Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)

1891-04-03 / 3086. szám

SZERKESZTŐLap: rerenoElek­tero, Athenaeum-épület, 1. emelet. A­ lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együ­tt 8 kr.) 3086. (91.) szám. ______ Esti kiadás.________ Budapest, 1891. Péntek, április 3. Kiadó-hiv­atal : %**&e«lek­-tere, Athenaeum-épü­let, föld»«!®** CitrOl­b.------M,. A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........................................ 2 frt 3 hónapra .......................... 6 » 6 hónapra .......................... 12 » Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felül­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * óra 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottsága, gróf Tisza Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében foly­tatta »a közigazgatási önkormányzat rendezéséről a vármegyékben­ szóló ja­vaslat részletes tárgyalását. A 10-ik §-nál, mely szerint a főispán s a köz­ponti tisztviselők a megye székhelyén, a járásiak a járás székhelyén kötelesek lakni, Tisza István azt tartja, hogy a székhelyen lakás kötelezettsége alól a főispánra nézve könnyítések engedhetők ott, hol ezt a szolgálat érdekei megengedik s arra az esetre, ha a főispán hatásköre az ellenőrzésből és felügyeletből fog állani. Szóló legjobban szeretné, ha a főispán lakásáról nem intézkednék a törvény , de ha az elv fentartatik, kimondandó lene, hogy a főispánt illetőleg ott, hol a közszolgálat érdekei megengedik, a székhelyen lakás kötelezettsége alól a belügyminiszter kivételt engedhet. Vojnics István nem osztja előtte szóló nézetét. Bármilyen legyen is a főispán hatásköre, sok esetben szükséges lesz rögtön intézkednie. Megtörténhetnek, hogy fontos miniszteri leiratok sokáig felbontatla­nul hevernének, ha a főispán nem laknék a székhe­lyen. Ha a közigazgatást igazán rendezni akarjuk, nem lehet e fontos­ állásnál ily kivést tenni, a­mi a törvény intencziójával is ellenkeznek. Széll Ákos is a főis­pánt nem nobile officium betöltőjének, hanem valósá­gos tisztviselőnek tekintvén, nem tudja elképzelni, mi­ként felelhet meg feladatának, ha csak bizonyos na­pokban jelenik meg a megyeházán. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök kiemeli, hogy a főispánra ruházott teendők oly nagyok és tág­­körűek, hogy azoknak valóban nem felelhetne meg, ha helyben nem laknék. Attól, ki rászánja magát ez állás elvállalására, méltán megkívánhatni, hogy ott lakjék, a­hol hivatalos kötelezettségeit kell telje­sítenie. Szegedy Béla abból a szempontból, hogy a füg­getlen középosztálybeli elemek is megnyerhetők le­gyenek a szolgálatnak, óhajtotta volna, hogy a főispán csak a megye területén legyen köteles lakni, de bele­nyugszik a Tisza István módosításába is. Apponyi Albert gr. helyesnek tartja a szakasz rendelkezését. A ki szolgálni akar, szolgáljon igazá­ban, nem pedig úri passzióból. A szakaszt változatlanul fentartotta a bi­zottság. All. §-nál, mely szeri­nt a tisztviselők minősí­tését az 1883 . I. t. sz. állapitja meg, Vojnics István megjegyzi, hogy a járási gyám minősítésére nézve nem foglaltatik a javaslatban intézkedés. Apponyi Albert gróf: Akár úgy szerveztetik a főispáni állás, mint az a törvényjavaslatban kontem­­pálva van, akár úgy, mint azt az általános vitában szóló jelezte és formulázta, akár pedig akként, hogy csak felügyeleti és ellenőrzési hatáskörrel fog bírni, feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a főispáni állás minősítéshez köttessék; azért a következő módosítást illetőleg toldást hozza javaslatba: a főispáni állás elnyerése ugyanahhoz az elméleti és gyakorlati minősí­téshez van kötve, melyet a törvény az alispáni hiva­talra nézve állapít meg. Tibád Antal is kérdést akar intézni az iránt, vájjon a §­rendelkezése a főispánra is kiterjed-e, mert ha nem, akkor világosan kivételt kell tenni reá nézve. Szóló nézete szerint is a főispántól szükséges lesz magas elméleti s gyakorlati kvalifikácziót kívánni meg. Szóló elvileg osztozik Apponyi gróf nézetében, de tekintetbe vévén a megoldás nehézségeit, ha az elv elfogadtatik, beillesztése a törvényjavas­latba a kiküldendő albizottságra lenne bízandó. Szalavszky Gyula államtitkár Vojnics István kérdésére megjegyzi, hogy a járási gyám kvalifiká­­cziója leghelyesebben a gyámsági s gondnoksági törvényben lenne szabályozható. Ami Apponyi Albert gróf indítványát illeti, annak szüksége elől, hogy a főispáni állás is, ha azonnal nem is, de már a közel­jövőben kvalifikáczióhoz köttessék, nem zárkózhatik el. A kormány sem tekinti a tisztviselői minősítést az 1883.1. törvényczikkel végleg szabályozottnak s nem nagyon hosszú idő alatt e tárgyban javaslatot óhajt előterjeszteni. Szóló helyesebbnek tartaná, hogy a főispáni minősítés szabályozása e törvényre hagyassék. Schober üdvözli ugyan az eszmét, hogy a főis­páni állás is minősítéshez kötessék, de gyakorlati szempontból belenyugszik abba, hogy a jelen törvény­javaslatban ne történjék erre nézve intézkedés, hanem az új minősítési törvényben, mely e javaslattal egy­idejűleg lenne életbeléptetendő. Holló Lajos nagy súlyt fektet amaz elv kimon­dására, hogy a főispáni állás minősítéshez köttetik. A jelenleg alkalmazásban levő főispánokra különben sem terjedne ki. Tisza István kívánatosnak tartja, hogy a fő­ispáni állás hozzáférhetővé tétessék oly elemekre nézve is, a­melyek nem tagjai a bürokrácziának. Szóló nem járul ahhoz, hogy már a jelen törvény­ben a főispáni állásra nézve minősítés állapíttas­­sék meg. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök időelőttinek tartaná a közgyám kvalifikáczióját megállapítani, mi­dőn a hatáskörre nézve külön törvény fog intézkedni. A­mi a főispáni minősítést illeti, arra nézve meg­jegyzi szóló, hogy teljesen meg lévén arról győződve, miként az 1883-iki minősítési törvény sokáig nem lesz változatlanul fentartható, az erre nézve rövid idő alatt benyújtandó törvényjavaslatban szándékozott szóló a főispáni minősítésre nézve intézkedést venni fel. Apponyi gróf indítványa természetes következése an­nak, a mint ő a főispáni hatáskört kon­templálja. Hogy erre nézve mondassék-e ki valami a jelen törvény­javaslatban, lényegesen függ attól, miként lesz a ha­táskör megállapítva. Ez okból szóló, a­mennyiben a §. nem fogadtatnék változatlanul el, kéri, hogy a tett módosítás a hatásköröknek az albizottsági javaslat alapján leendő megállapításáig tartassák függőben. Apponyi gróf és a bizottság több tagja hozzájá­rulván a miniszterelnök javaslatához, a bizottság ily értelemben mondja ki határozatát. A 12. §-nál (tisztviselői eskü) Tisza István azt tartja, hogy a főispán nimbusát, mint a megye tekin­télyét emelné, ha az esküt jövőre is a megye közgyűlése előtt tenné le. — Apponyi gr. indítványozza, hogy az esküformába be­vézessék »az ország alkotmányához« való hűség is. — Zoltán János óhajtja, hogy nemcsak a a főispán, hanem a többi tisztviselők is a közgyűlés előtt tegyék le az esküt. — Gulner javasolja, hogy a főispán esküformája is a törvény szövegében foglal­jon helyet. — Holló Lajos azt tartja, hogy a főispánra is a többi tisztviselők esküformája terjesztessék ki s valamennyi tisztviselő a közgyűlés előtt tegye le. Perczel Dezső az utóbbit kivihetetlennek tartja, el­lenben pártolja Tisza István indítványát. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök indokoltabb­nak tartotta volna, hogy a főispán, tekintettel meg­változott állására, a minisztérium kezébe tegye le az esküt, de nem ellenzi azt sem, hogy az esküt a köz­gyűlés előtt tegye le a főispán. Azt azonban tisztán gyakorlati szempontból elleneznie kell, hogy a többi tisztviselők is a közgyűlés előtt tegyék le. A főispáni esküformára, valamint arra nézve, hogy bevetessék-e az a törvénybe, szóló a bizottság következő ülésén óhajt nyilatkozni. A bizottság a szakasz ide vonatkozó részének függőben hagyásával kimondja, hogy csakis a főispán fogja a közgyűlés előtt letenni az esküt. A tanácskozás további folyamáról reggeli la­punkban közlünk tudósítást. Belföld, Budapest, ápr. 2. (A községi iskolai tanítók választása.) A községi iskolai tanítók választására vonatkozólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet bocsátott ki, mely szerint a tanítók és tanítónők választásának jogát kizárólag csak az iskolaszék tagjai gyakorolhatják; a közigaz­gatási bizottság kiküldöttje, elnöki minőségében sza­vazati joggal nem bír. Ha pedig a kiküldött válasz­tási elnök egyszersmind iskolaszéki tag, akkor egye­dül utóbbi minőségében gyakorolhatja szavazati jo­gát, tehát csak egy szavazata lehet. Ha a választás­nál a jelöltek egyenlő szavazatot nyertek, e választás eredménye nem az elnök döntő szavától függ, mer­t ilyennel az elnök nem bir, hanem a két legtöbb sza­vazatot nyert jelölt között azonnal újabb választás­nak van helye s ha az újabb választásnál ismét egyenlő szavazatot nyernének, úgy az elnök által ki­­hu­zott sors dönt a választás felett. Ausztria. A bécsi községi választások. Mint lapunk reg­geli kiadásában közlött táviratunkból kitűnik, a teg­napi nap eredménye, a­mint az különben a reichs­­rathi választások után előre látható volt, nem ked­vező a liberálisokra nézve. Megjegyzendő, hogy teg­nap a legalsóbb czenzus szerinti adófizetők szavaztak csupán és pedig nem mint eddig 10, hanem 19 kerü­letben, minthogy a Hernals, Ottakring, Währing, Döbling stb. befoglalása által Bécs területe rendkívül megnagyobbodott. A tegnap választásra került 46 mandátum közül 30 az antisemiták kezébe került. A liberálisok csak is három választási kerület­ben (belváros, Lipótváros és Fünfhaus) maradtak győztesek 13 mandátummal, míg Währingen és az Alsergrundon három mandátumra nézve pótválasz­tás lesz. A liberálisokat keserű csalódás érte két olyan kerületben, a­melyekben legbiztosabbra vették győzelmüket: Döblingben és Währingen. Az Alser­grundon is megkaphatták volna a liberálisok a többsé­get, ha a demokratákkal szövetkeztek volna, de erejök szétforgácsolódott és így nem is nehéz velök szem­ben az antisemiták helyzete. A választások alatt mindenütt példás rend volt; az esti órákban verőd­tek ugyan néhol csoportok össze, de minden rendőri beavatkozás nélkül csakhamar szét is oszlottak. Az antisemiták vezérei, mint Lueger, Pattai, Schneider felbukkantak itt-ott némely kerületben. Lichtenstein herczeget azonban sehol sem látták. Alig 40 száza­léka szavazott a választóknak. A szófiai minisztergyilkosság. A »Fremdenblatt« szófiai levelezőjének hosszabb beszélgetése volt a bol­gár kabinet egyik tagjával, aki úgy összeköttetései­nél mint állásánál fogva a legjobban van ér­tesülve a merénylet előzményeiről. Bizonyos dolog — mondá a miniszter — hogy itt régóta előkészített cselekvény forog szóban, s az is bizonyos, hogy a gyilkos golyó Bulgária leghatalmasabb emberének, Sztambulovnak volt szánva. A miniszter azt hiszi, hogy a merénylet a pánszláv párt és a bolgár ellenzékiek együttes műve. A konstantinápolyi és belgrádi emigránsok Stambulov­­ban látják legfélelmetesebb ellenfelüket s azért könnyen akad köztük, ki bérért kész a gyilkosságra. Fölbujtó is akad mindig s igy Bulgária ki nem fogy a cselszövényekből. A miniszter a nyomozás eddigi eredményéről, a vizsgálat érdekében nem mondhat semmit, de azt hiszi, hogy a rendőrség helyes nyo­mon van . Belcsov gyilkosai rövid idő alatt el fogják venni megérdemelt büntetésüket. Ha Belcsov helyett Sztambulov esett volna is el, ezzel az általános politi­kai helyzet még nem változott volna meg a bolgárok hátrányára. Sztambulov után akadt volna rögtön más, a­ki Bulgária zászlaját kezébe vette volna. A miniszter Ferdinánd fejedelem helyzetét sohasem tartotta, szilárdabbnak és biztosítottabb­­nak, mint most. Általános a felháborodás a gyalá­zatos merénylet fölött s közös meggyőződés, hogy a gyilkosság még jobban a fejedelem, a kormány és a bolgár ügy előnyére billenti a mérleget. Nem kell attól tartani, hogy Belcsov meggyilkolása csak első lánczszeme a hasonló tetteknek s a franczia és angol lapok egy részének az az állítása, hogy Bulgária ellen nagy politikai akc­iót kezdenek, nem egyéb találgatásnál, vagy szándékos részakarat­­nál. A bolgár kormány eddig nagy tapintattal került el mindent, mi okot adhatott volna a nagyhatalmak­nak a beavatkozásra s ha némely lap azt állítja, hogy a bolgár kormány az európai kabinetektől a fejede­lem elismerését fogja követelni, ez merő hazugság. A mostani bolgár kormány nem is gondol ily provokáló lépésre és Fer­dinánd fejedelem az utolsó em­ber, aki ehhez beleegyezését adná. A fejede­lem és a kormány meg vannak arról győződve, hogy ha a bolgár viszonyok konszolidálódni fognak, az elismerés mint érett gyümölcs fog a bolgár nép ölébe hullani. Bulgária nem akar politikai kalandot, Bulgária nyugalmat akar s csakis ezt és e tekintetben a miniszter nem képzel oly eseményt, mely Bulgária belbékéjét hosszabb időre megbolygathatná. A mi­niszter továbbá teljesen alaptalannak mondá angol lapoknak azt az állítását, hogy a fejedelem élete ellen is merényletet terveztek s hogy Mutkurov hadügyminiszter, aki Nápolyban tü­­dőszélhüdésben halt meg, öngyilkos lett azért, mert nyomára jöttek annak, hogy ő is b­ele van ke­verve a fejedelem elleni cselszövénybe. Ez az állítás nem egyéb, mint a meghalt Mutkurov emléke ellen irányzott gyalázatos rágalom. Mutkurov rendíthetet­len híve volt a fejedelemnek, mint ahogy utóda, Szavov őrnagy hadügyminiszter is az, ha mindjárt Oroszországban végezte is katonai tanulmányait. A miniszter elmondta azután, hogy a merénylet köztu­domásra jutása után Starzenszki gróf,osztrák-magyar ügyvivő, és Wagenheim német főkonzul azonnal Stambulovhoz mentek, s felháborodásuknak adtak ki­fejezést a merénylet felett. Táviratok, Bécs, ápr. 3. A király ő felsége ma kihall­gatáson fogadta Vilmos főherczeget. Bécs, ápr. 3. Szögyén­y-M­a­r­­­c­z László, ő felsége személye körüli miniszter állapota javult s a miniszter ma már elhagyhatja az ágyat. Bécs, ápr. 3. A belvárosban 7 liberálist, Meid­­lingben és Ottakringben pedig 2­2 antiliberálist választottak meg községtanácsossá. Róma, ápr. 3. Barzilai a képviselőház elnökségéhez interpellácziót juttatott, mely Rudim miniszterelnökhöz van intézve és ar­ról szól,hogy Ausztria-Magyarország mily módon alkalmazza a külföl­diek kiutasításának jogát. Róma, ápr. 3. A p­á­p­a ma d. e. 8 órakor, nagyszámú idegen jelenlétében a Sala Ducale-ban misét mondott, majd jelen volt a misén, melyet egy praelátus celebrált. Ezután a pápa ünnepélyes módon, áldásában részesítette a jelenvoltakat. A pápa egész­ségi állapota igen jó. Athén, ápr. 3. A képviselőház 60 szava­zattal 30 ellenében elhatározta, hogy a Trikupisz - kabinet magatartásának megvizsgálására tizenkéttagú bizottságot küld ki. Az ellenzék nem vett részt a vitá­ban. A vizsgálat eredményét az októberi ülésszak előtt nem terjesztik a ház elé. Berlin, ápr. 3. A R­ö s i­c k­e, birodalmi gyűlési képviselő elnöklete alatt tartott gyűlés, melyen az ipar kiváló képviselői vettek részt, majdnem egyhan­gúlag kimondotta, hogy politikai és gazdasági okok­ból czélszerűnek látják részt venni az 1893-iki chica­­gói kiállításon és annak a várakozásának adott kifejezést, hogy Németország minden jelentékenyebb iparága képviselve lesz azon. A gyűlés végül elhatá­rozta, hogy fölkéri a birodalmi kanczellárt, adja meg az eszközöket arra, hogy Németország méltóan legyen képviselve a kiállításon és biztosok küldessenek ki a német kiállítás szervezésére. Páris, apx­ 3. A belga demokrata egyesület tegnap, a bánya­munkás-kongresszus tagjainak tisz­teletére a Montmartrei színházban díszestélyt ren­dezett. Defusseant a bányamunkások egyesülése és emanczipácziója érdekében beszélt,hangsúlyozta a kon­­gressus czélszerűségét és felhívta a képviselőket, hogy egyengessék az u­n­i­v­ersális köztársaság útját. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után hang­verseny volt a melyen a németek kórusban énekel­ték a munkás marseilaise-t. Riadó tetszés hangzott fel a teremben a dal eléneklése után, majd a jelen voltak rázendítették a carmagnole­t. London, ápr. 3. A »Times« azt hiszi, hogy Ba­ring Tamás halála nem fogja érinteni a Baring Brothers-ház ügyeit, mert az elhunyt egész magán­­vagyonát lekötötte öt évre, a Baring-társaság kötele­zettségeinek beváltására. Bern, ápr. 3. A szövetségtanács megszüntette a tessini szövetségi biztosságot. Hírek. — Ápril 3. — A h­vatalos lapból. Uj kamarások. A király, gróf Széchényi Imre honvéd lovassági tart. hadnagynak, valamint Nostitz- Bieneck Lipót 13. sz. dsidásezredbeli tart. hadnagynak, a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. Konsulatus. A király, dr. Schober Frigyes Miksa szász királyi szórg. kir. főkormánytanácsost, Lipcsébe fizetés nélküli főkonzullá — a tarifaszerű konzuli illetékek sze­désére való feljogosítással — kinevezte. A honvédség köréből. A király, Valentin Dániel 79. gyalogezredbeli alezredesnek, 1891. évi április hó 1-ével a 4. honvéd gyalogezred tényleges állományba való áthelye­zését és ez ezred parancsnokságának vezetésével egyelőre ideiglenesen való megbízatását elrendelte. Kinevezés: A vallás- és közoktatásügyi miniszter, E­m­­b­e­r János ungvári áll. elemi iskolai igazgató-tanítót, egyelőre ideiglenes minőségben, ugvármegyei segédtanfelügyelővé ne­vezte ki. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klement Ferencz tolnavármegyei és Halász István baranyavármegyei kir. segéd-tanfelügyelőket, eddigi minősé­gükben kölcsönösen áthelyezte. Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, M­a­j­­­a­n­d Oszkár dévai áll. főreáliskolai rendes tanárt, Sándor Ferencz huszti állami felső népiskolai segédtaní­tót, Ács Eleonóra, galgóczi állami polgári iskolai rendes tanítónőt, Kropácsek Paula nagypestényi állami elemi iskolai rendes tanítónőt, Than Irma galgóczi állami polg. leányiskolái segédtanitónőt, állásukban véglegesítette. Névváltoztatás: Goldstein Adolf tarczali illető­ségű kaáli lakos »Gönczi­-re, Klein Mór orosházai lakos, valamint Jenő és Mariska nevű kiskorú gyermekei »Kis«-re, Spitz Sámuel alsó-sajtói lakos, valamint Jeanette, Vilmos, Árpád, Béla és Géza nevű kiskorú gyermekei »Ormai«-ra, K­o­c­z­a Mátyás mernyei illetőségű attalai lakos »Fodor«-ra, Gottlieb Mór budapesti lakos »Szatmárnéra, B­­­a­y­e­r Sándor aradi lakos »Barta«-ra átváltoztatták vezeték­neveiket. — A király a bécsi földrajzi kiállitáson. A ki­rály, mint már röviden említettük, tegnap délután meglátogatta a földrajzi kongresszus alkalmából ren­dezett földrajzi kiállítást. Az uralkodó, Paar gróf fő­hadsegéd kíséretében jelent meg az új egyetemi épü­letben, hol Gautsch osztrák közoktatásügyi miniszter, a katonai földrajzi társaság elnöksége, a földrajzi kongresszus bizottsága és számos vendég üdvözölte. A király azonnal fölment a kiállításnak az első eme­leten levő osztályába, hol bemutatták neki a köz­ponti bizottság tagjait, azután szemlére indult, Hauer báró vezetése alatt s első­sorban a katonai levéltár kiállítását tekintette meg s hosszasan szemlélte Bécs városnak uj tervét, majd a régi olasz és török vezér­kari térképeket tekintette meg. A Balkán-osztály­ban Tomaschek tanár kalauzolta az uralkodót, ki kü­lönös érdeklődést tanúsított a Románia által kiállí­tott vezérkari térképek iránt. A király ezután beha­tóan megtekintette a kiállításnak kínai és japáni osz­tályát; itt Stillfried báró, a kiállítás ez osztályának rendezője adta meg a szükséges felvilágosításokat. Az itt kiállított aquarellek is nagyon tetszettek a fel­ségének. Egyik aquarell tűzhányót ábrázol és a ké­pen levő emberekre mutatva, a király azt mondta: »Ezek bizonyára fél vadak«, mire báró Stilfried azt válaszolta: »Egészen vadak, felséges úr !« A király jószót nevetett a megjegyzésen. Az uralkodó ezután szemügyre vette a Boszniára, Herczegovinára, Dal­­mátországr­a és Erdélyre vonatkozó fényképészeti fel­vételeket és végül megtekintette az iskolai térképek, a földrajzi taneszközök kiállítását és távozása előtt a látottak felett való teljes megelégedésének adott kifejezést. A király látogatása két óránál tovább tartó-1. — Személyi hírek. Lobanov herczeg, orosz nagykövet, ki hosszabb ideig Oroszországban időzött, tegnap visszaérkezett bécsi állomására. — Kisdedévé mint húsvéti ajándék. Ben­de Imre beszterczebányai püspök — mint lapunknak írják — szép húsvéti ajándékot adott Bars-Szent- Keresztnek, a hol a püspök állandó lakhelye van t. i. teljesen a saját költségén óvót állított. Egy szép épületet adott át s 2000 frt költséggel azt az óvó czéljaira átalakíttatta; az óvónő fizetését is évi 300 frttal sajátjából biztosította. Az óvó magyar lesz, a mi e tót községben nem kis jelentőségű. A püspök a beszterczebányai szegények közt, a­hol az ünnepek alatt a szertartásokat végezte, 200 frtot osztott szét fele­kezeti különbség nélkül. — Változás a budapesti hadtestnél. A »P. Lloyd« bécsi értesülése szerint Daublebsky-Sterneck vezérkari ezredes, a budapesti 4-ik hadtest vezérkari főnöke, rangfokozata alapján tábornoki állásra van kiszemelve és így valószínűleg rövid idő múltán a bu­dapesti hadtest területén kívül eső állomásra megy. Az említett lap Zágrábból ugyanis arról értesül, hogy Sterneck ezr’edes lesz a 72-dik gyalogdandár parancs­noka. Sterneck ezr’edes hat év óta vezérkar­i főnöke a 4-ik hadtestnek és ez állásában rendkívüli eredmé­nyeket ért el. E­d­e­­­s­h­e­i­m-G­y­u­l­a­i báró nyilvá­nosan kitüntette, min­t­­kitűnő vezérkari főnökét és leghűbb barátját.« Nem kevesebb elismer­éssel voltak irányában a sajnos oly korán elhunyt Pejacsevich gróf és jelenlegi felebbvalója Lobkovitz herczeg. A szolgá­latban felette szigorú, mindent a legpontosabban meg­kívánó, de a mellett a legjobb emberek egyike, a­hol meg nem érdemlett szerencsétlenségen enyhíteni kell. Közkedveltségnek örvendett úgy a katonaságnál, mint a polgárságnál. Utódjául Steinitzer Ferencz ve­zérkari ezredest említik, a­ki már egy ízben a 4-ik hadtest vezérkarának helyettes főnöke volt. A ma­gyar nyelvet teljesen bírja és biztosr­a vehető, hogy kitűnő elődjének méltó utódja lesz. — Gyermek zenekarok. Temesvárról jelentik, hogy a szomszédos sváb falvakban alakított gyermek­zenekarok, a­melyek üzleti czélokból egész éjjeleken át a korcsmákban zenélnek sőt külföldi körutakra is szerződnek, sok bajt okoznak a tanfelügyelőknek, mivel az ilyen vállalatok létesítése beleütközik a közoktatási törvénybe és a népoktatást a legnagyobb mértékben hátráltatja. Ugyanis többnyire iskolai kötelezettség alatt álló gyermekeket alkalmaznak ezekben a bandákban és hogy az iskolai törvényt ki­­játszszák »Zene iskola« czimet adnak az ilyen vál­lalatoknak, a­melyek pedig pusztán pénzkeresésre ala­kulnak. Most Mártonffy Márton tanfelügyelő jelen­tései alapján Csáky Albin gr. vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter felhívta az országos közoktatásügyi tanácsot, hogy a népiskolába járók zenei oktatására nézve dolgozzon ki szabályrendeletet. Ebben aztán kimondatnék, hogy az iskolaköteles gyermekek zene­karokban, főként pedig pénzkeresésre alakult zenei vállalatokban ré­szt nem vehetnek. — Nevelődök közvetítése. A Mária Dorothea egyesület egyelőre otthonának helyiségeiben (VIII. kerület Orczy­ u. 6.) nevelőnőket közvetítő intézetet nyitott. Az egyesület intézői ezáltal régen érzett hi­ányt pótolva olyan intézményt létesítettek, amely hasz­nos szolgálatokat van hivatva tenni a műveit csalá­doknak, miért is megérdemli, hogy melegen ajánljuk közönségünk figyelmébe. Az közvetítő intézet kör­irata a következőket mondja tájékozásul: Elhelyező irodánk kizárólag műveit nők hely­­közvetítésével foglalkozik; szolgálónők, pinctérnők, gyári munkásnők, dajkák és más hasonállású nők alkalmazása, valamint férfiaké általában ki van zárva munkaköréből; ellenben gondoskodik nevelőnők gyermekkertésznők, zongora- és nyelvmesternők, tár­salkodónők, bonneok, egyszóval nem cselédi viszony­ban álló nők ideiglenes vagy állandó elhelyezéser­ől, egyes esetekben az ide vonatkozó törvények és rendele­tek figyelembe vételével, segítségül szolgál azoknak is, akik tanítónői, kisdedóvónői, postakezelőnői, vagy más értelmi pályára készülnek, vagy ily állomáso­kat elnyerni óhajtanak. Egyletünk első­sorban tanítás­sal és neveléssel foglalkozó tagjai számára óhajtott kedvezményeket nyújtani az elhelyező iroda megnyi­tása által; azt hiszszük azonban, hogy a művelt közönségnek is jelentékeny szolgálatot teszünk az által, hogy ezt a foglalkozást, melyet eddig túlnyomó­i­g műveletlen üzérek űztek a közönséges cselédszer­zéssel összeköttetésben, egy szakegyesület szakerők által és szakszerű felügyelet alatt eszközölteti s igy az ajánlott nevelőnek és más alkalmazottaknak ké­pességére és megfelelő voltára nézve hasonílhatlanul nagyobb biztosítékot nyújthat, mint az eddigi ily iro­dák. A Mária Dorothea-egyesület 1885-ben alakult s a múlt 1890-ik év végén tiszta — adósságmentes tőkésí­tett — vagyona 62 464 frt 99 kv volt, 1891-iki költség­­vetésben a bevétel 14,226 frt 60 kg-ra, a kiadás 13,900 írtra van előirányozva. Tagjai között van mintegy 600 tanítónő és nevelőnő. Az egyesület elnöke : báró Nyáry Adolfné, József főherczeg volt főudvarmeste­rének özvegye ; alelnökei: Bischitz Dávidné és He­­rich Károlyné úrnők, Tóth József tanfelügyelő; titkára: dr. Bartoniek Géza tanár, pénztárnoka: Zirzen Janka, a budapesti állami felsőbb leányiskola nevelőnő-képző s polgári tanítónőképző intézet igaz­gatója. Választmányi tagjai között számos tanítónőn kívül a fővár­os és a vidék sok kitűnősége működik. Az elhelyező iroda közvetlen vezetését R­a­d­n­a­y Jenőné választmányi tag s volt képervei tanítónő vállalta magára. Egyesületünk az elhelyező irodát jótékony intézetnek is tekintvén, szabályzataiban je­lentékenyen csekélyebb díjakat állapított meg, mint magánosok által fentartott elhelyező irodák és pedig a következőkép : Az egyesületi tagok — akár állást keresők, akár alkalmazók — fizetik a közvetített állomás évi díjának l°/0-át s ezen kívül levelezések és más apróbb kiadá­sok fejében egyszer 50 krt. Megjegyezzük, hgy fix az egyesületi tagdíj, 3 évi kötelezettség mellett, 2 frt, alapító tagsági díj 50 frt. Nem egyesületi tagok, ha az iroda közvetítését bármikép igénybe venni kíván­ják, fizetik a követített állomás évi díjának 3°/0-át, ezen kívül levelezések s más apróbb kiadások fejében egyszer 1 forintot. Az alkalmazást adók a levele­zési díj fizetésére nem köteleztetnek s igy például egy 600 forint évi fizetéssel alkalmazott nevelőnő közvetítéséért az ir­odának egyszer s mindenkén m a csak 18, illetőleg ha egyleti tagok, csak 6 forintot, egy 400 forint évi fizetéssel alkalmazott nevelőnő közvetítéséért pedig 12 frtot, illetve 4 frtot fizetnek; ezen kívül, ha az ajánlott egyénnel megelégedve nin­csenek s ezt az irodának három hónapon belül beje­lentik, az iroda kötelezve van számukra egy ízben díjtalanul más alkalmas nőt ajánlani. A díjakat úgy az állást ker­eső, mint az állást adó külön-külön tar­tozik az ügylet megkötése után befizetni. Kötelessé­günknek tartjuk megjegyezni még azt is, hogy a fő­városi nyilvános és magán leány-nevelő intézetek leg­nagyobb részének vezetői, mint a Mária Dorothea­­egyesület tagjai, ezentúl magánosok megkeresését ily helyközvetítések tárgyában egyesületünk irodájához teszik át s a Budapesten székelő németországi főkon­zuli hivatal egyesületünket bízta meg a Németország­ból jövő nevelőnők elhelyezésével. Reméljük és hisz­szük, hogy mind e tények elegendő kezességet nyújtanak arra, hogy a Mária Dorothea-egyesület már csak eddigi jó hírnevének megőrzése végett is, elhelyező irodájának minél pontosabb és lelkiismer­e­­tesebb vezetésére szigorú gondot fog fordítani s a magyar műveit közönség nagy számmal veszi igény­be elhelyező irodánk közvetítését nevelőnők és más hasonrangu műveit nők munkájának megszerzésére. A leveleket és megbizásokat kérjük a Mária Do­rothea egyesület elhelyező irodájának Budapest, VIII. Orczy-ut 6. szám czim alatt küldeni s mindenekfe­­lett kérjük, hogy az ügy egyszerűsítése végett az óhajtott feltételek s a fenforgó körülmények minél részletesebben közöltessenek. Becses meg­keresését kérve, maradtunk kiváló tisztelettel A Mária Dorothea-egyesület közvetítő i­­odájának nevében: Báró Nyáry Adolfné, egyesületi elnök. H­e­r­i­c­h Károlyné, az elhelyező iroda felügyelő bi­zottságának elnöke. Zirzen Janka, egyesületi pénztárnok. Radnay Jenőné, a közvetítő iroda vezetője. — Eljegyzés: Dr. Weisz István ügyvéd Jász­berényben jegyet váltott ugyanott Lipp Enxilia kis­asszonynyal, özv.­ Lipp Sim­onné leányával. — A bükszegi merényletről a B. H.-nar,a be­­következőket írják: Immár bizonyosra vehető, a­mit a nagy zajjal megindult vizsgálat kezdetén nem hitt volna senki, hogy a bükszegi szenzácziós merénylet titkát nem fogják megtudni soha. Hiába volt tehát az összes hatóságok mozgósítása. Zsirkán Mojsa, az el­fogott suhancz, visszavonta vallomását, ellene elég bizonyíték ninncs, bűntársait nem is gyanítják. A csendőrörs már megkezdte működését. Elhelyezése nehézségekbe ütközött, mer­t a lakosság nem akart neki hajlékot adni semmi pénzért. A sebesült mar­quis pár nap múlva kikelhet az ágyból. — Parasztbecsület. A szerbiai parasztok között nagy szerepet játszik a puska és pisztoly, mert a szerb parasztok valamennyien fegyverrel járnak, mi­vel fegyverviselési tilalom nincs Szerbiaia­­n. A na­pokban Rajkovics Nikola és Gyorgyevics Milko nevű parasztok, kik már régen viszályban éltek egymással, a falu kovácsánál összejöttek. Mindjárt heves szó­váltásba keveredtek és Nikola kirántotta revolverét és Milkola szegezte e szavakkal: »Lőjj !« Most Milko nyúlt pisztolya után és miután ellenfelének szegezte, oda kiáltott: »Te lőjj először!« De Nikola megje­gyezte : »Azt nem teszem, mert a te pisztolyodban csak egy töltény van, míg az enyémben hat van.« Most tehát Milko elsütötte pisztolyát és a golyó el­lenfelének mellébe hatolt és a vállán kijött. De a súlyosan megsérült Nikolának volt még annyi ereje, hogy most ellenfelére lőhetett, kit fején talált és Milko Gyorgyevics azonnal meghalt, hasonlóképen Rajkovics Nikola is két óra múlva kilehelte lelkét. — Öngyilkosság a temetőben. Balla Kálmán 63 éves rendőrségi kézbesítő, ma délelőtt a Kerepesi úti temetőben gyermekének sírján szivén lőtte magát és rögtön meghalt. Balla az előbbi években mint csendbiztos működött és ő volt az, ki saját életének koczkáztatásával az alföld egykori rettegett haramiá­ját Bogár Imrét elfogta. Ballának hasonnevű fia a múlt évben végezte el a szídi akadémiát és tegnap lé­pett fel először a kolozsvári nemzeti színházban mint újonnan szerződtetett tag. Hogy Baliát mi vi­hette az öngyilkossági® azt eddig megállapítani nem lehetett. — Az abbaziai szerencsétlenség. Azt a nagy szerencsétlenséget, mely nagypénteken történt a tengeren Abbázia mellett, a melynek Fries grófné s fia, valamint Kesselstatt gróf áldozatul esett, az egyik megmenekült evezős így adja elő. A kirán­dulást Fr­ies grófné indítványozta, ki a pompás délutánt a tengeren akarta tölteni. Mikor kiértek a sík tengerre, a grófnő rosszul lett — valószínűleg ten­geri betegségbe esett é­s kihajolt a csónak párká­nyán. Ez által a csónak félrebillent s még jobban fél­redőlt, mikor a két gróf a grófné mellé ugrott, kér­dezve, hogy mi baja. E pillanatban jött egy nagy hullám, mely az amúgy is félredőlt csónakot könnyen fölborította. A két evezős megragadta egyik kézzel a csónak szélét, a másikkal pedig a szerencsétle­nül jártakat akarta kimenteni. Jó ideig tartották a grófnőt és fiát, de később annyira kimerültek, hogy kénytelenek voltak elereszteni. Kesselstatt gróf két­szer bukott föl, de oly messze volt a csónaktól, hogy nem siethetek megmentésére.

Next