Nemzet, 1890. december (9. évfolyam, 2967-2995. szám)
1890-12-01 / 2967. szám
Ssnebkebiztőség: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. Reggeli kiadás: 2967. (330.) szám. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, foldsitas. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...................................... .. .. .. 2 frt 3 hónapra----------------.............. 6» 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 18 óra 3 kr. vidéken 4 kr. Budapest, 1890. Hétfő, deczember 1. IX. évi folyam. Az erdélyi birtokviszonyok rendezése. Budapest, nov. 30. Említettük, hogy Szilágyi Dezső igazságügyminiszter az erdélyrészi birtokviszonyok rendezése tárgyában alkotandó törvényjavaslat előkészítésével kapcsolatban az erdélyrészi országos képviselőket értekezletre fogja meghívni, hogy ez után már eleve is alkalom nyúttassék arra, hogy a függőben levő különleges viszonyok rendezésére irányuló igények előzetes tanácskozás tárgyát képezzék. Ezen értekezlet már a közelebbi napokban meg fog tartatni. Erre való tekintettel az erdélyrészi országos képviselők Huszár Károly báró orsz. képviselő elnöklete alatt ma pártkülönbség nélkül előértekezletet tartottak, melyen tüzetes megbeszélés tárgyává tették és megállapították azon főbb irányelveket, melyeket az erdélyrészi birtokviszonyok rendezésénél az igazságügyminiszternek különös figyelmébe ajánlani kívánnak. A ma tartott előértekezletről az »O. É.« a következőket írja: Az erdélyrészi választókerület országgyűlési képviselőit Huszár Károly báró értekezletre hívta ma össze azoknak a kérdéseknek előzetes megbeszélése czéljából, melyek az igazságügyminiszter által az erdélyi birtokrendezési ügyekben összehívott tanácskozmányon tárgyalás alá lesznek veendők. Az értekezleten részt vettek : Bartha Miklós, Bokros Elek, Belvinczi Gaál Jenő, Haller Jenő gróf, Horváth-Tholdy Lajos gróf, Huszár Károly báró, László Mihály, Lázár Jenő gróf, Mohay Sándor, Molnár Antal, Tholnay Gábor, Zeyk Dániel és Zeyk Károly. Beható tanácskozás után az értekezleti tagok többségének nézete főleg a következőkben összpontosult: Kívánatos, hogy a birtokrendezési ügyeknél a legjobb birói erők alkalmaztassanak s hogy szakavatott birtokrendezési birói succescentia nevelése czéljából az illető birák mellé joggyakornokok és törvényszéki jegyzők adassanak. Kívánatos, hogy a legkisebb törvényszékeknél is legalább két biró foglalkozzék ezen ügyekkel, amennyiben szükséges, az illető törvényszékek biráinak száma, egygyel szaporittatván. Székhelyhez nem kötött birák alkalmazását nem tartja helyesnek az értekezlet, valamint azt sem pártolhatja már az administratív ellenőrzés szempontjából sem, hogy a birtokrendezési ügyekben csakis egy királyi tábla gyakorolja a másodfokú bírói hatóságot. Azon felmerült nézet, hogy a tagosítási ügyek elvonatván a bíróságoktól, közigazgatási hatóságok által intéztessenek el, nem talált az értekezleten viszhangra. Azt, hogy az előmunkálatok folyama alatt külön jogorvoslatnak engedtessék hely, nem tartja javaslandónak az értekezlet többsége; egy felmerült indítvány alkalmából azonban kívánatosnak tartaná, hogy a becslő bizottságban való elnökölhetésből a működő mérnök kizárassék. Azt, hogy a végrehajtás foganatosítása után birtokon kívül felebbezésnek lehessen helye a kir. curiához, már csak a jogegyezség szempontjából is fenntartandónak véli az értekezlet. A miniszter által kitűzött további kérdésnek megbeszélése czéljából csütörtökön d. u. 4 órakor fognak értekezletet tartatni. A képviselőház deczember hó 1-én d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az 1891-iki állami költségvetés részletes tárgyalása: Az igazságügyi tárcza. A NEMZET TÁRCSÁJA. November 30. Két vár Erdélyben. Irta: Móricz Pál. Erdély véráztatta völgyeiben és a völgyek fölé emelkedő ormokon várak, várkastélyok, vagy ezek romjai teszik még kedvesebbé az utazók szemében az úgy is kies vidéket. Mennyi becses emlék fűződik ezen kastélyokhoz, mennyi régi nemzeti dicsőség sugárzik vissza az ódon falakról! Csodálatos, hogy tudta a maroknyi magyarság e becses földet közös hazánknak megtartani! De megtartotta s ez annak jele, hogy ha voltak is hibái az uralgó családoknak, kellett lenni és voltak is erényeik. Ez erények közt legelső helyen állott a hagyományos vitézség és hazaszeretet. E kettő mentette meg e hazát és ezeken kívül az erdélyiek magyar szelleme és magyar családi élete, mely nem hagyta őket elkorcsosodni. Ha az utas elhagyja Szász-Régent s felfelé hatol, hol a Görgény vize a Marossal egyesül, — előbb a vécsi, azután a görgényi várak tűnnek szemébe. Vécs, magyar falu a szász és oláh népség között. Kedvesen lepi meg a magyar utazót Vécs szorgalmas magyar népe. A Maros völgye itt elég széles, jókőút vezet Besztercze felé és fel a székely földre. A vécsi várkastély 20 öl magasságú hegyen fekszik; a főépület egy négyszegletre épített várlak. 20—25 öl széles sáncz futja körül, és felvonó hídja még ma is áll. A sáncznak külső felét kőfalak övezik. A várkastély, bár egyenlő magas mindenütt, csak néhol van 2 emeletre osztva. Négy bástyája közül egyikről leüti az idők vihara a kalapot. A délnek néző homlokzata a legszebb kilátást nyújtja a Maros völgyére. A megmaradt feliratok 1537-től kezdve különbözők. Kendi Ferencz, a vajda idejéből, az 1555-ben kelt felirat közepén a czimer osztja ketté, s rajta egy kéz, mely nyílvesszőt tart. Egyik helyen ez áll: »Fata inveniunt viam«, mely Kendi Ferencz, akkori tulajdonos jelmondatául tekinthető. A várkastélyhoz számos falu tartozott. Báthory Kristóf fejedelem 1578-beli donationalis levele szerint Vécs, Kövesd, Felső-Zdees, Orosz-Zdees, Répafalva, Barcs, Paszmos, Péntek egész falvak; Oláh- Zdeesnek, Szász-Zdesnek csak fele tartozott hozzá. Nehéz volna kisütni, mikor épült e várkastély, bár állítólagosan római castrum alapjai is voltak itt feltalálhatók. Azt hiszik, hogy a királyok alatt vajdái már voltak. II. Endre adománylevelében 1228-ban mint várat említi. A hagyomány szerint Verbőczy István a »Tripartitum« egy részét itt dolgozta ki. Ezen munkálattal tudvalevőleg 1507-ben bízatott meg, és 1514-ben tette azt le az országgyűlés asztalára, mint az ország itélőmestere. Vécset 1528-ban Zápolya Lázár Ferencznek adta, kinek Ferdinándhoz való csatlakozása miatt elkobozták és az Eötvös báró »1514« regényében szereplő Amándy Pálnak és Balázs testvéreknek adományozta. Az Amándyak Gritti által kivégeztetvén, a kastély Balassa Imre vajda birtokába ment át, de már 1540-ben ismét a Ferdinánd vajdája, Kendi Ferencz birtokolta. A hatalmas Kendi Ferencz Izabella királyné visszajövetele alatt itt élt, azonban őt, mint gyanúst, Izabella 1558-ban legyilkoltatta, s a várkastély tartományaival együtt a királyi fiscusra szállott vissza. Báthory Kristóf fejedelem 1578-ban Keresztessy Judit férjének, Hagymási Kristófnak, hü szogálatáért adományozta. Nemsokára Báthory Zsigmond fejedelem nagybátyját, Bocskay Istvánt, ajándékozta meg vele; ugyancsak ő Báthory Endre javára lemondván a fejedelemségről, Vécset magának adatta, Bocskayt pedig a dévai várral akarták kárpótolni. Báthory 1606-ban kelt végrendeletében Bocskay Miklósnak adományozta. Rákóczy György már 1607-ben Bornemissza Boldizsárnak adományozta, miért is Bocskay pert indított, de azt 1610-ben a medgyesi gyűlésen, mert a fejedelmet elismerni nem akarta, elvesztette, s a várat tőle elvették. Ezután Wesselényi István kapta, kinek fia, szintén István, miután nem tartotta megtarthatónak, a hatalmas Rákóczy Györgynek adta el, de azért Bethlen Gábor kezére került, ki Bethlen Péternek véghagyományozta, miért Rákóczy György 1631-ben nova donatiót adott ki. De Bethlen Péter 1634-ben nejének, Ilyésházy Katának, legálta, mibe I. Rákóczy 1647-ben az asszony életéig belenyugodott. A történeti adatok hiányossága onnét származik, mert 1848-ban a Kemény család levéltára elpusztult és elrabolták a várban őrzött régi fegyvereket is. Nevezetes, hogy a falak bontásakor egynéhány kőgolyót is találtak, mi a romok kétségtelen régi voltára engedend következtetést vonni. Kemény János fejedelem után e birtokot következő utódai birtokolták : Kemény Simon, ennek fia, szintén Simon, újabb időben Kemény György főispán, ennek szintén fia, Kemény Kálmán főispán. A vár, úgy látszik, több újításon ment keresztül, különösen 1816-ban, azonban a forradalom viharai ezt a várat is kegyetlenül mesviselték. A mostani tulajdonosa báró Kemény Kálmán s kedves neje báró Bánffy Polixena gondozzák, javítják s fentartják e szép várat. Különösen szép része egy terras, mely nagyszerűnek mondható tágas voltánál s a róla nyíló gyönyörű kilátásnál fogva. E vár rövid története egész századok történetét tükrözi vissza. Jószágkobzások, erőszakos elfoglalások, újabb és újabb adományozások a birtok és tulajdon bizonytalan voltáról tesznek kétségtelen tanúságot. Görgényről nincsenek hasonló adataim, mondják, hogy környékét nagyon régen Görgény vármegyének is hívták, de egykori védelmezését, ostromát és a németek általi elfoglaltatását boldogult nagyatyámtól Darvai Darvay Gedeontól hallottam, amint itt leirom. Görgény vár ostroma. Görgény még 1708-ban a Rákóczy kezén volt Rákóczy régi embereit, kik Lengyelországból való bejövetele alkalmával rögtön hozzá állottak, és folytonosan kitartottak mellette, azon kisebb embereket, a nemességnek csekélyebb részéből származottakat igen becsülte, és többet bízott reájuk, mint sok később hozzá szegődött nagy urra. Ezek közé tartozott Bagosy László, Gúthy István, Rátonyi János és István stb. Görgény vára, nem messze Szász-Régentől és Bécstől, mintegy kulcsául szolgált azon vidéknek. A vár meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, miért is Rákóczy felhívta Rátonyi János ezredes gyalog főkapitányát, s meghagyá neki, hogy válasszon maga mellé száz vitéz hajdút és menjen Görgénybe; fizettessen ki magának 500 darab tallért és igazittassa meg a várat, a mennyire lehet; lássa el eleséggel és védelmezze meg becsületesen. Rátonyi nagyra becsülvén fejedelme bizalmát, csakhamar magához vette Rátonyi Istvánt, Vetésy Ferit és Mándy Pált, szathmár-megyei fiatal embereket és még száz magyar hajdú vitézt s elfoglalta a görgényi vár commandóságát. Midőn odaért, mindenütt hiányosságot látott. Nosza tehát kovácsokat, lakatosokat, faragó embereket szedett össze, megadóztatta a kőműveseket, kiigazíttatott minden hibát. Aztán a várat szénával, zabbal, élelemmel bőven elláttatta, a sánczokat kitisztíttatta, szóval az erősséget minden tekintetben jókarba hozta. Alig hogy elvégezte a vár felszerelését, Rabutin német generális a maga fiát küldte ellene, Ka 1templatt ezredessel, ki a Neiperg ezrednek volt parancsnoka. Ezek mintegy ezer emberrel vették körül a várat. 500 gyalog és 500 lovas lehetett körülbelül. Mielőtt rendszeres ostromhoz fogtak volna, Rabutin felküldött Rátonyihoz, hogy adná fel a várat, úgyis hasztalan minden védelem. Rátonyi felment a bástyára, egy pohár bort köszöntött Rabutin generális egészségére, és azt üzente neki, hogy a várat, amíg életben lesz, fel nem adja, mert Rákóczy ezt ő rá bízta. De ha a generális Rákóczytól egy parancsolatot eszközöl ki, hogy adja át a várat, akkor minden késedelem nélkül teljesíteni fogja kívánságát. Ezek után nem volt mit tenni, mint a vár ostromát megkísérlem, Kaltenplattot a németek közt egyik legjobb ezredesnek tartották. Nemcsak vitézsége, hanem tudományos képzettsége és józan élete — ami akkor nem mindennapi dolog volt a hadsereg körében — a legkiválóbb vezérek egyikévé tették őt. Harmadnapra Rátonyi válasza után csakugyan megindították az ostromló sereget, s mint Cserey Mihály leírja, aki Görgényben volt, és Bánffy László szállásáról nézte az ostromot, harmincz granadéros ment elől, utána Kaltenplatt 300 emberrel. Felmentek a hegyoldalon, és már jóformán felmásztak a kőfalra is. De a védők sem voltak ám restek. Midőn már a harmincz gránátos a kőfalra felhágott, a hajdúk elsütötték az ágyukat, köveket hánytak reájuk, s bebocsátván a magas falakról a koronákat, csak úgy seperték le a németeket. Az ostromlóknak végre is teljesen vissza kellett vonulniok. De a hajdúk a falakról folytonosan lövöldöztek utánuk. Kaltenplatt is kapott egy lövést s ebben meg is halt. Azonban Rátonyinak is kijutott, mert buzdítván vitézeit, egy német láger oldalba lőtte. Több hétig hordta a golyót testében. Midőn másodszor ostromolták a várat, Kaltenplatt helyébe Rabutin a szegedi kommandanst, De Hennist küldte ki, a ki okulván Kaltenplatt sorsán, előbb a várat a szőlőhegyekről bombáztatta több helyen, s midőn a bombázásnak sikerét látta, akkor rendelt általános rohamot. Hogy ez a roham teljes legyen, lovasságát lenyergeltette, s ezt is az ostromra küldte, s a lovak mellett csak egynéhány lovas maradt. Rátonyinak volt egy öcscse, Rátonyi Pista és volt ott kívüle még két kemény szathmári gyerek is: Mándy Pál és Vetés Feri. Rátonyi felfeküdt egy asztalra a vár közbülső termében, maga mellé tette puskáját, mely meg volt töltve, s el volt határozva, hogy ha beveszik a várat, agyonlövi magát, s a vár ablakából az asztalról nézte az ostromlókat. Midőn észrevette, hogy a lovasságot is lenyergelték és ostromra küldték, odahívta a két alvezért és Mándy Pált, s azt mondá nekik: »Nézzétek, ennek a teremnek a kandallója mögött van egy lejárás. Ez odavezet, ahol a német lovakat négy vagy öt labancz őrzi. Ha mindennek vége van, vonuljatok abba a terembe, a kandalló háta mögé, és ha menekülni tudtok, meneküljetek. Fűzzétek össze a lovakat és eredjetek vele Magyarországa, itt már most többet nincs mit csinálni.« A két alvezér kiment és újra meg újra buzdította a védő sereget. De a túlerő elnyomta a magyar vitézséget és Görgényt a németek bevették. Rátonyi meglőtte magát az utolsó perczekben, s úgy is találták meg sebbel a fején. A három fiatal ember vagy huszad magával a titkos utón elmenekült. Ezek leérvén a völgybe, meglepték a lovakat őrző labanczokat, elszedték a menynyire tudták lovaikat s szerencsésen elszáguldtak. Amiről ezt írja Cserey: »igy jön vége a görgényi obsidiónak. Rátonyi János örökké való dicséretes emlékeket hagyott maga után a németek közt is. Ha mind olyan volna a kurucz, mint ő, eddig átülestek volna a németekkel egymáson.« Rabutin ekként bevégezvén a császárnak tett ígéretét, Erdélyből Bécsbe ment. Rátonyi, Mándy és Vetésy keresztül a hegyeken Mármarosba jutottak, és hosszas káborgás után Darvára értek, Darvay Gáborhoz. Ott három szép leány volt a háznál: Éva, Erzsi és Eszter. Évát elvette Mándy Pál, Erzsit Rátonyi Pista, Esztert pedig Vetésy Feri. Az öreg Darvas nem nézte, hogy a fiatal emberek minden jussukat és jószágukat a csatában hagyták. Szívesen fogadta őket vejeinek, s azok közül kettő tartós és azóta is számos tagot számláló magyar család alapítója lön. A harmadiknak, Vetésynek családja már kihalt. Az utolsó Vetésy Feri velem volt jogász ; derék, kedves fiatal ember volt, kinek korai halálát velem együtt sokan megkönyezték. BELFÖLD, Budapest, nov. 30. (Változások a külügyminisztériumban.) A »Bremdenblatt« ma reggeli száma a következőket írja: »Vonatkozással Szögyény osztályfőnöknek már huzamos idő óta jelzett belépésére a magyar kabinetbe, az itteni és külföldi lapok az utóbbi hetekben, sőt még e napokban is sok mindenfélét jelentettek a külügyminisztériumban beállandó személyi változásokról, még neveket is említve. Eltekintve attól, hogy az utóbbi hetekben, a külügymester távolléte idején, aki egyedül illetékes, hogy a ressortjába vágó kinevezéseket kezdeményezze, az ily jellegű kérdések egyáltalán mérlegelésre sem juthattak, — illetékes helyről figyelmeztetve lettünk, hogy az ezen ügyben eddig megjelent közlemények kizárólag csak is combination alapulnak és Kánoky gróf ama pár nap óta, hogy visszatért Bécsbe és ressortja ügyeit átvette, nem volt abban a helyzetben, hogy ezen személyi ügyekkel foglalkozzék. Parnell manifestuma. A newyorki lapok beszélgetést közölnek Davitt Mihálylyal, aki már régebben ellene nyilatkozott annak, hogy Parnell az ír nemzeti párt élén megmaradjon. Davitt kijelelentette, hogy az a válság, mely O’Shea válási pere következtében, az ir-ügyek terén beállott, a legkomolyabb azok között, melyek 20 év óta felmerültek. Parnell siket minden tanácscsal és figyelmeztetéssel szemben és el van tökélve állását minden áron fentartani, de ha Parnell nem vonul vissza, a »homerule« ügye veszve van. Gladstone levele Britannia és Írország közvéleményére nagy erkölcsi hatással volt. Ha a fejlemények folyamán a liberális párt a home-rale ügyét elejtené, akkor a jövő választásoknál a tory-kormány nagy többségre fog szert tenni és Salisbury politikáját, Írország erélyes rendszabályozása iránt folytatni fogja. Sok függ még Dillon és O’Brien véleményeitől, amelyek egyik vagy másik irányban döntők lesznek. A per megindítása előtt Parnell nagyban hangoztatta ártatlanságát és azt állította, hogy a házasságtörési perből neve szeplőttelenül fog kikerülni. Gladstone, Morley és Walsh érsek feltétlenül hittek szavának; annál nagyobb most csalódásuk, különösen Parnell manifestuma óta, amelyben, bosszúból leleplezéseket tett. Mint Londonból tegnapi kelettel távírják, Gladstone-on kívül, aki hazugnak jelenti ki Parnell minden egyes állítását, a volt Gladstone-cabinet összes tagjai, akiknek a hawarden-i beszélgetés tudomásokra hozatott, nem igazaknak jelentik ki Parnell állításait és ha a cabinet titok ásása nem állna titokban, nyilatkozatot tennének közzé. Még Davi 11 és Labouchere is, kik eddig legmelegebb pártolói voltak Parnellnek, a legélesebben elítélik a manifesztumot. Labouchere úgy vélekedik, hogy Parnell bizonyára eszét vesztette. A »Freeman’s Journal« is azt írta tegnap, hogy nincs egyetlen egy tisztességes ember sem az egyesült királyságokban, aki ezentúl még védelmezné Parnell-t. Lisszabon, nov. 30. Benguelából érkező hírek szerint a Bibébe küldött expeditió legyőzte a felkelőket, de a portugáliaiak is tetemes veszteséget szenvedtek. A felkelők vezére megmenekült. London, nov. 30. Az Amerikában időző ír képviselők ma Mac Carthyhoz a következő táviratot intézték: »Mély fájdalommal olvastuk Parnell kiáltványát; lehetetlen, hogy Parnell pártvezér maradjon. Holnap kimerítően fogjuk nézeteinket táviró útján tudtul adni.« Róma, nov. 30. A Stefania-ügynökség szerint a király ma decretumot írt alá, mely különféle vétségekre és kihágásokra nézve amnestiát ad és pedig: 1. sajtóvétségekre nézve, 2. néhány másnemű vétségre nézve, beleértve azokat, melyeket politikai tüntetések alkalmával követtek el, 3. a kihágások egész sorára nézve, 4. amnestiában részesíti azon 1851. január 1-e előtt született hadiköteleseket, akik az állításra meg nem jelentek volt. Konstantinápoly, nov. 30. A porta köriratot szándékozik intézni az idegen hatalmak itteni képviselőihez, melyben tekintettel arra, hogy meg van állapítva, hogy a legutóbbi kormányellenes tüntetésekben idegen alattvalók is részt vettek, kijelenti elhatározását, hogy minden netán ismétlő hasonló esetben az illető alattvalók kiutasítását fogja követelni. E lépésre az adott okot, hogy a patriarchátus ügyében történt legutóbbi smyrnai tüntetésben részt vett a törökországi görög alattvalóknak mintegy harmadrésze. Belgrád, nov. 30. Feridun bey török követ hoszszabb szabadsággal elutazott Konstantinápolyba, majd Nizzába megy. Chicago, nov. 30. Dillon, O’Brien és más ír képviselők ide érkezvén, lelkes fogadtatásban részesültek. A képviselők két, tiszteletükre rendezett népgyűlésen beszédeket mondottak. A népgyűlések resolutiókat fogadtak el, melyek a homerule iránti rokonszenvnek adnak kifejezést és Parnell szolgálatairól elismeréssel emlékeznek meg. Gladstone leveléről Dillons O'Brien egyátalán nem nyilatkoztak. Kolozsvár, nov. 30. Lobkovitz herczeg hadtestparancsnok Kolozsvár város bucsuzatára meleg, magyar nyelvű köszönő választ küldött, mely a városi közgyűlés elé fog terjesztetni. Távitok. Berlin, nov. 30. A kereskedelmi miniszter kezdeményezésére itt deczember közepén értekezlet lesz arra nézve, hogy nemzetközi megállapodások történjenek a munkásvédelmi törvényhozás továbbfejlesztése tárgyában. Közgazdasági táviratok, Fiume, nov. 30. A »Corsair« bérelt Adria gőzös ideérkezett. Bari, nov. 30. A »Utópia« bérelt gőzös New- Yorkba indult. A tuberculosis gyógyítása. Beoltások a Rókusban. Ma már egy kissé megcsappant érdeklődés mellett mutatta be dr. Münter Kálmán igazgató a beoltott betegeket, akiknél a reakczió tegnap óta visszafejlődött. A betegeket ennél fogva az igazgató részben újra beoltotta. Kivülök ma még két új beteg került beoltásra : Lebovszky Mihály, kinek tuberculózus baja van és Vári Anna lupuszos beteg. — Weisz Jakab dr. fővárosi orvos holnap délután 4 órakor kezdi meg a tuberculózis elleni beoltásokat dr. Glück Ignácz senatoriumában, a városligeti fasorban (11. sz.) Az oltásoknál szívesen látják azokat az orvosokat, akik az iránt érdeklődnek. Az orsz. közegészségügyi egyesület decz. 4-én(csütörtökön) d. u. 6 órakor az egyetemi élattan épület termében (Esterházy-utcza 5. sz.) szakülést tart, melyen Müller Kálmán dr. értekezni fog »a Kochféle tuberkulózis-ellenes oltásokról.« Az előadáson az egyesületi tagokon kívül csak a tagoktól bevezetett vendégek jelenhetnek meg. Köln, nov. 30. Dr. Prior előadást tartott a dr. Koch-féle gyógymód szerint kezelt gümő kóros betegek felett, melyen számos angol és amerikai orvos volt jelen. A gyógyszernek dr. Prior által észlelt hatása megegyezik a másutt tett észleletekkel. HÍREK. November 30. A hivatalos lapból. Nemesség. A király Hazslinszky Frigyesnek, az eperjesi ágostai hitvallású evangelicus collegium igazgatójának, régi magyar nemességét kegyelemből megerősítette s neki, valamint törvényes utódainak a »hazslini« előnevet adományozta. Bírósági kinevezés. A király Idám Dénes székelyudvarhelyi törvényszéki bírót, a marosvásárhelyi ítélőtáblához bíróvá nevezte ki. Kinevezések: A kereskedelemügyi miniszter, a baranyavármegyei m. kir. államépítészeti hivatalhoz beosztott Burgstaller Lajos kir. segédmérnököt, a fiumei m. kir. tengerészeti hatósághoz kir. mérnökké, a beszterczebányai pénzügyigazgatóság Liebhardt Antal breznóbányai adóhivatali gyakornok-jelöltet, díjtalan adóhivatali gyakornokká, a zalaegerszegi pénzügyigazgatóság Turják Imre székesfehérvári pénzügyigazgatósági díjtalan számgyakornokot, díjas számgyakornokká nevezte ki. Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Csehély Adolf trsztenai kir. kath. gymnasiumi rendes tanárt, és Balogh Fanni nagyselyki állami elemi iskolai rendes tanítónőt, jelen állásában végleg megerősítette. A honvédség köréből: Gai ber Arnold 13. honvéd gyalogezredbeli tartalékos főhadnagy, a szolgálati kötelezettség teljesítése után viselt tiszti rendfokozatának megtartása nélkül, saját kérelmére honvédség kötelékéből elbocsáttatik. A királyné holnap reggel érkezik meg Corfuból Mirameréba, ahol a király már vár ő felségére. Az uralkodó pár Miramaréból f. hó 4-én, csütörtökön érkezik meg Bécsbe. — Bécsből távirják, hogy a király ő felsége ma este öt/* órakor Miramareba utazott. — Leuchteng herczegnő útja. Zárából távirják mai kelettel. A »Roxana« orosz yacht Leuchtenberg herczegnővel a rosz időjárás következtében tegnap itt kikötött. A herczegnő ma ahonnan folytatta útját. — Fejedelmi nász. Az»Indépendance Roumaine« írja: A román trónörökös legutóbbi berlini útja alkalmából szó volt arról is, hogy a trónörökös lánynézőbe járt volna. E bk szerint a választott a linburghi herczeg lánya, Mária herczegné, aki unokahuga az orosz czárnak. — Hartenau gr. ezredes — küldöttségben. Brüsszelből írják, hogy Hartenau gr. ezredes egy tiszti küldöttséggel decz. 10-én Brüsszelbe érkezik, hogy tisztelegjen Lipót királynál, mint a 27-ik gyalogezred tulajdonosánál. A küldöttség fogadtatására nagy ünnepélylyességgel készülnek. — Szapáry István gr. arczképe. Pestvármegye ama küldöttsége, mely azzal bizatott meg, hogy Szapáry István gr. volt főispán és Földváry Gábor volt alispán és később főispáni helytartó életnagyságú arczképét festette le — e napokban Tisza Lajos gr. elnöklete alatt elhatározta, hogy Szapáry gr. arczképét Komlóssy Edénél, Földváry arczképét pedig Udvardy Gyula festőművésznél rendeli meg. — Kossuth levele: Kossuth Lajos Turinból még ez év máj. 25-ikén levelet intézett Vérey Józsefhez, az »Athenaeum« vezérigazgatójához; e levelet a »Pesti Napló« most közzé teszi. Egész terjedelmében igy hangzik: Tisztelt uram, barátom! Május 23-káról kelt becses levelére, melylyel Ön az én Irataim három első kötetéről beszámolásnak eddig el nem készültét indokolva, a munka alatt levő 4—6-ik kötetek tiszteletdíja fejében újabb részfizetésül nekem 10764,25 líráról szóló váltót volt szíves átküldeni, köszönetet mondva sokszor tapasztalt szívességének ez újabb tanúsításáért, van szerencsém annyit válaszolni, hogy én addig, míg Irataim IV-ik kötetének egész kéziratát Önnek kezéhez nem szolgáltatom, ez újabb előlegezést annál kevésbbé érzem magamat feljogosítottnak elfogadni, minthogy tekintve egyrészt szerződésünk feltételeit, másrészt pedig azt, hogy Ön már szíves volt nekem e czímen 5000 frtot előlegezni, én nem hihetem, hogy a IV-ik kötetért még ily öszszeg tiszteletdíjra számíthassak, ami pedig az Y. és YI. köteteket illeti, én ugyan, ha Isten kedvez nyomorult öregségemnek, mindent el fogok követni, hogy az előfizetők várakozásainak tisztességesen megfelelhessek, de egészségem annyira megromlott, miszerint valószínűbbnek mint nem, kell hinnem, hogy azoknak bevégzése fiamra, vagy a kit ők ezzel megbizandnak, fog hárulni s én nem tartanám tisztességes dolognak magamévá eltulajdonítani oly munka díját, melyet nem én végeztem. Mindezeknél fogva kötelességemnek tartom a nekem megküldött váltót iderekesztve visszaküldeni, akkorra tartva fel az Ön szívességének igénybevételét, mikor a IV-ik kötet kézirata már az Ön kezénél leszen. És nem mondhatom mennyire bánt az, hogy ennek megküldésével ily hátralékban vagyok, de hát igen nehezen dolgozhatom, beteg vagyok s ha egy-egy nap jobbacskán vagyok is, úgy hogy ügygyel-bajjal dolgozhatom (mert nincs módomban írnokot tartani, ki rajtam a materiális munkán könnyíthetne) a javulás nem tart, vissza-vissza esem a munkaképtelenségbe a mihez azt hiszem nagyban ép annak érzete járul hozzá, hogy csak lassan dolgozhatom, mert ez borzasztón izgatólag hat beteg idegeimre; azonban lassan, de mégis csak haladok a munkával és »sauf l’imrevue« azt hiszem, Helly barátom, aki jövő hó 12—15- ike közt ígérkezik meglátogatni, a IV-ik kötetnek több mint felét (merem hinni, hogy érdekesebb felét) a »pótlékokat« el fogja magával vihetni, úgy, hogy a nyomtatást meg lehetene kezdeni, a második felének (a 63-ki lengyel felkelésre vonatkozónak) anyaga nagyjában készen van, úgy, hogy csak a történelmi visszapillantást az akkori európai helyzetre kellene megírnom s erre már gondoskodtam, sőt a kellő kútfőkről, s lapozgatások gőzben jegyzeteket is tettem belőlük, úgy, hogy csak bírjam a tollat, a kötet első nagyobb felé