Nemzet, 1891. január (10. évfolyam, 3014-3026. szám)
1891-01-21 / 3016. szám
SZERKE«5TÖ«S»: ff»p«aosíek tere, Athenaeum-épület, X. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kézzől fogadunk. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tan, Athanaeum-épület) küldendők. Ara S kr. vidéken 0 kr. (asti lappal agyOM 8 kr.) 3016. (21.) szám. Reggeli kiadás: Budapest, 1891. Szerda, január 21. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, főiissiür: Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva, 1 hónapra ...................................... Spirt, 3 hónapra ................................................ 6 , 6 hónapra .. .. .. ....................................... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 6 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) r... .. . -----.—•••—■ ■— -- ---------X. évi folyam, Budapest, január 20. Alkalmunk nyílt felvilágosítást nyerni azon működés eredményéről, mely a belügyminisztériumban a közigazgatási reformmunkálatokról folyamatban van s ama nagy érdeklődésnél fogva, mellyel az ország e kérdés iránt viseltetik, bocsátjuk közre az alábbi közlést, hogy ez által helyreigazítsuk a különböző lapokban megjelent téves híreszteléseket és alkalmat adjunk e kérdés megvitatására. E közlésünk nem öleli ugyan fel a reformma minden részét, de áttekintést nyújt azon alapvető reformjavaslatok felett, melyeket — mint értesülünk — a kormány részint már elkészített, részint munkába vett. A közigazgatási reformnak természetesen ki kell majd terjeszkednie úgy a vármegyei törvényhatóságokra, mint a községekre, rendezett tanácsú városokra, nemkülönben a törvényhatósági joggal felruházott városokra és végre a fővárosra is. Minthogy mindezeket egyszerre feldolgozni és egyszerre előterjeszteni már az idő rövidsége miatt sem lehetne, első kérdés gyanánt az merült fel, hogy a vonal mely pontján kezdessék meg a reformmunkálatot . Értesülésünk szerint a kormány arra határozta el magát, hogy elsősorban a vármegyéket és a vármegyékben a közigazgatást szervezi; mert a vármegyei szervezet van legközvetlenebb befolyással a községi állapotok üdvös fejlődésére; mert a vármegyék közigazgatása öleli fel az ország területének legnagyobb részét és végre; mert a városok szervezetét és igazgatását megállapító törvények nem egészben, hanem csak egyes részekben való módosítást igényelnek. A vármegyék szervezetéről szóló javaslatban fognak szerveztetni a végrehajtó hatalom azon orgánumai, melyek ezentúl hivatva lesznek a közigazgatás feladatait a vármegyék területén ellátni. E mélyreható intézkedés után következik a többi szükséges törvények megalkotása, az alapvető javaslattal leendő összhangba hozatala. Fölösleges megemlítenünk, hogy bár a tervezett reform mélyen belenyúlik a jelen viszonyokba, a kormány nemcsak nem akar tabula rasát létesíteni, hanem a leggondosabb mérlegelés tárgyává teszi azt, hogy a jóknak bizonyult intézmények fentartassanak és oly átmenet létesíttessék, mely az életviszonyok minden nagyobb rázkódtatása nélkül keresztül is vihető. Magyarország alkotmányos élete nyugodt mederben folyik és fejlődik. Itt most nincs szükség oly mindent felforgató átalakításokra, minőket a nagy franczia forradalom magával hozott. Az ilyeneket a lehetőség szerint el kell kerülni és ezért a kormány épségben hagyja mindazokat a törvényeket, melyek a gyakorlati igényeknek megfelelnek s csak az újítások által szükségessé vált módosításokat teszi meg a törvényeken. A kormány a gyámsági és gondnoksági ügyek szabályozását is elsőrangú követelménynek ismerte fel és terve az, hogy az 1877. XX. t. sz. novellája is, e vármegyei törvényjavaslattal egyszerre terjesztessék be. S minthogy a közigazgatási bíráskodás behozatala ma már mindenki által elismert közszükséget képez, az erre vonatkozó javaslat is, amennyiben értesülésünk helyes, az első sorozatnak lesz tárgya. A kormány által legközelebb előterjesztendő javaslatok tehát a következők: 1. Törvényjavaslat a közigazgatás és az önkormányzat szervezéséről a megyékben. 2. Az árvaügyek rendezése (az 1877. XX. t. sz. módosítása mellett.) 3. A közigazgatási bíráskodásról. Az 1. és 2. sz. a. jelzett javaslatok ki vannak dolgozva és legközelebb fognak a törvényhozás elé terjesztetni. A 3. sz. javaslat közel áll befejezéséhez. A kormány e javaslatot is benyújtani szándékozik, mielőtt a képviselőház az 1. és 2. sz. javaslatokat tárgyalás alá venné. A fent jelzett törvényjavaslatokon kívül még más törvényjavaslatok előterjesztése is szükséges lesz. A most benyújtott javaslatok fogják alapját képezni a még ezután benyújtandó javaslatoknak. Ilyen szükséges javaslatok még elsősorban; egy törvényjavaslat a községek, egy másik a rendezett tanácsú városok rendezéséről, továbbá törvényjavaslat a törvényhatósági joggal felruházott városokról, mert a most beterjesztendő javaslat csak a megyei törvényhatóságokról szól , a városi törvényhatóságokról külön törvényjavaslat fog előterjesztetni, és ugyanazon törvényben fog szabályoztatni a városok törvényhatósági és községi hatásköre. Egy törvényjavaslat lesz szükséges a Budapest fővárosi törvényhatóságról szóló 1872: 36. t. ez módosítása tárgyában, hogy az e törvény alkotása óta észlelt hiányok orvosoltassanak s a főváros közigazgatása is szerveztessék, összhangban az általános közigazgatási törvényekkel és megfelelően a fővárosi közönség igényeinek. A közigazgatási szervezet módosításával több fennálló törvény lesz módosítandó. Ez iránt intézkedni csak az 1. sz. törvény elfogadása után lesz helyén. Már az 1. számú törvényben is utalás lesz majd arra, hogy annak kapcsán több törvény részint módosittatik, részint ez ügyekben uj törvény fog alkottatni. Ilyen egyebek közt a minősítési törvény, (az 1883 1. tcz.) Továbbá törvény által fog szabályoztatni a tisztviselők hivatalos jogviszonya és felelőssége, melyre nézve azonban néhány legfontosabb intézkedés már az 1. sz. törvényjavaslatban van felvéve. Törvényhozási intézkedés lesz szükséges a megyei nyugdíjalapok és eddig e czímen kivetett megyei pótadók ügyében, —■ természetesen a szerzett jogok és igényes teljes fentartásával. Hasonlóképen törvényhozási intézkedést fog igényelni a közigazgatási hatóságok illetékességének szabályozása. Mindezekre azonban szükséges, hogy az alap legyen lerakva s az elvek ki légyénél mondva. Ez történik különösen az 1.sz. alat említett javaslatban, azért mindenek előt ennek benyújtása és tárgyalása vált szükségessé. A közigazgatás és az önkormányza szervezéséről a vármegyékben benyújtandó törvényjavaslat alapelvei értesülésünk szerin a következők: 1. E törvényjavaslat, miként fentebb jeleztetett, csak a megyei törvényhatóságokról szól, a városi törvényhatóságokra nem terjed ki. 2. Kimondatik a javaslatban, hogy közigazgatás állami feladatot képez, melyet állami közegek látnak el. Az eddig alkalmazott tisztviselők állomásaikat megtartják mandátumuk lejártáig; az időközben megüresedett állomások kinevezés útján töltetnek be. A megyei önkormányzat hatáskörében felmerült teendők végrehajtását rendszerint az állami közigazgatási tisztviselők eszközük. Egyes feladatok teljesítésére, különösen a megyei önkormányzat útján létesített intézetek kezelésére a törvényhatóság saját közegeket alkalmazhat. 3. A megyei pénztárak megszüntettetek és ezek teendőit az adóhivatalok veszik át. 4. A közutakra vonatkozó teendők, a belügyminiszter hatáskörébe, illetőleg felügyelete alá helyeztetnek. Az építészeti hivatalok a belügyminiszternek rendeltetnek alá. 5. Addig is, míg a tisztviselők jogviszonya és azok felelőssége részletes törvény által szabályoztatik, a szolgálati viszony legfontosabb része ezen törvényjavaslatban megállapíttatik, különösen szabályoztatik a hivatali főnök viszonya alárendeltjeihez és viszont és szabályoztatik a tisztviselők felelőssége. 6. A megye élén áll a főispán, ennek vannak alárendelve az alispán és a megye székhelyén működő egyéb állami főtisztiviselők. A főispán állandóan a megye székhelyén köteles lakni. A főispán őrködik a vármegye területén az állami érdekek fölött és felügyel a közigazgatás pontos és egyöntetű menetére; ellenőrzi a törvények és szabályok helyes alkalmazását. A törvényben felsorolt esetekben a kormány helyett végleg dönt, hogy ezáltal az administratio központi teendői egyszerűsittessenek. A főispán elnöke a megyei bizottságnak az állandó választmánynak és a közigazgatási bizottságnak. Megállapittatik a főispán felelőssége. 7. A főispánnak közvetlen alárendelt közegek: az alispán, a pénzügyi igazgató, az árvaszéki elnök, a jogtanácsos, a tanfelügyelőt és az erdőfelügyelő. 8. A kinevezett alispán vezeti a megyében a közigazgatást, ő a főispán akadályoztatása esetén annak helyettese. Másodfokban határoz a szolgabirák által hozott ama határozatok felett, melyekre nézve más felebbviteli hatóság nincs kijelölve. Közvetlen felügyel az alája rendelt központi és járási tisztviselőkre. Állásánál fogva szavazattal bíró tagja a megyei bizottságnak, elnöke a központi választmánynak, felügyel a megye által létesített intézetekre. Az alispánnak közvetlenül alá vannak rendelve: a jegyzői kar, a főorvos, a közgazdasági érdekek tüzetesebb gondozásával megbízandó közeg, az állami építészeti hivatal a megyei állatorvos és a szolgabirák 9. Az administratio egyik legfontosabb közege, a járási szolgabiró mellé kellő segéderő fog alkalmaztatni 10. A pénzügyigazgató hatásköre úgy marad, mint azt az 1889. XXIII. t. ez. szabályozta. A különböző törvények által elrendelt és a megyei törvényhatóság által kivetett különböző pótadók egyöntetű kezelését pénzügyigazgatóság eszközli. A pénzügyigazgatónak lesz alárendelve a megyei központban szervezendő számvevőség, melynek hatásköre kiterjed a pénzügyi és közigazgatási szolgálat összes ágaira. 11. Az árvaszéki elnök, valamint az árvaszék működése külön törvény által szabályoztatik, melynek alapelveit legközelebb ismertetjük. 12. Az eddigi tiszti ügyészek fölé jogtanácsosi állás szerveztetik minden megyében, s a jogtanácsos nagyobb önállással ruháztatik fel azon czélból, mivel ő a külön szervezendő első fokú közigazgatási bíróságban mint egyik bíró lesz hivatva működni. 13. A tanfelügyelői állás fentartatik, ennek működése azonban a törvényhatóság területén működő többi tisztviselőkkel szorosabb összeköttetésbe hozatik, hogy ezáltal működése sikeresebb lehessen. 14. Úgyszinte az erdőfelügyelők és pedig mind az egyes állomásokon szervezett erdőfelügyelők, mind az egyes megyékben a községi erdők kezelésével megbízott erdészeti közegek az általános administratióval szintén közvetlenebb összeköttetésbe hozatnak. Ezekből fog állni azon közigazgatási szervezet, mely hivatva lesz a megyékben a közigazgatási szolgálatot ellátni. A benyújtandó törvényjavaslat egy másik lényeges részét képezi a megyei önkormányzat hatásköre, mely következőkép van a törvényjavaslatban körülírva. 1. A vármegye önkormányzati hatásköre fentartatik, melyet a megye, a kormány felügyelete alatt, a törvény korlátai közt gyakorolhat. Fenntartatik a megyék azon joga, hogy közérdekű és országos ügyekkel foglalkozhatnak. Fenntartatik a megyék levelezési joga egymással és kérvényezési joga az országgyűléshez. Fenntartatik tiltakozási joga az esetben ha törvényesen meg nem szavazott adó behajtatni, vagy meg nem ajánlott ujonczok kiállíttatni czéloztatnának. Fenntartatik önkormányzati ügyekben szabályrendelet-alkotási joga. Teljes ellenőrzési joggal fog bírni a közigazgatás menetére és a megye területén alkalmazott hatósági közegek működésére, s a fegyelmi vizsgálat elrendelésére is befolyása leend. Módja lesz ezentúl is jótékonysági, közművelődési közgazdasági ügyekben intézkedni s a fentebbi czélokra pótadót vethet ki 2. A megyei bizottság összealkotásának módja, a bizottság tagjainak száma s a bizottsági tagok választásánál követendő eljárás fenntartatik. A megyét megillető jogok gyakorlása a legfontosabb ügyekre ezentúl is a közgyűlést illeti, a közgyűlésen tárgyalandó azonban szabályoztalak, hogy meg legyen szüntetve az az eddigi gyakorlat, hogy a közgyűlés 3-ik,4-ik napján néhány bizottsági tag, vagy néhány tisztviselő intézkedik a legfontosabb ügyekben, felelősség nélkül, a megyei bizottság nevében. Egyálalján az administratio az egyéni felelősség elvére van alapítva, az ellenőrzés joga teljesen fentartatván a megyei közgyűlésnek. 3. A most is fennálló megyei állandó választmány működése szabályoztatik s ennek feladata részint előkészíteni a közgyűlésen tárgyalandó ügyeket, részint a közgyűlés helyett, törvénnyel átruházott hatáskörben érdemileg intézkedni. Az állandó választmánynak megadatik az a jog is hogy az ő elhatározása folytán rendkívüli közgyűlés hívandó össze. 4. Nagyobb megyékben, vagyis oly megyékben, melyek területe 3000 négyszögönt meghalad, s melyekben ennélfogva küönböző érdekek merülhetnek fel a megye különböző, egymástól távoleső vidékei közt, a helyi ügyek ellátására járási tanácsok alakíthatók, így pl. Pest megyében sz. Endrének vagy a Duna jobbpartján fekvő résznek helyi érdekei egészen mások, mint például Nagy-Kőrös vagy Abony érdekei; ugyanez áll Zala megyében Egerszeg és N.Kanizsa vidékén s még számos ily példa volna felhozható az ország több vidékein. E megyékben ily járási tanácsok azonban csak akkor alakíthatók, ha ezt a megyei közgyűlés vagy a közigazgatási bizottság kezdeményezi s ha ezt a fent nevezett két testület meghallgatása után a belügyminiszter elhatározza. A járási tanács elnöke a főszolgabíró, kívüle a tanács a megyei közgyűlés által választott 8—12 tagból áll, kiknek fele a megyei virilis tagok sorából választandó. A választott tagok számát a megyei közgyűlés állapítja meg: a járási tanács tagjai 6 évre választatnak, a tagok fele minden 3-ik évben kilép. A járási tanács hatásköre főleg a járást érdeklő közgazdasági, közművelődési és jótékonysági ügyekre terjed ki, ez ügyekben részint intézkedik, részint az érdekelt községeket csoportosítja bizonyos czélok elérésére. Ezentúl felügyeletet gyakorol a kis- és nagyközségek működésére, azoknak költségvetéseit, számadásait a megyékhez való felterjesztés előtt tárgyalja, e hatáskörén kívül véleményt ad a törvényjavaslatban megjelölt esetekben részint a szolgabírónak, részint a megyének. Működéséről a járási tanács rendes jelentést tesz a közgyűlésnek. 5 A közigazgatási bizottság választott tagjainak eddigi száma 10-ről 12-re szaporíttatik. A közigazgatási bizottság a hatásköréhez tartozó ügyeket részint teljes üléseiben, részint megalakítandó szakosztályokban intézi el; alakítandó pedig: a) a közigazgatási szakosztály, b) az adóügyi szakosztály, c) a közgazdasági szakosztály, d) a közigazgatási bíróság, e) a fegyelmi választmány. A közigazgatási bíróságról külön törvény intézkedik s ez itt csak azért említtetik, mert annak egyik fóruma a közigazgatási bizottság kebeléből alakul. A közigazgatási bizottság, valamint szakosztályainak elnöke a főispán, ennek helyettese az alispán. Ezek képezik — mint halljuk — a megyében a közigazgatás szervezéséről és a megyei önkormányzatról készült törvényjavaslat alapelveit. E törvényjavaslat előzetes tárgyalására a belügyminiszter f. hó 25-re több főispánt hívott meg, hogy ezeknek alkalmuk legyen véleményüket kifejezni az iránt, mennyire felel meg ezen javaslat az élet s az administratio s mennyire felel meg az ország különböző vidékei szükségleteinek. Mai számunkhoz fél ir melléklet van csatolva. A NEMZET TÁRCZÁJA. Január 20. Haussmann báró temetése. Páris, 1891. jan. 15. A Pére-Lachaise temető nagy emberek poraiból képződött; talaja ma a hajdani hatalmas szajnai prefectus földi maradványaival lett gazdagabb. És hangozzék bár meglepően, megjegyzendő, hogy Francziaország, e scepticus kor legscepticusabb birodalma, valóban megdöbbenve, megilletődve vitte örök nyugalomra világhírű fiát. Mert tudni kell, hogy azon lángelméjű újítások jutalmául, melyek Páriát a világ legszebb és legegészségesebb városává varázsolták rövid tizennyolcz év alatt, a franczia közvélemény a leghálátlanabb ellenszenvet tanúsította mindig Haussmann iránt. A második császárság idejében a »bonton«-hoz tartozott, ha nem is rosszalni, de legalább kicsinyelni vagy gúnyolni rendkívüli átalakításait, így maga Sardou sem tagadhatta meg magától, hogy le ne rántsa azt a mániát, mely az úristen csillagait is katonás glédába akarná erőszakolni. Nadaud-nak, a románcz-gyártónak, pedig egyik legnevezetesebb sikere az a refrain volt, melyben a tősgyökeres párisi nem találja ki magát az újonnan épült negyedekben, s mindig összetéveszti a Haussmann és a Malesherbes boulevard-ot (Malesherbes — rossz füvet jelentvén szó szerint). A politikusok és nemzetgazdák e mellett fontoskodva bírálták administratív és financiális ténykedéseit. Bebizonyították naponként, mathematical pontossággal, hogy Páris városa már legközelebb csőd alá fog jutni, s hogy a városba csalt munkások előbbutóbb vagy éhen halnak, vagy sociális forradalmat csinálnak. Másrészt meg a »bus francziák« a régi Páris eltűnése fölött sopánkodtak s azt vetették Haussmann szemére, hogy a város franczia jellegét eltörli, mintha ez az utczák, vagy inkább sikátorok labirinthusába, a feltorlódott szemét közé lett volna elrejtve. Csatoljuk ehhez végül a pletykálkodás legolcsóbb fegyverét: a megvesztegethetőséggel való gyanúsításokat. Közforgalomba jutott rágalom volt, hogy a báró milliókat nyer a kisajátítások utján. Nem csak házakat vesz ott, hol boulevardok lesznek nyitandók, de maga is folyvást a kisajátításra kiszemelt házakba megy lakni. Erre nézve azt is susogták, hogy maga a báróné árulta el ezt a fogást, midőn az ellen panaszkodott, hogy »nem tudja, mi okból? mindig lakás-változtatásra van kárhoztatva!« Ily különféle külső megtámadások mellett meg volt Haussmann-nak a maga ellenpártja még a császári udvarnál is. Roucer nem szívelhette, mert felfogta szellemi fölényét; a császárnénak pedig nem igen tetszhetett, minthogy lutheránus volt.Találkoztak olyan imperialisták is, kik az iránta táplált ellenszenvnek rótták fel egyedül a párisiak ellenzéki hangulatát. Mindezen combinált, vagy egymástól független áskálódás azonban nem vezetett czélhoz addig, míg III. Napóleon személyesen vezette a kormányt s nem merült ki a szórakozásokban. A hallgatag császár képes volt megbecsülni Haussmann genialitását és átérezni azon ragaszkodás őszinteségét, melylyel trónusa és családja iránt viseltetett. Ezért halmozta el akkor kitüntetésekkel, senatorsággal, bárói czimmel. De eljöttek a kormányzat utolsó, elerőtlenedett évei s miután 1868. nyarán elbocsátotta Roucert, a liberális kormány létrejöttekor 1870-ben beleegyezett Haussmann fölmentésébe is. Ezt tekintették abban az időben a szabadelvű Francziaország legörvendetesebb vívmányának; ez volt az 011 ivier-cabinet legméltányoltabb sikere. Itt talán nem lesz érdektelen elmondani egy aneedotát, mely a báróra nézve igen jellemző és az ő saját elbeszélése nyomán közöltetik e helyen, hihetőleg először. A belügyminiszter, ki Haussmann-t felmentette, Chevandier de Valdrome volt, még pedig fia annak a Chevandier-nak, ki 1832-ben a bárót az akkori szajnai prefectusnak ajánlotta s kinek ajánlatára a prefecturán állomást is kapott. Midőn tehát a fölmentés Haussmann tudomására jutott, ez nem hogy duzzogna, hanem haladéktalanul tudatja személyzetével, miszerint személyesen akarja átadni a miniszternek a prefecturát. S igy is tesz; előkelőbb hivatalnokai élén a belügyminiszterhez így szól: »Midőn szerencsém van Excellentiád kegyes figyelmébe ajánlani volt munkatársaimat, azt annál nagyobb örömmel teszem, mert alkalmam nyílik Excellentiáddal tudatni, miszerint engem boldogult édesatyja prolegált pályám elején s hogy mindig azon voltam, miszerint e protectiora méltónak mutassam magamat!« A háború Németországgal legkevésbé sem volt Haussmann kivánsága. Ismerte úgy a franczia, mint a német államférfiakat és hadvezéreket, s ennélfogva nem kételkedett egy perczig sem az összeütközés kimenetében. Megjegyzendő hogy a reactionarius imperialisták táborában a Németországgali viszály valójában csak parlamenti manoeuvre volt; amennyiben ismervén Ollivier békés hajlamait,azt reményelték, hogy kormányát lemondásra kényszeríthetik, ha háborús húrokat pengetnek. Ez azonban gyávaságot látott az ily módon való visszalépésben, s ügyes fogásnak tartotta azzal játszani ki elleneit, hogy megmaradjon a kormányon a háború daczára. A második császárság összeomlása óta Haussmann báró magánzó lett, s egészen visszavonulva élt családjának és barátainak. Hogy tevékenységének mégis némi táplálékot nyújtson, bankot alapított, mely jól functionál ma is és több választáson föllépett képviselőjelöltnek, de mindig megbukott. Még nagyon fel volt korbácsolva a választókban a szenvedély, s Haussmannban Páris ujjáépitője helyett csak a bonapartismus képviselőjét látták s ezért megbuktatták mindenütt és mindannyiszor. Ma, temetése napján, azonban végre eljött az ő ideje is ! Midőn magas alakját koporsóba zárva vitték végig azokon a tereken, melyeket ő alkotott, azon középületek és paloták előtt, melyeket ő teremtett elő a földből, legcsökönyösebb ellensége is kénytelen volt magába szállni s töredelmesen bevallani, hogy Haussmann báró ellen a küzdelem esztelen dolog, mert neki is: Fenn van időt múló szelleme műveiben ! És művei nemcsak Parisra, vagy Francziaország vidéki városaira szorítkoznak; ha Budapesten végig megy az utas az Andrássy uton vagy a külső körutakon, önkéntelenül az ő emléke merül föl lelkében, mert nála fogamzott meg először egy minden tekintetben modern nagyváros megteremtésének eszméje, mert ő bizonyította be először ez eszme kivihetőségét s találta ki azon pénzműveleteket, melyek ahoz szükségesek. Kitalálta pedig, mert költői lelkületű volt s nem sikeretlenül pengette a lantot. Hangozzék bár paradoxalisan, be kell mégis ismerni azt az igazságot, hogy a legelvontabb tudomány, a legpracticusabb találmány a képzelet szüleménye, s hogy a költők használatára szánalomból concedált ihletség nélkül nem volna a történelemnek, a tudománynak, a közjónak egy nagy embere sem. Ez teremti meg a létezőnél jobbnak, tökéletesebbnek, igazabbnak előérzetét, sejtelmét; ez tesz találékonnyá a kivitelhez szükséges eszközök megválasztásában. Igen! Haussmann báró az administratiót költőivé nemesítette, még pedig nem agyrémesn, romanticusan, hanem észszerűleg, classicusan. Mióta elhagyta a szajnai prefecturát, utódai nem is csinálnak egyebet, mint terveit foganatosítják, vagy utánozzák szolgailag, sőt az adósságcsinálásban felül in múlják kétségtelenül. Ennek tudata lassanként áthatotta a tömegeket ; correct, önérzetes magatartása elnémította elleneit ; ismert anyagi viszonyai eloszlatták a financziális műveleteire vonatkozó gyanúsításokat: ha tehát halála általános részvétet keltett, megint csak saját érdeméül róható fel. Nem is volt ma párisi, ki legalább egy szives gondolattal ne mondott volna Isten hozzádot az elhunytnak. Különben a városi tanács hivatalosan képviseltette magát a temetésen, hol Európa fővárosainak koszorúi — sajnos — hiányoztak. —adb. Irodalom. Szemerei Szemere Pál munkáit adta ki Szvorényi József szerkesztésében a Kisfaludytársaság. Szemere Pál a jelen század elején igen nevezetes szerepet játszott azon irodalmi mozgalmakban, melyek általánosságban leginkább Kazinczy és Kölcsey nevéhez fűzve szoktak emlittetni. Számot tett, mint versiró, különösen élénk, szinte túlzott, a tartalom rovására eső formaérzékkel tűnve ki; számot, mint elbeszélő és aestheticus ; de ami mégis leginkább érdemessé tette őt arra, hogy a legelőkelőbb irodalmi társaság összegyűjtve kiadja munkáit s hogy nevét, mely harmincz évvel halála után (1785—1861-ig élt) mármár a feledésbe merül, a jövő részére megmentse, — az levelezése Kazinczyval, Kölcseyvel, Gruzmicscsal, Horváth Istvánnal, Berzsenyi Dániellel, Szemere Bertalannal — s még egy egész sor kitünőségével a magyar irodalom félszázados történetének. Érdekes többek közt Petőfi Sándorhoz 1846-ban irt levele, melyben ő az iróművészkedés, a formacsiszolás, az óvatos előkelősködés érdemes, de letűnt iskolájának öreg s Wi 'S '%