Nemzet, 1890. június (9. évfolyam, 2786-2815. szám)
1890-06-30 / 2815. szám
űenrKESZTŐSÉG f ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emui... A lap szellemi részeit illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. Budapest, 1890. Hétfő, junius 30. 2815. (178.) szám. Reggeli kiadás. . KIADÓ-HIVATAja ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .. .. . ................................ .. 2 fit 3 hónapra .. .. .......................... .............. g » 6 hónapra .................................................... 12 » Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 10 óra 3 kr. vidéken 4 kr. IX. évi folyam. Felhívás előfizetésre. Az uj negyedév alkalmából felhívjuk olvasóinkat előfizetéseik megújítására. Lapunk annak a szabadelvű politikának hive és harczosa, mely a nemzetet a békés fejlődés útján vezeti; melynek czélja az elért vívmányok megőrzése és betetőzése; melynek feladata az országot közgazdasági és culturális tekintetben felvirágzásra juttatni ; mely barátságos viszonyt óhajt a nemzet minden igaz barátjával, de harczot viv a nemzet minden ellenségével künn és benn egyaránt; mely nem ismer az osztályok között különbséget, s békét hirdet a vallásfelekezetek között; mely biztosítja a hazai nemzetiségeknek törvényadta jogait, de biztosítja a magyar állameszme teljes és föltétlen érvényesülését; mely kitartó munkával dolgozik a reformok előkészítésén és végrehajtásán, de szigorúan őrködik az ország pénzügyi érdekei fölött, s mely az államélet minden ágazatában a magyar nemzeti eszme által vezérelteti magát. Ez elvek alapján áll, ez eszmék szolgálatában él a szabadelvű párt, amelynek politikáját a sajtóban mi hirdetjük. Lapunknak úgy politikai, mint közgazdasági, társadalmi, irodalmi és művészeti czikkeit ezentúl is a sajtó elsőrangú munkásai fogják szolgáltatni. Távirati összeköttetéseink, külföldi és vidéki levelezőink lehetővé teszik, hogy úgy a hazai, mint a külföldi eseményekről megbízható és gyors tudósításokkal szolgáljunk. Az új negyedévben Jókai Mórtól, lapunk főszerkesztőjétől új regény közlését kezdjük meg, melynek czíme: »Nincsen ördög.« Lapunk megjelenési formája és előfizetési ára marad a régi. A Nemzet előfizetési ára: Az esti lap külön küldéséért vidéken negyedévenkint 1 írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala, egy hónapra ... 2 frt. negyedévre ... 6 » fél évre .... 12 » egész évre ... 24 » A trieszti Lloyd ügye. Azon fejtegetéseimre, melyeket az osztrák-magyar Lloyd kérdésére vonatkozólag közzé tettem, igen érdekes nyilatkozatok jelentek meg. A fiumei »Voce del Popolo« érdekes czikkét a »Nemzet« tegnapi száma Amphibium ur bevezetésével ellátva, reproducálta is, hogy a kérdés minden oldalról megvilágíttassék. E nyilatkozatokra nagyon röviden válaszolhatok. Annál inkább, mert a kérdés lényegére nézve egyetértünk s ezt constatálják ők, a nyilatkozók és constatálom én is. Egyetértünk abban, hogy ha a Lloyddal kötött szerződésünket valóban felbontjuk, Blumét el kell látni oly hajózási vállalattal, hogy tengeri kikötői s kereskedelmi fontosságából mit se veszítsen. A különbség köztünk csak az, hogy úgy a Voce del Popolo, mint Amphibium az aránylag csekély áldozat árán vélik ezt elérhetőnek, holott nézetem szerint ez áldozat okvetlen nagy leend. Mert nem elég csak az alexandriai (havonként egyszeri) és csak a dalmát parti járatokat fenntartani. Okvetlenül fenn kell tartanunk a konstantinápolyi és smyrnai járatokat is, melyeket ez ideig a Lloyd combinálva végzett. Fiuméból Corfun át (itteni csatlakozás mellett) úgy Görögországba (Patrasso, Pyreus) és Konstantinápolyba, mint Smyrnába lehetett jutni. Hogy miért kell e járatokat , pedig személyforgalommal összekötve, fenntartani, nem szükséges újra fejtegetnem, mert ismételten kimutattam korábbi czikkeimben. Kimutattam ezekben azt is, hogy e három vonal fenntartása először nagy befektetést, tehát milliókat s másodszor jelentékeny évi segélyt fog Magyarországtól követelni. A fiumei nyilatkozatok ezt tagadják. De meg vagyok győződve, hogy erre befolyással bír a trieszti Lloyd ellen Fiuméban szinte általánosan érzett gyűlölet. Nem bocsátkozom a Lloyd által tett szolgálatok bírálatába, a subventió és a Lloyd által nyújtott forgalmi és kereskedelmi érték viszonyának fejtegetésébe. Különben is, bármennyire nem felelt meg a trieszti Lloyd Fiume, illetőleg Magyarország érdekeinek, ezen jövőre lehet valami szerződéssel segíteni, ha a magyar kormány, illetőleg a magyar törvényhozás részt veendett, vagy részt fogna venni a Lloyd megmentésében. Ez osztrák intézet azonban annyira meg tudta magát gyűlöltetni Fiumében, hogy a fiumeiek elsősorban arra törekesznek, hogy a trieszti Lloydtól szabaduljanak. Talán ez bír befolyással arra, hogy, legalább a nyilatkozók, megelégednének kevesebb járattal s a hozandó áldozatokat, — bár kétségkívül jóhiszeműen — a valónál (legalább az én nézeteim szerinti valónál) kisebbre szabják. Fiumében ugyanis sokan tán attól tartanak, hogy ha a Lloyddal való szakítás nagy és súlyos áldozatokat róna Magyarországra, a kormány, mely a kérdést most tanulmányozza, inkább a trieszti Lloyddal és az osztrák kormánynyal fogna modus vivendi t keresni és találni. De bármennyire óhajtja is valaki, mint óhajtom én, hogy Fiumének önálló és a keleti forgalom érdekeit is kielégítő hajózási vállalata legyen (és e czélra ott van az alap az »Adriá«-ban) nem szabad elzárkózni a nehézségektől, melyekkel ily vállalat megalapítása s a költségek figyelembe vételétől, melyekkel e vállalat fentartása járni fog. A Lloyddal való verseny szintén számításba veendő, de ezt nem tartom elsősorban fontosnak. Ha azután a valódi nehézségek, előnyök és hátrányok kellően mérlegre kerülnek , a végeredmény mégis az lesz, hogy jobb a Lloyddal szakítanunk, mint annak megmentésében részt vennünk, akkor határozunk a szakítás mellett. A kérdést azonban jól és alaposan kell megfontolnunk. Meg vagyok győződve, hogy a kormány a legteljesebb mértékben ezt teszi. És így a küszöbön álló megoldás, akár a Lloyddal, akár a Lloyd nélkül, de a főszempont: Fiume fejlődésének és Magyarország tengeri kereskedelmének érdeke által vezéreltetve fog bekövetkezni. Beksics Gusztáv, BELFÖLD, Budapest, jan. 29. (Enquete a felebbvitel ügyében.) A felebbvitelről a sommás eljárásban szóló törvényjavaslat általános elveinek megvitatására összehívott értekezlet tegnap délután Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt tartott második ülésében folytatta tanácskozásait, az eléje tűzött kérdések fölött. A tanácskozmány — az előadó hozzájárulásával — a javaslat rendszerét átdolgozandónak találta, nevezetesen a tagok többsége oda nyilatkozott, hogy a reform ne szoríttassék a sommás perekben való felebbviteli eljárás szabályozására, hanem az egész sommás eljárás egységesen és különösen a bizonyítási jog is kimerítőbben szabályoztassék. A többség ezen felül a mellett foglalt állást, hogy a bizonyítékok szabad méltatásának elve a sommás eljárás egységes szabályozásával egyidejűleg a rendes perekre is kiterjesztendő. Bezerédj Viktor választói között. — Távirat. — Veszprém, jun. 29. Dr. Bezerédj Viktor, országgyűlési képviselő ma tartotta beszámolóját. A képviselő délelőtt 11 órakor érkezett ide és a pályaudvarban nagyszámú közönség által fogadtatott. A polgármester üdvözlő beszédére szívélyes szavakban mondott köszönetet, mire számos fogat kíséretében a püspöki palotába hajtatott, hol tiszteletére díszebéd volt. Délután 5 órakor a városháza erkélyéről több ezerre menő közönség előtt tartotta gyakori lelkesült éljenzésektől kísért beszámoló- és búcsúbeszédét, melyben részletesen vázolta a lefolyt országgyűlés működését, behatóbban kiterjeszkedve a külügyi politikára, pénzügyeink rendezésére és közgazdasági viszonyainkra. Ismertette a fontosabb törvényeket és a közigazgatás czélba vett reformját a következőkben ismertette: Szorosan vett közigazgatási kérdések nem képezték a törvényhozás tanácskozásainak tárgyát. A közigazgatás reformjának kérdése azonban annál gyakrabban foglalkoztatta a napi sajtót, közvéleményt, magukban a törvényhatóságokban is élénk vitatkozásokra szolgáltatott okot. S én helyesnek, sőt szükségesnek tartom, hogy a közönség foglalkozzék e kérdésekkel, egyrészről, hogy a kormány és törvényhozásnak tájékozást nyújtson a nemzet valódi közvéleménye felől, hogy a népnek lehetőleg minden rétegében felébreszsze és meggyőződéssé érlelje a tudatot a reform szükségessége iránt s a rendszerváltozás beállta esetére a talajt egyengesse. Abban meglehetős egyöntetűség nyilvánul, hogy fennálló közigazgatási szervezetünk a haladó kor igényei, megszaporodott feladataink s a megváltozott társadalmi viszonyokra való tekintettel ki nem elégítő. De míg sokan hagyományos ragaszkodásból az évszázadokon át fennállott ősi intézmények iránt, azok megváltoztatásába csak akkor lennének hajlandók belebocsátkozni, midőn minden kísérlet sikertelennek bizonyult, hogy a nemzet politikai életével összeforrott intézmények a megfelelő átalakítások által a modern állam követelményeinek teljesítésére alkalmasakká tétessenek, úgy főleg nemzeti érdekeink sikeres biztosítása szempontjából a gyakorlati kormányzat terén tapasztalást szerzett egyének mindinkább azon meggyőződésre jutnak, hogy a létező bajokon csak gyökeres változtatással lehet segíteni s hogy harmonikus terv szerint alapjából kell felemelni azon épületet, melyen az ország közigazgatási culturális és gazdasági életének fejlődése nyugszik. Tőlem, t. választók, már elfoglalt állásomnál fogva sem várhatnak részletes programmot, annyit azonban kijelenthetek, hogy megválasztatásom alkalmával kifejtett álláspontom s a képviselőházban nyilvánított nézeteimhez híven, további működésemben is vezérelvként fog előttem lebegni, hogy jövő alkotásaink, nemzeti fejlődésünk támaszául szolgáljanak s hatályos nemzeti politika követésére alkalmasak legyenek. Szükségesnek tartom, hogy a reform egy rendszeres egészet képezzen , hogy ehhez képest felölelje úgy a községi, mint a hatósági közigazgatást. A megoldásnál figyelemmel kell lennünk arra, hogy intézményeinket szükségeinkhez és erőinkhez alkalmazzuk, számot vetve a természetes és történeti fejlődéssel, de nem feledkezve meg arról sem, hogy mi a művelt nyugati nemzetek közösségében élünk, miért is intézményeink fejlesztésében velük lépést kell tartanunk s a helyesnek bizonyult intézményeket viszonyainkhoz idomítanunk. A községi közig, reformjával, tekintettel a községek közt a kultura, szellemi és anyagi erő tekintetében fenforgó eltérésekre, nekik oly tevékenységi kört jelölhetünk ki, melyben míg egyrészről a szabad fejlődés, szellemi és anyagi haladásuk eszközölhető, de mely más részről a magasabb állami érdekek kielégítését is biztosítja s őket, mint közig, szervezetünk alapját képessé teszi a törvényekben foglalt üdvös rendelkezések végrehajtására. Közigazgatási szervezetünk főhiánya ugyanis abban áll, hogy törvényes intézkedéseink foganatosítása legtöbb esetben végső fokban a községi közigazgatásnál részben az erők elégtelen végé -v,így a felügylet és ellenőrzés nem kellő teljesítése folytán hajótörést szenved. S hiába hozatnak meg a jó törvények s bocsáttatnak ki a legczélszerűbb rendeletek, ha azok kellő végrehajtás helyett papíron maradnak. Szabályul állítandó fel, hogy a községi autonómia részére biztosítandó oly jogkör, melynek megfelelő ellátására képes, de ne bízassanak reá oly functiók, melyek szellemi és anyagi erejét meghaladják s melyeknek terhe alatt összeroskad. Az autonómiának nem csorbításáról, hanem a határvonal kellő megállapításáról van szó, melyen belül az államérdek sikeres védelme tekintetéből a községek autonómiája a törvényhatóságokéval szorosabb kapcsolatba hozandó. Kívánatos, hogy a törvényhatóság és község közt az összefüggés bensőbbé tétessék, hogy a község ne érezze magát idegennek a törvényhatóságban s ez viszont viseltessék érdekkel a község sorsa iránt. A törvényhatósági közigazgatást illetőleg különbség teendő a megyei és városi törvényhatóságokban a hatályos önkormányzat kifejtése mellett nemzeti érdekeink védelme szempontjából az állam és törvényhatóság közti kapcsolatnak szorosabbra fűzését elengedhetetlennek tartom, a városi törvényhatóságokat illetőleg szabad fejlődésük biztosítása czéljából az önkormányzati jogot lehető széles alapokra fektetendőnek vélem. Az állami administratió behozatalával, az állami és társadalmi érdekek helyes egybefoglalásának megoldásával a törvényhatóságok önkormányzati hatáskörét senki sem czélozza megsemmisíteni, mert e kettő nem zárja ki egymást, sőt megállhatnak együtt. Az önkormányzat lényege ugyanis nem a tisztviselők időnként való választásában, politikai kérdések fejtegetésében rejlik, hanem a törvényhatóság azon jogában, hogy önmagát igazgassa s nem maga a választás joga s ténye döntő momentum, mint inkább a rendelkezési képesség, mely a választott vagy kinevezett tisztviselővel szemben gyakorolható. Mert valamint kinevezés mellett találunk túlzásokba menő önkormányzatot, hol ennek kedvéért az állami hatalom békékba van verve, mint ezt Angliában látjuk, úgy választott tisztviselők mellett lehet képzelni a helyi önkormányzat teljes megsemmisülését, az állami omnipotentiának a végletekig menő érvényesülését. A megye, a helyi önkormányzat s az állam érdekei közt nincs ellentét, sőt a hamisítatlan önkormányzat szellemének meghonosítására, mely a mi sajátságos viszonyaink közt egyoldalúlag és téves irányban fejlődött, a kötelességérzet felkeltésére kell közrehatnunk, hogy ezredéves államéletünkből kifejlődött ősi intézményünket mai ferde helyzetéből kiemelve, a jó közigazgatás és valódi önkormányzat orgánumává a helyi társadalom oly területi alakulásává fejleszthessük, mely alakban a társadalom minél számosabb rétege az állam ellenőrzése mellett részt vegyen saját ügyei intézésében s viszont az állam igazgatási tevékenységét közrehatása által ellenőrizze. Tévesen fogják fel ugyanis a megye hivatását, az állam és önkormányzat feladatait összezavarják azok, kik nem a helyi társadalomban gyökerező önkormányzat teendőinek végzését, hanem országos ügyek intézését akarják általa megoldatni, kik a megyében nem önkormányzati, hanem hatalmi területet látnak s kik azt tartják, hogy a megye a közkormányzatban az állammal nem osztozni van hivatva, hanem vele szembeszállni. A múlt idők emlékeiből átöröklött ezen felfogás szolgált indokául, hogy míg a megye, község, autonómia, felekezet lelkes védőkre találtak, az állami érdeknek ritkán akadt szószólója. Ez eredményezte, hogy mindazon terveink alkotásánál, melyeknél az állam kiváló érdekei érintettek, a központi hatalomnak már a múltban több-kevesebb befolyás biztosíttatott. E felfogás nyilvánult a közadók kezeléséről alkotott, az erdő-, vízjogi, állategészségügyi törvénynél, következetesen keresztülvitetett a közutak és vámokról szóló törvénynél és megóvatni czéloztatik a mezőrendőrségről intézkedő törvényjavaslatnál. Az egységes magyar állam eszméjének minél teljesebb megvalósítása szempontjából, de belső megerősödésünk szüksége folytán, valamint a jó, erélyes, gyors, alapos és igazságos közigazgatás biztosíthatása végett is bizonyos kérdésekben az állam hatalmát a törvényhatóságokkal szemben több erővel kell felruházni, hogy általa nagy nemzeti czéljainkat, kulturális és közgazdászati feladatainkat sikerrel megoldhassuk s hogy követhessük azon hagyományos elvekre épített nemzeti politikát, melynek czélja széles alapokon nyugvó szabadelvű intézményeink fejlesztése és közszabadságunk biztosítása. A közigazgatás reformjának megoldásával kapcsolatban helyt kell foglalni a közigazgatási bíráskodás megalkotásának, hogy megvalósuljon a közigazgatás vitelének ellenőrzése, hogy biztosítva legyen, miszerint az ország polgárai a közjogi viszonyok terén, hatályos jogvédelmet nyerhetnek , hogy viszont a kormányzás azon a téren, hol a közérdek megóvása és ápolása szabad mozgást kiván, ennek kifejtésében gátolva ne legyen. A beszámoló után a szabadelvű párt alakuló gyűlését tartá, melyen Véghegy alispán a választó közönség nevében köszönetet szavazott a közszeretetben álló lelépett képviselőnek és a szabadelvűpárt jelöltjéül ajánlatba hozta Szabó Imre veszprémi ügyvédet, kinek jelöltségbe köztetszéssel találkozott, ki küldöttség által meghivatván, a jelöltséget elfogadta. Külföldi krónika. Az angol-német egyezmény miatt a német közszellem még mindig felette irritálva van. Az elégedetlenség főleg Dél-Németországban jelentkezik. Kétségtelenül nagy része van ebben a mozgalomban annak az egészséges idealizmusnak, a mely egy nagy népet arra serkent, hogy fényes jövőt teremtsen magának s midőn ennek egyik útja gyanánt a gyarmati politikát hallotta hosszú éveken át a nemzeti becsvágy egyik legméltóbb tárgyául dicsőíteni, levertsége nagyon természetes, midőn az angol-német egyezményben ezen aspiratiónak — szárnyszegését fájlalja. Másrészt azon-ban lxulüuno «5o jollomao o mongalomnau «a, —feljajdulás legerősebben Dél-Németországban tör ki, holott a délnémetek távolról sincsenek annyira érdekelve az afrikai gyarmatoknál, mint az észak-németek, akik már szép összeget fektettek be Afrikában és akik elsősorban vennék hasznát a gyarmati politika sikereinek. Ezen jelenségnek csak részben szolgálhat magyarázatául az, hogy a dél-németek sokkal inkább chauvinisták, mint az észak-németek; azt hiszszük, hogy e mozgalmat bizonyos oldalról szítják, táplálják. Nem kutatjuk, kinek, vagyis inkább kiknek áll érdekében megzavarni akarni az angolok és németek megegyezését, de annyi kétségtelennek látszik előttünk, hogy titkos rugók is működnek közre és több oldalról történik a bujtogatás. Berlinben tegnap Wissmann tiszteletére lakomát rendeztek. A lakoma közben Wissmann megemlékezett az angol-német egyezségről, a többi közt így szólván: »Ha nem ispillanthatunk a lepel mögé, amely a szerződés tulajdonképi jelentőségét rejti, legyünk bizalommal a kormány iránt.« A lakoma folyamán nagy tüntetés is volt Bismarck mellett, akiről egyik szónok megjegyezte, hogy ő volt az igazi férfiú, akinek elve volt: »Amink van, ahhoz szilárdan ragaszkodunk.« A lakomán résztvevők üdvözlő táviratot is küldtek Friedrichsruhéba Bismarck herczeghez. Az orosz izgatásra igazi muszka hangon, de találó módon ad feleletet a hírhedt »Kreuz. Ztg.« A »Novoje Vremja« ugyanis egyik legutóbbi czikkében a porosz lengyeleket Németország ellen izgatta. Erre vonatkozólag írja az említett lap: »Ez a hála azokért a szolgálatokért, amelyeket Poroszország két ízben, 1830-ban és 1863-ban tett az orosz birodalomnak a lengyel felkelések elnyomására ! Oroszország most beavatkozik beldolgainkba, az ország polgárait felizgatja a királyi tekintély ellen és az alattvalói kötelesség megszegésére nógatja! Egy dologról azonban ne feledkezzenek meg s ez az: A Hohenzollernek jogara alatt a felségárulásra serkentő orosz izgatóknak és ügynököknek nem lesz módjuk oly könnyű szerrel megmenekülniük, mint amaz országocskában, ahol Coburg herczeg a fentartás gondjai közt küzködik. Poroszországban az igazságszolgáltatás nem engedi szabadon futkozni a politikai missióval bíró gyilkosokat, tolvajokat és gyujtogatókat, csakhogy kedvében járjon Oroszországnak és le ne leplezze az orosz kalózpolitikát. Azon gézengúzok közül sokan, kik Bulgáriában szemtelen arczczal járnak-kelnek, Posenben avagy Brombergben már rég a fegyenczházban hűsölnének, ha ugyan a bakó le nem vágta volna már fejüket. Alig lehet nagyon vonzó dolog ilyen fajtájú emberekre nézve, hasonló czéllal jönni Poroszországba. Mi nem tűrünk el semmi izgatást a hazaárulásra.« Táviratok. Bécs, jun. 29. A király ma reggel ideérkezett. Bécs, jun. 29. A bolgár fejedelem ma délelőtt Karlsbadba utazott. Pétervár, jun. 29. A császár, a császárné, György és Mihály nagyherczegek és Xénia nagyherczegné tegnap a finn-öbölbe utaztak. London, jun. 29. Tegnap este a központi csarnokban nagy gyülekezet tartatott, mely egyhangúlag elfogadta Borthwick képviselő által indítványozott határozati javaslatot, mely a kormánynak bizalmat szavaz. A gyűlés további folyamában szóltak még Göschen, Stanhope és Balfour. Utóbbi megjegyezte, hogy a Németországgal kötött egyezmény elejét veszi minden lehetőségnek, hogy Németországgal, melyet Angolországgal sok szoros kötelék fűz össze, nézeteltérések merülnének fel. Berlin, jun. 29. A franczia lapok által terjesztett az a hir, hogy Vilmos császár Hardanger vidékén Norvégiában kastélyt szándékozik építtetni és évenként ott fog nyaralni, minden alapot nélkülöz. Fredensborg, jun. 29. A tegnapi ebéd folyamán a király felköszöntötte Vilmos császárt, a császárnét és a császári házat, mire a zenekar a német hymnust játszotta. A császár azt válaszolta, hogy a legnagyobb öröm tölti el, midőn ő felségeiket üdvözölheti, ő felségeikre és a királyi házra üríti poharát. Isten óvja a királyt és a királynét számos évekig. London, jun. 29. Carnamon lord, volt gyarmatügyi miniszter meghalt. Belgrád, jun. 29. A külföldi lapok az a híre, hogy Taujanovics miniszter hivatalos ügyben Budapestre szándékozik utazni, eddig nem nyert megerősítést. Hir szerint Milán király Nikolajevicset az állásáról elmozdított egyetemi rectort Sándor király nevelőjévé akarja kinevezni. Bern, jun. 29. Frey Ágost, a távirati igazgatóságok nemzetközi irodáinak igazgatója, meghalt. Fiume, jun. 29. Az »Erzherzog Friedrich« fregatta Polából ide érkezett, hogy az akadémia első osztályát végzett növendékeivel gyakorlati útra induljon. Közgazdasági táviratok, Pétervár, jan. 29. A hivatalos lap mai száma törvényt tesz közzé, mely hat millió rubel váltópénz verését rendeli el, továbbá egy második törvényt, mely szerint a czukorra padként 40 kopek pótadó vettetik ki. — A pénzügyminisztérium vasúti osztályának körrendelete nyilvánosságra hozza a vasútvonalakon c® iUví.«lve — 1 *1 »1---------------UrA-U 1 szállított külföldi árukra kiszabott új tarifákat. Fiume, jun. 29. A »Braemar« bérelt Adria-gőzös elindult első útjára Messina, Catania és Malta felé. Fiume, jun. 29. Az »Elysia« bérelt Adria-gőzös, New-Yorkba való rakodás végett ideérkezett. Vértig, jun. 29. A »Szapáry« Adria-gőzös ideérkezett. HÍREK. Június 29. A hivatalos lapból. Az egyház köréből. A király, csenei dr. Vuohetich István csázmai társaskáptalani prépost, grescei és sincei főesperes és zágrábi székeskáptalani kanonoknak, a Szent Péterről czimzett pozsegai prépostságot, vizeki Ta 1 1 Ján Ede székesegyházi főesperesnek és a zágrábi székesegyházi káptalan kanonokának pedig a bienkoi vagy bieniki czimzetes prépostságot adományozta. Kitüntetés. A király, Eisenthal Ferencznek a horvát-szlavon országos kormány számtanácsosának sokévi hű és sikeres működése eismeréseül a főszámtanácsosi czimet és jelleget, Molnár Péter Török-Becse községe túrájának, sokévi hű és buzgó szolgálatai elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — A király Kálnoky grófnál. A király, mint levelezőnk táviratilag jelenti, ma délután ismét meglátogatta a gyengélkedő Kálnoky gr. külügyminisztert. Kálnoky a múlt éjjel rosszabbul érezte ugyan magát, állapotában azonban az orvosok utóbb határozott javulást constatáltak. — Személyi hírek. Brassai Sámuel veterán tudósunk betegségéről adnak hírt Kolozsvárról. Brassai bácsi napok óta rosszul van, tegnap azonban állapota már javult, a mit örömmel registrálunk. — Dr. Liebermann Leo az orsz. vegykísérleti állomás vezetője jelenleg Párisban időzik. Távolléte alatt Tóth Gyula segédvegyész helyettesíti. — II. Sándor utolsó órái. Dolgoruki herczegnő emlékirataiból, melyeket Oroszországban confiscáltak ugyan, néhány példány megmaradt még s abból érdekes részletek olvashatók II. Sándor czár utolsó óráiról. Dolgoruki herczegnő tudvalevőleg a czárnak második, morganaticus felesége volt. Hallotta, midőn 1881. márcz. 31-én, a merénylet előestélyén, amint a czárnak Stauden ezredes, a rendőrminiszter képviselője, megtette jelentését; a herczegnő és fia a szomszédos szobában voltak. Az ezredes a többek között azt is jelentette, hogy a palota őrségeit ki kellene cserélni, mivel a szolgálatban volt legénység nem a legmegbízhatóbbak közül való. A czár izgatottan kiáltott föl: »Hogyan! Hát már saját házamban is árulók vesznek körül! Hisz akkor a legnyomorultabb koldus is boldogabb nálamnál! Jól van, a nép között fogok élni és megmutatom, hogy bizalmam van hozzá és hogy nem félek a gyáva orgyilkosoktól, a kik nem merészelnek a sötétből kibújni.« — Azután kevéssel a czár a herczegnő lakosztályába ment s hosszabb külföldi útról beszélt. »Elmegyek Bécsbe, — mondáa többek között — olyan dolgokról akarok beszélni Ferencz Józseffel, a miket senkire sem bizhatok.« Midőn vacsora után, úgy éjféltájban a czár visszatért termeibe, Tristan nevű kutyáját a dolgozó szoba padlózatán hörögve találta. Valaki megmérgezte a szegény állatot, mely aztán rövid idő múlva ki is múlt. Ez az eset még nagyobb s teljesen érthető izgatottságba hozta a czárt. Másnap reggel 9 órakor a czárné pár sort kapott a czártól, a ki tudatta vele, hogy a délelőtt folyamán hosszabb sétakocsizásra megy és hogy 12 óra tájban Sergius nagyherczeggel hozzá megy dejeunerre. A levélke a czár legnagyobb fokú izgatottságát árulta el. Azzal kezdődött: »ígéretemhez képest, melyet kérésedre tegnap tettem, ma nem távozom hazulról.« Azután, a nélkül, hogy e sorokat kihúzta volna, igy folytatta a czár: »Hosszabb sétakocsizásra határoztam el magamat. Azonnal kihajtatok.« Dolgoruki herczegnő gyorsan a czárhoz sietett, de már későn érkezett. Borzasztó sejtelmek gyötörték és szerette volna a kikocsizást megakadályozni. Nemsokára aztán hozták a szerencsétlenség hírét, kevéssel később pedig II. Sándor czár éktelenül összeroncsolt holttestét. Jött III. Sándor czár is és közölte mostoha anyjával, hogy a czár, ajkán a herczegnő nevével múlt ki. — 1000 frtos alapítványt tett Kállay András, Szabolcs vármegye főispánja Mária Valéria főherczegnő házassága alkalmából. Az alapítvány kamataiból a vármegye területén működő tanítók közül a legkiválóbb fog részesülni. A jutalomdíj odaítélésére a főispán a közigazgatási bizottságot jelölte ki. — Mickievicz-gyászünnepély Párisban. Mickievicz holttestét — mint röviden már említettük — tegnapelőtt vették ki a sírból, hogy hazaszállítsák. A tölgykoporsó, melyben az ólomkoporsó helyezve volt, egészen elrothadt, azonban az ólomkoporsó sértetlen. A holttestet, mely erős illatú növényekre volt fektetve, minthogy Mickiewicz Konstantinápolyban a cholera idejében halt el, családja jelenlétében azonnal más koporsóba tették. Tegnap a montmorency-i temetőben folyt le a gyászszertartás, melyen nagy számmal voltak a résztvevők, továbbá a lengyel colonia előkelő tagjai egytől-egyig. Az első szónok Renan volt, aki beszédét e szavakkal fejezte be: »Francziaország felfogadott téged, tetszésével adózott neked, és megtanult téged szeretni.« Jules Lermina bedőlt azután, beszédét ekkér fejezve be : »Egy »éljen«-t a lengyeleknek!« Utánuk szóltak még Czartomszki lovag és Koziebrodzki gróf lengyel nyelven. A magyar és a cseh coloniák képviseltették magukat és pompás koszorúkat küldtek a koporsóra. Este a koporsót vasútra tették.