Nemzet, 1890. március (9. évfolyam, 2696-2726. szám)
1890-03-01 / 2696. szám
Az erre kötelezettek részére a meghívókat most küldi szét a fővárosi katonai ügyosztály. — Jubiláló egylet. Bécsből távirják mai kelettel . Az alsó ausztriai iparegyesület fennállásának 50 éves jubilaeuma alkalmából díszgyülést rendeztek, melyet az egyesület védnöke, Károly Lajos főherczeg nyitott meg a miniszterek, főméltóságok, stb. jelenlétében. A főherczeg felolvasta ő felsége kéziratát, melyben legmagasabb megelégedésének és elismerésének ad kifejezést az egylet által elért szép eredmények és az egylet hazafias törekvései fölött. A király elismerése jeléül Matscheko egyleti elnököt a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki. A gyűlés tízezer forintot szavazott meg az osztrák munka termékei számára építendő múzeum javára és húszezer forintot egyéb alapítványokra. A díszgyűlés ő felsége lelkes éltetésével ért véget. — Főúri műkedvelők Pétervárott. Az után a sok borzalmasság után, amiket Oroszországból írnak s aminőről mai számunkban is van egy hajmeresztő, szinte jól esik, ha valami oroszországi culturtörekvésről is tudósíthatunk a következőkben: Az orosz színmű irodalomban meglehetős pangás uralkodik, kifolyva abból a pangásból, mely általában a társaséletet is jellemzi. Ez nem az orosz nép szellemi korlátoltságát jelenti; magyarázata ennek is a társadalmi körülményekben keresendő. Van azonban egy örvendetes mozgalom, mely lendületet igyekszik adni az orosz nemzeti szinmüirodalomnak s ez a főúri körökben divó műkedvelői előadásokban nyilvánul. Jelentősége e mozgalomnak főleg az, hogy a franczia áramlat lassankint kiszorul a salonokból és helyét orosz szokások és orosz nyelv foglalják el. A kezdeményező Seremetjev gróf, aki azzal kezdte reform-működését, hogy megnősülése után nem ment külföldre nászútra, hanem leutazott a Volga mentére, ahonnan visszatérve, palotájában kényelmes színházat rendezett be. Azután főúri műkedvelőket verbuvált, ami a társadalmi előítélet ellenében csak nehezen, de mégis sikerült a vállalkozó szellemű grófnak, majd mintegy negyvenezer rubel költséggel színre alkalmazta és előadatta Tolstojnak »Rettenetes Iván halála« czimű trilógiáját. Kezdetben azt gondolták, hogy Seremetjev műkedvelői hajlandósága csak időtöltésre irányul, később azonban, látva, hogy a gróf a főúri társulattal rendszeres próbákat végeztet, csak szinpadképes alakításokat fogad el és szigorú lelkiismeretességgel apróra feldolgoz és társulatának tagjaival feldolgoztat még olyan kis szerepet is, komolyan kezdték venni s miután az első föllépéssel sikert is aratott, működése iránt átalános lett az érdeklődés a pétervári főúri körökben. Most a társulat, melynek tagjai magas intelligentiájuk révén minden tekintetben élvezetes előadásokat mutatnak be, odaadással csüggnek mesterükön, az orosz aristocraták pedig elismerésükkel halmozták el a társulatot s igazgatóját egyaránt. Eddig már öt nemzeti tragoediáf mutattak be s pedig nyolcz előadásban. A nemzeties irányú műkedvelősködés iránt az udvar is élénken érdeklődik, igy III. Sándor czár »Boris czár«nak hat órára terjedő előadását elejétől végig nézte. — Morier Viktor öngyilkossága. Most már kétségkívül ki van derítve, hogy Morier Viktor, a pétervári angol nagykövet fia, nem véletlen balesetnek esett áldozatul, hanem öngyilkosságot kísérlett meg. Az esetről újabban a következőket jelentik: Morier Viktor a múlt szombaton több barátja társaságában kirándulást tett a Neva-folyó Kammeny-szigetén levő Polovczev-villába. Morier épen egy angol hölggyel, ki Péterváron átutazóban volt, élénken társalgott, midőn hirtelen előrántotta revolverét és halántékának irányozta. Herbert hadnagy, angol nagykövetségi katonai attaché észrevévén a dolgot, ki akarta csavarni Morier kezéből a pisztolyt, de a fegyver e közben egymásután kétszer elsült és az egyik golyó Morier Viktort erősen megsebesítette. K. grófnő, ki miatt az öngyilkossági kísérlet történt, még aznap elutazott az orosz fővárosból. — Külföldi hírek. Patti társulata a hófúvásban. Mint New Yorkból távirják Patti Adelina és egész társulata Mexicoból Észak-Amerikába történt utazásuk közben 15 óráig vesztegeltek a hóban. A különvonatot csak a legnagyobb fáradtsággal bírták a hófúvásból kiszabadítani. Az utasokat az a nagy kellemetlenség érte, hogy mindnyájan a legnagyobb mértékben meghűtötték magukat. — Verekedő socialisták. Mint a »P. Ll.«-nak jelentik, Grentben az »üdv hadseregének« hivei s a socialisták közt utczai verekedés támadt. A socialisták megtámadták az üdv hadseregének híveit, miközben 60 ember kődobástól megsérült. — Elsülyedt hajó. Londonból jelentik, hogy a »Liberal« nevű norvégiai hajó Nordberwicknél elsülyedt és az egész legénység a vízbe fúlt. — A franczia állami ítélőszéknél elkövetett okiratlopás ügyében a vádlottakat esküdtszék elé állítják — A montenegrói bevándoroltak Szerbiában már mind le vannak telepítve; hogy ügyök teljesen rendezve van, bizonyítja az is, hogy Popovcsetovics vezérkari ezredest, ki a telepítvénynek kormánybiztosa volt, ez állásától felmentették. — Erős havazást jelentenek Havreból, Lilléből és Dünkirchenből. — Mackenzie pere. Londonból távirják mai kelettel. A Queens Bench törvényszék ma tárgyalta Morell Mackenzie perét Steinkopf ellen a »Saint James Gazette« volt szerkesztőjéhez, Greenwoodhoz intézett leveleiben elkövetett becsületsértés miatt. Az esküdtek a panaszosnak 1500 font sterling kártérítést ítéltek meg. Utána tárgyalták Mackenzie másik perét a »Times« ellen, mely e leveleket reproducálta. Mackenzie belenyugodott abba, hogy a »Times« 150 font sterling kártérítést fizessen és a perköltségeket megtérítse. —■ Twain Mark és a kéziratgyüjtők. New Yorkból a következőket írják: A félelmes északamerikai autograph-bolondok, akik egyetlen nevezetes embert sem kímélnek meg, mindegyiktől megpróbálnak kizsarolni néhány sort, kitartóan kunyerálnak Twain Márktól is néhány sort. De a nagy humorista, úgy látszik, nem hajlandó magát nyugalmában megháborgattatni. Minden évben talál ki számukra valami jellemző erőteljes csalódást. — A legújabb ötlete Twainnak ez irányban egy levél, mely mindazon egyénekhez van intézve, akik kérésükhez, melyben az »ünnepeltnek csupán egyetlen soráért« könyörögnek, a válaszra szánt szokásos postabélyeget mellékelik. A Twain Márk levele így hangzik : Tisztelt uram ! Reménylem, hogy ezen sorok önt nem fogják megsérteni — nekem bizonyára nincs szándékomban olyasvalamit mondani, a mi által ön sértve érezhetné magát. Én azonban köteles vagyok megmagyarázni eljárásomat s ezen kötelességnek, a mennyire tőlem telik, barátságos jóindulattal akarok eleget tenni. Amit ön kíván, uram, azt minden héten még öt más egyén is kéri tőlem — ez hetenkint hat levél, vagyis 300 egy év alatt. Én szeretnék ugyan mindenkinek írott levelet küldeni, hanem fölötte kevés időm ezt lehetetlenné teszi. Nem marad tehát rám nézve más hátra, mint valamennyi kérelmet, anélkül, hogy kivételt tennék, visszautasítani. Figyelmüket még valami más egyébre is szeretném terelni, amire máig bizonyára még nem gondoltak, hogy egyetlen embernek sem okoz örömet rendes foglalkozását szabadidejében sport gyanánt űzni. Az én hivatásom az írás, s írni én csak akkor szoktam, ha üzleti szempontok rákényszerítenek, vagy valami új eszmém akad. Ha ön egy orvoshoz, műépítészhez, vagy festőhöz fordul kéziratért, az illető még csak megközelítőleg sem talál nyomós okot arra, hogy ezt öntől megtagadja; csakhogy ez emberek közül egyetlenegy sem fog arra vállalkozni, hogy önnek művészete, vagy hivatása egyik alkotását »emlékül« ajándékozza. Szerény véleményem szerint például meglehetősen udvariatlan dolog volna, egy orvostól valamelyik patiensnek holtestét kérni azon ürügy alatt, hogy az ő művészete által létrejött e tárgy megtekintésénél magára a művészre mindig barátságosan fogna gondolni. Maradtam önnek, tisztelt uraim, legalázatosabb Twain Márkja.« — Eddig a humorista válaszirata, mely azonban — s ez a dologban a legszebb — nem írva, hanem az nyomtatva van. — A főváros egészsége. A fővárosban a múlt héten élve született 357 gyermek, elhalt 311 személy, (ebből útról betegen jött a fővárosba 22) a születések tehát 46 esettel múlják felül a halálozásokat. Ez év 8 hetében élve született összesen 2692 gyermek, elhalt 2756 egyén, a halálozások többlete tehát még mindig 64. Rejtélyes szerelmi dráma földerítésén fáradozik a budapesti rendőrség és a térparancsnokság. Este 10 óra előtt a városligeti iparcsarnok déli oldala felől az István úton őrt álló rendőr kétszer egymásután fegyverdörejt hallott. A rendőr egyenesen a zaj felé tartott s a kis fenyvesben füstöt látott gomolyogni. Egy bokrot félretolva, borzalmas látvány tárult eléje; a tisztáson két élettelen alak feküdt, az egyik egy fiatal, alig 23 évesnek látszó sváb leány volt, ki sötét barna ruhát viselt, közvetlenül mellette pedig egy szőke bajuszú fiatalember fetrengett vértócsában. Az ifjú, ruhája után ítélve, a 44-ik ezredhez tartozó 2-ed osztályú számvevő altiszt (szakaszvezető) volt. Amennyire a helyzetből következtetni lehet, szerelmi dráma forog fenn s az öngyilkosságot, vagy ami még valószínűbb, a kölcsönös gyilkosságot úgy követték el, hogy egymás mellé ültek, a férfi jobb kézzel átölelte a lányt, ez peddig bal kézzel ölelte át a férfit, a szabadon maradt kézben a boldogtalanok vadonatúj, nagy caliberű forgópisztolyt fogtak, a csövet egymás szivére irányozták. A gyilkos lövés valószínűleg vezényszóra hangzott el, amit a rendőrnek a dörgésre vonatkozó állítása megerősít. Tény, hogy hanyatt fekve lelték meg mind a kettőt s a forgópisztoly mindeniknek a gyomrán feküdt. A férfi lövés előtt nemcsak a köppenyegét, zubbonyát, hanem még az alatta levő Jnger-inget is felgombolta. A mentők és Lestyák rendőrfogalmazó a helyszínen a fentebbieken kívül csak a halált állapíthatták meg. A katona holttestét a XVI. számú helyőrségi kórházba, a lányét pedig az üllői úti clinkára vitték. Az őrült dohánybeváltó, Beck Jakab érmihályvai lakos, a cabinetiroda utján bepanaszolta a királynál az érmihályvajai dohánybeváltási hivatalfőnököt, mert neki állítólag nem akarta kifizetni a dohányáért járó összeget, azt adván okul, hogy Beck zsidó létére szombaton adta be a dohányt, s ezért nem fizet a kincstár érte semmit. A panaszlevél e hosszú hivatalos utat megtevőn, kitűnt, hogy Beck Jakab soha sem volt dohánytermelő, hanem elméje meg van háborodva. — Izgalmas jelenet a temetésen. Brünnből jelentik, hogy tegnap délután volt Reichardt Ferencz lovag altábornagy temetése, mely nagy katonai pompával ment végbe. A mint az impozáns gyászmenet az úgy nevezett »hosszú hid« közelébe ért, mely tizenöt méternyi magasságban van a Schwarzaua víztükre fölött, Navarini tábornok lova a brünni helyi érdekű vasút gőzmozdonyától megijedvén, megvadult és a nagy néptömegbe ugrott, mely a hidat mindkét oldalon elállotta. A ló azután neki ment egy tüzér lovának, mire mind a két ó, lovasával együtt fölbukott a hídon és ez szerencsére történt, mert ha a tábornok lova még egyet ugrik — a híd karfája alacsony lévén — belezuhan a mélységbe. A résztvevő közönségben óriási izgalom támadt és csak akkor csillapult, midőn látták, hogy Navarini, ki néhány könnyebb ütödést szenvedett, gyalog megy a koporsó után. A tüzérnek sem lett komolyabb baja. — Letartóztatott kivándorlók Pozsonyba távirják lapunknak, hogy Bécsben letartóztattak ötvenhárom abauj-, borsod-, gömör-, ung-, zemplénmegyei lakost, kik Braziliába akartak kivándorolni. Valamennyien katona kötelezettek. A letartóztatott kivándorlókat ma Pozsonyba hozták és onnét holnap Budapesten keresztül visszaszállítják hazájukba. Birtokukban 2350 frtot találtak. — Csőd elől a halálba akart menekülni, mint Bécsből a »Pester Lloyd«-nak távirják. Weil Frigyes birtokos és épitkezési vállalkozó. Weil körülbelül 300,000 forint hitel fölött rendelkezett, de vállalatai oly nagy mérvűek voltak, hogy a hitel daczára pénzzavarba jutott, s fizetésképtelenné lett. Weil daczára annak, hogy ügyvédje némi reményt nyújtott, nem bírta a bukás szégyenét elviselni. — Furcsa nyalánkság, Egy kelet-indiai tiszti casino arról volt híres, hogy az asztalára fölszolgált sütemények, a konyhaművészet remekei közé tartoztak. A sütemények színe ingerlő, izük feltűnően jó volt. A szakács önérzettel vette tudomásul a dicséreteket s rakta zsebre az ajándékokat; azt mondta, hogy ő süteményeit valami ritka, de annál is nagyszerűbb porral készíti. Végre azonban elfogyott a világhírre érdemes por. A tiszt urak kérték a szakácsot, hogy mutatná meg a dobozt, majd rendelnek még abból a porból, amely nélkül továbbra amúgy sem lehetnének el. A szakács előmutatja a dobozt, melyről meglepetéssel s borzadva olvasták a tiszturak e szavakat: »Perzsa féregpor.« Az angol lap, mely e hírt közli, hozzáteszi, hogy e fölfedezés után valóságos csoda volt, hogy élve maradt, nem a féregporból lakmározott tisztikar, hanem a szakács. — Sikkasztó tanonczok. Berlinből távirják a budapesti rendőrségnek, hogy Fried Ottó Emil 17 éves kereskedő tanoncz 4000 márkát sikkasztott s megszökött. A tolvaj minden valószínűség szerint társával, Polniczky Simon, szintén kereskedőtanonczczal Budapest felé vette útját. — A világ legnagyobb újsága az amerikai szabadságharcz alkalmából New Yorkban 1859-ben először megjelent és csak minden száz évben egyszer megjelenő »Illuminated Quadruple Constellation«, melyből egy példány van az aacheni hirlapmúzeumban is. A lap hossza 8,2 láb, szélessége pedig 6 láb, nyolcz oldalt, s minden oldal 13, egyenként 48 hüvelyk széles hasábot foglal magában. Papírja tartós, erős, rizsmája 3 mázsát nyom. Annak idején 50 centbe került egy példány, összesen 28,000 példányban nyomták, ebből azonban mindössze néhány maradt fönn. Amíg a szükséges kéziratot összeírták, nyolcz álló hét telt bele s negyven író dolgozott szakadatlanul. Érdekes, hogy a nagy terjedelmű hírlapon egyetlen sor reclam sem olvasható. A világ legkisebb újságából, a guadalguarai (Mexico) »El Telegramá«-ból mintegy kétszáz példányt lehet végig teríteni rajta. — Kedélyes tolvaj. Az »Edison« kávéházban ma éjjel 3 órakor különös meglepetésben részesült egy mérnök, ki még délután ment a helyiségbe. Amint hajnal felé haza akart menni, kutatni kezdett felső kabátja után, de nem találta. Hanem a helyett elébe állt egy suhancz s kérdezte tőle, ha váljon X. mérnök úrhoz van-e szerencséje. »Igen, az vagyok, de most hagyjon békémet, mert a kabátomat keresem.« »Soha se tessék fáradni; éppen azért keresem önt, hogy a zálogczédulát egy ismerősöm nevében átszolgáltassam.« Azzal átszolgáltatta az eltűnt kabátról szóló záloghárdzát, és mielőtt a mérnök meglepetéséből magához jöhetett volna, nyomtalanul eltűnt. Színház és művészet. — A nemzeti színház mai premierejéről, Echagaray »Nagy Galeotto« czimü drámájáról lapunk tárcsájában adunk számot. — Az operaházból. »A nürnbergi baba« vasárnapi előadásán a czimszerepet Bianchi k. a. fogja énekelni. — »A templomos és a zsidónő.« Marschner operája márcz. 8-án, szombaton kerül először színre. A templomos szerepét Takáts fogja énekelni. — Prevost H. még mindig tartó betegsége miatt Broulik fogja holnap »Aidában« Radames szerepét énekelni. Amneris szerepe Hilgermann asszony kezében van. — A szünidei gyermektelep-egyesület, mint minden évben, ezúttal is pompásul kitett magáért, rendezve olyan hangversenyt, amely egészen kiválik a többi jótékonyczélú hangversenyek közt. Meg is telt a vigadó rendkívül nagy és elegáns közönséggel s igy kétségtelen, hogy az egylet nemes czéljaira a hangverseny busásan jövedelmezett. A programmot P. Márkus Emma asszony nyitotta meg, elszavalva Váradi Antalnak ez alkalomra itt épp oly lendületes, mint megható prológját. A művésznőt a közönség már megjelenésekor is hosszú, zajos tapssal fogadta s szép szavalata után természetes, hogy a taps egészen viharossá fokozódott. A hangverseny többi művészei közül azután legjobban érdekelte a közönséget Beeth Lola kisasszony, akit Berlinből és Bécsből a lehető legjobb hír előzött meg. E hírnév, mint minden, ami úgy terjed a levegőben, kissé túlzott. Különösen a berliniek annyira el voltak telve az ő Beeth Lolájukkal, hogy ilyen messziről egy második Pattit kellett benne gyanítani. Hát Beeth kisasszony kissé távol van attól, hogy a világ legelső énekesnői között szerepelhessen. Hangja fölötte kellemes, tiszta, finoman iskolázott ugyan, de e hang ércztartalma, ereje lehetne a hírnévhez képest több is. Ha azonban a hírtől eltekintünk, s fogadjuk művészetét előleges elfogultság nélkül, úgy amint van, akkor a tagadhatlanul érzett, bár kis csalódás helyett a legkellemesebb meglepetésben részesülünk. Már az első pillantás megnyerő: Beeth kisasszony nagyon szép. Termete sugár, s bár erőteljes, gráciense is, gömbölyű arcza, élénk csillogása tekintete, finom, kissé gúnyos keskeny szája, s arczának ingerlő gödröcskéi, egész más irányban tesznek elfogulttá, mint a berlini lap nagy dobja, amely csak criticussá tesz, míg ez a megjelenés, ép ellenkezőleg,megveszteget. Művészete igen kiváló; éneke teljesen ízléses, s a kitűnő iskolát folyton megérezni rajta. A hatás — így leszállítva a várakozást — teljes volt: a közönség zajosan tapsolta minden alkalommal. Pedig műsora sem volt a legszerencsésebben megválasztott: a Gounod »Cecilia«hymnusa, melyet hárfa, hegedű- és zongorakísérettel adott elő, talán kedélyéhez nem illett eléggé, vagy, ez lévén az első szám, elfogultsága volt még erős, de nique nem ment egész praecisitással, s azért kevésbé hatott egészében, bár egyes részei olyan szépek voltak, hogy a közönség zajosan kitapsolta. S ekkor ráadásul énekelt egy magyar dalt, a lehető legkedvesebb s természetesen kecsesen rossz kiejtéssel. A közönség mulatott a szövegen, s annyi pajzán szeretetreméltósággal énekelte azt, hogy »tubi, tubi, tubiczám,« ki élve azt a legvidámabb arczjátékkal, mintha értette volna, amit dalol. A »Pastorale« és a »Frühlingszeit« sokkal jobban tetszettek: ezekben nyilvánult valósággal az ő meleg művészi temperantemtuma és hangja is teljesen megfelelő volt, úgy terjedelmében, mint erejében. A tetszészajza ismét egy nótával kedveskedett : »dali, dali haj!« A közönség elismerő volt ezért is, s együtt nevetett a bohókás előadáson magával a kedves művésznővel. Másik, kiváló vendége volt az estélynek Bulis Pál, akit ugyancsak ezen egyesület tavalyi hangversenyén hallottunk először. Az »Edelfalk« s a »Seligkeit« hatalmas előadása után a drezdai művész a »Beiden Grenadiere«-t énekelte el, nagyszerűen és — szinte félelmes kimondani, — részben rosszul. Nehogy félreértessünk : az előadás gyönyörű volt, de a dal szellemének nem felelt meg. Mert amikor az a gránátos, aki Moszkvából jó haza nyomorultan és megsebesülten, megtudja, hogy az ő imádott császárját elfogták, s halni vágy, még pedig a »Marseillaise« danájára, akkor ez a dal csak fájó visszaemlékezés, egy legyőzött harczos bus nyögése lehet, s Bulssur a Marseillaiset úgy énekelte, olyan elementáris erővel, mintha a diadalittas s újabb diadalra rohanó gránátos most rohanna előre! Moszkvába! s nem Moszkvából vonszolná haldokló testét vissza, hogy lefeküdjék a sírba az ő hű puskájával. Azért megtapsoltuk mi ezt a piecet is, — de nem a »Beiden Grenadiere« előadását hallottuk akkor, hanem a gyújtó csatadalt, — minden tekintet nélkü magára a szövegre. S mert a közönség is eltekintett a szövegtől, a harsogó előadás ma is lázba hozott mindenkit és tapsvihart idézett elő. De Bulss uz előadásában a színész kétségtelenül erősebb, mint a hangversenyénekes, mert a külső hatást föléje helyezi mindennek. Bulss előadásában az »Ausgang« és különösen a »Geständniss«, ha nem is olyan zajos, de mélyebb, művészies hatást idézett elő. A »Rigoletto« duett, amit együtt énekeltek Beeth Lola és Bulss Pál, bárminő szép a színpadon, nem egészen alkalmas hangverseny-előadásra: »ágálás« nélkül ezt a duettet előadni hálátlan s hézagos. Beeth kisasszony érezve ezt, Bullshoz intézte énekét, de Bulls rendületlenüllott, mint egy német tölgy, s a világért sem fordult volna kissé oldalt. Ez némileg visszássá tette a különben annyira szép duettet. Közreműködött még a hangversenyben Basch-Mahler asszony, zongorán adva elő fölötte finom, tiszta, diserét játékka több piécet, melyek közül legjobban tetszett s zaros, megérdemelt tapsot aratott a Liszt 12 rhapsodiájának nagyon szép előadása. Azután sisiphusi küzdelem a ruhatárakkal, mint rendesen, panaszkodás és káromkodás »reformok« után, mint rendesen, s valószínűleg ezúttal is épp olyan hiába, mint rendesen. — Magyar zongoraművész a szultán előtt. Hegyei Géza zongoraművész, ki jelenleg Konstantinápolyban hangversenyez, a napokban meghívást kapott a Yildiz kioszkba, hogy művészetét a szultán előtt bemutassa. Tizenkét darabot adott elő nagy hatással; saját szerzeménye, a »Fileuse«t mégis kellett ismételnie. Az előadás végeztével a szultán elismerésének kifejezése és fényes tiszteletdij mellett, a Medzsidje-rend jelvényével tüntette ki a művészt. — Szerb színházi intendáns Budapesten. Popovics Sapranin, a belgrádi királyi szinház intendánsa a hét folyamán sűrűn látogatta a nemzeti szinház előadásait s Paulay Ede igazgatóval több ízben cenferált. A belgrádi színházban közelebb egy új eredeti darab kerül színre, melyhez a bizánci stylü costümöket Budapesten rendelte meg. Nemsokára Madách »Ember tragoediája« is színre kerül a belgrádi színházban Joanovics, a hírneves szerb költő fordításában. A premierére Paulay igazgató le fog rándulni Belgrádba. — Csődbejutott szinház. Párisból jelentik, hogy az Eden-szinház igazgatója csődbe jutott, minek következtében a színházat bezárták. Tudomány és irodalom. — A természettudományi társaság mai estélyén Lutz Géza folytatta népszerű előadását »Az állatok háztartásáról.« Az előadást a termet zsúfolásig megtöltő díszes közönség zajosan megéljenezte. Egyesületek és társulatok. — A magyar mérnök- és építész egylet jövő heti üléseinek sorrendje a következő: Hétfőn a mű és középítési szakosztályok együttes ülése. Kedden a vízépítési szakosztály ülése, melyen Józsa Lajos a mezőhegyesi élőviz csatorna tervéről és végrehajtásáról tart előadást. Szerdán az ut- vasút- és hidépitési szakosztály működő bizottságának ülése. Az ülések este 6 fél órakor kezdődnek s utána társasvacsora van. — A »Concordia« jótékonysági egylet f. é. márczius hó 18-án, szombaton esti 6 órakor tartja rendes évi közgyűlését, az egyleti helyiségben. VII., hollóutcza 15. — A Szent-Imre önképző egylet választmánya dr. Steiner Fülöp helyébe, ki székesfehérvári püspökké történt kineveztetése folytán az egylet tiszteletbeli elnökségéről lemondott, dr. Kisfaludi Árpád egyetemi tanárt választotta meg. Az egylet márczius hó 1-jén este 6 órakor tartandó heti ülésén ft. p. Damján János jezsuita fog felolvasást tartani. — Az országos nőképző egyesület által árvaleánykák neveltetése javára már említett felolvasó estély programmja a következő: »Attila halála« drámai költeményből egy részlet; előadja Szász Károly. »Az anyátlanok« ; költemény, irta és szavalja dr. Váradi Antal. »A nők műveltségi haladása Keleten« szabad előadás, tartja Vámbéry Ármin. Két rajz Mikszáth Kálmántól; felolvassa dr. Váradi Antal. — Az I. ker. tabáni könyvtár-egyesület márczius hó 1-én délután 1/25 órakor tartja évi közgyűlését. Fővárosi ügyek. Miniszteri jóváhagyás. A belügyminiszter jóváhagyta a főváros 1888. évi zárszámadását. — Orvosi kinevezés. A főpolgármester Liszt Nándor dr.-t a Rókus kórházhoz segédorvossá nevezte ki. — A köztemetői vasút. Mindenki azt hitte már, hogy az uj köztemetőhöz tervezett gőzmozdony a közúti vaspálya az által, hogy az építési engedélyt úgy a főváros, mint a kereskedelemügyi miniszter kiadta, valahára a végrehajtás stádiumába jutott s a közlekedés legalább az őszre megnyílik. A remény azonban egyelőre korai volt, mert a vasút ügye oly fordulatot vett, hogy a végrehajtás helyett újból a huzó halasztó tárgyalások veszik kezdetüket. A városi vasúti vállalat ugyanis, mint értesülünk, a napokban kérvényt adott be a tanácshoz, melyben elmondja, hogy a vasút költségvetésének elkészítésekor az illető tényezők az államvasutak négy sínpárjának áthidalását és három sínpárja alatt építendő aluljáró létesítését tervezték, s a szerződés is ekkop köttetett meg. Most azonban az államvasutak hat sínpár alatt létesítendő aluljárót és ugyannnyi sínpár áthidalását kívánják, ami a vállalat számítása szerint mintegy 100,000 frtnyi költségtöbbletet okoz. Minthogy a vállalat a költségeknek ily nagymérvű emelését nem fogadhatja el, mert számításait felforgatja és a vonal jövedelmezőségét kérdésessé teszi, a fennálló szerződési feltételek módosítását kéri, amelyek reá nézve, tekintettel a pálya építésének költséges voltára és eleinte csekély jövedelmezőségére, különösen a 40 évi engedélyidő megállapításával igen terhesek. A közrendészeti bizottság ma délután Kada Mihály alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Elnök bejelenti, hogy az omnibus közlekedés létesítésére kitűzött ajánlati határidő letelvén, arra csak egy ajánlat a Gerster Lajosé érkezett be, ki angol tőkepénzesek segélyével szándékszik a vállalatot létesíteni. A bizottság az elnök indítványára, az ajánlat részletes tárgyalására saját kebeléből albizottságot küldött ki. A bizottság ezután tárgyalás alá vette a tanács és a főkapitányság által együttesen kidolgozott szabályrendelet tervezetet: »A főváros gyalogutain a szabad közlekedés biztosítása tárgyában.« A szabályrendelet első szakasza felett hosszas vita fejlődött ki. A tanácsi tervezet ugyanis csak mint általános elvet óhajtja kimondani, hogy a gyalogközlekedésre szánt járdán vagy az e czélra fentartott gyalogúton a közlekedést feltartóztatni, akadályozni vagy megnehezíteni nem szabad. A rendőrségi tervezet ellenben határozottan azt akarja kimondatni, hogy a járdákon való közlekedés rendes lefolyásának biztosítása, összeütközések és a járdáról való erőszakos leszorítások kikerülése szempontjából mindenki a járdának az általa követett irány szerint való baloldalán tartozik haladni és balra kitérni; rendőri figyelmeztetésnek szükség esetén bármikor, büntetésnek pedig csak magánpanasz esetén van helye. A bizottság végre abban állapodott meg, hogy az élénkebb forgalmú közlekedési pontokon táblák állíttassanak fel, melyek a közönséget a forgalomnak akadálytalan lebonyolítására figyelmeztessék. A többi szakaszt, miután a két tervezet lényeges eltéréseket nem tartalmaz , lényegtelen módosítások után elfogadták. A szabályrendelet a többek közt magában foglalja azt a már elodázhatlan intézkedést is, hogy büntetés terhe alatt tiltva van a járó-kelő közönséget karonfogva vagy taszigálva az üzletbe bevásárlás eszközlése czéljából bevinni, vagy a közönségre nézve alkalmatlan módon árukat megvételre ajánlani, amint ez a kerepesi úton, Károly-körúton és múzeumkörúton nagyban dívik. Az idő előhaladottsága miatt a bizottság nem tárgyalhatta a bérkocsi viteldíjak tárgyában kidolgozott főkapitányi tervezetet ; erre nézve elnök csak annyit jegyez meg, hogy a bérkocsisok ipartestülete beadványt intézett a tanácshoz, melyben kéri, hogy vele is közöltessék a főkapitányi új tervezet; a többek közt azt is mondják, hogy nem a főkapitányság, hanem a kerületi elöljárók volnának hivatva az ő érdekeik felett javaslatot tenni, mivel utóbbiak jobban ismerik a viszonyokat és terheket, melyek ez alkalommal tekintetbe volnának veendők. Török János főkapitány méltányosnak tartja, hogy a bérkocsisok is meghallgattassanak. Különben álláspontját már ma is jelezheti, és ez abban tulminál, hogy ő igyekezett tervezetében úgy az ő óhajaikat és érdekeiket figyelembe venni, mint a közönség igényeit és érdekeit is szem előtt tartani. — A III. ker. bizottsági tagok tegnap egyhangúlag Márkus József főjegyzőt jelölték ki az üresedésben lévő tanácsosi állásra. x. A köbányai út követése. Az ezen jelszó alatt becses lapja tegnapi számában közölt jelentés alkalmából constatáljuk, hogy a fenforgó esetben velünk versenyző kis-sebesi kőzet a gránitokhoz egyáltalában nem tartozik és már ennek folytán, miután az árlejtési felhívásban tüzetesen csak gránit, vagy keramitről volt szó, a tárgyalás alkalmával szorosan véve, figyelembe vehető nem is volt, még azon esetben sem, ha az előállítási és fentartási költsége a legolcsóbbnak mutatkozik is. De eltekintve attól, hogy a m. kir. földtani intézet még 1885-ben közzétett részletes catalogusában a kis-sebesi kőzet szorosan véve a trachytok közé soroltatik — épp úgy, mint a somos-ujfalusi kőzet, mellyel egyébiránt keménységre nézve hasonló fokú (6 -7) tehát egyáltalában nem gránit — az előállítás és jókarbantartás költségei 5 °/C-os kamat-kamat utáni számítás mellett 44,744 forint 48 kr, de még 4 °/C-os alapon is 31,498 frt 67 krral többe kerülne a fővárosnak, mint az általunk benyújtott keramit-ajánlat. Ezen számítások és egyéb adatok közzétételére kényszerittettünk két helybeli német lap erre vonatkozó és határozottan téves közleménye által a közönség helyes tájékozása czéljából. Kőszénbánya s téglagyár-társulat Pesten. Az igazgatóság. Törvényszéki csarnok. »Egy albíró kölcsönkéregetései« czimen esti lapunkban már közöltük Novák Jenő albíró ügyének fegyelmi tárgyalását. Ennek folytatásául adjuk a következőket : Dr. Szegvári Sándor azt mondja, hogy mikor egy új ügyvéd bejegyezteti magát a kamaránál, biztosan számíthat Novák albíró látogatására. Legalább a kollégéitől így hallotta. A tanúnál vagy 15-ször volt a vádlott. Egypárszor elutasította, de többször kénytelen volt neki kölcsönt adni, csakhogy lerázza nyakáról. Volt több ügye Nováknál, aki azonban mintegy ellensúlyozásul, illetőleg a külszín megóvása végett üldözte azokat, akiktől kölcsönöket kapott. A tanú különben szemébe mondta az albírónak, hogy botrányosnak tartja folytonos kéregetéseit. — Dr. Adolf Vilmos, az »Ügyvédek Lapja« szerkesztője elmondja, hogy hozzá Novák Jenő kétszer jött kölcsönt kérni; tiz-tiz forintot kért, de csak 5—5 forintot kapott. A kölcsönt az albiró nem fizette vissza. — Sárkány elnök (a tanúhoz): Az »Ügyvédek Lapja« aug. 31. száma ily czim alatt »Eladósodott birák«, czikket közölt, amely — mondhatom — általános feltűnést keltett. Többek közt az van benne, hogy egyes albírák egy egész öt forintig terjedő kölcsönök kieszközlése végett járnak el egyes ügyvédekhez. Legyen szíves megmondani, mi szolgált okul e czikk megírására, és nem gondolt-e akkor a Novák-esetre? — Dr. Adolf: A czikk általánosságban van tartva, de megvallom, hogy az albíró név alatt én Novákra gondoltam. A kölcsönkéregetés közbeszéd tárgyát képezte. A collegák több ízben panaszkodtak, mennyi zaklatásnak vannak kitéve. A bírói kar tekintélye lebegett szemem előtt, midőn általánosságban ráutaltam a bajra. — Székely főügyészi helyettes: Én régóta ismerem, és becsülöm tanú urat, és becsülöm különösen, hogy bátor, ága volt ráutalni e bajra, de miután a czikk többes számban bírákról beszél, nagyon kérem nevezze meg nekünk itt, kikre gondolt akkor? — Tanú: E kérdésre megtagadom a feleletet és itt a fegyelmi bíróság előtt semmiféle nevet megnevezni nem fogok, minthogy az a jelen fegyelmi esettel semmiféle kapcsolatban nincs. — Sárkány elnök: Tanu úrnak igaza van. — Székely főügyészi helyettes: Kérem, tanú úr vallomásának e részét különösen jegyzőkönyvbe vétetni, mert tiltakozom az ellen, hogy a maihoz még több hasonló eset fentorogna. Kihallgatták még dr. Friedmann, dr. Fischer, dr. Klein, dr. Tolnai, dr. Vécsei, Adamis, dr. Virág, dr. Bródy dr. Fittler Dezső, dr. Szabolcsi, dr. Weisz Sándor, dr. Rózsavölgyi Manó, dr. Rökk Géza és Dózsa Ferencz ügyvédeket. Novák valamennyitől kért kölcsön kisebb-nagyobb összeget s egyiknek sem fizette vissza; a tanukat vallomásaikra meghiteltették. Délután 3 órakor folytatták a tárgyalást, amely Székely Ferencz főügyészi helyettes vádbeszédének előterjesztésével vette kezdetét. A közvádló kiemeli, hogy a bírónál elengedhetetlen kellékek a szakképzettség és a jellem , míg azonban az előbbinek hiányai szorgalommal pótolhatók, az utóbbinak fogyatkozásait pótolni nem lehet. A tárgyalás alatt levő eset vádlottja a szemérmetlenség valóságos típusa, aki nem átallott a tárgyalás előtt és után kölcsönkéregetéssel alkalmatlankodni az ügyvédeknél. A vádlott bíró a bizalomra és tiszteletre érdemetlenné vált. Hangsúlyozza, hogy hosszas praxisa alatt még soha sem szégyelte magát annyira mások bűnei miatt, mint éppen a jelen esetben. A vádlottra a legszigorúbb fegyelmi büntetést, a hivatalvesztést kéri kimondani. — Dr. Visontai Soma védő felhozza, hogy a vádlott 17 évi állami szolgálata alatt még csak elnöki megintésben sem részesült és kötelességét pontosan teljesítette. Utal különösen a szerencsétlen anyagi helyzetre, a melyben a vádlott, daczára annak, hogy fizetése évek óta le volt foglalva, családot volt kénytelen fentartani, s kérte védencze fölmentését. 196-kor hirdette ki Sárkány elnök a fegyelmi bíróság ítéletét, mely szerint Novák Jenő albiró vétkesnek mondatott ki az 1871. 8. tcz. 20. szakaszának b) pontjába ütköző botrányos magaviseletben és ezért őt hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet ellen a védő felebbezett. A kir. főügyészi helyettes indítványára a kir. tábla a vádlott albirót nyomban felfüggesztette állásától. A kifosztott kivándorlók, Goldberger Miksa volt new yorki bankárt, Baumgarten alügyész indítványára sikkasztás büntette miatt helyezték vád alá. Goldberger, aki Budapestre jövet önként jelentkezett a rendőrségnél, megnyugodott a vádhatározatban. Csaló szállítók. Említettük, hogy a budapesti kir. törvényszék Holtzer Mihályt, az aradi »Holtzer Mihály utóda« ruhakereskedő czég főnökét sikkasztás büntette és vesztegetés vétsége miatt, Horarik Mihály posztógyárost pedig sikkasztás bűntettében való bűnrészesség miatt helyezte vád alá. A följelentést tudvalevőleg a honvédelmi minisztérium tette meg, azt adván elő, hogy a vád alá helyezett két katonai szállító összejátszva Aranyossy Ferencz honvéd főruharaktári műmesterrel, érzékenyen megkárosították a katonai kincstárt. Aranyossyt a katonai bíróság három évi súlyos börtönre ítélte. A szállítók felebbeztek a vádhatározat ellen, a kir. tábla azonban helybenhagyta azt s a budapesti törvényszék ez évi ápril hó 16-ikára tűzte ki ez ügyben a végtárgyalást. Az őrült pénze. Említettük, hogy Schwarcz Ignácz ügyvédjelölt bünperében a följelentő elállátt panaszától és a védő Schwarcz szabad lábra helyezését kérte. A törvényszék ma határozott e kérvény fölött s tekintettel arra, hogy a panaszolt cselekmény nem magánvádra üldözendő s tekintve, hogy Schwarcz Ignácz ellen a szatmári kir. törvényszéknél okirathamisitás miatt bűnvádi vizsgálat van folyamatban, sem az eljárás megszüntetése, sem az ügyvédjelölt szabadlábra helyezése iránti kérelemnek nem adott helyet.