Nemzet, 1890. december (9. évfolyam, 2967-2995. szám)

1890-12-03 / 2969. szám

SzSRKJSSZTudió: Verencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: KiADp-HrvAfAt: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......... ........................ 9 frt. 3 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra ........................................... .. .. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 . Ára 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 2969. (332.) szám. Budapest, 1890. Szerda, deczember 3. IX. évi folyam. A képviselőház deczember hó 3-án d. e. 10 óra­kor ülést tart. Napirend: Az 1891-iki állami költ­ségvetés részletes tárgyalása; az igazságügyi tárcza, melynek előrelátható­ befejeztével a honvédelmi mi­nisztérium költségvetésének tárgyalását is megkezdik, kapcsolatban a pénzügyi és véderő-bizottságnak a Ludovica-akadémia állapotáról szóló, továbbá a hon­védelmi miniszternek ,a közös hadsereg katonai ne­velő és képző intézeteiben magyar állami alapítvá­nyi helyekre helyezett ifjakról­ beterjesztett 1890. évi jelentésének­ tárgyalásával. A magyar fegyver­gyár tárgyában a hon­védminiszter által beadott jelentés és a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó jelentése, mint azt ma a képviselőház elnöke előterjesztette és a ház elhatá­rozta, külön fog — és­pedig a honvédelmi minisztérium költségvetésének letár­­gyalása után — napirendre tűzetni. Mai számunkhoz fél év mellékleti van csatolás: Budapest, dec­ember 2. Száraz, langyos idő: ez volt az igazság­ügyi vita légköre. De nem az aszály ideje, mely elsorvasztja a fejlődő csirákat. Oly száraz, derült idő, mely a hosszú, ziman­­kós borulat után rohamosan előmozdítja a vegetatiót. Hiányoztak a nagy szónoklatok. Alig történt kirándulás az eszmék ködös világá­ban. Kiválóbb jogászaink csak kevesen vet­tek részt a vitában. A derék előadónak, Bus­bach Péternek alig lesz dolga, nem volt sok a ház legelső jogászának, Szilágyi Dezsőnek sem. E körülményt azonban nem hátrányul, hanem előny gyanánt tudjuk be a ház értel­mi színvonalának és az idők jelének. Amíg a nagy elvekről nagy szónoklatok hangzottak a házban, addig messze voltunk ez elvek megvalósításától. Addig csak a fé­nyes felhőkön úsztunk a teremtés csapsa felett. Hogy a phrasisok kora elmúlt, ez mu­tatja leginkább, hogy beléptünk a tettek korszakába. Érzi ezt minden párt, minden jogász valamennyi párton. De igazságtalanok volnánk, ha nem con­­statálnók, hogy lényegében és alapjában minden párt szónoka elismerést fejezett ki Szilágyi Dezső igazságügyminiszter iránt, kinek nagy egyénisége még a legkétkedőbb hajlamú kedélyt is meggyőzi, hogy új kor­szak küszöbén állunk. Sőt nemcsak küszö­bén, hanem benne vagyunk az új kor­szakban. Szilágyi Dezső mai nagy beszéde szin­tén csak a helyzet kifejezője volt. Senki sem képes az eszmék magas tájain fényesebb szárnyalásra, mint az igazságügyminiszter. A szónoklati virtuositás nagyobb elragadta­tásait senki sem tudja oly mértékben nyúj­tani a háznak, mint éppen ő. És ma ő is szakszerű, tárgyilagos volt, úgy, hogy akik nagy szólamokat vártak tőle, csalatkoztak. Szorosan a felvett kérdések keretében maradt. Megfelelt minden aggodalomra, ké­telyre, kiigazított minden tévedést. Új pro­­grammot nem adott, hanem büszkén utalt rá, hogy részint már beváltotta, részint kellő időben be fogja váltani ígéreteit. Ha valami kiválóan meglepő volt Szilá­gyi mai beszédében, úgy ez bizonyára az volt, hogy az ékes szónak e nagy mestere mennyire el tud veszni a részletek örvényé­ben. Az elvek nagy fejtegetője arra vállal­kozott, hogy az igazságügy apró szövevé­nyeiben mutassa meg a helyes irányt és egymásutánt. De épp azért meggyőzött min­denkit — ha volt, még az utolsó kétkedőt is — hogy nemcsak a nagy irányok megjelö­lésére képes, hanem a jelentéktelennek látszó részletek helyes mérlegelésére is. A szóbeliségen alapuló polgári és bűn­vádi eljárás a polgári törvénykönyv: ez azon három nagy probléma, mely körül a többi kérdés csoportosul, vagy éppen azok ki­egészítő részét képezi. A sommás szó­beli eljárás, mely újabb alakjában is elkészült, nem egyéb, mint a szóbeliség nagy elvének megvalósítása egy részletben. A kir. táblák decentralisatiója nem más, mint a bí­rói szervezetnek a szóbeliséghez való átido­­mítása. Ezt lehet mondani, legalább részben, a bírói és ügyészi szervezet azon átalakítá­sáról is, mely felett most folyik a szakta­nácskozás. A polgári házasságnak nagy, nem csak igazságügyi, hanem politikai, sőt nemzeti problémája pedig szorosan összefügg a csa­lád­jog, vagyis a polgári törvénykönyv co­­dificatiójával, íme, a széles alapokon megindult tevé­kenység központja, iránya és rendszere. Nem czéltalan, összefüggéstelen tevékenység ez, hanem az igazságügyi politika nagy koncep­­tiójának egyes alkatrészekből álló összessége. Szilágyi Dezső igazságügyminisztersé­­gére nemcsak az építési terv, hanem a meg­valósítás miatt volt szüksége Magyaror­szágnak. Előtte — különböző okok miatt, me­lyek közt pénzügyi bajaink a legelsőket ké­pezték — nem volt tervszerű igazságügyi politikánk. Sok munka megkezdődött, de hiányzott az összefoglaló gondolat. Szilágyi Dezső megadta az elsőt, hatal­mas egyénisége képezi a másodikat. Az igaz­ságügy terén több ponton megkezdett mun­kát talált, de mégis neki kellett szervezni, összefüggésbe hozni azt. Sőt neki kellett a részletekhez is megadni a munkatervet. A megelőző korszak kevés oly javasla­tot — sőt egyet sem — hagyot hátra, mint Teleszky öröklési joga. A legtöbbet, mint a bűnvádi eljárást újra kellett munkába venni. Csuda-e azután, hogy Szilágyi Dezső alig egy év alatt nem állt elő a javaslatok egész tömegével ? Aki ilyesmit várt tőle, az ha csalatkozott, ennek nem Szilágyi Dezső, hanem csakis saját gondolkodásának fogya­tékossága az oka és semmi egyéb. Codexeket nem lehet hónapok sőt, a kellő előmunkálatok hiányában, még évek alatt sem felfújni. Különösen áll ez, mint Szi­lágyi ma is utalt rá, a polgári törvény­­könyvre. Napóleon nem írhatta volna nevét összes uralkodása alatt sem, a franczia tör­vénykönyvekre, ha meg nem előzik a bölcsé­szeti iskola és a forradalom előmunkálatai. Nálunk, ahol semmi előmunkálat nem létezett, még az alkotmányos korszak két évtizedének miniszterei és vezérférfiai sem vádolhatók, annál kevésbbé vádolható most Szilágyi Dezső. Sőt e kornak van legalább egy kimagasló alkotása, a büntető törvény­­könyv. Azon korszak, mely ezt alkotta, nem volt meddő. Ha leendettek nagy civilista­­jogászaink, tán már polgári törvényköny­vünk is volna, habár nem rögtönözve, mint Boda kívánta, hogy azt az igazságügymi­niszter a zsebéből rántsa elő. Nagy jogászokat, nagy codificatorokat nem lehet miniszteri decretumokkal terem­teni. Ezek önmaguk támadnak, a lángész erejénél fogva. A miniszter csak felismer­heti és felhasználhatja őket. Szilágyi Dezső jogosan fejezhette ki ma azon reményét, hogy a régi erőkhöz újakat csatolva, a nagy alkotó munka gyorsabb tempóban fog haladni. A közel­jövőben a kész alkotásoknak már oly tömege fog a törvényhozás kapuin zörgetni, mely ennek minden idejét és szellemi erejét igénybe fogja venni. Nemcsak felsorolni volna sok, hanem egyátalán nem férne el egy, czikk keretében mindazon törvényjavaslatok és tartalmuk­nak felsorolása, melyek nagy­részt már ké­szen, részben pedig az előkészítés oly stádiu­mában vannak, hogy rövid idő alatt nyilvá­nosságra kerülnek. Különös hangsúlylyal az igazságügy­miniszter azokat jelölte meg, melyek még a jelen országgyűlés utolsó előtti és utolsó ülésszakában tárgyalás alá kerülnek. Két nagy fontosságú javaslat, a curiai bíráskodás és a bűnvádi eljárás ezek közt foglal helyet, azon számos más javaslat közt, melyek (mint a sommás és kisebb polgári ügyek stb.) ha valóban törvényhozási elintézést nyernek, a jelen országgyűlés egyike leendő igazságügyileg, a legemlékezetesebbeknek. A polgári törvénykönyv nincs a logikai egy­másután szerint megállapított sorrendben, hanem e sorrend mellett, párhuzamosan készül. Oly munkaterv ez (nem programm, mert most már csak a régi programm meg­valósításáról van szó), melyet mindenki párt­különbség nélkül szívesen üdvözölhet. B­ELFÖLD. Budapest, decz. 2. (Osztrák-magyar-né­­met vámtárgyalás.) Bécsből távírják a Bad. Corr.-nak. Ma délután 3 órától 3­,7-ig volt a külügy­minisztériumban az első tanácskozás a Németország­gal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés tárgyá­ban. A tanácskozásban a német, osztrák és magyar kormányok általunk már jelentett képviselői vettek részt. Gróf K­á­l­n­o­k­y Gusztáv külügyminiszter az ülést azon szavakkal nyitotta meg, hogy örül Német­ország képviselőit üdvözölhetni s hogy a mennyire örvendetes, hogy Németország és Ausztria-Ma­­gyarország között ily szívélyes szövetség áll fenn, ép úgy minden oldalról nem kevésbbé kívánatos, hogy a kereskedelem-politikai viszonyok is a két hatalmas­ság között ugyanoly barátságosakká váljanak; azon reményt táplálja, hogy a most kezdődő tanácskozá­sok üdvös végeredményre fognak vezetni. Ezek után a miniszter az elnöki tisztet Szögyény osztályfő­nöknek adta át. Magától értetik, hogy ezen tanácsko­zások folyamáról és eredményéről most semmi sem közölhető; annyit azonban mondhatni, hogy ér­demleges tanácskozásokra concret substratum van, s hogy e szerint a tanácskozások most huzamosabb ideig szakadatlanul folytathatók lesznek, úgy, hogy előreláthatólag már az első tanácskozásokból egy szerződési tervezet fog kikerülni. A tanácskozások legalább két hetet fognak igénybe venni.­­ Az osz­trák-magyar vám- és kereskedelmi conferentia ma dél­előtt Szögyény osztályfőnök elnöklete alatt ülést tartott. Ugyanerről a »Freudenblatt« a következő tudósítást közli: Németország, Ausztria és Magyar­­ország megbízottai ma délután összegyűltek a kül­ügyminisztériumban. R­e­u­s herczeg német nagykö­vet bemutatta a német megbízottakat, mire K­á­l­­n­o­k­y gróf külügyminiszter hosszabb beszéddel meg­nyitotta a tanácskozást, kiemelvén beszédében a kér­dés fontosságát úgy az érdekelt országok gazdasági érdekei, mint Európa kereskedelmi politikai hely­zetének további alakulása szempontjából. A mi­niszter reméli, hogy a tárgyalások, a tagad­hatatlanul fönforgó nehézségek daczára, üdvös eredményre fognak vezetni s igy a kereskedelmi vi­szonyok terén örvendetes kiegészítését fogják képezni a Németország és Ausztria-Magyarország közt fenn­álló szoros politikai barátságnak. A tárgyalások szi­gorú titokban tartását minden oldalról biztosították. K­á­l­n­o­k­y gróf külügyminiszter bemutatta ezután S­z­ö­g­y­é­n­y-M­a­r­i­c­h László külügyminisztériumi első osztályfőnököt, mint képviselőjét a tárgyalások­nál, mire Szögyény osztályfőnök elnöklete alatt megkezdték a tanácskozást, melyet holnap foly­tatnak. Budapest, decz. 2. (Enquéte az igazság­­ügyminisztériumban.) A bírói és ügyészi szervezett módosítása tárgyában egybehívott szakta­­nácskozmány ma délután Szilágyi Dezső igazság­ügyi miniszter elnöklete alatt tartott ülésében az előadói tervezett 41—56. §§-ait vitatta meg. A hátra­levő szakaszok a csütörtök délután tartandó ülésen fogna­k letárgyaltatni. Budapest, decz. 2. (A szász egyetem köz­gyűlése.) Nagyszebenből távirják mai kelettel. A szász egyetem közgyűlését A­r­z Albert alelnök nagy tetszéssel fogadott beszéddel nyitotta meg. A képviselőház bizottságaiból: Közgazdasági bizottság. Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló törvény­javaslat. A képviselőház közgazdasági bizottsága B­a­­­k Miksa elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében befe­jezte az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az 53-ik §. helyett, mely már az előző ülésen hosszabb vita tárgyát képezte az átmeneti és zárha­tározatok közé a következő új szakasznak felvevését határozta el a bizottság. »Az 1875 : XXIV. tcz. alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek, az 1875: XXVII. t.-cz. ha­­tározmányai alá eső bányavállalatok, nemkülönben a har­madosztályú kereseti adó alá eső iparosok, kereskedők, gyá­rosok és egyéb vállalatok által a jelen törvény következté­ben fizetendő járulékok és összes költségek oly üzleti kiadá­soknak tekintendők, melyek az 1875 : XXIV. t. cz. 4-ik §-a és az 1875 : XXVII-ik t.-cz. 6. §-a értelmében a vállalatok nyers jövedelmének s illetőleg az 1875: XXIX. t.-cz. 15-ik §-a értelmében a kere­seti tiszta nyereménynek megállapítá­sánál levonásba hozandók. A 74-ik §. első pontját következőleg állapította meg a bizottság: »A kereskedelmi miniszter a kereskedelmi és iparka­marák meghallgatása után a belügyminiszterrel egyetértőleg a magán­egyesülés útján létesített azon betegsegélyző pénz­tárakat, melyek legalább kétszáz taggal bírnak, tagjaiknak betegség esetére legalább az e törvényben körülírt legkisebb segélyt nyújtják, a törvényben megha­tározott legmagasb já­rulékoknál többet nem szednek, a­mennyiben alapszabályai­kat a jelen törvény értelmében módosítják, illetve állapít­ják meg, az e törvény által elismert betegsegélyző pénztá­rak sorába tartozóknak jelentheti ki; a törvényben a beteg­­segélyző pénztárakra nézve megállapított jogokat reájuk is kiterjesztheti azon további feltétel alatt, hogy úgy a se­gélynek legkisebb, mint a járulékoknak legmagasabb mér­vére nézve magukat a jelen törvény második és harmadik fejezetében foglalt határozmányoknak alávetik«. A 81-ik §-ba fölvette a bizottság azon rendel­kezést, hogy az iparhatóság által a törvény és az alapszabályok rendelkezéseinek foganatosítása czél­­jából kiszabható bírságok »az 1884 : XVII. t.-czikk 16-ik §-ában meghatározott pénztárba fizetendők és az ott megjelölt czélokra fordítandók.« A törvényjavaslat többi szakaszai érdemleges módosítás nélkül elfogadtatván, a ház elé terjesz­tendő jelentés megállapítása holnap déli 12* /2 órára tűzetett ki. Ezzel az ülés véget ért. Vidéki közigazgatás. Csongrád­ megye közigazgatási bizottsága f. hó 29-én tartotta ülését Zsilinszky Mihály főispán el­nöklete alatt. A pénzügyigazgató jelentése szerint egyenes adókban befolyt f. okt. hó végéig 452,044 frt, hadmentességi díjakban 8037 frt, bélyegilletékben 95,570 frt, fogyasztási adóban 71,715 frt, dohány el­adásból 66,380 frt, italmérési adókból 72,607 frt, a Körös-Tisza-Maros vízszabályozási kölcsönből befolyt 57,150 frt, a csongrád-sövényházi árment. társulati járulékokból 34,362 frt, a szeged-sövényházi árment. társulati járulékokból befolyt 7200 forint, az ártéri költségből befolyt 145 forint. A kir. tan­­felügyelő előterjesztésére Csongrád község eljá­rása, melylyel egyik tanítóját a próba év után el­­bocsáj­totta, megsemmisítés végett a minisztériumhoz terjesztetett fel. Hosszas vitára adott alkalmat a szentes-csongrádi országút munkálatainál a munká­sok által elkövetett nagymérvű csalás, mely azonban felfedeztetvén, anyagi kár nem állott be. Szeder Já­nos indítványa, hogy a megye a Koch-féle gyógymód tanulmányozására egy orvost küldjön ki, a jövő gyűléshez tétetett át. A délutáni fegyelmi ülés­ben Mészáros Károly Csongrád főjegyzője fegyelmi úton hivatalvesztésre ítéltetett. A bányatörvényjavaslat és a kőszénbányák. Az ország kőszénbánya-birtokosai ma délelőtt értekezletre gyűltek össze az országos magyar gaz­dasági egyesület helyiségében. Az értekezlet egyedüli tárgya az volt, hogy milyen álláspontot foglaljanak kőszénbánya-birtokosaink a bányatörvényjavaslattal szemben. A Nyáry Jenő báró elnöklete alatt le­folyt értekezletről, melyen képviselve volt csaknem az ország egész kőszénbánya birtokossága, a következő tudósítást közöljük: Elsőnek dr. C­h­o­r­i­n Ferencz orsz. képviselő szólalt fel, a salgó­tarjáni kőszénbánya részvénytársu­lat képviseletében. Beszédében beható critica tárgyává téve a szóban forgó törvényjavaslatot, érdekes vázla­tát szolgáltatta bányajog codificatiója tárgyában nálunk eddig történt kísérleteknek és végül a követ­kező határozati javaslatot ajánlotta elfogadásra : »Mi­után az országbírói értekezlet által kimondott azon elv, hogy a föld alatt elterülő kőszénre nézve a föld­tulajdonosnak beleegyezése nélkül sem kutatási, sem adományozási jogot szerezni nem lehet, a kőszénipar érdekeivel ellentétben nincs és e jogállapot mel­lett Magyarországban erős és életképes kőszén válla­latok keletkeztek, a kőszénipar pedig évről-évre na­gyobb lendületetet nyert, miután a létező jogállapot megváltoztatása nemcsak a földtulajdonosok szerzett jogait szüntetné meg, hanem sértené ama kőszénvál­lalatok érdekeit is, melyek a fennálló törvé­nyekbe és jogállapotba bízva, kőszén­ jogaikat a föld­tulajdonosoktól tetemes áldozatokkal szerezték meg: az értekezlet egyhangú megállapodásként kimondja, hogy az országbírói értekezlet által teremtett jogálla­potot ezentúl is fentartatni óhajtja és kérvényileg já­rul a pénzügyminiszter, miniszterelnök, az igazság­ügyminiszter és földművelésügyi miniszter urakhoz, hogy a bánya-törvényjavaslat végleges megállapításá­nál a mai jogrendet változatlanul fentartani méltóz­­tassék. Az értekezlet, kebeléből egyszersmind húsztagú bizottságot küld ki, hogy az értekezlet megállapodása nyomán kérvényt terjesszen a pénzügyminiszter ő nagyméltóságához és az általa esetleg egybehívandó szaktanácskozmányon a földbirtokosok és bányabir­tokosok érdekeit képviselje. (Általános helyeslés.) P­u­­­s­z­k­y Ágost a szakavatott előadáshoz csak néhány megjegyzést akar fűzni. A szabad kuta­tási rendszer elvét a franczia forradalom idejében Mirabeau proclamálta. Akkor annak meg volt a maga értelme, mert a földbirtok minden tartozéka úri jognak tekintetett és a népesség nagy rétegeit nem érdekelte. Nálunk nem úri jog a kőszén, mindenkor a földbirtok tartozéka és jogegyenlőség e tekintetben fenn nem áll. Másodszor nem áll fenn a kőszénre az a bizony­talanságba mely a geológiai tájékozatlanságból szár­mazik. Érdekesen fejtegeti szóló, hogy mért nem fej­lődött nálunk a kőszénipar jobban s ennek egyedüli oka gyanánt közlekedésügyünk fejletlenségét mondja.. A kőszén, vas és minden nehéz ásvány, a mely töme­gesen fordul elő s értékét a nagyban való termeléstől nyeri, csak ott termelhető haszonnal, hol a közleke­dés bizonyos. Felhívja a gyűlés figyelmét továbbá arra, hogy a magyar földbirtokok nem állanak ma­napság azon az alapon, a­melyen 100, vagy 80, vagy 50 év előtt állottak. Ma már a földbirtokosokat nem a conservatív szempontok vezérlik, hogy visszariadná­nak minden nagyobb áldozattól. Ma van vállal­kozási kedv és szellem ; ma már az a felfogás uralkodik, hogy minden birtok tartozékából a tulajdonos a lehető legnagyobb jövedelmet akar nyerni. Ma sokkal inkább, a könnyelmű vállalkozás iránt van meg a hajlam. Éppen a kőszén­ipar terén tapasztaljuk ezt, a­hol a vállalkozási kedvet nem solid irányban tovább fejleszteni valóságos veszede­lemmel járna a kőszéniparra, mert a látszólagos fel­lendülés után, számos mghiúsult kísérlet és elfecsérelt pénz után bekövetkeznék a reactio. Maga is foglalko­zott a dologgal s mondhatja, hogy a kőszénjog meg­szerzése körül nem talált nehézséget. A földesuraktól és a volt jobbágyoktól mindig meg lehetett azt nyerni. Elfogadja Chorin határozati javaslatát. Szerencsi János a földbirtokosok érdekeit védte röviden s kijelentette, hogy a határozati javas­latot elfogadja. Radvánszky Béla báró nem tartja czélsze­­rűnek, hogy az értekezlet most a részletek megvita­tásába bocsátkozzék, mert a bányatörvényjavaslat ez idő szerint csak előadói tervezet. Az ő indítványa, hogy a gyűlés fogadja el egyhangúlag a határozati javaslatot, mely teljesen hű kifejezője úgy a kőszén­birtokosok, mint a­ földbirtokosok érdekeinek. G­y­ü­r­k­y Ábrahám gróf megerősíti azt a vé­leményt, hogy a bányatörvényjavaslattal a pénzügy­­miniszter magát még ez időszerűit nem azonosítja s azt csak előadói tervezetnek tekinti. Magától a pénz­ügyminisztertől hallotta ezt s a midőn ezt bejelenti a gyűlésnek, ama reményének ad kifejezést, hogy a mél­tányos kérelmet a miniszter meg fogja hallgatni. El­fogadja a határozati javaslatot. Miklós Gyula dr. csak kötelességet teljesít, midőn köszönetet szavaz G­y­ü­r­k­y Ábrahám gróf­nak, Radvánszky Béla és Géza báróknak és Baranyay Istvánnak, kik a mai gyűlést egy­behívták s megindították a mozgalmat a kőszén­birtokosok és földbirtokosok érdekeinek megóvá­sára. A határozati javaslatot elfogadja, mert a létező jogállapotot akarja fenntartani. A kikül­dendő bizottságnak memorandumot is kell készí­teni, melynek lényege az volna, hogy ne enged­tessék meg a vállalkozási szellem túlságos szabadossága mellett a kőszéniparvállalat koc­káztatása. Pajor István a határozati javaslat elfogadása mellett szólalt fel. Szontagh Antal (nógrádi Szontagh Pál kép­viselője) kijelenti, hogy Szontagh Pált betegsége aka­dályozta a megjelenésben, de felhatalmazta őt annak kinyilvánítására, hogy ha a bányatörvényjavaslat mostani alakjában nyújtatnék be a képviselőházhoz, a főrendiházban fel fog ellene szólalni. Elnök a vitát bezárja s kimondja, hogy a ha­tározati javaslatot a gyűlés egyhangúlag elfogadja. (Általános helyeslés). A kiküldendő bizottság megválasztására kerül a sor. A húsz tagú bizottság tagjai lettek: S­z­­­á­r­a­y Antal gróf,, Radvánszky Béla és Géza bárók, Gyürky Ábrahám gróf, Chorinszky Igó gróf, Ny­áry Jenő báró, Ny­áry Béla báró, Chorin Ferencz, Baranyay István, Hercz Zsigmond (Melczer és társa kőszénbánya vállalkozó beltagja), S­r­é­t­e­r Alfréd, Huszár László, Miklós Gyula dr., Pajor István, H­i­n­k­a László, Szakáll Fe­rencz, Pl­achy Gyula, Hoffmann Jakab, Sza­­dovszky József és Szilárdy Ödön. A megválasztott bizottsági tagok neveinek ki­hirdetése után az elnök az ülést bezárta. A­USZTRIA: Plener a cseh német kiegyezésről. Plener Egerben nagyobb beszédet tartott választói előtt, melyben a kiegyezésről a következőket mondotta: A kiegyezési adtió jelenlegi részleges balsikere nem ren­dít meg bennünket abban a meggyőződésben, hogy a kiegyezési tárgyalások megindításával helyesen cse­lekedtünk. Ha visszautasították volna a bécsi tanács­kozásban való részvételt, kiengesztelhetlen gyűlöletet vontak volna magukra. Helyzetük, igy nyilatkozott a szóló, most sem rész; a kiegyezési törvény tartal­ma kormányprogrammá lett s nem térhet el attól egy kormány sem. Még­is csak szét fogják válasz­tani a kerületeket s evvel a németeknek egyik főkivánságát, a nemzetiségi béke egyik fő követelmé­nyét teljesitik. Senki sem tudhatja, hogy miként fognak tovább fejlődni a dolgok, s esztelenség volna gyanusitgatásokba bocsátkozni. — Plener továbbá igy folytatta : A mi jelenlegi belpoli­tikánkban nincsen egyszerű, természetes logica, mert különben a­z. év első havában levonták volna a következményeket az akkori politikai fordulatból, a­mely már a tanácskozás egybehivásában is mutatko­zott s levonnák a következményeket most is a kiegye­zés mostani részleges hajótöréséből. Mi kellő helyen s kellő időben elő fogjuk terjeszteni pártunknak, a jelen helyzet adta, követeléseit és ki fog tűnni, hogy várjon a kormány nézheti-e majd ezután is összetett kezekkel az ügyek fejlődését Csehországban. Változások a franczia diplomátiában, Páriából távírják. A diplomátiai szolgálatban a következő változások történtek: Gerard cetinjei ügyvivőt rio-de-janeiroi követté nevezték, ki C­h­a­i­lr­o­n gróf helyére; I­m­b­e­r­t konstantinápolyi követségi taná­csost Limába helyezték át, L­a­u­g­i­e­r-V­i­ll­a­r­s-t konstantinápolyi követségi tanácsossá nevezték ki, Bourgaret stockholmi első követségi titkárt Konstantinápolyba helyezték át, Geryt stock­holmi és M­a­u­r­o­n­a­r­d-t athéni követségi másod­titkárokká nevezték ki. A Parnell-ügy. Angol lapok szerint a continen­­sen rosszul ítélik meg azt a benyomást, melyet a Parnell-ügy Angliában keltett. Téves az a fölfogás, hogy O’Shea kapitánynak valópöre, melyben a pikáns szerepet Parnell játszotta, sújtotta le a földig »Íror­szág koronázatlan és koronátlan királyát.« Ez a kö­zönséges kaland, melyben egy férjes nő játszik szere­pet, nem valami szokatlan dolog a világon, így Ang­liában sem. Hanem a per részletei nagyon kedvezőt­len világot vetettek az ír politikára. Mikor ugyanis O’Shea Perc­elit meglepte, ez úgy akart a kelepczéből menekülni, hogy kiugrott az ablakon s a villámhárí­tón elmenekült, azután pedig előre kerülve, az ajtón kopogtatott, mintha éppen akkor érkezett volna. Ez az oka annak, hogy Angliában egyetlenegy gentle­man sem akar vele érintkezni Meginterviewelt német politikusok, Parisból táv­írják: Az »Echo de Paris« interviewt tesz közzé Liebknechttel és Stöckerrel. Liebknecht hisz a soci­­alisták győzelmében és sok rosszat mondott Bis­marckról, kit még magán becsületében is megtáma­dott. Caprivi ellenben tökéletes gentleman, hazafi és katona. Az antisemitismusról úgy nyilatkozott Lieb­knecht, hogy Bismarck bukásával ez is elbukott. Stö­cker, a titkos alapból fizették. Az antisemitismus csak addig él, ameddig a kormány akarja, s a­meddig pénzt ad. Miután azonban Stöckertől elvonták az életföltételeket, s az udvarból kidobták, az anti­semitismus el fog fonynyadni. — Ezzel szemben Stöcker úgy nyilatkozott a franczia hírlapíró előtt, hogy talán 10 vagy 20 évbe kerül, de az antisemitismus végre is diadalmaskodni fog. Németországban, Oroszországban, Francziaország­­ban a pénz és a sajtó befolyása felér a fe­jedelemig. »S mily után akar ön czéljához érni?« kérdező a hirlapiró. »Erőszakkal«, mondá Stöcker, »a népet föl kell izgatni a zsidók ellen, forradalomra van szükség s ez be is következik mathematicai bizo­nyossággal.« Erre a kérdésre: »II. Vilmos császár antisemita-e?« Stöcker igy felelt: »A császár még fiatal, de én sokat várok tőle az egyház érdekében.« »Ismeri-e Drumont-t« kérdezé a hirlapíró. »Nagyon szeretem s folytonosan levelezünk egymással. Jövő évre meglátogatom őt Párisban.» A belga revisio. Brüsszelből távirják. Míg a li­berálisok és a progressisták a revisio kérdésében oly formulát keresnek, mely a munkások követeléseinek megfelel, addig a clericalis párt kebelében élénk né­zeteltérés uralkodik a revisio elvét illetőleg. Woeste miniszter, a clericalis jobboldal feje, a brüsszeli ka­­tholikus egylet közgyűlésén kijelentette, hogy ha a katholikus egyleteket a revisio javaslatra vonatkozó­lag megkérdeznék, ő azzal felelne, hogy a kormányt felhívná a kamara feloszlatására. A legközelebbi párt­gyűlésen Norbomb miniszter, a­ki régóta híve az ál­talános választói jognak, Woestét és ennek revisip­­ellenes politikáját meg fogja támadni. De a reform sorsa végre is a munkások magatartásától függ. A tuberculosis gyógyítása. Beoltások, a Rókusban. A Rókus-kórházban be­oltott betegekről dr. Müller Kálmán igazgató ma is­mét négyszámú hallgatóság előtt tartott előadást. A betegeken általán véve javulás tapasztalható. Az egyik betegnél, a csontszus Czirhák Károlynénál 39­5 láz és nehéz légzés állt be. A szuvas balkar nagy fokban duzzadt és fájdalmas. Az alkaron az első be­­fecskendés utáni harmadik napon több piros bőrke­­teg lépett föl. Az igazgató ma a betegek egy részét most már nagyobbított adaggal újra beoltotta. Az ol­tószer eddigi hatásáról dr. Müller deczember 4-én, délután 6 órakor az országos közegészségi egyesület­ben (Egyetemi élettani intézet) tart előadást. Nemzeti ajándék Kochnak, Berlinből távírják mai kelettel. A »National­zeitung« szerint Koch visz­­szautasította azon ajánlatot, hogy a nemzeti elismerés külső jeléül, dotatiót fogadjon el.

Next