Nemzet, 1891. november (10. évfolyam, 3295-3324. szám)
1891-11-01 / 3295. szám
ábrándok után való futkosásnak és előkészíti az összes tényezőket arra a nagy műre, melynek sikere az érdekeltség éveken át tartó, tervszerű tevékenységét föltételezi. Az 1885-ik évi kiállítás tanulságait minden irányban föl kell használni, eleve tájékoztatni kell az országot amaz áldozatok nagysága felől, melyekkel a kilátás járni fog, mert így eleje vétetik minden kínos meglepetésnek; eleve meg kell szabni gondos körültekintéssel a kiállítás kereteit, hogy azok rendezés közben ne nőjenek a terv korlátain túl. Mindehhez nem lehet elég korán hozzáfogni, mert itt árt minden elhamarkodás és kapkodás s ezért legfőbb ideje, hogy az előmunkálatok megkezdessenek. A kiállítás rendezésének törvény utján való kimondása csak általános elhatározás, melynek a kormány és az érdekeltek tevékenysége fog életet adni. A nagy nemzeti mű létesítése érdekében mindenki viselje lelkesen az áldozatokat, melyeket az igényel; minden hivatott tényező odaadó közműködéssel igyekezzék annak sikerét előmozdítani; szálljon meg mindenkit a nemzet jubileuma által keltett emelkedett érzés és akkor a nemzeti kiállítás méltó lesz a nemzethez, mely ezer éves, keservvel és dicsőséggel teli fönállását kultur munkája eredményeinek bemutatásával ünnepli. Az országgyűlési szabadelvű párt nov. 2-án, hétfőn, este fél 7 órakor ideiglenes helyiségében (Hungária-szálló) értekezletet tart. — A párt régi helyiségei nov. 3-án nyílnak meg ismét. A képviselőház bizottságaiból. Pénzügyi bizottság: A pénzügyi tárcza költségvetése. Az italmérési jövedelmeknél Gaál Jenő kérdést intéz a korcsmák számának a törvényben kilátásba vett redukcziója iránt. — Wekerle miniszter azt válaszolja, hogy az e tekintetben szem előtt tartandó elvek meg vannak állapítva a törvényben. Ahol túlságos a korcsmák száma, ott intézkedni fog a fokozatos apasztás iránt. Az előirányzat megszavaztatótt. A dohányjövedéknél Gyurkovics kívánatosnak tartaná, hogy a felső határőrvidéken adassák a népnek alkalom a dohánytermelésre. A klimatikus viszonyok közt nagyon könnyű lenne ott az u. n. herczegovinai dohányt termelni s kéri a minisztert, tétessék ez irányban kísérlet. Szóló kérdést intéz a miniszterhez a dohánykonzumczió leszámolása tekintetében Horvátországgal. — Helly az új dohánygyárak iránt a dohánykivitel tekintetében intéz kérdést a miniszterhez. — Wekerle miniszter előadja, hogy foglalkozik azon eszmével, hogy kísérlettétessék a herczegovinai dohány termelésével szükséges azonban, hogy a csempészet ellen teljes biztonságot nyerjen. Az, hogy Horvátországban a tőzsdék útján forgalomba hozott dohánynem Horvátország javára számíttatnék el, teljesen ki van zárva és e tekintetben a horvát kormány megbízottjai mindig meggyőződést szerezhetnek maguknak. A dohánygyárak számának szaporítását különösen a szivarkák fogyasztásának rohamos emelkedése teszi szükségessé. Egyelőre az óbudai és hegyaljai gyár felállítása van kontemplálva. Hogy egy harmadik gyár felállítása iránt mikor teend előterjesztést, az iránt ma még határozottan nem nyilatkozhatik. Ami a kiviteli kereskedést illeti, a transzatlantikus dohányok versenye és a közönség ízlésének változása, mind szűkebb térre szorítja ezt a legelőzékenyebb intézkedések daczára. Wahrmann elnök kérdésére előadta, hogy az idén rendkívül kedvező dohánytermésünk lévén, a dohánybeváltásra az eddigi szükségletnél jóval nagyobb összeg lesz szükséges, melynek fejében a beváltási költségek tetemesen emelendők lennének, ami azonban fedezetét fogja találni abban, amivel kevesebb lesz szükséges külföldi dohánybeváltásra s a mivel több lesz remélhetőleg külföldre eladható. Ennek megfelelőiig indítványozza, hogy a beváltási költségek 8 millióról 10.200.000 írtra emeltessenek s viszont az osztrák kezelőség részére beváltott dohánylevelek megtérítése 6 milióről 7 millióra, a belföldi dohánynak külföldön való eladásából várható bevétel 300,000 írtról 500,000 frtra emeltessék. Az előirányzat végösszegében ez nem tesz változást s a preliminált nettó eredmény szóló szerint be is fog válni. — Láng államtitkár előterjeszti a belföldön termelt dohány belföldi fogyasztásának jelentékeny emelkedését feltüntető adatokat. — Helfy I. reméli, hogy miután dohányunk újabb időkben minőségileg nagy haladást tett, ismét emelhető leend a külföldi kivitel s nevezetesen az olasz piaczot visszahódíthatja. — Horánszky, Harkányi F. és Pázmándy D. felszólalásai után az előirányzat a pénzügyminiszter által javaslatba hozott áthelyezésekkel megszavaztatott. A lottójövedéknél Harkányi ez idén is kifejezi azt az óhajt, hogy a kis lottó változtattassék őt osztálysorsjátékká. — Darányi kéri a minisztert, hogy az állami sorsjátékban a hirlapírók nyugdíjintézetének particzipéczióját emelje fel ez eddigi arányra. Gaál Jenő a totalisateurre megjegyzi, hogy a legutóbbi leleplezések bebizonyították, hogy ezt lehetetlen kellőleg ellenőrizni s hogy ily körülmények közt nem szabad a közönség további kizsákmányolását megengedni s még kevésbbé azt, hogy az állam is e nyereségben részt vegyen. Szóló kéri a minisztert, tegyen megfelelő intézkedéseket az iránt, hogy a totalisateut eltöröltessék. — Matlekovics is abban a nézetben van, hogy a legutóbb történtek után a totalisateur nem lesz az eddigi alakban fenntartható. Wekerle miniszter azt válaszolja, hogy 8/10-edre a hírlapírók nyugdíjintézetét a legközelebbi állami sorsjátéknál is javaslatba fogja hozni. A totalisateur lényegesen megszoríttatott s a lottó szabályok közelebbi változtatása alkalmával meg fognak tétetni erre nézve a további intézkedések. — Helfy azt tartja, most van a legjobb alkalma a kormánynak a totalisateur egyszerű eltörlésére. Az előirányzat megszavaztatott. A sójövedelmeknél Hefi gazdasági szempontból kívánatosnak tartaná a só árának némi leszállítását. Matlekovics megjegyzi, hogy a nagy fogyasztás számára nem alkalmas só, amelyet megszoktak semmisíteni, gyárilag lenne felhasználandó. Wekere miniszter kimutatja, hogy a só árának leszállítása távolról sem bír azon jelentőséggel, mint sokan állítani szokták. A baj az, hogy a detail-kereskedésben az árak nincsenek arányban a sóárakkal s e tekintetben szükségesek lehetnek intézkedések oly szempontból, hogy a közönség ne zsákmányoltassék ki. Emberi használatra alkalmas só nálunk nem semmisittetik meg. Az, hogy a földes, az u. n. gorcz-só felhasználtassék műtrágyának, oly kívánság, ami megfontolást érdemel. A denaturalizálás tekintetében többféle könnyítéseket léptetett életbe s az erre nézve felmerült kívánságokat is lehetőleg tekintetbe fogja venni. Az előirányzat megszavazásával a tárgyalás folytatása s a vallás- és közoktatási tárca budgetje, hétfőn d. e. 10 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért egyénisége. Az oknyomozó alapon levont érvek egész sorához a hazafias érzés szárnyalása szegődik, s a lelkesedés igaz melegével szól mindenről, ami magyar. A mai nemzedék jóformán mindenütt ebből a könyvből tanulta meg a hazát szeretni , s a történelemből levont igazságokat és tapasztalásokat felhasználni. Munkája már megjelenésekor oly nagy feltűnést keltett, hogy Horváth Mihály, a magyar történetírás oszlopa, meghízta volt »A magyarok történeteinek a középiskolák számára való átdolgozásával. Ezekhez a történelmi munkákhoz szegődnek kisebb-nagyobb monográfiái, különösen az 1864-ben eredeti források alapján kiadott »Várnai csatá«-ja, melyek a történetírás terén hírnevet és tekintélyt biztosítottak számára. Esztergom városát 1869-ben hagyta el, mert főapátjának parancsa a győri székház és főgyimnázium élére állította. Bucsuzása az ősi érseki várostól igen megható volt. A polgárság, melynek érdekében szóval és tettel sokat tett, sajnálattal vett tőle búcsút Még bizonyosan sokan vannak, akik emlékeznek rá, amint a város intelligencziája elbúcsúzott tőle. Pedig akkor csak szerény állású, egyszerű szerzetes volt, milyen nagy lesz tehát most az öröm, ha újra visszamegy, fényben és dicsőségben oda, ahol eltávozása óta mindig a szeretet melegével és az elismerés tisztességével gondoltak reá. Győrött tizenhat évet töltött s ezalatt a hosszú idő alatt minden jó és nemes mozgalomban részt vett. A barátságos kolostor falai közt szívesen látta a társasélet előkelőségeit. A város közügyeiből nem vonta ki magát, a politikai életben tényező volt s hasznos befolyása mindenütt érvényesült. A város polgárai valóságos rajongó szeretettel viseltettek iránta. Vallás és társadalmi különbség nélkül elismerték érdemeit s igazán el lehet mondani, hogy sem irigye sem ellensége nem volt, ami pedig egy kis városban, ahol a személyes torzsalkodás kinövéseit sokszor bajos elkerülni : felette nagy érdem és a szeretetre méltó egyéni tulajdonságokról kiállított ékes bizonyítvány. De nem csak a társadalom, nemcsak növendékei viseltettek iránta elismeréssel. A tanügyi kormány nagyon jól tudta róla, hogy a győri főgimnáziumot ő emelte az ország egyik legelső tanintézetévé. Ezért 1884-ben mikor 30 éves tanári jubileumát megülte, a király őfelsége rendjellel tüntette ki. Az elismerésnek, melyben részesült, egyik fényes mozzanata az is, hogy József főherczeg is, a Vaszary vezetése alatt álló főgimnáziumba íratta be fiait s a vizsgálatok mindig előtte folytak le, mondanunk sem kell, hogy kitűnő eredménynyel. Ennyi elismerés, ennyi odaadás, ennyi szeretet mellett csak természetes, hogy rendtársai sem maradhattak iránta adósok. Kruesz Kriszosztom halála után 1885. április 8-án őt jelölték ki a főapáti székre és ő felsége május 2-án ezt a választást megerősítette. Vaszary Kolos ezzel a főpapok sorába lépett, de előkelő állásában is megmaradt az, ami volt, egyszerű, szerény és munkás ember, jó hazafi és lelkes pap. Főpásztori működése sokkal ismertebb, hogy sem arról külön glosszákat kellene írnunk. Hogy milyen tündérkertté varázsolta Balaton- Füredet, azt mindenki tudja, aki ott megfordult. Európai kényelemmel rendeztette be és bőkezű áldozatkészséggel emelte ki az elhagyatottság parlagi voltából. A győri főgimnázium rozzant épülete helyébe hatalmas palotát emelt, amely valóban ritkítja párját az egész országban. A benczések uradalmait rendbe hozta s mint kitűnő gazda, jövedelmeit szaporította. Öt elhanyagolt plébániát építtetett föl újra, árvaházakat segélyezett, templomokat restaurált és a szegények közt kökézzel osztott alamizsnát. Ezért kapta meg a királytól a Ferencz József-rend nagy keresztjét és a pápától a viola kapuczinium viselésére való jogot, amit szerzeteseknek ritkán szoktak adományozni. A pompás pannonhalmi ősmonostorból most az első egyházi méltóságra lép. A zárda szobáit, melyeket ő rendeztetett be, állásához illő fénynyel és kényelemmel, az esztergomi palotával cseréli fel. De ide is elviszi barátainak, tisztelőinek rajongó szeretetét. És meg vagyunk győződve, hogy nevét nemsokára ezeren és ezeren fogják áldani, mert azt, amire ő vállalkozik, mindig teljesíti is. Finom modor, előkelő műveltség, bőkezű áldozatkészség, igazi hazafiság, tiszta szabadelvűség és erős vallásos érzésből áll szíve és jelleme. Mindezek oly tulajdonságok, amelyek olyan kiváló pozícióban, amilyen az esztergomi prímási szék csodákat művelhetnek. Az egész ország lelkesedése fogja őt azon a széken üdvözölni, s a rokonszenvet, amelyet eddig is kivívott, tetemesen fokozni fogja az a tudat, hogy a kitüntető állást nem kereste, és hogy a fejedelmi szózat elöl sem ki nem tért, sem a terhes kötelességtől vissza nem riadt. Kisérje az Isten áldása működésében, s legyen munkája üdvös a hazának, jótékony a társadalomnak és áldásos az egyháznak. A béke és a türelem, az engesztelődés és szeretet angyala ne távozzanak mellőle és tegyék nevét a történelem lapjain fényessé, dicsővé, emlékezetessé! RELLE IVÁN: Ausztria, Bécs, okt. 31. A képviselőház költségvetési bizottsága elfogadta a »Landwehr« tételét. A honvédelmi miniszter egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy az ezidei egyéves önkéntesi vizsgálatok eredményei még nem állannak rendelkezésre. Katonai szempontból saját érdekből azon vannak, hogy az eredmények minél kedvezőbbek legyenek. Feltétlenül szükségtelent semmi esetre sem követelnek. A miniszter továbbá Kaizl által felhozott azon panaszszal szemben, hogy a hadsereg bizonyos közegei a birodalom nemzetiségeivel barátságtalanul és sértően bánnak, kifejtette, hogy a különböző nemzetiségekkel való bánásmód a hadseregben minden igazságos tekintet figyelembe vételével és minden elfogultság kizárásával van szabályozva. A közéletben most uralkodó sajnálatos ingerült küzdelem mellett a katonaság helyzete gyakran nehéz és szükségképen gyakran tartózkodó. A miniszter csak azt kívánhatja, hogy nemzetiségi viszálykodások elkerültessenek. A katonaság semmiesetre sem fog ilyeneket előidézni. A katonai álláspont a közösség álláspontja, ezt szilárdul és határozottan meg kell óvni. Mert komoly időkben ennek szüksége általánosan be fog bizonyulni. A katonai nevelőintézetekben nincs eltiltva a nem német atyanyelv használata. Mindenesetre azonban azoknál, kik a hadsereg nyelvét gyengék beszélik, nézni kell arra, hogy a szolgálati nyelv szükséges ismeretét a kölcsönös érintkezésben való gyakorlat által elsajátítsák és sokszor az illetők hozzátartozói kérik, hogy erre figyelemmel legyenek. A mezőgazdasági érdekek tekintetbe vétele az egész rendszer megállapításánál a lehetőségig megtörtént. Minden körülményt azonban nem lehet figyelembe venni, a mezőgazdaság ma intenzív és majdnem az egész évet igénybe veszi és a nagy munka ideje ma is a művelési ágak szerint különböző. A kiképzési időszakok közepette a legénységnek szabadságolása nagyobb mérvben a viszonylag korlátolt létszám mellett lehetetlen. A legénység birképességével szemben támasztott követelmények a legszükségesebbre korlátoztattak. — Ezután a Landwehr czimét, elfogadták. Áttérve a pénzügyi tárczára, Wolkenstein gróf a »Ló« czimét referálja. Kozlowski kérdi a pénzügyminisztert, mely lépések történtek a nyár óta, hogy a magyar kormány nyilatkozata a sóárak mérséklésének kérdésében megsürgettessék. Szóló kérds, várjon a kormány foglalt-e már állást a marhasóra nézve valamely denaturalizáló szer elfogadása mellett. Kérdést intéz továbbá a kormányhoz a galéziai államvasutakon sótőzsdék felállítására vonatkozó határozat keresztülvitele tárgyában__Steinbach pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a só árának kérdése tekintetében csak a magyar kormánynyal egyetértőleg lehet eljárni. A miniszter, ígéretéhez képest, tárgyalásokba bocsátkozott a magyar pénzügyminiszterrel,azonban egyelőre nem a rendes írásbeli után, hanem szóbelileg,hogy mindenekelőtt megállapíttassék az esetleges megegyezés alapja. Magától értetődik, hogy ez nem érhető el azonnal, minthogy még adatokat kell gyűjteni és a szükséges információkat beszerezni. úgy látszik különben, hogy erre vonatkozólag Magyarországon a kívánság nem nyilvánult oly intenzivitással, mint itten és lehetséges, hogy e körülmény a mezőgazdasági viszonyok különféleségén alapul. Mindenesetre nagyfontosságú pénzügyi kérdések ezek, amelyek itt tekintetbe jönnek, de meg fog kelleni kísérleni annak megállapítását, várjon és mennyiben lehetséges a lakosság óhajait a pénzügyi követelményekkel összeegyeztetni. E tekintetben azonban az előzetes tanulmányok hosszabb időt igényelnek. Ami különösen ama fölvetett kérdést illeti, hogy miért nem alkalmaztatok mi nálunk oly denaturalizáló szer, mint a külföldön, erre nézve megjegyzendő, hogy az ily denaturalizáló szer relatív dolog s attól függ, hogy mily prémium van a só megállapított ára által a denaturalizálásra megállapítva. Nálunk, hol a só ára igen magas, talán megmagyarázható, hogy oly denaturalizáló szer, mely itt már teljesen kiállotta a próbát, tekintettel a monopóliumból folyó magas árra, eredménynyel nem alkalmazható. E tekintetben is azonban előzetesen Magyarországgal kellene megegyezésre jutni. Ami a sóügynek megbeszélt rendezését illeti, ezt a miniszter örömmel üdvözölné. Természetesen, ez irányban az állam nem járhat el magában; ha azonban az érdekeltek maguk szövetkezeteket alakítanak vagy másféle testületek a kormánynyal egyetértőleg óhajtanak eljárni, úgy hathatós támogatásban fognak részesülni. Ami a sóeladás viszonyainak a dohányeladással való egyenlősítését illetőleg felhozatott, arra nézve a miniszter megjegyzi, hogy a dohánymonopólium gyártási és kereskedelmi monopólium, míg a sómonopólium csak gyártási monopólium. Ha a sókereskedelem is monopolizáltatnék, úgy, miként a dohánynál, a szállítási költségeket a kezelési költségek közé kellene fölvenni, mi a sóbányák közelében fekvő vidékekre nézve a sóárak megdrágítását jelentené. Egyik szónoknak ama nyilatkozatával szemben, honn álhtáo«* ** —" i»gwii'i f, ipi semmibe ~ ■—i_örülne, a miniszter megjegyzi, hogy a sónak az államvasutakon való ingyenes szállítása azt vonná maga után, hogy a sóárak a különböző vidékeken egyenlőtlenek volnának. Az államvasutak vonalai mellett t. i. a só olcsóbban volna kapható, mint a magánvasutak vonalai mellett. Amit az egyik szónok kívánt, hogy a sószállítás költségeit a magánvasutakon az állam viselje, túlságosan súlyos megterhelttetéssel járna. A bizottság a »sólövedék« czimét elfogadja. Prága, okt. 31. Egy itteni ifjú csehpárti lap megbízható forrásból merített értesülés alapján jelenti, hogy az ó-csehek nem fogják, mint röviddel ezelőtt elhatározták volt, mandátumaikat, letenni, hanem, hogy Rieger úr, a kormány óhajtásának engedve, most már oda fog törekedni, hogy az ó-csehek a jövőben is a kiegyezés művének keresztülvitelére dolgozzanak. Mint ugyanaz a lap jelenti, néhány ifjú cseh párti képviselő az igazságügyminisztert az. évi február 3-án kelt nyelvrendelet miatt vád alá kívánta helyezni, az ifjú csehek klubja azonban elvetette az eszmét, mivel attól tartanak, hogy a legfőbb államtörvényszék a rendeletét törvényesnek fogja kijelenteni. (M. É.) Trieszt, okt. 81. A capo d’istria-paredzopolai választókerületben Lagina dr. horvát jelöltet választották meg képviselővé, Császka György. Az új kalocsai érsek, Császka György Nyitra-Zerdahelyen született 1826-ban, deczember 4-én. Iskoláit Nyitrán kezdette, Tatán és később Esztergomban folytatta. Itt a papi pályát választván magának, a pozsonyi Emericanum nevű papnevelő intézetben töltött két évet, azután Nagy-Szombatban a bölcsészeti, a theologiai tanfolyamot pedig a bécsi tudományegyetemen, mint a Pazmaneum növendéke végezte és 1850. szept. 21-én pappá fölszenteltetett. Tanári képességét felismervén elöljárói, a nagyszombati érseki konviktusban előbb prefektusnak, később az ottani érseki liczeumban tanárnak nevezték ki. Hogy tanulmányait s tapasztalatait gyarapithassa, az osztrák tartományokban és Felső-Olaszországban a gyermek szemináriumok tanulmányozása végett utazott. De nem sokáig hagyták a tanári pályán működni s tehetségének érvényesítésére csakhamar az egyházkormányzati tér nyílott meg előtte, mert már 1853. év végén a nagyszombati szentszék jegyzőjévé és egyszersmind érsekhelynöki levéltárnokká, majd három év múlva érsekhelynöki titkárrá mozdították elő. A fiatal, de már is szép készültségü, eleven, nyílt eszü férfiú itt nagy jártasságot szerzett magának az egyházkormányzat minden ágában, mire még több alkalma nyitott akkor, midőn 1864-ben a primási irodaigazgatói állomás üresedésbe jővén, erre Szcitovszky János herczegprimás Császka Györgyöt kinevezte, ki e fontos állásban annyi szakavatottságot, akkora buzgalmat és tapintatot tanúsított, hogy Szcitovszky halála után is Simor János érsekprimás által irodaigazgatói állásában nemcsak megerősittetett, hanem ott még akkor is meghagyatott, midőn 1870-ben esztergomi kanonokká kineveztetett. Érdekes felemlíteni, hogy a nagynevű Szcitovszky prímásnak Haynald Lajos volt az első és Császka György az utolsó irodaigazgatója, ki most Haynaldot követi a kalocsai érseki széken. Mindkét herczegprímás egyaránt nagyrabecsülte Császka nemes jellemét és kiváló képességeit, melyek érvényesítésére ismét tágabb tér nyílott előtte, midőn Császka György 1874. évi február hó 27-én püspökké kineveztetett az ország északi határán fekvő szepesi püspöki székre, mely Samassa Józsefnek egri érsekké történt kinevezése folytán üresedésbe jött. Császka György igazi apostola lett egyházmegyéjének. A vallás szent igéit és a magyar hazafiságot hirdette szüntelen szóval és maradandó tettekkel, mert benne az igazi egyházi szellem elválaszthatatlanul egyesül a lelkesült mai gyar hazafisággal és egész lényét az egyház és a haza iránti kötelességérzete hatja át. Két oltáron áldozik Császka György mindennap, a hit és a magyar hazafiság oltárán és mind a kettőn egyforma tiszta szívvel. Embertársai iránti szeretet edig kimeríthetetlen, jóakarata példa nélkül való, lelkületét legjobban jellemzi püspöki czímerébe vésett jelmondata: »Crucis amore.« Nemes jelleme, nyájas és a keresztény ember egyik legfőbb erénye, az alázatosságig leereszkedő modora által mindjárt püspöki székének elfoglalása után megnyerte a joghatósága alá rendelt papság és hívek osztatlan szeretetét és határtalan tiszteletét, mely őt egész pályáján szakadatlanul kísérte önzetlen és áldásos működésében. Püspöki székének elfoglalása után első figyelmét a női ifjúság valláserkölcsi nevelésére és kiképezésére fordította, jól tudván, hogy csak a vallásos nevelésben részesült anyák képesek vallásos, buzgó gyermekeket nevelni az egyháznak és a hazának. A szepesi egyházmegyében 1876. évig ismeretlenek voltak a női szerzetesek vagy egyházi gyülekezetek, melyek a leánygyermekek nevelésével és kiképezésével foglalkoznak. Kiindulva tehát abból a helyes elvből, hogy a leánygyermek legjobb nevelője az anya s az anya után az apácza, Császka György sem fáradságot, sem pedig áldozatot nem kímért, hogy egyházmegyéjében leánynevelő intézeteket létesítsen. Kifogyhatatlan bőkezűségének köszönheti a szepesi egyházmegye, hogy ez idő szerint már négy helyen áldásosan működnek a szatmári irgalmas nővérek, még pedig Szepes- Olasziban, hol Császka György egyházmegyei lányárvaházat létesített. Lőcsén az általa 8000 írtért megvett és 12.000 forint költséggel kibővített díszes épületben leánynevelő intézetet és 8 osztályú felsőbb leányiskolát állított fel; továbbá Rózsahegyen, hol szintén a leánynevelőintézetet, a városi kath. elemi iskola leányosztályait, a gyermekóvodát a szatmári irgalmas nővérek vezetésére bízta; végre Thurdossin árvamegyei mezővárosban a felvidéki magyar közművelődési egylettel és a városi hatósággal karöltve magyar gyermekóvodát állított fel és szintén a szatmári apáczákra bízta. Tetemesek azok az összegek, melyeket a kiváló egyházi férfiú a nőnevelésre áldozott. Ezen kívül évenként 20—25 leánynövendék Császka György közkezűségéből ösztöndíjat élvez. Az imént felsorolt négy leánynevelő intézetben és a gyermekóvodában évenként körülbelül 500 leánynövendék nyer nevelést és oktatást és pedig kizárólag magyar nyelven. De mind e gondjai mellett, melyeket Császka György a nőnevelés előmozdítására és emelésére fordított, nem tévesztette szem elöl a fiúgyermekek nevelését és oktatását sem. Az ő gondozása és anyagi hozzájárulása mellett az elemi iskolaügy nagy virágzásnak indult az egész szepesi egyházmegyében, de kivált Árvavármegyében, a számos hegy-völgyön elszórt községben, hol az előtt sem iskolák, sem tanítók nem létezvén, a tanköteles gyermekek csak nagynehezen enyhébb időben, — téli időben pedig semmiképen sem látogathatták az anyaegyházi községben létező iskolát. — Császka György itt a hitközségekkel karöltve új iskolákat és tanítói állomásokat állított fel, a szűkebb ellátású tanítói állomásokat megjavította és szaporította, számos szűk iskolaházat kibővített. Egyházmegyéje területén 6 tanító-egyesületet létesített és azok mindegyikét 200 frt alapítványnyal látta el. Kifogyhatatlan bőkezűségét kiterjesztette a középiskolákat látogató tanuló ifjúságra is. Számos tanult ember e főpásztor áldozatkészségének köszönheti felnevelését és kiképezését. Azoknak az ifjaknak a száma, kik Császka 17 évi püspöki kormányzása óta csak . Lőcsén az ottani kir. kath. főgimnáziumi tápintézetben évenként tetemes segélyösszeget nyertek tőle, megüti az ötszázat. A szepeshelyi róm. kath. tanitóképzőintézetet nagyrészt a püspök pénztára tartja fönn, mely nemcsak a tanerők fizetéséhez járul hozzá, de ezen kívül belőle évenként 14—16 ifjú képzőintézeti tanuló részesül segélyben. Császka György főpásztori hivatalos körútjai alkalmával is egyházmegyéjében mindenütt első és legkedvesebb kötelességének tartja az iskolákat felkeresni és az iskolás gyermekek körében legnagyobb örömmel időzik, amikor is a hittan és a többi tantárgyakban tett előmenetelükről magának meggyőződést szerezni iparkodik, a gyermekeket valódi atyai intelmekben részesíti és őket különösen a magyar nyelv megkedvelésére és mielőbbi elsajátítására buzdítja. A magyar nyelv tanulásában különösen kitűnt gyermekeket bő jutalomdijban szokta részesíteni. A gyermekekkel való szelíd, nyájas és leereszkedő atyai bánásmódja által azoknak sziveit egészen magához ragadja és állandóan leköti. De a magyar nyelv és a magyar hazafiság érdekében nemcsak az iskola, hanem a társadalmi téren is nagy tevékenységet fejtett ki. A magyar kormány és a felvidéki országgyűlési képviselők kívánságára elvállalta a »Felsőmagyarországi hazafias tót közművelődési egyesület« elnökségét, melynek az a czélja, hogy hazafias irányú tót nyelvű lap és egyéb népszerű irodalmi művek által a magyar hazafias szellemet ápolják azok körében, kik eddig magyarul még nem tudnak. Mint ennek a hazafias egyesületnek elnöke tetemes áldozatot hozott évenként a magyarság ügyének. Hasonló támogatásban részesítette a lőcsei »Magyar Eötvös «-kört valamint a »Szepesmegyei történelmi társulatot«, Táviratok, BéCS, okt. 31. A »Fremdenblatt« írja: A »Budapesti Hírlap« október 30-iki számában állítólag beavatott oldalról retrospektív közleményeket hoz az elkeresztelési konfliktus tárgyában, különösen azon álláspontot illetőleg, melyet Samassa érsek e kérdés egyes stádiumaiban állítólag elfoglalt. Midőn a felelősséget a közölt részletek helyességét illetőleg magától értetődőig átengedjük a nevezett lapnak, mégis figyelmeztettek bennünket arra, hogy egy pontban mindenesetre téves állítás csúszott be ama közleményekbe, melynek helyreigazítására felhatalmazást nyertünk. A »Budapesti Hírlap« tudniillik Samassa érseknek 1890. év nyarán Rómába tett utazására vonatkozólag kifejezetten hangsúlyozza, hogy az utazás őfelsége és a magyar kormány kívánságára történt. Arról ugyan nem vagyunk informálva, váljon az állítás, amennyiben a magyar kormányra vonatkozik, megfelel-e a valóságnak, ezt az egyet azonban határozottan állítják, hogy azon állítás, mintha ez irányban legfelsőbb helyről nyilváníttatott volna kívánság, valótlan s hogy ellenkezőleg legfelsőbb helyen a nevezett egyházfejedelemnek azon szándéka, hogy az elkeresztelések ügyében azon időben Rómában utazik, általában csak utólag jutott tudomásra. Danzig, okt. 31. Az orosz czári család és a dán királyi pár délelőtt 8/1 11 órakor még a »Sarkcsillag «-yachton voltak és ott reggeliztek. Időközben átszállították a podgyászt az udvari vonatra, melyen ő felségeik Königsbergen keresztül tovább utaznak. Az orosz czári család a legénység »hurrák«-kiáltásai közt hagyta el a hajót. A hölgyeknek midőn a kikötőhidra léptek, virágbokrétákat adtak át. Ezután ő felségeik az orosz udvari vonatra szállottak, mely 11 óra tájban Dirschau felé tovarobogott. A porosz különvonat, mely a podgyászt, a hivatalnoki személyzetet és a cselédséget szállítja, még az udvari vonat előtt elindult. A »Sarkcsillag«-yacht azonnal visszaindult Kopenhágába. Mindazon állomásokon, amelyeket az orosz őzvonala érintett, rendőrség őrzi a perront s a közönséget a pályáról eltiltották. — A czári pár Pétervárott a legnagyobb csendben fogja megülni ezüstlakodalmát, semmiféle ünnepélyek nem lesznek, kivéve, hogy egy nemrég befejezett orthodox templomot fognak fölszentelni. Wiesbaden, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »N.Er.Presse« jelentése: A czári vonat 12 óra 40 perczkor haladt keresztül Dirschau-Marienburg vasúti állomáson. Az állomásokat 40—60 katona zárta el. A vasúti átjárókat rendőri felügyelet alatt tartják. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: A kamarában Roche Ernő interpellácziójának kapcsán kijelentette, hogy senki sem kívánja Lafargue megkegyelmeztetését, de a köz-stársasági alapelvek azt követelik, hogy őt szabadon kell bocsátani, hogy így fentarthassa jelöltségét. Lafargue polgár abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a szoczializmus miatt elítélték. Szónok kérdezi, hogy a belügyminiszter a lillei szavazás után Lafarguet miért nem bocsátotta szabadon? Elnök: Az igazságügyminiszter beszélni akar. Roche: Nem, a belügyminiszter. (Nevetés.) Elnök: Ön a kormányhoz intézett interpellácziót, tehát minden miniszter válaszolhat. Fallieres igazságügyminiszter kérdi: Mire való tehát az interpelláczió, ha nem kívánja Lafargue megkegyelmeztetését. A hivatkozott példák nem felelnek meg. Roche arra hivatkozott, hogy őt a császárság alatt választási czélokból szabadon bocsájtották, de akkor Roche maga kérte erre a bíróságot, különben is in contumatiam elítéltetett ellenben Lafargue szabadon bocsájtása lehetetlen. Roche (Közbekiált.) Hát Rochefort! ? Fallieres igazságügyminiszter: Rochefort Belgiumba menekült, a mai interpelláczió pedig tárgytalannak látszik. Páris, okt. 31. A kamara mai ülésében Roche Ernő szoczialista párti képviselő interpellálta az igazságügyminisztert, ki Lafargue szoczialistát, a lillei választókerület képviselőjét vonakodott új fogságból kibocsátani, hogy megválasztatása érdekében működhessék. — Fallieres igazságügyminiszter válaszában kiemelte, hogy a szabadonbocsátás ellenkeznék a törvénynyel. A vita folyamán Clemenceau hevesen megtámadta a kormányt és kérdő, hogy a köztársaság konzervatív, reakcionárius vagy szoczialista-e ? A radikálisok követelik, hogy a fourmiesi véres szégyenfoltok eltöröltessenek, ami csak akkor lehetséges, ha a nemzet akaratát a választásoknál tiszteletben tartják. Freycinet miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kormánynak vannak kötelességei, melyekről Clemenceaunak fogalma sincs. Végül 240 szavazattal 161 ellenében elfogadták a centrum által a kormány hozzájárulásával indítványozott egyszerű napirendet. (ME.) Páris, okt. 31. A képviselőház mai ülésén Yves Guyot miniszter kijelentette, hogy a munkás nyugdíjpénztáraknál behozandó választott bíróságokról szóló javaslat már a képviselőház előtt van, de a törvények eredménytelenek, ha a munkaadók és munkások nem mutatnak jóakaratot. A ház 275 szavazattal 180 ellenében elfogadta az egyszerű napirendet. A jövő ülést keddre tűzték ki. Páris, okt. 31. A minisztertanácsban az igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtottbe a fejlettséget elősegítő bérbeadók és kávésok megbüntetéséről. E büntetések