Nemzet, 1891. október (10. évfolyam, 3264-3294. szám)
1891-10-09 / 3272. szám
SZBHKEEZTŐS® G: J’erenowiek-tsre, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK »87 mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ára 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: Kiadó-hivatalo X Ferencalek-tere, Athenaeum-épület, ffddenkik Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............................................... .. 2 frt 3 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra .............. ......... ...... 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3272. (277.) szám. Budapest, 1891. Péntek, október 9. X. évi folyam. Budapest, október 8. Nemzeti politika: ez a legújabb frázis, mely a legönzőbb pártczélokat fedi. Az az eszme, mely tele van fényes gondolatokkal, mint az ég csillagokkal, vagy sötét és üres, mint az örvény. Az a jelvény, melynek nemzeti czége alatt a legártóbb dugárut csempészték és csempészik Magyarországba. Az a közös firma, mely alatt a szélsőbal és a mérsékelt ellenzék politikai műhelye együtt dolgozik. Nemzeti politika ürügye alatt hirdette és hirdeti Apponyi Albert gróf az országnak, hogy ez politikai üdvösségét csak tőle, a mérsékelt ellenzéktől és szélső barátaitól várhatja. De miben áll ez a nemzeti politika ? Ennek fölfejtését Apponyi Albert gróf ép úgy elmulasztotta, mint elmulasztotta általános politikai programmjának megállapitását. A nemzeti politika jelszavait Apponyi Albert gróf fényes ködgomoly gyanánt hömpölygette a közvélemény előtt. Csillagfényből szőtt és font be egy nagy ürességet. Valóban elérkezett ideje, hogy leszámoljunk a politikai frázisok és a közvélemény megejtésére számított kortesfogások e legveszedelmesebbikével is. Azzal a frázissal és kortesfogással, amely a legszentebbre emeli föl kezét. Amely a nemzeti géniuszt akarja a párt czéljaira lefoglalni. Mi a nemzeti politika? Ha a nemzeti, politika az, hogy a közjogi alaphoz híven ragaszkodunk, ez alapból egy vonalnyit sem engedünk elfoglaltatni; ha a nemzeti politika az, hogy e közjogi alapon, a magyar nemzeti államot fölépítsük, gazdaggá, hatalmassá tegyük; ha a nemzeti politika az, hogy a magyar kultúrát kifejleszszük, hatalmas, túlnyomó szerepében nemcsak megtartsuk, hanem annak szinte ellenállhatatlan erőt kölcsönözzünk, amely által, mintegy önkéntelenül, vita és harcz nélkül magába olvaszsza a nemzetiségi kultúrákat, ekkor megteremtve a politikai magyar nemzet helyett, az egybeforrt, egységes nemzetet; ha a nemzeti politika az, hogy pénzügyi egyensúlyunkat örökre biztosítsuk, gazdasági erőinket kifejleszszük s ekként megszerezzük kultúrás intézményeinkhez a szükséges pénzeszközöket; ha nemzeti politika az, Magyarországból modern, virágzó kulturállamot teremteni, akkor a nemzeti politika tényleg folyamatban van, hatalmas erővel, s legörvendetesebb eredményekkel működik. Akkor a nemzeti politikának mi nem frázisait gyártjuk, hanem lényegét csináljuk. Akkor nemzeti politikát csinál Wekerle Sándor pénzügyminiszter az összes kabinettel együtt, midőn állandóan biztosította pénzügyi egyensúlyunkat. A nemzeti politikának akkor valódi, — Apponyi Albert gróf által soha meg nem értett és fel nem tárt — programmját fejtette ki tegnapi exposé beszédében. Akkor valódi nemzeti politikát csinál a kabinet feje, a szabadelvű párt vezére, gróf Szapáry Gyula, a magyar politika általános, helyes irányzásával, s a belügyi reformok kezdeményezésével, melyek nélkül Magyarország nemcsak nemzeti, hanem egyszersmind erős állam sem lehet. Akkor valódi nemzeti politikát csinál Baross Gábor, kifejtve a nemzet közgazdasági erőit, oly tökélyre fejlesztve közlekedési eszközeinket, hogy ezek minták és utánzás tárgyai a külföldre nézve. Az igazi nemzeti politikát akkor Csáky Albin gróf vallás és közoktatási miniszter csinálja, terjesztve és fejlesztve nemzeti kultúránkat. Csinálja Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, nagy konczepczióju igazságügyi reformjai által, melyeknek keretét egész nagyságukban feltárta, s melyeket egyes részleteiben máris megvalósított, s melyekkel a nemzeti állam kapcsán el fog érkezni a legeszményibb, de eddig legkevésbé elért fogalom, a magyar jogállam. Nemzeti politikát csinál a fennebbi értelemben Bethlen András gróf, földmivelési érdekeink gondos ápolása által, sőt nemzeti politikát csinál, a nemzetellenes irányról annyiszor és oly jogtalanul vádolt Fejérvári báró miniszter is, ki nagy szakértelmével és hatalmas erélyével honvédségünket nemcsak a nemzeti, hanem a harczképes hadsereg színvonalára emelte. Íme a nemzeti politika, elméletében és gyakorlatában. Egészében és egyes részleteiben. Ez a szabadelvű párt és a kormány nemzeti politikája. Ezzel szemben mit ért nemzeti politika alatt Apponyi Albert gróf? Mit értenek e politika alatt ennek jelszavait variáló párthívei, lármás hírlapjai és szélső barátai ? Az ő nemzeti politikájuk, ha a miénktől különbözik, csak hibás lehet, csak veszedelmeket rejthet. Ha a mi nemzeti politikánk keretein túl tör, a túlzó Chauvinismus diktálja és a legnagyobb bonyodalmak eszközévé teszi azt. A túlzó Chauvinismus két irányban: a belpolitika és a közjogi alap irányában. Közös czélunk a magyar nemzeti állam létesítése, de eltérők eszközeinek. Nemzeti államot, egységes, egybeforrt nemzet nélkül, képzelni nem lehet. És csak a nemzeti állam lehet erős. Amíg a nemzeti eszme uralkodó törvénye lesz a népek gondolkodásának, addig egységes, egybefort nemzet nélkül nem lehet maradandó államalakulást fentartani. De mi a kultúrát és társadalmi egységben látjuk a nemzeti egység lényeges föltételét. Amíg kultúrás szakadás nem lesz köztünk és a nemzetiségek közt, addig a magyar nemzeti egységet veszély nem fogja fenyegetni, ezért mondtuk, hogy a magyar, nemzeti kultúra túlsúlyának fentartása és továbbfejlesztése az igazi nemzeti politika. Ha Apponyi Albert gróf és barátai ennél többet akarnak, nem az egybeforrást, hanem a szerteszétszakadozást fogják fölidézni. De legveszedelmesebb játék az, mit a közjogi kiegyezéssel, a nemzeti politika cége alatt űznek. Hirdetik, hogy a közjogi kiegyezés nem végleges, hanem csak átmeneti formája Ausztriához való viszonyunknak. Hogy tehát ennek sem betűjéhez, sem szelleméhez nem kell sem komolyan, sem becsületesen ragaszkodnunk. A továbbfejlesztés ürügye alatt, a perszonálunió felé kell löknünk azt. Lassanként meg kell szüntetnünk a közös ügyeket, amelyek alapját képezik a pragmatika szankciónak, s amelyek szabályozásának elmulasztásáért a vérnek és könynek egész tengere árasztotta el Magyarországot. Ketté választani a hadsereget, lassanként ketté választani a külügyi képviseletet is: ezek azok a titkos, vagy nyíltan beismert czélok, amelyek nemcsak a valódi szélsőbalt, hanem közjogi chauvinistáinkat is vezérlik. E czélok felé ragadtatja magát Apponyi Albert gróf, önkéntelenül, vagy szándékosan, de ellenállhatatlan erővel. A jászberényi lejtőn a lavina elemi hatalma viszi e czélok felé. Apponyi Albert gróf évek során át sajnosan tapasztalta, hogy nem tud hatni a nemzet közszellemére, a nemzet őt nem érti s ő nem érti a nemzetet. Teljes vitorlákkal engedte tehát át magát és politikáját a túlzó nemzeti Chauvinismus szelének, hívén, hogy ez fogja elhajtani a kormányra jutás kikötőjébe. A közjogi chauvinismustól sem riad vissza, pedig ez a Chauvinismus a legveszélyesebb, nemcsak egy államférfiúra, hanem a nemzetre is. Kossuth megfordított politikája ez. A nagy izgató nem akarta elismerni a közös ügyeket s ezért döntötte részbe nemzetét. A közjogi Chauvinismus, melynek zászlaját most már Apponyi Albert is lobogtatja, a törvényesen elismert közös ügyeket el akarja magyarázni, a perszonálunió szellemében értelmezni. Tehát ugyanazt akarja, amit Kossuth akart ápril 14-ke előtt. De hogyha Apponyi Albert gróf közjogi chauvinismusa által, melyet Jászberényben nyíltan bevallott, proklamálva a szélsőballal való szövetkezését, csak saját politikai pályáját törné össze, ez csak reánézve volna szerencsétlenség. A nemzetre csak annyiban, amennyiben egy kiváló tehetségű fiát, a komoly politika látteréből elvesztené. De a valódi baj és veszély abban rejlik, hogy Apponyi Albert gróf a közjogi alkun túlmenő aspirácziókat kelt a nemzetben. Megingatja a nemzet hitét a dualizmusban. És ez neki sokkal inkább sikerülhet, mint a szélsőbalnak sikerült eddig, mert ő a közjogi kiegyezés sánczain belől volt. Aki pedig a vár védője vola és abból kitör, hogy az ostromlókkal fogjon kezet, mindig veszedelmesebb az ostromlóknál. Ez azért a közjogi alkut rég nem érte oly csapás, mint minőt Apponyi Albert gróf Jászberényben mért reá. Ezt a csapást is azonban el fogja viselni, mert a hullám törik meg és nem a gránitszikla. Apponyi Albert gróf nemzeti politikája tehát csak önmagát dönti veszélybe s nem egyszersmind a nemzetet. Agricola. gullLLETM»,____ 111 ■l"-------------ggg A NEMZET TÁRCZÁJA. Október 8. A nevelésügy Amerikában. — Laboulaye felolvasása. — Nem hiszem, hogy a világtörténet lapjain hasonló tényt tudna , találni a leggondosabb nyomozó is az Egyesült Államok csodaszerű nagyobbodásához, és bizonnyal egy világtörténeti esemény sem ad annyi gondolkodni valót, mint ez. Két század egy maroknyi kis csapat kibujdosóból 24 millió lelket számláló nemzetet teremtett, és a legszerényebb számítás szerint 50 év múlva e tegnap szülemlett birodalomban 100 millió tagból álló, ugyanazon nyelvű és fajú nép lesz. Például felemlítem, hogy Clay angol tudós kiszámítá, hogy Amerikában a lakosság 22 év alatt meg lesz kettőztetve; 1862-ben 34 millió lakosa volt, 1884-ben 68 millió, 1909-ben 136 millió lesz és 1928-ban 272 millió, stb. -- 1760-ban Amerika egy kis gyarmat volt, amely pénzt, hajót, segédforrást nélkülözve, Francziaország pártfogását könyörögte; ma már Anglia vetélytársa a két tengeren, holnap nem állam lesz többé, hanem egy új világ, szemben a régivel. De ez még nem minden; a nép, amelynek szerencsére regényszerűnek tűnik fel, teljesen más életet folytat, mint mi; náluk valóságos demokráczia, valóságos köztársaság van életben, azaz a társadalom és a kormányzat oly alakja, amelyet a rómaiak és görögök ismertek ugyan, de tökéletlenül és amelyet Európában, mint gyakorlatilag ki nem vihetet, és ábrándszerűl, mindig kárhoztattak. Franklin reszketve üdvözlő eme politikai új átalakulást, mely sem az isteni jogra, sem az erőszakra nem hivatkozik, amely az ész elvén kívül semmi más elvet el nem ismer. Istenhez könyörgött, hogy védje az alkotmányt, mert érezte, hogy a kísérletnek döntőnek kell lenni és ha tévúton indult el, a szabad kormányzatnak örökre vége. Isten meghallgatta könyörgését. Amerika az egyedüli tartomány, ahol 1789. óta a haladás rázkódás nélkül történt, ahol a társadalom forradalom nélkül megélt, és ahol nem változtak minduntalan az elvek és az eszmék. Az öreg Európa, amelyet alapjaiban oly szilárdnak hittek, mélyében rázkódott meg azóta; monarchia, nemesség, kiváltság mind rombadőlt, és annyi sok kísérlet és csalódás között, nem egyszer irigyelte csendes békéjét és állandóságát annak a demokrácziának, melyet folytonos mozgékonysággal és mindent felforgató zivatarral szoktak vádolni s amely egyedül nem változott 90 év alatt! Honnan van e szervezet szilárd tartóssága? Mi adja kezünkbe állandóságának titkát? Ez legfőbb kérdése az újabbkori politikának, de nálunk, Európában, nem veszszük észre, hogy az államférfiak e kérdés megoldásán fáradoztak volna. A szabadságnak és Amerikának nem mindig azok a leghívebb barátai, akik őket legjobban megértették , gyakran félelemből, tudatlanságból, vagy irigységből ki akarják zárni az Egyesült Államokat a czivilizált társadalom közösségéből, azt állítják, hogy Amerika tartós kormány formájában és haladásában csoda van ugyan, de ennek ránk nézve sem elméleti, sem gyakorlati haszna nincs, itt így az Unió szerencséjét majd intézményeinek demokratikus jelleme, majd mindenre alkalmas földjének végtelen nagysága, majd végre népességének csekélysége által akarják kimagyarázni. Kétségkívül ezek mind nagy előnyök , de szemünk előtt vannak a régi spanyol gyarmatok, melyek szintén oly nagyok, mint az az Egyesült Államok, sőt elhelyezésük jobb, népességük kevesebb, nem is említve nem kevésbbé demokratikus intézményeiket, nézzük meg ezeket és látni fogjuk, hogy nyomorúságosan nyögnek abban a helyzetben, melyben az Egyesült Államok virágoznak. Azt fogják mondani ugyebár, hogy az amerikai még fiatal nemzedék és a köztársaság oly egyszerű kormányforma, mely csakis új társadalmaknak való ? De ez kettős tévedés, mert ha Amerika új is, de népessége nem feledik, hogy az amerikaiak azok az angolok, kik szabadságukat a Magna Chartától számítják; a köztársaság pedig, amint náluk megjelenve látjuk, oly végtelen gyöngéd szervezet, amely a hatalmat a tömegekbe helyezvén és önkéntes engedelmességet adván, csak azoknak való, akik a czivilizácziónak erényeivel és nem bűneivel bírnak. Az Egyesült Államok szabadság által élnek, míg Mexikónak éppen az okozza a halálát. A fajban keresendő e különbség oka — fogják mondani , — de e megoldásban az eszmét szóval helyettesítik, mert e kérdés tulajdonképen az, hogy mi okozza az angolszász faj szívós, kitartó jellemét, honnan van az az energiája, amely a világuralmát biztosítja számára és felnyitja előtte, csakis előtte az új kontinenst és kezébe adja Ausztráliát ? Az amerikaiak régóta ismerik nagyságuk titkát. Angliából vitték magukkal oda. Tudják jól, hogy a szabadság alapja nem annyira a kormányrendszerben, mint inkább a polgárok lelkületében van. XIV. Lajos óta tisztán látják, amit mi még csak most kezdünk sejteni, hogy a szabadság erőszak és semmi több, melynek épp úgy lehet jó, mint rész következménye. Ha elnyomják , kitör, ha magára hagyják, pusztít vagy termékenyít. És ezt akkor látták át, midőn megértették, hogy a megfejtendő kérdés a nemzetekre is ugyanaz, ami az egyénre nézve, hogy a politikai szabadságot épen úgy kell ápolni, mint a természeti szabadságot, mert a kettő egy szabadság. Az erkölcsi szabályt nem valamely könyvbe, külső intézménybe kell helyezni, hogy becsületes életmód biztosíttassék általa, hanem az egyének szívébe. A politikai szabályt már többé nem a kormánygépezetben, hanem a polgárok lelkületében kell meggyökereztetni. Egyetlen egy benső vezetőnk van, mely képes bennünket megmenteni a szabadság csalódásaitól s tehet tönkre az által, a mi megmentésünkre rendeltetett. Ez egyetlen benső vezető: a vallás, amely az első gyarmatokat áthatja. E szigorú és bölcs vallás, amely az egész életet felöleli s kényszeríti az egyest, hogy a számára rendelt szűk kört túl ne lépje, letörölhetetlen bélyeget nyomott az amerikaira. Ez adott neki komoly, erkölcsös jellemet, amely megkülönbözteti, oly jellemet, amely új Angliában minden egyes emberen feltűnően észlelhető. Azután a minő mértékben terjedt el a czivilizáczió, harapóztak szét a művészet ágai a népéletben s maga a társadalom is mindinkább világias színezetet nyert: abban a mértékben választatott el a nevelés a vallástól, nem hogy ellenzéket képezzen vele, hanem ellenkezőleg, hogy az új kor vívmányaival segítségére legyen. A vallás és a nevelés náluk két testvér, a szabadság őre, mondhatni alap, amelyen Amerika fölépült. E felett senki sem kételkedik ott náluk; ez az ő politikájuk axiómája. Tudjuk, hogy mi Európaiak menynyire tartottuk szem előtt ezeket kormányzási kísérleteinkben. Hogy a vallás Amerikában minő szerepet játszik s a törvényekre és az erkölcsökre minő befolyást gyakorol, Toqueville gyönyörűen leírta kiadott művében. Everette Eduárd beszédei megismertetik velünk a nevelés ügyét Amerikában, megmutatják, hogy a szavak és dolgok mennyivel más horderővel bírnak ott, mint Európában. Mi a gyermeknek ismereteket adunk, melyekre szüksége lesz egykor, hogy ügyes, munkás és értelmes ember legyen; Amerikába pedig ez az élet és halál feltétele úgy a társadalomra, mint a kormányra nézve. Hallgassuk meg, mit mond e tekintetben Everette: »Ne feledjük el, hogy a veszélyek, melyeknek a szabadság ki van téve, nem mind az önkényes hatalomtól jönnek.Ha értelem és ész szükséges arra, hogy valamely nép szabaddá legyen, még inkább szükséges arra, hogy a fejetlenséget száműzze kebléből. Ez a próbaköve valamely népnek, hogy érdemes-e a szabadságra. Despotizmus alatt a rend fel van tartva az államban, az életet és a birtokot hatalmas kar oltalmazza. »A szabadság egy bizonyos neme, t. i. a törvénytelen erőszak ellen való biztosíték feltalálható a katonai hatalomban, mely nagy eszköze az alárendeltségnek. De a szabad kormányzatban egyedül a nép műveltsége őrködik a közbéke fölött. »A rendet nem a katonai policzia vagy szolga-közegek által kell fentartani, hanem önkéntes megegyezése folytán a művelt népnek, mely el van határozva, hogy a fejetlenség által nem engedi a despotizmus felett kivívott jogait eltiportatni. Ha valaha lemondunk kormányzati elvünkről, ezer és ezer pusztításnak, tévedésnek és romlásnak tesszük ki magunkat; életkérdés ennek megtartása az államokra nézve. A világ teremtése óta egyetlen egy nemzetet sem ért annyi áldás és kiváltság, egyetlen nép sem volt annyira őre saját jogainak, mint az Egyesült Államokban ; ha az észre és értelemre alapított szabadság eme nagyszerű bizonyítékát alá engeditek hallani: kétes, hogy nem az emberiség ügyét ejtitek-e el.« A nevelés új Angliában (ez a példánykép, melyet a többi államok követnek) különösen az első fokon különbözik a mienktől. Nem is említve a nők által vezetett kisdedóvodákat, melyek a gyermekek oktatásának megkezdését nagy mértékben elősegítik és biztos alapját vetik meg: köz- és ingyen iskoláik a mi elemi iskoláinknak felelnek meg, s oly tökéletesek, hogy senki sem habozik gyermekeit odaküldeni. Ez a kezdete a polgárok ama benső egységének, mely a közélet súlyozója, ami Európában hiányzik, ez a nép szívére és kedélyére jótékonyan ható, vallásos sajtó, amely nemes, érthető nyelven beszél a néphez, lelkületét bevilágositja, vad ösztöneit elnyomja, és vigasztalva oktatja. Azután megszámlálhatatlan sok társas öszszejövetel, reunio, köz- és nyilvános felolvasás van náluk, melyekben a legkedvezőbb alkalom kínálkozik, hogy a tehetségesebbek a nép felvilágosítására befolyjanak. Gazdagok, tudósok, népbarátok egyaránt megjelennek az ilyen összejöveteleken; nem gátol az elmenetelben senkit sem az, hogy a legszegényebb sorsú is ott lehet, sőt ez lelkesíti őket és beszélnek a nép előtt a történetről, korszakot alkotó eseményeinek felfogásáról, az irodalomról, nemzetgazdászatról és mindenek felett az emberi természet nagyságáról és méltóságáról. Nincs olyan kényes kérds, melyet ne mernének bolygatni ; nyilvános helyeken értekeznek azokról a tárgyakról, melyekhez mi hozzá sem merünk nyúlni, mint például a tulajdonjog természetéről és a tőke jogáról. Nem a szoczializmustól félnek ők, hanem a tudatlanságtól, mely alapja a társadalmi élet minden veszélyének. Tudják, hogy minő előnyös oldala van az ilyen köz- és nyilvános felolvasásoknak ; valódi demokráczia ez, mely a különböző osztályok benső viszonyán alapul, vagy jobban mondva, amelyen minden különbséget eltörölnek, hogy tökéletes egyenlőséget hozzanak létre. A komoly gondolkodó azonnal észreveszi ebben a demokrácziában, hogy csupán a nevelés különbözteti meg az embereket egymástól. A tudatlanság az egyedüli korlát, amely két részre osztja a társadalmat. Ez az egyetlen kiváltság, amelyet le kell rombolni; csakhogy e teljes egyenlőség és annyira óhajtott egység kivívásáért nem a gazdag megalázásával kell küzdeni, hanem mint Amerika megértette, a szegények értelmi és erkölcsi állapotának felemelésével. Azok között, kik legjobban átérezték a nagyságot, amely a népek ily felvilágosításában áll, és eme szent missziót a legnagyobb önmegadással hajtották végre, sem ékesszólásban sem tehetségben egyetlen egy sem hasonlítható Everette Eduárdhoz ; jobb példára sem utalhatok életénél, hogy mit lehet kivívni kitartó munka által, abban a demokrácziában, melyet hálátlansággal vádolnak, és hogy az érdem jutalmát, az általános népszerűséget mint lehet megnyerni és biztosítani. Everette E Eduárd Massachusetts-ben 1794- ben született; atyja, — tiszteletben álló lelkész, — korán elhalt, árván hagyva hátra egyetlen gyermekét. Első nevelését a nyilvános iskolákban kapta, melyeknek mindig nagy tisztelője volt. Tanítója, Buckminster, kinek neve Európában ismeretlen, de ki hatáskörében jelentékeny befolyással birt, és Bostonban igen kedves emléket hagyott hátra, elég tudományos ember volt arra nézve, hogy az ifjú lelkét alapos tudománynyal kimivelje. Tizenkilencz éves korában az unitárius egyház lelkésze lesz, huszonegyedik évében pedig a cambridgei egyetem görög nyelv tanárává választatott. Ekkor támadt fel lelkében a szükségérzet, hogy Görögországba menjen és ott helyben tanulmányozza a hajdankort, megtekintse a helyeket, romokat, műkincseket, Görögország öröklényét, amelyeket könyvből nem lehet megtanulni. Négy év alatt beutazta Európát, s ama valódi tapasztalatokat sajátította el, amelyeket a tárgyak látása és a különböző népek ismerete nyújthat. A »North American Review« szerkesztője és kitűnő szónok lévén, helye ki volt jelölve a kongresszuson. 1825- ben választatott oda polgártársai által, és tiz évig volt munkás tagja és a külügyi bizottság elnöke , bár mérséklete gyakran a minoritáshoz lánczolt. 1835-től 1837-ig három egymásutáni választás folytán, mint Massachusetts kormányzója működött; azután angol követnek neveztetett ki és végre Weber helyébe, Filmore elnök államtitkárnak választá maga mellé. Ezekből látható, hogy Everette oly férfiú volt, ki személyes érdemeinél fogva kora ifjúságában az első polczra emelkedett, és ott állandóan megmaradt. Végtelenül finom, tapintatos, miveit lelkületénél fogva, mint a hajdankor buvárlója, kedves nyelvű ismertetője, teljesen megérdemelte a klaszszikus nevet, melylyel kortársai megtisztelték. Nincs érdekesebb valami, mint megismerni ily férfiúnak nyilvános életét, s az két kötet művében, minden vonásában előttünk áll. Nem tartalmaznak azok irodalmi műveket, sem politikai szónoklatokat; s egyszerűen beszédekkel vannak tele, melyeket 30 év alatt tartott, midőn polgártársaival együtt volt. Természetesen különböző tárgyak jönnek elő benne, de az eszme mindig fogy; a nép értelmi, erkölcsi és hazafias nevelése. A különböző tárgyak mindezen egy eszme létesítésére folynak be. Egység van szavaiban, mint volt életében. Channing után senkinek sem volt tisztább és emelkedettebb eszméje a nevelésügyről, és senki sem fejezte ki azt határozottabban, mint Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A főrendiház közjogi és törvénykezésügyi, a pénzügyi és közgazdasági és közlekedésügyi bizottság f. hó 12-én d. e. 11 órakor tartandó ülésében tárgyalandja »a közigazgatás államosításáról« szóló törvényjavaslatot. Belföld, Budapest, okt.8. (Felekezeti, törvényhatósági, valamint községi középiskolák segélyezése az 1892. évben.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter felekezeti, törvényhatósági, valamint községi középiskolák segélyezésére az 1891. évre engedélyezett 119,590 forinttal szemben az 1892. évre 136,648 forintot, tehát 17,058 forinttal többet irányzott elő. E többlet indoka a következőkben van: A fölötte jelentőséges mivelődési hivatást teljesítő és ez okból ideiglenesen már eddig is segélyezett kolozsvári unitárius és szászvárosi ev. ref. gimnáziumok állandó segélyezésére vonatkozólag a szerződés megköttetvén, az ennek értelmében fizetendő évi 7700 forint, illetőleg évi 10.000 frt a jelen czimnél külön rovatok alatt előirányzandó volt. A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. gimnáziumnál az 1891 /2. tanévvel a VII. osztály megnyílván, az 1892/3. tanévvel pedig a VII. osztály is megnyitandó lévén, a fennálló szerződés értelmében, az évi segély 8800 írtról 10,800 írtra volt emelendő. E három kiadás a mutatkozó többletet 19,700 írttal emelné, de ebből levonandó azon 2642 frt, amelylyel a végleges szerződések hiányában egyelőre ideiglenesen segélyezett középiskolák javára felvett összeget a miniszter 26,000 írtról 23,358 írtra apasztotta, úgy, hogy a mutatkozó tiszta többlet a fenn kitüntetett 17,058 forintnyi öszszegre rúg. Az ideiglenesen segélyezett középiskolák javára felvett 23.358 forint a következőkép fog megosztatni : A csurgói és a miskolczi ev. ref. gimnázium számára, amelyek eddig a kért segélynek csak felét kapták, de amelyekkel a végleges szerződés már legközelebb meg fog köttetni, a miniszter a szerződésben biztosítandó teljes 8000, illetőleg 7000 frtot; a rózsahegyi kath. városi gimnázium számára, ahol a törvényhozásnak a tavalyi költségvetés keretében adott engedélye alapján, az 1891 /2. tanévvel az ötödik, az 1892/3. tanévvel pedig a hatodik osztály nyílik meg, 3600 frtot; a n.-körösi ev. ref. gimnázium számára, amely gimnázium a segélyezésre már régen előjegyeztetett, az előjegyzett összegnek felét, 1750 frtot; a keszthelyi kath. városi algimnázium számára pedig, amely folyvást népesedő algimnáziumot, az ott szükséget alig pótló állami polgári iskolának egyidejűleg való megszüntetése mellett, az 1892/3. tanévvel kezdődőleg a miniszter fokozatosan főgimnáziummá szándékozik fejleszteni, 608 frtot óhajt folyósítani. Az ilykép még fenmaradó 2400 frtot a szarvasi és verbászi ág. ev. gimnázium vagy más oly középiskolák között szándékozik felosztani, amelyek nyomasztó viszonyok között vannak.