Nemzet, 1890. december (9. évfolyam, 2967-2995. szám)

1890-12-01 / 2967. szám

tftM­encziek­-tere, Athenaeum-épület, 1. emelet­­i lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ■gy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) Esti kiadás: Sk&9&­rrATá£.: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........................ .. 2 frí. 3 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra .................. 12 » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 296?­. (330.) szám. Budapest, 1890. Hétfő, deczember 1. IX. évi folyam. ORSZÁGGYŰLÉS. Az igazságügyi minisztérium budgetjét kezdte ma tárgyalni a képviselőház. Bush­a­ch Péter elő­adó mutatta be, nagy figyelemmel hallgatott beszéd­ben a budgetet örömmel jelenti, hogy az igazságszol­gáltatás terén uj acra nyílott s a reformok nyomai már a jövő évi költségvetésben is látszanak. Ezután a mérsékelt ellenzék részéről Vesz­ter Imre, pártja részére vindk­álta az igazságszolgáltatási reformok megérlelésének dicsőségét; kiterjeszkedett a katonai büntetőtörvénykönyv, a választások feletti bíráskodás a szóbeliség stb. kérdéseire. Az esküdtszékeknek a bűnügyekre való kiterjesztését sürgeti. Matuska Péter kiemeli, hogy igazságügyi kérdésekben az igazságügyi bizottságban sohasem uralkodtak pártszempontok, kiterjeszkedik ezután a kormány igazságügyi politikájának méltatására s figyelmébe ajánlja az igazságügyminiszternek, hogy a bírói kinevezéseknél az ügyvédi karra tekintettel le­gyen ; fejtegeti a szóbeliség behozatalának szükségét és módjait; a telekkönyvek átalakításáról 1886-ban hozott törvény teljes végrehajtását sürgeti. B­o­d­a Vilmos fölvilágosítást kér az igazságügyminisztertől a házassági jog codificálásár­ól a lapokban megjelent közleményre vonatkozólag. V­a­r­a­s­d­y Károly fölöslegesnek tartja, hogy Szilágyi Dezsőt a reformokra buzdítsák; a­mi ja­vítani vagy alkotni való van igazságszolgáltatásunk terén, azt meg fogja ő magától is csinálni. Fejtegeti ezután különösen a bűnvádi eljárás és a katonai bün­tető törvény reformjának szükségét. Eötvös Károly a jóindulatú várakozás álláspontját foglalja el az igazságügyminiszterrel szemben.A nemzet szégyenének tartja, hogy nincs magyar katonai büntetőtörvény­könyvünk ; a büntető perjog hiánya is nagy baja igaz­ságszolgáltatásunknak ; conkret példákat hoz föl an­nak igazolására, hogy hány embert tartanak ártat­lanul évekig vizsgálati fogságban. Nemcsak az a párt, mely »mérsékelten képviseli a nemzet ügyeit«, hanem a szélbal is gyöngéden bánik a kabinettel, de nem így fog bánni, ha a reformokat a kormány nem létesíti. A szóló a reformok érdekében helyesnek találná, ha a közjogi alapon álló pártok jobbjai egyesülnének. A vitát holnap folytatják. A képviselőház ülése decz.­­ én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Széll Ákos, Ba­logh Géza. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Szilágyi Dezső, Baross Gábor, Wekerle Sándor, Bethlen András gróf, Fejér­­váry Géza báró, Josipovich Imre. Az elnök bemutatja Vasvármegye közönségé­nek feliratát, melyben az erdélyrészi magyar köz­művelődési egyesületnek a sorsjegykölcsön engedé­lyezése iránti kérvényét pártolván, kéri, hogy a czélba vett országos sorsjegykölcsön jövedelmében, a hason­­czélu többi közművelődési egyletek is aránylagosan részesittessenek. A szegzárdi esperesi kerület pap­ságának Magyar-Soók, Szilőcze, Tisza-Palkonya és Uzapanyiti község lakosainak Zoltán János, — Mutne és Benedikó község lakosainak gróf Zichy Jenő képviselő által beadott kérvényeit, melyekben az 1868. 53. tcz. módosítása iránt kérelmeznek. Szentgyörgyi Károlynak, Lánzsér község tanítójának Bolgár Ferencz képviselő által beadott kérvényét, melyben a tanítói fizetés minimumának 600 írtra leendő felemeléséért és a nyugdíjtörvénynek revisió­­jáért esedezik. A kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizott­ságának. Elnök továbbá bemutatja a magyar fegyver- és lőszergyár részvénytársaság felszámolóinak báró Kosner Ervin képviselő által beadott kérvényét, mely­ben a 200.000 frtnyi kötbérnek elengedése tárgyában kérelmeznek. Minthogy e kérvény pénzügyi tárgyat­­érint, a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Hegedűs Sándor előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését, a honvédelmi miniszternek a ma­gyar fegyvergyárról szóló jelentése tárgyában. A honvédelmi tárc­a költségvetésével együtt napirendre fog tűzetni. Felolvassák az elnök havi jelentését. Budget vita. Az igazságügyi minisztérium költség­vetése. Busbach Péter, az igazságügyi bizottság elő­adója : T. ház! Midőn az igazságügyminisztérium 1891-diki költségvetését a t. háznak elfogadásra aján­lani szerencsém van, méltóztassanak megengedni, hogy annak ismertetésére a t. ház előtt pár szót el­mondhassak. (Halljuk! Halljuk!) Az ez alkalommal beterjesztett költségvetés a reformnak útját jelöli s a az első költségvetés, a­melyben a tényleges, gyökeres reform kezdete, a pénzügyi tételekben már kifejezést talál. A költségvetést a királyi táblák és főügyészsé­gek decentralisatiójának ügye dominálja, a­mely be­folyással van egész igazságügyi politikánkra. A kir. táblák decentralisatióját hosszú évtizedek óta sür­gette az ország és a törvényhozás, mert benne találta lehetőségét annak, hogy egészséges igazságszolgálta­tás inauguráltassék. Azon elv hangsúlyoztatott évti­zedeken keresztül, hogy felügyelet nélkül a törvény­kezés nem éri el sem azon pontosságot, sem azon ala­posságot és gyorsaságot, a­melyre szüksége van, hogy egészséges legyen. De másrészt a törvényszékek vég­leges rendezésének kérdése alig volt czélszerűen ke­resztül vihető a táblák decentralisatiója nélkül. Mert láttuk, hogy az igazságügyi kormányzat hosszú időn át nem volt azon helyzetben, hogy az orszá­got minden irányban kielégítse kinevezési poli­tikájával; lehetetlen volt alapos értesülést sze­reznie úgy a viszonyokról, mint a személyekről, a­míg innen a központból kellett neki ellenőriznie, a­mi emberfeletti munka volt, és bármily magas állásból, sőt merem mondani, minél magasabb volt az állás, annál kevésbbé volt képes behatolni azon rétegek mélyébe, a­melyeknek derengő homálya a tisztán látás akadályozta; alig találhatott módot, hogy ma­gát a kormány a fennálló viszonyokról informálhatta volna. A kir. táblák decentralisatióját a kormány a jövő évi május 1-jén szándékozik életbe lép­tetni. Mint méltóztatnak tudni, szeptember elseje is szóba volt hozva, azonban, mint az igazságügymi­niszter úr jelentéséből is kitetszik, a kir. táblák elhe­lyezésére szolgáló helyiségek egyes városokban nem, vagy legalább nem oly időpontban készültek el, hogy azokat szeptemberben használatba lehetett volna venni. Az igazságügyminiszter úr tehát kénytelen volt a törvény megvalósítását jövő év május elsejére ha­lasztani. Az igazságügyi költségvetés ez alapra van fektetve, a­mennyiben jövő év április 30-áig a régi költségvetés szerint vetettek fel a kiadások, míg má­jus 1-étől fogva már a decentralizált táblák kiadásai irányoztattak elő. A táblák decentralisatióját, a dolog természeté­nél fogva kíséri a főügyészségek decentralisatiója is. Igaz, hogy nem minden tábla székhelyére van fő­ügyészség is tervezve, azonban az igazságügyi kor­mányzat azt hiszi, hogy egy pár táblának egy fő­­ügyészségi kerületté alakítása folytán nem áll elő az ügymenetben sem késlekedés, sem hátramaradás, sem alaposság hiánya; sőt hiszi, hogy ezzel is eléri az általa óhajtott czélt és ezért akkér szándékozik intézkedni, hogy egy pár táblai kerület egyetlen főügyészszel lát­tassák el és a főügyészi helyek helyettes főügyészek által pótoltassanak e kerületekben. Kiterjedt az igazságügyminiszter figyelme e mellett arra is, hogy addig, míg az első bíróságok végleges szervezése is megejthető lesz, ez első bí­róságok ügykörükben ne késleltessenek, hanem a sze­mélyzet mindig teljes legyen és a munka folyama ne akadályoztassék a személyzet hiányossága által. Ezért — a­mint méltóztatnak tapasztalhatni — a­hol egy bíróságnál állomás üresedik meg, az igazságügy­miniszter úr törekszik lehető legrövidebb idő alatt e helyet nemcsak betölteni, de a­hol észleli, hogy a személyzet nem elégséges, hogy az összetorlódó mun­kát egyik-másik törvényszéknél, vagy járásbíróságnál meg nem bírják, a ház elé mindannyiszor beterjeszti az új állások szervezésének költségét és a ház jóváha­gyásával mindenütt iparkodik segíteni azokon a hiányo­kon, melyeket az eljárásnál észlel és a személyzetben tapasztal. Az első bíróságok ügyködése, a beérkezett hiva­talos kimutatások szerint, habár nem is valami lé­nyeges mérvben fokozódik, de nem hanyatlik. ,E táblázatok igen nevezetes tényeket mutatnak föl. Én csak egygyel s azzal is csak röviden akarok most fog­lalkozni, és ez az, hogy a fenyítő eljárásban feltűnően sok a beszüntetett vizsgálatok száma. Valami speciá­lis okának kell lenni annak te­hát, hogy pl. a bűnvádi eljárásnál vizsgálat indíttatott 58,393 esetben, és beszüntettetett 35,645 esetben. Ez történt a kir. tör­vényszékeknél. Viszont a járásbíróságoknál vétségi és kihágási ügyben összesen 196,230 eset közül a vizsgálat beszüntettetett 100,000 esetben. Itt valami hibának, hiánynak kell lenni az el­járásban, a­mely okvetlenül javításra szorul, és a­mely az igazságügyi kormányzat figyelmét nem kerülte ki. Mint méltóztatnak tudni, az igazságügyi kor­mányzat nemcsak ezen a téren, de a codificatio min­den irányában tevékeny. Önök látják, hogy egyik törvényjavaslat a másik után, nemcsak a szakbizott­ságok által tárgyaltatik le, hanem az előadói terveze­tek ki is osztatnak a hivatott tagok közt, megbírálás és véleményezés végett. Tudjuk, hogy az intési eljárásban, a sommás szóbeli eljárásban, a kisebb polgári peres ügyekre vonatkozó eljárásban az előadói javaslatok már ké­szen vannak; tudjuk, hogy a büntető törvénykönyvre vonatkozólag novella van készülőben, azon egyes ren­delkezések javítását tárgyazó, a­melyeket az idő fen­­tarthatlanoknak jelzett; tudjuk, hogy a büntető per­jog tárgyalás alatt van és már kész tervezet van, a­mely rövid idő múlva be is fog terjesztetni. E törvényjavaslatnak átdolgozása, illetve kidolgozása és alapos figyelembe vétele annyival szükségesebb, mert ez egyúttal a személyszabadság garanciáját ké­pezi és azért nem szabad azt törvényeink közzé re­­gistrálni, míg kellő alapossággal és szakértelelemmel átdolgozva nincs. A polgári törvénykezési eljárás szintén azon stádiumban van, hogy rövid idő múlva a ház elé fog terjesztethetni. Egyik rendszerből a másikba me­gyünk át, részben az írásbeliség helyett szóbeliséget fogunk inaugurálva látni és ezen rendszernek átme­netelére idő, alkalom és alkalmas közegek lesznek szükségesek. Bele kell élnie magát nemcsak a bíró­ságnak, de az ügyvédségnek sőt a közönségnek is ezen új eljárásba és azért jó, ha ezen törvényjavasla­tok nem halomszámra, hanem lassan, successive terjesztetnek be, hogy maguknak azon közegeknek is, kik hivatva vannak eme törvényjavaslatokat alkal­mazni, alkalmuk legyen azokba magukat beleélni. Az ügyvédi rendtartás reformra szorul és kilá­tásba van helyezve, hogy az is be fog terjesztetni. A fegyelmi eljárás a ki­. táblák decentralisatiójával kell hogy legalább is egy időben életbe lépjen. Méltóztat­nak tudni, hogy eme fegyelmi eljárás munkában van és legközelebb a t. ház elé fog terjesztetni. Sok teendője van az igazságügyi kormányzat­nak és az igazságügyi politika egész terén folya­matban vannak az előmunkálatok, sőt azoknak ma már eredményét is constatálhatjuk. Maga az 1891-iki költségvetés 752,282 frttal magasabb, mint az 1890. évi, amennyiben 1891-re az előirányzat főösszege 14.455,852 frt míg 1890-re 13.703,570 frt volt. Méltóztassék megengedni, hogy ezen különbségnek egyes tételeit felmutassam. (Hall­juk !) A rendes szükségletben a többlet 370,713 frt nyugdíjakban 135,569 frt, az átmeneti kiadásoknál 146,000 frt és a beruházásoknál 100,000 frt. A ren­des szükséglet többlete megoszlik főbb tételeiben a a kh­. táblák decentralisatiójával összeköttetésben 285,974 frt, a főügyészségnek decentralisatiójára vo­natkozólag 26,242 frt és a törvényszékeknél személyi és dologi kiadások 129,844 frt többletet tesznek. A bevétel is szaporodik, a­mennyiben 792,958 frt van felvéve és így 1890-hez képest 23,841 frt többlet. Ezen bevételi többletre, t. hát, egy megjegyzést kell tennem: ez a rabmunka kérdése, mert hisz a többlet leginkább onnan áll elő. Nem akarom fejte­getni annak az általános iparra vonatkozó irányza­tát , hanem egy dolog kétségtelen és ezt igazságügyi szempontból ki kell emelnem. A házban gyakran fel­említik az­t, hogy a rabmunka versenyt okoz a kis­iparosnak, s azért nem volna tanácsos, hogy azt oly kiterjedt mértékben hasznosítsák fegyházainkban, bör­töneinkben ; nekem mint igazságügyi előadónak köteles­ségem erre megjegyezni, hogy a társadalom szem­pontjából cs­eszélyesebb is jótékonyabb foglalkozást a börtönök lakóinak nem lehet adni, mint ha hasz­nos munkával töltik el az időt letartóztatásuk helyén. (Helyeslések.) Azt hiszem, te­hát, hogy ez irányban talán túlzásba mennek azok, a­kik ez irányt redukálni, kik azokat a büntetett egyéneket abba a kényszerűségbe akarják sodorni, vagy szorítani, hogy nem lévén mivel tölteni idejüket, ismét csak oly dolgokkal foglalkoz­tassák elméjüket, a­mik ha kiszabadulnak, ha bünte­tésüket kiállották, a köztársaságnak ismét hátrányára fogna szolgálni. Sokkal előnyösebb, ha hasznos irány­ban értékesíttetik azok képessége, mintha semmitte­véssel csak a jövő rosszát fognák előkészíteni. Még egy körülményt vagyok bátor felemlíteni s ezt örömmel teszem; ez itt a fővárosban készült törvényszéki épület. Ez az épület a t. ház határozatából állítatott fel és merem mondani, hogy minden tekintetben úgy berendezése, mint a helyi­ségek száma s beosztását illetőleg mintaszerű, a­mely után az ország bármely újonnan emelkedő igazság­ügyi épülete felállítható lesz. Egy tapasztalatot tet­tünk ennél az épületnél, a­mely tapasztalat remény­nem értékesíttetni fog az ország többi városaiban is, a­hol hasonló épületekre lesz szükség. Midőn, te hát, az igazságügyi költségvetést el­fogadás végett szíves figyelmébe ajánlanám, azt hi­szem, az egyes rovatoknál, fejezeteknél vagy czímek­­nél majd lesz módomban még részletesebb felvilágo­sítást adni. Ez alkalommal arra szorítkozom, hogy a­ költségvetés elfogadását a t. háznak ajánljam. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Veszter Imre nem kritikát akar gyakorolni, ha­nem csak egyes kérdéseket tesz az igazságügyi mi­niszterhez. Előzőleg kifejti a szóbeliség előnyeit és utal arra, hogy azt a reformot is, sok más reformmal együtt régóta hangoztatja az ellenzék. Bízik abban, hogy végre valóban a reform terére léptünk, de saj­nálja, hogy ilyen soká késlekedtünk. Kérdéseket intéz a miniszterhez, várjon mennyire haladt elő a katonai bíráskodás ügye, továbbá a kérvénynyel megtámadott képviselők ügye, hogy állunk a magánjogi codificatio és a bűnvádi eljárás tárgyában. A jogászvilág a mi­nisztertől nemcsak nagy reformokat, de némileg gyor­sabb tempót is várt. Pártolja az esküdtszékek beho­zatalát bűnügyi kérdésekben és kéri a bírák anyagi helyzetének javítását. Matuska Péter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen elismerem az előttem szóló képviselő úr, Veszter barátom azon jogát, hogy ő ellenzéki szem­pontból bírálja az előttünk fekvő költségvetést és az igazságügyi politikát, de egyáltalán nem tartom igaz­ságosnak és méltányosnak azon felfogását, mely szerint a reformokat tisztán az ellenzéknek vindi­álja. Azon váddal illet benünket, mintha mi a reformoknak el­lenségei lettünk volna és különösen a szóbeliséget, az ellenzék által sürgetett szóbeliséget, elleneztük volna. Két megjegyzésem van ez irányban, te­hát, mint az igazságügyi bizottságnak talán 18 év óta tagja, hivatkozom az itt lévő veteránokra, hogy az igazságügyi bizottságban a politikai pártok állása soha ki nem domborodott. Az összes reformkérdések, melyek ott szőnyegre kerültek, minden pártszempont nélkül lettek tárgyalva, sőt a kormánypárt oly méltá­nyos volt, hogy egy ülésszak alatt éppen egy jeles jo­gászát az ellenzéknek az igazságügyi bizottság elnöki székébe ültette, a­mi tagadhatatlanul annak bizonyí­téka, hogy soha pártszempontok igazságügyi kérdé­sekben nem domináltak, így van ez t. ház azon kérdé­­désekkel, is, a melyeket t. barátom megem­lített. Én hivatkozom szintén ugyanazon jele­sére az ellenzéknek, Horváth Lajos t. barátomra; 1868-ban nem ő ellenezte-e a szóbeliségnek behoza­talát? Hivatkozom a múltak történetére. Nem-e ugyanazok az indokok vezették akkor a tábla de­­centralisatiojának ellenzőit, mint a szóbeliségnek ellenzőit, a­mely indokok ma, hála istennek már nem léteznek? Akkor a tábla decentralisatiója azért el­­leneztetett, mert az állam nem volt consolidálva mert veszélyek támadtak volna ez intézkedésnek a keresztülviteléből és éppen oly veszélynek lehetett volna az igazságszolgáltatás kitéve a szóbeliség beho­zatala által is. E veszélyek elhárultak és az or­szággyűlésnek jogászai közt legalább nincs különb­ség arra nézve, hogy a szóbeliség átalános óhajtás, hogy a szóbeliség behozatala közérdek,­­ügy van­ jobbfelől.­ Másik megjegyzésem, t. ház, a t. képviselő úr előadására az, hogy a kormánypárton levő jogászok, midőn akár belügyi, akár pénzügyi törvényeket bírál­nak és az abban foglalt igazságügyi intézkedéseket teszik mérlegelés tárgyává, nem csupán theore­­ticus álláspontra helyezkednek. Mi nekünk igen gyakran voltak theoretikus aggályaink egyes in­tézkedésekre nézve, a­melyek vagy belügyi, vagy pénzügyi törvények alkotásánál felmerültek, de ha az ember az ilyen törvények végrehajtását gya­korlati szempontból veszi szemügyre, ha azt bírálja, hogy egyátalán azon hosszú formalitásokhoz ragasz­kodó procedúra, a­melylyel járna az, ha azon kérdés bíróságokra ruháztatnék, egyátalán nem tenné-e annak a törvénynek érvényesítését lehetetlenné; lehe­tetlen, hogy azon párt álláspontjából, a­mely a javas­latokat miniszterei által a t. háznak tárgyalás végett benyújtja, ne engedjen azon theoreticus aggályokból és ne fogadja el­­azon practicus szempontokat, a­mely practicus szempontok egyedüli biztosítékot képeznek arra nézve, hogy a törvény életbe léptethető, végre­hajtható is legyen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Midőn így t. barátom előadására reflectáltam, áttérek a magam felszólalásának tárgyára. Én, t. hát, tulajdonképen szintén csupán egy kérdést, illetőleg egy kérést akarok a t. miniszter úr­hoz intézni, melyet a részletes vita alkalmával is fel­hozhattam volna, de minthogy az igazságügyhöz áta­­lánosságban is akarok néhány megjegyzést tenni, megengedi a t. ház, hogy ezúttal igénybe vegyem be­cses figyelmét. (Halljuk!) Mióta, mint a t. ház tagjának lenni és különö­sen, mint az igazságügyi bizottság tagjának működ­hetni szerencsém van, nem állhatunk oly költségve­téssel szemben, mint a­minőt a t. igazságügyminisz­ter úr most beterjesztett. Mert bármely oldalról te­kintsük, akár számszerű, akár azon szempontból, mely oly sokat irányt-vetett igazságügyünk javítását illeti, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az előttünk fekvő budget határozott javulást és kéz­zelfogható haladást mutat fel minden irányban. Nem az én hivatásom, te hát, a költségvetést pénzügyi szempontból bírálat alá venni; nem tar­tozik feladataim közé kutatni azt, vajjon a felsorolt kiadások mennyiben felelnek meg a szükségnek; a megtakarítások lettek-e oly mérvben eszközölve, mint a­mily mérvben eszközölhetők voltak ? Egyedüli fel­adatomnak tartom azt, hogy a költségvetést azon szempontból vegyem bírálat alá, vajjon nyilvánul-e abban azon általunk általánosan kívánt szempont, vajha hazánk igazságügye mielőbb azon niveau-ra hozassák, melyen a nyugat-európai államok institutiói állanak. A korábbi költségvetések tárgyalásánál a ház jogászai szintén azon főelvből indultak ki, hogy igazságügyi alkotásaink a művelt nyugat alkotásaihoz közeledjenek. A felszólalt szónokok közül egyik is,másik is járult javaslatokkal az. ház elé; ajánlata a minisz­ternek ennek vagy annak az intézkedésnek elfoga­dását. Az igazságügyi kormányzat meghallgatta a felemlített kívánalmakat és igyekezett is minden te­kintetben lépést tartani az idővel és azzal a szükség­lettel, mely arra c­élzott, hogy az alkotások iránt fel­merült igények kielégíttessenek. De sokszor állt elő az anomália,­­ miután egy tervszerű és egymásból és egymásba folyó programm nem létezett, hogy alkot­tattak egyes törvények, bizonyos szakmában több, mint amennyi kellett, míg a másik szakma elhanya­­goltatott, úgy­hogy sokszor nemcsak a nagy­közön­ség, de a bírák és ügyvédek is a paragraphusok tömkelegében eligazodni nem tudtak és annak sem tudtak nyomára jönni, hogy quid juris. (ügy van!) Hogyan állunk ma, t. ház? Ma az igaz­ságügyi politikában egy szövetnekünk van, az igen t. igazságügyminiszter úr által beterjesztett programm, mely egyedüli kiindulási pontul szolgálhat arra nézve hogy igazságügyünk milyen irányban halad elő. (Fel-‘ kiáltások balfelől: Elaludt!) Én hallom egyik­­. képviselő úrnak közbeszó­lását, hogy elavult. (Derültség balfelől.) Amennyiben ez arra szorítkozik, hogy ezen programm elavult, bá­tor vagyok megjegyezni, hogy nézetem szerint ezen programm talán évtizedek múlva sem fog elavulni és mindenesetre évtizedekre szóló munkát fog igénybe venni és mindig az a szövetnek lesz, a­mely után igazságügyünk fejlődésének indulnia kell. Ezen programm, t. ház, a t. miniszter úr által beterjesztettén, nagyon helytelen bírálat volna, ha mi azt várnók ezen programm megvalósításánál, hogy a t. igazságügyminiszter úr, mint Mózes, csodavesszejével varázsolja elő a szerek tárából ama számos operátu­­mokat, melyek szükségesek igazságszolgáltatásunk rendszeresítésére. A haladásnak különösen igazságügyi kérdések­ben igen megfontoltnak kell lenni és talán sehol az elhamarkodás nem annyira káros, mint éppen az igazságügyi téren. Egy elhamarkodott lépés, egy in­tézmény behozatala és életbeléptetése, a­mely nem helyes alapokon nyugodott, oly károkat okoz­hat az igazságügynek, melyek vagy egyáltalá­ban nem orvosolhatók, vagy csak igen nagy ál­dozatok árán. Sokkal helyesebb igazságügyi poli­tika az, a­mely megfontolva teszi az intézkedéseket, a­mely minden subtilis kérdést, — a­melyek különö­sen az igazságügyi szakmában tekintetbe veendők — szokást és egyéb érdeket kellőleg megfontol és csak ezek megfontolása után határoz a felett, hogy ilyen vagy olyan irányban lépteti-e életbe a reformot. (He­lyeslés jobbfelől.) Te hát! Az igazságügyminiszter úr a reformok elsejének a bírósági szervezetet állította oda és inaugurálta ezt a királyi táblák decentralisatiójának nagy művével. Én találkoztam lai­osokkal, a­kik a miniszter úrnak ezen nagy művét kicsinyelték, ren­desen azon megjegyzéssel, hogy hiszen e decentra­­lisatio már évek előtt kimondatott, ez tulajdonképpen nem is reform és ehhez nem is kellett valami nagy munka. Hát, te hát, én ezzel szemben hivatkozom a ház igazságszeretetére, hivatkozom az utolsó ülés­szakra. Mindnyájan tudjuk, minő küzdelmet idé­zett elő e kérdés, hogy az ország összes vidékeinek érdekei mozgásba hozattak és csak olyan erélyes kéz és szívós kitartás — mint az igazságügyminisz­ter úrnál van — volt képes ezen kérdést oly gyorsan, hatályosan és szerencsésen megoldani. (Helyeslés jobbfelől.) E kérdésnek továbi megoldása abban is rej­lik, hogy a szétosztással összekötött egyéb administra­­tionális kérdések és hozassanak tisztába; összekötte­tésben van továbbá azzal, hogy a személyzet kellőleg megválogattassék és a­ki Magyarországot ismeri, hogy itt mennyire pályáznak hivatalok után qua­­lificált és nem qualifikált egyének; a­ki tudja, hogy mennyi ostromnak van kitéve egy minisz­ter, midőn egy nagy alkotás életbeléptetéséről van szó, az bizonyára csak megnyugvással tekint azon székre, a­melyen az igazságügyminiszter úr ül, mikor látja, hogy oly férfiú kezében van az igazságügy kezelése, a ki semmi párt és melléktekintetet nem vesz figyelembe s a ki semmiféle ajánlatnak tért nem engedve, tisztán az igazságügyi szempontot tartja szem előtt s úgy válogatja meg majd a bírósági sze­mélyzetet, hogy biztosíték legyen arra nézve, hogy a bíráskodás és ez új bírósági szervezetnek az életben való működése az országra nézve hasznos lesz. (He­lyeslés jobbfelől.) Én te­hát tudom, hogy az igazságügyminiszter úr a személyek válogatásánál leginkább a jelenleg meglevő királyi táblai bírói karból fogja az illetőket választani, mert hiszen mi, akik a gyakorlati élet te­rén mozgunk, mondhatjuk, hogy a kir. táblai birák túlnyomó részében meg van az a képesség, mely biz­tosítékot nyújt az iránt, hogy az igazságszolgáltatás a decentralisált tábláknál is helyes mederben fog mozogni. A­mennyiben a királyi táblákból a szükségelt szám ki nem telnék, figyelmébe aján­lom a t. igazságügyminiszter úrnak azon mondá­sát, hogy ő igazságügyi téren onnan veszi az erőket, ahol azokat találta és figyelmébe ajánlom neki külö­nösen az ügyvédi kart, melynek kebelében nagyon tehetséges és jeles férfiak vannak, kik szívesen cserélik fel ügyvédi állásukat a bíróival. Hallottam, úgy emlékszem Görgey Béla­t, barátom említte tavaly itt a házban, hogy jelesebb ügyvéd úgy sem cseréli fel az állását bírói állással, tehát az ügyvédi karnak csak a satnya része fogna bírói állásra pályázni. Engem másra tanított a tapasz­talat, én láttam nagyon gyakran eseteket, midőn bizonyos egyénnek természetével az ügyvédi állás egyáltalában nem quadrált, magát abban otthon nem találta; az ő hajlama sokkal inkább vonzotta a bírói pályához, amely neki talán kevesebb jövedelmet hoz de természetének megfelelőbb, nyugodtabb állás és azon tekintély és független Hatáskör, melylyel a bíró fel van ruházva, elegendő recompensatio reá nézve, hogy az állást felcserélje. (Úgy van! Úgy van! jobb­felől.) Már a t. előadó úr is említette, hogy az igazság­ügy minden terén mily serény munkásság folyik s ma­gam is tanujelét láttam ennek azon számos javaslat kézhezvétele által, melyek legújabban az igazságügy­­minisztériumban készültek. E javaslatok mindegyi­kéről nem akarok szól­ni, mert azok nincsenek napirenden, csupán az egyikre vonatkozólag vagyok bátor egy megjegyzést tenni és ez a szóbeli sommás eljárásra vonatkozó törvényjavaslat. Ugyancsak pár­tunk egyik tagja, Neumann Ármin t. képviselő­­társam, egyik beszédében említette, hogy a szó­beliség behozatalánál az ily egymás után való lé­pés indikált és hogy a szóbeliség részletes beho­zatala sokkal inkább biztosítja annak a sikert a jövőben, mint ha az egyszerre, az igazságügy egész vonalán hozatnék be. Én, te­hát, akkor is aggályt érez­tem ezen állítás helyes volta iránt, most is aggályt ér­zek, hogy ezen részleges behozatal nem koc­káztatja-e egyáltalában a szóbeliség sikerét, mert tudjuk, hogy éppen fontosabb ügyekben úgy a bíró, mint az ügy­véd sokkal inkább fejti ki tevékenységét, na­gyobb kedvvel nyúl a munka megoldásához és nagyon káros lenne, ha ezen részleges behozatal folytán a szóbeliség netán hitelvesztetté válnék. Nem akarom azt mondani, hogy a részleges szóbeliség is nem fog a létező bajokon segíteni, csupán arra aka­rom a­z. igazságügyminiszter urat figyelmeztetni, hogy ha ő a rendelkezésre álló szakerők némelyikét egy vagy két évre kiküldené és nagyobb tanulmányo­kat létetne és csak akkor hozná be, az sem lenne oly kár, mint ha talán nem sikerült kísérlettel a szó­beliség nálunk hitelét vesztené. . Felszólalásom tulajdonképeni tárgyához értem és ez azon kérés a t. igazságügyminiszter úrhoz, a­mely egy gyakorlati tárgyat érint. Az 1886-iki év­ben hoztuk meg, a­mint a t. ház tagjai emlékeznek, a telekkönyvek átalakításáról szóló törvényt. A törvény általános szükségnek és óhajnak felelt meg és minden oldalról a legnagyobb örömmel fogadtatott. A tárgya­lásokból emlékezem, hogy az volt contemplálva, hogy e törvény végrehajtása­ az egész országban talán leg­később tíz év alatt eszközölhető. Megengedem, hogy ez optimistikus számítás és felfogás volt azon időben, de mindenesetre állítom, s hivatkozom tényekre, hogy e törvénynek minél előbbi végrehajtása az országnak és különösen a föld népének legégetőbb érdekét képezi. (Úgy van­ balfelől.) Nekem a legutóbbi időben volt példám, hogy közel Budapesthez, egy Esztergom­­megyei községben kőszénbánya feltárásáról volt szó s egyetlen­ egy telekkönyv sem találtatott rendben és a községben évekig kell várni, az iparnak évekig kell he­verni, míg a telekönyv rendezés, természetesen a most rendelkezésre álló mód szerint sokkal hosszabban mint a törvény szerint, rendbe hozatik. Azt kérem, hogy a t. igazságügyminiszter úr e tekintetben ne kíméljen költséget, hanem leghatáro­zottabban követelje közegeitől e munkának mielőbbi végrehajtását. (Helyeslés: Azzal a kéréssel zárom be beszédemet, hogy a t. miniszter úr legyen szives bennünket felvilágosíta­ni az iránt, vájjon e munkálat mennyire haladt már ? mi akadályozta annak gyors haladását ? és mi­kor remélhető a telekkönyvi átalakítás keresztül vi­tele. (Helyeslés.) A költségvetést különben elfogadom. (Helyes­lés jobbfelől.) Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban közlünk tudósítást. A tuberculosis gyógyítása. Beoltások a Rókusban. A rókus kórházban be­oltott betegek iránt ma ismét igen élénk volt az ér­deklődés. Orvosaink nagy számmal gyűltek össze, sőt ma megjelentek Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester és Haberhauer Já­nos tanácsnok, a közegészségügyi osztály vezetője is, hogy megtekintsék a betegeken a Koch-oltóanyag hatását. Dr. Müller Kálmán igazgató érdekes elő­adást tartott a Koch-gyógymódról, a szernek a betegekre való hatásáról, mely eddig abban nyilvá­nul, hogy a tüdővészeseknél az éjjeli izzadás meg­szűnt, a közérzés javult s a köpet-elválasztás bővebb és kisebb. A lupuszos betegnél a farkas seb határo­zottan javul, a­mennyiben rajta pörke képződik, mely azután leszárad. A gége és a csontszus betegnél a ja­vulás még eddig nem constatálható. Müller a betegek egy részét újra beoltotta, egyszersmind négy egészen új beteget is beoltott. Ezek Jablonszky, Dékány, Mayer és Szopkó tüdővészesek. Párisból sürgönyzik mai kelettel, hogy Cornis tanár tegnap számos orvos jelenlétében felolvasást tartott, melyben saját tapasztalatai alapján teljesen megerősítette mindazt, a­mit Koch a reaktió tünetei­ről előadott. Jövő vasárnap Cornis kísérleteinek to­vábbi eredményeiről fog számot adni. Ma kezdik meg két idevaló kórházban a tüdő-tuberculosisban szenvedő betegek beoltását. Egy londoni távirat jelenti, hogy Morell Mackenzie kórházában tegnap számos orvos jelenlétében két lupuszos és egy gégesorvadásban szenvedő beteget oltott be a Koch-féle lymphával. Táviratok. Zágráb, decz. 1. (Eredeti távirat.) A zágrábi második kerületben az ellenzék Borosa plébánost állította fel képviselőjelöltül, aki Szarcse­­vics-párti. London, decz. 1. Morley levelet tesz közzé, melyben tagadja, hogy ő Parnellnek valamely állást ajánlott volna fel; csak az­iránt akart tájékozást szerezni, vájjon ra­gaszkodik-e Parnell 1880-iki elhatározásá­hoz, hogy az angol kormány alatt nem fog­lal el semmiféle állást. Gladstone 1889-iki ja­vaslatait illetőleg azt hiszi Morley, hogy Parnell nem tett semmiféle kifogást.

Next