületek és társulatok. — A magyar mérnök- és építész egylet jövő heti üléseinek sorrendje a következő: Hétfőn a mű­ és köz­­építési szakosztályok együttes ülése. Kedden a vízépí­tési szakosztály ülése, melyen J­ó­z­s­a Lajos a mező­­hegyesi élőviz csatorna tervéről és végrehajtásáról tart előadást. Szerdán az ut- vasút- és h­idépitési szak­osztály működő bizottságának ülése. Az ülések este 6 fél órakor kezdődnek s utána társasvacsora van. — A »Concordia« jótékonysági egylet f. é. már­­czius hó 18-án, szombaton esti 6 órakor tartja rendes évi közgyűlését, az egyleti helyiségben. VII., holló­­utcza 15. — A Szent-Imre önképző egylet választmánya dr. Steiner Fülöp helyébe, ki székesfehérvári püs­pökké történt kineveztetése folytán az egylet tisztelet­beli elnökségéről lemondott, dr. Kisfaludi Árpád egye­temi tanárt választotta meg. Az egylet márczius hó 1-jén este 6 órakor tartandó heti ülésén ft. p. Dam­­ján János jezsuita fog felolvasást tartani. — Az országos nőképző egyesület által árva­­leánykák neveltetése javára már említett felolvasó estély programmja a következő: »Attila halála« drámai költeményből egy részlet; előadja Szász Ká­roly. »Az anyátlanok« ; költemény, irta és szavalja dr. Váradi Antal. »A nők műveltségi haladása Ke­leten« szabad előadás, tartja Vámbéry Ármin. Két rajz Mikszáth Kálmántól; felolvassa dr. Váradi Antal. — Az I. ker. tabáni könyvtár-egyesület márczius hó 1-én délután 1/25 órakor tartja évi közgyűlését. Fővárosi ügyek. Miniszteri jóváhagyás. A belügyminiszter jóváhagyta a főváros 1888. évi zárszámadását. — Orvosi kinevezés. A főpolgármester Liszt Nándor dr.-t a Rókus kórházhoz segédorvossá ne­vezte ki. — A köztemetői vasút. Mindenki azt hitte már, hogy az uj köztemetőhöz tervezett gőzmozdony a köz­úti vaspálya az által, hogy az építési engedélyt úgy a főváros, mint a kereskedelemügyi miniszter kiadta, valahára a végrehajtás stádiumába jutott s a közle­kedés legalább az őszre megnyílik. A remény azonban egyelőre korai volt, mert a vasút ügye oly fordulatot vett, hogy a végrehajtás helyett újból a huzó­ halasztó tárgyalások veszik kezdetüket. A városi vasúti válla­lat ugyanis, mint értesülünk, a napokban kérvényt adott be a tanácshoz, melyben elmondja, hogy a vasút költségvetésének elkészítésekor az illető tényezők az államvasutak négy sínpárjának áthidalását és három sínpárja alatt építendő aluljáró létesítését tervez­ték, s a szerződés is ekkop köttetett meg. Most azonban az államvasutak hat sínpár alatt létesí­tendő aluljárót és ugyannnyi sínpár áthidalását kívánják, a­mi a vállalat számítása szerint mintegy 100,000 frtnyi költségtöbbletet okoz. Minthogy a vál­lalat a költségeknek ily nagymérvű emelését nem fo­gadhatja el, mert számításait felforgatja és a vonal jövedelmezőségét kérdésessé teszi, a fennálló szerző­dési feltételek módosítását kéri, a­melyek reá nézve, tekintettel a pálya építésének költséges voltára és eleinte csekély jövedelmezőségére, különösen a 40 évi engedélyidő megállapításával igen terhesek.­­ A közrendészeti bizottság ma délután K­a­d­a Mihály alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Elnök bejelenti, hogy az omnibus közlekedés létesí­tésére kitűzött ajánlati határidő letelvén, arra csak egy ajánlat a Gerste­r Lajosé érkezett be, ki angol tőkepénzesek segélyével szándékszik a vállalatot léte­­síteni. A bizottság az elnök indítványára, az ajánlat részletes tárgyalására saját kebeléből­ albizottságot küldött ki. A bizottság ezután tárgyalás alá vette a tanács és a főkapitányság által együttesen kidolgozott szabályrendelet­ tervezetet: »A főváros gyalogutain a szabad közlekedés biztosítása tárgyában.« A szabály­­rendelet első szakasza felett hosszas vita fejlődött ki. A tanácsi tervezet ugyanis csak mint általános elvet óhajtja kimondani, hogy a gyalogközlekedésre szánt járdán vagy az e czélra fentartott gyalogúton a köz­lekedést feltartóztatni, akadályozni vagy megnehezí­teni nem szabad. A rendőrségi tervezet ellenben ha­tározottan azt akarja kimondatni, hogy a járdákon való közlekedés rendes lefolyásának biztosítása, ös­­­szeütközések és a járdáról való erőszakos leszorítások kikerülése szempontjából mindenki a járdának az ál­tala követett irány szerint való baloldalán tartozik haladni és balra kitérni; rendőri figyelmeztetés­nek szükség esetén bármikor, büntetésnek pedig csak magán­panasz esetén van helye. A bi­zottság végre abban állapodott meg, hogy az élénkebb forgalmú közlekedési pontokon táblák állíttassanak fel, melyek a közönséget a forgalomnak akadálytalan lebonyolítására figyelmeztessék. A többi szakaszt, miután a két tervezet lényeges eltéréseket nem tartalmaz , lényegtelen módosítások után el­fogadták. A szabályrendelet a többek közt magában foglalja azt a már elodázhatlan intézkedést is, hogy büntetés terhe alatt tiltva van a járó-kelő közönsé­get karonfogva vagy taszigálva az üzletbe bevásárlás eszközlése czéljából bevinni, vagy a közönségre nézve alkalmatlan módon árukat megvételre ajánlani, a­mint ez a kerepesi­ úton, Károly-körúton és múzeum­­körúton nagyban dívik. Az idő előhaladottsága miatt a bizottság nem tárgyalhatta a bérkocsi viteldí­jak tárgyában kidolgozott főkapitányi tervezetet ; erre nézve elnök csak annyit jegyez meg, hogy a bér­kocsisok ipartestülete beadványt intézett a tanácshoz, melyben kéri, hogy vele is közöltessék a főkapitányi új tervezet; a többek közt azt is mondják, hogy nem a főkapitányság, hanem a kerületi elöljárók volnának hivatva az ő érdekeik felett javaslatot tenni, mivel utóbbiak jobban ismerik a viszonyokat és terheket, melyek ez alkalommal tekintetbe volnának veendők. Török János főkapitány méltányosnak tartja, hogy a bérkocsisok is meghallgattassanak. Különben állás­pontját már ma is jelezheti, és ez abban tulminál, hogy ő igyekezett tervezetében úgy az ő óhajaikat és érdekeiket figyelembe venni, mint a közönség igényeit és érdekeit is szem előtt tartani. — A III. ker. bizottsági tagok tegnap egyhangú­lag Márkus József főjegyzőt jelölték ki az üresedés­ben lévő tanácsosi állásra. x. A köbányai­ út követése. Az ezen jelszó alatt becses lapja tegnapi számában közölt jelentés alkal­mából constatáljuk, hogy a fenforgó esetben velünk versenyző kis-sebesi kőzet a gránitokhoz egyáltalában nem tartozik és már ennek folytán, miután az árlej­tési felhívásban tüzetesen csak gránit, vagy k­e­­­r­a­m­i­t­r­ő­l volt szó, a tárgyalás alkalmával szorosan véve, figyelembe vehető nem is volt, még azon esetben sem, ha az előállítási és fentartási költsége a legol­csóbbnak mutatkozik is. De eltekintve attól, hogy a m. kir. földtani intézet még 1885-ben közzé­tett részletes catalogusában a kis-sebesi kőzet szo­rosan véve a trachytok közé soroltatik — épp úgy, mint a somos-ujfalusi kőzet, mel­lyel egyébiránt keménységre nézve hasonló fokú (6 -7) tehát egyáltalában nem gránit — az előállítás és jókarban­tartás költségei 5 °/C-os kamat-kamat utáni számítás mellett 44,744 forint 48 kr, de még 4 °/C-os alapon is 31,498 frt 67 krral többe kerülne a fővárosnak, mint az általunk benyújtott keramit-aján­­lat. Ezen számítások és egyéb adatok közzétételére kényszerittettünk két helybeli német lap erre vonat­kozó és határozottan téves közleménye által a közön­ség helyes tájékozása czéljából. Kőszénbánya­ s téglagyár-társulat Pesten. Az igaz­gatóság. Törvényszéki csarnok. »Egy albíró kölcsönkéregetései« czimen esti lapunkban már közöltük Novák Jenő albíró ügyének fegyelmi tárgyalását. Ennek folytatásául adjuk a kö­vetkezőket : Dr. Szegvári Sándor azt mondja, hogy mikor egy új ügyvéd bejegyezteti magát a kamaránál, biztosan számíthat Novák albíró látogatására. Leg­alább a kollégéitől így hallotta. A­ tanúnál vagy 15-ször volt a vádlott. Egypárszor elutasította, de többször kénytelen volt neki kölcsönt adni, csakhogy lerázza nyakáról. Volt több ügye Nováknál, a­ki azonban mintegy ellensúlyozásul, illetőleg a külszín megóvása végett üldözte azokat, a­kiktől kölcsönöket kapott. A tanú különben szemébe mondta az albíró­­nak, hogy botrányosnak tartja folytonos kéregetéseit. — Dr. Ad­o­l­f Vilmos, az »Ügyvédek Lapja« szerkesztője elmondja, hogy hozzá Novák Jenő két­szer jött kölcsönt kérni; tiz-tiz forintot kért, de csak 5—5 forintot kapott. A kölcsönt az albiró nem fizette vissza. — Sárkány elnök (a tanúhoz): Az »Ügy­védek Lapja« aug. 31. száma ily czim alatt »El­­adósodott birák«, czikket közölt, a­mely — mondhatom — általános feltűnést keltett. Többek közt az van benne, hogy egyes albírák egy­­ egész öt forintig terjedő kölcsönök kieszközlése végett jár­nak el egyes ügyvédekhez. Legyen szíves megmon­dani, mi szolgált okul e czikk megírására, és nem gondolt-e akkor a Novák-esetre? — Dr. Adolf: A czikk általánosságban van tartva, de megvallom, hogy az albíró név alatt én Novákra gondoltam. A kölcsönkéregetés közbeszéd tárgyát képezte. A colle­gák több ízben panaszkodtak, mennyi zaklatásnak vannak kitéve. A bírói kar tekintélye lebegett szemem előtt, midőn általánosságban ráutaltam a bajra. — Székely főügyészi helyettes: Én régóta ismerem, és becsülöm tanú urat, és becsülöm különösen, hogy bátor, ága volt ráutalni e bajra, de miután a czikk többes számban bírákról beszél, nagyon kérem nevezze meg nekünk itt, kikre gondolt akkor? — Tanú: E kérdésre megtagadom a feleletet és itt a fegyelmi bíróság előtt semmiféle nevet meg­nevezni nem fogok, minthogy az a jelen fegyelmi esettel semmiféle kapcsolatban nincs. — Sárkány elnök: Tanu úrnak igaza van. — Székely főügyészi helyettes: Kérem, tanú úr vallomásának e részét kü­lönösen jegyzőkönyvbe vétetni, mert tiltakozom az ellen, hogy a maihoz még több hasonló eset fen­­torogna. Kihallgatták még dr. Friedmann, dr. Fischer, dr. Klein, dr. Tolnai, dr. Vécsei, Adamis, dr. Virág, dr. Bródy dr. Fittler Dezső, dr. Szabolcsi, dr. Weisz Sándor, dr. Rózsavölgyi Manó, dr. Rökk Géza és Dózsa Ferencz ügyvédeket. Novák valamennyitől kért kölcsön kisebb-nagyobb összeget s egyiknek sem fizette vissza; a tanukat vallomásaikra meghitel­­tették. Délután 3 órakor folytatták a tárgyalást, amely Székely Ferencz főügyészi helyettes vádbeszédé­nek előterjesztésével vette kezdetét. A közvádló ki­emeli, hogy a bírónál elengedhetetlen kellékek a szakképzettség és a jellem , míg azonban az előbbinek hiányai szorgalommal pótolhatók, az utóbbinak fo­gyatkozásait pótolni nem lehet. A tárgyalás alatt levő eset vádlottja a szemérmetlenség valósá­gos típusa, a­ki nem átallott a tárgyalás előtt és után kölcsönkéregetéssel alkalmatlankodni az ügyvédeknél. A vádlott bíró a bizalomra és tiszteletre érdemet­­lenné vált. Hangsúlyozza, hogy hosszas praxisa alatt még soha sem szégyelte magát annyira mások bűnei miatt, mint éppen a jelen esetben. A vádlottra a legszigorúbb fegyelmi büntetést, a hivatalvesz­tést kéri kimondani. — Dr. V­i­s­o­n­t­a­i Soma védő felhozza, hogy a vádlott 17 évi állami szolgálata alatt még csak elnöki megintésben sem részesült és köte­lességét pontosan teljesítette. Utal különösen a sze­rencsétlen anyagi helyzetre, a melyben a vádlott, da­czára annak, hogy fizetése évek óta le volt foglalva, családot volt kénytelen fentartani, s kérte védencze fölmentését. 19­6-kor hirdette ki Sárkány elnök a fegyelmi bíróság ítéletét, mely szerint Novák Jenő albiró vétkesnek mondatott ki az 1871. 8. tcz. 20. szakaszának b) pontjába ütköző botrányos ma­gaviseletben és ezért őt hivatalvesz­tésre ítélte. Az ítélet ellen a védő felebbezett. A kir. főügyészi helyettes indítványára a kir. tábla a vádlott albirót nyomban felfüggesztette ál­lásától. A kifosztott kivándorlók, Goldberger Miksa volt new­ yorki bankárt, Baumgarten alügyész indítvá­nyára sikkasztás büntette miatt helyezték vád alá. Goldberger, a­ki Budapestre jövet önként jelentkezett a rendőrségnél, megnyugodott a vádhatározatban. Csaló szállítók. Említettük, hogy a budapesti kir. törvényszék H­o­lt­z­e­r Mihályt, az aradi »Holtzer Mihály utóda« ruhakereskedő czég főnökét sikkasztás büntette és vesztegetés vétsége miatt, Horarik Mihály posztógyárost pedig sikkasztás bűntettében való bűn­­részesség miatt helyezte vád alá. A följelentést tud­valevőleg a honvédelmi minisztérium tette meg, azt adván elő, hogy a vád alá helyezett két katonai szál­lító összejátszva Aranyossy Ferencz honvéd főruha­­raktári műmesterrel, érzékenyen megkárosították a katonai kincstárt. Arany­ossyt a katonai bíróság há­rom évi súlyos börtönre ítélte. A szállítók felebbeztek a vádhatározat ellen, a kir. tábla azonban helyben­hagyta azt s a budapesti törvényszék ez évi ápril hó 16-ikára tűzte ki ez ügyben a végtárgyalást. Az őrült pénze. Említettük, hogy Schwarcz Ignácz ügyvédjelölt bünperében a följelentő elállátt panaszától és a védő Schwarcz szabad lábra helyezé­sét kérte. A törvényszék ma határozott e kérvény fö­lött s tekintettel arra, hogy a panaszolt cselekmény nem magánvádra üldözendő s tekintve, hogy Schwarcz Ignácz ellen a szatmári kir. törvényszéknél okirat­­hamisitás miatt bűnvádi vizsgálat van folyamat­ban, sem az eljárás megszüntetése, sem az ügyvéd­­jelölt szabadlábra helyezése iránti kérelemnek nem adott helyet.

Next