Nemzet, 1890. október (9. évfolyam, 2907-2937. szám)
1890-10-09 / 2915. szám
SzERKESZTOLÄSz ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet és lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, BAmeotetisa levelet, csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferenesiek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Az 1 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 3 kr.) 2915. (278.) szám. Esti kiadás. Budapest, 1890. Csütörtök, október 9. Kiadó- hivatal : Ferenesiek-tere, Athenaeum-épület, földaslat. Előfizetési du : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre kidldva, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......... ................................... .. 2 f1 hónapra .............. ............... .. .. 8 * 6 hónapra .............. ............................ 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 * Arm 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 3 kr.) IX. évi folyam. Budapest, okt. 9. A czár »egyetlen hi és őszinte barátját«, Montenegro fejedelmét már ismét megajándékozta egy hadihajóval, melyet 300,000 rubelen vett meg egy társulattól. Mint az értesítés jelenti, e hajón, mely nem sokára Antiváriba fog érkezni, »egyelőre« és »további intézkedésig« az orosz tisztek és matrózok fogják ellátni a szolgálatot. Hogy ez az »egyelőre« és »további intézkedésig« meddig fog terjedni, majd megválik. A terminus valószínűleg bosszú lesz, már csak azért is, mert idő kell, míg Nikita a maga embereiből állíthatja ki a személyzetet. Aztán hihetőleg sem Pétervárott, sem Cettinjében nem fogják az orosz személyzet fölváltását valami különösen sürgős ügynek tekinteni. Ez már a második hajó, melyet a czár Nikitának ajándékoz s ha ezek az ajándékozások így tartanak továbbra is, Oroszország, mint egy bécsi lap helyesen jegyzi meg, lassanként egy hadi flottát állít ki magának az Adrián. Ugyanekkor Szerbiában is folynak az orosz barátkozások. Az 1810-ben történt varvarini csata emlékünnepe szolgáltatott erre újabban alkalmat. E csatában az oroszok és szerbek egyesült erővel verték meg a törököt s most a belgrádi orosz követség ügyvivője, tehát orosz hivatalos személy sürgönyt küld az ünneplőknek, azt kívánva, hogy a Varvarinnál ontott orosz és szerb vér az orosz és szerb nép közti faji és hitbeli kötelékek megszilárdítására szolgáljon. Általán gyakran kerestetnek újabb időben Szerbia területén érintkezési pontok úgy a múltból, mint a jelenből Szerbia és Oroszország között s ezen érintkezési pontokon igyekeznek megalkotni a jövőbeli szerb-orosz solidaritást. A tényleges viszonyok fejlődése a valósításhoz segíti-e majd e törekvéseket, azt megmutatja a jövő. A képviselőház bizottságaiból. Pénzügyi bizottság. Az 1891-iki állami költségvetés. A kereskedelemügyi tárcza költségvetése. A képviselőház pénzügyi bizottsága, Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a kereskedelemügyi tárcza költségvetését. Előadó Darányi Ignácz volt. Helfy Ignácz bizottsági tag semmi megjegyzést nem tesz a tárcára, sőt elismeri, hogy a pénzügyi eredmény kielégítő; felvilágosítást kér azonban a minisztertől, mily stádiumban van az általa tervezett kereskedelmi társaság Ügye, továbbá, hogy a jövő évben lejárván a kereskedelmi szerződések, mily irányban óhajtja a miniszter érvényesíteni a külkereskedelemre befolyását s mily lépések történtek e téren. Gyurkovics a maga részéről is elismeréssel viseltetik a miniszter tevékenysége iránt: kérdi a minisztertől, mennyire igazak a hírek, hogy a szerb sertésháború tekintetében nemsokára visszaállíttatik a statusquo ante s hogy mily stádiumban van a Bulgáriával kötendő kereskedelmi conventio ügye ? Horánszky kérdi, hogy az Amerikában történtekkel szemben van-e a monarchia közgazdasági politikájának már megállapított álláspontja ? Baross miniszter azt válaszolja Hellynek, hogy a kereskedelem fejlődése hazánkban lényegesen függ attól, mily mérvben vesz benne részt a hazai kereskedelmi világ. Ha a kormány élénk actiót fejt ki a külkereskedelmi viszonyok rendezése körül, s ehhez nem járul maga a kereskedelmi világ tevékenysége is, csekély lesz a fáradozás eredménye. A kormány azt tarta, hogy e téren egyesült erővel kell eljárni, hogy itt a bátorítás oly módja szükséges, melyet a kormány immediate nem, csakis az érdekelt körök adhatnak meg. Ez öntevékenység megszilárdítása és az egyesek egyéni törekvésének gyámolítása képezi a kereskedelmi társaságra vonatkozó actio czélját s szóló reménye az, hogy ez actio sikerülni fog. Ami a külkereskedelmi kérdéseket illeti, a kormány előtt tisztán állott az, hogy az 1892-iki évvel szemben ne maradjon készületlenül s a monarchia kormányai idejében igyekeztek megállapítani azon irányt, mely a külkereskedelmi viszonyok terén az európai helyzettel szemben követendő lesz. A kormány ma is a szabadelvű kereskedelmi politika követését s érdekeink figyelembe vételével, szerződések kötését tartja helyesnek s erre egész erejéből törekszik is, de ez nem csupán tőlünk függ. Bulgáriával a tárgyalások folyamatban vannak, de szóló ma még nincs azon helyzetben, hogy bővebb felvilágosításokat adhatna. Törökországgal is folynak, s remélhetőleg kedvező eredménynyel fognak befejeztetni a tárgyalások. A szerb ügyre nézve most folynak a földművelési minisztériumban tárgyalások, s szóló reméli, hogy a status quo ante helyre fog állíttatni. De a kormány oly fontosságot helyez állategészségünk ügyére, hogy ha azt tapasztalná, miként az idevonatkozó határozmányok nem tartatnak meg, ismét hozzá kellene nyúlnia az e tekintetben szükséges rendszabályokhoz. Az amerikai viszonyokkal szemben megjegyzi szóló, hogy a magyar kormány hajlandó lesz minden oly adtióhoz csatlakozni, amely közgazdasági érdekeinknek megfelel. Gyurkovics kérdi, visszavonja-e a szerb kormány azon rendelkezéseit, melyek egyátalában nem állnak összhangzásban a kereskedelmi szerződéssel ? Boross miniszter válaszolja, hogy mindezen intézkedések feltétlen abbanhagyása szükséges ahhoz, hogy részünkről a status quo ante visszaállíttassák. Gaal Jenő (pécskai) megjegyzi, hogy ha a szerződéses politikát egy irányban nem érvényesíthetjük, annak más irányban való követése érdekeinkre nézve csak káros lehet. Annak, hogy kereskedő osztályunk a maga lábán megállhasson, egyik főtényezője a szakoktatás. Óhajtandó lenne, hogy az ipari s kereskedelmi szakoktatás ügye a kereskedelmi miniszter reszortja alá helyeztessék s kérdi, mi akadályba ütköznek az ide vonatkozó törekvések ? Szóló utalva arra, hogy a fegyvergyár összeroskadása mily káros hatással volt az ipari fejlődésre, hogy az ipari vállalatokra mily nyomasztólag hatnak az adózási viszonyok s hogy a bureaucraticus nehézkesség is káros hatással van ez irányban, kéri a minisztert, helyeselve különben ide czélzó intézkedéseit, hogy az ily jelenségekkel szemben is hathatósan lépjen fel az ipar fejlesztése érdekében. Andrássy Manó gróf azt tartja, hogy szabad kereskedelemről a mai viszonyok között beszélni anynyi, mint kereskedésünket megölni. Azon, hogy a kereskedés fejlődése nálunk lassan megy, nem csodálkozik szóló, mert nálunk voltaképen a kereskedő elem még nincs is. A kereskedésnek praemimumok általi fejlesztése minden országban czélszerűnek bizonyult; nekünk is ez utat kell követnünk a kivitelre alkalmas czikkeknél. A kereskedés fejlődésének fő feltétele a jólét emelése s erre nézve az az alkalmas út, amelyet német ország követ.Épen ezért nem helyeselheti szóló, hogy kívülről mindent bebocsáttunk, a midőn mi kifelé nem vihetünk semmit. Matlekovics Sándor hangsúlyozza előtte szólóval szemben, hogy nem egy irányban igen is van jelentékeny kereskedésünk, s annak, hogy bizonyos irányban nem eléggé fejlődik, talán nem a kereskedők az okai, hanem azok, kik a hazai kereskedelmet nem támogatják. Szóló természetesnek találja, hogy a miniszter csak általánosságban nyilatkozott a kereskedelmi politikáról s az irányt jelezte, melyet szóló is helyesel, hogy Magyarországnak nem lehet más, mint szabad kereskedelmi politikát követni. A Szerbiával szemben követett kereskedelmi politikából Magyarországnak szóló nézete szerint semmi kára nem volt. Azt mondani, hogy a szabad kereskedelmi politika csak akkor érvényesülhet, ha mindkét irányban nyűgöt és kelet felé egyensúlyban van, a mai viszonyok között nem lehet. Szóló nem tartaná helyesnek azon államokkal szemben, melyekkel szabad kereskedelmi irányban szerződést köthetünk, ettől eltérni. Óhajtandó volna ugyan, hogy a többi államok irányában is javuljanak viszonyaink, de erre szólónak az adott viszonyok közt kevés a kilátása. György Endre nem oszthatja azon nézetét előtte szólónak, hogy a keleti szerződéseknél részünkről hozott áldozatok a magyar földmivelésre nézve igen kis mérvben voltak áldozatok. A külkereskedelmi politikára nézve teljesen egyetért szóló a miniszter által mondottakkal. Az amerikai briteknek ha lesz következése, szóló nézete szerint olyan lesz, amely ellen Magyarországnak frontot formálni egyáltalán nem áll érdekében. Szóló jogosultnak tartja annak hangoztatását, hogy a mi közgazdaságunk és kereskedelmünk egészséges fejlődésének egyik legnagyobb akadálya az osztrákoknál minduntalan nyilatkozó védvámos áramlat. M a t, 1 e k o v is válaszolja György Endrének, hogy nem állította, miként a szerbiai szerződést áldozatok nélkül kötötte Magyarország, csakis azt, hogy a keleti szerződésekben nyilatkozott szabad kereskedelmi irányból nem volt hazánknak kára. Wekere miniszter Gaál Jenőnek a pénzügyigazgatósági közegek nyomása elleni vádjára megjegyzi, hogy a harmadosztályú kereseti adó igenis emeltetett az értelmi foglalkozásnál, néhol a kereskedőknél, de egyátalában nem emeltetett az iparosoknál, sőt szóló az ipar és kereskedelem érdekeire nézve a legkedvezőbb utasításokat adta közegeinek és azon álláspont is, melyet szóló a házban s annak bizottságaiban ismételve elfoglalt, elég figyelmeztetés volt közegeire nézve, hogy az iparosokkal s kereskedőkkel szemben mily eljárást kövessenek. Kimutatja szóló, hogy azon állítás sem felel meg a valóságnak, mintha a szeszipar válságos helyzetének az új szeszadó lenne egyik fő oka. Ha a szeszadó törvény nem is érte el mindenben czélját, annyit mindenesetre elértünk vele, hogy mérséklőleg hatott a túltermelésre. Boross miniszter részletekbe nem bocsátkozhatik, de ismétli, hogy kereskedelempolitikai téren sem követhet más elvet, mint azt, hogy az ország érdekeit az adott viszonyokkal szemben minden körülmények közt óvjuk meg. Ami a szakoktatást illeti, nem az a döntő, melyik miniszter kezeli ezt, hanem hogy helyesen kezeltessék; erre nézve tárgyalások vannak folyamatban, a szóló csak azt jegyezheti most meg, hogy a közoktatási kormány is e téren mindig képes lesz azon eredményt elérni, melyre Gaál Jenő a kereskedelmi minisztert tartja hivatottnak. A fegyvergyár kérdésében a magyar kormány a legteljesebb szabatossággal járt el s csakis ellenségeink állíthatják, hogy ebből ipari fejlődésünkre nézve hátrányok származhatnak. Különben nincs is kizárva annak lehetősége sem, hogy a fegyvergyár ügye oly alakulást fog venni, amely az ipari érdeket mozdítandja elő. Wahrmann Mór megjegyzi az Andrássy által mondottakra, hogy mindaddig, míg azon tényezők nem fognak nálunk is létezni, amelyek Angliában és Francziaországban léteznek, a kereskedői elem sem fejlődhetik nálunk oly nagy arányban. Oda kell fejlesztenünk a közvéleményt, hogy a kereskedelmi osztályt olyannak tekintse, amely egyenrangú bármely mással s éppen oly szereplés illeti azt is meg, mint a többit, s akkor a kereskedelmi osztály is a fejlődés megfelelő fokára fog emelkedni. A bizottság, melynek felszólaló tagjai helyeslőleg nyilatkoztak a miniszternek a keskedelmi társaság alakítására vonatkozó kezdeményezéséről jelentésébe felveendőnek határozta, hogy helyeslőleg vette tudomásul a miniszter azon nyilatkozatát, miként az ország érdekeinek figyelemben tartása mellett a külállamokkal szerződéses viszonyt törekszik fenntartani. Ezzel áttért a bizottság a költségvetés részletes tárgyalására. A központi igazgatás, államépítészeti hivatalok és közutak szükséglete vita nélkül megszavaztatott. Az ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czéloknál Hegedűs Sándor az államháztartás természetével nem tartja összeegyeztethetőnek, külön ipari és kereskedelmi alapnak a javasolt formában való teremtését s a szükséges összeget átalány alakjában óhajtja a miniszter rendelkezésére bocsáttatni. Pécskai Gaál Jenő az ipar és kereskedelem ápolásának gyakorlati szempontjából megengedhetőnek tartja az itt javasolt kivételes formát. György Endre és Matinkovics hasonló értelemben nyilatkoznak. Helfy pártolja Hegedűs javaslatát. Wekerle és Baross miniszterek a mi viszonyaink között az iparfejlesztés érdekében szükségesnek tartják ily alap létezését. Falk M. elméletileg igazat ad Hegedűsnek, de gyakorlati szempontból a miniszter álláspontját kell helyeselnie, e kérdésben pedig a gyakorlati szempont a döntő. A bizottság változatlanul megszavazza az előirányzatot. A posta- és távírdánál Gaál Jenő megjegyzi, hogy kívánatos lenne, miként a posta- és távirdatisztek tanfolyama akként rendeztessék be, hogy abban nők is részt vehessenek , hogy a nők a szolgálatban még nagyobb mérvben alkalmaztassanak. Kívánatos lenne továbbá a távirati díjak leszállilitása is. Baross miniszter válaszolta, hogy a nők számára kétszáz állás van fentartva s általuk is töltetik be. A távirati dijak leszállítása kérdésével foglalkozik a miniszter s mihelyt concret eredményre fog jutni megteendi ez irányban a lehetőt. Wahrmann kivánatosnak tartja a küldöncz-dijak mérséklését. Baross miniszter igyekezett eddig is mérsékelni a díjakat, s a költségvetési eredmények alkotásához képest hajlandó lesz tovább is menni. A bizottság megszavazza az előirányzatot. Az államvasutaknál Baross miniszter részletesen indokolja a kiadások és bevételek előirányzatát és kimutatja, hogy az teljes realitással készült, s hogy az államvasutak pénzügyi eredményei teljesen megnyugtatóknak tekinthetők. Gyurkovics megjegyzi, hogy Horvátországban sok a panasz az államvasutak közegei ellen, hogy nem bírják a horvát, szerb nyelvet. Baross miniszter — az »Országgy. Ért.« tudósítása szerint — azt válaszolja, hogy Horvátországban százakra megy azok száma, akik az államvasutaknál alkalmazva vannak; szólókészséggel alkalmazza mindazokat, akik a megszabott képességgel bírnak. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap d. e. 10 órára halasztatván, az ülés véget ért. BELFÖLD. Ás ág. evangelicusok conventje. Második nap. — Budapest, okt. 9. A gyűlés ma is általános érdeklődés mellett nyílt meg s mindjárt az elején egy újabb pánszláv vitát provocált a dunáninneni egyházkerületnek egy kérvénye. Az egyetemes convent ugyanis már 1882. évben kánoni vétségnek mondotta ki a panszlavismust. Ez ellen, ennek visszavonása miatt irt föl a dunáninneni egyházkerület már a tavalyi conventhez, de az elutasította a kérvényt a következő határozattal: »Az egyetemes közgyűlés a dunáninneni egyházkerület többségének határozatában foglalt haza- és egyházellenes kívánságot figyelembe vehetőnek nem tartja és visszautasítja. A tavalyi convent e határozata ellen írt föl ma ismét a dunáninneni kerület s valóságos vihart idézett elő ismét a conventben. Baltik püspök szólt először s megnyugtatásul, a testvéries egyetértés ápolása és megőrzése végett felolvassa a Dunán inneni kerület közgyűlésének jegyzőkönyvét, melyben ez legmélyebb sajnálatának ad kifejezést a fölött, hogy az egyetem a kerületnek legőszintébb intenzióját is félremagyarázza. A kérelemben nincsen semmi haza- és nemzetellenes, sőt békítőleg akar hatni a kedélyekre. A jegyzőkönyv szerint a kerület más intenziókat táplál s a püspök nagyon szeretné, ha ez a kérdés nem okozna újabb bajt. Perlaky Kálmán azt hiszi, hogy a kerület újabb kibúvóajtót keres egyesek üzelmeinek elpalástolhatása végett. Gonosz kísérletnek mondja a kerületi szándékot, mely ellen az egyházi autonómiát a leghatározottabban meg kell védelmezni. Indítványozza, hogy a gyűlés tartsa fen tavalyi határozatát egész terjedelmében. Mudrony Pál általános figyelem között szól a kérdéshez. Nagy örömmel fogadta tegnap Radó Kálmán főispánnak azt a kijelentését, hogy az egyházban panslavismus nincs. Lehetnek egyesek, de ezekkel szemben az állam is tud rendet csinálni. Ne keverjük bele minduntalan az egyházi kérdésekbe ezt a teljesen politikai kérdést. Fogadjuk el azt az álláspontot, hogy a panslavismus nem tartozik az egyházi fórumok elé. Mert ha folytonosan panslavismussal vámoltatunk, annak magunk vagyunk az okai.Nagy zaj! Igaz ! Ügy van ! Mert engedékenyek vagyunk ! hangos felkiáltások : Önök az okai.) A vádat folyton halljuk, de bebizonyítva még sohasem volt s miután bizonyítani senki sem tud, ráfogjuk erre is, arra is, hogy pánszláv. Ha a panslavismus canoni vétségnek föntartatik két szempontból követünk el nagy hibát. Először állami szempontból, mert ezáltal veszélyeztetjük az egyházi önkormányzatot. A kormány figyelmét ellenségeink minden pillanatban oda terelhetik, hogy mi itt az egyházi autonómia örve alatt világi dolgokkal foglalkozunk. Másodszor, mert alaptörvényeinkben is benne van, hogy az egyház nincs hivatva világi törvényeket hozni és világi dolgokban határozni. Éppen ezért igen szépen kérte a dunáninneni egyház az egyetemet, hogy ne magyarázza félre a kerület kérését, mely abban áll, hogy ne méltóztassék itt világi dolgokkal foglalkozni. Ha az egyetem nem vádolja folyton a kerületek panslavismussal, akkor mások sem fognak bennünket azzal vádolni. (Zajos ellenmondás.) Radó Kálmán azért szólal fel, mert Mudrony beszédében rá hivatkozott. Elsősorban különben arra kéri az egyetemes közgyűlést, hogy ne vesztegesse az időt oly kérdések fejtegetésével, melyek nem vezetnek czélhoz. (Igaz! Úgy van!) Fentartja azt, mit tegnap kijelentett a közgyűlésen. Hite és meggyőződése az, hogy az egyházban pánszlavismus nincs, (Általános helyeslés!) de azt állítja, hogy egyesek vannak, ezekkel bánjon el az államügyész. (Felkiáltások: Igaz! Úgy van!) Az egyház autonómiáját nem szabad arra használni,hogy egyesek vétségeinek palástja legyen. Mi nekünk kötelességünk kijelenteni e közgyűlésen, hogy a panslavismust canonicus vétségnek tekintjük.(Hosszan tartó zajos és lelkes éljenzés.) Indítványozza, hogy a közgyűlés múlt évi határozatát egész terjedelmében tartsa fenn a közgyűlés s azt a jövő évben tartandó zsinaton tárgyalják. (Lelkes éljenzés.) Dulla Máté felemelkedik székéről s szólani akar. Eláll, eláll kiáltásokkal fogadja a közgyűlés. A nagy zaj pár másodperciig tartott s mikor lecsillapult némileg Pulszky Ágost hangja volt hallható. Röviden kijelenti, hogy ha a kérdéshez nem szól senki, úgy eláll a szótól. Dulla még ekkor is állott s arczkifejezéséből azt lehetett leolvasni, hogy nem szívesen mond le szólási jogáról, de mégis meggondolta a dolgot s leült. Prónay Dezső báró figyelmezteti a közgyűlést, hogy 1882. évi határozat nem változtatható meg, mivel az a kerületek előzetes megbeszélése alapján hozatott. Ezután a gyűlés általános helyeslése között kihirdeti az elnöki ennunciatiót, hogy a közgyűlés a múlt évi határozatot változatlanul fentartja, figyelembe nem veheti a dunáninneni kerület kérelmét , azt teljesíthetőnek nem találja. Következik az illetéktelen keresztelések kérdése. A közgyűlés e kérdéssel egész váratlanul nagyon is röviden végzett. Mindenki azt hitte, hogy e kérdés nagy vihart idéz elő. Pedig hát csak egyszerűen örvendeses tudomásul vette a közgyűlés, a kultusminiszternek ez ügyben ismeretes rendeletét, mely az elkeresztelések vitás kérdését igazságosan és helyesen oldotta meg. Még a bányakerületi ág. ev. egyházkerület amaz ismeretes indítványa sem jött szóba, mely a kormánynak e kérdésben tanúsított magatartásáért bizalmat szavazott. Felolvassák a theol. akadémiai nagybizottság jelentéseit. Masznik Endre, a bizottság jegyzője terjesztette elő azokat és a közgyűlés tudomásul vette valamennyit. A tanügyi bizottság jelentését mutatja be ezután Böhm Károly gymnigazgató. A bizottság indítványozza, hogy a convent írjon fel a közoktatásügyi miniszterhez és kérje az érettségi vizsgálatokra vonatkozó utasítás egyik pontjának oda módosítását, hogy az írásbeli érettségi vizsgálatok nyolc nappal a szóbeli érettségi előtt legyenek, mert a mostani állapot lehetetlenné teszi a 8. osztály tananyagának bevégzését. Fischer Miklós iglói igazgató azt hiszi, hogy a mostani állapot tartandó fenn, mert physikai lehetetlenség, hogy a rendelkezésre álló időben bevégezzék az érettségi vizsgálatokat, ha a szóbeli érettségi eredményét a kormánybiztosnak június 1-én küldik fel. A gyűlés a bizottság indítványát fogadta el. Ezután a görög nyelv kérdése került szőnyegre. A tanügyi bizottság ugyanis a görög nyelvi miniszteri rendelet ellenére, a következő indítványt terjeszti elő : A bizottság át lévén hatva a görög nyelv tanításának szükségességéről, felkéri a felekezeti gymnasiumok igazgatóságait, hogy addig e tárgyban ne intézkedjenek, míg a convent a tanterv megváltoztatása iránt hozott határozatáról őket nem értesíti. Zachar Miklós az indítványt nem tartja elfogadhatónak különösen azért, mert az ev. felekezeti jellegű iskolák nagy része állami segélyt élvez s igy szerződésileg kötelezve van az állami tantervet betartani, bármilyen ellenszegülés a segély megvonására vezethetne. Hunfalvy Pál komplicáltnak találja a helyzetet, mert vannak államsegélyes és tisztán felekezeti intézetek. Ő azt hiszi, hogy a felekezeti költségen fentartott intézetekben határozottan fentartandó a görög nyelv, mert nem talál elég biztosítékot arra, hogy a mostani miniszternek esetleg hamar miniszteri székbe kerülhető utódja nem fogja-e a görög nyelvet újra a kötelező tantárgyak sorába iktatni. A görög nyelvre általános műveltségi és kulturális szempontból is szükség van, de még inkább speciális protestáns szempontból. Szentiványi Árpád a kerületeket tartja előbb megkérdezendőnek, mielőtt az egyetem határozna. Hock József nem látja be, hogy minek kényszerítsük a gyermekeket a görög, nyelv tanulására, ha az egészen más pályára készül s a görögre elvesztegetet idejét jobban, praktikusabban is fölhasználhatja. Attól fél, hogy a felekezeti ev. gymnásiumok megürülnének, ha egy concurrens intézetben a görög nyelv nem volna kötelező, amabban pedig igen. Györy Elek orsz. képviselő olyan nagy fontosságúnak tartja ezt a kérdést, hogy szinte hibának tartaná, ha felületes megbeszélés után most mindjárt határoznának. A tudósok holnapokig álltak egymással szemben s nem tudták egymást meggyőzni a pro és contra hangzó nyomós érvek daczára sem. Ő azt indítványozza, hogy a kérdést tegyék át a közoktatásügyi nagybizottsághoz véleményadás, esetleg pedig intézkedés végett, minthogy a szabályozások szerint a közoktatásügyi bizottság saját hatáskörében is intézkedik. Andorka kir. járásbíró, Radó főispán és Szontágh Pál hasonló szellemű felszólalásai után az egyetemes gyűlés Győry Elek fentebbi indítványát elfogadta. Az egyetemes törvényszéket alakították meg ezután a következő évre. A dunáninneni és a tiszai egyházkerület törvényszékének tagjai maradtak a régiek. A dunántúli egyházkerület törvényszékének új tagjai lettek Zelenka püspök javaslatára közfelkiáltással : Farbaky József és Glanf Ede egyháziak, Márton János, Drauiskó András, Moór Gyula és Kubinyi Géza póttagok. A bányai egyházkerület törvényszékének új tagjaira Babtik Frigyes püspök tette meg a kijelölést. Világi közbíráknak Richter Edét és Stefanovics Miklóst ajánlja, póttagoknak pedig Hollerung Károlyt és Ebner Gusztávot. Ez elfogadtatván. Az ülés véget ért, de ez a terv a szlivnicai harcrok után nem volt megvalósítható, noha Milán maga hajlandónak nyilatkozott a bolgár trónt elfoglalni; végül azt is javasolták egészen komolyan, hogy Károly romániai király választassák meg Bulgária fejedelméül és hogy a két ország personál-unió alapján egyesíttessék. Bizonyos bolgár politikusok elutaztak Bukarestbe, hol ezt a tervet előterjesztették, itt azonban kivihetetlennek tartották, miután az akkori miniszterelnök, Bratiano, föltétlenül visszautasította, mert Románia bizonyos tekintetekkel tartozik Oroszországnak s nem szabad a pétervári kabinet érzékenységét ingerelnie. A »N. Fr. Pr.« ennélfogva nagyon valószínűtlennek tartja, hogy a német kormány éppen most javasolta volna a kérdésnek oly megoldását, mely már három év előtt kivihetetlennek bizonyult és melynek csak az lenne következése, hogy a bolgár kérdés újból fölvettetnék és egész Európát izgalomba ejtené. Épp oly megbízhatatlannak és valótlannak látszik a Novoje Vremjának az a további jelentése, hogy Károly romániai király legutóbbi isőbb időzése alkalmával Ferencz József királyival a bolgár kérdésnek ily értelemben való megoldása fölött conferált.. Ezzel szemben a »N. Fr. Pr.« kijelenti, hogy az orosz lap csupán csak azért hozza szóba ezt a tervet, hogy e terv viszszautasításának ódiumát Ausztria-Magyarországra háríthassa, hozzátévén egyúttal azt is, hogy Bécsben hideg tartózkodással fogadták ezt a javaslatot. Ezzel szemben a »N. Fr. Pr.« azt hangoztatja, hogy a bécsi külügyi hivatal felfogása szerint Ausztria-Magyarország készségesen hozzájárul a bolgár kérdésnek minden olynemű megoldásához, amely megfelelne a berlini szerződésnek, azonban az európai béke fentartásának szempontjából ez idő szerint a status quo fentartását tekinti a legjobb megoldási módnak. Crispi beszéde. Lapunk reggeli kiadásában közöltünk távirati tudósítást Crispi florenzi beszédéről. Pótlólag reprodukáljuk részletesebben Crispi beszédének következő részleteit: Az a hadjárat, melyet az irredentismus ellen folytatni akarok, egyáltalában nem jelenti a nemzeti érzületnek feladását vagy megsértését; a nemzeti érzület tovább él Haltában és Korzikában, daczára annak, hogy ezek a szigetek önkényt alávetették magukat az idegen uralomnak, tovább él valamennyi idegen államokhoz tartozó, olaszajkú népek között. Azonban néha kötelességgé válik a szívnek hallgatást parancsolni. Az irredentismus úgy, ahogyan ma gyakorolják, csak ismétlése annak az irredentismusnak, melyet Olaszország Cairoli minisztériumának idejében megélt, miután akkoriban képtelenek voltak korlátok közé szorítani, Cairoli belső zavarok elé vezette Olaszországot és a külfölddel szemben annyira gyengítette az államot, hogy saját nyugalmának és biztosságának megvédése czéljából kötelességének vélte a határon egy hadtestet felállítani. Olaszországot eme rendkívül gyenge diplomatája a berlini congressus katastrófája elé vezette, melyből valamennyi állam erősebben és hatalmasabban került ki és Francziaország bátorságot merített arra, hogy Tuniszt megszállja, míg mi nekünk nem jutott egyéb mint a saját duzzogásunk és ellenségeink kárörömre. Ezek voltak az irredentismussal való kaczárkodásunknak gyümölcsei; elszigetelésre vezetett,melyre önmagunk kárhoztattuk magunkat és mely elpusztította mindazt, a mit Visconti Venosta szerzett. Ebből a mélységes elzüllésből csupán a közép-európai császárhatalmakhoz való közeledés nyújtott nekünk kibúvót. Németországgal szövetkeztünk, miután Ausztria-Magyarországot lojális szándékaink felől biztosítottuk. A császárhatalmaknak Olaszország iránt való bizalma napról-napra emelkedett és a szövetség szívélyes bensőség jellegét öltötte és eddig is Vilmos császárnak Róma sérthetetlenségére két ízben mondott felköszöntőjét eredményezte. Európában elismerték Olaszországot a társadalmi és politikai béke biztosítékául ; a szerződéses kötelezettség lojális megtartása legfőbb törvényűvé vált. A hármas szövetséget, mely nekünk a béke a legfőbb javát biztosította, az olaszok túlnyomó többsége nemcsak tisztek, hanem megtámadások ellen meg is védelmezi. Egyetlen államnak sem áll annyira érdekében mint nekünk, hogy egy hatalmas Ausztria-Magyarország fennálljon, mely oltalmat nyújt nekünk a szlávok által való elárasztás ellen ; ha nem volna ilyen Ausztra-Magyarország, úgy meg kellene teremteni. Az irredentisták a talkán érdekeit szolgálják, mely világi hatalmának visszaállítása érdekében minden követ megmozdít a végből, hogy a hármas szövetséget megdöntse. Mikor még egyedül állottunk, akkor a vatián túlságos buzgalommal dolgozott a mi megrontásunkra; az európai államcancelláriákat valósággal ostromolták a papok és cselszövők; de most már minden megváltozott és Ausztria-Magyarország is, noha mindenféle tekinteteket kell gyakorolnia, semmiképen sem támogatja a római curiának Olaszország elleni áskálódásait. Minden olasz embernek kötelessége tehát a hármas szövetség ellenségei ellen sorakozni. A radicálisok és az irredentisták a háborút is akarják ; nemcsak a hármas szövetséget szeretnék megsemmisíteni, hanem meg akarják buktatni dicső dynastiánkat is, mely egységünknek és nagyságunknak egyetlen biztosítékát képezi. A radicálisok a dynastiát bűnbakká teszik és fölidézik a köztársaság kísértetét. Ezzel szemben csak azt a régi, örök igaz elvet hangoztathatom. A köztársaság Olaszország végét jelentené; Olaszország a monarchia nélkül újra testvérgyilkos időket élne meg és újra a Vaticán szolgaságába esnék. Minden tisztán látó embernek kötelessége tehát mintegy jólétbizottsággá alakulni és Olaszországot a fenyegető veszély ellen megvédeni. lEDXyiL.IFOnLND. A bolgár kérdés. Lapunk reggeli kiadásában közölt egyik pétervári távirat jelentette, hogy a »Novoje Vremja« híre szerint a német kormány a bolgár kérdés megoldása czéljából azt a javaslatot tette, hogy Bulgária personál-unió által egyesittessék Romániával. Ezzel szemben konstatálja a »Neue Fr. Presse«, hogy ez a javaslat már nem a jelenre, hanem a múltra vonatkozik és hogy már akkor megtették, mikor Oroszország battenbergi Sándor fejedelmet Bulgária elhagyására kény- szerítette. Midőn akkoriban az orosz cabinet a mingréliai herczeget akarta Bulgáriának fejedelmül feloctrojálni, minden képzelhető javaslattal állottak elő, hogy ennek a veszedelemnek elejét vegyék. Első sorban a szultánt akarták Bulgária fejedelméül megválasztani, azonban maga a szultán tudni sem akart erről a tervről; ezután többen azt javasolták, hogy Milán király választassák meg Bulgária fejedelméül. Táviratok, Nagyszeben, okt. 9. A román nemzeti párt központi bizottságának elnöksége a románok lakta választókerületek valamennyi képviselőjét e hó 27-ére Nagyszebenbe naggyűlésre hívta meg. A gyűlés tárgyát fontos politikai kérdések megbeszélése fogja képezni.