Nemzet, 1890. április (9. évfolyam, 2727-2755. szám)
1890-04-06 / 2732. szám
feltámadás két ünnepnapjára letennék a tollat, vidám és boldog ünneplést kívánunk nyájas olvasóinknak. A húsvéti mulatságok. A »Feltámadás« emlékünnepe előreláthatólag élénk mozgásba fogja hozni az egész fővárost. A vidékre utazás már napok óta folyamatban van. A pályaházakhoz vezető utakon egymást érik a fogatok bérkocsik; a főváros személyforgalmáról szóló napi kimutatásokban az »Elutaztak« száma tetemesen emelkedik. Az útra készülők mosolygón köszöntő arcza, mely elárulja a fővárosból való néhány napi kiszabadulás boldogító érzését, meg az a kis apró málhástáska, mely ott guggol az útrakelő lábainál, oly csábítóan csalogatják a fővárosi embert »néhány napra a vidékre.« A földhöz, jobban mondva a járdakövezethez tapadt fővárosi halandó pedig irigy szemmel nézi azt a boldog embert , ki néhány percz múlva már abban a szerencsés helyzetben lesz, hogy a vasúti vonatvezető átlyukasztja a zónajegyét, maga pedig már gondolatban ott tart, hova csak néhány óra múlva érkezik, a jobb levegőre, a megátalkodottan szíves emberek közé, ahol a rengeteg ebédek után nem bántja az embert egy gondolat, hogy t. i. a fizető pinczérrel, ki folyton körülötte ólálkodik, bizonyos személyes ügye elintézésre vár. Ez a »fekete leves« ott elmarad, mert ott csak egy virtus van, hogy ne kináltassa magát az ember semmiből és olyan jó esik a jóképű atyafiaktól, kik a fővárosi életet csak papirosról, az újságokból ismerik (melyek pedig néha igazat is szoktak mondani), mikor nógatnak, hogy hát: »Kérem, nálunk nem úgy van ám, mint Pesten«. Hanem ezek az itthon maradt budapestiek is csinálhatnak maguknak húsvétot, mert olyan gyönyörű vidék áll rendelkezésükre, amilyennel ritka főváros dicsekedhetik. Szebb kerete aligha van nagyobb városnak, mint Budapestnek. A »vasárnapi kiránduló«, aki nagyon hasonlít a »vasárnapi vadászhoz« válogathat a hegyes és lapos vidék között. A lejtőhöz szokott budai polgár, ki már szépen rákapott a magyar nyelvre, a váltogatósság kedvéért átjöhet a pesti síkságra, honnét kiindul a magyar Alföld, míg viszont az ide való lúdtalpú, de »tollatlan kétlábú állat« átmehet a budai hegyekbe üdülni, ami behorpadt mellének jót is tesz. Ez különben rendesen így is van ilyen nagy ünnepeken, egy kis »helycsere« jön létre a főváros két része lakói között, akárcsak a franczia négyesben , mert a »vasárnapi krónikában« a kettős ünnep után mindig az olvasható, hogy az a hentes, kinek a városligetben aranyóráját és lánczát 150 frt értékben az a hunezut »ismeretlen tettes« kiemelte zsebéből, Budán lakik és számos családjával jött át »mulatni« Pestre. Míg ellenben az a legény, kit ittas fővel, arczán és fején súlyos »felbőr-folytonossági hiányokkal« tarkítva, melyek keletkezésének okát csak a megejtendő szigorú rendőri nyomozat fogja kideríteni, eszméletlen állapotban a budai árkokban találtak, de a bonnét a gyorsan megjelent mentők beszállították a szent János-kórházba, (melyet remélhetőleg néhány hét múlva teljesen felépülve fog elhagyni), egy külső stalló-utczai bádogosnál dolgozik és több pesti barátjával együtt ment át a Gellérthegy megmászására, de később elmaradt tőlük valahol. Arra már a többiek sem »emlékeznek.« A fővárosból való kirándulást nagyban megkönnyíti a most már pompásan kiépült helyi közlekedési hálózat, mely a főváros környékének legszebb pontjaihoz elvisz és nagy időnyereséget is nyújt. Néhány óra alatt a legszebb vidékeket bejárhatni. A félóránként közlekedő szentendrei vonatok mellett, kényelmesen megtekinthetők az óbudai római ásatások, a színkör, az új aquincumi múzeum, a mindinkább felkarolt »Római fürdő.« Aztán még marad idő, hogy Szent-Endrét, mely sok rácztemplomáról hires, megtekintse és mindezt egy délután elvégezheti, esti 11 órakor már otthon lehet. A czinkotai, a soroksár-haraszti és szent-lőrinczi vonalak meg egész más és más vidékeken visznek keresztül és ezekben mind válogathat a közönség. Akinek ez nem tetszik, elmehet helyi hajón a Margit-szigetre, Újpestre, hova igen sokan szoktak kirándulni. De előre láthatólag legtöbben lesznek az ünnep másnapján a Gellérthegyen, hol állítólag búcsú lesz, bár nem lehet kitalálni, hogy mi jogczimen. A svábhegyi fogaskerekű vasútvállalat is nagy húsvéti közönségre számít, amennyiben intézkedett, hogy a vasúti kocsik reggel 8 órától kezdve óránként induljanak, délután pedig félóránként. A lóvasúti kocsik számát is szaporítják a zugligetbe. A csavargőzösök az ünnepek alatt kettesben váltakozva járnak a két part között, a helyi hajók pedig félóránként fognak kikötni rendes helyeiken. Tehát: »Talpra magyar!« — A tüzértisztek vitézkötése. Akárminő jelentéktelen dolognak lássék is a polgár előtt, a hivatásszerű katona olyan szeretettel viseltetik egyenruhájának legparányibb dísze iránt, hogy minden változtatás a legérzékenyebben hat a szívére, különösen, ha ez a külső dísz csökkentésében nyilvánul. Ennélfogva természetes, hogy a tüzértiszteket kissé borongós hangulatúvá tette az, hogy attilájukról, mely a király kabátja, leszedték a vitézkötést, a »Fangschnurt« melynél fogva a díszes ruhadarabot félvállra akasztva viselték, a mikor lóháton, hadifölszerelésben kirukkoltak. Az ő vitézkötésük nem volt olyan díszes, mint a huszároké, mert sokkal rövidebb; nem is nyakukban hordták, hanem csak elül a mellen kanyargott elő a gombok között; de mert aranyozott volt, a sötét alapon nagyon jól festett s különösen, mert megkülönböztette őket a vártüzérektől nagyon ragaszkodtak hozzá. S ez a megkülönböztetés nem akart kicsinylő, vagy éppen sértő lenni a vártüzérekre, csupán egyszerű kifolyása annak természetes dolognak, hogy minden tiszt a saját fegyvernemét tartja a legkülömbnek, mert nem tartaná, nem választotta volna hivatásának, hogy éppen abban szolgáljon egész életén át. S ezt a könnyen érthető kényességét szereti minden tiszt az egyenruháján láthatólag viselni is. S emiatt boronganak most a tüzértisztek. Szerencsére van, ami őket megvigasztalhatja: kilátás arra, hogy mint a hadsereg összes lovas tisztjeinek, nekik is lesz bekecsük, jó meleg, s ami fő, csinos kis béllelt bunda, s azon aztán elmaradhatlan lesz a sokkal hosszabb, tehát többet is mutató vitézkötés. Hir szerint, az ő bekecsült prémje égő piros lesz, a mint ez a tűz férfiaihoz legjobban illik s minthogy attilájuk fekete, vagy legalább mély sötétségü kávébarna, a piros hajtóka nagyon rávaló lesz. Ennek következtében aztán megszűnik náluk a zubbony viselés joga, s lesz az eddigi attilájukból rendes utczai viselet, ami elég diszes vitézkötés nélkül is, parádéra pedig marad a bekecs. Csak az a kérdés, hogy mikor? Mert a vitézkötést már is megszüntették s a bekecset még nem adták meg. Tehát a hat gúlát egyelőre nyomott, értéliesen homályos, ámbár már kezd rajta keresztül derengeni a csinos bekecs hajtókájának vigasztaló hajnali pirossága. — A hadsereg köréből. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma jelenti, hogy ő felsége következőknek megengedte a nekik adományozott idegeit rendjelek elfogadását ás viselését és pedig Bauer F. közös hadügyminiszternek a japán csász. felkelő naprend 1. osztályát, Merkl R. altábornagynak ugyan a rend 2. osztályát, de Vaux altábornagynak, a spanyol »Catholicus Izabella-rend« nagykeresztjét, gr. Bistingeni és Nippenburgi C. huszáralezredesnek a spanyol III. Károly-rend lovagkeresztjét, Boni D. vezérőragynak, a Mi asszonyunk fogantatásáról nevezett Villa Vicosa portugál kir. katonai rend nagykeresztjét, Kauszberg Bacht E. vezérőrnagynak a franczia becsületrend nagy tiszti keresztjét és a belga kir. Lipót rend középkeresztjét, Hermann J. tüzérezredesnek, a persa nap és oroszlánrend 2. osztályát, b. Spiegelfeld J. és Illyés M. ezredeseknek ugyanez rend 3 osztályát, Negrelli O. és Tautar ezredeseknek, a svéd kir. kardrend 2. oszt. középkeresztjét,K. Weber O. vezérkari századosnak, gr. Paar altábornagy segédtisztjének ugyanez rend lovagkeresztjét. Jelenti továbbá a rendeleti lap, hogy Hannbeck J. altábornagy, nyugalmaztatott a legmagasabb megelégedés kifejezésével,Pachner F.lovag vezérőrnagy, a 19. gyaloghadosztály parancsnokává neveztetett ki. Fáby J. vezérőrnagy, az 53. gyalogdandár parancsnokává neveztetett ki. Ezen kívül kineveztették: Tomicic J. ezredes, a 7. hegyi dandár parancsnokává; Cojeticaniu Manó őrnagy, a bosnyák-herczegovinai csendőrség parancsnokává; Habiger Victor vezérőrnagy, a 7. gyaloghadosztály parancsnokává; Ambrózy ezredes, a 67. gyalogdandár parancsnokává ; d’Elvert alezredes a 2. gyalogdandár parancsnokává és Medritzer V. ezredes a 29. gyalogezred parancsnokává. Ogrodovicz E. vezérőrnagy, nyugalmaztatott a legmagasabb megelégedés kifejezésével, Tschebusz F. vezérőrnagy, az 50. gyalogdandár parancsnokságához helyeztetett át. Kineveztettek továbbá a következő ezredesek: Gábor H. a 2. hegyidandár parancsnokává és Hezi A.az 50. gy.ezred parancsnokává. Nyugalmaztattak: Nederer A., Michalkowski E. ezredesek, az utóbbi a vaskorona-rend 3. osztályát kapta, Konrád T. ezredes, az innsbrrucki tüzérségi szertár parancsnoka a katonai érdemkereszt adományozása mellett, Fiedler H. dragonyos alezredes, az ezredesi jelleg adományozásával és a legmagasabb megelégedés kifejezésével, Gráz Károly huszár alezredes, Hagen Adolf dragonyos alezredes a 9. huszár ezred ezredesévé neveztetett ki. — Diákzavargások Oroszországban. A »Pol. Corr.« egyik pétervári tudósítója jelenti, hogy a pétervári technológiai intézetben történt zavargások sokkal nagyobbak voltak, mint kezdetben jelentették. A tanulók gyűlésén rendkívül heves jelenetek fordultak elő és a tanulók Smirnov inspectort insultálták. Az igaz, hogy a botrányt ő provokálta, mert az egyik hallgatót a legdurvábban megtámadta. A tanuló goromba választ adott és ezért kicsapták. A tanulók azt akarták kieszközölni, hogy társukat újból visszafogadják. 111 i ne, az intézet igazgatója valószínűleg le fog köszönni, minthogy az ő tapintatlan eljárása okozta a zavargások elmérgesedését. Az intézet egyik hallgatója, Tarrasovics öngyilkosságot követett el. A pétervári egyetemen Mendelejev tanár elbocsátása miatt újabb zavargások törtek ki. Mendelejev tanár azért mondott le állásáról, mivel Deljanov közoktatásügyi miniszter nemcsak hogy el nem fogadta azt a diákkérvényt, melynek benyújtásával a tanár megbizatott, hanem magát Mendelejev tanárt sem akarta fogadni. A diákok most már maguk akarták elvinni kérvényüket a miniszterhez. Emiatt 175 diákot letartóztattak. Egy csapat erdészeti akadémiai hallgatót is elfogtak, kik ugyan e czélból a miniszterhez akartak menni. Hasonlóképen elfogatások történtek a pétervári katonai orvosi akadémián. Gresser rendőrfőnök az Anicskov-palotába ment, hogy a czárnak a zavargásokról kimerítő jelentést tegyen. Az április 2-diki gyűlések csak igen csekély jelentőségűek voltak. Minél több részlet jut köztudomásra a mozgalomról, annál inkább bizonyosnak látszik, hogy a mozgalomnak éppen nincs politikai czélja, hanem abból keletkezett, hogy az egyetemi szabályokat ügyetlenül és túlozva alkalmazták, a mire különben az iskolai hatóságok egyes tagjainak, kik szeretnek önkényesen eljárni, nagy hajlandóságuk van. — Egyházi kiállítás. Az oltáregylet évenként kiállítja azokat az egyházi szereket, melyeket szegény templomok felszerelésére ajándékoz. Az idei kiállítás ma nyílt meg minden nagyobb ünnepélyesség nélkül a piaristák gymnasiumának épületében. A kiállított egyházi tárgyak között vannak szép miseruhák, kelyhek, szentségtartók, keresztkutak, misekönyvek, oltárvánkosok, keresztek, baldachinok, szóval minden, mi egy catholicus templom felszereléséhez szükséges. Van a kiállított tárgyak között nem egy szent kép, mely a szegény templomok igazi ékességéül szolgáland. A kiállítást ma számosan tekintették meg; a húsvét mindkét napján délelőtt 9—12 és délután 36 óra között megtekinthető. Az egyházi tárgyakat az oltáregylet az esztergomi, nyitrai, győri, pécsi, munkácsi, eperjesi, váczi, szombathelyi, beszterczebányai, veszprémi, kalocsai, csanádi, nagyváradi, egri, rozsnyói, szepesi, kassai, szatmári, lugosi és szamosújvári egyházmegyék szegény templomai között ajándékozza szét. — Tolstoi a zenéről. Érdekesen ír a zenéről Tolstoi legújabb és olyan nagy feltűnést keltett regényében, a »Kreutzersonatá«-ban, melyről tudvalevő, hogy eltiltása adta az első lökést az újabban egymásután következő diákzavargásoknak. Tolstoi a zenéről vallott elveit hősével mondatja el, aki tudvalevőleg megöli feleségét, mert egy zeneszerzővel viszonyt folytatott. »... Ugyanazt az accordot zendítették meg mindketten: a nő zongorán, a férfi hegedűn. Beethoven »Kreutzer-sonatá«-ját játszották. — »Ismeri az első prestot ? Ismeri ? Oh, oh!...« — A férfi fölkiáltott , aztán hallgatott sokáig., Borzasztó dolog ez a sonata és éppen ez a része. Általában véve borzasztó valami maga a zene is. Mert mi a zene ? Én nem tudom mi a zene? Vájjon mire törekszik? És miért éri el azt, amit elér ? Azt mondják, hogy a zene hatása lélekemelő — ostobaság, hazugság! Hat, hatása hatalmas — én magamról beszélek — de semmiesetre sem lélekemelő. Nem hat sem lélekemelőleg, sem nyomasztólag, hanem izgatólag hat a lélekre. Hogyan magyarázzam meg ? A zene kényszerít, legalább engemet arra kényszerít, hogy valódi helyzetemről megfeledkezzem és egészen idegen helyzetbe sodor: a zene hatása alatt azt hiszem, hogy érzem azt, mit a valóságban nem érezek; azt hiszem, hogy föl tudom fogni azt, amit különben nem foghatok föl, hogy képes vagyok arra, amire különben képtelen vagyok, úgy magyarázom ezt, hogy a zene úgy hat, mint az ásítás, mint a nevetés: nem vagyok álmos, de ásítok, ha valakit ásítani látok; nincs okom a nevetésre, de nevetek, ha másokat nevetni hallok. A zene engem abba az állapotba varázsol, a minőben volt az, aki irta ezt a zenét. Lelkünk egyesül és ragadtatom magamat a zene által egyik hangulatból a másikba. Hogy miért teszem ezt, nem tudom. Az, aki irta, például a »Kreutzersonátát« — Beethoven, vagis csak tudta, hogy mert volt olyan hangulatban , ránézve ennek a hangulatnak volt eredménye s igy értelme, míg rám nézve egyátalán semmi alapja sincs. Ezért a zene csak izgató, de semmi eredménye sincs. Egy harczi induló ütemeire lépnek a katonák, a zenének van eredménye; egy tánczdarab s én tánczolok, a zenének van eredménye; a zene templomban, teszem a vecsernyénél, ennek is van eredménye... Amott azonban semmi más nincs, csak izgalom, cselekvés ennél az izgalomnál nincs. Ezért a zene oly boszantó, ezért hat sokszor oly rémítően. Chinában a zene állami ügy. Oda is tartozik. Avagy meg van-e engedve, hogy bárki is mást, vagy éppen többeket is megdelejezzen, hogy aztán azt tegyen velük, amit ő akar ? Sőt mi több: bármelyik bolond lehet ez a delejező? Így azonban ez a borzasztó eszköz szabadjára van bocsátva bárkinek is ... Vegyük pl. a »Kreutzer sonatá«-t, az első presto-t — és számtalan ehhez hasonló dolog van : szabad-e ilyet társaságban, kivágott ruhába öltözött hölgyek előtt, vagy hangversenyeken játszani, azután tapsolni s rá megint valami egyebet játszani ? Ilyesmit csak fontos jelentőségű alkalmakkor volna szabad játszani, ha ennek a zenének megfelelő cselekvényt akarunk előidézni. Az érzelem erélyének ilyetén — sem módnak, sem időnek meg nem felelő — provocálása, ha az nem nyilatkozhatik meg valamely cselekedetben, föltétlenül rombolólag kell, hogy hasson. Rám nézve legalább az a zenedarab borzasztóan hatott: úgy voltam vele, mint ha bensőmben uj érzelmek, uj lehetőségek hivése támadtak volna, melyeket eddig nem ismerek. »Úgy van, úgy , nem, amint eddig érezék értem, nem!« — szólt lelkembenvalami. Hogy mi volt ez az uj állapot, arról nem tudtam volna magamnak számot adni; de ennek az állapotnak tudata örömökkel töltött el engem. Ugyanazok az emberek — a feleségem is és ő is — egészen más világításban tűntek föl előttem. Olyan világba ragadt a zene, ahol a féltékenység számára nincs többé hely. A féltékenység és az érzelem, melyet ők támasztottak bennem, olybbá tűntek föl előttem, mint semmiségek, a melyek nem érdemlik meg, hogy velök törődjünk. — A prestó után eljátszották még a szép andantét, a régi módi andantét unalmas variatióval s aztán az ellaposodott finálét. Azután a vendégek kívánságára eljátszottak még egy elegiát Ernsttől, néhány más darabot, elég csinos mindennapi, azonban egyik sem tette rám még csak századrészét sem annak a hatásnak, mint az elsőé volt. Könnyednek, derültnek éreztem magam egész estén át. Feleségemet soha sem láttam olyannak, mint ezen az estén. Ezek a ragyogó szemek, ez a komolyság, a zongorázás alatt az a méltóságos kifejezés , aztán játék után a lágy, megható és boldog nevetés. Mindezt láttam, de semmi más jelentőséget sem tulajdonítottam neki, mint hogy éppen úgy érzett volna ő is, mint én, hogy benne is, miként bennem, eddig még soha nem ismert érzelmek támadtak volna a visszaemlékezésből. Majdnem egész estén át ment voltam a féltékenységtől.« — Bosnyák tanulók Budapesten. A serajevói országos kormány Skumitz tanár vezetése alatt 13 főgymnasiumi tanulót küld Magyarországba hosszas tanulmányi kirándulásra. Az ifjak ünnep első napján érkeznek Tuzlából Budapestre. A társaság, melynek elhelyezéséről a főváros már gondoskodott, négyöt napot tölt itt, megszemlélik a közintézeteket és a látni valókat. A közúti vaspálya, a Duna gőzhajózási társaság, valamint színházaink szíves készséggel részesítik különféle kedvezményekben érdekes és szívesen látott vendégeinket. A Bosnyák ifjakat Ferencz József finevelő intézet igazgatósága szerdán ebédre hívta meg. — Botrány a hangversenyen. Páriából jelentik, hogy a Lamoureux vallásos hangverseny tegnap este óriási zavargással végződött. A teremben körülbelül nyolczezer főnyi közönség sereglett össze, mely már a hőség miatt is nyugtalankodott és több hölgy elájult. Követelték, hogy az ablakot nyissák ki. Az első szám minden baj nélkül véget ért. Most következett Harancourt passió-költeményének előadása, Bernhardt Sára és két társa által. Közbe a »Parsifal«-t játszották. A közönség kezdetben mély csöndben volt, de a színészek hangját az óriási teremben hallani nem lehetett. A karzatról tehát felhangzott »Halljuk! Halljuk ! E miatt a földszinten levők piszegtek. Végre a költő az emelvényre lépett, ki az elégületleneket távozásra szólította fel. Ez azonban füttyöt, közbekiáltásokat és gúnyos nevetést provocált a karzaton. A földszinten azonban zajosan éltették a költőt, kit több hölgy megölelt és csókjaival halmozott el. Bernhardt Sára annyira feldühödött, hogy kezeit tördelte és sírt. Több hölgyet ideges rohamok leptek meg, úgy hogy ki kellett őket vinni a teremből. De azért a műsort végig játszták. Ha a földszint tapsolt, a karzat piszegett. Több embert meg is vertek, s a zavargás csak akkor szűnt meg, midőn a színészek elhagyták a színpadot. — Bécs vallásossága. A »National Ztg«-nak írják Bécsből: Félreismerhetetlen, hogy Bécsben, a legvilágiasabb városban, az egyházi befolyás növekedőben van. Még sohasem volt a tolongás a böjti predicatióhoz oly hatalmas, mint ez évben; a rendes böjti predicatiókon kívül tizenegy rendkívüli missió működött s a clericalis sajtó a hallgatók számát 40,000 re teszi. — Eljegyzés: Dr. Tauszik Emil mohácsi ügyvéd eljegyezte Fenyvessy Szeréna kisasszonyt, Fenyvessy Adolf országgyűlési gyorsiró-főnök leányát. — Húsvéti ref. istentiszteletek. A Cálvin-téri ref. templomban husvétvasárnap Szász Károly püspök mond szent beszédet s Papp Károly lelkész osztja ki az úrvacsorát. Az ünnep másodnapján, hétfőn, Papp Károly tartja a predicatiót s Szász Károly püspök osztja az úrvacsorát. — A 105 éves katona, Rómából egy olyan katonáról, ki I. Napoleon hősei közé tartozott s jelenleg 105 éves, a következőket írják: Hófehér, hosszú szakállu, magas növésű s az évek terhe alatt alig meggörnyedt férfiú a 105 éves Lina Mihály, ki egy szellem benyomását teszi s kétségtelen hitelű okmányokkal bizonyítja, hogy a nagy Bonnaparte seregének egykor tagja volt. Az aggastyán most Oroszországból tért vissza Reggio Emilia közelében lévő szülővárosába Borettoba, ahol okmányait fölmutatta a polgármesternek. Ezen írások közt van egy, mely báró Marochettitől, a szentpétervári olasz nagykövettől származik s fölszólítja az olaszországi hatóságokat, hogy az okmány tulajdonosát szívesen fogadják s gondoskodjanak róla. Amint az okmányokból kitűnik Lina, vagy, mint későbben Oroszországban nevezték Linovics, 1785-ben született s mint védkötelest az akkori olasz királyság haderejéből kivették s kiváló magas és szép termete miatt a császári gárdához osztották be. Szolgált az 1806. és 1807-iki, majd a dalmátiai és a spanyolországi hadjáratokban. Egy ízben azonban megsebesült s mint invalidust hazabocsátották. Akkor elment szülőföldjére Borettóba, ahol a következő két évet csöndes földműveléssel töltötte. 1812-ben ismét szükség volt az öreg katonákra s Linát is behívták. Lina újból a gárda-ezredhez került őrmesteri minőségben s elment Oroszországba, harczolt Smolensknél és Moszkvánál, bevonult a szent városba s végül okt. 24-én Malogaroslavetznél súlyosan megsebesült és orosz hadifogságba került. E naptól fogva Lina eltűnt. Nagysorra egy hadifogoly csoporttal Orensburgba vitték, ahol meggyógyították s Astrahánnak egy félreeső c.. *„tonczozták. Linával itt emberségesen bántak, de teljesen megfeledkeztek róla s 10 éven át nagyon unalmas életet folytatott. Végre engedélyt kapott, hogy mint közember beléphetett az orosz seregbe. Mint ilyen Paskievics herczeg vezénylete alatt részt vett a perzsák elleni hadjáratban s több ütközeten kívül, jelen volt Erzerum ostrománál. E háború után jó magaviseletéért, jutalmul a tiflisi kormányzóságban némi földbirtokot kapott s egy fiatal lengyel nőt feleségül vett. Felesége 1855-ben meghalt s Lina ekkor Orenburgba ment. Napóleon egykori katonája az évek hosszú során át teljesen eloroszosodott, de legalább 35 évig békességben élt. De mikor harmadik fiát is eltemette, az ősz harczosban föltámadt a honvágy. Előkelő emberek közbenjárására, az olasz követ lehetővé tette neki a hazatérést. Linának most egy reggio-emiliai kórházban rendeztek be lakást, ahol még hátralevő napjait békességben eltöltheti. — Halálozás. Smekal Emánuel cs. és kir. közös hadseregbeli tisztet, mikor még Budapesten a 32-ik ezrednél mint alezredes működött, a fővárosban is általánosan szerették, szívélyes, előzékeny modora miatt. Később azonban előléptetés czéljából áthelyezték Pécsre, ahol ezredes s az 52-ik számú, Frigyes főherczeg nevét viselő ezred parancsnoka lett. E minőségében, mint a »Pester Lloyd«-nak írják, hasonlókép közbecsülésben állott . Pécsett a katonaság és polgárság között a legnagyobb egyetértést tartotta fel egész haláláig, mely tegnap 58-ik életévében következett be. A haláleset hírére a városháza és a casinó homlokzatára azonnal kitűzték a gyászlobogót. Temetése ma délután 6 órakor ment végbe a megboldogult végső kívánsága szerint Budapesten, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. — A toroczkói körorvos. Több lap, azt a hírt közölte, hogy dr. Fischhoff Rezső toroczkói körorvos őrülési rohamot kapott s a tordai kórházba szállították. Az »O. É.« ezzel szemben azt jelenti, hogy dr Fischhoff Toroczkót önként, ép elmével és teljes egészségben hagyta el és jelenleg atyjánál Újpesten tartózkodik. — Eyraud elfogatása. A Havas-ügynökségnek New-Yorkból azt sürgönyzik, hogy Eyraudot, Gouffé párisi gyilkosát Új-Mexicoban, Paso del Norte vasúti állomáson elfogták. E távirat szerint Eyraud-t éppen akkor fogták volna el, midőn vasútra akart ülni, hogy odébb álljon. Hivatalosan azonban New- Yorkba még nem érkezett jelentés az elfogatásról s igy e hirt csak fentartással lehet fogadni. — Antispiritista előadások a városligeti nyári színkörben. Chevalier de Lamartine antispiritista holnap, húsvétvasárnapján kezdi meg bűvészeti előadásait a városligeti nyári színkörben. Az előadások délután fél 6 órakor veszik kezdetüket. A helyárak mérsékeltek s a gyermekek a földszinti zsölyeszéken a belépti dij felét fizetik. — »Az orosz szabadság barátai.« Midőn először köztudomásra jutottak a Szibériában levő politikai foglyokon elkövetett kegyetlenségek, említettük volt, hogy e hir hallatára az angol közvélemény mennyire felzúdult. Az angol, mint »társuló lény« par excellence, azonnal egylet alakítására buzdult fel és így keletkezett »az orosz szabadság barátai« szervezetű egylet. Mint Londonból írják, az egylet ápril 1-én a »Craven Street«-en már gyűlést is tartott, tanácskozván a felett, mit kellene tenni, hogy az oly kegyetlenségeknek, mint az irkutsiak voltak, eleje vétessék ? Az ismertebb politikai egyéniségek közül, a többi közt, megjelentek Stuart tanár és Shaw Lefevre is. A meetinget dr. Spence Watson hívta egybe, aki sajnálkozását fejezte ki, hogy a conservativ pártból ugyan többen adakoztak az egylet megalapításához, de máskülönben az agitatióról mit sem akarnak tudni. Dr. Watson véleménye szerint az ügy érdekében tanácsos lesz, ha a mozgalomban Angiia külön jár el s nem törekszik nemzetközi tiltakozóliga alakítására. Javaslatba hozta, hogy egy folyóiratot adjanak ki, amelyben az orosz közigazgatás bűneit pellengérre állítsák. Stepnnák saját tapasztalatai alapján kifejtette, hogy minő nagy súlya van Oroszországban az angol közvélemény nyilvánulásának. Azután bizottságot küldtek ki a tiltakozó nyilatkozat szövegezésére. A folyóirat már májusban megindul. — öngyilkos alezredes. Rzessowból jelentik a »Dziennik Polski«-nak, hogy ott a 40-ik gyalogezred egyik alezredese, Weber Felix, állítólag gyógyíthatlan betegsége miatt, főbelőtte magát. — Apróságok. Kedélyes vizsgálóbíró. A bíró: (egy korosabb hölgy tanúhoz): »Hány éves ön ?« Tanú: »Tizenhat évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot.« A bíró: »És hány évig volt vak ?« Némi különbség. Kérdés: »Mi különbség van egy 25 éves férfi és egy 25 éves hölgy között ?« Felelet: »A férfi ekkor kezd választani, míg a nő ekkor már nem válogat.« Az igazi ok. (Egy régi divatú udvarhölgy egyet tüszszent, anélkül, hogy a közelében álló apród »egészségére váljék«-ot mondana rá.) Udvarhölgy: »Nem hallotta, hogy tüszszentettem ?« Aprójd: »Nem, mert kegyelmességed nagyon magasan hordja az orrát.« Tiszta asszony. Férj: »Ez a saláta recseg, talán meg sem mostátok?« Feleség: »Lehetetlen, hisz én mostam meg, még pedig — szappannal. A jó óra. Vendég (megnézve zsebóráját s a fali órát.) Ez az óra bolond . — nyolcat üt, holott még csak hat óra van. — Háziúr: Igen, de csak négyet mutat s igy bizonyos, hogy éppen hat órának kell lenni. — Jack,a hasfelmetszők elfogatása. Londonból jelentik, hogy ott elfogtak egy chinait, kiben a rettegett Jackot vélik felismerni. Ez a chinai tegnap este egy genoai illetőségű Montana Helena nevű rossz hirű leányt meggyilkolt és holttestét borzasztó módor felkonczolta. A gyilkosság rettenetes részleteiben a rettegett Jack, a hasfelmetsző keze járását ismerték fel. A chinait, kire a gyilkosságot kétségtelenül bebizonyították, a rendőrség hamarosan elfogta, de nevét megtudni nem tudta, habár harmincz cinaival szembesítették. Nagy tűz volt Abaúj-Torna megyében Jászó- Mindszenten. Márczius 29-én ugyanis délutáni fél 3 órakor állítólag gyújtogatás következtében a község nyugati során kigyulladt egy szalmával fedett csűr, s pár pillanat alatt a közellevő 6 ház egyszerre lángra gyűlt. Az először meggyűlt házak között volt az iskolaépület is, ahonnan a gyermekek az erős nyugati szél folytán gyorsan terjedő, s későn észrevett veszélyből már lángok közt, futva menekülhettek; mindkét tanterem el is égett, az iskolai felszereléssel együtt, a gyermekek holmija is odaveszett. S mivel az iskolaház udvarán újonnan épült és bádoggal fedett egyik tanítói lak ez oldalon a tűz tovább terjedését megakadályozta, már megszűntnek látszott a vész tovább terjedése, de egy hirtelen széláram az égő üszköket a keleti sorra dobta át, s itt a kizárólag szalmával fedett házakon oly hihetetlen gyorsasággal terjedt el a tűz, hogy alig egy negyed óra alatt majdnem az egész sor lángban állott. Fokozta a bajt azon körülmény, hogy a község lakossága fuvarozás, favágás és szénégetéssel foglalkozván, a község férfiai közül alig néhány volt otthon, s így » ____'i asszonyok és kétségbeesett gyermekek fejöket vesztve, futkostak tehetetlenégükben. A tűzoltás munkáját a közel fekvő Jászó város tűzoltósága, kik gyorsan a vész helyére indultak, megfeszített erővel teljesítették, de az ő serénykedésüket s önfeláldozó működésüket is nagyban hátráltatta a vízhiány, mivel a községben a vízhiány mellett hiányoztak a munkás férfi kezek. — Csakis úgy történhetett, írja a M. Állam, hogy 69 lakóház és 60 melléképület, több szarvasmarha, juh, s házi szárnyas esett a pusztító lángok martalékává. — S e mellett igen sok ház földig égett, s a szerencsétlen nép nagy részének oda veszett mindene, s csak anynyiok maradt, ami rajtuk volt. A nyomor leírhatatlan. — Tűz a templomban Rómából jelentik, hogy a Della Pace templomban tegnap tűz ütött ki, mely abból keletkezett, hogy a Krisztus koporsójáról egy Petroleum lámpás lezuhant, meggyujtotta a függönyt, ettől pedig az oltárterítők és szőnyegek kaptak lángot. De a tűzoltóság hamar ott termett és igy megmenthették Rafael remek freskóit, valamint Peruzzi madonnáját. Csak a kupola festményei kormosodtak meg egy kissé, de az oltáron levő értékesebb tárgyak mind elhamvadtak. A kár néhány ezer forintra rúg. — Felülfizetések. A márcz. hó 23-án tartott, a hírlapkiadó tisztviselők segélyegylete javára rendezett, művészeti előadással összekötött zártkörű tánczmulatságnak tiszta jövedelméhez felülfizetéssel hozzájárultak : Pitteni papírgyár r. t. Bécs 20 frt, Wüste F. Bécs 15 frt, Bródy Sándor 10 frt, I-ső magy. ált. bizt. társaság 8 frt, Zilahi Simon 8 frt, Mendl István 5 frt, Goldberger A. V. 5 frt, Mezei Antal 5 frt, Ecksteid Bernát 5 frt, Meyer A. és Schleicher Bécs 5 frt, Buchmann Adolf Bécs 5 frt, Dávid Károly és fia 5 frt, Gerő Lajos dr. 5 frt, orsz. közp. takarékpénztár 5 frt, Bródy Miksa 5 frt, Hudovernig Károly 5 frt, Csáky és Isa 5 frt, Nikolics Fedor dr. 5 frt, »Schlögelmühl« papírgyár 6 frt, Bleier és Weisz 4 frt, E. V. 3 frt, özv. Rapoch Ignáczné 3 frt, Neumayer Lajos 3 frt, N. N. 3 frt, Bródy József 3 frt, J. 2 frt 50 kr, Felber Gyula 2 frt, Wollak és Berkovits 2 frt, Majtiszky dr. ügyvéd 2 frt, Adler Manó 2 frt, Vukovári Albert 2 frt, Mezei Sándor 2 frt, Pusztait és társa 1 frt, Bauer Adolf 1 frt, Ebenführer Oszkár 1 frt, Krausz Mór 1 frt, Fischer József exped. 1 frt, Klement János 1 frt, Strausz Adolf 1 frt, Rader 1 frt, Beimel Lajos 1 frt, K. r. 1 frt, P. b. 1 frt, V. F. 1 frt, N. 50 kr. Összesen 177 forint. — Véletlenségből agyonlőtte 14 éves öcscsét, mint az »Alföld«-nek jelentik, Kovács Margit hajadon, ki Német-Bencseken járt szüleit meglátogatni. Töltött forgópisztolyt mutogatott a gyermeknek s a fegyver elsült. A golyó átfúródott a gyermek agyán és azonnal halált okozott. A kétségbeesett leány önként jelentkezett a hatóságnál, ahol letartóztatták. A temesvári munkások gyűlése. Temesvárról távírják. A helybeli munkásegylet húsvét hétfőjén nagy munkás gyűlést rendez a vasárnapi munkaszünet, a munkaidő szabályozása és május elsejének megünneplése tárgyában. A főkapitány a gyűlés megtartására az engedélyt megadta. — Hogy jön a forgószél. Egy szemtanú a következőleg írja le az Egyesült Államokban legutóbb dühöngött cyclon közeledését: »A város felé a felhők azon a hegyi nyílásokon közeledtek, melyek az Ohiovölgyet képezik. A felhő tömeg olyannak tűnt fel, mint egy léghajó, mely egy körben folyton terjed szét és a földet seprő farka van. A felhők között a villámok, mint megannyi sortűz villáma czikázott föl egymásután. Az egész olyannak látszott, mintha a villamos áramlatok hosszú vonalakban sűrűen kereszteznék egymást. Néhány másodpercz múlva azonban rémítő sötétség lett. A felhő borzasztó zajt csinált. Midőn a városba ért, átugrott az Ohio folyón, melynek vizét szappanhoz hasonló habzásba hozta, azután eltün Jeffersonwille irányában.« — Sikkasztás. Dunaföldvárott a kir. sóhivatalban sikkasztás nyomára jöttek. A felmérés alkalmával ugyanis kiderült, hogy a raktárból mintegy 500 méter mázsa 5200 forint értékű só hiányzik. A pénzügyigazgatóság, mely a vizsgálatot vezeti, Morocz Károly pénztárnokot felfüggesztette s Huzsinszky ellenőr helyettes ellen, a ki három év óta van ott alkalmazásban megindították a vizsgálatot. — A kőművesek strikeolása, mint Bécsből jelentik, még egyre tart. Holnap küldöttség fog tisztelegni gróf Kielmansegg alsó-ausztriai helytartónál, hogy feltárja előtte a strikeolók helyzetét és közbenjárását kérje. Számos strikeoló kőműves eltávozott Bécsből. — Fővárosi krónika Kitett gyermek. A Flóragyár közelében ma este Benkó József pályaőr egy 10 hónaposnak látszó fiúcsecsemőt talált a bozótban. (Hírek folytatását lásd mellékletülkön.) Budapesti kalauz. Bankok. Magyar általános takarékpénztár-részvénytársaság. V. k., József-tér 8. Befizetett részvénytőke 1.000,000 frt Biztositó intézetek. Assicurazioni Generali (1831). Részvénytőke és készpénz tartalék-tőke 38.000 000 frt. Dorottya-utcza 10, saját ház. Biztosításokat elfogad tűz-, szállítási károk, halálesetekés túlélési esetekre. Első osztr. magyar baleset ellen biztosító társaság Bécsben. Részvénytőke 1,000.000 frt. Vezérképviselőség V. ker. Dorottya-utcza 10. Egyes és csoportos biztosítások a lehető legolcsóbb díjak s a legméltányosabb feltételek mellett. Ghina-ezüst: Christoffe & Co., Páris. Képviselői : Wachsteiner F. és Társa. Üveg- és porczellán-raktár : Budapest, IV. ker., váczi utcza 27. sz. Üzementárak és építészeti anyagok. Walla József VII. Rottenbiller utcza 13. Czement lapok, mozaik táblák, kelheimi és mettlachi lapok, kőanyagcsövek, Portland-czement és hydr. mész. Gránit, terrazzo, betonirozás és csatornázási vállalkozó. Fényképészeti készülékek: Calderoni és Társa. Művészek, műkedvelők, touristák s nyaraló lakók számára. A legegyszerűbb eljárás biztos sikerrel. Előleges ismeretek nem szükségesek. A legnagyobb választékban, 20 frttól kezdve feljebb. Fürdő-intézet. A Gschwindt-féle gyár fürdő-intézete. Spiritusz, sajtolt élesztő, liqueur és rumgyár. Czeffe-maláta, vas- és villanyos fürdők. Tisztító-fürdők. Valamennyi zárka hideg és meleg zuhannyal. Közlekedés lovaspályával. Hangszergyár. Sternberg Ármin. Budapest, VII., Kerepesi út 36., a legszállításképesebb gyár. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Harmonika és harmoniumokról külön árjegyzékek. Női- és úri divatáruk. Latzkovits A. Váczi utcza 22. (Nemzeti szálloda). Különlegességek férfi-fehérnemüekben, ajánlja kiváló választékát mindennemű férfi-nyakkendőkből, s folyton a legujabbat minden úri divatczikkekből a lehető legmérsékeltebb árak mellett. Papiros és íróeszközök. Gradl Adolf F. utóda. Budapest, Hatvani utcza 18 A veres rózsához. Papír, iró- és rajzeszközök, üzleti könyvek és krétarajzok fényképek után. Porczellán-áruk. Hüttl Tivadar, cs. és kir. udvari szállító, Meiszeni, Herendi, Elbogeni porczellán, Zsolnay-féle Fayence nagyban és kicsinyben. Dorottya-utcza, kereskedelmi testület épülete. Szálloda. Gundel János „István főherczeg“ szállodája. Újonnan átalakítva, szemben a lánczhíddal és kilátásal a királyi várpalotára és budai hegyekre. Fürdők. Kitűnő franczia és magyar konyha. Elsőrendű borok. — Szobák 1 frttól felfelé. Ellátás 4 frt és feljebb. Zongora-raktár. Chmel J. és fia, cs. és kir. udvari szállítók. Gizellabér. Haas-palota, a legjobb hírnevű berendezés Magyarországon. Alapítva 1835. Egyedüli képviselője a leghíresebb mestereknek, mint Bösendorfer stb. (2227/2238)