Nemzet, 1891. március (10. évfolyam, 3054-3083. szám)

1891-03-26 / 3079. szám

snmensítésio; F«r*noif«k-t#re, Athenaeum-épü­let, I. »m«Ufc A lap sellemi vénét illető minden közlemény a szerkesztdzdf* hez intézendő. Birmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk és Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK 0*7 mint előfizetések a kiadó hivatalba (Fsreneziek-tere, Ath­enaeum-épület) küldendők. Ara 8 kr. vidéken 4 kr. 3079. (84.) szám. Reggeli kiadás Budapest, 1891. Csütörtök, márczius 26. KIADÓ-S^ATil: Faranaziak-tare, Athenaeum-épület, földiríat Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra - _ . . ................................ 2 frt S hónapra - g > I hónapra ......................... „ ......... _ i g , Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldéseért felül­­fizetés havonként 86 kr., negyedévenként 1 S Ara 8 kr. vidéken 4 kr. X. évi folyam. Belföld, Budapest, márcz. 25. (Wekerle pénzügy­mi­niszter bécsi útja.) Wekerle pénzügy­­miniszter, ki tegnap este S­t­e­i­n­b­a­c­h pénzügymi­niszterrel gr. K­á­l­n­o­k­y külügyminiszternél ebédelt, ma reggel Budapestre érkezett. A beható megbeszé­lések — írja a »B. C.« — melyeket a magyar pénz­ügyminiszter osztrák kartársával folytatott, a magyar pénzügy­miniszternek a legközelebbi időre tervezett működési programm megállapítását semmi tekintet­ben elő nem segítették. Bármennyire örvendetes is, hogy a legfontosabb kérdés, t. i. a valutasza­bályozás megoldása most már nem messze távol­ba elhalasztottnak látszik , a bécsi megbeszé­léseknek egyelőre csak azon hatásuk van, hogy az 5 °­ C-os magyar államczimletek konverziójának eshe­tősége ez idén, illetőleg a valutaszabályoz­ás keresz­tülvitele előtt egyáltalában szóba sem jöhet, miután e terjedelmes pénzügyi művelet a készpénzfizetés felvé­telének időpontját most csakis továbbra halasztaná el. Ezt kikerülni annál is inkább szükségesnek mu­tatkozik, minthogy a készpénzforgalom helyreállításá­nak előfeltétele, t. i. a megfelelő állampénztárkészle­tek, legnagyobb mérvben meg­van, minthogy a rendel­kezésre álló osztrák és magyar állampénztárak kész­letei már most is elérik a 200 millió forintnyi ös­­­szeget. Budapest, márcz. 25. (K­e­r­e­s­k­e­d­e­l­m­i s­z­e­r­­ződésünk Németországgal.) Bécsből je­lenti a »Bud. Corr.« . Ma az osztrák-magyar vámkonferenczia több órai ülést tartott,mely­ben a német megbízottak legujabbi javaslatai kerül­tek megbeszélésre. A magyar kormány képviselői: Mihalovics, Lipthay és báró Andreav­szky miniszteri tanácsosok, ma egy napi tartózkodásra Budapestre utaztak. A tárgyalásokat a német megbízottakkal az ünnepek alatt is megszakítás nélkül folytatják. — A végtárgyalásokat — legkésőbb ápril elején — valószí­nűleg Budapesten tartják meg. Szerbiából.­­ (Saját levelezőnktől.) Belgrád, márcz. 23. (sz) Tegnap délután hosszú minisztertanács ülé­sezett, a­melynek egyetlen tárgya Milán király­ ügye volt. Az utóbbi idő tapasztalatai késztetik a szerb kormányt, hogy legalább addig az ideig, míg Sándor király nagykorúvá lesz, a volt király és ki­rályné ügyét rendbe hozzák. Azzal tisztában volt a kormány minden egyes tagja, hogy az eddig fennállott titkos szerződés a kívánt czélnak meg nem felel. Nemcsak tartalmá­nál fogva volt hézagos és ki nem elégítő, de alakilag is, törvényességénél fogva is kifogás alá esett, a­men­­nyiben a törvényhozás ezen szerződés­hez hozzá nem járult, annak tartalmát jóvá nem hagyta és meg nem erősítette. Ez a jelenlegi szerződés sokkal szigorúbb az elsőnél, de egyúttal megfelelőbb a fennálló viszonyok mellett, ezen kívül az az előnye is van, hogy nemcsak a szerb kormány és Milán írják alá, hanem egyúttal Natália királyné is. Ha ez sikerülne, a­mihez sok kétely fér, mert a­ki némileg ismeri a királyné gyermekes csökönyösségét, az alig hiheti, hogy ő bármely kötelező iratot aláír­jon, igen nagy szolgálatot tett volna a kormány a belbéke érdekében. Ezt a szerződést pedig annál ke­­vésbbé fogja aláírni, mert Milán keresztül vitte azt, hogy egy külön pontot vegyen fel a szerb kormány a szerződésbe, a­mely a házassággal, illetőleg az el­válással foglalkozik. Hogy mit tartalmaz az a szer­ződés, a­mely nemcsak a szerb kormányra nézve bír nagy fontossággal, de az ország belbékéje is bizto­síttatnék általa, már táviratilag és lehetőleg részle­tesen közöltük. Megjegyzendő azonban, hogy ma még nem si­került a szerződést véglegesen elintézni, azonban a kormány egyik legbefolyásosabb tagjának nyilatko­zata szerint, alig lesz akadály Milán király vagy a szkup8tina részéről, hogy az általunk már közölt pon­­tozatok elfogadtassanak. Csupán a királyné, Natália részéről hiszik, hogy komolyabb nehézségek fognak felmerülni, mert azok az egyének, kik Natáliát kör­nyékezik s kiknek szavára hajol, igen rossz szolgálatot tesznek az ő saját érdekeinek azzal, hogy folyton in­gerük a jelenlegi kormány ellen, a­mely pedig, mi­ként a tények világosan bizonyítják, hűségesen visel­tetik fia, Sándor király irányában. Már ebből az egy szempontból is el kellene fogadni a kormány ajánla­tát. Annyi bizonyos, hogy mindennemű ellenkezés Natália részéről, amit a kormányzat és a régensség­­gel szemben tanúsít, csak királyi fiának helyzetét nehezíti. Ma a szkupstina küldöttségét­ fogadta P­a­s­i­c­s miniszterelnök Gjaja belügyminiszter hivatalos ter­mében. Ezek különböző vidékek óhajait tolmácsolták, a most készülő ipartörvény javaslattal szemben. A szkupstina rendes körülmények között már szünidőt tartana, de komoly elhatározása a kormánynak, hogy a törvényhozás addig, míg Milán és Natália ügyét véglegesen nem rendezték, együtt maradjon. A képviselőház márcz. hó 26-án, csütörtökön, d. u. 1 órakor ülést tart. Za 1­ewski miniszter és Jaworszki. Kon­statáltatok, hogy minden oldalon meg van a hajlandóság a küszöbön álló ülésszak alatt a parlamenti ügyek elintézése végett, érintke­zésbe lépni. Cannes, márcz. 25. Az »Elisabeta« román czir­­káló hajó, mely a Jouan-öbölben vetett horgonyt, az angol­ királynőnek az itteni kikötőben való jelenléte alkalmából ide érkezett. Cannes, márcz. 25. Viktória királynő öt perczig időzött a pályaudvaron és elutazásáig a c­a­m­­bridgei herczeggel és az albani herczegnő­­vel beszélgetett. A mikor a vonat a pályaudvaron ös­­­szegyült közönség ovácziói közt elrobogott, az »Elisa­beta« román czirkálóhajó 11 ágyulövést tett a ki­rálynő tiszteletére. Grasse, márcz. 25. Viktória angol királynő megérkezett A város fel van lobogózva. Berlin, márcz. 25. A »Norddeutsche Allgemei­ne Zeitung« legjobb értesülések alapján, a lapok ama jelentését, hogy A­l­bedy 11 tábornok elbocsát­tat­á­s­á­t kérte volna, koholmánynak je­lenti ki. Berlin, márcz. 25. A »Nordd. Allg. Ztg.« sze­rint, a belga kormány Anglia és Németország ama kérésére, hogy Hönigsberger Gyula német kereskedő igényei feletti határozathozatalra jogtudóst küldjön ki, e jogtudósként Jacobs, volt államminisztert je­lölte meg. London, márcz. 25. A »Reuter-ügynökség« buenos-ayresi jelentése szerint, a tartományok kormányzói csaknem valamennyien táviratilag fejez­ték ki hozzájárulásukat a Boca-Mitre-koalí­­c­z­i­ó­h­o­z. Csak a buenos-ayresi kormányzó és né­hány juarista tábornok nyilatkozott ellenkező szel­lemben. London, márcz. 25. A »Times« kiszámítja, hogy a most végződő pénzügyi év körülbelül két mil­lió font sterling fölösleggel zárul. A fo­gyasztási adókból egy millióval, a vámokból félmillió­val többet vettek be, mint a­mennyi előirányozva volt. B­üsszel, márcz. 25. Kongóból érkezett hírek szerint,az arab rabszolgakeres­kedők — az Aruvimi folyón a közlekedés fegyveres erő által el lévén zárva — átlép­ték a Rubi folyót és Dsabbut fenyege­ti­k. A dsabbiri állomásparancsnok és Van­­g­e­r­e kapitány elindultak Dsabbuba. Brüsszel, márcz. 25. A munkáspárt főtanácsa a haladó párt bizottságával együttesen tanácskozott a helyzetről. Az é­rtekezleten Janson képviselő elnökölt. Hogy az általános munkaszünetet megakadályozzák, elhatározták, hogy április 5-ére Brüsszelbe munkás­kongresszust hívnak össze, mely meg fogja bírálni a politikai helyzetet és határozni fog a munkaszünetre nézve. Köln, márcz. 25. A »Kölnische Zeitung« azt jelenti Pétervárról, hogy Vlangali kineveztetése ró­mai követté immár megtörtént, habár még nincs nyilvánosságra hozva. Vlangali három hét múlva Rómába utazik, hogy hivatalát elfoglalja. Köln, márcz. 25. A »Kölnische Zeitung« je­lenti : Sergius nagyherczeg neje a böjt utolsó heté­ben tér át a görög-keleti vallásra. Metz, márcz. 25. Stöckel technikust, ki annak idején az erődítésnél volt alkalmazva, s kit 1890. augusztus havában hazaárulás gyanúja miatt letar­tóztattak volt, de a ki ellen ezen irányban megindí­tott eljárást később megszüntették, mostanában hi­vatalánál fogva reábízott rajzok elsikkasztása s ma­gánokiratok hamisítása miatt kilencz havi fogházra ítélték. Páris, márcz. 25. Hír szerint a miniszteri tanács legközelebb azzal a kérdéssel fog foglalkozni, váljon a herczegek kiutasításáról szóló törvény alkalmazható-e most már Lajos Napoleon her­­czegre is ? Páris, márcz. 25. A nemzetközi bánya­­munkás-congresszuson, a­melyet márczius 31-étől április 3-ig tartanak meg, a nyolcz órai mun­kaidő elérésére irányuló nemzetközi szövet­kezet alapítására s átalános nemzetközi strike rendezésére vonatkozó indítványokat fognak tár­gyalni, továbbá a belga bányamunkások indítványát, mely szerint, ha ezek az általános szavazatjog eléré­sére sírikeolnak, a többi bányamunkások őket czél­­jaikban támogassák a szénbányászatnak korláto­zása által. Halle, márcz. 25 A »Deutsches Reich« nemzet­közi bűnügyi egyesületnek egyik csoportja ma máso­dik országos gyűlésre jön össze. Róma, márcz. 25. A »Stefánia ügynökség«-nek jelentik Adenből, e hó 24-iki kelettel. Antonelli gróf az Archimede hajón ideérkezett és magával vitte Salimbeni shoai és harrari olasz rezidenst, továbbá Traversi, Nerrazini és Rudini hadnagy utazókat. Sa­limbeni Zeilában maradt, míg Traversi folytatta út­ját Zeilából Masszovába, Nerrazini és Rudini pedig Antonelli kíséretében vannak. Antonelli elhatározta, hogy Menelik királ­lyal a tárgyaláso­kat megszakítja, a shoai és harrari olasz rezi­denst vissza­hívta és tiltakozást írt alá. Shoából ér­kezett tudósítások, a­melyek Antonelli elutazása utánról datálódnak, azt jelentik, hogy Menelik király, a­kit a meghozott határozat nyugtalanít, a függő kér­dések elintézése végett közvetlenül az olasz királyhoz fog fordulni. Róma, márcz. 25. Néhány külföldi lap hírével szemben arról biztosítanak, hogy Viktor Napo­leon herczeg Olaszországban semmiféle politikai lépést nem fog tenni. Róma, márcz. 25. A »Stefani ügynökség« je­lentése szerint az osztrák és magyar külügyi kor­mány elrendelte, hogy azt az Alter nevű szökevényt, a­kit az olasz határőrök olasz földön az osztrák­magyar határőröknek kívánságára kiszolgáltattak, azonnal szolgáltassák ki újra az Ala melletti határ­széli olasz hatóságnak, Varsó, márcz. 25. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: A 22-ik gya­loghadosztályt Nisni-Novgorodból az osz­trák határ közelébe helyezik át. Az lesz rendeltetése, hogy a 24-ik balti gyalog­­hadosztál­lyal együtt a Lengyelországban újonnan felállítandó 18-ik hadtestet alkossa, a­melynek formálását már 1889. nov. 8-án rendelték el. Moszkva, márcz. 25. A „Moskovskija Vjedo­­mosti” szerint az orosz városok rendezésé­ről szóló javaslat, mely nemsokára törvén­nyé válik, megszünteti a végrehajtó és rendelkező hata­lomnak a városi főnök kezében való egyesítését és a városi képviselők választásánál a kormány részéről szigorú ellenőrzést hoz be. Konstantinápoly, márcz. 25. Sakir pasa tábor­nokot, a Mauser-fegyverek átvételére kiküldött bizott­ság elnökét (nem tévesztendő össze Sakir pasa tábor­­nag­gyal, Kréta paczifikátorával) az elhunyt Véli Riza pasa helyébe a szultán katonai irodájának főnö­kévé nevezték ki. Konstantinápoly, márcz. 25. Napoleon La­jos herczeg Tiflisből ide érkezett. A herczeg, kit az olasz ügyvivő, Marchese Guasco di Bisio fogadott, holnap Rómába szándékozik utazni. Madrid, márcz. 25. A munkás-kongresszus teg­napi, második ülésén az általános strike mel­lett nyilatkozott, mint a­mely a legalkalmasabb esz­köz a nyolcz órai munkaidő kivívására. Brüsszel, márcz. 25. A brüsszeli fémmunkások hozzájárultak azon tervhez, hogy általános strike rendeztessék. Kolozsvár, márcz. 25. (0. E.) Az erdély­­részi 48-as és függetlenségi párt szer­vező bizottsága ma délelőtt Ugron Gábor el­nöklete alatt értekezletet tartott, melyen kijelentet­ték, hogy a szervezkedést kerületenként kell megkez­deni. Elhatározták, hogy »intéző irodát« állíta­nak fel. Kimondották továbbá, hogy a közigazga­tás államosítása ellen a többi pártok mu­­nic­ipálistáival együttesen kell fellépni, mi, ha nem sikerülne, akkor a párt saját erejével is küzd ellene. — Délután, a pártszínezet nélküli municzipálisták értekezletén, melyen szintén Ugron Gábor elnökölt, elhatározták, hogy az ismeretes municzipálisták ke­restessenek meg, hogy habár kormánypártiak is, nyíl­tan foglaljanak állást a felvetett kérdésben; elhatá­rozták továbbá, hogy a nagyobb városokban mielőbb népgyülések tartassanak, ezen kívül megyei, városi s községi gyűléseken a kormány javaslata ellen felira­tok intéztessenek. Nagyszeben, márcz. 25. Hosszabb derült időjá­rás után ma valóságos tél jelentkezett. Hideg szél fű és sűrűn esik a bő. Táviratok. Bécs, márcz. 25. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Taaffe gróf miniszterelnöknél ma este értekezlet volt, a­melyen részt vettek Plener, Chlumetzky, Közgazdasági táviratok. Temesvár, márcz. 25. A pesti kereskedelmi bank aegise alatt alakuló délmagyarországi kereske­delmi és gazdasági bank ma tartotta alakuló közgyű­lését. A részvénytőke negyed millió­ért. A pesti in­tézet részéről Lánczy vezérigazgatót és Weisz igaz­gatót választották be az igazgatótanácsba. Róma, márcz. 25. Az »Opinione« értesülése szerint, a kormány indítványt terjeszt a kamarák elé, hogy a czukorra fogyasztási adó vettes­sék ki. Hírek. Márczius 26. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével felhívjuk olvasóin­kat az előfizetés megújítására. A Nemzet előfizetési ára : egész évre ... 24 . Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyed­­évenkint 1­árttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek­ tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. Levelező lapon nyilvánított kívánságra kiadó­hivatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfize­tésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. — Királynénk Görögországban. Mint lapunknak Athénből távírják, a görög sajtó rendkívül szimpa­tikus hangon emlékszik meg Erzsébet királyné athéni tartózkodásáról. Ő felsége hasonlóképen a legnagyobb elismerését fejezte ki ama fogadtatás fölött, a­mely­ben őt Athénben részesítették. — Személyi hirek. Ferdinánd és Ottó főherczegek ma, mint lapunknak távírják, Abbáziába érkeztek. — Szapáry Gyula gróf miniszterelnök ma reggel fél 8 órakor a magyar államvasuton Nagyváradra utazott. —Wekerle Sándor pénz­ügyminiszter ma reggel 8 órakor Bécsből Buda­pestre érkezett. — Mascagni, a hamar híressé vált fiatal zene­író halálos betegségéről szárnyaltak utóbb hírek. Úgy látszik, hogy e hírek valótlanok, miután egy tegnapi keletű nápolyi távirat szerint. Mascagni a napokban Schuch udvari tanácsosnak, a­ki egyenesen Mascagni látogatására utazott, bemutatta három, majdnem tel­jesen kész operáját és Schuchnak az újdonságok an­­­nyira megnyerték tetszését, hogy mind a háromra nézve megszerezte az előadás jogát Drezda számára. — Bethlen András gróf földmivelési miniszter ma meglátogatta a központi tejcsarnok Rottenbiller­­utczai telepét s megelégedését fejezte ki a látottak fölött. — Hymen: Fábry Sándor dr. Békés-megye fő­jegyzője ma vezette oltárhoz a Deák-téri templomban Cserna Karolint, udvardi Csorna Vincze kir. főügyész leányát. — Dr. Gerber Béla fővárosi orvos jegyet váltott Weidinger Salamon bajai földbirtokos és ke­reskedő leányával, Weidinger Róza kisasszon­­nyal. — Dr. Szilágyi Arthur Károly budapesti ügyvéd el­jegyezte Steinitzer Irma kisasszonyt, özvegy Stei­­nitzer Paulin leányát Aradon. — Ybl Miklós szobra. A nemrég elhalt kiváló műépítész emlékét nemsokára emlékszobor fogja meg­örökíteni. A szobor emelése és a módozatok megbe­szélése czéljából, a mérnök- és építész- egylet utolsó vá­lasztmányi üléséből harmincz tagú bizottságot kül­dött ki, mely fel fogja szólítani a főváros hatóságát és a közmunkatanácsot, hogy kebelükből a bizottsá­got tetszésük szerinti számú taggal egészítsék ki. A bizottság megalakulása után megkezdi a gyűjtést a szoborra. — A magyar testőrség története. A »P. Lloyd« folytatja Kall János kormánytanácsos, Ferencz csá­szár udvari hivatalnokának becses feljegyzései nyo­mán, a magyar testőrség keletkezése történetének is­mertetését. A megalakult magyar testőrség (Pálffy Lipót gróf volt az első kapitánya) 1760. szeptember 28-án vonult ki először teljes díszben. A misét a pécsi püspök szolgáltatta és azután esküdtek fel a testőrök. Lóháton voltak, levették csákójukat és há­rom ujjukat felemelve, mondták el latin nyelven az esküt. Az eskületétel után az udvari kanczellár át­adta a gárdakapitánynak a Mária Terézia királynő által sajátkezűleg aláírt s kalligráfiailag gyönyörűen kiállított szabadalmi okmányt, a­melyekben mindazon szabadalmak felsoroltatnak, a­melyekről tegnapelőtti közleményünkben már megemlékeztünk. Nagyon ér­dekes ezen szabadalmi okmány bevezetése, mely így hangzik: »A gondviselés által reánk ruházott királyi kötelessé­gek azt parancsolják, hogy királyi kegyünk főleg azok felé irányuljon, a­kik buzgóságuk, tetterejük, vagyonuk és vérük által legsürgősebb kormányzati gondjainkban bennünket tá­mogatnak. Minthogy ezek sorában, mint azt a tények bizo­nyítják, első helyen áll a magyar nemzet, a­mennyiben kétszer fegyvert fogtak, segélycsapataikat a ki­rályság határain túl vezették, ügyünket nem csekély mér­tékben előbbre vitték, több gyalogezredet állandóan fentar­­tanak és a négy éven át, a­míg újból háborút viseltünk, nemcsak gyalog és lovas légióikat egészítették ki, hanem mindent, a­miért a háború könnyebb viselésére bármi mó­don megkerestük, örömteljes elszántsággal megadtak, azért, folyton arra gondolván, hogy ily sok kitűnő érdemet meg kell jutalmaznunk s ezt a béke idejére tartván fenn, a ma­gyarokba vetett élénk bizalmun­król nem adhattunk jobb bi­zonyságot, minthogy a királyi magyar nemesi testőrség felállításával magunkat és fenséges családunkat rájuk bízzuk.« Ezen bevezetés után a szabadalmak és a sza­bályzatok felsorolása következett. Érdekes p. o., hogy a testőröknek meghagyják: »Mindenki tartózkod­jék az istentelen szavaktól és tettektől; ha a trombitás megadja a jelt az istentiszteletre, sies­sen oda mindenki. A párbajok egyáltalán mel­lőzendők. A fegyvereket és a ruhát a lehető legnagyobb tisztaságban kell tartani. A­ki ruháiból vagy felszereléséből valamit zálogba tesz, azt nemcsak, hogy véglegesen ki kell váltania, hanem pénzbírságot tartozik fizetni és pedig kétszeresét annak, amit a zá­logba tett tárgy ér ... A­mi az udvarnál történik, az szigorúan megőrzött titok maradjon. Ha a kir. magyar testőrök őrt állanak, őrizkedjenek figyelmü­ket arra fordítani, amit ő felségeik előtt magasabb hangon előadnak, sőt épen a hallgatózókat utasítsák rendre.« A szabadalmi okmány felolvasása után a pozsonyi primási kertben nagy lakoma volt. Bécsbe 1760. október 2-án vonultak be; az eléjük kivonult népség ujjongva kisérte a ragyogó öltözetben pompázó testőröket. Érdekes az is, hogy ma 131 év után, újra a Pálffy család egyik tagja, erdődi Pálffy András gróf altábornagy áll a magyar testőrség élén, a­melynek első kapitánya is egy Pálffy gróf volt. — A haditengerészet köréből, Elbingben márcz. 21-ikén délelőtt bocsátották vízre a Schichan-hajó­­gyárban az osztrák magyar haditengerészet számára készült »Pelikán« nevű torpedo-szerhaj­ót. Ez e nem­ben az első hajónk. Hossza 75 méter, szélessége 13 méter; a hajó teste a gépek nélkül 11,000 tonnát nyom, gépe 4000 lóerejű. Gyorsasága egy órában 16 fonál. A hajón ágyuk is lesznek és műhely a torpedó­­flotta részére. — Agyonlőtt szerkesztő. New­ Yorkban, a felül­múlhatatlan hirlapi polémiák hazájában egy szer­kesztő agyonlőtte egyik kollegáját. Hardstein Ernő és John Cashman a két szerkesztő. A hírhedt lynche­­lési ügy alkalmából olyan heves vitatkozás támadt kettőjük között, hogy e veszekedés izgalmában Cash­man forgópisztolyt emelt Hardsteinre és lelőtte. — Méregkeverő anyós, Rakits Szavetta me­­hádiai lakosnő, tegnapelőtt mérgezett babot adott ebédre vejének, Mariu Dénesnek. Mariu azonban gyakorlott babevő és azonnal észrevette, hogy a bab­nak a rendestől eltérő színe, ize és szaga van. Össze­pakolta hát a babot és elvitte a községházára, hol aztán az orvos konstatálta, hogy a bab mérgezett. A babot elküldték a törvényszékhez, a méregkeverő anyóst pedig letartóztatták. — Elfogott kivándorlók. Ma este a központi személypályaudvarban egy polgári rendőr 11 bereg­­megyei napszámost fogott el, kik elkápráztatva az amerikai ügynökök csábításai által, Canadába akar­tak vándorolni. Bekisérték őket a rendőrséghez, honnan aztán a tolonczházba kisérték valamennyit. Valószinüleg visszatolonczozzák őket szülőföldjükre. — Rémület Clam-Gallas temetésén. Clam-Gal­­las gróf lovassági tábornok holttetemét hétfőn helyez­ték el Haindorfban (Friedland mellett). Az impo­záns gyászmenet a raspenaui pályaudvarról indult el a Wittig patak kies völgyében vezető úton. Midőn a menet a Mildeeichenben a Persch-gyár mellett elha­ladt, a meredek útról egy sörhordó kocsi ment le keresztezve a menetet. Mikor a kocsis a féket meg akarta szorítani, lovai elvadultak, a kocsis ijedtében elejtette a gyeplőt. Lehetetlen volt feltartóztatni. A lovak őrült gyorsasággal rohantak neki a menetnek, egy hajszálnyira száguldva el a virágokat és a kopor­sót vivő kocsi mellett. A gyászoló kíséret rémülten futott szerte szét, ki a patakba ugrott, ki a gyárt ke­rítő falakra. Leírhatatlan volt a rémület. Végre egy bátor embernek sikerült megkapni a gyeplőt és a lo­vakat megállította. A rendet fentartó tűzoltók közül egyiknek kötele beleakadt a száguldó kocsiba és az magával ragadta. Nagyon ros­szul is járt volna, ha öve fel nem oldódik. A jelen voltak annál nagyobb veszélyben forogtak, mert az eset színhelyén az út felette szűk és egyrészt a patak, másrészt a gyárt kerítő fal akadályozták a menekülést. — Talált arany karperec*. Két úri nő tegnap d. li­ft Ferenciek bazárénak kapuja előtt egy arany karpereczet talált s azt átadta a 969. sz. hordárnak. A károsult jelent­kezzék a főkapitányságnál, vagy az említett számú hordárnál. Halálozás: Mutkurov tábornok volt hadügyminiszter holt­teste tegnap, mint táviratilag jelentik, Szófiába érke­zett a különvonaton, melyen Stambulov miniszterelnök, az elhunyt rokona, a miniszterek és a szófiai polgár­­mester Czám­bródig mentek a holttest elé. A megér­kezés után a szófiai pályaudvarban rövid egyházi szertartás volt, mire a holttestet az elhunyt lakására szállították és valószínűleg ma fogják eltemetni. Na­­csevics, Bulgária bécsi ügyvivője, szintén ugyanazon a vonaton érkezett ide. Mint egy későbbi távirat jelenti: Mutkurov tá­bornok temetése ma nagy pompával ment végbe. Az impozáns gyászmenet élén csendőrség és lovasság ha­ladt zeneszóval, aztán a különböző iskolák növendé­kei következtek számos koszorúval, majd Gergely metropolita, a zsinat elnöke a papságtól környezve, az elhunyt rokonai, Ferdinánd fejedelem, polgári és katonai kíséretével, a miniszterek, a helyőrség tisztjei, az ország különböző részeiből érkezett kato­nai küldöttségek és a főtisztviselők. A hóvihar és a hideg idő­járás daczára, óriási néptömeg vett részt a temetésen. A holttestet a székesegyházba vitték, hol gyászisteni tisztelet volt, aztán örök nyugalomra he­lyezték a halottat. A szokásos gyászlövéseket egy zászlóalj gyalogság és egy üteg tüzérség adta meg váltakozva. A székesegyházban tartott gyászisteni tisz­teleten Klementina herczegasszony, Ferdinánd feje­delem unokaöc­cse és a diplomácziai testület is jelen voltak. A középületek ma zárva vannak. Jacini István szenátor, volt miniszter, mint Rómából sürgönyzik, meghalt. Jacini 1827-ben szü­letett s már kora fiatalságától kezdve különös elősze­retettel foglalkozott gazdasági kérdésekkel s maga is több, figyelmet keltett munkát irt. Viktor Emánuel 1859-ben közmunka miniszterré nevezte ki. Ezt a tárczát azonban csak két évig vezette, 1864-ben La Marmora kabinetjében azonban ismét elvállalta. Kü­lönösen Olaszország vasutügyi politikáján lendített nagyot s egyéb gazdasági tekintetekben is fontos szolgálatokat tett hazájának. Fabrice György, Friedrich Alfréd gróf lovassági tábornok, Szászország hadügyminisztere és a minisz­tertanács elnöke, mint Drezdából távírják, ma dél­előtt 10 órakor meghalt. Fabrice mecklenburgi ne­mesi családból származik és akkor született 1818. máj. 23-án Quesnoy sur Deule-ben, nem messze Lillé­től, midőn a szövetséges csapatok megszállva tartot­ták Francziaországot. Atyja szintén tábornok volt a szász hadseregben. Mint őrnagy részt vett a sleswig­­holsteini háborúban. Az 1866-os háborúban Albert szász trónörökös hadseregének volt vezérkari főnöke. A háború után tábornokká neveztetett ki. Jelenté­keny szerepe volt az 1870—71 ki német-franczia há­borúban, sőt a fegyverszünet idején Bismarck her­­czeget is helyettesítette és Jules Favre-rel tárgyalt. 1871. június havában visszatért Drezdába és azóta a hadügyminisztérium élén állt. A szász hadsereg sokat köszön nagy szervező tehetségének. Ifj. Tóth Vilmos haláláról, melyet már röviden jelentettük, a következő értesítést ves­szük: Zékelyi Tóth Vilmos ő császári és apostoli királyi felségének valóságos belső titkos tanácsosa, a Lipót rend nagy­keresztese, a közös legfőbb számszék elnöke mély fáj­dalommal jelenti maga és gyermekei: Zsuzsánna, en­nek férje alsóköröskényi Thuróczy Vilmos Nyitra­­vármegye főispánja és gyermekeik : Károly és Tibor; Erzsébet ennek férje alsóköröskényi Thuróczy Károly orsz. közegészségügyi tanácsos, Ny­itra vár­megye főor­vosa és fiuk János nevében is, hogy szeretett fia, ille­tőleg testvérük, sógor és nagybátyjuk zékelyi ifj. Tóth Vilmos cs. és kir. kamarás, követségi titkár, a szerb. kir. Takova és fehér Sas-rend lovagja folyó évi márczius hó 20-án életének 36-ik évében hosszú szen­vedés után meghalt és márczius hó 23-án a nyitra­­ivánkai sirkertben a római kath. egyház szertartása szerint eltemettetett. Friebeisz Ferencz, évtizedek előtt a társas élet­nek és a társadalomnak számottevő tagja, elhunyt s tegnap helyezték örök pihenésre. Neve az ötvenes években, mint novellaíróé, merült föl s vonta magára a figyelmet. A forradalom után, melyet ő is végig küzdött, hogy hazakerült abból a kényszerszolgálat­ból, melyet a legtöbb honvédra ráerőszakoltak, munka­társ volt bátyja szépirodalmi és divatlapjánál, a »Délibáb«-nál, a­melynek csakhamar segédszerkesz­tője lett. A »Délibáb« bukása után Bulyovszky Gyu­lával megalapította a »Nefelejts«-et, mely a hatvanas években szépen virágzott s a melyet Bulyovszky vis­­­szalépése után ő szerkesztett egyedül. Később a »Visszhang«-ot alapította, a­mel­lyel azonban nem volt szerencséje. Annál szebb sikere volt regény­vállalatának. A legérdekesebb franczia regényeket adta ki s egy-egy többszörös kiadást is ért. Legelter­jedtebb ezek közt a Rocambole, a világ legnagyobb regénye: 76 vastag kötet. Ma már unikum ez, teljes Rocambole alig kapható már a könyvpiaczon. Iro­dalmi jövedelmeiből Friebeisz szép kis vagyont szer­zett s boldogan élt Gödöllő mellett szadai tuskulánu­­mában, hová szüret alkalmával a fővárosi irodalmi világ tömegesen járt ki s ilyenkor egész irodalmi ünnepély­t tartottak. A kényelmes, uras élet felemészté a nehezen szerzett vagyont, úgy, hogy a tehetséges iró élte alkonyán az ó­budai járásbir­óságnál szerény kis hivatalban tengette életét. Özvegye szül. Horváth Beatrix és fia dr. Friebeisz István, pe­stmegyei árva­­széki jegyző, gyászolják. Golemberszki Vladiszláv hírlapíró, a »Gazeta Narodova« munkatársa 57 éves korában, Lemberg­­ben meghalt. Lengyel főúri családból származott, apja gróf volt, de ő e czímet nem használta. Az 1863-iki lengyel forradalom egyik kimagasló alakja. Mint a hét tagú forradalmi kormány tagja, a forra­dalom szervezésének, harczainak fáradhatatlan részese volt. Két nagyobb szabású tette volt Golemberszki­­nek. Az egyik Lithvániában tett körútja. Folytonos életveszedelem közt, a legkülönbözőbb álruhákban járt kastélyról kastélyra, párthiveket szerezni a forra­dalomnak. Mikor az orosz hadvezérlet ezt megtudta, valóságos hajtóvadászatot rendezett ellene s Golem­berszki csakis rendkívüli leleményességének és vak­merőségének köszönhette, hogy százszor kézre nem került. Egy ízben női ruhában, mint egy lithvániai földbirtokosné franczia nevelőnője, egy egész orosz hadoszlopon keresztül szánkázott. A másik tette volt 10,000 darab fegyver becsempészése Gácsországból. Ezen kívül minden pénzét a szabadság ügyének szán,­» egy hónapra ... 2 frt. negyedévre ... 6 » fél évre .... 12 »

Next