Nemzet, 1891. szeptember (10. évfolyam, 3234-3261. szám)

1891-09-11 / 3244. szám

táesi törvényjavaslat a jelen or­szággyűlés alatt nem lesz törvén­nyé, mert, úgymond, ehhez előbb az egész nemzet beleegyezése szükséges. Sajnálja, hogy Fáik nem nyilatkozott a Szilágyi miniszter által benyújtott és a kúriai bíráskodást választási ügyekben szabályozó törvényjavaslat felel, mert ő ezt nem helyesli. Egyébiránt örvend, hogy az egyenlőség és testvériség tekintetében Fáikkal egy nézeten van és a kibékülés jeléül melegen kezét szorítja Fáiknak. (Élénk éljenzés.) Ezután szét­oszlott a nagy­közönség. Este 9 órakor a képvi­selő tiszteletére a »Fehér kereszt«-hez czimzett fogadóban 150 terítékű fényes bankett volt, ame­lyen részt vettek: Fábián főispán, Szathmáry alis­pán, Salacz polgármester, Ormos, Boros, Bones, Haas kir. tanácsosok, Himpfner főgimnázium és Boros főreáliskolai igazgatók,Purcell b. postafőnök, Grünwald kamarás, Kristyory ipartestületi elnök, Otrobány törvényszéki elnök,Kugler járásbiró, Sar­­lott főkapitány stb. Fábián főispán a királyra, Kris­­tyori János Faikra, Fáik igen szellemes beszéd­ben Arad városra, Antalffy Endre a kormányra és annak fejére, Szapáry gróf miniszterelnökre, Boross Béni képviselő lendületes szavakban Ba­ross Gábor miniszterre, Steinhardt Fábián főis­pánra és Bogdán Virgil­a polgármesterre mondtak áldomást. Nagy hatást keltett vacsora közben az agg Besze János felköszöntése, melyben Fáik érdemeit a haza és hazafiság előmozdítása körül felsorolta és azokat ritka szép szavakban méltatva, kiemelte, hogy ő tanította a királynét magyarul beszélni. Fáik hatásos beszédben válaszolt és a haza ve­teránjára, a becsületben és önzetlen munkásság­ban megőszült Besze Jánosra emelte poharát. A katonai parancsnokság a katonai zenét a városban lefolyt ünnepély után díjmentesen átengedte. Samassa érsek beszéde. — Saját tudósítónktól. — Eger, szept. 10. Dr. Samassa József egri érseknél ma egy­házmegyéje valamennyi fő- és alespereseiből ala­kult üdvözlő küldöttség tisztelgett, hogy az ös­­­szes lelkészkedő papság nevében köszönetet mond­jon az érseknek azon újabb hatvanötezer frtnyi alapítványaiért, amelyeket püspökké szenteltetése legközelebb ünnepelt huszadik évfordulója alkal­mából tett. A küldöttség szónoka, Zsendovics József kanonok, székesegyházi főesperes szavaira az érsek következő beszéddel válaszolt: Az egyház és a haza iránti szeretet a szív­nek legszentebb érzelmei s ha e kettőnek ellen­téte valaha lehetségessé válnék, akkor ez oly mély széttépés, oly erőszakos meghasonlás volna, melyet a gondviselés kísértésünkre nem rendelhetett. S habár az egyháznak hatásköre nagyobb, mint a hazáé, mindkettőjüknek mégis központjuk egy: az Isten; érdekük egy: az igazság; menhelyük egy: a lelkiismeret; polgáraik ugyanazok: gyer­mekeik lelkei és testei. A haza az a szent föld, mely minket születni látott, apáink vére és sírja, szü­leinknek szeretete, gyermekségünk emléke, ha­gyományaink, szokásaink, erkölcseink, szabadsá­gunk, történetünk és vallásunk. Ő az, melynek mindent hiszünk, ő az, melyet mindig szeretünk. S ha valamely kormány hivatása útjain megté­vedve, a haza jogait, érdekeit, vagy becsületét el­árulná, mi akkor hazafiúi érzelmeinkhez mene­külnénk, hogy ott keressünk segélyt, reményt és vigaszt. E szavakat ismétlem ma, midőn önök püs­pökségem huszadik évfordulóján ragaszkodásuk és hűségük érzelmeit tolmácsolják; ismétlem — mon­dom — hogy megértsék valódi indokát és czélját mindannak, a­mit éltem e szakában mondtam és tettem. Az egyház és haza iránti szeretet jelölte ki számomra az ösvényt, melyen minden habozás és kétkedés nélkül haladnom kell, s én mindeddig becsületesen igyekeztem rajta megállani. Mint az egyház szolgája, mindenekelőtt tö­rekedtem az Isten és embertársaink iránti szeretet műveiben nyilatkozó élő hitnek alapjait a szükség szerint vagy lerakni, vagy azokat növelni, kiegé­szíteni, megerősíteni, hogy ekként elősegítsem azon társadalmi megújítást, melynek előérzete annyi szivet ébren tart, melynek anyagszerei kö­rül annyi munkáskéz sürög, de a melynek munká­ját egyedül Isten intézi. Itt főkép oda irányult minden igyekezetem, hogy a vallás ne szűnjék meg soha érzemény, és pedig a legszentebb, szellemi és etnikai létünket átható, vezérlő érzemény lenni; — ne váljék az puszta formává és csaknem mechanikai szokássá mely valamennyi hibával egyezkedik s olykor-oly­kor valamennyi bűntettel is; mely rendszerint forrása azon lelketlen, szívtelen rosszakaratnak, mely összes erkölcsiségét bírálatainak szigorúsá­gába helyezi. Ezen valláserkölcsi aberrácziónak legfőbb veszélye pedig abban rejlik, hogy az egyéni meg­­javulás útját a vele rendesen karöltve járó gőg azon neme állja el, melyre az evangéliom ama farizeus személyében rámutat, ki a bűnbánólag mellét verő publikánust megvetve, saját tetteivel fenhéjázólag kérkedik, de az evangélium mindnyájunk okulá­sára hozzáteszi: ez (a publikánus) megigazulva mené házához, inkább, mint amaz. Minden társadalom igazi élete az erkölcsi élet. Az erkölcsiség pedig, ezen az embernek gya­korlatilag mutatkozó lelkiismerete, hit által kor­­mányoztatik, a hitet pedig a vallás, az egyház tanítja. A polgári hatalom a rossznak csak külső ki­irtására, elfojtására szorítkozik, hogy így fölszaba­dulván a jó, természete szerint kifejthesse terméke­nyítő erejét. Ennél többre a világi hatalom nem mehet és szerencsés, ha ezt elérnie sikerül. A jónak sikerét biztosítani a vallás, az egyház feladata, amely ekként az erkölcsiséggel megteremti a tár­sadalmi élet igazi alapját. Az egyház gondozza és ápolja a jót, az állam akadályozza a rossznak fel­burjánzását s ekként lesz az egyház épp úgy őre az erkölcsiségnek, miként az állam a béke fentar­­tása és az igazság kiszolgáltatása által őre a nem­zeti egységnek. Az állam tehát és az egyház természetüknél fogva szükségkép érintkezésbe jutnak egymással és a két hatalom együttes munkájából két ki egyet­értő törekvésük és működésük összhangja. S azért én püspöki tisztem egyik kiválóbb feladatának tekintem ez egyetértő viszonynak sér­tetlen megóvására s fentartására hatni, azt tart­ván, hogy ezzel egyházam és hazám iránt egyik legfőbb tartozásomat rovom le. Nem tagadom, fájdalmas gondok, komoly aggodalmak borulnak lelkemre mindig, midőn ezt az egyetértést, melyet nálunk annyi század szilár­dított meg, amely annyi vihart állott ki győzelme­sen, mely a józan polgári haladásnak és a polgárok jólétének természeténél fogva leghatalmasabb esz­köze, veszélyeztetve látom akár azok részéről, kik az egyház és állam közti teljes szakításra törnek, akár pedig azok részéről, kiket az egyház érdekei­nek védelmében bár, túlfeszített hevek a szüksé­ges előrelátás, kellő okosság, sőt nem ritkán az igazság határain is túlragad, s akik jogosulat­lan vezélkedési buzgalommal mindent megoldani akarván, a legfontosabb egyházi érdekeket érintő tárgyak fölött idő előtt s kellő készültség nélkül vitákat támasztanak; nem ritkán a legkétesb véle­ményeket kétségtelen igazságok gyanánt hirdet­vén, s maguk modora szerint összezavarván a lé­nyegest a mellékessel, saját nézetök iránt elfogul­tan, nem mert helyes, de mert az övék: nemcsak helytelenítik az ellenkező nézetet, de türelmetlen szűkkeblűséggel még a szakadárság és eretnekség vádjával is megbélyegzik, meghurczolják, többet ártva a szeretetnek, mint használva az igazságnak. Mert mire való a gyűlölet, szenvedély, harag és a rossz minden fegyverével védeni az igazságot? Mire való még inkább felingerelni az úgyis inger­lékeny elméket? Pedig a kath. egyház, melynek ereje az alá­zatosság és szeretet szellemében áll, minden idő­ben a tekintély, a kímélet s tiszteletnek iskolája volt, példájával tanítván, miként kell az igazság megrövidítése, sőt legkisebb elhomályositása nél­kül is, kímélni nemcsak mások meggyőződését, még a lelkiismeret kételyeit is. Mivel tehát megdönthetően meggyőződésem, hogy a két hatalomnak egyetértő működése külö­nösen most a társadalmi viszonyok megújítására, a súrlódások szeliditésére, gyengítésére, a jogok­nak a kötelességekkel szemben való biztosítására, szükséges, valahányszor kellő belátás vagy szi­lárdság hiánya miatt annak megzavarásától jog­gal tartani lehetett, vagy az tényleg meg is za­vartatott, nem kímélve sem időt, sem fáradtságot, oda törekedtem, hogy a disszonanczia, kontrover­­zió kérdését a maga valóságos alapjára állítsam és eloszlassam a homályt és zavart, amelyet a tévedés szelleme s nem ritkán az emberi természet gonosz társa: a szenvedély támasztott. Erre kötelez en­gem meggyőződésem és hazaszeretetem, amely megértette velem, hogy az ország új társadalmá­nak szilárd alapokat csak e két hatalom egyetértő működése adhat s csak ez valósíthatja meg a job­bak lelkes vágyait. És íme ebben adtam alapjában magyarázatát azon magamtartásának is, amelyet a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszternek 1890. évi február hó 26-án kiadott rendeletével szemben követtem; köz­­bevetőleg egyébként megjegyzem, hogy e rendelet csak hivatalos közhirré­ tétele után jutott tudomá­somra. Ezen magamtartása sok tekintetben ferdén magyaráztatott. — Ma, ama rendelettel kapcsola­tos vitás kérdésnek jelen állásában, a dolog ter­­mészténél fogva figyelmen kívül nem hagyható fontos tárgyi szempontok és tekintetek nekem korlátot szabnak a kérdés teljes felderítésében; hiszem mégis, hogy e korlát megszűntével tüzete­sen nyilatkozhatom még magáról az ügyről, úgy eljárásom eredetéről, jelentőségéről és az azt meg­előzött és kísért körülményekről. Igen, annak idején meg fogom tenni, hogy engedelmeskedjem az igazság parancsának és hű maradjak lelkiismeretemhez és azon kötelesség­hez, melyet önök, kedves munkatársaim, iránt teljesítenem kell. És ezzel bevégzem szavaimat. Boldog­an, ha igy fogva föl és teljesítve kötelmemet, nem éltem hasztalanul e földön és ha föladatomat, mint püs­pök és magyar jól megoldani igyekeztem. Legyen püspöki működésemnek jutalma azon elvnek dia­dala, mely életutaimon mindeddig vezérelt. A sze­retet pedig, melynek legközelebb tett alapítvá­nyaimban kedves munkatársaim iránt nyilatkozó tanúságára önök szónoka rámutatott, koronázza meg bennem saját ajándékait. Vidéki élet. Pest-megye közigazgatási bizottságának üléséhez. (Foly­tatás esti lapunkból.) A folytatólag tartott ülésen G­u­t­n­e­r Gyula bi­zottsági tag azt a kérdést intézte a közigazgatási bizott­sághoz, váljon az 1890.­ 1. t.-cz. 29. §-a értelmében meg­­történtek-e a kellő intézkedések arra nézve, hogy a vas­úti állomásokhoz vezető utak fentartásának költségeihez a vasúti vállalatok ’­a részben szintén hozzájáruljanak. Az al­ispán és az államépítészeti hivatal vezetője megjegyez­ték, hogy az útfentartásra vonatkozó költségvetés tár­gyalása alkalmával az ide tartozó intézkedések megté­tettek és a költségvetést ez értelemben állították össze. Minthogy azonban a kereskedelemügyi miniszter a bevé­telek közül ezt a tételt törölte, annál az oknál fogva, mert a költségeket és kiadásokat annak előtte is a tör­vényhatóság viselte s szerinte e részben a törvény vál­toztatást nem eszközölt, az útfentartások kiadásai to­vábbra is a törvényhatóság gondjaira hagyva maradtak. Erre egyhangúlag az a megállapodás jött létre, hogy a hozzájárulás elvének föntartása mellett, megteendők a lépések arra nézve, hogy a vármegyét számos irányban átszelő vasutak igazgatóságai köteleztessenek az utak költségeinek V« részben leendő viselésére, továbbá, hogy a minisztériumhoz fölterjesztés intéztessék, amelyben a közigazgatási bizottság a törvény érvényesítését kívánja. Románia politikája.. A bukaresti Romanulu érdekes vezérczikkben kiemeli, hogy Károly ki­rálynak külföldi útja nem csupán a beteg királyné látogatásának szól, de markáns politikai vonással bír, ami abban nyer kifejezést, hogy a királyt a ro­mán miniszterelnök kiséri, a­kire szükség nincsen a beteglátogatásnál. A bonyolult politikai helyzet követelte, hogy a király bizonyos megállapodá­sokhoz jusson a szövetséges hatalmakkal, mert arra nézve az összes románok egy véleményen van­nak, hogy egy orosz hadjárat esetén, ha a hármas szövetségtől támogatást várhat Románia, a román hadsereg nem fogja megengedni az orosz hadse­regnek átmenetelét, de azonnal kivonul az orosz határhoz az ország védelmére. De, ha a király nem tudná biztosítani a szövetséges hatalmaknak tény­leges támogatását, természetes, hogy őrültség lenne megkezdeni az ellenségeskedést Oroszor­szággal, mert a román hadsereg minden hősiessé­ge dac­ára, a túlnyomó orosz ármádia ellen úgy sem tarthatná magát sokáig és kénytelen lenne Románia egy semleges zónát kijelölni az orosz hadsereg átkelésére. Ezen fontos ügy megbeszé­lésére, Károly király okvetlenül találkozni fog Vilmos és Ferencz József uralkodókkal és az olasz királ­lyal. Táviratok, Prága, szept. 10. A helytartóság részletes programmot tesz közzé ő felsége prágai és­­ reichenbergi tartózkodása idejére szept. 21-étől október 2-áig. A német pártvezetőség fel­hívja az összes járási elnököket, hogy azonnal je­­lentkezzenek e hó 27-ére az ő felsége által adandó kihallgatásra. München, szept. 10. Vilmos császár, a ré­­gens herczeg és Lajos herczeg Roehrmoosba ér­keztek, végig mentek a harczos egylet előtt s­­ ez­után a vidéki lakosság üdvrivallgása közt Biber­­bachig kocsiztak, ahol lóra ültek és megszemlél­ték a keleti hadtest harczát a nyugati hadtesttel. 3/412 óra felé a nyugati hadtest győzött. A császár Arnulf herczeg parancsnoknak gratulált ez eredményhez. A császár ép úgy, mint regens herczeg, minden parancsnokot megdicsért. D. u. 1 óra 25 perczkor a császár és a regens her­czeg Lajos és Ruprecht herczegekkel ismét vissza­tértek. A hadgyakorlaton jelen volt Gizella főher­­czegnő is, aki lovon ült. München, szept. 10. A »Neuesten Nachrichten« szerint a császár a dis­­szemle bevégez­­téve­l a regens herczeghez ezeket mondotta: »Gratulálok neked ezen szép hadsereghez!« München, szept. 10. V­i­l­m­o­s császár ma dél­után 4 órakor részt vett a régi téli kertben adott 25 teritékü családi ebéden. Jobbra tőle Erzsébet főherczegnő, balra Lipót herczeg neje ült, mig szemben vele Luitpold régens­­herczeg foglalt helyet a genuai herczegnő és az orleansi herczegnő között. Egyidejű­leg marsall-ebéd volt a kíséret számára. A kávénál Vilmos császár elbúcsúzott a királyi és a her­­czegi ház jelen volt tagjaitól, minthogy holnap délelőtt 11 óra felé, a hadgyakorlat megtekintése után, Röhrmoosból elutazik Kasselbe. Az udvari ebéd előtt Vilmos császár Eulenburg gróf jelenlétében a kereskedelmi szerződési tárgyaláso­kon résztvevő meghatalmazottakat fogadta, amely tárgyalások iránt ő felsége nagy érdeklődést ta­núsított. Ma a meghatalmazottakat C­a­p­r­i­v­i bi­rodalmi kanczellár is fogadta. München, szept. 10. A »Cavalleria Rusticana« és az »Im Morgenlande« ballett mai előadását Vilmos császár, Luitpold régens herczeg, Lajos herczeg és Terézia herczegnő a nagy udvari páholyból nézték végig. A mellékpáholyo­kat a királyi ház többi tagjai foglalták el. A kö­zönség a császárt úgy megérkezésekor, mint eltá­vozásakor lelkesülten üdvözölte. A császár ma lakosztályában vacsoráit Eulenburg gróffal. Hamburg, szept. 10. A nemzet jogi kon­gresszus tagjai tegnap délután megszemlélték a »Normannai« nevű gyorsgőzhajót s azután ebédre Blankenesebe mentek. Ma délután a kongresszus tagjai a városi tanács által rendezett ebéden vet­tek részt. Karlsruhe, szept. 10. Ama levélre, melyet az államminiszterium intézett a nagyherczeghez, en­nek tegnapi születésnapja alkalmából és melyben a nagyherczegség politikai helyze­tét és fejlődését fejtegeti, a nagy­herczeg azt válaszolta, hogy a kormány elveivel egyetért. Kí­vánja, hogy ezeket továbbra is szilárdul érvénye­sítsék és elrendeli a minisztérium levelének köz­zétételét, hogy széles körökben ismerjék meg a kormány szándékait és segítőleg csatlakozzanak azon munkához, melyet az ország java igényel. Med­em­, szept. 10. A katholikus gyű­lé­s a munkás hatóságok létesítése mellett nyilat­kozott. A szövetkezeti ügyben kívánatosnak jelez­ték, hogy az iparosok és munkások között egyet­értés jöjjön létre. Az irodalmi osztály az erkölcs­telen könyvek elnyomását kéri. Berlin, szept. 10. A »Nordd. Alig. Ztg« az angol sajtó legutóbbi fejtegetéseivel fog­lalkozván, melyek Angliának a hár­masszövetséghez való viszonyára vonatkoznak, hangsúlyozza az érdekközössé­get, mely Anglia és a hármasszövetség ha­talmasságai közt létezik, s a következőket teszi hozzá: Ha Anglia és a hármasszövet­ség érdekei nem is fednék egymást, bizonyos, hogy Anglia érdekei sehol sem ellentétesek a hármasszövetség érdekeivel. De, ha az ér­dekek bebizonyíthatólag veszélyeztetettek­nek tűnnének is föl, az Anglia és a hármas­szövetség közti viszonyt tekintve, az a kérdés, hogy adott esetben mily mértékben vannak a szárazföldi érdekek is érintve, mindig a legelőzékenyebb méltánylásban fog része­sülni. Vandeuvre, szept. 10. Freycinet minisz­terelnök a tábornokok tiszteletére ma regge­lit adott, amelyre a külföldi katonai attachék is hivatalosak voltak. A csemege felhordása­kor Freycinet beszédet mondott, a­melyben kiemelte, hogy a jelenlegi hadgya­korlatnak az volt a czélja, hogy megvilágítsa a fővezénylet működését. Az eredményből kitűnt, hogy a fővezénylet működése éppúgy biztosítva van, mint a hadtestek és a hadosz­tályok vezényletéé. Oly jelentékeny ered­mény ez, amelyhez mindenkinek, a közkato­nától a tábornokig, szerencsét kíván. A mi­niszter ezután tudomásra hozta, hogy a jövő évben hadgyakorlatokat tartat a territoriális csapatokkal és felhívta a tábornokokat, hogy tovább is munkálkodjanak a hadsereg ki­képzésén, mely fő tényezője Francziaország befolyásának a világ ügyeire. Beszédje fo­lyamán a miniszter még hozzátette, hogy a hadsereg előhaladása, amelyet Európa lát és Francziaország tetszéssel üdvözöl, némelyekben bizalmat, másokban becsü­lést kelt és annak bizonyságát szolgáltatja, hogy a köztársaság kormánya, a változások daczára, messzetekintő tervekre képes. Senki sem kételkedik ma abban,hogy Franczia­ország erős. Tanúságát fogjuk adni — mondá a miniszter — hogy okosak is va­gyunk. Igyekezni fogunk megőrizni az uj helyzetben ama nyugalmat, méltóságot és mérsékletet, melyek a balsors napjaiban elő­készítették azt, hogy újra talpra állottunk. Ezután a miniszterelnök üdvözölte a katonai attachékat, kiknek jelenléte ösztönző lesz Francziaországra nézve, valamint bizonyíté­kát képezi ama békés diszpozíczióknak, me­lyek e nagy gyakorlatokat vezérlik. Kife­jezte ama reményét, hogy a külföldi vendé­gek a szívélyes vendégszeretettel, melyben részesítik, meg lesznek elégedve és a nyert kedvező benyomásokat tolmácsolni fogják kormányaik előtt. Végül Freycinet felkö­szöntőt mondott Carnot köztársasági elnökre, Saussier tábornokra és munkatársaira, végül a hadseregre. Vandeuvre, szept. 10. A miniszterelnök beszé­dére Saussier tábornok köszönetet mondott a miniszternek a hízelgő sza­vakért, amelyekben felőle és a hadsereg felöl nyi­latkozott s amelyeket igazolni mindnyájuk törek­vése lesz. Saussier tábornok a hadseregre és Frey­cinet hadügyminiszterre mondott felköszöntővel végző szavait Frederic orosz tábornok, a külföldi katonai attachék doyen-je, Freycinet-re, Saussier tábornokra, a franczia csapatokra s parancsno­kaikra emelte poharát, akik a külföldi katonai attachékat annyi szívélyességgel és udvariassággal fogadták. A felköszöntőket állva hallgatták meg. Köln, szept. 10. A XXI. német jogász­­gyűlés mai ülésén egyhangúlag Drechsler ta­nácselnököt választották meg elnökké. Becker fő­polgármester a város nevében üdvözölte a gyűlést, mire az elnök köszönetet mondott. Hüffer, a bonni egyetem rektora, a rajnai egyetem nevében üdvö­zölte a gyűlést. Ezután Eck titkos tanácsos (Ber­lin) tett jelentést a jog fejlődéséről. Kopenhága, szept. 10. Ja­n­i­c­z­k­y mérnököt, ki nemrégiben a czárnál audiencziát, kért, kiuta­sították. (M. E.) London, szept. 10. A »Standard «-nak jelentik Batumból. Ez év folyamán tizen­egy orosz hajó ment át a Darda­nellákon hadiszerekkel. A Fekete­tengeren erős orosz hajórajt vonnak össze. Az önkéntes flotta minden czirkáló hajója nehéz ágyukat vett fel a kelet-szibériai Vla­­divosztok számára­, miután a flottilla ágyú­­szállításra nem volt elég, idegen gőzösöket kellett bérelni.­­ A »Daily Telegraph« sze­rint a Dardanellákon nemcsak orosz, hanem oly angol és német hajók is átmentek, me­lyek szintén hadiszereket szállítottak­ Romá­nia, Szerbia és Bulgária számára. A »Times« konstantinápolyi távirata az orosz-török meg­egyezést nagyon ártalmatlannak mondja; Oroszország semmi gyakorlati előnyt nem vívott ki, a szultán pedig semmi jogáról sem mondott le. (I. W. E.) Berlin, szept. 10. A »Kreuzzeitung« konstan­tinápolyi jelentése szerint Mukhtár pasát Kairóból Konstantinápolyba hívták, hogy újabb utasításokat adjanak neki Egyip­tomra vonatkozólag. (N. Fr. Pr.) Konstantinápoly, szept. 10. Ozmán L­u­f­t­i, a letett seik-ül-izlam parancsot ka­pott, hogy ne mutatkozzék többé a palotában. Állítólag Medinába száműzték s összes papírjait az uj seik-ül-izlamnak, Csemal-Eddinnek adták át, ki Ozmán Lufti­nak titkára volt. (N. W. A.) Konstantinápoly, szept. 10. Mahmud pasa közmunkaügyi minisztert Kréta főkormányzójává, T­e­v­f­i­k pasát pedig közmunkaügyi miniszterré nevezték ki. Szófia, szept. 10. Némi derültséget keltett az a hír, hogy a rablóbanda, mely nemrégiben Solini olasz állampolgárt elhurczolta, bolgár főnök alatt garázdálkodik, aki a váltságdíjból 170,000 frankot a bolgár iskoláknak adományozott és hogy a bolgár kormány a rablók garázdálkodásának po­litikai szempontból kedvez. A bolgárok meg van­nak győződve, hogy Európában ezt a képtelen hírt érdeme szerint fogják megítélni. Belgrád, szept. 10. A »Novi List« jelenti: Gyula belügyminiszter fölgyógyulása után nem marad meg állásában és a szkupzsina összeüléséig Pasics miniszterelnök fogja helyettesíteni. — Risztics ma érkezik vissza a vranjai für­dőből. (M. É.) Zanzibar, szept. 10. A szultán a munkás­hiány miatt ezután nem engedi meg alattvalói­nak, hogy teherhordóknak elszegődjenek. New York, szept. 10. A »New­ York Herald« jelenti Valparaisoból, hogy a junta tagjai és a szenátorok, akiknek mandátuma még nem járt le, elhatározták, hogy az általános válasz­tásokat az ország megnyugtatására a legjobb eszköznek tekintik s a választásokat október 18-ra tűzik ki. Az újonnan választandó képviselők és szenátorok ezután november 18-án megválasztanák az elnököt. Balmaceda meghódolt a juntának.­­ A Balmaceda által kiadott bankjegyek elismerése tárgyában a legfőbb stélőszék dönt. New­ York, szept. 10. A new-yorki republiká­nus konvenczió tegnap Rochesterben gyűlést tar­tott, mely a mellett nyilatkozott, hogy B­l­a­i­n­e­t léptessék föl jelölttül az elnökségre. Mac­K­i­n­s­e­y csak 1 szavazatot kapott. Közgazdasági táviratok, Belgrád, szept. 20. (Eredeti táv­irat.) Az Ausztria-Magyarország­gal való kereskedelmi szerződési tárgyalások megkezdése véglegesen ok­tóber közepére van kitűzve. Elzt a határidőt még akkor is megtartják, ha addig Olaszor­szággal és Svájczczal nem sikerül befejezni a tárgyalásokat. Szerb körökben remélik, hogy a tárgyalások akadálytalan lefolyásúak lesznek. (P. C.) Pétervár, szept. 10. A kormány elhatározta, hogy Feodosiában nagy kereskedelmi kikötőt épit, s erre 4.200,000 rubelt szánt. (N. W. T.) Hága, szept. 10. A mezőgazdasági kongresszus annak az óhajának adott kifeje­zést, hogy minden országban hozzák létre a mar­­habiztositást. A kongresszus, melyen Walters­­kirchen báró osztrák-magyar követ is részt vett, elfogadta a szarvasmarha ragadós tüdő-emphyse­­májának elnyomása tárgyában tett indítványt, va­lamint azt a javaslatot, hogy az iskolakötelezett­ség kérdésében az osztrák törvények mintájára le­gyenek tekintettel a mezőgazdasági munkálatokra. Temesvár, szept. 10. A szarvasmarha kiállításon díszoklevelet nyertek: Dessewffy püs­pök, Ambrózy Gyula és Laj­os bárók. Állami ezüst érmeket kaptak: Karácsonyi Jenő gr. és Spitzer Jakab. Kiállítási aranyérmeket: Gyertyánffy J. és a Blau testvérek. Kiállítási ezüst érmeket: Görgey Gy., Lipthay Fr. b., Bessenyei F., Csekonics E. gr. Egyesületi ezüst érmeket: Jeszenszky B., Rózsa J. Bronz érmeket: Záróczy B. és Derebenc M. Elismerő okleveleket: Harcourt S. grófné, Hodossy E., Bajzáth I. és Szakállháza község. Értéktőzsde, Bécs, szept. 10. (Tőzsdei tudósítás.) Ber­lini és párisi jelentésekre szilárd volt az irányzat. Hitel­részvény és osztr. magy. államvasut élénkebben keresve. Magyar földteherment. kötv. 90.—. Magy. hitelk. részv. 328.25. Erdélyi vasút részv. 199.50. 1876. m. k. v. áll. els. kötvény. 112.—. Magyar nyer. k. sorsjegy 140.—. Magy. leszám. és váltóbank 113.—. Tiszai és sze­gedi köles. sors. 130.25. Magyar 4 száz. aranyjáradék 103.30. Magy. fegyvergyár —. Magy. vasúti kölcsön 98.—. Alföldi vasut-részvény 200.25. Magy. északkeleti vasut-részv. 195.25. 1869. m. k. v. áll. els. kötv. —. Tiszavidéki vasut-részv. —. Kassa-Oderbergi vasut­­részv. 172.25. Magyar 5 száz. papirjáradék 100.60. Vil­lamos részv­­.—. Magyar jelzálogbank részv. _.—. Osztrák hitelrészvény 280.—. Déli vasut-részv. 101.50. Osztrák 4 száz. ar.­járad. 110.30. Londoni váltóár 117.15. Károly Lajos vasut-részv. 305.—. 1864. sorsjegy 180.—. 1860. sorsj. 136.75. Török sorsj. 31.70.4‘2 száz. ezüst-járadék 90.65. Dunagőzhajózási tárf. 305.—. Dohány-részv. 159.—. Angol-osztrák­ bank-részvény 153.25. Osztrák államvas­­uti részv. 285.50. 20 francos arany 9.30. 4­2 száz. papirjáradék 90.82. Osztrák hitelsorsjegy 185.—. Né­met bankváltók 57.52. Cs. k. vert arany 5.56. Osztrák­magyar bank-részv. 10.09—. Elbevölgyi vasut-részv. 212.50. Bécsi bankegylet részv. 109.—. Alpina-részv. 1. 85.60. — Az irányzat szilárd. Berlin, szept. 10. (Tőzsdei tudósítá­s.)A tőzsde tartózkodó és kevésbbé élénk irányzattal nyílt meg, mint az előző napokban; később részben javult ugyan, a második órában azonban általános volt a hanyatlás. Bankértékek eleintén keveset változtak, később gyengül­tek ; járadékok változatlanok maradtak. Rubel eleintén javult, később hanyatlott. Osztrák-magyar, déli és elbe­völgyi vasúti részvények szilárdak voltak, duxiak ha­nyatlottak realizácziók folytán. Bányaértékek is, melyek eleintén keveset változtak, később engedtek. Frankfurt, szept. 10. (E­s­t­i tőzsde.) Osztr. hitelv. 240.50. Osztr. államvasuti részv. 247.—. Déli vasut-rész­vény 90.50. Károly­ Lajos vasut-részv. —.—. Magyar 4 száz. aranyjáradék —.—. Osztr. 4 száz. aranyjáradék —. Magyar 6 száz. papirjáradék —.—. Alpina részv. társ. —.—.Az irányzat kedvtelen. Paris, szept. 10. A tőzsde viharosan nyílt meg, az erősen emelkedett árfolyamok realizácziókat idéztek elő, melyek gyengítőleg hatottak. Az alapirányzat mindamel­lett igen szilárd maradt. A párisi bankhoz közelálló részről orosz-keleti kölcsönkötvényekben nagy vásárlások történtek, miből a tőzsde az orosz kölcsönre vonatkozó tárgyalások befejezését következtette. Portugál értékek lanyhák voltak, valamint portugál vasutak is, amelyek 130-at jegyeztettek ; előbbiek azon hírre, hogy a Delagoa öbölbeli vasút pere elveszett, utóbbiak, mivel a Banque de Paris a Chemins Portugais rendezését visszautasí­totta. Spanyol értékek eleintén javultak, később spanyol­országi eladásokra és a Barcelonából jelentett zavargá­sokra bágyadtak voltak.­ Belföldi bankok változatlanok maradtak. Olasz járadék kínált volt. Külföldi értéktőzsdék zárlata szept. 10-én. Átszámítási árfolyam: too márka vista = 67,51 forint. — too frank vista = —. — A paritás az illető helyi szokványok szerint készpénzben (K), medióra (M) vagy ultiméra (U) értendő, költségek nél­kül. — Az O-val jelölt értékek a budapesti tőzsdén nem jegyeztetnek. Árutőzsde, Bécs, szept. 10. (Gabona- és terménytőzsde.) A mai tőzsde irányzata lanyha volt. Eladatott: búza őszre 10.53—10.46—10.58, búza tavaszra 10.95-------------10.93—11.02. Rozs őszre 9.90— 9.92, tavaszra 11.28—11.36. Zab őszre 6.28, tavaszra 6.37—6.45. Tengeri (új) 6.21—6.20 forinton. Hivatalos jegyzések déli 12 órakor a következők: Búza őszre 10.58—10.61,tavaszra 1892. 11.02—11.05. Rozs őszre 9.94—9.97, tavaszra 1892. 10.39—10.42. Tengeri szeptemberre 6.70—6.80, szept.—októberre 6.70—6.80, máj.—jan. 1892. 6.22—6.25. Zab őszre 6.30—6.33, ta­vaszra 1892. 6.46—6.49. Káposztarepcze szeptemberre 14.80—14.95, szept.—okt.-re 14.80—14.95, jan.—febr. 1892. 15.20—15.35. Repczeolaj kész szállításra 38.50—39.50, szept.—decz. 38.50—39.50. Szesz (excontingentálva) kész szállításra 19.38—19.88. Szesz (contingentálva) kész szál­lításra 19.50—19.75. okt.—decz.-re 18.75—19.—, nov__ máj.-ra 18.—18.25 írjon. Külföldi terménytőzsdék BERLIN. Szeptember 10. Szeptember 9. Búza szept.—okt.-re...........------ 229. márka 50 fillér 232 márka 25 fillér 228 „ 25 „ Rozs szept.—okt.-re...........------ 235 „ 50 „ 237 „ 50 „ „ okt.—nov.-re...............------ 232 „ 25 „­­234 „ 60 „ Zab szept.—okt.-re............------ 159 „ _ „ 161 „ 50 „ „ okt.—nov.-re......................156 „ 75 „ 158 n 50 „ STETTIN. Búza szept.—okt.-re................ 226 márka — fillér 226 márka 50 fillér „ okt.—nov.—re...........------ 223 n — 224 „ — „ Rozs szept.—okt.-re............------ 234 „ _ „ 236 „ — „ • „ okt.—nov.-re................... 230 „ - „® , - . KÖLN. Búza novemberre.................... . 22 márka 10 fillér 22 márka 30 fillér „ márcziusra.................------- 21 „ 60 „ 21 „ 40 „ Rozs novemberre.................------- 23 „ 30 n 23 „ 90 „ „ márcziusra.................... . . 22 „ 30 „ 22 n 90 „ P VBIS. Búza folyó hóza ....................... 26 frank 75 címe 26 frank 90 címe „ októberre..........................------ 27 „ 10 „ 27 „ 10 „ „ 4 hóra nov.-től............... 27 „ 75 „ 28 „ — „ „ 4 első hóra....................------ 28 „ 10 „ 28 „ 40 „ Liszt folyó bóra...................... . . . 60 „ 25 „ 60 „ 60 „ „ októberre........................ . . . 60 „ 90 „ 61 „ 30 „ „ 4 hóra nov.-től..............------- 62 „ 10 „ 62 „ 50 „ „ 4 első hóra....................------- 63 „­­ „ 63 „ — * Hírek. Szeptember 10. — Mai számunk melléklete Fáik Miksának Arad város választó­polgáraihoz intézett beszédét tartalmazza. — Erzsébet román királyné állapota — mint Velenczéből távírják — változatlan, de javulásra van kilátás. A gerinczvelőburok kongeszsziója időn­ként fájdalmakat okoz a nyakszirtben és az alsó végtagokban. Minthogy a betegség hosszabb tar­tamú, a beteg állapotában csak lassú változás várható. — Személyi hírek: Sándor szerb király, mint Fontainebleauból távirják, visszatérvén a hadgyakorlatokról, bucsulátogatást tett Carnot köztársasági elnöknél és arczképével ajándékozta meg. — M­aj­­­át­h Béla nemzeti múzeumi könyv­­tárőr szept. 15.-én tanulmányútra indul Erdélybe, hol Nagy-Enyed, Gyulafehérvár, Kolozsvár és több nevezetesebb város levéltárait, történelmi és régészeti szempontból tanulmányozni fogja. —­ A pápa arczképe. A pápa az elmúlt héten több ízben ült Chartram franczia festőnek, kivel lefekteti magát. Hír szerint a pápa a képet egy európai uralkodónak küldi.­­ A madárkiállítás paradicsommadarai nagy közönséget vonzanak. A két első napon több mint 700-an szemlélték meg. Különösen nagy számmal jönnek a nők. A látogatók két harmadrészét ké­pezik. A paradicsommadarak a kiállítási bizottság újabb elhatározása szerint csak délután 1 óráig láthatók, azért, mert a délutáni nap sugara elől,­­ a­mely a széles bejáraton keresztül egész délután,

Next