Nemzet, 1891. május (10. évfolyam, 3114-3143. szám)
1891-05-21 / 3133. szám
Szerkesztőség: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 3133* (138.) szám. Esti kiadás Budapest, 1891. Csütörtök, május 21. Fererencziek-tere, AthéniÁVA-Opel, földszint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .. .. .. .......................................... 2 frt. 3 hónapra ......................................................... 6 » 6 hónapra ............... ...................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseéért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. ........ .... ....—— - ■ ■ "^T*---—, Országgyűlés. A képviselőház az országgyűlés ötödik ülésszakában ma tartotta alakuló ülését, amelyen megválasztották a ház alelnökeit, háznagyát és jegyzőit. Ezután egy kis vitát támasztott a függetlenségi párt néhány tagjának ismeretes két beadványa, amelyekben panaszt emeltek a közigazgatási és a pénzügyi bizottságok eljárása ellen,amelyet a közigazgatási reformjavaslat tárgyalásán követtek. Az elnök a beadványok tudomásul vételét javasolta, azzal azonban Eötvös Károly és Beöthy Ákos nem elégedtek meg, kiadatni javasolták azokat az illető bizottságoknak s vizsgálat megejtését sürgették. Tisza Lajos gróf és Wahrmann Mór, a két bizottság elnökei megjegyezték, hogy a bizottságok semmiféle szabálytalanságot sem követtek el s a házszabályok szerint jártak el. Horánszky Nándor hasonló értelemben szólalt föl s igy a ház többsége egyszerűen napirendre tért a beadványok fölött. A közigazgatási törvényjavaslat napirendre tűzése kerülvén sorra, az elnök azt javasolta, hogy f. hó 29 ikere tűzessék az ki. Ez ellenében Iványi Dániel hosszú beszédben indítványozta, hogy a jövő országgyűlésre halasztassék az, mert a jelenlegi országgyűlésnek nem lehet erkölcsi jogosultsága a törvényjavaslat tárgyalására a választók megkérdezése előtt. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök kifejtette Iványival szemben, hogy épen az lenne sikertelen, ha a törvényjavaslat a jövő országgyűlésre halasztatnék s fölhozott több példát, igy az 1869-ik évi 4-ik törvényczikket, mely a birói hatalom gyakorlásáról intézkedett, továbbá a választási jog szabályozását s törvényhatóságok szervezéséről szóló törvényt mindig úgy tárgyalta a ház, hogy uj választást nem rendelt el soron kivül. Különben is a közigazgatás reformja nem új és ismeretlen kérdés, a közvélemény már évtizedek óta foglalkozik vele s legutóbb a vármegyék nagy többsége is foglalkozott a kérdéssel; nem lehet tehát azt mondani, hogy a közvéleményben nem volna kellőleg előkészítve. A miniszterelnök kéri a javaslatnak f. hó 2- re való kitűzését. Eötvös Károly egy hosszú beszédben a javaslatnak az osztályokban való tárgyalását indítványozta, mire Csatár Zsigmond általános derültség közt szólt közbe: »Mióta beszélem én ezt! ?« E hatalmas támogatás daczára is azonban a ház nagy többsége (még a mérsékelt ellenzék is, Kaas Ivor báró kivételével) e hó 29-re tűzte ki a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalását. Az ülés végén a képviselőket osztályokba sorsolták. A főrendiház is tartott ma rövid ülést, melyen megalakult az új ülésszakban s megválasztotta bizottságait is. A képviselőház ülése május 21-én. ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Varasdy Károly, Josipovich Géza. A kormány részéről jelen voltak : Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Wekerde Sándor, Baross Gábor, Szögyény László, Bethlen András gróf, Fejérváry Géza báró, Josipovich Imre. Következett a legfelsőbb királyi kéziratnak, amelyet tegnap közöltünk, újból való felolvasása. Hódolattal tudomásul vétetik. Elnök erre megnyitottnak jelenti ki az országgyűlés ötödik ülésszakát. T. ház! Az 1848. évi IV. t. ez. 8. §-a értelmében én vagyok hivatva ez ülésszak alatt is az elnöki tisztet teljesíteni. Kérem a tisztelt házat méltóztassék engem azzal a jóakarattal, amelyet eddig tapasztalni szerencsés voltam, ez ötödik ülésszak alatt is az elnöki teendők teljesítésében támogatni. (Éljenzés.) Következett a ház megalakulása. A szavazás eredménye :A ház alelnökeinek megválaszttattak Bokros Elek és Andrássy Tivadar gróf, a ház jegyzőinek Dárdai Sándor, Eszterházy Kálmán gróf, Széll Ákos, Varasdy Károly, Josipovich Géza, Madarász József, Nagy István, a háznagy Almássy Géza lett. Az elnök felolvastatja Holló Lajos, Juszh Gyula, Szederkényi Nándor közigazgatási bizottsági tagoknak panaszjelentését a bizottság ülései tartamának meghosszabbításáról, amit nem tartanak helyesnek, továbbá Eötvös Károly és Pázmándy Dénes panaszjelentését a felett, hogy a pénzügyi bizottság a közigazgatás reformjának esetleges költségeire vonatkozó előterjesztést tanácskozás alá vette, mielőtt a közigazgatási bizottság jelentése a törvényjavaslatról a bizottságnak előterjesztve lett volna. Elnök: T. képviselőház! Én mint a képviselőház elnöke ebben az ügyben természetesen nem intézkedhettem, mert hatáskörömön kívül esik, de különben az előbb felolvasott jelentések elsejében magában benne foglaltatik, ami tényleg úgy is van, hogy a bizottságok ügyrendje a házszabályokban szorosan körülírva s meghatározva nincsen. E szerint t.hát, úgy gondolom, a legczélszerűbb volna a képviselő urak e beadványaik,olvasása után egyszerűen azt határozni, hogy ivei a bizottságok még eddig saját ügykörükön belül való eljárásukra vonatkozólag a ház által utasítva soha sem lettek, az a bizottságnak belügye, amely czélszerűség parancsa és az ő gyakorlatuk szerinti eljárásra van bízva, a bizottságok eljárása egyszerűen tudomásul vétessék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Eötvös Károly bővebben indokolja az általa is beadott kisebbségi jelentést és kéri, hogy régi szokás szerint ezt a jelentést egyidejűleg tárgyalják a többség jelentésével. Beöthy Ákos azt hiszi, hogy a czélnak nem felelnének meg egészen sem az elnök, sem Eötvös Károly javaslatai. Állítólagos erőszakosságról történt egyoldalú jelentés, hogy a másik oldalról is megadassák a felvilágosítás, kéri a kisebbségi jelentéseket kiadni úgy a közigazgatási, mint pénzügyi bizottságunk, hogy azok tárgyalják azokat és tegyenek jelentést. Tisza Lajos gr. T. ház! Megvallom, hogy engem meglepett az egyesek részéről itt beadott ama panasz, hogy túlságos munkálkodásra szoríttattak a bizottság tagjai, mert hiszen nem első eset az, nem most fordul az először elő, és nagyon jól emlékezem, és bizonyára a ház t. tagjai is fognak emlékezni arra, hogy akárhányszor megtörtént, hogy a ház nyilvános ülései folyton tartottak délután 2 óráig és azért a délutáni órákban heteken át végezték a bizottságok munkálkodásukat. (Igaz Úgy van! jobbfelől!) Hogy tehát félórai, vagy 20 percnyi megszakítással egy napon 5 órát nem lehetne valakinek dolgozni, azt megvallom meglepetéssel hallottam. Azonban nem is e körül forog most a kérdés. A kérdés a körül forog, hogy a bizottságnak ama t. tagjai a ház t. eblökéhez folyamodtak, hogy a ház elnöke csináljon e tekintetben rendet. Hát a ház t. elnöke megmondta, hogy neki semmiféle fogantyúja arra nincs, hogy, a bizottság ügyrendjének kezelésébe beavatkozzék. És azt hiszem, igen furcsának is találná a t.ház, ha valamelyik elnök belemenne ebbe a kérdésbe , ha megparancsolná a bizottságnak, hogy hány órát szabad, vagy nem szabad dolgoznia. (Helyeslés jobb felől.) Itt két nézet merült fel a beadott jelentésekre nézve. Az egyiket Eötvös Károly képviselő úr hozta fel, hogy t. i. a kisebbségi vélemény úgy is mindig ki szokott nyomatni és együtt tárgyaltatni a többség véleményével. Hát ez igaz, de itt nem kisebbségi véleményről van szó, mert a kisebbségi vélemény az ügy érdemére vonatkozik, a többség véleményével szemben másképen bírálván azt el és erre nézve kifejtvén álláspontját. Ha ilyen baadatik, az igenis a többségi jelentéssel együtt kinyomatik és annak kapcsán azután tárgyaltatik. De a törvényjavaslat érdemleges tárgyalásainál bajos volna azt a kérdést megvitatni, hogy szabad-e a bizottságnak öt órát dolgozni, vagy nem. Azt hiszem tehát, hogy a t. ház ezt elejteni méltóztatik. Következik a másik indítvány, a Beöthy Ákos képviselő úré. Ezt is — eltekintve a dolog szokatlanságától, azt hiszem bajos volna valami eredmény reményében követni, mert hiszen ugyanama bizottság ugyanama többségének adatnék ki eldöntés végett a kérdés, amely már akkor döntött felette; ez csak nem fogná azt jelenteni, hogy most már belátja, hogy csakugyan nem lehet 5 órát dolgozni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ez semmiféle eredményre nem vezetne, még akkor sem, ha a bizottság még életben volna , de az már nem is létezik, ahhoz tehát utasítani abszolúte semmit sem lehet. Én ennélfogva arra kérem a t. házat, ne méltóztassék sem az egyik, sem a másik indítványt elfogadni, azonban a magam részéről bátor vagyok azt indítványozni, hogy méltóztassék az egész kérdés felett egyszerűen napirendre térni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Wahrmann Mór: T. ház! Én is kötelességemnek tartom felszólalni, minthogy Eötvös Károly t. képviselőtársunk tulajdonkép engem vádolt be . . . Eötvös Károly: Is! Wahrmann Mór: Azt mondta, hogy szavazás alá sem lehetett volna bocsátani azt a kérdést, vájjon a bizottság akarja-e tovább folytatni a tárgyalást, vagy nem ? Azt hiszem, Eötvös Károly. képviselőtársunk tévedésben van, mert hozzánk egyáltalán nem utasíttatott a közigazgatási bizottság jelentése, hanem így szól a jelentésnek az a passzusa, amelyet a bizottság előadója előterjesztett. (Olvassa) »Ez általános jelentésünk kapcsán csakis a vármegye közigazgatásának jövőbeni költségei iránt a kormány részéről tájékoztatás végett előterjesztett költségelőirányzatot van szerencsénk a .//§ alatt bemutatni, oly kérelemmel, hogy azt pénzügyi szempontból leendő tárgyalás végett a ház pénzügyi bizottságához utasítani méltóztassék. Ez volt a közigazgatási bizottság előadójának indítványa és ez ellen senki nem emelt szót. Eötvös Károly : Dehogynem! Wahrmann Mór: Bocsánatot kérek, semmi felszólalás nem történt ellene, vita nélkül fogadtatott el. Ennek folytán én, aki nem rendelkezhettem, amint ma sem rendelkezhetem az illető jegyzőkönyvvel, amely csak tegnap hitelesíttetett, de aki éber figyelemmel hallgattam az előadó úr indítványát, aki részt vettem itt a ház ülésében, ezt a határozatot foganatosítottam, amelyre nézve az okmányok kezünkben vannak és voltak a bizottsági tag úr kezében is, úgy, hogy bátran hozzászólhatott volna és tárgyalhatta volna a kérdést pénzügyi szempontból. Egyébiránt a bizottsági jelentés is, amelyről itt szó volt, öt perccel azután, mor a tisztelt bizottsági tag urak elhagyták a tárgyalótermet, már kezünkben volt. Bátran merem tehát állítani, hogy egészen korrekte és szabályosan jártunk el; tárgyaltuk a kezünk közt levő okmányokat és — hogy engedjek az ellenzéknek is — szavazás alá bocsátottam a kérdést, hogy akarja-e a bizottság folytatni a tárgyalást vagy nem, mire a bizottság többsége azt határozta, hogy igenis akarja. Mindezek folytán azt hiszem, hogy a t. ház helyeslőleg veszi tudomásul az én eljárásomat. (Helyeslés jobbfelől.) Beöthy Ákos rektifikálólag megjegyzi, hogy nem ítéletet akar a bizottságoktól, hanem eljárásuk igazolására kíván alkalmat nyújtani. Horánszky Nándor úgy találja, hogy a bizottságok a czélszerűség szerint jártak el. Nem sértetett meg a házszabályok egyik határozata sem, minthogy azok nem is szólnak a bizottsági tárgyalások módozatairól. Helyesli, hogy a ház vegye tudomásul a jelentést. Eötvös Károly szerint Wahrmann Mór előadásában és Horánszky Nándor a kérdés felfogásában tévedtek. A ház elnöke akkor úgy mondta ki a határozatot, hogy a közigazgatási bizottság jelentésével együttesen utasíttatik a hozzávetőleges költségre vonatkozó miniszteri előterjesztés a pénzügyi bizottsághoz. Nem tartja tehát helyesnek, hogy a bizottság tárgyaljon egy jelentés felett, amely még be sem érkezett az illető bizottsághoz. Horánszky Nándor azt mondja, hogy a házszabályok nem lettek megsértve; ez nem áll, még több történt, megsértetett a komoly, parlamenti tárgyalás tisztessége. Az, hogy a jelentés az ülés közben beérkezett, mit sem változtat a dolgon. Horánszky Nándor személyes kérdésben szólal fel. Hivatkozik arra, hogy a közigazgatási bizottságnak nem egész jelentése utasítatott a pénzügyi bizottsághoz. Wahrman Mór konstatálja, hogy a bizottságnak csakis a javaslat pénzügyi részét kellett tárgyalnia és erre nézve teljesen informálva volt. Elnök felolvassa a jegyzőkönyv idevágó pontját, amelyből kitűnik, hogy csak a költségre vonatkozó rész utasíttatott csak a pénzügyi bizottsághoz. Csak szavakon való nyargalás lenne nem a dolog lényegét venni tekintetbe. Szavazásra bocsátja, várjon a ház napirendre kíván-e térni? A ház a kérdés felett napirendre tér. Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban közöljük a tudósítást. Az országgyűlési szabadelvű párt pénteken, f. hó 22-én, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Belföld, Budapest, máj. 21. (Kormánybiztos és főispán Békés-vármegyében.) Reiszig Ede Vasvármegye alispánja, — mint már jelentettük — Békés-vármegye főispánjává, és mint az »O. É.« jelenti, rendkívüli hatalommal fölruházott kormánybiztossá neveztetett ki Békésvármegye területére. Budapest, máj. 21. (Cáfolat.) A »Magyar Állam« máj. 21. száma azzal a hírrel lepte meg olvasóit,hogy az alatt míg Rómával az akadozások folynak, a kormány csendben előkészíti az állami anyakönyveket. Mint illetékes helyről értesülünk, e hir teljen alaptalan. A »Magyar Állam« téves hírét arra alapítja, hogy egyik megyében a községi elöljáróságok a főispán rendelkezése folytán felszólítást kaptak, hogy a születéseknél segédkező bábák a születéseket náluk is bejelentsék. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak már 1879. évi 12.521. sz. utasítása a bábák számára kimondja, hogy ők a születéseknél tett észleleteiket a községi elöljáróságoknak bejelenteni tartoznak. És minthogy Baranya- és Somogymegyében gyakori magzatelhajtási esetek fordultak elő, e két megyéhez 1889. évi 64,610. sz. a. egy újabb rendelet bocsáttatott ki, amely az 1879. évi 12,521. sz. rendeletben foglalt bejelentések pontos teljesítését szigorun megköveteli. Valószinüleg ez intézkedéssel áll összefüggésben az az eset, amelyről a »Magyar Állam«ban szó van s amelyből e lap egész tévesen vonta azt a következtetését, »hogy a kormány ezúttal a polgári anyakönyvek behozatalára egész komoly kísérleteket tesz«, amiből egy szó sem igaz. Natália kiutasítása. — Távirati tudósítások. — Zimony, máj. 21. (Kiküldött tudósítónk távirata.) Némely lapok kormányválságot jeleztek. Legalaposabb informáczióból mondhatom, hogy a kormány állása egészen biztos és válságról szó sincsen. A »Kazán« útja egész csendben folyt le, a szerb partról semminemű tüntetést nem rendezhettek. A belügyminiszter folyton kapott jelentéseket a hajó útjáról. Azt is jelentették az újságok, hogy az ország belsejében, a királyné eltávolításának híre forrongásokat idézett elő. E hírekre vonatkozólag jelenthetem, hogy magam láttam számos jelentést a prefektusoktól, melyek nemcsak általános nyugalomról tanúskodnak, de sőt a nép köszönetét és hálálkodását fejezik ki a kormánynak, hogy sikerült valahára a »királyné-kérdést« megoldani. Belgrádban a hangulat olyan, hogy már a királyné legragaszkodóbb hívei közül is sokan sajnálkoznak saját maguk előbbi viselkedések miatt, mert szerintük a királyné, az utóbbi időben tanúsított magatartásával ezt meg sem érdemelte. Zimony, máj. 21. Natália, elutazása előtt, a legérdekesebb beszédet a Pavlovics Mihály által vezetett kereskedő ifjúság küldöttségéhez intézte. Körülbelül a következőket mondta: »A tegnapi nap megmutatta, hogy a szerb nép rokonszenve az igazságos ügy mellett van. Ha én most távozom, az abban a bizalomban történik, hogy fiam iránt is e rokonszenv teljes mértékben fog nyilvánulni és a szerb nép abban az esetben, ha — amitől óvjon Isten ! — a dinasztiát veszély fenyegetné, e ragaszkodásának tettekben is kifejezést fog adni.« — Pavlovics erre ezt felelte: »Felség, kezeskedünk arról, hogy felséged mentől hamarább vissza fog térni.« — Amire Natáliának ez volt a válasza : »Akár önök között leszek, akár nem, mindenesetre tartsanak meg kedves emlékezetükben.« Páris, máj. 21. A Soleil szerint Milán király, e lap munkatársa előtt kijelentette, hogy a kiutasító intézkedéseket helytelenül hajtották végre. A belgrádi tüntetés jelentőségét azonban nem szabad túlbecsülni, mindenütt vannak nyugtalan elemek, akikhez az elbocsátott hivatalnokok és más elégületlenek csatlakoznak. A vidéki lakosság bizonyára teljesen helyesli a kiutasítást, mely Szerbiának vissza fogja adni az annyira szükséges nyugalmat. Sándor király — mondotta Milán király — július hó folyamán meglátogatja őt Francziaországban, ahol hosszabb időt fog tölteni. Pétervár, máj. 21. A Journal de St. Petersbourg a belgrádi eseményekkel foglalkozva, kérdésesnek tartja, hogy a király anyjának eltávolításánál a szükséges óvatossággal jártak el. Oroszország a legőszintébb rokonszenvvel járul a királyné elé és egyúttal óhajtja, hogy ez események befejezését jelentsék az évek óta megzavart helyzetnek. Oroszország szívből óhajtja, hogy a fiatal király trónja megszilárduljon és hogy Szerbiában megnyíljék a nyugalmas és hasznos fejlődés érája. Berlin, máj. 21. A »Nordd. Alig. Ztg.« szerint a szerbiai eseményeknek csak akkor lenne jelentősége, ha felcsapnának Szerbia határain. Ettől azonban nem kell tartani, mert a király anyjának és a kormánynak kifelé való viszonyai közt nincs ellentét. (Frbtt.) Sándor király, a »P. H.« jelentése szerint a következőleg értesült anyjának kiutasításáról: A király környezete szigorú utasítást kapott, hogy ne árulja el a király előtt Natália elszállítását. Miután Natália lakása a konok tőszomszédságában volt, Sándor is meghallotta, amint a tömeg a királynét a hajóállomásról a konak előtt lakására kisérte vissza. Rémülve kérdezte, mit jelent az óriási zaj. Az ordonán ez tiszt, Masin, megnyugtatni akarta és kitérően válaszolt, de a király mind izgatottabb lett és színéből kikelve fölkiáltott: Meg akartok csalni! Tudom, hogy nagy baj van! Mit történt ? — Erre Masin zavarában azt válaszolta, hogy tűz van és e miatt zajongnak. Sándor azonban erre még izgatottabb lett, azt mondta: Ha tűz van, miért kiált a nép »Zsivó«« ? A király állapota a nagy izgatottság miatt válságossá lett, kardját az asztalra vágta, kezeit tördelte és a legrosszabbtól lehetett tartani. Masin erre Csirics főhadsegédért küldött, kinek Sándor a leghevesebb szemrehányásokat tette, hogy megcsalja. Csirics átszaladt Riszticshez és ennek utasítására elrendelte, hogy tűzoltóság vonuljon Natália lakása, felé és ott fújjon tűzriadót. Ez csakugyan megtörtént és maga Risztics sietett a királyhoz, hogy őt meggyőzze aggodalma alaptalan voltáról. De Sándor fölkiáltott: Tudom, hogy anyámnak történt baja, azt is tudom, hogy néhány hét múlva én rám került, a sor. Risztics magára hagyta a királyt, nem tudta őt megnyugtatni. Midőn Masin a király kétségbeejtő helyzetét látta, megkönyörült rajta és azt mondta neki: Miután felséged minden áron tudni akarja, hát megmondom : Felséged anyja elutazni akart, de a nép visszahozta. Risztics Masint még aznap elbocsátotta a szolgálatból. Táviratok, Zágráb, máj. 21. (Eredeti távirat.) Az országgyűlés mai első gyűlése alkalmából a nemzeti párt majdnem teljes számmal jelent meg, míg az ellenzéki padok szinte egészen üresek voltak. Az elnök bejelentései között voltak a király köszönete az országgyűlés üdvözletéért, számos törvényjavaslat szentesítése, a Jellacich Gyula és Zey Miklós kiadása iránti kérvények, közös törvények kihirdetése stb. Zágráb, máj. 21. A tartománygyűlés mai ülésén Hrvat elnök meleg szavakkal emlékszik meg az elhunyt Mihálovics bibornokérsekről. Az elnök előterjeszti, hogy a költségvetési törvény s más törvények szentesítést nyernek. Előterjeszti az 1877-ik évi elszámolást Magyarország és Horvátország közt. Dragisic újonnan megválasztott képviselő benyújtja mandátumát. A zágrábi törvényszék kéri Jellasic és Zec képviselők mentelmi jogának felfüggesztését, hogy ellenük a bűnvádi eljárást megindíthassák. Hétfőn lesz a legközelebbi ülés, amelynek napirendjére a közös törvények kihirdetését és a bizottságok megválasztását tűzték ki. Zágráb, máj. 21. (Eredeti távirat.) Az országgyűlés elnöke melegen emlékezett meg az elhunyt Mihálovics bíbor nőkről. »Mihálovics — monda — nem volt ugyan országunk fia, de népünk gyermeke s mindig ennek tartotta magát. Halhatatlan érdemeket szerzett Horvátország körül. Főkép neki köszönhettük 1873-ban a kiegyezés revízióját s ez által Magyarországhoz való viszonyunk igazságos, állandó alapot nyert. Nagyban hozzájárult a határőrvidék bekebelezéséhez, szelíd lelkű ember volt, nem törekedett dicsőség után, szive nem ismerte a boszut. Áldás emlékének.« (Viharos szlavakiáltások.) Glasgow, máj. 21. Salisbury kormányelnök, a díszpolgári oklevél átvételekor mondott beszédében megköszönvén a kitüntetést, kifejtette, hogy mindazok, akik az európai politikáért a felelősséget viselik, kerülni óhajtják a háború ostorát; minél előbbre halad az idő s minél inkább láthatja mindenki a háború irtózatos következményeit, annál inkább csökken a háború veszélye. Majd kiemelte a kormányelnök Perzsia haladását, amely soha sem fog konfliktust előidézni a keresztény hatalmakkal, valamint Egyiptom fölvirágzását. Afrikáról szólva, hangsúlyozta Salisbury, hogy jellemző az angolokra nézve, hogy a czivilizácziót és a kereskedelmet társaságok útján igyekeznek előmozdítani, míg más országok a kormány útján törekszenek e czélra. Az utóbbi idők zsidóüldözései azt mutatják ugyan, hogy a czivilizáczió haladásában valami nagyon nem lehet bízni, mind a mellett a béke fönmaradását remélni lehet. Páris, máj. 21. A »Matin« Grepinek, Olaszország volt pétervári követének egy levelét közli, amelyben az van mondva, hogy Crispinek 1887-ben, Fridrichsruhéban történt látogatása megakadályozta az új olasz-franczia kereskedelmi szerződés létrejöttét.Grepi, utalva a két parlament kedvező hangulatára és Rudini előzékeny magatartására, azt óhajtja, hogy Olaszország és Francziaország találjanak valami modus vivendit. (M. É.) Hamburg, máj. 21. A »Hamburgischer Correspondent« a lapok különböző jelentéseivel szemben konstatálhatja, hogy a német császár nem Hágába, hanem Amsterdamba szándékozik ellátogatni és hogy angliai utazása programmjába nincs fölvéve a brüsszeli tartózkodás. Brüsszel, máj. 21. A király tegnap fogadta Hornert, a szabadelvű egyesület elnökét, ki arra kérte a királyt, hogy hasson a kormányra a válság gyors megoldása érdekében, amit a képviselőház központi osztályának határozata megkönnyít. — A brüsszeli polgármester megengedte, hogy a munkások tegnap este tüntetést rendezzenek, az alatt a föltétel alatt, hogy a rend föntartására a munkások kezeseket nevezzenek meg. Körülbelül 2000 munkás járta be a Marseillasi-t énekelve a főbb utczákat s este 10 órakor szétoszlottak, a nélkül, hogy bármi rendzavarás fordult volna elő. Brüsszel, máj. 21. A »Journal de Bruxelles« azt jelenti, hogy Portugália és a Congo állam megegyezésre jutottak, melynek aláírása közvetlen küszöbön áll. E szerint a Congo állam déli határa a déli szélesség nyolcadik fokáig, a Kassai folyó keresztezéséig s e folyó jobb partja mentén futna végig. Páris, máj. 21. Az a hir van elterjedve, hogy Freicinet a legutóbbi minisztertanácson beadta lemondását, mert nyugalomra van szüksége. De Carnot köztársasági elnök kérelmére aztán megint visszavonta demisszióját. Toulouse, máj. 21. A város tegnap este rendezett lakomáján, Carnot köztársasági elnök a közoktatás kérdését, fejtegette és azt mondta, hogy az a köztársaságra nézve nemcsak kötelesség, hanem még inkább társadalmi biztosíték, mert az oktatás a polgárban felkelti méltóságának érzetét és a szabadság szerettét. Lisszabon, máj. 21. A nyugtalanító hírek, amelyek Londonban Portugália helyzetéről vannak elterjedve, helytelenek. Az egész királyságban teljes nyugalom van. Még a kormányválság is kevésbé nyugtalanítólag hat, mint máskor. A pénzügyi helyzet javult. Lisszabon, máj. 21. A tegnapi tőzsde kevésbé szilárd irányzatot tanúsított. A kormányrendszer megváltoztatásáról és a király leköszönéséről terjesztett híresztelések teljesen légből kapottak. E híresztelések párisi tőzsdemanőverre vezethetők vissza. (M. É.) Lisszabon, máj. 21. Serpa Pimentel még nem alakította meg kabinetjét, folytatja azonban fáradozásait. London, máj. 21. A »Times«-nak jelentik Zanzibarból. Legközelebb 400 főből álló karaván indul a Tanganyika-tóhoz, hogy Lavigerie bibornok tervei szerint a rabszolgaság ellen küzdjön Hírek. Május 21. A hivatalos lapból. Uj királyi tanácsos. A király, Gönczy Sándor beregszászi törvényszéki birónak, saját kérelmére történt nyugdíjazása alkalmából, a birói pályán szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Rendjelviselési engedély. A király megengedte, hogy lovag Gsnt er Károly cs. és kir. főkonzul, a romániai koronarend nagy-tisztikeresztjét, Pisko Gyula cs. és kir. konzulnövendék pedig a pápai Szt-Szilveszter-rend középkeresztjét, továbbá, Mérey Kajetán I. oszt. udv. és miniszteri fogalmazó a cs. és kir. közös külügyminisztériumban, a khedive ő fenségétől neki adományozott ottomán császári Medzsidié-rend III. oszt. jelvényét; továbbá gróf Batthány Béla cs. és kir. attaché, a Luxemburg naggyherczegségi cseh koronarend tisztikeresztjét elfogadhassák és viselhessék. Kinevezés: A kereskedelemügyi miniszter: Szende Fülöp tengerészeti hatósági titkárt, tengeri hajózási főfelügyelővé, a pénzügyminiszter: Gaszner Károly II. oszt. adóhivatali ellenőrt, az élesdi adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká, Bank Antal II. oszt. pénzügyőri biztost ideiglenes minőségű I. oszt. pénzügyőri biztossá és Csuk Dániel pénzügyőri szemlészt ideiglenes minőségű III. oszt. pénzügyőri biztossá, Kamenár József III. oszt. bányatisztet, a szélaknai bányahivatalhoz bányamérnöksegéddé, a selmeczi bányakerületben : Krutkovsky Károly Zalatnára áthelyezett, és Gellért Béla selmeczi II. oszt. kohótiszteket I. oszt. kohótisztekké, Hamrak Ferencz selmeczi III. oszt. kohótisztet II. oszt. kohótisztté, Hobesz József számgyakornokot, a budapesti állampénztárhoz ideiglenes minőségű II. oszt. tisztté, Csorbits László okleveles bányászt és bányagyakornokot, a rónaszéki sóbányahivatalhoz sóbányatisztté, Balogh Istvánt, a czeglédi adóhivatalhoz ideiglenes VI. oszt. adótisztté, az igazságügyminiszter, a váczi orsz. fegyintézetnél megüresedett főfegyőri állása: Balkovics Ferencz ottani czimzetes főfegyőrt, a vukovári pénzügyigazgatóság : Ferkovics Károly végzett gimnáziumi tanulót, a vinkovezei adóhivatalhoz gyakornokká, a szabadkai törvényszék elnöke , Tóth Lukács díjtalan joggyakornokot, a vezetése alatti törvényszékhez díjas joggyakornokká , továbbá az igazságügy miniszter, Salamon Dénes zentai közjegyzői helyettest Zentára és Zalka Gyula galánthai közjegyzői helyettest Bazinka közjegyzőkké nevezte ki. Áthelyezés: Az igazságügyminiszter, dr. Herczogh Árpád, kézsmárki közjegyzőt Eperjesre helyezte át. A honvédség koréba I. Árvay Pál nyugállományú II. oszt. honvédszázadosnak, nyugdijilletékének megtartásával, tiszti rendfokozatáról kérelmezett leköszönése elfogadtatott. Ezen kívül Göbe Konrád S-ik honvéd gyalogezredbeli tartalékos főhadnagy; Roman József 6-ik, Raizinger József 7-ik, Bretz Sándor 9-ik, Laki István 16-ik, dr. Rigócz Kálmán 17-ik, Predic Ursus 28-ik honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagyok ; továbbá : Nagy Elek 4-ik honvéd huszárezredbeli tartalékos főhadnagy ; Széchy Károly 7-ik és sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Imre 8-ik honvéd huszárezredben tartalékos hadnagyok; végül: Jeszenszky Géza, Norovitz Albert, dr. Erdős Kálmán, és dr. Gruber Ede, szolgálaton kívüli viszonybeli honvéd gyalog hadnagyn,k, a szolgálati kötelezettség teljesítése után, viselt tiszti rendfokozatuk megtartása nélkül, saját kérelmükre, f. évi junius hó 1-ével a honvédség kötelékéből elbocsátottnak. Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Jakab Mária dolovai községi iskolai rendes tanítónőt, jelen állásában végleg megerősítette. A király Pécsett. A király Pécsre menetelének ideje — mi itt »Pécs« jelenti — végleg meg vilt állapitvni. A király ugyanis hozzájárult dr. Dulánszky Nándor megyés püspök amaz óhajtásához,hogy a templom-szentelés hétköznapra essék, hogy e rend-