Nemzet, 1891. november (10. évfolyam, 3295-3324. szám)

1891-11-01 / 3295. szám

ábrándok után való futkosásnak és előkészíti az összes tényezőket arra a nagy mű­re, mely­­nek sikere az érdekeltség éveken át tartó, tervszerű tevékenységét föltételezi. Az 18­8­5-ik évi kiállítás tanulságait min­den irányban föl kell használni, eleve tájékoz­tatni kell az országot amaz áldozatok nagy­sága felől, melyekkel a kilátás járni fog, mert így eleje vétetik minden kínos meglepetés­nek; eleve meg kell szabni gondos körülte­kintéssel a kiállítás kereteit, hogy azok ren­dezés közben ne nőjenek a terv korlátain túl. Mindehhez nem lehet elég korán hozzáfogni, mert itt árt minden elhamarkodás és kapko­dás s ezért legfőbb ideje, hogy az előmunká­latok megkezdessenek. A kiállítás rendezésének törvény utján való kimondása csak általános elhatározás, mely­nek a kormány és az érdekeltek tevékenysége fog életet adni. A nagy nemzeti mű létesítése érdekében mindenki viselje lelkesen az áldo­zatokat, melyeket az igényel; minden hivatott tényező odaadó közműködéssel igyekezzék annak sikerét előmozdítani; szálljon meg mindenkit a nemzet jubileuma által keltett emelkedett érzés és akkor a nemzeti kiállí­tás méltó lesz a nemzethez, mely ezer éves, ke­servvel és dicsőséggel teli fönállását kultur munkája eredményeinek bemutatásával ün­nepli. Az országgyű­lési szabadelvű párt nov. 2-án, hétfőn, este fél 7 órakor ideiglenes helyiségében (Hungária-szálló) értekezletet tart. — A párt régi helyiségei nov. 3-án nyílnak meg ismét. A képviselőház bizottságaiból. Pénzügyi bizottság: A pénzügyi tárcza költségvetése. Az italmérési jövedelmeknél G­a­á­l Jenő kér­dést intéz a korcsmák számának a törvényben ki­látásba vett redukcziója iránt. — Wekerle mi­niszter azt válaszolja, hogy az e tekintetben szem előtt tartandó elvek meg vannak állapítva a tör­vényben. A­hol túlságos a korcsmák száma, ott intézkedni fog a fokozatos apasztás iránt. Az elő­irányzat megszavaztató­tt. A dohányjövedéknél Gyurkovics kívána­­tosnak tartaná, hogy a felső határőrvidéken adas­sák a népnek alkalom a dohánytermelésre. A kli­matikus viszonyok közt nagyon könnyű lenne ott az u. n. herczegovinai dohányt termelni s kéri a minisztert, tétessék ez irányban kísérlet. Szóló kérdést intéz a miniszterhez a dohánykonzum­­czió leszámolása tekintetében Horvátországgal. — Helly az új dohánygyárak iránt a do­hánykivitel tekintetében intéz kérdést a mi­niszterhez. — Wekerle miniszter előadja, hogy foglalkozik azon eszmével, hogy kísérlet­té­tessék a herczegovinai dohány termelésével szük­séges azonban, hogy a csempészet ellen teljes biz­tonságot nyerjen. Az, hogy Horvátországban a tőzsdék útján forgalomba hozott dohánynem Hor­vátország javára számíttatnék el, teljesen ki van zárva és e tekintetben a horvát kormány megbí­zottjai mindig meggyőződést szerezhetnek ma­guknak. A dohánygyárak számának szaporítását különösen a szivarkák fogyasztásának rohamos emelkedése teszi szükségessé. Egyelőre az ó­budai és hegyaljai gyár felállítása van kontemplálva. Hogy egy harmadik gyár felállítása iránt mikor teend előterjesztést, az iránt ma még ha­tározottan nem nyilatkozhatik. A­mi a kivi­teli kereskedést illeti, a transzatlantikus do­hányok versenye és a közönség ízlésének változása, mind szűkebb térre szorítja ezt a legelőzékenyebb intézkedések daczára. Wahr­­mann elnök kérdésére előadta, hogy az idén rend­kívül kedvező dohánytermésünk lévén, a dohány­beváltásra az eddigi szükségletnél jóval nagyobb összeg lesz szükséges, melynek fejében a bevál­tási költségek tetemesen emelendők lennének, ami azonban fedezetét fogja találni abban, amivel ke­vesebb lesz szükséges külföldi dohánybeváltásra s a mivel több lesz remélhetőleg külföldre eladható. Ennek megfelelőiig indítványozza, hogy a bevál­tási költségek 8 millióról 10.200.000 írtra emeltes­senek s viszont az osztrák kezelőség részére be­váltott dohánylevelek megtérítése 6 milióről 7 millióra, a belföldi dohánynak külföldön való el­adásából várható bevétel 300,000 írtról 500,000 frtra emeltessék. Az előirányzat végösszegében ez nem tesz változást s a preliminált nettó eredmény szóló szerint be is fog válni. — Láng államtitkár előterjeszti a belföldön termelt dohány belföldi fo­gyasztásának jelentékeny emelkedését feltüntető adatokat. — Helfy I. reméli, hogy miután dohá­nyunk újabb időkben minőségileg nagy haladást tett, ismét emelhető leend a külföldi kivitel s ne­vezetesen az olasz piaczot visszahódíthatja. — Horánszky, Harkányi F. és Pázmándy D. felszólalásai után az előirányzat a pénzügymi­niszter által javaslatba hozott áthelyezésekkel meg­szavaztatott. A lottójövedéknél Harkányi ez idén is ki­fejezi azt az óhajt, hogy a kis lottó változtattassék őt osztálysorsjátékká. — Darányi kéri a mi­nisztert, hogy az állami sorsjátékban a hirlapírók nyugdíjintézetének par­­ticzipécziój­át emelje fel ez eddigi arány­ra.­­ Gaál Jenő a totalisateurre megjegyzi, hogy a legutóbbi leleplezések bebizonyították, hogy ezt lehetetlen kellőleg ellenőrizni s hogy ily körülmények közt nem szabad a közönség további kizsákmányolását megengedni s még kevésbbé azt, hogy az állam is e nyereségben részt vegyen. Szóló kéri a minisztert, tegyen megfelelő intéz­kedéseket az iránt, hogy a totalisateut eltöröltes­sék. — Matlekovics is abban a nézetben van, hogy a legutóbb történtek után a totalisa­teur nem lesz az eddigi alakban fenntartható.­­ Wekerle miniszter azt válaszolja, hogy 8/10-edre a hírlapírók nyugdíjintézetét a legközelebbi állami sorsjátéknál is javaslatba fogja hozni. A totalisa­teur lényegesen megszoríttatott s a lottó szabályok közelebbi változtatása alkalmával meg fognak té­tetni erre nézve a további intézkedések. — Helfy azt tartja, most van a legjobb alkalma a kormány­nak a totalisateur egyszerű eltörlésére. Az elő­irányzat megszavaztatott. A sójövedelmeknél H­e­­­fi gazdasági szem­pontból kívánatosnak tartaná a só árának némi leszállítását. Matlekovics megjegyzi, hogy a nagy fogyasztás számára nem alkalmas só, a­me­lyet megszoktak semmisíteni, gyárilag lenne fel­használandó. W­e­k­e­r­­­e miniszter kimutatja, hogy a só árának leszállítása távolról sem bír azon jelentőséggel, mint sokan állítani szokták. A baj az, hogy a detail-kereskedésben az árak nincsenek arányban a sóárakkal s e tekintetben szükségesek lehetnek intézkedések oly szempontból, hogy a kö­zönség ne zsákmányoltassék ki. Emberi hasz­nálatra alkalmas só nálunk nem semmisit­­tetik meg. Az, hogy a földes, az u. n. gorcz-só felhasználtassék műtrágyának, oly kí­vánság, ami megfontolást érdemel. A dena­­turalizálás tekintetében többféle könnyítése­ket léptetett életbe s az erre nézve felmerült kívánságokat is lehetőleg tekintetbe fogja venni. Az előirányzat megszavazásával a tárgyalás folytatása s a vallás- és közoktatási tárc­a bud­­getje, hétfőn d. e. 10 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért­ egyénisége. Az oknyomozó alapon levont érvek egész sorához a hazafias érzés szárnyalása szegődik, s a lelkesedés igaz melegével szól mindenről, ami magyar. A mai nemzedék jóformán mindenütt eb­ből a könyvből tanulta meg a hazát sze­retni , s a történelemből levont igazságo­kat és tapasztalásokat felhasználni. Munkája már megjelenésekor oly nagy feltűnést kel­tett, hogy Horváth Mihály, a magyar történetírás oszlopa, meghízta volt »A magyarok történetei­nek a középiskolák számára való átdolgozásával. Ezekhez a történelmi munkákhoz szegődnek ki­­sebb-nagyobb monográfiái, különösen az 1864-ben eredeti források alapján kiadott »Várnai csatá«-ja, melyek a történetírás terén hírnevet és tekintélyt biztosítottak számára. Esztergom városát 1869-ben hagyta el, mert főapátjának parancsa a győri székház és fő­­gyimnázium élére állította. Bucsuzása az ősi érseki várostól igen megható volt. A polgár­ság, melynek érdekében szóval és tettel sokat tett, sajnálattal vett tőle búcsút Még bizonyosan sokan vannak, akik emlékeznek rá, amint a város intelli­­gencziája elbúcsúzott tőle. Pedig akkor csak sze­rény állású, egyszerű szerzetes volt, milyen nagy lesz tehát most az öröm, ha újra visszamegy, fény­ben és dicsőségben oda, ahol eltávozása óta min­dig a szeretet melegével és az elismerés tisztessé­gével gondoltak reá. Győrött tizenhat évet töltött s ezalatt a hosszú idő alatt minden jó és nemes mozgalomban részt vett. A barátságos kolostor falai közt szívesen látta a társasélet előkelőségeit. A város közügyei­ből nem vonta ki magát, a politikai életben té­nyező volt s hasznos befolyása mindenütt érvényesült. A város polgárai valóságos rajongó szeretettel viseltettek iránta. Vallás és társadalmi különbség nélkül elismerték érdemeit s igazán el lehet mondani, hogy sem irigye sem ellensége nem volt, a­mi pedig egy kis városban, ahol a sze­mélyes torzsalkodás kinövéseit sokszor bajos el­kerülni : felette nagy érdem és a szeretetre méltó egyéni tulajdonságokról kiállított ékes bizo­nyítvány. De nem csak a társadalom, nemcsak növen­dékei viseltettek iránta elismeréssel. A tanügyi kor­mány nagyon jól tudta róla, hogy a győri főgim­náziumot ő emelte az ország egyik legelső tanin­tézetévé. Ezért 1884-ben mikor 30 éves tanári jubi­leumát megülte, a király őfelsége rendjellel tüntette ki. Az elismerésnek, melyben részesült, egyik fényes mozzanata az is, hogy József főherczeg is, a Vaszary vezetése alatt álló főgimnáziumba íratta be fiait s a vizsgálatok mindig előtte folytak le, mondanunk sem kell, hogy kitűnő eredménynyel. Ennyi elismerés, ennyi odaadás, ennyi szere­tet mellett csak természetes, hogy rendtársai sem maradhattak iránta adósok. Kruesz Kriszosztom ha­lála után 1885. április 8-án őt jelölték ki a főapáti székre és ő felsége május 2-án ezt a választást meg­erősítette. Vaszary Kolos ezzel a főpapok sorába lé­pett, de előkelő állásában is megmaradt az, ami volt, egyszerű, szerény és munkás ember, jó hazafi és lelkes pap. Főpásztori működése sokkal ismertebb, hogy sem arról külön glosszákat kellene írnunk. Hogy milyen tündérkertté varázsolta Balaton- Füredet, azt mindenki tudja, aki ott meg­fordult. Európai kényelemmel rendeztette be és bőkezű áldozatkészséggel emelte ki az elha­­gyatottság parlagi voltából. A győri főgimnázium rozzant épülete helyébe hatalmas palotát emelt, amely valóban ritkítja párját az egész országban. A benczések uradalmait rendbe hozta s mint ki­tűnő gazda, jövedelmeit szaporította. Öt elhanya­golt plébániát építtetett föl újra, árvaházakat se­gélyezett, templomokat restaurált és a szegények közt kökézzel osztott alamizsnát. Ezért kapta meg a királytól a Ferencz Jó­­zsef-rend nagy keresztjét és a pápától a viola ka­­puczinium viselésére való jogot, amit szerzetesek­nek ritkán szoktak adományozni. A pompás pannonhalmi ősmonostorból most az első egyházi méltóságra lép. A zárda szobáit, melyeket ő rendeztetett be, állásához illő fénynyel és kényelemmel, az esztergomi palotával cseréli fel. De ide is elviszi barátainak, tisztelőinek ra­jongó szeretetét. És meg vagyunk győződve, hogy nevét nemsokára ezeren és ezeren fogják áldani, mert azt, a­mire ő vállalkozik, mindig teljesíti is. Finom modor, előkelő műveltség, bőkezű áldozat­­készség, igazi hazafiság, tiszta szabadelvűség és erős vallásos érzésből áll szíve és jelleme. Mind­ezek oly tulajdonságok, amelyek olyan kiváló po­­zíc­ióban, amilyen az esztergomi prímási szék csodákat művelhetnek. Az egész ország lelkese­dése fogja őt azon a széken üdvözölni, s a rokon­­szenvet, amelyet eddig is kivívott, tetemesen fo­kozni fogja az a tudat, hogy a kitüntető állást nem kereste, és hogy a fejedelmi szózat elöl sem ki nem tért, sem a terhes kötelességtől vissza nem riadt. Kisérje az Isten áldása működésében, s le­gyen munkája üdvös a hazának, jótékony a társa­dalomnak és áldásos az egyháznak. A béke és a türelem, az engesztelődés és szeretet angyala ne távozzanak mellőle és tegyék nevét a történelem lapjain fényessé, dicsővé, emlékezetessé! RELLE IVÁN: Ausztria, Bécs, okt. 31. A képviselőház költ­ségvetési bizottsága elfogadta a »Land­wehr« tételét. A honvédelmi miniszter egy kér­désre válaszolva kijelentette, hogy az ezidei egyéves önkéntesi vizsgálatok ered­ményei még nem állannak rendelkezésre. Ka­tonai szempontból saját érdekből azon vannak, hogy az eredmények minél kedvezőbbek legyenek. Feltétlenül szükségtelent semmi esetre sem köve­telnek. A miniszter továbbá Kaizl által felhozott azon panaszszal szemben, hogy a hadsereg bizo­nyos közegei a birodalom nemzetiségeivel barát­ságtalanul és sértően bánnak, kifejtette, hogy a különböző nemzetiségekkel való bánásmód a had­seregben minden igazságos tekintet figyelembe vételével és minden elfogultság kizárásával van szabályozva. A közéletben most uralkodó sajná­­latos ingerült küzdelem mellett a katonaság hely­­zete gyakran nehéz és szükségképen gyakran tar­tózkodó. A miniszter csak azt kívánhatja, hogy nemzetiségi viszálykodások elkerültessenek. A katonaság semmiesetre sem fog ilyeneket előidézni. A katonai álláspont a közösség állás­pontja, ezt szilárdul és határozottan m­eg kell óvni. Mert kom­oly időkben ennek szüksége általánosan be fog bizonyulni. A katonai nevelőintézetekben nincs eltiltva a nem­ német at­yanyelv használata. Mindenesetre azonban azoknál, kik a hadsereg nyelvét gyengék beszélik, nézni kell arra, hogy a szolgálati nyelv szükséges ismeretét a kölcsönös érintkezésben való gyakorlat által elsajátítsák és sokszor az illetők hozzátartozói kérik, hogy erre figyelemmel legyenek. A mezőgazdasági érdekek tekintetbe vétele az egész rendszer megállapításá­nál a lehetőségig megtörtént. Minden körülményt azonban nem lehet figyelembe venni, a mező­­gazdaság ma intenzív és majdnem az egész évet igénybe veszi és a nagy munka ideje ma is a művelési ágak szerint különböző. A kiképzési időszakok közepette a legénységnek szabadságo­lása nagyobb mérvben a viszonylag korlátolt lét­szám mellett lehetetlen. A legénység birképességé­­vel szemben támasztott követelmények a legszük­ségesebbre korlátoztattak. — Ezután a Landwehr czimét, elfogadták. Áttérve a pénzügyi tárczára, Wolkenstein gróf a »Ló« czimét referálja. Kozlowski kérdi a pénzügyminisztert, mely lépések történtek a nyár óta, hogy a magyar kormány­ nyilatkozata a só­árak mérséklésének kérdésében megsürgettessék. Szóló kérds, várjon a kormány foglalt-e már állást a marha­sóra nézve valamely denaturalizáló szer elfogadása mellett. Kérdést intéz továbbá a kor­mányhoz a galéziai államvasutakon sótőzsdék felál­lítására vonatkozó határozat keresztülvitele tárgyá­ban__Steinbach pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a só árának kérdése tekintetében csak a ma­gyar kormánynyal egyetértőleg lehet eljárni. A mi­niszter, ígéretéhez képest, tárgyalásokba bocsátko­zott a magyar pénzügyminiszterrel,azonban egyelő­re nem a rendes írásbeli után, hanem szóbelileg,hogy mindenekelőtt megállapíttassék az esetleges meg­egyezés alapja. Magától értetődik, hogy ez nem érhető el azonnal, minthogy még adatokat kell gyűjteni és a szükséges informác­iókat be­szerezni. úgy látszik különben, hogy erre vonatko­zólag Magyarországon a kívánság nem nyilvá­nult oly intenzivitással, mint itten és lehetséges, hogy e körülmény a mezőgazdasági viszonyok kü­­lönféleségén alapul. Mindenesetre nagyfontosságú pénzügyi kérdések ezek, amelyek itt tekintetbe jönnek, de meg fog kelleni kísérleni annak meg­állapítását, várjon és mennyiben lehetséges a la­kosság óhajait a pénzügyi követelményekkel össze­egyeztetni. E tekintetben azonban az előzetes ta­nulmányok hosszabb időt igényelnek. Ami külö­nösen ama fölvetett kérdést illeti, hogy miért nem alkalmaztatok mi nálunk oly denaturalizáló szer, mint a külföldön, erre nézve megjegyzendő, hogy az ily denaturalizáló szer relatív dolog s attól függ, hogy mily prémium van a só megállapított ára ál­tal a denaturalizálásra megállapítva. Nálunk, hol a só ára igen magas, talán megmagyarázható, hogy oly denaturalizáló szer, mely itt már teljesen kiállotta a próbát, tekintettel a monopóliumból folyó magas árra, eredménynyel nem alkalmaz­ható. E tekintetben is azonban előzetesen Magyar­­országgal kellene megegyezésre jutni. Ami a só­ügynek megbeszélt rendezését illeti, ezt a minisz­ter örömmel üdvözölné. Természetesen, ez irány­ban az állam nem járhat el magában; ha azonban az érdekeltek maguk szövetkezeteket alakítanak vagy másféle testületek a kormánynyal egyetértő­leg óhajtanak eljárni, úgy hathatós támogatás­ban fognak részesülni. A­mi a sóeladás viszo­nyainak a dohányeladással való egyenlősíté­sét illetőleg felhozatott, arra nézve a miniszter megjegyzi, hogy a dohánymonopólium gyártási és kereskedelmi monopólium, míg a sómonopólium csak gyártási monopólium. Ha a sókereskedelem is monopolizáltatnék, úgy, miként a dohánynál, a szállítási költségeket a kezelési költségek közé kel­lene fölvenni, mi a sóbányák közelében fekvő vi­dékekre nézve a sóárak megdrágítását jelentené. Egyik szónoknak ama nyilatkozatával szemben, honn álhtáo«* ** —" i»gwii'i f, ipi semmibe ~ ■—i_ö­rülne, a miniszter megjegyzi, hogy a sónak az ál­lamvasutakon való ingyenes szállítása azt vonná maga után, hogy a sóárak a különböző vidékeken egyenlőtlenek volnának. Az államvasutak vonalai mellett t. i. a só olcsóbban volna kapható, mint a magánvasutak vonalai mellett. Amit az egyik szó­nok kívánt, hogy a sószállítás költségeit a magán­­vasutakon az állam viselje, túlságosan súlyos meg­­t­erhelttetéssel járna. A bizottság a »sólövedék« czimét elfogadja. Prága, okt. 31. Egy itteni ifjú csehpárti lap megbízható forrásból merített értesülés alapján jelenti, hogy az ó-csehek nem fogják, mint rövid­del ezelőtt elhatározták volt, mandátumaikat, le­tenni, hanem, hogy Rieger úr, a korm­ány óhaj­­tásának engedve, most már oda fog törekedni, hogy az ó-csehek a jövőben is a kiegyezés művé­nek keresztülvitelére dolgozzanak. Mint ugyanaz a lap jelenti, néhány ifjú cseh párti képviselő az igazságügyminisztert a­z. évi február 3-án kelt nyelvrendelet miatt vád alá kívánta helyezni, az ifjú csehek klubja azonban elvetette az eszmét, mivel attól tartanak, hogy a legfőbb államtörvény­­szék a rendeletét törvényesnek fogja kijelen­teni. (M. É.) Trieszt, okt. 81. A capo d’istria-paredzo­polai vá­lasztókerületben L­a­g­i­n­­­a dr. horvát jelöltet válasz­tották meg képviselővé, Császka György. Az új kalocsai érsek, Császka György Nyitra-Zerdahelyen szüle­tett 1826-ban, deczember 4-én. Iskoláit Nyitrán kezdette, Tatán és később Esztergomban folytatta. Itt a papi pályát választván magának, a pozsonyi Emericanum nevű papnevelő intézetben töltött két évet, azután Nagy-Szombatban a bölcsészeti, a theologiai tanfolyamot pedig a bécsi tudomány­­egyetemen, mint a Pazmaneum növendéke végezte és 1850. szept. 21-én pappá fölszenteltetett. Tanári képességét felismervén elöljárói, a nagyszombati érseki konviktusban előbb prefek­tusnak, később az ottani érseki liczeumban tanár­nak nevezték ki. Hogy tanulmányait s tapasztala­tait gyarapithassa, az osztrák tartományokban és Felső-Olaszországban a gyermek szemináriu­mok tanulmányozása végett utazott. De nem so­káig hagyták a tanári pályán működni s tehetsé­gének érvényesítésére csakhamar az egyházkor­mányzati tér nyílott meg előtte, mert már 1853. év végén a nagyszombati szentszék jegyzőjévé és egyszersmind érsekhelynöki levéltárnokká, majd három év múlva érsekhelynöki titkárrá mozdítot­ták elő. A fiatal, de már is szép készültségü, eleven, nyílt eszü férfiú itt nagy jártasságot szerzett magának az egyházkormányzat minden ágában, mire még több alkalma nyitott akkor, midőn 1864-ben a primási irodaigazgatói állomás üre­sedésbe jővén, erre Szcitovszky János her­­czegprimás Császka Györgyöt kinevezte, ki e fontos állásban annyi szakavatottságot, akkora buzgalmat és tapintatot tanúsított, hogy Szci­tovszky halála után is Simor János érsekpri­­más által irodaigazgatói állásában nemcsak megerősittetett, hanem ott még akkor is meg­hagyatott, midőn 1870-ben esztergomi kanonokká kineveztetett. Érdekes felemlíteni, hogy a nagy­nevű Szcitovszky prímásnak Haynald Lajos volt az első és Császka György az utolsó irodaigazga­tója, ki most Haynaldot követi a kalocsai érseki széken. Mindkét herczegprímás egyaránt nagyra­­becsülte Császka nemes jellemét és kiváló képes­ségeit, melyek érvényesítésére ismét tágabb tér nyílott előtte, midőn Császka György 1874. évi február hó 27-én püspökké kineveztetett az ország északi határán fekvő szepesi püspöki székre, mely Samassa Józsefnek egri érsekké történt kinevezése folytán üresedésbe jött. Császka György igazi apostola lett egy­házmegyéjének. A vallás szent igéit és a ma­gyar hazafiságot hirdette szüntelen szóval és­­ maradandó tettekkel, mert benne az igazi egyházi­­ szellem elválaszthatatlanul egyesül a lelkesült ma­i gyar hazafisággal és egész lényét az egyház és a­­ haza iránti kötelességérzete hatja át. Két oltáron áldozik Császka György mindennap, a hit és a magyar hazafiság oltárán és mind a kettőn egy­forma tiszta szívvel. Embertársai iránti szerete­t edig kimeríthetetlen, jóakarata példa nélkül való, lelkületét legjobban jellemzi püspöki czímerébe vésett jelmondata: »Crucis amore.« Nemes jelleme, nyájas és a keresztény em­ber egyik legfőbb erénye, az alázatosságig leeresz­kedő modora által mindjárt püspöki székének el­foglalása után megnyerte a joghatósága alá ren­delt papság és hívek osztatlan szeretetét és határ­talan tiszteletét, mely őt egész pályáján szaka­datlanul kísérte önzetlen és áldásos működésében. Püspöki székének elfoglalása után első figyel­mét a női ifjúság valláserkölcsi nevelésére és kiké­pezésére fordította, jól tudván, hogy csak a vallásos nevelésben részesült anyák képesek vallásos, buzgó gyermekeket nevelni az egyháznak és a hazának. A szepesi egyházmegyében 1876. évig ismeretle­nek voltak a női szerzetesek vagy egyházi gyüle­kezetek, melyek a leánygyermekek nevelésével és kiképezésével foglalkoznak. Kiindulva tehát abból a helyes elvből, hogy a leánygyermek legjobb ne­velője az anya s az anya után az apácza, Császka György sem fáradságot, sem pedig áldozatot nem kímért, hogy egyházmegyéjében leánynevelő in­tézeteket létesítsen. Kifogyhatatlan bőkezűségé­nek köszönheti a szepesi egyházmegye, hogy ez idő szerint már négy helyen áldásosan működnek a szatmári irgalmas nővérek, még pedig Szepes- Olasziban, hol Császka György egyházmegyei lány­­árvaházat létesített. Lőcsén az általa 8000 írtért megvett és 12.000 forint költséggel kibővített díszes épületben leánynevelő intézetet és 8 osz­tályú felsőbb leányiskolát állított fel; továbbá Rózsahegyen, hol szintén a leánynevelőinté­zetet, a városi kath. elemi iskola leányosztályait, a gyermekóvodát a szatmári irgalmas nővérek ve­zetésére bízta; végre Thurdossin árvamegyei mezővárosban a felvidéki magyar közművelődési egylettel és a városi hatósággal karöltve magyar gyermekóvodát állított fel és szintén a szatmári apáczákra bízta. Tetemesek azok az összegek, me­lyeket a kiváló egyházi férfiú a nőnevelésre áldo­zott. Ezen kívül évenként 20—25 leánynövendék Császka György közkezűségéből ösztöndíjat él­vez. Az imént felsorolt négy leánynevelő inté­zetben és a gyermekóvodában évenként körül­belül 500 leánynövendék nyer nevelést és oktatást és pedig kizárólag magyar nyelven. De mind e gondjai mellett, melyeket Császka György a nőnevelés előmozdítására és emelésére fordított, nem tévesztette szem elöl a fiúgyerme­kek nevelését és oktatását sem. Az ő gondozása és anyagi hozzájárulása mellett az elemi iskolaügy nagy virágzásnak indult az egész szepesi egyház­megyében, de kivált Árvavármegyében, a szá­mos hegy-völgyön elszórt községben, hol az előtt sem­ iskolák, sem tanítók nem létez­vén, a tanköteles gyermekek csak nagynehezen enyhébb időben, — téli időben pedig semmiképen sem látogathatták az anyaegyházi községben lé­tező iskolát. — Császka György itt a hitközségek­kel karöltve új iskolákat és tanítói állomásokat állított fel, a szűkebb ellátású tanítói állomásokat megjavította és szaporította, számos szűk iskola­házat kibővített. Egyházmegyéje területén 6 ta­nító-egyesületet létesített és azok mindegyikét 200 frt alapítványnyal látta el. Kifogyhatatlan bő­kezűségét kiterjesztette a középiskolákat látogató tanuló ifjúságra is. Számos tanult ember e főpász­tor áldozatkészségének köszönheti felnevelését és kiképezését. Azoknak az ifjaknak a száma, kik Császka 17 évi püspöki kormányzása óta csak . Lő­csén az ottani kir. kath. főgimnáziumi tápintézet­ben évenként tetemes segélyösszeget nyertek tőle, megüti az ötszázat. A szepeshelyi róm. kath. tanitó­­képzőintézetet nagyrészt a püspök pénztára tartja fönn, mely nemcsak a tanerők fizetéséhez járul hozzá, de ezen kívül belőle évenként 14—16 ifjú képzőintézeti tanuló részesül segélyben. Császka György főpásztori hivatalos körútjai alkalmával is egyházmegyéjében mindenütt első és legkedvesebb kötelességének tartja az iskolákat felkeresni és az iskolás­ gyermekek körében legnagyobb örömmel időzik, amikor is a hittan és a többi tantárgyakban tett előmenetelükről magának meggyőződést sze­rezni iparkodik, a gyermekeket valódi atyai intel­mekben részesíti és őket különösen a magyar nyelv megkedvelésére és mielőbbi elsajátítására buzdítja. A magyar nyelv tanulásában különösen kitűnt gyermekeket bő jutalomdijban szokta részesíteni. A gyermekekkel való szelíd, nyájas és leereszkedő atyai bánásmódja által azoknak sziveit egészen magához ragadja és állandóan leköti. De a magyar nyelv és a magyar hazafiság érdekében nemcsak az iskola, hanem a társadalmi téren is nagy tevékenységet fejtett ki. A magyar kormány és a felvidéki országgyűlési képviselők kívánságára elvállalta a »Felsőmagyarországi hazafias tót közművelődési egyesület« elnökségét, melynek az a czélja, hogy hazafias irányú tót nyelvű lap és egyéb népszerű irodalmi művek által a magyar hazafias szellemet ápolják azok körében, kik eddig magyarul még nem tudnak. Mint ennek a hazafias egyesületnek elnöke tetemes áldozatot hozott évenként a magyarság ügyének. Hasonló támoga­tásban részesítette a lőcsei »Magyar Eötvös «-kört valamint a »Szepesmegyei történelmi társulatot«, Táviratok, BéCS, okt. 31. A »F­r­emdenblatt« írja: A »Budapesti Hírlap« október 30-iki számában állítólag beavatott oldalról retro­spektív közleményeket hoz az elkeresz­­telési konfliktus tárgyában, külö­nösen azon álláspontot illetőleg, melyet Sa­­massa érsek e kérdés egyes stádiumaiban ál­lítólag elfoglalt. Midőn a felelősséget a közölt részletek helyességét illetőleg magától érte­tődőig átengedjük a nevezett lapnak, mégis figyelmeztettek bennünket arra, hogy egy pontban mindenesetre téves állítás csúszott be ama közleményekbe, melynek helyre­igazítására felhatalmazást nyertünk. A »Bu­dapesti Hírlap« tudniillik Samassa ér­seknek 1890. év nyarán Rómába tett utazására vonatkozólag kifejezetten hangsú­lyozza, hogy az utazás ő­felsége és a ma­gyar korm­ány kívánságára történt. Arról ugyan nem vagyunk informálva, váljon az állítás, amennyiben a magyar kormány­ra vonatkozik, megfelel-e a valóságnak, ezt az egyet azonban határozottan állítják, hogy azon állítás, mintha ez irányban legfel­sőbb helyről nyilváníttatott volna kívánság, valótlan s hogy ellenkezőleg legfelsőbb he­lyen a nevezett egyházfejedelemnek azon szándéka, hogy az elkeresztelések ügyében azon időben Rómában utazik, általában csak utólag jutott tudomásra. Danzig, okt. 31. Az orosz czári család és a dán királyi pár délelőtt 8/1 11 órakor még a »Sarkcsillag «-yachton voltak és ott reggeliztek. Időközben átszállí­tották a podgyászt az udvari vonatra, melyen ő felségeik Königsbergen ke­resztül tovább utaznak. Az orosz czári csa­lád a legénység »hurrák«-kiáltásai közt hagyta el a hajót. A hölgyeknek midőn a ki­kötőhidra léptek, virágbokrétákat adtak át. Ezután ő felségeik az orosz udvari vonatra szállottak, mely 11 óra tájban Dirschau felé tovarobogott. A porosz különvonat, mely a podgyászt, a hivatalnoki személyzetet és a cselédséget szállítja, még az udvari vonat előtt elindult. A »Sarkcsillag«-yacht azonnal visszaindult Kopenhágába. Mindazon állomá­sokon, amelyeket az orosz őzvonala ér­in­­tett, rendőrség őrzi a perront s a közönséget a pályáról eltiltották. — A czári pár Péter­­várott a legnagyobb csendben fogja megülni ezüstlakodalmát, semmiféle ünnepélyek nem lesznek, kivéve, hogy egy nemrég befejezett orthodox templomot fognak fölszentelni. Wiesbaden, okt. 31. (Eredeti táv­irat.) A »N.Er.Presse« jelentése: A czári vonat 12 óra 40 perczkor haladt keresztül Dirschau-Marienburg vasúti állomáson. Az állomásokat 40—60 katona zárta el. A vasúti átjárókat rendőri felügyelet alatt tartják. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: A ka­marában Roche Ernő interpellácziójának kapcsán kijelentette, hogy senki sem kívánja Lafargue megkegyelmeztetését, de a köz-s­társasági alapelvek azt követelik, hogy őt szabadon kell bocsátani, hogy így fentart­­hassa jelöltségét. Lafargue polgár abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a szoczia­­lizmus miatt elítélték. Szónok kérdezi, hogy a belügyminiszter a lillei szavazás után La­­farguet miért nem bocsátotta szabadon? Elnök: Az igazságügyminiszter be­szélni akar. Roche: Nem, a belügyminiszter. (Ne­vetés.) Elnök: Ön a kormányhoz intézett in­­terpellácziót, tehát minden miniszter vála­szolhat. Fallieres igazságügyminiszter kérdi: Mire való tehát az interpelláczió, ha nem kí­vánja Lafargue megkegyelmeztetését. A hi­vatkozott példák nem felelnek meg. Roche arra hivatkozott, hogy őt a császárság alatt választási czélokból szabadon bocsájtották, de akkor Roche maga kérte erre a bíróságot, különben is in contumatiam elítéltetett ellen­ben Lafargue szabadon bocsájtása lehetetlen. R­o­c­h­e (Közbekiált.) Hát Rochefort! ? Fallieres igazságügyminiszter: Ro­chefort Belgiumba menekült, a mai interpel­­láczió pedig tárgytalannak látszik. Páris, okt. 31. A kamara mai ülésében Roche Ernő szoczialista párti képviselő inter­pellálta az igazságügyminisztert, ki Lafargue szoczialistát, a lillei választókerület képviselőjét vonakodott új fogságból kibocsátani, hogy megvá­lasztatása érdekében működhessék. — Fallieres igazságügyminiszter válaszában kiemelte, hogy a szabadonbocsátás ellenkeznék a törvénynyel. A vita folyamán Clemenceau hevesen megtámadta a kormányt és kérdő, hogy a köz­társaság konzervatív, reakc­ionárius vagy szo­­czialista-e ? A radikálisok követelik, hogy a four­­miesi véres szégyenfoltok eltöröltessenek, ami csak akkor lehetséges, ha a nemzet akaratát a vá­lasztásoknál tiszteletben tartják.­­ Freycinet miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kormánynak vannak kötelességei, melyekről Clemenceaunak fogalma sincs. Végül 240 szavazattal 161 ellenében elfogadták a c­entrum által a kormány hozzájáru­lásával indítványozott egyszerű napirendet. (ME.) Páris, okt. 31. A képviselőház mai ülé­sén Yves Guyot miniszter kijelentette, hogy a munkás nyugdíjpénztáraknál behozandó válasz­tott bíróságokról szóló javaslat már a képviselő­ház előtt van, de a törvények eredménytelenek, ha a munkaadók és munkások nem mutatnak jó­akaratot. A ház 275 szavazattal 180 ellenében el­fogadta az egyszerű napirendet. A jövő ülést keddre tűzték ki. Páris, okt. 31. A minisztertanácsban az igaz­ságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott­­be a fejlettséget elősegítő bérbeadók és kávésok megbüntetéséről. E büntetések

Next