Nemzet, 1891. október (10. évfolyam, 3264-3294. szám)

1891-10-02 / 3265. szám

Eimmut ésSír Wateneziek-része, Athenaeum-épület, I. emelet. A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. EIRDETÉSEK ■gy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3265. (270.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1891. Péntek, október 2. »•t»ao«nk.t»r<^ÍS,S5ÍS. -jCíLOFizetési díj: á reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ........................................... „ .. 2 frt. 8 hónapra .......................... 6 » 6 hónapra 12 * Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felü­l­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 • Ara 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) X. évi folyam. Budapest, október 1. A közelmúltra újabb világot vetve, an­nak egyszerű, természetes tanulságait vonta le tegnap Tisza Kálmán, nagyváradi beszé­dében. Levonta úgy magára, mint másokra, úgy a kormánypártra, mint az ellenzékre nézve és abban kulminált, hogy a magyar parlamentarizmust mindnyájunknak megvé­deni és zavartalan, hasznos működését bizto­sítani kötelességünk. Csak a rossz lelkiisme­ret láthat ebben fenyegetést a szabad szólás­ra nézve, mert minden elfogulatlan párt­különbség nélkül — igazat fog Tiszának adni abban, hogy belügyeinkben a legna­gyobb veszély a parlament megrontásában van, mert ez szabad fejlődésünknek, nem­zetiségünknek és intézményeinknek legfőbb, leghatásosabb biztosítéka. Ha ez működésé­ben fennakad, vagy meddővé tétetik, ha te­kintélye megrontatik, akkor hiába beszélünk »nemzeti politikáról« és reformokról, hiába keressük a nagyobb önállást és szabadságot, nem fogunk bírni ezek legfőbb eszközével és biztosítékával, egészséges parlamentarizmus­sal. És azért rövidlátó az ellenzéki obstruk­­c­ió, azért botor azok politikája, kik ezt he­lyeslik és így jövőre is lehetővé, elfogadha­tóvá akarják tenni, akár lélektani, akár párt­politikai szempontból; mert mint jól meg­­jegyző Tisza, amint az ő távozása — bár erős fogadkozások történtek ez irányban — meg nem szünteti az imparlamentáris harcz­­modort, sőt kisebb inczidensre, rendsze­resebbé , erélyesebbé tette ezt gr. Sza­­páryval szemben, úgy — ha tűrik — szo­kássá , a kis emberek feltűnési vágyá­nak, az erőszakos tribünök szereplési viszke­­tegének biztos és könnyű eszközévé és al­kalmává lesz és alkalmazása szaporodni, gya­korivá fog lenni. Hisz a két nagy parlamenti herz­et most is alig másfélévi időköz választa el, melynek nagy részében országgyűlési szünetek és nem hasznos működés voltak. Meg vagyunk győződve, ha úgy a befolyásos tényezők, önelhatározásból, mint Tisza elfo­gulatlan figyelmeztetésére, el nem határoz­zák, hogy többé effélét nem tűrnek, vagy ha ennek hiányában, megfelelő intézkedé­sek nem történnek, akkor ezek a periódusok még rövidebbek, az inc­idensek még gya­koribbak és kisebbek lesznek és huzamos­, nagyobb szabású parlamenti működésről Ma­gyarországon szó sem lesz. Mert míg az erre képes elemek lesznek többségben, addig a rakonczátlan elemek obstruálnak; mikor ez­ek jutnának hatalomra, más ok­ból nem folyna a hasznos munka, quod Deus avertat! Különben Tiszát — hamisan vádolják az­zal ellenfelei — ebben nem önzés és pártszem­pont és épen nem illiberalizmus vezette, mert mindenik párthoz, az általuk egyaránt elismert nagy érdek nevében intézte szerény figyelmeztetését, sőt ezektől egyenesen apel­lált a választókra is. Ez bizony nem hatalmi vágy, ez a legdemokratikusabb és legparla­­mentárisabb felfogás. A választók ítéletének kell kiszolgáltatni, jó és rosz képviselőt, helyes és helytelen eljárást egyaránt és az ellenzék­nek legkevésbbé szabad tiltakozni ezen apel­­lác­ió ellen. A­mi egyébiránt csak azt bi­zonyítja, hogy mennyire bízik Tisza az ügy fontosságában és a magyar nemzet józan íté­letében. De természetesen, ez előtt jól kifej­teni kell az ügyet, megbélyegezni, leleplezni kell a vádlottakat, hogy egészen helyesen ítélhessen. Erről pártkülönbség nélkül kel­lene gondoskodni a sajtó és parlament józan, higgadt elemeinek, melyek pillanatnyi szen­vedélynek és látszólagos pártsikernek nem szabad, hogy feláldozzák a nagy, fontos ér­dekeket. Mert ha a parlamentarizmus egészségesen működik, akkor a pénzügyi egyensúly fen­­tartása, a nemzetközi nagy kötelességek tel­jesítése, a belügyi reformok megállapítása és életbeléptetése, bizton és rövid idő alatt, ke­vesebb erőfeszítéssel és áldozattal lesz esz­közölhető, mint a meddő szóvita és szenve­délyes ha­z folytonos zavarása közben, a leg­szebb tervek és törvényjavaslatok keresztül­vitelére irányzott legnagyobb erőfeszítés mellett. Különben, gr. Szapáry-kabinetje, az el­lenzék által is elismert oly erőkből áll, pro­­grammja, csak rövid idő előtt is az ellenzék egyik árnyalata által is dicsért oly irányban és stádiumban van, hogy a pillanatnyi elva­­kulás megszűnése után, még támadói is el­fogják ismerni, hogy jobb erőkkel, jobb, hasznosabb irányban, sőt az egyensúlyra is sikeresebb tekintettel — a bécsi tárgyalá­sok is bizonyítják — a reformok és befekte­tések, a forgalom és hitelviszonyok további fejlesztésére közelebbi, sikeresebb és gyorsabb megoldásra vezető kilátással, most és — hiszszük — még hosszú időn át, újabb kombinácziót és csoportosulást józanon lehe­tőnek tartani sem lehet. Annál kevésbé, mert Tiszának sikerült oly többséget adni át gróf Szapáry vezetése alá, mely hosszú éveken át biztosítéka volt a parlamenti kon­­szolidácziónak és gróf Szapárynak sikerült ennek teljes bizalmát — a legutóbbi erős támadások, sőt az óhajtott siker kimaradása daczára is fentartani, megőrizni, úgy, hogy csak az erőszak állhatja útját a sikeres működésnek. Az ellenzék gyanúsítja a több­séget az erőszak alkalmazásával, pedig tényleg ez alkalmazta azt és amaz nem gondolt erre. Ha pedig e többséget a gúny fegyvereivel és kicsinyes cselszövényekkel, hivogatásokkal és ijesztgetésekkel, diflammá­­czióval és gyanúsításokkal akarják megron­tani vagy gyengíteni, e kísérletek — ha gr. Apponyi ékesszólása teszi is ezt — eredmény­telenek fognak maradni, egyszerűen azért,mert az ország tudja, hogy a kormány ezzel a több­séggel rendezte az államháztartást, államo­­sítá a vasutakat, vitte keresztül a magyar államiság érvényesülését, nyelvben, intéze­tekben, intézményekben, tarta vissza a reak­­cziót több téren és emelte a keleti kérdésben való eszélyes magatartása által — melynek eredményét most már utólagos bölcsességgel az ellenzék nagy része is elfogadja — Ma­gyarország súlyát, befolyását. És így ha épen megmaradt és ernyedetlenül működik gr. Szapáry nagytehetségű kormányának veze­tése alatt tovább is, a siker ezentúl is be fog következni. Az ellenzéki vad frázisok és vad vádak eddig még soha testet nem öltöttek, a közönség már egészen beleunt azok foly­tonos, üres hangoztatásába, de látja a kézzel fogható nagy eredményeket és ezek alapján bizonyára igazolt bizalommal fordul a jö­vőben­ is a szabadelvű párt felé. És hiszszük, hogy rövid időn nemcsak ez fog bebizonyulni, hanem az is, hogy a kabinet egysége, annak vezetése semmi kívánni valót nem hagy fenn— az ellenzéki jóslatok újabb fiaskójára! Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. A király útja. — Távirati tudósítás. — Reichenberg, okt. 1. Ő felsége utazása Prágából Reichenbergig valóságos diadalut volt. Az egész vonal mentén ezer, meg ezer em­ber állt ünnepi díszben. A merre a vonat elhaladt, festői népviseletben állt a sokaság. Ő felsége parancsot adott, hogy a vonat las­san haladjon ; szakadatlanul a szalon kocsi ablaká­ban állott és a néptömeg folytonos lelkes üdvözlé­sét, hol szalutálással, majd fejbólintással, majd meghajlással köszönte meg. Bischitzben a melniki polgármester, a városi képviselet, a környékbeli községi képviseletek, egyletek, iskolák várták az uralkodót. Riadó üdvözlés hangzott fel, a­mikor a vonat az állomásra berobogott. Rázendítették a néphimnuszt, a körülfekvő halmokon örömtüzek lo­bogtak. Az udvari vonat négyszer állott meg, még­pedig Jungbunzlauban, Münchengrätzben, Turnauban és Reichenau-Geblanzben. Mindegyik pályaudvar pompásan volt ékesítve; mindenütt a községi hatóságok, a polgármesterek a vá­rosi képviselettel, a nemesség, a felekezetek papjai, az iparosok és a tanuló ifjúság várták a király megérkezését. Ő felsége kiszállt a kocsiból s fogadta a polgármesterek üdvözléseit, a­melyekre köszönettel válaszolt. Mindegyik állomáson ün­neplőbe öltözött iskolás leányok virágbokrétát adtak át ő felségének, aki bemutattatta magának a hatóságok fejeit, a polgármestert, a kerületi főnö­köket, a papságot és az előkelőségeket. Minden­kihez volt az uralkodónak szívélyes szava. Ő fel­sége 9 órakor érkezett meg Reichenbergbe. A pályaudvaron Wazka, a kerületi törvényszék el­nöke, Schlögel kerületi főnök, a hatóságok fejei, Schucker polgármester a városi tanácsosok élén, valamennyi felekezet papsága, Crouy herczeg, Rohan herczeg és Clam-Gallas gróf jelentek meg ő felsége fogadására, ő felsége a jelen voltak szűnni nem akaró lelkesedése közt szállt ki az udvari vonat szalonkocsijából és ellépett a dísz­­század előtt. A polgármester üdvözlő beszédje után, Reichenberg ifjúsága nevében a polgármes­ter leánya virágbokrétát adott át az uralkodónak. Ezután Engerer városi tanácsost mutatták be. Prada alpolgármesterhez fordulva, ő felsége meg­­j­egy­ez­te, hogy rendkívül örvend a város felvirág­zásán. Miután ő felsége még számos előkelőséget tüntetett ki megszólítással, a helytartóval kocsira szállt és a beláthatlan sokaság éljenzése közt, a városba hajtatott, a felsége fogata előtt a polgár­­mester kocsija haladt. Reichenberg, okt. 1. A szövőiskola megtekin­tése alkalmával ő felsége Ginzkey kereskedelmi kamarai elnök beszédére következőleg válaszolt: »Élénk örömmel tölt el ama fejlődés, melyet Reichenberg és az egész kerület a lakosságnak mindenkor kifejtett ipari tevékenysége és ügyes­sége elért. Szívesen jelentem ki ezt, midőn szere­tett cseh királyságom e részében is kifejezem leg­jobb kivánatomat a gazdasági élet további fejlő­dése iránt. Az ipar terén kitűnő kamarai kerület kiváló tevékenysége a népjólétnek legfontosabb forrását képezi és elvárom, hogy jövőben a köz­érdek, az iparosok és kézművesek minden részről való egyetértő együttműködése által ama hathatós fejlesztésre és előmozdításra találjon, mely külö­nösen szívemen fekszik és melyhez a Mindenható áldását kérem. Reichenberg, okt. 1. Ő felsége bevonulása gyönyörű időjárás mellett 1­410-től 12 óráig tartott. Megható jelenet volt az összes dalegyletek hódo­lata, midőn ő felsége a városháza erkélyére lépett. A néphimnusz a tömegre hatalmas benyomást tett. Magát az uralkodót is láthatólag mélyen megindí­totta a jelenet. Délben ő felsége Clam-Gallas gróf kastélyába érkezett, hol reggeli volt. Az uralkodó jobbján Clam-Gallas grófné, balján a hadtesten­ A rosenthali bombarobbanások. Gondolkodásba ejtő híreket hozott az esti órákban a táviró, amelyeket csupán tel­jes fentartással közlünk, jóllehet a rendsze­rint jól értesült »N. Fr. Presse« esti lapja — az egyedüli a bécsi lapok közül — megerő­síti ezeket a távirati értesüléseket. Kern ki­sebb dologról van ugyanis szó, mint arról, hogy ugyanazon vonalon, amelyen ma reg­gel 6 órakor királyunk Prágából Reichen­bergbe menendő volt, a Reichenberg előtti utolsó állomásnál, Rosenthalban a vasúti hídtöltésen, éjféltájban nitroglycerinnel töl­tött két bomba robbant szét. Miféle dologgal állunk itt szemben ? Gaz és alávaló bűntet­tel, amelytől méltó undorral és megvetéssel kell, hogy elforduljon minden állampolgára a hazának ? Avagy pusztán egyszerű csinynyel, a­melynek kieszelői nem fontolták meg, mi­féle felháborodást okoznak? E kérdésekre ebben a pillanatban teljesen biztos választ alig adhatunk. A táviratokból azonban az látszik valószínűnek, hogy ezúttal csakis ez utóbbiról lehet szó. Mindenesetre kívánatos, hogy gyors és erélyes nyomozással a tette­sek kipuhatoltassanak, hogy ez által a köz­vélemény, a­melyet maga az a homály is, amelybe ez eset ma még burkolva van, mél­tán felháborít, megnyugtattassék. Az éj folyamán a következő táviratokat vettük: Reichenberg, okt. 1. Rosenthalban, Rei­chenberg mellett, a szeptember 80-áról okt. 1-ére virradó éjjelen éjfélkor, a vasúti áthi­dalásnál a töltés mindkét oldalán rob­banás történt, egy méternyi szélességű és fél méternyi mélységű nyílásokat törtek ki a gyámoszlopokon. A vasúti közegek ezt azonnal észrevették és a megrongált építményt hasz­nálható állapotba helyezték. Reichenberg, okt. 1. (Eredeti táv­irat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Kirch­hof, a rosenthali vasúti állomás főnöke teg­nap éjjel éppen hazafelé ment Rosenthalból a pályaházban levő lakására, midőn az úgy­nevezett Bezirk utczát áthidaló híd tájékán menydörgésszerű robbanást hallott. Kirch­hof azonnal a robbanás színhelye felé sietett. Amint a pályatestre érkezett Beduitschek pályaőr sietett eléje, azzal a hírrel, hogy valahol robbanás volt. Mindketten tehát a helyszín felé siettek és aközben a fentebb említett hídhoz érkeztek. E pillanatban tör­tént a másik robbanás, mely sokkal erő­sebb és nagyobb volt az elsőnél. A ráz­kódás közvetlenül a híd ive alatt tör­tént. A két férfi azonnal a híd meg­vizsgálására sietett, mert a 852. számú tehervonatnak közvetlenül a történtek után kellett Reichenbergről eltávoznia. A vizsgálat alkalmával a híd kőfalán mindkét oldalon körülbelül egy négyszög méternyi nagyságú 60—80 c­entiméter mélységű lyuk tátong. A híd boltozatán néhány zúzó­­dást és tartóin kis görbülést vettek észre, miután a szükséges biztonsági intézkedése­ket megtették, minden fennakadás nélkül jelt adhattak a tehervonat elindulására. A híd közelében levő vasúti lejtő vizárkában egy ház a robbanás ereje folytán összeomlott. A merénylet helyén érezhető penetráns szag arra enged következtetni, hogy az utczai híd falának lyukaiba mindkét oldalon nitro­glycerinnel telt és gyújtózsinórral ellátott bombák voltak elhelyezve. A gyújtózsinóro­kat biztosan egy időben gyújtották meg, de a bombák egy szerencsés véletlen következ­tében, nem robbantak fel egyszerre s igy a nagy robbanást meggátolták. A Reichen­­berg-Gablonz-i helyi vasút vasszerkezetű hídja, mely vas alaposzlopokon nyugszik, egyáltalában nem sérült meg. A híd kijavítását azonnal elrendelték és rög­tön végre is hajtották. Közvetlenül a robbanás előtt a híd alatt elvezető úton több embert láttak, de sem ezek, sem az előbb említett állomásfőnök semmi gya­núsat sem vettek észre és igy kétségtelen, hogy a bűnösök a kanóczot már régebben gyújthatták meg. A tett elkövetőit illetőleg biztos gyanú nincsen, de állítólag már meg­találták azokat a nyomokat, amelyeken ha­ladva, megtalálják a titokzatos eset nyitját. A forgalom nem akadt meg. Prága, okt. 1. Reichenbergben futó­tűz­­ként terjedt el a hír, hogy Rosenthalban, néhány lépésnyire a vasúti állomástól dina­­mittal megtöltött két bombát fektettek le, melyek a töltéshíd alján lévő víztömlőbe voltak elhelyezve. E bombák egyike éjjeli 12 órakor felrobbant, a másik egy negyed­órával később. A robbanás oly nagymérvű volt, hogy a körülfekvő épületek ablakai szétzúzódtak, a hidat erősítő karfák kiszakít­­tattak és a híd maga járhatatlanná vált. Természetes, hogy Rosenthal lakosságát a robbanás felverte álmából. Konstatálták, hogy a bombák, mint szokásos, vasburokkal vol­tak ellátva és nitroglycerinnel megtöltve. Az állomásfőnök a vasúti munkások által azon­nal eltávolíttatta a romokat és a pályatestet helyreállíttatta, úgy, hogy a vonat még haj­nal előtt járható lett. Az izgatottság min­denütt óriási. (M. É.) Bécs, okt. 1. Mérvadó körök abban a véleményben vannak, hogy a Reichenberg melletti vasúti merényletnek semmi politi­kai háttere nincs, hanem közönséges gyer­­mekcsíny; e véleményt azonban semmi figyelemreméltó mozzanat sem támogatja, hanem minden valószínűséggel állíthatni, hogy anarkhista­ merénylet forog fen. Reichenbergben az utolsó időben a szoczia­­lista­ párt agitátorai utazgattak. Igen sokat lázított azon a helyen a bécsi anarchisták vezére, dr. A­d­­­e­r V­i­k­t­o­r. Ez az eset emlékeztet most arra a vasúti merényletre, amely nemrég Florisdorf közelében tör­tént, amikor ő felsége Prágába utazott. Mindkét merénylet bizonyos hasonlatosság­gal bír kivitelében. Feltűnő, hogy úgy itt, mint amott huszonnégy órával előbb, mielőtt a király a vonalon áthaladt, vitték végbe a merényletet. (M. E.) Bécs, okt. 1. A »Neue Freie Presse« jelentése szerint csínyről van szó, melynek a politikához semmi köze. A nyílásokat két kis bomba felrobbanása okozta, melyeknek el­­dördülését a környéken meghallották, mi­ál­tal az állomásfőnök figyelmessé tétetvén, a rongált rész helyreállítását elrendelte. A tet­tesek ismeretlenek. Rosenthal helység ama gyártelepekhez tartozik, melyek Reichenber­get körülveszik s az első állomás Reichenberg előtt. Mintegy 100 lépésnyire az állomás előtt van a hídtöltés, amelyek hídja alatt két víz­levezető csatorna van, melyek egyikébe tet­ték a két bombát, melyeknek felrobbantása közt mintegy tíz percznyi időköz telt el A töltéshez legközelebb eső parasztház ablakai megrepedtek. A bombák nitroglycerin­nel voltak töltve. Bécs, okt. 1. A merényletre vonatkozó­lag hivatalosan jelentik, hogy a Rosenthal melletti hídon a robbantószerek mindkét ol­dalon egy méter széles és fél méter mély nyí­lást ütöttek. Taaffe gr. miniszterelnök utasí­tásokat küldött Thun gr. helytartónak, a me­rénylők kipuhatolása iránt. (M. E.) Prága, okt. 1. A »Politik«-nek táviratoztak Reichenbergből. Múlt éjjel a közeli Rosenthal melletti vasúti hidat, melyen ő felsége keresztül­utazandó volt, megrongálták. Prágában az a hír volt elterjedve, hogy a Reichenberg közelében levő vasúti hídon kevéssel az uralkodó odaérkezte előtt, egy bombát találtak, de idejekorán eltávolí­tották, a­nélkül, hogy kárt tett volna. (M. É.) Bécs, okt. 1. A reichenbergi merénylet­ről még a következőket jelentik: A dyna­­mitbombák nem voltak időjelzőkészülékkel ellátva, úgy, hogy a robbanás ideje nem volt szabályozható, úgy látszik, mintha a czél csak ijesztés lett volna. Más oldalról azt állít­ják, hogy a merénylet a csehek ré­széről eredt, a­mennyiben a nemzetiségi túlzók arra törekedtek, hogy megakadályoz­zák a királynak a német iparvárosba való utazását. (M. E.) Reichenberg, okt. 1. A »Reichenberger Zeitung« a rosenthali bomba­robbanásról részletes tudósítást közöl, amely megerősíti a már közölt részleteket. A nevezett lap még a következőket írja: „Az okozott hídron­­gálás oly csekély, hogy egy Reichen­bergben álló tehervonatnak közvetlenül a robbanás után megadhatták a jelt az indu­lásra. Ez ama körülménynek köszönhető, hogy a híd két oldalán elhelyezett bombák nem egyidejűleg robbantak fel, bár az egy­idejű robbanást valószínűleg szándékolták. Közvetlenül a robbanás előtt számosan men­tek át azon a helyen, a­nélkül, hogy valami gyanús dolgot vettek volna észre, amiből kö­vetkezik, hogy a kanóczokat sokkal előbb gyújtották meg. Határozott gyanú még senki ellen sem merült fel, de hír szerint, már rá­találtak a nyomra, amely e gonosz csíny fel­derítésére vezethet. Hogy csak csíny­ről van szó, ez minden kétségen felül áll. Reichenberg, okt. 1. (Eredeti táv­irat.) A »N­eue Freie Presse« jelen­tése : Miután a hatóság képviselői a hidrob­­banásról a múlt éjjel felvették a tényálladé­­kot, rögtön kijelentették, hogy lépéseket kell tenni az iránt, hogy a király erről az esetről értesíttessék. A helytartónak haladéktalanul sürgönyöztek is. Az itteni polgármesterhez azonban már reggeli 4 órakor megérkezett az értesítés, hogy az udvari vonat programm­szerűleg fog megérkezni. Midőn a király vo­nata a robbanás színhelyén átrobogott, ő fel­sége úgy reggel az odautazás, mint este a visszautazás alkalmával megjelent vagyon­­jának ablakánál. Mind akét ízben zajos öröm­­rivalgással köszöntötték. Bécs, okt. 1. Az itteni szoczialisták kö­rében gyanítják, hogy a fenforgó esetben nem anarchista merényletről, hanem néhány fanatikus ifjú-csehpártinak ténykedéséről le­het szó, kiknek célja az volt, hogy a reichen­bergi örömnapot megzavarják. A szoczialisták felháborodással utasítják vissza a gyanút,mint­ha részük volna e gyermekes csínyben. Utal­nak arra, hogy nem is lenne cz­élja, ha a pá­lyatestet majdnem 24 órával ő felsége meg­érkezése előtt megrongálták volna, ennél­fogva csak oly merényletről lehet szó, melyet elkövettek azok, kiknek érdekében állott, hogy a reichenbergi ünnepélyt megzavarják.­­ Ezzel szemben különösen figyelemreméltó, hogy a szoczialista párt a legutóbbi időben nagyon megszaporodott cseh elemek által és hogy a szoczialista párt vezetése a vidéken jelenleg tulajdonképen a csehek kezében van. (M. É.) Bécs, okt. 1. A hivatalos vizsgálat eredmé­nyeként konstatálták, hogy a híd ellen intézett merénylet sikertelensége annak köszönhető, hogy a bombák nem voltak kellő mélyen el­­helyezve; ha mélyebben helyezték volna el, valószínűleg az egész híd romba dőlt volna. Ide érkezett hírek szerint a merénylet czélja egyedül az volt, hogy a híd fölrobbantásával közlekedési akadályt idézzenek elő s ez által a király reichen­bergi utazását meghiúsítsák. Bécs, okt. 1. Reichenbergből mindez ideig semmiféle magánértesülések sem érkeztek a me­rényletről. Csak egy hivatalos és meglehetősen hiányos tudósítás érkezett a Rosenthal közelében történtekről, amely a »Reichenberger Zig«-ból ered. Abból a körülményből, hogy a bécsi lapok­nak Reichenbergben teljesen megbízható levele­zőik vannak, meglehetős bizonyossággal lehet arra a következtetésre jutni, hogy mindazokat a táv­iratokat, amelyek a merénylettel foglalkoznak, le­foglalták. (M. É.) Berlin, okt. 1. A »Vossische Zeitung« a vas­úti merényletről a következőket írja: Senki sem fogja feltenni a reichenbergi német lakosságról, hogy ő felsége ellen merényletre engedné magát ragadtatni; e szerint teljesen — úgy látszik — is­meretlen tényezők működtek közre. (M. É.) rancsnok ült, szemben Ő felségével Clam-Gallas gróf foglalt helyet. Ő felsége programmszerűleg esti 6 órakor indult vissza Prágába. Prága, okt. 1. Ő felsége programmszerűen holnap, pénteken délután 3 órakor utazik el. Czedik báró, az államvasutak elnöke most este Prágába utazott, hogy Gerstl forgalmi igazgató­val együtt, ki reggel szintén oda utazik, szemé­lyesen átvegye az ünnepi vonat vezetését. Ő fel­­sége , este 10 óra 50 perczkor érkezik Bécsbe. (M. E.) Prága, okt. 1­­0 felsége Reichenbergből programmszerüleg ideérkezett. A képviselőház szombaton, f. évi okt. hó 3-án, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: Királyi le­irat újból kihirdetése. A főrendiház szombaton, f. évi okt. hó 3-án, déli 12 órakor ülést tart. Napirend: Királyi leirat újból kihirdetése. A 48-as pártkör okt. 2-án d. u. 6 órakor vas­­utcza 6. sz. a. értekezletet tart. Belföld, Budapest, okt. 1. (C­áfolat.) A »Bud. Corr.« jelenti. Azon újonnan felmerült hír, hogy a trónörökösödési rendet illetőleg ő fel­ségének egy legmagasabb intézkedése volna kilá­tásban, különösen pedig, hogy Károly Lajos főherczeg trónörökösödési jogáról lemondani szán­dékoznék — amint illetékes oldalról értesülünk — minden tényleges alapot nélkülöz. A trónörökösö­dés úgy Magyarországon, mint Ausztriában vilá­gosan és minden kétséget kizárólag van a törvé­nyekben körülírva és Károly Lajos főherczeg le­köszönéséről sohasem volt szó. Károly Lajos fő­­herczeg ismert rendkívüli kötelesség-érzeténél fogva ilynemű eshetőségre nem lehet gondolni. Egyáltalán nincs most semmi indok, hogy ez a kérdés most szellőztessék.

Next