Nemzet, 1890. november (9. évfolyam, 2938-2966. szám)

1890-11-01 / 2938. szám

l­onszenv Megnyerésért Irányul. Színházak­ban és hadseregben, banquetteken és társa­ságban nincs egyébről szó, mint Oroszország dicsőítéséről. A kormány siet, hadi találmá­nyait Oroszország rendelkezésére bocsátani, az orosz nagyherczegek kitüntető látogatá­sát Carnot viszonozni akarja és az orosz nagykövet leányának esküvője Párisban valóságos politikai adtussá nőtte ki magát. Városi deputatiók szónoklatától a köztár­sasági elnök nászajándékáig, a lapok czik­­keitől az ünnepélyességek beosztásáig, mindent oly politikai tendentia jellemez, hogy senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy mindez, bizony nem törté­nik az ara szép szeméért, bármily bá­­joló legyen is az. És ebben van rend­szer. Igaz, hogy egy franczia köztársaságot megalázó rendszer, főleg, ha tekintetbe vesz­­szük,hogy fokozatosan halad egy pár év óta és a­mit a fanaticus Dérouléde — kinevetve — kezdett két év előtt, azt most már »tout Paris« és a kormány, sőt Carnot is »csinál­ják«. Eddig a nagy czár csak mosolygott ez előszoba-politika felett, de hogy nem bánja és esetleg — kizárólag saját czéljaira — f­el is használja, az kétségtelen. Ez azonban éppen úgy nem fog Iprarussiaország javára válni, a mint hogy nem méltó hozzá az út és mód, a mint magát a czár lábához veti, ese­dezve kegyes pillantásáért és­­ a felhasz­­náltatásért. B­ELFÖLD, Budapest, okt. 31. (A bírói és ügyészi szervezet refo­r­m­j­a.) A birói és ügyészi szer­vezet módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában, kedden nov. 4-ikén, mint az »Ü­g­y­v­é­d­e­k L­a­pj­a« rja, enquéte lesz Szilágyi Dezső igazságügymi­niszter elnöklete alatt, melyre az államtitkárokon kí­vül meg vannak híva: Szabó Miklós a Kuria elnöke, Daruváry Alajos alelnök, Karap Ferencz nyug. kir. táblai tanácselnök, Puky Gyula, Jani­csek József, Schédius Lajos curiai bírák. Előadó lesz dr. Wl­a­s­i­t­s Gyula budapesti egyetemi tanár. A képviselőház bizottságaiból. Közoktatásügyi bizottság . A kisdedóvásról szóló törvényjavas­lat részletes tárgyalása. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága F­i­r­­c­z­á­k Gyula elnöklete alatt ma délelőtt­ foly­tatta a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 13-ik §-nál, mely a kisdedóvónők minimumát állapítja meg, Fenyvessy intézkedést óhajt a magánóvodáknál a fizetési minimumra nézve. — Ber­­z­e­v­i­c­z­y államtitkár megjegyzi, hogy az alkalmazás itt magánjogi természetű, s hogy nehéz lenne ellen­őrizni a törvény végrehajtását. — C­s­á­k­y gr. minisz­ter szerint a javasolt intézkedés nehezítőleg hatna az óvodák létesítésére. — Bossival tekintettel arra, hogy e szakaszban az óvónők részére 300 frt fizetési minimum biztosítjatik kívánatosnak tartaná, ha a mi­niszter még e törvény megállapítása előtt javaslatot AdAöö­rsl szlá­gár­miniszter nem fog késni, erre vonatkozó javaslatának benyújtásával, mert a jelenlegi állapotot maga is tart­­hatlannak véli. A szakasz változatlanul elfogad­tatott. Al4. §-t hosszabb vita után több irányban mó­dosítva következőleg állapította meg a bizottság: »Minden törvényhatósági joggal felruházott város, úgyszintén minden vármegyei székhelyül szolgáló község, tekintet nélkül egyenes állami adójának mennyiségére és minden község, melynek úgy maga a község, mint a 17-ik §-ban említett adókötelesek által fizetett egyenes állami adója együttesen évenkint 15.000 forintot meghalad, tartozik saját erejéből kisdedóvodát, illetőleg kisdedóvodákat állítani és a törvény rendeleteinek megfelelően fenntartani ; ha a város­ban, vagy községben óvoda nincs, vagy ha legalább 40 olyan gyerek van, kik a meglevő kisdedóvodákban már el nem helyezhetők és állandó felügyeletben és gondozásban nem részesülhetnek. Ily kisdedóvoda csak miniszteri enge­déllyel változtatható át gyermek-menedék házzá­. A Berzeviczy államtitkár által előterjesz­tett adatok szerint azon községek száma, melyek a fennebbi szakasz által érintettek, 1259-re megy. A 20-ik §-nál Rossival azon nézetét fejezi ki, hogy semmiféle felekezeti, vagy jogi személy sem kötelezhető arra, hogy esetleg ingyen vegyen fel más felekezetű gyermekeket óvodájába, miért is kimon­dandó lenne, hogy a más felekezetűek legalább is oly arányban járuljanak az óvoda fentartásához, a­mely arányban az alapító saját felekezete gyermekeit ked­vezményben részesíti, e hozzájárulási arány nem ha­ladhatján felül a gyermekek szülői által fizetett egye­nes adó 3°/0-át. B. Rosner pártolja ez indítvány­­nyal szemben a­z. eredeti rendelkezését, mely szerint a kérdéses esetben a gyermekek felekezeti és anya­nyelvi különbség nélkül egyenlő díjt fizetnek. A bi­zottság a következőleg állapította meg a szakasznak ide vonatkozó részét: Azon esetre, ha a községben állami, vagy községi kisdedóvoda vagy menedékház nem állíttatott, a felekezetek és jogi személyek által ott fenntartott kisdedóvodába, vagy menedékházba a gyermekek felekezeti és anyanyelvi kü­lönbség nélkül a viszonyokhoz mért mérsékelt díjért felveendők a törvényben megállapított szám határán belül. A szegénységüket igazoló szülők gyermekei ezen dij fizetése alól felmentetnek. A 22. §-nál L­e­s­k­ó annak kimondását java­­ll­ai ügyelő bizotságoknak hivatalból tag­jai legyenek a felekezetek lelkészei is. — Bossival annál szükségesebbnek tart ily intézkedést, mert a­hol iskolaszék van, a törvény szerint hivatalból tagjai a lelkészek. — Fenyvessy hangsúlyozza ez indít­­ványnyal szemben azt, hogy az óvadéknak nincs fele­kezeti jellegök. — H­a­g a­r a előadó nem tart ily in­tézkedést helyesen beilleszthetőnek a szakaszba, mely kizárólag az egészségügyi felügyeletről intézkedik. — A szakasz érdemleges módosítás nélkül elfogadtatott. A 23—25. §-ok érdemleges módosítás nélküli elfogadása után a tárgyalás folytatása délutáni 6 órára halasztatván, az ülés véget ért. A délutáni ülésen a 31. §. azon rendelkezésénél, mely szerint kisdedóvónő-intézeteket jogi személyek és magánegyének csak a közoktatási miniszter enge­délyével állíthatnak, Bossival azt a megtoldást hozza javaslatba, hogy a felállítást nem tagadhatja meg a miniszter, ha egyébként a törvényes kívánal­maknak elég van téve. — C­s­á­k­y gr. miniszter utal­ván arra, hogy a felekezeteknek teljes szabadságuk van ily intézetek felállítására, a szakasz változatla­nul elfogadtatott. A 32. §-nál Bossival túlságos korlátozás­nak tartja azt, hogy 40 évnél idősebbek ne legyenek kisdedóvónőképző intézetekbe felvehetők, holott pl. tanítók özvegyei igen jó óvónők lehetnek. — C­s­á­k­y gr. miniszternek nincs kifogása az ellen, hogy 40 év­nél idősebbek csakis külön miniszteri engedély mel­lett legyenek felvehetők. — A bizottság a miniszter javaslata értelmében módosítva fogadja el a szakaszt. A 33. §-nál Schwicker igen nagynak tartja a képzőintézetek tantárgyainak számát.­­ A bizott­ság C­s­á­k­y gr. miniszter felvilágosításai után vál­tozatlanul elfogadja a szakaszt. A 38. §-nál Bossival megadandónak tartja a felekezeti kisdedóvónőképző intézeteknek azt a jo­got, hogy érvényes oklevelet adhassanak ki a nélkül hogy ahhoz szükséges lenne a tanfelügyelők aláírása. — Hagara előadó a szakaszt akként tartja módo­­sítandónak, hogy tanfelügyelő a képesítő oklevél alá­írását nemcsak megtagadhatja, de megtagadni tar­tozik ilQ, ** XZ1r7CUTCm­+'f£»y/( *v','~yr -«r"V—* ---x~ írásban kellően nem bírja. A bizottság az előbbeni indítvány mellőzésével s az utóbbi indítványnak meg­felelően módosítva fogadja el e §-t. A 43. §. azon rendelkezésénél, mely szerint az államilag segélyezett óvodáknál és képzőintézeteknél a miniszter kikötheti a segélyezés arányában az inté­zeti személyzet megfelelő részének alkalmazását. — Bossival helyesebbnek tartaná, ha a miniszter a felügyelő bizottságba való kinevezés útján gyakorolná befolyását. — C­s­á­k­y Albin gr. miniszter felszóla­lására változatlanul elfogadta a bizottság a §-t. A 44. §. azon rendelkezésénél, mely szerint állandó állami segélyben részesülő felekezeti kisded­óvoda és képzőintézet alkalmazottjainak elmozdítása csak a miniszter által jóváhagyott fegyelmi ítélet itJLFÖL 20. Hírek Bulgáriából, Sophiából írják okt. 27-ről a müncheni »Alig. Ztg.-«nak. Ugyanakkor, midőn a sobranjét a szokásos szertartások­ között megnyitot­ták, a képviselők között az a hír kelt szárnyra, hogy két miniszter, Toncsev és Mutkurov lemondani készül. Toncsev igazságügyminiszter egy budapesti gazdag bolgár leánynyal jegyet váltott és állítólag a magánéletbe szándékozik visszavonulni; Mutkurov hadügyminiszter pedig már régóta tervezi lemondását, minthogy egészsége nagyot megrendült. Ezen lemon­dásoknak csupán az lesz a következménye, hogy Szam­­bulov kormánya két fiatal erővel lesz gazdagabbá, de a kormány politikája miben sem fog változni. A kép­viselők már majdnem teljes számban egybe­gyűltek s köztük újra, pár évi szünet után ismét láthatni nemzeti viseletű földmíveseket. — Asobranjeban és azonkívül mi sem érdekli jelenleg annyira az embereket, mint a görög patriarcha ellenséges magatartása a bolgár törekvések iránt Macedóniában. A patriarchának a templomok bezárására vonatkozó rendeletét a bol­gárok kezdetben azzal a tréfás megjegyzéssel fogad­ták, hogy: »ha a görögök lezárják templomaikat, akkor az imádkozni vágyók majd a bolgár templomba fognak járni. Egyes megfontoló politikus­ok azonban komolyabban fogták fel az ügyet, a­mennyiben a pat­riarcha eljárását veszedelmesnek tartották a bolgá­rok ügyére nézve. A szultán ez­által könnyen arra lesz indítható — így okoskodtak — hogy ezentúl vona­kodni fog reformokat léptetni életbe Macedóniában, és a jogara alatt levő keresztény lakosságnak nem ad többé kiváltságokat, mert ime attól kell tartania, hogy ha a nemzetiségek egyikét kielégíti, a többiek elégedetlenségét idézi föl. Másrészt az ökumeniai patriarcha lépése felizgatja a görögöket a bolgárok ellen és viszont, a­minek könnyen káros következ­ményei lehetnek, nemcsak Macedóniában, hanem Bulgáriában is. A görögök eddig teljes egyenjogúsá­got élveztek a fejedelemségben a többségben levő bolgár elemekkel. A mostani sobranje-ben is több görög képviselő foglal helyet. Ha a görögök akadé­koskodása miatt a bolgároknak kellemetlenségük lesz, p. o. a bolgár püspökök barátját semmisnek nyilvánítanák, akkor a bolgárok, a­hol csak módjuk­ban lesz, boszút fognak venni a görögökön, így az­után könnyen ismétlődhetnének az 1884 és 1885-iki philippoli zavargások. Változások a diplomatiai karban. Mint a »Fol. Corr.« konstantinápolyi levelezője írja, Mo­n­te­li­e 11­o gróf franczia nagykövet valószínűleg el­hagyja állását, mert túlságosan befolyásolni engedte magát Nelidov orosz nagykövet által. Blanc báró olasz nagykövet hallomás szerint szintén távozni ké­szül Konstantinápolyból, mert a viszony közte és Crispi közt nem a legjobb. A harmadik még jelenté­kenyebb változás az lenne, ha megvalósul az a hír, hogy Nelidov újra lépéseket tett Bécsbe való áthe­­lyeztetése érdekében. Crispi és Caprivi találkozása alkalmával a Pol. Corr. szerint fontos szerepet fognak játszani a Né­metország és Olaszország között levő kereskedelmi politikai viszonyok átalakítására c­élzó tárgyalások. Nagyon valószínűnek tekintik, hogy a két államfél­ Táviratod Berlin, okt. 31. A »Reichsanzeiger« sze­rint a belügyminiszter közzéteszi, hogy az Or­szággyűlést, a császár november 12-én délben a királyi kastély fehértermében fogja meg­nyitni. Wiesbaden, okt. 31. (Eredeti táv­irat.) A »N. Fr.Presse« értesülése: Eyschen miniszter utazása a nassaui herczeghez az eskü­tétel ügyében történt. A herczeg ugyanis azt véli, hogy miután múlt évben már letette az esküt, annak megnyitása fölösleges, míg a luxemburgi minisztérium máskép fogja fel a kérdést. Minden előkészület megtörtént a herczegnek Luxemburgba való utazásához. München, okt. 31. A tudományos akadémia el­nökévé Döllinger helyébe Pettenkofer titkos tanácsos neveztetett ki. — A régens-herczeg elfogadta Helfe­­richnek, az államgazdaságtan tanárának lemondását, kifejezvén elismerését működéséért. Melbourne, okt. 31. A »Reuter-ügynök­­ség« jelenti: Victoria-gyarmat törvényhozó gyűlése bizalmatlanságot szavazott a kormány­nak. A Gillies által alakított minisztérium lemondott. A kormány e vereségének a mun­kásképviselők egy részének elpártolása az oka, a­kiket a strike vezetői befolyásoltak. Köln, ok. 31. A »Köln. Ztg.« pétervári értesü­lése szerint Carnot állítólagos jövő évi látogatásáról Oroszországban a pétervári irányadó körök mit sem tudnak, sem orosz részről nem történt meghívás, sem Francziaország részéről bejelentés. (Fezt.) Róma, okt. 31. Az »Osservatore Ro­mano« kinyilatkoztatja, hogy illetékes ható­sághoz intézett kérdésre, vájjon érvényben van-e még az olaszországi catholicusokra vo­natkozó tilalom, mely őket a politikai választá­sokban való részvételtől eltiltja, e hatóság azt a választ adta, hogy a tilalom még mindig teljes érvényben van. Milano, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« értesülése. Garibaldi dijoni emlékének tervét állítólag Cavaletti párisi tartózkodása alatt főzték ki és az ez ügyben megindított mozgalom merő­ben választási sakkhúzás az olasz kormány ellenében. Baden, okt. 31. A mai tartomány­gyűlési képvi­selőválasztáson Thomát választották meg Göthe libe­rális jelölt ellenében. London, okt. 31. Castroni svájczi állampolgár kiadását tárgyazó indítvány nov. 4-én kerül a Queens- Beach elé tárgyalásra. Bern, okt. 31. Kivizli biztos holnap ide érkezik, hogy a szövetségi tanácsnak jelen­lentést tegyen. Jelentése szerint a katonaság r­uganovan correctut járt el. A ressim nagy­tanács a jövő héten a kormánytanács három helyére eszközöl új választást. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« értesülése. A mac­edoniai liga a szultán védnöksége alá akarja magát helyezni, hogy mint a szultán alattvalója, annak védelmét kérhesse a bol­gár propaganda ellenében. A liga tisztelet­beli elnökségére Törökország belgrádi köve­tét akarják megnyerni. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« értesülése: Mihály metro­polita belépett a »Velka Serbija« egyletbe, mint alapító tag. — Garassanin Milutin is­mételten meglátogatta Natália királynét és nagy társasággal nála ebédelt. Garassanin gyakori látogatását Natália királynénál a russophilek rossz szemmel nézik. Pétervár, okt. 31. (Eredeti távirat). A belügyminiszter utasította a tartományi kormányzó­kat, hogy a parasztok kérelmére különös figyelemmel legyenek, folyamodásaikat vegyék át és minden ható­ság kötelességéül tekintse, hogy a helytelenül hozzá­juk intézett beadványokat hivatalos uton az illetékes közegekhez juttassák elintézés végett. (P. C.) Zágráb, okt. 31. (Eredeti távirat.) Alig, hogy leérkezett a királyi leirat a földtehermentesítési alap kérdésének megoldása tárgyában kiküldendő regnicoláris bizottság iránt, alig, hogy megtörtént a bizottság megválasztása, már­is megindult a vita a közvéleményben e bizottság czélja felől. Az ellenzéki sajtó abbeli felfogásával szemben, mely szerint ez alap többletére nézve Horvátországnak napnál világosabb joga van és az a törvényen alapszik, az »Agr. Ztg.« egy tekintélyes szakembere kimutatja, hogy a ki­egyezési törvény csak az alap igazgatását bízta Horvátországra ; a kiegyezési törvénynek min­den más magyarázata hamis. Az alap illető­ségi kérdése a kiegyezési törvény 21. §-a sze­rint »nincs megoldva.« Horvátország e tekin­tetben tehát nem hivatkozhatik a kiegyezésre. Az eredeti intenziók szerint Horvátország sohasem jöhe­tett volna abba a helyzetbe, hogy a fölösleg fölött tárgyaljon. Törvényhozási intézkedéseknek kell tör­ténni, melyek a fönnálló szabályt a megváltozott vi­szonyokkal összhangba hozzák. Egyetlen helyes kiin­dulási pont, hogy az alap az ő eredeti saját czéljától ne tereltessék el. Zágráb, okt. 31. A regnicoláris deputatio meg­alakult. Elnökévé Vukotinovicsot, előadójává Eggers­­dorfert választotta.­ ­ Ezen Barkosék kapva-kapnak. Előveszik az öreg lel­készt, hogy ez, minthogy ő is nagyon szereti a Annács­kát, most már menjen át Tátra-Füredre, és kérdezze meg szép ügyesen és illedelmesen Hupigné asszonytól, hogy hol lehet megszerezni a leány keresztlevelét, mert hát »egyikük« örökbe akarja fogadni és vala­mely becsületes, derék emberhez nőül adni. A lelkész­nek, e missio mellett, természetesen mindent őszintén be kellett vallaniuk, mert máskép­p jó, jámbor ember nem igen tehette volna meg a tőle kért szolgálatot. Itt tehát az igazság elől kitérni többé nem lehetett, és Barkós Gábor végre kijelentette Kenéz uram előtt, hogy a gyermek Zsigmondé kell hogy legyen, mert hát ez volt »a győztes« az énekesnőnél, ki őt, Gábort, mikor neki szerelemről beszélt, mindig csak barátsá­gos tréfával fogadta. Kenéz uram tehát fölteszi magában, hogy szi­gorúan emlékeztetendi Zsigmondot atyai kötelessé­gére. Már meg is kezdi intő beszédét, midőn Zsig­­mond, idegenkedve a neki imputált ténynek még csak gondolatától is, őszintén megvallja, hogy ő soha, még az apprehensio egy árnyával sem akarta illetni Gábort azért, hogy évek előtt az énekesnőnél »győz­tes volt.« Mert hát Gábor különb ember is volt nálá­nál az asszonyok közül, és ő teljesen felfoghatónak és igazoltnak is találja, hogy az énekesnő is nem őt, hanem Gábort részesítette kegyének és igy az atyaságnak is szerencséjében. Látni kell a zavart, bárgyú pofát, melyet a sze­gény falusi lelkész vág a kölcsönös testvéri gyöngéd­ség eme furcsa vallomásaihoz. E két ember tehát csupa lelki jóságból, egymás iránt való szeretetből és becsülésből, nemes, lovagias előzékenységből nem szólt egymásnak, és fölnevelték szerették, dédelgették a leányt, mert mindenikük a másik gyermekének hitte. A drámai helyzet a darab e pontján valóban érdekes, és a jelenet, melyben ily simán és természete­sen kifejlik, nagyban mulatságos. Muray Károlynak már ez egy eszméje is értéket adott volna e darabnak, mely különben teljes egészében is tetemesen sike­rült. Aztán nem szabad, a külső hatás okainak kuta­tásánál számításon kívül hagynunk azt sem, hogy ezt a jelenetet Újházi (lelkész), és Szigeti Imre (Zsigmond) játszszák, és pedig mind a kettő oly virtuóz természet­hűséggel, oly finom és jóizű comi­­cummal, hogy, igazán, élvezet őket nézni. És mint­hogy a művészektől meg nem vonható elismeré­sünk kifejezésével, ám félbeszakítottuk darabunk meséjét, illőnek tartjuk e helyt azonnal rámutatni arra is, hogy mennyire érdekes, mennyire újszerű és mulatságos e darabnak tárgya, ha ezt a Barkosék csoportja körül fonódó és az imént jelzett történetben akarjuk feltalálni, nem pedig — a czím útmutatása szerint — egy azonnal említendő huszár­hadnagy­­nak könnyen múló szerelmében, mely e darabban nem is első fontosságú elem, hanem inkább csak értékes segítő eszköz a mondott főtárgyból folyó bonyodal­mak megoldásánál. Meglátják azonnal, hogy csak segítő eszköz. Folytassuk csak mesénket! A szép Annát két fiatal ember gyöngéd hajlamá­nak keretében mutatja be szerzőnk. Az egyik ifjú Dér Pista, egy leányos modorú, naiv falusi poéta, kit gyer­­mekies lelkitulajdonai miatt mindenki csak »kisasz­­szonynak« czímez. Ez szerelmes Annába, ki vele azon­ban csak úgy bánik, mint az elnézésre jogot tartó gyer­mekkel. A másik ifjú pedig Barkosék unokaöccse, Kálmán, a könnyűvérű, nyalka huszárhadnagy, ki »stickli«-ket és adósságokat csinál, és csinyjeit ép­­ugy mint váltóit a két jó bácsikával, Gáborral és Zsigmonddal fizetteti meg. Ez a könnnyen lobbanó huszárgyerek mindenki irányában lobban, csak Annával szemben nem, ki pe­dig őt még hibáiban és nem mindig szelíd kalandjai­ban is csodálja és bámulja oly nagy mértékben, hogy már kissé nehéz is eldönteni, vájjon érzése a kizáró­lagos csodálat határain belől marad-e? A huszár észre sem veszi a leányka rajta csüggő tekintetét, ha­nem mindig felhasználja a kis házizsarnokot arra, hogy segélyével kimásszék a hínárból és a bácsikákat hajlandóvá tegye a mindenkor oly szükséges pénzbeli támogatások megadására. Íme, csak most is! Kálmán oda át volt Tátra- Füreden, meglátta Hapig Sárika kisasszonyt, ki apja-anyja kíséretében sétált, és fülig belészeretett. És minthogy ő ily esetben nem szokott sokat komé­­diázni, a poesisért rajongó, érzelgős, csepp szőke dán leányt egyszerűen megszökteti, és — mert nőül is akarja venni — ide hozza, a bácsikákhoz, hol első­sorban Annától kéri az öregek capacitátiójához oly szükséges segélyt. A szegény leány szomorúan hall­gatja a cousin kérelmét; végre áldott jó szívéből és szokott jó kedvével megígéri, hogy segíteni fog a bácsikák megegyezését kieszközölni. A bácsikák meg vannak botránykozva. Ez ért­hető is. Micsoda tempó ez ? — mondják nagy helyesen — elszöktetni egy leányt, aztán vele nekik a nya­kukra jönni! Leányt szöktetni, az még hagyján, hi­szen ők is szöktettek valamikor. De ők sohasem gördítették át az okozott bajt bátyjaik vállaira! És már adják is szigorú parancsaikat unokaöcscsüknek, midőn belépnek Hupig­er és Hupigné asszony — tud­valevőleg az egykori énekesnő — kik lányukat,eltűnése után azonnal követték idáig. Kálmán ugyan tévútra akarta őket vezetni, amennyiben egyik huszárkapi­tány barátját, kinek egy parasztasszonyt adott ölébe, egész más irányban küldött el lóháton,­ azon remény­ben, hogy Hüpigék egy leányt szöktető huszárt tuda­kolván útközben, majd más irányba tereltetnek. De a dánusok nem kérdeztek semmit, hanem egyenest jöt­tek ide, hol leányuk már, megunván a szökés poesisét, báránymódra bégetett »mamácskája« után, »ki most bizonyára meg fog halni bánatában.« Itt voltak tehát a dánusok , és ez nagyon jó volt. Még pedig két irányban volt jó. Először is Sárika, ki annyira lángolt a költészetért, beleszeretett a mi fűz­­fa-poétánkbe, Dér Pistába; és midőn Kálmán had­nagy uramnak ez iránt megnyíltak szemei, végre meg­látta azt is, hogy őt más nem szereti, csak Anna, ki­vel ő eddig elég vakul csak pajtáskodott. Meg van tehát a jól összeválogatott két mátkapárunk, mely minden becsületes vígjáték végére oly szükséges, mint a tojás a rántottához. De e két házasság, habár alaki befejezőül elengedhetetlen e vígjátékban, alapjában véve csak kevéssé érdekel minket. Tudtuk mi úgy is, hogy oly szép lány, mint Anna, talál magának férjet; huszárunk pedig olyan, mint a többi hu­szár ; ha tizenketten vannak, egy tuc­atnyiak. Mindezek a dolgok nem bántják lelkünket. Egész mást akarunk mi tudni. Tudni akarjuk, hogy kinek a lánya Anna ? Ez iránt költötte fel szerző leghatalma­sabban érdekünket. Tehát mi más egyéb tekintetben mindent concedálunk neki. Csak ez egy kérdésre felel­jen aztán helyesen és kimerítően! Hiszen mondtuk, hogy e darab tárgya nem a huszár szerelmében van. Az a körülmény, hogy e szerelem végre ezélt érvén, nem elégíti ki kí­váncsiságunkat, és lelkünket más, nyomósabb és érdekesebb dolgok irányában engedi továbbszá­­guldni,­­ világosan mutatja, hogy a darab igazi tár­gya nem ama szerelem, hanem valami más: a kér­dés tudnillik, melyet föntebb formuláztunk és melyre feleletet kérünk. Szerző meg is adja e feleletet, de csak felében úgy, mint kivontuk. Kértük e feleletet helyesen és ki­merítően. Ő megadja kimerítően, de nem adja helye­sen. És ez a darab egyetlen nagyobb hibája.------­Az öreg lelkész végre beszédre bírja Hüpigné asszonyt, ki szintén bizonyítja, hogy a két Barkos tel­jesen ártatlan Annának létezésében , de egyszersmind azt is megjegyzi, hogy a leánynak nem ő az anyja, hanem Barkosék egy másodfokú unokahúga, kit, mert színésznő volt, családja megtagadott és elhagyatottan engedett meghalni. Hüpigné, a szegény asszony ba­­rátnéja, magához vette a kis gyermeket és mikor maga is férjhez ment, elküldte Barkoséknak a hatá­rozatlan értelmű levél kíséretében , helyesen számítva rá, hogy a két gavallér ember egy­más iránt való gyöngédségből föl fogja nevelni a gyermeket. Ami, íme, meg is történt. A leány atyja pedig éppen az a vén huszárkapitány, ki ma Kálmánt segítette a leányszöktetésben. E felelet valóban kimerítő, de hogy helyes mó­don volna megadva, azt nem mernék állítni. Hogyan, egy darab bonyodalmát azzal oldani meg, hogy valaki végre elmondja, elmeséli azt, a­mit hosszú évek során át ravaszul elhallgatott. Ez mégis csak túlsá­gosan olcsó módszer. Hát nem érzi szerző, hogy ő, mikor Hupignét beszélteti, exponál. Exponálni az utolsó jelenetek egyikében! A darab végén oly esz­közt használni fel, melynek csak a darab elején van helye! Ez nem lehet. Ez annyi, mint bujósdit játszani a néző hiszékenységével. És aztán, ha a do­log még valahogy elő volna készítve az előző részek­ben , ha mi, a nézők, részesek volnánk a titok birto­kában ; vagy ha csak, sejtenők, valahogy előre látnák és óhajtanák e hirtelen felvilágosítást, akkor e késői expositio még úgy ahogy meg volna enged­hető. De így a dolog valóságos meglepetés. Arról a másodfokú unokahúg-színésznő létezésé­ről senkinek fogalma, de még sejtelme sem volt; egyszerre csak előáll az a hajdani énekesnő, ki meglehetősen discreditálva van szemeinkben, és el­beszél egy siralmas legendát, mely Annának kereszt­­levél gyanánt szolgáljon. Ki fogja mindezt a fölötte »találékonynak« bizonyult asszonynak elhinni? Úgy­­látszik, a színpadon lévők mindnyájan. Mi azonban kissé lehűtve állunk a hirtelen támadó lebonyolítás emez új formája előtt, és azt mondjuk, hogy olyan megoldás, melynek elemei a darabban még említve sem voltak, nem a darabba való; mert a színdarab­ban csak azt lehet megoldani, ami benne van. Ami benne nincs, az nem igényel megoldást, és az ilyen teljesen idegen elem nem szolgálhat az ismerteknek megoldásul. A darabnak tehát első fel­vonása pompás , a má­sodik már gyöngébb és vége felé egészen incorrect. A közönség azonban kevésbé volt szőrszálhaso­gató, mint mi. Elfogadta, élvezte és tapsolta a dara­bot elejétől végig. Igen jól mulatott rajta; egyes kiválóbb részleteit, még nyílt jelenetben is meg­tapsolta. Muray Károly e művel határozott és jelentékeny sikert aratott, és ehhez szívből gra­tulálunk neki. Az olyan jeles tehetségű fiatal­ember, mint ő, nagyon megérdemli a közönség bátorító szavazatát. Mert atalán el kell ismer­ni, hogy Muray igen jelentékeny inventív képesség­gel — és ez nagyon ritka dolog — a helyzet drámai ereje iránt fölötte élénk érzékkel, a helyes és hatásos jellemzéshez megkívántató éles megfigyeléssel és jó felfogással és mindezeken felül még ama soha túl nem becsülhető tehetséggel is bír, hogy a keze közt levő adatból kifejti mindazt a comicumot, mely benne rejlik. Valami Scribe-féle ügyesség kezd e fiatal író tolla alatt nyilatkozni. Érdeklődéssel várjuk, mivé fog fejlődni. KESZLER JÓZSEF­ alapjánl történhetik m­eg,­­ é­s s í v a t indítványozna, hogy e rendelkezés csak azon esetre szoríttassék, ha az állami segély az intézet fentartásához szükséges összeg­­ek­nél többre megy. A bizottság ezen indít­vány mellőzésével fogadja el a §-t. A 46 §-ból törölte a bizottság azon rendelke­zést, mely szerint e törvény 1891 jan. 1-én lép életbe, s a szakaszt egyszerűen azért állapította meg, hogy e törvény életbeléptetésével és­ végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizatik meg. Ezzel a törvényjavaslat tárgyalása befejeztet­vén, a házban leendő előadásával Hagara Viktor bí­zatott meg. Ezzel az ülés véget ért, fiúnak sikerülni fog a megegyezés.­­ A syracusai és girgenti választók Crispit felszólították, hogy vállalja el a képviselőjelöltséget kerületükben, de Crispi, meg­köszönvén a bizalmat, kijelentette, hogy az továbbra is a palermói mandátumot óhajtja megtartani. Közgazdasági táviratok, Bécs, okt. 31. November elsején a kereskedelmi minisztériumnak új rendelete jelenik meg az érvényes vasúti tarifák hivatalosan megvizsgált átnézetével. E rendelet egyidejűleg hatályon kívül helyezi az eddig elszórva megjelent külön határozmányokat. A rende­let november 15-én lép érvénybe, addig valószínűleg a magyar kereskedelmi miniszter is kibocsát analóg rendeletet. (P. C.) Berlin, okt. 31. Félhivatalos hírek sze­rint a Bötticher elnöklete alatt tartott s tegnap befejezett előkészítő tanácskozásokon kilátásba vétetett, hogy az új német-osztrák­­magyar kereskedelmi szerződésben a gabona­­vámokat leszállítják, a­mi azonban csak a leg­több kedvezményezett államoknak válnék előnyére, köztük Francziaországnak és Ame­rikának is, de Oroszországnak nem. (N. Fr. Pr.) Berlin, okt. 31. A »Norddeutsche Alig. Zeitung« azon kritikával foglalkozik, melyet néhány hirlap a » Reichsanzeiger«-ek a húsárakra vonatkozó czikkével szemben gyakorol. Utal a »Neue Freie Presse« okt. 30 iki czikkére és a következőket jegyzi meg: A bécsi szabad, kereskedelmi közlöny buzgósága, összekötte­tésben az idevaló szabad kereskedelmi irányzatú hír­lapok eljárásával, megvilágítja, mikép létetik folya­matba a támadás a német birodalom nemzetgazdasági politikája ellen. Az 1879-ik év utáni tapasztalatok nyomán komolyan nem lehet szó arról, hogy a keres­kedelmi politikában oly irányváltoztatás történjék, mint a minőre a szabadkereskedelmi elveket követők csábítgatnak. Ezek támadásával szemben helyén van a nemzeti közgazdasági politika érdekeltjeit arra figyelmeztetni, hogy álláspontjuk kellő védelméről gon­doskodjanak. A »Norddeutsche Allg. Zeitung« felso­rolja ezután azon czikkeket, melyek az Ausztria- Magyarország és Németország által tárgyalt kereske­delmi politikai kérdésekben közzététettek és megjegyzi, hogy a »Kölnische Zeitung«, a »Hamburgische Cor­respondent« »Münchener,»Allgemeine Zeitung« és a »Schlesiche Zeitung« czikkeinek értékét nem kí­vánja behatóbban bírálgatni. München, okt. 31. Az »Allgemeine Zeitung«, a »Neueste Nachrichten« és a »Fremdenblatt« egybe­hangzó jelentése szerint a regens-herczeg ma délben jelentést tétetett magának a belügyminisztertől a hús­árak drágulása tárgyában és kifejezte teljes egyet­értését a minisztérium nézeteivel s a magas húsárak mérséklésére irányuló intézkedésekkel. Prága, okt. 31. Tekintettel a kiállításra való bejelentési határidő újabb meghosszabbítására, a tar­­tománygyűlési német club elhatározta, hogy erre vo­natkozólag a határozathozataltól egyelőre eláll. Newyork, okt. 31. A newyorki postaigazgató közzéteszi, hogy ama congressusi acta, mely szerint a lottóközlemények a postai forgalomból ki vannak zárva, a lottóhirdetéseket tartalmazó lapokra is ki­terjed. Az illetékes hatóság oly értelemben döntött, hogy a törvény az európai kormányok díj­kötvényeinek hir­detéseire is kiterjed. Értéktőzsde. Bécs, okt. 31. (Tőzsdei tudósít­­ás.) Miután Ber­linre szilárdság állott be, nyugati tőzsdék nyomtak. Vasutak többnyire szilárdak. Berlin, okt. 31. (T­ő­z­s­d­ei tudósítás.) Részbeni ingadozás mellett az alapirányzat szilárd volt, jól tartott vas- és bányarészvény-árfolyamokkal. Bankok csendesek. Belföldi vasutak nyugodtak, keletiek nyomva, déli vasút szilárd. Külföldi értékek jól tartva. Birodalmi kölcsön szi­lárd. Pénz bőven. Ultimo egészen simán folyt le. Bécs, okt. 31. (Magyar értékek zárlata.) Magyar földtehermentési kötv. 89.10. Magyar hitelbank részv. 351.—. Erdélyi vasút részv. 199.— . 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 111.—. Magyar nyer. k. sorsjegy 137.50. Magy. lesz. és váltó­bank 115.50. Tiszai és szegedi köles. sorsj. 127. — . Magyar 4 száz. aranyjáradék 101.80. Magy. fegyvergyár —.—. Magy. vasúti kölcsön 96.40. Alföldi vasut-részv. 200.50. Magy. észak­keleti vasut-részv. 194.75. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. —.—. Tiszavidéki vasut-részv. —.—. Kassa-Oderbergi vasut-részv. 170.75. Magyar 5 száz. papirjáradék 99.35. Villamos rész­ v­t. —.—. Magy. jelzálogbank részv. —.—. Bécs, okt. 31. (Osztrák értékek zárlata.) Osztrák hitelrészvény 305 50. Déli vasut-részv. 149.50. Osztrák 4 száz. aranyjáradék 107.—. Londoni váltóár 114.95. Károly­ Lajos vasut-részv. 205.25. 1864. sorsjegy 179.50. 1860. sorsjegy 137.40. Török sorsjegy —.—. 4­2 száz. ezüst-járadék 88.85. Dunagőzhajózási társ. 815.—. Dohány-részv. 133.—. Angol­­osztrák­ bank-részv. 164.90. Osztr. államvasuti részv. 246.15. 20 francos arany 9.11—. 4­2 száz. papirjáradék 88.75. Osztrák hitelsorsjegy 183.50. Német bankváltók 56.50. Cs. k. vert arany 5.46—. Osztrák-magyar bank-részv. 983.—. Elbevölgyi vasut­­részv. 233.—. Bécsi bankegylet-részv. 118.75. Alpina-részv. t. 93.30. — Az irányzat szilárd. Frankfurt, okt. 31. (Esti tőzsde.) Osztr. hitelv. 268.50. Osztr. államvasuti részv. 215.75. Déli vasut-részvény 130.87. Károly­ Lajos vasut-részv. 181.—. Magyar 4 száz. aranyjáradék 89.70. Osztr. 4 száz. aranyjáradék —.—. Magyar 5 száz. papirjáradék —.—. Alpina részv. társ. 82.50. — Az iányzat szilárdabb.

Next