Nemzet, 1890. április (9. évfolyam, 2727-2755. szám)

1890-04-06 / 2732. szám

feltámadás két ünnepnapjára letennék a tollat, vi­­dám és boldog ünneplést kívánunk nyájas ol­vasóinknak. A húsvéti mulatságok. A »Feltámadás« emlék­ünnepe előreláthatólag élénk mozgásba fogja hozni az egész fővárost. A vidékre utazás már napok óta folyamatban van. A pályaházakhoz vezető utakon egymást érik a fogatok bérkocsik; a főváros személy­­forgalmáról szóló napi kimutatásokban az »Elutaz­tak« száma tetemesen emelkedik. Az útra készülők mosolygón köszöntő arcza, mely elárulja a fővárosból való néhány napi kiszabadulás boldogító érzését, meg az a kis apró málhástáska, mely ott guggol az­ útra­­kelő lábainál, oly csábítóan csalogatják a fővárosi embert »néhány napra a vidékre.« A földhöz, jobban mondva a járdakövezethez tapadt fővárosi halandó pedig irigy szemmel nézi azt a boldog em­bert , ki néhány percz múlva már abban a szerencsés helyzetben lesz, hogy a vasúti vo­natvezető átlyukasztja a zónajegyét, maga pedig már gondolatban ott tart, hova csak néhány óra múlva érkezik, a jobb levegőre, a megátalkodottan szíves em­berek közé, a­hol a rengeteg ebédek után nem bántja az embert egy gondolat, hogy t. i. a fizető­ pinczérrel, ki folyton körülötte ólálkodik, bizonyos személyes ügye elintézésre vár. Ez a »fekete leves« ott elmarad, mert ott csak egy virtus van, hogy ne kináltassa ma­gát az ember semmiből és olyan jó esik a jóképű atyafiaktól, kik a fővárosi életet csak papirosról, az újságokból ismerik (melyek pedig néha igazat is szok­tak mondani), mikor nógatnak, hogy hát: »Kérem, nálunk nem úgy van ám, mint Pesten«. Hanem ezek az itthon maradt budapestiek is csinálhatnak maguk­nak húsvétot, mert olyan gyönyörű vidék áll rendel­kezésükre, a­milyennel ritka főváros dicsekedhe­tik. Szebb kerete aligha van nagyobb városnak, mint Budapestnek. A »vasárnapi kiránduló«, a­ki nagyon hasonlít a »vasárnapi vadászhoz« vá­logathat a hegyes és lapos vidék között. A lejtő­höz szokott budai polgár, ki már szépen ráka­pott a magyar nyelvre, a váltogató­sság kedvéért át­jöhet a pesti síkságra, honnét kiindul a magyar Al­föld, míg viszont az ide való lúdtalpú, de »tollatlan kétlábú állat« átmehet a budai hegyekbe üdülni, a­mi behorpadt mellének jót is tesz. Ez különben rendesen így is van ilyen nagy ünnepeken, egy kis »helycsere« jön létre a főváros két része lakói között, akárcsak a franczia­ négyesben , mert a »vasárnapi krónikában« a kettős ünnep után mindig az olvasható, hogy az a hentes, kinek a városligetben aranyóráját és lánczát 150 frt értékben az a hunezut »ismeretlen tettes« ki­emelte zsebéből, Budán lakik és számos családjával jött át »mulatni« Pestre. Míg ellenben az a legény, kit ittas fővel, arczán és fején súlyos »felbőr-folyto­­nossági hiányokkal« tarkítva, melyek keletkezésének okát csak a megejtendő szigorú rendőri nyomozat fogja kideríteni, eszméletlen állapotban a budai ár­kokban találtak, de a bonnét a gyorsan megjelent men­tők beszállították a szent János-kórházba, (melyet re­mélhetőleg néhány hét múlva teljesen felépülve fog el­hagyni), egy külső stalló-utczai bádogosnál dolgozik és több pesti barátjával együtt ment át a Gellérthegy megmászására, de később elmaradt tőlük valahol. Arra már a többiek sem »emlékeznek.« A főváros­ból való kirándulást nagyban megkönnyíti a most már pompá­san kiépült helyi közlekedési hálózat, mely a főváros kör­nyékének legszebb pontjaihoz elvisz és nagy idő­nyereséget is nyújt. Néhány óra alatt a legszebb vi­dékeket bejárhatni. A félóránként közlekedő szent­endrei vonatok mellett, kényelmesen megtekinthetők az ó­budai római ásatások, a színkör, az új aquincumi múzeum, a mindinkább felkarolt »Római fürdő.« Az­tán még marad idő, hogy Szent-Endrét, mely sok rácztemplomáról hires, megtekintse és mindezt egy délután elvégezheti, esti 11 órakor már otthon lehet. A czinkotai, a soroksár-haraszti és szent-lőrinczi vo­nalak meg egész más­ és más vidékeken visznek ke­resztül és ezekben mind válogathat a közönség. A­kinek ez nem tetszik, elmehet helyi hajón a Margit-szigetre, Újpestre, hova igen sokan szoktak kirándulni. De előre láthatólag legtöb­ben lesznek az ünnep másnapján a Gellért­hegyen, hol állítólag búcsú lesz, bár nem lehet kitalálni, hogy mi jogczimen. A svábhegyi fogaske­rekű vasút­vállalat is nagy húsvéti közönségre számít, amennyiben intézkedett, hogy a vasúti kocsik reggel 8 órától kezdve óránként induljanak, délután pedig félóránként. A lóvasúti kocsik számát is szaporítják a zugligetbe. A csavargőzösök az ünnepek alatt ket­tesben váltakozva járnak a két part között, a helyi hajók pedig félóránként fognak kikötni rendes helyei­ken. Tehát: »Talpra magyar!« — A tüzértisztek vitézkötése. Akárminő jelen­téktelen dolognak lássék is a polgár előtt, a hivatás­szerű katona olyan szeretettel viseltetik egyenruhájá­nak legparányibb dísze iránt, hogy minden változta­tás a legérzékenyebben hat a szívére, különösen, ha ez a külső dísz csökkentésében nyilvánul. Ennélfogva természetes, hogy a tüzértiszteket kissé borongós hangulatúvá tette az, hogy attilájukról, mely a ki­rály kabátja, leszedték a vitézkötést, a »Fang­­schnurt« melynél fogva a díszes ruhadarabot félvállra akasztva viselték, a mikor lóháton, hadifölszerelésben kirukkoltak. Az ő vitézkötésü­k nem volt olyan dí­szes, mint a huszároké, mert sokkal rövidebb; nem is nyakukban hordták, hanem csak elül a mellen ka­nyargott elő a gombok között; de mert aranyozott volt, a sötét alapon nagyon jól festett s különösen, mert megkülönböztette őket a vártüzérektől nagyon ragaszkodtak hozzá. S ez a megkülönböztetés nem akart kicsinylő, vagy éppen sértő lenni a vártüzérekre, csupán egyszerű kifolyása annak természetes dolog­nak, hogy minden tiszt a saját fegyvernemét tartja a legkülömbnek, mert nem tartaná, nem választotta volna hivatásának, hogy éppen abban szolgáljon egész életén át. S ezt a könnyen érthető kényességét szereti minden tiszt az egyenruháján láthatólag viselni is. S e­miatt boronganak most a tüzértisztek. Szeren­csére van, a­mi őket megvigasztalhatja: kilátás arra, hogy mint a hadsereg összes lovas tisztjeinek, nekik is lesz bekecsük, jó meleg, s ami fő, csinos kis béllelt bunda, s azon aztán elmaradhatlan lesz a sokkal hosszabb, tehát többet is mutató vitézkötés. Hir sze­rint, az ő bekecsült prémje égő piros lesz, a mint ez a tűz férfiaihoz legjobban illik s minthogy attilájuk fekete, vagy legalább mély sötétségü kávébarna, a piros hajtóka nagyon rávaló lesz. Ennek következté­ben aztán megszűnik náluk a zubbony viselés joga, s lesz az eddigi attilájukból rendes utczai viselet, a­mi elég diszes vitézkötés nélkül is, parádéra pedig marad a bekecs. Csak az a kérdés, hogy mikor? Mert a vi­tézkötést már is megszüntették s a bekecset még nem adták meg. Tehát a hat gúlát egyelőre nyomott, ér­­téliesen homályos, ámbár már kezd rajta keresztül derengeni a csinos bekecs hajtókájának vigasztaló hajnali pirossága. — A hadsereg köréből. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma jelenti, hogy ő felsége következőknek megengedte a nekik adományozott idegeit rendjelek elfogadását ás viselését és pedig­­ Bauer F. közös hadügyminiszternek a japán csász. felkelő naprend 1. osztályát, Merkl R. altábornagy­­nak ugyan a rend 2. osztályát, de Vaux altábornagy­­nak, a spanyol »Catholicus Izabella-rend« nagyke­resztjét, gr. Bistingeni és Nippenburgi C. huszár­alezredesnek a spanyol III. Károly-rend lovag­keresztjét­, Boni D. vezérőragynak, a Mi asszo­nyunk fogantatásáról nevezett Villa Vicosa portugál kir. katonai rend nagykeresztjét, Kauszberg Bacht E. vezérőrnagynak a franczia becsületrend nagy tiszti keresztjét és a belga kir. Lipót rend középkeresztjét, Hermann J. tüzér­ezredesnek, a persa nap és orosz­lánrend 2. osztályát, b. Spiegelfeld J. és Illyés M. ezredeseknek ugyanez rend 3 osztályát, Negrelli O. és Tautar ezredeseknek, a svéd kir. kardrend 2. oszt. középkeresztjét,K. Weber O. vezérkari századosnak, gr. Paar altábornagy segédtisztjének ugyanez rend lovag­keresztjét. Jelenti továbbá a rendeleti lap, hogy Hann­­beck J. altábornagy, nyugalmaztatott a legmagasabb megelégedés kifejezésével,Pachner F.lovag vezérőrnagy, a 19. gyaloghadosztály parancsnokává neveztetett ki. Fáby J. vezérőrnagy, az 53. gyalogdandár parancs­nokává neveztetett ki. Ezen kívül kineveztették: To­­micic J. ezredes, a 7. hegyi dandár parancsnokává; Cojeticaniu Manó őrnagy, a bosnyák-herczegovi­­nai csendőrség parancsnokává; Habiger Victor vezérőrnagy, a 7. gyaloghadosztály parancsnokává; Ambrózy ezredes, a 67. gyalogdandár parancsnoká­vá ; d’Elvert alezredes a 2. gyalogdandár parancsno­kává és Medritzer V. ezredes a 29. gyalogezred pa­rancsnokává. Ogrodovicz E. vezérőrnagy, nyugalmaz­tatott a legmagasabb megelégedés kifejezésével, Tschebusz F. vezérőrnagy, az 50. gyalogdandár pa­rancsnokságához helyeztetett át. Kineveztettek to­vábbá a következő ezredesek: Gábor H. a 2. hegyidan­dár parancsnokává és Hezi A.az 50. gy.­ezred parancs­nokává. Nyugalmaztattak: Nederer A., Michalkowski E. ezredesek, az utóbbi a vaskorona-rend 3. osztályát kapta, Konrád T. ezredes, az innsbrrucki tüzérségi szertár parancsnoka a katonai érdemkereszt adomá­nyozása mellett, Fiedler H. dragonyos alezredes, az ezredesi jelleg adományozásával és a legmagasabb megelégedés kifejezésével, Gráz Károly huszár alez­redes, Hagen Adolf dragonyos alezredes a 9. huszár ezred ezredesévé neveztetett ki. — Diákzavargások Oroszországban. A »Pol. Corr.« egyik pétervári tudósítója jelenti, hogy a pé­­tervári technológiai intézetben történt zavargások sokkal nagyobbak voltak, mint kezdetben jelentették. A tanulók gyűlésén rendkívül heves jelenetek fordul­tak elő és a tanulók Smirnov inspectort insultál­­ták. Az igaz, hogy a botrányt ő provokálta, mert az egyik hallgatót a legdurvábban megtámadta. A ta­nuló goromba választ adott és ezért kicsapták. A ta­nulók azt akarták kieszközölni, hogy társukat újból visszafogadják. 111 i n­e, az intézet igazgatója való­­színűleg le fog köszönni, minthogy az ő tapintatlan eljárása okozta a zavargások elmérgesedését. Az in­tézet egyik hallgatója, Tarrasovics öngyilkossá­got követett el.­­ A pétervári egyetemen Mendele­­jev tanár elbocsátása miatt újabb zavargások törtek ki. Mendelejev tanár azért mondott le állásáról, mivel Deljanov közoktatásügyi miniszter nemcsak hogy el nem fogadta azt a diák­kérvényt, melynek benyújtá­sával a tanár megbizatott, hanem magát Mendelejev tanárt sem akarta fogadni. A diákok most már ma­guk akarták elvinni kérvényüket a miniszterhez. E­miatt 175 diákot letartóztattak. Egy csapat er­dészeti akadémiai hallgatót is elfogtak, kik ugyan e czélból a miniszterhez akartak menni. Ha­sonlóképen elfogatások történtek a pétervári ka­tonai orvosi akadémián. G­r­e­s­s­e­r rendőrfőnök az Anicskov-palotába ment, hogy a czárnak a zavargásokról kimerítő jelentést tegyen. Az ápri­lis 2-diki gyűlések csak igen csekély jelentősé­gűek voltak. Minél több részlet jut köztudomásra a mozgalomról, annál inkább bizonyosnak látszik, hogy a mozgalomnak éppen nincs politikai czélja, hanem abból keletkezett, hogy az egyetemi szabályokat ügyetlenül és túlozva alkalmazták, a mire különben az iskolai hatóságok egyes tagjainak, kik szeretnek önkényesen eljárni, nagy hajlandóságuk van. — Egyházi kiállítás. Az oltáregylet évenként kiállítja azokat az egyházi szereket, melyeket szegény templomok felszerelésére ajándékoz. Az idei kiállítás ma nyílt meg minden nagyobb ünnepélyesség nélkül a piaristák gymnasiumának épületében. A kiállított egyházi tárgyak között vannak szép miseruhák, kely­­hek, szentségtartók, keresztkutak, misekönyvek, oltár­vánkosok, keresztek, baldachinok, szóval minden, mi egy catholicus templom felszereléséhez szükséges. Van a kiállított tárgyak között nem egy szent kép, mely a szegény templomok igazi ékességéül szolgáland. A kiállítást ma számosan tekintették meg; a húsvét mindkét napján délelőtt 9—12 és délután 3­6 óra között megtekinthető. Az egyházi tárgyakat az oltár­egylet az esztergomi, nyitrai, győri, pécsi, munkácsi, eperjesi, váczi, szombathelyi, beszterczebányai, vesz­prémi, kalocsai, csanádi, nagyváradi, egr­i, rozsnyói, szepesi, kassai, szatmári, lugosi és szamosújvári egy­házmegyék szegény templomai között ajándékozza szét. — Tolstoi a zenéről. Érdekesen ír a zenéről Tolstoi legújabb és olyan nagy feltűnést keltett regé­nyében, a »Kreutzersonatá«-ban, melyről tudvalevő, hogy eltiltása adta az első lökést az újabban egymás­után következő diákzavargásoknak. Tolstoi a zenéről vallott elveit hősével mondatja el, a­ki tudvalevőleg megöli feleségét, mert egy zeneszerzővel viszonyt folytatott. »... Ugyanazt az accordot zendítették meg mindketten: a nő zongorán, a férfi hegedűn. Beetho­ven »Kreutzer-sonatá«-ját játszották. — »Ismeri az első presto­t ? Ismeri ? Oh, oh!...« — A férfi föl­­kiáltott , aztán hallgatott sokáig., Borzasztó dolog ez a sonata és éppen ez a része. Általában véve bor­zasztó valami maga a zene is. Mert mi a zene ? Én nem tudom mi a zene? Vájjon mire törekszik? És miért éri el azt, a­mit elér ? Azt mondják, hogy a zene hatása lélekemelő­ — ostobaság, hazugság! Hat, hatása hatalmas — én magamról beszélek — de semmiesetre sem lélekemelő. Nem hat sem lélekeme­­lőleg, sem nyomasztólag, hanem izgatólag hat a lé­lekre. Hogyan magyarázzam meg ? A zene kénysze­rít, legalább engemet arra kényszerít, hogy valódi helyzetemről megfeledkezzem és egészen idegen hely­zetbe sodor: a zene hatása alatt azt hiszem, hogy ér­zem azt, mit a valóságban nem érezek; azt hiszem, hogy föl tudom fogni azt, a­mit különben nem fogha­tok föl, hogy képes vagyok arra, a­mire különben kép­telen vagyok, úgy magyarázom ezt, hogy a zene úgy hat, mint az ásítás, mint a nevetés: nem vagyok ál­mos, de ásítok, ha valakit ásítani látok; nincs okom a nevetésre, de nevetek, ha másokat nevetni hallok. A zene engem abba az állapotba varázsol, a minő­ben volt az, a­ki irta ezt a zenét. Lelkünk egyesül és ragadtatom magamat a zene által egyik hangulatból a másikba. Hogy miért teszem ezt, nem tudom. Az, a­ki irta, például a »Kreutzersonátát« — Beethoven, va­gis csak tudta, hogy mert volt olyan hangulat­ban , ránézve ennek a hangulatnak volt eredménye s igy értelme, míg rám nézve egyátalán semmi alapja sincs. Ezért a zene csak izgató, de semmi eredménye sincs. Egy harczi induló ütemeire lépnek a katonák, a zenének van eredménye; egy tánczdarab s én tán­­czolok,­­ a zenének van eredménye; a zene templom­ban, teszem a vecsernyénél, ennek is van eredménye... Amott azonban semmi más nincs, csak izgalom, cse­lekvés ennél az izgalomnál nincs. Ezért a zene oly boszantó, ezért hat sokszor oly rémítően. Chinában a zene állami ügy. Oda is tartozik. Avagy meg van-e engedve, hogy bárki is mást, vagy éppen többeket is megdelejezzen, hogy aztán azt tegyen velük, a­mit ő akar ? Sőt mi több: bármelyik bolond lehet ez a de­­lejező? Így azonban ez a borzasztó eszköz szabad­jára van bocsátva bárkinek is ... Vegyük pl. a »Kreutzer sonatá«-t, az első presto-t — és számtalan ehhez hasonló dolog van : szabad-e ilyet társaságban, kivágott ruhába öltözött hölgyek előtt, vagy hang­versenyeken játszani, azután tapsolni s rá megint va­lami egyebet játszani ? Ilyesmit csak fontos jelentő­ségű alkalmakkor volna szabad játszani, ha ennek a zenének megfelelő cselekvényt akarunk előidézni. Az érzelem erélyének ilyetén — sem módnak, sem időnek meg nem felelő — provocálása, ha az nem nyilatkoz­­hatik meg valamely cselekedetben, föltétlenül rombo­­lólag kell, hogy hasson. Rám nézve legalább az a zenedarab borzasztóan hatott: úgy voltam vele, mint ha bensőmben uj érzelmek, uj lehetőségek hivése tá­madtak volna, melyeket eddig nem ismerek. »Úgy van, úgy , nem, amint eddig érezék értem, nem!« — szólt lelkemben­­valami. Hogy mi volt ez az uj állapot, arról nem tudtam volna magamnak számot adni; de ennek az állapotnak tudata örömökkel töltött el en­gem. Ugyanazok az emberek — a feleségem is és ő is — egészen más világításban tűntek föl előttem. Olyan világba ragadt a zene, a­hol a féltékenység számára nincs többé hely. A féltékenység és az érze­lem, melyet ők támasztottak bennem, olybbá tűntek föl előttem, mint semmiségek, a melyek nem érdem­lik meg, hogy velök törődjünk. — A prestó után el­játszották még a szép andantét, a régi módi andantét unalmas variatióval s aztán az ellaposodott finálét. Azután a vendégek kívánságára eljátszottak még egy elegiát Ernsttől, néhány más darabot, elég csinos mindennapi, azonban egyik sem tette rám még csak századrészét sem annak a hatásnak, mint az elsőé volt. Könnyednek, derültnek éreztem magam egész estén át. Feleségemet soha sem láttam olyannak, mint ezen az estén. Ezek a ragyogó szemek, ez a ko­molyság, a zongorázás alatt az a méltóságos kifeje­zés , aztán játék után a lágy, megható és boldog ne­vetés. Mindezt láttam, de semmi más jelentőséget sem tulajdonítottam neki, mint hogy éppen úgy érzett volna ő is, mint én, hogy benne is, miként bennem, eddig még soha nem ismert érzelmek támadtak volna a visszaemlékezésből. Majdnem egész estén át ment voltam a féltékenységtől.« — Bosnyák tanulók Budapesten. A serajevói országos kormány S­k­u­m­i­t­z tanár vezetése alatt 13 főgymnasiumi tanulót küld Magyarországba hosszas tanulmányi kir­ándulásra. Az ifjak ünnep első nap­ján érkeznek Tuzlából Budapestre. A társaság, mely­nek elhelyezéséről a főváros már gondoskodott, négy­öt napot tölt itt, megszemlélik a közintézeteket és a látni valókat. A közúti vaspálya, a Duna gőzhajózási társaság, valamint színházaink szíves készséggel ré­szesítik különféle kedvezményekben érdekes és szíve­­sen látott vendégeinket. A Bosnyák ifjakat Ferencz József finevelő intézet igazgatósága szerdán ebédre hívta meg. — Botrány a hangversenyen. Páriából jelentik, hogy a Lamoureux vallásos hangverseny tegnap este óriási zavargással végződött. A teremben körülbelül nyolczezer főnyi közönség sereglett össze, mely már a hőség miatt is nyugtalankodott és több hölgy elájult. Követelték, hogy az ablakot nyissák ki. Az első szám minden baj nélkül véget ért. Most következett Ha­­rancourt passió-költeményének előadása, Bernhardt Sára és két társa által. Közbe a »Parsifal«-t játszot­ták. A közönség kezdetben mély csöndben volt, de a színészek hangját az óriási teremben hallani nem le­hetett. A karzatról tehát felhangzott »Halljuk! Hall­juk ! E miatt a földszinten levők piszegtek. Végre a költő az emelvényre lépett, ki az elégületleneket tá­vozásra szólította fel. Ez azonban füttyöt, közbekiáltá­sokat és gúnyos nevetést provocált a karzaton. A földszinten azonban zajosan éltették a költőt, kit több hölgy megölelt és csókjaival halmozott el. Bern­hardt Sára annyira feldühödött, hogy kezeit tördelte és sírt. Több hölgyet ideges rohamok leptek meg, úgy hogy ki kellett őket vinni a teremből. De azért a mű­sort végig játszták. Ha a földszint tapsolt, a karzat piszegett. Több embert meg is vertek, s a zavargás csak akkor szűnt meg, midőn a színészek elhagyták a színpadot. — Bécs vallásossága. A »National Ztg«-nak írják Bécsből: Félreismerhetetlen, hogy Bécsben, a legvilágiasabb városban, az egyházi befolyás növeke­dőben van. Még sohasem volt a tolongás a böjti predicatióhoz oly hatalmas, mint ez évben; a rendes böjti predicatiókon kívül tizenegy rendkívüli missió működött s a clericalis sajtó a hallgatók számát 40,000 re teszi. — Eljegyzés: Dr. T­a­u­s­z­i­k Emil mohácsi ügyvéd eljegyezte Fenyvessy Szeréna kisasszonyt, Fenyvessy Adolf országgyűlési gyorsiró-főnök leányát. — Húsvéti ref. istentiszteletek. A Cálvin-téri ref. templomban husvétvasárnap Szász Károly püspök mond szent beszédet s Papp Károly lelkész osztja ki az úrvacsorát. Az ünnep másodnapján, hétfőn, Papp Károly tartja a predicatiót s Szász Károly püspök osztja az úrvacsorát. — A 105 éves katona, Rómából egy olyan katonáról, ki I. Napoleon hősei közé tartozott s je­lenleg 105 éves, a következőket írják: Hófehér, hosszú szakállu, magas növésű s az évek terhe alatt alig meggörnyedt férfiú a 105 éves Lina Mihály, ki egy szellem benyomását teszi s két­ségtelen hitelű okmányokkal bizonyítja, hogy a nagy Bonnaparte seregének egykor tagja volt. Az aggas­tyán most Oroszországból tért vissza Reggio Emilia közelében lévő szülővárosába Borettoba, ahol okmá­nyait fölmutatta a polgármesternek. Ezen írások közt van egy, mely báró Marochettitől, a szentpétervári olasz nagykövettől származik s fölszólítja az olasz­­országi hatóságokat, hogy az okmány tulajdonosát szívesen fogadják s gondoskodjanak róla. Amint az okmányokból kitűnik Lina, vagy, mint későbben Oroszországban nevezték Linovics, 1785-ben született s mint védkötelest az akkori olasz királyság hadere­jéből kivették s kiváló magas és szép termete miatt a császári gárdához osztották be. Szolgált az 1806. és 1807-iki, majd a dalmátiai és a spanyolországi hadjáratokban. Egy ízben azonban megsebesült s mint invalidust hazabocsátották. Akkor elment szülőföldjére Borettóba, ahol a következő két évet csöndes földműveléssel töltötte. 1812-ben ismét szük­ség volt az öreg katonákra s Linát is behívták. Lina újból a gárda-ezredhez került őrmesteri minőségben s elment Oroszországba, harczolt Smolensknél és Moszkvánál, bevonult a szent városba s végül okt. 24-én Malogaroslavetznél súlyosan megsebesült és orosz hadifogságba került. E naptól fogva Lina el­tűnt. Nagysorra egy hadifogoly csoporttal Oren­­sburgba vitték, ahol meggyógyították s Astrah­ánnak egy félreeső c.. *„tonczozták. Linával itt ember­ségesen bántak, de teljesen megfeledkeztek róla s 10 éven át nagyon unalmas életet folytatott. Végre en­gedélyt kapott, hogy mint közember beléphetett az orosz seregbe. Mint ilyen Paskievics herczeg vezény­lete alatt részt vett a perzsák elleni hadjáratban s több ütközeten kívül, jelen volt Erzerum ostrománál. E háború után jó magaviseletéért, jutalmul a tiflisi kormányzóságban némi földbirtokot kapott s egy fiatal lengyel nőt feleségül vett. Felesége 1855-ben meghalt s Lina ekkor Orenburgba ment. Napóleon egykori katonája az évek hosszú során át teljesen eloroszosodott, de legalább 35 évig békességben élt. De mikor harmadik fiát is eltemette, az ősz harczos­­ban föltámadt a honvágy. Előkelő emberek közben­járására, az olasz követ lehetővé tette neki a haza­térést. Linának most egy reggio-emiliai kórházban rendeztek be lakást, a­hol még hátralevő napjait bé­kességben eltöltheti. — Halálozás. Smekal Emánuel cs. és kir. közös hadseregbeli tisztet, mikor még Budapesten a 32-ik ezrednél mint alezredes működött, a fővárosban is általánosan szerették, szívélyes, előzékeny modora miatt. Később azonban előléptetés czéljából áthelyez­ték Pécsre, a­hol ezredes s az 52-ik számú, Frigyes főherczeg nevét viselő ezred parancsnoka lett. E mi­nőségében, mint a »Pester Lloyd«-nak írják, hasonló­kép közbecsülésben állott . Pécsett a katonaság és polgárság között a legnagyobb egyetértést tartotta fel egész haláláig, mely tegnap 58-ik életévében kö­vetkezett be. A haláleset hírére a városháza és a casinó homlokzatára azonnal kitűzték a gyászlobogót. Temetése ma délután 6 órakor ment végbe a megbol­dogult végső kívánsága szerint Budapesten, a­hol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. — A toroczkói körorvos. Több lap, azt a hírt közölte, hogy dr. Fischhoff Rezső toroczkói körorvos őrülési rohamot kapott s a tordai kórházba szállítot­ták. Az »O. É.« ezzel szemben azt jelenti, hogy dr Fischhoff Toroczkót önként, ép elmével és teljes egészségben hagyta el és jelenleg atyjánál Újpesten tartózkodik. — Eyraud elfogatása. A Havas-ügynökségnek New-Yorkból azt sürgöny­zik, hogy Eyraudot, Gouffé párisi gyilkosát Új-Mexicoban, Paso del Norte vasúti állomáson elfogták. E távirat szerint Eyraud-t éppen akkor fogták volna el, midőn vasútra akart ülni, hogy odébb álljon. Hivatalosan azonban New- Yorkba még nem érkezett jelentés az elfogatásról s igy e hirt csak fentartással lehet fogadni. — Antispiritista előadások a városligeti nyári színkörben. Chevalier de Lamartine anti­spiritista holnap, húsvétvasárnapján kezdi meg bűvé­­szeti előadásait a városligeti nyári színkörben. Az előadások délután fél 6 órakor veszik kezdetüket. A helyárak mérsékeltek s a gyermekek a földszinti zsölyeszéken a belépti dij felét fizetik. — »Az orosz szabadság barátai.« Midőn elő­ször köztudomásra jutottak a Szibériában levő poli­tikai foglyokon elkövetett kegyetlenségek, említettük volt, hogy e hir hallatára az angol közvélemény mennyire felzúdult. Az angol, mint »társuló lény« par excellence, azonnal egylet alakítására buzdult fel és így keletkezett »az orosz szabadság barátai« szervezetű egylet. Mint Londonból írják, az egylet ápril 1-én a »Craven Street«-en már gyűlést is tar­tott, tanácskozván a felett, mit kellene tenni, hogy az oly kegyetlenségeknek, mint az irkutsiak voltak, eleje vétessék ? Az ismertebb politikai egyéniségek közül, a többi közt, megjelentek Stuart tanár és Shaw­ Lefevre is. A meetinget dr. Spence Watson hívta egybe, a­ki sajnálkozását fejezte ki, hogy a conservativ pártból ugyan többen adakoztak az egy­let megalapításához, de máskülönben az agitatióról mit sem akarnak tudni. Dr. Watson véleménye sze­rint az ügy érdekében tanácsos lesz, ha a mozgalom­ban Angii­a külön jár el s nem törekszik nemzetközi tiltakozó­liga alakítására. Javaslatba hozta, hogy egy folyóiratot adjanak ki, a­melyben az orosz közigaz­gatás bűneit pellengérre állítsák. Stepnnák saját ta­pasztalatai alapján kifejtette, hogy minő nagy súlya van Oroszországban az angol közvélemény nyilvánu­­lásának. Azután bizottságot küldtek ki a tiltakozó nyilatkozat szövegezésére. A folyóirat már májusban megindul. — öngyilkos alezredes. Rzessowból jelentik a »Dziennik Polski«-nak, hogy ott a 40-ik gyalogezred egyik alezredese, Weber Felix, állítólag gyógyíthat­­lan betegsége miatt, főbelőtte magát. — Apróságok. Kedélyes vizsgálóbíró. A bíró: (egy korosabb hölgy tanúhoz): »Hány éves ön ?« Tanú: »Tizen­hat évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot.« A bíró: »És hány évig volt vak ?« Némi különbség. Kérdés: »Mi különbség van egy 25 éves férfi és egy 25 éves hölgy között ?« Felelet: »A férfi ekkor kezd választani, míg a nő ekkor már nem válogat.« Az igazi ok. (Egy régi divatú udvarhölgy egyet tüsz­­szent, anélkül, hogy a közelében álló apród »egészségére vál­­jék«-ot mondana rá.) Udvarhölgy: »Nem hallotta, hogy tüszszentettem ?« A­p­r­ójd: »Nem, mert kegyelmességed na­gyon magasan hordja az orrát.« Tiszta asszony. Férj: »Ez a saláta recseg, talán meg sem mostátok?« Feleség: »Lehetetlen, hisz én mos­tam meg, még pedig — szappannal. A jó óra. Vendég (megnézve zsebóráját s a fali órát.) Ez az óra bolond . — nyolc­at üt, holott még csak hat óra van. — Háziúr: Igen, de csak négyet mutat s igy bizonyos, hogy éppen hat órának kell lenni. — Jack,­­a hasfelmetszők elfogatása. Londonból jelentik, hogy ott elfogtak egy chinait, kiben a rette­gett Jackot­ vélik­ felismerni. Ez a chinai tegnap este egy genoai illetőségű Montana Helena nevű rossz hirű leányt meggyilkolt és holttestét borzasztó mó­­dor felkonczolta. A gyilkosság rettenetes részleteiben a rettegett Jack, a hasfelmetsző keze járását ismer­ték fel. A chinait, kire a gyilkosságot kétségtelenül bebizonyították, a rendőrség hamarosan elfogta, de nevét megtudni nem tudta, habár harmincz c­inaival szembesítették.­­ Nagy tűz volt Abaúj-Torna­ megyében Jászó- Mindszenten. Márczius 29-én ugyanis délutáni fél 3 órakor állítólag gyújtogatás következtében a község nyugati során kigyulladt egy szalmával fedett csűr, s pár pillanat alatt a közellevő 6 ház egyszerre lángra gyűlt. Az először meggyűlt házak között volt az is­kolaépület is, a­honnan a gyermekek az erős nyugati szél folytán gyorsan terjedő, s későn észrevett veszély­ből már lángok közt, futva menekülhettek; mindkét tanterem el is égett, az iskolai felszereléssel együtt, a gyermekek holmija is odaveszett. S mivel az iskola­­ház udvarán újonnan épült és bádoggal fedett egyik tanítói lak ez oldalon a tűz tovább terjedését meg­akadályozta, már megszűntnek látszott a vész tovább terjedése, de egy hirtelen széláram az égő üszköket a keleti sorra dobta át, s itt a kizárólag szalmával fe­dett házakon oly hihetetlen gyorsasággal terjedt el a tűz, hogy alig egy negyed óra alatt majdnem az egész sor lángban állott. Fokozta a bajt azon körülmény, hogy a község lakossága fuvarozás, favágás és szén­égetéssel foglalkozván, a község férfiai közül alig né­h­ány volt otthon, s így » ____'i asszonyok és kétségbeesett gyermekek fejöket vesztve, futkostak te­­hetetlenégükben. A tűzoltás munkáját a közel fekvő Jászó város tűzoltósága, kik gyorsan a vész helyére indultak, megfeszített erővel teljesítették, de az ő se­rénykedésüket s önfeláldozó működésüket is nagyban hátráltatta a vízhiány, mivel a községben a vízhiány mellett hiányoztak a munkás férfi kezek. — Csakis úgy történhetett, írja a M. Állam, hogy 69 lakóház és 60 melléképület, több szarvasmarha, juh, s házi szárnyas esett a pusztító lángok martalékává. — S e mellett igen sok ház földig égett, s a szerencsétlen nép nagy részének oda veszett mindene, s csak any­­nyiok maradt, ami rajtuk volt. A nyomor leírhatatlan. — Tűz a templomban Rómából jelentik, hogy a Della Pace templomban tegnap tűz ütött ki, mely abból keletkezett, hogy a Krisztus koporsójáról egy Petroleum lámpás lezuhant, meggyuj­totta a függönyt, ettől pedig az oltárterítők és szőnyegek kaptak lán­got. De a tűzoltóság hamar ott termett és igy meg­menthették Rafael remek freskóit, valamint Peruzzi madonnáját. Csak a kupola festményei kormosodtak meg egy kissé, de az oltáron levő értékesebb tárgyak mind elhamvadtak. A kár néhány ezer forintra rúg. — Felü­lfizetések. A márcz. hó 23-án tartott, a hír­lapkiadó tisztviselők segélyegylete javára rendezett, művé­szeti előadással összekötött zártkörű tánczmulatságnak tiszta j­övedelméhez felülfizetéssel hozzájárultak : Pitteni papírgyár r. t. Bécs 20 frt, Wüste F. Bécs 15 frt, Bródy Sándor 10 frt, I-ső magy. ált. bizt. társaság 8 frt, Zilahi Simon 8 frt, Mendl István 5 frt, Goldberger A. V. 5 frt, Mezei Antal 5 frt, Ecksteid Bernát 5 frt, Meyer A. és Schleicher Bécs 5 frt, Buchmann Adolf Bécs 5 frt, Dávid Károly és fia 5 frt, Gerő Lajos dr. 5 frt, orsz. közp. takarékpénztár 5 frt, Bródy Miksa 5 frt, Hudovernig Károly 5 frt, Csáky és Isa 5 frt, Nikolics Fedor dr. 5 frt, »Schlögelmühl« papírgyár 6 frt, Bleier és Weisz 4 frt, E. V. 3 frt, özv. Rapoch Ignáczné 3 frt, Neumayer Lajos 3 frt, N. N. 3 frt, Bródy József 3 frt, J. 2 frt 50 kr, Felber Gyula 2 frt, Wollak és Berkovits 2 frt, Majti­szky dr. ügyvéd 2 frt, Adler Manó 2 frt, Vuko­­vári Albert 2 frt, Mezei Sándor 2 frt, Pusztait és társa 1 frt, Bauer Adolf 1 frt, Ebenführer Oszkár 1 frt, Krausz Mór 1 frt, Fischer József exped. 1 frt, Klement János 1 frt, Strausz Adolf 1 frt, Rader 1 frt, Beimel Lajos 1 frt, K. r. 1 frt, P. b. 1 frt, V. F. 1 frt, N. 50 kr. Összesen 177 forint. — Véletlenségből agyonlőtte 14 éves öcscsét, mint az »Alföld«-nek jelentik, Kovács Margit haja­don, ki Német-Bencseken járt szüleit meglátogatni. Töltött forgópisztolyt mutogatott a gyermeknek s a fegyver elsült. A golyó átfúródott a gyermek agyán és azonnal halált okozott. A kétségbeesett leány önként jelentkezett a hatóságnál, ahol letartóztatták.­­ A temesvári munkások gyűlése. Temesvárról távírják. A helybeli munkásegylet húsvét hétfőjén nagy munkás gyűlést rendez a vasárnapi munka­szünet, a munkaidő szabályozása és május elsejének megünneplése tárgyában. A főkapitány a gyűlés meg­tartására az engedélyt megadta. — Hogy jön a forgószél. Egy szemtanú a kö­vetkezőleg írja le az Egyesült­ Államokban legutóbb dühöngött cyclon közeledését: »A város felé a felhők azon a hegyi nyílásokon közeledtek, melyek az Ohio­­völgyet képezik. A felhő tömeg olyannak tűnt fel, mint egy léghajó, mely egy körben folyton terjed szét és a földet seprő farka van. A felhők között a villá­mok, mint megannyi sortűz villáma czikázott föl egy­másután. Az egész olyannak látszott, mintha a vil­lamos áramlatok hosszú vonalakban sűrűen keresz­teznék egymást. Néhány másodpercz múlva azonban rémítő sötétség lett. A felhő borzasztó zajt csinált. Midőn a városba ért, átugrott az Ohio folyón, mely­nek vizét szappanhoz hasonló habzásba hozta, azután eltün Jeffersonwille irányában.« — Sikkasztás. Dunaföldvárott a kir. sóhivatal­ban sikkasztás nyomára jöttek. A felmérés alkalmá­val ugyanis kiderült, hogy a raktárból mintegy 500 méter mázsa 5200 forint értékű só hiányzik. A pénz­­ügyigazgatóság, mely a vizsgálatot vezeti, Morocz Károly pénztárnokot felfüggesztette s Huzsinszky ellenőr helyettes ellen, a ki három év óta van ott al­kalmazásban megindították a vizsgálatot. — A kőművesek strikeolása, mint Bécsből je­lentik, még egyre tart. Holnap küldöttség fog tiszte­legni gróf Kielmansegg alsó-ausztriai helytartónál, hogy feltárja előtte a strikeolók helyzetét és közben­járását kérje. Számos strikeoló kőműves eltávozott Bécsből. — Fővárosi krónika Kitett gyermek. A Flóragyár közelében ma este Benkó József pályaőr egy 10 hónapos­nak látszó fiúcsecsemőt talált a bozótban. (Hírek folytatását lásd mellékletül­­kön.) Budapesti kalauz. Bankok. Magyar általános takarékpénztár-részvénytársa­ság. V. k., József-tér 8. Befizetett részvénytőke 1.000,000 frt Biztositó intézetek. Assicurazioni Generali (1831). Részvénytőke és kész­pénz tartalék-tőke 38.000 000 frt. Dorottya-utcza 10, saját ház. Biztosításokat elfogad tűz-, szállítási károk­, halálesetek­és túlélési esetekre. Első osztr. magyar baleset ellen biztosító társaság Bécsben. Részvénytőke 1,000.000 frt. Vezérképviselőség V. ker. Dorottya-utcza 10. Egyes és csoportos biztosítások a le­hető legolcsóbb díjak s a legméltányosabb feltételek mellett. Ghina-ezüst: Christoffe & Co., Páris. Képviselői : Wachsteiner F. és Társa. Üveg- és porczellán-raktár : Budapest, IV. ker., váczi­ utcza 27. sz. Üzemen­tárak és építészeti anyagok. Walla József VII. Rottenbiller­ utcza 13. Czement la­pok, mozaik táblák, kelheimi és mettlachi lapok, kőanyagcsö­vek, Portland-czement és hydr. mész. Gránit, terrazzo, betoni­­rozás és csatornázási vállalkozó. Fényképészeti készülékek: Calderoni és Társa. Művészek, műkedvelők, touristák s nyaraló lakók számára. A legegyszerűbb eljárás biztos siker­rel. Előleges ismeretek nem szükségesek. A legnagyobb válasz­tékban, 20 frttól kezdve feljebb. Fürdő-intézet. A Gsch­windt-féle gyár fürdő-intézete. Spiritusz, saj­tolt élesztő, liqueur és rumgyár. Czeff­e-maláta, vas- és villa­nyos­ fürdők. Tisztító-fürdők. Valamennyi zárka hideg és me­leg zuhannyal. Közlekedés lovaspályával. Hangszergyár. Sternberg Ármin. Budapest, VII., Kerepesi­ út 36., a legszállításképesebb gyár. Nagy képes árjegyzék ingyen és bérmentve. Harmonika és harmoniumokról külön árjegyzékek. Női- és úri divatáruk. Latzkovits A. Váczi­ utcza 22. (Nemzeti szálloda). Kü­lönlegességek férfi-fehérnemüekben, ajánlja kiváló válasz­tékát mindennemű férfi-nyakkendőkből, s folyton a legujab­­bat minden úri divatczikkekből a lehető legmérsékeltebb árak mellett. Papiros és íróeszközök. Gradl Adolf F. utóda. Budapest, Hatvani­ utcza 18 A veres rózsához. Papír, iró- és rajzeszközök, üzleti könyvek és krétarajzok fényképek után. Porczellán-áruk. Hüttl Tivadar, cs. és kir. udvari szállító, Meiszeni, Herendi, Elbogeni porczellán, Zsolnay-féle Fayence nagyban és kicsinyben. Dorottya-utcza, kereskedelmi testület épülete. Szálloda. Gundel János „István főherczeg“ szállodája. Újon­nan átalakítva, szemben a lánczhíddal és kilátás­al a királyi várpalotára és budai hegyekre. Fürdők. Kitűnő franczia és magyar konyha. Elsőrendű borok. — Szobák 1 frttól felfelé. Ellátás 4 frt és feljebb. Zongora-raktár. Chmel J. és fia, cs. és kir. udvari szállítók. Gizellab­ér. Haas-palota, a legjobb hírnevű berendezés Magyarországon. Alapítva 1835. Egyedüli képviselője a leghíresebb mesterek­nek, mint Bösendorfer stb. (2227/2238)

Next