Nemzet, 1890. június (9. évfolyam, 2786-2815. szám)

1890-06-30 / 2815. szám

űenrKESZTŐSÉG f f­erencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emui... A lap szellemi részeit illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. Budapest, 1890. Hétfő, junius 30. 2815. (178.) szám. Reggeli kiadás. . KIADÓ-HIVATA­j­a f­erencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .. .. . ................................ .. 2 fit 3 hónapra .. .. .......................... .............. g » 6 hónapra .................................................... 12 » Az esti kiadás postai különkiadáséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1­0 óra 3 kr. vidéken 4 kr. IX. évi folyam. Felhívás előfizetésre. Az uj negyedév alkalmából felhívjuk olvasóinkat előfizetéseik megújítására. Lapunk annak a szabadelvű politikának hive és harczosa, mely a nemzetet a békés fejlődés útján vezeti; melynek czélja az el­ért vívmányok megőrzése és betetőzése; melynek feladata az országot közgazdasági és culturális tekintetben felvirágzásra jut­tatni ; mely barátságos viszonyt óhajt a nem­zet minden igaz barátjával, de harczot viv a nemzet minden ellenségével künn és benn egyaránt; mely nem ismer az osztályok kö­zött különbséget, s békét hirdet a vallásfele­kezetek között; mely biztosítja a hazai nem­zetiségeknek törvényadta jogait, de bizto­sítja a magyar állameszme teljes és föltétlen érvényesülését; mely kitartó munkával dol­gozik a reformok előkészítésén és végrehaj­tásán, de szigorúan őrködik az ország pénz­ügyi érdekei fölött, s mely az államélet min­den ágazatában a magyar nemzeti eszme ál­tal vezérelteti magát. Ez elvek alapján áll, ez eszmék szolgá­latában él a szabadelvű párt, a­melynek po­litikáját a sajtóban mi hirdetjük. Lapunknak úgy politikai, mint közgaz­dasági, társadalmi, irodalmi és művészeti czikkeit ezentúl is a sajtó elsőrangú mun­kásai fogják szolgáltatni. Távirati összeköt­tetéseink, külföldi és vidéki levelezőink le­hetővé teszik, hogy úgy a hazai, mint a kül­földi eseményekről megbízható és gyors tu­dósításokkal szolgáljunk. Az új negyedévben Jókai Mórtól, lapunk főszerkesztőjétől új regény közlését kezdjük meg, melynek czíme: »Nincsen ördög.« Lapunk megjelenési formája és előfize­tési ára marad a régi. A Nemzet előfizetési ára: Az esti lap külön küldéséért vidéken negyed­­évenkint 1 írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek­ tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala, egy hónapra ... 2 frt. negyedévre ... 6 » fél évre .... 12 » egész évre ... 24 » A trieszti Lloyd ügye. Azon fejtegetéseimre, melyeket az osztrák-ma­gyar Lloyd kérdésére vonatkozólag közzé tettem, igen érdekes nyilatkozatok jelentek meg. A fiumei »Voce del Popolo« érdekes czikkét a »Nemzet« tegnapi száma Amphibium ur bevezetésével ellátva, reprodu­­cálta is, hogy a kérdés minden oldalról megvilágít­­tassék. E nyilatkozatokra nagyon röviden válaszolha­tok. Annál inkább, mert a kérdés lényegére nézve egyetértünk s ezt constatálják ők, a nyilatkozók és constatálom én is. Egyetértünk abban, hogy ha a Lloyddal kötött szerződésünket valóban felbontjuk, Blumét el kell látni oly hajózási vállalattal, hogy ten­geri kikötői s kereskedelmi fontosságából mit se ve­szítsen. A különbség köztünk csak az, hogy úgy a Voce del Popolo, mint Amphibium az aránylag csekély áldozat árán vélik ezt elérhetőnek, holott nézetem szerint ez áldozat okvetlen nagy leend. Mert nem elég csak az alexandriai (havonként egyszeri) és csak a dalmát parti járatokat fenntar­tani. Okvetlenül fenn kell tartanunk a konstan­tinápolyi és smyrnai járatokat is, melyeket ez ideig a Lloyd combinálva végzett. Fiuméból Cor­­fun át (itteni csatlakozás mellett) úgy Görögországba (Patrasso, Pyreus) és Kon­stantinápolyba, mint Smyr­­nába lehetett jutni. Hogy miért kell e járatokat , pedig személy­­forgalommal összekötve, fenntartani, nem szükséges újra fejtegetnem, mert ismételten kimutattam ko­rábbi czikkeimben. Kimutattam ezekben azt is, hogy e három vonal fenntartása először nagy befektetést, tehát milliókat s másodszor jelentékeny évi segélyt fog Magyarországtól követelni. A fiumei nyilatkozatok ezt tagadják. De meg vagyok győződve, hogy erre befolyással bír a trieszti Lloyd ellen Fiuméban szinte általánosan érzett gyűlölet. Nem bocsát­kozom a Lloyd által tett szolgálatok bírálatába, a subventió és a Lloyd által nyújtott forgalmi és keres­kedelmi érték viszonyának fejtegetésébe. Különben is, bármennyire nem felelt meg a trieszti Lloyd Fiume, illetőleg Magyarország érdekeinek, ezen jövőre lehet vala­mi szerződéssel segíteni, ha a magyar kor­mány, illetőleg a magyar törvényhozás részt veendett, vagy részt fogna venni a Lloyd megmentésében. Ez osztrák intézet azonban annyira meg tudta magát gyűlöltetni Fiumében, hogy a fiumeiek első­sorban arra törekesznek, hogy a trieszti Lloydtól szabaduljanak. Talán ez bír befolyással arra, hogy, legalább a nyilatkozók, megelégednének keve­sebb járattal s a hozandó áldozatokat, — bár kétségkívül jóhiszeműen — a valónál (legalább az én nézeteim szerinti valónál) kisebb­re szabják. Fiumében ugyanis sokan tán attól tartanak, hogy ha a Lloyddal való szakítás nagy és súlyos ál­dozatokat róna Magyarországra, a kormány, mely a kérdést most tanulmányozza, inkább a trieszti Lloyd­dal és az osztrák kormánynyal fogna modus vivendi­ t keresni és találni. De bármennyire óhajtja is valaki, mint óhaj­tom én, hogy Fiumének önálló és a keleti forgalom érdekeit is kielégítő hajózási vállalata legyen (és e czélra ott van az alap az »Adriá«-ban) nem szabad elzárkózni a nehézségektől, melyekkel ily vállalat megalapítása s a költségek figyelembe vételétől, me­lyekkel e vállalat fentartása járni fog. A Lloyddal való verseny szintén számításba veendő, de ezt nem tartom első­sorban fontosnak. Ha azután a valódi nehézségek, előnyök és hátrányok kellően mérlegre kerülnek , a végered­mény mégis az lesz, hogy jobb a Lloyddal szakíta­nunk, mint annak megmentésében részt vennünk, ak­kor határozunk a szakítás mellett. A kérdést azonban jól és alaposan kell meg­fontolnunk. Meg vagyok győződve, hogy a kormány a legteljesebb mértékben ezt teszi. És így a küszöbön álló megoldás, akár a Lloyddal, akár a Lloyd nélkül, de a főszempont: Fiume fejlődésének és Magyarország tengeri kereskedelmé­nek érdeke által vezéreltetve fog be­következni. Beksics Gusztáv, B­ELFÖLD, Budapest, jan. 29. (Enquete a felebbvi­­tel ügyében.) A felebbvitelről a sommás eljárás­ban szóló törvényjavaslat általános elveinek megvita­tására összehívott értekezlet tegnap délután Szi­lágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt tartott második ülésében folytatta tanácskozásait, az eléje tűzött kérdések fölött. A tanácskozmány — az előadó hozzájárulásával — a javaslat rendszerét át­­dolgozandónak találta, nevezetesen a tagok többsége oda nyilatkozott, hogy a reform ne szoríttassék a som­más perekben való felebbviteli eljárás szabályozására, hanem az egész sommás eljárás egységesen és külö­nösen a bizonyítási jog is kimerítőbben szabályoztas­­sék. A többség ezen felül a mellett foglalt állást, hogy a bizonyítékok szabad méltatásának elve a som­más eljárás egységes szabályozásával egyidejűleg a rende­s perekre is kiterjesztendő. Bezerédj Viktor választói között. — Távirat. — Veszprém, jun. 29. Dr. Bezerédj Viktor, országgyűlési képvi­selő ma tartotta beszámolóját. A képviselő délelőtt 11 órakor érkezett ide és a pályaudvarban nagyszámú közönség által fogadtatott. A polgármester üdvözlő beszédére szívélyes szavakban mondott köszönetet, mire számos fogat kíséretében a püspöki palotába hajtatott, hol tiszteletére díszebéd volt. Délután 5 ó­rakor a városháza erkélyéről több ezerre menő kö­zönség előtt tartotta gyakori lelkesült éljenzésektől kísért beszámoló- és búcsúbeszédét, melyben részlete­sen vázolta a lefolyt országgyűlés működését, beha­tóbban kiterj­eszkedve a külügyi politikára, pénz­ügyeink rendezésére és közgazdasági viszonyainkra. Ismertette a fontosabb törvényeket és a közigaz­gatás czélba vett reformját a követ­kezőkben ismertette: Szorosan vett közigazgatási kérdések nem képez­ték a törvényhozás tanácskozásainak tárgyát. A köz­­igazgatás reformjának kérdése azonban annál gyakrab­ban foglalkoztatta a napi sajtót, közvéleményt, maguk­ban a törvényhatóságokban is élénk vitatkozásokra szolgáltatott okot. S én helyesnek, sőt szükségesnek tartom, hogy a közönség foglalkozzék e kérdésekkel, egyrészről, hogy a kormány és törvényhozásnak tájé­kozást nyújtson a nemzet valódi közvéleménye felől, hogy a népnek lehetőleg minden rétegében feléb­­reszsze és meggyőződéssé érlelje a tudatot a reform szükségessége iránt s a rendszerváltozás beállta ese­tére a talajt egyengesse. Abban meglehetős egyöntetűség nyilvánul, hogy fennálló közigazgatási szervezetünk a haladó kor igényei, megszaporodott feladataink s a megváltozott társadalmi viszonyokra való tekintettel ki nem elé­gítő. De míg sokan hagyományos ragaszkodásból az évszázadokon át fennállott ősi intézmények iránt, azok megváltoztatásába csak akkor lennének hajlan­dók belebocsátkozni, midőn minden kísérlet sikertelen­nek bizonyult, hogy a nemzet politikai életével össze­forrott intézmények a megfelelő átalakítások által a modern állam követelményeinek teljesítésére alkal­masakká tétessenek, úgy főleg nemzeti érdekeink sikeres biztosítása szempontjából a gyakorlati kor­mányzat terén tapasztalást szerzett egyének mindin­kább azon meggyőződésre jutnak, hogy a létező bajo­kon csak gyökeres változtatással lehet segíteni s hogy harmonikus terv szerint alapjából kell felemelni azon épületet, melyen az ország közigazgatási culturális és gazdasági életének fejlődése nyugszik. Tőlem, t. választók, már elfoglalt állásomnál fogva sem várhatnak részletes programmot, annyit azonban kijelenthetek, hogy megválasztatásom alkal­mával kifejtett álláspontom s a képviselőházban nyil­vánított nézeteimhez híven, további működésemben is vezérelvként fog előttem lebegni, hogy jövő alkotá­saink, nemzeti fejlődésünk támaszául szolgáljanak s hatályos nemzeti politika követésére alkalmasak le­gyenek. Szükségesnek tartom, hogy a reform egy rend­szeres egészet képezzen , hogy ehhez képest felölelje úgy a községi, mint a hatósági közigazgatást. A megoldásnál figyelemmel kell lennünk arra, hogy intézményeinket szükségeinkhez és erőinkhez alkalmazzuk, számot vetve a természetes és történeti fejlődéssel, de nem feledkezve meg arról sem, hogy mi a művelt nyugati nemzetek közösségében élünk, miért is intézményeink fejlesztésében velük lépést kell tar­tanunk s a helyesnek bizonyult intézményeket viszo­nyainkhoz idomítanunk. A községi közig, reformjával, tekintettel a köz­ségek közt a kultura, szellemi és anyagi erő tekinte­tében fenforgó eltérésekre, nekik oly tevékenységi kört jelölhetünk ki, melyben míg egyrészről a szabad fejlődés, szellemi és anyagi haladásuk eszközölhető, de mely más részről a magasabb állami érdekek ki­elégítését is biztosítja s őket, mint közig, szervezetünk alapját képessé teszi a törvényekben foglalt üdvös rendelkezések végrehajtására. Közigazgatási szervezetünk főhiánya ugyanis abban áll, hogy törvényes intézkedéseink foganatosí­tása legtöbb esetben végső fokban a községi köz­igazgatásnál részben az erők elégtelen végé -v,így a felügylet és ellenőrzés nem kellő teljesítése folytán hajótörést szenved. S hiába hozatnak meg a jó tör­vények s bocsáttatnak ki a legczélszerűbb rendeletek, ha azok kellő végrehajtás helyett papíron maradnak. Szabályul állítandó fel, hogy a községi autonómia ré­szére biztosítandó oly jogkör, melynek megfelelő ellá­tására képes, de ne bízassanak reá oly functiók, me­lyek szellemi és anyagi erejét meghaladják s melyek­nek terhe alatt összeroskad. Az autonómiának nem csorbításáról, hanem a határvonal kellő megállapításáról van szó, melyen be­lül az államérdek sikeres védelme tekintetéből a köz­ségek autonómiája a törvényhatóságokéval szorosabb kapcsolatba hozandó. Kívánatos, hogy a törvényható­ság és község közt az összefüggés bensőbbé tétessék, hogy a község ne érezze magát idegennek a törvény­­hatóságban s ez viszont viseltessék érdekkel a község sorsa iránt. A törvényhatósági közigazgatást illetőleg különbség teendő a megyei és városi törvényhatósá­gokban a hatályos önkormányzat kifejtése mellett nemzeti érdekeink védelme szempontjából az állam és törvényhatóság közti kapcsolatnak szorosabbra fű­zését elengedhetetlennek tartom, a városi törvényha­tóságokat illetőleg szabad fejlődésük biztosítása czél­­jából az önkormányzati jogot lehető széles alapokra fektetendőnek vélem. Az állami administratió behozatalával, az állami és társadalmi érdekek helyes egybefoglalásának meg­oldásával a törvényhatóságok önkormányzati hatás­körét senki sem czélozza megsemmisíteni, mert e kettő nem zárja ki egymást, sőt megállhatnak együtt. Az önkormányzat lényege ugyanis nem a tiszt­viselők időnként való választásában, politikai kérdé­sek fejtegetésében rejlik, hanem a törvényhatóság azon jogában, hogy önmagát igazgassa s nem maga a választás joga s ténye döntő momentum, mint in­kább a rendelkezési képesség, mely a választott vagy kinevezett tisztviselővel szemben gyakorolható. Mert valamint kinevezés mellett találunk túl­zásokba menő önkormányzatot, hol ennek kedvéért az állami hatalom békékba van verve, mint ezt Ang­liában látjuk, úgy választott tisztviselők mellett lehet képzelni a helyi önkormányzat teljes megsemmisülé­sét, az állami omnipotentiának a végletekig menő ér­vényesülését. A megye, a helyi önkormányzat s az állam érdekei közt nincs ellentét, sőt a hamisítatlan ön­­kormányzat szellemének meghonosítására, mely a mi sajátságos viszonyaink közt egyoldalúlag és téves irányban fejlődött, a kötelességérzet felkeltésére kell közrehatnunk, hogy ezredéves államéletünkből kifej­lődött ősi intézményünket mai ferde helyzetéből ki­emelve, a jó közigazgatás és valódi önkormányzat orgánumává a helyi társadalom oly területi alakulá­sává fejleszthessük, mely alakban a társadalom mi­nél számosabb rétege az állam ellenőrzése mellett részt vegyen saját ügyei intézésében s viszont az ál­lam igazgatási tevékenységét közrehatása által ellen­őrizze. Tévesen fogják fel ugyanis a megye hivatását, az állam és önkormányzat feladatait összezavarják azok, kik nem a helyi társadalomban gyökerező ön­­kormányzat teendőinek végzését, hanem országos ügyek intézését akarják általa megoldatni, kik a me­gyében nem önkormányzati, hanem hatalmi területet látnak s kik azt tartják, hogy a megye a közkormány­zatban az állammal nem osztozni van hivatva, hanem vele szembeszállni. A múlt idők emlékeiből átöröklött ezen felfogás szolgált indokául, hogy míg a megye, község, autonó­mia, felekezet lelkes védőkre találtak, az állami ér­deknek ritkán akadt szószólója. Ez eredményezte, hogy mindazon terveink alkotásánál, melyeknél az ál­lam kiváló érdekei érintettek, a központi hatalomnak már a múltban több-kevesebb befolyás biztosíttatott. E felfogás nyilvánult a közadók kezeléséről alkotott, az erdő-, vízjogi, állategészségügyi törvénynél, követke­zetesen keresztülvitetett a közutak és vámokról szóló törvénynél és megóvatni czéloztatik a mezőrendőrség­­ről intézkedő törvényjavaslatnál. Az egységes magyar állam eszméjének minél teljesebb megvalósítása szem­pontjából, de belső megerősödésünk szüksége folytán, valamint a jó, erélyes, gyors, alapos és igazságos köz­­igazgatás biztosíthatása végett is bizonyos kérdések­ben az állam hatalmát a törvényhatóságokkal szem­ben több erővel kell felruházni, hogy általa nagy nemzeti czéljainkat, kulturális és közgazdászati fel­adatainkat sikerrel megoldhassuk s hogy követhessük azon hagyományos elvekre épített nemzeti politikát, melynek czélja széles alapokon nyugvó szabadelvű intézményeink fejlesztése és közszabadságunk bizto­sítása. A közigazgatás reformjának megoldásával kap­csolatban helyt kell foglalni a közigazgatási bírásko­dás megalkotásának, hogy megvalósuljon a közigaz­gatás vitelének ellenőrzése, hogy biztosítva legyen, mi­szerint az ország polgárai a közjogi viszonyok terén, hatályos jogvédelmet nyerhetnek , hogy viszont a kormányzás azon a téren, hol a közérdek megóvása és ápolása szabad mozgást kiván, ennek kifejtésében gá­tolva ne legyen. A beszámoló után a szabadelvű párt alakuló gyűlését tartá, melyen V­é­g­h­e­g­y alispán a választó közönség nevében köszönetet szavazott a közszeretet­ben álló lelépett képviselőnek és a szabadelvűpárt je­löltjéül ajánlatba hozta Szabó Imre veszprémi ügy­védet, kinek jelöltségbe köztetszéssel találkozott, ki küldöttség által meghivatván, a jelöltséget elfogadta. Külföldi krónika. Az angol-német egyezmény miatt a német köz­szellem még mindig felette irritálva van. Az elégedet­lenség főleg Dél-Németországban jelentkezik. Kétség­telenül nagy része van ebben a mozgalomban annak az egészséges idealizmusnak, a mely egy nagy népet arra serkent, hogy fényes jövőt teremtsen magának s midőn ennek egyik útja gyanánt a gyarmati politikát hallotta hosszú éveken át a nemzeti becsvágy egyik legméltóbb tárgyául dicsőíteni, levertsége nagyon ter­mészetes, midőn az angol-német egyezményben ezen aspiratiónak — szárnyszegését fájlalja. Másrészt azon-ban lxulüuno «5o jollomao o mongalomnau «­a, —­feljajdulás legerősebben Dél-Németországban tör ki, holott a délnémetek távolról sincsenek annyira érde­kelve az afrikai gyarmatoknál, mint az észak-néme­tek, a­kik már szép összeget fektettek be Afrikában és a­kik első­sorban vennék hasznát a gyarmati po­litika sikereinek. Ezen jelenségnek csak részben szol­gálhat magyarázatául az, hogy a dél-németek sokkal inkább chauvinisták, mint az észak-németek; azt hisz­­szük, hogy e mozgalmat bizonyos oldalról szítják, táp­lálják. Nem kutatjuk, kinek, vagyis inkább kiknek áll érdekében megzavarni akarni az angolok és né­metek megegyezését, de annyi kétségtelennek látszik előttünk, hogy titkos rugók is működnek közre és több oldalról történik a bujtogatás. Berlinben tegnap W­i­s­s­m­a­n­n tiszteletére la­komát rendeztek. A lakoma közben Wissmann meg­emlékezett az angol-német egyezségről, a többi közt így szólván: »Ha nem is­­pillanthatunk a lepel mögé, a­mely a szerződés tulajdonképi jelentőségét rejti, le­gyünk bizalommal a kormány iránt.« A lakoma fo­lyamán nagy tüntetés is volt Bismarck mellett, a­kiről egyik szónok megjegyezte, hogy ő volt az igazi férfiú, a­kinek elve volt: »A­mink van, ahhoz szilár­dan ragaszkodunk.« A lakomán résztvevők üdvözlő táviratot is küldtek Friedrichsruhéba Bismarck her­­czeghez. Az orosz izgatásra igazi muszka hangon, de találó módon ad feleletet a hírhedt »Kreuz. Ztg.« A »Novoje Vremja« ugyanis egyik legutóbbi czikkében a porosz lengyeleket Németország ellen izgatta. Erre vonatkozólag írja az említett lap: »Ez a hála azokért a szolgálatokért, a­melyeket Poroszország két ízben, 1830-ban és 1863-ban tett az orosz birodalomnak a lengyel felkelések elnyomá­sára ! Oroszország most beavatkozik beldolgainkba, az ország polgárait felizgatja a királyi tekintély el­len és az alattvalói kötelesség megszegésére nógatja! Egy dologról azonban ne feledkezzenek meg s ez az: A Hohenzollernek jogara alatt a felségárulásra ser­kentő orosz izgatóknak és ügynököknek nem lesz módjuk oly könnyű szerrel megmenekülniük, mint amaz országocskában, a­hol Coburg herczeg a fentar­­tás gondjai közt küzködik. Poroszországban az igaz­ságszolgáltatás nem engedi szabadon futkozni a po­litikai missióval bíró gyilkosokat, tolvajokat és gyujtogatókat, csakhogy kedvében járjon Oroszországnak és le ne leplezze a­z orosz kalózpolitikát.­­ Azon gé­zengúzok közül sokan, kik Bulgáriában szemte­len arczczal járnak-kelnek, Posenben avagy Brom­­bergben már rég a fegyenczházban hűsölnének, ha ugyan a bakó le nem vágta volna már fejüket. Alig lehet nagyon vonzó dolog ilyen fajtájú emberekre nézve, hasonló czéllal jönni Poroszországba. Mi nem tűrünk el semmi izgatást a hazaárulásra.« Táviratok. Bécs, jun. 29. A király ma reggel ideérkezett. Bécs, jun. 29. A bolgár fejedelem ma délelőtt Karlsbadba utazott. Pétervár, jun. 29. A császár, a császárné, György és Mihály nagyhe­rczegek és Xénia nagyher­­czegné tegnap a finn-öbölbe utaztak. London, jun. 29. Tegnap este a központi csarnokban nagy gyülekezet tartatott, mely egyhangúlag elfogadta Borthwick képviselő által indítványozott határozati javaslatot, mely a kormánynak bizalmat szavaz. A gyűlés további folyamában szóltak még Göschen, Stanhope és Balfour. Utóbbi megjegyezte, hogy a Németországgal kötött egyezmény elejét veszi minden lehetőségnek, hogy Né­metországgal, melyet Angolországgal sok szo­ros kötelék fűz össze, nézeteltérések merülné­nek fel. Berlin, jun. 29. A franczia lapok által terjesz­tett az a hir, hogy Vilmos császár Hardanger vidékén Norvégiában kastélyt szándékozik építtetni és éven­ként ott fog nyaralni, minden alapot nélkülöz. Fredensborg, jun. 29. A tegnapi ebéd fo­lyamán a király felköszöntötte Vilmos csá­szárt, a császárnét és a császári házat, mire a zenekar a német hymnust játszotta. A császár azt válaszolta, hogy a legnagyobb öröm tölti el, midőn ő felségeiket üdvözöl­heti, ő felségeikre és a királyi házra üríti poharát. Isten óvja a királyt és a királynét számos évekig. London, jun. 29. Carnamon lord, volt gyarmat­ügyi miniszter meghalt. Belgrád, jun. 29. A külföldi lapok az a híre, hogy Taujanovics miniszter hivatalos ügyben Budapestre szándékozik utazni, eddig nem nyert megerősítést. Hir szerint Milán király Nikolajevicset az állásáról elmozdított egyetemi rectort Sán­dor király nevelőjévé akarja kinevezni. Bern, jun. 29. Frey Ágost, a távirati igazgató­ságok nemzetközi irodáinak igazgatója, meghalt. Fiume, jun. 29. Az »Erzherzog Friedrich« fre­gatta Polából ide érkezett, hogy az akadémia első osztályát végzett növendékeivel gyakorlati útra in­duljon. Közgazdasági táviratok, Pétervár, jan. 29. A hivatalos lap mai száma törvényt tesz közzé, mely hat millió rubel váltópénz verését rendeli el, továbbá egy második törvényt, mely szerint a czukorra padként 40 kopek pótadó vettetik ki. — A pénzügyminisztérium vasúti osztályának körrendelete nyilvánosságra hozza a vasútvonalakon c® iUví.«lve — 1 *1 »1---------------UrA-­U 1 szállított külföldi árukra kiszabott új tarifákat. Fiume, jun. 29. A »Braemar« bérelt Adria-gő­­zös elindult első útjára Messina, Catania és Malta felé. Fiume, jun. 29. Az »Elysia« bérelt Adria-gőzös, New-Yorkba való rakodás végett ideérkezett. Vértig, jun. 29. A »Szapáry« Adria-gőzös ide­érkezett. HÍREK. Június 29. A hivatalos lapból. Az egyház köréből. A király, csenei dr. V­u­o­h­e­­t­i­c­h István csázmai társaskáptalani prépost, grescei és sincei főesperes és zágrábi székes­káptalani kanonoknak, a Szent Péterről czimzett pozsegai prépostságot, vizeki T­a 1­ 1 J­á­n Ede székesegyházi főesperesnek és a zágrábi székes­egyházi káptalan kanonokának pedig a bienkoi vagy bieniki czimzetes prépostságot adományozta. Kitüntetés. A király, Eisenthal Ferencznek a horvát-szlavon országos kormány számtanácsosának sokévi hű és sikeres működése eismeréseül a főszámtanácsosi czi­­met és jelleget, Molnár Péter Török-Becse községe túrá­jának, sokévi hű és buzgó szolgálatai elismeréséül, a koro­nás ezüst érdemkeresztet adományozta. — A király Kálnoky grófnál. A király, mint le­velezőnk táviratilag jelenti, ma délután ismét meg­látogatta a gyengélkedő Kálnoky gr. külügyminisz­tert. Kálnoky a múlt éjjel rosszabbul érezte ugyan magát, állapotában azonban az orvosok utóbb hatá­rozott javulást constatáltak. — Személyi hírek. Brassai Sámuel veterán tudósunk betegségéről adnak hírt Kolozsvárról. Brassai bácsi napok óta rosszul van, tegnap azonban állapota már javult, a mit örömmel registrálunk. — Dr. Liebermann Leo az orsz. vegykísérleti állo­más vezetője jelenleg Párisban időzik. Távolléte alatt Tóth Gyula segéd­vegyész helyettesíti. — II. Sándor utolsó órái. Dolgoruki herczegnő emlékirataiból, melyeket Oroszországban confiscáltak ugyan, néhány példány megmaradt még s abból érde­kes részletek olvashatók II. Sándor czár utolsó órái­ról. Dolgoruki herczegnő tudvalevőleg a czárnak második, morganaticus felesége volt. Hallotta, midőn 1881. márcz. 31-én, a merénylet előestélyén, a­mint a czárnak Stauden ezredes, a rendőrminiszter képvise­lője, megtette jelentését; a herczegnő és fia a szomszé­dos szobában voltak. Az ezredes a többek között azt is jelentette, hogy a palota őrségeit ki kellene cse­rélni, mivel a szolgálatban volt legénység nem a leg­megbízhatóbbak közül való. A czár izgatottan kiáltott föl: »Hogyan! Hát már saját házamban is árulók vesznek körül! Hisz akkor a legnyomorultabb koldus is boldogabb nálamnál! Jól van, a nép között fogok élni és megmutatom, hogy bizalmam van hozzá és hogy nem félek a gyáva orgyilkosoktól, a kik nem merészelnek a sötétből kibújni.« — Azután kevéssel a czár a herczegnő lakosztályába ment s hosszabb külföldi útról beszélt. »Elmegyek Bécsbe, — mondá­a többek között — olyan dolgokról akarok be­szélni Ferencz Józseffel, a miket senkire sem bizhatok.« Midőn vacsora után, úgy éjféltájban a czár visszatért termeibe, Tristan nevű kutyá­ját a dolgozó szoba padlózatán hörögve találta. Valaki megmérgezte a szegény állatot, mely aztán rövid idő múlva ki is múlt. Ez az eset még nagyobb s teljesen érthető izgatottságba hozta a czárt. Másnap reggel 9 órakor a czárné pár sort ka­pott a czártól, a ki tudatta vele, hogy a délelőtt fo­lyamán hosszabb sétakocsizásra megy és hogy 12 óra tájban Sergius nagyherczeggel hozzá megy dejeuner­­re. A levélke a czár legnagyobb fokú izgatottságát árulta el. Azzal kezdődött: »ígéretemhez képest, me­lyet kérésedre tegnap tettem, ma nem távozom hazul­ról.« Azután, a nélkül, hogy e sorokat kihúzta volna, igy folytatta a czár: »Hosszabb sétakocsizásra hatá­roztam el magamat. Azonnal kihajtatok.« Dolgoruki herczegnő gyorsan a czárhoz sietett, de már későn érkezett. Borzasztó sejtelmek gyötörték és szerette volna a kikocsizást megakadályozni. Nemsokára az­tán hozták a szerencsétlenség hírét, kevéssel később pedig II. Sándor czár éktelenül összeroncsolt holttes­tét. Jött III. Sándor czár is és közölte mostoha any­jával, hogy a czár, ajkán a herczegnő nevével múlt ki. — 1000 frtos alapítványt tett Káll­ay András, Szabolcs­ vármegye főispánja Mária Valéria főher­­czegnő házassága alkalmából. Az alapítvány kama­taiból a vármegye területén működő tanítók közül a legkiválóbb fog részesülni. A jutalomdíj odaítélésére a főispán a közigazgatási bizottságot jelölte ki. — Mickievicz-gyászü­nnepély Párisban. Mickie­­vicz holttestét — mint röviden már említettük — tegnapelőtt vették ki a sírból, hogy hazaszállítsák. A tölgykoporsó, melyben az ólomkoporsó helyezve volt, egészen elrothadt, azonban az ólomkoporsó sértetlen. A holttestet, mely erős illatú növényekre volt fektetve, minthogy Mickiewicz Konstantinápolyban a cholera idejében halt el, családja jelenlétében azonnal más koporsóba tették. Tegnap a montmorency-i temetőben folyt le a gyászszertartás, melyen nagy számmal vol­tak a résztvevők, továbbá a lengyel colonia előkelő tagjai egytől-egyig. Az első szónok Renan volt, a­ki beszédét e szavakkal fejezte be: »Francziaország fel­fogadott téged, tetszésével adózott neked, és megta­nult téged szeretni.« Jules Lermina bedőlt azután, beszédét ekkér fejezve be : »Egy »éljen«-t a lengye­leknek!« Utánuk szóltak még Czartom­szki lovag és Koziebrodzki gróf lengyel nyelven. A magyar és a cseh coloniák képviseltették magukat és pompás koszorúkat küldtek a koporsóra. Este a koporsót vas­útra tették.

Next