Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)

1891-04-08 / 3091. szám

SZERKESZTŐBÉC: Fer­encaiek­ tere, Athenaeum-épület, 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt S kr.) 8091. (96.) szám. Budapest, 1891. Szerda, április 8. Esti kiadás Kiadó-hiv­atal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földsajat, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...................................... 2 &&, 8 hónapra .......................... 6 » $ hónapra ..................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * óra 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottsága gr. Tisza Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében foly­tatta a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló törvényjavaslat részletes tár-A 13. §-nál, mely a vármegyék önkormányzati hatáskörét részletesen szabályozza Dárday előadó az első pontba felveendőnek tartja, hogy a megye a köz­­igazgatás intézésébe önmaga vagy kiküldött közegei által befoly, továbbá kibővítendőnek javasolja a sza­kaszt azzal, hogy a megye ellátja azon teendőket, me­lyeket képviselőválasztási ügyekben a törvény hatáskö­rébe utal, ellátja azon teendőket, melyeket a községek rendezéséről szóló törvény hatáskörébe helyez; eljár a közutakról és vámokról szóló törvény vagy e tárgy­ban alkotandó későbbi törvények által reá ruházott, illetőleg ruházandó ügykörben. A §. második pont­jában szóló azt a kifejezést, mely szerint a megye »sa­ját belügyeiben« önállóan intézkedik »önkormányzati hatáskörén belül« való önálló intézkedéssel tartja felcserélendőnek; s végül a hetedik pontból, mely szerint a megye feladata területén a közgazdasági s mezőgazdasági érdekeket gondozni, kihagyandónak vélné a »mezőgazdasági érdekek« külön felemlítését, minthogy a közgazdasági érdekekben ez is benn fog­laltatik. Szederkényi Nándor lehetetlennek tartja, hogy azok, a­kik az önkormányzatot egyáltalában megszün­tetni nem akarják, megelégedjenek a szakasz körül­­írásával. A törvényjavaslat indokolása szerint­­az önkormányzat az állami közigazgatás keretébe tar­tozó teendők ellátása alól felmentetik.« Ennek az inten­­cziónak felel meg a 138. §. is. De ennek keresztül­vitelével az itt megnevezett önkormányzat egyszerű társadalmi egylet színvonalára szállíttatik alá, meg­felelő tevékenységi tér nélkül. A jogkör körül­írásában nem találjuk azt a lényeges pontot, hogy marad-e fenn ezen önkormányzat részére juris­­dic­ionális tevékenység. Az itteni körülírás sze­rint világos, hogy nem. Az indokolás szerint a me­gye tisztán helyi érdekének és czéljainak szolgálhat. Lehet-e képzelni oly helyi érdeket és ezélt, a­mely az országos törvények nagy keretével ne függne egybe, a­melynek végrehajtásához s a végrehajtásból folyó következményekhez semmi köze. Konkrét esetekkel világosítja meg szóló a kérdést s felemlíti példaként a kereskedelmi szerződésekre oly fontos állategészség­ügyet. A megyéhez érkezett kormányrendeletek s a törvény végrehajtásának miniszteri rendelettel sza­bályozott pontjai, a megyéknek a helyi viszonyokhoz fejlődő tevékenységét hívták fel. Egész sora állott elő a megyei teendőknek, hogy a külfölddel szemben az állategészségügyi törvény végrehajtása biztosíttassék. A megye a végrehajtás folyamán, tehát a közigazga­tás tevékenysége kifolyásából ismét a végrehajtó tisztviselők s a megye élén álló alispán összegezett jelentéséből értesült azon hézagokról, a­melyek a végrehajtásból felmerültek és a­melyek szabályren­deletekkel voltak betöltendők. Alkottak e­dzés­ből szabályrendeleteket, például a husvágás el­lenőrzésére a községekben, a­mely nélkül az ál­lategészségügyi végrehajtás illuzóriussá válik. Ha a megye közönsége előtt ismeretlen a szerves törvények végrehajtásának módja, ismeretlenek azok a kormányrendeletek, melyek a végrehajtás részleteit körülírják, ismeretlen a végrehajtás folyamán fel­merült tapasztalat, mert azokról semmiféle alakban érdemleges jelentés vagy körülírás elébe nem hoza­­tik, miként fog az ezek folytán gondozást, kiegészítést igénylő helyi érdek világosságra jutni,hogy ez alakban a megye által tárgyaltassék. Ezt lehetetlenné teszi a közigazgatásnak a megyei önkormányzattól tervezett merev elválasztása. Ha a közigazgatási tevékenység tapasztalatai nem adatnak elő a megye közönségének, ennek minden lépése e­setétben tapogatódzás lesz. Világos tehát, hogy a közigazgatásnak tevé­kenységét még ez alakban is szerves összefüggésbe kell hozni az önkormányzattal, ha­ ez nem történik, ak­kor a megyei öntevékenységnek ebben az alakban élet­képtelensége már előre kimondható. Szóló szerint, a megyei önkormányzatnak jurisdictionális joga, hogy határozatait szankc­ióval láthassa el, fenntartandó. In­dítványozná, hogy a törvények és a kormány rendeletei a megyéhez intéztessenek, a tisztviselők a végrehajtás folyamán tapasztaltakról a megyének jelentéseket te­gyenek, a megye állapotáról, a törvények végrehajtá­sáról, a szokásos évi jelentések megtétessenek, hogy ekként úgy a közigazgatás ellenőrzését, mint a végre­hajtás folyamán felmerülő szükségletek pótlására, szabályrendeletek alkotására teendőjét megtehesse. Az előadó indítványai közül szóló csak ahhoz járul, mely a követválasztásra vonatkozó intézkedést tar­talmazza. Tibád Antal nem érthet egyet az előtte szóló­val már azért sem, mert bele­venni a szakaszba azt, ami az állami adminisztrác­ióhoz tartozik, teljesség­gel nem lehet, itt csak az nyerne szabályozást, amit szóló helyi közigazgatásnak nevez s annak körébe mindaz tartozik, amibe az állami érdek közvetlenül bele nem hat. E szempontból a szakasz egészben véve helyesen oldja meg feladatát, általában eléggé kife­jezvén a jogkört, mely részletezéssel úgy sem merít­hető ki. A szakasz erre nézve csak útmutatást ad s a főbb jogokat elősorolja s csoportosítja. Holló Lajos a képviselőválasztási s a közig, ügyekre nézve az előadó által tett indítványt elfo­gadja. Kifejezendő lenne a szakaszban, hogy az ellen­őrzésen kívül megadatik a megyéknek az a jog, hogy az állami közigazgatásban határozólag vesznek részt azokban az ügyekben, melyekre nézve a törvény e joggal őket felruházza s cselekvőleg ott, a­hol a törvény ezt az ingerencziát részükre biztosítja. Az önkormányzati jogkört a szakaszban foglalt felsorolás éppen nem meríti ki, s helyesebb volna inkább általános megha­tározást venni fel a törvény keretén belül, minél szélesebbé téve e jogkört, annak kimondásával, hogy a törvény korlátain belül a hozzájuk tartozó közér­dekű ügyekben mindent megtehetnek. Gr. Apponyi Albert azok nézetéhez csatlakozik, akik nem tartják czélszerűnek itt a taxatív felsoro­lást, mert az teljes ügy sem lehet, és annak a veszély­nek tesz ki, hogy a­mi nem soroltatik, fel nem tekin­tik a megye önkormányzati hatáskörébe tartozónak. Szóló a szakasz következő megállapítását javasolja: »A 135. §-ban megállapított önkormányzati jogkör folytán a vármegyék: a) az állami közigazga­tás menetét és az állami közegek működését saját területükön ellenőrzik; b) a törvényben meghatáro­zott testületek és más közegeik útján véleményező és intézkedő hatáskörben részt vesznek az állami közig. ellátásában, c) a törvény keretén belül az állami érdekek és községi önkormányzati jogok sérelme nélkül a kormány felügyelete alatt he­lyi érdekű ügyekben önállóan határoznak, in­tézkednek, szabályrendeleteket alkotnak, közinté­zeteket és közműveket létesítenek, ez intézkedé­seinek költségeit megállapítják, azok fedezéséről gon­doskodnak és e végből pótadót kivetnek; d) mint jogi személyek ingó és ingatlan törzsvagyont bírhat­nak, ilyet szerezhetnek, elidegeníthetnek, kölcsönö­ket felvehetnek, szerződéseket köthetnek, a tulajdonu­kat képező, vagy reájuk bízott alapítványokat az ala­pítók szándékai szerint kezelik.« Tisza István a szakaszban sem talál taxa­tív felsorolást s a módosítások közt csakis szer­kezeti különbséget lát. Beiktatandó lenne a szakaszba a választási tör­vény szer­inti s az útügy­ek­ben való hatáskör külön felemlítése is. Szóló nézete szerint a szakasz pontjainak sorrendje szerint is he­lyesen történhetik a megállapítás. A bizottság a szakasz első pontjainak szövege­zésével, tekintetbe véve az Apponyi gróf indítványa b) pontjában foglaltakat is, az előadót bízta meg. A §. második pontja következőleg szövegeztetett: A megye­­helyi érdekű ügyeiben önállóan intézkedik, határoz, szabályrendeleteket alkot, különösen pedig:« (ezután következnek a szakasz többi pontjai, melye­ket a bizottság az előadó javaslatai szerint fogadott el). A hatodik pontban a »tanintézetek« szót »köz­művelődési intézetek« kifejezéssel cserélve fel. Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban tudósítunk. A református konvent. A mai ülésen a világi elnök helyét Tisza Kálmán foglalta el. A tanácskozást Kun Bertalan vezette s mindenekelőtt a tegnapi gyűlés jegyzőköny­vét olvasták föl és vették tudomásul. A közalapi végrehajtó bizott­ág nevében Beöthy Zsigmond szólal föl s hangsúlyozza, hogy a kérvényeket későn, pontatlanul nyújtják be és kéri a konventet, hogy ha­tározzon meg oly időpontot, melyen túl a beérkező kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Degenfeld József gróf a közalapi bizottság segélyosztási tervezetének fölülbírálására kiküldött albizottság jelentését mutatja be, mely a végrehajtó bizottságnak azt az állítását, hogy a tavalyi konvent­­nek a felosztásra nézve megállapított módozatait ke­resztül vinni lehetetlen, kétségbe vonja. E konventi megállapodás szerint a közalapok 95,790 írtra rugó bevételeiből tőkésítendő 23,947 frt, misszió czélokra fordítandó 19,851 frt, a gyámintézetre 7980 frt, egy­­szers mindenkorra adandó segélyekre 17,330 frt, tőke­segélyekre 13,864 frt és 9250 frt, összesen 23,114 frt, kiegyenlítésre 3466 frt. A kiküldött albizottság azt indítványozza, hogy a konvent ragaszkodjék tavalyi határozatához s a fentebb jelzett módon oszsza fel a közalapok jövedelmeit, természetesen a rendkívüli jövedelmeket is fel lehetne osztani az egyes csoportok között. Kovács Albert a közalapi végrehajtó bizott­ság indítványát védelmezi, de Dégenfeld József gróf, G­yörgy Endre és mások hozzászólása után a konvent kimondotta, hogy a felosztásra nézve a ta­valyi megállapodáshoz ragaszkodik. A konvent ezután elhatározta, hogy mindig csak az illető év deczembe­­rének 15-ik napjáig beérkezett kérvényeket veszik figyelembe. Ezután a segélykérvényeket kezdték tárgyalni. Az erdélyi egyházkerület kérvényeire vonatkozó ja­vaslatot a konvent elfogadta, amennyiben az erdélyi egyházaknak 3000 forint segélyt szavazott meg, harminczkilenc­ részre osztván meg ez összeget. A tiszántúli kerület hatvannégy községe 4440 forint, a tiszáninneni kerület 36 községe 3100 frt, a dunamelléki kerület 20 községe 3600, a dunántúli kerület 24 községe pedig 2600 frt segélyt kap. Ez­után a lelkészek kérvényeit tárgyalták s a proponált 8520 frtnyi segélyösszegen kívül még néhány segélyt szavaztak meg. — A konventet holnap folytatják. Vidéki köigagatás. II. Becskerek rendezett tanácsú város — mint napunknak távirják — közelebb tartott ülésén több újonnan rendszeresített állomást tölt be és pedig al­­kapitánynyá nagy szótöbbséggel Loga Konstantino­­vits Szilárd választatott, második aljegyzővé Pánits Dániel lett, tálnokká pedig Werner Ede. Ugyanezen a gyűlésen olvasták fel Hertelendy főispán leiratát, mely szerint a vármegye 120,000 frt költséggel kór­házat fog emelni. A városi kórházat ennélfogva az árvaház czéljaira adják át, amelynek fentartására a jótékony adományokból egybegyűlt mintegy 14.000 frtnyi tőke fog szolgálni, így tehát az árvaház hosszú idő óta vajúdó ügye is rendezve lesz. Bejelentették, hogy a Nagy-Becskerek városa határában levő muzs­­lai telepesek (mintegy 400 család) újabban még 22 családdal szaporodtak. Ausztria. Pártalakulás. Az osztrák képviselőháznak legnagyobb pártja, a német szabadelvű párt, ma délelőtt tar­totta alakuló gyűlését. A gyűlésen a párt 108 tagja közül 99-en jelentek meg, kik valamennyien bejegyezték neveiket a klubkönyvbe. A gyűlés elején dr. Plener szívélyesen üd­vözölte a párt megjelent tagjait, azután áttért a Taaffe gróffal a kormány politikájának támogatása tekintetében folytatott tárgyalásokra és miután behatóan szólott e tár­gyalások eredménytelenségéről, így folytatta: a baloldal vo­nakodott ezt azt az ajánlatot elfogadni, melynek az volt a c­élja, hogy ez a párt rendes, habár nem politikai össze­köttetésbe lépjen a Hohenwart-klubbal. A német szabadelvű párt fentartotta magának a szabad kéz politikáját és csu­pán arra nyilatkozott hajlandónak, hogy a parlamenti ügy­menet illetőleg részben érintkezésbe lép a kormánynyal, így tehát a kormánynak nincs szilárd többsége és a kormány­zási ügyek vezetését illetőleg nincsenek biztosítékaink. A baloldal a legközelebbi fontos alkalommal érvényesíteni fogja kifelé való önállóságát, jövőben is meg fogja óvni az állam­nak általában, különösen pedig az ausztriai németeknek érdekeit és ezután is hű fog maradni a haladás elveihez. A párt nem fog természetellenes szövetségeket kötni, mert ezzel választóinak tartozik.« A jelenlevők élénken megtap­solták ezt a beszédet és Plenernek meg Chlumetzkinak jegy­zőkönyvi köszönetet szavaztak. A gyűlés délben ért véget, Bécsből mai kelettel sürgönyzik, hogy a len­gyel klub újra megválasztotta Jaworskit el­nökévé. — A konzervatív cseh nagy­birtokosság képviselői ma délelőtt értekezletet tartottak. A bajai affaire, a Baján állomásozó katonatisztek és a»Nemzet.« A bajai affaire — amely, mint említettük, ab­ból állott elő, hogy egy lovagias téren megkezdett ügyet lovagias után be nem fejeztek — »lovagias ügyet« szült a bajai tisztikar és lapunk felelős szer­kesztője között. A lapunk ápr. 2-iki reggeli kiadásá­ban megjelent közlemény következtében, a bajai tisz­tikar táviratilag megbízta az itteni katonatisztikar két tagját, hogy a közleményben foglaltakért lapunk felelős szerkesztőjét provokálják. A kihívás va­sárnap reggel történt. Gajári Ödön segédei, Tisza István és Daniel Gábor orsz. képvise­lők hétfőn reggel találkoztak a bajai tisztikar meg­bízottjaival, Lösch József és Pászthy Kálmán száza­dosokkal, felajánlván felük nevében a provokált fegy­veres elégtételt. A bajai tisztikar erről táviratilag értesíttetvén, a maga kebeléből sorsolás útján Tóth Kálmán hadnagyot küldte Budapestre. A párbaj ma délután fél háromkor, a Fodor-féle vívóteremben folyt le. Segédek voltak Gajáry Ödön részéről: Tisza Ist­ván és Daniel Gábor, Tóth Kálmán részéről: Lösch József és Pászthy Kálmán századosok. Orvosok: dr­ Demjanovits Emil és dr. Szathmáry Béla. A kardpárbaj harczképtelenségig volt vívandó, a tterek átkötése mellett­ a szúrás nem volt kivéve. A párbaj lefolyása szerencsésnek mondható, a­melyben egyik fél sem sérült meg sú­lyosan. Mindkét fél több, nagyobbrészt lapvágást kapott. A második összecsapás után a segédek a viaskodást egyértelműleg beszüntették. Az ügyre vonatkozólag, Gajári Ödön segédei a­ következő jegyzőkönyv közzétételét találják szük­ségesnek : Jegyzőkönyv, a bajai katona­tisztikar és Gajári Ödön, a »Nemzet« felelős szerkesztője kö­zötti becsületbeli ügyben. Felvétetett Budapesten, 1891. április hó 7-én. Jelen voltak : Lösch József és Pászthy Kál­mán urak, mint a bajai tisztikar nevében elégtételt kérő Tóth Kálmán honvédhadnagy ur továbbá Tisza István és dr. Daniel Gábor urak, mint Gajári Ödön ur megbizottai. Lösch József és Pászthy Kálmán urak, Tóth Kálmán ur megbizásából elégtételt kérnek Gajári Ödöntől, a »Nemzet« felelős szerkesztőjétől, a »Nemzet« i. é. ápr. 2-diki számában »Furcsa há­ború« czím alatt megjelent közleményért. Gajári úr megbízottai kijelentik, hogy felük kész a szóban forgó közleményért fegyveres elég­tételt adni, maguk részéről azonban kötelességük­nek tartják a­nnak a meggyőződésüknek adni kife­jezést, hogy e közleményben csak­is oly jo­gosult birálat foglaltatik­, melynek gyakorlása a sajtónak nemcsak joga, hanem kötelessége is és ez ügynek a lovagias elégtétel-adás terére való vi­tele a sajtó szabad véleménynyilvánítási jogát in­dokolatlanul sérti meg; ennek előre bocsátása után felük kívánságához képest, a fegyveres elég­tételadásba beleegyeznek. Tóth Kálmán úr megbízottai erre kijelen­tik, hogy Gajári Ödön úr megbízottainak azon egyéni meggyőződését, hogy a »Nemzet« f. hó 2-án kelt szá­mában foglalt hírlapi közlemény »Furcsa háború« czímű czikkét nem tartják olyannak, hogy azért an­nak írója, Gajári Ödön úr felelősségre vonható lenne, miután abban a bajai tisztikarra vonatkozólag semmi sértő nincs, magukévá nem tehetik; fel­ajánlják tehát, hogy azon kérdés: foglaltatik-e a ki­fogásolt czikkben oly kifejezés, a­mely a bajai tisztikarra nézve sértő volna, vagy azt a nyilvános­ság előtt nevetségessé tenné, egy közösen választott vegyes bizottság elbírálása alá bocsássák s ennek határozatától tegyék az ügy elintézési módját függővé. Gajári Ödön ur megbízottai a felajánlott választott bíróságot nem fogadják el, mert felük feltétlenül ragaszkodik ahhoz álláspontjához, hogy mint kihívott fél, annak me­gbírálásába, van-e elegendő ok fegyveres elégtétel adásra vagy sem, nem bocsátkozik, hanem rendelkezésre áll. Ennek folytán a megbízottak, közös egyetér­téssel abban állapodtak meg, hogy f. hó 8-án délután 20/a órakor, Fodor vivómester termében, feleik közt kardpárbaj vivassék, mindkét fél fő­ütőerei a nyakon és csuklónál, valamint hasuk a szokásos bandage-zsal köttessenek be és a párbaj valamelyik fél harczképtelenségéig tartson. Kmft: A párbaj a túloldali föltételeknek megfelelőleg mai napon szabályszerüleg befejeztetett. Budapest, 1891. ápr. 8-án. Pászty Kálmán százados. Dr. Dániel Gábor. Lösch József százados. Tisza István. A jegyzőkönyvben foglaltak megértése végett újból közöljük itt a »Nemzet« ápr. 2 iki számának azt a közleményét, a­mely a kihívásra indokul szolgált: Furcsa háború híre jut hozzánk Baja városából Nem kisebbről van szó, mint hogy egy magában egész jelentéktelennek látszó dologból olyan sajnos eset kere­kedjék, amely — eddigi tapasztalatok szerint — igen al­kalmas szokott lenni arra, hogy a polgári és a katonai elem között a békés együttélést huzamosabb időre kelle­metlenül megakadályozza. Legalább is erre vall az a nagy készülődés, a­mely sok tinta- és papírfogyasztás mellett, a kitörőfélben levő háborúskodásnak előzményeit látszik képezni. A mozgósításra ürügyül szolgált »lovagais ügy« előzményeit ekként adják szájról-szájra . A Baján fekvő huszárszázad egyik tisztje megütközött a fölött, hogy bajtársai a délutáni pihenő órákat nem a szép asz­­szonyokban annyira bővelkedő polgári családok köré­ben, hanem rossz bajai csingér mellett a korcsmában töltik. Meg is mondta ezt szemtől szembe nekik egyik összejövetelük alkalmával s talán igaza is volt. Ezt az erkölcsi oktatást mennyire vették, vagy nem, lel­kükre a tiszt urak, arról természetesen hallgat a krónika. Nagyon valószínű azonban, hogy még idejük sem lehetett erre, mert hát a férjeknek is megjó néha az a rosz szo­kásuk, hogy szemfülesek lesznek, ha értésükre adják, hogy szarvakat akarnak reájuk rakni. Irigy besúgó pedig akad mindenütt. Elvégre is a férjek mindjobban, az asz­­szonyok pedig talán nem oly nagyon, mint a férjeik, el­kezdtek aggódni a tiszti szokásokról híresztelt reform fe­lett. Egyik férj akként is nyilatkozhatott a tiszti szokások reformerje felől, hogy azt az asszonyok a csinos huszár­tisztek között a legveszedelmesebbnek vélték tarthatni. Hogyan, miként támadt az asszonyok között ez a hír ? Mint nőtt komoly sértéssé a pletyka szárnyain ? Annak ma már természetesen nincs megmondhatója. Az ér­dekes tény Baján ezelőtt három héttel az volt, hogy Rupp János hadnagy párbajra hivatta ki Dre­scher Ede polgármestert, a­mi — a férj szempontjából mérlegelve a helyzetet — mindenesetre jobb, mint ha a kihívásnak megfordítva kellett volna történnie. De hát sokszor a párbajt — legkivált vidéken — nem oly köny­­nyen ütik nyélbe. Hogy miként lehet három hétig tár­gyalni egy lovagias »affaire« fölött, arra illusztris példa az a nyilatkozat, a­melyet Drescher Ede, lapunk mai szá­mában közzé tétetni kívánt. E nyilatkozat szerint a lo­vagias ügyből eddigelé azért nem lehetett párbaj, mert most már meg a kihívó fél segédei nem akarják a vere­kedést, hanem más megtorlást kívánnak alkalmazni. Ez már mindenesetre, az eddig némi mulatságos volta da­czára is meglehetősen köznapi lovagias affairenek kelle­metlenebb formája volna. Az önbíráskodás, tör­ténjék az akár polgári, akár kato­nai részről, minden esetben felhábo­rító. A bajai polgárság, a­melynek Drescher Ede kilencz év óta polgár­­mestere, méltán megbotránykozhatnék a fölött, ha a város első tisztvise­lőjének személye ellen katonai rész­ről — amit mi egyébként föl sem te­hetünk — valamely tettleges sértés követtetnék el. Táviratok, Berlin, ápr. 8. A lapok a nemzet­közi helyzettel foglalkoznak. Míg a »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« tegnap nagy béke-optimizmussal nyilatkozott, addig a »National Zeitung« ma a helyzetet akként jellemzi, hogy az európai háború-párt a tá­madás pillanatát valószínűleg közel levőnek látja. Csakhogy ez nem tőle függ, hanem a czár akaratától. A jelen sajátos volta éppen abban a körülményben található, hogy a béke és háború ügye csupán és kizárólag egyetlen­egy ember akaratától függ, a­kinek befolyáso­lása czéljából még összeesküvésektől és or­gyilkosságtól sem riadnak vissza. Azonban a »National Zeitung« is reményt merít abból a körülményből, hogy a jelzett kritikus nap, április 6-ika, minden katasztrófa nélkül múlt el. (M. É.) Berlin, ápr. 8. A »Hamburger Correspondent« azt a hírt regisztrálja, hogy Berlinben a czár látogat­á­s­át augusztus hónapban várják. Poschin­­ger »B­ismar­ck als Volkswirt­h« czímű mun­kájának éppen most megjelent harmadik kötete a be­vezetésben mellékes­en foglalkozik Bismarck visszalépésével is. A passzus, amelyet kétség­telenül az exkanczellár sugalmazott, tagadja, hogy az elbocsátás a munkásvédő konferencziával, vagy pedig a császár szocziálpolitikai programmjával lett volna kapcsolatban. Szó szzerint így íz : »A herczeg a mun­kás­védelem kérdésének nemzetközi szabályozásában formailag közreműködött és az, hogy e lépést nem tartotta opportunusnak, nem idézhette volna elő visz­­szalépését.« Paris, ápr. 8. Az a hír, mintha Carnot elnök a moszkvai kiállítás meglátogatására utazni szándékoznék, itt hitelre nem talál, mivel Carnot annyi megyének ígérte meg látogatását, hogy nem marad ideje, a moszkvai kiállítást is meglátogatni. Egyébként a kiállítás magánvállalat, a­melynél a kormány közvetlenül nincs érdekelve. (Magy. Ért.) Pétervár, ápr. 8. Mihajlovits Mi­hály nagyherczeget a hadsereg­ben való szolgálatból kizárták. Azok az ezredek, a melyeknek a nagyherczeg tulajdonosa volt, jövőre nevük elhagyásával fognak megjelöltetni. Turin, ápr. 8. Nicotera belügyminisz­ter tegnap meglátogatta a nemzeti ipar fej­lesztésére alakult társaságot, a­melynek tisz­teletbeli tagja. Az elnök üdvözlő beszédére a miniszter kijelentette, hogy nem fog poli­tikai beszédet tartani. Cavour politikájára emlékeztet, a­mely Olaszországnak nagy hitelt szerzett. Cavour a szabad kereskede­lem elvét vallotta, de ez alatt a kereskede­lem szabadságát és nem másoknak előnyben részesítését értette. Később Olaszországban az elv túlhajtása oda vezetett, hogy a keres­kedelem szabadsága másoknak használt, és nem az országnak. Szóló azt tartja, hogy vissza kell térni ahhoz a rendszer­hez, a­mely a hazai ipart tulajdonképent véd­­vámok nélkül oly állapotba hozza, a­mely nem rosszabb a külföldi ipar állapotánál. A kor­mánynak határozott irányt kell követnie; politikájának nem szabad más hatalmakat zavarba ejtenie; »a jelen kormány tényleg ily politikát kezdeményezett és törekedni fogunk — úgymond a miniszter — arra, hogy a gazdasági helyzetet javítsuk, hogy az or­szág viselhessen terheket, a­nélkül, hogy új adókhoz kelljen folyamodni. Ha ebben ku­­darc­ot vallunk, úgy nem mi leszünk azok, a­kik új adókhoz fognak folyamodni.« Bern, ápr. 8. A berni nagytanács elhatározta, hogy a Jura-Simplon-vasútnak egy millió szubven­­c­iót engedélyez a Simplon átfúrására. A határozat érvényességéhez népszavazás szükséges. Brüsszel, ápr. 8. Az át­alános strike el­halasztásának hírét az összes kőszénbányakerületek­­ben nyugodtan fogadták. Hírek. Április 8. — A király tegnap Bécsben hosszabb látoga­tást tett a cumberlandi herczegi párnál. — Meglepetés Mária Valéria főherczegnő ré­szére. Említettük, hogy e hó 3-án este Ferencz Salvator főherczeg és neje, Mária Valéria főherczeg­­asszony Bécsből jövet Welsbe érkeztek és onnét a lichteneggi kastélyba hajtattak. A fenséges asszonyra kellemes meglepetés várt. Mária Valéria főherczegné ugyanis Lichtenegg környékén tett sétái alkalmával a Noiz-papír-malom mellett levő tavon egy pár hattyút látott, a­melyekben észrevehetőleg gyönyör­ködött. Férje, a főherczeg, míg nejével együtt Kor­fuban időzött, egy hattyúpárt vitetett Lichteneggbe Megérkeztekor a fenséges asszony, nagy örömére két pompás hattyút látott a kastély előtt levő tavon úszkálni. — Személyi hírek. Császka szepesi püspök tegnap Bécsből Rómába utazott. — Gróf K­i­n­s­k­y Frigyest, a cseh nagybirtokosság birodalmi tanácsosi képviselőjét, tegnap este Bécsben szélhüdés érte; a gróf állapota nagyon aggasztó. — Forinyák altábornagy, József főherczeg adlátusa Sopronba ér­kezett és szemlét tart a honvédség fölött. — Dr. B­e­­lopotoczky Kálmán tábori püspök Temesvárra érkezett. — Szapáry Gyula gróf miniszterelnök fogatával tegnap történt balesetre vonatkozólag egyik helybeli lapban foglalt közlés kiegészítéséül arról értesülünk, hogy tegnap délután, a­mikor a miniszterelnök a hor­­vát regnikoláris bizottság ülésére hajtatott, a kocsiba fogott lovak egyike a Károly-körútnál a közúti vasút vágányán megcsúszott és elesett. A miniszterel­nök azonban minden egyéb baleset nélkül folytat­hatta útját. — A két póluson ez­­alatt Jókai Mór a követ­kezőket írja a Pesti Hírlap­ban: Legutóbbi szegedi látogatásom alatt úgy hozta a véletlen, hogy a bará­taim, egy délelőtt, két intézetbe vezettek el. Az egyik volt a szegedi kisderóvó. A másik a szegedi csillag­börtön. Szerény földszinti házikó az első, hatalmas derék palota a másik. Kezdjük az elsőnél. Körül ülik a két szobát az apró szentek. Az egyikben azok, akik még nem tudnak semmit, akiknek még dajka kell felügyelőül; a másikban már a veteránok laknak, akik már tudósok. Hajh, mennyi mindenféle mester­séget tudnak! Énekelnek, deklamálnak, humoriszti­­kus előadásokat tartanak, tenyereikben kitapsolják az ütemet, ugrálnak és bujósdit játszanak. A­me­lyiket csak mostanában hoztak ide, hogy tud bámulni azokkal a nagy szemeivel, az össze­­csücsörített szájával, hogy ezek a többiek már mi mindent tudnak! No majd ti is megtanuljá­tok, kicsikék! Ne féljetek semmit! Jó bácsi az igazgató! Mikor azzal a hegedűvel kiséri a nótát, vi­lágért sem bűz rá a hegedű-vonóval arra, a­ki még a nótát nem tudja, vagy belesül. Nem büntetnek itt meg senkit. A­ki pedig nagyon kiváncsi rá, hogy mi van abban a czifra táblás könyvben, annak megma­gyarázzák, hogy ez a két lábú állat az öreg A, az a két hasú meg a B, a karéjkenyér a C, a konyha ajtó a H, az a sétáló a K, a kettős lajtorja az M, a kut­­yém a T, az asztal­láb az X és így tovább, de azért nem szükség sírni, hogy az Ypsilon tótágast áll. Azért sem bántanak senkit, ha a krétával tetszése szerint új alfabetet talál ki. Hiszen azt deklamálja az a kis bátor férfiú, azzal a sűrü fekete hajjal: »Ha kell nekem ákombákom. Az udvart telefirkálom.« Czivakodásnak, veszekedésnek pedig hite sincs. A kis emberek nagyon békeszeretők. Itt megtanulják ideje korán, hogy »ne bánts senkit, akkor téged sem bánt senki!« — Meg azt, hogy »a­mi másnak fáj, az nekem is fáj.« Így támad az ember! Most menjünk a csillagkertbe. Csillag! Milyen szép név. Az ember azt hiszi első hallásra, hogy valami más planétáról van szó, mely a kimúlt embereket befogadja, tán a Mars, vagy a Jupiter ? Hát hiszen úgy is van. Egy külön aszte­­roid ez, amit azért teremtett az emberi bölcsesség, hogy azokat az embereket, akiknek a koponyáját az őserő hibásan alkotta meg, ide összezárja. Ezek úgy külön forognak a föld körül. Ezen a külön planétán nincs tél, tavasz, ősz, nyár. Tavaszszal nem nyílik itt virág, nyáron nem érik búzakalász; őszszel nincs gyümölcsszedés, télen nincs hó. Hanem azért mindenről gondoskodva van. Légfűtés a zárkák­ban, fekvőhely, rendes öltözet, , meleg étel. Itt van az a paradicsom, a­hol csak Ádám lakik, Éva nélkül, kígyó nélkül. Azért hívják csillagbörtönnek mert a zárkához vezető folyosók csillagalakúan fut­nak össze a közepén, a­hol egy roppant nagy fekete tábla van, sok száz lyukkal ellátva s e tábla mögött szövődik össze egy egész hálózata a táviró-sodronyok­­nak ; minden zárkának van egy távirója. Ha valami baj van odaben, megnyomják a gombot: egy szám kiugrik a megfelelő lyukból s a csengetyü megszólal Minden tökéletes ezen az aszteroidán. Hát a lako­kosok ? Azok is olyan tökéletesek, a­milyennek az embernek lenni — muszáj! Dolgoznak és nem be­szélnek — így végzi az ember. S mikor végig­néz­tem a másvilág e lakóinak az arczát, koponyá­ját, eszembe jutott az a másik gyülekezet. Azoké az apró embereké. Hisz az nem igaz, hogy az arcz izmaiban, a koponya kidudorodásaiban van az ere­dendő bűn lakhelye; a gyermekek között is van olyan arcz, akinek az ember azt mondhatná: »te! ha

Next