Nemzet, 1890. december (9. évfolyam, 2967-2995. szám)
1890-12-01 / 2967. szám
tftMencziek-tere, Athenaeum-épület, 1. emeleti lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ■gy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) Esti kiadás: Sk&9&rrATá£.: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........................ .. 2 frí. 3 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra .................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 296?. (330.) szám. Budapest, 1890. Hétfő, deczember 1. IX. évi folyam. ORSZÁGGYŰLÉS. Az igazságügyi minisztérium budgetjét kezdte ma tárgyalni a képviselőház. Bushach Péter előadó mutatta be, nagy figyelemmel hallgatott beszédben a budgetet örömmel jelenti, hogy az igazságszolgáltatás terén uj acra nyílott s a reformok nyomai már a jövő évi költségvetésben is látszanak. Ezután a mérsékelt ellenzék részéről Veszter Imre, pártja részére vindkálta az igazságszolgáltatási reformok megérlelésének dicsőségét; kiterjeszkedett a katonai büntetőtörvénykönyv, a választások feletti bíráskodás a szóbeliség stb. kérdéseire. Az esküdtszékeknek a bűnügyekre való kiterjesztését sürgeti. Matuska Péter kiemeli, hogy igazságügyi kérdésekben az igazságügyi bizottságban sohasem uralkodtak pártszempontok, kiterjeszkedik ezután a kormány igazságügyi politikájának méltatására s figyelmébe ajánlja az igazságügyminiszternek, hogy a bírói kinevezéseknél az ügyvédi karra tekintettel legyen ; fejtegeti a szóbeliség behozatalának szükségét és módjait; a telekkönyvek átalakításáról 1886-ban hozott törvény teljes végrehajtását sürgeti. Boda Vilmos fölvilágosítást kér az igazságügyminisztertől a házassági jog codificálásáról a lapokban megjelent közleményre vonatkozólag. Varasdy Károly fölöslegesnek tartja, hogy Szilágyi Dezsőt a reformokra buzdítsák; ami javítani vagy alkotni való van igazságszolgáltatásunk terén, azt meg fogja ő magától is csinálni. Fejtegeti ezután különösen a bűnvádi eljárás és a katonai büntető törvény reformjának szükségét. Eötvös Károly a jóindulatú várakozás álláspontját foglalja el az igazságügyminiszterrel szemben.A nemzet szégyenének tartja, hogy nincs magyar katonai büntetőtörvénykönyvünk ; a büntető perjog hiánya is nagy baja igazságszolgáltatásunknak ; conkret példákat hoz föl annak igazolására, hogy hány embert tartanak ártatlanul évekig vizsgálati fogságban. Nemcsak az a párt, mely »mérsékelten képviseli a nemzet ügyeit«, hanem a szélbal is gyöngéden bánik a kabinettel, de nem így fog bánni, ha a reformokat a kormány nem létesíti. A szóló a reformok érdekében helyesnek találná, ha a közjogi alapon álló pártok jobbjai egyesülnének. A vitát holnap folytatják. A képviselőház ülése decz. én. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Széll Ákos, Balogh Géza. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Szilágyi Dezső, Baross Gábor, Wekerle Sándor, Bethlen András gróf, Fejérváry Géza báró, Josipovich Imre. Az elnök bemutatja Vasvármegye közönségének feliratát, melyben az erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek a sorsjegykölcsön engedélyezése iránti kérvényét pártolván, kéri, hogy a czélba vett országos sorsjegykölcsön jövedelmében, a hasonczélu többi közművelődési egyletek is aránylagosan részesittessenek. A szegzárdi esperesi kerület papságának Magyar-Soók, Szilőcze, Tisza-Palkonya és Uzapanyiti község lakosainak Zoltán János, — Mutne és Benedikó község lakosainak gróf Zichy Jenő képviselő által beadott kérvényeit, melyekben az 1868. 53. tcz. módosítása iránt kérelmeznek. Szentgyörgyi Károlynak, Lánzsér község tanítójának Bolgár Ferencz képviselő által beadott kérvényét, melyben a tanítói fizetés minimumának 600 írtra leendő felemeléséért és a nyugdíjtörvénynek revisiójáért esedezik. A kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. Elnök továbbá bemutatja a magyar fegyver- és lőszergyár részvénytársaság felszámolóinak báró Kosner Ervin képviselő által beadott kérvényét, melyben a 200.000 frtnyi kötbérnek elengedése tárgyában kérelmeznek. Minthogy e kérvény pénzügyi tárgyatérint, a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Hegedűs Sándor előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését, a honvédelmi miniszternek a magyar fegyvergyárról szóló jelentése tárgyában. A honvédelmi tárca költségvetésével együtt napirendre fog tűzetni. Felolvassák az elnök havi jelentését. Budget vita. Az igazságügyi minisztérium költségvetése. Busbach Péter, az igazságügyi bizottság előadója : T. ház! Midőn az igazságügyminisztérium 1891-diki költségvetését a t. háznak elfogadásra ajánlani szerencsém van, méltóztassanak megengedni, hogy annak ismertetésére a t. ház előtt pár szót elmondhassak. (Halljuk! Halljuk!) Az ez alkalommal beterjesztett költségvetés a reformnak útját jelöli s a az első költségvetés, amelyben a tényleges, gyökeres reform kezdete, a pénzügyi tételekben már kifejezést talál. A költségvetést a királyi táblák és főügyészségek decentralisatiójának ügye dominálja, amely befolyással van egész igazságügyi politikánkra. A kir. táblák decentralisatióját hosszú évtizedek óta sürgette az ország és a törvényhozás, mert benne találta lehetőségét annak, hogy egészséges igazságszolgáltatás inauguráltassék. Azon elv hangsúlyoztatott évtizedeken keresztül, hogy felügyelet nélkül a törvénykezés nem éri el sem azon pontosságot, sem azon alaposságot és gyorsaságot, amelyre szüksége van, hogy egészséges legyen. De másrészt a törvényszékek végleges rendezésének kérdése alig volt czélszerűen keresztül vihető a táblák decentralisatiója nélkül. Mert láttuk, hogy az igazságügyi kormányzat hosszú időn át nem volt azon helyzetben, hogy az országot minden irányban kielégítse kinevezési politikájával; lehetetlen volt alapos értesülést szereznie úgy a viszonyokról, mint a személyekről, amíg innen a központból kellett neki ellenőriznie, ami emberfeletti munka volt, és bármily magas állásból, sőt merem mondani, minél magasabb volt az állás, annál kevésbbé volt képes behatolni azon rétegek mélyébe, amelyeknek derengő homálya a tisztán látás akadályozta; alig találhatott módot, hogy magát a kormány a fennálló viszonyokról informálhatta volna. A kir. táblák decentralisatióját a kormány a jövő évi május 1-jén szándékozik életbe léptetni. Mint méltóztatnak tudni, szeptember elseje is szóba volt hozva, azonban, mint az igazságügyminiszter úr jelentéséből is kitetszik, a kir. táblák elhelyezésére szolgáló helyiségek egyes városokban nem, vagy legalább nem oly időpontban készültek el, hogy azokat szeptemberben használatba lehetett volna venni. Az igazságügyminiszter úr tehát kénytelen volt a törvény megvalósítását jövő év május elsejére halasztani. Az igazságügyi költségvetés ez alapra van fektetve, amennyiben jövő év április 30-áig a régi költségvetés szerint vetettek fel a kiadások, míg május 1-étől fogva már a decentralizált táblák kiadásai irányoztattak elő. A táblák decentralisatióját, a dolog természeténél fogva kíséri a főügyészségek decentralisatiója is. Igaz, hogy nem minden tábla székhelyére van főügyészség is tervezve, azonban az igazságügyi kormányzat azt hiszi, hogy egy pár táblának egy főügyészségi kerületté alakítása folytán nem áll elő az ügymenetben sem késlekedés, sem hátramaradás, sem alaposság hiánya; sőt hiszi, hogy ezzel is eléri az általa óhajtott czélt és ezért akkér szándékozik intézkedni, hogy egy pár táblai kerület egyetlen főügyészszel láttassák el és a főügyészi helyek helyettes főügyészek által pótoltassanak e kerületekben. Kiterjedt az igazságügyminiszter figyelme e mellett arra is, hogy addig, míg az első bíróságok végleges szervezése is megejthető lesz, ez első bíróságok ügykörükben ne késleltessenek, hanem a személyzet mindig teljes legyen és a munka folyama ne akadályoztassék a személyzet hiányossága által. Ezért — amint méltóztatnak tapasztalhatni — ahol egy bíróságnál állomás üresedik meg, az igazságügyminiszter úr törekszik lehető legrövidebb idő alatt e helyet nemcsak betölteni, de ahol észleli, hogy a személyzet nem elégséges, hogy az összetorlódó munkát egyik-másik törvényszéknél, vagy járásbíróságnál meg nem bírják, a ház elé mindannyiszor beterjeszti az új állások szervezésének költségét és a ház jóváhagyásával mindenütt iparkodik segíteni azokon a hiányokon, melyeket az eljárásnál észlel és a személyzetben tapasztal. Az első bíróságok ügyködése, a beérkezett hivatalos kimutatások szerint, habár nem is valami lényeges mérvben fokozódik, de nem hanyatlik. ,E táblázatok igen nevezetes tényeket mutatnak föl. Én csak egygyel s azzal is csak röviden akarok most foglalkozni, és ez az, hogy a fenyítő eljárásban feltűnően sok a beszüntetett vizsgálatok száma. Valami speciális okának kell lenni annak tehát, hogy pl. a bűnvádi eljárásnál vizsgálat indíttatott 58,393 esetben, és beszüntettetett 35,645 esetben. Ez történt a kir. törvényszékeknél. Viszont a járásbíróságoknál vétségi és kihágási ügyben összesen 196,230 eset közül a vizsgálat beszüntettetett 100,000 esetben. Itt valami hibának, hiánynak kell lenni az eljárásban, amely okvetlenül javításra szorul, és amely az igazságügyi kormányzat figyelmét nem kerülte ki. Mint méltóztatnak tudni, az igazságügyi kormányzat nemcsak ezen a téren, de a codificatio minden irányában tevékeny. Önök látják, hogy egyik törvényjavaslat a másik után, nemcsak a szakbizottságok által tárgyaltatik le, hanem az előadói tervezetek ki is osztatnak a hivatott tagok közt, megbírálás és véleményezés végett. Tudjuk, hogy az intési eljárásban, a sommás szóbeli eljárásban, a kisebb polgári peres ügyekre vonatkozó eljárásban az előadói javaslatok már készen vannak; tudjuk, hogy a büntető törvénykönyvre vonatkozólag novella van készülőben, azon egyes rendelkezések javítását tárgyazó, amelyeket az idő fentarthatlanoknak jelzett; tudjuk, hogy a büntető perjog tárgyalás alatt van és már kész tervezet van, amely rövid idő múlva be is fog terjesztetni. E törvényjavaslatnak átdolgozása, illetve kidolgozása és alapos figyelembe vétele annyival szükségesebb, mert ez egyúttal a személyszabadság garanciáját képezi és azért nem szabad azt törvényeink közzé registrálni, míg kellő alapossággal és szakértelelemmel átdolgozva nincs. A polgári törvénykezési eljárás szintén azon stádiumban van, hogy rövid idő múlva a ház elé fog terjesztethetni. Egyik rendszerből a másikba megyünk át, részben az írásbeliség helyett szóbeliséget fogunk inaugurálva látni és ezen rendszernek átmenetelére idő, alkalom és alkalmas közegek lesznek szükségesek. Bele kell élnie magát nemcsak a bíróságnak, de az ügyvédségnek sőt a közönségnek is ezen új eljárásba és azért jó, ha ezen törvényjavaslatok nem halomszámra, hanem lassan, successive terjesztetnek be, hogy maguknak azon közegeknek is, kik hivatva vannak eme törvényjavaslatokat alkalmazni, alkalmuk legyen azokba magukat beleélni. Az ügyvédi rendtartás reformra szorul és kilátásba van helyezve, hogy az is be fog terjesztetni. A fegyelmi eljárás a ki. táblák decentralisatiójával kell hogy legalább is egy időben életbe lépjen. Méltóztatnak tudni, hogy eme fegyelmi eljárás munkában van és legközelebb a t. ház elé fog terjesztetni. Sok teendője van az igazságügyi kormányzatnak és az igazságügyi politika egész terén folyamatban vannak az előmunkálatok, sőt azoknak ma már eredményét is constatálhatjuk. Maga az 1891-iki költségvetés 752,282 frttal magasabb, mint az 1890. évi, amennyiben 1891-re az előirányzat főösszege 14.455,852 frt míg 1890-re 13.703,570 frt volt. Méltóztassék megengedni, hogy ezen különbségnek egyes tételeit felmutassam. (Halljuk !) A rendes szükségletben a többlet 370,713 frt nyugdíjakban 135,569 frt, az átmeneti kiadásoknál 146,000 frt és a beruházásoknál 100,000 frt. A rendes szükséglet többlete megoszlik főbb tételeiben a a kh. táblák decentralisatiójával összeköttetésben 285,974 frt, a főügyészségnek decentralisatiójára vonatkozólag 26,242 frt és a törvényszékeknél személyi és dologi kiadások 129,844 frt többletet tesznek. A bevétel is szaporodik, amennyiben 792,958 frt van felvéve és így 1890-hez képest 23,841 frt többlet. Ezen bevételi többletre, t. hát, egy megjegyzést kell tennem: ez a rabmunka kérdése, mert hisz a többlet leginkább onnan áll elő. Nem akarom fejtegetni annak az általános iparra vonatkozó irányzatát , hanem egy dolog kétségtelen és ezt igazságügyi szempontból ki kell emelnem. A házban gyakran felemlítik azt, hogy a rabmunka versenyt okoz a kisiparosnak, s azért nem volna tanácsos, hogy azt oly kiterjedt mértékben hasznosítsák fegyházainkban, börtöneinkben ; nekem mint igazságügyi előadónak kötelességem erre megjegyezni, hogy a társadalom szempontjából cseszélyesebb is jótékonyabb foglalkozást a börtönök lakóinak nem lehet adni, mint ha hasznos munkával töltik el az időt letartóztatásuk helyén. (Helyeslések.) Azt hiszem, tehát, hogy ez irányban talán túlzásba mennek azok, akik ez irányt redukálni, kik azokat a büntetett egyéneket abba a kényszerűségbe akarják sodorni, vagy szorítani, hogy nem lévén mivel tölteni idejüket, ismét csak oly dolgokkal foglalkoztassák elméjüket, amik ha kiszabadulnak, ha büntetésüket kiállották, a köztársaságnak ismét hátrányára fogna szolgálni. Sokkal előnyösebb, ha hasznos irányban értékesíttetik azok képessége, mintha semmittevéssel csak a jövő rosszát fognák előkészíteni. Még egy körülményt vagyok bátor felemlíteni s ezt örömmel teszem; ez itt a fővárosban készült törvényszéki épület. Ez az épület a t. ház határozatából állítatott fel és merem mondani, hogy minden tekintetben úgy berendezése, mint a helyiségek száma s beosztását illetőleg mintaszerű, amely után az ország bármely újonnan emelkedő igazságügyi épülete felállítható lesz. Egy tapasztalatot tettünk ennél az épületnél, amely tapasztalat reménynem értékesíttetni fog az ország többi városaiban is, ahol hasonló épületekre lesz szükség. Midőn, te hát, az igazságügyi költségvetést elfogadás végett szíves figyelmébe ajánlanám, azt hiszem, az egyes rovatoknál, fejezeteknél vagy czímeknél majd lesz módomban még részletesebb felvilágosítást adni. Ez alkalommal arra szorítkozom, hogy a költségvetés elfogadását a t. háznak ajánljam. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Veszter Imre nem kritikát akar gyakorolni, hanem csak egyes kérdéseket tesz az igazságügyi miniszterhez. Előzőleg kifejti a szóbeliség előnyeit és utal arra, hogy azt a reformot is, sok más reformmal együtt régóta hangoztatja az ellenzék. Bízik abban, hogy végre valóban a reform terére léptünk, de sajnálja, hogy ilyen soká késlekedtünk. Kérdéseket intéz a miniszterhez, várjon mennyire haladt elő a katonai bíráskodás ügye, továbbá a kérvénynyel megtámadott képviselők ügye, hogy állunk a magánjogi codificatio és a bűnvádi eljárás tárgyában. A jogászvilág a minisztertől nemcsak nagy reformokat, de némileg gyorsabb tempót is várt. Pártolja az esküdtszékek behozatalát bűnügyi kérdésekben és kéri a bírák anyagi helyzetének javítását. Matuska Péter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen elismerem az előttem szóló képviselő úr, Veszter barátom azon jogát, hogy ő ellenzéki szempontból bírálja az előttünk fekvő költségvetést és az igazságügyi politikát, de egyáltalán nem tartom igazságosnak és méltányosnak azon felfogását, mely szerint a reformokat tisztán az ellenzéknek vindiálja. Azon váddal illet benünket, mintha mi a reformoknak ellenségei lettünk volna és különösen a szóbeliséget, az ellenzék által sürgetett szóbeliséget, elleneztük volna. Két megjegyzésem van ez irányban, tehát, mint az igazságügyi bizottságnak talán 18 év óta tagja, hivatkozom az itt lévő veteránokra, hogy az igazságügyi bizottságban a politikai pártok állása soha ki nem domborodott. Az összes reformkérdések, melyek ott szőnyegre kerültek, minden pártszempont nélkül lettek tárgyalva, sőt a kormánypárt oly méltányos volt, hogy egy ülésszak alatt éppen egy jeles jogászát az ellenzéknek az igazságügyi bizottság elnöki székébe ültette, ami tagadhatatlanul annak bizonyítéka, hogy soha pártszempontok igazságügyi kérdésekben nem domináltak, így van ez t. ház azon kérdédésekkel, is, a melyeket t. barátom megemlített. Én hivatkozom szintén ugyanazon jelesére az ellenzéknek, Horváth Lajos t. barátomra; 1868-ban nem ő ellenezte-e a szóbeliségnek behozatalát? Hivatkozom a múltak történetére. Nem-e ugyanazok az indokok vezették akkor a tábla decentralisatiojának ellenzőit, mint a szóbeliségnek ellenzőit, amely indokok ma, hála istennek már nem léteznek? Akkor a tábla decentralisatiója azért elleneztetett, mert az állam nem volt consolidálva mert veszélyek támadtak volna ez intézkedésnek a keresztülviteléből és éppen oly veszélynek lehetett volna az igazságszolgáltatás kitéve a szóbeliség behozatala által is. E veszélyek elhárultak és az országgyűlésnek jogászai közt legalább nincs különbség arra nézve, hogy a szóbeliség átalános óhajtás, hogy a szóbeliség behozatala közérdek,ügy van jobbfelől. Másik megjegyzésem, t. ház, a t. képviselő úr előadására az, hogy a kormánypárton levő jogászok, midőn akár belügyi, akár pénzügyi törvényeket bírálnak és az abban foglalt igazságügyi intézkedéseket teszik mérlegelés tárgyává, nem csupán theoreticus álláspontra helyezkednek. Mi nekünk igen gyakran voltak theoretikus aggályaink egyes intézkedésekre nézve, amelyek vagy belügyi, vagy pénzügyi törvények alkotásánál felmerültek, de ha az ember az ilyen törvények végrehajtását gyakorlati szempontból veszi szemügyre, ha azt bírálja, hogy egyátalán azon hosszú formalitásokhoz ragaszkodó procedúra, amelylyel járna az, ha azon kérdés bíróságokra ruháztatnék, egyátalán nem tenné-e annak a törvénynek érvényesítését lehetetlenné; lehetetlen, hogy azon párt álláspontjából, amely a javaslatokat miniszterei által a t. háznak tárgyalás végett benyújtja, ne engedjen azon theoreticus aggályokból és ne fogadja elazon practicus szempontokat, amely practicus szempontok egyedüli biztosítékot képeznek arra nézve, hogy a törvény életbe léptethető, végrehajtható is legyen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Midőn így t. barátom előadására reflectáltam, áttérek a magam felszólalásának tárgyára. Én, t. hát, tulajdonképen szintén csupán egy kérdést, illetőleg egy kérést akarok a t. miniszter úrhoz intézni, melyet a részletes vita alkalmával is felhozhattam volna, de minthogy az igazságügyhöz átalánosságban is akarok néhány megjegyzést tenni, megengedi a t. ház, hogy ezúttal igénybe vegyem becses figyelmét. (Halljuk!) Mióta, mint a t. ház tagjának lenni és különösen, mint az igazságügyi bizottság tagjának működhetni szerencsém van, nem állhatunk oly költségvetéssel szemben, mint aminőt a t. igazságügyminiszter úr most beterjesztett. Mert bármely oldalról tekintsük, akár számszerű, akár azon szempontból, mely oly sokat irányt-vetett igazságügyünk javítását illeti, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az előttünk fekvő budget határozott javulást és kézzelfogható haladást mutat fel minden irányban. Nem az én hivatásom, te hát, a költségvetést pénzügyi szempontból bírálat alá venni; nem tartozik feladataim közé kutatni azt, vajjon a felsorolt kiadások mennyiben felelnek meg a szükségnek; a megtakarítások lettek-e oly mérvben eszközölve, mint amily mérvben eszközölhetők voltak ? Egyedüli feladatomnak tartom azt, hogy a költségvetést azon szempontból vegyem bírálat alá, vajjon nyilvánul-e abban azon általunk általánosan kívánt szempont, vajha hazánk igazságügye mielőbb azon niveau-ra hozassák, melyen a nyugat-európai államok institutiói állanak. A korábbi költségvetések tárgyalásánál a ház jogászai szintén azon főelvből indultak ki, hogy igazságügyi alkotásaink a művelt nyugat alkotásaihoz közeledjenek. A felszólalt szónokok közül egyik is,másik is járult javaslatokkal az. ház elé; ajánlata a miniszternek ennek vagy annak az intézkedésnek elfogadását. Az igazságügyi kormányzat meghallgatta a felemlített kívánalmakat és igyekezett is minden tekintetben lépést tartani az idővel és azzal a szükséglettel, mely arra célzott, hogy az alkotások iránt felmerült igények kielégíttessenek. De sokszor állt elő az anomália, miután egy tervszerű és egymásból és egymásba folyó programm nem létezett, hogy alkottattak egyes törvények, bizonyos szakmában több, mint amennyi kellett, míg a másik szakma elhanyagoltatott, úgyhogy sokszor nemcsak a nagyközönség, de a bírák és ügyvédek is a paragraphusok tömkelegében eligazodni nem tudtak és annak sem tudtak nyomára jönni, hogy quid juris. (ügy van!) Hogyan állunk ma, t. ház? Ma az igazságügyi politikában egy szövetnekünk van, az igen t. igazságügyminiszter úr által beterjesztett programm, mely egyedüli kiindulási pontul szolgálhat arra nézve hogy igazságügyünk milyen irányban halad elő. (Fel-‘ kiáltások balfelől: Elaludt!) Én hallom egyik. képviselő úrnak közbeszólását, hogy elavult. (Derültség balfelől.) Amennyiben ez arra szorítkozik, hogy ezen programm elavult, bátor vagyok megjegyezni, hogy nézetem szerint ezen programm talán évtizedek múlva sem fog elavulni és mindenesetre évtizedekre szóló munkát fog igénybe venni és mindig az a szövetnek lesz, amely után igazságügyünk fejlődésének indulnia kell. Ezen programm, t. ház, a t. miniszter úr által beterjesztettén, nagyon helytelen bírálat volna, ha mi azt várnók ezen programm megvalósításánál, hogy a t. igazságügyminiszter úr, mint Mózes, csodavesszejével varázsolja elő a szerek tárából ama számos operátumokat, melyek szükségesek igazságszolgáltatásunk rendszeresítésére. A haladásnak különösen igazságügyi kérdésekben igen megfontoltnak kell lenni és talán sehol az elhamarkodás nem annyira káros, mint éppen az igazságügyi téren. Egy elhamarkodott lépés, egy intézmény behozatala és életbeléptetése, amely nem helyes alapokon nyugodott, oly károkat okozhat az igazságügynek, melyek vagy egyáltalában nem orvosolhatók, vagy csak igen nagy áldozatok árán. Sokkal helyesebb igazságügyi politika az, amely megfontolva teszi az intézkedéseket, amely minden subtilis kérdést, — amelyek különösen az igazságügyi szakmában tekintetbe veendők — szokást és egyéb érdeket kellőleg megfontol és csak ezek megfontolása után határoz a felett, hogy ilyen vagy olyan irányban lépteti-e életbe a reformot. (Helyeslés jobbfelől.) Te hát! Az igazságügyminiszter úr a reformok elsejének a bírósági szervezetet állította oda és inaugurálta ezt a királyi táblák decentralisatiójának nagy művével. Én találkoztam laiosokkal, akik a miniszter úrnak ezen nagy művét kicsinyelték, rendesen azon megjegyzéssel, hogy hiszen e decentralisatio már évek előtt kimondatott, ez tulajdonképpen nem is reform és ehhez nem is kellett valami nagy munka. Hát, te hát, én ezzel szemben hivatkozom a ház igazságszeretetére, hivatkozom az utolsó ülésszakra. Mindnyájan tudjuk, minő küzdelmet idézett elő e kérdés, hogy az ország összes vidékeinek érdekei mozgásba hozattak és csak olyan erélyes kéz és szívós kitartás — mint az igazságügyminiszter úrnál van — volt képes ezen kérdést oly gyorsan, hatályosan és szerencsésen megoldani. (Helyeslés jobbfelől.) E kérdésnek továbi megoldása abban is rejlik, hogy a szétosztással összekötött egyéb administrationális kérdések és hozassanak tisztába; összeköttetésben van továbbá azzal, hogy a személyzet kellőleg megválogattassék és aki Magyarországot ismeri, hogy itt mennyire pályáznak hivatalok után qualificált és nem qualifikált egyének; aki tudja, hogy mennyi ostromnak van kitéve egy miniszter, midőn egy nagy alkotás életbeléptetéséről van szó, az bizonyára csak megnyugvással tekint azon székre, amelyen az igazságügyminiszter úr ül, mikor látja, hogy oly férfiú kezében van az igazságügy kezelése, a ki semmi párt és melléktekintetet nem vesz figyelembe s a ki semmiféle ajánlatnak tért nem engedve, tisztán az igazságügyi szempontot tartja szem előtt s úgy válogatja meg majd a bírósági személyzetet, hogy biztosíték legyen arra nézve, hogy a bíráskodás és ez új bírósági szervezetnek az életben való működése az országra nézve hasznos lesz. (Helyeslés jobbfelől.) Én tehát tudom, hogy az igazságügyminiszter úr a személyek válogatásánál leginkább a jelenleg meglevő királyi táblai bírói karból fogja az illetőket választani, mert hiszen mi, akik a gyakorlati élet terén mozgunk, mondhatjuk, hogy a kir. táblai birák túlnyomó részében meg van az a képesség, mely biztosítékot nyújt az iránt, hogy az igazságszolgáltatás a decentralisált tábláknál is helyes mederben fog mozogni. Amennyiben a királyi táblákból a szükségelt szám ki nem telnék, figyelmébe ajánlom a t. igazságügyminiszter úrnak azon mondását, hogy ő igazságügyi téren onnan veszi az erőket, ahol azokat találta és figyelmébe ajánlom neki különösen az ügyvédi kart, melynek kebelében nagyon tehetséges és jeles férfiak vannak, kik szívesen cserélik fel ügyvédi állásukat a bíróival. Hallottam, úgy emlékszem Görgey Bélat, barátom említte tavaly itt a házban, hogy jelesebb ügyvéd úgy sem cseréli fel az állását bírói állással, tehát az ügyvédi karnak csak a satnya része fogna bírói állásra pályázni. Engem másra tanított a tapasztalat, én láttam nagyon gyakran eseteket, midőn bizonyos egyénnek természetével az ügyvédi állás egyáltalában nem quadrált, magát abban otthon nem találta; az ő hajlama sokkal inkább vonzotta a bírói pályához, amely neki talán kevesebb jövedelmet hoz de természetének megfelelőbb, nyugodtabb állás és azon tekintély és független Hatáskör, melylyel a bíró fel van ruházva, elegendő recompensatio reá nézve, hogy az állást felcserélje. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Már a t. előadó úr is említette, hogy az igazságügy minden terén mily serény munkásság folyik s magam is tanujelét láttam ennek azon számos javaslat kézhezvétele által, melyek legújabban az igazságügyminisztériumban készültek. E javaslatok mindegyikéről nem akarok szólni, mert azok nincsenek napirenden, csupán az egyikre vonatkozólag vagyok bátor egy megjegyzést tenni és ez a szóbeli sommás eljárásra vonatkozó törvényjavaslat. Ugyancsak pártunk egyik tagja, Neumann Ármin t. képviselőtársam, egyik beszédében említette, hogy a szóbeliség behozatalánál az ily egymás után való lépés indikált és hogy a szóbeliség részletes behozatala sokkal inkább biztosítja annak a sikert a jövőben, mint ha az egyszerre, az igazságügy egész vonalán hozatnék be. Én, tehát, akkor is aggályt éreztem ezen állítás helyes volta iránt, most is aggályt érzek, hogy ezen részleges behozatal nem kockáztatja-e egyáltalában a szóbeliség sikerét, mert tudjuk, hogy éppen fontosabb ügyekben úgy a bíró, mint az ügyvéd sokkal inkább fejti ki tevékenységét, nagyobb kedvvel nyúl a munka megoldásához és nagyon káros lenne, ha ezen részleges behozatal folytán a szóbeliség netán hitelvesztetté válnék. Nem akarom azt mondani, hogy a részleges szóbeliség is nem fog a létező bajokon segíteni, csupán arra akarom az. igazságügyminiszter urat figyelmeztetni, hogy ha ő a rendelkezésre álló szakerők némelyikét egy vagy két évre kiküldené és nagyobb tanulmányokat létetne és csak akkor hozná be, az sem lenne oly kár, mint ha talán nem sikerült kísérlettel a szóbeliség nálunk hitelét vesztené. . Felszólalásom tulajdonképeni tárgyához értem és ez azon kérés a t. igazságügyminiszter úrhoz, amely egy gyakorlati tárgyat érint. Az 1886-iki évben hoztuk meg, amint a t. ház tagjai emlékeznek, a telekkönyvek átalakításáról szóló törvényt. A törvény általános szükségnek és óhajnak felelt meg és minden oldalról a legnagyobb örömmel fogadtatott. A tárgyalásokból emlékezem, hogy az volt contemplálva, hogy e törvény végrehajtása az egész országban talán legkésőbb tíz év alatt eszközölhető. Megengedem, hogy ez optimistikus számítás és felfogás volt azon időben, de mindenesetre állítom, s hivatkozom tényekre, hogy e törvénynek minél előbbi végrehajtása az országnak és különösen a föld népének legégetőbb érdekét képezi. (Úgy van balfelől.) Nekem a legutóbbi időben volt példám, hogy közel Budapesthez, egy Esztergommegyei községben kőszénbánya feltárásáról volt szó s egyetlen egy telekkönyv sem találtatott rendben és a községben évekig kell várni, az iparnak évekig kell heverni, míg a telekönyv rendezés, természetesen a most rendelkezésre álló mód szerint sokkal hosszabban mint a törvény szerint, rendbe hozatik. Azt kérem, hogy a t. igazságügyminiszter úr e tekintetben ne kíméljen költséget, hanem leghatározottabban követelje közegeitől e munkának mielőbbi végrehajtását. (Helyeslés: Azzal a kéréssel zárom be beszédemet, hogy a t. miniszter úr legyen szives bennünket felvilágosítani az iránt, vájjon e munkálat mennyire haladt már ? mi akadályozta annak gyors haladását ? és mikor remélhető a telekkönyvi átalakítás keresztül vitele. (Helyeslés.) A költségvetést különben elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban közlünk tudósítást. A tuberculosis gyógyítása. Beoltások a Rókusban. A rókus kórházban beoltott betegek iránt ma ismét igen élénk volt az érdeklődés. Orvosaink nagy számmal gyűltek össze, sőt ma megjelentek Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester és Haberhauer János tanácsnok, a közegészségügyi osztály vezetője is, hogy megtekintsék a betegeken a Koch-oltóanyag hatását. Dr. Müller Kálmán igazgató érdekes előadást tartott a Koch-gyógymódról, a szernek a betegekre való hatásáról, mely eddig abban nyilvánul, hogy a tüdővészeseknél az éjjeli izzadás megszűnt, a közérzés javult s a köpet-elválasztás bővebb és kisebb. A lupuszos betegnél a farkas seb határozottan javul, amennyiben rajta pörke képződik, mely azután leszárad. A gége és a csontszus betegnél a javulás még eddig nem constatálható. Müller a betegek egy részét újra beoltotta, egyszersmind négy egészen új beteget is beoltott. Ezek Jablonszky, Dékány, Mayer és Szopkó tüdővészesek. Párisból sürgönyzik mai kelettel, hogy Cornis tanár tegnap számos orvos jelenlétében felolvasást tartott, melyben saját tapasztalatai alapján teljesen megerősítette mindazt, amit Koch a reaktió tüneteiről előadott. Jövő vasárnap Cornis kísérleteinek további eredményeiről fog számot adni. Ma kezdik meg két idevaló kórházban a tüdő-tuberculosisban szenvedő betegek beoltását. Egy londoni távirat jelenti, hogy Morell Mackenzie kórházában tegnap számos orvos jelenlétében két lupuszos és egy gégesorvadásban szenvedő beteget oltott be a Koch-féle lymphával. Táviratok. Zágráb, decz. 1. (Eredeti távirat.) A zágrábi második kerületben az ellenzék Borosa plébánost állította fel képviselőjelöltül, aki Szarcsevics-párti. London, decz. 1. Morley levelet tesz közzé, melyben tagadja, hogy ő Parnellnek valamely állást ajánlott volna fel; csak aziránt akart tájékozást szerezni, vájjon ragaszkodik-e Parnell 1880-iki elhatározásához, hogy az angol kormány alatt nem foglal el semmiféle állást. Gladstone 1889-iki javaslatait illetőleg azt hiszi Morley, hogy Parnell nem tett semmiféle kifogást.