Nemzet, 1890. április (9. évfolyam, 2727-2755. szám)

1890-04-01 / 2727. szám

gyermekkertésznő Sándor-utczai gyermek­kertjének növendékeivel a zerge-utczai reáliskola dísztermében. A termet szigoktig megtöltő meghívott vendégek és szülők soraiban ott voltak a többek közt: Herich Károlyné, Szathmáry Györgyné, Szalay Imréné, Lu­kács Gyuláné, Felsmann J.-né, Felsmann József reáliskolai iga­gató, Kövér Kálmán főv. tanácsjegyző, Jónás Ödön országgyűlési képviselő, Káplány Géza kir. táblai í­ró, stb. Előadták a gyermekek sorra mindazt, amit a lefolyt időszak alatt a gyermekkert­ben tanultak. Szavaltak, daloltak, tornáztak, játszot­tak, páros- és társasbeszédeket adtak elő úgy, hogy az ünnep tulajdonkép az előnyösen ismert gyermek­kertnek nyilvános vizsgálata volt. A gyermekek bú­csúszavai után Felsmann igazgató a kerületi iskola­szék, mint illetékes tanügyi hatóság nevében hivatalo­san, majd a szülők részéről is köszönetet mondott Halász Saroltának a bemutatott szép és sikerdús eredményért s kívánja, hogy a józsefvárosiak előtt különösen jól ismert lankadatlan buzgalmával, az eddigi hazafias irányban, állandó jó egészségben még nagyon soká működjék. — A nagyheti ájtatosságok a budavári helyőr­ségi templomban következő rendben fognak megtar­tatni : Nagyszerdán délután 4 órakor az énekkar Je­remiás próféta siralmait adja elő; a magánrészeket éneklik Vavrinecz Mórné és Kretschy Károly. Ezután következik Allegri-Miserere-je, melyet négyes kar a capella ad elő. Nagycsütörtökön 9 órakor nagy mise. Mise után az olt­árszentség a lorettói kápolnába vite­tik ; ezután az oltárok ékességüktől megfosztatnak. Ekkor előadatik »Palestrina »Laura Sion« miséje, továbbá Witt Xaver gradualéja, Köppl Károly offer­­toriuma és Váray Ferencz »Pange linguaja. Dél­után 4 órakor Jeremiás siralmai. Előadják a ma­gánrészeket Juhász Ferencz és Kretschy Károly. Erre következik Allegri »Miserere«-je. Nagy pénte­ken 9 órakor csonka gyászmise, mely alatt az üdvözitő Jézus Krisztus keserves kiszenvedésének története szent János apostol és evangélista írása szerint ma­gyar nyelven énekeltetik. A gyászszertartás után az oltárszentség a sírba helyeztetik, mely után magyar szent beszéd következik. Ez alkalommal előadásra kerültek az »Improperiák« Palestrinától, a »Vexilla regis« és »Ecce quomodo,« Vavrinecztől. Délután 4 órakor a fájdalmas isten anya tiszteletére egyházi énekelőadás. Nagyszombaton reggel 6 órakor az ol­­tári szentség a sírba tétetik. 7 órakor tűz, Krisztus öt sebét jelentő gerezdek, a húsvéti gyertya s végre a keresztvíz szentelése. 9 órakor ünnepi nagy mise az örvendetes »Alleluia« és »Magnificat«« tál. Délután 5 órakor feltámadás ünnepélyes körmenet­el. Husvét vasárnap reggel 6 órakor áldásos mise, mely után a húsvéti eledelek megszenteltetnek . 8 és 9 órakor csen­des misék. *^10 órakor magyar szent beszéd, 10 órakor ünnepi nagy mise. Előadatik Yavrinecz Mór­a-dúr miséje. Palestrinától a »Hae dies« és Szabó Hauer­­tól a »Terra Fremuti« (op. 99. először.) Ezt követi az ünnepi német szent beszéd. 12 órakor csendes kis mise. — A strike. Bécsből távirják mai kelettel Bécsben és a külvárosokban ma csaknem valamennyi új építkezéseknél abban hagyták a munkát, csak a belv­árosban és Floridsdorfban nem ütött ki sehol sem a strike. A strikeolók, köztük asszonyok is, több száz főnyi csoportokban járják be azokat a helyeket, hol építkezés folyik, hogy rábírják a dolgozó munká­sokat a csatlakozásra. Erőszakoskodás, ellenszegülés és strikera való bujtogatás miatt — a rendőri jelen­tések szerint — körülbelül harminc­ embert tartóz­tattak le. Komolyabb rendzavarás csak délután tör­tént Hernalsban, hol a rendőrség egy nagyobb cso­porttal szemben, kénytelen volt oldalfegyverét hasz­nálni. A zavargók közül két főkolompos súlyosan megsebesült. A kőművesek holnapra összehívott gyű­lését eltiltották, mert a bejelentés későn történt. Este 8 és 9 óra közt a Bürger-téren és a Kolumbus-téren több száz főnyi kőműves gyűlt össze. A tömeg a rend­őrséget kigúnyolta, s csak midőn a rendőrség segítsé­get kapott, sikerült a zavargókat szétoszlatnia. — Az orosz diák zavargások. A »Pol. Corr.« értesülése szerint a moszkvai gazdasági akadémia hall­gatóinak zavargása abból keletkezett, hogy Junge igazgató, kit a tanulók különben is gyűlöltek, néhány akadémiai növendéket fegyelmi után megbüntetett azért, mivel Tolstoj egyik regényét, melyet a censura eltiltott, terjesztették. A megbüntetett tanulók ügyét a diákok magukévá tették, miből lázongó gyűlések és kihágások keletkeztek. A tanulók megrohanták az egyetemi szolgaszemélyzetet, rálőttek Junge igazgató kocsijára, úgy hogy mint a két intézetet becsukták és több mint 600 hallgatót elfogtak. A zavargások el­­harapództak a charkowi, kazani, dorpati egyetemekig. Péterváron oly zajos jelenetek fordultak elő, hogy tegnap ez egyetemen is beszüntették az előadásokat. Nowildow tábornok, az egyetem gondnoka kí­sérletet tett, hogy a diákokat eszükre té­rítse, azonban kicsibe múlt, hogy a fiatalság őt is nem inzultálta. A diákok valami Pro­gramm félét függesztettek ki a falakra. Ebben a programaiban az egyetemek autonómiáját, a zsidó tanulók korlátlan felvételét, a női hallgatóknak a férfi hallgatókkal egyenjogúsítását, az egyetem fölötti felügyelet újjászervezését új alapon, a rectornak a tanárok által való választását, a magas behratási díjaknak leszállítását stb. követelték. Heves viták ke­letkeztek a tanulók és tanárok közt, egynek, Mande­­lejevnek meg kellett ígérnie, hogy a fennebbi kívánal­maknak megfelelőleg kérvényt nyújt be a közoktatás­­ügyi miniszterhez. A pétervári erdészeti és bányászati académián is nagy az izgatottság és attól tartanak, hogy a zavargások még más magasabb tanintézetekre is elharapódzanak. A rendőrség megszállva tartja az egyetem környékét és a gyanús intézeteket. Miután a lapoknak ezen eseményeiről hallgatniuk kell, Péter­­vár lakosságának nagy része mit sem tud az esemé­nyekről és zavartalan nyugalom uralkodik minden városrészben.­­ A holt patriarcha tolvajai, Mitroviczáról táv­irják mai kelettel. A helybeli ügyészségnek sikerült azt az individiumot kinyomozni, a­ki Simunovics ügyész testvérének adva ki magát, Gruics újvidéki szerkesztőt és An­gyelicsot, az elhunyt patriarcha test­vérét meg akarta zsarolni, állítólag azért, hogy a ki­rályi ügyészt és a vizsgálóbírót rábírja azon egyének szabadon bocsátására, akik a volt patriarcha hagya­tékának megdézsmálása miatt letartóztattak. Az ille­tőt Simunovics Rudolfnak hívják s már tiz esztendőt ült csalásért és lopásért. A jó madarat már letar­tóztatták. — Muszka ovatió. Furcsa ovatió zajlott le a napokban a pireusi kikötőben, hol a középtengeri orosz hajóraj horgonyt vetett. Olga görög királyné ugyanis, mint született orosz nagyherczegnő, egyszers­mind tiszteletbeli tengernagya az orosz flottának, megtekintette a hajórajt és azután a szárazra ment, hogy a kikötőtől jobbra fekvő kioskból a hajóraj el­utazását nézze. Midőn a matrózok a királynét észre­vették, ki kendőt lobogtatott a távozók felé, azonnal felmásztak az árbóczokra és a keresztrudakra, zajos éljenzésben törtek ki és sapkáikat lelkesedésükben a levegőbe hajigálták. A sapkák természetesen a vízbe hullottak, honnét azokat a királyné kihalásztatta és eltétette emlékül, miután a hajóraj elhagyta a lát­határt. — Kirándulás Fiuméba. A budapesti VII. ker. állami főgymnasium igazgatója és néhány tanára s tanulója egy hétig tartó tanulmányútra indultak Fiuméba és környékére. A társaság Köpesdy Sándor igazgató vezetése mellett holnap este 9 órakor indul el a központi pályaudvarból és holnap Zágrábban hozzácsatlakozik a Csurgóból elindult kiránduló tár­sasághoz. Az utazás tervszerűen összeállított Pro­gramm szerint történik és a tanulók előreláthatólag a legkellemesebben fogják tölteni a húsvéti ünnep­napokat. — Húsvéti közlekedés a Dunán. Nagyszomba­ton, húsvét vasárnapján és húsvét hétfőjén azaz április hó 5-én, 6-án és 7-én az egész órákban közle­kedő helyihajókon kívül még a fél órákban is fognak helyihajók a vámpalota, a Margitsziget felső kikötője és Ó-Buda között, valamennyi közben 6 állomás érin­tésével, reggeli 7 órától estek­ 1/19 óráig óránként közlekedni. Ez utóbbi hajók Újpestre nem mennek.­­ A számozott asszonyok, New­ Yorkból írják, hogy az indianai törvényszék előtt ritka örökösödési per folyik, melyben kizárólag négerek a felek. A pör is érdekes, emlékeztetvén a »Tamás bátya gunyhójá­­nak« egy epizódjára. Nem­régiben ugyanis meghalt egy öreg néger, ki háromszor nősült, a­nélkül, hogy első felesége meghalt, vagy tőle törvényesen elvált volna. John bátya ez­előtt ötven­ évvel egy dél­arolinai birtokos rabszolgája volt, ki aztán összeházasította egy birtokos szomszédjának rabszolgájával, azzal a kikötéssel, hogy a születendő fiuk az apjuk uráé, a születendő lányok pedig az anyjuk uráé lesznek. De csak két fiú született a házasságból, u. m. Pleasant és József, azok, kik most mint felpe­resek állanak a törvényszék előtt. A második gyermek születése után ugyanis az apát, minden könyörgése daczára, eladták egy kegyetlen gazdának Mississippiben. Kétszer megszökött, hogy nejéhez és gyermekeihez visszatérjen. Először a vérebek fogták meg, másodszor pedig a rendőrt­ég tartóztatta le. Azután több év telt el és ez idő alatt lassan kint ki­halt szivéből a vágy övéit látni. Midőn harmadszor s utoljára megszökött, többé nem tért vissza Dél-Caro­­linába, hanem Indianába költözködött, hol mint sza­bad ember telepedett le. Most másodszor megházaso­dott, de neje egy év alatt meghalt, a­mire aztán har­madszor is megházasodott. Ez a harmadik feleség áll most szemben az örökösödési perben, az első asz­­szonytól született gyermekekkel. Mihelyest ugyanis kihirdették a rabszolgaság eltörlését, John apa első neje és attól való gyermekei után tudakozódott, kik mind a hárman éltek és mindjárt át is költözködtek Indianába. Hogy pedig veszekedés ne legyen a két család között, első neje részére külön házat építtetett és majd ennél, majd harmadik számú nejénél lakott. Csak hosszú évek múlva halt meg első felesége, kit most maga is követett az igazi egyenlőség hazájába. Most tehát a­körül forog a per, hogy az elhunyt néger hagyatéka kit illet. Első számú nejétől származó fiait, vagy harmadik számú feleségét ? A fiuk ügyvéde ki­mutatni igyekszik, hogy az öreg második és harmadik házassága érvénytelen, mivel első neje élt Az özvegy­­asszony ügyvéde pedig azt vitatja, hogy John apó első házassága nem is volt házasság, hanem csak pá­rosítás, melyet a rabszolgatartó akkor bonthatott fel, mikor neki tetszett. Nagy érdeklődésse­­ várják a tör­vényszék döntését. — A postautalványok kézbesítése. Az új posta­utalvány-kézbesítési rendszer életbeléptetése óta gyak­ran történt, hogy az utalványokat, illetőleg a pénzt elkésve kézbesítették. E késedelem könnyen érthető okokból kiszámíthatlan kárt és kellemetlenséget okoz­hatna a kereskedőknek és iparosoknak. E késedelem ügye megbeszélés tárgyát képezte a pesti magyar ke­re­skedelmi csarnokban s ennek eredményeként Ba­ross Gábor kereskedelmi miniszterhez beadványt intéztek, melyben azt kérelmezték, hogy vagy a régi rendszer állítassák vissza, vagy az új rendszer módo­síttassák úgy, hogy késedelem elő ne fordulhasson. A kereskedelmi miniszter e beadvány vétele után ez ügyben rögtön szaktanácskozmányt hitt egybe, mely ápril­i án, szerdán délelőtt 10 órakor ül össze a ke­reskedelmi minisztériumban. Az ecqueteen azt is ké­relmezni fogják, hogy az uj rendszer megmaradás­a esetén a kézbesítési dijak elengedtessenek. E dijak ugyanis nagyobb házaknál, melyek naponként 100 — 150 utalványt kapnak, jelentékeny összegre rúgnának évente. — Új múzeum Pozsonyban. Dankó József po­zsonyi prépost és pápai praelátus, hetek óta rendezi gazdag könyvtárát és páratlanul álló metszet- valamint arczképgyűjteményét. E kincsek befogadására a po­zsonyi préposti palota szűknek bizonyult. A két eme­let összes szobáit és termeit e gyűjtemények foglal­ják el, úgy hogy a prépostnak csak két szobája ma­radt lakásul. Rendkívüli ízléssel rendezte be magán­kápolnáját. Műkincsei később — mint a »M. Állam« írja — a nagy közönség számára is hozzáférhetők lesznek. Dankó most Margit legendájával foglalko­zik s a műnek már több nevezetes külföldi kiadását kutatta ki. — Szerencsétlenül járt léghajósok. Posen­­b­e­l jelentik, hogy tegnapelőtt a berlini katonai lég­­hajós-osztag egy léghajója Czempin város közelében rendkívül szerencsétlenül szállt le. Hárman ültek a csónakban. A vezető kapitánynak mind a két lába több helyen eltörött, a tizedes meghalt, a hadnagy azonban csak kisebb sérüléseket szenvedett. A súlyo­san megsérült századost az éjjeli vonattal Berlinbe szállították. — Tolvaj testvérpár. E hó 18-án az új­ vásár­­téren egy detectív, rendőrileg ismert ember társasá­gában gyanús külsejű nőt pillantott meg s azonnal fölszólitotta, hogy igazolja magát. A némber ludasnak érezte magát s annyira méregbe jött, hogy válasz helyett a detectivet arczul csapta Nagyon természe­tes, hogy ebből botrány lett s több egyenruhás rendőr­nek kellett az ügynek véget vetni. A nőt bekísérték a főkapitányságra, a­hol nem tudván igazolni magát, fogva tartották. Négy nappal ez esemény után a püs­­pökladányi csendőrség felkérte a budapesti rendőrsé­get, hogy bizonyos Vemes Katalint tartóztasson le. A márcz. 20-iki püspökladányi vásárban ugyanis egy nő egy kisújszállási embertől 10 forintért kialkudott egy malaczot s átadott a kupecznek egy 100 forintos bankjegyet. Az ember visszaadott 90 frtot s már tá­vozni akart, midőn a vásárlónő rákiáltott, hogy még 3 frtot kell kapnia, mert ő a jószágot 7 frtért alkudta ki. A paraszt természetesen annyiért nem adhatta a malaczot s inkább visszaadta a pénzt. A nő is vissza­adta az összehajtogatott bankjegyeket, a melyből idő­közben egy 50 forintost eltüntetett. A paraszt azon­ban kibontotta a pénzt s a csalást észrevette. Csend­őröket hivott, a­kik a csalót egy másik társnőjével együtt letartóztatták. Az egyik azt mondta, hogy Vemes Katalinnak hívják, a másik azt állítá, hogy Szabadkőművesek nagygyűlése. Magyarország Symbolicus Nagypáholya teg­nap délelőtt tartotta ez évi közgyűlését Rakovszky István nagymester elnöklete alatt. A közgyűlésen az összes vidéki és határszéli páholyok képviselve vol­tak számos küldött által. Évek óta nem volt ily népes közgyűlése a Nagypáholynak. Rakovszky István a következő megnyitóbeszédet tartotta: Kedves test­véreim ! üdvözlöm önöket a mai közgyűlés napján; üdvözlöm, örömmel látván azon élénk érdeklődést, mely munkáink iránt keblünkben honol. S üdvöz­löm nemcsak a közgyűlés tagjait, hanem a többi testvéreket is, különösen azokat, a­kik messze vidékről felkerestek, jelét adva érdeklődésüknek szövetségünk magasztos czéljai iránt. A magyar szabadkőművesség működésének haladásáról a lefolyt évben képet nyújt a szövetségtanács évi jelentése. Is­merik ezen jelentést. Hiszem, hogy egyetértenek ve­lem abban, hogy a jelentés igen örvendetes képet nyújt, a­mennyiben a szabadkőművesi élet minden téren örvendetes haladást és fejlődést mutat. Nem­csak a páholyok, nemcsak a szövetség tagjainak száma szaporodott, nemcsak, hogy a páholyok belélete és munkálkodása örvendetes haladás képét nyújtja és a munkák mind jobban növekvő látogatottsága folytán egyre szűkebbnek bizonyulnak tágas helyiségeink, de a munkák szellemi színvonala is sokkal emelkedet­­tebb, mint a közelmúltban volt. Örvendetes jelenség, hogy számos jeles és neves ember kereste fel szövet­ségünket és a társadalom elfogulatlanabb része is több elismeréssel van irántunk, mint volt azelőtt. Ezen jelenség annál örvendetesebb, mert igen jól tudjuk, mennyi üldöztetésnek és rágalmazásnak vol­tunk kitéve éppen a legutolsó időben. Úgy látszik, ezúttal is újra beteljesedett az, hogy az igazság, ha üldöztetésnek van kitéve, csak annál erősebbé lesz s az igaz, jó és szép mennél inkább elnyomni és elfojtani akarják, annál jobban kiemelkedik, annál inkább érvé­nyesül. Rágalmaznak bennünket azzal, hogy az állam törvényei s a trónok ellen működünk, pedig tudjuk jól, mindennapi munkánk és gondolkozásunk tanúsítják, hogy éppen a hazaszeretet s a törvények iránti tisz­teletet hirdetjük és követjük. Rágalmaznak azzal, hogy a vallások, vagy azok egyikének, másikának el­lenségei vagyunk, pedig tudjuk és érezzük, hogy mi semmi vallásnak nem vagyunk ellenségei, mert leg­főbb törvényünk a minden vallásnak alapját képező igaz felebaráti szeretet. Rágalmaznak azzal, hogy ha­bár nem a vallásosság, de egyik, vagy másik egyház ellen küzdünk , pedig tudjuk, sőt tudják ők is, hogy sem az egyik, sem a másik egyház ellen nem törünk, sőt egyáltalán nem engedjük meg tag­jainknak, hogy ily kérdésekkel foglalkozzanak, mert a felebaráti szeretetet hirdetjük, de azt kasztokra osztva nem ismerjük. Ezen rágalmazások és üldözte­téseknek elleneink részéről folytonos, rosszakaratú folytatása azon benyomást teszi reám, mintha szán­dékosan oda akarnák a szabadkőművességet terelni, hogy végre is a rágalmak és üldözések által elkese­redve, ellenségeivel szemben olyas­valamire ragad­tassa magát, mi némi látszatot adna a felhozott vá­dak alaposságának. Bízom abban, hogy elleneink ezen eljárása nem fog sikerülni, mert a szabadkőművesi gondolkozás sokkal tisztultabb, a szabadkőművesek felfogása sokkal emelkedettebb, semhogy ily eljá­rásra ragadtatná magát. Közöljük az­ irás szavait: »a­ki téged kővel, azt te kenyérrel.« És ebben áll a különbség ellenségeink eljárása és a mienk között. Ellenségeink rosszainak mindent, a­mi tőlünk szár­mazik. Akár­mi jó, hasznos, szép, áldásos dolog léte­sül, mihelyt megtudják, hogy az szabadkőműves kö­­röknek köszöni eredetét vagy azok befolyása alatt jött létre: készek azt elejteni, sőt üldözni is, csak azért, mert az szabadkőműves eredetű. Mi ellenben az igazt, jót és szépet, az igaz emberi érzést keres­sük, a­nélkül, hogy kérdeznek, kinek kezében van az. Ha elleneink szépet alkotnak, hozzájárulunk, ha az emberi szeretetet gyakorolják, elismerjük azt, ha elle­neink igazán emberi jót tesznek: mi vagyunk az el­sők, a­kik elismerjük tekintet nélkül arra, kitől veszi eredetét. Míg ellenségeink a törvények által meg nem engedett módon gyakran be nem jelentett, meg nem erősített s a hatóságok által nem is ismert egyle­tek és szövetkezések utján törnek ellenünk s a ki nem fejtett gyermek kedélyét is borzalmas fo­gadalmak által eleve kötelezik arra, hogy teljes éle­tében ellenségünk legyen , addig mi nem is veszünk fel mást tagjaink sorába, csak a ki nagykor­ú, érett észszel, teljes önállósággal bir s egyátalán nem isme­rünk és nem tű­rünk a magunk szervezetében oly szabályt, vagy utasítást, mely a szabadkőművest bár­mely más ember, vagy bármely más intézmény iránti ellenséges érzületre kötelezhetné. Mert mi, kedves testvéreim, nem vindi­áljuk magunknak azt, hogy mi vagyunk az egyedül igazak, hogy csakis mi egyedül tudjuk megítélni, mi az igazán jó, hanem szívesen hozzájárulunk a jó és szép előmozdításához, akár hol találjuk is azt. Ellenfeleink egy része eltagadja még az igazat is, ha nem ő volt a vezetője és mozgató ereje. Mi szívesen átengedjük a vezetést és di­csőséget akárkinek is, de az emberiség mindenütt ott talál bennünket, a­hol a szép és jóról van szó. De a vallásosságot sem tartjuk kizárólagos jognak; azt tartjuk, hogy a vallási érzelmek senkinek kizárólagos jogát nem képezik. Minden embernek joga van istenét imádnia, de minden embernek kötelessége is követni az isten azon szavát: Mindnyájan testvérek vagyunk. Csak egy vallás van, kedves testvérek — de nem, rosszul fejeztem ki magamat, nem vallás, mert vallás olyan nem lehet és nem képzelhető; — csak egy tan van olyan, a melyet nem tűrünk sem körünkben, sem keblünkben, az a tan, a­mely a gyűlöletet hirdeti. De a ki megérti az Írásnak, megérti az istennek paran­csolatját: »Szeressétek egy­mást«, az mind egyetért­het velünk, az mind küzdhet a mi táborunkban. Kö­vetjük ez érzelmeinkkel annak magasztos példáját, a ki a profán világban is mindnyájunk élén áll, a­ki nemcsak a legelső magyar ember, hanem a ki működésében, tetteiben is folyton tanúsítja, hogy igaz érzésű, szeretetteljes gondolkodással bir, felsé­ges urunk és dicsőségesen uralko­dó apostoli királyunk, ki egyenlően szereti minden alattvalóját; nem kérdi, Plíhál Mária a neve. A fővárosi rendőrség erre az értesítésre a rendőrileg ismeretes Pirringer testvérek, Mária és Róza fényképeit megküldte a csendőrségnek mely az egyikben felismerte a vásári tolvajnőt, a szökésben levő Vemes Katalint. A nyomozások során az is kiderült, hogy a 18-án letartóztatott nő nem más, mint az ál Vemes Katalin nővére Pirringer Mária, vagyis, hogy Vemes Katalin egyenlő Pirringer Rózával, aki már hasonló lopás miatt egy ízben 3 évet ült Mária­ Nostrán. Nőtestvére is csak nemrég szabadult ki egy csehországi fegyházból, ahol 6 évig volt fogva. A harmadik nő is büntetett elő­életű egyén. A fogva lévőket átadják az ügyészségnek. — Hirtelen halál. Abaffy Aurél szegedi kir. közjegyző helyettese és irodavezetője, Bakalovics Mihály, előkelő torontálmegyei család sarja, a köz­jegyzői irodában hirtelen rosszul lett és alig öt percz alatt a nagy vérveszteség következtében kiszenvedett. Mire az orvosok odaértek, már csak a halál beálltát constatálták. — Fővárosi krónika. Kocsik összeütközé­se az Andrássy-ton. Páli András egyfogasu bér­kocsijának ma délután az Andrássy-uton egy sebesen vágtató úri fogat nekihajtott és feldöntötte. Péli a kocsiról leesett és súlyos zúzódásokat szenvedett. Az úri fogat sebesen el­bújtatott, mily vallást követ, nem kérdi, mily nyelven beszél, de egyenlőkép atyai szivére ölel mindenkit, a ki a hazá­nak igaz fia. E példával előttünk s azt követve szem­beszállhatunk bátran minden üldöztetésnek, minden rágalomnak. Tőlünk egyébiránt ne féljen senki, a­ki hatalmát, befolyását félti, mint legnagyobb részben azok, a­kik minden áron elleneink akarnak lenni. Ne­künk nincsenek hatalmi fegyvereink, akármily intéz­mény legyőzésére, lerombolására. Nem pusztítani kí­vánunk mi, hanem építeni, s nem romboló fegyverek vannak kezünkben, hanem a szeretet és az igazság fegyverei ; ezekkel azonban meghódít­juk az igazak világát. Csak az félhet tőlünk, a­ki az igazságtól fél és nem tudja felfogni, nem tudja át­érezni, mi az igazi testvéri szeretet. Ne féltsék tőlünk befolyásukat; nekünk nincs más befolyásunk, mint az, melyet a szíveink melegével az emberi szívben felkelteni tudunk. Ne féltsék hatalmukat, nem kere­sünk mi más hatalmat, mint azt, melyet a becsülete­sen teljesített munka ad. Minthogy ezen érzelmek és ezen gondolkodás az, mely mindnyájunkat összehozott és ebben való egyetértésüknek mindnyájan jelét ad­ták , ismételve őszinte örömmel üdvözlöm önöket és azon reményben, hogy ezen érzelmek a jövőben is össze fognak bennünket tartani, Magyarország sym­bolicus nagypáholyának közgyűlését megnyitottnak jelentem ki.« Az évi jelentés kiemeli a szabadkőművesi szövetség nagymérvű gyarapodását; örvendetesen utal a szabadkőmüvesi páholyok szellemi színvonalának jelentékeny emelkedésére s a társadalmi téren elért eredményeikre ; a páholyok száma a múlt évben négy új műhelylyel, a tagok száma 270-el szaporodott a múlt évvel szemben. A páholyok számos jótékony in­tézményt létesítettek, segélyezésekre alapjaikból 13 917 frtot fordítottak. Jótékony alapjaik összege 183.187 forintot tett, melynek kamatai rendszerint humanisticus és culturális czélok támogatására fordít­­tatnak. A közgyűlésen újból megválasztották a he­lyettes nagymestereket és kiegészítették a szövetség­tanácsot. A nagypáholy külföldről is kapott üdvözlő leveleket és táviratokat. A közgyűlést testvéri-lakoma (vakolás) követte, melyen a nagymester az első fel­köszöntőt a királyra és királyi családra mondotta. Tudomány és irodalom. — Az akadémia ma délután teljes ülést tartott Eötvös Loránd dr. elnöklete alatt. Az ülés főtár­gyát a Karátsonyi-pályázatról szóló jelentés képezte, a­melyet V­a­d­n­a­i Károly terjesztett elő általános figyelem mellett. A Karátsonyi-alapítványból a múlt évre 200 arany jutalomdíj volt kitűzve vígjátékra. A bíráló bizottság Szász Károly, Bánóczy József, Heinrich Gusztáv és Vadnai Károly tagokból állott. Vadnai Károly nagyérdekű, szép jelentését az olvasó a tárczarovatunkban találja egész terjedelmében. Az éljenzéssel fogadott jelentés után az elnök fölbontotta a jeligés levélkét, a­melyből C­s­i­k­y Gergely neve tűnt elő. Zajos taps jutalmazta a népszerű szín­műírót. Következett a Farkas-Raskó pályázatról szóló jelentés, a­mely hazafias költeményre volt kitűzve. A Szász Károly, Baksay Sándor és Lehr Albert tagok­ból álló bíráló bizottság jelentését Lehr Albert ol­vasta föl. Bevezetésül kijelentette, hogy e pályázat, mely már két ízben meddő maradt, most sem vezetett volna eredményre, ha a bírálatnál a teljes szigorú mértéket alkalmazták volna. Pályázott 28 mű, a­me­lyeket 3 csoportra lehet osztani. Az első csoportba tartozik a pályaművek fele, a­melyeket csak csúfolni lehet költeményeknek. A második csoportba tartozók­ról annyit lehetett mondani, hogy nem a legrosszab­bak. A harmadik csoportba végül 5 figyelemremél­tóbb költemény tartozik, név szerint: Borongás, Car­men saeculare, Bónis Ferencz, Dombtetőn és A magyar parasz. Nem remekek, de valamennyiben van figyelemre, sőt dicséretre méltó. A »Dombtetőn« ez a költemény a többiek közül kiemelendő, sikerült elégia. De legjobban kiválik a »Tiszteljétek a közkatonákat« jeligéjű »A magyar paraszt« czímű költe­mény. Tulajdonképp leírás volna, a­melybe azonban belevegyül a költő eszményítő lelkesedése. Főérdeme épp abban áll, hogy a prózába sülyedés fenyegető ve­szélyét többnyire szerencsésen kikerüli, nem gyérek azonban a színtelen és köznapi részek , mindazáltal soha sem fajul dísztelenséggé. Alexandrinusai jól folynak. A bíráló bizottság arra való tekintettel, hogy a pályázat már két ízben meddő maradt, ezúttal eny­híteni kívánta a szigorú feltételeket és a jutalomdíjat kiadandónak véleményezte »A magyar paraszt« cz. műnek, a­mely relatív becscsel bír. Egy bíráló ugyan 2 mű közt kívánta a díjat megosztani, kettő azonban »A magyar paraszt«-ra szavazott. Az előadó nyom­ban fel is olvasta a magyar parasztot dicsőítő költe­ményt, a mely zajos hatást keltett. Felbontatván a jeligés levélke, abból általános éljenzés közt Kozma Andor neve tűnt elő.­ Végül Szily Kálmán fő­titkár folyó ügyeket jelentett be. Pesty Frigyes iro­dalmi hagyatékából Temesvár monographiájának megvásárlásához az akadémia egy harmadrészszel, vagyis 5000 írttal kíván hozzájárulni; a hiányzó ösz­­szeg előteremtésére Temes megyéhez intéznek felszó­lítást. A központi meteorológiai intézet igazgatói ál­lására a miniszter felszólítása, folytán az akadémia Konkolyi Miklóst, Heller Ágostot és Kurländer Ignác­­ot jelölte. Figyelmébe fogják ajánlani a minisz­ternek az ó­ gyallai csillagda államosítását. Bejelen­tette a főtitkár többek közt dr. Schossberger Zsig­­mond 10,000 frtos alapítványát, a­melyet örömmel vettek tudomásul. Az ez idei nagygyűlés május 6-án veszi kezdetét és bezárólag május 11-ig fog tartani.­­ A húsvéti tojások czímmel igen érdekes könyv jelent meg Molnár Viktor cultusminiszteri titkártól, mely remélhetőleg igen nagy kelendőségnek fog örvendeni a húsvéti ünnepek alatt. A munka azonban nem alkalmi mű, hanem igen becses ethno­­graphiai tanulmány, mely a szó legszorosabb értel­mében töretlen uton jár. Molnár Viktornak jutott a fáradság és a dicsőség, hogy a húsvéti tojások gyűj­tését ethnographiai szempontból kezdeményezze. A húsvéti tojásokról még eddigelé nem írt senki oly munkát, a­mely a húsvéti tojások ethnographiai je­lentőségét ismertette volna és különösen senki sem talált eddig a húsvéti tojásokon nemzeti és népies motívumokat . Molnár könyve az első, a­mely a tojás symbolicus jelentőségének méltatása mellett még mindazokat a szokásokat ismerteti, a­melyek a hús­véti tojással kapcsolatosak. Az összes hazai népek szo­kásait, a­melyek a tojással a legszorosabb összefüg­gésben vannak, összegyűjtötte, a babonákat és a nép­ünnepélyeket leírta. A fősúlyt természetesen a díszít­ményekre fektette, a­melyek a leghívebben tükrözik vissza a nép ízlését és művészi hajlamait, nemcsak a festékek kezelése, hanem különösen a díszítés elren­dezése és kiválasztása által. A fővárosi ember, a­ki nem látott a vidéken szokásos szép díszítésű tojáso­kat, nem képzelheti el, hogy mit találni azokon a díszítéseken és innen magyarázható, hogy az eddigi ismertetések oly hézagosak. A könyv úgy van írva, hogy a nagy közönség is élvezetet találjon benne s czélja az ethnographiai tanulmányok iránti érdeklő­dés felkeltése. A becses kötet ára 80 kr. — Uj franczia mű Magyarországról. Chélard Raoul franczia publicista, ki hosszabb időt töltött Magyarországon, névszerint Budapesten, nagyobb munkán dolgozik, mely hazánkat kimerítően fogja ismertetni. A mű, mely »La Hongrie contem­­p­o­r­a­i­n­e« czimet fogja viselni s hazánk jelen álla­potát ismerteti, a mivé 1867. óta fejlődött. Négy külön részre osztva ismerteti: a földrajzi tudnivalókat, a fekvést, a földtani alakulásokat, az ország növényi és állati, néptani nevezetességeit, a társadalmi életet, népszokásokat, az intézményeket, intézeteket; ismer­teti az alkotmányt, a történelmet, az irodalmat és a művészetet, egy egész fejezetet az iparnak, a kereske­delemnek, a közgazdasági helyzetnek és a vasutaknak szán, végre a negyedik rész a fővárossal foglalkozik, melyet tourista szempontból méltatja, kiterjeszked­vén a társadalmi viszonyokra, a szokásokra és bele­foglalja a főváros iparát és kereskedelmét. Chélard, ki folyékonyan beszéli nyelvünket, a közelebbi napok­ban Budapestre érkezik, hogy korábbi tanulmányait befejezze s remélhetőleg oly művet fog szerkeszteni, mely helyesebb képet nyújt hazánkról, mint az a sok felületes munka, mely a francziák fővárosában Ma­gyarországot annyira hibásan ecsetelte. A terjedel­mes mű körülbelül május végén jelenik meg. Színház és művészet. — Az Op­eraházból. A legközelebbi, csütörtöki előadása az »Álarczos bálnak« az által lesz különö­sen érdekes, hogy Oszkár szerepét B i a n c h i B. k. a. fogja énekelni,ki ebben a szerepében Szt. Pétervárott fényes sikereket aratott. — A népszínházból. A »Hököm Mátyás« kiállításos darab egyik legérdekesebb jelenete a Hő­kön Mátyás katonáinak felvonulása lesz. A darabban ugyanis 268 leánygyermek vesz részt, a­kik a külön­­böző fegyvernemek szerint csoportosítva, a hadsereg mintájára fölszerelve jelennek meg a színen. Lesznek magyar bakancsosok, osztrák Deutschmeisterek, va­dászok, dragonyosok és huszárok, továbbá tüzérüteg miniatűr ágyukkal. A felvonuló sort a zenészek cso­portja egészíti ki, majd egy komondor következik a nagy dobbal. A felvonulást az egészségügyi csapatok fejezik be, melyek a vörös kereszt-egylet mintájára készült betegszállító kocsival jönnek a színre. A­mint a katonaság elhelyezkedett, megjelenik négy szürke ló által vont díszfogaton Hőköm Mátyás, a­ki szem­­lét tart a csapatok fölött, s megkezdeti a gyakorlato­kat, melyeket az apró népség katonai egyöntetűséggel, pontossággal és a rendes hadseregnél divatozó szabá­lyok mintájára végez. A ballet-iskola növendékeit Gundlach Lajos balletmester tanította be. — Az orosz énekes társaság szerdán, ápr. 2-án lép föl utoljára a népszínházban. Ez alkalommal műsora a következő lesz: I. rész: »Ballada« a XI. századból, a hires óriásról, Dobrynia Nikiticsról. 2. a) »A tengeren,« Orosz népdal; b) »Piros arczu szép leány,« Falusi körtáncz. 3. »Álmos vagyok,« Népdal. 4. »Oh te kedves kányafa, oh te édes málna,« Mulató dal. 5. a) »A Volgán lefelé,« Régi hires dal ;b) »Zöld fűzfa,« költői dal. 6. »A vig madárka,« Orosz dal. Előadja­­.„Slaviansky Agreneff Nádia k. a. 7. »Én is­tenem.« Ősrégi szláv dal. 8. »Ej Uhuem,« Hajós dal. II. rész: »Álmában beszél.« Vigjáték 1 felvonásban. III. rész: 1. »A dal ősformája,« a XI. századból. 2. »A len,« Orosz népdal. 3. a) »Resai Luna,« Oláh nemzeti dal; b) »Bolgár kar,« Táncz dal. 4. a) »El­dugom a gyűrűt,« Tréfás dal; b) »Tiéd a szivem, fe­kete szemű legény.« 5. »Köröskörül minden csendes,« Szerenád. Slaviansky Agreneff asszonytól, karkiséret­­tel énekli: Slaviansky Agreneff Nádiak, a. 6. »A vörös sarafán,« Egy fiatal leány panasza. 7. »A lé­gy epske,« Mulatságos orosz népdal. — Matiné. S­i­p­o­s­s Antal zeneakadémiája, tegnap délelőtt a vigadó egyik termében sikerült matinét rendezett, melyen nagy közönség volt jelen. Megnyitóul Mozart »Varázsfuvola« nyitányát adták elő 2 zongorára, 12 kézre, a­melynél közremű­ködtek: Pekáry Mariska, Stokner Margit, Nagel Anna, Marton Ilona, Stokner Irén és Kotzó Margit. Vendéghegyi Géza Chopin-jelonaiseját játszotta; Kecskeméthy Margit Adam »Postillon de Longju­­meaujat« énekelte; Czigler Ella Raff »Siciliennejét« Nagy Lilla Mosonyi »Patriarchalis magyarját« és Hugmayer Stefánia Zichy-Liszt »Adél«-walz­rét mu­tatták be, míg Rajner Ilona és Dietrich Anna We­­bertől. Kotzó Margit Schuman, Sánta Gizella pedig Schubert-féle szerzemények sikeres reproducálásával arattak tapsokat. Pfeiffer Irma mesterével Saint- Saens »danse macabre«-ját adta elő két zongorán. Az összes előadók szabatos játéka s ezeknek ügyes­sége sok elismerést nyert. A matinét a mester tisz­teletére rögtönzött társas vacsora követte, melyen számosan vettek részt. — Hangverseny. A nemzeti zenede mai hang­versenye ismét megtöltötte a redoute kistermét kö­zönséggel. Az estély változatos programmját a nö­vendékek igyekező, gondos előadásában élvezet volt hallgatni s a közönség gyakran fölhangzó tapsokkal fejezte ki elismerését a haladásért, melynek ma újabb jelét adták. A magánrészek s az összjáték egyaránt dicséretes volt, a mi a növendékek mellett a tanárok­nak is érdeme. Egyesületek és társulatok. — A magyar gazdasszonyok országos egyesü­lete ma délután tartotta közgyűlését Batthyány Emma grófnő, az egyesület védnökének jelenlétében, Damjanich Jánosné szül. Csernovics Emilia elnöklete alatt. A közgyűlésre az egyesület tagjai rendkívül nagy számmal gyűltek egybe. Ott voltak többek kö­zött Hollán Ernőné, Czanyuga Józsefné, Adler An­­talné, Beke Gyuláné, Bulyovszky Gyuláné, Ferenczy Sándorné, Gruber Miklósné, Grün Jánosné, Kohn Adolfné, Liszy Istvánné, Lónyay Gabriella, Lord Lajosné, Pálffy-Daui Lipótné grófnő, Pálffy-Osvald Ida, Piróth Károlyné, Schwimmer Ernőné, Wiesler­­span Nándorné s még számosan. Az évi jelentést az egyesület titkára, Mayer György olvasta fel. Az egye­sületnek ez idő szerint 11 rendkívüli alapítója, 362 rendes alapítója, 171 rendes és 46 pártoló tagja van. Tagjainak száma tehát összesen 584. Az egyesület múlt évi bevétele 35,121 frt 55 kr volt, kiadása pedig 34,563 frt 12 kr; a pénztári maradvány tehát 558 frt 43 kr. Az évi jelentés felolvasása után a közgyűlés a tisztikarnak a szokásos felmentvényt megadta. Az egyesület választmányának új tagjai lettek: Ferenczy Sándorné, Lónyay Gabriella, Piroth Károlyné, Ro­­heim Teréz és Schwimmer Ernőné, a számvizsgáló bizottság elnöke Hollán Ernőné sz. Békássy Antónia, tagjai pedig Batthyány Géza gró­f, Csávosy Béla és Frey József.­­ Az első budapesti szegény gyermekkert egylet tegnap tartotta báró Lipthay Béláné elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. Elnökké 3 évre ismét egyhan­gúlag báró Lipthay Bélánét választották meg, al­­elnökké pedig báró Edelsheim-Gyulay Lipótnét. Tiszteletbeli tagok lettek: Beniczky Ferencz inten­dáns, Paulay Ede igazgató és dr. Országh Sándor orsz. képviselő. A közgyűlés elhatározta, hogy gróf Andrássy Gyula özvegyéhez részvétiratot intéz. Vé­gül örvendetes tudomásul vették, hogy e jótékony egylet pénzügyi helyzete kedvezőbb fordulatnak indul. NAPTAH. Kedden, április 1-én. Rém. kath.: Hugó pk. — Protest.: Hugó — Görög-orosz . (márcz. 20.) Szablovik. — Zsidó (Nisan 11.) Jozue. Nap kél 5 ó. 43 p., nyugszik 6 ó. 26 p. — Hold kél 2 ó. 5 p. délután, nyugszik 4 óra 30 p. reggel. A pénzügyiminiszter fogad d. u. 2 órakor. Kirándulás Konstantinápolyba. Indulás este 7 órakor. A józsefvárosi kör közgyűlése este 6 órakor. Nemzeti múzeum : régiségtár d. e. »— d. u. l-ig. A mú­zeum többi tárai megtekinthetők 50 kr. belépő mellett.

Next